Határvidékek

**Kanmiru** Szer. Márc. 31 2010, 20:35

A kis területű ország határa dél felől természeti akadályokkal, szirtekkel és nagy kiterjedésű vizekkel határolódik el a Tűz Országától, míg nyugat (Vízesés) és kelet (Agyar) felől nincsen különösebb határ, sem ellenőrizhető átmenet a többé kevésbé folyamatos erdőségek között.

**Shoytsu Negara** Hétf. Május 17 2010, 22:14

Negara még odalent egy meglehetősen félreértelmezhetetlen tekintetet vágott, melyből tisztán következett, nem egészen ért vele egyet. De a válaszait megkapta, aztán el is indultak, ahogy kellett. Úgy döntött hát, később tér majd vissza ugyanerre a témára.
Az eső pedig csak esett és esett.
Amiről pedig akaratlanul is különösen éber lett. Hogy miért? Nem, nem az esőtől félt. Csupán ismét eszébe jutott a pár éve történt alkalom, mikor összefutott nővérével. A lány ugyanis akkor egy olyan eső technikát használt, mely segítségével Negaráról és az egész osztagáról pontosan megtudhatta kinek mi volt a chakratípusa, ki milyen erős volt, ami a ninja effektíve leghatékonyabb fegyverét, a meglepetés erejét fegyverezte le. Úgy döntött hát, hogy közelebb ment a követhez és Tessához.
- Tartsák nyitva a szemeiket. Ami pedig azt illeti... - megköszörülte torkát, s körbenézett. Miután meggyőződött róla, hogy minden tiszta, folytatta. - ... örülök neki, hogy megvan a maguk véleménye a dolgokról, ám a hallottak fényében meglehetősen keveset tudnak a Shinobi Nemzetek csatáiról, vagy a ninja történelemről. És mindenek előtt kijelenteném, hogy egy szóval nem mondtam, hogy az átadás helye nem lesz biztosított. Én az ottlétünkről és a hazautunkról beszéltem az esetlegesen megnyert fegyverrel.
- Továbbá, mint azt említettem, le sem tagadhatná, hogy ön diplomata. A Hang Országának tettei létezése óta legcsekélyebb módon sem töltötték meg bizalommal akármelyik másik nemzet szívét. Ismernek minket, és tudják, hogy előbb-utóbb olyan célokra használnánk, ami nekik árt. Namármost. Mint azt tudjuk, az összes többi ország, leszámítva a nálunk egyértelműen mihasznább nemzeteket, gyengének tart minket. És az, ha megvan a véleményük valamiről, az nekik éppen elég, puszta emberi mivoltukból sem szoktak jobban utánanézni ennek vagy annak, még csak el sem gondolkoznak valamin. Ismerős, ugyebár? Szóval ha a többi ország szempontjából közelítjük meg a dolgot, három nagyon fontos és egyszerű kérdést tehetünk fel. Ki akarna a Hang Országával pajtizni, ha egyszer azt gondolják róla, hogy egy harmatgyenge shinobi közösség? Miért pajtiznának velünk csak azért, mert nálunk a hatalmas fegyver, ha egyszer tudják, hogy előbb vagy utóbb úgyis ellenük fordítjuk? Félelemből. Létezhet, hogy valaki csak azért lesz a legjobb barátom, mert rettegek tőle? Kizárt. A félelmekkel az emberek előbb-utóbb szembenéznek, és sok esetben győznek is. Harmadik kérdés: miért pajtiznának velünk a fegyver miatt, ha egyszer gyenge országnak tartanak, és ebből kifolyólag akármikor elvehetik tőlünk saját maguk javára?
Rövid szünetet tartott, ismét szemügyre vette a vidéket, aztán folytatta.
- Mint tábornok, pontosan tudom, mi folyik a háborúban. Előbb vagy utóbb be kell látnia mindenkinek, hogy a háború ideiglenes, csak amennyire ez az érdekek összekapcsolásával összeragasztott szövetség is. A Föld Országának azért kellünk, mert így előretolva védekezhetnek, és a háború így a mi földünkön, vagy legjobb esetben a Tűz Országában dúl, nem a Föld Országában. Érthető, én is így tennék, de választásom nincs. Nekünk pedig kellenek a szövetségesek, mert egyrészt több ország egyszerre összefogva ellenünk hamar eltörölne és oszd meg és uralkodj alapon az a biztos, hogy aki most szövetségesünk, az nem fog nekünk esni. Egyelőre. Idővel nyilván ez megváltozik. Kiszívják a Hang Országából az összes felhasználható dolgot, és később vagy még ott rögtön felhasználják azokat saját maguk javára, aztán valamilyen úton-módon eldobnak. A helyzet az, hogy minket szinte mindenki el akar tüntetni a térképről. Kabutoval már nagyon régóta azt tartjuk elsődleges szempontnak, hogy legyen valakinek érdeke, hogy valaki több lehetőséget lásson bennünk szuverén államként és haderőként, mint amennyit holtunkban látna. Éppen ezért kötjük ezeket az érdekszövetségeket, mert amíg érdekükben áll hogy létezzünk, addig nem fognak elpusztítani. És idővel megerősödünk, vagy kitaláljuk a módját, hogyan szabadulhatunk meg. A célunk tehát egyértelműen nem az, hogy a többiek féljenek vagy tiszteljenek. Mi a "legjobb védekezés a támadás" alapon akarunk valahogy, akár a fegyver segítségével megtenni egy bizonyos első lépést. És itt már nem elvek meg erkölcsök forognak kockán, hanem a mi -- a tied, az öné, a barátodé és az én -- létezésem is. Már nemcsak magunkért vagyunk felelősek, hanem több ezer másikért is, ezért pedig meg kell hoznunk azokat a döntéseket, amik nem mindenkinek tetszenek, de szükség van azokra a lépésekre.
- A gond azonban nálam már ott kezdődik, hogy továbbra sem tudjuk mi ez a fegyver, és éppen ez a zavaró. Amúgy sem hiszek benne, hogy egy fegyver képes kiharcolni a helyünket az élen járó Shinobi Nemzetek között. Sok mindent láttam már életem során, de ilyenre még sosem volt példa.
Monológját lezárva ismét körbenézett. Az eső őt bizony továbbra is zavarta, és nem feledkezett meg róla. Úgy döntött, jobb ha körbenéz. Megvárta az esetleges reakciókat a többiek részéről, hogy aztán Tessához szólhasson.
- Maradj szorosan a követ mellett, ha csapdába csalnak, akkor inkább te is ess csapdába! A földet mindig nézd, és igyekezz a hallásodra hagyatkozni, mert azt még a genjutsuk sem tudják mindig átverni.
Azzal semmivé foszlott egy füstfelhő közepette, hogy a környéken tűnjön fel, ahonnan új tarthatja szemmel a vidéket, hogy őt remélhetőleg nem figyelik. Igyekezett hát szinte mindenféle zörejre odafigyelni - aki keres, az talál, nemde?

**Kushieda Unazaki Tessa** Pént. Május 28 2010, 10:33

Elhagytuk a furcsa kis helyecskét, ahol voltunk. Pontosan még most sem tudom, hogy hol áll az épület, annyi biztos, hogy valahol a rizsföldeken. Gyorsan haladtunk előre, vagy legalábbis emberi szemmel nézve, nem pedig egy shinobiéval. Gyalog haladtunk, ahelyett, hogy fákon ugráltunk, volna, vagy legalábbis futottunk volna. Az út közben Negara kifejtette a véleményét arról amit én mondtam és gondoltam a háborúról. *Nem semmi. Nem hiába lett kapitány, megélhetett egy-két dolgot az biztos. Olyanokat mondott el, amire még csak nem is gondoltam volna és sok igazság volt benne.* Kicsit meglepődtem a tábornok gondolatmenetén és ilyen meglepődött arccal is bámultam őt bambán, mintha valami kezdő shinobi lennék. *Bár lehet, hogy kezdő vagyok, igaz már sok küldetésen vettem részt, de Negarahoz viszonyítva, én seholsem vagyok. Félek.* Bátortalanodtam el saját tudatlanságomon, és azt vettem észre, hogy a tábornok eltűnt mellőlem, de még előtte pár mondatot fűzött hozzám. *Maradjak közel hozzá... Figyeljem a földet... Azért ennyit még én is tudok... vagy mégsem?*
Szorosan a követ mellé húzódtam, majd alaposan végigfuttattam a szemem a tájon, majd a földet néztem, nehogy valami csapdába essünk. *Negara biztos a környéket járja, vagy kívülről figyel minket. Tehát ha megtámadnak minket, pár pillanatig egyedül leszek és kell küzdenem. Nem csalódhat bennem a tábornok, meg kell mutatnom, hogy én se vagyok már az a tapasztalatlan genin.* Azzal jobb kezemet a fegyvertartómba csúsztattam és abban megmarkoltam egy kunait, amit bármelyik pillanatban elő tudok rántani, vagy eldobni, ha azt kívánná meg a helyez.

Konan1 Vas. Május 30 2010, 09:54

A követ figyelmesen végighallgatta a tábornok beszédét és igaznak találta minden mondatát, szóról szóra, mondatról mondatra és csak bólogatott. Csendes volt az út, nem történt semmi, pusztán a madarak és tücskök fülbemászó dallama volt az ami megzavarhatta volna a férfit a hosszas beszédben. Amint mindent elmondott amit szeretett volna, a követ egy kicsit elgondolkodott.
- Látom sok mindent megtapasztaltál már. Azonban a beszéded alapján azt veszem ki, hogy te meg se szeretnéd nyerni a fegyvert. Igaz, hogy ez csak még több haragot szülhet, de nekünk minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy erősebbé váljunk, mert így sem vagyunk a shinobi társadalom szeme fénye, és akár mikor lerohanhatnak. Közölte a tényeket a követ, és látszott rajta, hogy a témát ő lezárta.
Negara figyelmeztette Tessát arra, hogy tartsa nyitva a szemét, mert bármikor bármilyen csapdába belesétálhatnak, majd eltűnt mellőlük, hogy a környező terepet kutathassa át és távolról figyelhesse a követet. Az út így haladt sokáig és az eső még mindég szakadt, mintha soha sem akarna elállni. Az erdő mely körülvette az utazókat, némileg fedezéket nyújtott a víz elől, azonban még így is vizes lett mindenki.
Az idő már későre járt, a hosszú út már teljesen kifárasztotta az idős követet ami arra kényszerített titeket, hogy megálljatok valahol pihenni. Szerencsére út közben találtatok egy rozoga szállót ami épp kapóra jöhet.

**Shoytsu Negara** Csüt. Jún. 17 2010, 23:25

*Ha le tudnának rohanni csak úgy, már megtették volna.*
Negara pontosan tudta, hogy a követ a témát lezárta, így mindössze fejében reagált, egy hang kiadása és arcának egyetlen apró moccanása nélkül, mielőtt még eltűnt volna a másik kettő mellől. Azt, hogy meg sem akarja szerezni a fegyvert, nem tudta megcáfolni - igaz, megerősíteni sem.
A külső felderítése nem hozott túl sok eredményt, a tábornok arra a keserű felismerésre jutott, hogy nem figyelik vagy követik őket. Ami természetesen semmiképp sem jelentette azt, hogy figyelme akár egy pillanatra is lankadt volna. A vadászból sosem lesz préda. Kitartóan kutatott hát a környéken, miközben a követet és Tessát is nyomon követte. A lehető legapróbb neszekre vagy változásokra is igyekezett odafigyelni, amiket adottságai lehetővé tettek. És még így sem nagyon talált semmit. Talán csak azért, mert az eső kopogása sok mindent elrejthet. Talán tényleg nem volt ott senki és semmi. Ám azt ő is tudta pontosan, hogy ez nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik. Legalább az a chakra, lendület és erő amit nem használt el most, megduplázódik a következő alkalomra (jó, a chakra nem biztos), és még egyszer olyan halálosan küzdhet, mint tette volna mostanában.
Aztán ahogy telt-múlt az idő, végül visszatért a pároshoz az úton. Mellettük feltűnve nem szólt semmit, csupán egy kurta fejrázással tudatta bennük, hogy kutatása eredménytelennek bizonyult.
Mikor a követ felvetette a pihenés lehetőségét, Negara rábólintott. Amúgy sem sietett különösebben. Azonban addig nem hagyott senkit megállni, amíg valami alkalmas helyet nem találtak rá. Talán megoldhatták volna, hogy a zuhogó esőben valahogy fedelet csináljanak maguknak, ám a Shoytsu ismerte a területet, és tudta, hogy nem nagyon van olyan természetes hely, ahova behúzódhatnának, a szabad ég alatt pedig túlságosan is kockázatos lett volna, legfőképp a már említett eső miatt. Így hát nagy kő esett le a szívéről - még ha ezt nem is vallotta be - mikor megpillantotta a fogadót. Sietősen be is terelte a csapatot, előreengedve a lányt és a követet, majd utolsóként lépett be ott, ahol sietősen körbenézett.
- Azt hiszem a legjobb az lesz, ha itt éjszakázunk. - Szólalt meg halkan, miután szembehelyezkedett a másik kettővel. - Remélhetőleg hajnalhasadtára eláll az eső, és folytathatjuk az utunkat. Addig is szárítsák meg a ruháikat, amennyire csak tudják. Kérdés, ellenvetés?
Ha nem érkezik az előbbi kettő közül egyik sem, akkor szobát kér hármójuknak, és azt csinálnak amit akarnak.

**Kushieda Unazaki Tessa** Kedd Jún. 22 2010, 11:30

A nézetek megfirtatása után Negara úgy döntött, hogy a tettek mezejére lép és áldozat helyett inkább vadásszá változik. A követet rám bízva az erdő és az eső sűrűjében próbálta meg felfedezni és megtisztítani a terepet. Egyedül voltam az öreggel és egy kicsit zavarban is voltam, mert ugyan mit mondhatnék neki... *Ő öreg, valamint biztos más érdeklődési köre van mint nekem, biztos nem kezdene el velem beszélgetni a körömápolás rejtelmeiről.* Bóbiskoltam el egy pillanatra, de az eső hamar visszarázott, és újra teljes egészemmel tudtam koncentrálni arra a helyre ahol éppen jártunk, hogy nehogy csapdába sétáljunk, vagy váratlanul megtámadjanak minket.
- És mondja, van valami információ arról, hogy mégis milyen képességgel bírhat ez a különleges fegyver?
Érdeklődtem az öregnél, mert az út nem is lehetett volna unalmasabb annál, és hátha beszélgetésbe feledkezve gyorsabban telik az út. Bár törtönt beszélgetés vagy sem, az idő pörgött és egyre sötétebb lett és már Negara is megjelent mellettünk. *Akkor ez azt jelenit, hogy nem fenyeget minket veszély. Nem talált senkit a közelünkben.* A gondolkodásomat követően előállt a tábornok egy ötlettel, miszerint húzzuk meg magunkat az éjszakára egy fogadóban ami nincs messze tőlünk. Kicsit örültem az ötletnek, hogy végre normálisan kialhatom magam és egyből a fejpántomhoz kaptam, hogy levegyem a fejemről. *Nem lenne jó, ha ezt a fejpántot viselve mennék be. Biztos vannak olyanok akik nem szimpatizálnak velünk.*

Konan1 Szer. Jún. 23 2010, 19:11

A követ az út során nem lepődött meg azon, amikor látta, hogy Negara eltűnik mellőle, sőt ez kicsit megnyugtatta. Nyugodt volt eddig is az öreg de most, hogy az út még "biztonságosabb" mondhatni élvezte az utat. Tessa kérdésére az öreg elmosolyodott, majd megadta a választ a kérdésére.
- Sajnos nem adtak több információt a fegyverről. Mindenki csak annyit tud, hogy hatalmas erőt birtokol és ezért folyik a verseny. Én személy szerint biztos vagyok benne, hogy birtokol valami erőt, nem hiába mondták azt amit mondtak, valamint ha mégsem akkor csak saját magukat hiteltelenítenék ezzel. Közölte a férfi, ahogy pár lépést közeledett a lányhoz, majd halkan a fülébe suttogott. - Valahogy kiráz a hideg ettől a Negara fickótól és a nézeteitől. Mondta vigyorogva ahogyan látta, hogy a szóban forgó személy visszatért melléjük.
A fogadóhoz érve, a követ azonnal belépett az ajtaján, szegény öreg már így is csurom vizes volt, de itt a lehetőség, hogy megszáradjon. Negara megelőzte a követet abban, hogy szobát rendeljen, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy mindenkinek ő állja a szobáját és ki is fizette. A fogadós egy kedves nő volt aki szívesen várta a vendégeket és azonnal fel is vezetett mindenkit a szobájához.

//Rendben, a következő post menyen Takumi no Sato:Fürdő- és kereskedelmi falu -ba a postba írjátok le az éjszakát, az utat röviden és a megérkezést. Smile

//

**Suyiko Kirinai-Aki** Szomb. Jan. 29 2011, 03:41

Úr isten…. Gondoltam magamban, mikor sorolni kezdte, miket fogunk vinni. Nem gondoltam, hogy egyszerű meló lesz, na de hogy ezekre mind szükség is lesz, az már kicsit sokkolólag hatott. De egye fene, nem fogok meghátrálni semmiféle küldetéstől, legyen az bármi.
Tétlenkedésre nincs idő, így mielőtt végiggondolnék bármit is az eddigiekből, előttem terem két megtermett kutya. Hát legalább lesz társaságunk, igaz két blöki személyében, legalább lesz aki összenyálazzon. Meg legalább előbb megtaláljuk az „álnok kémeket”.
- Értem. – válaszoltam miután végzett a mondandójával, többre talán idő sem futotta volna, még így is elég szűkösen volt belőle. Hátrányban voltunk, ők már bizonyára átléphették az ország határát is, mikor elindulunk. Ki tudja, bármi megeshet itt már. Pláne, hogy túszt is vittek magukkal, ami a rajtaütést nagyban hátráltatja. De talán ha a gyereket előbb kimentjük… És úgy egyáltalán neki köszönhetjük, hogy tudjuk követni őket valamilyen módon, ha már másképp nem lehet.
Az idő szorított, lazsálni, pihenni alig volt lehetőség, csak kis időre álltunk meg pihenni, mikor a kutyák elakadtak egy pillanatra, vagy hogy tudjunk inni, enni. Hisz már bármennyire fura is, két napja, hogy folyamatosan úton vagyunk és egyelőre nem tudni mikor fogunk a közelükbe férkőzni. És félő volt, hogy minél tovább hajkurásszuk őket, már megérkeznek a táborhelyükre és ott többedmagukkal várnak minket. Hisz nem hülyék, hogy ne számítsanak támadásra. Mindenesetre az váratlanul jött, mikor a kutyák jelezni kezdték, hogy beértük őket, mi pedig szerencsésen észrevétlenül felfedeztük a kis bandát. Fellélegeztem, hogy legalább az idő nem ellenünk dolgozik. Tulajdonképpen a könnyebbik része ezzel lezárult a küldetésnek, most már „csak” el kell intézni őket úgy, hogy a gyereket lehetőleg épségben hazavigyük, de ami a legfontosabb, hogy bármiféle információt, amit elvittek, vagy megtudtak, ne hagyjunk az ellenség kezére kerülni.

Hidan Vas. Jan. 30 2011, 22:08

Hosszú utatok viszonylag unalommal telt. Csak magatok voltatok. (Plusz, mínusz a két blöki.) Ám a két fáradságos nap után csak beértétek az ellenséges csapatott. Messziről figyeltétek meg őket, és látszólag nem szúrtak ki titeket.
-Most jön csak a java.- Súgja a melletted hasaló társad. A két kutya halkan morog ám még egyik sem cselekszik. -Szerintem nem kell finomkodnunk. Elvégre a túszuk egy Hyuuga. Az se lepne meg ha azzal a kacifántos szemeivel már most tudná, hogy itt vagyunk. Én azt javaslom, rohamozzuk meg őket. Ha minden jól megy, meglepetésükben, nem foglalkoznak majd a tússzal, ki a képességeinek köszönhetően remélhetőleg hamar kiszabadul és akkor a túlerő erejével hamar véget vetünk a harcnak.- Ossza meg a veled a tervét majd ha belegyezel létrehoz magáról egy klón-t megvárja míg te is felkészülsz majd egy füstbombával indítva megkezdi a rohamot.

**Kenshiro Karu** Vas. Dec. 02 2012, 21:37

// Gai //

Az utóbbi napok gyakorlása után jót tett végre, hogy egy kicsit kimozdulhattam a faluból. Bár maga a küldetés amit kaptam nem egyszerű és lassan kezdem megszokni, hogy bármikor otthagyhatom a fogamat egy-egy ilyen kaland során de azt hiszem ezzel válok csak erősebbé. Amint elhagytam Kusagakure már megszokott és számomra barátságos közegét azonnal elkezdtem a küldetésre koncentrálni. A feladatom, hogy beszivárogjak a rejtett hangba és ha a mende mondák igazak felkutassam és megsemmisítsem azt a csodafegyvert amiről mostanában felröppentek a hírek.
Nem csak a vezetőtől hallottam ezeket a meséket. Már Kankoval is beszélgettünk erről és az öreg aggodalmát fejezte ki a klán miatt. Bár átmenetileg meg tudjuk húzni magunkat Kusagakuréban nem tudom ez meddig maradhat így. Egyre több helyről érkeznek a hírek, hogy kenshirok bukkannak fel sőt egyesek fejére már vérdíjat is kitűztek. Kíváncsi vagyok az én fejemre mikor ajánl valaki valami busás pénzösszeget. A kekkei genkai miatt talán én többet is érhetek. De most nincs idő ilyesmin tanakodni. Meg kell találnom és meg kell semmisítenem ezt a fegyvert ám először a tuti tippre megyek amit Kanko adott végül is eddig mindig jó tippeket adott.
A Hang országának határvidékére érve felkeresem azt a fogadót ahova be kellene kukkantanom Kanko szerint. Amint megtalálom a helyet egy kicsit megkönnyebbülök ez nem egy olyan tipikus alvilági hely de azért résen leszek. belépek a fogadóba és rendelek egy saket! Mostanában kezdek rászokni az alkoholra... Nem vagyok alkoholista de egy kicsit segít feloldódni a küldetések előtt nem feszengek annyira. Körbenézek a fogadóban...

Kakuzu (Inaktív) Kedd Dec. 04 2012, 14:57

Beszivárgás, kémkedés, pusztítás. Egyik sem egyszerű feladat, hisz egytől egyig igazi embert próbáló, agyat megmozgató kisiparosi chuunin munkák. Nem csak nekik ám most mégis neked szól ez a feladat. A közelgő háború idejében, ahol az idegek pattanásig feszültek és a legkisebb konfliktus akkora méretű csatározásokat válthat ki mely több száz, akár ezer ember életébe is kerülhet. Tiszta sor, hogy nem hibázhatsz. Körbetekintve a fogadóban nem nagyon tűnhet senki gyanúsnak, de az egyszerű paraszt legény is lehet kém ugyebár. Elvégre a kém azért kém, mert nem ismerik fel egykönnyen. Na meg sok másért is. Egyedül egy csuklyás fazon tűnhet nagyon érdekesnek abból a szempontból, hogy még a helységen belül is takarja az arcát, illetve feltűnően bámulja a tőle nem messze ülő három alakot. Nem tudni mit nézhet annyira, viszont az átlag ember szemében nem tűnnek többnek törvénytisztelő vagy olykor kicsit törvényszegő polgároknál. Végül felcsapódik az ajtó és egy vidám nyurga figura célozza meg a pultot. Gyorsan és izgatottan beszél, na meg a kelleténél némiképp hangosabban. A fogadós rátapasztja a kezét a férfi szájára, és idegesen körbepillant. A hangerőt lejjebb veszik, és a colos figura távozik is a képből. Csak hogy a három ismeretlen és a csuklyás figurával a nyomában.
Ha hegyezted a füledet, helyettesítettél pár szót a beszélgetésből melyek lényegében nem mások, mint a "megvan, szállítmány, birtok".
Ezek gyakorlatilag bármit jelenthetnek akár csak a négy figura, illetve öt, ha a jött és ment is, fickót is számoljuk. Valami történt valahol és valami történni fog kint. Illetve szinte bármit jelenthet ez az egész. Az hogy te mit teszel, és mit veszel figyelembe rajtad áll.

**Kenshiro Karu** Vas. Dec. 09 2012, 12:04

Amint kiléptek az ajtón lehúzom a sakemat. Kicsit keserű és marja a torkom, de talán az ital hatása, talán nem, de felbátorodom annyira, hogy kövessem őket. Igyekszem minél kisebb feltűnést kelteni és közben figyelek rá, hogy engem ne kövessen senki. Amint kiléptem a kocsmából igyekszem az árnyékban maradni és csak figyelni, hogy mi történik kint.
Miközben kifelé megyek összegzem, hogy pontosan mit is tudok a küldetésről. Meg kell keresnem egy fegyvert és elpusztítanom amiről azt mondják, hogy akkora erejű, hogy akár a háború menetét is befolyásolhatja. Tehát először akkor információt kéne szereznem. Ennek nincs is jobb módja mint, hogy kihallgatom ezeket az embereket. Az a kis kotnyeles remélem még párszor elszólja magát. Gyilkolni nem feltétlenül szeretnék már egy ideje nem tapadt vér a kezemhez, de mégis elönti az adrenalin a testemet amint kilépek. Előveszek egy kunai kést és igyekszem hallótávolságon belül kerülni kerülni azokhoz az alakokhoz akik kimentek. Ha valamilyen balhé van kibontakozóban akkor nem szólok bele egyelőre csak várom a fejleményeket.

Kakuzu (Inaktív) Hétf. Dec. 17 2012, 15:17

Nem vetetted rájuk magadat illetve meg se fordult a fejedben a gyanú legkisebb árnyéka se. Minden "véletlenül" elkotyogott információt úgy dolgoztál fel, hogy teljesen igaz és nem is lehet másképp. Miután a nyurga férfi többed magával távozott, sakéd eltüntetése után te se késlekedtél. Noha talán ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy ne legyen olyan egyszerű dolgod. A kis hármas csoport eltűnt az utcán, a csuklyás figurát sehol se láttad, míg a nyurga fickót akkor se téveszthetted volna szem elől ha akarod. No nem azért, mert lassan járj tovább érsz stílusban sétálgatott, hanem egyszerűen a magassága volt az ami könnyen felismerhetővé, eltéveszthetetlenné és követhetővé tette. Ha körbe tekintesz, a három férfi sziluettjét is megpillanthatod az ellenkező irányban, na meg figyelemmel kísérheted miként válnak el útjaik.

**Kenshiro Karu** Szomb. Dec. 22 2012, 16:14

Kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a kis triót követem. Mivel azt a férfit aki figyelte őket szintén szem elől tévesztettem ezért most tényleg minden érzékemet a környezet vizsgálatára fordítom. Azt a három férfit akik feltűnés mentesen próbáltak eltűnni pedig igyekszem nem szem elől téveszteni... Feltehetőleg valaki engem is követni fog ezért előveszek egy shurikent és koncentrálom a chakrámat, hogy bármikor ha szükségem lehet rá le tudjak csapni. Egy ismerős érzés ahogy az adrenalin végig szalad a gerincemen és átjárja a testemet ezt már szeretem. Lehet egy picit hiányzott a gyilkolás utáni vágy...
Amint a három férfi szétvált eszembe jutott egy olyan lépés amivel vagy nagyon nagy bakot fogok lőni, vagy sikerül megtudnom melyikőjük az aki elvezethet engem ehhez a titkos fegyverhez, de ha odáig nem is legalább előrébb juthatok a küldetésemben.
A tervet még addig kell kivitelezni amíg mindenki halló távolságon belül van.
Egy kunai kést vettem elő és közben a számba vettem a shurikent. Ráerősítettem egy robbanójegyzetet a késre majd elhajítottam arra a pontra ahol a megfigyelt személyek szétváltak majd amikor odaért felrobbantottam.
A robbanás hangja felkavarta a viszonylag csendes kis éjszakai világot. Eddig csak a kis kocsma zaja töltötte meg a környezetet de most tettem róla, hogy megijedjenek azok akiknek meg kell. A shurkenmet visszatettem a tartójába és a három alak felé pillantottam közben pedig reménykedtem, hogy nem három felé szaladnak illetve talán elriaszthatom a harmadik felet akit a kocsmában láttam.

Kakuzu (Inaktív) Pént. Dec. 28 2012, 22:07

Tetted több rosszat hozott, mint jót. A robbanás a falu nagy részét az utcára csődítette, míg a robbanás következtében felszálló por gyakorlatilag teljesen eltakarta előled a három alakot akik ez idő alatt külön váltak. Noha nem hiába voltál chuunin, így érzékeidre támaszkodva akár időben megfigyelhetted merre is tart egyikük másikuk. A sors kereke azonban megint nem hagyott cserben ezen a látszólag átlagos küldetésen. Noha egy hihetetlenül erős fegyver elpusztítása - már ha a pletykák igazak - nem tartozik az egyszerű kategóriába. Ahogy a por elült és mindenki kibámészkodta magát visszatértek házaikba vagy éppen a kocsmába. Hogy te ez idő közben mit tettél, azt csak te tudod.

**Kenshiro Karu** Szer. Jan. 02 2013, 22:22

Bár próbáltam leplezni a csalódottságomat mégis csak kiült az arcomra az érzés, hogy ezt most eléggé elbaltáztam. Ahogy szemmel tartom a három alakot és még igyekszem elkapni az utolsó mozdulataikat amiket látok inkább felugrok az egyik tetőre és megpróbálom a számomra leginkább bűnözőnek tűnőt követni. Remélem sikerül kifigyelni merre lakik vagy hol akar nyugovóra térni majd akkor jól elkapom a grabancát aztán kifaggatom. Jut eszembe le is veszem a kusagakurei fejpántot a vállamról és elteszem a kabátom egyik zsebébe. Körbepillantok és gyorsan felmérem a helyzetet esetleg megpróbálom a csuklyás férfit nyomon követni, de teljesen eltűnt a szem elől így maradnak a tetők és a leggyanúsabb abból a háromból. Nincs más nyomom amin elindulhatok így muszáj lesz elkapnom az egyik grabancát, hogy megtudjak valamit.
A tetőn futva mint egy árnyék követem a kiszemelt áldozatot egészen a lakhelyéig ami remélhetőleg még a faluban van. Ha kimegy az erdőbe akkor a lombkorona szintjén követem és igyekszem észrevétlen maradni. Remélem ezek tényleg tudnak valamit arról a titkos fegyverről mert nem lenne jó újra a nulláról indulni.
Kíváncsi vagyok vajon milyen fegyver lehet az amivel meg lehetne fordítani egy egész háború menetét és azt meg inkább ki akarom találni, hogy hogyan tudnám megsemmisíteni, milyen támadással jutsuval vagy lehet, hogy a körülmények talán nekem kedveznek és elég lesz egy egyszerű robbanójegyzet, de az is lehet, hogy még a savat is be kell vetnem. Nem lenne jó, ha az ellenfél megtudná, hogy mire vagyok képes ezért igyekszem nem lelőni a poént rögtön az elején...
Ilyen gondolatokkal a fejemben követtem a férfit remélhetőleg észrevétlenül!

Kakuzu (Inaktív) Szer. Jan. 09 2013, 09:47

Gond nélkül követed a férfit egészen a falu széléig, amikor is az egyik házból egy kisgyerek fut ki és a nyakába ugrik. A gyermek aki feltehetőleg az övé követi sebes léptekkel az édesanyja. A kis család boldogan bevonul a házba, majd nem sokkal később a nő kinéz az ablakon, körbekémlel és behúzza a függönyöket. A Nap ahogy egyre lejjebb kúszik a horizonton képes elhitetni, hogy ez az egész jelenség teljesen természetes. Itt az este, az emberek visszavonulnak nincs itt semmi szokatlan. Ám mégis, a falu szokatlanul csendes, szinte kézzel tapintható a némaság. Ahol most vagy senki se vehet észre, amíg nem vetül rád fény, így van időd átgondolni a helyzetet és megfejteni, hogy mit súgnak neked ösztöneid. Miközben a házat kémlelted egy dolog biztosan feltűnt, mégpedig hogy nyoma sincs a tűz fényében táncoló árnyaknak.

**Kenshiro Karu** Kedd Jan. 15 2013, 11:02

Egy ideig azon töprengtem az árnyakban rejtőzve, hogy vajon mi vihette ezt az embert a rossz útra hiszen családja van, szerető felesége. Én mit nem adnék egy családért szerető szülőkért. Ehelyett mások mocskát takarítom el és a rossz fiúkat küldöm a másvilágra. Nyilván a rossz fiú is nézőpont kérdése, de én felesküdtem kusagakuréra és az esküm kötelez egy bizonyos pontig. Amikor már figyeltem egy a házat huzamosabb ideje feltűnt, hogy nincs lámpavilág egyik ablakban se. Kezdett egy kicsit furcsa lenni ez az egész. Az egész településen mintha egy szellem faluban járnék. A csend mindent körül ölelt. Valószínűleg arra rájöttek a robbanásból, hogy valaki jár itt és számítanak rám, legalábbis jobb így hozzá állni. Remélhetőleg vannak olyan ostobák, hogy valakik kakaskodásának tartják.
Egyre furcsábbnak tűnt az egész helyzet, hogy a nő is körbenézett mielőtt becsukta az ajtót mintha valamit rejtegetnének. Nem bírtam tovább lépnem kell valamit elég volt a megfigyelésből egyenlőre. Így hát elővettem a leggyorsabb sebességet amire jelem pillanatban képes voltam és igyekeztem szinte láthatatlanul oda érni a célpont házához. Amint odaértem benéztem egy olyan helyen ahol a függöny esetleg nincs teljesen behúzva, vagy valamit ki lehet szúrni. Ha mind ez nem jön össze akkor megpróbálok bejutni egy kunai kés segítségével megbütykölni a zárat. A lényeg az óvatosság. És közben persze állandóan figyelek a hátam mögé. Amint bejutottam a kunai kés a kezemben marad és elkezdek rejtek ajtók illetve rejtett nyílások után kutatni. Ha találok akkor behatolok!

Kakuzu (Inaktív) Csüt. Jan. 17 2013, 17:36

Szép lassan leesett a tantusz, ahogy a normális kis világ, látszólag észrevétlenül, abnormálisba váltott át. Noha ezek az örökmozgó shinobik annyi mindent láttak és megéltek, netán látni és megélni fognak, hogy szinte már azt se tudják mi a normális. Egy átlag embert bizonyosan hamarabb kirázott volna a hideg ettől az egésztől, na de aki fel tud gyújtani egy házat pusztán némi mutogatás és csípős paprika használata után bizonyosan nem fél a sötétben. Egy gyors, magaddal való ötletelést követően belefogsz kis tervedbe melynek eredményeképpen könnyedén, szinte már túl egyszerűen bejutsz a házba lévén annak ajtaja nem volt zárva, csak csukva. Noha a helyzet már nem ilyen rózsás.
A ház üres, na nem tárgyi inkább csak emberi szempontból. Ennek fényében, na és persze korábbi elgondolásodat követve szinte már biztos lehetsz benne, itt bizony akadhat rejtekajtó vagy valami titkos járat. Azonban az élet nem ilyen egyszerű. A szoba egyik sarkából amit nem ér a tűz fénye, egy férfi alakja bontakozik ki és veti rád magát. Viszonylag könnyen sikerül letepernie téged, míg a kezében lévő kunaial megpróbálja meglékelni a fejedet. A férfi jól megtermett és maszkot visel, amin elég egyértelmű jele van annak, hogy Otogakure egyik shinobija.

**Kenshiro Karu** Csüt. Jan. 17 2013, 22:13

Ahogy beléptem a házba egyszer csak támadt egy rossz érzésem mintha az egész olyan könnyen ment volna... Mintha vártak volna... Ez akkor vált világossá amikor benyitottam a házba és nem volt zárva az ajtó. De ekkor már késő volt. Hajtott a kíváncsiság és közben nem is figyeltem rá, hogy az egyik szobában valaki figyel. Amikor feleszméltem már letepert az illető aki első ránézésre egy Otogakurei shinobi volt a homlok védjét tekintve. Nem volt időm ilyeneken gondolkodni, ilyen luxust csak azok engedhetnek meg magukkal akiken nem fekszik egy legalább 80 kilós ellenfél és nem választja el őket pár másodperc a haláltól.
Képzetlennek tűnt ez az ellenfél... Nem akartam nagy zajt kelteni ezért igyekeztem kikecmeregni a kutyaszorítóból és lábra állni. A kunai elől elhúztam a fejem így az a földbe állt majd arréb gurultam és bele rúgtam a földön fetrengő ellenfélbe. Felugrottam és hozzávágtam egy shurikent majd a Shuriken kage bushin no jutsu segítségével megsokszoroztam. Pontosan tíz darabot hoztam létre így nem nagyon volt az ellenfelemnek lehetősége elmenekülni. Ha így nem sikerül a Youtont használva oltom ellenfelem életét.
Majd ha sikerült eltenni láb alól akkor már sokkal körültekintőbben leereszkedem a rejtett ajtón!

Kakuzu (Inaktív) Pént. Jan. 18 2013, 20:49

Reflexeidnek hála, hacsak egy hajszállal is de sikerül megúsznod, hogy a homlokodat egy sötét folt díszítse miközben mindezt megfűszerezed nagy nehezen összehozott szabadulásoddal is. Mindez persze nem sikerült volna, ha a férfi nem lepődik meg egy pillanatra bravúros megmenekülésed láttán. Így viszont rajtad a sor. Terveid szerint, szinte halálbiztos módszert választasz ellenfeled kiiktatására, hogy többet ő se egyen bablevest. Azonban mivel még nem vagy akkora virtuóz pecsétalkotásban, hogy a másodperc tört része alatt megsokszorozd a shurikent ami a kis távolság miatt a terved előtt a férfi oldalába áll. Míg ő azon igyekszik, hogy talpra álljon két másik maszkos egyén toppan be a bulira az ablakokon keresztül. Látszólag minden vendég jelen van, kezdődhet a tánc!

Állapot: Nincs sérülés
Chakra: 100%

**Kenshiro Karu** Szomb. Jan. 19 2013, 20:10

Sikerült feltápászkodnom és az ötletem nem is volt rossz csak elszámítottam magam és mivel a köztünk lévő rövid távolság miatt nem tudtam kivitelezni a jutsut ezért ellenfelemnek az oldalába fúródott a kés mielőtt még sokszorozhattam volna. Ezzel is siekrült kivonni a forgalomból legalábbis reménykedtem benne, mert még mielőtt átkutathattam volna a helyet újabb társaságot kaptam. Az ablakon keresztül két újabb shinobi csatlakozott a buliba. Ráadásul az a shinobi aki az imént még meg akart ölni a shurikennel az oldalában még mindig igyekszik felállni igaz nem olyan hévvel mint eddig, de még mindig nem adta fel.
Tehát három ellenfelem van akikből ketten teljesen rám tudnak koncentrálni. Most először a küldetés alatt komolyan fontolóra vettem azt, hogy menekülőre fogom a dolgot. Nem az nem én vagyok, vagy ha igen, akkor nem itt, és nem most. Kenshiro Karu vagyok és egy Kenshiro nem futamodik meg soha többet.
Szememben óriási elszántsággal hátra ugrottam és közben kézpecséteket formáztam. Egy olyan technikát fogok most használni amit élesben még nem is próbáltam ki soha amióta megtanultam, pedig lett volna már rá lehetőségem, most mégis ehhez a megoldáshoz folyamodom. Bár átfutott az agyamon, hogy valamelyik tűz jutsuval porig égetem őket de akkor valószínűleg a ház is begyulladna én meg lebuknék, és a küldetésnek is annyi lenne.
Ahogy megformáztam a kézjeleket kimondtam a technika nevét halkan, hogy ellenfeleim ne nagyon értsék így még esélyük sem lesz menekülni reményeim szerint. Ennek a jutsunak pont ez a lényege, hogy zárt területen csapdába ejti és kiiktatja az ellenfelet. A tűz technikát használva lehet még valamelyik ki is tudna térni előle...
Egyesítettem a tűz és víz elemeket majd a megfelelő arányban keverve létrehoztam belőle a sav elemet amelyet ezúttal a lehető legnagyobb mennyiségben állítottam elő és közben remélem már körbefolyt ellenfeleim körül.
- Youton: Youkai no jutsu!

Kakuzu (Inaktív) Pént. Jan. 25 2013, 17:36

Nagy nehezen ugyan, de az általad kicsit megdobált fickó talpra vergődik és most, hogy teljes a túlerő a galádok azon nem titkolt szándékukkal ugranának neked, hogy mikor eljő a hajnal vagy talán még az éjszaka alatt sunyiban elássanak a veteményesben. Igen ám, de te se akarsz idő előtt a növényeknek tápanyagul szolgálni és akcióba lendülsz. Amint elkezded a kézpecséteket formálni a három férfi egy pillanatra elbizonytalanodik, de végül csak azért is neked ugranak. Ezúttal viszont nagy pechjük van. A technika bevégeztet, a folyamat elindult és megmásíthatatlanul létrejött. Az egyik lesújtani akaró sunyi kis hangtechnikus ott dobja el a kunait ahol van. Itt és most nem szabad rosszra gondolni. Nem repül, nem ágyazódik be sehova az a fránya kés, egyszerűen emberünk minden izma összerándul a fájdalomtól amikor akaratlanul is találkozik a savval. Lévén nem volt ideje kikerülni nem sok mindent tehetett így hát elejti a fegyverét. A másik kettő látva az eredményt szélsebesen igyekszik kihátrálni a házból, ám a technikád lévén egyben egy csapda is, főleg zárt területen, számukra már nincs menekvés. Mivel rendesen belehátráltak technikád eredményébe súlyos égési sérüléseket szenvedtek el. Egy időre harcképtelenné váltak, viszont rajtad áll, hogy visszanyerik e harcias kedvüket, vagy örökre hallgatnak arról, mi is történt itt valójában.

Chakra: 95%
Állapot: Sértetlen.

**Kenshiro Karu** Kedd Jan. 29 2013, 11:08

A technikám hibátlanul talált be és sikerült vele egyszerre mindhárom ellenfelet hatástalanítani. Az elsőt aki a kezét vesztette el azonnal megölöm... Most aztán igazán megérdemelnék egy hátba veregetést de sajnos csak képzeletben tudom ezt megtenni ugyanis még mindig egyedül vagyok. Most, hogy ilyen jól elszórakoztam ideje megtudni vajon milyen titkos fegyver van itt a faluban amiről legendákat zengenek... Odamentem az egyik szenvedő hang ninjához és kérdés nélkül, hogy a másik lássa átvágtam a torkát nagyjából ott ahol a hangszálai lehettek de ügyelve arra, hogy artériát ne érjek és még fuldokolni fog legalább annyi ideig ami a másiknak is hátra van az életéből.
Vigyáztam ne érek a savhoz a vérest kunait még lélegző társa felé fordítottam aki éppen totálból bámulhatta társa szenvedését feltettem az első kérdésemet.
- Mit őriztek ebben a faluban? Mi az a titkos fegyver amire vigyáznotok kell? Jobban jársz ha beszélsz különben most azonnal a társad sorsára jutsz. Ja és ha ordítozni támadna kedved akkor rosszabb halált találok ki neked... Hidd el most aztán igazán elememben vagyok és értek eléggé a kínzáshoz, szóval jobb lenne ha most nyitnád ki a szádat amíg még ki tudod! És hol találom ezt a fegyvert persze ezt se felejtsd el!
Egy kis ösztönzésnek belevéstem a kunaial a hátába a hang falu jelzését ha már ilyen hű a falujához, de figyeltem, hogy ne ájuljon el. Régen kínoztam meg mást de még emlékszem rá, hogy a fájdalom nagy úr tud lenni... Remélem sikerrel járok és nem kell tovább kínoznom ezt a shinobit inkább elvenném az életét. De minden esetre jól esett kicsit bosszút állni a túlerőért!

Kakuzu (Inaktív) Szer. Jan. 30 2013, 20:13

Könnyedén végzel az első két férfival, bár a második hullajelölt még vergődik, mielőtt teljesen elvérezne. Azonban úgy érzed vele ráérsz foglalkozni hisz mit árthat már neked. Helyette a nagydarab fickó felé fordulsz aki először támadott meg és próbálod kifaggatni küldetésed tárgyáról. Látván társai bukását rimánkodni kezd az életéért és váltig meggyőzőn állítja, hogy nem tud semmit semmilyen fegyverről, főleg nem arról, hogy ebben a faluban lenne bármi is. Ha ezek után is aláveted a kínzásnak akkor se fog mást állítani ám az események még korántsem értek véget. Noha nem azért, mert küldetésed még mindig nem teljesítetted, ami érthet sikerrel vagy bukással egyaránt, pusztán ott ahol vagy még mindig van élet és nem csak az ellőtted rimánkodó férfiban. A férfi, aki szerinted nem kerülheti el végét pont azt tette amire nem számítottál. Elkerülte a halál. Lefizette vagy csak pusztán haverok ezt nem tudni, bárhogy is van, az már kézenfekvőbb tény, hogy fénylő kézfejjel igyekszik lesújtani rád, ha már egyszer sikerült begyógyítania saját sebét. Bizony ám, nem volt nehéz dolga annak aki jártas az orvosi ninjutsukban. Bár életed veszélyben egy fickó miatt, akit nem öltél meg ,és aki épp a hátad mögött tornyosul föléd mégse ez lesz életed utolsó napja. Őrangyalod jelen van amikor a ház falán átégeti magát egy óriási tűzgolyó és enyhén szólva is megpörköli a merénylőt. A lángoló hullajelölt sikeresen felgyújtja a szerény és száraz berendezést, míg megmentőd a párszor utadba kerülő fekete köpenyes alak, sietve int neked, hogy ideje lelépni. Na persze botorság volna azt hinned, hogy az egészen meggrillezett csóka miatt vagy ekkora kulimázban, hisz az ismeretlen gyújtotta fel a ház nagy részét. Mindazonáltal, a tömegek hamarosan ellepik az utcát, hogy ismét bámészkodjanak egy keveset.

// Sok lehetőség nem lévén, tarthatsz az idegennel vagy leléphetsz nélküle, tanácsos a falutól pár kilométerre eltávolodni és új stratégiát kiötleni. //

Ajánlott tartalom

Határvidékek

Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek

Re: Határvidékek