Határvidékek

Miután elteszed a képet és felteszed a kérdéseidet, a női hang megadja a választ:
- Egy közeli városkában, Oniyoshi-ban találod meg. Valószínűleg az utcán fogsz összetalálkozni vele, gyakran figyeli hogy kik érkeznek a városba. A képességei... nagyon jól forgatja a kardokat, de az embereim eddig nem tapasztaltak olyat, hogy rendelkezne bármilyen komolyabb képességgel.
Ezután a nő feléd hajít egy pénzes zacskót, majd a hintó távozik. Ha bármi mást kérdeznél, nem kapsz választ, lényegében levegőnek néznek majd. Ezután a társadhoz intézed a szavaidat, aki eléggé elkomorul.
- Teljesítsd a feladatodat, nem fogom pesztrálni a halottakat. Sürgős dolgom van... igazán sürgős! Hallottad a nőt, ha nem jársz sikerrel és túléled, akkor addig fognak rád járni, amíg meg nem halsz. Így intézd ezt az ügyet! - mondja Taishi, majd ő is távozik.

//Rád van bízva, hogy mit csinálsz. A várost keletre találod, nagyjából fél napra van a jelenlegi helyedtől. Nyugodtan leírhatod a megérkezésedet, de csak addig hogy a kapuig érkezel. Napnyugtára érkezel meg, elég sokan állnak sorban, hogy bejuthassanak, főleg kereskedők.//

A kérdéseimet feltettem, mire a nő válaszolt, de csak annyira. Ugyan a nő arcát nem láttam, de a hangjából arra következettem, hogy nincs több mondanivalója. Kidob egy zacskót, majd elindul. Gyorsan megszámolom a pénzt, 10 000 ryu. Rendben, majd Taishihoz fordulok, hogy megkérjem, hogy a hullákra vigyázzon, amíg visszatérek egy tekercsvásárlásból, de ő, ahogy vártam, nem hajlandó vigyázni a testekre, így nekem kell megoldanom ezt a problémát is. Mivel már mindent tudok, így ő is távozik. Biztos vagyok benne, hogy nem megy messzire és tudni fog minden lépésemről, de beavatkozni nem fog, az nem az ő szokása. Mivel a holttestek úgyis egy technikához kellenek, így jobbnak látom, ha nem cipelem, hanem a Shikon no jutsuval életre keltem őket. Egyelőre nem kell tartanom attól, hogy a rohadás szaga elárulná a hullákat, hiszen még nem olyan régen hallottak, de azért jobbnak látok némi javítást véghezvinni. Nem alakítom a saját alakomra a hullákat, inkább csak a chakrám segítségével bizonyos sebeket, ha vannak eltüntetek. A saját alakomon nem változtatok, hanem mintha a testőreim lennének mögöttem jönnek egészen a faluig, majd ott be a kapuig, ahol rengetegen várnak, hogy bejussanak. Nem lenne szerencsés éjszakára kinn rekedni, hiszen egyrészt veszélyes, másrészt pedig reggelig a két hulla nem tudom, hogyan fog olyan állapotban maradni, hogy ne tünjön fel senkinek a szaguk, még azoknak is, akik amúgy teljesen képzetlenek ilyen téren

Nyugodt utad volt a városig, senki és semmi nem zavart meg. Így éppen időben, még sötétedés előtt elértél a városhoz. A kapunál hatalmas sor nyüzsgött, elsősorban a kereskedők próbáltak bejutni, hogy éjszakára biztonságba helyezhessék a portékájukat. Éppen ezért miattuk haladt a leglassabban a sor. Úgy fél órát várhattál, amikor végre a kapu közelébe értél. Az őrök nem kértek tőletek semmilyen iratot, csak egy képet néztek és figyelték, hasonlít-e valaki az illetőre.
Miután bejutottál, alig jutsz el egy épületig, valaki belök téged a sikátorba és a falhoz nyom. Az illető alkarja az állad alatt a torkodnak feszül. Szőke tincsei az arcodba lógnak, épp a füledbe "liheg".
- Mi járatban vagy itt? - kérdezi halk, suttogó hangon. - Nem szoktak erre shinobik kószálni, szóval válaszolj, amíg még megteheted!
Nem enged el, továbbra is fogva tart.

Utam nyugodtan telt, tervem is meg volt részben, bár annak az első lépése, hogy találok egy nagy méretű tekercset a három hullának, akit én magam öltem meg és most mozgatom őket, de hát az állapot nem tartható fenn sokáig. A faluig szerencsére nem akadtam komoly ellenségbe, így nyugodtan telt az idő, amit az utazással töltöttem. A kapunál sokan voltak, de a késői időre való tekintettel nem meglepő. A kereskedők éjjelre keresnek szállást, ahogy én is, bár nekem más céljaim vannak. A kapunál nem kértek papírokat, csak egy képet néztek, hogy hasonlítunk-e rá. Tudtommal még nem jártam itt, bár már nem lehetek biztos ebben sem lévén, hogy szinte az egész életem hazugság. Fél órát álltam sorba, de nem hasonlítottam a keresett személyhez, így beengedtek. Nem jutottam messze, amikor valaki belökött egy sikátorba és a nyakamon egyből meg is jelent egy alkar, majd a kar tulajdonosa.
- Mi járatban vagy itt? - kérdezi halk, suttogó hangon. - Nem szoktak erre shinobik kószálni, szóval válaszolj, amíg még megteheted!
Kérdezi és választ követel. A két hullám egyből a sikátor széléhez áll, hogy takarja a jelenetet.
- Szállást keresek.
Mondom, miközben gyűjtöm a kezemben a chakrámat a Shinkeitsuu // Idegfájdalom technikához és amikor elégnek érzem kezemmel egyből a mellkasát célzom, elsődlegesen a tüdejét akarom megbénítani, de ha a szívét sikerül leállítani, az lenne a legjobb.

A fickó a válaszodra megcsóválja a fejét.
- Én nem így hallottam... - mondta. - Jelezték, hogy egy ninját felbéreltek, aki ma eltesz láb alól. A mai napon egyedül te érkeztél, akinek különlegesebb chakrája van. 
Ekkor megpróbálkozol a támadással, de ő egyszerűen csak hátra ugrik, majd megragadja a csuklódat. A következő pillanatban maga felé ránt, majd érzed, ahogy fordul a karod és nekicsapódsz a falnak. Ezt következően pedig a hátadba térdel.
- Ráadásul ezek a hullák is túl feltűnőek...
A támadásától épp a földre rogytál, féltérden vagy. A fickó nem támad tovább, helyette egy kardot vesz elő és rád szegezi.
- Nem kellett volna elfogadnod a melót!

Szinte kedvem lett volna röhögni, de nem vagyok az az őrült fajta, bár abban is biztos vagyok, hogy a hang a fejembe ezt máshogy gondolná, de nem tudom meg, hiszen néma maradt. Bár várom, hogy mikor szól be. Ekkor megindítom a támadást, de ellenfelem elugrik, majd elkapja a kezem, hátra csavarja, majd a hátamba térdel, hogy térdre essek. Tudom, hogy nem fog neki tetszeni neki, amit mondani fogok és hát a kard nem tetszik a kezében, így mielőtt megszólalok inkább aktiválom a junsun kai nevű technikámat, ha mégsem sikerülne, majd egy újabb, nem rég elsajátított technikát is alkalmazok, ami nem más, mint a genjutsu shibari // illúziótechnika kötés, összekötve a chakrámat az ellenfelemével így téve mozgásképtelenné ellenfelem legalábbis remélem, hogy így lesz.
- Nem tévedtek, valóban a megölésedre béreltek fel, de gondoltam, hogy inkább holnap ütöm nyélbe.
~Igen, meséld el neki a teljes igazságot.~ Nem foglalkozom a hanggal, már megszoktam, hogy csak piszkálni tud, bár igaz, hogy ezzel sokszor mentette meg az életemet, mintha egy őrült őrangyal lenne, aki pont az ellentétjét mondja, mint amit érdemes tennem, bár az ironikus hangjából érezhető a negatív mellékzönge.
- Még életükben támadtak meg és mivel szükségem volt a testükre és máshogy nem tudtam elhozni magammal.
Remélem, hogy a genjutsu shibari technika még aktív, mert akkor lendítem a kezem és a junsui kait használom, amit támadó technikaként is alkalmazhatom és a kezemből kilövök két ilyen korongot, amivel a kezeit célzom, hogy lefegyverezzem, hiszen ez a két végtag a legveszélyesebb. Ha sikerül eltalálnom a kezeit, akkor a lábait is lefogom ugyanezzel a technikával. Ha sikerül elkapnom, akkor kiköpök egy kis nyálat és vért, ami a korábbi rugdosódás eredménye, majd felállok és beszélni kezdek.
- Semmi személyes, de szükségem van a pénzre, ígérem, hogy a testedet becsülettel fogom felhasználni.
Ugyan tervezni akartam, hogy mit fogok tenni, de a férfi megelőzött és ő maga döntött úgy, hogy bedobja magát. A nő azt mondta, hogy a férfi nem kapott ninja kiképzést, így nem félek, hogy villám elmi chakrát használ, már ha az lenne az eleme vagy esetleg víz, amivel ki tud szabadulni, és újra gyűjtöm a kezembe a chakrát és az idegfájdalom technikával újra a mellkasát célzom meg, hogy a tüdejét bénítsam le, így megfosztva a légzéstől.

A férfi nyugodtan áll előtted, egyáltalán nem zavartatja magát. Nyugodtan létrehozod a technikáidat, az ellenfeledet ez egyáltalán nem érdekli. Miután támadásba lendülsz, valami fura, vibráló zaj csapja meg a füled, a következő pillanatban pedig az ellenfeled kitér előled. Ezt követően épp háttal álltok egymásnak, de úgy, hogy a kardja éppen átdöfött téged, a penge egy része pedig előtted van. Egyedül a Suiton technika segített meg, hogy ne öljön meg.
- Áh, ezúttal egy tapasztaltabb ellenfelet küldtek ellenem. - szólalt meg, miközben kirántja belőled a fegyverét. - Úgy látom most nekem is többet kell beleadnom a harcba.
Ekkor a férfi bal keze egy különös jelet formál, majd szikrázó, zizegő hangot hallasz. A következő pillanatban egy elektromos gömböt vág hozzád, amitől azonnal pár métert arrébb repülsz. Úgy néz ki, a megbízód nem tud mindent a célszemélyről. Ezután a férfi kardján is villámok kezdenek cikázni, majd meglehetősen gyorsan feléd rohan, hogy végezzen veled.

//Kérésedre meggyorsítjuk a játékot. A harc leírását rád bízom. VISZONT! Nem győzheted le az ellenfelet. Nagyjából 20-25 sor csak a harcról szóljon, amelyben a férfi leginkább a kardját használja. Különösebb villám támadásokat nem használ, egyedül az említett villámgömböt, illetve néha a kardjából képes elektromosságot kisütni, mintha az elektromágneses gyilkosság technikát használná. A harc végére elég rendesen bánjon el veled, majd a városőrség szakítsa félbe a küzdelmet és fogd menekülőre. Ha ez megvan, innen fogom újra átvenni a mesélést.//

Ellenfelemet nem igazán zavarja, hogy több technikát is előre elkészítek, ahogy a genjutsu sem igazán hat rá. Nem értem, hogy mi lehet a baj, de hát ma már egyszer megleptek azzal, hogy kitörtek a technikából. Viszont a furcsaság csak azután következik, hogy az első vízgömböt a célpontomhoz dobom, mert ő egyszerűen eltűnik. Érezhetően chakrát használt. Vagy nem tud mindent a megbízóm vagy szándékosan elhallgatja az ilyen információkat. Nem tudom, de most nincs időm ezzel foglalkozni, majd ha újra szembekerülök vele, akkor megkérdezem. Ellenfelem eltűnt, majd megjelent a hátam mögött nekem háttal. Ahogy lenézek észreveszem, hogy a a kardja átszúrt, de amilyen szerencsém van a junsui kai megmentette az életemet.
- Áh, ezúttal egy tapasztaltabb ellenfelet küldtek ellenem. Úgy látom most nekem is többet kell beleadnom a harcba.
Gondoltam, hogy még nem adott bele mindent, hiszen a megbízóm elárulta, hogy komoly kiképzést kapott, ha ennyivel végezni tudott az elődeimmel, akkor vagy ők voltak nagyon gyengék vagy a srác több annál, mint amit eddig megmutatott. Szerencsétlenségemre más információ sem jutott a fülembe, hogy az idegen, akinek a likvidálására küldtek, képes használni a villámot, mint elem, ami pedig az én víz elememnek pont a gyengéje. Nem baj, feltudom használni, hogy pont a kontra elememet használja, hiszen én sem vagyok képzetlen és az nem jelent semmit, ha valaki erősebb elemet használ, hiszen nem az elemtől függ az illető ereje, hanem attól hogyan használja., ahogy a fegyvereknél. Nem a fegyver számít, hanem az, hogy ki használja. Már a kézpecsétek sem tetszenek, hiszen alapvetően villám elemi pecsétek, ami után a srác kezében egy villámgömb jelenik meg, ami még inkább nem tetszik. Nekem dobja, amiből szerencsére a hátralökő hatástól más nem történik. A repüléstől egy kicsit megszédülök, de ez nem tart sokáig. Ugyan gondolom, hogy a drótokkal kellene lefogni, de az a villám elemmel társítva a számomra lenne megrázó élmény, így másra gondolok. Összecsapom a kezem, mire a földből egy vízbörtön emelkedik ki a kibuggyanó vízbörtön technikának köszönhetően. Valószínűleg sikerült meglepnem ellenfelem, hiszen a támadás sikeres, bár a meglepetés csak néhány másodperc, mert a korábban használt villámgömbbel egyszerűen megsemmisíti a vízből készült dolgot, ami megfosztotta pár pillanatra a légzés és a testi szabadságától. Amíg a gömbbel bajlódik, addig előveszek egy robbanó cetlit, majd a falra ragasztom. A ragasztás néhány másodperc, így van időm még egy támadásra mielőtt ellenfelem újra támad, így gondolkodás nélkül veszem elő a nekotékat, amiket egyből fel is húzok, de ekkor érkezik a támadás, ami elől éppen csak sikerül elhajolni, majd chakrát gyűjtve a kezembe megindulok, hogy közel kerüljek ellenfelemhez és tudjam használni az idegfájdalom technikát. Sajnos a támadást elvétem, de szerencsére sikerül megkarcolnom, ami azt jelenti, hogy a méreg, ami a fegyveremen van, a szervezetébe került. Nem valószínű, hogy halálos mennyiség, de az biztos, hogy emlékezetes lesz a következő néhány órája. Ő egy újabb villám gömbbel támad, amivel újra ellök magától, amikor meghallom a városi őrség közeledtét. Nincs kedvem megvárni, hogy ideérjenek, így a legközelebbi házra ugrom és a falu határa felé veszem az irányt, természetesen nem felejtkezve el a cetliről, amit már biztonságos távolságról robbantok fel, miközben a tetőkön ugrálva menekülök.

//Azért egy vízbörtönt nem tudsz csak így összehozni és még csapdába is ejteni az ellent.//

Ellenfeled sokkal keményebb, mint gondoltad, ráadásul a városi őrjárat is megzavar titeket, így kénytelen vagy menekülni. Szerencsédre nem tudnak követni, így távozhatsz. A város határában egy izmos férfi vár téged.
- Az Úrnő azt üzeni, hogy nincs fizetség! A feladatodat nem teljesítetted, de mivel próbálkoztál, nem fogunk levadászni. Szabadon távozhatsz erről a vidékről.
Ezt követően a fickó távozik, te pedig egyedül maradsz. Rajtad áll, hogy merre mész tovább.


//A kalandot befejeztük. Jutalmak: a küldetés elején szerzett pénz; +15chakra.//


~ Láttamozva, Elfogadva, Felírva --> Rikudou Sennin

Shimura Danzou írta:// Remiyu //

A távozó Ren nem fordult vissza szavaid után melyek vagy reményt, vagy pedig tévedést tartogatnak. Lehet nem is hallotta, vagy csak túlzottan reménykedik és ezért nem akarta meghallani a bizonytalan választ. Vagy meghallotta, de nem mert visszafordulni, nehogy arca elárulja gondolatait. Bizony még sok lehetőség van, de talán benned fel sem merülnek ezek a gondolatok, vagy ha fel is merülnek, akkor esetleg máshogy, másféle szavakkal, melyek nem gyökeresen, de formálisan változtatnak a jelentésen.
A Zanten felé intézett kérdésed, vacsorád elfogyasztása közben, hamar válaszra is talált, ahogy a férfi a maga egyszerű és nyers módján ezt felelte:
- Ren Isten Prófétája, az ő szava az én szavam. Az Ő igazsága Isten igazsága, így tehát az én igazam is.
Magadra hagy az éjj óráiban, amik neked nem hoznak sok örömöt. Forgolódsz és a fáradtság nehezen múlik. Néha farkasüvöltés hallatszódik, máskor a kutyák csaholnak valahol a messzeségben.
Reggel Ren kopog, de nem sokat teketóriázva belép a szobádba. Jobb kezében egy tálca, rajta minden földi jóval, míg bal kezében egy fekete köpeny, mely belül pamut, kivül vízáló vászon. Ezeket neked hozta, ahogy a következő szavakat is:
- Reggeliz meg Mao-san, öltsd magadra a köpenyt. Isten viharral támogat minket, így ellenségeink nem tudják kifigyelni lépéseinket.
Ennyit mond, ezután kezét összeérintve távozik. Negyed órányi készülődést hagynak neked, végül megjelenik Zanten, hogy a maga módján szóljon indulás van. Amennyiben eleget teszel a kérésnek, kivezet a falakon belül egy tető alá. Körülbelül húsz ember verődött össze, mindannyian fekete köpenyben. Az időjárás zord, zuhog az eső és sötét fellegek gyűlnek. Téged mindenki szertartásosan üdvözöl. Induláskor Ren melléd somfordál és megkérdezi:
- Te shinobi voltál, ugye Mao-san?
Noha kint vagytok az esőben, ezért kevésbé terjed a hang, de érzed a levegőben szálló feszültséget. Mindenki fülel, okosan kell válaszolnod, de persze az után a szél technika után kockázatos lenne ezt letagadni, na de mi van ha bevallod az igazat? Talán ennyire nem bízhatsz bennük, esetleg mégis? Döntés a kezedben, ők várják a válaszodat.

Még válaszolni sincs időm az étket lerakja elém és távozik is, kezeim én is össze érintem. Vagy is össze dörzsölöm reggeli láttán. Nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára ilyen finom csemegét. Tényleg mintha egy festmény lenne az asztalomon annyira hihetetlen volt a látvány. Nem is haboztam neki estem a reggelinek, és meg tömtem pocakom alaposan. Zanten talán túl hamar ér vissza, épp csak befejeztem a reggelim. Végül is csak a köpenyem kell fel venni. Azt a feketét amit adtak ami egész jó darab, megvéd az esőtől. Csak a süket nem haja odakint vihar készülődik.
- Esik- nagyot sóhajtok - nem szeretem az esőt.
A férfi kivezet egy tető alá ahonnan látom nagyjából vagy húsz ember áll előttem. Nem lepődök meg ezen inkább az okoz némi meglepetést, ahogy üdvözölnek. Ezt viszont mármint az apró meglepettséget igyekszem palástolni. Ren mellém lép még ha esik is és fúj észre veszem és rá nézek. Azzal a tekintettel mint aki tudja érezte mellé lép valaki. 
A kérdés amit feltesz lényeges sőt nagyon is fontos, mert sok minden függhet a dologtól.
- Igen valami olyasmi voltam régen. Ezt gondolom te már sejtetted.
A válaszom végül is nem is meg igen is. Elég sejtelmes, hogy némi misztikumba burkoljon. Már csak az miatt is amit a kis csapat vezetője mondót. Mármint, hogy isten küldötte vagyok.
- Az ami voltam és ami vagyok nem gátolja azt amiben hiszek, és amiben hinni akarok. Nem gátol abban sem, hogy szolgáljam az akaratát.
Suttogtam Rennek az előbbi dolgot. Úgy pontosan ahogy azt olyanok teszik akiket elfogadnak olyannak amilyenek és megbocsájtanak nekik.

// Ayami Remiyu //

Ren felemeli fejét s a magasba néz. A zuhogó esőben olybá' tűnik, mintha magával a viharral akarna dacolni. Csinos arcvonásait nem torzítja, inkább szépíti az eső.
- Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem, Mao-san! - mondja neked, szavait mosollyal fűszerezi.
Elfordítja tekintetét, két lépést tesz északi írányba. Hátrafordul így szemben áll veletek. Felemeli karját, a köpeny alól kivillan a ruházata, mely drága kelme lehet vagy szépen megmunkált pamut. Oldalán kard, míves penge a markolata alapján.
- Most pedig elindulunk Isten Ajándékáért, hogy segítségével visszaverjük a hitvány emberevő szektát! Előre, barátaim, előre! Sok veszély vár ránk a mocsárban, de igaz hitünkkel és bátorságunkkal leküzdjük ezt az akadályt is. Éppen úgy, mint a többit!
Ren megfordul és öles léptekkel menetelni kezd előre. A Köpenybe-csuklyába burkolódzó társaság némán, de sebesen halad előre, mint valami gyászoló menet, noha az összehasonlítás sok helyütt hibádzik.
Az eső koppanásai a durva vásznon hamar monotonná, már-már idegesítővé válnak. A halk menet pedig tántorítatlanul robog előre, nem rettenve meg a sáros talajtól.
Igen ám, de ekkor történik valami. Valami, amit Ren talán el akart kerülni, vagy egyáltalán nem vett számításba.
Két fehér ruhás alak lép elő, s elállják az utat. Kezükben Yarival állnak és várnak.
- Itt nem jöttök át, kutyák! Elpusztítjuk a démon fegyverét és nem kaparintjátok meg!
Elszántnak tűnnek, de mit tehet két ember Konohagakure no Sato Shinobijával szemben? Mit tehet két ember a Miyubokuu-hegy mestereinek tanítványával szemben? Mit tehet két ember Isten Profétájával szemben?
Furán hangozhat, de a legfőbb kérdés, hogy Remiyu, azaz Mao-san melyik kérdésre akar válaszolni. Sok minden függhet ettől, már persze, ha cselekszik. Természetesen hagyhatja, hogy Ren intézze a dolgokat, amennyiben így látja helyesnek a lány.

Nem válaszolok nincs is mire tulajdon képen. Csak végig hallgatom amit Ren mond bátorító szavak, biztatnak mindenkit. Még bennem is felfedezhetö némi lelkesedés szavai halattán.
~De majd kiderül.... majd kiderül, hogy mi lesz ennek a kalandnak a vége.~
Ugyanis nem áll szándékomban megölni senkit sem, ha az elkerülhető. Más felől viszont ha nem tudom elkerülni nos akkor pár fej a porba fog hullni. Mert nem szándékozom meghalni még egyenlőre.
-Nyavalyás eső....
Mormogom magam elé halkan miközben menetel kis csapatunk. Az eső egyre csak kopog köpenyeinken ami nagyon monoton most már. Egyre idegtépőbb ez a monoton kopogás és a hideg mert ez az eső alaposan lehűti a környezettet. Aztán egyszer csak meg jelenik két fehér ruhás alak előttünk.
~Kutyák...kutyák majd kiderül, minden esetre nem hagyhatom, hogy ezek a szavak provokáljanak.~
Tudom ha most ezek itt meghalnak akkor az esély, minél kevesebb vérontással oldjuk meg a dolgot a múlté. Talán ostobaságot csinálok most, de ki nyújtom kezem Ren elé.
- Majd én te csak figyelj, majd a végén meg magyarázom.
Mondom neki majd előre lépek két lépést, hogy a két fél közt legyek, köpenyem még takar és várok egy kicsit. Csak pár lélegzet vételnyi időt hagyok a két csoportnak.
- Csak isten képes uralni a szelet az eget és a földet. Isten bármilyen formát ölthet mikor milyen kedve van hiszen az ő útja kifürkészhetetlen.
Várok megint egy kicsit majd folytatom, csak a hatás kedvéért hagytam szünetet. A szavaim tudatosuljanak az emberekben nem tudom a fehér ruhásokban ezzel pontosan mit fogok elérni. Reménykedek egy bizonyos dologban, hogy felfognak valamit.
- És istent sokan szolgálják azt aki képes bármilyen alakot fel venni, hogy köztünk járjon. Próbára tehesse leghűségesebb híveit. A kard nem egy démoné hanem isten egyik szolgájához tartozik.

// Ayami "Neko" Remiyu //

Ren talán meglepődött a lány elszántságán és hirtelen előrelépésén, de nem reagált semmit, csak megtorpant és bólintott. Meglehet ez annak a jele, hogy bízik Isten Prófétájának döntésében, vagy egyszerűen csak kíváncsi Mao-san következő lépésére. A fekete köpeny, melyről bőszen potyognak az esőcsepek, nem csak a nedvességtől, de valamelyest a hidegtől is védi a lányt. Ennek ellenére nem a legkényelmesebb viselet, mivel keményített pamut, már-már olyan, mint a nemez. Éppen ezért az eső dobolása a csuklyán renkívüli ingerlénennyé teheti az embert. S nagyon úgy tűnik, hogy Remiyu sem élvezi, ami természetesen érhető és logikus.
A lány bátorságát és kezdeményező-készségét most először mutatja meg igazán. Előre lép kezét feltartva. Így szabad utat ad néhány csepp víznek, melyek kellemesen pattannak rá karjára, ahol kellemesen hűsítik a mezítelen bőrt. Miközben beszél Őt magát is kiveri a libabőr. Talán a víz miatt. Vagy az is lehet, hogy a lány jobban beleéli magát a dologba, mint kellene. Vagy nem. Sok oka lehet, ha Remiyu ki akarja deríteni, hogy mi okozta a libabőrt, akkor a kérdéseket magának kell feltennie. De ez közel sem olyan fontos, mint az, hogy szavaival mennyire képes hatni a fehér csuhás férfiakra. 
Talán számított rá, talán cslódik majd, de a fehér ruhás férfiaknál süket fülekre talál:
- Nem fertőzöl meg minket eretnek tanaiddal, Te nő! A gonosz fegyvere lesújthatott vezérünk testére, de ez csak hitünk mértékét és szilárdságát erősíti! Elpusztítjuk ama sátáni eszközt és az egész világ hálával tartozik majd nekünk. Ha mi itt meg is halunk, Ti csak késve érkeztek majd meg és a gonosz pengéjének már csak hűlt helyét találjátok!
Félredobják fehér köntösük és lándzsájuk hegyét a lány felé írányítják. Legalább három méter a távolság. A föls sáros, az eső zuhog. Mind a két férfi őszülő hajzatot és szakállt visel, arcuk közel hasonló. Szemükben elszántság lobog. Remiyu mögött mintha valaki kardot rántana, majd Ren hangja csendül fel:
- Vérét veszük annak, ki a szentség és közénk áll!

Az eső cseppek kopogása egyre kellemetlenebb volt viszont mikor kezem-felemeltem. Nos, az nagyon is jó volt a hűsítő eső csepp miatt. Borzongás futott végig testemen, szőrszálaim az égnek meredtek. Szóval teljes libabőr effektus minden tünete megfigyelhető volt rajtam. Számítottam arra, hogy ezek a fanatikusok nem hallgatnak majd rám. A mondandójukon viszont felvonom szemöldököm.
~Eretnek tanok mi? Elvakultak vagytok mind és bolondok.~
Nem akarom, hogy meghaljon az a két fehér ruhás és azt sem, hogy mi csapatunkból bárki megsérüljön.
- Hát nem veszitek észre?!
Kiáltok fel és egy lépést teszek ellőre mielőtt még Renék bandája lesújtana és vért ontanának. Az eső egyre csak záporozik, ahogy az én szívverésem is egyre jobban gyorsul. Leginkább elfutnék, hagynám Ren bandája intézte a dolgot. Akkor sokan sérülnének és halnának meg.
Nem akarom látni, nem akarom, közöm legyen a halálukhoz a küldetést is végre kell hajtani.
Kezem ökölbe szorítom, ízületeim halkan roppannak.
- Mind mondtam isten uralja mindenséget és ez kiválasztottjainak is megadatik.
Egy pillanatot még vártam, kell némi összpontosítás egy kis chakra irányítás. Gyűjtsd a chakrád az öklödbe, sűrítsd minél nagyobb és töményebb legyen. Majd a kellő pillanatban enged ki mindet, had tegye dolgát.
- RHHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHH
Kiáltok és minden csepp sűrített chakrám kiengedem, az öklömön át miközben a földre sújtok teljes erőmből. Gouwan már, mint az erős kar technika remélem meg teszi a maga hatását. 
 
***
 
Ha a két öreg életben maradt, de egyensúlyukat vesztették vagy eszméletük intek Renéknek.
- Ne öljétek meg őket, ha kérhetem. Csak alaposan kötözzétek meg, ne tudjanak kiszabadulni.
Amint békejobban van, a két fehér ruhás feléjük fordulok.

- Én szóltam, figyelmeztettelek titeket.

// Remiyu //

A lány elszánt és bátor, de nem szívesen ontana vért. Ezek szerint Konohagakure no Satou eszméi élénken élnek lelkében is szívében, a Tűz Akarata nem hagyta el még ezen a ázott földön sem. Őrültek és fanatikusok között rendkívül becsülendő, hogy ilyen hősiesen kitart amellett, amit képvisel. Igaz, némileg visszaél a helyzettel, de próbálja a legemberségesebb megoldást kihozni a dologból.
Ökle lesúlyt a földre és az megremeg! Táncolni kezd a talaj és egy kráter jelenik meg. Ayami Remiyu ereje talán megrengeti a vénemberek hitét, legalábbis a lány ezt reméli. Mögötte hátrahőkölnek az emberek, így egyfajta módon megakadályozta a lány, hogy lekaszabolják azokat, akik elállták útjukat.
A Vénemberek közül az egyik elájult a másik pedig a földön fekve összegömbölyödik félelmében. A lány parancsára megkötözik őket. A szekta tagjainak szemében csillog valami, hogyha a lányra néznek. Áhítat. Még Ren szemében is. De a férfi hamar felocsúdik és megdicséri a lányt.
- Lenyűgöző volt Mao-san! Most azonban induljunk tovább. Vár a mocsár.
Hamar fel is szedelőzködnek és már indul is a tásraság. Remiyu felfigyel valamire. Csak egy pillanat az egész. Körülbelül harminc méterre, az egyik háztetőn. Szürkés köpenyben - nyílván az eső ellen egy nő áll és figyeli a csapatot. Valószínűleg látta az előbbi jelenetet. Furcsa lilás kötéllel erősíti magára a köpenyt. A fejépn egy fejpánt csillan, de a jel ami rajta van, az nem eglszen tiszta. Majd eltűnik, ahogy Remiyu pislog egyet. Talán csak képzelte a lány?

A terv sikerül végül is, hisz a két öreg életben maradt és ki tudja, tán át gondolják a dolgokat. Csere alapnak is jó lett volna a két vénség, de ha ide kirakták őket illetve a fanatizmus miatt, felesleges lenne bajlódni ilyesmivel. Az, hogy a jutsut ilyen sikerrel tudtam használni meg lepett. Egy darabig szemlélem a művem és legbelül büszke vagyok magamra.
- Köszönöm, szeretem volna jobb belátásra téríteni őket. Illetve nem szeretem a vérontást sem, nagyon elszomorít a dolog.
Céloztam itt arra a dologra, hogy nem csak én nem szeretek. Azt sem szeretem, ha más ont vért és okoz ezzel fájdalmat. Persze ha szükséges és végkép elkerülhetetlen, akkor meg teszem és hagyom mások is meg tegyék.
 
Alig, hogy elindulunk újra csak pár lépés, ami halkan loccsan az eső áztatta talajon egy alakra leszek figyelmes. Inkább csak egy villanás talán csak képzelődöm. Pislogok, de már nincs ott a nő, akit láttam az imént.
~Fejpánt, és az a sebesség a fura lilás kötél még csak hagyján. Az a két dolog, ha nem képzelődöm, akkor az egész jelenetet egy ninja nézte végig. Még nem ad okot vagy is igen ez egy jó ok arra, aggódjak. Talán figyelmen kívül hagy minket, de nem lehetek benne biztos. Egy ilyen jutsu nem éppen hétköznapi.~
 
Felnézek Renre és egy ideig figyelem, látszik, gondolkodok valamin. Majd tekintetem az előttünk lévő útra terelődik.

- Mond Ren messze van még a célunk? Már kezd elegem lenni az esőből és a türelmem is fogytán van. Félek, a bolondok még csinálnak valamit.

// Remiyu - tőled is elnézést kérek a késésért //

Ren eleinte nem válaszol, talán fontolgatja mit is mondhatna. Végül szóra nyitja a száját. Az feltűnik Remiyunak, hogy a fiú végig a szemébe néz. És a fiú tekintetében mintha újfajta érdeklődést látna,
- Mivel még a városból sem értünk ki, ezért elég hosszú lesz az út. Azt hittem az eső elrejt majd minket... talán tévedtem.
Ezzel befejezettnek tekinti a beszélgetést. Újra a menet élére áll és megindul. A poros kis falu ócska házai hamar elmaradnak, az eső azonban továbbra is kopog. Csúszós, sáros az út, mely máskor talán könnyebben járható. Fél óra gyaloglás után a távolban fák jelennek meg. S mire elérik a mocsár elejét, addigra az emberek kezdenek nyűgössé válni. A lábuk alatt cuppogó talaj miatt nehéz a séta és innen csak nehezebb lesz. Ren füle hallatára nem mer senki panaszkodni, de Remiyu elkap néhány elégedetlen pillantást. A köpenyek alja sáros lett és sokak csizmája is átázott már. Remiyu-é is. A víz pedig csak zúdul alá, mintha valakinek az lenne a legnagyobb szórakozása, hogy eláztassa ezt a csapatot. A mocsárban már nem Ren vezet, hanem egy Nő áll az élre. Mintha Tarának szólították volna a többiek, de ezt nem hallotta jól Konohagakure no Satou shinobija. Pokoli hely ez a mocsár, tele akadályokkal, sárral, gonosz rovarokkal és az eső monoton dübörgésével. Mindenki fázik és szenved. Talán ez a csend a legrosszabb, mégsem mernek beszélni. Talán a gonosz szellemektől félnek, talán a fásultság teszi, vagy egyszerűen csak magányosan szeretne küzdeni mindenki.
Hosszú szenvedés és kinldódás után az átlagosnál több kidöntött fára lesz figyelmes Remiyu. A távolban egy óriási kard vonalai tűnnek fel. De mintha... igen... a kard körül fehér köpenyes alakok tüsténkednek. Bár hogy pontosan mit csinálnak, az nem látszik.

- Értem... igen az eső végtére is áldjuk és átkozzuk. Az a kettő inkább őrszem és nem egy feltartoztató csapat. Ha jók vagyunk és van egy kis szerencsénk zavartak lesznek, mikor közbelépünk.
 
Mondom, majd a csuklyát mélyen a fejemre húzom. Az eső hideg és nedves nem is igazán figyeltem Ren tekintetét legalább is látszólag.
~Biztos érdekesnek talál és gondolkodik, jár az agya. Már, mint érdekesebbnek, mint eddig a rövid ismeretségünk során. Mindegy is már szinte, hamarosan úgy is véget ér az egész így vagy úgy.~
Közben gondolnom kell arra is, hogy ha eljutok, a kardig hogyan viszem azt vissza tulajdonosának. 
~Ahhoz túl nagy, hogy felemeljem és Buntát sem tudom megidézni a chakrám túl kevés hozzá. Viszont egy valamire elegendő. Az idézéseknél chakra és a vér kapcsolata, de inkább a chakra az, ami számít. A vér inkább csak egy kapocs, ami meg könnyíti az idézést és az idézet lénynek az át kelést a téren át. Hisz elvégre ez egy fajta tér jutsu, ami volta kép egy kaput egy fonalat létesít amit meg lehet lovagolni és azon eljutni az idézőhöz.~
A terv lassan körvonalazódik bennem, miközben a talpunk alatt a sár egyre csak cuppog. Az eső pedig szűnni nem akaró kopogása egyre idegesítőbb. Érzem, hogy szinte bokáig állok a vízben, ami persze nem igaz csak a csizmám teljesen át van nedvesedve. Ahogy elérjük a mocsarat egy nő veszi át a vezetést. Nem igazán figyeltem, amikor nevén nevezték. A gondolataim elvonták figyelmem, hisz ha tudom, megpróbálom lehető legkevesebb vér kiontásával rendezni ezt. Fél szemmel azért végig mérem, a ruha semmit sem mond hisz egy a tömegből a mi kicsi csapatunkból. A mozgása alapján tiszta sor, hogy jól ki ismeri magát vagy legalább is otthonosan mozog az ilyen hasonló terepen. Talán a környéken nőhetet fel vagy a foglalkozása miatt most ő a vezetőnk.
 
Hosszú idő után, amikor már a rovarok az eső és a sár miatt szinte elviselhetetlen volt még számomra is az egész. Meg pillanthattuk a nagy kard körvonalait és a fehér ruhás alakokat. Nos, a terv végül is kész van, van vész tartalék is szükség esetén csak az a kérdés kell-e majd?
 
Egy kunait húzok elő a víztől áztatott köpenyem alatt. Mag vágom vele két ujjam is jobb kezemen majd bal tenyeremre kenek egy kis vért. Idéző jutsu/Kuchiyose no jutsu alkalmazom majd azt a nevet suttogom, akit meg idézni kívánok, s rá is gondolok erősen. 
- Kyuu segíts, nekem kérlek.
Amint meg jelenik, a tenyeremben köpeny alatt suttogni kezdek. Halkan, hogy az eső miatt ne legyen halható. Vagy ne értsék azt, amit mondok. A füstöt, ami köpenyem alól és kis nyílásokon szűrődik, ki azért feltűnő lehet másnak. Ha esetleg valaki rá kérdezne, csak ennyit válaszolok.
- Semmi komoly csak felkészülök.
Ami még igaz is.
- Kyuu amint Gamabunta kardjához érek, rá kenem a vérem és igyekszem folyamatosan érintkezni vele. Amint ez megtörténik, menj vissza a hegyre és szólj Fukasaku-samának. A kardnál vagyok, fogom és véremmel jelölve. Addig is maradj szorosan a ruhám alatt.
Kyuu biztos érti, mit akarok, hiszen ő nagyon okos, a békák közt első barátom.
 
 
//Kyuu: D vagy E szintű apró egy tenyérnyi béka. Az első volt, aki szoba állt Remivel és segédkezett neki, hogy szerződést tudjon kötni a békákkal. Ezért Remi nagyon kedveli és néha meg idézi csak azért, hogy beszélgessenek.

Kyuu alapvetően kedves személyiség, ezen kívül segítőkész bár csak szavakkal és lelki támogatást tud jobbára nyújtani. Termete és jutsu ismeretek hiánya miatt. Üzenetek átadására remek kis idézhető béka. *Gondoltam le írom Kyuu kicsoda is az első béka volt, aki Remivel kedvesen bánt.*//

// Remiyu - kicsit felpörgetem a dolgokat, már közel a vége. //

Rendkívül sok csapadék esik. Borzolja is az emberek idegeit, egészen addig, amíg meg nem látják Gamabunta kardját. Abban a pillanatban elömlik rajtuk az áhítat. Ren egyből az élre ál, kardot ránt. Se szó, se beszéd rohanni kezd és hívei szorosan a nyomában maradnak. Nem valami zseniális terv a részéről, bár lehetséges, hogy ez a legoptimálisabb. Majd kiderül.
Remiyu-san viszont nagyon okos ötlettel állt elő. Furfangos tervének létrehozásához pedig meg is idézi kedvenc barátját, aki hamar felfogja a terv lényegét.
Remiyu-san közel akar jutni a kardhoz. Ezért Ren csapatával tart, így talán nem fognak rá külön összpontosítani. Nyolc-tíz fehér köpenyes igyekszik távol tartani Ren csapatát a kardtól. Yari és Naginata a fegyverük. Azonban Konohagakure no Satou shinobiját néhány képzetlen és elvakult ember nem tartóztathatja fel. Könnyed és kecses ugrással átszaltózik fölöttük, s már csak pár lépésre van a kardttól. Érzi, amint a kicsiny béka eltűnik köpenye alól, nyílván szólni akar mesterének, hogy idézze meg Remiyu-t. Iszonyatos villámlás hasítja ketté az eget.
A következő pillanatban már egy ember áll Remiyu és a kard között. Ruhája fehéres, hatalmas lila masni van a derekára kötve. Hosszú fekete haja a föld felé lóg. Fejét előrehajtva, kissé meggörnyedve áll. Majd felemelkedik. Fiatal lány az, nem lehet több tizenhatnál. Éjfekete szemei vannak. Homlokán a Hang Rejtett Falujának jelképe díszeleg.
- Mi járatban vagy Orocsimaru-sama birtokán shinobi!? - hangja energikus és fenyegető.
Remiyu mögött negyven méterre vallási fanatikusok öldöklik egymást. Ráadásul Fukasaku-sama bármelyik pillanatban megidézheti a lányt. Fogytán van "Mao-san" ideje. Mi hát a megfelelő lépés?

Végre eljött a pillanat a kard már oly közel. Érzem ahogy Kyuu eltűnik, hála égnek már nincs sok. Meg egyébként is nem szeretnék úgy harcolni, hogy Kyuu itt van. Ha bármi baja történne nagyon szomorú lennék. Rennék nem követnek semmi taktikát egyenesen az ellenfélnek rontanak, nos a fanatikusok általában meg győzhetetlenek. hiába is beszélnék, így jobb ha a kardot vissza juttatom minél előbb a helyére. Én is futok a többiekkel, csak épp nem állok le harcolni senkivel sem. A kardot akarom elérni, már csak pár lépés egy nagy szaltó és szinte karnyújtásnyira van. 
Persze az esőtől nehéz köpeny meg nehezítette a dolgom. Kicsit nagyobb erő feszítésbe került minden. Ami egyébként nagyon egyszerű feladat száraz ruhában és cipőben.

Már emelném is a kezem, hogy vért fröccsenjen a kardra amikor egy ismeretlen lány jelenik meg előttem. Végig mérem, az öltözete ismerős, mintha már láttam volna valami hasonlót. Bár az is lehet, hogy tévedek, de ha mégsem akkor nem hallucináltam. Akkor ott a távolban is valami hasonlót láttam. Sejtettem, hogy a lány minden bizonnyal vagy olyan erős mint én. Vagy  pedig erősebb és ezt tartottam való színűbbnek, hogy könnyedén nem is letudna engem győzni. Tudom, hogy ninja hisz hang rejtek jelét ott viseli homlokán.
- Én nem akartam megsérteni a birtok határt. Alázattal elnézést kérek tőled és Orocsimaru-samátol.
A behódoltság látszatja a kedves szavak talán nyernek némi időt nekem. Erre számítok legalább is, mellesleg ad időt felkészülni. Szerencsére a köpeny amit úgy utálok ebben a pillanatban most segítségemre van. Több lehetőség is nyitva áll előttem, némelyik egész bonyolult ördöngös dolog. Általában, néha a legjobb megoldás az egyszerűség.
- Én bele lettem rángatva ebbe az egész dologba. Mikor elkezdődött ez az egész gondoltam végre megbujtatok az mögött.
Fejemmel a kard felé intettem és erősen ökölbe szorítottam a kezeim. Ujjaim ügyes játékával a sebet kezemen felszakítom és nagyon lassan csordogáló vért gyűjtök bal markomba.

~Még pár pillanat, még egy kis időt csak egy két másodpercet. Ennyit kérek csak ami igazán nem túl nagy kérés.~

- Csak át utazóban voltam ezen a vidéken, rokonokat igyekszem meglátogatni Kirigakuéhoz közeli kis faluban. A rokonaink közt volt egy shinobi az tanított néhány dologra. Ezért hiheted, hogy shinobi vagyok. Kérlek engedj, hogy tovább haladjak minél távolabb innen nem akarom, hogy azok közelében legyek.

Hangom utolsó mondatnál már nem szerény megalázkodó, hanem inkább könyörgő. Igyekszem hasonló kép nézni az előttem álló lányra.
Már csak reménykedem, vagy elenged és gond nélkül megtudom jelölni gyors mozdulattal a kardot. Vagy meg támad, esetleg az említett föld urához akar majd kísérni. Az utóbbi kettő számomra nem a legjobb megoldás. 

***

Ha netalán tovább engedne a kard felé a lány egy gyors mozdulattal kevés vért ami össze gyűlt tenyeremben kardra kenem míg elhaladok mellette és lehető legnagyobb sebességre kapcsolva futásnak eredek. Lehet nem túl hasznos, de mint azt ki okoskodtam már A kard eltűnik nem lesz mi miatt már harcolni. Az idézés szempontjából olyan mindegy, hogy én egy helyben állok vagy futok.

***

Ha a lány még sem engedne el, hanem Orocsimaru-hoz akarna kísérni. Vagy esetleg észre veszem, hogy a testtartása. A légzése meg változik támadó jelegűre. Nem késlekedem azonnal támadásba lendülök. Jobb ha én kezdeményezek, nem adok lehetőséget neki cselekedni. Rögtön egy jutsuval indítók Fuuton: Mugen Sajin Daitoppa használom, hogy ellenfelem meg tántorítsam, vagy fel lökjem. esetleg ha váratlanul éri a dolog a sáros talajon messzire lökjem. Annak, hogy messzire lököm, nem látom esélyét. Bármelyik lehetőség jön be, nekem mindegy a terv szempontjából. bár van melyik nagyobb előnyhöz juttatna. Közvetlen a jutsu elsütésének pillanata előtt vérecskével teli tenyeremmel a kard felé suhintok. A vér fröccsenjen így a kardra, de a sebességére még a jutsu is rá segít, hisz maga előtt löki a testnedvem. Ez után pedig mivel úgy sejtem ellenfelem meg egyezően erős illetve lehet erősebb nálam. Jobb ha ki használom a minimális előnyöm ami az előző jutsumbol származik. Suupaa Ekuserento Haipaa Atakku taijutsut használva a mozgási sebességem tovább növelem. Már alap helyzetben a jutsu elég gyengébb vagy vagy hozzám hasonló ellenfél elkábítássara ha sikeresen betalál. Csak én ennyivel nem elégszem meg korántsem. Jobb kezemet hátrébb húzva felkészülök az ütésre Suupaa használata után. Teljes sebességgel és erővel az ellenfelemre sújtok Gouwanal.

// Remiyu //

Az Otogakurei lány nem akar kötélnek állni, szavaidra arcizma sem rezzen.
- Meg kell halnod, betolakodó.
Csak ennyit mond semmi többet. Ez neked sem hagy sok választási lehetőséget, egyértelműsíti, hogy ezek után mi fog következni. De mivel Te magad sem most jöttél le a falvédőröl, éppen ezért gyorsan cselekszel. Azonnal átgondolod a helyzetet és lehetőségeidet. Tudod, hogy minél hamarabb meg kell érintened a kardot. Éppen ezért, beveted azt az apró trükköt, majd így kicselezve a lányt a kard mellé ugrasz és átölelenéd, ha körbeérnéd. Szerencsédre éppen időben... Egy pukkanás után már máshol találod magad. Eleinte túl sok a fény és szédülsz is az idézés miatt. Hamarosan azonban meglátod a hatalmas varangyot... lelkedbe nyugalom is költözhet, tudván, hogy biztonságban vagy. De persze az emberek egészen váratlanul is reagálhatnak az ilyen helyzetekre. Re miképpen cselekszel, Mao-san?

// Köszönöm a türelmedet. A kalandért +15 chakrával jutalmazlak, ügyes voltál. A továbbiakban Hidan fog neked mesélni, ugyanis én kapacitáshiányban szenvedek. ^^ //