Határvidékek

Az ország határainál fekvő területek.

- Mindent köszönök, Hyomaru. Most már nyugodtan visszamehetsz Shima no Okamiba.
- Biztos vagy benne, Kazuya? Talán az lenne a legjobb, ha elkísérnélek titeket Kiriig. Kisame még a közelben lehet.
Megcsóváltam a fejemet.
- Örülök, hogy szíveden viseled a sorsomat, de nem szükséges. Így is rengeteget segítettél nekem és végletekig nem használhatom ki a klánod jóindulatát. Sokat kaptam tőletek, de még keveset adtam - belenéztem a farkas szemébe. - Addig nem foglak hívni téged, amíg nem leszek elég méltó arra, hogy mellettem harcolj.
A farkas hosszan méregetett engem, kiismerhetetlen szemekkel. Mondjuk egy pillanatra megijedtem, hogy lecsaholja a fejemet a helyéről, de aztán nem került erre sor. Hyomaru kihúzta magát, még nagyobbá téve robosztus testét.
- Döbbenetes, mennyire hasonlítasz rá.
Furcsállva néztem rá.
- Kire?
- Seimitsu Garanra.
Éreztem, hogy elképedek.
- Honnan ismered őt?
- Apád olyan volt nekem, mint neked Kiddy: én voltam az állandó szövetségese. Egyszer megmentette az életemet, ezt a szívességet pedig nem tudtam viszonozni neki. Ezért segítettem neked. Most már teljesítettem azt, amit a becsületem kívánt.
Hyomaru elfordult, és elindult a stadion túlsó oldala felé. Pár lépés után viszont megtorpant.
- Minden jót, Seimitsu Kazuya. Maradj továbbra is méltó arra, hogy a farkasok szövetségese légy... és még jobban arra, hogy a Seimitsu klán nevét viseled.
Már nyitottam a számat, hogy megszólaljak, de késő volt. Hyomaru egy pukkanás kíséretében eltűnt.

Ez a jelenet játszódott le újra és újra, míg a Mizukage szobája felé tartottam a pihenőhelyen. Kezdett eléggé összefolyni most már egy két dolog. Már másodszorra hallottam a klánról a közelmúltban, de fogalmam sem volt róla, hogy ez most mit jelenthet. Éreztem, hogy van valami mélységes titok a dolgok hátterében. Nem tudtam sokat a családi apaági részéről... csakis egy dolgot... hogy Konohából származik... én pedig most már tudni akartam, hogy mi ez az egész. Nincs mese: utána kell járnom mindennek. Ehhez pedig van is egy kiindulási pontom:
,,Beszélnem kell Shuival, talán ő tud mondani majd valamit."
De előtte még túl kell esnem valamin.
- Hivatott, Mizukage-sama? - hajoltam meg a nő előtt, miután beléptem az ajtaján.

Beléptél a Mizukage szobájába, melyy ellőt egy magas, félszemű Kiirgakure-i jounin állt. Őt nem láttad a tárgyaláson, de ahogyan rád nézett, komor arccal, nem sok jóval kecsegtetett. A visszafelé vezető úton, nem egyedül, hanem néhány másik geninel eggyüt haladtál, akik mind a chuunin vizsgán vettek részt. Volt közötök lány, fiú, idősebb és fiatalabb, rossz arcú ás bájos is. De egyikükkel sem beszélgettél és ők sem nagyon veled. És most is, ez a férfi, aki lenézett rád, csak néhány szót mondót neked.
A mai gyereke aztán nem tudják mi az illem! -közölte veled mérgesen- Odabent viselkedj Kazuya-kun! -nyitotta ki neked az ajtott, ahogyan beléptél a szobába.
Mei középen ült, a fapadlón,a ahogyan intett neked, hogy ülj le te is. Arca mosolygosd volt és barátságos, de akkor is, nem tudtad mit akarhat, vagy éppen mi lesz a következménye, hiszen a többi Kage ellőtt az mondta, hogy megbüntet, lehet, hogy már most? KI tudja, de ahogyan helyet foglaltál, ő nagyon jól megválogatva a szavait, közölte veled az egyértelmű válaszokat a saját magadban feltett kérdésedre, na meg amit hangosan is feltettél neki.
- Ha nem tévedek, te Hana-chan tanítványa vagy a kezdetek óta, még akkor is, ha egy kis ideig ő nem tudta ellátni ezt a feladatát. - kérdezte tőled, ahogyan válaszoltál erre a kérdésre (azt válaszolod a kérdéseire amit akart. - És ezek ellenére is elárultad őt? -kérdezte tőled, de válaszolni nem tudtál erre, mert azonnal folytatta- He... kényelmetlen helyzetbe hoztál a többi Kage ellöt, de ha jól gondolom, nem csak emiatt siettél hozzám! Csak azért mert elakarja lopni? Ennyire nem lehetsz együtérző egy ilyen helyzetben, ezért nem tévedek, ha kijelentem, hogy más is történt, olyasvalami, amit nem akartál a többi Kage ellőt elmondani. -nézett rád komoly arcal- Mondj el mindent amit tudsz, mindent ami történt! - szólított fel, de hogy elmondasz mindent, vagy nem! Az rajtad áll!

Csendben helyet foglaltam a Mizukage előtt, ahogy ujjaimat összefontam az ölemben és vártam. Fel voltam készülve jóra és rosszra egyaránt, de inkább rosszra. Főleg, miután összefutottam odakint azzal a szemkötőssel. Nem tudtam, ki az, de párszor már hallottam rebesgetni valami szemkötős veterán ninjáról Kiriben, aki elég nagy hírnévnek örvend nálunk. Na mindegy, nem ez a lényeg. A Mizukage kezdeményezte a beszélgetést.
- Igen, így van - reagáltam tömören az első kérdésre.
A következő mondatok után lehajtottam a fejemet. Nem azért, mert át akartam gondolni, hogy válaszolok-e vagy nem. A részemről nem volt kétségtelen, hogy válaszolni fogok. Csupán össze akartam szedni a gondolataimat, hogy kielégítő választ adhassak. Furcsa, de a konohaiak valahogy hamarabb megértették, hogy mit miért csinálok. Na sebaj, ha szét kell koptatnom a számat azért, hogy megértsenek, akkor legyen.
- Minden akkor kezdődött, amikor hírt kaptunk a tárgyalások befejeztéről. Elindultunk a szállásunkról és már majdnem kiértünk a faluról, amikor találkoztunk valakivel: egy nővel, akit Hana a jelek szerint felismert a Bingo könyv alapján. Nakának hívatta magát és bár első ránézésre ártatlannak tűnt, érezni lehetett, hogy nem egy átlagos ember. A sensei meginvitálta őt az egyik ivóba. Rajtunk kívül még jelen volt a csapattársam, Sirokori Hikari, illetve egy Fumetsu Yume nevű genin, aki útközben csapódott hozzánk. De azon a beszélgetésen, ami Hana és Naka között zajlott, csak én voltam jelen harmadikként. Ekkor hangzott el Hana terve. Azt tervezte, hogy Nakával ellopatja azt a bizonyos fegyvert, miután kihirdetésre került, hogy ki kapja. Mindezt úgy, hogy az a nő kumoinak adja ki magát, ehhez pedig megkapta a sensei régi fejpántját, hogy teljes legyen a kép. Az lett volna a művelet lényege, hogy ellopja a fegyvert és mivel kumoinak adja ki magát, mindenki azt a küldöttséget vádolta volna... Hana pedig meg is támadta volna őket egyből, így Nakának lett volna lehetősége elmenekülni a fegyverrel, hogy majd később átadja. Az egyeztetést követően folytattuk az utunkat a Fegyverkészítőkhöz, de félúton megálltunk. Itt válaszút elé állított minket. Azt mondta, hogy ha vele tartunk, akkor onnan már nem lesz visszaút... és hogy akár a fegyverrel, akár az nélkül, de el fogja pusztítani Kirit. Csak Hikari tartott vele. Hogy Yume végül mit csinált, nem tudom, de én visszasiettem a szállást szolgáltató faluba és megpróbáltam felvenni a kapcsolatot az ott levő ninjákkal. A farkasaimat hívva rá is találtam a konohaiakra, akiknek a követe javasolta, hogy egy farkast küldjek a Kage gyűlésre és figyelmeztessem önöket a kialakult helyzetre. Azzal nem számoltam, hogy végül én is itt leszek. Miközben idefele tartottunk, belefutottunk Hoshigaki Kisaméba és a társába... akik a jelek szerint mint ha valami hasonlóra vártak volna. Rajtuk átrontva értünk végül a stadionhoz.

Itt tartottam egy kis szünetet, mert megint kiszáradt a szám a sok beszédtől. Na, most vagy másra kellene hagynom ilyenkor a beszédet, vagy hozzá kell szoknom ahhoz, hogy többet beszélek. Tudja a fene, melyik lenne a kifizetődőbb.
- Tudom, naiv kijelentésnek tűnhet, de én ezt az egészet azért csináltam végig, mert nem akartam, hogy még jobban elharapóddzon a konfliktus. Hallottam róla, hogy mára újból elmélyültek az ellentétek a nagy nemzetek között. Ha Hana terve beválik, akkor azzal nem csak azt érte volna el, hogy Kumo hitelét veszti. A nagy nemzetek szinte biztosan egymásnak ugranak utána... és akkor ez még csak a tervének az egyik része volt. Mert azok alapján, amiket mondott, biztos vagyok benne, hogy valami nagyobb dolog is van a háttérben.

A Mizukage rezzenéstelen arccal nézte égig a hosszabb beszámolódat, mely valóban az igazság volt, nem hagytál ki semmit sem, ahogyan nemcsak a tényeket, de még a belső gondolataidat és a véleményedet is megosztottad a falud vezetőjével. Ahogyan pedig lassan befejezted, Mei csal lehunyta a szemét, ahogyan vett egy mély levegőt és láthatólag nagyon is gondolkodott valamin, ahogyan rád nézve ismét azt a barátságos arcot vette fel.
- Dicséretreméltó szavak. -mosolygót rád- Hasonlítasz arra az emberre, aki egykoron én voltam, amikor megkaptam a Mizukage rangot. Elhatároztam, hogy megváltoztatom a falút és eltörlöm azt, ami az elődeim hagytak rád, de a világ olyan részre fordult, mely kemény viselkedést és néha önző és fájó cselekedetekre sarkal engem. - arca lassan komorabb lett- Nem csak Iwagakure, hanem mi, Kirigakure is háborút választottuk. Ezen a tényen Hana cselekedett csak a mi malmunkra hajtótta volna a vizet. -szavai meglepőek voltak számodra, ahogyan szinte felpattantál, de ő csendre intett és elmagyarázta, hogy miért gondolja így. - Sok háború zajlott már a nagy nemzetek között, szinte a most szövetségben álló nemzetek is egykoron egymás vérét ontották és terveket szövögettek arra hogy elpusztítsák a másikat, nem másért mind a hatalomért. Az utolsó nagy shinobi háború még akkor befejeződött, hogy te megszülettél volna, de én részt vettem benne, tudom milyen a háború és mekkora áldozatokkal jár. A szüleim is a háborúkban estek, shinobiként. -nézett ki az ablakon, ahogyan odakint esett az eső- Így jól tudom, hogy mire vállalkozom és mibe vezetem a rám bízott falút, de nincs más választásom. Konoha, Suna, Kumo szövetsége végzetes számunkra. Az öt nagy nemzet egyensúlya felborult. Hárman szövetséget kötöttek, ahogyan a mi szövetségünk Iwa-val csupán érdek, semmi több, ahogyan a háború indittéke, csak arra jó, hogy valamit mozgásba tudjunk hozni. -nézett vissza rád – Tudod, miért engedtem, hogy Hana-chan visszatérjen a falúba? Mert olyan információk birtokában került ,mely elősegítheti a mi sikereinket. Miért hagyom, hogy szövögesse a ki terveit? Mert mindvégig tudtam arról, mire készül, ennek ellenére, hagytam, hogy szabadnak érezhesse magát. Aláraktalak titeket, hogy lassítsam a terveit és hogy az erejét a háborúban feltudjuk használni, de drasztikusabb dolgokhoz kellett folyamodnom. - állt fel, ahogyan az ajtó kinyílt, és a kinti „őr” lépett be rajta.
- Ha nem gond innen átveszem, Mizukage-sam! Kölyök, Hallottál, már a Bishamon-ról? -kérdezte tőled a férfi, ahogyan várta, mit is reagálsz rá.

Az, amit az elmúlt öt percben hallottam, úgy rombolta szét az eddigi álláspontjaimat, mint cunami a part menti várost. Igazából most nem tudtam eldönteni, hogy ez most a valóság-e, vagy csak egy lidérces álom. De aztán rájöttem, hogy ez a valóság... mert amikor álltamban összeszorítottam az öklömet, az olyan erősre sikerült, hogy az már fájt. Ropogást is lehetett hallani a fehér, már-már szürkés bőr alól. Nem tudtam igazából, mit is érezhettem. Dühöt? Kétségbeesést? Céltalanságot? Nehéz megmondani. De egy valami biztos. Így utólag átgondolva a dolgokat, összevetve azokkal, amik történtek velem... átment valami az agyamon:
,,Minden hiába volt."
De aztán amilyen gyorsan jött ez a gondolat, olyan gyorsan el is üldöztem.
,,Térj már észhez, te idióta! Semmi sincs hiába! Talán itt nem állnak rózsásan a dolgok, de ne feledd, hogy ez csak EGY tényező. Még semmi sincs veszve. Csak tartsd nyitva a szemed és légy résen. Sosem tudhatod, mi történik!"
Elszánt fény csillogott a szememben, ahogy átfutott a fejemben ez a gondolatmenet.

Aztán bejött az eddig odakint álldogáló férfi, aki egy kérdést szögezett nekem. Beletellett pár másodpercbe, mire az eddigi megrázkódtatást követően eljutott az agyamig a kérdés... és, ahogy az tőlem elvárható volt, az agyam gyorsan pörgött, majd jött is a válasz.
- Egy mitológiai alak. A buddhisták szerint ő a Négy Mennyei király egyike, míg a közhiedelem a Szerencse Hét Istene közé sorolja. Ő az igazság és a háború istene, a törvények betartatója.
Ennyit tudtam most így hirtelen, de aztán össze is vontam a szemöldökömet. Mi köze van most egy mitikus lénynek ezekhez a dolgokhoz?

Ao elmosolyodott a válaszodon, ahogyan becsukta maga mögött az ajtót. Nem szólt semmit sem, ahogyan a Mizukage eltávolodott tőled és a szemközti elhuszható elé lépett, amely teraszra vezet, pontosabban a meleg vízű forrásokhoz. Nem szólt semmit sem, most nem ő, hanem mondhatni a jobbkeze, Ao beszélt veled és mondta el, hogy miért vagy itt immáron ténylegesen és nem mellébeszélve, egyenesen, pont ahogyan te szeretetted.
- Okos kölyök! Az én időben is a hasonlóan eszes tanulok haltak meg először vagy váltak hősöké! -ült le veled szemben- De most másról van szó! Ez csak egy név, mely ideálisan illik ahhoz amit képvisel. A Bishamon neve, nemcsak azé amit te mondtál, hanem egy szervezeté is, melyet Kirigakure hozott létre. Elveszett és körözött személyek gyűjtője, mely a háborúban mellénk állt, hűséges tagokból áll. - ezen a szavak, kiüthették nálad a biztosítékot, de azonnal folytatta- Azonban ahogyan a Mizukage-sama is mondta, nem eshetünk a múlt hibái. A Negyedik Mizukage hatalmasat hibázott, amikor ...- hirtelen elhalhatott, ahogyan a Kagylóra nézett, aki csak némán bólintott neki, hogy elmondhatja neked- … rendben. - hajtott fejet Ao- Megtudod, melyet csak a falú vénjei tudnak. A Yondaime Mizukage hozta létre az Akatsuki-t ugyanazon megfontolásból mind mi. Azonban nem saját akaratból. Az Akatsuki vezetője irányította őt egy genjutsuval és a falút is egyben. Rajtam kívül pedig senki sem jött rá erre. Akkor az egész incidens a negyedik halálával végződött éppen ezért most ez nem történhet meg. Az Oinin egység vezetője, a Hét kardforgató közül a legerősebb is a szervezet vezetői közé tartozik, ők felügyelik, hogy minden rendben haladjon, ahogyan az összeköttetést, a bűnözök és a szervezet vezetői közt, egyetlen egy személy végzi el. - nézett rád, ahogyan leírt az arcodról, hogy már tudod, melyik nevet fogja mondani. - A Te mestered, Hana Fujsihima. - lépett közbe a Mizukage is, ahogyan melléd lépett.
- És mindezt csak azért mondtuk el, mert megbízok benned! Az igazságérzeted elbűvölt és...- mosolyodót el- … és úgy látom, hogy te azért dolgozol, hogy Kirigakure-t megvéd. Bármi áron. Éppen ezért, akarok rád bízni egy hálátlan és veszélyes küldetést! -hajtotta le a fejét – Azt akarom, hogy te is a szervezet tagja legyél, hogy Hana tanítványaként ott legyél mellette, figyeld őt és jelentsd nekem, ha bármilyen furcsa dolgot észlelsz a szervezetben! - lépett el ismét mellőled, ahogyan a szót újra Ao vett át.
- Ennek érdekében már kidolgoztam egy tervet, a kérdésem, az hogy elvállad-e ezt. Mert A szüleid sohasem fognak többé látni, a barátaid bűnözőként fognak rád tekinteni, mindenki megfog vetni és gyűlölni fog a falúban, annak ellenére, hogy az életedet kockáztatod majd, hogy megvéd őket.

Akatsuki... már megint ez az Akatsuki. Nem tudom, hogy a szemkötős miért beszél úgy, mint ha tudnom kellene, hogy miről van szó, de most már kezd tele lenni a hócipőm azzal, hogy nem tudom, mi az. A jelek szerint pedig nem kis dolog lehet, ha már egy olyan kaliberű harcos is a tagja, mint Hoshigaki Kisame. Ám nem ez volt az egyetlen, ami még jobban összekuszálta a szálakat. Sosem gondoltam volna, hogy Kiri képes volt ilyen drasztikus lépéseket is tenni. Ráadásul a ninják nagy részének tudta nélkül. Hirtelen felrémlett a fejemben az a három szökött ninja, akikkel majd egy éve ütköztünk meg Mei-el az erdősségek után. Képesek voltak olyan fajta emberekkel összeszűrni a levet a vezetőségben? Hát ezt nem hiszem el. De ahogy a férfi tekintetét néztem, láttam, hogy nem lódít. A franc essen már bele ebbe az egészbe, miért olyan kusza itt minden?!

Ám a dolgoknak még messze nem volt vége. Szóba került egy terv, aminek a jelek szerint én lennék a középpontjában. Hát ez remek, annyira szeretem, hogy a hátam mögött tervezgetnek velem kapcsolatban, aztán majd szépen az orrom elé rakják. Úgy éreztem magam, mint egy marionett bábú, akit a drótjainál fogva rángatnak a nagyokosok. Éppen ezért nem szándékoztam olyan könnyen megadni magam most.
- Először szeretném tudni a részleteket, mielőtt igent vagy nemet mondok.
Azok alapján, ahogy felvezette nekem a szemkötős, ez bizony nem lesz sétagalopp... sőt, egyáltalán nem. Voltak nagyon borús elképzeléseim azzal kapcsolatban, hogy miket fogok hallani az elkövetkezendő percekben.

Ao elmosolyodott, ahogyan feltetted neki a kérdésed, mely egyben nem jelentett se igen-t, se nemet, egyszerűen a nagyszerű középutat választottad, hiszen ez, valljuk be a legcélratörőbb volt. Addig nem egyezel bele semmibe, míg nem tudott a részleteket, azonban ez a fegyvered kétélű is volt. Az, hogy elmondják neked, egyben azt is jelentheti, hogy ha túl sokat megtudsz, és ugyan bár már most is elég sok olyan dolgot megtudtál, mely veszélybe sodorhat, egyszerűen nem utasíthatod majd vissza.
- Mondtam, hogy okos gyerek. -jegyezte meg újra a jounin mosolyogva- A szervezett csakis elveszett és vándor ninják gyülekezete így, hogy a tagjai közé kerülhess, muszáj neked is azzá válnod. - értetted meg a korábbi szavainak egy részét, hiszen sok országban de főleg kirigakure-ben nagyon nem szeretika falujuk ellen fordult shinobikat.
- Azzal, hogy elhagytad a küldetésed és magára hagytad a mestered és a csapatársad, szabályszegést követtél csupán el, de az, hogy hozzám siettél, csakis mi ketten és a többi falú Kage-ja tudja! -nézett rád Mei is- Elég, ha olyan dolgot művelsz, mely törvénytelen és amúgy is képes lennél arra, hogy azt megtedd! -nézett le rád Mei, ahogyan ezek a szavak, kicsit bonyolultak voltak, ezért Ao azonnal átvette újra a szót.
- Hogy megértsd, ahogyan én, Hana is szenzor ninja. Képes megállapítani valaki helyzetét a chakrája alapján, képes megérezni a genjutsut, képes felmérni valaki erejét, vagy éppen elrejteni a saját chakrajelenlététt. De ezenfelül, ami számodra a legnagyobb gond, hogy mi, senzor ninják, képesek vagyunk kiszűrni, ha valaki hazudik. Az ember chakrája reagál a hazugságra, egy pillanatra inaktíva válik, még ha az arca vagy a mozdulatai nem árulják is el. - állt meg e gy pillanatra, hogy átgondold a hallottakat. - Vagyis, ahhoz, hogy elveszett ninjává válj, olyan dogot kell tenned, mely nemcsak olyan cselekedett, mely nem ellentétes a személyiségeddel, hanem olyant is, melyet megtennél magadtól is. - a terv egy kisit bonyolult volt, de még alig kezdet bele a magyarázkodásba.
- Vagyis megkel ölnöd egy Kirigakure shinobit, akit utánad küldünk, hogy visszahozon! - jelentette ki Mei, ahogyan most már tudtad, mi lesz a dolgod egy része.

,,Hogy mit csináljak?!"
Na ha ez most kibukik a számon, akkor valószínűleg egy akkora kiáltásra sikerül, hogy azt az egész országban meghallják. Öljek meg egy kiri shinobit? Csak azért, hogy elég hihető legyen az alakítás. Na álljon már meg a menet! Elhiszem, hogy olyan dolgot kell tennem, ami egyáltalán nem vallana rám, de azért vannak bizonyos határok, amiket figyelembe kell venni. Ez pedig ilyen volt. Bár az arcomra igyekeztem nyugodtságot erőltetni, a szememen látszott, hogy bizony eléggé nagy belháború van kibontakozva odabent. De dacára annak, hogy milyen indulatok akartak felszabadulni bennem, uralkodtam magamon. Tisztában voltam vele, hogy kivel beszélek. A Mizukage-val, Kiri vezetőjével. Akármennyire is nem tetszik az, amit hallok, meg kell tartanom egy bizonyos szintet a beszélgetésben.
- Ez valóban egy olyan drasztikus lépés lenne, ami nem vallana rám, azt elismerem - szóltam végül, kontrollálva a hangszínemet. - Éppen annyira, hogy tudjam: nem lennék képes csak ezért meggyilkolni az egyik honfitársamat. Kétlem, hogy ez lenne az egyetlen lehetőség arra, hogy bekerülhessek a szervezetbe. Azt mondták, hogy a Bishamon tagjai nem csak az elveszett ninják, hanem a vándorlásra hajlandóak is lehetnek. A részemről talán ez a lehetőség sokkal hihetőbb lehetne, tekintettel arra, amik az elmúlt napok során történtek - vettem egy mély lélegzetet. - De nem az egyetlen gond. Az egy dolog, hogy bekerülnék ebbe a szervezetbe, ám akárhogy is nézzük, még csak egy genin vagyok. Időre lenne szükségem ahhoz, hogy elég erőssé váljak egy ilyen feladat elvégzésére.
Nem a mentegetőzés vagy a kibúvás beszélt most belőlem. Tisztában voltam a képességeimmel, jól tudtam, mire vagyok képes és mire nem. Az, amit most a Mizukage a vállamra akart rakni, nagy felelősséggel jár. Elég naggyal ahhoz, hogy csak úgy vakon belemenjek és félúton kiderüljön végül, hogy túlnőtt rajtam a feladat. Nem, itt most biztosra kellett menni, nem volt helye a hibának. Mert akkor ebből csúnya nagy bukás kerekedhet a végére... túlságosan is nagy.

Ao elmosolyodott az eszmefuttatásodon, hiszen ő csak az alapokat vázolta, nem mondott még egy szót sem, hogyan várják el ezt tőled, csak azt, hogy mit kellene tenned. Bár az arcodon, az ilyenkor nagyon is jól kivehető érzések tükröződtek, ami nem ért csalódásként és meglepetésként senkit sem. Ahogyan pedig az utolsó, számodra kérdéses pontot is elmondat, Ao felemelte a kezét, ahogyan hármat mutatott.
- Csak ennyi! Csak ezek a dolgok akadályoznak és zavarnak? -kérdezte tőled- Érdekes. Mert mindegyikre tudom választ. -arca komor volt, ahogyan csak Mei mosolyodott el. - Az első! -mutatott egyet. - Az a shinobi akit megkel ölnöd egy áruló lesz. -jelentette ki, ahogyan immáron Mei szólt közbe.
- Ne aggódj! Jelenleg is egy tucat Kirigakure shinobit figyel az ANBU, akik a kémkedés jeleit mutatják! Egy hónap alatt kiszűrjük, melyik lenne a legalkalmasabb jelölt arra, hogy megbízik erre az öngyilkos küldetésre. - lépett közelebb ismét, hiszen közben fel-alá mászkált a szobában- Így akit utánad küldünk, mindenképp meghalna, ha nem a te, akkor az Anbu ügynökök keze által. Bár jelen pillanatban abból az áruló szemétből, mártírt csinálunk. Így ő még örülhet is neki.
- Így igaz! -jelentette ki Ao is- De ez még édes kevés neked, leír az arcodról. Hiába küldjük utánad, ha nem lennél képes megölni őt, ezt gondolod igaz? Nos az igazság, hogy egy hónap sok idő. Főleg ha te edzéssel fogod tölteni. Én, Kirigakure jouninja, a ninjaháborúk hőse, Ao foglak kiképezni, hogy eleget tehess az elvárásoknak. _ mondta büszkén- De alábecsülöd magad. Már most egy chuunin szintjén állsz, és ha rajtam áll, mire végzünk, egy jounin ellen is kiálhatsz majd. - jelentett ki magabiztosan, ahogyan hármast mutatott a kezével- Ami a harmadik aggályodat vagy inkább észrevételed illeti, Kirigakure-ban nincsenek vándor ninják. A falú senkit sem enged el, így aki elhagyja azt engedély nélkül, körözött személyként van nyilvántartva a továbbiakban. - vett egy mély levegőt. - De az igazi ok, hogy nem hagyhatunk Hana közelében. - nézett rád,- Otthagytad, így pedig nem fog benned megbízni, de ha megölsz egy Kirigakure-t, aki mondjuk információkat ad ki épp róla és téged is felakar használni, akkor már más lesz a helyzet. És ha én tanítalak, újat is tudsz majd mutatni neki ha bajba kerülnél. Érted már, csak te lehetsz képes erre a küldetésre.

A férfit végighallgatva, akiről hamarosan megtudtam, hogy Ao-nak hívják, valahogy nyugodtság lett urrá rajtam. Így már teljesen más volt a helyzet. Ha egy olyat kellene eltennem láb alól, akiről biztosan beazonosítják, hogy áruló, az már teljesen más kérdés, mint ha egy szerencsétlen félnótást kell elhallgattatnom. De ezzel még nem volt vége a dolognak. A jelek szerint készek voltak megadni mindent, amire szükségem lehet. Nem tudtam, hogy ki ez az Ao, de ha saját bevallása szerint képes lenne ilyen szinten felkészíteni, akkor hinnem kell neki. Tény, hogy talán első hallásra kissé fellengzősnek tűnt a kijelentése, de nem láttam azt a tekintetében, hogy nagyot mondott volna. Lehunytam a szemem.
,,Kazuya, mibe keveredtél már megint? Kijösz az egyik mélyesztőből és egyből mész is a másikba. Valaki nagyon be lehet rágva rád odafent, hogy mindig ilyen dolgokat sóznak a nyakadba. A jelek szerint a te életed már csak ilyen lesz. Sosem lesz nyugtod. De ezt már tudnod kellett előre... attól a naptól kezdve, hogy ninja lettél, vállaltad, hogy nem lesz normális életed. Bizony, amíg meg nem ölnek, vagy vissza nem vonulsz a munkából, ezek várhatnak rád. Kész agyrém, nemde. De... tudod, vannak olyan dolgok az életedben, amit meg kell tenned. Talán ezzel segíthetsz Kirin, hacsak a falu közben önmagát el nem pusztítja."

Kinyitottam a szemem, ahogy végighordoztam a két felnőtten. Már nem volt bennem kétkedés, se pedig ellenvetés. Ideje dülőre jutni.
- Rendben van. Ha ezzel segítek a falun, akkor megcsinálom - tartottam egy kis szünetet, majd. - De, volna itt még valami. Nem azt mondom, hogy ez egy feltétele lenne annak, hogy megcsinálom, inkább csak egy kérés, bár tisztában vagyok vele, hogy amilyen zűrt keltettem, talán pofátlanság is a részemről. De szeretném, ha mellém adnának valakit, aki a segítségemre lesz a küldetés során. Nem azt kérem, hogy valamelyik elit ninját vagy egy ANBU-t rendeljenek ki mellém. Egy frissen kinevezett geninre lenne szükségem. Cserébe vállalom, hogy én magam tanítom meg arra, amire szüksége lehet.

A helyzet elég érdekesen alakult, hiszen bár beleegyeztél, mondhatni szabtál egy feltételt, bár azért nem jelentetted ezt így ki, de mégis, kijelenthetjük hogy amit kértél az volt. Ao megvakarta a fejét a kérésed hallatán, ahogyan már látszott az arcán, hogy igent fog mondani, hiszen olyan dolgot kértek tőled, ami már nem ezen korhoz való, de megelőzték. Maga a Mizukage lépett melléd, ahogyan lenézően rád nézett.
- Nem! - közölte veled nyíltan- Minél többen ismerik a tervet, annál nehezebb titokban tartani, annál veszélyesebb a sikerre, éppen ezért nem teljesíthetem a kérésedet.
- Igaza van a Mizukage-sama-nak! Az edzésed most a legfontosabb. Egy hónap rengeteg idő, de mégis nem annyira sok, mind amennyinek látszik. Ha meg kellene osztanod a figyelmedet, akkor sem te, se az a genin nem járna jól. - közölte becsukott szemel a leendő mestered. - Azonban abban igazad van, hogy a sikeredett nagyban növelné egy olyan társ, akiben megbízhatsz. Átkellene fontolnunk a kérésért Mizukage-sama. -nézett fel a nőre, aki hasonlóan mérges tekintettel nézett le a férfira, mind tette az nálad.
- Sodorjunk veszélybe még egy genin-t a béke érdekében? -kérdezte a férfitól. -Nekem már ez a terv sem tetszett, elmúltak az idők, mikor ilyen drasztikus és sötét dolgokhoz kellet nyúlnunk. Nem tetszik ez nekem, mintha a múlt ismételné önmagát. -csukta be a szemét- De legyen. - fordult meg ahogyan az ablakhoz sétált és megérintette azt- Ha sikerrel jár a tervünk és a Bishamon tagjává állsz, melléd adok egy megbízható shinobit, aki segíteni fog neked. -csukta be a szemét. - Van kérdésed? -kérdezett téged, ahogyan ha van ez az utolsó lehetőség, hogy fellted azt.

Ha nem a Mizukage előtt lettem volna, valószínűleg sóhajtok egyet. Egyetlen percig se gondoltam azt, hogy miközben Ao képez engem, lesz még időm arra, hogy egy genint is megtanítsak a szükséges dolgokra. Örülni fogok, ha élek az elkövetkezendő egy hónap végére, nemhogy még magyarázzak is másnak. Akkortól akartam elkezdeni, hogy sikerül eltűnni a gyilkosság után. Mert valljuk be: fel kell szívódnom utána egy időre. Kicsit gyanús lenne, ha pár nappal a gyilkosság után már a Bishamon tagja lennék. Hana minden, csak hülye nem, biztosan ki tudna következtetni ebből pár dolgot. Nem, kell egy kis idő, mire elülnek a dolgok... és utána már beszélhetünk a többiről.

Amikor a Mizukage megkérdezte, hogy van-e kérdésem, így reagáltam:
- Csak egy: mikor kezdünk? - néztem Aora.

A Mizukage elmosolyodott az utolsó kérdéseden, ahogyan Ao felállt a fapadlóról és hangosan és magabiztosan, de nem azzal a kiálló és vicces hanglejtéssel, hanem a komoly és parancsoló és felnőttes kijelentéssel, hogy ….
- Azonnal! -lépett el melledet, ahogyan az ajtóban megállt, de nem nézett vissza. - Van öt perced, hogy összeszed a holmidat és odakint találkozunk. Titokban gyere, senki se vegyen észre! -csukta be maga mögött az ajtót, ahogyan te is sietősen búcsúztál el Mei-tól, ahogyan te is becsukva magad mögött az ajtót, kijelenhetjük, hogy bezártad magad mögött az eddigi életedet.

Öt perc se tellett el és te már odakint vártál a férfira a hideg, majdnemhogy számodra hatalmas hóviharban, ahogyan az odabent történt kis lebukásodra adott válaszod zavart a legjobban. Hiszen a többi geninnel egy szobában aludtál, így mikor bementél a cuccodért és csendben összepakolva indultál volna kifelé, valaki megfogta a lábadat. Az a kunoichi, aki egyedüliként bánt veled barátságosan veled az ide úton.
- Hova mész? -kérdezte tőled félálomban.

Azonban a gondolkozásodat a mögötted megjelenő jounin szakította félbe, ahogyan a kezét a töprengő válladra rakta.
- Látom, Hana megtanított a pontosságra! Ennek örülök. A mai gyereke, olyan összekapotak, hogy nem értékelik a régi eszméket és köteleségeket. Na gyere, egy eldugott helyen foglak edzeni. - indul el,- Nem kell izgulnod, nem shinobi ország, de ennek ellenére, megkel húznunk magunkat.- indult el veled együtt, ahogyan otthagytatok mindent és útnak indultatok a

// Mehet a köv. Postod a Az Erdő Országa :: Erdőségek -be! Írd le, hogy két napos volt csak az út és teljesen olyan érzésed van, mintha elvesztél volna a hatalmas erdőben, egyáltalán nem tudott, merre van az arra, ahogyan egy apró kis barlanghoz értek el. //

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Az utat követed, mely szerinted a faluba vezet. Nem is törődsz a különös előjellel, egy patakkal, ami keresztezi az utadat. És amiről korábban információt sem kaptál. Naiv kislány módjára, te ezt betudod az informátor feledékenységével. S még csak azt sem veszed észre, hogy a patak méretei megegyeznek azzal, amibe órákkal ezelőtt belepottyantál. A biztonságos átkelés után, ami a hídnak köszönhető most megúsztad szárazon. A hosszú, majdnem társaságmentes út szórakoztatóbbá tétele gyanánt kisebb ”játékokat” használtál.
 
Az útelágazáshoz érve tudatosul benned a tény, hogy bizony ismét eltévedtél. Hiába az úteligazítás és térképrajzolás, valahogy ismét sikerült összehozni. Viszont szerencsére nem olyan fából faragtak, hogy összetörnél egy ilyen kis hibától. Vagy már csak simán hozzá vagy szokva a dologhoz. Bármi is az oka a végeredmény ugyan az. Vállat vonva a tévedésre új irányba indulsz, remélve most tényleg a jó irányba indulsz. Az út sajnos semmivel sem tartalmaz több izgalmat, mint eddig. Hiába aggatták rá a kereskedelmi út jelzőt egy árva lélek sem járja. De ez talán normális is a háború miatt. Elvégre a két falu, amiket összeköt ellentétes szövetségben állnak. Viszont ami jó hír, ha ezt az utat követed végig előbb utóbb bele kell futnod egy településbe. Elvégre a kereskedelmi utak mentén előszeretettel alakulnak faluk, amik idővel városokká is kinőhetik magukat a forgalom miatt. Egészen sötétedésig haladsz az erdőt keresztülszelő úton. Sajnos semmi ehetőt nem találsz. Még egy levadásznivaló kisállatot sem. Így pedig visszagondolva szerencsés tett volt, elfogyasztani a nem kért extra adagot az ebédnél. Ahogy észreveszed, hogy a lemenő nap narancsra festi a kék eget, tűzifát kezdesz gyűjteni. Mivel ez annak a jele, hogy bizony az este rohamosan közeledik. A tűz pedig nemcsak, hogy melegséget ad, de még a vadakat is távol tartja. Ahogy az égbolt látható részén, amit a fák nem takarnak el, a csillagok megjelenésével az egyetlen fényforrás a tűz, amit raktál. Az égő fák pattogás pedig az egyetlen, hang rajtatok kívül az egyetlen dolog, ami megtöri a csendet. De ez nem tart sokáig, az éjjeli állatok ébredésével új hangok keletkeznek. Avarban futkározó apró lábakat is hallasz, ami kisebb testű emlősökhöz tartozhat. Valamint a fák fölött szárnyak suhogása, amihez néha egy huhogás is társul.
 
Reggel, ahogy fölébredsz már, ha sikerült elaludnod. Megnyugodhatsz, hogy nem kóstoltak meg az este. És még az erdőt sem égetted le. Az ébredés után folytatod tovább az utazásodat. Ami további egy óráig nem tartogat semmi mást, csak út menti fák sokaságát és néhány kanyart. De végre az erdő és természetanya kegyes lesz hozzád. Az út mentén egy egresbokor díszeleg. A halványzöld bogyók ehetőek, még ha a megszerzésük kisebb fájdalmakat is tartalmaz, mivel a cserjéje szúrós. De megéri a kis fájdalom a savanykás bogyóért. Főleg ha az ember nem evett még semmit sem. A silány, de mégis életmentő reggeli után egy fél órás utazás után kiérsz az erdőből és a távolban, házakat pillantasz meg. A falu főútja nem más, mint maga a kereskedelmi út, amiből négy mellékutca ágazik le. Van benne fogadó, egy kis élelmiszerbolt és könyvtár.
 
// A következő postodban nyugodtan kérdezősködhetsz is a faluban. Majd válaszolok rájuk. ^^ //

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Ébredésed után, tovább követed az előtted húzódó utat. Nem kell sokat menned, hogy belebotolj a táplálékkal teli bokorba. Ahogy közelebb érsz az egreshez, észreveszed a termést óvó tüskéket. De téged ez nem rettent el. Mindössze csak az egyik kesztyűdtől válsz meg ideiglenesen, hogy megóvd. Tudod jól, hogy a anyaga nem elég strapabíró, így nem is kockáztatsz. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy a minden egyes tüskét megérzel, ami csak kezed útjába kerül. Némi fájdalom, és egy kevés munka árán jóllaktál és a kesztyűd is épp maradt. Közben pedig még Tetsunak is sikerült megtömnie a bendőjét. Persze neki nem csak ideiglenesen sikerült elhallgattatni a bendőjét. Lévén, hogy neki nem kell bogyó diétán élnie. A gyors reggeli után folytatjátok utatokat, melyet a tegnapi naphoz hasonlóan apró játékokkal teszel érdekesebbé.
 
Az út szórakoztatóbbá tételével szerencsére nem kell sokáig foglalkoznod. Mert viszonylag hamar házakat pillantasz meg a távolban. Lépteid meg is szaporázod, hogy hamarabb beérj a lakott területre. Utad első célállomása nem más, mint a kisbolt a sarki kocsma és a könyvtár helyett. Ami után már olyan régóta áhítozol. Haladásod közben pedig az alábbi információ foszlányokat hallod akarva-akaratlanul a helyiek beszélgetéséből:
- Megint itt járt!
- Ne is mond...
Ezt pedig egy másik beszélgetésből:
- Ha így folytatja idén nem lesz termés….
Sajnos többet nem hallasz, mivel sietsz a boltba. Persze ez a beszélgetés nem sokat árul el. Na, nem mintha téged érdekelnie kellene a falusiak baja. Elvégre csak átutazóban vagy itt. A boltba érve rövid keresgélés után leveszed a polcról a kekszet és egy másikról a pedig egy csomag rizsgombócot (3 darab van benne). Majd indulsz a pénztárhoz fizetni. Előtted csak egy hölgy van, aki már végzett is. De még beszélget a pult mögötti kofával.
- Most az öreg Riku kukoricásában látták.  
- Tudom, ha lesz is termés akkor az égben lesznek az árak. De persze neked ez inkább jót jelent.
- Nem, biztos. Mert, ha a vevők nem tudnak fizetni, akkor nem is birok miből profitot termelni. De most, ha egy percre megbocsájtasz a mögötted lévőt is szeretném kiszolgálni. - Ahogy odalépsz, belekukkant a kosaradba.
- Üdv! Csak ennyi lesz? 30 ryo-t kérnék. Viszont látásra, jöjjön máskor is!
Ahogy fizetés után elindulsz az asszonyok értetlenkedve tekintenek rád. A hozzád kötött madarad miatt, aki kisebb csoda folytán nem akart semmit sem elcsenni. talán ez is közrejátszott abban, hogy nem vették észre egyből. Na meg persze az is hogy lefoglalta őket a beszélgetés.  Miután kilépsz az ajtón, már bontod is a gombócokat. Aminknek elfogyasztásával, neked is sikerül végre jól laknod. Végre nem csak Tetsunak van tele a pocakja. Így mehetsz is és kereshetsz egy könyvtárat. Keresés közben, ahogy belefutsz egy helyibe érdeklődsz kicsit a településről. De valami oknál fogva nem kérdezed a könyvtárról.
- Hanamori a kicsiny ám a benne élőknek mégis becses falunk neve.
Válaszol, majd továbbhalad. Te pedig folytatod a kutatást a falu könyveinek gyűjteménye után. Amit meg is találsz az egyik mellékutcában. Ahogy belépsz az épületbe egy újabb beszélgetés fültanúja lehetsz.
- Én is tudom jól, hogy eddig még sosem merészkedett be. De mégis mit tehetnénk. Egyszerű emberek vagyunk, nem tehetünk ellene semmit.
- Pont az ilyen gondolkodású emberek miatt nem tudunk mit tenni! - Válaszol erélyesen, majd rád tekint a férfi.
- Látom kuncsaft van. Inkább most hagyjuk, nem akarom rontani az üzletedet. De, ha meggondolnád magad tudod, hol találsz.
Válaszol kicsit nyugodtabb, hangnemben majd kiviharzik melletted. A könyvtáros, pedig lassan odasétál hozzád.
- Sajnálom, az előbbit. Mit szeretne olvasni? Biztos tudok segíteni megtalálni a megfelelőt.
Vajon miről szólhattak a faluban hallott beszélgetések. Ha érdekel, akkor talán, most jött el az ideje ezt megkérdezni.
 

// 30 ryo-t vonj majd le a kekszért és rizsgombócokért. De persze lehet, hogy az ellenőrző staff tag át fogja írni az általam megítélt összeget. //

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
A kis falut járva az információhiány miatt nem értetted, miről folyhat a legtöbb beszélgetés. Így nem is csoda, ha furdal a kíváncsiság. A boltban lévő asszonyok csevejét hallva pedig újabb számodra érthetetlen dolognak lehetsz fültanúja.  Persze egy tizenhárom éves lány nem is tudhatja milyen, hatással van a gazdaságra, ha egy kínálati termék mennyisége jóval a keresett mennyiség alá csúszik. Mivel a kukoricát termőföldeken elkezdett tönkretenni ezért a termelők kevesebbet tudnak eladni. Ezért káruk keletkezett. Így a termelők megemelik a termék árát, hogy a kár megtérüljön. Tehát, ha a búza kilója eddig 50 ryo volt felemelik 75-re. Ezért is mondhatta azt az egyik asszony, hogy ez jót jelent a boltosnak. Mert, ha valaki kukoricát szeretne, akkor kénytelen több pénzt kiadni érte. A boltból átérve a könyvtárba, pedig egy újabb beszélgetést hallhatsz. Aminek témája nagy valószínűséggel ugyan az, mint az összes többi beszélgetésnek a faluban. Még akkor is, ha a hangnem itt jóval másabb. Az épület az egyik dühös beszélgető féltől hangos, aki látszólag nem képes megérteni a vele szemben álló férfit. Párbeszédük valószínűleg folytatódna még egy darabig. De amikor észrevesznek, a hangoskodó is lehiggad, már amennyire tud és sietve távozik az épületből. A bent maradó férfi pedig, aki mint kiderült a könyvtáros. Elindul feléd, hogy segítséget nyújtson neked. Ahogy elképedve hallgatja az érdeklődési körödet megvakarja fejét. Elvégre egy ilyen kis faluban ritkán látni olyan fiatalokat, akiket ennyire érdekel a történelem. S már mondaná is azon könyvek listájának sorolását, amik szóba jöhetnének. De belé fojtod a szót, mikor rákérdezel arra a dologra, ami az egész falut foglalkoztatja.
-  Nos, hol is kezdjem. Egy hatalmas vaddisznó garázdálkodik a termőföldeken. Egyes emberek, akik állítólag látták, azt híresztelik a marmagassága 2 méter, és agyarai olyan élesek és nagyok, mint egy wakizashi.  Persze én ezeknek a szóbeszédeknek nem hiszek. A falu vezetője már küldött embereket segítségért, közeli ninja faluhoz vagyis Iwagakurébe. Valamint a fővárosba is, hogy értesítse a szamurájokat. De még nem érkezett válasz. A nyugtalankodó falusiak, pedig ahogy hallhattad a kezükbe akarják venni az ügyet. A faluvezető próbálta csitítani őket, de nem hallgatnak rá. Most pedig már ott tartunk, hogy bárkinek, aki megtudja ölni a vadat fizetne 2500-ryot.
Majd egy nagyobb lélegzetvétel, után áttér az általad mondott paramétereknek megfelelő könyvek felsorolására. 
- Ami pedig a könyveket illeti, inkább csak azokat ajánlanám, amik a lehető leghitelesebben adják át az eseményeket. ”A vas országának aranykora ”, ”Szamurájok felemelkedése”, ” Taro Ichija a szamurály az I. Nagy Ninja háborúban”. De van könyvünk minden Nagy Ninja háborúról. Igazából csak ezek vannak, amik történelemkönyvek. Melyiket szeretnéd elolvasni esetleg, valami másfajta könyvet szeretnél?
Ha választasz egy könyvet, akkor elvezet hozzá. Majd visszakísér a bejárathoz. Mert az előtérben található az egyetlen hely, ahol olvasásra alkalmas a létesítmény. De a falu mértéből kiindulva természetesen ez sem túl nagy. Mindössze egy 1,5m hosszú és 1m széles asztal, körülötte 8 székkel. De ha úgy döntesz megpróbálkozol, a vadkan levadászásával megkérheted arra is, hogy vezessen el a falu vezetőjéhez.

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Hiába sorolták fel a történelmi, könyvek kicsiny listáját téged többségük már nem tud érdekelni. Persze így van ez. Minek olvasson valaki el egy olyan könyvtári könyvet, ami neki is megvan. Ahogy félve visszautasítod a nehézolvasmányokat, nem is nézel a segítőkész könyvtáros szemébe. S mikor már kimondtad, melyik könyv is lenne az, amit el szeretnél olvasni. Egyszerre csak eszedbe jut a jutalom, amit a vadkan likvidálásáért kapnál. Hirtelenjében el is felejted, a papírra vésett történelmet és a szeleburdiságod is elszáll. Miközben nagy kikerekedett szemekkel feltekintesz a férfira és már kérdések garmadáját intézed is felé. Nem is kell említeni, hogy társalgópartnered rendesen meg is lepődik ezen a gyors változáson.
- Nos.. - próbált válaszolni, még kezeivel is igyekezett jelezni, hogy ez nem megoldható. De te ügyet sem vetve rá, már folytattad is. De amint hagytad szóhoz jutni ismét belekezdett a mondandójába.
- Nem hinném, hogy egy vaddisznó ellen felbérelne a vezetőnk egy olyan kislányt, mint te. Túl veszélyes, a felnőttek többsége is retteg tőle. Nem tudnál mit kezdeni vele. Kérlek, tegyél le róla. Ami pedig a könyvet illeti, a falu tulajdonát képzi. Így akkor sem adhatnám neked, ha megbíznának a feladattal és teljesítenéd azt.
Próbálja menteni a menthetőt a férfi, és persze az életedet is. De ahogy látja rajtad a komolyságot és elhatározottságot, hirtelen meggondolja magát. Éppen úgy, ahogy te is tetted alig egy perce. Bár azt nem tudhatja, hogy ezen lelkesedés fő ok a pénz még, ha ki is csúszott a szádon az információ a hadarás közben. De mivel ügyesen korrigáltál, így talán nem vette figyelembe.
- Ahhh! - Sóhajt egy nagyot, majd elindul az ajtó felé. Közben pedig finoman jelzi jobb kezével, hogy kövesd. Ahogy kiléptek a könyvtárból gyorsan kulcsra zárja az ajtót. Kétszer eltekeri az apró tárgyat, a zárszerkezet pedig minden kör megtételét egy halk kattanással jelzi. Amint végzett, kiveszi a kulcsot és a zsebébe csúsztatja. Majd elindul mutatva neked az utat a hivatali épületbe. Mivel nem nagy településről van szó, így öt percbe sem telik mire odaértek. Mindössze csak 200 métert kell megtennetek, hogy a főútra érjetek. Onnan pedig már csak egy köpésre az vezető irodája.
 
Maga az épület nem túl nagy, de jól karban van tartva. A bejárati ajtóból egy 3*12m hosszú folyosó fut végig. Jobb oldalt tőled úgy 4m-re egy ajtó, helyezkedik el és a ”Tárgyalóterem” felirat díszeleg rajta. Veled szemben a folyosó másik végén, az ajtón ”Miyoda vezető”. Baloldalon pedig újabb 5 ajtó, található. ”Porta”, ”Férfi WC”, ”Női WC”, ”Étkező”, ”Titkárság” felíratű táblák díszítik őket. A ti utatok egyenesen a vezető ajtajához vezet. A könyvtáros, akinek még a nevét sem tudod kopogtatni kezd rajta, ahogy odaértek.
- Szabad! – Hallatszik bentről egy szépkorú, bácsika hangja. - Üdv! Miben segíthetek Hamataro? És ki ez az ifjú ott melletted? – Kérdezi a férfit amint beléptek az ajtón.
- Jó napot! Ez a lány szeretne veled beszélni Kato főnök. Igazából, még a nevét sem tudom. Így nem tudom bemutatni neked.
- Oh, igazán ezt a problémát hamar orvosoljuk. – Feláll az íróasztal mögötti székből és elindul feléd, közben pedig bemutatkozik.
- Üdvözletem! A nevem Miyoda Kato, én vagyok Hanamori falu vezetője. Miben segíthetek?
Kérdezi kíváncsian, nem is sejtve, hogy pont te vagy az aki segíteni szeretne neki.

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Miután a férfi látta, hogy nem tud visszatartani, elvezetett az illetékes személyhez. Nem túl gyors, tempóban haladtatok a kis faluban. De neked, még így is sikerült eltévednek és elvesztened az idegenvezetődet. Ez bizony már tehetség. Ritkán látni olyan személyt, aki ilyen jól el tud veszni. Ezzel párhuzamosan pedig a könyvtáros nemtörődömsége is már-már csodaszámba megy. Nehezen hihető, hogy neki sem tűnt fel, hogy eltűntél mögüle. Bár a falu méretit elnézve, talán nem aggódott amiatt, hogy nem találod meg időben. Viszont a mint, megtaláltad és utolérted már meg is érkeztetek. Ezután már csak egy folyosó választott el a végcélodtól. Ahol mint kíváncsi személy nem mehetsz el úgy egy ajtó előtt sem, hogy ne olvasnád el mit találsz mögötte.
 
A falu vezetőjének irodájába lépve egy rövid párbeszéd alakult ki, kísérőd és az öreg férfi közt. Aminek a vége átment egy bemutatkozásba. A férfi közeledésére a hátráló reakciód mindenki számára könnyen levehetővé teszi, hogy számodra az emberek közelsége frusztráló. Kato pedig döntésed tiszteletben tartva megáll előtted pár méterre.
- Öröm hogy megismerhetlek Yama. Köszönöm, hogy kész lennél segíteni a falunka. De nem vagy te fiatal egy ilyen veszélyes állat levadászásához? - Jön a már jól megszokott és annál idegesítőbb kérdés, amit már számtalanszor hallhattál Hanamori falun kívül is.
- Várjuk, te biztos amolyan vándor ninja vagy szamuráj lehetsz, igaz? - Meg sem várja a válaszodat és már folytatja is. – Ebben az esetben örülök, hogy felkerestél minket. Biztos a gondviselés küldött téged, hozzánk. A falusiakat már alig bírom visszatartani, hogy megkeressék a vadkant. Várj mindjárt hozok valamit.
Lassan öreges léptekkel, odamegy az asztalához, majd levesz egy A3-as méretű papírt. Ahogy, visszamegy hozzátok, szétnyitja. A papiros egy térképet rejt a faluról és annak közeli vidékéről, amin 6 x van elszórva. Ebből 5 még elég távol van a hatodik pedig már viszonylag közel a faluhoz.
- Eddig ezeken a helyeken garázdálkodott a dög. Mivel minden garázdálkodása észak felől jön, valószínűleg arra van a rejtekhelye. - Jelenti ki a nyilvánvalót. - Hogyan szeretnéd elkapni? A rejtekhelyén, vagy rajtaütve miközben valahol, tönkreteszi a termőföldet? Hamataro kérlek vezesd körbe és segíts neki amiben tudsz. - Fordul a könyvtáros felé.
- R-rendben, de miért nem bízod valaki másra ezt a feladatot?
- Mivel látszólag nem szereti az emberek közelségét, téged pedig már megszokott. - Ekkor visszatekint rád az öreg. - Mond csak, mivel szeretnéd kezdeni?