Határvidékek

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Miután Kato a falu vezetője elkönyvelt magában egy harci tapasztalatokkal rendelkező vándornak, már késő lett volna visszakozni. Persze, ha az ember szeme előtt lebeg a jutalom, akkor nincs is kétsége afelől, hogy meg tudja csinálni, amit rábíznak. Végül ahogy újra engedtek, vagyis inkább engedett szóhoz jutni a papóka, már soroltad is mivel tudnak segíteni, és mi az amivel egyáltalán nem mész semmire. Utóbbi hallatán, meg is lepődtek. Elképed arcukról könnyen leolvasható mi jár éppen a fejükben. Hogy lehet az, hogy valaki, aki magányosan utazgat nem képes tájékozódni térkép segítségével sem.
- Akkor gyere Yama mutatom az utat!
Ahogy ez a mondat elhagyta a férfi száját, már sarkon is fordult és indult kifelé az irodából és magából az épületből is. A kijárat után pár méterrel meg is állt a főút mentén.
- Mielőtt még elvinnélek a helyszínekre, haza mennék. Mivel, ha meg kell mutatnom az összes, helyszínt akkor kint kell töltenünk az éjszakát.
Pár perc séta után, el is értek a férfi otthonához. Miután kinyitja előtted a bejárati ajtót, meglepő látvány fogad. A falon kitömött állatok feje trófeaként díszeleg. Valamint íjjak, kések és köpő csövek. Nem is lenne ez annyira furcsa, ha alig egy fél órával ezelőtt, nem arról próbálta volna meggyőzni az egyik falubelit, hogy veszélyes hajtóvadászatra indulni.
- Fiam ma korán jöttél! Csak nem történt valami baj?
Hallatszik ki egy öreg bácsi hangja az egyik távolabbi szobából. Majd léptek és fák összekoppanásának, hangjának kíséretében előbotorkál a hang gazdája. Aki nem más, mint a ház valódi tulaj és természetesen Hamataro apja. Kezében szépen kidolgozott, sétapálca, amire különböző erdei állatokat faragtak.
- Oh, egy vendég? Üdvözöllek, én Roshi vagyok Hamataro apja, valamint a volt helyi vadász. Sajnálom, hogy ilyen időkben látogatod meg a falut. Ha a fiam nem lenne olyan kedves és meg merné ölni az állatokat akkor minden tudásomat átadtam volna neki és most ez a vadkan nem okozna ennyi gondot.
- Apa erre most nem érek rá. Sietünk, hogy még ma megtudjam mutatni neki az összes helyet ahol , felbukkant a dög. Afféle zsoldos ninja vagy szamuráj Kato úr szerint.
-Oh, tehát te vezeted körbe? Na várj mindjárt jövök!
Lassan elbotorkált az öreg úr vissza a szobába ahonnét jött. Közben pedig Hamataró is elkezdett készülődni. Előkapott egy kulacsot, amit megtöltött vízzel. Majd az oldaltartós tartójába rakta. Majd lábbelit váltott, lecserélte cipőjét egy túrabakancsra. Ezután levett egy sötétzöld, nem túl vastag kabátot. Fölvettem, majd arra rá az imént előkészített, kulacsos kistáskát.
- Na, már itt is vagyok! Tessék ezeket vidd magaddal!
Majd odanyújt fiának egy kis nyílpuskát, tegezt tele nyilakkal és egy vadászkést.
- Mondtam, már hogy nem ölök!
- Te tökkel ütött! Abba már rég beletörődtem, hogy nem leszel vadász. De attól még megvédheted magad, és a kislányt. Ennyit igazán megtehetsz, ha már a falu ilyen veszélyes munkával bízta meg.
A férfi semmit sem szólt. Csak elvette az apjától az eszközöket. A kést és a tegezt övére erősítette, majd el is hagyta a házat.
- Nos, milyen sorrendben szeretnéd látni vadkan megjelenésének helyszíneit? Legrégebbitől a legújabbig, vagy pont fordítva?

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
A városházától a könyvtáros házáig az út nem hosszú és nem is fárasztó. Legalább is egy átlagember számára. De Yama bizonyos szemszögből nem számít normális embernek. Igen, paranoiája, hogy levágják a kezét nem mondható normálisnak. Viszont most nem ez mérce, hanem a már majdnem legendás tájékozódó képessége. A lánynak a férfi követése igen problémás. Nagyon kell koncentrálnia, hogy a férfiről ne vegye le a szemét valami cukiság vagy érdekesség miatt.  Miután a férfi magához vett mindent, amiért a kitérőt is tenni kellett már csak egy dolog volt hátra. Mégpedig az útirány meghatározása. Aminek alappilléreit tőled kérdezi. Bátortalan válaszod hallatán a férfi csak sóhajt egyet, majd fejét kezdi vakarni. Valószínűleg a leggyorsabb és legkönnyebb útvonalat próbálja keresni emlékei közt. Fél perc agyalás után, a férfi végre elindul. Nagyjából tíz perc séta után, az utolsó, ház mellett is elhaladtok és ráléptek egy kevésbé használt földútra.
 
- Ha ezt az utat követjük, akkor nagyjából 20 perc múlva Riku bácsi birtokára fogunk eljutni. Ott csapott le legutóbb a vadkan.
Ahogy a férfi is mondta, nagyjából húsz percig tartott, mire elértétek az öreg birtokát. Nem mentetek, be jó napot kívánni, csak elmentetek a háza mellett, a kukoricaföld mentén a másik végébe. Ott aztán megláttátok az utolsó tetthelyet. A veteményesben egy 5 négyzetméteres rész egy gödörré volt feltúrva. Félig megrágott és a földbe taposott, kukoricák voltak a területen belül elszórtan. Néhány alig látható lábnyom mutatja merről jött. Azt követve egy fél méter magasságú fűvel nőtt területre juttok. Amiben már lehet látni a csapást amerről jött az állat.
- Úgy tűnik az előző helyszín felől érkezett. Vagyis annak irányából, mert ha most elindulnánk egyenesen, akkor arra a búzamezőre jutnánk el.
Tovább haladtok a vaddisznó nyomán, egészen addig még egy fél óra múlva el nem értek egy nagyjából egy hektárnyi búzaföldet. Szerencsére nem kell keresni a helyet, amit tönkretett. Ott volt tőletek pár méterre egy hasonló méretű lyuk mint az előző a táblában néhány méterre a szélétől. Bementek, megvizsgálni, de a feltúrt földet látjátok csak. Itt sincs semmi egyéb, mint a lábnyomok. Így folytatjátok azok követését. A gabonatábla, elhagyása után nem sokkal egy mezőre érte.
- Ezen a legelőn is látták a nyomait.
Itt már nehezebb megtalálni, merre is túrta föl a helyet, mivel elég nagy területről van szó, és nincs magasra nőt fű vagy valami termény amiben lehetne látni, úgy mint az előző helyeken. Végül a mező közepétől, sok kis túrásnyomot lehet látni, amik a túloldalon fejeződnek be egy erdő lábánál. Amint megközelítitek az erdőt, észrevesztek két furcsa lyukat is a bokros aljnövényzetben. Ha közelebbről is megvizsgáljátok, akkor mind a két helyen el vannak töredezve a növények, ahogy ki vagy éppen bejáratot biztosítanak egy-egy erdei ösvényhez. Amiket a lábnyomok alapján a préda gyártott magának. Miután, megnéztétek, mind a kettőt a férfi ballra mutat.
- Ha azon a járaton megyünk tovább, akkor levághatjuk az utat a legelső helyszín felé. De az erdőben ahol átvágunk, van egy meredek partú kisebb hegy. Illetve a cserjeszinten burjánzanak a gazok.
Irányt mutató ujját az informálás után, átvezeti az előtettek lévő csapásra néhány pillanatra. Majd leengedi kezét, amint elkezd mesélni erről az útvonalról is.
-  Ha pedig erre megyünk akkor tudjuk követni az eredeti tervet, mert ez abba a gyümölcsösbe visz, ahol negyedszerre csapott le. Én ezt az utat választanám! Mert a másik út, mint mondtam egy sűrű erdőbe vezet, ahol sötétben még én is könnyen eltévedek és nem nagy a valószínűsége annak, hogy találunk bármit, amit megtudnánk enni.
Nos, merre haladsz tovább, követed eredeti elképzelésedet és folytatod sorban a helyszínek átvizsgálását vagy levágod az utat. Amit viszont jó, ha figyelembe veszel, hogy már késő délután van és utoljára a faluba érkezésedkor tudtál enni. Ami jó pár órával ezelőtt volt. Bármerre is haladjatok tovább a férfi hamarosan mesélni kezd neked.
- Biztosan elgondolkodtál már rajta, hogy honnan tudjuk, hogy merre járt holott már elég messze járunk a falutól. Nos, a válasz nem más, minthogy az első felbukkanási helye egy szezonálisan nyíló gyógynövényekben gazdag helyen volt. Ahova ilyenkor a falu, doktora szokott ellátogatni. A második alkalommal pedig egy lelkes természetjáró, gombát kereső férfi látta. A harmadik és egyben az a helyszín, ami után már tényleg odafigyeltünk, mert veszélyt jelent a közelsége az a gyümölcsös. Ahol egy csapat táborozó gyerek tért vissza riadtan miután megláttak a nyomokat.
 
// Ha nyomozás közben van valami, amit tüzetesebben meg akarsz vizsgálnia akkor azt is megteheted. Vagy, ha van valami, ami jellegzetesen az állathoz köthető és esetleg kihagytam(nem szándékosan) azt is beleveheted nyugodtan. //

// Yukari Yama: Vashegyek közt //

Nemsokkal az elindulásotok után, már sikerült is lemaradnod Hamataro-tól az egyik épület láttán. Szemeid egyből megakadtak a számodra tetszetős házon, színvilága és a nyílászáró precíz díszítettsége miatt. Szerencsére még időben eszedbe jutott miért is indultál útnak. Gyorsan körbenéztél a férfi után és már kapkodtad is utána lábaidat. A férfi erőltetett gyors lépteid hallatán, megáll és hátrapillant. Megvárja míg beéred, majd folytatja az útját óvatosságból, időnként hátra pillantgatva megvagy-e még. Vagy esetleg elcsalogatott az útról egy színes pillangó, mint egy játékos kismacskát. Éppen ezért csodálkozott mikor hátranézet, hogy kezeiddel eltakarod szemeid látóterének nagyját. De nem szólt semmit, mivel nem is tudta mire vélni a dolgot. Szerencsére az út további részében már nem maradtál el a férfitól. A vizsgált helyszíneken sem kötött le az állat nyomainak túlzott megfigyelése, hogy ne vedd észre ha a férfi esetleg elindulna nélküled. A nyomozásba még Tetsut is próbáltad belevonni. De nem meglepő módon, nem érezte a vadmalac szagát. Bár ha sikerült volna neki akkor szerintem még neked is leesett volna az állad.

A legelőn az állat nyoma, amit eddig követetek kétfelé ágazott. A férfi elmondta melyik merre vezet, amit te fontolóra is vettél. Mérlegelted a két út adta lehetőségeket. Végül pedig meghoztad a döntésed. A hosszabbik ösvény mellett döntöttél, hogy te magad ne vesz el még könnyebben, mint ahogy általában szoktál. A férfi válaszod hallatán elindul a megfelelő vonalon, előtted haladva. Az út eseménytelenül zajlott, bármiféle beszélgetés nélkül kettőtök közt. Végül élénk hangod megtörte a már-már kínossá váló csendet. A felkínált kekszből vett is pár darabot a férfi majd illedelmesen megköszönte. Majd hogy a csend még elkerüljön titeket a férfi mesélni kezdett. Nem sokkal a befejezése után meg is érkeztetek a következő helyszínre. A gyümölcsös nem olyan, mint amilyennek az ember elsőre gondolná. Alig fél tucat gyümölcsfa volt csak elszórtan a mezőn.
- Nos, hát ez volna az a gyümölcsös, amiről beszéltem. Tudom nem nagy a felhozatal. De egy olyan országban ahol szinte egész évben minden hófödte. Igen is nagydolognak számít ez is.
Ahogy szétnéztek a területen, itt nem láttatok túrásnyomokat. A lábnyomait is csak nagyon nehezen találjátok meg a majdnem 10 centis fűben. Itt az állatnak jó dolga volt. Az élelemért nem kellett kutatnia. Volt elég termés ami a fákról esett le. Amiket biztos be is habzsolt, bár időközben új érett gyümölcsök potyogtak le a földre a régiek helyére. Ezért is van az, hogy megint sok gyümölcs van a talajon.
- Vegyél bátran, finomak! Sőt tegyél el későbbre is hasznos lesz, meglátod. Én személy szerint az almát ajánlanám. Nagyon lédús.
Majd oda is sétált a piros ököl nagyságú terméssel rendelkező fához és szedett párat, ami elérhető magasságban volt. Neked is adott belőlük pár szemet viszonzásképp a rágcsálnivalóért. A réten két almafa, egy körte és három barackfa található. Miután felpakoltatok élelemmel negyedóráig tart, amíg megtaláljátok a jó nyomot, amit követni fogtok. És egy újabb rövid utazás veszi kezdetét. Ahogy eljuttok a következő helyszínre az már nem is különbözik az ösvénytől, amin haladtok. Hiszen a színhely maga az erdő. Itt a vaddisznó lábnyomai már teljesen eltűntek. De szerencsére elég sok kis túráson van, ahhoz hogy követni lehessen az útját. Ezek a túrások viszonylag kicsik, valószínűleg csak a gombát túrta ki. Amiért a férfi is jött mikor meglátta az állatot. Innen fél óra kijutni, hogy megnézzétek k következő és egyben utolsó ismert helyet, ahol feltűnt a vaddisznó. Az erdő szívében a fák egy kis helyen annyira megritkultak, hogy a napfény akadálymentesen képes eljutni a talajig. Ahol egy kis patak mentén gyönyörű virágok nőnek, amik igen hasznosak is. Ahogy a könyvtáros mondta ezek itt gyógynövények. Amik most igen meg lettek gyepálva mivel az állat ezt a helyet sem kímélte. Itt már ismét kivehető merről jött és merre ment. Bár az utóbbit tudjátok hisz arról jöttetek.
- A helyzet a következő, a vaddisznó a nyomok szerint Dél-keletről jött. Ami azt jelenti, ha a legelőn egyenesen erre jöttünk volna talán már megtaláltuk volna a rejtekhelyét. Most mi legyen? Elég későre jár, még az egyenesen is ránk sötétedne, mire Roshi bácsi kukoricaföldjének csak a közelébe érnénk. 

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
A gyümölcsösbe érve, kóstolót kaptál az almafa terméséből. Viszont utána már magadnak kellett szüretelni az elfogyasztani kívánt gyümölcs mennyiséget. Sajnos az összes nyújtózkodási próbálkozásod ellenére sem tudtad elérni őket. Ezért új gyümölcsszerzési módszerhez kellett folyamodnod. Mivel már gyakorlott chakra használó vagy, így nem is kétséges mit használsz kiskapunak. Talpadba vezetted chakrádat, amivel már játszi könnyedséggel mászol fel a fára mintha ez a világ egy legtermészetesebb dolga lenne. Viszont jól tudod, hogy ez így is van. Mindenki még az átlagemberek, akik nem képesek irányítani chakrájukat tudják, hogy erre képes lehet a legtöbb ember. Ezért is van az, hogy egy ilyen egyszerű dolgon meg sem lepődik Hamataro. Hogy azt kiabálja boszorkány és sikoltozva rohan vissza a faluba, hogy a papok és a falusiak segítségével boszorkányüldözésbe kezdjenek. Noha még, így sem mindennapi látvány számára. Most kivételesen ő nem tudja levenni valamiről, vagyis valakiről a szemét.
- Nahát, már sokat hallottam róla, hogy a ninják és a ninjákéhoz hasonló képzésben részesültek képesek, függőlegesen is haladni. De most látok ilyet életemben először. Lenyűgöző látvány!
Mondja csillogó szemekkel. Érdeklődése csak addig van a dolog iránt, amíg merőlegesen állasz az almafa törzsén. Amint az egyik ágára állsz, már nem olyan lenyűgöző a látvány. Elvégre erre ő maga is képes csak neki fel kéne másznia hozzá a fára. Ő viszont inkább a földről szüreteli az elérhető magasságban található gyümölcsöket. Miután úgy döntesz elég almát gyűjtöttél innen, keresel egy helyet, ahol áttudsz ugrani a másikra. Sikeresen ágat is értél, minden tovább baj nélkül tudtad tovább folytatni a gyűjtögetést. Ám amikor a körtefára szerettél volna átugrani, sajnos rosszul mérted fel az ágat, amire landolni szerettél volna. Átugrani ugyan át tudtál, de ahogy megérkeztél már meg is történt a baj. - Reccs!!!! – Az ág eltörik, alattad, noha nem vagy túl nehéz és zuhanni kezdesz. Elég hamar földet is érsz, fenekedre esve. Így nem sérültél meg komolyabban. Még akkor sem, ha majdnem 2 méterről estél. Tomporod ugyan kicsit sajgott utána, de túlélhető. Minden gond nélkül vissza tudtál mászni a fára, hogy gyűjtsél még élelmet. Bár ezután, a faváltoztatást már nem Tarzanként végezted. Hanem mint egy átlagember lemásztál, majd visszamásztál a következőre. Miután mindenki befejezte az elemózsiagyűjtögetést elkezdtétek idelátogatásotok valódi célját, vagyis a nyomkeresést. Amint megleltétek, már követni is kezdtétek. Ezáltal pedig eljutottatok a következő helyszínre. Noha a tudatalattid erősen próbálkozott azzal, hogy lemaradja kísérődtől nem sikerült neki. ugyanis A férfi, ahogy látta, hogy lemaradtál, megállt látótávolságban és várt. Mivel itt nem igazán volt, miért felmászni a fára, sem pedig semmi olyan csodálni való, ami nem található meg más erdőben így nem időztetek sokáig. Az utolsó helyszínre érve itt sem maradhatott el Hamatarotól az információátadás. De ahogy eddig is most is a kezedbe helyezte a döntést.
- Ha így akarod, akkor legyen. Bár én inkább itt éjszakáztam volna. Ha besötétedik, és a látási viszonyok olyan rosszra fordulnak, én sem bírnék kitalálni abból az erdőből. Úgyhogy jobb lenne sietni.  Apropó, gondolom neked sem rejt zseblámpát, olajlámpát vagy hasonlót fényforrást a táskát egyik zsebe? - Megvárja, míg válaszolsz, majd folytatja. - Na se baj, majd rögtönözök egyet!
Keresett egy fél méteres botot, majd a zsebéből előhúzott egy méretes szövetzsebkendőt. Azt feltekerte a bot egyik végére.
- Ha már nagyon sötét lesz, jól fog jönni. A zsebkendőm anyaga nehezen ég így akár fél-háromnegyed órán át is képes lesz majd némi fényt hozni nekünk a sötét órákban. Addig is, induljunk el visszafelé. Most te menj előre, nem szeretnélek szem elől veszíteni. Én pedig majd hátulról mondom, mikor merre kell irányt változtatni!
Ahogy befejezte mondandóját, még megmutatta merre indulj el, majd előre engedett. Jóformán tényleg csak egyenesen mentetek. Nagyon ritkán adott információt irányváltoztatásról. Mint például: A következő fánál fordulj jobbra! Attól a tőkétől balra, haladj tovább! És még hasonlókat mondott. Eleinte megpróbált égtájakat használni az útbaigazításhoz. De amint látta, hogy szavai süket fülekre találtak átállt a jobbra és balra vezényszavakra. Másfél órányi gyorsabb léptű gyaloglás után kiértetek, az erdőből. Még éppen időben. A nap ugyanis már félig eltűnt a messzi hőfödte fehér hegyek mögött. Lassan eljött volna az ideje, a fáklyagyújtásnak. Ami akkor nem tartott volna ki a faluig. Így is nagy szerencse lesz, ha a fénye egészen odáig tud majd titeket kísérni. Ám amikor az erdő széléből elindulnátok átvágni a legelőn hátatok mögül az erdő mélyéből már hallani lehet valami motoszkálást. Valószínűleg a vaddisznó éppen most indul el az éjjeli nassolására. Most már csak az a kérdés, mit teszel, vagyis inkább tesztek? Ha van valami ötlet a tarsolyodban ideje lesz megosztani azt Hamataroval is.

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
A mögöttetek lévő erdőben a rejtélyes állat megjelenésekkor már tudtad nem fogod a férfi segítségét kérni. Hiába a magányos farkas nem lesz falkatag pár óra alatt. Amint elmondod, mit vársz a férfitől már indulsz is a hang irányába. Közben Hamataro a kérésednek eleget téve, előkotorja zsebéből a gyújtóját, hogy meggyújtsa a kezében tartott botra erősített textilzsebkendőt. Így viszont, már tényleg nem tud, majd a segítségedre lenni a harcban. Legalább is nem tanácsos egy késsel a vaddisznó elé állni.
 
Nagyjából 100 métert haladsz visszafelé az erdőben amerről jöttetek, amikor megpillantod a léptek hangjának tulajdonosát. Vagyis annak testének körvonalait, ahogy elszökken előtted. Teste kicsi, legalábbis egy vaddisznóhoz viszonyítva, lábai vékonyak és hosszúak. Kecses vékony nyakán, vékony feje kicsit nyújtott. Fülei hosszúak a föld felé lógnak. Úgy tűnik megviccelt az erdő. Mert amit hallottatok és láttál a pénzhozó malacka helyett őzsuta volt. Ez most talán nem is jött rosszul, inkább még szerencsés is. Mivel futás közben észrevetted azt, amit a gyaloglásközben nem tudtál. Ami nem más, mint hogy a sűrűn nőtt növényzet nem enged olyan szabadon mozogni, mint azt te remélted. Ebből kifolyólag a harc sem alakult volna éppen kedvezően. Amint az ijedt, magányos nőstény, egy szarvasbőgés közben az erdő belseje felé halad, te is körbetekintesz merre is van a visszaút a tisztásra. Hála óvintézkedésednek, könnyen rá tudsz jönni merre is van a Hamataro. Végül mégis hasznosnak bizonyult a fáklya, mint jelzőfény, amit követsz is. Ahogy kiérsz a legelőre megpillantod kísérőd és a remegő kezében tartott vadászkést.
- Hála az égnek, hogy te vagy az! Attól féltem, hogy elkerültétek egymást, a sűrűn nőtt növényzet miatt. Mert nem hallottam semmit, ami összecsapásra engedett volna következtetni. Mindössze csak egy rémült szarvasbőgés jött irányodból. Gondolom annak a lépteit hallottuk.
Kénytelenek vagytok summázni azt a tényt, hogy nem zárult le a munkátok. Viszont tovább időzni nem is értek rá. A fáklyátok nem fog sokáig fényt nyújtani nektek az éjszakában. Így viszont már sietve kell visszamennetek a faluba. Mert nem lenne tanácsos a szabadban maradnotok korom sötétben, úgy hogy még a Holdfény sem tud javítani a látási viszonyotokon. Mivel az égitestet lassan felhők kezdik eltakarni.
- Még mindig vissza akarsz térni a faluba? Ilyen távból nem tartana ki a fáklya. Itt lenne tanácsos tábortüzet gyújtanunk! Ha szerencsénk van még a malac is feltűnik.
Ha visszaindulsz a faluba akkor a búzamezőhöz érve, kialszik a fáklyátok és szinte vaksötétben kell visszajutnotok onnan, Roshi bácsi házáig. Ott természetesen kaptok egy olajlámpást.
Viszont ha maradtok, akkor gyorsan tábortüzet tudtok, gyújtani az erdőtől 100 méterre. Így tudtok később még ágakat gyűjteni, ha kezdene kialudni a tűz. A lángok fénye pedig kb. 125 méteres sugarú körben biztosítanak nektek jó látási viszonyokat.

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Téves vadra vetettétek, magatokat. Ezért Hanamori lakóinak még várni kell az ünnepléssel. Na, nem mintha tudnák, hogy mi folyik kint az erdőben az éjszaka elején. Miután kitárgyaltátok a könyvtárosból lett ideiglenes idegenvezető/vadászsegéddel, milyen állatot is láttál a továbbiakat kezdtétek megbeszélni. Amire végül te magad inkább csak rábólintottál. Legyen meg a férfi akarata. A kezében tartott fáklyát beszúrta a földbe, majd segített az erdő széléből a földről gallyakat hordani. Két-két nyalábbal vittetek. De a férfi az általa vitt utolsót külön rakta le a többitől. Majd felvette az összedobott fáklyát és a kis rakásra rakta. Lassan a tűz elkezdett átterjedni a vékonyabb botokra, amiktől onnantól, már könnyedén lángra kapott a többi vastagabb nehezebben égő fadarab is. Leültetek, a tűz két oldalára és nem szóltatok semmit. A te okodat jól lehet tudni nem kedveled a társaságot. De a férfiét nem. Elvégre eddig, ha sokáig csendvolt megszólalt. Talán fáradt, vagy csak tiszteletben tartja döntésed és nem tart szóval. Tetsu sem hallatta hangját, bebújt kapusznid alá és aludni tért. Az este folyamán ezután, csak három dolgot lehetett hallani. A tűz meleg pattogását, a néha a legelőn átsuhanó szellő morajló zaját, valamint időről időre a férfi ásításait. Valószínűleg elszokott már az efféle kiruccanásoktól. Az erdőből az állatok zaja nem nagyon szűrődik ki. Az egyetlen szórakozás a lángok táncolásának, figyelemmel kísérése lehet. Valamint még a már számtalanszor kiolvasott könyvek egyikének újbóli olvasása.
 
Úgy egy órával a teljes besötétedés után, amikor már csak a tűz biztosított fény nyújtott valamennyi látóteret. Újra motoszkáló hangok szűrődtek ki az erdőből. A férfi megragadt a mellette nyugvó kibiztosított számszeríjat. Majd remegő kezekkel az erdőnek szegezte.
- Tudom jól, hogy remeg a kezem. Ezért csak, akkor lövök, ha elég közelre jön és biztos a találat. A megsebzett vad mindig veszélyesebb.
Osztja meg veled Hamataro mit várhatsz tőle a harc folyamán. Bár az előző esetből kifolyólag valószínű, hogy most sem fogod a segítségét igénybe venni. Végül a vadmalac megmutatkozott. Tőletek, jobbra úgy kétszáz méterre kijött az erdőből. Ott már nehezen lehet látni, mivel a kis tábortűz fényének hatótávolsága odáig alig ér el. Tekintve, hogy majdnem a távolság feléig biztosít jó látási viszonyokat. A disznó észrevesz titeket és próbál elsündörögni tisztes távolságban. Tudjátok, ha ez megtörténik katanával üthetitek a nyomát. Éppen ezért, Hamataro noha azt mondta nem lő, mégis célba veszi az állatot. Majd egy kattanás és süvítő hang mellett, elhalad előtted másfél méterre a nyílvessző. És beleáll a földbe a malac előtt. Aki ettől megáll, majd tekintetét rátok szegezi. Miközben dühödten röfög és lábával kaparja a talajt.  Nem nehéz rájönni, hogy a visszavágást tervezi.
 
// Írhatsz, több forgatókönyvet is, amik a disznó esetleges mozzanataira épülnek. Nem fogod tudni egyből megölni. //

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Az idő lassan telt, társaid hatására pedig téged is megkörnyékezett az álmosság. Még szerencse, hogy letudtad kötni magad egy könyvvel és sikerült kizárnod a zavaró hangokat. Bár a könyv, amit olvasol jól tudod, hogy a te esetedben semmi használhatót nem tartalmaz. Tetsunak elég nehéz lenne bármit is megtanítani. Olvasgatás közben azonban egy a többiek által kreált hangokat az erdőből nagyobb zaj hallatszik. Amire te és társad egyből felfigyeltek. Hiába mélyedtek el egy könyvben vagy éppen vagytok félálomban. Amint megpillantottátok a disznót az is észrevett titeket és megpróbált elsomfordálni. Ennek megakadályozásra noha nem tervezte, Hamataro mégis kilőtt egy nyilat. Ugyan így nem kell fogócskába kezdenetek, de a disznót is sikerült felhergelni egy kicsit.
 
Ahogy a nyíl elrepül szemeid előtt, katanádhoz kapsz. És megindulsz a préda felé. Még a válladon szunnyadó, madaraddal sem törődsz. Aki futás közben lecsúszik válladról, és riadtan próbál szárnyaival verdesve nem leesni a földre, ahogyan azt te szoktad. Amint sikerül levegőben maradnia kényszeresen száll utánad a zsineg miatt. ~ Ííííiiiii! ~ Jelzi, hogy bizony ő is itt van. Közben a disznó sem álldogál, nagyjából veled egyszerre indul meg. Sebessége majdnem kétszerese a tiédnek. Amint elővetted pihenő kardodat, kitartottad magad mellett, hogy megsebezd a jobb oldalát. Terved jónak bizonyult. Legalábbis az állat nem próbált meg kitérni. Talán az értelmi szintje megragadhatott ott, ahol a Tetsué is. Végül, amikor elhaladtok egymás mellet kardod ahelyett, hogy végigszántotta volna a bőrét, egy keményebb tárgyba ütközés miatt, hátrébb pattant. Így nem tudtad megsebezni a vadat. Tervedben az egyetlen szépséghiba az volt, hogy nem számoltál a szájából kinövő agyarával. Ami annyira erős, hogy kitudta védeni vele éles katanádat. Majd haladt tovább Hamataro felé, aki még a számszeríjat tapossa, hogy a feszes húrt hátra tudja húzni. A felé haladó, gyors léptek miatt, a férfi feltekint. Amint észreveszi a felé haladó vadat, csak bámul maga elé. Vajon mi lehet vele, esetleg ledermedt a félelemtől. A disznó nem foglalkozik azzal, hogy az előtte álló férfi mozdulni sem tud. Te megad, hiába próbálsz arra futni, nem tudod beérni a prédádat. Végül már csak nagyjából 2-2,5 méter van köztük. Hamataro ekkor végre megmozdul. Félreugorva kitér az állat elől. Aki a sebessége és nagy tömege miatt már se megállni se irányt változtatni nem képes ilyen hirtelen. Elhalad a tábortűz mellett is mire meg tud állni. Megfordul, majd ahogy látja, hogy a férfi a lángok takarásában áll. Ezért mivel a vadállatok túlnyomó többsége fél a tűztől, új célpontot keres. Így az egyetlen tiszta célpontot, vagyis téged vesz célba. Újabb összecsapás közeleg kettőtök közt. Miután ti újra összecsapni készültök, Hamataro betölti az újabb lövedéket fegyverébe. Keze már kevésbe remeg, mint ezelőtt. Lőni viszont még nem készül. Fél, hogy a mozgó célpontot eltévesztve téged, vagy még kevésbé látható madarad találja el. Így semmi sem tud újabb összecsapásotok közé állni. Amint elég közel értek egymáshoz a könyvtároshoz hasonlóan megpróbálsz te is kitérni.  Sikerül is minden nagyobb baj nélkül félre ugranod. Kitartott kardoddal, pedig még megsebezni is sikerült, jobb hátsó lábát a combjánál. Ugyan a vágás nem lett túl mély, így nem is tudja annyira hátráltatni a harcban. De az első vér a tiétek. Amint sikerült újra megállnia, megfordul, akárcsak te. Majdnem tíz méter van köztetek. A felállásból pedig nem lehet tudni, kit vesz következőnek célba téged, vagy Hamatarot. Mit teszel következőnek?

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Az első összecsapásra készülve, rohamod közben rájössz, hogy Tetsu nem tudott válladon megmaradni. Így lassítasz, hogy vissza tudjon repülni rád. Visszaszáll válladra és erősen beléd kapaszkodik. Szinte karmol, amiért felverted álmából és hirtelen futni kezdtél. Lassításod miatt jóval lassabb vagy, mint a vaddisznó. Akit egy ninja valóban képes lenne lefutni, te viszont ilyesmire, akkor sem lennél még képes, ha nem lassítottál volna. Mivel még fiatal vagy. Bár erőnléted már most meghaladja az átlagfelnőttekét. De egy felnőtt shinobival nem érhetsz fel. A disznó először Hamataroval próbálkozott. Ami számodra kisebb probléma volt, mivel így nem veled foglalkozik és így nincs is esélyed megölni. Próbálod felhívni magadra a figyelmét. Ám ez csak azután sikerült, hogy a férfi szerencsésen elkerülte a támadását. Az állat ismét megindult feléd, mint az előző futásánál. Most már viszont nem volt akkora szerencséje, hogy nem kapott tőled egy találatot.
 
Ahogy szemeztek egymással azon a viszonylag rövidtávon. Újabb ötlettel állsz elő. Ami nem más, mint az előző felturbózása. A vad dühödten kaparja ismét a földet. Amint megindul a disznó te magad is így teszel. Ám most lábadba vezetve a chakrát, növeled a sebességet. Próbálod kitartani kardodat, ami könnyen szeli a levegőt, így nem kell félni, hogy a légellenállás próbálná hátranyomni. Már csak az a kérdés, hogy a malacot is képes lesz-e így vágni. A disznó nem bír a hirtelen jött, sebességeddel így próbál oldalra kitérni. De nem tud. Kardod 1 centi mélyen behatol, a húsába és egy 10 centis vágást ejt bal oldalán, majdnem a hátán, hosszában. Amint sikerül megállnotok és megfordulni ismét egy hasonló összecsapás bontakozhat ki. Mert a disznó már nem szándékozik semmit sem tenni Hamataroval. Mivel ő nem próbál harcolni vele.
Futtok egymás felé, a disznóval. Ám míg te próbálnál mellette elfutni, hogy oldalába állítsd katanádat addig ő egyenesen beléd akar futni. Felöklelni esetleg méretes agyarát húsodba döfni. Viszonzáskép a rajta ejtett vágások miatt. Te viszont egy ilyen, összecsapásban nem jönnél ki győztesen. Kardoddal próbálsz, ismét beletalálni, de nem sikerül. Talán kiismerte a taktikádat. Ezt azonban segítőd is észrevette és most nem Tetsura gondolok, aki repked utánad, mint egy bolond. Hamataro ahogy látja, az állat nem úgy mozog, ahogy te akarod megpróbál segíteni. Amikor olyan felállás lesz, hogy egy az általad, a disznó és a férfi által bezárt háromszögben te leszel közelebb a férfihoz, újra célba veszi az állatot. Hallatszik egy kattanás, majd az ahogy az íjpuska kilövi a nyilat. Süvít a szélben, egészen a disznó bal első combjáig. A lövedék bele is áll, amitől az állat fájdalmasan felordít. Majd ismét a férfit veszi célba, hogy most őt támadja. Megindul, felé te pedig abba az irányba, amerre majd el kell haladnia. Amikor már csak néhány méter van köztettek hirtelen kinyújtod kardod, ami 10 centire az állat oldalában áll meg. Noha, kardod belefúródott oldalába, ezzel még nem tudod megállítani. Ezt te magad is tudod, így ahogy beleszúrod a katanád lábadba chakrát vezetve odatapasztod magad a földre.  Próbálkozásod be is jött, elmozdítani nem tud helyedről. Ám az hogy egy pontra tapasztottad magad alsó végtagjaiddal, nem jelenti azt, hogy fölső tested sem mozdíthatatlan. A fájdalomtól, amit a beleszúrt penge okoz az állat hirtelen nagyobb erőt fejt ki magából, reflexszerűen. Ennek hála, tovább halad. Ezzel egyszerre azonban tovább növekszik testén a seb. Viszont a te kezedet és felsőtestedet is viszi magával. Így szorult, vagyis inkább húzós helyzetbe kerültél.
 
Állapot:
Testi: 98% (Futás + fáradtság)
Chakra: 95% (Shushin no jutsu használat + saját magad földhöz ragasztása)

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Noha még mindig nem tetszik a férfi segítő szándéka, hogy újra magára vonja az állat figyelmét. ivel újra védened kell őt is. Viszont a lehetőség, amit teremtett azt nem lehet kihagyni. Megindulsz az állat pályájának irányába. Majd amikor eléd ért beledöfted kardodat és egy nagyobb sebet ejtettél rajta. Az állat nem állt meg, továbbhaladása közben pedig tovább növesztette sebét.
De ezzel egy időben kezd téged is magával rántani hiába tapasztod le magad a földre. Annak elkerülésére, hogy ez tényleg sikerüljön neki gyorsan megpróbálod kirántani belőle a kardod. Ám mielőtt ez még sikerült volna, a kard megcsavarodik kezedben, és a markolat vége egy ütést mér a csuklódra. Ám ahelyett, hogy engednéd kicsúszni kezedből, megszorítod és ismét megragadod. Így pedig sikerül kirántanod az állat húsából a katanád pengéjének végét. A vaddisznó fel is hagy a férfi megrohamozásával. És megáll tőled néhány méterre. Lassan visszafordul feléd talán végre hatással vannak rá az okozott sebek.  Eközben oldalából a vér nem túl nagy sebességgel lecsurog oldalán egy vékony folyamatosan szűkülő vonalban. A hasához érve pedig cseppekben zuhan a földre, átszínezve a zöld füvet maga alatt. Még szerencse, hogy este van az állat pedig eltakarja a tűz fényétől a vért. Így nem kell félned, hogy a hemofóbiád nem enged harcolni. De ez meddig lesz így vajon?
Az állat kettőt kapar ismét, mint egy felbőszült bika a matadorra. Közben pedig dühödten fújtat. Mögötte pedig láthatod, ahogy Hamataro újabb nyilat tölt fegyverébe. Az állat vár és figyel. Csak akkor kezdi meg a következő rohamár, amikor te is mozdulsz. oldalra kinyújtott kardod ismét találkozik agyarával. Ám az ütközés pillanatában, a csuklódba belehasít a fájdalom. Ujjaid szorítása pedig meggyengül és a katanád kicsúszik kezedből. Másfél métert repül a levegőben, mielőtt beleállna pengével a földbe körülbelül 5 méterre tőled. nagyjából a vaddisznó is ilyen messze van éppen a fegyveredtől.
- Itt van a vadászkésem, ha szükséges használd!
Szól a mögötted 10 méterre álló férfi aki folyamatosan közelít feléd. Ha elfogadod az ajánlatát, akkor odafut melléd és a kezedbe adja a 15-20 centiméteres fegyvert. De más alternatívát is választhatsz a cserére, ha kell. Ha viszont nem kell a felajánlott tárgy, akkor megáll és marad a helyén.  
 
Állapot:
Testi: 96% + minimális fájdalom a jobb csuklódban
Chakra: 95%

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Hiába álltál fegyvertelenül a disznóval szemben. Még így sem kérsz mások segítségéből. A férfi tudomásul veszi kérésed és megáll. Arcára értetlenség ült ki, miközben hátadat nézi. De te ebből semmit sem érzékelsz. Van mire figyelned egy falusi helyett, aki kényszerből került melléd. Amint késznek érzed magad a feladatra megindulsz a kardod felé, lábaid szaporán kapdosva. Látva téged megindulni a vaddisznó is rohamozni kezd. Éppen hogy sikerül megmarkolnod a katanádat és a futás lendületével kihúznod a földből mielőtt még a vaddisznó is odaért volna. Kardod megszerzése után, mindenki nagy meglepetésére nem kezdesz lassítani, hogy megállj. Tovább szaladsz az erdőt megcélozva.  A disznó, az egy helyben álló férfit ismét csak figyelmen kívül hagyja és amint sikerült megfordulnia nyomodba ered.
A 100 méteres távot viszonylag könnyen képes vagy megtenni. Ám az állat irdatlan tempót diktálva próbál felzárkózni. Majdnem sikerül is neki. De már túlkésőn. Amikor alig több mint, egy méter választ el az első fától elrugaszkodsz a földtől. Közben lábaidba ismét chakrát vezetsz, és amikor a fa törzsén landolsz függőlegesben folytatod tovább a haladást. Néhány lépés után hallható, ahogyan a vaddisznó koponyája találkozik a fával. Amibe a törzse egy kicsit bele is remeg. De nem olyan vészes, hogy a lepottyanás veszélye felmerülne. Bár Yamáról van szó, így kitudja mi lesz. Bármi is történjen, a disznó már nem okoz nagy fejtörést. Miután nekimegy a majdnem egy méter átmérőjű  fának először csak megrázza a fejét. De amint elkezd visszafordulni a lent maradt, Hamataro felé már úgy tántorog, mint egy részeges. Alig hogy sikerül megfordulnia, oldalra is dől.
A férfi lassan megindul íjpuskáját az állatnak szegezve. Elvégre nem halt bele csak kiütötte magát. A kérdés az, hogy meddig.
- Ez egy remek terv volt. De honnan tudtad, hogy miután nekimegy a fának, az nem dől ki veled együtt? Ugye képes vagy végezni az állattal, mert nekem nem fűlik rá a fogam, hogy kioltsak egy életet. Legyen az ember vagy állat.
Már nincs más dolgod, mint lejönni a fáról és egyetlen mozdulattal végérvényesen megszabadulni az állattól. Majd aztán másnap felmarkolni az ígért díjat érte és továbbállni.

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Amint sikerült visszaszerezned a katanádat meg állásás nélkül folytattad tovább a rohanást. Menekülve az állat elől. Akinek ereje és állóképessége lassan tényleg olyannak tűnik, mint amilyennek a falubeliek leírták. Ám még egy ilyen lényt is képes kidönteni egy fa, amit erős gyökerei a föld alatt tartanak annyira, hogy az ne dőljön ki. Ám a becsapódásnak még így is vannak hatásai. Amint megremeg a fa, te sem bízol annyira a saját chakrádban, hogy képes lesz fent tartani. Gyorsan ráugrasz a törzsére átfogva amennyire csak bírod. Majd erősen odaszorítod magad, nehogy lepottyanj. Nagyjából olyan látványt nyújtasz a lent a földről figyelő Hamataronak, mint egy emberbőrbe bújt koala. Már csak az eukaliptusz fa levele hiányzik a szádból. Amint abba marad a remegés, és rájössz, hogy ez a pozitúra bizony nem vet rád jó fényt visszalépsz a faágára. Majd amint lenézel, megpillantod alatta a kiterült vadat.
 
Noha nem így tervezted. Sőt az állat megölése már tervben sem volt, amikor az erdő felé vetted az irányt. Most mégis ott hever eszméletlenül, lábad alatt a fa törzse előtt. Így lemerészkedsz a fáról közben pedig a könyvtáros is közelebb mer merészkedni az állathoz. Amint mint a férfi is odaért, kérésére te végeztél a vaddisznóval. Ám a rólad kialakított kemény harcos képe, még inkább elhalványul az előtted álló fejében. Ahogy néz téged miközben elfordított fejjel, adod meg a kegyelemdöfést az állatnak. Ám nem mond rá semmit a férfi. Hogyan is tehetné, ha ő meg leszúrni nem képes az állatot. Az biztos ilyen szempontból jobb párost alkottok, mint Tetsuval.  Amint beledöföd kardod feltételezetten a szívébe, a vaddisznó még utoljára hangot ad magának. Felhörög, de már megmozdulni nem képes. Lassan kifúja az utolsó szuszt is magából szeméből pedig kihuny a fény. Ám ezt nem láthatod, hiszen arra sem mersz tekinteni. Gyorsan kihúzod kardod és látatlanban újra megismétled a döfést még párszor. Közben pedig minden kirántással a penge vért is hoz magával, ami aztán szétfröccsen nagyjából másfél méterre.  Amint elégségesnek gondolod a kegyelemdöfések számát magad mellé helyezed kardodat megerősítésre várva a haláláról.
- Ezek után már biztosan, halott. Ha még élne, már nem itt lenne.
Hamataro válasza után, kesztyűddel lehúzod a vért a pengéről, és a tűz mellé indulsz. Majd lefekszel, hogy még tudj aludni néhány órát mielőtt, reggel visszaindultok a faluba. Te magad könnyen elaludnál ám Tetsu még keresi rajtad a jó fekhelyet. Először a fejedre száll. Amint sikerül elhessegetni egy karlegyintéssel új helyre költözik. Válladon pedig alvásra alkalmas helyet találva fejét a szárnya alá helyezi és elalszik. Így pedig már ténylegesen elaludhatsz te is.
 
Reggel az első sugaraival ébredsz, Tetsu hangos kiáltásaira, miközben húzza kezeden a zsinórt. Mezei kisállatot akarhat fogni, ám gúzsba köti a hozzád bilincselő madzag. Miután madarad sikeresen felébresztett mindenkit nyugodtan elindulhattatok vissza a faluba. Számodra pedig igencsak sürgető dolog elhagyni a helyet. Mert még a végén megpillantanád a megszáradt vért és el ne ájulj tőle.  Nagyjából egy óráig tart, mire elértek Hanamoriba. Egyből mentek is a falu vezetőjének irodájához. Az épületbe belépve végigmasíroztok az egyenes folyosón és bekopogtok ajtaján.
- Szabad! - Hallatszik bentről ugyan az a válasz a kopogásra, mint tegnap. Hamataro benyit az öreg bácsihoz, bal kezét az ajtókilincsen tartva áll mellette. Jobb kezével pedig jelzi, hogy menj előre.
- Nahát Hamataro és Yama kisasszony!  - Hallatszik az öreg felélénkült hangja, még a szemei is jobban csillogtak miután meglátott titeket. - Ugye sikerült végeznetek az állattal? Mondjátok el gyorsan.
- Igen, sikerült! Yama megölte.
- Ez csodás hír! Akkor rögvest fizetek is.
Kinyitja asztala legfelső fiókját, majd elővesz belőle egy fémdobozt. Kiteszi az asztalára, majd felnyitva azt belenyúl és elkezdi számolni a béredet. Amint kivette a pénzt, letette a doboz mellé majd visszacsukta fedelét és elrakta azt a fiókjába. Ezután kipattant székéből, kezébe vette a kikészített pénzt és gyors léptekkel ment is hozzátok. Gyorsan oda is kap kezedhez elfelejtve, hogy nem bírod az emberekkel való érintkezést és megrázza azt.  - Köszönöm szépen! Végre tudok valami jó hírrel szolgálni az embereknek. - Mondja boldogan, majd Hamataroval is kezet fog. Majd aztán ismét feléd néz és feléd nyújtja ismét a kezét. Ám most már azt, amelyikben a pénzed is van. Majd kimentek a könyvtárossal az épületből.
- Gyere velem! Adok még valami útravalót.
Ismét követed a férfit egészen a házáig. Ami előtt várakozásra kér téged, ő maga pedig bemegy. Pár perccel később vissza is tér kezében egy könyvvel. Amikor átnyújtja a  borítóról könnyen le tudod olvasni a címét: A szamurájok felemelkedése.
- Ez volt az a könyv, amelyik tegnap annyira kellett igaz? Fogadd el hálám jeléül, amiért megszabadítottad a falut a vaddisznótól, engem pedig életben tartottál.
 
 
Szép játék volt, a karaktered jellemét jól hoztad. A játék vége felé fellépő lassulásért bocsi. Sajnos nem maradt annyi időm a játékra, mint azt én szerettem volna.
Jutalmad, ha az ellenőrző staff mást nem ítél meg helyette 30 ch, 15 tpj, 2500 ryou vérdíj az állatért + a Szamurájok felemelkedése című könyv.