Határvidékek

A Füst határait nem őrzik túl jól, gyakorlatilag a bambuszerdők éles határai előtt bárki elmehet, a partokon pedig ritka az ellenőrzés. A ritka lombhullató erdők, és a fűfélékkel benőtt mezőségek könnyen beláthatóak minden utazó számára.

A korábbi pihenőhely épp eléggé közel volt a Medvék Országának határához, hogy alig egy-két óra futással magatok mögött tudhassátok. Bár a határokat semmi egyéb nem jelzi néhány gondatlanul elhelyezett sziklán kívül, mégis szimbolikus jelentőséggel bír ez a pillanat... Életedben először hagyod magad mögött országod határait, s most már egy teljesen más kultúrát és szokásokat képviselő hely területén lépkedsz. Mintha megnyílt volna egy másik világ... Pedig semmivel sem különlegesebb ez a buja vadon, mint negyed órával korábban, mégis mosolyra késztet a tudat, hogy járatlan utakra léptél. Nem úgy tűnik, mintha itt túl gyakran kelnének át emberek, még csak egy kitaposott ösvény sem bontja meg a természet szűzies érintetlenségét. A karcsú bambuszok sűrűjét kerülgetve, a sárban caplatva - hát igen, erre felé gyakran és bőséggel ontják az Istenek az éltető esőt... - egyre kevesebb nyomot hagytok magatok után, így eltüntetésükkel sem kell bajlódni. Itt már nem fognak a nyomotokra bukkanni. Bár láthatóan mind két társad morcos a járhatatlan, kissé mocsaras vidéken való meneteléstől, a tudat, hogy nem is oly soká talán már a Rejtett Füst világszerte híres teaházaiban és kocsmáiban ejtőzhettek egyet, még tartja bennük a spirituszt.
Amikor egy némileg szárazabb és ritkásabb részhez érkeztek, újabb tábort jelöltök ki. Bár dögfáradtnak és harapósnak tűnik, nem félsz nyaggatni Orusi-t, hogy tanítson neked valami új technikát, ami még ha csak egy csöppet is, de közelebb vihet a bosszúdhoz.
- Kölyök, Te mindig tudod, hogy mikor nem kéne hozzám szólni, és mégis mindig megteszed. Mivel cudar jó kedvem van, és mivel szeretem az ilyen makacs zsiványokat, mint Te, ezért nem metszem el a gégédet. Sőt! Még a kérésednek is eleget teszek. De csak mert van benned mersz. De Te fogod a vacsorát... Meghalok, ha nem eszek valamit.
Valóban kopoghat a szeme a éhségtől, ez semmi sem nyomatékosíthatja jobban, hogy még a mellette ugrándozó leveli békát is egy vadászkopó tekintetével fürkészi.
- Talán még nem meséltem, de amikor ilyen kis pelyheske voltam, mint most Te, Kusagakure szolgálatában álltam, mint chunnin. Egyszóval a fő tehetségem a Virág Ninjaművészet volt. Azóta persze sok egyebet tanultam, de ezek könnyen elsajátíthatók a szinteden is, tökéletesek a ninjutsu stílusod csiszolására. Azt hiszem, a Hyakkaryouran tökéletes lesz számodra. Na most mondd, hogy nem vagyok jó apád... Hööhö...

-Ám legyen gondoskodok én a vacsoráról, ám teli gyomorral rossz edzeni, szóval jöhet az előbb. Úgyis ilyen nedves helyen, jobb vadászni mint tüzet gyújtani. Viszont apu ha már ilyen kedves vagy, és sem leszek rest. Kezdem én a ti okításotokat, és majd csak utána merülök bele az edzés örömeibe.- Szavait azzal nyomatékosítja meg, hogy nyakláncát úgy helyezi, hogy az kilógjon pólójából ezáltal mindannyian láthassák. -Mikor múltkor ti is megpróbáltátok létrehozni a hoshigakurei technikát, nem hiába vallottatok kudarcot. Ti még túl kevés ideje érintkeztek a meteorital, így annak az ereje nem ivódót bele a ti chakrátokba. Szerintem tetszeni fog nektek ez a mostani feladat hisz lényegében az lesz a dolgotok, hogy csukot szemmel relaxáljatok. Elvileg még jó pár év kéne, hogy a chakrátok és a kis nyakétek ereje egybefonódjon ám a folyamat szerintem felgyorsítható, habár erre még nem volt példa. Minden ninja képes minimálisan érzékelni a chakrát... vannak akik jobban és vannak akik szinte alig. Most miközben relaxáltok tartsátok a markotokban a követ, és próbáljátok meg érezni az erejét. Gondoljatok úgy rá mintha nem csak egy csecsebecse lenne hanem egy energiaforrás. Ha sikerül megéreznetek az erejét, akkor próbáljátok, azt beszívni a testetekbe és keverni a chakrátokkal. Ám ez elmondva egyszerűbb mint a gyakorlat.- Mondja majd egy kicsit elgondolkodik és így folytatja. - Meggondoltam magam, mégis most vadászok amíg ti gyakoroltok. Nemsokára visszajövök.- Majd beveti magát a fák sűrűjébe. Igyekszik bármilyen emlős állatott keresni, majd mihamarabb elkapni. Csak a kardját és maximum a fürge test jutsu-t használja a vadászathoz. Eszébe se jutna nagyobb kárt tenni a lényben a kelleténél, hisz a kaja egyben jó. Ha a vadászat sikerrel jár visszatér, és a halott tetemet ledobja, majd ismét a vezérhez intézi a szavait.
-Nos ez is megoldva. Amíg a védenced, elkészíti az étket akár el is kezdhetjük... szóval milyen virág jutsu-ról beszéltél? Mit is kell tennem?- Mivel él benne az a gyanú, hogy majd a mestere rajta mutatja be a technika hatását, ezért kifejezetten igyekszik figyelni, hogy ki tudja kerülni az esetleges merényletet.

- Nem volt még példa rá mi?!
Orusi arca jellegzetes, foghíjas farkasvigyorába húzódik, miközben mutatóujjával komikusan hadonászik.
- Még szerencse, hogy sose szerettem az elemi ninjutsut. Bár nem adok rá sok esélyt, hogy ebből bármi legyen ezek után, de egy próbát mindenképp megér. Addig is elnyúlok egy kicsit a kaviccsal szunyókálni egyet. Ha étel nélkül jössz vissza, akkor tényleg rajtad mutatom be... Vagy Te leszel a vacsora.
Az együgyű csipkelődés nem fog rajtad, inkább utadra indulsz, hogy megszerezd az életben maradáshoz valót. Bár nagy hévvel indultál a vadászatra, hamar rá kell jönnöd, hogy a lápos vidékek nem bővelkednek semmiféle emlős állatban, amik tényleg megtöltenék három ember gyomrát. És az igazat megvallva, az idegesítő rovarokon kívül alig van itt valami élet.
Pár órányi keresés után azonban érdekes dologra bukkansz. A sárban madarak lábnyomát véled látni, a mélysége alapján jóval nagyobb, mint az átlagos méretűek. A jeleket követve ismét egy mocsárhoz érkezel, aminek a közepén hosszú lábú gázlómadarak próbálják elkapni az alattuk úszkáló halakat. Óvatos, halk mozgásoddal nem kelted magadra a gémek kelletlen figyelmét, így már nincs idejük a menekülésre, amikor elég közel érsz hozzájuk... Nincs nehéz dolgod velük, szinte esélyük sem volt a túlélésre. Talán nem a legfinomabbak, de kettő ezekből a nagy termetű tollasokból mindannyiótoknak bőséges vacsora készíthető. Hónod alá csapva nyúlánk nyakukat, indulsz vissza a táborhelyre.
Mire vissza érsz, már ébredeznek. Persze, sokkal hatásosabb lett volna a módszered, ha felelősebben kezelik a feladatot, de talán még így is volt értelme a dolognak. Orusi elég feldúltnak tűnik, a fiú azonban valamivel feldobottabb.
- Akár egy bazaltkővel is próbálkozhatnék, abban is több chakra van, mint ebben a szarban!
Fiatalabb társad azonban biztatóbb fejleményekkel köszönt.
- Furcsa álmot láttam... Ibolyaszín kristálypalotában sétáltam, ami valami különös, földöntúli érzést árasztott magából. Pont olyan volt minden, mint ez! Ez jó jel, Zoriko?
Kezében a meteorit darabkáját szorongatja. Talán a fiatalabb szervezet több affinitással rendelkezik az erő befogadására, mint a vezéré, elvégre Ő már maga mögött tudhat pár évtizedet. Nem valószínű, hogy valaha is megtanulná kezelni falud technikáit. A srác azonban tehetséges, benne még erős szövetségesre találhatsz. Ismét az alfa hím töri meg a csendet:
- Na gyerünk kölyök, tartozom neked eggyel. Van még valami kérdésed mielőtt belevágunk? Te pedig pucold meg ezeket a bazi nagy csirkéket, hallod?! Sose fogunk vacsorázni, ha így folytatjuk...

A vadászatból visszaérve ébredező társaival kell szembesülnie. ~A kölyöknek még elnézem, hogy bealudt, de hogy ez a nagy marha se tudja mi a különbség a relaxálás és az alvás között. Mégis hogy a csudában lett ebből ninja, akinek ennyire nincs önfegyelme, se esze. S ha bár erős nála jóval erősebbek is vannak, mégis azt hiszi ő ennek a szemétdombnak a vezére. Sebaj, minél butább annál könnyebben tudom manipulálni.~ A vezér élcelődő szavaira csak ennyit felelt.
-Ne csodálkozz, ha nem megy mikor semmit nem teszel a sikerért. Mellesleg idővel úgyis belerázódsz... tudnod kéne, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ami téged illet.- Fordul a szemet dörzsölgető ifjonc felé. -Álmodozni könnyű a dolgokról, megvalósítani annál nehezebb őket. Viszont legalább a gondolataid a kőre összpontosultak. Úgy érzem ebben a feladatban majd magad mögött tudod hagyni a mesteredet.- Egy kicsit leül és pihen. Nem alszik, csak egy két perc pihenőt adott ki magának. Közben válaszol Orusi kérdésére.
-Hogy van e kérdésem. Ez csak természetes. Pontosan miről is szól ez a jutsu-t, mit tudok vele elérni?- Kérdezi majd lassan feltápászkodik a földről. Megtörli szemeit és elkezd összpontosítani a feladatra. A válasz után figyelmesen lesi mestere minden egyes mozdulatát, hogy majd tökéletesen le tudja az utánozni. Figyelme nem lankad, hisz még kérdéses, hogy kin vagy min mutatja be a jutsu-t.

- Akkor csapjunk a húrok közé, a Kemurigakure kocsmák hívó szava nem enged minket sokáig pihenni. A technika a következő...
Vaskos ujjai kézjelekbe fonódnak, mielőtt folytatná. Hiába számítottál arra, hogy rajtad fogja demonstrálni a technika erejét, nem tudsz tenni semmit. Apró fuvallat kezd el körözni körülötted, egyre erősödve, s mire észbe kapsz, már azt veszed észre, hogy szecskára szeletelt bambusznád rudak köröznek körülötted. Bár nem okoznak semmiféle fájdalmat, sérülést, a forgatagon túli világ már csak homályos látomás. Az elmosódott képekbe egyszer csak Orusi cikázó sziluettje vegyül, miközben jókedélyűen magyaráz tovább.
- A jutsu neve: Virágbaborulás. Mivel ezeken a földeken nem igen nő virág, így a képesség most kissé meghazudtolja a nevét... De a lényegen nem változtat. A kézjelek után a chakrád kibocsátod a közvetlen környezetedbe... És magadhoz vonzod a virágokat, vagy az épp rendelkezésre álló növényeket. Önmagában nem ér túl sokat, de jól kombinálható taijutsu jellegű támadássorozatokkal, és a Hana Ninpou további szintjeivel.
A mondat végeztével a technika is megszűnik, a körülötted köröző bambusztörmelék pedig esetlenül pottyan a földre.
- Ha figyelted a kezem, a kézpecsétekkel nem lesz gond. Most próbáld meg létrehozni. Ne álltasd magad... Úgysem fog sikerülni. De csak az tanul meg igazán úszni... Akit vízbe dobnak.

~Mégis mi ez? Ez egy kicsit megnehezíti a védekezést... de tetszik ez a jutsu... igen hatásosan összezavarja az ellenfelet, és így kiszolgáltatod helyzetbe taszítja. Gondolja míg a jutsu hatása alatt volt. A kézjeleket nagyjából sikerül megjegyeznie, és most készen áll ahhoz, hogy megpróbálja jómagam is.
-Nem ámítom magam, hisz ha minden elsőre sikerülne az túl könnyűvé és unalmassá tenné az életet.- A fiú jól tudta, hogy nem a kézjeleket megformálni lesz nehéz, hanem rájönni a jutsu titkára. Meg kell fejtenie, hogy mégis, hogyan kerülnek ide ezek a dolgok. Első próbálkozásra, csak a kézjeleket csinálta meg, mondani se kell nem sok eredménnyel. Majd egy kicsit elkezdte törni a fejét. ~Valahogy ide kell juttatnom ezeket a fránya növényeket. De mégis, hogy? Vonzás ez lesz a kulcs. A chakrám segítségével el kell érnem, hogy az ellenfél elkezdje vonzani ezeket a növényeket. Majd ha ő elkezdi vonzani, akkor az történik vele mint az imént velem. Viszont azt, hogy érhetem el?... Feltételezem először azt kell elérnem, hogy a növényt a chakra vonja magához, majd a saját és a körülöttem lévő chakráját immúnissá kell tennem. Hát egy próbát megér.~ Ismét belevágott a kézjelebe, viszont most, a chakráját igyekezet a teste köré irányítani, hogy azok vonják majd a növényeket. Majd ah ez sikerrel jár igyekszik megváltoztatnia chakrája áramlását remélve, hogy akkor taszítja majd őket és automatikusan a következő vonó chakrához mennek.

Az első próbálkozásod tulajdonképp csak a kézjelek egymásutánjának próbája volt, nem is mutatott fel semmi különösebb eredményt. De hát a nagy birodalmakat sem egy nap alatt építették fel...
Az elméleted azonban megállja a helyét, amikor már ténylegesen latba vetve chakramanipulációs készséged a második alkalommal. A vonzás gondolata valóban eredményt hoz, amikor kiereszted magadból a láthatatlan energiát, az lágy karú szeretőként öleli át a környező bambusznádakat, hogy aztán egy óriáskígyó kíméletlenséggel fonódjon rájuk. Aztán... Apró darabok ezreit szakítja ki a friss növények szárából. Az érzés lenyűgöző, amit a lényed sikerül kiterjeszteni a fizikai határaidon túlra, mintha csak átlényegülnél, valami egészen magasabb létformává. Mindez persze csupán a sikerélmény csalóka káprázata, tulajdonképpen csak sikerült magadhoz vonzani a felszecskázott nádat. Számításod mindaddig helyes volt, amíg mindezt véghez vitted. De az eredmény tulajdonképpen ugyanaz, mint amikor Orusi ellened használta a technikát: a zöld forgatag ugyanúgy körülötted suhan körbe-körbe, újra meg újra. Hiába próbálod az energiamezőt arrébb irányítani, ez csak megingást okoz az eddigi sikereidben, a bambuszforgács pedig tehetetlen együgyűséggel hullik a földre és Rád. Marcona tanítód vaskos karjait egymásba fonva álldogál veled szemben.
- Tudtam, hogy Téged az istenek is zsiványnak teremtettek, csak rossz helyre küldtek. Nem rossz. De ha azt akarod, hogy engem vegyenek körbe, akkor a vonzó chakrát is rám kell irányítanod. Ha átadod ennek a mágnesességnek egy részét, vagy sokkal inkább az egészét nekem, akkor a bambuszok engem fognak célba venni. Persze mindezt úgy kell csinálnod, hogy észre se vegyem. A chakrádat az enyémbe kell keverned, hogy az átvegye a Tiéd jellegét. Ezt persze az erőd dominanciája is befolyásolja. Egyszerű geninként kevés esélyed lenne arra, hogy ezt például egy Kage ellen használhasd, hogy kemény példával éljek. Persze amúgy is kerüld velük a balhét, bajos fickók azok.

Az első próbálkozás úgy sikerült, ahogyan a fiú várta. Hisz tudta ő, hogy a tudás megszerzése nem egy fél pillanat műve. Mestere parasztos beszédéből minél több információt igyekezet leszűrni, és a zagyvaságokat meg elengedni a füle mellet. Hisz az a fickó beszélt mindenről, kage elleni harcokról meg mi egyébről, ami persze senkit sem érdekelt. A válasz is hasonlóan frappánsan lett megfogalmazva.
-Értem.- Érkezett a bő szavú felelet és a tanonc ismét munkába kezdet. Ám a második próba eredménye nem volt látható, mert a gondolatai egy kis időre elkalandoztak. ~A chakrámat eljuttatni hozzá, és onnan kifejteni a vonzó hatást. Annak ellenére, hogy milyen egyszerűnek látszik ez a jutsu mégis milyen bonyolult a kivitelezése. Egy összekötő eszközzel biztos egyszerűbb lenne a dolgom, de az túl feltűnő módszer. Nincs mit tenni, ahogy ezeket a gizgazokat letudtam szakítani ilyen távolságból is, ugyanúgy kell a chakrámat ráirányítani erre a félnótásra.~ Gondolta végig a teendőket, majd újra belekezdett. Nem kapkodott minden apró részletre oda figyelt, és az elgondoltak szerint igyekezet véghezvinni a jutsut. A mostani próbálkozása talán csak annyiban tért el az előzőtől, hogy most nem igyekezet a chakrájával újabb növényeket letépni, hanem a már letépet darabokat igyekezet újra felhasználni.

A korábban próbált módszert némileg módosítva lendülsz újra akcióba. A kézjelek után érzed, ahogy a chakra finoman áramlik ki a testeden, minden pórusodon keresztül, hogy végül magukhoz láncolhassák az apró náddarabkákat. Lusta kelletlenséggel emelkednek fel, nemet mondva a gravitáció már-már nem is olyan örökérvényűnek tetsző törvényének. Ezúttal azonban már egészen más utat tesznek meg, céljuk nem Te vagy, hanem feljebbvalód, az egyszerű szellemű Orusi. Gúnyos nevetéssel figyeli a lomhán felé szálló szecskákat, majd hátralép előlük. Talán a chakrád erejét és hatótávját akarja próbára tenni. De a bambuszok ezután is követik Őt, noha nem olyan észvesztő gyorsasággal, ahogy előző próbálkozásodnál, vagy a vezér bemutatójánál. Először a lábánál kezdenek körözni, majd a zöld felhőcske egyre inkább feljebb kúszva kezd a férfi térde körül suhanni, hogy végül egészen körbevegye az áldozatot. Ismét a mestered hangja töri meg a csendet:
- Majdnem tökéletes. Ne szüntesd meg a technikát, figyelj az egyenletes eloszlatásra. A lényeg tulajdonképp megvan, de így semmit nem érsz vele. Most próbáld meg olyan erővel Rám irányítani a chakrád, hogy a vonzásom felgyorsítja a centrifugális forgást körülöttem. Főképp a fejem felé koncentráld az erőt, így oda több bambusz fog szállni, és ennek a képességnek pontosan az érzékszervek összezavarása a lényege.

Habár az eredmény elég lomha támadás volt csak, de legalább úgy ahogy sikeres támadásnak nevezhető volt. Kivételesen mestere száját, hasznos és bölcs tanácsok hagyták el. ~Nocsak ki hitte volna? Ez az ember képes összefüggő gondolatokat is kreálni abban a borsónyi agyában. Kivételesen sikerült meglepnie.~ Gondolta magában miközben a jutsu-t fenntartotta és igyekezet az utasításoknak megfelelően cselekedni. Próbált több chakrát irányítani Orusi felé és a fejét vette elsősorban célba. Ám nem volt olyan egyszerű oly sok chakrát oda vezényelni, hisz a több napos menekülés, már igencsak kifárasztotta a fiút, így a parányi pihenésekben nem tudtak teljesen feltöltődni vésztartalékai. Érezte, hogy lába olykor meg remeg, és a chakrája vészesen fogy. Ám még nem adta fel a reményt, hogy sikeresen kivitelezze a jutsu-t, ezért erőt vett magán és folytatta az elkezdet folyamatot. Magát azzal biztatta, hogy csak egy sikeres eredményt kell felmutatnia, és utána megkapja a kiérdemelt pihenést, de itt a cél előtt már igazán nem hátrálhat meg. Minden akaraterejét összeszedve, chakrája utolsó martalékait felhasználva igyekezet növelni a vonzást mestere feje illetve teste körül.

Utolsó tartalékaid felélése valami olyasféléhez hasonlítható, mint amikor a szomjazó kulacsának utolsó cseppjeit akarta kipréselni. De szomjad oltandó, ezek harmat cseppek elégnek bizonyultak ahhoz, hogy a bambusznádak forgása kisebb, dinamikus forgószéllé erősödjön. A kavalkádban szem elől téveszted az ostoba fickót, és tudod, hogy elérkezett az idő a fináléra. Bár lábad ólomsúllyal húz a föld felé, elrúgod magad, hogy a Fürge Testtel Orusi hátába kerülj. A technikák együttes használata felborította a Virágbaborulás egyensúlyát, de ez már mit sem számít akkor, amikor egy pillanat múlva leheleted, s késed már a férfi nyakát éri, persze úgy, hogy ne ejts sebet rajta. Sikerült... Fut át nyüzsgő agyadon a diadalittas gondolat, majdhogynem részegséggel fenyegetve megfáradt elmédet. Ha minden akadályt ilyen könnyedséggel fogsz venni az életben, a bosszúdhoz vezető út talán nem is lesz olyan hosszú, mint ahogy számítottál. Persze mindez még egy olyan jövő zenéje, aminek részletei még kérdésesek, s persze kétségesek is, hisz a cél, amit kitűztél, még a legkeményebb shinobik számára is embert próbáló feladat volna. De előbb, vagy utóbb neked is azzá kell válnod, ha valóra akarod váltani ezeket a vérgőztől fulladt álmokat.

// Kabuto sama //

Néhány hete, hogy sikerült kijutnom a Víz országából, a szülőhazámból. Legalábbis ott születtem, de minden keserűség is ott ért életemben. A hazám üldözött én meg pénzért kezdtem el pusztítani a saját fajtámat úgymond, hogy megtudjak élni valahogyan. Persze nem a luxusért vagy nőkért öltem, hanem az ételért és a testvéremért. Vajon most mi lehet Karuval? Mindig is gyengébb és esetlenebb volt nálam, de mostanra sokkal erősebbé vált. Őt befogadták, megszabadult a láncaitól, én tovább mentelek úgy hogy már ezt a megaláztatást is hordoznom kell. Mindegy kibírom, hiszen egy gyilkos ne hullajtson könnyeket. A probléma csak az volt, hogy a tevékenységemre felfigyeltek, így el kellett jönnöm, amire egy kereskedő hajó a Füst országába tökéletes volt. Gyakran utazom potyautasként, most sem volt baj, sőt még némi ételt is sikerült lopnom. Azóta itt tanyázok és azon ügyködtem, hogy egy közvetítőnek hála végre kapjak új megbízást. Úgy tűnik a nagy nap elérkezett, hiszen üzenetet kaptam, amiben egy időpont és egy helyszín állt a parttól nem messze. Ez a mi nyelvünkön annyit tesz, hogy itt fogok a megbízómmal találkozni. Mióta az öreggel végeztünk csak piti ügyeim voltak, de a biztonság kedvéért már ne használom a vezetéknevem, csak problémát okozna, főleg hogy Karu már Fű shinobi és belevették az adatbázisba. Gondolataim azonban a feladaton járnak, mikor végre megérkezem a találkozópontra...

A nő nem mond semmit, megvárja míg mellé érsz. Ezután követi a példádat és ő is a semmibe bámul.]
- Zordpofa és a bandája. - érkezik a válasz. - Innen délre megtalálod őket az erdőben. Ott hoztak létre egy kisebb falut, de nem kell aggódnod, nem őrzik túlzottan. Alig húsz fő a harcra kész ember. A fizettséged 50.000 Ryo, ha sikerrel jársz!
Ekkor a nő feléd fordul és újra szemügyre vesz téged. Kissé kelletlenül megcsóválja a fejét.
- A társammal én is a közelben leszek, ha esetleg segítségre szorulnál. Egyedül lehet, hogy kevés vagy ehhez a feladathoz! Esetleg van valamilyen kérdésed a küldetéssel kapcsolatban?

A nő rád sem néz, egyszerűen csak elővesz egy erszényt és átadja neked. Ha megszámolod, akkor pont a felkínált összeg fele van benne.
- Azt javasolom, a szádra azért néha figyelj oda, sose tudhatod kivel állsz szemben!
A megbízód hangja teljesen érzelemmentes. Valószínűleg csak egy jó tanácsot adott az imént, de az is lehet, hogy megfenyegetett.
- Végezd el minél hamarabb a feladatot és megkapod a többi pénzt is... siess! - mondja, majd hirtelen eltűnik mellőled.
Rajtad áll, hogy mit csinálsz. Kaptál némi információt és előleget is. Kalandra fel!

Miután minden fontosabb előkészülettel megvagy, elindulsz, hogy megkeresd a rablók faluját. Így hát az utad a közeli erdőbe vezet. Utad közben egyetlen emberrel sem találkozol, állattal viszont annál inkább. Összefutsz néhány őzzel, egy vaddisznó családdal, de az utadban senki sem akadályoz meg. Hamarosan egy fa sáncot látsz meg a távolban, ami a falut körülölelő fal akar lenni.
Ahogy egyre közelebb érsz, egyre jobb rálátást kapsz a településre. Nem is igazi falu, inkább egy fa sánccal körbevett, lepukkant kis tábor. Rendes házat nem is látsz, csak kunyhókat, néhol elkerítve állatokat. Meglehetősen szegény a környezet.
Úgy néz ki, nem igazán foglalkoznak az otthonunk megvédésével. Ha egy fára felmászol, akkor könnyedén rálátást kaphatsz az egész táborra. Lentről viszont csak a sáncot látod és néhány rozoga kis "viskót". A hangok alapján valamiféle mulatozás folyik éppen, mivel nagyon röhögnek az emberek odabent.

Ha felmászol egy fára, a következőket látod:
Az emberek a tábor közepén gyűltek össze, ahol egy fához 3 ember van kötözve: egy férfi és két nő. Néhány koszos rabló éppen a nőket fogdossa, miközben jót nevetnek. Mások éppen vicces történeteket mesélnek, pár nő pedig az egyetlen kikötözött férfivel szórakozik. Azt, hogy te a közelben vagy, észre sem veszik.
Majd hirtelen minden elhalkul, amikor egy tisztább öltözékű férfi jelenik meg, karddal a kezében. Úgy néz ki, ő a bandavezér, Zordpofa!

//Ő Zordpofa //

Zordpofa végig néz az emberein, így akik eddig még nem tették volna meg, most ők is elhallgatnak. Ekkor egy mosoly rajzolódik ki az arcára.
- Drága barátaim! Nagyon jó munkát végeztünk tegnap, ezért úgy gondolom, mindannyian megérdemlünk egy kis szórakozást! Éppen ezért, ma bulizunk, holnap pedig kipihenjük a fáradalmainkat. A következő támadás megszervezésére holnap után kerül sor. Tehát, nem szaporítom tovább a szót, lehet szórakozni! - jelenti ki, mire az emberek éljenezni kezdik.
Ezután elkezdődik a szórakozás. Egy magas, kigyúrt felsőtestű férfi azonnal odamegy az egyik kikötözött nőhöz és alaposan megvizsgálja. Úgy tűnik, megfelel az ízlésének, ugyanis eloldozzam, majd beleragad a hajába és az egyik kunyhó irányába húzza. A nő felsikoltott, majd hisztérikus sírásba kezdett erre, valószínűleg már tudja mi vár rá.
Majd ekkor az egyik távoli fán meglátsz egy árnyt. Hamarosan a megbízódat ismered fel az alakban, aki nincs egyedül. Kicsit fölötte, egy másik ágon egy másik nő helyezkedik el. A megbízód a szájához emeli a kezét, ezzel jelzi, hogy maradj csendben.

A megbízód rád néz, majd átugrik hozzád. Ekkor a társa, a másik nő megalkot néhány kézpecsétet, majd egy vízlövedéket lehel ki, ami azt a férfit földre küldi, aki éppen az egyik nőt rángatná el a sátrához.
- A feladatod nem változott. Hagyd, hogy a túszokat megmenekítsük. Te csak foglalkozz Zordpofával és az embereivel! - mondja a nő, majd a társával együtt megrohamozza a tábort.
Nem igazán foglalkoznak a banditákkal, csak azokkal végeznek, akik nagyon útban vannak, illetve azokkal, akik a foglyoknál vannak. Valószínűleg azt várják, hogy te majd segítesz nekik.
Természetesen a csavargók sem várnak ölbe tett kézzel. Téged is kiszúrtak, amikor a megbízód támadásba lendült a fáról. Így hát most a legtöbben a fegyvereikért szaladnak, de vannak akik puszta kézzel próbálják felvenni a harcot. Elsősorban a nőkkel foglalkoznak, de már három harcos feléd tart, kihegyezett bottal a kezükben.

//A megbízód társa //