Határvidékek

//A most következő hozzászólás kiskorúak figyelmébe nem ajánlott!//

Közepes sebességgel kocognak feléd a támadóid, de amikor elrugaszkodsz a fáról, megállnak. Valószínűleg már ihattak egy kevés alkoholt, mivel eléggé lassan reagálnak az eldobott fegyverekre és csak az utolsó pillanatban ugornak félre. Az egyiket az oldalán találod el, mire fájdalom ittasan felüvölt, míg a másikat csak a combján sebesíted meg. A harmadik célpontodat viszont sikerül megölnöd. A szerencsétlen a kihegyezett botot próbálta védekezésre használni. Azonban a kardodnak nem jelentett komolyabb akadályt, főleg miután az ugrás hatalmas lendületet adott a számodra.
A bot hatalmasat reccsent, majd a következő pillanatban már ketté is vágtad. Ezután a penge a bandita fejében csattant. A férfi nem halt meg azonnal. Még pislogott párat, de már annyira nem volt magánál, hogy felordítson a fájdalomtól. Pár pillanat múlva viszont holtan a földre rogy.
Ezt látva a bandita, akit csak a lábán sebesítettél meg, elindul a tábor felé. Nem akar veled megküzdeni, inkább menekülőre fogja. A társa pedig a földön fekszik és az oldalát fogja.

A fegyvered könnyen utoléri a menekülő ellenfeledet és tökéletesen eltalálja a tarkóján. Csak egy nyögésre telik a fickónak, majd elterül holtan. Elég nagy a káosz a táborban: a két nő meglehetősen hatékonyan irtja az ellent, főleg rájuk koncentrálnak, veled nem igazán törődnek. Legalábbis annyira nem, mint velük. Egy újabb csapat veszi feléd az irányt, közben a vezér a kunoichik felé indul.
A rád támadók újra hárman vannak, de ezek a mozgásuk alapján képzettebbnek tűnnek, mint az előzőek. Mind rozsdás kardot fog a kezében, próbálnak téged körbe venni, hogy úgy támadhassanak rád.

A banditák csak egy pillanatra állnak meg, a szavaiddal nem igazán tudtad őket megzavarni, de legalább nem vettek téged körbe. Azonban még így is elállják az utadat: az egyik veled szemben áll, míg a másik kettő a két oldaladon. A szúrást, amit elindítasz, könnyedén hárítja a veled szemben álló(ő van hozzád a legközelebb), majd a társai rád vetik magukat.
Az egyik feléd lendíti a fegyverét és éppen hogy eltalálja a válladat. Nem sérülsz meg komolyabban, viszont a rozsdás penge még később gondot okozhat. A társa viszont mielőtt még leszúrhatna téged megtorpan. A tekintete üressé válik, majd hirtelen a magasba emelkedik. Olyan, mintha egy óriási tinta kígyó emelné fel. Ha alaposabban megfigyeled, a megbízód segített be.

//Elnézést a késésért. Most jöhet az ellentámadás, 2 ellenfeled maradt jelenleg. Bocsi hogy ennyire gyengén írok mostanság, de eléggé padlón vagyok.

Sérülés: Enyhén vérző seb a jobb válladon //

Heves csata zajlik körülötted. Az elhajított kunai sikeresen célba ért, majd szétrobbant, ezáltal darabokra szakított egy csavargót. A többieket pedig sikeresen elkapod a technikáddal. Ezután pedig egy új ellenfelet kapsz, Zordpofát. A szemei szinte lángolnak a dühtől, kezében kardját szorongatja, ami eddig még nem volt használva. Most viszont lángra lobbantja a fegyver pengéjét.
- Készülj a halálodra! - mondja, majd nagyon gyorsan rád ront.

A férfi nagyon gyorsan támad rád, alig tudod felvenni vele a versenyt, viszont sikeresen hárítod a csapását. Ezután hátra táncolsz, majd egy gyors szúrást indítasz felé. Zordpofa ez ellen oldalra vetődik, majd ő is feléd döf egyet, de azt te minden nehézség nélkül háríthatod. A következő pár percben gyors csapásokat intéztek egymás ellen, kezdetben meg bírod tartani vele a tempót, de hamar rá kell jönnöd, hogy jobb kardforgatóval állsz szemben. Ráadásul egy apróbb vágás is hatalmas fájdalmakat okozhat, ha eltalál, ugyanis a fegyver pengéjét elég heves lángok borítják. Jobb lesz, ha kitalálsz valamit ellene, különben könnyen itt hagyhatod a fogadat.

/*Gonza, Danzou*/
A nevetgélő shinobikkal nem törődve beszéltük meg az Ashanokkal a továbbiakat. Megkaptuk a díjunkat is bár most talán ez a legkevesebb. Az emberkereskedő megölése még csak lelkiismereti problémát sem fog jelenteni úgyhogy azonnal indultunk is. Három nap és három éjszaka mentünk az úton. Csak egyszer aludtunk házban. Habár ez nekem nem probléma. A végcél egy sűrű erdő volt. Az utolsó fa után ötven méter. egy nyílpuskás őr. Oldalt ajtó. Beképzelt gazember aki fegyvereseket bérel. A rohan nem lesz célravezető. Ide csel kell. Márpedig ellenfelünk nem éppen egy stratéga. Az az érzésem hogy a legegyszerűbb és legátlátszóbb dolgok tudnak ilyenkor leginkább zavart okozni.
-Mennyire vagytok mocskosak?-kérdeztem útitársaimat. Nem mintha higiéniájuk érdekelt volna. Pont ezért gyorsan folytattam is.-Szerintetek hihető hogy jöttünk pénzért harcolni? Szeretnénk ha felbérelne minket uram. Szegények vagyunk de harcolni tudunk. Csak te segíthetsz rajtunk.-sápítoztam látványosan színészkedve.-Ha beengednek a kapun akkor nyert ügyünk van. Nem akarunk ostromolni. És ha egyenesen a főnök színe elé visznek minket akkor meg csak egy vágás az egész ügy. Ha esetleg el akarnák venni a kardjainkat akkor eljátsszuk hogy olyan fontos az nekünk hogy nem tudunk nélküle élni. Valamilyen szinten igaz is. Én a wakizashimat elrejtem a ruhámba hátha. De a többit rátok bízom. Mit szóltok?

- Nem rossz ötlet Musashi sensei! Ezt a lépést meg is játszhatjuk. Mindenki tépkedje meg itt-ott a ruházatát, valahogyan poroljátok össze magatokat, kócoljátok össze a hajatokat és így tovább. Kis színészkedés, játsszátok el a csóró éhenkórász roninok szerepét. Oké, ez az "A-terv", most kell ezért egy "B-terv" is. Ha nem jön be a színészkedős trükk, akkor viszont nincsen más megoldás ostromolni kell. Szerintem csináljuk úgy, hogy ti hárman mentek csak be, míg ti bent beszéltek a főnökkel, addig én a kint maradt őröket egymás után halkan elnémítom. Egykor az egyik shinobi barátom megtanított engem falon járni. Persze én nem úgy ugrálok, mint egy nindzsa, csak annyi, hogy fel tudok gyalogolni a függőleges felületre és rajta tudok maradni. Éppen ezért az erőd falán sétáló őröket le tudnám szedni. Ashanok említettétek, hogy van közöttük egy bukott nindzsa, őt bízzátok rám, harcoltam már nindzsák ellen. Ha alacsonyabb szintű shinobi akkor megy egyedül is, de ha már jounin szintű akkor fog kelleni a ti segítségetek is. - mondta a saját ötletét Gonza, majd várta a társai véleményeit. Szamurájunk már nagyon fel volt tüzelve, a kardjának a markolatát fogta, ő bizony a mai napon valakiket kardélre fog hányni.

// Gonza Sasano, Miyamoto Musashi //

Nem kellett sok idő, hogy az Idős és a Fiatal Szamuráj egy-egy tervet alkosson. Más írányból kezdték a következtetést. Míg Musashi alapvetően azt feltételezte, hogy ellenfelük nem túl nagy stratéga, addig Gonza egyszerűen csak biztos volt abban, hogy Ő itt könnyedén legyőzhet bárkit. Ezen két alapgondolatból kiindulva, mind a ketten saját tervet alkottak. S mivel azok egyedi elgondolásból születtek, ezért már önmagukban is különlegesek voltak. Tükrözték kiagyalóik jelenlegi lelki állapotát. Nem kellett sokáig teketóriáznuk ahhoz, hogy kifejtsék ötletüket. Az Ashano-fivérek csak összenéztek, majd egyikük megszólalt:
- Elnézést uraim, de azt hiszem ez lehetetlen. Minket az embereik nagyrésze rögtön felismerne. Nem egyszer támadtuk már meg őket, hirtelen elhatározásból, hogy kiszabadítsuk a hugunkat. Nem tudnánk magunkat rendesen álcázni. Nem véletlenül van akkora vérdíj a fejünkön, amekkora. Amióta bevették magukat ebbe az erődbe, azóta senki sem okozott nekik annyi bosszúságot mint mi. S mindanyiszor kicsúsztunk a kezükből... Bár való igaz, kudarcot vallottunk magunk is. Úgy gondolom ezért, hogy Musashi-sama terve nem sikerülhet, kivéve, ha mi nem megyünk. De nem engedhetem, hogy Önök kockáztassák az életüket a mi ügyünkért, miközben mi itt kuksolunk. Nem hiszem, hogy ez a Terv beválna. De Talán ha közelebb lopóznánk a kapuhoz és Gonza úr valahogyan belülről kinyitná... Vagy van kötelünk...
Titeket néznek, Ők már számtalanszor megostromolták az erődöt, sikert mégsem értek el. Ám tudják, hogy előttük most két nagy harcos áll. Ezért bíznak abban, hogy olyan tervvel álltok elő, melynek stratégiája elhozza a kívánt sikert. S akkor bosszújuk beteljesedik. Már ha huguk itt van egyáltalán, mert lehet már megszabadultak tőle. Bár az igazán rossz lehetőség volna. De arcukon látjátok, hogy erősen él bennük a remény, s a bizalom, mely felétek árad. Íme, négy szamuráj, kik egy erődöt akarnak megtámadni. Hogy csellel, vagy erővel jutnak be, csak a képességeiken és taktikájukon múlik. Már ha bejutnak egyáltalán. Mert az is lehet, hogy az ellenség könnyedén legyőzi a négy harcost. Ki tudhatja? Hiszen kardjukat még nem mérték össze a bent lévőkkel, így az erőviszonyok nagyrészt ismeretlenek...

Az Ashano testvérek egyike által kimondott mondat, miszerint "Nem egyszer támadtuk már meg őket, hirtelen elhatározásból, hogy kiszabadítsuk a húgunkat", nem igazán tette boldoggá hősünket.
- Ezt azért mondhatták volna korábban is, már ne haragudjanak! Többször is próbálkoztak az erődítmény ostromlásával? Hmm.... itt valami nem kerek. Mivel nincsen túl sok időnk arra, hogy teketóriázunk, éppen ezért cselekedjünk inkább. Ne értsenek félre, nem vagyok türelmetlen, de annak sem látom értelmét, hogy órákon át kidolgozzunk bonyolultnál bonyolultabb stratégiákat. Egy csatában az nyer aki az adott körülmények között a lehető leggyorsabban kivitelezi a támadást, a lehető legegyszerűbb és legműködőképesebb taktikával. Nos akkor szedjük össze az információkat. Az Ashano urakat az ellenség jól ismeri, így ők nem igazán tudnának meglepetésszerűen betoppanni az ostromba. Musashi senseit és engemet viszont nem ismernek. Éppen ezért mi ketten hajtanánk végre az elterelő taktikát. Miközben Musashi úr megkéri a számszeríjász embert, hogy engedjék be őt, addig én felsétálok a falra, amíg a sensei szavakkal le tudja foglalni őt, addig én miután mögé kerültem, elnémítom. Majd kinyitom a kaput. Ti bejöttök, utána pedig mehet a tömény kardélre hányás.- mondta Gonza, majd elő is készítette a lándzsáját és már készen is állt arra, hogy támadjon. Amennyiben a többiek rábólintanának az akciókra, és Musashi elkezdené a szóval tartani az íjászt, addig szamurájunk gyors tempóban felgyalogolna a falon, majd halkan az ellenség háta mögé kerülne, ezután a lándzsájával leszúrná. Ezt követően pedig, ha ez is bejönne, akkor kinyitná a kaput belülről a társainak.

Amikor megjelent előttük, szinte hirtelen a semmiből egy ember, aki ráadásul azzal fenyegette meg őket, hogy felrobbantja a közéjük dobott kunaira erősített robbanócetlit, szamurájunk rögtön tudta, hogy bizony ő lesz a felbérelt nindzsa. ~ Hmm... hamarabb találkoztunk a shinobival, mint gondoltam. Ráadásul most ő van előnyben is. Sakkban tud minket tartani a robbanócédulájával. Viszont nekem is van egy ötletem, miközben Musashi sensei szóval tartja kettévághatnám a kardommal a robbanócímkét, és akkor már nem is tudja aktiválni, hogy robbanjon. Emlékszem anno, nagyapám úgy tanított karddal vívni, hogy egyetlen vágással ketté tudjak szelni egy papírlapot. Ezzel a módszerrel, gyakoroltam a helyes és precíz vágástechnikákat. A szituáció lényegében most is hasonló valamelyest. ~ eszelte ki magában a tervet, miközben el kezdte a testében áramoltatni a chakráját, hogy előkészítse a Rai Mai (Villámtánc) technikát. Tudta, hogy nagyon gyorsan kell majd cselekednie, úgy tervezte, hogy a wakizashival fogja kivitelezni a vágást, azért azzal, mert a wakizashi pengéje rövidebb, így sokkal hamarabb is lehet kirántani a hüvelyéből. Mikor ezt kitervelte azonnal neki is látott a műveletnek. Gonza a Rai Mai-val hirtelen a kunai felé vette az irányt. Mikor odaérne azonnal kettévágná a robbanócetlit, ezután pedig a yarijával egy szúrást indítana a nindzsa irányába aki nagy valószínűséggel félre ugrana, de a lándzsaszúrás közben elkiáltaná magát, hogy: - Most!!! - ezzel jelezne elsősorban Musashinak aki feltehetően venné a lapot, és egy támadást indítana a shinobi felé.

A Shinobi egykedvű arccal néz rátok, fegyelmezetten áll egy helyben, mégis mintha mozdulatlanságában olyasféle hanyag lazaság éreztetné magát. Ám tartása arról árulkodik, hogy lajhár helyett, inkább kigyóval van dolgotok, mely az egyik pillanatban mozdulatlan akár egy szobor a másikban viszont gyilkos sebességgel száguld, hogy áldozatába marjon. Musashi szavaira a fiú megvonja a vállát és hátrarántja a kezét. A Vak harcos ezt nem láthatta, ám Gonza pengéje valamiért célt tévesztett. A Kunaira nem csak a Robbanócetli, de egy damil is volt erősítve, amely eddig láthatatlanul helyezkedett el a térben. A Fiú ezt megrántotta és ezért Gonza nem tudta kettévágni a jegyzetet, hanem a kunaira csapott Wakizashijával, így a földhöz szorítva a fegyvert és a rákötözött veszélyt.
- Ha ennyire meg akartok halni, akkor inkább öljétek meg egymást, ne húzzátok az időmet - Hangja kárörvendő, gúnyos, mégis fenyegető - Ha viszont nem, akkor jegyezzétek meg, hogy Shinji Morai az enyém. Veletek pedig semmi dolgom, de megjegyzem az arcotokat, egyszer talán még megöllek titeket.
Teljesen visszarántja a Kunai tőrt, lassan leakasztja róla a damilt. Még mindig meredten nézi a társaságot. A négy szamuráj talán értetlenül áll az eset felett, ám nagyon úgy tűnik, hogy a fiú teljesen kihalgatta őket. De akkor most mi is a tényállás? Sasano nem is habozik sokat, lándzsával támad az illetőre. Mire a Szamuráj odaér, addigra a fiú már egy magas fa tetején van. Gonza gyors volt, de a shinobi is annak mutatkozott. Ő az erődöt nézi.
- Ne nézzetek, hanem tegyétek hasznossá magatokat, ha már életben hagytalak titeket. Shinji Morai az enyém, a többivel azt kezdetek, amit akartok.
Szinte kirobban, olyan erővel rugaszkodik el és a kunai-t a fal felé dobja. Nem kell sok időt várni, hogy egy robbanást halljatok. Amint sikerül vetnetek egy pillantást a falra - Musashinak ugye nem, de közlik vele - meglátjátok, hogy egy lyuk tátong rajta. A különös idegen a tetején van és éppen az őrt löki a mélybe, majd eltűnik a zűrzavarban. Ha megindul a szamurájok rohama, akkor mire a lyukhoz érnek, ott öten fogadják őket. Eljött a várva várt öldöklés ideje. Vagy inkább a rejtekhelyükön maradnak és kivárják mi történik odabent? 

// Gonza: ha megtöröd a pecsétet - és a kettévágás ebbe a kategóriába tartozik - akkor kiszabadul a belefoglalt energia, ergo: bumm! Legközelebb robbani fog, ám most még úgy gondoltam inkább kihúzlak titeket a pácból ^^ //

Szamurájunknak nem sikerült a robbanócetlit elvágnia, mert a shinobi a damiljával odébb mozdította, viszont még a lándzsája sem ért célba. Ezután a nindzsa mondta, hogy a Shinji Morai az övé, ő akarja megölni.
~ Hmm... ez nem az a bukott shinobi, aki az erődhöz tartozik, ő egy másik. Ő is biztos bosszút akar állni valamiért. Nem velünk van, de nem is ellenünk. De végül is.... nem is baj....ő is megöl az őrségből pár embert, legalább mi is kevesebb akadályba ütközünk, így könnyebb lesz valamivel a túszmentés. Nekem meg aztán teljesen mindegy, hogy ki öli meg Morai-t. ~ mérte fel a helyzetet magában. Egyszer csak a shinobi elhajította a kunaiját, egyenesen a falnak, majd azt követően bekövetkezett a detonáció. Egy szép kis lyukat csinált oda nekik, egy bejáratot. Musashi nagy sebességgel rohamozott egyenesen a rés felé, kezében a Démonnal. 
~ No lám...sensei, máris megitatod vérrel a Démont? Na mindegy, én takarékoskodok a chakrámmal, ahogyan csak tudok. Nem használom a Megváltót, csak akkor ha nagyon muszáj lesz! ~ jegyezte meg magában, miközben futott egyenesen a nyílás felé, a lándzsáját előre szegezte és rohamozott előre, miközben ezt üvöltötte nekik:
- Gyertek ti kis talpnyaló töketlen csürhe! - kiáltotta rájuk, ezzel felspanolta magát, hiszen kell egy kis harci szellem egy öldöklésben, pláne egy szamurájnak. Gonza már régen volt ilyenben, akkor is egyedül csapat nélkül. Négy szamuráj és egy shinobi egy tucat rablóbandita ellen, érdekes felállás. 
Amennyiben Gonzát megtámadná  szemből valaki, azt fel is nyársalná azonnal a yarival. A másik kezével kihúzná a katanáját a tokjából, és miközben kihúzná a kardot a hüvelyből azzal együtt vágná is a másik ellenséget, feltéve, ha az felé jönne.

Mikor szamurájunk felzárkózott Musashihoz, azonnal három ellenséggel találta szembe magát, az első felé rohanó ellenfelét, azonnal felnyársalta a lándzsájával, egy másikat aki szintén ő rá támadott, azt pedig a másik kezében lévő katanájával lefejezett. Gonza látta azt, hogy az öreg harcos szabályosan hosszában félbevágott egy ellenséget a Démonnal. ~ Az igen öreg! Bőséges vérben fürdeted azt a pengét. Aztán el ne kényeztesd azt a Démont! ~ jegyezte meg magában, majd kissé el is mosolyodott, de sokáig nem csodálkozhatott, mert jött még egy zsoldos vele szembe. Ez már egy okosabb harcos volt, a támadásai bár nem voltak veszélyesek, de lényegesen ügyesebben mozgott, mint a többi csőcselék, de hősünk sem tegnap kezdte a szakmát. Éppen nyerő pozícióban volt, és amikor készült bevinni a végső csapást, hirtelen egy nagy lángcsóvát látott ami felé közeledett azonnal félre is ugrott, messze az ellenfelétől. ~ Itt van a shinobi is valahol! Tűz elemű ninjutsuval támadott ránk, fedezékből, takarásból és nagy távolságból. Lehet, hogy távolsági harcos, ha közel férkőznék hozzá, akkor karddal levághatnám kis távolságból, nem tudna kézpecséteket alkotni. ~ mérlegelte a helyzetet a ronin, majd látta az épület bejáratát, szinte érezte, hogy onnan jöhetett a támadást, szólt a társainak is, majd berohant az épületbe, odabent volt három harcos. Kardforgatónk, nem teketóriázott, azonnal neki ugrott az egyiknek, majd kardjával kardpárbajt vívott vele, azonban ellenfele nem volt valami képzett karddal, így mindkét kezét levágta neki. Ezután egyenesen tovább rohant, gondolta, hogy a másik két harcost, majd a társai elintézik, ő a shinobit akarta levágni. Miközben futott előre, egy újabb felé közeledő tűzgolyóra lett figyelmes azonnal félre ugrott, ám a hakamája picit megégett. 
- Ne bujkálj Te féreg! Told elő a képed, nem félünk a szánalmas tűzijátékodtól. - kiáltotta a nindzsának, majd a fal mellett óvatosan haladt előre védekező kéztartásban, a yariját előre szegezte, a kardját is maga elé tartotta ferdén, mint ha a penge lapja lenne a "pajzsa".

Ahogy szamurájunk óvatosan haladt a fal mellett, egy olyan helyre érkezett, ahol sok sátor volt található, valamint érdekes módon egy faház is. Furcsának találta ezt, ám még mindig figyelt, a távolban üvöltést hallott, eközben az Ashano fivéreket is meglátta, hogy azok harcolnak, de a vén szamurájt azt nem. ~ Hol az ördögben lehet Musashi? ~ tette fel a kérdést magának, ám ekkor egy hang szólalt meg a semmiből. A hang tulajdonosa hamarosan láthatóvá vált, a hátán egy tekintetes méretű zanbatoval, majd alpári hangnemben el kezdett gúnyolódni. A ronin pedig így fejezte be az ő mondandóját: - .... a te töködet pedig én fogom elkapni. - mondta neki enyhe vigyorral az arcán, majd félre tette a lándzsáját, eközben elkezdte a chakráját a testében áramoltatni. ~ Vigyáznom kell vele! Lehet, hogy nagy a pofája, de nem a semmire veri a mellét. Ő erős ellenfél lesz. ~ jegyezte meg magában. A shinobi ismét egy tűzninjutsut küldött hősünkre, Gonza meredten nézte a felé közeledő tűzgolyót, csak a megfelelő pillanatra várt, viszont a lángokból kitört még két valami ami gyorsabban közeledett felé. ~ A francba! ~ - Rai Mai!- mondta majd ezzel a technikával, hirtelen oldalra ugrott. Ez követően pedig, miután kikerülte a tűzgömböt, el is haladna nagy sebességgel az mellett, majd magát a nindzsát támadná. Amennyiben újból kézpecsétekbe kezdene, akkor a kézfejét és az ujjait támadná a kardjával. Ha viszont fegyverrel támadna rá, abban az esetben szamurájunk leguggolna, majd egy nagyon gyors köríves vágással a térdhajlatát támadná, eközben előhúzná az egyik wakizashiját és azzal védené az esetleges fentről jövő támadást.