Határvidékek

Nagyjából elrendezted magad, mielőtt megközelítetted a helyet és bár köszöntésed kissé furcsa volt, hisz napszakilag közelebb álltatok az estéhez, mint a nappalhoz, de ezen látszólag senki nem akadt fenn. Furcsa mód magadon érezted az őrök tekintetét, és a távolabbi mintha feszengene valami miatt, ám az okokat nem igazán sejthetted. A kettő a kérdésedre egymásra nézett. Tisztán láthattad a tanácstalanságot a távolabbi arcán, míg arról, aki hozzád szólt, alig tudtál leolvasni valamit is. Végül visszafordult hozzád rövidesen, mielőtt válaszolt volna.
- A lányt az őrhelyen szállásoltuk el, mivel a faluban nincs sok felesleges ágy. Miért kérdi?
Ha ezek után úgy döntesz, végül összefoglalod a történteket, a távolabbi őrön egyre jobban látod a stressz jeleit. Némileg zavarodott, és elkezdett gyöngyözni a homloka, a veled szemben lévő őr arca viszont rezzenéstelen volt. A hangja türelmes volt és nyugodt, mikor megszólalt.
- Elkérhetem a férfi tőrjét? – nyújtja feléd a kezét, ha pedig esetleg vonakodnál megmagyarázza – A szolgálatban lévő társainknak mindegyike rendelkezik egy speciális tőrrel. A markolat belső felére rákarcoljuk mindegyikünk a nevünket, így könnyen azonosítani tudjuk azt.
Ha végül átadod nekik a tőrt, azt lazán kihúzva le ellenőrzi az említett kiírást, mielőtt bólintana.
- Ez sajnos tényleg Udakataé. Szegény bolond. Toshi! – szól a társához, továbbra is a kést vizsgálva – Azonnal üzenj a többieknek. Keressék meg a Uda testét és hozzák vissza, mielőtt olyanok találják, akiknek nem kéne. – néz rád kedves tekintettel – Nem szívesen hagynám egyik barátomat állateledelnek az erdő közepén. – ezután övére tűzi a tőrt, hisz az állítása szerint a rendjükhöz tartozik – Jöjjön velem kisasszony. Mihamarabb le kellene ellenőriznünk, hogy biztosan nem téved-e. Ha szerencsénk van az Ön által idehozott lány ott lesz a szálláson és más követte el a gyilkosságot. Ha nincs… akkor kénytelenek leszünk körözést kitűzni rá. – mondja türelmes, de tárgyilagosan.
Látod közben, hogy a távolabbi férfi elindul a falu mentén, nagy eséllyel a többi őrt is értesítve a helyzetről és továbbítva a parancsot. Látszólag az, aki veled beszélt a csapat főnöke, vagy legalábbis magasabb rangú személy, mint a másik, ám nem sokat vár és int neked, hogy kövesd.
 

Akkor nézd meg, ha úgy döntesz, hogy követed:

Nemigazán tudtad eldönteni, hogy miképp reagálnak rá a többiek. Az egyikük valamiért nagyon idegesnek tűnik, míg a másik nyugodtan, tapasztalt rókaként jár el. Talán kissé túl nyugodt is. Jól látható volt gyanakvásod a két őr felé és, ahogy a kardod után nyúlsz, látod, hogy a másik arca szinte elsápadt és a kezében tartott lándzsát erősebben fogja meg, ellenben a vezetőn nem látszik semmilyen nyoma az aggodalomnak. Rád emeli a tekintetét, majd az ideges társára. Látod a szemében a lenéző pillantást, ahogy a pánikoló őrtársára néz, majd vissza rád.
- Ha nem akarod, hogy összevizelje magát ne stresszeld tovább. Toshi pánikbeteg. Ha nem az apja lenne a falu vezetője, már rég leváltattam volna. – mondja számodra nyugtatólag, majd folytatva hangját kicsit megerősíti, jelezve, hogy a folytatást inkább a társának szánja, nem neked – Lévén milyen őr az, aki a legkisebb stresszre is remegni kezd nem? A pánikbeteg emberek nem ide valóak. –majd ezután visszább veszi a hangerejét, ezzel jelezve, hogy nem pazarol több energiát a társára – Nem mondom azt, hogy higy nekem. Azt gondolsz, amit szeretnél. De jobban tennéd, ha nem kevernél bajt a határon belül. – mosolyodik rád figyelmeztetően – Addig nincs baj, amíg a kardod a hüvelyébe marad. De még is csak az őrség a feladatunk, ha érted mire gondolok.
Érezted, hogy jótanácsnak szánta a szavait és valóban. Ha te kardot rántottál volna, legyen bármilyen gyanús is számodra az a kettő, két hivatalban lévő katonára húztál volna fegyvert. Bár civil rendőrségnek tűnnek neked, attól függetlenül hivatalos személy elleni erőszak vádjával, elég nehezen tudtál volna a hatóságok ellen tárgyalni. Akárhogy is rajtad a sor, hogy dönts. Látod, hogy a vezető kezd türelmetlenkedni, ami mondjuk érthető, hisz a szolgálatában történt egy állítólagos baleset, amely szerint egyik kollégáját megölték. Végül, ha egy ideig nem mozdulsz, egyszerűen megszólal, jól érezhetően, hogy fogytán a türelme.
- Nem igazán örülnék neki, ha egész nap itt kéne álldogálnom kisasszony. Ha tovább húzza az időt, úgy kell értelmeznem, hogy szándékában áll egérutat adni a gyilkosnak. Remélem, nem kell mondanom, hogy ez milyen következményekkel járna. – közli veled, ha pedig megjegyzed neki, hogy hogyan lehet ilyen nyugodt, mikor a társa meghalt, cinikusan felnevet – Úgy látom kegyed új még az országban. Ha minden alkalommal gyanakodni és idegeskedni fog, mikor hasonlót tapasztal, akkor elég rövid úton paranoiás lesz, ezt megígérhetem. Ez a szélhámosok és gaztevők országa Kedves. Itt pont az a gyanús, ha valami túl normális. – feleli nyugodtan, majd rád bök nyugodtan – Mint például kiskegyed.
Hogyan döntesz? Beletörődsz, hogy itt ilyen furcsaságok történnek, vagy kötöd az ebet a karóhoz. Tény, hogy a helyzet nem neked kedvez és az is igaz, hogy az őrök se teljesen bíznak benned, még a nyugodt fickón is látszik, hogy éber a közeledben. Mondjuk érthető, hisz még is csak egy társuk fegyverét hoztad vissza. Simán megölhetted volna őt te magad is, hogy másra kend a szituációt, most pedig húzod az időt, amely bőven elegendő a környék állatainak, hogy megtalálják az otthagyott elföldetlen testet. Miképp cselekedsz hát? Követed és megerősíted, hogy a kislány eltűnt, vagy saját kezedbe veszed a nyomozást? Esetleg más személy segítségére sietsz? A döntés rajtad áll.


// Ha úgy döntesz, követed az alakot, akkor az előző post spoilerét nyugodtan figyelembe veheted, ha esetleg pedig egyéb kérdésed van, nyugodtan keress fel engem privátba //

Jól láthatóan érezted a fenyegetést az őr szavaiból, és valljuk be, tényleg nem volt bölcs dolog fenyegetni a kapuőröket. Végül beláttad, hogy jobb nem ellenállni a dolognak, viszont jól érezhetően nem bíztál meg a duoba. Ezt a másik is érezte nagy eséllyel, mivel bólintás után előhúzta a tőrét. Mielőtt azonban akár csak védekező állásba ugorhattál volna, a levegőbe dobta és egyszerűen elkapta azt a hegyénél fogva, feléd nyújtva annak markolatát.
- Indulj el a falu vonalát követve, abba az irányba. – mutat el a part felé – Elvileg fél úton találkoznod kell az őrjáratozó társainkkal. Majd ő elkísérnek téged. – mondja neked nyugodtan, ha pedig értetlenül néznél rá, gunyoros módon elmosolyodik – Vagy küldjem veled Toshit, hogy meggyőzze őket, helyetted?
Gyakorlatilag némán mondta ki számodra, hogy tisztában van azzal, hogy nem bízol bennük, e nyomán pedig felajánlott neked egy alternatív választást. Akármelyik mellett is dönts, ha elindulsz, ő maga elindul az említett kaszárnya felé, hogy leellenőrizze az érintett kislány helyzetetét.
 
Rövid séta volt csak csupán egy magad, vagy akár Toshival karöltve. Utóbbi, ha esetleg veled tart, érezhetően ideges. Bár próbálja rejteni, nem igazán tudja. Ellenben, ha nem így teszel, úgy egy magad közelíted meg a három lándzsás alakot, akiket nagy eséllyel járőrözés közben vélhetsz felfedezni. Jobb oldalon egy testesebb férfi állt, aki két társa fölé magasodott. Szőrös, torzonborz feje és alapjáraton mérges vonásai nem adtak neki bizalomgerjesztő első benyomást. A másik oldalon egy leginkább közönyös arcú, fekete hajú férfi volt, aki még távolról is jól kivehetően sokszor ásítgatott. Középen ellenben egy alapjáraton vonzónak tűnő barna, göndörhajú nő sétált. Bár volt egyfajta kecsessége, a katona felszerelés alatt is jól kivehetőek voltak harcedzett végtagjai. Furcsa eleganciát sugárzott, ám az izmos tagjai ellenére is megőrizte vonzerejét. Ahogy előállsz eléjük és a tőr átadása előtt, vagy után, gyors összefoglalhatod, hogy miért vagy itt és mit akarsz tőlük. Persze az elején gyanakodva állnak eléd, ám a tőr megmutatása után, összenézve fordultak vissza hozzád. Végül a nő szólt hozzád először.
- Biztos vagy benne, hogy az őrtársunk halott? – kérdezi némileg feszült hangon, melyet, ha megerősítesz, egy rövid szitok hagyja el a száját – Azonnal vezess oda minket!
Hangja sürgető volt és intett a társainak is, hogy szó nélkül kövessék és feléd fordulva, bólintva jelezte, hogy tiéd a terep. A két férfi rövid úton megelőztek téged és egyfajta háromszög alakba mentetek tovább, az útmutatásaid alapján követve téged. Hosszú csend állt be az úton és nagy eséllyel egyikük se kezdeményez beszélgetést, ha csak hozzájuk nem szólsz. Azonban, ha érződik rajtad feszültség, nagyjából az út negyedénél megérezhetted a nő érdes kezének érintését a válladon.
- Ne okold magad annak a bolondnak a halálával magad. Nem a te hibád volt. – mondta kedves hangon neked – Ismered esetleg az elkövetőt? Ha tudsz róla valamit, kérlek osszad meg velünk. Lehet, hogy Aki nem volt a legjobb ember, de katona volt. – mondja kissé feszült hangon – Ha valaki képes volt végezni vele, az mindannyiunkra fenyegetést jelenthet. Kérlek, ha tudsz valamit áruld el.
A nő hangja kérlelően csengett, de érintése gyengéd volt. Nem erőltette rád a dolgot és nem erőltette a beszélgetést, ha esetleg nem szerettél volna. Ha csendben maradnál, egy megértő mosollyal meglapogatta a hátad biztatólag, majd visszatért a helyére és nem zavart téged többet. Ha próbálsz esetleg feszültségbontás nyomán beszélgetni valakivel, látszólag a nő vevő rá és kedvesen eldiskurál veled, ha erre vágysz, de önmagától látszólag többet nem kezd témát. Éber, ahogy mindkét társa is, bár érthető, hisz még is csak egy gyilkos van valahol a közelben.
 
// posztod addig tartson, hogy eldöntöd meddig kíséred el őket. Nagyjából a célállomás előtt olyan 1-200 méterrel mindenképp megállnak. Ha esetleg a célig kísérnéd őket, akkor a nő ragaszkodik hozzá, hogy várd meg őket itt, ha szeretnéd pedig ő maga is ott marad, hogy ne kelljen egyedül lenned. //

// A késésemért jóváírok +20 chakrát VAGY 1 db általad választott C szintű technikát, amelyre van engedélyed. Kérlek jelezd a postod végén, melyiket választottad //


Úgy döntöttél, hogy nincs szükséged a férfi kíséretében, akiben nem igazán bíztál, de látszólag a vezető se hitte volna, hogy ezt akarod, jól érződik, hogy csak húzza az agyad. Mindezek ellenére, ahogy hátat fordítasz nekik, kicsit talán kirázza a hátadat a hideg, ahogy távolodsz, de nem igazán tudhatod megmagyarázni miért, mert se nem hideg volt, se egyéb dolog nem indokolta volna. Akárhogyan is, végül megindulsz a trio felé, akik „örömmel” álltak segítségedre.
Látszott rajtuk a feszültség, de ezt igazából nem igazán róhadtad fel nekik, végtére is te se lennél nyugodt, ha azzal jönnének, hogy egy ismerősödet meggyilkolták. Ahogy haladtok, menet közben szóváltásba kerülsz a nővel, kinek készségesen elmondod a körülményeket és érezheted, hogy szavaid nyomán nem igazán oszlattad el a bennük lévő feszültséget, sőt, ha lehet, még némiképp növelted is azt.
- Hallottátok fiúk! Egy shinobival állunk szembe. Kössétek fel a pelenkátokat és figyeljetek a környezetetekre. – mondja a többieknek, majd visszafordult hozzád – Előfordulhat, hogy egy Hyuuga volt. Annak az elkúrt klánnak, nagyon természetellenes szemszíne van, egyszer találkoztam egy tagjukkal, én is azt hittem, hogy vak, de mindent teljesen jól látott.
A magyarázatot neked szánta, de sejthetted, hogy igazából a társaikat is felkészítette erre, hogy előfordulhat, hogy egy Kekkei Genkai használóval van dolguk. Ahogy haladtok tovább és szégyenlősen megkérdezed tőle a további részeket, akaratlanul is felnevet, mely bár erélyes volt, nem annyira, hogy visszhangot verjen a környéken, lévén nem akarta, hogy túl messziről halhassák.
- Kisangyalom, ha majd egy tucat férfivel élsz együtt egy kantinban, muszáj neked lenni a legerősebbnek, mert a végén még féreg mászik a lábad közé. Ez nem egy finom hölgynek való élet, drágám!
Célozgatása nem feltétlen biztos, hogy célba ér és látszólag nem is tervezi, hogy leszakítson esetleges gyermeteg, naív burokból, ha nem ment át a célzás, bár az igaz, hogy társai jót mosolyogtak ezen a kijelentésen. Persze, ha esetleg elpirulnál a hallottaktól, a nő erélyesen felnevetve, hátba csap, ép elég erősen, hogy némiképp megbillenjen az egyensúlyod, és ahogy végig méred a többieket, ha esetleg meg akarnál győződni, hogy valóban úgy érti, ahogy értetted, egyikük pimaszul elvigyorodik, és sokatmondóan rád kacsint.
Akár vidámabban, akár szótlanabbul telik ezután az idő, végül szépen lassan megérkeztetek a célhelyre, ahol viszont már egyikőtök se nevetgélt, de még mosolyogni se mosolyogtatok. A feszültséget érezni lehetett a levegőbe. Tudtad, hogy nagyjából már csak maximum egy kilométer választ el titeket a szörnyű helyszíntől, de mivel a vezető hölgy (kitől, ha megkérdezted a nevét, Tomo-ként mutatkozott be) azt mondta, nagyjából ilyen távolságot elérve jelezzél nekik némán. Eképpen pedig végül megállva hozzád fordult a nő.
- Innentől egyedül megyünk tovább. – suttogja halkan, mintha attól félne, bárki meghallhatja – Kérlek, várj meg minket itt, ha félsz, hogy rád találnak, akkor búj egy bokorban és csak akkor gyere elő, ha hallasz minket visszajönni. Visszahozzuk neked a dolgaidat, megígérem. – mondja kedvesen, majd a többiek felé fordul - Fiúk! Fegyvert elő és készüljetek a legrosszabbra!
Ezzel hátat is fordított neked, látszólag teljesen elutasítva azt a lehetőséget, hogy akár csak távolról is velük tarts. Érthető, hisz lévén egyikük sincs tisztában, hogy mire vagy képes, számukra csupán csak egy ijedt lány vagy, aki rosszkor volt rossz helyen. Azonban, ahogy egyre jobban távolodnak el, úgy válik a hely egyre kísértetiesebb és kihaltabb, míg végül csupán már csak te maradtál. Te és a néma, sötét erdő.

// Döntsd el hogyan tovább. Türelmesen megvárod őket, vagy megpróbálsz utánuk lopakodni. Tomo látszólag hallani se akar róla, hogy velük gyere és minden esetben megpróbál győzni arról, hogy ez nem egy hozzád hasonló lánynak való látvány és dolog. //