Határvidékek

Majdnem hasra esek, kerekedő szemekkel pislogok. Arcomon némi kosszal, majd elmosolyodom amikor tudatosul bennem a hátba veregetés mint elismerés. Nos itt az idő, ahogy mondani szokták. Lehet semmit sem tudnak, az is lehet az előző banda lett volna a megfelelő a fehér ruhás alakok. Nos majd ez kiderül nemsokára.
- ii Igen.
Felelem kissé szégyenlősen mert nem igazán tudom mit is jelent most ez. Beállni valahova tartozni egy nagyobb dologhoz még soha nem hívtak meg sehova. Ezek szerint van az a viselkedés és vannak azok az emberek akik... szóval akik nyíltabbak nyersebbek és több mindent elérnek ezáltal ez igaz lenne?
- Te voltál aki fenyegettél egy békés lányt vénember!
Úgy vélem helyesen döntöttem, amikor a feketék mellé álltam a szín amúgy is jobban áll nekem mint a másik a fehér. Na de butaság ez alapján dönteni. Inkább a barátságos üdvözlés volt az ami megfogott és több esélyt láttam benne.
- Öhm szóval tudod, vagy is tudjátok. Még neveteket sem tudom, és szóval igen meg minden.
Ha most rákérdezek mit is csinálnak pontosan, és miért veszekedtek akkor fafejnek tűnök és leszűrhetik vagy hülye vagy nem idevalósi vagyok. Mindkét eshetőség rossz lenne nekem ezért aztán, kénytelen vagyok adni a nagy és okos lányt.
- Eredetileg tudod azért jöttem a faluba, mert keresek valamit.
Megszólításom azt az alakot aki már legelején barátságos volt velem.
- Egy nagyon jó barátom a környéken járt nem is olyan régen. Amilyen feledékeny meg szétszórt néha elvesztett valami nagyon fontos dolgot. Igazából nem is annyira fontos ez a dolog csak sokat jelent neki. Meg kért, hogy vigyem vissza neki a kardját ami voltaképpen csak egy emlék a számára.
Egy kis körítés a dologhoz, persze az is kell néha.
- Nem tudtok arról, hogy valaki mostanában talált a vadonban egy kardot?

- Öhm szóval eto igen nem itt születtem ebben a faluban.
Figyelnek, elvégre idegen vagyok nem ebből a faluból való. Ez gyanakvásra adhat okot, de ennek jelét eddig nem adták vagy jól titkolják. Szemeiből, és az arcáról nem is tudok leolvasni az idegen gyülekezet vezetőjének. Legalább bemutatkozott, méghozzá milyen illedelmes! Egy férfinak kell előbb bemutatkoznia.
- Ren....Ren...
Ismételgetem halkan a nevét. majd a férfira pillantok és elpirosodom teljesen. Oh a végén még valami rosszra fog gondolni.
- Szóval öhh szép neved van.
A kérdésén cseppet sem lepődök meg. Miután bemutatkozott természetes, hogy ezt nekem is meg kellene tennem. Azért a valódi nevem mégsem mondhatom meg. Illetve azt sem valójában honnan is jöttem, lehet azonnal megkötöznének. Ennek az országnak vezetője elé ráncigálnának.
- Tudom, hogy nem egyszerű dolog. Mivel nincs túl sok barátom ezért veszélyes is. Mao vagyok egy határ menti kis faluból.
Megkönnyebbülök, hazudtam a nevemet és mást is illetően. Muszáj volt mert így a célravezetőbb most. A férfi közben és a csapat is elindult a templomuk felé. Eddig minden jól alakult, és ha kiakarok deríteni valamit velük kel mennem.
- Igen és szóval nem tudok azokról semmit. Meg fenyegetek és, szóval tudod ott voltál. Nem szeretem, ha valaki meg fenyeget.
Az utolsó mondatomnál kezem ökölbe szorul arcom kissé meg merevedik. Jele ez annak, hogy ez igaz majd hirtelen vidámabbá válok.
- Ren ott voltál és köszöntöttél. Te azért barátságosabb voltál mint azok. Ezért is segítettem, a korlátozott tudásom szerint magam módján.
A birtok hatalmas volt, és ilyen helyen még sosem jártam. ezért alaposan rácsodálkoztam a méreteire. Azt el se tudom képzelni, hogy ekkora hely egy emberé legyen. Igen biztos nem ők itt mind annyian a birtok tulajdonosai biztosan. Óvatosan lépdelek, de pont úgy mint egy vidéki lány aki nincs hozzá szokva az efféle gazdagsághoz.
- A mocsarakkal és ......
Egy előző mondatára válaszoltam volna amikor megpillantottam az egyik festményt. Egy kard ami a földöl áll ki és szinte az égig ér. Több ilyen alkotás is van. Meg figyeltem mindegyiken a kard ugyan az. Hozzám legközelebbihez lépve elkerekedő szemekkel figyelem a részleteket. Lehet csak én képzeltembe magamnak, vagy tényleg igaz lenne. Le hunytam egy pillanatra szemeimet, vissza emlékezek. Ott ült több kisebb béka társaságában. Pipája nagy füstöt eregetett, amit ki is fújt egyszer rám amikor találkoztunk. A kardja pedig ott volt mellette az övén.
- A kard, nagyon érdekes. Soha sem láttam festményen sem ekkora kardot. Biztos valami isten, vagy hatalmas lényé lehet csak ekkora. Mond, ugye jól sejtem a kard kapcsolódik a hitetekhez? Ren, ha szépen kérlek mesélnél nekem rola?

// Remiyu //


Ren minden szavadat érzelemmentes arccal, de udvarias taglejtésekkel konstantálta. Egészen addig, amíg a szavad el nem akadt a hatalmas kard láttán, mely rendkivül sok festményről visszaköszönt. Ekkor meghatódott arccal elmosolyodott és meghajolt, természetesen nem a Te, hanem a festmény írányába. Kezeit összeérintve mormolt néhány szót és könnycseppekkel az arcán felegyenesedett. Heves taglejtésekkel, a négy égtáj írányába, valami imafélét, vagy ehhez hasonlót produkált. Mindenesetre vicces mozdulatait, talán nem a legjobb ötlet kinevetni.
- Ez a kard isten fegyvere! Minket is azért hívnak Ördögi delegációnak, mert a kegyelmes Kami-sama mellett, apró ördögök vagyunk, hogyan is hasonlíthatnánk mi az Ő jóságához! De hát, ahogy látom nem vagy túl tájékozott az igaz hit szempontjaiból. Még szerencse, hogy legalább nem azokhoz az elvakult fanatikusokhoz csatlakoztál, akik hamis tanokkal tömték volna tele a fejedet és gonosz, sőt eretnek eszméikkel megrontották volna egy ilyen aranyos leány lelkét. Átok Rájuk!
A legutolsó mondatot kiáltotta és sok helyről felzengett az "Átok Rájuk". Arca újra érzelemmentessé vált, kezét feléd nyújtotta és ha elfogadod, akkor maga után von, egyre beljebb az épületbe. Ez még akár veszélyes is lehet, hiszen mi van ha csak megjátszák magukat és azt akarják kideríteni, vajon ki vagy valójában? Mert ezt sem lehet kizárni, sőt, talán egyáltalán nem érdekli őket a hit, csak azért találták ezt ki, hogy Konoha bátor Kunoichijét lebuktassák és elfogják! Ó, paranoiás gondolat, s talán túlzás is, hiszen ennyi mindent egyetlen ember miatt... De talán ha a látszat igaz, viszont ki tudja milyen módon áldoznak az istenüknek. Sok kérdés megválaszolatlanul, de ezek nem is fontosak, minden attól függ, hogy vajon bízhatsz-e bennük, mert ha igen, akkor semmi baj nincsen, de ha nem, akkor az előbbi gondolatok nagyon is aktuálisak.


Ha elfogadod a feléd nyújtott kezet, akkor ahogy beljebb mentek az épületben, elkezd beszélni:
- Nagyon szerencsés vagyok, hogy én vezethetem be a tiszta lelkeket az igaztalanok elleni harcba. Azon tiszta lelkeket kiket nem ragadott még el a Hit Őreinek nevezett, tébolyult, emberevő szekta... - ez egy fontos információ, ki tudja igaz-e - Kiket nem gyalázott meg a mérgező füstben az a sok őrült teremtés, kik kiirtották volna a falut, ha Isten nem szól közbe!
Rád mosolyog kedvesen, s most feltűnik, hogy igencsak jóképű. Karjai izmosak, ruhája makulátlan. Szobáról-szobára haladtok, gazdagon berendezett mindegyik. Pompa és dicsőség, és a hatalmas kard képe mindenütt. Úgy számolod, hogy a szoba ahol megáltok - mit szoba: terem, mit terem:  csarnok - nagyjából az épületeggyüttes közepefelé lehet. Az egész csarnok üres, hatalmas kupoláján mesterséges lyuk tátong, és a lyuk alatt méllyedés a földben. Az egész helyiség kör alakú és nincs ablaka. A felülről jövő fény, valamint gyertyák ezrei világítják meg a helyet. Szenvedélyesen a szemedbe néz.
- Minden évekkel ezelőtt kezdődött, amikor feltüntek a Tébolyultak! Akkor még senki sem gyanakodott, mindenki azt hitte, hogy igaz amit mondanak, Ők a jóság és a szeretet tanait ismerik csak el. Sokan beálltak közéjük, ám egyre kevesebbszer láttuk azokat, akik elhagyták a falut. Mígnem bátyám is elvakulttá nem lett és beállt a szektájukba. Pár nappal később azonnal elkezdték követelni a rám hagyott birtokot! Már a jog is, amire  hivatkozták, csak kitaláció volt! - egyre hevesebben kezd beszélni, mégsem rezdül arcizma sem - Azután kezdődtek az igazi bajok, miután ezt megtagadtam. Sok erőszak után, melyek olyan szörnyűek, hogy elbeszélésükre nem is vállalkozom, a falu előtti mezőn harcra készültünk. S már megindult a két fél, amikor isten kardja egyszerűen rázuhant a szektások vezérére. Ők rémületükben elmenekültek, én magam pedig megvilágosodtam. Itt, eme teremben helyeztük el a nagy és szent kardot. Csakhogy nemsokkal azután egy álnok szörnyeteg, mely füstöt köpött elragadta és nagy pusztítást vitt végbe. Azóta azért dolgozunk, hogy visszaszerezzük isten fegyverét, igen ám, de tudva, hogy a kard eltünt, ellenségeink felbátorodtak és bejárnak a faluba. Néha embereket visznek magukkal. Egyre merészebbek! Minél hamarabb vissza kell szereznünk isten kardját! És csoda: nem is olyan régen felbukkant az erdőben a hatalmas füstköpő szörny, azt mondják ott veszett és a kard magára maradt.
Izzó tekintetét nehéz állni, térdre borul előtted és könyörgő hangon megszólal:
- Ó bátor leány, mindenkire szükség van, aki az igazságért hajlandó harcolni. Segítesz nekünk, s közben Te is meglelheted barátod fegyverét!




Ha nem fogadod el a feléd nyújtott kezet, akkor csak rád néz és megkérdezi:
- Talán bárdolatlan figyelmetlenségemmel megbántottak, Mao-san? - hangja gyanakvó.

A magyarázata fel keltette az érdeklődésem egyre jobban. Az a kevés információ amivel szolgált elég volt abban, hogy döntsek amikor kezét felém nyújtotta. Talán ez hiba volt a részemről, de majd kiderül.
Ahogy haladtunk az épületben egyre beljebb figyeltem a szobákat. Igyekeztem meg jegyezni az utat kifelé ha valami baj történne. Felfigyeltem az itt is elhelyezett képekre és más apró jelekre. Micsoda dolgokat tud szülni egyetlen apró melléfogás. Egy kis balszerencse, vagy talán épp egy ügyetlenség és tessék. A nagy főnök ezúttal elszúrt néhány dolgot.
- Nem fognak megrontani soha, mert nem hagyom nekik.
Az mikor az ember evésre terelődött a szó az arcomon szomorú ám undort kifejező érzelmek futottak át.
- Meg enni egy másik embert.... ez ez egyszerűen....maga a fertő. Undorító és megvetendő dolog.
Ahogy folytatta a mesét rá jöttem, hogy már máskor is hagyta el a kardját. Csak idővel vissza szerezte a nagy főnök, így ez nem tudódót ki.
Ohh menyire béna, hogy nem tud figyelni a holmijaira. Lesz egy pár szavam hozzá, csak érkezek vissza. Elérve a központi helységbe tovább folytatja a történetét. Elmeséli hogyan is indult el ez az egész mi volt az első lépés, és mi a végső csepp a pohárban.
Letérdelt elém hirtelen és ezt nem tudtam mire vélni zavarban voltam.
Alaposan elpirultam mikor könyörögni kezdett.

Segítsek neki, vajon ezt kellene tennem? Akár hogyan is végig gondolva egyedül kevés esélyem van a kardot előkeríteni. Közben ujjra össze akadok azokkal nos a segítségük is jól jön. Igaz ezzel kicsit kihasználom őket, de majd kitalálok valamit amivel nem csak a kard de ez a hit kérdés is megoldódhat.

- Rendben van, segítek meg lelni isten fegyverét.

// Itachi //



Gyűlölet feszült, gyűlöletnek, harag haragnak, megvetés megvetésnek. Ebben a negatív érzelem kavalkádban, melyben minden negativitás mindenki ellen sugárzott, az ember könnyedén úgy érezhette, hogy ebben a világban nincs többé semmi jó. Szinte fojtogató volt a levegő, ahogy Yuu a szellemmel viaskodott magában, ugrálva a valós világ és tudatának szintén valós síkja között.
- Még, hogy adjam át az irányítás… - köpött Yuu megvetően a szellem felé. – Még mit nem!
A síkok közti ingázás egyre inkább kikészítette, de saját reménytelensége tartotta benne a lelket. Habár sorsát már megpecsételte egy ostoba döntéssel, úgy fog ebből a világból távozni, ahogy Ő akar és nem hagyja másnak, hogy kedvére ugráltassa. Még ha ez azt is jelenti, hogy szembe kell szállnia a lelkét marcangoló keserű vesztessel, aki képtelen volt halálában nyugton maradni. Sok választása azonban nem akadt számára. Ahogy egyszerre jelen volt mindkét világban, az események felgyorsultak és míg a szellem követelőzött, addig az ellenséges shinobik, kikre lecsapni készült, most ők próbálják meg eltörölni a föld felszínéről őt.
~ Lehet mégis csak engednem kéne neki? ~
Alig gondolta végig ezt az egyetlen mondatot, a szellem sok választást nem hagyva neki mellette termett és feltöltötte saját démoni chakrájával. Yuu felüvöltött a túláradó erő hatására, míg a földi testéből füstszerű chakra kezdett kiszivárogni, elméje pedig ismét ura volt testének és immár koncentrálhatott arra, hogy eltapossa ezeket a szánalmas emberi lényeket.
~ Használd a chakrát… használd a kardod… ~ - hangzott az egyértelmű utasítás.
A démoni erő végigszáguldott rajta, egyenesen a kard pengéjébe, bár azt nem lehetett sejteni, hogy mindez így miért jó, egy dolgot biztosan tudott. Mielőtt bármelyik ellenfele akár csak pisloghatna is, kettészelő őket egyetlen csapással.
A bíbor fényben játszó penge mintha csak vágyának akart volna megfelelni és kiterjesztette a kardot körülölelő chakrát, megnövelve annak hatótávját. Azonban korántsem volt ilyen egyszerű a helyzet. A benne lakó parazita lélek némiképp rátelepedett tudatára, Ő volt az aki formálta a bíbor chakrát, hogy annak segítségével legyőzhessék a két férfit.

// Remiyu //

Bátor szavaid, miszerint nem hagyod megrontani magad, látszólag elégedettséggel töltötték el. De nem is ez volt az aminek igazán örült, hanem az, amivel könyörgésére válaszoltál. Ezen szavaid után újra meghajolt előtted, majd felkelt. Szemedbe nézett, majdnem egy teljes percig, mintha elszántságodat próbálná kiolvasni, lelked tükreiből.
- Nagyszerű, nagyszerű. Örülök, hogy megérintett az igaz oldal melletti elhatározás szelleme. Megfordult a fejemben... - itt elpirul, lesüti a szemét - hogy Te talán... hogy Te... - meglepő lehet ez a hirtelen jött szégyenlősség, hiszen eddig olyan határozott volt - Te talán... Talán Te is Isten küldötte vagy! Holnap akartunk indulni és az a gond emésztett minket, hogy nem maradna elég ember a falu védelmére, és ekkor megérkeztél Te, Mao-san...
A férfi látszólag még folytatni akarta, de ekkor belépett egy másik alak, szintén fekete köpenyben. Ren és az újonnan érkezett szeme egy pillanatra találkozott, alig láthatóan bólintottak egymásnak.
- Bocsánat Mao-san - szólal meg Ren, de úgy mintha előbbi szégyenlőssége sose létezett volna - Most mennem kell. Zanten-kun a szolgálatodra áll! - ekkor a belépett férfi felé tekintett - Zanten, holnap Mao-san is velünk jön, segíts neki mindenben!
Ezzel Ren elviharzott. A Zantennek nevezett férfi nyers modorú, de a kapott parancsnak teljes mértékben engdelmeskedik, minden kivánságodat teljesíti, ha az nincs nagyon elrugaszkodva a földtől. Kapsz szállást, ételt, sőt ha ígényelsz akár fegyvereket is. Szobád szintén díszes, ha Konoha egyik fogadójában akarnál ilyet kapni, arra biztos rámenne pár heti fizetésed, a koszt is mennyei. Estefelé magadra hagynak, de addig Zanten szívesen beszélget veled, ha ígényled.
Az este folyamán van lehetőséged akár kutakodni is, vagy hasonlók, de ha nem tervezel ilyesmit, akkor másnap korán reggel Ren meglátogat, mondván fél órán belül indul a Kard Kereső csapat, s nem ártana megreggelizned, felkészülnöd.


// Tömören: rajtad múlik, hol folytatjuk a történetet, ha az este valami magánakciót tervezel, akkor azzal, ha nem akkor reggellel. //

A férfi kitörése, vagy is a viselkedése kissé meglepet ismét. Valami rejtélyes ügyben távoznia kellett no nem is olyan rejtélyes az az ügy. A holnapi indulást kell előkészíteni biztosan.
- Talán van rá némi esély.
Mondom a távozó férfinak és az újonnan érkező felé fordulok. Zanten nocsak. Az ő arckifejezése sokkal szigorúbb. Valóban ahogy mondta a modora is sokkal nyersebb. Amit kértem az teljesítette és nem voltak nagy igényeim. Még is a szállásom ezt túlteljesítette legszívesebben körbe rohangáltam volna a szobában. Majd az ágyra vetve magam ugráltam volna egy kicsit. Még is igyekeztem komolynak maradni, de volt egy kérdésem a férfihoz kit mellém rendeltek.
- Mond te is úgy vélekedsz ahogy Ren?
Közben a már szobába kéretett vacsorával szemeztem. Valamint egy fontos dolgot azonnal a kezembe vettem. Nagy pohárnyi jég hideg tejet. Mit rögtön meg is ízleltem majd elfogyasztottam. Az után következet csak a zöldségekből és halból álló vacsora. Ami szintén isteni volt. Végig gondolva ez nekem iszonyatosan sokba kerülne ha most fizetnem kellene érte.
A férfira figyelek miközben végig hallgatom a válaszát és azt mérlegelem magamban. Majd az étkezés befejezte után kértem még egy pohár tejet.
- Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésemre. Most ha meg engeded szeretnék aludni térni és erőt gyűjteni a holnapi napra.
A férfi távozása után az ágyba tértem aludni. Az álom nem jött szememre, tudván idegen helyen vagyok ami veszélyeket is rejthet magában. Nem voltam képes elaludni csak forgolódtam. Még is jobb volt mintha nem is pihentem volna. Legalább testem izmai kipihenhet ék a fáradalmakat. Ritka pillanatokban mikor az álom elnyomott az elmémnek is sikerült.

// Remiyu //

A távozó Ren nem fordult vissza szavaid után melyek vagy reményt, vagy pedig tévedést tartogatnak. Lehet nem is hallotta, vagy csak túlzottan reménykedik és ezért nem akarta meghallani a bizonytalan választ. Vagy meghallotta, de nem mert visszafordulni, nehogy arca elárulja gondolatait. Bizony még sok lehetőség van, de talán benned fel sem merülnek ezek a gondolatok, vagy ha fel is merülnek, akkor esetleg máshogy, másféle szavakkal, melyek nem gyökeresen, de formálisan változtatnak a jelentésen.
A Zanten felé intézett kérdésed, vacsorád elfogyasztása közben, hamar válaszra is talált, ahogy a férfi a maga egyszerű és nyers módján ezt felelte:
- Ren Isten Prófétája, az ő szava az én szavam. Az Ő igazsága Isten igazsága, így tehát az én igazam is.
Magadra hagy az éjj óráiban, amik neked nem hoznak sok örömöt. Forgolódsz és a fáradtság nehezen múlik. Néha farkasüvöltés hallatszódik, máskor a kutyák csaholnak valahol a messzeségben.
Reggel Ren kopog, de nem sokat teketóriázva belép a szobádba. Jobb kezében egy tálca, rajta minden földi jóval, míg bal kezében egy fekete köpeny, mely belül pamut, kivül vízáló vászon. Ezeket neked hozta, ahogy a következő szavakat is:
- Reggeliz meg Mao-san, öltsd magadra a köpenyt. Isten viharral támogat minket, így ellenségeink nem tudják kifigyelni lépéseinket.
Ennyit mond, ezután kezét összeérintve távozik. Negyed órányi készülődést hagynak neked, végül megjelenik Zanten, hogy a maga módján szóljon indulás van. Amennyiben eleget teszel a kérésnek, kivezet a falakon belül egy tető alá. Körülbelül húsz ember verődött össze, mindannyian fekete köpenyben. Az időjárás zord, zuhog az eső és sötét fellegek gyűlnek. Téged mindenki szertartásosan üdvözöl. Induláskor Ren melléd somfordál és megkérdezi:
- Te shinobi voltál, ugye Mao-san?
Noha kint vagytok az esőben, ezért kevésbé terjed a hang, de érzed a levegőben szálló feszültséget. Mindenki fülel, okosan kell válaszolnod, de persze az után a szél technika után kockázatos lenne ezt letagadni, na de mi van ha bevallod az igazat? Talán ennyire nem bízhatsz bennük, esetleg mégis? Döntés a kezedben, ők várják a válaszodat...

//Hiroto jk mesélőnek//

A fiatalokkal sikeresen átvágtunk a Tűz országán. Az álcám, nagypapa az unokáival, tökéletesen bevállt. AHogy megbeszéltük, a Tűz, Fű és a Hang országának határánál elváltunk, ők a Fűn keresztül tovább mentek a Föld országába, hogy megtalálják az öreget, bár sok sikert hozzá, hiszen a történetet csak én találtam ki, hogy teljesítsem a tanáromnak tett ígértemet, hogy eltüntetem a két fiatalt. Elváltunk, megvártam, míg eltűnnek, majd én is átlépem a Hang országába a határt, ami nem nehéz, hiszen az ellenőrzést végzők kérésére felmutatom a fejpántomat, amit ugyan lophattam is volna de ez nem zavarja a Hang határőreit. Nem sokkal a határ átlépés után Taishi csatlakozik hozzám. Nem tudom, hogy honnan tudta, hogy itt vagyok, de nem firtatom a dolgot, hanem örülök, hogy újra a közelembe van. Két dolgot közöl. Az egyik, hogy feladata van számomra, a másik pedig az, hogy szerzett egy technika tekercset, ami talán érdekel, de egyelőre nem adja át a tekercset, majd egy kicsit később.

//Ha lehetséges, akkor szeretném megtanulni a Shinkeitsuu // Idegfájdalom nevű orvosi ninjutsut, amit Taishi njk karakterem tanítana. Mivel nincs már keretem a hónapban így a technika tanulása Decemberre marad.//

//Tenshi - Árnyak nyomában//

Pár órája rójátok már a Hang országának útjait, amikor három felfegyverzett csavargó megállít benneteket: egy álarcos veletek szemben, két másik pedig mögöttetek. Elszegényedett tolvajoknak tűnhetnek, bár fegyver van náluk bőven. Az előttetek álló szólal meg és végig ő is beszél.
- Megállni! - kezdi. - Ez egy rablótámadás, adjatok át mindent, különben itt haltok meg! - fenyegetőzik. 
Taishi ekkor megcsóválja a fejét. Látszik rajta, hogy nagyon unja a dolgot. A két hátsó csavargó ekkor fegyverrel a kézben közelebb araszol hozzátok. Nagyon óvatosak, mintha félnének tőletek.
- Tenshi, intézd el ezeket a szerencsétleneket... Nincs kedvem hozzájuk! - adja ki az utasítását a férfi
Ekkor az előttetek lévő csavargó két kunait húz elő a ruhájáról és hajítja feléd. A hátad mögül a sisakos fickó indul meg az irányodba, de kerülve az eldobott fegyvereket. Jelenleg két ellenfél támad rád egyszerre, a harmadik Taishi-t vette célba.

A Hang országa, ugyan szövetséges nemzet, de ismeretlen, ahogy rójuk a kilométereket figyelem a környezet változásait és az esetleg chakraforrásokat, de itt van Taishi, így shinobi nem nagyon tud váratlanul a közelünkbe férkőzni, ha csak nincs legalább olyan szinten, mint a férfi. Hamarosan három álarcos jelenik meg, egy szembe, kettő mögöttem. Nem hiszem, hogy átjátszották Taishi képességeit, biztos vagyok benne, hogy ő tudta, hogy jönnek, hiszen ilyen szintű shinobit nehéz kijátszani, inkább másra tippelek, hogy a támadóink egyszerű banditák, bár akkor éreznem kellett volna a mozgásukat, ha éppen nem bambulok el, mert hát megesik az emberrel, ha túl nagy a biztonság. Fenyegetésre csak elmosolyodom. Taishi mondatából csak megerősödik bennem a gondolat, hogy nem ninjákkal hozott össze a sors, talán itt az ideje, hogy az utóbbi időben tanult technikákat használjam. Taishi csak a fejét csóválja, közben érzem, hogy a hátsók közelebb kerültek, de ez a szintemen már elvárható, hogy a belátható területen belül kevés dolog zavarhatja meg a figyelmem. Taishi az unalom érződik, de hát nem lehet felróni neki, ezek a legyek csak zavaróak a számára sok fenyegetést nem tartogatnak számára. A mondat elhangzására a szembe lévő két kunait dob felém, amit egyszerű mozdulattal kerülök el, majd a genjutsu shibari // Illúzió kötés technikával támadom a három férfit, akik ha sikeres vagyok, akkor egyszerre mind a hármukat képes vagyok megbénítani. Ha ninják lennének talán nem lenne ilyen könnyű dolgom, de három egyszerű embernél talán nem jelenthet kihívást a dolog. Ha sikerül, akkor sok dolgom nincsen, hiszen három mozdulatlan ember nem sok ellenállást mutat, főleg, ha képtelenek a chakrahasználatra, hogy kitörjenek a technikából, így egyszerűen csak a hátsó kettőt megölöm, hogy a harmadikat, feltehetően a főnököt kikérdezzem, hogy mégis mit akar és mi keresnivalója van errefelé.

//Tenshi - Árnyak nyomában//

Amint elkezdődik a harc, könnyedén elkerülöd a feléd repülő fegyvereket, majd hozzálátsz, hogy használj egy Genjutsu-t. Sikeresen létrehozod azt, rövid időre tényleg mozdulatlanok, de hirtelen valamilyen oknál fogva kiszabadulnak az illúziódból. Pár pillanatig még zavarodottak, így legalább egyet könnyedén meg tudsz ölni, de a másik kettő akár bajt is hozhat rád, ha nem vigyázol. A párosból jelenleg a sisakos van a legközelebb hozzád, aki kardját szorongatva újra neked ront. A társa néhány apróbb golyót vett elő egy kis erszényből és épp arra készül, hogy feléd hajítsa azokat. A kopaszt jelenleg nem látod, de valószínűleg ő sem akar sok jót tenni érted. Mivel a Genjutsu-d megzavarta őket, így van esélyed, hogy a párosból valamelyiket eltedd láb alól. Melyiket választod?


//A helyesírásra és a szóismétlésekre figyelj oda!//

A harc amilyen gyorsan elkezdődött, olyan gyorsan ért véget... Vagyis ért volna, ha sikerül a tervem. A terv hibátlan volt, mégis valamiért félresikerült. A technika sikerült, mégis valahogy ellenfeleimnek sikerült kitörniük a genjutsu shibari technikából. A technika szerencsére legalább annyira megzavarta őket, hogy van egy kis időm. Gondolkodás nélkül választottam. A sisakost választom, hogy ő legyen az első áldozatom. Gyorsan mozdulva a sisakos mögé kerülök és elvágom a torkát. A folytatásról nincs tervem, vagyis még nincs de ez az állapot nem tart sokáig. Összecsapom a kezemet, mire a még életben lévő és a közelembe lévő támadó egy vízburokban találja magát a kibuggyanó vízbörtön technikának köszönhetően. Ha ez nem elég, márpedig nem lesz elég, hiszen van egy harmadik tag, akkor a Junsun kai// víz pajzs lövedék technikát is előkészítem, hogy ha esetleg a harmadik támadó lesből akarna támadni. Ugyan egy robbanástól nem véd meg, de az egyszerű fegyverektől vagy akár egy nyíltól is igen.

A fickó alig tudott reagálni, máris mögötte teremtél, majd könnyedén elvághattad a torkát. Ezt követően pedig létre hozol egy vízbörtönt a másik ellenfeled körül. Ekkor újabb váratlan dolog történik. Elhajítja a kezében lévő golyókat és azok egyszerűen csak eltüntetik a suiton technikádat. Ezután pedig tovább repülnek feléd, majd a közeledben felrobbannak. Ha nincs a vízpajzs, akkor valószínűleg már cafatokban lennél szétszóródva a környéken. Ekkor lép közbe a társad. Könnyedén megöli a golyóst, majd az utolsó rablót fegyverzi le. Őt azonban nem végzi ki, helyette valamilyen módon megbénítja.
- Tenshi, itt az idő, hogy újabb technikát tanulj! - szólít meg. - Most megtanítalak, hogyan vallass ki másokat. A kezedbe kell koncentrálnod a chakrádat, majd pusztán meg kell érinteni a célpontodat. - mondja, miközben ezt mutatja is.
- Amikor hozzáértél, a chakrádat át kell vezetned a megérintett testrészbe és fel kell halmozni azt. Ez hatalmas fájdalmat fog okozni, illetve később, ha egész jó vagy, akkor bénulást.
Eddig még a levegőben volt a keze, ami körül láthattad a kék aurát. Az utolsó szó kimondása után, a fickó vállára teszi a kezét, aki pár pillanat múlva üvölteni kezd.

/A feladatod 15 sort írni magáról a tanulásról. A végére annyit érsz el, hogy fájdalmában feljajdul egyet a fickó. /

Ma valahogy nincs szerencsém, olyan technikák, amik még shinobik ellen is hatásosak voltak, most sorra mondtak csődöt. Nem értem, hogy mi lehet, ha nincs a víz pajzs, akkor még meg is halok, de szerencsére nem így történt. Ekkor lép közbe Taishi és öli meg a golyóst, majd kapja el a harmadik tagot, fegyverzi le és bénítja meg. Nem tudom mi lehet a technika, de biztos vagyok benne, hogy valami genjutsu lehet. Egy pillanatra elbizonytalanodom, hogy vajon mért nem végzett vele, de aztán gyorsan megkapom a választ. Egy technikát akar tanítani nekem, amivel vallathatok és akár később ki is üthetek valakit a fájdalommal. Shinkeitsuu // Idegfájdalomról van szó. Figyelem a magyarázatot, kezembe kell koncentrálnom a chakrámat, majd megérinteni az áldozatot, érintés után átvezetni a chakrámat és fel kell halmozni, ami majd a fájdalmat okozza és esetleg bénulást. Figyelem a bemutatót és én is használni akarom. Ez egy hasznos technika lehet, sok esetben mentheti meg az életemet. Gondolkozom, újabb orvosi technika, amit majd használhatok, hogy mégis hogyan lehetséges ez.
Ahogy mondta elkezdtem a kezeimben koncentrálni a chakrát és megérintem a férfit, aki korábban meg akart ölni. Nem sok sikerrel jártam, talán az összpontosítás volt a hiba, de rájöttem, hogy az átvezetés maradt el. Gyorsan átgondolom a chakraelméletet és rá kell jönnöm, hogy a technika a chakra testen kivüli tárgyban való irányításán alapszik, vagyis a használó testén kívüli, chakra irányításával és/vagy fizikai változással létrejövő technikák, amelyek változásokat idézhetnek elő a időlegesen vagy véglegesen a tárgyban, a testben, amire alkalmazzák, annak teljesítményét, ellenállását, működését, tulajdonságait módosítják, ezúttal pedig fájdalmat okoz. Újra összpontosítok a kezembe, majd megérintem az áldozatot és átvezetem a chakrát az áldozatba, de nem történik semmi. Újra gondolom a dolgot és egyből rájövök, hogy kevés volt a chakra. Újra koncentrálok, most több chakrát gyűjtök a kezembe és megérintem. Átvezetem, de ezt csak egy alapnak veszem és tovább pumpálom a chakrát bele, amitől hamarosan feljajdul fájdalmában.

Társad csendben várja, hogy mit érsz el. Kezdetben nem is rossz, eléred, hogy szisszenjen egyet a fickó. Ezután viszont tovább kell haladnod.
- Rendben van, az alap metódust elsajátítottad. Most viszont sokkal több chakrát kell a testébe koncentrálnod és pusztán egyetlen pontba! Addig meg sem állunk, amíg el nem árulja, honnan jött! - mondta Taishi.
- Honnan jöttél? - kérdezi, mire nem jön semmilyen válasz. Ekkor a társad rád néz és bólint egyet. Itt az idő fokozni a fájdalmait!

//Újra 15 sort kérnék a fájdalom fokozásáról. Azzal ne foglalkozz, hogy mit mond a célpont, azt majd én írom le!//

//Egyszer megírtam, de a gépem elszállt, nem tudom, h lesz-e olyan, mint az első//

A technika első lépése sikerült, vagyis már fájdalmat okozni tudok vele. Egyelőre nem látom, hogy a csatákban ez hogyan fog segíteni, de biztos vagyok benne, hogy ha Taishi úgy látja, hogy ez egy hasznos technika a számomra, akkor az is. Tehát fájdalmat okozni tudok, de még az ájulás messze van. Közben Közben a fogoly kérdez, de nem válaszolok, semmi köze nincs hogy honnan jöttem, nem mellesleg én magam sem vagyok benne biztos. Konohába nőttem fel, de mint megtudtam az egész csak a képzelet szüleménye volt, egy álom, majd onnan Kirigakuréba kerültem. Már nem tudom mit hihetek el és mit nem, így ha akarnék sem lenne válaszom a kérdésre. Taishi bólint, hogy mehet. Átgondolom magamba a korábbi gyakorlást a technikával, majd valamivel több chakrával megismétlem a korábbi eredményt, de csak kísérleti jelleggel, aminek egy hosszabb tartó, de körülbelül ugyanolyan intenzitású nyögés az eredménye, majd még tovább növelem a chakrát két alkalommal, de az eredmény szinte ugyanaz. Egy próbát teszek azzal, hogy megduplázom a mennyiséget, de csak erősebb kiáltást nyerek vele. Átgondolom a dolgot és lassan rájövök, hogy a fájdalmat nem csak a több chakrával lehet elérni, mert ha egy bizonyos mennyiséget küldök csak át, azt könnyebb semlegesíteni, így arra a következtetésre jutok, hogy a felhalmozott chakrát folyamatosan fenn is kell tartani. Ezzel a gondolattal álltam neki a következő próbának. A lehető legtöbb chakrát halmoztam fel a kezembe, majd mikor megérintettem a tenyeremmel és átvezettem a chakrám, szépen lassan, majd egyre gyorsabban elkezdtem pumpálni a chakrám, hogy egyre komolyabb fájdalmat érezzen. Üvöltése lassan elviselhetetlen, remélem megtalálom azt a mennyiséget és gyorsaságot, ahol aztán elájul, mert akkor a következő próbánál egyből ott kezdhetem és ha az meg van, akkor az azt jelenti, hogy elsajátítottam a technikát.

//Taishi kérdezett, nem az áldozat  //

Sikeresen fokozod a foglyotok fájdalmát, majd egyszer csak elájul. Taishi megcsóválja a fejét, majd megalkot néhány kézpecsétet és a száján egy enyhe vízsugarat lehel ki.
- Már majdnem jó - mondta. - Állj fel! - ekkor megragadta a banditák és felráncigálta a földről. - Most egyetlen egyszer érintsd meg a combját, és az eddigiek alapján vezesd bele a chakrádat. A lényeg, hogy a fájdalom bénítólag hasson a végtagra, tehát a lábára! Most pedig beszélj, honnan jöttél! - jelenti ki fenyegetően a "labor patkányotok".
A fickó azonnal beszélni kezd és elmondja, hogy egy kis faluból jött, amelyet csak banditák és a hozzátartozóik laknak. Ezen kívül elárulja hogy a különleges golyókat az egykori vezetőjük adta. Ezekkel hatástalanították a különböző ninja technikákat és bántak el sokakkal. Igazán komoly ellenfelet viszont csak most először fogtak ki. Amikor Taishi rákérdez, hogy vannak-e további golyók a faluban, a férfi határozottan kijelenti, hogy nincsenek.
- Kezdeheted Tenshi... - mondta a társad.
A rabló megrémülve nézett rád, majd láthattad, ahogy lassan összevizeli magát és szinte már sír.

//Még egy utolsó kör a tanulásról. 3 próbát kérek, az utolsó végén sikerül a technika, megbénítod a lábát és a férfi össze esik. Csak nehogy nedves legyen a kezed  //

Eddigi feladataimat jól teljesítettem, nagyon büszke vagyok magamra. Ahhoz képest, hogy majdnem megöltek most nem tűnik túl bátornak, most hogy a társai már nem nagyon okoznak problémát, még ha nem is nekem, hanem Taishinak köszönhető a dolog, eléggé gyámoltalannak tűnik a fickó. Ájultan meg még kevésbé tűnik veszélyesnek, bár nem sokáig marad így, mert Taishi egy kézpecsét sorozat hatására kiköpött vízzel magához téríti és ki is adja a következő feladatot. A lábát kell megérintenem, amitől elvileg lebénul a testrésze. Közben Taishinak arra is marad ideje, hogy az áldozatunkat faggassa. A fickó mindent elmond, egy faluból jött, ahol csak a banditák és a családjaik laknak, de ami a legjobban érdekel, ezek a golyók, de sajnos a faluban nincsenek.. Sajnálatos, ha a pasi nem tud semmit a golyókról, akkor nincs más választásom, mint megölni, hullára úgy is szükségem van a Fű országa elleni támadás után tanult technikámhoz. Mivel a fickó nem tud további értékes információkkal szolgálni, így kezdhetem, mire a gyávája összehugyozza magát. ~Szép.~ Nem szívesen nyúlok hozzá, de hát a technikát meg kell tanulnom, ha már elkezdtem. Elkezdem gyűjteni a chakrám a kezembe, majd keresek egy száraznak tűnő részt a lábán és megérintve elkezdem a chakrámat egybe áttolni. A hatás nem éppen az amire vártam, hiszen ugyan a fájdalom meg van, de a chakrám nem sokáig tart ki és a bénulás is elmarad. Átgondolom a korábbi gyakorlatomat. Nem lenne értelme több chakrát áldozni rá, inkább az előző feladat tapasztalata alapján kezdek el gondolkodni. Kevesebb chakrát koncentrálok a kezembe és újra keresek egy száraz részt, bár egyre nehezebb, hiszen az előző próbálkozásomnak hála újra összevizelte magát. A kevés chakrámat fokozatosan engedem át. A próba sikeres, a férfi összeesik és Taishi sem tudja felállítani, legalábbis anélkül nem, hogy tartania ne kéne. Elengedem a lábát, amibe lassan visszatér az élet, bár eléggé furán áll még. Újra kezdem a gyakorlást, mert Taishira nézek, aki csak rázza a fejét. Újra gyűjtök chakrát, majd finnyáskodva keresek valami relatíve száraz helyet és elkezdem a chakrámat egyre nagyobb mennyiségben átpumpálni, mire meg is van a hatás, egy hatalmas ordítás, majd a lába felmondja a szolgálatot, amit én sikernek könyvelek el, de ennek az eldöntését Taishire hagyom, amit jelzek is azzal, hogy ránézek, hogy mi a döntés.

Egyre ügyesebben próbálgatod a technika alkalmazását, majd végre valahára összejön. Taishi elégedetten bólint egyet, majd egy köhintést követően megszólal:
- Jól van, menni fog ez. Majd még később gyakorold olyan célponton is, aki még nem volt megtörve!
Alig fejezi be a mondandóját, lassú tapsot hallasz meg, majd egy gyaloghintó érkezik. Négy izmos férfi cipelte eddig, akik jelenleg fapofával állnak. A hintóba nem látsz be, mert valamilyen selyem lepel takarja, de egy kéz kinyúl, majd a mutatóujj jelzi, hogy menjetek oda. Taishi nem teketóriázik, azonnal oda megy és int neked is, hogy kövesd.
- Nagyon szép volt, amit műveltek! - mondta egy női hang. - Ha jól sejtem, akkor ti valamilyen vándor szerzetek vagytok. Lenne egy kis munkám a számotokra. Vállaljátok?
- Az attól függ, miről lenne szó! - válaszolt Taishi.
- Egy embert kellene eltenni láb alól. Nincs semmilyen ninja kiképzése, de meglehetősen erős ellenfél, pont a vetélytársam embere. Őt kellene megölni. Vállaljátok?
- Én nem, más dolgom van, de majd Tenshi elintézi. Mennyi lesz a fizetség?
- Áh, egyből a lényegre. Tíz ezer ryo-t tudok fizetni most azonnal. Viszont ha a csaj nem végzi el a feladatát, akkor nem lesz addig nyugta, míg életben van, erről biztosíthatom. Őt kell elintézni:

Ezt a képet nyújtja ki a hintóból a nő. Ha akarod el is teheted, a lényeg hogy végezz vele. Ha bármilyen kérdésed van, akkor azt még megteheted!

A próbálkozásaim végül sikerrel járnak, ahogy Taishi várja az áldozat lábai elernyednek, mintha csak egy rongybaba lenne. Taishiraa tekintek, hogy ennek kellet-e történie, mire ő egy bólintással és egy köhintéssel válaszol, majd megszólal. Igaza van, az áldozatom most gyenge volt, tehát ha majd csatában is képes leszek bevetni az lesz az igazi siker, mert ez most csak részleges, ahogy bennem az öröm is, hogy sikerült. Mondatát befejezi, amikor tapsot hallok. Nem kérdés, hogy nőtől érkezik, hiszen férfiak nem tapsolnak ilyen könnyedén, ilyen lágyan, ez mindenképp nőtől érkezik. Női megérzés, mire fel is áll a nyakamon a szőr és várom a támadást, talán a banditák vezetője, de csak egy gyaloghintó jelenik meg, négy izmos pasi cipeli.  Nem, neki biztos nincs köze a banditákhoz. Egy női kéz nyúl ki a hintót eltakaró selyem mögül, ahogy éreztem, és hívogat. Nem bízom benne, de Taishi megy, így én sem maradok el. ~Vándor szerzetek? Ne röhögtess. Te meg mit keresel itt? Nem egyértelmű? A harc unalmas volt, de felkeltette az érdeklődésemet a folytatáshoz.~ Valóban nem jelentett túl sok kihívást a csata hiszen Taishi itt volt. Érdekel a munka, de a szavakat Taishi mondja ki a saját nyers modorában. Nem bánom, hogy ő beszél, addig én gondolkodhatok. Figyelem a nő és a társam beszélgetését. A Hullámban megtanultam, hogy az ilyen munkák, ahol határidő van, nem mindig szerencsés. A gyilkolás viszont a fejembe lévő hangnak felizgatja a gondolatait, ami szerencsétlen módon a sajátom is, így engem is érdekel a dolog, jobban mint az aggódás, hogy mi történhet, ha nem sikerül. Taishi lelépése nem zavar, hiszen ő csak a tanárom, képzett shonobi, de tudom, hogy nem vesz részt küldetésekben, ezt leszögezte amikor először találkoztunk. A pénz pedig még tovább izgtja a képzeletemet, még ha 10 000 ryu nem sok, de eddigi legtöbb pénz, amit küldetésért ajánlottak. Átveszem a képet és megnézem. Mivel nem jelzik, hogy kell a kép, így elteszem.
- Elvállalom. Merre találom az illetőt? Ha nem ninja, akkor milyen képességekkel bír?
Kérdésem ennyi van, , pár dologra lenne szükségem egy nagyméretű tekercsre és valamire, amivel bebalzsamozhatom a testeket, hogy alkalmasak legyenek a shikon no jutsu // Halott lélek technika használatára. Inkább Taishira nézek.
- Szükségem lenne néhány dologra egy technkához itt maradsz vigyázni a testekre, amíg visszatérek?
Természetesen az után lépek le, hogy a nő odaadta az ígért pénzt és a válaszokat.