Atarashi Mizu (Halász falu)

Shimura Danzou Vas. Júl. 17 2016, 19:04

Atarashi Mizu egy poros kis halászfalu. A falu körüli földterületen gabonát termesztenek. Alig néhány tucat család lakja, a legtöbben halászattal foglalkoznak. A háború miatt minimális helyőrség tartózkodik a faluban, többnyire zsoldosok. Vezetőjük egy kisebb rangú tiszt a Daimiyo seregéből. A falu a Füst Országának Észak-Keleti részén helyezkedik el. Az épületek fábol, vályogból, vagy szalmából készültek és elég gyakran építik újjá mindet az áradások miatt. Apró, szélvédett sziklapartnak köszönhetően a halász csónakoknak éppen ideális környék.

**Sugawara Masahiri** Pént. Júl. 29 2016, 16:50

// Rettegj, Kiri! //

Masahiri békésen várt. Nem is olyan rég érkeztek meg a kis halászfaluhoz, Atarashi Mizu-höz. Nii a tábort biztosította, Ichi pedig a faluba ment. A lány küldte oda, hogy információt szerezzen. A pontos utasítás voltaképpen az volt, hogy kérje el az őrjáratok rendszerét, és ha belefér az idejébe, kérdezze körbe a civileket is - persze csak puhatolózva, nem tudnak-e valami szokatlanról környezetükben. Ugyan már elég sokat tudott a környékről, ezeket fel is írta egy tekercsbe, de sosem mehet az ember elég biztosra. A küldetése kiemelten fontos volt, nem mehetett bájjal a falnak. Most például nem is vált volna be a szokásos trükkje, amit a férfiak ellen szokott használni. Miben segített volna? Pillanatnyilag csupán várakozott. Várta, hogy Kirigakure katonái felfedjék magukat. Ichi is ezért ment a faluba, ugyanis Masahiri csupán a következőket tudta:
A falunak 93 lakosa van. Az átlag életkor durván 34 év, az életszínvonal jó esetben is közepes. A vezető szamuráj, elég idős, talán vele egyenrangú - ami harcot illeti. Közvetlen alá három gyenge katona tartozik. Ezen kívül erősítésre számíthat egy kaszárnyából, de értéktelen közkatonákat várhat csupán, semmi többet. Legfeljebb nyolc fős az ellenség tábora, de ami aggasztó, hogy van köztük három ANBU, vagy több. Nem akarta, hogy a helyi erők tudomást szerezzenek az akcióról, ugyanis gyanús, hogy vannak köztük Ashigének jelentő kémek. Masahiri ha lehet, elkerülte volna a katonák bevonását. Ugyan birtokában volt egy irat, amely felhatalmazza őt a vezető feladatkörének gyakorlására, de minél többen tudják a részleteket, annál nagyobb a kockázat. Legrosszabb esetben a köd-ninják is tudomást szereznek jelenlétéről, és akkor elbukhatja a küldetést. Ez volt az oka annak, hogy ideiglenesen álnevet választott magának. Nem bonyolította túl, a Sugawara Masahiri variálásával Masawara Sugahiri lett, de nem jellemző az emberekre, hogy anagrammákon törjék a fejüket.
- Nii, tudsz faragni? - kérdezte beosztottját, amikor az végzett. Szüksége volt pár kis eszközre. Rövid, nagyjából harminc centis karókra, amiket a földbe tud szúrni, és ott észrevétlenül meglapulnak. Nii feladata az volt, hogy emberi arcot faragjon legalább öt karó tetejére, amik majd kellenek a Tatsu Teichi no Jutsuhoz. A karók közül kettőt a faluban szándékozott elhelyezni, egyet a kaszárnyánál, és újabb kettőt az olyan esetleges rejtekhelyek közelében, ahol az ellenség meglapulhat. Ugyan tisztában volt vele, hogy a táborból nem fogja tudni használni őket, ennek ellenére hasznosak lehetnek majd. Ha elkészülnek, csak elteszi őket, ez ráér, majd ha többet tud. Továbbra is az a kérdés foglalkoztatta, amire a választ kellett megszereznie. Mit kereshetnek itt köd-ninják. Értesült Kenshiro Mirubi mozgolódásáról, de nem tudta elképzelni, hogy együttműködjenek. Viszont az már rég rossz, hogy bejuthattak az országba.
~ Talán ez lesz az utolsó küldetésem. Az biztos, hogy elég veszélyes. ~ futott át az agyán.

// Első posztnak remélem jó, aztán majd ha lesz sűrűje a dolgoknak... ^^ //

Shimura Danzou Vas. Aug. 14 2016, 17:26

// Masahiri //

Ichi érti a dolgát, de ez nem lehet véletlen. Egyértelmű, hogy ezért osztották be Masahiri mellé. A Daimiyo mindig is bőkezű volt, ha érdeke úgy szolgálta. Masahiri tudna erről mesélni, de azok régi emlékek...
Ichi friss és fontos információkkal tért vissza. A helyi kaszárnya csapatai járöröznek a környéken. Több kilátó épült, ahol két-három fős csoportokban őrködnek. A legközelebb száz méterre van észak felé és van egy százötve méterre délre. Még látni is az északi őrhely füstjét az ég felé szállni. Ám a sziklák és néhány fa eltakarja, így a faluból magát a kilátót nem látni. Ichi azt mondja, hogy néha elnéznek a falu felé is a kisebb őrjáratok, bár ez ritka. A falusiak nem tapasztalnak semmi különöset, bár a "Bajkeverő" Battosai most is valami ocsmány tréfán törheti a fejét, mert mindig olyan komor, sőt, néha még kedves is, máskor meg mintha ideges lenne. Azt beszélik, ez elég szokatlan tőle, mert egyébként egy érdektelen, lusta dög.
Nii szintén ügyesnek bizonyult. A tábort a falun kívül, három nagyobb fa takarásában állította fel. Egyszerű, de kényelmes és terepszínű sátrak, melyekben néhány napnyi száraz élelem és víz van felhalmozva. Semmi különleges. Egy térkép és néhány egyszerűbb kés, mintha csak amolyan vándorok, világutazók volnának. Öt apró, de csinos szobrocskát faragott Masahirinek.
Ichi azt mondta, hogy Jirou, a falu vezetője örömmel látná őket a házában, amennyiben ez nem akadályozza az ittlétük okát. Szamurájok és szokásaik... vajon érti egyáltalán a vénember, hogy mit jelent az Ő megjelenése?

**Sugawara Masahiri** Hétf. Aug. 22 2016, 20:55

Nii elkészült a táborral és a kis szobrocskákkal. A bázisuk egész takaros lett, katonához méltóan puritán, csak a legfontosabbakat tartalmazta. Masahiri - illetve a küldetés erejéig Sugahiri átvette a faragványokat, és elrakta. Ichi is feltűnt, újabb információkat hozva. Elbeszélése alapján Hiri felvitte a térképre a kilátók pontos helyét, és a bennük figyelő őrök becsült látómezejét. A térképre ezen kívül az öreg szamuráj lakása, és a kaszárnya volt felvezetve. Az öreg Battosairól szóló pletykák érdekelték Hirit, szólt is Ichinek és Niinek.
- Ichi! Tudasd Jirou-donoval, hogy szívesen meglátogatjuk őt a házában ma este egy tea erejéig, amennyiben ez neki is megfelel. Nii! Járj utána ennek a Battosainak, beszélj vele, de legyél diszkrét. Álcázd magad, igyekeznék titkolni a pontos létszámunkat. Este sem tartasz velünk, egyébként is őrizni kell a tábort. - adta ki a parancsokat. Igazából csak azért fogadta el a szamuráj meghívását, mert így alkalma adódhat a falun belül tetszése szerint elhelyezni a szobrokat, így szükség esetén bármikor bepillantást nyerhet a történésekbe. Ezen kívül a szokásos módszereit alkalmazva olyan információkat is kinyerhet az öregből, amit Ichinek nem biztos, hogy el mert mondani. Minden férfinak vannak olyan titkai, amit csak egy csinos hölgy szerezhet meg a praktikáival. Ez egy szamurájnál sem lehet másképp, legyen bármilyen hű a bushidojához.

**Shiren** Szer. Júl. 19 2017, 16:28

// Hidan

A +10 Chakrát választanám, elvégre a karakter leginkább a chakráját edzi. ^^
Ide írok, mert azt tervezem, hogy egy darabig a faluban vagy annak közelében marad a kari, de a klónok szétszóródása miatt kissé tanácstalan vagyok Very Happy

//

Ja igen, naaaaagyon nehéz E/1-ben írni xd

~ Mirubi - Eredeti Test ~

Lidércnyomás ült elmémre, mely hatalmas súllyal nehezedett rám s újfent kirekesztett. Tudatom peremére sodort, oda, ahol a valóság megszűnik létezni, s ahol már nem vár rám senki, csak "a nagy Nihil, a Semmi."

Mindennél jobban akartam volna megszűnni létezni... Akartam, hogy elragadjon az az ismeretlen, de tudtam, hogy ezt nem tehetem. Bár létezésem szélére sodródtam, csak rajtam áll, hogy lelépek-e a peremről és lezuhanok-e a hófehér sötétségbe... Igen, sötét volt és mégis fehér. Számomra egyszerre volt minden és semmi, élet és halál. Hiszen talpam alatt sötétlettek elmém egykor rózsaszín barázdái, mik most gonoszsággal fertőzöttek.

Idáig jutva, - ahol most vagyok - figyelemmel kísértem a Fájdalom terjedését. Jól emlékszem arra, amikor álmomban először kerültem erre a helyre: Felnéztem és láttam a fehér fényt, mi mostanra viharos égbolttá torzult. Akkor még a rózsaszín talapzat is tisztának hatott, csupán egyetlen egy sötét folt, egyetlen egy fekete háló látszott talpaim alatt, amely agy-idegsejthez hasonlóan terjedt szét a környezetében. Ahogyan nőtt, úgy halványultak el csápjai. Nem vettem róla tudomást, amikor pedig végre igen, akkora már késő volt. Telt az idő, s a sejt egyre nagyobbra és nagyobbra duzzadt, míg végül a rózsaszín részek eltűntek, mostanra pedig már csak feketeség látszik. Egy rothadó szerv, mely az idő múlásával egyre jobban elmerült a gonoszság mélységében.

A hely energiája is megváltozott.

Akkoriban kéklő energia áradt mindenhonnan, míg most sötét, bűzölgő és fojtogató, füstszerű anyag szivárog a barázdák közül. Ez a hely más, mint ahol találkozni szoktunk. Ide nem juthat be senki, csak én és csak én láthatom mindezt. Vagy talán tévedek? Csak akkor sodródom ide, amikor én uralom a testet. Lehetséges volna, hogy a másik kettő is ezt látja, amikor a testet uralva elréved?

Lenéztem.

Odalent a sötétség és a fény egyként kavargott. Fénylő és kihunyó csillagok örvénylettek, melyek szinte magukhoz szólítottak. Csupán csak egy lépés, egy aprócska mozdulat... Csak tőlem függött minden, de tudtam jól, hogyha megteszem, akkor soha többé nem térhetek vissza. Ha pedig mégis, akkor már késő lesz. A részem elvész és átalakul, egyé válik azzal fájdalommal, amely beszennyezte ezt a helyet. Ha pedig így folytatom, akkor idővel nem csak az égboltot perzselem majd fel, nem csak elmém asztrális kivetülését fertőzöm meg, hanem az egyetlen kimenekülő utam is elvész innen. A csillagok elveszítik fényüket és a fényt elnyeli a sötétség. Akkor pedig én örökké itt ragadok majd erőtlenül... Szenvedve...

Kinyitottam szememet.

Emberek elmosódott képei kavarogtak körülöttem és én nem hallottam mást, csak a fülemben dübörgő szívverésem hangját. Meredten néztem magam elé, miközben perifériámban láttam a tömegek morajlását. Az arcok áradatában felsejlett egy-egy régi emlék, egy-egy régi arc melyek a tömegekbe fagyva tekintettek felém. Ahogyan erőtlenül feléjük fordítottam tekintetem, ők eltűntek és máshol bukkantak fel. Alig láttam őket szemem sarkából, de mire oda fordultam volna, újfent köddé váltak én pedig felhagyva kergetésükkel a földbe fúródott kunait néztem.

Miért? Miért nem véthetett célt? Miért nem hibázhatott most az egyszer, ha eddig még soha nem hibázott? Miért nem fúródott tarkómba és vetett véget életemnek egyszer s mindenkorra?

- Remek.

Hangzott a hang, melyre azt hittem, hogy csak a fejemben szólt, de amikor felnéztem Mezameru állt előttem.

- Mozdulj! Az emberek mindjárt készen állnak. Csak rajtad múlik, hogy kit mentesz meg!

Szavai ébresztőként hatottak rám. Lassú kábulatom - melyet a chakravesztés és más tényezők együttese okozott - átmenetileg megszűnni látszott, lassan de biztosan kerekedtem felül rajta. Így, az egyik klónommal a csapat élére állva indultunk meg a perzselő lángok felé.

~ Kage Bunshin Mezameru (1 és 2) ~

Miközben Mirubi szokásához híven csak tétován ácsorgott, addig a kezembe véve az irányítást tisztáztam némileg a helyzetet. A Sugawarák tehát az a nemesi család, akik irányítása alá esnek ezek a vidékek. Ebből kifolyólag kérdéses, hogy ők vajon tudnak-e az itt állomásozó, állítólagos Kirigakureiekről és ha igen, akkor vajon ők Kemurigakure megbízói? Persze nem mintha ezekben az időkben megbízás szükségeltetne arra, hogy kipucolják földjeikről a Ködöt.

A kunai olyan gyorsan fúródott a földbe, hogy reagálni sem volt időm.

Mirubi nem mozdult, csak bambán nézett rá, így hát odaléptem és kézbe vettem. Nem fecséreltem időt arra, hogy megkeressem azt, aki dobta, hanem inkább elolvastam az üzenetet. Elvégre ha valaki ilyen módon akar üzenni nekem, akkor biztosan elkészült rá, hogy el is tűnjön ha kell. Egy Kirigakurei ANBU bizonyára eléggé képzett.

Miután elolvastam az üzenetet, biztosra vehettem, hogy Kirigakuréval van dolgom. Vagy legalábbis olyanokkal, akik Kirigakureinek adják ki magukat. De ez most mindegy. A küldetés tehát valódinak tűnik, ha pedig nem az, akkor hagyni kell kiforrni. Elvégre ha Kemurigakure tud a Kirigakurei csapatról és a falut nem értesítették róla, akkor a Sugawarák sem tudhattak az ANBU-ról.

- Remek. - Mondtam hangosan, hogy Mirubi felfigyeljen rám, majd némi Katon elemű chakrát vezetve az üzenetbe elégettem azt. - Mozdulj! Az emberek mindjárt készen állnak. Csak rajtad múlik, hogy kit mentesz meg!

Vetettem oda neki, mire ő bólintott és megindult a csapat felé. Ez után a Hanaéval beszélő klónomhoz léptem.

- Semmi értelmes.

Mondta, mire én elmondtam neki amiket tudok. A tervek szerint ő ez után csatlakozva Mirubihoz az emberek élére állva megindult az Északi területek felé.

- Holnap éjfélkor találkozónk van a Kirigakureiekkel. Elvárom, hogy kivegyétek a részeteket, ha már együtt kell dolgoznunk. A lányt hozzátok ide hozzám, keresünk neki a faluban egy biztonságos helyet.

Ez után hátat fordítottam a Hanae utánzatnak és az újdonsült vezető felé vettem az irányt. Felesleges lett volna kérnem őket, hogy segítsenek a tűzoltásban. Egy részről ez nem része a küldetésüknek, más részről a terveimbe sem illik. Egyedül Mirubi és a lakosok megnyugtatása miatt van rá szükség. Holnap éjfélre már úgyis mindegy lesz...

A tanárhoz léptem.

- Kérem ügyeljen arra, hogy senki ne cselekedjen meggondolatlanul. Ha esetleg azt terveznék, hogy a FALUSIAK titokban értesítik a Földesurakat és én erre rájövök, márpedig rájövök, akkor csúnya mészárlást rendezünk. - A füléhez hajoltam és suttogtam - Máskülönben Kemurigakure no Sato küldött minket a Sugawarák megbízásából, hogy végezzünk az Atarashi Mizuban bujkáló Kirigakurei Ninjákkal és egy bizonyos árulóval, aki segített nekik itt megbújni. - Miután elmondtam mindezt, elhajoltam a fülétől és normális hangnemben beszéltem - Mit gondol ki volt az az áruló, aki tagadta a Kirigakureiek ittlétét és semmi áron sem akart nekünk segíteni? Nem mondom, hogy bizonyosan Jirou-dono volt ez a személy, de más nem ellenkezett.

Várva a férfi reakcióját elhallgatok, majd folytatom.

- Holnap éjfélkor levadásszuk az ellenséget akkor is ha nem működnek együtt velünk. Most pedig hozasson egy tekercset, tintát és ecsetet. Jelentést írunk a Sugawaráknak a kialakult helyzetről, így nem kell attól tartanunk, hogy ostoba, segélykérő "jajveszékelést" kapnának a falutól... Keressen egy küldöncöt is minél előbb! A falusiakat pedig kérem nyugtassa meg ahogyan csak tudja. Nem akarunk rosszat sem a falunak sem pedig magunknak. Azért jöttünk, hogy rendet tegyünk és elvarrjunk minden szálat. Jirou-dono megnehezítette a dolgunkat, ezért kellett meghalnia. Ha pedig megnehezíti a dolgunkat, akkor minden bizonnyal áruló. Ha pedig ő áruló és rendelkezik a falu hadereje felett, akkor nem csak Kirigakure no Sato, de Jirou és az egész sereg veszélyezteti a lakosságot. Senki nem halt meg, akinek nem kellett meghalnia. A jelentésben pedig kérünk néhány egységnyi Ashigarut is, hogy ne maradjon védtelen a falu.

Fejeztem be. Természetesen semmi értelme ennek az egésznek, minden csak arra megy ki, hogy megnöveljem a falusiak bizalmát. Minél gördülékenyebben megy minden, annál jobb. Ha ügyesen keverem a lapokat, talán még segítenek is nekünk.

Ootsutsuki Kaguya Vas. Okt. 01 2017, 11:40

//Kenshiro Mirubi - A kalandot átvettem, és kérésre felpörgetem.//

Hogyan is kezdődött mindez...? Ó, igen. Egy levelet kaptál, melyet Raion vett át. A levélben az állt, hogy meg kell találnod egy lányt. Kemurigakuréba indultál, ahol az ANBU fogságba ejtett, majd megkínzott. Társadat, Tenshi-t, kivégezték. Ezután egy hófödte tájra hurcoltak, ahol szembeszálltál két ismeretlen férfival, az egyikük pedig egy lány fejét verte a sziklába. Ezt nem hagyhattad. Először állatias, eredendő dühödet töltötted ki rajtuk, majd úrrá lett rajtad a vágy, hogy megmenthess egy szerinted ártatlan lelket. Az ANBU azonban ismét eljött érted. Egy Saru nevű férfi hurcolt vissza Jigokutariba, meztelenül, verítékesen, véresen, sebekkel borítva, mint egy kutyát. Becsületedet örökre elveszetted. Most már nem hogy férfi nem vagy, hanem ember sem. Nem vagy több egy állatnál. Egy kutyánál. Egy korcsnál. Egy ilyen világban, a harcosok között, biztos lehetsz benne, hogy ezentúl így is fognak rád tekinteni. Már ha kitudódik... és biztos lehetsz benne, hogy előbb-utóbb kitudódik.
Miután Jigokutariban búslakodtál saját balsorsodon, végre találkoztál a lánnyal, akit meg kellett találnod... és leszállítanod a Kirigakurei ANBU-nak, aki a levelet küldte neked. Azonban, Saru-nak, a Kemurigakurei ANBU-nak más elképzelései voltak. Neki az illető kellett, aki a küldetést adta neked. Saru még melléd is állított két csapattársat, egy Tenshi és Hanae utánzatot, bár ők mégsem voltak az eredetiek szakasztott, pontos másai, hiszen ez a Hanae képzett volt a katonban, ez a Tenshi pedig kiváló szenzor volt. Kis idő múlva pedig elindultatok Atarashi Mizube, a halászfaluba, a helyre, ahol találkoznod kell a Kirigakureiekkel.
Itt Akane kért bebocsátást, azonban egy Jirou nevű férfi, a falu védelmezője, megtagadta tőle azt. Te ismét pusztításba kezdtél, mely százak életét követelte, ezután pedig a népet Jirou ellen fordítottad. Öngyilkosságra szólítottad fel, ám ő nem volt rá hajlandó, azonban, a küzdelem eldőlt, mielőtt még igazán elkezdődhetett volna: a Hanae-hasonmás végzett az öreg szamurájjal. Ezután tudomásodra jutott, hogy a megbízóid találkozni akarnak veled, azonban nem tudhattad, hogy felfigyeltek a tombolásodra, és veszélynek nyilvánítottak. Megpróbáltad átvenni az irányítást a falu felett, de kevés sikerrel... elvégre az emberek, nem értenek az állatok nyelvén.

***

Láthatod, hogy a tűz, melyet a kaszárnyában okoztál, már kialudt. Nem is láttad, hogy eloltották... de nem figyeltél. Gőz száll fölfelé az épületekből, és láthatsz közeledni feléd egy pár alakot. Mögöttük hangos robaj kíséretében össze is dőlnek a kaszárnyák, a romok pedig az egyik bambán néző klónodra esnek, ami szertefoszlik. Még az úgy tíz méteres távolságból is jól kiveheted, hogy mind kirigakurei fejpántot viselnek, és jellegzetes ANBU-kra hajazó egyenruhájuk van. Ha hátranézel, Akanét, a daimyo unokáját sehol sem látod. Helyes lenne megszüntetned a másik kage bunshinodat... most bizonyára minden erődre szükséged lesz, és nem lenne jó, ha megosztva tartanád a chakrádat.
- Hát tényleg igaz... - szól az egyik falusi. - Kirigakureiek voltak itt!
A falusiak, mivel úgy gondolják, ismét egy újabb pusztítás vár rájuk, melynek során ők is otthagyhatják a fogukat, futásnak erednek, még azok is, akikkel kage bunshinként beszéltél, mielőtt egyáltalán válaszolhatnak neked. Amennyiben a klónjaid eltűnnek, minden információ eljut... na hozzád, ha megtudtál volna valamit, de semmit sem sikerült, hiszen mindenki jajveszékelve hagyta el a halászfalut. Egy lélek sem maradt ott, rajtad, az útitársaidon, és a kirigakureieken kívül, akik összesen négyen vannak. A maszkot viselő férfiak egyike megszólal.
- Meguntuk a várakozást... és láttuk, hogy nem békével jöttél. - mondja.
Hangja kimért, érzelemtelen, és tekintélyt parancsoló. Köd száll alá, rongálva a látásviszonyokat. Minden valószínűség szerint Kirigakure no Jutsu. De hibáztathatod őket? Hiszen te tomboltál az előbb... akár egy dühöngő, sebesült bestia. Ráadásul, a melletted állókról nem tudhatják, mi célból vannak itt. Fogalmad sincs, hogy az ANBU-tagok (már ha egyáltalán azok) tudhatják-e, miért jöttél ide, vagy van-e bármi információjuk az elmúlt pár napban történtekről. Ha van, akkor bajban vagy. Ha nincs, akkor is. Akanét sehol sem találod. Talán megkérhetnéd Tenshi-t (vagyis a hasonmását), hogy próbálja megtalálni, de hogyan magyarázod ki eszeveszett pusztításod az újonnan érkezőknek? Hogyan győzöd meg őket arról, hogy nem vagy ellenség? Bár legalább válaszokat kaphatsz. Ha kapsz.
- Hol van? - kérdezi az egyik ANBU.
Fogalmad sincs melyikük beszél, de tudod mire utal. Akanéra. Tehát tényleg ők voltak, Saru nem hazudott. Négyen állnak előtted, mozdulatlanul, feltehetőleg ANBU-k. Abban sem lehetsz biztos, hogy vízklónok-e, vagy emberek. Esetleg lehet, hogy egy genjutsu hatása alatt állsz. Kuszák a gondolataid, mint mindig, amikor ennyi helyre figyelsz, és sem tested, sem elméd, sem lelked nem feledte el az elmúlt napok megpróbáltatásait, a köd pedig egyre sűrűsödik körülötted.
Viszont, a jelenlegi helyzet egyre inkább úgy néz ki, mint egy kivégzés, vagy inkább egy... leszámolás. Mitévő leszel?

//Kérlek vezesd le, melyik technikák vannak aktiválva, és milyen hatással vannak Mirubira. Ha nem tűntek el a klónjaid, akkor írd le, hol vannak, és mit csinálnak, vagy éppen próbálnak csinálni.//

**Shiren** Vas. Okt. 01 2017, 13:17

// Köszönöm, hogy elvállaltál! //

Egyre inkább érzem, hogy baljós felhők gyülekeznek fölöttem. Akárhogyan is, az én hibám az, hogy most itt vagyunk. Nem számít, hogy Hishimon vagy Mezameru vagy akár én ölök, ki még életében nem vett el emberi életet, a kéz az enyém, a test az enyém és a másik kettő is én vagyok. De ha megpróbálnám megszüntetni őket, hogyha ellenük fordulnék, akkor pillanatok alatt átvennék felettem az uralmat. Mindketten élni akar, mindhárman egyedül akarunk lenni...

Hogyan is kezdődött mindez...?

Már magam sem tudom... Annyira régen volt és annyi emlék, annyi fájdalom leledzik a múltban, hogy már nem akarok visszagondolni. Magam előtt látom a Konohában töltött időket, amikor még minden szép volt. Szép, de nem tökéletes. Hazugságban éltem és a tudás hiánya szolgált megnyugvásul lelkemnek. Amint pedig szembesülnöm kellett a valóság ridegségével, a halál fagyos érintésével... Megtörtem. Onnantól kezdve akartam a rosszak útját járni. Onnantól kezdve tértem rá arra az útra, amin eljutottam idáig, miközben egyik reménytelen helyzetből a másikba kerültem. Csöbörből vödörbe, mígnem fel nem lógattak a madzagokra, akárcsak egy bábút. A hatalmasok játékává váltam, kitől elvették mindazt, amitől ember lehet. Aki eldobta magától mindazt, amitől ember lehet... Mert nem akart Ember lenni.

Bosszút akartam állni a világon.

[...]

Nem tudom, hogy Mezameru mire készül, de azt jól tudom, hogy az én első és legfontosabb feladatom a tűz eloltása, a perzselő lángok terjedésének megakadályozása. Ha ez nem sikerül, akkor még több halál szárad a lelkemen. Még több emberi élet kerül veszélybe, így hát korrigálnom kell Mezameru... Nem... Az én hibámat! Az emberek igenis jók, nem mind gonoszak. Aki pedig letévedt a jóság útjáról, annak meg volt rá az oka. Őket vissza lehet vezetni, hiszen nincs olyan ember, ki a születésétől fogva rossz lenne, vagy gonosz... Mindenki személyiségét a környezete formálja és a saját érzékenysége.

És akkor én?

Számomra is joggal adathat meg újra a béke? Kérhetnék megváltást anélkül hogy életemet veszítsem? Egyértelműen nem. Túl sok rosszat tettem már, nemrég magam akartam kioltani életem fényét, mit nem hagytak. Mit nem hagytam... [Mezameru akadályozta meg] Az életre vagyok kényszerítve én, ki tisztában van bűneivel és aki tudja, hogy egy beteg elmével létezni csak veszélyt jelentek a világra. De ha életre vagyok kényszerítve, ha a természet béklyói hatással vannak rám, akkor legalább nem fogom hagyni, hogy mások meghaljanak. Nem fogom hagyni, hogy újabb ártatlanok vesszenek áldozatául Mezameru eszméinek vagy Hishimon oktalan őrjöngésének!

A lehető legnagyobb gyorsasággal, tartva a falusiak tempóját haladunk a tűz irányába. Tenshi és Hanae utánzatok is csatlakoztak, ám egyáltalán nem érdekelt engem, ahogyan Mezameru sem. Mindenkit figyelmen kívül hagytam, egyedül az lebegett a szemeim előtt, hogy hogyan fogom eloltani az óriási lángokat. Őszintén megvallva, kételkedtem az erőmben. Bár érzem a testemben szétáradó Chakrafokozó szerem hatását, azt is érzem, hogy lassan lecsengeni látszik és én nem rendelkezem olyan volumenű Suitontechnikával, amely könnyedén felvehetné a versenyt a Katonommal szemben. A pusztítás elemével szemben, melyben talán az egyik legjobb vagyok...

Ez is csak szánalmas életem bizonyítéka.

Elképedtem a látványtól, amint láttam a felcsapó gőzöket, a düledező házakat és a lángok, parázs és füst nélküli helyet. A forró levegőt még mindig éreztem amit egy-egy ház összedőlése kavart fel, de ennyi... Ekkor láttuk meg a négy alakot. Mind maszkos, mind Kirigakurei, mind ANBU. Mezameru óvatlan volt, túlságosan is a Kirigakureiekre koncentrált, így maga alá temette az egyik ledőlő ház. Helyes. Így egy darabig nyugtom lesz tőle, máskülönben a chakra amit a Kage Bunshinba öltem, egyenlő részben oszlott el köztem és a faluban lévő Klónom között, ahogyan a Mezmeru által megszerzett információ is, miszerint a Kirigakurei ANBU közeledik felém. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem volt felüdítő érzés az érzet, hogy újra több chakrával gazdagodtam, de a hatalom vágya engem már régen nem környékez. Amikor még nem voltam három felé, akkor igen... Akkor mindenkinél erősebb akartam lenni, hogy véghez vigyem céljaimat, akkor el akartam sajátítani a világ összes Ninjutsuját.

Istenné akartam válni, hogy kijavítsam a teremtők hibáját.

Most viszont gyomrom görcsbe rándul, tenyerem izzadni kezd. Ezt az élményt már tapasztaltam... Deja vu-m van, hiszen a Medvék Országában is is ugyanez a kép tárult szemeim elé, miután Karuba pecsételtük a Nibit és menekülni akartunk. Akkor is négy Kirigakurei ANBU állta utunkat és mi megütköztünk velük. Akkor ketten voltunk négy ellen... Most pedig - néztem körbe - hárman. Na de ezek mire képesek?

- Hányan vannak összesen? Mond meg kérlek. - Kérdeztem a Tenshi utánzatot. Most már biztosan segíteni fognak, hiszen elérkeztünk a küldetésünk azon pontjához, ahol az ő életük is veszélybe kerülhet. Miközben Tenshi felmérné a helyzetet, én tovább figyelem a történéseket és amint a Kirigakureiek közelebb értek, a falusiak máris menekülőre fogták. Ennek nagyon örülök, így csökkent annak az esélye, hogy ártatlanok is áldozatul esnek majd, ezen kívül nőttem a szemükben: Igazat mondtam.

A maszkos alakok egyre csak közelednek és most már meg is szólal az egyik. Békével? Ők beszélnek békéről, miközben háborúban állnak ezzel a Nemzettel? Bár pont én beszélek mi? Igaza van, de most nem törődhetek ezzel. Azért jöttem, hogy kijavítsam a hibáimat, de elkéstem. Most már csak meg kell őriznem az itteni békét... Kirigakure no Jutsu? Még látom őket fakón derengeni a ködben, így nem akarják teljesen lekorlátozni a látásom, de mégis elővigyázatosak. Ám ahogyan egyre csak telik az idő, a köd úgy lesz egyre sűrűbb körülöttem. A maszkos hangja is durva, komor és fenyegető. Mégis támadni akarnak?

~ *Old fel a klónomat. Taktikailag előnyt jelentene nekünk, de most chakrára van szükségünk. *Nem harcolok velük. *Valóban nem lenne jó, de ha ők támadnak és nem cselekszünk, akkor meghalunk. Amint a helyzet úgy kívánja, átveszem az irányítást. Ha nem adod át, Hishimonnak adom a testet. ~

Mezameru ultimátuma egyértelmű volt, újra és újra kijátssza ellenem az ütőkártyáját és én újra és újra meghajolok az akarata előtt. Nem tehetek mást, együtt igazán erősek, együtt képesek elnyomni engem és ha Mezameru a testhez segíti Hishimont, akkor itt vérfürdő lesz. Annak pedig ártatlanok is áldozatul esnének, így hát ügyesnek kell lennem.

- Azért jöttünk, hogy eloltsuk a tüzet. Akane pedig a faluban maradt, hogy biztonságban legyen. Elrejtettük. - Ahogyan ezen szavakat mondom, előveszem a bokámra erősített kunait, melynek markolatára robbanójegyzet van tekerve. Védelmi állást veszek fel és a testemen belül egy pontba kezdem sűríteni a chakrám egy részét. Ezt a műveletet mindig elvégzem, hiszen sokkal egyszerűbb előkészíteni egy adag chakrát, amit aztán bárhová irányíthatok, amint a technika létrehozása előtti tizedmásodpercekben sűríteni azt.

~ A küldetésünk, hogy öljük meg a Kirigakurei ANBU-kat. ~

Frissítette fel memóriám Mezameru én pedig szavait hallva, benyúltam a shurikentartómba, ahonnan kettő robbanójegyzetet vettem elő, de már a tartóban külön-külön papírgalacsinná gyúrtam mindkettőt. Az egyiket óvatosan, észrevétlenül a földre ejtettem, a másikat pedig a markomban hagytam. A galacsint el lehet dobni... Feloldottam a faluban lévő Kage Bunshinomat is.

__________________________
FELSZERELÉS

- ~~2 adag~~ 1 adag chakrafokozó szer előre elkészítve még Jigokutariban --> Kyouka Shohou: Chakra Chuunyuu

- 2x10 Méter Dróthuzal (Karjaira tekerve tekercsek és ruha fölé)
- 2 Kicsi Chakra Tekercs (Egy Fehér és egy Fekete Bal és Jobb Karjára tekerve)
- 2 Shurikentartó (Jobb és Bal Combján| Jobb --> 5 Robbanójegyzet, 5 Senbon| Bal --> ~~3 Robbanójegyzetes Senbob, 2 Sima Senbon,~~ 2 Füstbomba
- 10 Robbanójegyzet (5 a Shurikentartóban, 2 egy-egy kunain, 3 egy-egy Senbonra tekerve)
- 2 db Kunai (Bal és jobb szandálja és bokája közé tűzve, robbanójegyzet van rájuk tekerve)
- 10 Senbon (5db Bal Shurikentartó [Ebből 3 Robbanójegyzetes] 5db Jobb Shurikentartó)
- 2 Füstbomba (Bal Övtáska)
- Amegami Fejpánt (Homlokán)

HELYZET
Kage Bunshin nincs most már sehol a faluban lévő is eltűnt.

Hidan értékei szerint még a következő körben él az előzőleg bevett Chakrafokozó "Technika" hatása aminek a leírását ide másolom.

Spoiler:

Ootsutsuki Kaguya Vas. Okt. 01 2017, 18:29

//Képzelj ide egy thumbs upot. Szívesen vállaltalak. Very Happy

Hipergyors körváltás. Éééén mondtam hogy megpörgetem.//

- Több százan. - mondta Tenshi, leginkább holtakéhoz hasonlító nyugodtsággal.
Több... százan? Hát ezért sűrűsödik annyira a köd. Ez nem csak egy Kirigakure no Jutsu. Rengeteg árnyék jelenik meg körülötted. Már szinte semmit sem látsz, csak a körülötted levőket. A klónodat feloldottad, és a mutatványod sikerült. Készen állsz... de vajon mire?
- Hazudsz. - visszhangzik valahonnan. - A daimyo unokája soha sem tartózkodott a faluban.
Sohasem? De hát eddig itt volt melletted, nem? Mit jelentsen ez az egész? Gondolataid minden valószínűség szerint cikáznak a fejedben. Össze akarnak zavarni? A bolondját járatják veled? Genjutsu alá vontak? Mire ez a nagy köd? Ha el akarnak fogni, miért? Már nem elfogtak egyszer? És hogy lehetne több száz ANBU kirigakurén kívül? Nem lehetnek. Talán csak a maszkjukat viselik? Ez mind aggodalomra ad okot.
Amennyiben Tenshihez és Hanaéhoz szólsz, nem válaszolnak, csak ijesztő, bár kissé bárgyúnak ható mosolyra fakadnak, majd hangos, őrült, önfeledt hahotázásban törnek ki. A Hanae másolat még táncikálni is kezd körülötted.
- Há, háháhá, háááá hááá! Mirubi-samááát jól rászedtééék! - énekelget vidáman.
Tenshi is nevet, bár ő nem szól semmit, csak áll melletted. Susogás. Sugdolózás. Suhintás. Mi a fene készülődik körülötted? A köd már annyira sűrű, hogy már a körülötted táncikáló Hanae alakját sem tudod kivenni rendesen. Árnyakat látsz mindenfelé. Már nem tudod, mi a köd része, és mi nem. Tenshi is eltűnik mellőled. Eltűnik, vagy nem látod? Látsz egyáltalán valamit? Ha a kezedet emeled magad elé, azt még ki tudod venni. Körbevettek? Vagy rád akarnak ijeszteni? Sikerült? Nem? Mi sikerült? Mi... mi folyik itt?
Egy éles, szúró fájdalom nyilallik a válladba. Ha odanézel, láthatod, hogy egy senbon. A senbon érzete eszedbe juttatja a Kemurigakuréban átélt kínokat. Amikor elvesztetted becsületed. Talál ez volt a támadód célja? Talán tud róla? De ezek kirigakureiek, nem? Még pár senbon hatol a válladba, egy szempillantás alatt. Már fel sem tudod emelni. Megbénítottak. Nem méreg. Mindössze akkupunktúrás ponton találtak el. A másik karoddal kiszedheted, de ahhoz oda kell figyelned... és bármelyik oldalról támadhatnak. Bármikor. Olyan, mintha ostrom alá vettek volna. Puszta pszichológiai hadviselés. De miért? Mit akarnak?
- Hol van? - hangzik ismét a kérdés, valahonnan, közelről, távolról, fölülről, s alulról egyszerre.
Hol... van...? Egyáltalán te... hol vagy? Léptek hangjai. Suhogás. Susogás. Sugdolózás. Mi ez az egész? Mi történik körülötted? Mire ez az egész? Helytelen döntés lehetett feloldani a bunshinodat. A másikat lehet, hogy szánt szándékkal pusztították el? És mi van a levéllel, melyben írták, hogy elintézted Jirou-t, aki szálak volt Kirigakure szemében? Az is mind álca volt? Vagy nem is a valóság? Létezik, hogy ez egy genjutsu? Nem, az nem lehet. Mire fel? Miért?
- Hol van? - hangzik ismét a kérdés.
Ugyanolyan hangnem. Ugyanaz az ember. Vagy nem? Több ember egyszerre. Ember egyáltalán? Csak egy hang a szélben. Egy süvítés. Képzelgés? Nem?
- Hol van?
Cselekedned kell. Válaszokat kell kapnod. Körbezártak. Türelmesen várnak. Hogyan tovább, Kenshiro Mirubi? Egyáltalán... merre tovább?

**Shiren** Vas. Okt. 01 2017, 19:31

// Kezdek félni Neutral

//

Egy újabb sípoló hang... Keserves, fület tépő és fájdalmas. Pillanatnyi képszakadások egymás utáni tömege, miközben fejem őrjítő fájdalomba kezd. Csupán csak néhány pillanat az egész, mégis érzem, hogy zavar támadt elmém sűrűjében úgy, mint nemrégiben...

Több százan?!

Villant át agyamon a gondolat, ami pedig a legjobban zavart, az társam tárgyilagos nyugodtsága. A Kirigakure no Jutsu erősödik, egyre csak fokozódik, mígnem alig látok már mást a ködön kívül. A hangok elérik fülemet. Nem tartózkodott a faluban? És hazudok? Honnan kellett volna ezt tudnom? A Kirigakureiek rászedtek volna? Nem sokkal inkább Kemurigakure. De akkor mi ez az egész? Mi történik? Kérdések százai suhannak át agyamon, miközben a köd egyre csak sűrűsödik és az árnyak egyre csak szaporodnak. Tenshi és Hanae is irracionálisan viselkedik, gúnyolódnak rajtam, ahogyan a kapuban is tették. Kezemet emelem magam elé, látom... Bár alig. A kunai a kezemben a robbanójegyzet minden igazi. Egyáltalán én itt vagyok? Vagy talán teljesen máshol? Elmém játszik velem? Végleg megőrültem... De ez már másmilyen őrület. Ez már egy képlékeny világ zavaros és félelmetes képe. Én... Elvesztem?

~ Én irányítok. ~

Hallottam az egyszerű, csendes, de mégis határozott hangot, majd azonnal éreztem, ahogyan Mezameru fel akar törni, én pedig féltem... Féltem és visszavonultam, nem vagyok ura ennek a helyzetnek. Félek, hogy nem vagyok ura önmagamnak, de Mezameru képes lehet megoldani mindezt. Ő igen... Akármennyire is érzéketlen, akármennyire is kegyetlen ha kell, Ő megvéd engem... Megvéd minket. Micsoda? Megvéd? Félek a haláltól? Az előbb... Az előbb még meg akartam halni. Meza...

~~~~~~~~~~

Ahogyan tudatomra ébredtem a testben, máris éreztem a nyilalló fájdalmat a vállamban. Hah... Jól emlékszem arra a napra, amikor megtörtünk. Jól emlékszem arra, hogy Mirubi jóformán sírva könyörgött az életéért. Emlékszem, hogy nem akartam tovább a részese lenni. Undort éreztem és megvetést. De mi ez? A karom nem mozdul... Egyet sem láttam közeledni ebben a ködben. És az árnyékok? Egy újabb senbon... Fáj.

Amatőrök!

Túl sok a szürrealitás. Káosz lett úrrá a területen és túl gyorsan. Ez vagy egy összehangolt megtévesztés, vagy pedig... Genjutsu. Ha Genjutsuban tartanak, akkor egy fájdalom alapú Genjutsu. Nem tudom megtörni fájdalomokozással. A bal kezemben van a galacsin, megformálom a fél Kos kézpecsétet még jobban összeszorítva a papírt, majd koncentrálni kezdek.

- Kai! - Mondom ki a technika nevét, csendben, hogy alig hallják. A testemben áramló chakrát megállítottam egy pillanatra. A teljes chakrahálózatomat uralmam alá vontam és ha idegen chakrát érzek, azonnal kirekesztem. Ha pedig a Genjutsu megszűnik, azonnal figyelek a környezet változására. Az eltűnő árnyakra, a társaimra, és minden apró eltűnésre, kizökkenésre, ami a Genjutsu eloszlásával jár. Biztos vagyok benne, hogyha Genjutsu alá is vontak, attól még vannak valós elemei. Bizonyára a Senbonok is...

|Ha nem Genjutsu, vagy ha nem történik semmi|

Ezek szerint tévedtem? Vagy csak túl erős? Nem lehet, hiszen érezném az idegen chakrát a testemben. Se fájdalom se a Kai... És nincs itt senki aki kirángatna ebből. Ezek szerint valóságnak kell tartanom ezt a szürreális világot. Mindez több technika eredménye lenne? Nemrégiben még a Miérteket kerestem. A miértekre kerestem a választ, aztán megfogadtam, hogy soha többé nem teszek így. Én leszek az Ok... Én leszek a válasz a Miértre...

Kérdések? Mintha választ akarna kapni... Hazudik. Nem akar választ kapni. Mindenfelől érkezik a hang, de csak össze akar zavarni. Csak meg akar félemlíteni. Engem, ki a rideg higgadtság. Azt hiszik azzal állnak szemben, aki kislányokat pátyolgatva mászkál a világban. Azt hiszik, nem ölném meg őt egy szempillantás alatt? Azt hiszik, hogy játszadozhatnak velem. Azzal, ki a mérleg nyelve ebben a világban. Emberek... Oktalanok és együgyűek.

- Ninpou: Oboro Bunshin no Jutsu! - Harminc klónt hozok létre magam körül, akik nagyjából 1-1 méterre állnak meg egymástól. Folyamatosan beszélnek, mindegyik mást... Túl akarják harsogni a hangokat.

- Nevetséges...

- Goukakyuu!

- Mindenhol ott van...

- Mindenhol ott vagyok...

- Kasseiken!

- Ha ellenem vagytok, meghaltok!

A klónok folyamatosan harsognak, mindenfelé mozognak lassan, lomhán. A saját fegyverüket használom ellenük, miközben a klónok el takarnak az ellenségem elől. Így már nem csak én nem látom őket, de ők sem látnak engem... Ez után pedig chakrát koncentrálok a lábaimba és hihetetlen gyorsasággal és erővel, ahogyan csak birok felugrok. Ki akarok törni a ködből, minél magasabbra akarok jutni. Amint érzem, hogy már nagyjából 6-8 méterre lehetek a földtől, a Kasseifurappu használnám, hogy azonnal a talpam alatt létrehozva védelemül szolgáljon a lentről jövő támadások ellen, valamint megformálva a Sárkány//Tatsu kézpecsétet adnék löketet a technikámnak, hogy a lehető legnagyobb gyorsasággal hajtson meg fölfelé. Ezt követően felrobbantom a földre dobott robbanójegyzet galacsint, ezzel borzolva fel a kedélyeket odalent.

// Mirubi az Oboro Bunshinból C szinten volt képes alap szinten 10 Klónt létrehozni. //

A POSZTBAN LÉVŐ TECHNIKÁK

Spoiler:

Ootsutsuki Kaguya Szer. Okt. 04 2017, 21:05

//Helyes. ^^
A soronkövetkező poszt rendkívül lineáris lesz, normál esetben nem csinálnék ilyet, de szükségesnek érzem a mihamarabbi lezárás érdekében (mely kérésre történik).//

Mezameru átveszi az irányítást a félénk Mirubitól, akinek halvány lila fogalma sincs, mi folyik körülötte, és emiatt pánikolni kezd. A testedben áramló chakrát megállítod egy pillanatra, és használod a Genjutsu Kai technikát. Semmi haszna. Ez nem Genjutsu... a másik tipped lesz a helyes. Koordinált megtévesztés, vagy...?
De ha nem genjutsu, akkor nem is lehet fájdalom alapú. Így mi célja van a senbonoknak? Hamarosan megtudod. Ahogy felkiáltanál, hogy „Ninpou: Oboro Bunshin no Jutsu”, már a második szónál hirtelen villámok cikáznak feléd, egyetemben több senbonnal. A senbonok előbb landolnak a testedben, valószínűleg fuuton chakrával gyorsították fel őket, a villámok, pedig mivel jól láthatóak és lassabbak, mint az átlag, irányítottak. A villámok a senbonokba csapódnak, melyek villámhárítóként funkcionálnak, ennek következtében felforrósodnak. Olyan, mintha több tucat apró szilánk olvadna, és égne a testedben. Ez a fájdalom most már kétségtelenül arra az időre emlékeztet, amikor megkínoztak Kemurigakuréban. Főleg, hogy a mellkasodba is talált egy-kettő. Kezed-lábad lebénul, kézjelekre már nem vagy képes. A földre térdelsz.
- Itt vagyok. - szól egy női hang mögüled, majd megérinti a tarkód.
Nem tudsz időben hátrafordulni, fogalmad sincs ki az... de várjunk csak... a hang ismerős. Abból meg tudod mondani, hogy ez Akane, vagy legalábbis a nő, aki ezen a néven adta ki magát. A tarkódba hihetetlen fájdalom hatol, úgy érzed, mintha az agyad újra és újra játszaná le az előtted levő képet. Mintha szó szerint villám csapott volna a fejedbe, izmaid végképp elernyednek, és a gondolataid rendkívül zavarosak lesznek. Összeesel, nyáladzani, és remegni, vacogni kezdesz, mintha epilepsziás rohamod lenne. Fogalmad sincs mi történt veled, de már Mirubi vagy. Sőt... Mezameru és Hishimon nem csak, hogy már nincs jelen, olyan, mintha soha nem is lettek volna ott. Eltűntek. Nyomuk sincs. Már nem egy félszeg kisfiúnak érzed magad, hanem mindannyiuk tulajdonságával rendelkezel. Olyan, mintha sosem lettek volna más személyiségeid, de mégis minden emléküket, minden gondolatukat magadénak tudhatod. Eggyé váltak... de hogyan?
- Volt időm kiismerni, mikor váltakoznak a személyiségei. A pletykák igazak voltak. Most a rideg és kimért fickó volt elől... jobb is, hogy megszabadultunk tőle. - mondja „Akane”, tőle eddig még sosem látott ridegséggel.
„Akane” nyilván Mezamerura utalt. Volt ideje kiismerni? Tehát ez mind egy terv része volt? Miután tested befejezte a remegést, a földön fekve láthatod az arcát. Rideg, komor és érzelemtelen. Valószínűleg minden ANBU így nézhet ki a maszk nélkül. ANBU? Hát persze... a Hanae és Tenshi hasonmások ismét megjelennek, majd a köd eloszlik. Több száz shinobi áll előtted, de csak néhányukon van igazi ANBU maszk, csak egy páron. A többi mind olcsó hamisítvány, a megtévesztés végett. A legtöbbjük csak bérenc, egy szedett-vetett kompánia, talán még csak nem is ninják.
- Hadd magyarázzam meg neked, mielőtt még agyhalált halsz itt nekem. - kerül egy férfi a látószögedbe.
Egy mű-ANBU maszkot visel, amit le is vesz. Rövid, kócos barna haja van, és narancsvörös szemei. Narancsvörös? Hogyhogy? Kreol bőrű, izmos, és magas, de nem is túl izmos, és nem is túl magas. Egy képzett shinobiéhoz hasonló testalkattal rendelkezik, azonban a hangja kimért, és tekintélyt parancsoló, valószínűleg az utasítások adásához van szokva. Azonban az arckifejezése... felettébb nyugtalanító. Olyan, mintha jól mulatna rajtad, és egyfajta szadista élvezettel töltené el az, ahogy szenvedsz a földön.
- Nos, nem minden haladt a terveink szerint, szóval azért láthattad azt az üzenetet, ami felszólított arra, hogy add át Akanét a 13-as mólónál. Azt a Jirou nevű akárkit csak felhasználtuk, igazából nem volt szálka a szemünkben. Hogy is lett volna? Nem is vagyok Kirigakurei... - mondja, majd a zsebéből előkötör egy fejpántot, és a homloka köré köti.
Konoha. Konoha jele van a fejpántján.
- Egy konohai vándorshinobi vagyok. A nevem... hát, nem kell tudnod, legyen elég a becenevem: Battousai. A likvidálásokra szakosodtam. A tied azonban egy elég érdekes... megbízás volt. Egy nemzeti küldetés. Kemurigakurénak régóta szálka voltál a szemében, ugyanis itt tevékenykedsz, a Füst Országában, ez pedig egy kicsit rossz fényt vetett rájuk. Konoha pedig... hát, nos érthető, nem gondolod? Szóval, kaptál egy tekercset, fennakadtál a horgon, aztán eljöttél Kemuriba keménykedni. Pont ahogy vártuk... de nem gondoltuk, hogy ekkora galibát okozol. Elhoztad Tenshi-t, ami hiba volt, így kinyírták. Főleg, hogy Kirigakurénak dolgozott. Ami Kirigakurét illeti, ők elvesztették a háborút. Épp a napokban lett vége, de errről te nem értesültél, hiszen minden mozdulatod figyeltük. Ebbe az istenháta mögötti kis településre pedig még jó, hogy nem jutottak el a hírek. Szóval, bizonyos okokból kifolyólag, Kirigakure sem tehetett mást, mint becsatlakozik a mi kis színjátékunkba, pedig őket is rászedtük volna, de most már nem kell. Téged azonban...
A férfi nyel egyet, majd mint aki csak eddig tudta visszatartani joviális hangulatát, hirtelen nevetésben tör ki.
- Jól rászedtünk, baszd meg! - kárörvend rajtad. - Gyönyörű volt „Akane”!
A férfi ezután a rideg arckifejezésű nő vállaira teszi a kezét (aki nem szól semmit), majd a háta mögül folytatja.
- A célunk az volt, hogy megszabaduljunk tőled, és Kirigakuréra akartuk kenni, de ugye az már elúszott, és értelmetlen. Így, a nemzetivé vált megbízás kicsit megváltozott, a lényeg azonban nem! Végezzünk Kenshiro Mirubival. De előtte, meg kellett mutatnod Kemurinak, hogy hol is van egészen pontosan a Jigokutari, kik a társaid, és mennyire veszélyesek. Végülis, lehet, hogy elvezettél volna minket a Lidérchez és a haverjához, aki szétcseszte a Tűz Templomát! Na de, miután belépést nyertünk szerény hajlékodba, haszontalanná váltál volna, ha nem lett volna az a kis bökkenő, hogy keresztbe kellett tennünk Kirinek. Azonban, mint mondtam, az már értelmét vesztette, szóval... rajtad ütöttünk. - mondja Battousai, majd eléd lép, és közelebb hajol hozzád.
Megvillantja sárgás fogait, ahogy egy fülig érő mosoly terül el arcán.
- De, azok után, amit láttam, és amiket hallottam... te csak egy gyáva kutya vagy. A törvényen kiívüli shinobik egyik leghatalmasabbika, mi? Te nyeszlett, alávaló korcs. Hadd mutassam meg neked hogy bánunk az elveszettekkel mifelénk... főleg most, hogy már nincs háború! Egyikőtök sem garázdálkodhat büntetlenül! - üvölt fel, majd a földre helyezi tenyerét.
- KUCHIYOSE: MUGEN RASHOMON! (Végtelen Rashomon) - hangzik a technika neve Battousai szájából, te pedig robajt hallasz a hátad mögül.
Valamennyire el tudod fordítani a fejed, és amennyiben megteszed, láthatod, hogy rengeteg démonkapu jelent meg mögötted. Fogalmad sincs meddig érnek el, de szorosan, közel helyezkednek el egymáshoz, de a legutolsó mégis kilométerekre van Atarashi Mizu-től.
- Hm... ez úgy tizenhat. - mondja a férfi büszkén bólogatva, miután a gallérodnál fogva emel a magasba. - Ja, ez elég lesz. Na most pedig Mirubi... repülj egy kicsit! GOSENGAWARA SEIKEN! (Ötezer Téglás Igaz Ütés)
A felkiáltás után a férfi egy hatalmas ütést mér rád, melynek lökéshulláma eltaszít téged. Érzed, ahogy hátad a kemény kapunak ütközik, majd át is töri azt. Nyilvánvalóan a chakrahatás miatt, bár nincs nagyon időd kielemezni. Mind a tizenhat kapun átrepülsz, meg is tudod mondani az egészen pontosan tizenhat ütközésből, melynek során a tested ágyúgolyóként töri át a kapuk anyagát. Ám mire elérnél az utolsóhoz és a földre esnél, Battousai már mögötted van.
- Vissza a helyedre, kutya! ROKUSENGAWARA SEIKEN! (Hatezer Téglás Igaz Ütés) – üvölt fel ismét, majd ismét egy hatalmas ütést mér rád.
Az ökle, vagy éppen használt chakrahatásának ereje, hihetetlen. Úgy érzed, mintha egy tehervonat csapott volna el, vagy legalábbis egy szekér gázolt volna át rajtad. Jobban fáj, mint bármelyik ütés, amit eddig kaptál. Ismét átrepülsz mind a tizenhat kapun, újabb helyeken betörve őket, hiszen más ívben repülsz. A férfi ismét mögötted terem, és a technikája egy nagyobb, erősebb fokozatával dob át a kapukon, ismét. Egy darabig még ping-pongozik veled, majd amikor már a tizenhatezredik téglánál tart, végül visszakerülsz a kiindulási pontodra, Atarashi Mizube. Ekkor már abbahagyja. Nem jön újabb ütés.
Vélhetőleg... minden csontod eltörött, és belső vérzésed is van. A mély vágások, kiszakadt húsdarabok miatt, melyet a kapu darabjai okoztak, a testeden lévő megannyi pecsét mintája megszakadt, a senbonok legtöbbje pedig nemes egyszerűséggel kihullott belőled. Chakrád már szinte nincs, minden téged ért hatás megszűnt (legyen akár pozitív, vagy negatív), hiszen a nagy része elment arra, hogy életben tartson. De most már, a sérüléseid miatt sem tudsz mozdulni. Ha megpróbálsz, hihetetlen fájdalom járja át a tested, és mást sem tudsz tenni, csak nyüszíteni. Mint egy kutya.
- Na szóval. - emeli a fejed az övével egyensúlyba Battousai, miközben kifújja magát. - A Jigokutariról lemondhatsz. Már nem vagy többé az Amegami vezetője. Sőt, az Amegami megszűnt létezni. Mától a kis korcsaid mind Kemurigakurénak dolgoznak. Ami pedig téged illet... nos, te a sárga földig alacsonyítottad magad. És miközben itt játszadoztunk, rájöttem... mit neked a halál? Az élet nagyobb büntetés volna számodra. Pláne most, hogy mindenki tudja, hogy olyasfajta kutya vagy, aki csak ugat, de nem harap. És pitizik. Mindegyik nemzetnek, akit valaha átvágott.
A hangja gyűlölettel teli. Minden valószínűség szerint gyűlöl téged. A Tenshi és Hanae hasonmások is feltűnnek a közelben, akiknek Battousai parancsba adja, hogy helyezzenek el egy pecsétet rajtad, tele orvosi chakrával, ami felgyógyít idővel, majd magától felszívódik. Ahogy megtették, a férfi a gallérodnál fogva húz az óceán legközelebb eső pontjáig, végig a földön, majd leveszi rólad a ruháidat, és a felszereléseidet is, aztán nemes egyszerűséggel bedob az víztömegbe. Mire belecsobbansz, már a legtöbb sebed összezáródott, de még idő kell, mire teljesen felgyógyulsz. Rengeteg idő. Lebegsz a víz felszínén, akár egy vízihulla, miközben sodródsz, közben Battousai játékosan, mosolyogva integet neked.
- Jó utat, blöki! És ne feledd: ha még egyszer idetolod a képed... abból nem lesz köszönet. Magam sem szeretem kínozni az állatokat, de veled... kivételt teszek!
Ezek az utolsó szavak amiket hallasz... és elveszted az eszméleted.

PÁR NAPPAL KÉSŐBB

Partra vetődtél. Víz ment a tüdődbe, melyet ki kell köhögnöd. Valamiféle ismeretlen helyen lehetsz. Ahogy kiköhögted magad, fel tudsz nézni, és láthatod, a part úgy száz méterrel arébb egy erdő által választatik el. Valahonnan talán ismerős is lehet a hely... vagy csak a képzeleted játszik veled? Akárhogyis, a hideg, óceáni levegő szinte élettel tölt fel. Tudsz mozogni. Már nem érzed olyan nehéznek a tagjaidat, mint Atarashi Mizuben. Egyedül vagy. Egy lélek sincs körülötted a parton... éhség, és szomjúság gyötör, jobban, mint eddig bármikor. Ha nem veszel magadhoz némi tápanyagot, nem fogod sokáig húzni.
Kissé távolabb tőled fekszik egy halott farkas, és mellette egy gyermek holtteste, aki egy palackos vizet szorongat a kezében. Még félig teli. Hát... van más választásod?
A sebeid nagy része begyógyult, a nagyobbak már el is kezdtek összeforrni, és csak egy pecsét van rajtad, az, amit Battousai helyezett rád, hogy élj, mert az élet... neked nagyobb büntetés. Azonban, a lelkeden ejtett sebek még mindig tátonganak... és fognak is.

//A kalandot lezárom. Remélem sikerült megfelelően összekötni a szálakat, még ha a tervezetet nem is sikerült követni, pláne egy ennyire gyors lezárás esetében, de hát amit a JK kér, azt a JK kap (észszerű keretek között). Very Happy

Nem olyan rég voltál jutalmazva (a posztok számát illetően legalább is), de azért a példás játékot mindenképpen díjazni kell, ráadásul ez egy majdnem három éves kaland vége. Így, +60 chakra, és egy választható technika üti a markod.
A nálad levő felszereléseidet elvesztetted, a Kemuri ANBU által rádhelyzett pecsétek már nincsenek rajtad, ahogy az adatlapon feltüntetettek sem, csak egy van, és az is csak a következő kaland végéig, mely lehetővé teszi a gyorsabb gyógyulást. Kérésre, Mirubi három személyisége egybeolvadt, szóval innentől kezdve csak eggyel rendelkezik. Az Amegamit illető dolgokat majd a későbbiekben játsszuk ki, és tisztázzuk le.
A következő posztot, és egyben ezen kaland záróposztját ide kérném: http://narutohun.niceboard.org/t3545-nekomata-no-hayashi //

Ajánlott tartalom

Atarashi Mizu (Halász falu)

Atarashi Mizu (Halász falu)

Re: Atarashi Mizu (Halász falu)

Re: Atarashi Mizu (Halász falu)

Re: Atarashi Mizu (Halász falu)

Re: Atarashi Mizu (Halász falu)

Re: Atarashi Mizu (Halász falu)

Re: Atarashi Mizu (Halász falu)

Re: Atarashi Mizu (Halász falu)

Re: Atarashi Mizu (Halász falu)

Re: Atarashi Mizu (Halász falu)

Re: Atarashi Mizu (Halász falu)