Sirokori Hikari

Név: Sirokori Hikari
Kor: 14 éves
Neme: Nõ
Vércsoport: 0 Rh-
Kaszt/Rang: Genin
Felszerelés: 5 kunai, 5 sima shuriken, 1 fuuma shuriken, 10 m drót, 3 füstbomba, némi élelem, ital és pénz, 5 robbanó cetli
Magasság: 160 cm
Súly: 50 kg
Születési dátum: február 11.
Kinézet: Barna hosszú haj, általában összefogva, hogy a harcban ne akadályozza. A szeme mogyoróbarna színû, bõre világos. Ruházata praktikus, nem figyelemfelkeltõ, és nem akadályozza a mozgásba. Alakja átlagos, de csinos. Az arca nagyon kedves és szép.
Jellem: Annak ellenére, hogy ninja, Hikari nagyon barátságos. Szorgalmas és okos, mindig megfontoltan cselekszik. Érettebb a koránál, és a gondolkodása és problémamegoldása is egy felnõttével vetekszik. Határozott, és a céljait a szeme elõtt tartva cselekszik. A család számára az elsõ. Viszont visszahúzódó természetû, csak utána bízik meg az emberekben, ha már ismeri õket.





Hikari a víz országában született egy kis faluban. A környéken hegyek meredeztek, melyek sosem bújtak elõ hótakarójuk alól. A hõmérõ mérései is mindig mínusszal kezdõdtek. A falucska elzárt volt nehezen lehetett megközelíteni. Még a nagy háborúk zaja sem jutott el idáig. A shinobi világban szinte mindenhol káosz, háború és pusztítás dúlt. De ez a kis falu megõrizte a békét, mint egy kis reménysugár. A falusiak mind szegények, de boldogok voltak. Sokan a háború miatt menekültek a hegyekbe. Az élet mintha megállt volna a faluban, a házak magukon viselték az idõ megpróbáltatásait, és az emberek is csöndesen és nyugalomban éltek. Hikari sokáig nem tudta mi van a falun, és a nagy hegyeken túl. Békében és szeretetben nevelkedett, el sem tudta képzelni, hogy egy ilyen világban ez mennyire ritka. Egyik éjszaka – amikor már kezdte felfogni maga körül a világot – veszekedésre ébredt. A nagyapja és a szülei voltak azok.
- Hikarinak meg kell tudnia mindent – mondta a nagyapja
- Nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd az életét – mondta az anyja
Hikari mivel hallotta a nevét hallgatózni kezdett. Odalopózott az ajtajához, és a falhoz szorította a fejét.
- Ez a sorsa, a vérében van! – mondta a nagyapa
- Nem volt elég az a szenvedés, amit átéltünk emiatt? – vágta rá az anya
- Hikari és az újabb generáció a klán utolsó reménységei – mondta a nagyapa – ha õk nem ismerik meg a múltat, akkor a klán örökre elvész…
- Kit érdekel a klán, azt akarom, hogy a lányom éljen! – mondta az anya
- Ayumi, a rokonaidról beszélsz, akik az életüket adták érted! – mondta a nagyapa
Az anya egy pillanatra elhallgatott és becsukta a szemeit.
- Értük kell harcolnunk, hogy az áldozatuk ne legyen hiábavaló – mondta a nagyapa
Ayumi arcán egy könnycsepp gördült végig.
- Nem akarok a lányomnak egy olyan életet, amilyen az enyém is volt. Azt akarom, hogy békében éljen! – mondta Ayumi magából kikelve
- Békében? Idõ kérdése és a háború ide is elér. Azt akarod, hogy teljesen védtelen legyen? – kérdezte a nagyapa
Ayumi nem szólt semmit, csak bámulta az apját. De a tekintete megváltozott, és egész testében remegett.
- Majd én megvédem – mondta Ayumi – elég erõs vagyok!
- Hikari nem marad örökké gyerek, fel fog nõni, és neki is lesznek gyerekei. Õket ki fogja megvédeni?
- Ayumi, én sem akarom, hogy a lányunk meghaljon, de ha nem lesz elég erõs, hogy megvédje magát, akkor még csak esélye sem lesz, más shinobikkal szemben. – mondta az apa – meg kell neki adnunk ezt az elõnyt…
- Nem nõhet fel burokban. El kell kezdeni az edzését! – mondta a nagyapa
- De még olyan fiatal… Csak hat éves – mondta az anya
- Ayumi, a legjobbat akarom Hikarinak. Õ az egyetlen unokám. – mondta a nagyapa
Az anya leszegte a fejét, majd hirtelen bólintott, és lassan kiment a szobából.
- Holnap elkezdem a tanítását, és utána beíratom a Ninja akadémiára – mondta a nagyapa, és õ is elhagyta a nappalit.
Hikari a szobájából mindent halott, a falak nem szigeteltek jól.
- Vajon mit akar tanítani nagyapa, amit anya ennyire nem szeretne… - gondolta a kislány, és visszafeküdt aludni.
A kislány hamarosan megkapta a választ. A nagyapja megtanította neki az alapokat. Keményen edzette Hikarit. Idõvel a kislány elsajátította a csakra irányítást, persze csak alapszinten, és a shuriken technikája is egész szépen csiszolódott. Fizikailag is sokat erõsödött, hála a sok fekvõtámasznak, és futásnak… Nagyon gyors lett, és a reakcióideje is sokkal rövid lett. Teltek múltak az évek és Hikari nyolc éves lett. Aznap a nagyapja magához hívta.
- Hikari, ideje, hogy elmondjam neked a klánunk történetét. – mondta – születésed elõtt a klán erõs és gazdag volt. Az emberek féltek és tiszteltek minket a különleges képességeink miatt.
- Milyen képesség? - kérdezte a kislány tágra nyílt szemmel
- Majd idõvel mindent meg fogsz tudni róla... – mondta a nagyapa
- Én is képes lehetek rá? – kérdezte a kislány
- Ha sokat tanulsz, akkor elõhozhatod magadból ezt a képességet – mondta a nagyapa
Hikari elmosolyodott.
- Ez a képesség egyben átok is – mondta a nagyapa
Hikari értetlenül nézett föl nagyapjára.
- A klánunk tagjait, emiatt, az erõ miatt megtizedelték, és szinte teljesen el is pusztították. Aki szembeszállt azzal végeztek. A túlélõk pedig szétszóródtak. – a nagyapa elkomorodott, majd folytatta – a klánunkat hibáztatták az országban dúló viszályok miatt. De természetesen ez nem csak a mi hibánk volt. A viszályhoz, legalább két fél kell – mondta
Hikari összeráncolta a homlokát, és feszült figyelemmel hallgatta a nagyapját.
- Az emberek megutáltak, és üldöztek minket. Meg kellett változtatnunk a családnevünket, és el kellett hagynunk az otthonunkat, ahol felnõttünk. Tönkretették az életünket… Abban az idõben a negyedik Mizukage volt a rejtett falu vezetõje. Kegyetlen volt, és egyáltalán nem törõdött a népével. A viszályok az õ hanyagsága miatt törtek ki, és a hibája miatt a mi klánunk fizetett.
- Ez nem igazság! – mondta Hikari mérgesen
- A shinobi világot már rég nem az igazságosság elve szerint irányítják… - mondta komoran a nagyapa – a legtöbb dolog csak látszat, megtévesztés, hogy fönntartsák hatalmukat az országok és a falvak. A sötét titkokat pedig eltakarják a szemünk elõl. Olyan mintha sosem tudnánk szabadulni egy Genjutsuból.
- De a Genjutsukat meg lehet törni – mondta Hikari
- Akkor, ha te vagy az erõsebb – mondta a nagyapa
- Akkor erõsebbé válok! – mondta Hikari elszántan
A nagyapa elmosolyodott.
- …és visszaállítom a klán régi hírét! – mondta a kislány határozottan
- Ha ez a helyzet, akkor igazi shinobivá kell válnod. – mondta a nagyapa – a Víz országának rejtõzõ falvába kell menned, hogy a ninja akadémián tanulhass.
- Elmegyek, és én leszek a legerõsebb kunoichi! – mondta a kislány nevetve
- Hikari, a faluba egyedül kell menned, és titokba kell tartanod, hogy milyen klánból származol. Engem és a szüleidet is felismerhetnek, így mi nem mehetünk. Nem sodorhatunk veszélybe.
Hikari elkomorodott, és leszegte a fejét.
- Nem akarlak itt hagyni benneteket… - mondta szomorúan
- A klánunknak te és a többi született gyerek vagytok a reménye. Te és a többiek vagytok a fények, akik kivezetnek a sötétbõl minket. - mondta a nagyapa mosolyogva
Hikari elgondolkodott, majd egy kis idõ elteltével rávágta
- Elmegyek! Erõsebbé fogok válni! – mondta Hikari mosolyogva
- A rejtett faluban van egy nagyon jó barátom. Régen sokat harcoltunk együtt. Az életemet is rábíznám. Õ majd mindent elintéz neked. Nem kell aggódnod. –mondta a nagyapa
- De hogyan jutok el a faluig? – kérdezte a kislány
- Elkísérlek a faluig, de tovább nem mehetek. Elõre küldök neki egy üzenetet, hogy várjon rád a fõkapunál – mondta a nagyapa
Néhány nap múlva elindultak, és minden úgy történt, ahogyan a nagyapja mondta. Hikari eleinte nagyon meg volt ijedve, hiszen csak egy nyolc éves kölyök volt. De hamar beilleszkedett, a többiek közé, és megtalálta a helyét a faluban is. A ninja akadémián is jól teljesített. Szorgalmas volt, és a céljait mindenképpen el akarta érni. A nagyapja barátjánál lakott. Az ottani család nagyon megkedvelte Hikarit, a gyerekekkel is jól kijött, habár õk idõsebbek voltak nála. Észre sem vette és eltelt nény év, és 12 éves lett. Az akadémián általában ilyenkor szokták a tanulók letenni a genin vizsgát. Hikari az osztállyal együtt is ugyanígy tett. A vizsga feladat mindig más. Az idei évben, a tanulóknak harcolniuk kellett egymás ellen. Akkor ment át az illetõ diák, ha legalább három jutsut képes volt véghezvinni, és minimum kettõ eltalálja az ellenfelet. A tanulók csak az utolsó pillanatban tudják meg a vizsga helyszínét és a feladatot, így felkészülni rá szinte lehetetlen. A sorsolás is véletlenszerû. Hikari egy átlagos képességû ninja tanonccal került össze. A feladatot nehezítette, hogy a vizsga idõre ment. A ködben rejtõzõ falu mindig híres volt nehéz vizsgáiról. Mivel az ország nem túl nagy, és nem lehet nagy hadiereje, ezért csak a legjobbak lehetnek ninják. A tanulók mindössze 40 százaléka ment át a vizsgán. Szerencsére Hikari közöttük volt. Másnap hármas csapatokba osztották be õket, és mindegyik csapat kapott egy jounin szintû senseit. A következõ években küldetéseket csináltak, és új jutsukat tanultak. A genin vizsga óta már lassan két év telt el, és még nem lettek chuuninok. Hikari többször kérte a senseijét, hogy küldje el a csapatukat a vizsgára. Sajnos ez nem volt ilyen egyszerû. A falut korlátozzák a ninják számában, így csak korlátozottan küldhetnek csapatokat a chuunin vizsgára is. A sensei mindig arra hivatkozott, hogy sok olyan csapat van, akik még geninek pedig idõsebbek náluk. Hikari minden szabadidejét annak szenteli, hogy erõsebbé váljon. Sokat edz, hogy betarthassa az
ígéretét, és, hogy mások tiszteljék, és felnézzenek rá.