Végtelen tjp és a nagy róka( Mitsu és Haru) vs. Akira

Terep: Konohagakure egyik már nem sűrű erdősége


Felszerelésem: 5 shuriken, 5 kunai, 2 robbanó jegyzet


//Bocs a hosszért//
Az idő már késő délután fele járhat, de már ebben sem vagyok biztos, hisz ki tudja, hogy mennyi ideje vagyok kint az erdőben, itt az ember könnyen elvesztheti időérzékét, pláne én, akinek alapból sincs. A szél kifejezetten kedvező lenne egy harchoz, hisz szinte nincs is, de ma nem számítok küzdésre, hisz mi okom lenne rá? Bár ennek ellenére is hoztam magammal felszerelést, hisz az élet tele van meglepetésekkel, én meg nem akarom azt felkészületlenül fogadni.
A) Ha először Haruval találkoznék
Ha egy hang megzavarná nyugalmamat, akkor elkezdenék óvatosan közeledni a zaj forrása felé abban a reményben, hogy ott legfeljebb egy nyúl méretű teremtmény fog várni. Amint közelebb érnék hozzá, ha egyáltalán meg tudnám közelíteni, hisz könnyen lehet, hogy mozgásban van, ebben az esetben várnám a reakcióját, hátha legalább megpillanthatom kilétét. Amennyiben meg tudnám közelíteni, egyből megszeretném a nagy rókát, hisz oly barátságosnak tűnik. - Mi járatban vagy erre? -kérdezném tőle.


B) Ha először Akirával futnék össze
Ha meghallanám közeledtét, akkor egyből utána járnék a hang forrásának, mivel a zajból ki lehet szűrni, hogy valószínűleg nem egy nyúlról van szó. Ha meglátnám, akkor felé, ha viszont még erre sem adatik meg a lehetőség, akkor pedig csak szimplán a levegőbe mondanám: -Ki vagy?-

Jó ideje nem jártam erre, a Tűz országának erdei mindig is lenyűgöztek, szinte nincs itt más a falvakon kívül. Családom állattagjainak a játszótere. Általában 5-en vagyunk el sétálni, de a lányok készülődnek az ünnepre, hamarosan hazamegyünk, de előtte szeretnének meglepni valamivel. Igaz nem az én születésnapom, hanem Keikoé. És miért pont engem? Nem tudom. Egész délutánra elküldtek a fogadóból, ahol éppen lakunk, ahogy megyünk haza Getsuba. Nincs konkrét célom, hogy hova akarok menni, így csak össze- vissza sétálgatok az erdőben. Ekkor két ember szagát érzem meg a közelben. Ugyan nem specialításom, de az erdőt ismerve könnyedén közelítem meg számomra már látótávolságba őket, míg ők nem igazán fedezhetnek fel. Körülbelül 2 percig figyelem a viselkedésüket, hogy van-e valami gyanús, de nem találok. Valamivel közelebb megyek, ha akarnak már fel is fedezhetnének, de nem fedem fel magam előttük, csak ha észrevesznek.

A másik róka feltűntét higgadtan kezelem, hisz ha már meg akartak volna támadni, akkor megtehették volna. Haru fejpántjából ítélve nem szökött, így én sem veszek fel támadó helyzetet.  Percek leforgása alatt változott meg az egész nap hangulata, az egyik pillanatban még semmi érdekfeszítő nem töri meg a csendet, a másik pillanatban meg már váratlan események következnek be. Miközben a két ártatlan tekintetet figyeltem valami megzavarta koncentrációmat, az érzés ami elfogott, az hasonlított ahhoz, mikor valaki hosszasan bámulja az embert.
- Szerintetek is figyel minket valaki? - teszem fel nekik a kérdést, majd előveszek egy kunait a biztonság kedvéért, hisz nem tudhatom, hogy a személy milyen szándékkal van itt. Ha a rókák megerősítenek abban, hogy valaki van rajtunk kívül a környékünkön, akkor újra odaszólok nekik:
- Most mit tegyünk, hisz ha rárontunk, akkor lehet, hogy egy ártatlant sebzünk meg, szóval lehet fel kéne szólítani arra, hogy fedje fel kilétét. -