Haru, Mitsu, Senshi, Kenji vs Zau...Avagy a lehetetlen küldetés :P

Érdekes dolog eltévedni egy olyan helyen, amit teljesen nem ismersz… Dehogy is az! Totál égő és jó lenne már végre visszakeveredni arra az útra, ami hazavezet. Ez azonban bőven meghaladta a képességeimet, pedig igyekeztem bevetni minden tudományomat, de pórul jártam. Hiába fordultam vissza, és lépdeltem abba az irányba, amerről érkeztem, sajnos egy elágazásnál már nem tudtam megmondani, hogy merre is az arra. Apró hiba, amit vétettem, de így jár az, aki nem hagy nyomokat, nem? Vagyis olyan nyomokat, amik alapján visszatalál, ha eltéved…
Ágról-ágra ugrálva próbáltam az útra akadni, de mindhiába… A reménytelenséget az eső koronázta még meg, amire aztán pláne nem számítottam. Morgolódva igyekeztem valami fedett helyet találni, hogy ne ázzak bőrig, de ismeretlen helyen eléggé hátrányban voltam. Az volt a szerencsém, hogy a lábam nem csúszott meg a nyirkos fán és nem zuhantam le a magasból. Utam során egy hang csapta meg a fülemet. Elsőnek azt hittem, hogy beképzeltem, de inkább úgy döntöttem, hogy megnézem a forrását. Lehet, hogy még inkább eltévedek, de úgy is mindegy volt már, nem igaz? A forrás irányába fordultam és haladtam is abba az irányba. A hang egy viskóhoz vezetett, ami tökéletes volt ahhoz, hogy meghúzzam magam az eső elől, viszont nem voltam ott egyedül. Még éppen láttam, hogy egy lány lépett be az ajtaján, aki mintha ismerős lett volna, de nem voltam benne biztos. Mindenesetre egy nevet mondott, lehet várt valakit, így inkább a fa lombjai közül szemléltem az eseményeket.

Hülye eső: minek kell szakadnia! Hülye erdő: minek kell ekkorának lennie!? S hülye én: aki nem tudott otthon maradni és inkább pihenni. Az eltévedésem után már késő volt ezen bánkódni, és inkább arra törekedtem, hogy mihamarabb hazataláljak. Ennek köszönhető, hogy felfigyeltem a hangra a távolban és arra vettem az irányt. A rejtekemből tökéletesen ráláttam a kis viskóra, ahova egy ismerős lány toppant be. Elsőnek nem tűnt ismerősnek, de jobban szemügyre véve rájöttem, hogy Mitsu-chan az. Már csak az volt a kérdés, hogy mit keresett itt. Le akartam ugrani hozzá, hogy megkérdezzem, de ekkor egy újabb tag jelent meg a képben: Senshi-kun. Na, ez egyre érdekesebben festett.
~ Mit keresnek itt a csapattársaim? Csak nem…? ~Valahogy nem akartam ebbe belegondolni, de akarva-akaratlanul is az ugrott be, hogy kettesben akartak lenni. Jobbnak láttam azt, ha nem zavarom meg őket, de amikor el akartam indulni, ismét egy alak tűnt fel a háznál. Most már semmit nem értettem ebből a szituációból, de rossz érzés fogott el. Jobb kezembe vettem egy kunai-t a biztonság kedvéért, majd továbbra is rejtekemből szemléltem az eseményeket. Hangok hallatszódtak ki, amiket az eső miatt nem értettem rendesen, de abban biztos voltam, hogy csatára nem került sor odabent. Az lenne csak kellemetlen, ha én kint várok és közben bent lemészárolja a csapattársaimat… Mondjuk konohai-nak tűnt, de manapság senkiben nem lehet megbízni. Nehéz volt dönteni… hogy mi is most a helyes lépés. Aztán döntöttem. A csapattársaim a legfontosabbak még akkor is, ha friss csapat voltunk. Ezért igyekeztem a lehető leghalkabban a kis viskó tetejére érkezni egy ugrással, és onnan kihallgatni a bentieket. Még időben érkeztem és minden információt sikerült elkapnom.
~ Tehát tud rólam. Szuper, ennyit a meglepetésről. ~Felfedni nem fogom magam, inkább azon kezdtem el töprengeni, hogyan segíthetnék kintről. Abban biztos voltam, hogy ki kell csalni a vizsgáztatónkat, mert bent szűkös a hely. Reménykedtem abban a többiek is erre a következtetésre jutottak, és hamarosan kitörnek onnan. A telepátia mintha működött volna, hisz Mitsu-chan akcióba is lendült a hallottak alapján, így én is készenlétben voltam. Amint megpillantottam a jounin-t, az egyik shurikenemet fel is áldoztam és felé is hajítottam, remélve a találatban. Ha talált, ha nem, a következő lépésem visszajutni a rejtekembe, hiszen nekem nem a frontvonalban kellett lennem.


Kunai: 2db (egy a kézben)
Shuriken: 2db (ebből 1 elhajítva, ha minden igaz)
Fizikai állapot: 100%
Chakra állapot: 100%

Akárhogy is nézzük, a győzelemre való esély csekély. Azonban nem szabad feladnunk már most, hiszen próba nélkül eleve elrendeljük azt, hogy vesztünk. Ha kikapunk, akkor is elmondhatjuk azt, hogy legalább megtettük, amit tudtunk a siker érdekében. Ez, és csapattársaim segítése vezérelt, mikor Senshi utasítását hallva, elhajítottam a shurikent. Fogalmam sem volt, hogy mit tervezett pontosan, de abban biztos voltam, hogy a nyílt terepre akarta vinni a harcot. A támadásom sikerességét vagy annak hiányát meg se várva, iszkoltam is vissza a lombok közé. Az események láttán jól is tettem, és szerencsére még időben sikerült meglapulnom, mert az ellenfelünk kitört a viskóból a tetőn keresztül. Ha egy lépéssel lemaradok, akkor most én is a nyílt terepre kerültem, de így megmaradt a némi meglepetésem ereje. A technika, amivel a viskót tette egyenlővé a földdel, ismerős volt. Irigylésre méltó, mert én is próbálkoztam már az elsajátításával, de kudarcba fulladta a tanulásaim.
A lombok közül igyekeztem felmérni a terepet, mert nem terveztem hamar felfedni magamat. Habár figyelmem nem lappanghatott, mert így is kiszúrt már, ezért most sem vagyok biztos teljes rejtőzködésemben. A többiek is kikerültek a viskóból, de csak a két csapattársamat láttam, a harmadig genin-t nem. Furcsállottam is… talán lelépett? De akkor nem kéne vége lennie a harcnak? Nem… valami nem stimmelt. Figyelmemet viszont a többiekre emeltem, sem mint arra pazaroltam időm, hogy az ismeretlen tagot találjam meg. Egy újabb technika miatt nem tudtak mozdulni… Szuper. Valamit ki kellett találnom, hogy kiszabadíthassam a többieket. A felszerelésem elenyésző volt, azokat nem használhattam most el. Szerencsére ismertem egy technikát, ami hasznos lehet ebben a szituációban. Nem volt túl erős, de talán annyi haszna lesz, amennyi kell.
Kézjeleket kezdtem el formálni, és a körülöttem lévő faleveleket hívnám segítségül a technikával, ami nem más volt, mint a Youji. Körülbelül tíz apróbbat igyekeztem megtölteni a chakrámmal, hogy egyszerű elterelő fegyverként indulhassanak meg. Célom azonban nem Zauki volt. Csupán azt akartam, hogy a falevelek mellette elhasítsanak és ha ez így történt, talán sikerült kizökkentenem a koncentrációjából. Hiszen az ember arra számítana, hogy közvetlen csapást mér rá, nem? Ez pedig pont jó volt tervnek, így nagyon is reménykedtem a sikerességben… de aztán a harmadik személy is felfedte magát. Egy föld elemű jutsu-t alkalmazott, amit kicsit tátott szájjal néztem végig. A zűrzavart viszont kihasználnám, és eddigi rejtekemet egy másikra cserélném le, hiszen az előbbi támadásommal elárulhattam magam, de egy újabb fa lombjai között meglapulva, kicsit biztonságosabb lehetett számomra a helyzet. Reményeim szerint olyan 30-32 méter távolságban tőlük rejtőzködnék és onnan várnám a továbbiakat és segíteném a csapatomat.

Kunai: 2db (egy a kézben)
Shuriken: 1/2db
Fizikai állapot: 100%
Chakra állapot: ~95% (Youji)

Választott jutsu-k:
– Youji
– Mizu Bunshin

~ Eltaláltam? De nem is rá céloztam… ~Tiszta ügyes voltam… csak kár, hogy később leesett, hogy kiszolgáltatott helyzetben volt, vagy látta azt, hogy nem igazi shurikenek. S mivel nem a fém hasított felé, talán úgy látta jónak, hogy egy-két falevél nem okozhat nagy sérülést. Vagy de, de nem is ezzel kell most foglalkoznom. Majd később kielemzem a szituációt, már ha túlélem azt.
Rejtekem mögül szemléltem tovább az eseményeket. Senshi drótja ügyes húzás volt, és eléggé meg is lepte vele az ellenfelet. Kardja nem vágta át a drótot, így sikeresen el is ragadta őt… néhány pillanatig. Túl könnyen ment volna a dolog, ha ilyen egyszerű technikával le tudjuk zárni a mérkőzést. Mitsu-chan még igyekezett fokozni a dolgot, ebből leszűrtem azt is, hogy sikerült megszabadítani a fogságból. A csata megállt egy pillanatra, ezért itt volt az ideje újabb stratégiát kieszelni. Össze kellett dolgoznunk ez tény, de az ismeretlen lány képességeit nem ismertem, ezért nehezebb volt a tervezés. Az megvolt, hogy képes föld elemű technikákra… ezt a monológból is megerősítésre lelt, amit ellenfelünk szavalt. S ha eddig nem is voltam biztos benne, hogy észrevett, most már igen. Hiszen következő szavai felénk irányultak. Mégsem volt olyan jó taktika, mint hittem? Azt gondoltam, hogy Senshi tervezett valamit, de… na mindegy. Fel kellett készülnöm a következő lépésre, ami érkezett is egy nagy víztömeg képében. Jobbnak láttam, ha nem vagyok az útjában, de ekkor némi köd is leszállt. Ennek köszönhetően romlott is a látási viszonyom, s az ártalmatlan víztömeg szelte is áldozatát. Csupán a fákat, de nem voltam résen, emiatt néhány felaprított fadarab szépen el is talált. Ha ez nem lett volna elég, a víz is arrébb sodort jó pár méterre és a becsapódás is fájdalmas fejfájást okozott.
Csillagokat kezdtem látni hirtelen, és fogtam is a fejemet. Jobb karom és lábam vérzett a fa éles oldalai okozta sebekből… Próbálkoztam felkelni, és felmérni a helyzetet, de a látásom se volt az igazi és a köd sem segített… kiszolgáltatott helyzet…

Kunai: 2db (egy a kézben)
Shuriken: 1/2db
Fizikai állapot: ~75% (vérző jobb kar és láb; bevert fej; szédülés)
Chakra állapot: ~95%