Haru Noriko

Április

A nap hétágra sütött, hiába volt csak reggel. A ninja-emlékműnél két alak sütkérezett, mit sem sejtve a másikról. Az egyik egy fán ült, a másik a fűben, izgatottan, hiszen ez volt az első napja, amit immár shinobi-ként töltött. Az első nap sorsdöntő, hiszen megismerhetjük azokat az embereket, akik ezen túl talán egész életünkön végigkísérnek.
Nemsokára az idilli jelenetet egy szőke hajú, pattogó lány zavarta meg, aki ordítva rohant felénk ( vagy nem is ordított, csak az addigi csendhez képest?? ) . Nemsokára kiderült, hogy ő lesz az egyik csapattársam, Shui. Egyenlőre igyekeztem nem felháborodni a viselkedésén, de annyi dolgot művelt ma még ezen kívül, hogy nálam egyenlőre eléggé elásta magát. A másik fiú, Kaibutsu Hiroto már szimpatikusabb volt. Bár... kicsit egyszerű egyéniség, de legalább tud együtt működni (már amennyire a szétválást nevezhetjük együttműködésnek ). A tanárunk meg egy kész agyrém! Azt hiszem, Shimonnak hívják, de nem árult el magáról semmi. Milyen név ez? Na mindegy, a cselekvései túlszárnyalják...Először szerelmes pillantásokat lövell Shui felé, aztán meg egy deszkával feltörli vele az emlékművet...szép, jó kilátások. Szóval Shui mehetett takarítani, aztán kis idő múlva Hiroto-val elindultunk, hogy megszerezzük a sensei-től a kunai-t. Azt mondta, nála van, én pedig valószínűleg teljesen félre értettem, mert a lakására gondoltam. Így utólag belegondolva teljesen értelmetlen volt a városba menni, ráadásul a csapat is szétvált. Ilyen az én formám. Csak azt nem értem, mért nem szóltak. Nem baj, nézzük a pozitív oldalt, legalább találkoztam Kakashi-sannal. Aztán üldözőbe vettük a sensei-t a háztetőn, és teljes erőbedobással igyekeztem elvenni tőle a kunai-t. Annyit értem el, hogy a már ismert deszkájával megtanította: Sose csukd be a szemed! – A következő akcióm már jobban sikerült volna, ha Hiroto nem rondít bele. Nekirohant Shimon-senseinek, és mikor ő megállt, belecsattantunk, aztán egy ragadós massza lett belőle, ami mindkettőnket maga alá temetett. Megpróbáltunk kiszabadulni, de elég szánalmas kísérleteket tettünk, ráadásul kicsit hajba is kaptunk. Remek! Rögtön az első napon. Egyébként azt hiszem, Hiroto Shuival is így járt. Ő most egyikünket sem nézi valami sokra, látom a szemében. Igen, közben ő is megérkezett egy csípős megszólalás kíséretében. Most meg csak tátja itt a száját, ahelyett, hogy kiszabadítana...De hát mi csináltuk magunknak, igaz? De ő is megásta a saját vermét. Sikerült egy nap alatt mindenkit elmarnia maga elől. Azért észre lehet rajta venni, hogy nem olyan hiperaktív, mint reggel. Lehet, hogy kicsit magányos, én nem tudhatom. Viszont jó lenne kibékülni vele, na meg Hiroto-val sem kéne elmérgesíteni a helyzetet, nehogy a végén ugyanabba a hibába essünk.
És ha belegondolok, hogy ezt az egészet fél perc alatt gondoltam át...talán este kezdek egy új naplót, hiszen ninja lettem. Jó lenne minden eseményt leírni, úgy könnyebben vezethetném a küldetéseim sorát. Igen. ez jó lesz...de ehhez ki is kéne szabadulni...Na mindegy, majd csak lesz valahogy. És vajon milyen küldetést kapunk holnapra? Biztos valami hasonlót, mint a macskaetetés, segíteni egy ellésen, hasonlók...pedig ezeken már rég túl vagyunk. Jó lenne, ha kapnánk valami menő feladatot. De hát a türelem rózsát terem, úgyhogy befogom a szám, és várok a sorsomra. Végül is nem húzhatják ezt tovább, hiszen, hogy konohaiasan fogalmazzak: egy jó bimbó előbb- utóbb úgyis kibomlik, hiába késleltetik, csak arra vár, hogy megérjen...

Légy bátor, amit tudsz, azt ne csak nagyon akard, hanem tudd...

+16 chakraszint

116 chakraszint

Május+Június
//Elnézést, de nagyon összefolyt a kalandunk//

Az erdő csendjét egy vérfagyasztó sikoly szelte át. Még néhány ordítás, nyögés, egy újabb halk sikoly, majd ismét csend. Ez azonban más volt, mint az előző. Feszült, halálos csend. A fák között hat alak állt. Egyikük rohanni kezdett, de hamarosan összecsuklott, hála a fölötte ülő hetediknek. Senki nem tudta, mit kéne tennie, az események mindenkit felkavartak...csal vártunk, és én hogy megnyugodjak, eltereltem a gondolataim, hogy összefoglalja a napot.

Kedves Naplóm!

Nem, ezt nem írtam le sehova, csak elképzeltem új könyvem első bejegyzését, amit valószínűleg úgysem fogok leírni, de ha mégis, nem ezekkel a gondolatokkal. Ez csak egy vázlat...és csak a fejemben létezik. Szóval:

A mai nap volt az első, amit ninjaként töltöttem. - nem, ezt egyszer már végig gondoltam, tovább, tovább...-szóval ott álltunk a Nagy Kapu előtt, és vártunk. Amíg megérkezett Hiroto, "kellemesen elbeszélgettünk" Shuival. De ahogy a fiú felbukkant, ott termett egy másik lány is, akkor még reménykedtem benne, hogy nem olyan ijesztő, mint amilyennek kinéz, de tévedtem. Ő tényleg maga volt a sötétség...Mindannyiunkra alaposan ráijesztett, és közben olyan beszólásokkal bombázta a társaságot, minthogy: Te féled a halált? - ez volt Fea. Hamarosan érkezett még valaki, egy nő, akiről annyit tudtunk meg azóta, hogy Ai-nak hívják, és a ninjáskodás mellett topmodell, vagy mi. Először úgy gondoltam, milyen szép, de hamarosan rájöttem, hogy ő is csak az a cuki vagyok, de a fejem kong az ürességtől-kategória. Shui-ról pedig ne is beszéljünk...az egyetlen normális ember Hiroto volt, így megpróbáltam szóba elegyedni vele. Sok mindent megtudtam a múltjáról, és be is égtem a nagy számmal, meg az önsajnálatommal, azt hiszem...De úgy tűnt, azért nem sértődött meg. Hosszú volt a nap, és fordulatokkal teli, de a kellemes zöld-környezet hatására egészen megváltozott a kedély-állapotom, viszont ez nem tarthatott sokáig- újabb fordulat... Csapdába kerültünk, és nem tudtunk kitörni. Ráadásul a követünk, Fea kinn maradt. Ja igen, el felejtettem említeni, hogy tulajdonképpen őt kellett volna elkísérni fogalmam sincs, hova. Tsunade-sama ezt valamiért nem mondta el...De mindegy, ki kellett szabadulnunk, különben Feát tényleg kinyírják...Én megpróbáltam kirúgni a falat, ami körbevett, több-kevesebb sikerrel. Shui talán a bogaraival akart próbálkozni, nem tudhattuk meg...ami viszont Hiroto-t illeti, annyira lefoglalta a menedéknyújtás Ai-nak, hogy kiszabadulásra már nem maradt ideje. De végül is, egyikünk módszere sem ért semmit, bár nem is csinálhattuk sokáig, mert lekötött minket Fea akciója. Ezt nem részletezném, még most is beleremegek...még sosem éreztem ilyen vérszomjat...Három ninjából csak vér és csont maradt. A negyedik menekülni kezdett, de csak fél perccel élte túl a többit. Egy lány végzett vele, akit addig észre sem vettem, de nem volt kedvem törődni vele. Azon kezdtem gondolkodni, hogy Hiroto ölelése már csak a képzeletem szüleménye volt, vagy tényleg megtörtént? Eléggé magam alatt voltam, nem érzékeltem jól a dolgokat, de azt hiszem, nem hallucináltam. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy megfogtam a kezét... Hogy lehetek ilyen buta? Fél napja ismerem, és fogdosom a kezét? Én nem adom ilyen könnyen magam! Ráadásul nem is tudok róla semmit, nem érzek iránta semmit, hogy lehetek ilyen?! Viszont nem érek rá bosszankodni, mert egy férfi rohan felénk. Először azt hittem, egy újabb támadó, de mint kiderült, csak a követünk. Na de akkor ki volt Fea? De elkezdett kérdezősködni, és valakinek válaszolni is kell, ezért felkelek a helyemről, elmondom neki, amit tudok. Áhh pocsék lett ez a vázlat...Egyáltalán, miért pazarolom ilyenekre az időm? Na mindegy...Legalább megnyugodtam, irány a... ahova el kell kísérnünk, meg fogom mutatni, hogy a látottak ellenére nem vagyok félős, ha legközelebb ilyen alkalom adódik...Vigyázat, Noriko színre lép!

A keletkezett csönd már szinte fojtogatóvá vált... Shui igyekezett úgy tenni, mintha nem is léteznék, Hiroto pedig eltűnt a fürdőben, tehát lényegében egyedül maradtam. Hogy jutottunk el eddig? A viszonyunk most még rosszabb, mint a kezdetekben...
A kezembe temettem az arcom, és próbáltam felidézni, vajon miért történhetett ez így. Hogy miért utál minket ennyire Shui. Persze, sokat gondolkodtam már ezen, és többnyire arra jutottam, hogy még magában sem bízik, amit minden áron palástolni akar, de talán, ha áthatóbban végigfuttatnám az eseményeket, több derülne ki.
Kezdjük ott, hogy találkoztunk. Én megpróbáltam jófej lenni, de mint segítőkész és kedves társ, kudarcot vallottam. Az úton inkább Hiroto-val beszélgettem. Na ezt lehet, hogy nem kellett volna, biztosan úgy érezte, hogy kirekesztettük. Holott ez nem igaz! bár, erre az állításra eléggé rácáfol az, hogy megfogtam a kezét... De azt hagyjuk, nem voltam egészen magamnál.
Elindultunk a faluba, és út közben kiderült, hogy a lány, akit eddig követünknek hittünk, igazából egy rémség, a halál hírnöke, vagy mi. Én nem hiszek az efféle mendemondákban, de az erő, ami birtokol, tényleg emberfeletti....egészen összezavart. Jobb is, ha tovább lépünk, ezt szeretném minél hamarabb elfelejteni...eddigi életem legborzalmasabb élménye.
Hamarosan megérkeztünk a "színhelyre", melynek csak később tudtam meg a nevét: Takumi no sato. A követünk hamar eltűnt, mi pedig kényszeresen megálltunk pihenni. Na igen, az emlékezetes volt. Ai először meghívott enni, aztán shoppingolni, végül pedig tervezni kezdte, hogy összehoz Hiroto-val. Eszem megáll! Nem is tetszik, de ha tetszene is, se kértem volna a segítségét! Mégis mit gondol, hogy majd rögtön az elején?!... De szerencsére hamar elfelejtette a témát, ezért hát én is spongyát terítettem az ügyre.
Hamarosan összefutottunk a Kumogakurei bandával, akik a rövid de annál tartalmasabb színészi alakítás kíséretében meghívtak minket fürdeni. Tetszett az ötlet, ugyanis nagyon szeretem a vizet, de mivel a csapattársaim nem tartottak velünk, inkább velük maradtam. Jó pont:Shui-t választottam egy kecsegtető ajánlat helyett. Azt hiszem, ezután csináltam hülyét magamból azzal, hogy a nagymamámról kezdtem beszélni. Bár, nem volt olyan vészes a reakciójuk. És újabb jó pont: megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni. Ez így utólag végiggondolva jobban sikerült, mint gondoltam.Rengeteget megtudtam mindkettőjük múltjáról, és érzéseiről, ami sokat segített. Azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy ilyen életem lehet. Nekem, velük ellentétben nem kell a végletek miatt szenvednem.
Akkor úgy tűnt, Shui végre megnyílt, hogy most már könnyebb lesz, mégsem így lett.
Ai (vagy Ai-sensei?) meghívott minket vacsorázni. Mi mondjak, az étel nagyon finom volt! Csak hát Shui ismét felvette a "neszóljatokhozzám" alakzatot, ezért kénytelen voltam vagy csöndben maradni, vagy Hiroto-val társalogni. Hamarosan kezdtem fázni. Mikor ezt megemlítettem, Hiroto kapott az alkalmon, és egy ügyes húzással bolonddá tett. Ezután eljátszotta, hogy akar valamit, és sikerült hihetetlenül zavarba hoznia. Szerencsére nekem meg sikerült visszadobnom a labdát, jól visszavágtam neki, olyan nagyon jó, hogy szó szerint kimenekült az étteremből. Lassan Shui is elment, előtte odaadta a kabátját. Jó pont Shui-nak.
Nem tartottam igényt Ai társaságára (egy vacsorával nem tud kárpótolni egy ilyen sértésért!), ezért kimentem Hiroto-hoz, és miután bocsánatot kértem, elindultunk Shui után. A a macskával történő akciót nem számítjuk, viszonylag hamar beértük. Visszaadtam a kabátot, ő pedig megkínált nyalókával. Még egy jó pont Shui-nak...
És innentől fordult a kocka. Sikerült szállást foglalnunk, ő pedig bevette magát a fürdőbe, aztán kiviharzott, bevágta magát az ágyba, reggel ugyanez fordítva. Beviharzott (ezúttal a fürdőbe), és bevágta maga után az ajtót. Azért azt ne felejtsük ki, hogy kellemesen elbeszélgettem Hiroto-val, aludtam egy jót, szereztem, ismétlem: én szereztem reggelit a csapatnak, kiváló színészi alakítással (ez asszem még a Kumo-kisfiúét is überelte). És az a jó, hogy közben nem hazudtam. Legalábbis nem nagyot, és nem bebizonyíthatóat. Szóval, visszatérve az ébredéshez:rájöttem Shui legnagyobb problémájára: fél a bogaraktól. Egy bogárfóbiás Aburame. És ez már nem holmi állítás, ez az igazság, hiszen Hiroto is megerősítette. Ő pedig biztosan tudja, hiszen beszélgettek... És most már Shui is tudja, hogy mi tudjuk, mi a kis titka. Ezért nem tud mit kezdeni a dolgokkal. Na jó, kicsit túloztam, jogos, hogy ilyen undok most. Az állás 2:2 lett köztünk, csak hát neki komoly problémái vannak. És mi a helyzet velem?
A rajzommal, amit nekik készítettem, nem törődtek. Mellesleg, mindenki tojik a fejemre, csakis Shui-val foglalkozunk. Akárhogyis, én is csapattag vagyok!! Mindig csak Shui... és már nem is értem, mit akarhat. Drámát rendez, aztán nem hagyja, hogy segítsünk. Hiroto mindent meg akar oldani, vigasztalgatja meg minden, és én, aki nem fogok érzelmeskedni egy lánnyal, most úgy vagyok beállítva, mint egy érzéstelen fráter... Pedig ez nem igaz. Igenis,törődöm vele, de nekem is megvannak a magam problémái, és vagyok én, akivel azért néha foglalkozhatnának egy kicsit. Persze, beszél velem Hiroto, de csak akkor, amikor Shui nincs ott, vagy mikor el van szállva. Mikor kettőnk között kéne választani, mindig őt választja. De miért? Szebb? Okosabb? Mit tud ő, amit én nem? Én próbáltam jó lenni, megértő, de senki sem viszonozta. Mit tehetnék még?! Persze, most már saját magam marcangolom, tudom, hogy ez nem így van, hogy most épp én vagyok olyan, amilyennek Shui-t beállítom, de nem, akkor sem, csak azért sem én vagyok a hibás! Tudom, hogy önző vagyok... Az a baj, hogy még saját magammal se tudok kibékülni, néha. De egy kicsit akkor is igazam van. Foglalkozhatnának velem. De Hiroto most is őt vigasztalja, mindig csak Shui! Kéne most valaki, aki megért...Akinek elmondhatnám, mennyi minden történt, és aki adna egy tanácsot, megmondaná, mit rontottam el, vagy inkább, hogy hol folytassam. Apa nem ért az ilyenekhez, Anya inkább, de ő biztos csak legorombítana, hogy igen, tényleg önző vagyok...mostanában sok mindent nem tudok megbeszélni vele. Nagyon jó a kapcsolatunk, de van, amit nem ért meg. Hiszen nem vagyunk ugyan olyanok. De akkor ki az, aki meghallgat? Egy olyan ember kéne, aki csak hallgat, aztán ha mond valamit, az biztos nagyon bölcs dolog lesz...csak egy kép villant be, de elvörösödtem. Nem, ő nem... hiszen alig ismerem... de mégis, határtalan bizalmat érzek felé.
Elmosolyodtam, és elképzelte, hogyan mondanám el mindezt. Valószínűleg nem fogom megtenni, túlságosan zavarban lennék, és félnék, hogy elásom magam, de azért a gondolat megnyugtató. Hagyjuk ezt a vívódást, visszajöhetne már a régi, pozitív Noriko... igen, ez egy jó cél, igyekszem ezentúl mindig vidám, és türelmes lenni, akármi történik!

Habár a játéknak ninjafejlődés nem volt a része, de a minősége és realitása annál nagyobb. Személyiségfejlődés, és nyomás, ami rajtatok van, megéri a misét.

+14 chakra

Összesen 151 chakraszint