PvP verseny: Mitsu-chan vs Kenji-kun

Helyszín: Konohagakure – fagyizó, a falu utcáit és terei, később kiképzőterepek

A Sensei kérése szent, így esett meg az is, hogy szereznem kellett fagyit neki… Ki gondolta volna, hogy első kérése tőlem ilyen dolog lesz? Mert én nem, az egyszer biztos, de hát nincs mit tenni. Jobb a békesség és a nyugalom a csapat keretein belül, mert a végén még kiszab valami olyan büntetést, amit életem végéig csinálhatok, akkor sem fog megfelelni neki. Belül viszont jó érzéssel töltött el, ugyanis ez számomra azt jelentette, hogy bízott bennem… vagy csak én voltam az, aki rosszkor volt rossz helyen? Senshi-kun nem volt a közelben, Mitsu-chan meg… tudjuk, hogy rá ilyen nemes feladatot nem lehetett bízni. Hamarabb ette volna meg, minthogy eljutassa a célhoz.
Zsebre dugott kezekkel sétáltam a falu utcáin. Nem siettem, tudtam nagyon jól, hogy még bőven odaérek zárás előtt. Még pár holmit is ki tudtam magamnak nézni, amit hazafele menet fogok majd megvenni. Kellett pár új kunai meg shuriken, és az orvosi cuccaim is kifogyóban voltak. Az pedig egy medikus számára hatalmas érvágás, ha nem tudja ellátni a társai sérüléseit. Ezen gondolatok közepette léptem be a fagyizóba és álltam be a sor végére. Szerencsére nem voltak sokan előttem, így mire én következtem, már csak egy pohárkával volt. Mázlim volt, hiszen ha üres kézzel mentem volna vissza, Zauki-sensei… inkább nem gondoltam bele. Ám ekkor nyílt a fagyizó ajtaja… és belépett rajta Mitsu-chan, aki pont láthatta azt, hogy boldog mosollyal az arcomon kaparintottam meg az utolsó adag fagyit…

Annyira hiányzott nekem ez a szituáció, mint púp a hátam közepére. Miért nem tudott egy kicsit később belépni azon az ajtón? Mintha csak igy akarta volna elrendezni Zauki-sensei a dolgokat. Már az sem lepett volna meg, ha így történt volna. Viszont pechje volt a csapattársnak, mert az volt az utolsó adag fagyi az üzletben, és biztosan nem adtam a kezei közé. Volt is egy olyan sejtésem, hogy ezt akarta, s a kérdése meg is alapozta bennem a gyanumat.
– Szívesen adnék, de Zauki-sensei megöl, ha nem viszem el neki –magyaráztam el neki a dolgokat, de lábai állásából és szemei csillogásából az jött le, hogy ennyivel nem fogom megúszni a dolgot. Látszott rajta, hogy edzésből érkezett és az édességgel akarta volna megjutalmazni magát. Döntenem kellett, hogy melyik rosszabbat válasszam, de Zauki-sensei haragjától jobban féltem. Na mindegy, valahogy csak kimagyarázom, hogy elfogyott. Így esett a döntésem arra, hogy átnyújtsam a csapattársamnak a fagyit, de amint átvette tőlem, elvigyorodtam. Az övtáskámból előkaptam egy tekercset, s a Tobidogu no Jutsu-t bevetve, a tekercsbe zártam a fagyit, még mielőtt Mitsu-chan beleevett volna.
– Te sem gondolhattad, hogy ilyen könnyedén megkapod. Kapj el, ha tuuuuuudsz –öltöttem ki rá a nyelvemet, majd kirohantam az ajtón. Hogy ne tudjon olyan könnyen követni, egy füstbombát is bevetettem az üzleten kívül, plusz egy-egy kunaihoz erősített dróthuzalt is a bejárat elé hajítottam úgy, hogyha Mitsu-chan nem figyel, akkor könnyedén áteshetett rajta. Ha bevált a tervem, s nem ütköztem ellenállásba, akkor a házak tetején igyekeztem eliszkolni a haragjától.


Chakra állapot: ~98%
Fizikai állapot: 100%

Felszerelés:
– Kunai: 8/10
– Shuriken: 10/10
– Senbon: 5/5
– Dróthuzal: 8m/10m
– Füstbomba: 1/2
– Tekercs: 1 db, amiben a fagyi van

Minden pénzt megért Mitsu-chan arcát látni, amikor lepecsételtem a fagyit előle. Ismertük már egymás szokásait és viszonyulását a másikhoz, ezért sem értettem, hogy miért nem gyanakodott, mikor átadtam neki a finomságot. De hát ez van, nem volt mit tenni. A lépés megtörtént, és még a csapdámban is orra bukott, amit csak szemem sarkából láttam, mikor visszafordultam. Jó, azért a füstben ezt észrevenni kicsit nehezebb lehetett, de mindegy is. Boldogan szeltem át a tetőket, miután övtáskámba rejtettem a tekercset. Tudtam, hogy ezekkel a lépéssekkel kihoztam a sodrából és nem fogja szó nélkül hagyni a trükkömet.
Egyik háztetőről a másikra ugrálva haladtam a célom felé. Figyeltem, nehogy belefussak Mitsu-chanba, vagy váratlanul meglepjen valamivel. Lopva néztem magam mögé, és láttam is, hogy közeledik felém. Hmm, minden bizonnyal rákapcsolt, hogy beérjen. Igaz, nem ugrándoztam olyan gyorsan, de szépen lefaragta a hátrányát. Több se kellett, máris kézpecséteket kezdtem…
~ Mi a…? ~Még időben fel tudtam ugrani a magasba, nehogy a robbanás martalékává váljak. Ökölbe szorult kezekkel landoltam a két Mitsu-chan között. ~ Szóval klónt használt, hogy elém kerüljön. Mikor lett ő ilyen gyors? ~Legközelebb egy cseppet sem fogok lassítani. Itt kell véget vetnem a követésének, de először is ki kellett derítenem, hogy melyik a klón úgy, hogy ne sérüljön meg nagyon. Még nem tudnám ellátni a sérüléseit, így aztán jah. Nem kéne, hogy elpatkoljon. Egy-egy senbon-t kaptam elő, és mind a kettőjük felé elhajítottam egyet, egyenesen a sípcsontjukat célozva. A klónon valószínűleg át fog menni és az eltűnik egy pukkanással, az igazi Mitsu-chan pedig kénytelen lesz kivédeni, ezzel felfedve magát. Ha bevállalja a sérülést, akkor is tudni fogom, hogy melyik az igazi. Bárhogy is döntött, megindultam felé és ugyanúgy a lábait céloztam meg. Csupán kigáncsolni akartam, nagyobb kárt nem szerettem volna tenni benne, de egyelőre arra összpontosítottam, hogy a gáncsolásom betaláljon.

Chakra állapot: ~98%
Fizikai állapot: 100%

Felszerelés:
– Kunai: 8/10
– Shuriken: 10/10
– Senbon: 3/5
– Dróthuzal: 8m/10m
– Füstbomba: 1/2
– Tekercs: 1 db, amiben a fagyi van

A senbon trükköm bevált, bár azon alaposan meglepődtem, hogy bevállalta a sérülést. Ezért is céloztam inkább a lábára, hogy komolyabb bajt mégse okozzak neki, ha ezt a drasztikus lépést választja. No meg azért is, mert akkor legalább a mozgása lassul kicsit. Már éppen fordultam volna sarkon és rohantam volna a kerülő út irányába, mikor egy füstbombát hajított felém. Későn reagáltam rá, hiszen már nem abba az irányba voltam fordulva. Mire védekezhettem volna, a füst ellepett és egy lökést éreztem. Kibillentem az egyensúlyomból és a földre estem, de azonnal pattantam is fel. Okos húzás, habár nem tudom, hogy…
Szavai élesen hasítottak a füleimbe. Szóval erre ment ki ez a kis elterelés. Nyúltam is az övtáskámba, hogy lecsekkoljam az állítását, és meg is lepődtem, mikor nem találtam meg a tekercset. Fordult a kocka, és az üldözöttből üldöző vált. – Élvezd ki, hogy nálad van. Úgy sem lesz sokáig –vetettem oda neki a szavakat és, hogy ezt alá is támasszam, meg is indultam felé. Egyelőre nem létem semmit sem, csupán be akartam érni és úgy állni útját. Az üldözés közben igyekeztem felmérni a terepet is, és ha úgy láttam, akkor a számomra megfelelő hely felé terelni őt.

Chakra állapot: ~98%
Fizikai állapot: ~97% (esés, fáradtság)

Felszerelés:
– Kunai: 8/10
– Shuriken: 10/10
– Senbon: 3/5
– Dróthuzal: 8m/10m
– Füstbomba: 1/2
– Tekercs: 1 db, amiben a fagyi van

Kezdett nagyon elegem lenni ebből a macska-egér játékból. Már akkor is bosszantó volt, mikor engem kergetett, de most még inkább az. Szükségem volt arra a tekercsre, mert a küldetésem sikerességét rejtő finomság lapult lepecsételve benne, és egyáltalán nem Mitsu-chan volt a tulajdonosa. Zauki-sensei félelmetesebb volt, mint egy fagyit imádó lány. Így aztán a lehető leggyorsabban próbáltam meg utolérni, de ezt már csak a kiképző terepen sikerült kiviteleznem. Szemben álltam vele, szinte farkas szemet nézve, és csak bosszankodni tudtam. Patt helyzet, mert nem akartam bántani a csapattársamat, de ha vissza akartam szerezni a tekercset, akkor muszáj lesz még inkább megsebeznem… ajj, minek kell neki tolvajkodni… rossz Mitsu-chan!
– Add szépen vissza azt a tekercset Mitsu-chan és talán holnap veszek neked fagyit. Különben is ki kellene venned azt a senbon-t, nehogy nagyobb bajod legyen a végén… egy lábbal már nem lehetsz igazi kunoichi. –Egy kis ráijesztés soha nem árt senkinek sem, de nem állt szándékomban ilyet tenni… na jó… egy kicsit… talán… nagyon picit. Viszont reméltem, hogy észhez tér és visszaadja a tekercset, s hogy egy kicsit bátorítsam is, egy shurikent hajítottam el felé, természetesen a lábát célozva. Azért mégse vagyok szívtelen…

Chakra állapot: ~98%
Fizikai állapot: ~97% (esés, fáradtság)

Felszerelés:
– Kunai: 8/10
– Shuriken: 9/10
– Senbon: 3/5
– Dróthuzal: 8m/10m
– Füstbomba: 1/2
– Tekercs: 1 db, amiben a fagyi van

 
Miért is gondoltam azt, hogy vissza fogja adni a tekercset? Ismerhettem volna már, de hogy az útjában állok? Minek jött erre, ha most meg vissza akart menni? Ezt az észjárást…
Shurikenek, kézjelek. Támadást indított, de ismeretlen volt a technika számomra. A fegyverek irányából arra következtettem, hogy csak le akar majd lassítani az esetleges sérülésekkel, de nem eszik olyan forrón a kását. Elővettem ugyanannyi shurikent, mint amennyit Mitsu elhajított, és… – Mi a…? –Most vagy káprázik a szemem, vagy tényleg több fegyver lett, mint amennyit elhajított. Na mindegy, valamennyit csak ki tudok védeni. Reflexből hajítottam is a sajátjaimat Mitsu shurikenjei felé, majd igyekeztem minél magasabbra ugrani a többi elől. Hallottam, ahogyan a fémek egymásnak feszültek, de pár tartott tovább felém. Kezeimet magam elé emeltem, hogy legalább testemet és arcomat védjem a sérülésektől. Amint leérkeztem a levegőből, nem volt időm a három shurikent kiszedni a lábamból, és a jobb karomból azt az egyet, mert Mitsu rögtön ellökött. Szép terv volt, azt meg kell hagyni. A por megízlelése nem tartott tovább fél percnél, de azt éreztem, hogy az övtáskámban turkált. Feltápászkodtam a földről, és a shurikenek kiszedése után, lecsekkoltam a felszerelésemet is. Mindenem megvolt, de akkor mit keresett?
– Hmm… valami nem stimmel. Nincs nálam a tekercs, de nálad sincs, mert kerested az övtáskámban… Na jó, nekem erre nincs időm. Sikerült átvágnod, de egyikünk sem birtokolja a fagyit… kicsit vicces, de Zau-Sensei ki fog nyírni, ha nem találom meg… A shurikenekért még kapsz, de most léptem. Szervusz. –Meg kell hagyni jó kis macska-egér harc volt, de tényleg nincs időm ilyesmire… Csak tudnám, hogy hol hagytam el a tekercset… Az elköszönés után, a Shunshin no Jutsu segítségével tűntem el a szeme elől és igyekeztem vissza azon az útvonalon, amin jöttünk… valahol meg kell legyen, vagy végem...
 
Chakra állapot: ~90% (ugrás + Shunshin)
Fizikai állapot: ~75% (esés, shurikenek okozta sérülés)
 
Felszerelés:
– Kunai: 8/10
– Shuriken: 4/10
– Senbon: 3/5
– Dróthuzal: 8m/10m
– Füstbomba: 1/2
– Tekercs: 1 db, amiben a fagyi van