Re: Modai no Sato

**Kinshu** Vas. Május 05 2019, 13:44

Kamiko reakciója nem ér meglepetésként, de a pofon hiába nem volt erős, egy olyan ponton talált el, ahol talán nem kellett volna. Igen a lánynak valószínűleg idő kell, de jelen helyzetben nekünk nem adatott meg a luxus... Még, hogy én vagyok a pesszimisták királya? A nagy francokat én vagyok az aki reálisan látja ezt a helyzetet és megpróbál nem a felesleges reményekbe fulladni. Azonban a lánynak igaza van, azért jöttünk ide, hogy nyomokat keressünk a kalitkáról és ha nem is abban a faluban kutakodunk, ahova Inoshi küldött, akkor is végre kell hajtanunk a küldetést és valami használható információval hazatérni. Kamiko képességének köszönhetően valóban legalább egy nap előnyben vagyunk a többiekkel szemben és ha a lány azt mondja ebben a faluban találjuk meg azokat a nyomokat én hinni fogok neki. Napokig kínozták elméjét és próbálták kinyerni belőle a legapróbb információkat, megértem ha vannak olyan részletek amik most válnak csak világossá számára. Nem is váratom sokat, csupán csak bólintok és követem.
Betérünk egy étterembe, ahol valamilyen kódnyelvet használva Kamiko megpróbál bejuttatni minket remélhetőleg ahhoz a kulcsemberhez, akit keresünk. Közben rendelünk valami kis kaját, amit jóízűen el is fogyasztok, de akármennyire is szeretném, a lány előbb végez mint én. Végül fagyit rendelünk, de nem sikerül zavartalanul elfogyasztani azt, mert két sötét köpenyes férfi lép be az étterembe és kezdik el rángatni a pultost. Ez a Shindai lesz... Hogy a francba? Elvileg kisgyerek álcánk még sértetlen, talán szenzorokkal figyeltetnék a várost? Ezt könnyedén el tudom képzelni, hiszen az ő emberi erőforrásaik szinte kiapaszthatatlanok, azokból az árulókból eszkábált hadsereg áll mögöttük, akiket egyesével kellene levadásznom, de ez sajnos nem áll módomban, ehhez én kevés vagyok...
Kamiko egy kis papírt szed elő fagylaltja aljából, na végre, az első nyom. Hát jól döntöttem, hogy bíztam a lányban végül is, talán már csak nyomon vagyunk. Bár a két alak kiráncigálta a szakácsot, mi most már más úton jártunk és Kamiko a kis papírfecnivel a kezében meg is indult a városfal felé. Bár elővigyázatosan közlekedtünk, engem még mindig nem hagyott nyugodni, hogy miért pont abban az étteremben bukkant fel a Shindai ahol mi voltunk. Vagyis inkább miért pont most? Kétségemnek nem adok még hangot, csupán csak némán követem a lányt, majd feloldom álcámat, mikor a városfalon kívül földetérek.
- Figyelj csak ez egy érdekes jelenet volt nem gondolod? Pont akkor bukkannak fel Shindaiosok az étteremben amikor mi is ott vagyunk? Ez nem gyanús neked? Bár nem hiszem, hogy lebuktunk volna, de van egy olyan megérzésem, hogy valami nagyon képzett szenzor lehet ebben a városban, akkor pedig elég nagy bajban vagyunk. El kéne intézni, mielőtt akcióba lendülünk én azt mondom, legalább annyival könnyítsük meg a dolgunkat, hogy nem tudnak minket azonnal bemérni, ha igazam van...
Várok egy kicsit és hagyom, hogy a lány megmutassa a szimbólumot. A papírpson volt egy kör benne két ferde vonallal, ezek szerint ez lesz az a jelzés amit keresni fogunk.
- Persze, van olyan jutsum amivel rejtőzködni tudok. - Azzal aktiválnám a Meisai Gakure no jutsut.
Kamikoval együtt járjuk körbe a város falat és a keleti főbejárattól egy kicsit odébb meg is leljük a lábnyomokat... Ezek szerint erre lehet az akit keresünk. Várjunk csak, ha lábnyomokat keresünk, akkor mégis csak az elhurcolt szakács lesz a célpontunk, na én is kezdem kicsit túlbonyolítani a dolgokat.
- Figyelj csak Kamiko. - Szólnék közbe suttogva, mikor elkezdjük követni a nyomokat. - Mit éreztél akkor, mikor találkoztál velem? Miért mentettél meg Akashi elől, vagy a vízesésnél? - Tudom, hogy a lány emlékeit felidézni nehéz lehet, de ezek most közös emlékek, olyanok, melyek elmondása szerint nem sérültek és amikre tökéletesen emlékszik, engem viszont megöl a kíváncsiság, hogy mi vezérelhette a lányt amiért életben tartott! Közben természetesen végig használnám a Meisai Gakure no jutsut...
Talán ha a közösen együtt töltött időről beszélünk azzal még nagy bajt nem csinálok, vagy nem tépem fel a sebeket...

Uchiha Madara Szer. Júl. 24 2019, 00:32

Figyelemmel kísérted végig, ahogy a szakácsot kiráncigálták a konyhapult mögül, majd sebesen távoztak a feketébe bújt idegenek. Kamiko várt még, nem nézte végig a jelenetet, inkább a megriadt civil gyermeket alakítva, elbújt a magas támlájú szék mögött. Megvárta, hogy becsapódjon az ajtó, majd lassan előbújt rejtekéből. Félően lépett le a székről, majd megköszönve a fagyit, óvatosan kisétált. Színészi alakítása tízből tízesre sikeredett, egy idegen még meg is fel is ajánlotta a hazakísérést, ám ezt a lány rémülten elutasította. Miután elhagytátok az éttermet, felvázoltad újabb hipotézised az egyre zavarosabb helyzetről. Félően vetetted fel a szenzorok jelenlétét, s figyelmeztetted a gyerekbőrbe bújt Jounint a helyzet súlyosságára.
- Baka. Hát nem érted? Ez csak neked újdonság. Ebben a faluban, a környezőkben...az egész országban ez van. Emberek tűnnek el nap, mint nap. A feketék rémuralom alá hajtották az egészet. Lehettünk volna bárhol, biztos, hogy belefutottunk volna egy ehhez hasonlóba. Nem az a lényeg, hogy mit tettek. Hanem hogy hová viszek. És mit fognak. Kapcsold be az álcád, aztán keress nyomokat, ne a szádat járasd kérlek. A szavak nem mentik meg ezeket az embereket.
Kamiko megindult, fenntartva gyermeteg álcáját, hogy felkutathassa az étteremből vezető összes menekülési útvonalat. Nem kellett sok idő a képzett jouninnak, hogy nyomra bukkanhasson. Hamar megtalálta azt a jelet, ami megegyezett a szalvétán lévővel. Nem tudhattad, mit jelent az a két vonal, Kamiko sem ismerte fel, csupán volt egy megérzése, nem véletlenül adta neki a szalvétát a tulajdonos. Talán ha több ilyen nyomot találtok, rájöhettek.
A kapuban talált lábnyom végül megadta az irányt. Bárhova is vitték a férfit, egy biztos, a faluból kimentek vele. A földön néhol felbukkant egy-egy újabb lábnyom.
- Mély a nyom. Valószínűleg a lábát is felemelve vitték őt, és néhol tudott csak ellenállni, ezért is ritkás a nyom. De legalább kitartó a pasas, nézd, ott van a következő.
A nyomok bevezettek titeket a falut körülölelő erdőségbe, ahol letört gallyak, újabb taposások nyomai és néhány állat zavart menekülőnek ható csiripelése, repülési iránya adhatott további irányt.
Az elszórt és szinte észrevehetetlen jelek egy tóhoz vezettek, ahol megszűntek. Úgy tűnik, úszva folytatták útjukat a támadók, így hát nektek is a vízen kell folytatnotok a kutatást. Egy nagyobb tó felszínén járva, Kamiko megállt, majd körbetekintett. A tó egyik felét sűrű erdő ölelte körül, míg a másik felén ívelten alakította ki peremét egy magasabb szikla. A kőfalon nem láttatok bejáratot. Gyorsan kell cselekednetek, ugyanis a nyomozással elment elég sok idő, s a Nap fénye már nem képes oly erővel áthatolni a fákon, s megmaradni az égen. Lassan sötétedni kezd, így célszerű minél hamarabb nyomokat találnotok. De vajon merre mehettek? A tó nyugati partján ívelten húzódó erdőbe? Vagy a keleti szélen kanyarodó sziklafal felé? Ha az erdőbe mentek, miért jöttek be a vízre? Ha pedig a hegy felé, akkor miért másznák meg a vízen keresztül az éles falat? Kamiko a fejét vakarta, majd rád nézett.
- Most mondj valamit. Hátha eszedbe jut egy hasonló felfigyelés, mint a városban. - mosolyodik el, azonban most látod rajta, a mosoly mögött némi aggodalom és kétségbeesés vívja harcát elméjében.
A tó körül nem találtok sem lábnyomokat, sem vizes pocsolyákat. Letört ágak, sem pedig kikoptatott, chakraégésnyomokat sem a sziklafalban.

//Öhm...2 technikát válassz, A szintig bezárólag a csúszásomért//

**Kinshu** Vas. Júl. 28 2019, 23:19

Kamiko egyre furcsábban viselkedett. Talán mindig is ilyen volt és az irányító pecsét miattam ismertem meg egy teljesen más embert? Igaza volt Inoshinak. Időt kell hagynom neki, hogy végre úgy tudja értelmezni a valóságot, ahogy az van. Nem lettem volna abban a delíriumban amiben ő élt az utóbbi 2 évben. Akkor vajon teljes ember lehet? Nem is tudom én mit csinálnék az ő helyében. Lényegében minden tiszteletem az övé, hogy ilyen gyorsan össze tudta szedni magát. Komoly kötelesség tudata lehet. Tehát ezt is jelentheti ANBUnak lenni. Így viszont magamat is fel kell ébresztenem az álomból. A lány aki nem tetszett talán nem is létezett sosem. Lehet, hogy Inoshi erre próbálta felhívni a figyelmemet? Kérdések... Kérdések amikre választ nem most fogok kapni, sőt lehet sosem fogok választ kapni, de most minden esetre a küldetésre fogok koncentrálni.
Tehát megvannak a nyomok. Lényegében ha a hegy felé mentek, akkor egyértelmű, hogy miért mentek a tavon keresztül, hogy ne hagyjanak nyomot. Ez logikus lenne de azért nem hiszem, mivel vitték magukkal azt a szerencsétlent, így egy extra teherrel biztosan nehezebben menne a sziklafal megmászása. Lényegében a falon nem hiszem, hogy felmentek, így tehát marad a vízen való közlekedés tekintettel arra, hogy ne hagyjanak nyomokat, de miért figyelnének oda? Ennyire paranoiások lennének? Vagy egyszerűen csak várnak ránk és sejtik, hogy valaki követni fogja őket?
- Figyelj a helyzet az, hogy két lehetséges magyarázatot látok. - Kezdenék bele halkan mondandómba. - Ha én vinném azt az embert maximum is csak azért mennék a vízen, hogy ne hagyjak nyomot a szárazföldön, de kétlen, hogy ennyire paranoiások lennének, ha csak nem várnak ránk, azaz, hogy kövesék őket. Ebben az esetben ez az egész egy nagy csapda, vagy kisebb csapdákra kell számítanunk a közelijövőben. Én egy extra teherrel nem mennék sem a nehezebb terepen sem a sziklán, ott egy shinobi normál esetben egy elernyedt test nehezékkel nem hiszem, hogy fel akarna menni, tekintettel arra, hogy ez egyrészt nagyon sok időt vesz igénybe, másrészt butaság lenne egy extra 100 kilóval nekivágni a szikláknak. Szóval akkor vagy az van, hogy a vízen mentek közel a parthoz és ahol elkezd meredekebb lenni a parszakasz ott visszatértek az erdős részhez. Vagy az van, hogy bementek ebbe a tóba és valami féle technikával az alján van az a hely amit keresünk egy pecséttel vagy bármivel. - Megvárnám, hogy Kamiko erre mit reagál, aztán folytatnám. - Lényegében ez nem tűnne fel senkinek, viszont egy ilyen szervezetből kinézném, hogy hasonló helyeket használ rejtekül, akár börtönként, hiszen egy létesítmény a víz alatt tökéletes lehet adott esetben, ha gyorsan kell kiüríteni a helyet és ezzel megölni a bent tartózkodókat. A lemerülés egyes víz technikákkal szintén elég egyszerűen kivitelezhető képzettebb suiton elem használók részére. Az egyetlen probléma, ha ez van, hogy nekem közöm nincs a suitonhoz és nem vagyok hajlandó lemenni oda, mert a fulladásos halál az egyik dolog amit nem szeretnék elszenvedni.
Tudtam, hogy Kamikonak lesz még ehhez hozzáfűzni valója, de nem érdekel, vannak dolgok amikre nem vagyok hajlandó, mert egyszerűen öngyilkosságnak tartom. Főleg azok után ami a csatornában volt.
- Én a keresést az erdő azon részén folytatnám, ahol a part már meredekebb kezd lenni a nyugati oldalon. Ha gondolod bevállalom, te pedig addig nézd át a másik oldalt. Adott esetben úgy is gyorsan meg tudsz lógni, ha arról van szó. Simán szétválhatunk...
Azok után amiket a váreosban mondott lehet szükség lesz erre, hogy átgondoljam mi is van most a küldetéssel meg közöttünk egyáltalán...

// Köszönöm az ajándékot a két választott technikám a köövetkező lenne: Raiton: Sichuu Shibari // Villám elem: Négy Oszlopos Rögzítés, Raiton: Gian //

Uchiha Madara Kedd Aug. 20 2019, 19:43

A víz partján megállva ötletelni kezdtél, s a nyomokból kifogyva csupán találgathattál, merre is mehettek tovább az emberrablók. Azonban amikor a lehetőségek részletezésének végére jutottál, Kamiko az arcába csapott tenyerével.
- Nem hiszed, hogy két Shindaios képes felmászni egy dombra egy emberrel a hátukon? Nem láttál még akkor valódi shinobit. Megszámolni nem tudom, hányszor kellett a társaimat vinnem a hátamon és hányszor vittek engem a hátukon a társaim. Országokon át... Látom a nyomkövetés még mindig nem az erősséged, Kinshu. Engedd, majd én.... Hmm...
Kamiko körbenézett, elemezte a helyzetüket, figyelte a környezetet, hallgatta a természetet.
- A szikla meredek, de nem lehetetlen, főleg két Shindaiosnak. ne feledd, ők az elit felső rétegét képezik. Az erdőt kizárnám, elvégre ha arra akartak volna menni, nem kerülnek, hanem belemásztak volna rég a sűrűjébe. A víz pedig... Na az nem is rossz felvetés. Azt most felejtsd el, hogy szétválunk. Nem azért jöttél te velem, hogy megvédj... épp ellenkezőleg... Én vagyok azért itt, hogy meglóghassunk ha beüt a baj. Ha téged elkapnak, lehet nem találok rád. Nem veszítelek el. Éppen ezért itt maradsz mellettem. És éppen ezért fogunk most...úszni. Csak ne is gondolj arra, hogy kihátrálsz a nehézségek elől - kacsintott, majd haját hátrafogva, felkötötte a fejpántjának szárával, s visszafordult feléd. - Vegyél nagy levegőt, és kövess. A chakrad vezesd a talpadba és gyere utánam. - azzal Kamiko a talpaiba koncentrálta a chakraját, majd gyorsabb tempóban kezdett besétálni a vízbe. Ezúttal nem a vízen járás technikáját használta, pontosabban azt, csak nem a víz felszínén való megálláshoz. A tó egyre süllyedő fenekének, kövezett, sziklás talaján tapadt meg, hogy a víz alatt képes lehessen gyorsabb tempóban gyalogolni. Mély levegővételét szintén chakraval erősítette fel, hogy tovább bírhassa, mint egy átlagos ember. Így indult neki a területében nem túl nagy tónak, hogy alaposabban átvizsgálhassátok.
A tó közel tíz méter mély lehetett a közepén, a levegőtök még jócskán kitart ebben a tempóban. Kamiko valamiféle speciális lámpást vett elő, hogy egy ugyan vékony sávban, de láthassa azt, ami előttetek van. Láthattál már korábban efféle lámpást, Inoshinál, illetve más jouninoknál. Egy speciális lámpás, mely vastagabb üvegburába volt helyezve, hogy a fénye ne aludhasson ki a nagy szélben vagy a vízben. Mikre nem gondoltak a tervezők.
A speciális lámpás fényének segítségével Kamikoval felfigyelhettek a sziklafal oldalában, mélyen a víz alatt egy nagyobb alagútszerűségre. A járat természetesnek tűnt, s kellőképp széles volt ahhoz, hogy átférhessetek. A járat egyre inkább szűkült, s kanyarodott, szerencsére a talpba vezetett chakranak azonban, könnyedén végigsétálhattatok. A járat emelkedni kezdett, míg végül, a víz tetején fény csillant meg. Kamiko eltette a lámpását, majd óvatosan mutatott kezével felfelé, miután szája elé emelte ujját, ezzel jelezve, hogy halkan osonjatok fel. Végül a lány eltűnt a szemed elől, valószínűleg elrejtőzött és felúszott.
Egy kisebb tóban találod magad, ha feljutsz a felszínre. Sötét volt, természetes fénynek nyomát sem láthattad, csupán néhány összekötözött fáklyacsokornak köszönhetted a tisztább képet. A barlangból több járat is indult, hangokat egyikből sem hallottál. Embereket nem láttál, csupán néhány kisebb és nagyobb ládát, valamint asztalokat és székeket.

**Kinshu** Vas. Aug. 25 2019, 00:41

Csöndben hallgattam Kamikot. Kicsit kioktattó stílust vett fel, de őszintén szólva nem tudom, hogy ez vajon a személyiségéhez tartozik-e avagy nem. Persze az öreg lecek, hogy gondolkozz az ellenfél fejével, na ez neki ebben az esetben biztosan nagyon jól megy. Ezt azonban mélyen magamban tartottam ezt a gondolatot, mert biztosan vérig sérteném, ha ezt így közölném vele, most pedig aztán én magam sem tudom őt hova tenni. Másfelől egy kicsit érzem, valóban kezd úghy viselkedni, mint az elit elitje. Kicsit talán a magas lóról nézhet le, de ezt inkább gyorsan elengedtem. Jómagam nem vagyok a legpéldásabb ninja, sőt a képességeim teljesen középosztályúak, de kitartásom az van bőven, talán ezzel még kompenzálhatok. Kicsit azért sértetten néztem vissza, amikor megjegyezte, hogy még mindig nem vagyok jó nyom olvasó. Hát azért én arra gondoltam, hogy az extra súllyal én biztos nem próbálnám meg a meredek sziklát, hiába tapadok a falhoz chakrám segítségével egy extra test eléggé lelassíthatja az embert, ezek pedig extrémen üldözési mániások és annyival nem voltunk lemaradva tőlük, hogy ne láttuk volna meg őket a falnál, de végül is felvetéseim egyike célba talált.
- Rendben én csupán arra gondoltam, hogy ketten több területet tudnánk átvizsgálni, de igazad lehet. Tényleg együtt tudnánk elhúzni a csíkot ha az szükségessé válna. Rendben akkor most a víz alá... nem gondolod, hogy ide már problémás lehetett, ha hurcolnak egy embert lefelé? Bár suiton elemmel annyira nem, de azért érdekes...
Aztán utánoztam a lányt és chakrát vezettem a lábamba, majd vettem egy mély levegőt, aztán elindultunk a vízbe. Nem kellett sokáig kutakodnunk, a tó közepe felé fel is fedeztünk egy vízalatti barlangot, hát persze mi másért jönnének ide...
Óvatosan indultunk meg a barlangi tó felszínére és gyorsan álcáztuk magunkat mind a ketten, amint a felszín közelébe értünk. Én a korábban alkalmazott Meisai Gakurét alkalmazom és így álcázom magam amint kiértünk a vízből. A teremben nincs senki, az álcát azonban én még egy kicsit fentartom és próbálok hallgatózni, a fákják által keltett félhomályban Kamiko is olyan jól el tudott rejtőzködni, hogy ha nem láttam volna előttem kiemelkedni a vízből, most azt hinném egyedül vagyok itt.
A ládák és asztalok környékéra húzódtam vissza és közben kémleltem a nyílásokat, melyek ebből a teremből indulnak el. Feloldottam a technikár a dobozok rejtekében, majd valahogy megpróbáltam Kamikonak jelezni, hogy jöjjön közelebb hozzám, egy ilyen zárt térben gyorsan terjed a hang...
- Nos innentől kezdve már én sem javasolnám a szétválást, de ne aggódj majd figyelek rád, ha harcba keverednénk! - Azzal egy kissé idióta vigyort küldtem felé, kimondva már idiótábban hangzott ez a szöveg, mint ahogy elképzeltem. De miért akarok én poénkodni vele? Mit akarok én egyáltalán tőle? Számít az az osztályos különbség ami közöttünk van? Néha úgy érzem igen, néha meg egyáltalán nem érdekel, hisz ő is egy ugyan olyan ember mint én magam...
- Na szóval nem hallunk hangokat és lövésünk sincs merre mehettek, de nekem van egy ötletem. - Azzal felállok és odasétálok a kis tó partjához. Nyilván ha ők is a vízen keresztül jöttek, akkor hagyniuk kellett nagyobb tócsákat ahogy kiléptek a nedves kőre, akár a ruhájukból, akár a cipőjükből. - Szerintem a víz miatt keressük azt a járatot, ahol víz csöpögött a kőre és egyből meg is lesz, hogy merre mentek! Mit szólsz?

Ajánlott tartalom