Jorogu Momo

Név: Jorogu Momo
Ország: Eső Országa
Rejtett falu: Amegakure
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint: ?
Kor: 27
Nem: nő
Felszerelések:

• Ninja overál és ruházat
  
• Ninja szandál
  
• Ninja fejpánt
  
• Kimono
  
• Yukata
  
• Geta
  

Eszközök:

• Dróthuzal (10m.)
  
• Szerszámok
  
• Légzőkészülék
  
• Elsősegély készlet
  
• Energiatabletta (10)
  

Fegyverek:

• Robbanó jegyzet (10)
  
• Kunai (5)
  
• Shuriken (5)
  
• Makibishi (10)
  
• Fuuma Shuriken (2)
  
• Senbon (10)
  
• Katana (1)
  
• Wakizashi (1)
  
• Tanto (1)
  
• Shirasaya-Katana (1)
  
• Ninjato (2)
  

Tárolók:

• Shurikentartó
  
• Övtáska
  
• Hátizsák
  

Kinézet:  Ha tehetné, egész nap csak magát cicomázná, hosszú, bő ruhákban, részletgazdag sminkkel, a haját egész addig növesztve, míg leér a talpáig. De nem tehette, már azelőtt sem, hogy ninjának állt volna. Momo narcisztikus önképét tükrözi, mennyire gyakran keresi a vékony határt báj és praktikum között. A határt néha át- átlépve, tanárai megdorgálták már érte, amikor púderezett arccal, leengedett hajjal, vagy éppen kimonóban látták gyakorolni. Szereti magáról azt hinni, kivételes szépség. Sokat is tesz érte, hogy alakját, haját és vonásait rendben tartsa, de akármennyire is fáj neki bevallani, bájaival még nem sikerült semmi kiemelkedőt elérnie.
Később megtanulta ezen makacsságát a maga javára fordítani. Ócska kifogásnak indult, hogy azért dobál senbont kimonóban, mert álruhában is tudni akar harcolni, de mára stílusa meghatározó eleme lett…az egyetlen baj csak az volt, hogy ez mit sem változtatott a tényen, hogy ninjának nem való ruhákban nem lehet rendesen harcolni.
Azóta Momo rátalált a maga egyéni stílusára. Vegyítette korábbi kifogásnak indult ötletét a jól megszokott ninja ruhákkal. Gondosan ügyelt rá, hogy mindig olyan ruhákban induljon el megbízatásokra, amik fölé könnyűszerrel magára tud ölteni egy elegáns, úrias öltözéket. Hasonló módon kimonóit is úgy válogatta meg, hogy ha eldurvulnak a dolgok, egy mozdulattal le tudja rántani, effektíve lecserélve öltözékét egyetlen pillanat alatt.

Jellem: Megjelenéséhez jól illik a kétfelé szakadni akaró, akaratos Momo. Ninjaként kapott kötelességeinek eleget akar tenni, másokat lenyűgöző elszántsággal a hazáját szolgálni. És mégis…olyan kiábrándító, amikor fény derül elkötelezettségének forrására. Ő az a lány, aki kész egy nehéz és veszélyes küldetést elvállalni, csak azért, hogy aztán hónapokig a maga ura legyen az érte járó hatalmas jutalomnak köszönhetően. Ő az, aki folyton folyvást befolyását akarja növelni, megmászni a ranglétrát, s politizálni, ahol csak tud, miközben álmaiban a falu vezetőjeként egész nap szolgák hada lesi minden kívánságát. Ő az, aki dicsőségről, büszkeségről, hazaszeretetről áradozik, miközben véletlenül pont aki tüske a talpában ellen tudja a népet uszítani.
Való igaz, van benne ambíció és kötelességtudó, nem is kevés, de a jutalmak, kincsek és könnyen szerzett dicsőség hamar elcsábítja. Magát hatékonynak nevezi, hogy mindig a neki legkézenfekvőbb megoldást választja, még ha ez másnak fejfájást is okoz. A dolgokat szereti szituációhoz illően nézni. Kedveli az egyenes beszédet, ha az éppen az ő malmára hajtja a vizet. Szereti a sportszerűséget, ha ő maga van fölényben. És híve a demokráciának, ha vele értenek az emberek egyet.


Különleges képesség: nuku
Pénzösszeg: ?
Ninjutsu:

• Shunshin no jutsu // Fürge Test technika
  
• Henge no Jutsu // Transzformációs Technika
  
• Kakuremino no Jutsu // A Láthatatlanság Köpenye
  
• Bunshin no jutsu // Klón Technika
  
• Kawarimi no jutsu // Testhelyettesítő Technika
  
• Tobidogu no jutsu // Tekercsíró Technika
  
• Jibaku Fuda: Kassei // Robbanó Jegyzet: Aktiválás
  

A Szél Országa után valóságos putri volt ismét az édes otthon. Egy kis porcikája Momonak azt kívánta, bárcsak tovább tartott volna a háború.
- Ez nem igazság! Élvezni akarom a napot, a lábmosóban hűsölni, egy szép yukatát felvenni, miért kellett nekem hazajönni?! – ez az Eső Országa volt. Itt nem hordtak az emberek sem kimonót, sem yukatát.
Apja, aki a család diplomatájaként volt számon tartva mindent megtett, hogy oldja a feszültséget.
- Édes lányom, a lakosztályodat pontosan úgy rendeztük be, mint a rejtekhelyen a Szél Országában.
Momo habozott. Apjával nem szeretett vitatkozni. Bűntudata volt tőle, valahányszor megpróbált kifogni rajta.
- De miért? Mi dolgom van nekem itthon? Miért nem maradhattam volna külföldön?
- Te is tudod, hogy itt van rád szükség.
- Ülni egész nap egy paraván mögött? Csak rakjatok egy babát, vagy bábot a helyemre. A sok barom azt se fogja észrevenni, hogy nem mozdulok.
A Jorugo család tehetősnek számított Esőrejtek berkein belül. Földesurak, földjükön nem csak szántókkal, de üzemekkel és műhelyekkel is. Úrias nép, akik előtt sok lehetőség nyílt meg, amiről az egyszerű bugris álmodni sem mert volna. Így került Momo a Szél Országába. Családja megtehette, hogy ha háború tört ki, gyermekeit egy messzi ország rejtett palotáiba küldje. A temérdek háborúnak hála Momo majdnem annyi időt töltött a Szél Országának oázisaiban, otthonában, Esőrejtekben.
- El ne kezd megint, tudod miért.
- Nem akarok kibújni a kötelességem alól. De legalább várd meg, amíg az Akadémia válaszol nekem.
Az úri klánon belül úgy tartotta a hagyomány, hogy a férfiak és nők elszegődtek a falu vezetőinek és urainak udvarába, hogy befolyásukat erősítsék. Ritkán fordult elő harcos berkeikben, de akkor sem a legidősebb lánygyermek, akinek már rég kérőket kellett volna fogadnia. Momo, mint többi fivére és nővére, nem holmi felkapaszkodott gazdag család voltak. Ő "finom úrihölgy" volt. Olyan aki zenélt, verselt, gyönyörű betűket tudott vetni, s mostanra kiváló érzéke volt az öltözékének megválasztásához, a zene komponálásához. Családja, bár tisztában volt a makacsságával bízott benne annyira, hogy egész vendégségek megszervezését bízza rá.
- Momo, el kell ismernem, hogy a mostani zűrzavarban egy magas ninja-rang bőven kielégítő karrier volna, de anyád sosem fogadná ezt a döntést el. Amúgy is, túl öreg vagy te már az Akadémiának.
- Öreg, de tehetséges! Megmondták, nem csak az udvarban, de a homokrejteki vendégek is.
- Igen, lányom, ezt már párszor mondtad… - sóhajtott az apja unottan. De Momo, ha egyszer belekezdett, nem áll meg!
- Azt mondták, az olvasottságom, ismereteim laikus létemre kiemelkedők, a chakrám élénk és gyorsan folyó, és tehetségem van annak „a testemen kívül való manipulálásához, mert a chakrahálózatom könnyen nyílik és zárul”. – Momonak ekkor még fogalma sem volt róla, mit jelentenek ezek a szavak. De dicséret volt, hát nagy büszkeséggel visszhangozta – Már előre fel is készültem. rengeteg tekercset olvastam, még a Szél Országának bábjait is volt alkalmam megismerni!
Jorugo Kuusuke nagy bajban volt, de nem adta egykönnyen áldását. Némán a fejét rázta.
- Apám, te vagy az, aki mindig a közös megegyezésről és a kompromisszumról áradozik. Ha engeded, hogy ninja pályára lépjek, hát az istenek a tanúim rá, elhozom a sikert és becsületet a családnak! – Momo könnyen beszélt, de híres volt arról, hogy egy arasznyit nem engedett ha vitáról volt szó.
- Jól van, jól van… - sóhaj sóhajt követett – De anyádnak te mondod el…
És Momo már látta a fejében, mi fog történni. Ennek neveltelek?! Finom úri hölgy kezébe, aki így meg van a csicsás holmikért bolondulva nem illik a kunai! Kapott ott minden szitokszót, amit csak elképzelni tudott. Hiába mondta, anya, nem, nem őrült késes majom, hanem shinobi. Hogy mi a különbség?! Talán az, hogy az egyik egy munka, a másik meg mentális betegség.
De az apja volt a ház ura. Amire ő áldását adta, az úgy volt. Nem lehetett mit tenni, az anyja házasodott be a Jorugo-családba, így az apja volt a hivatalos vezető. Az Akadémia pedig üzent. Nem kis kényszerítő erő volt nekik a számtalan ajánlólevél, amit Momo mellékelt nekik. Még mindig emlékezett rá, amikor széles vigyorral kérte meg a homokrejteki látogatókak, adják áldását az ő ninja karrierjére. Tudta előre, hogy szüksége lesz rá.
Így került hát Momo túlkorosan az Akadámiára. Játszi könnyedséggel vette az akadályokat. Nem is csoda, felnőtt fejjel meg se kottyant neki a tanulás, nemeskisasszonyként pedig bőven volt ideje felkészülni a gyakorlati vizsgákra. Több szabadideje is volt, mint amikor otthon segédkezett. És ráadásnak azt a számtalan idegesítő levelezőtársat is el tudta hanyagolni, azzal a kifogással, hogy a tanulás és az edzés minden idejét felemészti. Na, egy levelezőtársát azért megtartotta. Régi barátját, Sakit, akivel talán végre többet látogathatják egymást, ha immáron ninjaként szabadon járhatja a falut. Ó, a kedves kis Saki. Mindig is jóban voltak. Egyike azon keveseknek, akik nem akarják állandóan rendre inteni Momo-t, ha valami fondorlatosat eszel ki.
Be is számolt neki rendszeresen a tanulmányairól. Még így is, hogy lazára vette a tanulást, elképesztő sebességgel haladt. Nem is csoda, hogy sokadannyi idő alatt sajátította azt el, ami gyerekeknek évekbe telik. Huszonhat éves volt, amikor geninné avatták. Azóta biztosra ment, hogy jól látszódjon a fejpántja odahaza, szépen hozzáközve kedvenc ruhája obijához.
Momo pedig örömmel nyugtázta, hogy új ninja öltözéke alá kényelmesen elfér egy kimonó. Talán majd egyszer, amikor nem esik az eső. Sürgősen be kellett szerezzen egy esernyőt! Egy valamiben igaza volt az apjának: a ninja pálya a lehetőségek tengere. A háború után hagyott hatalmi űrt azóta sem töltötte be senki. Elsőszülött lányként a leendő férjének kéne beházasodnia az ő családjába, ami rengeteg hatalmat hagyna meg neki. De a család fejének lenni túl sok munka. Az apján is meglátszik, amilyen fiatalon elkezdett őszülni. De a ninja szervezet, ott bőven vannak tanácsadók meg lelkes idióták, hogy helyetted dolgozzanak. Nincs férj, vagy más ági örökös, akinek a befolyásodra fáj a foga sem! S Momo reméli, hogy egy nap majd játszi könnyedséggel mássza meg a ranglétrát, majd foglal el egy neki méltó helyet anélkül, hogy bárkivel össze kelljen kösse a bajszot érte. Erről ábrándozott nap mint nap, amikor előszedett egy üres tekercset, majd nekilátott bele leendő bábjairól fantáziálgatva rajzolni...de még előtte, első dolga lesz készíteni egy bábot, ami banketteken vehet részt helyette!
- Csak ez az eső állna már el!
Vagyis "érjen már véget a szolgálat". Momo csakhamar megtapasztalta, hogy ha aljas hátbaszúró riválisokra nem is, de munkára sázmítania kell, legyen az bármilyen triviális is. Őrjárat, felderítés, nyomozás, futárszolgálat, rengeteg munka volt, amit egy frissen végzett geninre rá lehetett sózni, és a rangosann ninják hamar előnyt kovácsoltak a tényből, hogy Momo felnőtt volt...vagyis nem volt szüksége felügyeletre, hogy elküldjék valami csipcsupp munkára.
Mert ha volt valami, ami még a munkával teli, idegtépő életnél is jobban megrémítette őt, az az unalom. Az unalom, ami rá várt, ha hagyja, hogy "finom úrihölgy" maradjon élete végéig. Az a fajta rabság, amikor a házát sem fogja tudni elhagyni, a vendégei csak egy paraván mögül fogják őt látni, emberekhez szólni csak szolgákon keresztül fog tudni. Az úri családok rangos tagjaitól elvárták, hogy megjelenésükkel dagasszák a klán büszkeségét. A ninja lét volt a tökéletes kifogás erre. Lenne ő úrihölgy, persze....de csak ha mellé lehet egyszerre ninja is. Vagy inkább, mikor úrihölgy, mikor ninja.