Uchiha Mayu

**Uchiha Mayu** Vas. Jan. 29 2023, 23:18

Időbeli elhelyezkedés: A feltámasztás után négy nappal
Kaland célja: Mayu bűntudatának enyhítése, valamelyest lezárást adni a Keijivel való kapcsolatának.
Teljesen nem szeretném lezárni életének ezt a részét, de úgy érzem, az előtte álló nehézségek miatt szüksége van egy ilyesfajta beszélgetésre. Ez csak álom, amire Mayu is rájön. A tudata próbálja értelmezni mindazt, amit ezalatt a pár nap alatt átélt.

Háttérzenének ezt ajánlom! Van hozzá angol felirat.

Zuhanás a mélybe

Sötétség és kellemes meleg ölelte körbe Mayut. Korábban már megtapasztalta ezt az érzést, nem is akart szabadulni. Az utolsó dolog, amire emlékezett egy Sharingan. Csak ezt látta maga előtt, semmi mást. Aztán hangok jutottak el a füléhez és érezte a hideg kőasztalt a teste alatt. Konoha. Konoha elárulta. Megrohanták az emlékek, visszatért hozzá minden. Gyengének érezte magát, alig tudott megmozdulni. Felült a kőasztalon és lassan megpróbált lábra állni. Sikerült neki, de néhány lépés után összeesett.

Hangok szűrődtek be a tudatába, mintha messziről szólongatták volna.
- Mayu-dono, Mayu-dono – folyton a nevét ismételgették.
Éles fény fogadta, amikor kinyitotta a szemét. Fehérre festett mennyezetet és falakat látott maga körül. Halk csipogás ütötte meg a fülét. Ismerős látvány, hangok és szagok fogadták.
*Kórházban vagyok.* Hangosan akarta kimondani a szavakat, de csak magában tudta.
Oldalra fordította a fejét és meglátta az életjeleit jelző monitort. Keveset értett az orvosláshoz, de annyit azért kiokoskodott, komoly problémát egyik értéke sem mutatott. Inkább a korábbi hang forrását kezdte el keresni. Néhány pillanat múlva az ágyához lépett egy középkorú hölgy. Orvosi köpenyt viselt. Élénkzöld szeme és rendezetlen, szőke haja azonnal feltűnt a lánynak, akárcsak a fekete keretes szemüvege.
- Úgy örülök, hogy visszajött közénk, Mayu-dono! - hangjában lelkesedés csilingelt. Fejet hajtott, néhány kósza tincse ettől a szeme elé vándorolt.
Egy köteg papírt szorongatott, mellkasához nyomta a fehér lapokat. Gyorsan elhúzta magától és valamit kíváncsian olvasni kezdett.
- Vártuk már nagyon, azt hittük, mégis valami hiba történhetett. Pedig minden a tervek szerint ment, gond nélkül felébredt. Aztán négy napig feküdt kómaszerű állapotban, bár inkább az alváshoz hasonlítottam volna. Mindenesetre most már megkönnyebbülhetünk – a szavak záporoztak a nő szájából, pedig az Uchiha semmit sem kérdezett. - Későn érkezett, de az a fő, hogy itt van.
Mosolya olyan valószerűtlennek tűnt. Túl kedvesnek, túl megjátszottnak, hamisnak.
*Későn... Későn.* Rágta meg magában többször is a szót. Mindig ezt mondták rá, későn érő típus. Később tanult meg beszélni, járni, barátokat szerezni, a jutsu tanulás se ment olyan könnyen. Sőt, még a Sharinganja se akart időben aktiválódni!
Egy szót sem szólt, inkább balra fordította a fejét és kibámult az ablakon. A fák helyett ormótlan, barna sziklákat látott.
- Rendben, hagyom még pihenni.
A medikus gyors léptekkel távozott a kórteremből.
A részletek, ebben rejlik minden. Mayu utána nézett, de már csak azt látta, ahogy a nő kisuhan.
*Milyen falu jelét viselte?* Tette fel magának a kérdést. Most jutott el a tudatáig, nem Konoha szimbólumát látta a köpenyén. Hiába próbálkozott, kutatott az emlékei között, nem lelt választ. Visszahúzta magára a takarót, egészen nyakig és élvezte a könnyed melegséget, amit adott.

Sötét, csillagtalan éjszakára ébredt. Az ablakon esőcseppek kúsztak le, versenyeztek, melyik ér el hamarabb a párkányhoz. Mayu felült az ágyban, lerúgta magáról a takarót és végignézett magán. Ugyan azok a kezek, lábak, mégis valami hiányzott. A zöld kórházi ruha kezdett kényelmetlenné válni, akárcsak a drótok, amiket rácsatlakoztattak. Biztosan kicsúszott az egyik, mert ahol a szívverését kellett volna jelezze, teljesen egyenes csík futott végig. Már állt volna fel, amikor kicsúszott a talaj a lába alól. Feketeség ölelte körbe, és úgy érezte, teste zuhanni kezd.

Egy pillanatra lehunyta a szemét, aztán ismerős helyen találta magát. A zöld mezőn lágyan ringatóztak a fűszálak és a virágok. Végtelennek tűnt, akárcsak a kék égbolt felette.
- Nézd, nézd! - évek óta nem hallotta ezt a hangot, mégis egyből felismerte.
- Keiji, azonnal gyere le! - kiáltotta, vagyis inkább sikította. Elkezdett rohanni a híd felé, amit eddig valahogy észre se vett. Chakrát irányított a lábába, szinte repült.
Recsegő hangot hallott, azt hitte elkésett. Megint. Karjai meleget éreztek, akárcsak a mellkasa. Nem mert odanézni, hátha elillan az illúzió. Néhány pillanatig csendesen lélegzett, hagyta magát lenyugodni.
- Nővérkém, mi a baj?
Mayu erre felkapta a fejét, aztán lenézett. Karjaiba zárva ott ült Keiji, arcára kiült némi aggodalom. Sikerült, megmentette, nem vallott kudarcot. Megvédte a testvérét, ahogy azt kellett, ahogy azt elvárták tőle.
- Azt hittem, meghaltál.
- Tényleg meghaltam.
A lány arca még sápadtabbá vált. A kisfiú kibontakozott nővére öleléséből és a mélyedés szélére sétált.
- De hogyan? Miért vagy itt?
- Mert szükséged van rám. Vagyis erre a beszélgetésre.
- Nem értem.
- Emlékezz vissza! A részletekben rejlik minden. Amikor kinéztél az ablakon, fák helyett kopár sziklákat láttál. A nővér köpenyén ismeretlen falu szimbóluma volt, vagyis máshova kerültél. A másik Uchiha azt mondta, Konoha elárult.
- Ennek semmi értelme! Mégis miért árult el minket Konoha? És hol vagyok?
- Ezekre a kérdésekre neked kell megtalálnod a választ.
Keiji tovább sétálgatott az árok szélén, mintha egyáltalán nem lett volna ott semmilyen szakadék, benne hömpölygő vízzel.
- Mégis hogyan? Nélküled nem fog menni – a földön ülve nézte öccsét, aki biztató mosollyal közeledett felé.
- Te vagy Uchiha Mayu, a nővérem. Ismered a hollókat, úgy tanultál technikát, hogy nem állsz szerződésben velük, csupán a megfigyeléseidre hagyatkoztál. Sokat olvastál a Genjutsukról, biztos vagyok benne, remekül tudnád alkalmazni az illúziókat. Gyakorlással lettél ügyes, mindig figyeltelek, hogyan leszel egyre jobb és jobb.
- Hallottam, miket mondogattak rólam. A Sharinganom is csak akkor aktiválódott, amikor… amikor…
Képtelen volt kimondani, hogy az a tragédia hozta elő Dojutsuját, amit itt megakadályozott.
- Mégis itt vagy. Ez pedig jelent valamit. Tulajdonképpen egészen sok mindent.
Egy darabig csak nézték egymást, aztán Keiji a lány vállára tette a kezét.
- Baleset volt, nem a te hibád.
A fiú keze lecsúszott Mayu válláról, majd szorosan átölelte. Hosszú percekig maradtak így. A csöndet a kunoichi törte meg.
- Tomuro-sensei, Jin és Itsuki is benne voltak az árulásban? - bukott ki belőle a kérdés. - Nem, nem, az képtelenség! Ők tényleg törődtek velem, elfogadtak, támogattak és… és…
- Szerettek. Ugye szeretted Jint?
- Mégis hogyan? - rökönyödött meg a fekete hajú Uchiha. - Csapattársak voltunk, persze kedveltek, de engem sosem volt könnyű szeretni. Valószínű, még most sem az. Azt sem tudom, képes vagyok-e olyan szeretetre, mint mások?
- Hidd el, képes vagy rá! Én már csak tudom. És Mayu, szeretted Jint?
- Nem tudom. Talán. Azt hiszem.
- Hm, kezdetnek megelégszem ennyivel. Most menj, mutasd meg, te vagy Uchiha Mayu!
- Bár ilyen könnyű lenne!
- Azt nem mondtam, hogy könnyű lesz, de hidd el, túl fogsz jutni minden akadályon!
Keiji széles mosolyt villantott nővérére és hirtelen eltűnt. Mayu hiába kereste, sehol sem találta, csak a végtelen zöld mezőt és kék eget látta maga körül.

Sötét, csillagtalan éjszakára ébredt. Az ablakon esőcseppek kúsztak le, versenyeztek, melyik ér el hamarabb a párkányhoz. Mayu felült az ágyban, lerúgta magáról a takarót és végignézett magán. Ugyan azok a kezek, lábak, mégis valami hiányzott. Kinyitotta a száját, amin először egy hang sem jött ki. Így ült hosszú percekig, aztán a torkából éles sikoltás tört elő. Könnyei megeredtek, arcán úgy csorogtak végig, mint az eső az ablakon.

Valószínűleg a sikítás felhívta magára az egyik éjszakai ügyeletes nővér figyelmét, mert kopogás helyett berontott a kórterembe. Mayu gyorsan letörölte a könnyeket, nehogy észrevegye a sírás jeleit.
- Jól van? Mi történt? - kérdezte aggodalmasan. Mintha úgy kapott volna észbe, gyorsan meghajolt. Már a második ember, aki így viselkedett előtte. A gyéren megvilágított szobában nehezen vette ki arckifejezését, a hangja legalább eleget árult el róla.
- Teljesen jól vagyok. Azt hiszem, álmodtam valamit. Már nem emlékszem, mi volt az – a kunoichinek is jót tett, hogy csak a folyosóról szüremlett be némi világosság. Nehezen ment a hazugság, amikor minden részletet megmutatott magából, így viszont sikerült meggyőzően kimondania a szavakat.
- Rendben, holnap reggel kiengedjük. Kyouko-san azt mondta, minden értéke megfelelő, majd a kötelező ellenőrzésekre kell visszajönnie.
Fiatal nő lehetett, a hangja alapján csak pár évvel tippelte idősebbnek magánál. Szerencsére gyorsan kiment és magára hagyta Mayut a saját gondolataival.

Uzumaki Kushina Kedd Jan. 31 2023, 07:08

Kedves Mayu!

A kalandot elfogadom és köszönöm a kísérő zenét!

Jutalmad:
+11 ch (240+11=251)
+7 tjp (0+7=7)
A jutalmakat felvezetem az adatlapodra.

További jó játékot kívánok!

Uchiha Mayu

Uchiha Mayu

Re: Uchiha Mayu