A Nagy folyó

Először a nő Hatami szemében teljesen megrökönyödött a kérdésén, majd elmondta a lánynak, hogy mi is az igazság az általa felvett koldetéssel kapcsolatban. Röviden és tömören, az egész egy nagy kamu volt, és valaki elintézte, hogy ez a nő most tanítsa őt.
~ Ez sem minden napi esemény. Majd megkell tudnom ki volt az, aki ezt elintézte és hálát mondok neki. Legalább így jobban letudom győzni a dumálásban nagy, de más terén gyenge embereket. Hehe.. De jó lesz..~ gondolja magában, és bár volt pár elég érdekes gondolata a "névtelen" nőről, de azt jobb nem említeni. Mondjuk úgy, kicsit.. Khm.. Perverzek. Néha, amikor Hatami agya bekattan, ami nem nehéz, akkor még ilyen gondolatok is megfogannak fejében.
- Ez így érdekes, sosem hittem volna, hogy valaha ilyent is átélek. Mármint, hogy küldetésnek álcázott tanulás. De sebaj, egyszer ilyet is meg kell élni! - mondja inkább csak magának, majd ezután elmondja a nő, hogy pusztakézzel, vagy esetleg jutsuval lehet csak harcolni. A kunaik, kardok tilosak.
~ Ez így érdekes lesz, mert bár ismerem az ilyen alap jutsukat, de nem szeretem őket, és az is igaz, hogy néha agyon tudom verni a nagy szájúakat, de az más tészta. Hm... A legjobb mi is lenne? Nem könnyű, hanem nehéz. Annyit kell csak gondolom megmutatnom mit tudok, de ott a gond, hogy túl sokat nem. Akkor mutatom azt a keveset! ~ gondolta magában, elmutogatta a Bushin no Jutsu kézjeleit, majd megjelent három hasonmása, amelyikből az egyik futva elindult az ideiglenes tanítója felé előlről, a második klón jobbja-, a harmadik klón háta-, míg ő balja felé, majd mindegyikük, a klónok és ő is, egyszerre akarnak bevinni egy jobb kézzel irányzott ütést, amit ha sikerül bevinni, ha nem, Hatami alkalmazza a Shushin no Jutsut, hogy szembe kerüljön vele, és egy újabb ütéssel próbálkozik, és egy hasba rúgással.
A klónok már nagy eséllyel megsemmisültek, így nem próbálkozik ilyennel. Más nem nagyon van a tarsolyában, nem ért annyira a kard, és kunai használaton kívül semmihez se hosszú távon.
- Nem nagyon vagyok jártas a közelharcban - ismeri be, és barna szemeivel a nőt fürkészi, akit magában egyelőre Névtelennek fog hívni, mert nem tudja a nevét. Logikus.. Az ő szemében, de azt nem tudja, hogy másokéban is az-e vagy sem. Habár nem nagyon foglalkoztatja. El van ő így saját magának gondolkodás terén.

Úgy látszik, hogy talán egy gondolatolvasó nővel van dolga, mert nem sokat agyalt azon, hogy miképp nevezze el magában, máris bemutatkozott. Így legalább, ha mond neki valamit ,akkor már tudja, hogy szólítsa meg.
A támadás tudta, hogy be fog sülni, számított rá, így nem lepődött meg akkor, amikor egyszerűen megfogta ütni készülő kezét, de hiába számított rá, mégis rosszul esett neki látni azt, hogy milyen gyenge, és nem utolsó sorban béna is.
Shizuka ez után felsorolta hibáit, amiken meglepődött, pedig tudta, vagy inkább sejtette és ismerte magát annyira, ami elő idézi azt a sejtelmet, hogy ő igen is hibázni fog. Szóval lehet mondani úgy us, hogy számított ezekre, de mégis meglepte. Négy hiba, ő meg maximum kettővel számolt. Kicsit majd edzeni kell az agyát is, de ki is kell majd küszöbölni ezt a mérhetetlen nagy bénaságot.
Amit az ideiglenes tanítója a hibák után mondott neki, attól a hátán futkosott a hideg. Tisztában volt azzal, hogy tökéletesen igaza van, de akkor is... Azért senki se hallja azt szívesen, hogyha a helyzet más lenne, akár meg is halhatott volna.
- Tudom, hogy béna vagyok és sokat hibázok, de hogy tudnám ezt megváltoztatni? - teszi fel hallkan a kérdést, ami foglalkoztatta őt. Nem volna túl rózsás helyzet számára, ha egyszer csak a nagy mértékű bénasága okozná halálát. Eddig nem egyszer szerencséje volt, de lesz olyan, amikor a szerencse távol marad tőle, és akkor majd neki kell kézbe venni az ügyeit, amihez viszont ügyesebbnek, avagy nem ennyire bénának kell lennie.
Shizuka beszélni kezdett a ninj-, gen-, ken és taijutsukról, hogy mi miben segíti a ninját, és végül még azt is mondta, hogy a chakrájával beosztással éljen, ne pazarolja, mert ez a győzelem kulcsa.
Ezen eddig nem sokat gondolkodott, nem használta sokat a jutsujait, ezért nem is foglalkozott azzal a benne rejlő dologgal, mint a chakra.
- Ezen eddig nem is gondolkodtam, de így, hogy mondod.. Már igen, és azokra, amiket mondtál, hogy a győzelem kulcsai, nem figyeltem eddig sose. Taníts, kérlek - úgy érete, hogy jobb, ha ezt megossza Shizukaval, hisz' úgy sincs titkolni valója, majd kérlelni kezdte, bár tudta, hogy azért van itt, de hadd lássa, komolyan veszi.

A kérdésére egyből megkapta a választ, ami körülbelül elegendő ahhoz, hogy elinduljon egy olyan ösvényen, amely akár egy szebb kilátásokkal teli jövő felé mutat. Persze a nő csak elmondta, hogy hogyan tudná megváltoztatni azt a nem csekély bénaságát, de ez már számára mégis amolyan kezdőlökés féleségnek volt betehető, elvégre már többet tud, mint eddig, amit csak Shizukanak köszönhet.
Látszott, hogy a nőt nem nagyon lepte meg kérdése, hisz' arckifejezése erről árulkodott, és bár Hatami sosem volt jó ember ismerő, se nem értett soha az emberi viselkedésből árulkodó jelekből kiolvasható valós reakciókat, de ezt még felfogta hogy mi is van. Viszont a kérlelése utáni reakciót már egyáltalán nem tudta hova tenni. Nem értette, hogy miért, és milyen irányban változott meg az arca, és valószínűleg a fejében a gondolatok, amit már észrevett, hogy őrajta kívül szinte mindenki többet gondolkodott, és a gondolkodó egyénekhez tartozott Shizuka is. Nem rossz értelemben.
Valószínűsíthetőleg valamin gondolkodott, de min, arra Hatami nem jött rá, pedig próbálta törni a fejét, ami úgy látszik, hogy akkor működik benne normálisan az agynak nevezhető szerv, amikor épp kedve tartja, a többi esetben nyaralni van, vagy pedig csak lusta és pihizik.
Aztán csak megszólalt, és elmondta neki, hogy őt csak egyszeri alkalomra kérték fel, de jobb lenne tisztázni azt, hogy Hatami akarja-e azt, hogy a jövőben is képezze?
Ezen pár percig elgondolkodott, ami annyiból állt, hogy tisztázza magában a dolgokat és értelmes választ adjon az őt kérdezőnek.
Az tény és való, hogy nem túl sokan képeznék őt, páran inkább csak a hecc kedvéért megölné, vagy valami olyat tenne, ami nem volna kellemes, esetleg magasról tenne rá, nem hogy még képezné is. Egyre jobban kíváncsi lett arra az alakra, aki Shizukát az ő tanítására küldte, és magának a nőnek is, hogy rendes vele, elmagyaráz mindent, mert addig még oké is az, hogy most őt tanítja, de mégis.. Nem mindenki beszélne rendesen vele. Ez mellett még a magyarázatai is érthetőek, és bár nem hangoztatja, és nem is gondol annyira rá, de magában úgy érzi, hogy a nő megbízható, és ha azt válaszolná neki, hogy igen, a jövőben is taníthatja, akkor feltétel nélkül bízna benne, és fogadná el tanácsait. Végül, de nem utolsó sorban, hasznos tanítónak bizonyul, hisz' elég rövid ideje kezdte el a tanítást, de már segített pár dologban.
- Igen, akarom. Persze csak akkor, ha neked nem baj - mondja ki döntését, ami egyértelmű volt, csak letárgyalta magában, hogy így biztos legyen. Azt nem mondta, de biztos volt abban a tényben is, hogy Shizuka ha ezért fizettséget fog kérni, hát ő bizony megadja neki.
Nem tudja, hogy a többi tanító miképp tanít, de neki nem is fontos, most itt van Shizuka, és ez épp elég.
Még egy dologban volt biztos mostanra, hogy a tanítás végén még meghálálja a nőnek is, és az őt felbérelő ismeretlennek is. Akárhogyan, de megfogja.

Jól esett neki a nő mosolya és a haj borzolás is, mert egy számára eddig ismeretlen, de kellemes érzés járta át testét, és talán még lelkét is.
"Jól van akkor legyen én kicsi tanítványom.
Igaz ezzel még rá érsz, de a holmid mindig
álljon készre egy nagy utazáshoz. Illetve ne
lepődj meg ha néha furcsa idegenekkel
találkozunk. mindig járj nyitót szemekkel és
fülekkel a világban." - mondta neki Shizuka, ezzel sok mindent kifejtve, de legfőképp azt, hogy a tanítványa lesz, és sokat fognak még bizony vándorolni.
Ez a tudat hatalmas mosolyt csalt arcára, és szeme hatalmas boldogságot rejtett. Látszott rajta, boldoggá teszi őt, hogy elfogadta tanítványának.
Ezután megkérdezte tőle Shizuka, hogy mit tanuljanak, amin egyből nekiállt volna gondolkodni, de a nő még elmondta azt, hogy minden erejével a tanuláson és a fejlődésen legyen.
Hatami bólintott, olyan nagyot, hogy majdnem leesett a feje a helyéről, de szerencsére nem történt meg.
Most nekiállt gondolkodni, amihez kivételesen az agysejtjei is minimálisan, de besegítettek.
~ Hogy mit tanuljak? Ehh.. Ez jó kérdés. Nézzük csak.. Kard és kunai használat az úgy ahogy megy. Jutsukból ha mást nem, az alapokat ismerem, viszont azt ahogy nemrég észrevettem, a közelharcban holt béna vagyok. Abból még csak az alapokat se ismerem nagyon. Azt kell tanulni, hogy mind körülbelül egyenlő szinten legyen, így ha egyiket nem, akkor a másikat be tudom vetni. Ez lesz az! ~ gondolkodott pár percig, majd kibökte azt, amin eddig agyalt:
- A közelharcot kellene tanulnom, mert abból szinte teljesen nulla vagyok, amit gondolom te is észrevettél már. - ennyit mondott, nem volt hozzáfűzni valója, vagyis most még nincs. Bár kitudja, lehet, hogy majd később eszébe ötlik egy-két dolog néhány késői, de lehetséges válasz, ami addigra késő lesz, de ötletnek nem rossz, lehet, egyszer majd azoknak is hasznát veheti.
Továbbra is mosolyogva néz Shizukára, és várja kíváncsian a továbbiakat. Érdekli, hogy mi lesz és mi nem.

Shizuka egyből elmondta, hogy mit tanít neki, és el is mondta, hogy mire jó a technika. Ezután megmutatta, hogy kell a tenyeret, illetve a mutatóujjat tenni, amit még követett egy kis magyarázat. A perverzes résznél Hatami elnevette magát, mert számára ez vicces helyzet volt, ugyanis részben, nagyon kicsiben, ő is perverz. Nem annyira tettekben, hanem inkább gondolatokban, de ezt soha se mutatja.
A nő is mosolyog, bár Hatami nem tud rájönni, hogy min, de miután Shizuka mondta neki, hogy vázolja fel a gyakorlat, és a használat titkát, már egyszerűen nem ért rá ezen gondolkodni, és hamar elfelejtette, hogy min gondolkodott az előbb.
Úgy döntött, hogy először az előbb látott módon teszi össze tenyerét, majd két mutató ujját is egymásnak érintette, és pár pillanatig várt, de hogy mire, azt nem tudta, majd elkezdte mondani Shizukanak azt, amit megjegyzet, illetve gondolt.
- Így kell a kézfejet tartani. Az ellenfél mögött hirtelen megjelenéssel, egy bizonyos ponton, erőteljes fizikai fájdalmat lehet ezzel okozni - mondott volna ő többet, de nem tudott olyat mondani, ami esetlegesen ehhez kapcsolódó lett volna. Tudta, vagyis pontosabban sejtette, hogy ez édeskevés, de ha most nem is jön össze, akkor megpróbálja újra és újra, egészen addig, amíg rá nem jön, hogy a kivitelezése ennek a technikának hogyan is működik. Kezét nem ereszti le, közben végig a nőt figyeli. Egy kicsit fél a lehetséges bukástól. Habár ez érthető is. Reméli, hogy legalább valamilyen szinten, ha a legkisebb felettivel egyetlen eggyel is, de jobbat teljesített. Majd kiderül.

Csondben hallgattja a no magyarazatat, es mondhatni, hogy egy reszet felfogta.
"Szoval... Ugyelnem kell a chakra keringesre is, mert az nelkul hasztalan az egesz. Az ujjamba, egy pontba kell tomoritenem a chakrat, majd a megfelelo pillanatban ki kell engednem. Ha jol ertelmeztem, akkor ez korulbelul a lenyeg " - gondolta homlok rancolva - "Ki kellene probalnom a chakra tomoritest, de megis min tesztelhetnem? Shizuka tuti nem orulne neki, ha rajta, mert ha jobban belegondolok, akkor en sem orulnek neki, ha rajtam tesztelgetne valaki valamit. Szoval.. Mi legyen?"
- Shizuka-san - szolitja meg a not, majd nem varva meg az esetleges valaszt, vagy jelzest, vagy barmit, folytatja - Min probalkozzak? Mert ha csak igy egy helyben allva gyujtom a chakrat egy pontba, attol nem fogom tudni a technikat tul jol alkalmazni, hiszen akkor nem biztos, hogy tudnam, mikor van az a bizonyos megfelelo pillanat. Hogyan gyakoroljam? - kerdi tole.
Most kivetelesen az esze jarasa mintha egy kicsit jobb lenne, de lehet, hogy csak a tudat, hogy milyen bena is o, adott csak neki ilyen "erot". Nem tudni.
//Egyenlore hatarozatlan ideig nem tudok ekezetet irni, majd jelzem, ha tudok.:D //

//Hinata//

Csendben figyeli a nő tevékenységét, majd mikor kiadja a feladatot neki is lát annak kivitelezésének.
Két kezét összerakja úgy, hogy tenyereit egymáshoz tapasztja, mutató és közepső ujjával is ugyanezt teszi, majd behunyja szemét.
A chakragyűjtésre összpontosított, hogy a megfelelő helyre gyűljön, megfelelő mennyiségű.
Nagyon koncentrált, nem akart elbukni, szeretett volna önmagának végre valami sikerélményt.
Érezte, ahogy áramlik a chakra, de volt egy amolyan érzése, hogy nem fog sikerülni. Ezt az érzést próbálta semlegesíteni, mert tudta, hogy ez csak hártáltatná, majd mikor ez részben összejött neki, és valamivel jobban ment neki a koncentráció.
Összeszorította szemhéját, majd elkezdett még jobban összpontosítani arra, hogy a chakra oda gyűljön, ahova kell. Érezte, ahogy gyűlik, majd mikor úgy érezte, hogy elég összegyűlt, akkor a klón mögé ugrott, és fenék közelbe tette gyorsan a kezét, majd kieresztette a chakrát.
Úgy érezte, hogy nem fog sikerülni neki, ami miatt nem is lepődne meg, mivel az ilyenekben nem túl profi, ezért a bukásra is nagy az esély.
//Most már tudok ékezetet írni ^^// Csak most láttam, hogy írtál, bocsi:( //