Re: Elhagyatott bánya

**Itanashi** Szer. Szept. 12 2012, 18:57

A férfi az ajtóban megdőlt. ~Hm, ez tiszta röhej. Talán nem is vagyok olyan nagy bajban, ha a két lábán nem tud megállni.~ majd felsegítettem, leültettem egy székre, majd hoztam magamnak egy poharat. Ekkor töltött magának is, majd legurította. A következő körben pedig engem is megkínált. Majd azzal a plakáttal nézett farkasszemet, melynek neve nem volt áthúzva. nem tűnhetett egy nagy ellenfélnek, mégis túljárt a vadász eszén. Ekkor kérdezett valami olyasmit, ami talán jobban is izgatott, mint a férfi múltja. ~Hm Iwagakure no jutsu~
- A technikával képes a ninja a föld alá rejtőzni - mondtam röviden a választ. Én is hallottam már a technikáról, még mikor a lefejezést tanultam régi mesteremtől. Bár a technikám csupán pillanatokra engedi, hogy a föld alá meneküljek.
- Azzal a technikával menekült el magától? - folytattam a beszélgetést, miközben poharam tartalmát ürítettem. Majd letettem az üres poharat az asztalra, koppant az alja. ekkor a férfira néztem
- Azt mondta, ismeri a technikát - kezdtem bele gondolatmenetembe, hátha ez a férfi még a segítségemre is lehet és talán segít megtanulni a technikát.

Orochimaru (Inaktív) Szer. Szept. 12 2012, 19:11

Elég furcsa gondolatok kaptak szárnyra a fejedben, még hogy egy részeg férfi megtanítja neked a technikát, aki különben is fejvadász, és könnyen lehet, hogy hónapok múltán a te nyomodban lesz. Bár, egy próbát mégis megér, nem tudhatod, amíg meg sem kérdezed, de úgy tűnik csak a második mondatod jutott el a férfi tudatáig, a többit, vagy nem hallotta, vagy egyszerűen nem vette figyelembe, "enyhén" ellenszenves stílusa volt.
- Tudod, ez egy olyan jutsu, amivel a használója képes a föld alatt elrejtőzni, máshol felbukkanni, lényegében egy vakonddá válhatsz. Hahahaha! - és egy újabb hangos hahotázás kísérte a saját viccét. - Tudod, vakond, aki a földben él.... - próbálta megmagyarázni a viccet, mert te jól észrevehetően nem nevettél a faviccén. - Na, de mindegy! Igen, ezzel a jutsuval került ki a támadásomat, és aztán kábított el az a szemét. Ha legközelebb meglátom, kikapom a földből, és addig verem, míg visszakívánkozik oda, egy koporsóban. - igaz, hogy részeg volt a fickó, de valahogyan mégse tűnt lehetetlennek az, amit mondd, mintha tényleg ennyire erős lenne. Ekkor a poharad az asztalra teszed, és máris kapod a kancsóból a következő kört.
- És fiú, neked milyen történeted van mára! Milyen szelek fújtak ide a kis bázisomhoz, és hogy is hívnak téged? - kicsit kezdett kíváncsivá válni a fickó, de az is lehet, hogy csak terelte a témát a kudarcáról. Viszont, ha elszalasztod a ehetőséget, lehet néhány korty után nem is fog emlékezni arra, hogy valakit beengedett, de az is lehet, hogyha még magánál van, akkor támadóvá válik a mentalitása. Sajnos nincs információd arról, hogy hogyan bírja a piát.

**Itanashi** Szer. Szept. 12 2012, 19:21

A férfi elmondta a technika lényegét, miután elmondtam, amit tudtam róla. majd próbálkozott egy viccet is beszúrni a végére, ám nem igazán hatott, amit ő is észrevett, ezért próbálta terelni a témát. méghozzá rám. ~Ajjaj~ gondoltam, miközben nevemet kérdezte. Nem mondhatom el, ki vagyok, hisz akkor egyből elkapna, majd visszavinne, egyenesen Enraku elé. Ez nagyon nem hiányzott, kezdtem azon gondolkodni, miért is jöttem be valójában. Valamit ki kell találnom.
- A nevem Kao. - hazudtam neki, ám hangom ugyanolyan hangsúlyban volt, mint eddig. Majd én is terelni kezdtem a témát.
- Ugye azt mondtad, hogy ismered a technikát. - kezdtem bele, majd poharam előrébb toltam - Mit szólna még egy körhöz? - kérdeztem, kissé elmosolyodva maszkom mögül, melyet nem láthatott. Ha nagyon kényessé válna a téma, és esetleg túl sokat kérdezne a legjobb lenne, ha elmennék, de mi van ha a segítségemre lehetne. Miközben poharam toltam felé, folyattattam.
- Mit szólna, ha megmutatná a technikát, az Iwagakure-t? - hangom egyszínű volt, ám belülről igen ördöginek hangzott.
- Talán tudnék magának segíteni.
*Okos* - szólt a hang a fejemben

Orochimaru (Inaktív) Szer. Szept. 12 2012, 19:39

Ügyesen álnevet használsz, amikor a nevedről kérdeznek, de is biztos, hogy egyáltalán ismerne téged, és visszavinne Enraku-donohoz. Viszont te gyorsan visszakérdeztél az eddigiekre, így kicsit dühösebb lett a férfi, lehet, mondjuk azért is, mert te nem érdeklődtél az ő neve iránt. Bár, miért is érdekelne, valószínűleg most látod őt utoljára. A gyors taktika, miszerint kérsz, még egy kört eltereli a gondolatait arról, hogy mit is érezzen irántad, és gyorsan tölt is a poharadba.
- Fenékig! - ordítja el magát, és volt száké a poharában, nincs száké a poharában. Gyorsan pótolja a hiányosságokat, és nálad is ezt teszi, ha ugyanúgy jártál el, mint ő.
- Te, segítenél nekem *hikk*? - nevette el magát. - Szerintem azt sem tudod, hogyan kell használni a föld elemet, maximum annyit érthetsz hozzá, hogy egy kavicsot elhajítasz. - ez a mondat sértő lehet rád nézve, hiszen az illető a becsületedbe gázolt, viszont nem is lenne tanácsos harcolni vele, mert az a néhány pohár száké rendesen beütött neked is, mivel nem nagyon szoktál hozzá a piához.
- Kössünk egy alkut kölök. Ha meg tudsz verni a legősibb, legnehezebb, legfenségesebb, legélvezetesebb, legmennyeibb... - csak sorolta a jelzőket, és mikor kifogyott belőle, egy kicsit elgondolkodott, hogy mire is célzott ezekkel, majd kinyögte. - Versenyben *hikk*, csatában, akkor megmutatom neked ezt a jutsut, és talán még meg is tanítalak rá kölök. - úgy tűnik nem tudtad átverni, ezzel a magabiztossággal, de az is lehet, hogy ő már eltervezte előre, hogy ezt fogja mondani, senki nem tudja megmagyarázni egy részeg ember gondolatmenetét. Viszont számodra itt volt az esély a visszavágásra, arra, hogy megmutasd neki, hogy milyen fából faragtak téged. Ha rábólintasz, akkor egy mosoly húzódik végig a fickó száján, és elüvölti magát.
- IVÓVERSENY!!!

**Itanashi** Szer. Szept. 12 2012, 19:46

A férfi kicsit furán viselkedett, mikor tereltem a szót másra, ám mikor egy újabb kört kértem, úgy éreztem, ismét beszédes kedvébe került, ezt felhasználva egy alkut kötöttünk. Egy ivóversenyre hívott ki, cserébe a technikáért. Mivel úgy nézett ki, a férfi ha még 5 pohárral iszik, és 2 nap múlva hasogató fejfájással fog felkelni, így belementem. Reméltem, nem bírja sokáig, vagy esetleg csalok egy kicsit, talán előrébb leszek. nem tudtam jó ötlet-e elitatni ezt a fickót, mielőtt megtanítja a technikát. Az is lehet, hogy bealszik, holnap pedig ép elmével teljesen máshogy fogja fel a dolgokat. De belementem. majd a poharam leöntöttem.
- 1 - kezdtem bele, mosolyogva. Úgy terveztem, hogy minden harmadik poharam mellé öntöm, ha nem veszi észre, vagy éppen nem is figyel rám. Reméltem, nem fog bealudni, mert akkor igen csak nagy gondban leszek.

Orochimaru (Inaktív) Szer. Szept. 12 2012, 20:39

Tehát belementél a kis játékba, és már le is döntötted az első pohár szákét. A férfi még előkészült, hogy a verseny tökéletes legyen, úgy tűnik még részegen is hajt arra, hogy ebbe a "szent harcba" semmi hiba ne csússzon. Ad neked is egy kancsót, amit a hordóból töltött meg szákéval, és maga elé is letesz egyet.
- Az nyer, aki hamarabb elfogyasztja a kancsó tartalmát. Mivel te már ittál is egy pohárral, így az igazságos, ha én is iszom még a küzdelem előtt egyet. *hikk* Meg hát talán ez a kis szerencse kell a győzelemhez. - mondja, miközben magasban tartja a poharat, mint valami ereklyét, majd egy gyors mozdulattal ledönti azt. - Akkor kezdjük is el! - pisztoly híján ez volt a rajt jelzése, és a férfi máris döntötte magába a piát. 1...2...3..4..5.6.7 pohár, és egyre gyorsabban. Te sem akartál lemaradni, hiszen a célod nemes volt, bár nem is lehetett volna másmilyen egy ilyen típusú harcban. Kicsit lassabban, de tartottad vele a lépést. 1...2...3.4....5.....6.7 A taktika, miszerint minden harmadikat kiöntöd bevált, hiszen a férfi nem vette észre, de mégis mi történt volna veled, ha ez nem így történik, és rájön a turpisságra. Ha ennyire komolyan veszi az ivászatot, lehet komoly baj történt volna veled, ha látja, hogy gúnyt űzöl a hagyományokból. Viszont nem vette észre, és ez akár a malmodra hajthatja a vizet, mert láthatóan a férfi sem bírja sokáig.
- Nja vi van gölök? Nyev csúszovig ah szágjé? - értehetetlen szavakat vág a fejedhez, de egy részeg embertől, aki még ráiszik ilyen mennyiségben ne is várjunk kevesebbet.

//Már te is részeg vagy, szóval túlságosan nem tudsz taktikákat kitalálni. írj minimum 15 sort arról, hogyan nyersz, de ne feledd, a végén te is kidőlsz, méghozzá ebben a házban.//

**Itanashi** Szer. Szept. 12 2012, 20:53

A férfi kijelentette, hogy a kancsó tartalmát kell kiürítenem, méghozzá gyorsabban, mint ő. Hát ez aztán kemény menet lesz. Életemben nem ittam ennyi szakét még. Összesen. Próbáltam a poharakból minél kevesebbet inni, de sajnos aljas egy ital volt és igen csúnyán be is éreztem a hatásait. Sorra mentek a poharak, egyik a számba, egy másik mellém. Sajnos a kancsó felénél már olyan szinten berúgtunk mind a ketten, hogy esélyem sem volt technikát alkalmazni. meg kellett inni az egészet. Még egy pohár, majd azt követve a másik. Ezt követően a poharat félretolva a kancsót megfogva döntöttem. A szaké kissé melléfolyt, de a legnagyobb része lecsúszott. A férfi is igen csak belehúzott, amint látta, hogy döntöm le, ő is rákezdett és kancsóstul döntötte le. ~Jashin, segíts meg.~ gondoltam magamban, miközben a kancsó vége felé járhattam már. Egyre több folyt mellé, kicsit szándékosan is, de sajna a végére nagyon berúgtunk mind a ketten. A kancsók a végüket járták, sajna mi is. Egyre jobban dülöngéltünk, nagyokat csuklottunk, majd a kancsót levágva az asztalra felnéztem.
- Nyehtlem - mondtam, legalábbis próbáltam kijelenteni, hogy nyertem. A férfi utánam tette le a kancsót, majd ő is mondott valamit. nem igazán értettem, miről beszél. talán megdicsért, talán nem. egy biztos. Mindketten kiütöttük magunkat. Még megpróbáltam valahogy felülni az asztalnál, ám ez a próbálkozásom kudarcba fulladt. Két lábam elernyedt, én pedig mint egy zsák, feküdtem a széken. remélhetőleg ő is kiütötte magát, meglepne, és biztos kijózanítana, ha még inni akarna. Elvégre egy komoly párbajnak vetettünk véget a két kancsóval, melyek már a földön fetrengtek, összetörve.
- Nah, migyvaz? - próbáltam még egy utolsó kérdést feltenni, de nem sikerült igazán.

//Ha mindketten bealszunk, remélhetőleg nem fog leleplezni, és mikor felkelünk, betartja az ígért szavát. Ha nem így tenne, akkor nagy bajban leszek, és első dolgom, hogy kivégezzem ezt az alakot. //

Orochimaru (Inaktív) Szer. Szept. 12 2012, 21:14

A "szent harc" kimenetele nem épp úgy alakult, ahogy azt a férfi eltervezte, hiszen te nyertél.
- Hogjgy a fvancva tujtál evenjit iszni? - nem dicsérő szavak hagyták el száját, de neked már úgyis mindegy volt, a mámor, hogy nyertél, és a pia miatti részegségedben azt hallottál, amit akartál. A kancsók a földön, te a székedben szétfolyva, mint egy jó adag fagyi, ami megolvadt időközben, és egyetlen pillanat alatt lefordultál ülőhelyedről, és arccal a földnek csapódtál. Ezt szokták ájulásnak hívni, amiben bizony a férfi is kivette a részét, tekintve, hogy lefejelte az asztalt, amit reggel még bánni fog, és a másik irányba eldőlt.

~Másnap~

Fájó fejjel, kavargó gyomorral ébredsz fel a ház padlóján, egy eltört kancsó mellett. Emlékeid zavarosak, nem egy teljes, egész kép, inkább csak foszlányok. A barlang, a fán állás, a beszélgetés, a fogadás, és a nyerés, ennyi maradt meg benned, ugyanis a pia egy részét rögtön a felülés után a padlóra "teremtetted". Talán még sohasem voltál ennyire másnapos, de nyertél egy fogadást, és egy újabb technikával gazdagíthatod az arzenálodat. Mikor felnézel az asztalra egy kevés pirítóst látsz, és narancslevet egy másik pohárban. A pohárra nézvén eszedbe jut az a sok száké, amit tegnap ledöntöttél, és ez öklendezésre kényszerít....Majd pillanatokon belül megjelenik a férfi is, az ellenfeled, talán most már barátod.
- Kitettél magadért fiú, még csak kevesen győztek le egy ilyen fontos harcban. Viszont, mint gyakorlott piás, pontosan emlékszem arra, mit ígértem neked, így mikor jobban érzed magad, gyere ki a ház elé, és kezdetét veszi az oktatásod. A senseied neve pedig Bakusho. - mondta, majd elmosolyodott, és kiment a ház elé. Láthatóan ő nem volt másnapos, bár mi tagadás, jól bírta a piát. Lehet, ha nem akkor kezditek el a harcot, amikor már rendesen berúgott, akkor feltörölte volna veled a padlót. Viszont így összejött neked minden, jutsut tanulhatsz, és le em buktál, már csak ki kell jutnod az ajtón.

//Azért ne egyből menjél, elég ravasz dolog ez a másnaposság.//

**Itanashi** Szer. Szept. 12 2012, 21:36

Az utolsó kortyot egy-két elharapott szó zárta, majd mindketten eldőltünk.
Másnap szemem kinyitva egy csillogó tárgyat láttam meg elsőre. majd minden elsötétült. Szemem újra kinyitottam, ekkor vettem észre, hogy a földön fekszem, a széttört kancsó mellett. Kemény este lehetett, nem emlékeztem mindenre, csupán annyi volt meg, hogy egy-két pohárral legurítottam egy ismeretlen alakkal. megpróbáltam feltápászkodni a földről, a székbe kapaszkodva, a legközelebbi tárgy, mely a közelemben volt. Ennyire voltam képes. A fickó ott állt, majd leismerte, nem győzték még le ivásban. Mondta, ha jobban leszek, menjek ki és megtanít nekem egy technikát. Miféle technikát? Ekkor ugrottak be újabb képek, ahogy körbenéztem. Fejem iszonyatosan szúrt, forgott a világ. A férfi, akiről megtudtam, Bakusho-nak hívnak, kisétált az ajtón. Leültem egy székre, majd fejem megtámasztottam. Kavargott minden. Majd felkeltem és kerestem valami italt, lehetőleg vizet. Találtam is egy kis vizet, melyet egyből megittam. még ültem a széken vagy 10 percig, majd erőt vettem magamon, úgy éreztem a friss levegő majd jót fog tenni.
~Áh, a friss levegő~ gondoltam, mikor cigarettámat meggyújtottam. Az ajtó előtt álltam, hátammal még a falat támasztva. Nem voltam jobban, de legalább levegőn voltam, végre. A mester felé nyújtottam egy szálat, hátha elfogadja.
- Kemény egy este volt, az biztos - mondtam neki még kómásan. Cigarettám elszívtam, majd utána egy 5 percig még szívtam a levegőt kinn, kicsit tisztulni kezdett a fejem. Remélhetőleg hamarosan elkezdhetjük a tanulást, addig inkább beszélgetni kezdtem a férfival.
- Ki vagy te valójában? Az ország védelmezője, aki kunyhóban iszik minden este? Vagy esetleg menekülsz? - kezdtem bele, majd fejemet fogtam, mikor belehasított egy újabb fájdalom. A férfi nem tűnt annak az igazi igazságosztónak, sokkal inkább egy küldetéstudatos, egyszemélyes csapatnak, aki nem szeret másokkal dolgozni. reméltem, megtudok róla pár dolgot. Miután elmondta, belekezdhetünk a tanulásba.

Orochimaru (Inaktív) Szer. Szept. 12 2012, 21:55

Kisétálsz a friss levegőre, hiszen szinte vágyakoztál iránta a dohos, pia szagú ház után. Mikor kisétáltál egy kövön ülve láthattad a férfit, és te a háznak támasztott háttal rá is gyújtasz egy cigire. Végül csak nem kínálod meg új ismerősöd egy szálal, hiszen, ha jobban megnézed már volt is egy a szájában, amit nagy sietséggel szívott. Mindenkinek más szokása van leküzdeni a másnaposságot, de tény, hogy a cigaretta szinte mindig beválik. Kérdésed után egy kis csönd következett, majd megszólalt a férfi is.
- Én elhagytam a falumat, még nagyon régen! Tudod, nem volt semmi, ami ott tartott volna, miután... - láthatóan nehéz volt erről beszélnie. - ...miután meghalt....De, aztán felkutattam őket, és végeztem velük, kivéve egyet. Akit még nem tudtam megölni, akihez még fel kell nőnöm. De az élethez pénz is kell, így mellékállásban fejvadászatból élek. Többször bemegyek környező falvakba, és begyűjtöm a plakátokat, majd szétnézek a világban a célpontok után. Körülbelül 3 db ilyen házat használok csak ebben a térségben. - szó, mi szó, nehéz történet áll a háta mögött, és talán ez a férfi lehet a 40.000.000 ryous, a plakáton. Úgy tűnik ennyit volt hajlandó elmondani az életéből, hiszen nem folytatta a társalgást.
- Egyébként, te honnan érkeztél, Kao? Mi a te történeted? Ugyanis nem találtam nálad semmilyen homlokpántot. - mondta a férfi. Szinte biztos, hogy semmi dolga veled, de így is botorság lenne feltárni előtte a titkaidat, kitudja, hogy ki hallhat még titeket, vagy mennyire igaz az, amit ő eléd tárt. Lehet nem kellett volna belekezdeni a beszélgetésbe.

**Itanashi** Szer. Szept. 12 2012, 22:03

A férfi szintén már cigizett, mikor kiléptem. A cigaretta után pedig elmesélte a múltját. Már ha hihetek neki.
- Mi az, hogy nem találtál nálam fejpántot? Átkutattál? - kérdeztem, kissé kiakadva. Tudtam, hogy nem lehet megbízni benne.
- Amúgy, hogy feleljek a kérdésedre, hasonlóan hozzád egy férfit keresek, aki felelős anyám és apám haláláért. Ezért keresek mestert, aki erősebbé tesz engem, aki tanít. És nem végső esetben mentorként segít feljebb jussak. - mondtam, bár gondolataim még mindig a kutatás miatt kavarogtak. Reméltem, nem talált semmi olyat, ami gyanús lenne, mint például a láncom. - A bosszú hajt. Remélem, megérted, milyen az. - szavaim között apró félelem érzékelhető, jó színész voltam. Megpróbáltam ártatlannak beállítani magam.
- Látom, rosszul ért téged a kérdésem, akkor inkább vágjunk is bele a tanulásba. - tereltem el egyből a szót. Majd kiropogtattam nyakam, karom. készen álltam. nem voltam bőbeszédű, de valamiért úgy éreztem, ezzel a fickóval el lehetne beszélni. Bár még nem bíztam benne, azok után, hogy átkutatott.

Orochimaru (Inaktív) Szer. Szept. 12 2012, 23:35

- Oh, ne haragudj Kao-san, kicsit rosszul fogalmaztam, rajtad nem látok semmiféle homlokpántot, nem nálad. Nincs nekem jogom ahhoz, hogy mások magánéletében turkáljak, és a cuccaikat átnézzem. Csak akkor, ha megfizetik. - mondta neked mosolyogva. Ezzel egy nagy kő eshetett le a szívedről, de a kirohanásod kicsit talán túl heves volt, és így már biztosan tudja a férfi, hogy van valami, amit rejtegetsz előle. Bár szerencsédre nem talált még körözési plakátot a neveddel ellátva, így nem fogja jobban belefúrni magát a magánéletedbe.
- Igen, a bosszú jó barát a harcban, de a legvégén mindig egyedül hagy, és nem hozza vissza azt, akit szerettél. A bosszú csak egy ok, egy menedék, ami mögé elbújva próbálsz valamit tenni, valamit cselekedni, hiszen nem hagyhatod válasz nélkül a szeretted meggyilkolását, de amint az megtörténik tanácstalan leszel. Ilyenkor a legkönnyebb a fogalom csapdájába esni, és mindent, amit cselekszel, ezzel magyarázni. Bízz bennem Kao-san, a bosszú egy olyan utat nyit meg előtted, amin nem bizto, hogy végig akarsz menni, de kevés olyan ember volt, aki rálépett az ösvényre, és épp ésszel kecmergett le róla. - kisebb monológját lehet igazából nem is neked címezte, inkább magának mondta föl, hogy próbálja megmagyarázni azt a sok gyilkosságot, amit elkövetett. Pedig ő nem mindig volt ilyen. A gyors témaváltásod őt is kizökkentette az emlékekből, és gondolataiból, és helyeslően állt fel a kőről.
- Pontosan, a technika, amiben megegyeztünk, hogy megtanítom neked az a Doton: Iwagakure no Jutsu! Mint mondtad, ezzel el lehet rejtőzni a földben. - úgy tűnik mégis csak figyelt rád, amikor részeg volt, csak akkor megváltozott valahogyan a személyisége, és az a Bakusho nagy ívben tett a fiú véleményére. - De, a jó shinobi támadásra, gyors helyzetváltásra, és egyaránt védekezésre is használja ezt az E szintű technikát. Fontos a charakontrol a jutsu alatt, és fontos, hogy lásd is, hogy hová akarsz kerülni, nehogy egy fal, vagy fa alatt köss ki. Ennek a technikának a továbbfejlesztett változata a Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu, amivel az ellenfeled leránthatod a földbe. Netán azt a technikát már ismered? - kérdezte tőled az új tanítód. Majd, ha bólogatsz, helyeselsz, akkor létrehoz egy földklónt, hogy mutasd is be.

**Itanashi** Csüt. Szept. 13 2012, 15:37

A mester egy rövid beszédet tartott a bosszúról, és tudtam, amit mond, az mind igaz. Csupán nem foglalkoztatott, hisz ez a bosszúhadjáratként címzett történetem hazugság volt. De azért volt valami, ami megfogott, talán meg is fogadom majd.
Majd végre rátértünk a lényegre, a technika tanulására. Még egyszer elmagyarázta a technika lényegét, felhívta a figyelmem, pontosabban tanácsolta, hogy ez a technika nem csupán a bujkálásra alkalmas. Nem. Az, hogy képesek vagyunk eltűnni ellenfelünk szeme elől egy hatalmas lehetőség a lesből támadásra is. Ekkor kérdezett rá egy technikára, melyet én is jól ismertem. A lefejező technika. Mikor kérdezte, ismerem-e a technikát, bólintottam egyet. Ekkor létrehozott egy klónt, valószínűleg földklónt, mivel a földből építette fel magát és megkért, mutassam be neki a technikát.
- Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu - mondtam, majd a föld alá kezdtem süllyedni. Pár pillanat elteltével a földből létrehozott klón lábát elkaptam, és behúztam a föld alá annyira, hogy csak a feje lógott ki. Nagyon kedveltem ezt a technikát, nem egyszer használtam végső ütőkártyaként.
- Remélem, elégedett vagy - mondtam jókedvűen. ~Csak kezdjünk már bele~ türelmetlenkedtem magamban. A fejem még szúrt, de már képes voltam koncentrálni.

Orochimaru (Inaktív) Csüt. Szept. 13 2012, 17:20

Úgy tűnik, ismered a technikát, amit a sensei mondott, és be is mutattad a klónon, ami miután lesüllyedt a földbe, eggyé is vált vele. Aztán türelmetlenül kiugrottál a talajból, és vártad, hogy végre elkezdődjön a tanítás.
- Nem rossz, bár vannak még problémák. A sebességednek ennél sokkal gyorsabbnak kell lennie, és talán ebben majd segít is ez a technika. Ha élesben ment volna, és látom, hogy ilyen lassan mész le a földbe, rendkívül könnyedén kikerülhettem volna a támadásodat. De sebaj, néhány hónap múlva már ez sem fog neked gondot okozni, ha sokat edzel. – végül is dicséret volt, amit hallottál, de mégis voltak kritériumok, amikre máskor jobban oda kell majd figyelned. Viszont úgy tűnik, még mindig nem kezdte el az edzésedet, vagy csak ő is másnapos volt, ami kívülről nem volt látható, és egy kicsit megpihent ebben a szünetben, amit a két monológ között tartott.
- Nos, akkor kezdjük is el a technika tanulását. - úgy tűnik eljött a te időd. - Először is a tigris kézjellel összpontosítsd a chakrádat, majd a Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu-ban megszerzett tapasztalatok alapján, süllyedj le a földbe, és maradj is ott, amíg bírod. Ha ez sikerül, akkor jöhet az alatta való mozgás, erre készítettem ki a három fánál három szalagot. Úgy kell őket idehoznod nekem, hogy közben a föld felszínén egy lépést sem tehetsz. - mondta el a feladatodat, de nem mutatta meg neked a technikát. De, hát miért is tette volna, ha már ismered az alapokat, akkor könnyebb a tanítás. Inkább csak figyelt, és egy-egy szóval segített.
- És, mehet! - adta ki a vezényszót, mintha csak versenyen lennétek.

//Minimum 20 sor az első feladat próbálása, és minimum 30 sor a másodiké. Ne feledd, semmi sem sikerül elsőre.//

**Itanashi** Csüt. Szept. 13 2012, 18:36

Egy rövidebb kritikának is felfogható, de semmiképp sem szidásnak kategorizált monológ után jött is a feladat. A tigris jel után chakra-m összpontosítani kezdtem, majd megpróbálkoztam a lefejező technikával. Ám most nem mozogtam semerre, csupán megpróbáltam eltűnni a föld alatt, és a lehető legtöbb ideig ott is maradni. A feladat nem volt egyszerű, hisz az eddig betanult lefejező technikánál épp, hogy pillanatokra a föld alá tudtam menni. A kezemmel megformáztam a tigris jelét, majd süllyedni kezdtem a föld alá. Lábam már bokáig eltűnt, de nem akartam sietni, inkább lassan betanulom. Van időm. Egyre lejjebb és lejjebb csúsztam be a földbe. Deréktájt járhattam, mikor kicsit rákapcsoltam. Kinn kissé fújt a szél, gondoltam a föld alatt melegebb lesz, és szélcsend. Ez már egy jó indok volt, hogy megtanuljam a technikát. Testem tovább ereszkedett. Majd a fejem következett, és végül teljesen eltűntem. A föld alatt továbbra is koncentráltam a chakra-m. ~Most már csak itt kell maradnom~ gondoltam, miközben utolsó hajszálam is a föld alá került. A chakra-m igen nehéz volt megtartani, hogy a föld alatt maradjak. Az első próbálkozásom, bár a lefejezőhöz képest több idő volt, nem voltam lenn több, mint 10 mp-ig. A föld felszínére visszatérve a szél végigfújt szellős köpenyemen, majdnem lefújva kapucnimat. ~Újra próbálom~ majd ismét Tigrist formáztam a kezemmel és ismét a föld alá kezdtem süllyedni. Kezdtem megint eggyé válni a földdel, most már jobban éreztem, mint az előző próbálkozásomnál. kicsit a tempón is javítottam, és hamarosan el is tűntem a föld alatt. ~Csak itt ne ragadjak~ nevettem magamban. Talán 15 mp-ig voltam a föld alatt, mikor ismét előjöttem. Számomra gyors fejlődés volt, nem tudom, a mester hogyan vélekedhetett erről.
*Újra* szólított a hang. Egyre furcsább volt. Nem hogy arra buzdít, hogy öljek, a múltkor a hangnak köszönhetően maradt életben egy férfi. Most pedig a fejlődésemet is segíti. nem okozhatok csalódást Jashin-samanak. Ismét a kézjel után, még gyorsabban tűnve el a föld felszínéről már fél percig lenn tudtam maradni. Jó lesz ez, most viszont nem megyek vissza, hanem fenntartva a chakrakontrollt megpróbálok még legalább ennyi időt itt tölteni. Folyamatosan arra figyeltem, hogy mindvégig eggyé váljak a földdel, és hogy sikerüljön tartanom az állapotot. Úgy éreztem, sikerült. Egy helyben voltam a föld alatt vagy másfél percig.
Majd előbukkantam. Ekkor körbenéztem. A hirtelen világosság kissé bántotta a szemem. A fákat kerestem, segítségképp, hogy merre kell elindulnom. Majd ha sikerül elsajátítanom a technikát, akkor képes leszek a földdel látni a felszínen levő dolgokat, de a legelején nem árt, ha kapok egy kis segítséget. Ki is szúrtam a három fát, ám mielőtt még elindultam volna, egy cigarettára gyújtottam. Füstölt a számban, a szél is fújt, kissé felfrissített. Jó volt a levegőn lenni kicsit. Szerencsére nem volt hideg és a fejem se fájt már, csak egy kicsit. Mikor végeztem, ismét erőt vettem magamon, majd az imént gyakorolt módon a föld alá mentem. Süllyedt a testem és a végére eggyé vált a földdel. Az irányt megjegyeztem, megpróbáltam elindulni arra, mintha a Lefejezővel akarnék valakit elkapni. Lassan mozogtam a föld alatt. Mivel a lefejező technika alapja jött, nem volt nagy gond a mozgás. A problémát a távolság jelentette. Alig pár méter után meg kellett állnom, hogy ismét rendbe hozzam a kontrollt. A mozgásra koncentrálva néha megfeledkeztem a chakrakontorllról, így meg kellett állnom, hogy sikerüljön. Szép lassan haladtam a föld alatt, mint a víz a sáros talajon, szinte folytam a földben. Hamarosan elérkeztem az első fához, melynél a gyökereit kikerülve feljöttem a felszínre. Leszedtem a kendőt. Sikerült, még kettő van hátra. Most már nem figyeltem meg pontosan az irányt, csupán egy kezdeti irányt kerestem, megpróbáltam magamtól megtalálni a második fát. Ismét eltűntem a föld alatt, majd szép lassan elindultam. Kicsit jobb volt már a kontrollom is, ezért valamennyivel gyorsabban tudtam haladni, de még mindig nagyon lassú voltam. Bár meg kellett állnom, úgy éreztem, jó irányba haladok. Hamarosan el is értem egy újabb gyökérzethez, majd kimászta a föld alól. Elszúrtam. Másik fához mentem. A kendővel megjelölt fa arrébb volt pár méterrel. Ilyen hibát nem engedhetek meg magamnak még egyszer. Lépni akartam a következő fához, de eszembe jutott, hogy tilos akár egy lépést is tennem a felszínen. A tigris elmutatása után chakra-m segítségével a földbe süllyedtem, és elindultam, remélhetőleg a megfelelő fához. Úgy éreztem, jó irányba haladok. Kijöttem a gyökérzetnél a fa mellett. Igen. Ez a második fa. Lekötöttem róla a szalagot, majd gyors pillantást vetettem a harmadik, egyben utolsó fára. Eltűntem a föld alatt. Megpróbáltam most már szinte ösztönösen mozogni, érezni a földet. Célom felé közelítve egyre jobban ment mind a kontroll, mind a mozgási sebesség. Bár nem voltam még az elsajátítási szinten, jó úton haladtam felé. Még egy kendő és sikerült a technika. Ez hajtott. ~Jashin-sama, nem okozom csalódást~ A föld hideg volt, de nem zavart olyannyira, hogy meg kelljen emiatt állnom. Fejemben az járt, hány és hány áldozatom fogom majd ezzel a technikával csapdába ejteni, így mutatva hűségem a Nagyúrnak. Szóval nem állhatok le. Ahogy Jashin-sama eszembe jutott, hirtelen elfogott egyfajta küldetéstudat, mely még erősebb volt az átlagnál. ilyenkor úgy éreztem, bármire képes vagyok. Egyre gyorsabban kúsztam a föld alatt, mint egy árny. El is értem a fát. Kikúsztam "rejtekhelyemről", majd a fáról leszedtem az utolsó kendőt. Most már csak vissza kell mennem és sikerül a technikát elsajátítanom. Nem is figyeltem a mestert, merre lehet. Szemem becsuktak, elsüllyedtem. Eggyé váltam a földdel. Majd megérzésből, mintha a föld alatt láttam volna, úgy indultam meg egy, a talajra nyomást kifejtő cél felé. Majd felbukkantam. A mester elé lyukadtam ki. Sikerült megéreznem a kilétét is. nem tudtam, mennyi időt vehetett igénybe a gyakorlás, bár több, mint 10percet.
- Kész vagyok mester - nyújtottam át a kendőket. - Itt van mind a három - mondtam elégedetten. Bár az idővel nem voltam megelégedve, mégis csak elsajátítottam a technikát. Most már csak gyakorolnom kell, és az időt is le tudom majd redukálni.

Orochimaru (Inaktív) Csüt. Szept. 13 2012, 19:08

Úgy tűnik a három szalagot el tudtad hozni a senseiednek, bár nem tűnt fel, hogy mennyi időt használtál el eközben, pedig még nem is kellett nagy távolságot megtenned. Nagyjábó egy óra telhetett el azóta, hogy elkezdtél gyakorolni, de ezt Bakusho nem adta tudtodra. Majd átadtad neki szalagokat, és már abban a tudatban voltál, hogy ennyi volt a kiképzésed, de tanítod másképp gondolta.
- Elsőre nem is rossz, bár most le kell faragnunk az időből, és növelnünk kell a távot. Ha nem tudsz egy eltűnéssel a fákhoz eljutni, akkor semmi hasznát nem fogod a technikának venni a harcokban. - okított Bakusho. - Jól jegyezdd meg Kao. A tanulásra, edzésre mindig kell időt szánni az életben, különben elgémberedsz, elfelejtesz dolgokat, sőt erősebbé sem válhatsz. - elég szimpla igazságnak hatott ez a mondat, és szinte biztos, hogy a tudatában is voltál, de talán, hogy újra elmndták előtted felébresztette benned a küzdeni akarást. Ekkor a sensei előkapott egy kunait, és elhajította a fák felé. Nem a legtávolabbiban, de nem is az eddigiek törzsében állt meg a fegyver.
- Edzésed második fázisa kezdetét veszi. Gondolom az egyértelmű, hogy nem mozoghatsz a szárazföldön, de moöst beleépítünk egy újabb szabályt is. Egy lebukásra kell odajutnod, és vissza. Amennyiben feljössz hamarabb a felszínre, vissza kell térned mellém, mint kiindulási pontra. Megértetted? - magyarázza neked a második fázist. Úgy tűnik még ezután is tartogat a tarsolyában valamit.
- Rajt!
//Minimum 35 sor-->sok próba Twisted Evil

//

**Itanashi** Csüt. Szept. 13 2012, 19:49

Az utolsó fánál is végeztem, majd a három szalagot átnyújtottam a mesternek. A szalagokat elvette, majd mondta, az időből le kell faragnunk. Azzal előkapott egy kunai-t és elhajította. A kunai szélsebesen száguldott a fák között, míg az egyik törzsébe bele nem állt. Láttam még, melyik fába állt bele a fegyver. messzebb volt, mint az eddigi szalagok, így nagyobb kihívást jelentett. Majd a mester rám nézett.
Edzésed második fázisa kezdetét veszi. Gondolom az egyértelmű, hogy nem mozoghatsz a szárazföldön, de moöst beleépítünk egy újabb szabályt is. Egy lebukásra kell odajutnod, és vissza. Amennyiben feljössz hamarabb a felszínre, vissza kell térned mellém, mint kiindulási pontra. Megértetted? - szólt. Bólintottam, miszerint megértettem. Ekkor elindított engem. ~Egy lebukással kell idehoznom~ Nehéz lesz, az biztos, de ha már a kendőket sikerült idehoznom, a fegyvert is ide tudom. Azzal kezemmel a ma már sokszor használt Tigris kézpecsétet mutattam, és a föld alá süllyedtem. Elindultam a föld alatt, bár az elején lassan mentem, sikerült belőnöm egy olyan sebességet, mely mellett tudok figyelni a chakrakontrollra is. Aztán az egyik pillanatban türelmetlenné váltam, gyorsítani akartam. De nem sikerült. fel kellett jönnöm a felszínre. Mikor kibuktam, tudtam, elbuktam és legelölről kell véghezvinnem az egészet. A visszatérést is a földbe süllyedve tettem meg, ezzel is gyakorolva a technikát.
Második nekifutásnál igyekeztem jobban figyelni, és nem kapkodni. nem akartam elbukni. A mester mellől indultam, ismét. A földbe olvadva elindultam a fegyverért. megtaláltam szerencsére megint azt a sebességet, melyet az előbb. szépen haladtam a föld alatt, mikor gyökérzetbe akadtam. Nem lehet, hogy már itt lennék. nem. Ez egy másik fa. De valahogy ki kell szabadulnom a gyökerek fogságából. Mivel máshogy nem tudtam, megint csak fel kellett jönnöm. majd visszamenni mesteremhez, aki reméltem, nem fog megharagudni. A föld alá süllyedtem és most már harmadik próbálkozásom indítottam. Kicsit alacsonyabban mentem, mint eddig, hogy a gyökerek vastag része se okozzon nagy problémát. Így egy kicsit mélyebbre süllyedtem, ezzel kikerülve a fa törzséből kinyúló vastag gyökérzetet. A véknyak nem okoztak problémát.
Ekkor figyeltem meg a sebességem és a kontrollt. Megtaláltam a középutat, így sikerülhet. Szemem már a süllyedésnél lehunytam, hogy jobban érezzem a földet. A fa irányába mentem, majd az eddig belőtt sebességgel nekiiramodtam. A földben haladva nem változtattam a sebességem, inkább a kontrollt figyeltem. Úgy éreztem, elérkeztem a fához. Elindultam felfelé. Jöttek a gyökerek, ám erre is készültem, ezért kerülgetve, kicsit a fa előtt jöttem ki. legalábbis majdnem. Eszembe jutott, hogy csak egy bukással lehet az egészet sikerrel véghez vinni, tehát itt sem jöhetek ki. Kezem kinyújtottam, mintha a lefejező technikát alkalmaztam volna, majd megfogtam a kunai-t. éreztem a hideg vasat a kezemben. Azzal visszahúztam, és elindultam visszafelé. A földben kúszva már próbáltam gyorsítani a tempón, mindvégig koncentrálva. A mester előtt jöttem elő ismét. A kunai-t felé nyújtottam, majd álltam egy helyben, várva a választ. Visszagondolva nem tudtam, mennyi időt tölthettem a föld alatt, de reméltem, megfeleltem az elvárásoknak, és átmentem ezen a feladaton is. *Szép munka* hangzott a fejemben a rövid mondat. A hideg hang szólított ismét. talán azt jelezve, hogy a Nagyúr meg van elégedve velem. Ez jó érzéssel töltött el, még ha a mester újabb feladatot is fog adni számomra, esetleg azt mondja, sok idő volt, mire megcsináltam.
- Nos, mennyi idő volt? - kérdeztem a mestertől. Bár komor arcot vágtam, talán a hangomban hallani lehetett egy csepp félelmet, miszerint elbuktam. Ha így van, akkor tényleg sokat kell még edzenem. ha viszont sikerült, akkor a technika elsajátítása egy köpésnyire lehet már csak. Bár kezdtem fáradni, hisz nem keveset mászkáltam most. A föld alatt. A technika nagyon is tetszett, furcsa, félelmetes, egyben csodálatos érzés volt a föld alatti mozgás. nem is beszélve arról, hogy ezzel a technikával hány csatát dönthetek el és hány áldozat élete fog múlni rajta.

//remélem így értetted az 1xi lebukást. A fából nem nagyon tudtam volna előbújni, ha jól tudom, arra Zetsu képessége alkalmas:)//

Orochimaru (Inaktív) Csüt. Szept. 13 2012, 21:30

Sikerült, és alig lépted túl a 10 perc alatt, persze, ezt még mindig le kell faragni, hiszen a harcokban a másodpercek döntenek. Visszaadod a fegyvert Bakushonak, aki megvizsgálja a kunai hegyét, majd leereszti jobb kezével együtt.
- Szép volt Kao-san! Ezt nevezem, igaz én úgy gondoltam, hogy a fánál már kijöhetsz a földből, de úgy tűnik megint nem tudtam rendesen magyarázni. - mondta a sensei. - Így viszont azt kell, hogy mondjam, pazar volt, amit végrehajtottál. Ezzel át is léphetjük a második fázist, másképp mondva, ki is pipálhatjuk, és következhet a végső program. - ennek hallatán örülhettél, hiszen tényleg nincs sok hátra, amíg elsajátítod a technikát, bár még korai lenne kimondani, hogy a mestere lennél, leszel. Ahhoz még sokat kell gyakorolnod.
- Nos, a harmadik fázis a legnehezebb, és a legveszélyesebb is. Most az életedet fogod kockára tenni a technikáért, és el is várom tőled, hogy ne tégy ennél kevesebbet. Látod ezt a fegyvert? - emelte fel a kezében a kunait. - Ez elől fogsz kitérni, mert ha nem, az, az életedbe kerülhet. Nem szeretnélek megölni, biztos ihatunk még jókat együtt, tehát ne bukj el, ha kérhetem, inkább bukj le, ha nem megy a technika. - mondta, majd otthagyott, és tíz méterrel arrébb ment, és nekitámaszkodott a legközelebbi fának. A fegyvert csakúgy pörgette az ujján, amíg nem látja rajtad, hogy lelkiekben felkészülsz a végső mozzanatra.
- Kész vagy? - te bólintasz, és a férfi is jelezve, hogy indítja a fegyvert. És repül a könnyű kunai, ki tudja hol áll meg, és kit hogyan talál meg...

//Minimum 25 sor a lelkiállapotodról, és a technika elkerüléséről-->Ne írd le, hogy kikerülted, én döntöm el a post minőségéből. Hajrá!//

**Itanashi** Csüt. Szept. 13 2012, 22:17

A mester elismerte a technika végrehajtását, bár az időm még mindig elég gyatra volt. A fánál való ügyeskedésem jó pontnak számított a mesternél, ezáltal élesben is jobban mehet a dolog. Ekkor a mester előállt a harmadik, egyben utolsó részével a technikának. Egy fegyverrel fog támadni felém, a megfelelő pillanatban kell alkalmaznom a technikát, elkerülve a halálos csapást. Ha sikerül elkerülnöm, átmentem és elsajátítottam a technikát. Azonban ha elbukom, az az életembe is kerülhet. Ha hibázom, meghalok. ha sikerül, egy újabb technikát tanulok meg. nagy a kockázat, azonban vállalnom kell. bár kimerült voltam már, megviselt ez a sok mászkálás. Nem akartam megmondani a mesternek, hogy fáradok, de szerintem láthatta rajtam. Kicsit lihegtem, valamint egy csepp folyt végig a homlokomon le, majd lecsöppent a földre. Izzadtam. melegem volt, annak ellenére, hogy nem volt egy meleg reggelünk. Vagy ki tudja mennyi az idő már. mióta lehetünk kinn. nem is gondoltam volna bele, hogy a tegnapi cigarettázásból ez lesz. Kémkedek egy férfi után, akivel az éjjel berúgtam, most pedig edz engem. Ki gondolta volna, hogy a sors ilyen különös, hogy egy óvatosságból elkövetett kémkedés ide vezessen, hogy egy férfi eddzen engem, akit az éjjel még meg akartam ölni. Hogy pont egy ilyennel hozzon össze a sors engem. Engem, aki pár napja hagyta el a faluját, megölve a saját édesanyját, és akit most egy egész ország halottnak hisz.Ekkor fújt ismét végig a területen a szél, mely felfrissített. Köpenyembe kapott a szél, én pedig kitartottam kezeim. Jó érzés volt, ahogy végigfújt ruhámon a szél. Mélyen beleszívtam a levegőbe.
- Kezdhetjük, mester - mondtam, azzal felálltam vele szemben. Nyakam kiropogtattam, majd lenyúltam a földre. Kezemre sziklát növesztettem, a végső esetre, ha nem tudnám elkerülni. Reméltem, nem kell használnom. ~Csak ketté ne vágjon~ jött a gondolat. Bár kissé komikusan hangzott, igen csak komoly tétje volt az egésznek. Mesterem velem szemben állt. A szél még egyszer végigfújt kettőnk közt. Belekapva ruhánkba úgy álltunk ott, mint két ősi ellenség, készülve a végső összecsapásra. Egy vágáson áll vagy bukik minden. Pontosabban a vágás blokkolásától. Még most sem akartam elhinni, hogy szinte az életem múlhat ezen.
- Hát akkor kezdjük el. - mondtam, majd felkészültem rá. A mester is felkészült, fegyverét elhúzta, hogy vágni tudjon. Hihetetlenül gyorsnak és pontosnak kell lennem. Nem szabad hibáznom. A fegyver elindult, én pedig mutatva a Tigris jelét aktiváltam a technikát. Felkészültem arra az esetre, ha nem sikerülne teljesen eltűnnöm, akkor kezemmel megakasztom a fegyvert, a kezem körülvevő szikla megfogja, ám akkor elbukom. Azzal nem csak a Nagyúrnak, hanem magamnak is hatalmas csalódást okozom. Azt nem tudnám elviselni. Ha itt elbukom, akkor én leszek a saját áldozatom Jashin-samanak. Remélem, megbocsát. A fegyver egyre közelebb ért, én pedig süllyedni kezdtem. Süllyedtem bele a földbe, melyben annyit voltam ma. Mélyebbre és mélyebbre jutottam, miközben a penge is egyre közelebb ért. Vajon sikerül elkerülnöm ezt a csapást, vagy itt lesz vége mindennek? A talaj mintha szívna magába, úgy csúsztam lefelé. Lábamból egyre kevesebb rész látszódott, úgy tűnt, mintha levágták volna mindkét lábam térdből. A chakra-m folyamatosan koncentráltam, amint süllyedtem.

Orochimaru (Inaktív) Csüt. Szept. 13 2012, 22:48

Itt már másodpercek töredéke alatt kellett létrehoznod, alkalmaznod a jutsut, hogy meg ne halj. A 10 méter távolságból eldobott kunai szelte át a levegőt, halálos pontossággal feléd repülve. Te természetesen a tanultak alapján próbáltál a föld alá süllyedni, persze nem szégyenedben, hanem, hogy sérülés nélkül úszd meg az edzést. És 1...2...3...4...5 a másodpercek teltek, és a kunai már épp el is ért volna téged, de te még az utolsó pillanatban eltűntél. Igaz, a fegyver húzott egy kisebb karcolást a fejtetődön, végigszakítva a kapucnit, és belevágva ezüstös hajadba, de te magad ezen kívül nem sérültél. Miután elmúlt a veszély kiugrasz a talajból, és a károkat vizsgálod.
- Szép volt Kao-san, szép volt! - dicsért meg Bakusho, és tapssal jutalmazta azt, amit elértél. - Még nem az igazi, de, ha sokat gyakorlod, tényleg a mesterévé válhatsz. Ez a küzdeni akarás, amit tőled láttam, be kell, valljam, kicsit megindított. Így nem adom fel én sem a harcot, és elkapom azt a senkiházit. Örülök, hogy megismerhettelek, egy élmény volt, és, ha még egyszer találkozunk az életben, akkor én nyerek abban a "szent csatában". - mondta neked, és az öklét felemelte, hogy egy koccanással jelezze tiszteletét irántad. - Jah, és jutalmad, mert nem gyújtottad rám ezt a viskót, míg részeg voltam, maga a ház lesz. Nekem már nem kell, és tökéletes búvóhelyként szolgál. - jelentette ki, majd átadta neked a kulcsokat, majd bement még utoljára, és kihozta a cuccait. - Viszlát Kao-san, és járj szerencsével! - köszönt el, majd egy pukkanás, és a hozzá járó füst kíséretében eltűnt a szemed elől. Ekkor lesz időd megvizsgálni jobban azt a kulcscsomót, amit kaptál, és furcsállod, hogy két kulcs van rajta. Az egyik a bejárati ajtó, az biztos, de mi lehet a másik? Talán bent valami, de nem tudod meg, amíg nem nézel jobban körül.

//És itt a vége a mi kis tanulásunknak. A technikát a bővítmény után egyből fel is írhatod az adatlapodra, mivel sikeresen megtanultad. Jutalmad mellé +3 chakra, és a ház, meg két kancsó száké, csak, hogy el ne felejtsd az IVÓVERSENYT! A Házban vár. A második kulcsnak nem találod meg a zárát, mert azt majd egy hosszabb kalandban mesélem le neked, ha lesz rá időd. És persze, hogy el ne felejtsem, a kapucnid használhatatlanná vált. //

**Itanashi** Szomb. Szept. 15 2012, 18:12

A kunai sebesen száguldott felém, ám sikerült az utolsó pillanatban kikerülnöm, méghozzá az Iwagakure technikával. A kapucnim félbe szakította, valamint a hajamba is belevágott, de végtére is nem esett semmi bajom. Sikeresen elsajátítottam a technikát, melyet a mester is elismert. Beszéde kicsit mintha az ő belső lelkét is nyugtatta volna. Majd kezembe adott két kulcsot. Az egyik a ház kulcsa volt. Meghajoltam a mester előtt, rég éreztem így. Tiszteletet adtam egy embernek a segítségéért. ~És még csak meg se kellett ölnöm~ gondoltam magamban, miközben jobb öklöm bal tenyerembe nyomtam, és meghajoltam előtte.
- Remélem, sikerrel jársz - búcsúztam el tőle. - Gyere, igyunk még egy pohár szakét - majd besétáltam, és kitöltöttem mindkettőnknek egy-egy pohárral. A másik kulcshoz tartozó ajtót nem találtam meg, de nem izgatott még akkor. A lényeg, hogy egy újabb technikával erősödtem, valamint menedéket is szereztem magamnak egy ideig.

//Köszönöm ezt a remek tanítást! :DDD//

Ajánlott tartalom