Határszigetek

A Víz Országának partjait körülvevő, hivatalosan ellenőrzés alatt nem levő szigetek sokasága, amiken ideiglenes posztok, átmeneti kikötők, ellenőrzőállomások vannak felállítva.

Egy nagyon unalmas hajó úton vagyunk túl. Az érkezés után Miroku felvázolja a feladatot, ami kicsit komolyabb, mint amire számítottam. Amikor befejezi a mondókáját, komor hangon szólalok meg:
- Zöldfülűek vagyunk vagy sem, úgy kell viselkednünk és teljesítenünk a feladatot, mint a profik. Szerintem nagyon jó ötlet hogy mérjük fel először a terepet. Ismerjünk meg mindent amit lehetséges és akkor nem lephetnek meg minket. Viszont lenne egy kérdésem Miroku. Miért minket bíztak meg ezzel a feladattal? Szerintem Kiri-nek könnyebb lett volna embereket küldeni. Ez elég meglepő húzás Gaara-tól.
Miután elhallgatok, előveszem az egyik tekercsemet és előhívom belőle Hitogoroshi-t. Az indulás előtt, még otthon áttisztogattam a bábu alkatrészeit, így a felsülés esélye nagyon kicsi. A biztonság kedvéért azért megmozgatom egy kicsit, de nem érzékelek semmilyen hibát.
- Érzitek hogy itt milyen más a levegő? - kérdezem a többiektől.

A három napos út végre valahára befejeződött. Az út nem volt teljesen zökkenőmentes, sem túl kényelmes, de legalább elérkezett a víz országába. Páran próbáltak az utastársai közül rányomulni Nikomira, amit titokban bóknak fogadott el, de azért mindegyiket, pár nevelő pofonnal lerázott magáról. Ha valami helyesebb fiú nyomult volna rá lehet, nem így viselkedett volna, de a fogatlan kopaszodó bácsik, valahogy nem tudták felkelteni az érdeklődését. Még egy napi élelme volt, úgyhogy jelenleg nem kellet bevásárolni, ám most egy kisebb görcs környékezte meg a gyomrát. Szégyellte bevallani, de félt. Ez a hely más volt mint Konoha. Hisz a Tűz országában se látták szívesen, akik pedig a szövetségeseik, de akkor mit fognak itt szólni az érkezéséhez. Reményeit abba fűzte, hogy egy hivatalos vándor ninjával, csak nem bánnak olyan kegyetlenül. Ezért nem a beosonás mellet döntött, hanem a tisztességes módszereket választotta. Papírjait előkeresve mutatta meg a határőröknek, és bebocsátást kért. Szokásos lányos bájait bevetett mint mindig. Hamis, de mégis kihívó mosollyal az arcán kezdett bele a beszédébe.
-Jó napot uraim. Mondják csak mi a feltétele annak, hogy az önök országába vendégeskedhessen egy vándor ninja. Természetesen csakis tanulási jellege van érkezésemnek, hisz az önök nagy múltú falújukban igencsak nagy mértékben tudnám bővíteni az ismereteimet.- Próbálta belobbizni magát, a falú túldicsérésével.

-Persze persze egy fél pillanat.- Mondta a mogorva őrnek, majd elkezdte keresgélni az iratait. Közben egy barátságos mosolyt küldött az ifjú ninja felé. Mikor a papírok, megvoltak szánt szándékkal elejtette, majd hamar elkezdte felvenni. Elég időt hagyott, hogy az ifjonc megnézhesse a hátsó fertályát. Mikor ismét kezében voltak az iratok még egy mosolyt küldött az ifjú ninjának, de most egy kacsintásos puszival is megdobta az egész mutatványt. Majd az előtte álló őrnek adta át az iratokat.
-Nos akkor itt vannak a vándorlást engedélyező íratok. A ninja ságomat igazoló íratok, és az összes többi cucc is. Kell még valami.- Míg választ kapa addig csak szemezget jövendőbeli áldozatával. ~Egész helyes ez a fiú. Mellesleg egy idegenvezető jól jönne, éppen ideális jelölt. Remélem semmi baj nem lesz a határon való átjutáson... de ha lesz akkor ő biztos segít rajtam. Látom rajta, hogy bejövök neki.~ Gondolkodik, és mosolyodik el szélesen. Őszinte örömmel töltötte el, hogy végre valakinél valamit el is tud érni a próbálkozásaival. Kicsit már kezdték leverni az egoját ezek a közönyös munkamániás szociális zsákutcás ninják. Hát milyen pasi az aki nem néz meg egy jó nőt?

Az Unazaki sikeresen bejutott a Víz országába. Ám nem csak az adott neki, örömet, hogy képes volt bejutni hanem az, is hogy csábítási kísérletei végre sikeresnek bizonyultak. Mikor idegen vezetője átengedte őt, illetve elkezdte kísérni hirtelen csak azt tapasztalja, hogy kezét erősebben megfogják, majd a fiú szemeivel megpróbálja betessékelni egy sikátorba. Lehet, hogy nem Nikomi a világon a legokosabb ember, és túl sokat nem tud a fiúkról, de az még számára is világos volt, hogy egy eldugott sikátorba belépni egy idegen emberrel nem egy életbiztosítás. Egy mosolyt küld segítőjének, de egy lépést se tesz a sikátor felé. Lágy érzéki hangon szólal meg.
-Ugyan már hisz még nem is ismerlek és máris ilyen kétes helyekre csalogatnál be engem? A legkevesebb lenne, hogy egy ilyen próbálkozás előtt legalább egy randira elviszel. Ám én értékelem az igyekezetedet.- Mondja majd ad egy puszit a fiú arcára. Majd megpróbál tovább haladni az eredeti úti céljuk felé, társa kezét el nem engedve. Gondolatai közben arról töprengenek, hogy ez a fiú ha kedves, milyen nagy segítséget jelenthet neki a kutatásában. Hisz csak az ujjai közé kell csavarnia ami első ránézésre nem lesz olyan nehéz.

~Jaj hogy lehettem ilyen ostoba? Most miattam melózhatnak többet. Látszik, hogy még amatőr vagyok, én ki se szúrtam azt a fickót a sikátorban.~ Siránkozik magában míg a fiú akcióba lendül. Ő tétlenül csak ott áll míg hozzá nem szól.
-Köszönök mindent. Azért ha majd ráérsz keres meg. te ügyes vagy csak meg tudsz találni.- Mondja a kísérőjének, majd küld egy szédítően szép mosolyt és elindul a faházba. habár nem tudja, hogy ott mi vár rá. Ha üres lesz és nem lesz benne semmi érdekes, se átjáró vagy mi egyéb akkor kisétál belőle és inkább útnak indul a főváros felé. Ha lesz bármi érdekes akkor azt jó vendégként közelebbről is megszemléli vagy az esetleges átjárót használatba veszi. Ha netán emberek lennének akkor útbaigazítást kér a főváros felé, s ha ők őrök lennének akkor ismét elővenné iratait. Szegény lánynak most megnehezedik a dolga egy idegen falúba vezető nélkül. Arról nem is beszélve, hogy most már a randija is elúszni látszik. Hát csak nincs neki valami nagy szerencséje ezzel az utazgatással. Elvégre eddig minden városban ahol megfordult történt vele valami kis bonyodalom.

~Szerződés?~ Látszik, hogy a kislány nincs képbe az ilyen formalitásokban. Azért átvette a fiútól a szerződést majd részletesen átolvasta. Annyit azért még ő is tudott, hogy vigyázni kell az ilyenekkel. Ha mindent rendben talál előhalássza a megbeszélt pénzt majd odaadja a fiúnak. Ezt követően egy kunai-al megvágja az ujját és a kellő helyen összevérzi a szerződést.
-sajnálom, hogy csak ennyi időnk volt egymásra, de ha lesz egy kis időd kutas fel és majd mindent bepótolunk. Gondolom az irataimból kilested a nevem, de a tiéd még titok előttem, és ha nem mondod el nem fogom tudni kit keresek ha erre fele járok.- Ha bemutatkozik a srác rendesen akkor Nikomi megragadja az arcát és egy csókkal köszön el a lovagjától. Majd még ezt hozzá fűzi.
-Csak azért kaptad, hogy legyen motivációd a keresésemre.- Majd nevetve elmegy megkeresni az őt váró hajót.

~Ilyen putri hajót... ez az ország tuti nem a vendég szeretetéről híres.~Vonja le a következtetést, amikor rálép a hajóra. Utastársait csak egy pillantással tiszteli meg, mert ha teheti nem nézegeti őket. A hideg futkos a hátán mikor ilyen emberek veszik körül. Nézelődéséből egy érintés zökkenti ki amitől majdnem szívinfarktust kapott. Mikor felnézet, ifjú lovagját látta meg.
-Hát... te... itt hogy én?- Próbálja meg kinyögni a kérdést csekély sikerrel. Zavarában egy kicsit még el is pirul majd rendezi gondolatait és újra neki fut.
-Mit keresel te itt? Félre ne értsd örülök neked, de hogy-hogy te is jössz? Ugye nem szöktél el, hanem elengedtek? És ezt mind értem?- Rohamozza meg a kérdésekkel, majd egy hatalmas mosoly terül szét az arcán jelezve, hogy eljutott az agyáig a most történt fejlemény, és egy puszival jutalmazza a fiú kellemes meglepetését. Majd csak csöndben vár az indulásra és persze a válaszokra. Közben el nem engedvén kedvesét.

~Miért lennék én speciális eset? Nem vagyok olyan erős, hogy meg keljen engem figyelni.... lehet, hogy a korom miatt? Gyanús egy ilyen fiatal vándor ninja? Vagy a családom miatt netán? Azt tudom, hogy régen itt éltek, de azt már nem, hogy mi lett velük~ Gondolkodik csöndben. Szeme csak a vizet pásztázza és nézi milyen szépen töri meg olykor a nap sugarait
-Értem. Azt el szabad árulnod, hogy miért is vagyok speciális eset? Gondolom, nem a nagy erőmtől féltek úgy.- Jegyzi meg kuncogva. -Van valami köze ennek a családnevemhez?- Kérdezi a kísérőjét. Habár örül a társaságnak, mégis úgy érzi mintha fertőző beteg lenne, és ezért nem hagyják, hogy saját szíve joga szerint sétálgasson majd a városban.

-Nem hinném, hogy egyedi eset lenne az enyém. Biztos sok tudásszomjas ninja van kik faluk nélküli küldetés nélkül, csak az újabb tudás megszerzéséért kutakodnak. Hisz a tudás nagy úr.- Reagálta a fiú szavaira, majd figyelmét egy idegen ninja vonta el kiről rögtön kapott pár információt is. ~Szóval engem csak úgy megtámadhat egy ilyen? Mit ne mondjak érdekes ország ez. Mind egy. Ha jó kislány leszek, csak nem történhet semmi baj sem.~ Gondolta magában.
-Mond csak tenger szem.- Rögtönzött a fiúnak egy becenevet. -Hol tudok majd a falúban utána nézni az ott élt családoknak? Valahol rögzítettétek ezeket, és ha igen akkor azokat bárki megnézheti, vagy ott majd újabb papírokat kell kitöltenem? Nem hagy nyugodni, hogy semmit sem tudok a felmenőimről.- Mondta s míg a válsz várta az idegent figyelte.

-Jó neked, hogy ennyit tudsz a családodról. Én még csak nem is olyan régen tudtam, meg hogy az eddig apámnak és anyámnak tartott emberek csupáncsak örökbe fogadtak. Róluk meg nem lehet sokat mesélni... alkohol drog veszekedés, ez volt számukra az ideális program. Pont azért jöttem ide, hogy megtudjak pár dolgot az igazi családomról mert elméletileg innen származnak. Meg hát mit kezdjek most a falumba? Kicsi általában semmi érdekes nem történik, plusz most még árvaházban is lakok ott meg túlságosan kötöttek a szabályok.- Mesélte el ő is élete történetét. Hideg szél ostorozta meg a vizet, mely a kisasszonyt is rendesen megdidergett. Kicsit félősen bújt oda Aite-hez, hogy majd ő melegítse fel.
-Nagyjából mennyi ideig fog tartani az utazás?- érdeklődik, csak hogy beszélgessenek valamiről.

-Ugye nem miattam aggódsz?- Kérdezi mikor kísérője oly aggodalmas arccal szemléli a tájat.Őt nem zavarta, hogy a kabinba kellet jönnie, neki mindegy volt, hogy hol tölti az utazás hátralévő részét.
-Nem kell annyira félteni engem, megtudom védeni magam. Jó nem mondom, hogy olyan nagyon erős vagyok, de azért azt is túlzás lenne kijelenteni, hogy cukorból lennék. Amiatt a same miatt aggódsz? Féltesz?- Kérdezi a végén egy kaján vigyorral majd még hozzá fűzi. -Most olyan szívesen átölelnélek, de gondolom nem tenne jót neked se, ha egy idegen bevándorló karjai között látnának meg.- A kijelentés után jó maga is a tájnak szentelte a figyelmét. ~Már csak az aggodalma is félelmet keltett bennem. Az sose jó ha már más félt engem... és ezek a felhők. Ha babonás lennék biztos rossz jelnek sorolnám be őket... bár egy hajón a vihar sehogy se lesz jó jel.~ Gondolta végig a dolgokat.

-Nos akkor te nagy shinoba ha már úgyis ilyen sok időnk van, viszont a hajó miatt korlátozva vannak a programjaink, ha nem szabály ellenes akkor kérlek taníts nekem valamit. Így legalább ötvözném a kellemeset a hasznossal.- Mondta miközben odabujt hozzá akárcsak egy kis cica. Nemcsoda, hogy szerette volna fejleszteni a tudását, hisz így is elég keveset tudott, mondhatni még tapasztalatlan volt, így minden alkalmat meg kellet ragadnia a fejlődésre. Bár a kabin kicsi volt így nagyszabású technikák megtanulására alkalmatlan, de neki már az is megette volna ha csak a chakráját jobban tudta volna uralni. Hisz nem minden az erő, a kivitelezés is nagyon fontos tényező tud lenni. Ha a válasz nem lesz akkor sem szomorodik el, akkor igyekszik máshogyan elütni az időt.