Re: Határszigetek

**Aokaze Atsushi** Szomb. Jún. 10 2017, 16:04

// Hasame Yasuhiro: Éjféli fosztogató //

Noha ellenzed vezetőtök döntését, hogy útba igazítást kérjen inkább hallgatsz. De mi a jobb? Ha érdeklődsz merre kell menned, vagy ha eltévedsz és amikorra megtalálnak már egy sötét lyukban saját piszkodban guggolsz, fejedet fogva? Járhatott volna ez a kérdés is a fejedben. Így talán tudnád, miért megy Itsuya segítségért. Ám te inkább azon agyalsz, kinek van nagyobb esélye megnyerni a fogadást. És annak következményén. De az önkínzással viszonylag hamar felhagysz, és csak nézed a járókelőket. Akiket csak annyira figyelsz meg, mint amennyire ők titeket. Ám az unalomnak hamar vége szakad egy fiatal hölgy érkezésével. Jelenlétét te és Shizuka tudjátok csak általánosan kezelni. Majd rövid kérdez felelek alakul ki négyetek között. Bár Takeshi jelenleg használhatatlan.
- Nem, nem én vagyok az, akire vártok. De mégis miért járnak erre ninják? - Érdeklődik újra küldetésetek célja felől.
- Békés kis sziget ez a hely. Esetleg csak átutazóban vagytok és egy hotelt kerestek? Nem tudom mi egyébért jönnétek a szigetre. De ha tényleg az kell, akkor azt tudok nektek mutatni, ha gondoljátok.
Ajánlja fel segítségért újabb kedves mosollyal az arcán. Majd kedvesen, szinte már kacérkodó szemekkel pillant Takeshira, hátha megjön a kedve a társalgáshoz. Ám pont az ellenkezőjét érte el. A fiú csak még jobban elvörösödött a nő cselekedetétől. Megmukkanni pedig, továbbra sem mert. Csak próbált természetesen állni, hogy a nő ne lássa azt, hogy feszeng. De ahogy ti is rájöttetek mi a helyzet, úgy a nő is sejti mi van a fiúval.
- Nos nekem lassan indulnom kell. De szerintem nemsokára úgyis erre fogok vissza menni hazafelé is. Ha még akkor is itt lesztek és nem tudjátok merre kell menni csak szóljatok majd nyugodtan. Az ajánlatom továbbra is áll.
- Köszönjük, ha tényleg itt leszünk, akkor is, ha hazafelé tart. Akkor addigra újra megfontoljuk az ajánlatát.
Válaszol Shizuka a hölgynek, egy kedves mosollyal arcára. A hölgy pedig lassan indulni kezd. Ám mielőtt még kettőt lépett volna és Takeshi megnyugodhatott volna a nő még visszafordult.
- Oh, jaj! Majd elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Kazehana Haruna! Örvendek a találkozásnak!
- Engem Murasame Shizuka-nak hívnak! Ők pedig a társaim. A szótlan srác Ueno Takeshi. Mellette pedig Hasame Yashiru.
A találkozás végén lévő ismerkedés után, Haruna már tényleg tovább ál, otthagyva titeket a kikötő előtt. Vajon mielőtt még távozna, adtok neki valami jó tanácsot?

// Bocsánat a hosszú várakozásért, nem láttam, hogy írtál. A kihagyásért +5ch-val több üti a markod a kaland végi értékelésénél kompenzációként. ^^ //

Terumi Mei Kedd Júl. 11 2017, 16:09

// Karasu //

Eléggé meglepődtél, amikor a sensei a semmiből cápákat idézett meg, s azokkal úgy kommunikált, mintha ezer éves barátok lennének. Amikor hangot adsz megilletődöttségednek, Iwarai hangosan felnevet.
- Nem rák, cápa. Világunk tele van érdekességekkel, nemde? Ha leszerződsz egy fajjal, és megtanulod a Kuchiyose no jutsu-t, akkor te magad is képes leszel erre a trükkre. A ninjuu-k pedig képesek arra, hogy kommunikáljanak a nyelvünkön, így megértjük egymást - többet nem mesél, hátha felfogja az elméd, hogy miről is beszélt pontosan. Bár biztosan hallottál ilyesmiről az Akadémián, esetleg derenghet valami, amikor azt a szót hallod, hogy ninjuu.
- Nem sok időnk van, de addig pihenj és próbálj meg visszanyerni annyi energiát, amennyit csak lehet. Sosem tudhatjuk, hogy mikor van rá szükség. No meg... mit mondana a Mizukage, ha látná, hogy egy katonája annyira sem futja az erejéből, hogy partot érjen? - szavai lehet szigorúak voltak, de az élet ezt követelte meg tőle. Sokan nem úgy érik el a sikereiket, ha babusgatják őket, és minden alkalommal, amikor elrontanak valamit, azzal vigasztalnak, hogy nem történt semmi, majd legközelebb jobb lesz... nem! Ide kemény férfiak és kemény nők kellenek, akik ha elbuknak, addig kell őket agyabugyálni és a fejükbe verni, hogy ha még egyszer megtörténik, akkor egy életre szarban maradnak, míg meg nem tanulják, hogy nincs helye a hibáknak.

A parthoz közeledve már a távolból hallani a harc zajait. A sensei komor arccal méri végig, hogy mik a lehetőségei, amikoris a cápák eltűnnek, s nincs, ami vezessen titeket tovább.
- Nem mehetünk közelebb, akkor ugyanis kiszúrnának minket. Úgy kell bejutnunk, hogy ne vegyenek észre - mondani könnyű volt, megcselekedni már nehezebb. Mégis hogyan oson végig két shinobi a csatatéren úgy, hogy ne vegyék őket észre? Hiszen rengetegen vannak. Ahhoz, hogy elkerüljétek a figyelmet, rovarméretűnek kellene lennetek és lehetőleg olyan gyorsnak, hogy ne kerüljetek bele egy leütésesbe. Bár ha jobban megfigyelitek az állást, a legtöbb katona Kirigakurei, ami azt jelenti, hogy egyszerűnek kell lennie a feladatnak. A tieid igyekeznek kiszorítani az ellenséges csapatokat, már csak a helyzetet kell kihasználni valahogy addig, amíg nem rád szegeződnek a tekintetek. A part és közted körülbelül száz méter a távolság, így valahogy még be is kell úsznod.
- Bármi is legyen, fedezlek - az első lépés már megvan. De ha bejuttok, akkor találnod is kell valakit, akivel megoszthatod a történteket, s aki megmondja, hogyan tovább.

// A feladat: beosonni Kiribe a katonák mögött. Könnyebb a helyzeted úgy, ha valahogy a te nemzetedhez vagy közel, akik így egy emberi pajzsot alkotnak, hogy átjuthass. Leírhatod azt is, hogy nem vesz észre senki, de megeshet az is, hogy egy katona meglát és neked támad, mert elszeparálódott a többiektől. A posztod addig tartson, míg bejutsz, s találsz egy kirigakurei jounin-t. //

**Nishikawa Karasu** Kedd Júl. 11 2017, 18:17

//Kdeves Mizukga alias pálinkakirálynő//

Karasu igyekszik feldolgozni a kapott információkat, valamint annyi erőt gyűjteni amennyit csak tud.
Az út jó részét a felhők bámulásával tölti. Néha-néha rápillant a cápákra, és elgondolkodik: Mi a cápa?
A fájdalmai már csillapodtak, mestere pedig megadta neki a kellő önbizalmat.
Ugyan már, elég lett volna annyit mondania, hogy a Mizukage veszélyben van, a fiú máris úszva teszi meg a távot a partig.
A célhoz közeledve Karasu összeszedi magát, felül, és kémlelni kezdi a partot. Iwarainak igaza van, azonban most nem ad konkrét utasításokat.
~Mi van, már te is rám bízod magad? Na jó, legalább fedezel, az is valami~

Ismét gondolkodni kell, ismét tervet szőni, ismét nyugton maradni...ami borzasztó nehéz lesz, látva a parton kialakult káoszt. Azonban kis idő után megszólal:
-Rendben, kész vagyok. Próbáljunk meg közel kerülni a mieinkhez, ott nagyobb biztonságban leszünk. A nagy tömörüléseket kerüljük el, az lesz a legjobb. Onnan irány a kikötő, ott elrejtőzhetünk, és valószínűleg nem találunk ellenséget. Onnan pedig egyenes út vezet a városba.
Iwarai egy bólintással nyugtázza tanítványa tervét, majd a vízbe másznak, és a parttal párhuzamosan indulnak el. A fiú igyekszik tartogatni az erejét, és figyel arra is, hogy viszonylag észrevétlen maradjon. Inkább a víz alatt úszik, hogy ne keltsen feltűnést.

Amikor úgy véli megfelelő helyen vannak, int mesterének, és elkezdenek kiúszni a partra. Iwarai talált egy helyet, ahol jóval kevesebb konohai van mint máshol, viszont rengeteg a holttest. Az úszást kicsit sietősebbre veszi, nehogy valaki mégis észrevegye, és távolról támadjon rá.
Amint kiér a partra, az övéihez rohan. Jobbra tőle elég sokan harcolnak, balra viszont csak néhány konohainak sikerült átjutnia. Kalózt alig lát, valószínűleg a legtöbben már halottak, nem vehetik fel a versenyt a ninjákkal. Látja amint ketten ugranak neki egy ködrejtekinek, az egyik felé elhajít egy kunaitőrt.
Meg sem nézi, hogy talált e, tovább rohan. Sokan észrevették már, hogy ott van, egyelőre támadás még nem érte, reméli ez így is marad. Egyre távolabb kerül a fronttól, azonban még nincs elég messze.
Forróságot érez maga mögött, amikor hátrapillant, egy óriási tűzlabdát lát, ami egyenesen felé tart. Konohai jutsu, azonban nem arra való, hogy üldözőbe vegyenek vele valakit. A lánglabda elenyészik mielőtt elérhetné a fiút, viszont jó pár ködrejteki fekszik szénné égve a homokban.

Ez a jutsu esélyt adott az ellenségnek, akik ezt ki is használják: Tömegével indulnak meg, áttörve a frontot, rohannak a sziget belseje felé. Iwarai megáll, és odakiált Karasunak: Menj! Ha itt nem tudjuk őket megállítani, akkor civilek fognak meghalni. Menj, tegyél jelentést.
Karasu egy pillanatra habozik csupán, majd rohan a kikötő felé, bízva abban, hogy mestere nem fog belehalni abba, hogy eltértek a tervtől. Bár az ellenség létszámát elnézve ezen a részen, elég kicsi az esély arra, hogy Iwarai meghal. Elvégre jounin, még ha sérült is.
Rohanás közben találkozik egy shinobival, aki a kikötő felől jön. Fiatal, húszas évei elején járhat, arcán nyoma sincs szőrzetnek, haja barna, és kócos.
-Hé, te hová mész? A front arra van! Megsérültél?
-Vissza kell mennem a faluba jelentést tenni. Ott voltam ahonnan ezek a söpredékek jöttek.
A söpredékek alatt valójában csak kalózokat értett. Félig konohai, nincs baja az itt harcoló shinobikkal. Azonban meg kell védenie magát, a faluját, és másokat. Talán ez az ami egyre inkább elviselhetetlenné teszi számára ezt a háborút.
-M-mi? Rendben menj.
Kunaitőrök repülnek el Karasu mellett, aki ettől megtorpan. Három shinobi, egy ködrejteki, és két konohai rohan feléjük. Karasu kardot ránt, és hárítja a további távolsági támadásokat. Társa azonban rászól:
-Ne állj meg, majd mi feltartóztatjuk őket. Kettő kettő ellen.
A fiú ügyet sem vet rá, rohanni kezd, két kézre fogva kardját. Ellenfele szintén kardot ránt, Karasu azonban felrúg egy jó adag homokot. A következő pillanatban az avarrejteki összeesik, és levegőért kapkod. Vére megfesti teste körül a a homokszemcséket, ekkorra azonban ellenfele már ismét a kikötő felé rohan. Odaérve megpihen egy kicsit. Néhány sérült van csak a kikötőben, illetve az őket ellátó orvosi ninják. Sokan megkérdik tőle megsérült e, de minden alkalommal nemet mond. Pihenés közben látja amint valaki felé rohan a partról.

-Sensei!
-Bocs, hogy nem fedeztelek.
-Túléltem. Indulhatunk? - kérdi, pedig még neki is szüksége lenne pihenésre, nemhogy mesterének, aki az imént tért vissza a frontról.
-Én viszont nem élem túl ha nem látják el a sérüléseimet. Majd utánad megyek.
Karasu bólint, Iwarai pedig elrohan a szanitécekhez.
-Lehet, hogy a halálán van, de futni még tud. - mosolyodik el maszkja alatt a fiatal genin.
A hangok a parton egyre intenzívebbek, miközben egyre több sérültet hoznak. Végül néhány perc után ő is elindul. A falu széléhez érve két shinobi ugrik le az út menti fákról, és útját állják. Mindketten jouninnak néznek ki.
-Mit keresel itt? Nem a fronton lenne a helyed? Bár, elég gyengének tűnsz. Genin vagy?
-A frontról jövök. Szándékomban áll visszamenni, de előbb jelentést kell tennem. Azon a szigeten voltam küldetésen, ahol az ellenség gyülekezett.
Az egyik jounin láthatóan meglepődik, valószínűleg elképzelése sincs arról, hogy ez a taknyos vajon mit keresett az ellenség gyülekezőhelyén. Ráadásul, hogy kerül ide?

Terumi Mei Szer. Júl. 19 2017, 22:54

// Kar, a szú //

Amíg te előrebotorkálsz a harctéren, Iwarai mögötted hárítja a csapásokat, ha bármilyen fegyver is arra tévedne. Amikor persze bentebb juttok, és már úgy tűnik, hogy szabad az út előttetek, Iwarai leválik tőled, hogy csatlakozzon a harcokhoz. Sajnos nem kísérhet el téged a feljebbvalókhoz, hogy jelentést tegyetek, vagy szimplán úgy gondolja, hogy az ő nevén nem eshet csorba, és a te feladatod volt a nyaklánc visszaszerzése, amivel elbuktál. Bár Iwarai megsérült, mégsem hagyhatta bajtársait egyedül a mezőn, a te feladatod volt, hogy továbbjuss. Ami végtére is sikerült, amikor találkoztál egy említett jouninnal, aki utadat állta.
- Mit keresel itt? Nem a fronton kellene harcolnod? - tette fel ugyanazt a kérdést ő is, melyet már előtte megtett egy másik. Úgy tűnik, most minden egyes katona a fronton szükségeltetik, bár ez magától értetődő. Amikor persze megadod a választ, a jouninok összenéznek.
- Rajta hát, tegyél jelentést! - a pontos információkat kérik tőled a küldetésről: mi volt a küldetés, mi történt a küldetés alatt, sikerrel zárult e és ha nem, akkor miért nem. Miközben leadod a kért ismertetőket, az egyik jounin szigorú tekintettel mér végig téged...

[A tényközlés után]

- Szóval nem sikerült a küldetés, hm - dörzsöli állát a jounin, majd egy tekercset húz elő és a kezedbe adja.
- Itt egy olyan küldetés, amit senki sem vállalt el, ebben az időben pedig szükségünk van minden egyes képzett shinobira, ők pedig nem érnek rá. Tedd a dolgod! - ezzel magadra is hagytak, valószínűleg a frontra igyekeztek. A tekercsben azonban minden lényeges információ benne volt. Amit kiolvastál belőle, nem tűnik nagyobb feladatnak a többinél, de meglátod benne a Mizukage nevét többször is, és egy kis történelmet az előző kagéról. Akkoriban nem tűrték, ha valaki kekkei genkai-al rendelkezett és főképp azt nem tűrték, ha a családok életben maradtak, azonban a Mizukage elrendelte, hogy ezek a családok védve és rejtve maradjanak az őt megtagadó szemek elől. Egy hírhedt kirigakurei jounin, Dango, Terumi Mei fellépése után nem sokkal dezertált, amikor megtudta, hogy a Kekkei Genkai-jal rendelkezők szabadon élhetnek a védelme alatt. Dango megtagadva a parancsokat lelépett és egy nem tudni hány fős csapatot szervezve tovább folytatta az előző mizukage munkáját, miszerint lemészárolja azok családjait, akik valaha rendelkeztek különleges adottságokkal. Nem érdekelte az sem, hogyha az illető maga nem rendelkezett KG-val, hiszen ha valaha valamelyik felmenője igen, akkor a gének ugyanúgy továbbszálltak rá. A tekercsben leírt feladatod közt egy ilyen család védelme állt, kik Kirigakure egyik szigetén, a Yokkyuu-n élnek.
Most újra magadra maradtál, és ezúttal nincs melletted senki... de nem tudhatod, hogy idővel ki csatlakozik hozzád, hogy segítse az ügyed.

// A következő posztod ide kérem: Yokkyuu sziget .
Írd le az odajutást innen, s hogy megkérdezed a lakosokat, merre találod pontosan a Higashi családot. Egy nagy birtokon találod majd magad, akik nagyon elzárkóztak a körülmények miatt és furcsának tetszik a kisugárzásuk is: félnek. A család hat főből áll: két szülő, két gyerek és két szolga. Bármi kérdésed van hozzájuk, nyugodtan tedd fel nekik, a válaszposztban válaszolok rá.
Ezt a küldetésed lezárom, innen egy új "korszak" kezdődik Karasu számára. Jutalmad +10 chakra és +5 tjp, mivel nem sok történt a legutóbbi mennyiség óta. Kérem módosítani az adatlapod! //

**Sakurai Benjiro** Kedd Okt. 04 2022, 21:13

water_render__naruto_mobile__by_maxiuchiha22_ddlwbir-fullview.png?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7ImhlaWdodCI6Ijw9NTc3IiwicGF0aCI6IlwvZlwvODRkYzEzYjctYTJlNy00YjQ1LTgzZWMtMzExZTcyZTgyOTAwXC9kZGx3YmlyLTZhMjg1YmZkLTE5ODItNDI5NC1iM2Y4LWE1MjQwYjNkYzM0Yy5wbmciLCJ3aWR0aCI6Ijw9MTAyNCJ9XV0sImF1ZCI6WyJ1cm46c2VydmljZTppbWFnZS5vcGVyYXRpb25zIl19.Yuae4KMbzoQJMbpfRBT3zR0xfPkqLPZIc6_D57FbZB4

To: Uchiha Obito

water_jutsu_render__naruto_mobile__by_maxiuchiha22_dd2nnc2-fullview.png?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7ImhlaWdodCI6Ijw9NjI0IiwicGF0aCI6IlwvZlwvODRkYzEzYjctYTJlNy00YjQ1LTgzZWMtMzExZTcyZTgyOTAwXC9kZDJubmMyLTA3ZjYyNjg3LWNmZTQtNGQ1Yy1iOGUyLTQzYzZmYjMxYzI4Ny5wbmciLCJ3aWR0aCI6Ijw9MTI4MCJ9XV0sImF1ZCI6WyJ1cm46c2VydmljZTppbWFnZS5vcGVyYXRpb25zIl19.fvYkaOt1bTIBSZu2cWsroHueB6zWkNExdywu0yJnF4k

Az egész táj már idefelé is rettenetesen szép volt, és most nem a természeti csodákat értem ez alatt. Ez az egész ország arról árulkodik minden egyes apró darabkájában, mennyire semmit nem láttam még. Nem csoda hát, ha a legtöbben azt az utat választják, hogy felfedezik maguknak a világot, miközben igyekeznek legmaradandóbban hasznosulni, mégis legkevésbé otthagyni mindenütt a kézlenyomatukat. Most mégsem tudtam erre gondolni a pompát figyelve.
Nem csak az ország, de eddig ahová mentem eddig is sugárzott a gazdagságtól. A természet gazdagságától. Egy szavam nem lehetett itt az ellátásra, de csak remélni merem, hogy máshol sem lesz. Nem fog megtéveszteni a tény, hogy mindeközben innét messze életek múlhatnak tetteken, segítségen, vagy akár a szerencsén. Csúfos szembeállítása ez fennálló békével. Az emberek nem zavartak, bármerre mentem is, vagy csak igyekeznek nem beleavatkozni a hatalmasok játszmáiba. Nem az ő asztaluk és nem az enyém. Az igazat megvallva, amikor elindultam, csak abban voltam biztos, hogy megteszem az első lépést a bizonytalan felé. Ugyanakkor igyekeztem fejben tartani, mik is az elsődleges céljaim.
Olykor igazoltam magam annak, akinek kellett, miközben alaposan szemügyre vettem őket. Testtartásuk cseppet sem arról árulkodott, hogy ugrásra készen állnának, bármi is történjen, mégis a lényükben volt mindig valami nyugtalanító. Talán csak az öltözetük miatt gondoltam ezt így. Jobb szeretem a szemtől szemben elvet, ha ő előtte felfedem a személyazonosságot, én magam is ezt várnám. De arra hamar rájöttem, hogy az utazás alatt sok mindenről le kellett mondanom, például elvárásokról.
Hamar elértem a határt. Kaptam szállást az egyik közeli háznál, ahol egy kicsit meghúzhattam magam, átgondolhattam, hogy amire vetemedek, még minden eddigi cselekedetemen túl fog mutatni. Aztán eljött az a nap is, amikor indulnom kellett. Kellően korán ébredtem, noha én nem sokat aludtam. Még a Nap első sugarai sem látszottak, amikor szemeim kipattantak. Nem, egyszerűen nem tudok olyankor aludni, ha valami lényeges dolog történik. Legyen szó bármiről, én ilyenkor esélytelen... folyamatosan csak a gondolataimba mélyedtem, a térképet tanulmányoztam, majd egy nagy sóhaj kíséretében összepakoltam a holmim, elköszöntem a családtólnagy hálálkodások közepette és nyakamba vettem az utam.

**Uchiha Obito** Vas. Okt. 09 2022, 19:21

Bizonytalan vizeken

A családtól való távozás könnyebben ment, mint az eddigiek. Ez alatt a pár nap alatt melyet náluk töltöttél jobban el voltál foglalva azzal, hogy a saját jövődet, a közeli lehetőségeknek a felfedezésére koncentrálj, mintsem hogy újra lehorgonyozz. Elég lehetett már a helyben toporgásról, elég abból, hogy a túlságosan is tág és hatalmas világ feltérképzetlenül pihenjen meg, azon a közeli horizonton, amit csak el kellene érned.
A reggeli világ csípős hideggel fogadott, s végeláthatlatlan köddel. Mit is várhatnál a Víz országára jellemző időjárásától. Ébredezett a világ, s ahogy a harmat tündökölt a tájon, az előtted elnyúló országút hasonlóképp tündökölhetett előtted, tele megannyi leendő élménnyel. Az út nem volt rögös, s a lassan előbújó Napnak a sugarai vezették a lépteidet. Az órákon át tartó menetelésed egy kisebb faluba kalauzolt. Egy magasba nyúló fa erődítmény ölelte körbe a falu határait, s tágra nyitott kapujai csak ontották magukból a zsivajt és a közeli tenger sós illatát. Őrök nem tartózkodtak a falakon, sem a kaput nem őrizték, de a jó szemmel is látható piaci tumultus talán nem is szorult nagy védelemre.
A fák nádból és más úszófából készültek. Rendezett elhelyezésük, egyben egyformaságuk, az itt élők egységéről és miheztartásáról árulkodott. Az árusok frissen fogott halakat árultak. Volt köztük nagyobb és kisebb egyaránt, mellettünk mindenféle tengeri herkentyű ólálkodott a nyitott tetejű vázákban és áttetsző tégelyekben. Nyálkás testű polipokkal és hosszúkás murénákkal a kezükben integettek a pénzüket kereső, rendkívül vigadó egyének, kik mindenkit próbáltak a saját sátrukhoz édesgetni.
Egy fiatal kofa táborán végül megakadt a szemed. A hölgy kagylókat árult, megannyi dísszel és ékszerrel ellátott, fából faragott táblával.
- Mondja csak kishölgy, mennyit kér mindenért? – fúrta be magát, már-már a lány aurájába egy mufurcnak tűnő, eléggé köpcös alak.
- Sajnálom uram, de egyben nem lehet felvásárolni az egész készletet! – felelte szeppenten, s némileg hátrébb lépett, az asztal nyújtotta biztonságba.
- Na ide figyelj, az én főnököm él és hal az ilyen csecsebecsékért, úgyhogy jobban teszed, ha szépen bepakolod ezeket abba a fa ládába, én itt hagyom az erszényem 100 Ryoval és kvittek vagyunk. – húzta fel hórihorgas orrát, s szavai cseppfolyósan fröcsögtek a szájából.
A lánnyal egy pillanatra találkozott a pillantásotok, s egyetlen szót tükröztek kétségbeesett szeme: Segíts.

**Sakurai Benjiro** Vas. Okt. 16 2022, 10:49

To: Uchiha Obito

Nem azért merészkedtem el egészen eddig, hogy visszaforduljak és úgy bebörtönözzem magam a Víz templomába, hogy soha többé ne is jöjjek onnét ki. Nem erre tettem ígéretet magamnak és igenis van bennem is kurázsi! Így hát ha kellett is némi győzködő szó, de elköszöntem attól a családtól és elpakolva minden holmim némi élelemmel, ismét nyakamba vettem az utam. Ha a térképem nem csalt, akkor már nem járhattam messze a határtól és a kikötővárosoktól sem, ahonnét már csak a végtelennek tűnő tenger kezdődött. Még sosem láttam igazán pompájában, csupán képeken, festményeken, rajzokon. De a sós illatát sem éreztem annyira, mint most, egyre közeledve felé. Épp ezért is gondoltam azt, hogy ha nem is született térképész vagyok, de kellően sokat tanulmányozta ahhoz, hgy megértsem a saját helyzetem bemérését. Nem dicsekszem vele, mert nem vagyok szakértője. De nemhiába bújtam a könyvtár könyveit oly' serényen.

Közelebb érve már a zsivaly forrása, a sokadalom is alaposan a szemeim elé tárult. Rengetegen voltak, gondoltam is magamban, itt aztán zajlik az élet! Nem haboztam hát megközelíteni a helyet és alaposan szemügyre venni mind az embereket, mind a portékákat. Igazából ha semmi hasznosra nem lelek, nem szándékoztam én semmiből sem bevásárolni. Különben is tartalékolnom kell, hisz nem tudhatom, hogy akadnak-e még az úton olyan rendes családok, akik kedvességből vendégül látnak önzetlenül és semmit nem kérve. Mégis megütötte a fölem egy beszélgetés, amit akkor sem tudtam figyelmen kívül hagyni, ha tisztában voltam vele, hogy az én utam a tömegen túl folytatódik. Pillanatok alatt felvillanyozott a nyüzsgés és érdekelt a sürgés-forgás. Ráadásul nem számoltam volna el a bűntudatommal, ha épp nem segítek egy látszólag bajban lévő fiatal lányon.

- Szépek ezek a kagylók, engem érdekelnének. - szólok végül közbe a beszélgetédsbe, ezzel talán megtörve az erőszakos nyomulást. Ha szerencsém van, a fickó veszi a lapot és visszafogja magát. Ha nem, akkor meglátjuk, mit tehetek ez ügyben. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jól cselekedtem, de most már megléptem és nem láttam, hogy nincs visszaút.

**Uchiha Obito** Kedd Okt. 18 2022, 20:16

Bizonytalan Vizeken

A férfi mellé állva a kereskedő sátor előtt, fittyet sem hánysz a férfi jelenlétére.
- Persze, hogy szépek te kotnyeles kölyök, hord el magad innen, amíg szépen mondom! Ez már az én főnököm tulajdona, így menj a tengerbe aztán lubickolj össze magadnak párat. – böfög fel egy kacagásnak hallatszódó kuruttyolást a tokája alól, majd mintha ott sem lennél folytatja a lánynak.
- Bogárkám, nem kell, hogy ez ennyire elbonyolódjon. Az imént említett jelképes összeg ezekért a kacatokért még a legbolondabb bolondnak is megérné, így te ne légy oly makacs. – igazítja meg magán a zakóját, majd a belső zsebeiben kutat az erszényéért.
- Kérem, uram. Értse meg, hogy nem csak az én megélhetésem függ ettől az egésztől. Édesanyám rendkívül beteg és az ő orvoslásának érdekében gyűjtöttem össze ezeket a…
- Senkit nem érdekel az anyád! – ver az asztalra a férfi, s öklei alatt a gyengén összetákolt pult majdhogynem beszakad. A lány kétségbeesetten kapja szája elé a kezét, s nyüszögő meglepettségében könnyeket vélsz felfedezni, melyek keservesen csorognak végig az arcán.
- Pakolj össze szépen mindent, míg nem hívom ide a főnök többi emberét és azok fognak bódéstól elpakolni TÉGED is az összes szajréval! Úgyhogy ne csináld itt a feltűnést hanem produkálj némi közreműködést! – harsogja melletted a fickó. Ahogy látod, több ember is megfordul a produkció és a lárma hallatán, de a zajolásra mintha senki sem merné füle botját mozdítani. Nincs ez rendjén, s megfontolandó kérdés az, hogy hol vannak a rend őrei. Vissza térve pillantásaid látják ahogy a lányka óvatos, remegő kezekkel próbálja meg összepakolni a kikészített kagylókat és miegymást.
- Úgy, szépen. És te! Elkotródnál már? – fordul feléd csípőre tett kézzel, majd kezével feléd nyúl, s próbál eltaszítani a közvetlen közeléből.

**Sakurai Benjiro** Csüt. Okt. 27 2022, 15:40

Uchiha Obito

Nem volt szimpatikus a férfi viselkedése. Az egy dolog, hogy teljesen szembemegy a viselkedése az elveimmel, de arra már elég hamar rájöttem, hogy egyedül úgysem menthetem meg a világot. Némelyik embernek magától kell rájönnie arra, hogy rossz úton jár. De talán kicsit mégis megpróbálhattam segíteni a lánynak, mert már eléggé elveszettnek tűnt, mi több, szerintem ez felérhetett akár egy inzultusnak is. Ami még jobban bosszantott a helyzetben, az a többi ember közömbössége volt, vagy ez errefelé ennyire normális? Mert nekem aztán nem. És ha azt hiszi, hogy ezzel le tud rázni, akkor nagyon el van tévedve.
- Százat mondott? Én darabjáért adnék annyit. - hát rendben, pókerarcot fel, még akkor is, ha tudom, hogy nem kellene a pénzemmel játszani. Mégis valahogy olyan érzésem támadt, hogy ez az ürge nem fog odébb kotródni, ha nem lépek fel kellő határozottsággal. Mégis mit tudna tenni velem? Legfeljebb megveret, de még azt sem adnám olyan könnyen nekik. Mindenesetre ahhoz igyekszem tartani magam, hogy nem szeretnék támadólag fellépni. Csak határozottan.
- Hozzám beszél, jóember? Mert akkor nem szándékoztam. Vagy tegyen nagyobb licitet a portékára, hisz szabad vásárlási jog van. A helyében több tiszteletet tanusítanék azok felé, akikkel szóba elegyedik. - most már a hangom sem fogom visszafogni, hallja csak meg mindenki, aki megáll itt nézelődni. Ne csak nézelődjenek, tegyenek is valamit. Azért az érdekelne, hogy a rendfenntartó erők mégis merre kóricálnak. Azt azonban nem hagyom neki, hogy azt érezze, egy pillanatra is elbizonytalanodok. Az jobban felspanol, hogy mennyire kitekert egy helyzet ez, mintsem törődjek a körülményekkel úgy igazán. Csak abban bízhatok, hogy talán kissé meggondolja magát a határozott fellépés láttán. Lehet nem vagyok egy olyan alkat, akitől elrettennek az emberek, de ne becsüljön csak le, mert lehet tartogatok neki egy kis meglepetést. Különösképp bosszantott a tudat, hogy a vilég ilyen, hisz engem hálára tanítottak, arra, hogy ha valamit kapok, azt valamiért kiérdemlem, vagy valamiért cserébe jár. A kölcsönösség elve és a tiszteletadás mára már egy kiveszni látszó jellemi vonás, én pedig nehezen törődök bele.

**Uchiha Obito** Vas. Dec. 11 2022, 22:07

Határozottságod olybá tűnt, hogy kifizetődően hatott a férfira, ki borzas szemöldökét ráncolva mért végig ismét. Láttad ahogy a düledező erek hevesen pumpálnak a húsos fején, s kevés választja el attól, hogy a melák karjaival ketté ne hasítsa vagy a bódét, vagy talán a koponyádat, de végül mély levegőt vett, s hosszasan fújtatott maga elé.

- Hát legyen. Maradjon meg a tiéd ez az ócska csecsebecse. – fordult feléd, s mélyen a szemedbe nézett apró barna szemeivel.

- De egy percig se gondold azt, hogy ezzel megszabadultál tőlem, vagy esetleg a főnökömtől. Vésd a fejedbe ezt öcsi, én az enyémbe véstem a te arcodat. És te is pórul járhatsz hölgyike! – mutatott a lányra, s a tekintete nem árulkodott semmi jóról. Még egy pár pillanatig megragadt a kínos légkör a bódé előtt, s azzal sarkon fordult, s magatokra hagyott benneteket, könnyedén eltűnve a piac zsúfolt tömegeiben. A lány kétségbeesetten nyúlt a holmijáért. Kikészített pár kosarat, hordót és táskákat, melyekbe óvatosan helyezte be a termékeket, melyeket a mai eladásra szánt volna. Amennyiben segítesz neki elpakolni az árut akkor veszed észre a lecsorduló, már-már ezüstös könnyeket a lány arcán.

- Nem kellett volna magunkra haragítani az öreget. De mélységesen köszönöm, hogy megpróbáltál kiállni értem. – fordult feléd egy megenyhült mosollyal.

- Remélem nem gond, ha még abban kérném a segítséged, ha elkísérnél a házunkig. Nem olyan könnyű ennyi felszerelés, hiába tűnnek csak apróságoknak. – s azzal folytatta a pakolást.

Ha segédkezel, egy apró kocsira pakoljátok a holmit, s azzal magára hagyva a bódét útra keltek a part mentén, s nagyjából egy fél órán keresztül tart az utatok egy kisebb csónakig. A lány szótlanul kezdett el lepakolni a csónakba a furikról.

- Hálásan köszönöm. Ha szabad, a nevem Aya. – mutatkozik be egy bájos mosollyal. – Ha gondolod, nálunk ebédelhetnél, de fel kell hívnom a figyelmed. Édesanyámról a történetem nem kitalált. Szegény tényleg elég beteg, így minden garasra szükségem van. Természetesen tőled nem ez a kérelmem, inkább az, hogyha bele egyezel az ebédbe, készülj fel. Nem vagyok a legjobb szakács! – kacag fel félszegen.

**Sakurai Benjiro** Kedd Dec. 20 2022, 16:21

To: Uchiha Obito

Ha bíznom kellett volna a sikerességemben, akkor bizony alaposan elbuktam volna a dolgot. A határozottságom csak az első hangomig volt tényleg olyan magabiztos, mint amilyennek ezekszerint sikerült végig maradnom. Most igazából büszke lehetnék magamra, mert sikerült elérnem azt, amit szeretnék, ergó azt, hogy a fickó abbahagyja ezt az önző, fölényeskedő viselkedést és jobb belátásra térjen. Mégsem volt annyira kitörő az örömöm, mert amint a férfi odébbált, tudatosult bennem az is, hogy most vélhetőleg nem csak magamnak szereztem ellenséget, de lehet szegény lánynak is. És amíg én tényleg csak átutazóban voltam itt, addig ő itt éli az életét és valószínűleg az elkövetkezendő napokban is ide fog kijönni árulni a portékáit. Akkor kétlem, hogy lesz mellette más, aki megvédje vagy kiálljon mellette. Már nem változtathattam azonban a tényeken, így csak igyekezve hasznossá tenni magam, a lány segítségére siettem összepakolni. Sosem voltam egy lusta fajta, akit különösebben motiválni kellene, ha segítségről van szó. Elvégre a tanaink között szerepel igen csak előkelő helyen az is, hogy aki segítségre szorul, attól bizony ne forduljunk el. Már épp valamiféle bocsánatkérésen kezdtem el törni a fejem, amikor végül felém fordult és megszólalt. Először tényleg nem tudtam mit mondjak a szavaira, de azért lassan a hangomra akadtam.
- Máskor is terrorizált már? - igyekszem viszonozni a mosolyát is, de olyan gyámoltalannak tűnt így. Nem voltam annyira büszke így már a tettemre, mert megfordult a fejemben az is, hogy másra hoztam akaratlanul is nagyon nagy bajt. Nem tudom, hogy azok elől a muszklik elől bármikor ki tudtam volna csak úgy térni, főleg ha célba ér. Tanulhattam bármilyen önvédelmi formát, a bölcsességhez vezető út sosem az erőszak útja volt. Nekem pedig rengeteget kell még tanulnom.
- Természetes, hogy segítek ezt a sok mindent elvinni. - kaptam az alkalmon, hogy valamit mégis csak jobbá tehessek meggondolatlanságomban. Amit csak tudtam, felvettem, megfogtam és igyekeztem őt minél jobban tehermentesíteni. Az út során nem mondhatnám, hogy megoldódott volna a nyelve, én mindenesetre meséltem neki arról, hogy épp tapasztalatszerző úton vagyok. Na nem mintha az lett volna minden vágya, hogy meghallgasson, de nehezen viseltem a csöndet, ha akadhatott beszélgetőtársam, jelen esetben ő.
- Benjiro vagyok. - mutatkoztam be így, most hogy már az ő nevét is megtudtam. Nem akartam én illetlen lenni, csak előbb járt a szám, mint gondolkoztam volna. Azt hiszem az igazán felnőtté válásig nagyon hosszú még az út.
- Nem szeretnék a terhetekre lenni, vagy ha meg is hívsz, fogadd el tőlem azt az összeget, amit felajánlottak a portékáért. - nem csak a bűntudat, de a jószándék is munkálkodott bennem, miközben segítettem neki kipakolni. Ehhez márpedig ragaszkodtam. A megjegyzésére, miszerint nem a legjobb szakács, csak elmosolyodtam. Ebben én sem lehettem a legnagyobb segítségére, de azt ugyan már felajánlhattam, hogy segítek neki elkészíteni.
- Szívesen dolgozok a kezed alá.

**Uchiha Obito** Csüt. Május 25 2023, 21:49

// Kedves Benjiro, késésem végett fogadj el kárpótlásul 20 Chakrat és 1 általad választható szintednek megfelelő szintű technikát! Amennyiben szeretnéd, a chakra 1 az 1-hez váltással TJP formájában is megkapható. //

- Nemrég érkeztek a városba, így még nem igazán volt alkalmam megismerni ezeket a alávaló gazfickókat. - motyogta az orra alatt miközben a portékáját pakoltátok, s végül útra is keltetek.
Történetedet egy széles mosollyal hallgatta végig, s szótlan csodálattal próbálta meg beleélni magát a történetbe.
- Magányos lehet, csak így egyedül a világ ellen. - kulcsolta össze a háta mögött a kezeit ahogy eltűnődve vizslatta a fodrozódó víz felszínét. Az evezőitek szép, egyenletes mozdulatokkal törték meg a tavacska felszínét, s nem túl nagy erőfeszítéssel sodródtatok Aya otthona felé.
- Nekünk nem vagy terhünkre, hisz neked köszönhetem valahol, hogy nem üres kézzel térhetek haza, így ez a legkevesebb amit tehetünk érted. Azt pedig tényleg nem kérhetem, hogy pénzt adj ezekért a holmikért. - hessegeti el a gondolatot arról, hogy megvásárold az apróságokat tőle szemmel is jól látható módon.
- Viszont úgy gondolom, hogy még nem sikerült teljesen megszabadulni attól a frátertől. - néz vissza a falucskára, ahol az emberek tömegei még mindig úgy nyüzsögnek mint a szorgos hangyák. - Nem lehetnek túl sokan, talán nyolc, tíz fő lehet a bandájuknak a tagja. Fel sem tudom fogni, hogy miként hagyhatta őket a falvunk vezetője letelepedni a határunkon. Főleg így, hogy mindenki látja és hallja, hogy milyen galád módon próbálnak meg keresztbe tenni bárkinek akiből előnyük származhat. - hangja némileg elkeseredett, de mégis nyugodtnak hangzik. - Ha esetleg benne lennél, ez lehetne a dolog amivel segíthetnél. Esetleg borsot törni az orruk alá, vagy elkergetni őket... bár fogalmam sincs mit tudnánk tenni. - látod amint Aya elmerül a gondolataiban, s az út hátralevő részén csendben folytatja az evezést, míg egy pár perc múlva ki nem köttök egy apró szigeten.
Halovány arany színű homok tarkítja a partot, s apró rákok tömkelege pislog rád a nagyobb kövek mögött megbújva. Vegetáció nem nagyon tarkítja a sziget ezen részét, csak egyetlen kunyhó, mely kívülről nem tűnik túl nagynak, talán három, négy szobát rejthet falai mögött.
- Hát itt is volnánk. - mosolyog rád a lány. Kisebb erőfeszítések közepette sikerül a partra ráncigálnotok a csónakot, s a stand portékáját megragadva a ház irányába indultok. Ahogy közelebb értek egy idősebb nőt pillantasz meg a ház peronján ücsörögni, ki viszonylag hamar észrevesz benneteket.
- Aya, édes lányom, merre csatangoltál te ilyen sokáig?! - hallod a távolból az idős nő hangját.
- Neked meg nem kellene kinn ülnöd, beteg leszel!
- Az, hogy itthon vagy már elég gyógyír számomra! - mosolyog a lányra, majd mikor tisztes távolságba értek, feléd fordul a hölgy.
- Nem gondoltam, hogy társaságban érkezel, mond ki ez a fess fiatalember? - mér végig a peronról a hölgy, s a korlátra támaszkodva várja bemutatkozásod, s érkezésed mibenlétét.

Ajánlott tartalom