Határszigetek

// Senshi, Rengar, Karasu //

Mindenki a saját dolgával kezdett el foglalkozni, ami érthető, viszont így oda az eddig is ingatag lábakon álló csapatmunka. Nem lehet azt állítani, hogy az ifjú shinobik helyzete könnyű volna, mert közel sem az. Sőt, a helyzet, amibe belecsöppentek, talán meghaladja a képességeiket, talán túlmutat azon, amiért eredetileg jöttek. Ahhoz szoktak, hogy parancsokat teljesítsenek. Most pedig önálló döntéseket kell hozniuk és olyan társakkal összedolgozniuk, akiket gyakorlatilag nem ismernek. Ráadásul mindeközben a jelek szerint egy hadmozdulat kellős közepébe csöppentek. Olyan erők forgatagába kerültek, melyek még a képzettebb shinobikon is kifoghatnának. Mindazonáltal az olyan próbák, melyeken az ember túlszárnyalhatja önmagát, előre visznek. Igaz, ezekbe a próbákba nagyon könnyű belehalni - azonban ha az ember csak vegetál és sosem ugorja meg a szintet, az is egyfajta halál...
Tervezni, dönteni, cselekedni, elemezni. Ez a négy tényező a jó shinobi ismérve. A hatékonyság olyan szintjét érheti el az, aki a megfelelően követi ezt a szabályt, amelyről az egyszerű halandók még csak nem is álmodhatnak. A siker kulcsa lehet, hogy milyen a terved, a dicsőség kulcsa, hogy miképpen döntesz, a nagyságé, ahogyan cselekszel és a legyőzhetetlenségé, amit felhasználsz ezekből a tapasztalatokból.
Rengar valódi katona. A parancs, az parancs, legyen az bármily' lehetetlen is. Első a küldetés! Megindul a sátor felé, nem zavartatva magát azzal, hogy azt őrök veszik körül, vagy azzal, hogy a sátor előtt álló asztalnál a feltételezhető vezetőség tanácskozik. Hisz abban, hogy nincsen lehetetlen, csak tehetetlen ember. A sátor egyik őre, veszélyes közelségbe emeli széles pengéjű szablyáját és a közeledő, Hengével álcázott ifjú felé fordítja.
- A hajók nem erre vannak, söpredék! Mozgás, itt nincs keresnivalód!
Nem túl udvarias, ám mit is várt az ifjú? Ez még egy lehetőség, most még visszafordulhat, vagy támadhat és küzdhet, hogy teljesítse a parancsot. Egyik lehetőség sem bizonyul túl kecsegtetőnek, hiába, az ifjú ninjának döntenie kell.
Senshi helyzete kifejezetten kellemetlen, az álcája már lehullt, de ez amúgy sem számít jelenleg, hiszen az életéért küzd. Ütés követ ütést, vagy rúgást. Gyorsan kapcsol a shinobi, hogy hosszabb távon esélye sincs - kivéve, ha cselhez folyamodik és ezzel meg is hozta a döntés. Szerencséjére nem teketóriázott és döntött, mielőtt körbevették volna. Egy kitérés után felemeli a jobb kezét és aktiválja az eldobott kunaion lévő pecsétet. A robbanás Őt magát is hátralöki, mint ahogy minden közelben állót... a különbség csak annyi, hogy Senshi fel volt erre készülve, mindeközben mások nem. A robbanás szétszaggatta azt, akiben a kunai volt és körülötte még kettő kalózt, mindeközben többeket megsemmisített - a hátránya, hogy több figyelmet  vont magára. A három kalózt, akik közvetlen rátámadtak az ijfúra, nem csak meglepte, de ki is lökte az egyensúlyukból, igaz, némileg Senshit is. Taktikája sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tantoja előbb a bal oldalt álló kalóz nyakát metszi el, majd a középen álló szívét szúrja át. A jobb oldali azonban időben ocsúdik és kitér a támadás elől, majd ellentámadásba kezd... 
Karasu a földön fekve arrébb vetődik a támadás elől, majd felpattan. Gyors, elvégre shinobi, ezért gyorsabb tud lenni, mint ellenfelei, ha valóban igyekszik. A terve, miszerint a kalózok csapatából ugrálva menekül, egyszerű, viszont nem éppen biztonságos. A levegőben pengék repülnek utána a második ugrástól kezdődően. Szerencséje, hogy csak néhány karcolást szerzett, leszámítve egy rövidebb tőrt, amely komolyan vágást ejtett az oldalán. Már közel a szakadék, ahová el tudna menekülni, már látszódik a reménysugár. Robbanás rázza meg a levegőt, a kalóz áradat felől jön. De mindeközben történik azért más is. Karasu leveti magát a sziklaszirtről, ám nem ugrik egyedül...
Rengar hallja a robbanást, mint ahogyan a sátor őrei is hallják. Az ifjú innen nem látja a körbeállt asztalt, azt eltakarja a nagy sátor, így nem tudja, hogy a feltételezett vezetők mit lépnek erre. Annyi azonban bizonyos, hogy az őr önkéntelenül félrenéz egy pillanatra, mint ahogyan társai is... mi ez? Egy lehetőség? Úgy tűnik. A kérdés, hogy a menekülésre, vagy a támadásra...?
Senshi nem számít a kalóz alattomos támadására, így a rúgás gyomorszájon találja, amitől hátrébb repül néhány métert. Ekkor olyan dolog történik, amelyre az ifjú minden bizonnyal nem számított. A másodperc töredéke alatt ellenfele megteszi ezt a távolságot, méghozzá olyan gyorsan, hogy alakja elmosódik futás közben. A magas, meglett férfi gonoszan vigyorgó arca szinte beleég az ifjú emlékezetébe és a kép is, amint a "kalóz" kezei kézpecséteket formálnak.
- Katon...! - kezd bele egy mondatba az érdes, szikár hang.
Karasu ugrik, szinte már vetődik, hogy kikerüljön a kalózok uralta fennsíkról. Ám érzi, amint egy árnyék követi, ösztönei veszélyt jeleznek, érzi a halál markát a tarkóján. Nem veszi észre azonnal, hogy az ellenkező írányból, vagyis lentről is ugrik valaki. A két árnyék összecsap, közvetlenül Karasu mellett. A támadó, amely a kalózok felől jött, ŐT célozta, mégis valaki mást talált el. Iwarai-sensei ugrott lentről, most pedig zuhan vissza, mert geninje és a támadó közé ugrott. Fájdalmas csattanással csapódik a földbe, hang azonban nem hagyja el a száját. Karasu közvetlenül mestere mellé érkezik, sérülései miatt nem teljesen fájdalommentesen. Az árny, mely követte őket, szintén koppan a földön, bár Ő sokkal elegánsabban. A nő az, Kemurigakure jelével, aki a sátor előtti asztalnál ott volt a kalóz vezér mellett. Iwarai tápászkodik, a nő pedig kézpecséteket formál. Úgy tűnik, Karasu Jouninok harcába keveredett. Vagy éppen ellenkezőleg, Ő tette lehetségessé, hogy az ellenfelek egymásra találjanak?

Karasu:
Chakra: 78 %
Állapot: 59 % ( Zúzódások, belső fájdalmak, illetve a korábban szerzett sérülések, nyílt sérülések, felületi sérülések)

Senshi:
Chakra: 90%
Állapot: 71% (Korábban szerzett sérülések, iszonyatos fejfájás, zúzódások)

Rengar:
Chakra: 81%
Állapot: 87%

// Senshi, Rengar, Karasu, Danzou mesélésével //

 Láthatólag társai megoldják a dolgot. Mindegy is. Ők már azt se tudják miért vannak itt. Sőtt. Karasu már le is lépett. A másik meg inkább harcol ahelyett hogy itt lenne. 
 - A hajók nem erre vannak, söpredék! Mozgás, itt nincs keresnivalód!- mondja a férfi, miközben a pengéjét veszélyes távolságra emeli. Lehet mégis igazuk volt? Senshinek lehet, hiszen küzd, és itt is mindjárt arra kerül a sor. De baszus! Nem lesz ez így jó. Megmozdulna, legalább hárman a fejét vennék. Még mielőtt bármi elhamarkodottat tehetett volna ismételten egy nagy BUMM!!! Ezek csak is ők lehetnek. A csapat! Nem is kell több hezitálás a fiúnak, tenyerével a rá fegyvert fogó csávó meztelen melkasára súlyt, mint üllőre a kalapács. A férfi lélegzete egy pillanatra kihagy, és csípős fájdalom járja át. Egy ütés a karjára, és eldobja a kardot. Rengar felveszi, és harcba száll a rárontó őrökre. Egy kis szikra keletkezik ott, ahol a két penge összecsap. A taktika a következő: Addig védekezni, amíg a másik nem ront, vagy hasonló, és az alkalmaa pillanatban ellentámadás. Szóban jól hangzik. De az kérdéses hogy a fiúnak hogy sikerül. Hiszen róla is lehulott az álca. Lehet hogy ez a stratégia haszontalan lesz. Az is lehet, hogy ellenséges ninják tűnnek fel. Egy biztos, mégpedig: itt nem szabad hibázni...

// Oké, Senshi a hétre ígért postot de abban maradtunk, hogy ezentúl Ő lesz az utolsó ha megfelel így. Köszönöm (: // 

A dolgok egyre rosszabbak mióta elkövette azt a hibát. Egyetlen hiba, ami miatt most talán az életével fizet. Az adósságot eddig vérben törlesztette, elvileg ő sérült meg legjobban hármuk közül. Még menekülés közben is sikerül sebeket szereznie. Amikor végre eléri a szirt szélét, egy picit megkönnyebbül. Aztán...
Egy ismerős érzés. Valami amit soha nem akart volna újra átélni. Most azonban ismét előtört. Valaki van mögötte, és nem békés szándékkal követi. De ki az? Az egyik kalóz? Ekkor pillantja meg, de csak egy pillanatra az árnyat, ami lentről tör felfelé, mint valami sötét kísértet. Aztán fémek ütközésének hangja hallatszik, majd egy férfi hullik alá a magasból. Karasu felismeri mesterét. A fiú földet ér, és féltérdre rogy a fájdalomtól, ám jelét sem mutatja annak, hogy bármije is fájna. Talán a korai ködrejteki nevelés, vagy szigorú mestere miatt. 
~Jó időzítés, de jöhettél volna korábban is tengeri medve.~
Ekkor érkezik le az, akitől a fiú annyira tartott. Karasu tekintete a nőt pásztázza. Megismeri, Ő volt fent a sátornál.
~Kemurigakure~
Ám gondolkodni nincs ideje, ellenfele ugyanis kézpecséteket formál. Villámgyorsan dönt, és nem mesterét védi, elvégre aligha tudná megvédeni geninként, inkább ellenfelét próbálja megakadályozni tervében, és figyelmét elterelve időt nyerni Iwarainak.
Két kunaitőrt hajít a nő felé, majd kardját elővéve várja a támadást. Ha kell sunshint alkalmaz, vagy szimplán félreugrik, remélve, hogy mestere kihúzza a szorult helyzetből. Ilyen sérülések mellett nem hősködik, inkább megpróbálja elterelni a nő figyelmét, és lehetőséget biztosítani mesterének a támadásra. Persze ha megtámadják megvédi magát, sőt lehetőség szerint megpróbál ellentámadást alkalmazni. Erre főleg kardját használja, elvégre az van kéznél, azonban nem kockáztat, nem megy bele felesleges játékokba, inkább hátrál, és védekezik, illetve vár a megfelelő alkalomra.

// Senshi, Rengar, Karasu - Mivel Senshi nem írt, ezért ebből a körből kimarad. Mostantól nem látják a karakterek egymást, tehát nem is tudják, hogy mi van a másikkal. //

Rengar: ( Az NJK-kat a mesélő irányítja, így ezt a privilégiumot hagyd meg Nekem, kérlek! ^^ )


Az ifjú Rengarban kirigakurei vére buzog és hajtja előre. Nem érez félelmet és nem gondolkodik. Ez utóbbi talán nem olyan jó ötlet, hiszen az esélyeket felmérve a siker nem túl valószínű, mégsem törődik ezzel az ifjú. Kihasználja, hogy a robbanás eltereli a kalózok figyelmét és a vele szemben álló tüdejére sújt, aki ettől hátratántorodik és nehezen kezd el lélegezni. Csak a szerencsén múlik, hogy sikerül megkaparintani ellenfele kardját és azzal a lendülettel le is fejezi. Az egyik őr halott. Igen, ám ezek után még nehezebb dolga lesz, mert most már lelepleződött. A másik két őr heves üvöltözés közepette ráront a fiúra, aki hárít, majd félretáncol és lecsap. Kecsesen és ellenállhatatlanul, mint egy igazi kirigakurei ninja. Apró bökkenő, hogy miután végez még egy őrrel, észreveszi, amint legalább egy tucat kalóz rohan felé balról. Egy-két másodperc és ideérnek, s ha balról rohannak felé, akár hárulról is közeledhet ellenség. Mit tesz a fiú? A szemben álló kalózt még meg tudná ölni, ám egy tucattal aligha küzdhet meg egyszerre... abban a harcban odaveszne, legalábbis valószínűleg. Íme hát, a pillanat, amikor az ifjúnak önállóan döntenie kell. Órák óta kerüli ezt a felelősséget, most mégsem menekülhet előle. Hogyan tovább?


Karasu:


Mint az eddigiek során az jellemző volt, Karasu hamar értelmezi a helyzetet és ítélőképessége szerint megfelelő választ talál. El kell ismerni, kevés genin jött volna rá azonnal, hogy nem sok értelme van egy Jounint védelmezni egy másikkal szemben, hiszen mit tehetne egy Genin? Karasu elhajítja a két kunait, talán nem lepi meg, hogy a nő könnyűszerrel és egy három lépéses fordulattal kitér előlük, majd a Tigris pecséthez ér. Egy pillanatra hátrébb hajol, utána a kirigakurei duóra ereszti a pokol lángjait. Olyan tűzorkán közeledik, amelyet az ifjú még soha nem láthatott. Mivel azonban Karasunak jobbra a sziklafal és mestere van, ezért értelemszerűen csak balra menekülhet. Két terve van. Az első, hogy a Shunshinnal menekül, de mivel itt sok a fa, ezért második terve mellett marad, méghozzá, hogy minél messzebbre ugrik. Ez a legpragmatikusabb megoldás az Ő helyzetében, ismételten jól döntött az ifjú. Ennek ellenére egy A szintű technikát vetett be ellene egy Jounin. Nem olyan könnyű menekülni. Noha Karasu azonnal reagált, a lángok még elérik, vagy legalábbis a pokoli hő biztosan. Ruhája meggyullad, háta megperzselődik, talán néhány helyen fel is hójagosodik, azonban túlélte. Gyorsan a földön fetrenve eloltja az apró lángkezdeményeket és így még tanúja lehet a pusztító tűzvihar táncának. Olyan orkán söpör végig a tájon, amelyet még nézni is félelmetes, nem hogy a kellős közepén lenni. Nos, ugyan a tűzvihar pár másodpercen belül alább hagy, szénné égett famaradványok és rengeteg füst marad a nyomában, semmi élő nem látszik ott, ahol az előbb tombolt, ez pedig egy hatalmas terület.



Karasu:
Chakra: 78 %
Állapot: 48 % ( Zúzódások, belső fájdalmak, illetve a korábban szerzett sérülések, nyílt sérülések, felületi sérülések, égési sérülések a háton)

Senshi:
Chakra: 90%
Állapot: 71% (Korábban szerzett sérülések, iszonyatos fejfájás, zúzódások)

Rengar:
Chakra: 81%
Állapot: 87%

// Hogy valóban pörögjenek az események, ezentúl megadok egy olyan határidőt, ami után max. három napon belül tudok írni, így Ti is tudjátok, hogy meddig kell írnotok és azt is, hogy Én mikor írok. Március 28. Ha maradjunk a régi rendszer mellett, akkor jelezzétek! //

// Senshi, Rengar, Karasu, Danzou mesélésével //

 Legalább egy tucat kalóz ront egyszerre a fiúnak. Miután bemocskolta a kezét, és egy haramiát megszabadított a fejétől, az ellenség szitkozódva, üvöltve rohan felé, ezzel megint megoldhatatlan szituációba sodorva őt. Ahhoz, hogy bejusson a sátorba, csak egy nagy lépést kellene tennie. De hogyan jutna ki onnan? Ha még a bent egyenlőre passzív helyzetben lévő ninjákon sikerülne is felülkerekednie valamilyen kisebb csoda folytán, amint kilépne, letámadná az ellenség. És még ha tízet vagy akár húszat, sőt, ha ötvenet is terítene le, még akkor is a sokszorosa támadna rá. Előbb-utóbb elfáradna, és akkor a kalózok könnyűszerrel kivégeznék. A másik opció lényegében ugyanez, csakhogy nem menne be a sátorba. Vagy várjunk csak egy percet! Mi van akkor ha bemegy, és a ninják hiúságból nem engedik be az őröket, Rengar meg valami hirtelen mozdulattal felgyújtja az egész kócerájt? Vagy ha levágja a kalózkapitány kezét, aztán eliszkol? Egy valami biztos: kint nem maradhat. Viszont egy méretes fejszével a levegőben csuhogtató, kopasz, szakállas matróz veszélyesen közel került. Nincs mit tenni, ki kell iktatni. (Vedd úgy hogy feltételesben van írva) -> A férfi a nehéz fegyverrel lesújt, viszont balszerencséjére a fiú egy kitéréssel, és egy hárítással eggyüttesen eltérítette. A meglepődött csávót gyomorszájba rúgja, majd egy szúrással az ember oldalába mártja a kardját<-. És amennyiben ez sikerül neki belép a sátorba. Ha nem... Ha nem akkor már úgyis mindegy...

//Sehol Senshi, Rengar, Danzou// 

Karasu nem számított ilyen pokoli támadásra. Épp, hogy sikerül megúsznia a komolyabb sérüléseket. Az tisztán látszik, hogy ellenfele biztosra akar menni. Nem kockáztat, de vajon alábecsüli e a fiút? Vagy Karasu becsüli túl magát? Lehetséges, elvégre furcsa módon minden korábbi feszültség elszállt belőle. Mereven figyeli ellenfelét, kardját leengedve, egyenesen a nő szemébe nézve. Talán számára már minden mindegy. Talán megbékélt a tudattal, hogy itt fog meghalni ezen a szigeten. Ha nem a jounin, akkor a kalózok ölik meg, ha ők sem, akkor a többi ninja. Innen egyszerűen nincs kiút. De mégis...valahogy mégis nyugodt marad, olyannyira, hogy szinte nem is tűnik embernek. Inkább egy szobor, vagy egy suta délibáb. A sérülések fájnak, egyre inkább zavarják, azonban koncentrációja csupán néhány tizedmásodpercre  hagy alább, amikor a fájdalom hirtelen előtör. Hiába próbálja elnyomni, mint valami makacs légy, folyton ott van, és nem lehet elkapni. 
Lehajtja fejét, és immár a földet nézi maga előtt. 

-Bárcsak éreznéd amit Én. A szeretteid elvesztésének tudata, mely beléd mar, és sokkal fájdalmasabb mint a hólyagok a hátamon. Ugyan még nem következett be, de ha nem állítunk meg titeket, be fog. Bárcsak látnád amit én. Ahogy apám előtt térdelve sírok, hogy bocsásson meg. Mert én soha...soha nem fogok magamnak. Ha anyát, nagyapát, vagy bárkit a családból hagyok meghalni, nem nézhetek többé a szemébe. Bárcsak hallanád amit én. A csontjaid hangját, amint megadják magukat a kardomnak. A halálsikolyod. Tudod...nincs bajom veled. Nem akarlak bántani. Legszívesebben megölelnélek de...túl messze vagy. Gyere ide.

Azzal Karasu megindul ellenfele felé, lassú léptekkel. Olyan mintha mindent feladott volna, és egyenesen a halálba sétálna. De ha ellenfele figyelt a szavaira, talán leesik neki, hogy nem így van. Figyeli a nő minden mozdulatát, és marad a tervénél. Ha még egy hasonló kaliberű jutsut vet be, megpróbálja kivédeni. Fa mögé rejtőzés, gurulás, hátrálás stb. Azonban ha a nő fegyvert ránt, mosollyal a maszkja alatt küzd meg vele. A kiégett területen már használhat sunshint, így ha kell, azt is beveti. Időközben mesterére is rápillant ha egyáltalán túlélte az előbbi támadást.

// Rengar, Karasu - Senshi? //

Rengar:
Egy A szintű küldetés. Talán bele sem gondol a fiú, hogy mekkora teher van a vállán. Vagy éppenséggel túlértékelné a teher mértékét? Esetleg lebecsüli az ellenséget? Aligha lehet másképpen, különben ez a hősi fanatizmus más erőket is megmozgatna az ifjú shinobiban, aki pusztán Taijutsujára és fegyveres ismereteire hagyatkozik. Talán éppen azon döntések örlik fel az ifjút, amelyeket meghozott, vagy éppen nem hozott meg. Könnyen lehet, hogy ez a súly olyan erővel nyomja a vállait, ami miatt szinte már leblokkol. Ezért lehetséges, hogy ennyire hűen ragaszkodik az eredeti elképzeléshez... még ha az már szinte reménytelen is.
Nem lesz könnyű falat, ezt már elhatározta! A harmadik őr gégéjét átmetszi, s amikor egy tucat kalóz támad reá, akkor rendíthetelen bátorsággal csap az elsőre, vagyis csapna, mert valaki hátbarúgja. Megpróbál bukfencezni, hogy ne kerüljön a földre, ekkor újabb rúgás érkezik. Pengéjével átvágja valaki lábában az inakat, közben ketten rúgják meg a másik oldalról. Valamilyen csoda folytán sikerül felállnia, kardjával hárít egy csapást, mindeközben valaki orrba vágja. Erre hátratántorodik az ifjú, majd felüvölt a fájdalomtól, amikor a jobb lábában heves és iszonyatos fájdalmat érez. Valamilyen különös oknál fogva nem tartja meg a lába, összerogy.
Rúgások sorozata következik, szinte már nem is észleli a fájdalmat, elmosódott képeket lát. Mintha valaki parancsot üvöltene, bár lehet, csak a képzeletében él ez a hang...
Az első érzés, ami érez, az az iszonyatos kín ami minden porcikájából árad. Csak ezután döbben rá, hogy él, noha bal szemét nem képes kinyitni, a jobb lábát pedig nem érzi. A kötelékek a húsába vágnak, kényelmetlen így az ülés, valamiféle árbóchoz lehet hozzákötve. Fémes ízt érez a szájában.
- Két lehetőséged van, fiú. Az egyik, hogy önként elmondod az igazat... a másik, hogy az ANBU szedi ki belőled. Te döntesz, melyiket választod! Most pedig hallgatlak, meséld el, milyen parancsokat kaptál és, hogy mit láttál!
Ismeretlen a hang és nem látja a gazdáját, azonban érezhetően ingerült. Hogyan tovább?


Karasu:
Az ifjú Karasu elszántsága páratlan és elméje éles. Hamar értelmezte a lehetőségeit és levonta a következtetéseket. Nagyon kockázatos, amit tesz, azonban jelen helyzetben minden az és ennek a tervnek van a legnagyobb esélye a sikerre. Szavai ádázak. Kemurigakure no Satou Jouninja széles mosollyal az arcán, könnyed és érzelemmentes hangon válaszol:
- Ugyan, fiú, halálod nem lesz több ebben a háborúban, mint egy hal végzete a tengerben. Kár, pedig egészen jóképűnek tűnsz és bátornak... Kemurigakure értékeli az ilyen tulajdonságokat.
Alakja elmosódik és Karasu élete egy hajszálon függ. Olyan gyorsan jelenik meg a fiú előtt, hogy kirigakure shinobijának csak a szerencséje miatt van még meg az élete. Hárítja a kunai döfését, de a nő ütését már nem tudja, ettől hátratántorodik. A nő Karasu felé hajítja a kunait, aki csak úgy tud kitérni, ha félrehajol, ennek okán pedig az előbbi ütés hatására a földre kerül. Ez végzetes helyzet, noha egy Jouninnal szemben állva sem könnyebb harcolni. Karasu számolt a veszélyel és most nem jött be a trükk, ezért az életé...

A nő lábára hirtelen egy kéz kulcsolódik a talajból, majd olyan gyorsan kezd süllyedni a Jounin, hogy az ifjú alig érzékeli. Mindeközben Iwarai jelenik meg a földből és emelkedik felfelé. A nő ajkait sűrű, lilás füst hagyja el, melyben eltünik Iwarai termetes alakja.
Csend. Néma csend ereszkedik a tájra és nem mozdul semmi. Pisszenés sem hallatszik, majd egy ördögi, női kacaj.


Karasu:
Chakra: 78 %
Állapot: 41 % ( Zúzódások, belső fájdalmak, illetve a korábban szerzett sérülések, nyílt sérülések, felületi sérülések, égési sérülések a háton)


Rengar:
Chakra: 75%
Állapot: 23% ( Zúzódások, átdöfött jobb láb, törött csontok, rengeteg vérveszteség)

Határidő: Április 7.

[Csak hogy ne legyen belőle probléma, a részleteket nyugodtan variálhatod, a karakter leírásokat is ]

// Senshi (?), Karasu, Danzou mesélésével.


Egy rúgás. A fiú elterül a földön. Próbál felállni, de amint megpróbálja újabb rúgások küldik padlóra. Aztán már csak félájult-ájult állapotok váltogatják egymást, mígnem talán több óra múlva, talán pár perc múlva felébred.
- Két lehetőséged van, fiú. Az egyik, hogy önként elmondod az igazat... a másik, hogy az ANBU szedi ki belőled. Te döntesz, melyiket választod! Most pedig hallgatlak, meséld el, milyen parancsokat kaptál és, hogy mit láttál!
A fiú csak szótlanul mered maga elé. Nem fog válszolni. Miért is tenné? Ha válszol haszontalan lesz és a tengerbe dobják. Így még van esély. A csávó közelebb hajol. A fogai sárgák és görbék. A zöld szeme vérerekkel teli, ráncos arcán az ajka olyan keskeny hogy szinte nem is lehet látni. A szája fölött borosta, disznó-orra pici, és egy kis szőr és takony van benne. Mintha kérdezni akarna valamit, de erre a fiú minden erejével megrántja a kötelet. Nem szabadult ki, még csak meg sem lazult, de a hirtelen mozdulat elég volt ahhoz hogy hirtelen a férfi torkán akassza a szót...

// Senshi?, Rengar, Karasu //

Rengar:  (Kérlek figyelj arra, amit írok. Leírtam, hogy a tag nincs a látószögedben. ^^ )
Az ismeretlen férfi hangja eddig ingerült volt, Rengar némaságba burkolódzása után - mely még akár valóban logikus döntés is lehet - azonban szinte már-már nyugodt, érdektelen stílusban beszél:
- Ha a nehezebb utat akarod választani, lelked rajta, fiú!
Ebben a pillanatban balról egy emberi alak jelenik meg, fekete öltözékben, virító vörös maszkban, ami egy leopárd fejet mintáz. Csak a sziluettjét veszi észre a fiú, ugyanis lépteit nem hallja. A hangtalan árny, mint a végítélet könyörtelen hóhéra, úgy hajol Rengar fölé. Nincsennek szavai a fiú számára, kézpecséteket formál, majd a fiú fejére helyezi a kezét. Ekkor Rengart különös bódulat járja át...
- Ha túléli, akkor mit kezdjünk vele, uram? Csak egy Genin, aligha érné meg vesződni vele, inkább vágjuk....
- Csend! Ez az Én felelősségem! Várjuk meg amíg Yoronen kiszedi belőle, amit kell. Utána döntök!
A bódulat erősödik, Rengar emlékeibe merül. Vagy a halál csókja nyeli el, nehéz megmondani.


Ébredése után az első a pállott bűz, a visszataszító hányás és testszag az, ami az ifjú orrába tolul. Mindezt valami különös sós íz és rothadt hal szaga teszi igazán pikánssá. Kezein láncok, lábain láncok, a fején pedig zsák. Vajh' mi történt?

// http://narutohun.niceboard.org/t3443-unagi-avagy-az-uszo-borton#57399 Ide írj kérlek //

Karasu:
Annak ellenére, hogy mestere milyen helyzetben van, illetve, hogy Ő maga milyen helyzetben van, Karasu közel sem lesz depressziós és egyáltalán nem panaszkodik, hanem szembenéz mindazzal, ami rá vár. Bátor viselkedése nyílván neveltetésén alapszik, azonban akkor sem elhanyagolható jellemvonás ez.
A nő, arcán sátáni mosollyal, kardját leengedve, komótosan sétál az ifjú felé. Mintha tudná, hogy ellenfelének amúgy sincs esélye, vagy csak hergelni akarja az ifjút. Karasu azonban éppen ebben reménykedett, ezért, amikor a nő elég közel ér, összeszedi minden erejét, előre szökdel és a nő arcához tapasztja a cetlit... tapasztaná, de a keze átsodródik a  nő fején, aki erre válaszul gomolygó füstfelleggé robban, ami beteríti az ifjút, mint egy leplet.
Ha ez nem volna elég, mintha valami megérintené a lábát, a kezeit, a mellkasát. Egyfajta köteléknek érződik, noha sokkal kevésbé érdes.
Mindeközben nem is olyan messze pengék csattanásait hallani, sőt, még egy-két kisebb robbanást is.

Karasu:
Chakra: 78 %
Állapot: 41 % ( Zúzódások, belső fájdalmak, illetve a korábban szerzett sérülések, nyílt sérülések, felületi sérülések, égési sérülések a háton)


Rengar:
Chakra: 75%
Állapot: 25% ( Zúzódások, átdöfött jobb láb, törött csontok, rengeteg vérveszteség)

Határidő: Április 20.

// Karasu //


Drótok csavarodnak az ifjú teste köré, ez már bizonyosság. Semmit nem lát a zöldes füsttől. Az ifjú tüdeje és minden sejtje levegőért könyörög, ám Karasu még tartja magát. A Nawanuke no jutsut alkalmazva könnyedén kiszabadul a kötelékekből, melyek lehullanak róla, ezt követően pedig az ifjú kiugrik a füstfellegből. Szüksége van néhány másodpercre, amíg légzése stabilizálódik. Enyhe szédülést érez, a kérdés, hogy a méreg, vagy az oxigénhiány miatt...előbb-utóbb kiderül, ám az ifjú nem teketóriázik sokat. A zöld füstfelleg takarásában létrehoz két oboro bunshint. Így, harmadmagával indul előre, hogy senseie segítségére siethessen.
Amikor felméri a terepet, rögtön átlátja a helyzetet. A felperzselt területen legalább két tucat klónja álldogál az ellenségnek és meglehet, hogy Ő maga is a közelben van. Sőt, jobban megnézve, nem is rejti véka alá, hogy melyik az eredeti, Iwaraiial vív késpárbajt. Mind a két Jounin olyan sebességgel mozog, amit az ifjú alig tud követni. Néha, ha Iwarai elég közel van, akkor egy-egy klón zöldes füstfelleggé robban, melyből a férfi hamar kiugrik, ám látszódik rajta, hogy valamekkora adagot az eddigiek során már beszívhatott a mérgező füstből.
Karasu újfent megszédül, egy pillanatra olyan nehéznek érzi a fejét, mintha a nyakán egy acéltömböt hordana. Ez nem lehet pusztán az oxigénhiány jele. Folytatja tervét, megindul az erdő felé. Az eddigiek folyamán már bizonyította hihetetlen elszántságát, illetve azzal is tisztában van, hogy ha senseie meghal, akkor Ő maga is meghal. Újabb robbanást hall és a föld kicsúszik a lába alól... szó szerint.


Amikor felébred az első, amit észrevesz, hogy sebeit elkötözték. Homályosan lát és fáj, ha kinyitja a szemét.  De csukott szemhéjain keresztül is bántóan hat a fény parányi jelenléte. Halk zihálást hall maga mellől. Amennyiben veszi a bátorságot és megpróbál körbenézni, láthatja, hogy mestere fekszik mellette. Borzalmas állapotban van, sebek borítjákmindenütt, legalábbis a vérfoltokból ítélve. A nap lemenőben van. Körbepillantva egy kis barlangban fekszenek, ami éppen akkora, hogy elférjenek benne ketten. Mi történt?

Karasu:
Chakra: 60 %
Állapot: 48 % 






// Ez egy nehéz küldetés volt, amit nem sikerült teljesíteni. Azonban Karasu hamar ráébredt, hogy a nyaklánc jelentéktelen, az elsődleges, hogy Kirigakurét értesíteni kell valahogyan erről a támadásról. Ez nem jött össze. Ennek ellenére Karasu a csapat lelke volt, ötleteivel, terveivel a legfontosabb prioritásokat próbálta megoldani. Az, hogy ez nem jött össze, közel sem rajta múlott, bőven megtett mindent az ifjú. Sőt, állítom, erőn felül teljesített. 80 chakrával jutalmazom - az eddigieken túl - ezt a nagyszerű teljesítményt, illetve 10 tjp ponttal. Gratulálok, valóban nehéz volt a küldetés, meghaladta a karakter szintjét. Karasu mégis megfelelt a rendkívül magas, Danzou féle elvárásoknak. Reményeim szerint ez a fajta küzdőszellem a továbbiakban sem fog kiveszni az ifjúból. //


Határidő: 
Április 30.

// Hasame Yasuhiro: Éjféli fosztogató //
 
A kompon nehéz elütni az időt. Főleg ha nincs is felkészülve az ember az ilyesfajta utazásra. A víz és a horizont csodálásán kívül nincs sok lehetősége az utazónak. De nektek szerencsére van mivel szórakoztatnotok magatokat. Az otthonról magatokkal hozott shogi játéknak hála. Bár Takeshi barátotokat kellett egy kicsit noszogatni, hogy veletek játsszon. A táblajáték fordulatos és olykor még izgalmasnak is bizonyult. Mikor néha sikerült megszorongatnotok Takeshit. Aki hamar ki is bújt a veszélyesnek tűnő helyzetekből néhány bravúros lépéssel. Az elnyúló játék végeredménye nem meglepő számotokra. De a játékot néző utasok azért igencsak elcsodálkoznak rajta. Végül is nem minden nap láthatnak olyan tizenévest, aki egyszerre másik kettőt legyőz shogiban. Talán pont ez is volt a vesztetek. Mivel nem tudjátok teljesen összeegyeztetni stratégiátokat. Mivel nem beszélhettek össze, ha mégis megtennétek, akkor arról onnantól már az ellenfél is tud róla.
Ez a helyzet nagyon is jól tükrözi milyen is az, ha harc közben próbál tervezni az ember Ha saját jelrendszer nélkül, használja az információátadást az ellenfél is tudni fogja, mire kell számítania. Így pedig fel tud készülni. Ha pedig nincs terv az eltérő gondolatok lehetnek azok, amik gátolják a csapatmunkát. A shogi játék végeztével visszatértek Itsuyához, aki még mindig a magazinját olvasgatja. Ahogy közel értek hozzá szemével átpillant a maga előtt tartott újság fölött.
- Na, mi az zsebpénz kéne? Mert elvertétek a büfében gumicukorra?
A férfi vár egy kicsit hogyan is reagáltok, majd tekintete visszatér az olvasmányához. További 20 perc telik el a padon ücsörögve a ladik végében, amikor megszólal a kürt. Jelezve az utasoknak, hogy mindjárt itt a végállomás készüljenek a leszállásra. A parton lévőknek pedig, hogy közeledtek és ki szeretnétek kötni.
A vízi tömegközlekedési eszköz, amin utaztok lassítani kezd, majd a móló betonszéléhez kezdett húzódni.  Amint elég közelre ért, a fedélzetről köteleket dobtak a partra, hogy az ott lévő dokkmunkások közelebb húzzák, majd kikössék a kompot. A rögzítés után az utaskísérők leengedték a hidat és az utasok megkezdhették a kiszállást. Amint ti is leszálltatok és kijutottatok a lökdösködő, tolakodó sorból, könnyebben tudtok körültekinteni a part menti létesítménynél. Jobbra és balra még van két kompnak elég hely a dokkolásra. Ám jobb oldalon, nem ér véget ennyivel a kikötő. Kicsit messzebb 10-15 méteres daruk állnak. Valószínűleg ott állnak meg a teherszállító vízi járművek. A parttól befelé 10 méterre a baloldalon egy fedett padoktól hemzsegő épület áll valószínűleg egy váró és jegyiroda. Jobb oldalon a gyalogos forgalom egy kerítéssel el lett választva. A túloldalon raktárépületek állnak sorban egymás mellett. 50 métert haladtok befelé a kikötő széléből, amikor átlépitek a kaput. Itsuya megáll és körbetekint, mintha keresne valakit.
 - Úgy tűnik a helyi rendfenntartók embere még nem érkezett meg. Várunk 5 percet aztán elindulunk és megkeressük magunk az irodájukat.
Osztja meg veletek az információkat a vezetőtök arról, mire is lehet majd számítanotok, a nagyon közeli jövőben.

// Karasu //


Sohou Iwarai az elején meg sem rezzen, mintha nem hallotta volna a kérdéseket. Mintha nem is észlelte volna, hogy nincs egyedül. Azonban ez egyik pillanatról a másikra megváltozik, arcán széles vigyor terül el tanítványa szemtelenségére és elkínzott, de nem elcsüggedt hangon megszólal:
- Annyi erőm mindig van, hogy lekeverjek egyet. - halkan kuncogni kezd, de hamar abbahagyja és komolyra fordítja a szót - Nem sikerült győzedelmesednem, a méreg átjárta a testemet. Viszont sikerült menedékbe húzódnunk és azt hiszem az a nő egyhamar nem fog harcolni, ha még él egyáltalán. Ennek ellenére csak egy klónomat tudtam elküldeni, hogy figyelmeztesse Kirigakurét, aligha hiszem, hogy időben odaér...
Arca komorrá válik, vonásai megkeményednek.
- Semmit nem tudok a társaidról, valószínűleg halottak. Szerencsés vagy Karasu, nagyon szerencsés. Időben felismerted, hogy jobb távozni a csata színhelyéről, örültem volna neki, ha ezt Rengar és Senshi is megteszik. A méreg miatt nem igazán tudok mozogni, viszont minél hamarabb vissza kell jutnunk a faluba, hogy segítsünk. Adj két órát és összeszedem magam. Addig is, jobb, ha körülnézel...
A férfi egy headsetet nyújt a fiú felé.
- Csak pár kilométeres a távolság, ameddig használható, de az bőven elég. Ne keveredj harcba.
Szavait láthatólag nagyon komolyan gondolja, tekintete aligha tűr ellentmondást. 


Határidő: Május 15.

// Karasu //

Gyorsan reális következtetéseket von le az ifjú, ezt a képességét nem először villantja meg. Ahogy tart egy ellenőrzést, észrevesz néhány hibát a megjelenésén és felszerelésén. A haja hátul megpörkölődött, méghozzá egészen kellemetlen mértékben, ruhája szintén elszenesedett néhány helyen, illetve rengeteg a vérfolt. Testét vágások, égési sérülések és zúzódások borítják. A legcsúnyábbakat már Iwarai elkötözte, azonban akkor sem leányálom viselni ezeket. A mozgása továbbra is nehézkes, noha azt érzi, hogy chakrakészletének legalább a fele még rendelkezésére áll. Felszerelése nagyrészt hiánytalan, csak azok az eszközök hiányoznak, amiket az elmúlt néhány óra csetepatéiban elhasznált, ilyen szempontból szerencsés volt az ifjú.
Létrehoz egy Oboro bunshint és előre küldi felderíteni. Egyszerű, de inteligens taktika. A barlang szájánál nem vár semmi és senki a fiúra. Fák takarják el a bejáratot és nem igazán van tisztás a közelben, ez pedig azt jelenti, hogy Iwarai nem bízta a véletlenre a rejtekhely kiválasztását, hanem alaposan járt el az ügyben. Nagyjából egy kilométert tesz meg így az ijfú észak felé, de egy teremtett lelket sem talál. Hamarosan elérkezik a már jól ismert sziklafalhoz, azonban ennél a részénél még nem járt. Fentről mintha énekszót hallana, egy érdes hangú dallamot, bár lehet, hogy csak a képzelete játszik vele. Abban az esetben, ha kicsit feljebb merészkedik a sziklafalon, egy rövidebb beszélgetés szavait képes kihallgatni.
- ... fosztogathatnak a szinte védtelen faluban, mi meg itt unatkozhatunk rabnők és alkohol nélkül, hol van itt az igazság!?
- Hallgass! Ugyanannyit kapunk a szajréból és még csak nem is kell kockáztatnunk a bőrünket! Mi kaptuk a leglazább melót.
- Khja! Őrködhetünk egy kihalt szigeten, hátha vannak itt még kémek. Micsoda szórakozás! Sokkal több kedvem lenne fosztogatni és...
- És meghalni? Tudod mire képesek a ninják, ha többen vannak a faluban, mint amit a górék hisznek, akkor lehet, hogy csak mi maradunk életben, úgyhogy hallgass!
- De Te bolond! Ha azok meghalnak, vagy menekülőre fogják, azt hiszed visszajönnek értünk?! Hajók nélkül itt ragadtunk, Te ostoba! Ha balul ütne ki a...
- Úgy rimánkodtok, mint a szajhák! Csend legyen és pakoljatok össze! Itt nem maradhatunk sokáig. Találtatok bárkit is?
- Nem, elsőtiszt, senkit.
A hangok alapján tényleg elkezdtek pakolni, legalább hárman vannak odafent, de elég távol a barlangtól ahhoz, hogy veszélyt jelentsenek.


Határidő: Május 23.

// Hasame Yasuhiro: Éjféli fosztogató //
 
Hogy Itsuya figyelt-e titeket az út során az maradjon titok. Bár nem valószínű, hogy megtette volna. Nem igazán tehettek itt semmi veszélyeset. A beszélgetésetekre viszont már biztosan odafigyelt.  Elvégre mellette történt. És amikor az alkut hallgatta elmosolyodott a magazinja mögött. Talán már tudja is ki fog nyerni, vagy csak érdekesnek talált a fogadást. Minden bizonnyal egy újabb rejtély jelent meg vezetőtökkel kapcsolatban.
Megérkezésetek után minden simán ment. Egészen addig, amíg vezetőtök meg nem állapította a fogadóbizottság hiányát. Ezután rövid várakozásba kezdtek. Az idő lassan telt, ahogyan a kirendelt rendfenntartóra vártatok. Senki még csak nem is szólt felétek, amíg a kikötő előtt ácsorogtok. A várt ember nem érkezett meg.
- Megyek útbaigazítást kérni a jegyirodától. Addig ti várjatok itt hátha megérkezik közben az emberünk.
Itsuya mondandója befejeztével vissza is indult a kikötőbe, hogy a váróban megtudja érdeklődni, merre van a helyi rendfenntartó központ. Ti pedig újra csak várakozni tudtok és a járókelőket figyelni, akik elmennek előttetek. Az egyik gyalogos meg is akad rajtatok a szeme. Na, nem mintha kirigakurei fejpántot viselve, olyan könnyen be lehetne olvadni a tömegbe. Persze Kirigakuréban menne. De itt nem mivel ritkán fordulnak meg erre shinobik. A huszas éveinek elején járó lány odamegy hozzátok.


Fekete fürtjeit arca mellől egyetlen mozdulattal hátra, füle mögé helyezi. Közben pedig egy egy kedves mosoly mellet köszön nektek lágy hangon.
- Sziasztok! Mire vártok? Eltévedtetek? Tudok segíteni?
Rohamoz meg titeket kérdésekkel.
- Szi.. J-jó napot! – Habog Takeshi, teljesen elvörösödött arccal, miközben csillogó szemekkel figyeli a hölgyet. Szerelem lenne első látásra?
- Szép napot! - Hallatszik a visszaköszönés Shizukától is, aki már kevésbé van zavarban. – Köszönjük, de nem kell segíteni. Habár tényleg eltévedtünk. De mesterünk már ment útbaigazítást kérni. - Válaszol a lány illedelmesen nőnek.
- És mi járatban vagytok erre?
Teszi fel az újabb érdeklődő kérdést. De erre már a lány sem mer válaszolni. Bár nem azért mert másik csapattársadhoz hasonlóan zavarban lenne. Kicsit előrehajol és rátok tekint. Tőletek vagyis inkább tőled vár segítséget milyen információt oszthat meg a nővel.

// Karasu // (Türelmedet +5 ch-val honorálnám, ha megengeded.  )

A headsetben hamarosan megjelenik a sensei kissé eltorzított hangja:
- Humorodnál vagy, Karasu...
Ezután semmi mást nem most, ezek szerint ezt a poént most nem értékelte, vagy egyszerűen csak még nem fogta fel. Mindenesetre úgy tűmik, hogy erre nem reagál már többet, vagy csak vár vele.


Miután Karasu kihalgatta a beszélgeést, jelent a mesterének. A mestere hangját ismét eltorzítja kissé a headset, azonban ez nem teszi felismerhetetlenné.
- Rendben, kerüljük el őket, minél hamaríbb vissza kell jutnunk a faluba, hogy támogassuk a védelmet... vagy megszervezzük az ellenállást. A hajónál találkozunk.


A hajó azonban nyílvánvalóan a kalózok martaléka lett, ugyanis nincsen sehol. Ellenben a matrózok, akikkel a shinobik jöttek, itt vannak a parton, lekaszabolva. Elég undorító és nem csak látványra, de a szag is borzalmas. Van néhány kalóz tetem is, azok sem néznek ki különbül. Iwarai hamarosan megjelenik a fák takarásában és szomorú tekintettel inti magához geninjét.
- Azt hiszem, hogy más módját kell találnunk a hazatérésnek- Nincs olyan messze, mégis, ha a vízen futnánk végig, nem lenne erőnk harcolni. Aligha hiszem, hogy találunk hajót ezen az oldalon. Talán azoknak van hajója, akik itt maradtak a szigeten, de aligha pazarolnám a keresésükre az időmet. 
A ruhaujjából egy tekercs cúszik elő, ezek után nem sokkal egy Zanbatot idéz meg belőle. Nem telik sok időben, hogy kidöntsön néhány méretes fát, amelyeket végül megszabadít a koronájuktól. Segítséget kér Karasutól, hogy kötözze össze, ehhez láncokat idéz a sensei. Amint vízre juttatták a tutajt, a Jounin egy csapat cápát idéz, akik készséggel segítenek a vontatásban. Karasu nílván kiakad majd azon, hogy a cápák udvarias hangnemben beszélgetnek a mesterével, azonban ez aligha ad okot a további pánikra. Most, hogy már van járművük, a kérdés csak az, hgy mi várja majd Őket a partoknál...