Re: Kumogakure lakóházai

**Zake** Szer. Nov. 30 2016, 13:52

Öcsém már megint reggel van, én ezt komolyan nem hiszem el. Miért tűnik úgy, hogy repül az idő felettem. De mindegy is. Ma is korán keltem, mert dolgom volt a faluban. Igazából semmi fontos, csak a napi rutin. Mint mindig, most is az öltözködéssel és a mosakodással kezdtem, bár néha úgy hiszem fölöslegesen, hiszen első dolgom miután megtörténik a reggeli szeánsz, hogy futok a ház körül pár kört. Tehát ha úgy vesszük a reggeli frissítő mosakodást egy órával később követi a "valakinekromlottszagavan" mosakodás. Miután mindennel megvoltam amit ezekben a korai órákban csinálni szoktam, összeszedelődzködtem és elindultam.
- Hali Yama, majd jövök. - közöltem vendéglátómmal, és elindultam be a faluba.
~ Ez csak egy normális nap egy normális helyen, ami amúgy nem normális... vagy .. mi van? Zake térj észhez, megint magadban beszélsz, és ezt meg is jegyzed magadnak. ~
Tudni kell rólam, hogy néha vannak furcsa dolgaim. Séta/kocogás/futás közben általában magammal beszélgetek, és ha ez nem lenne elég néha össze is veszek magammal. Persze ez nem történt ma sem másképp, de mikor megpillantottam a falut a hangok a fejemben a vitával együtt lecsillapodtak.
Ez egy normális nap.

**Hirano Reina** Szer. Nov. 30 2016, 19:36

// Zake - A Harmónia Ösvénye //

Újabb nap, újabb lehetőségekkel. A fehér hajú fiatalember berögződött szokásához híven ma is egy alapos átmozgatással indította napját. Ez így is van rendjén, hiszen minden egyes izom megfeszülése egyre csak közelebb juttatja a hőn áhított fizikumhoz. Az ifjú hátrányos helyzete ellenére sem adja alább, sőt egyre feljebb emeli a lécet. Előbb-utóbb bizonyára sikerrel fog járni, de hosszú út áll még előtte.

Legalább annyira, mint amilyen hosszúnak érezheti most Kumogakure utcáit, ahol éppenséggel céltalanul lófrál. Yamától vett könnyed búcsúja óta többnyire a gondolataidban mélyedt el. A tájba azonban már nem merülhet bele ilyen egyszerűen, mert aligha láthat bármit is az őt körülölelő köd miatt. Ez az időjárási viszontagság még így is szerencsésnek mondható, pláne ha a Villámok Országáról beszélünk. Ilyentájt még azon kevesek tartózkodnak csak kint, akik korán indulnak munkába vagy azok, akik mehetnének máskor is a piacra, de nekik belső késztetésük van, hogy márpedig most kell elindulniuk. Vagy azok, akik egy mesterséges közegben élték le az életüket és növelni akarják a fizikai állóképességüket, nem igaz?

Mindaddig élvezheti sétáját, amíg egy különös, lihegő hangot nem hall háta mögül. Ha hátrafordul, Yama bontakozik ki előtte, ahogy egy ládát és egy lapot tartva kezében rohamozza meg.

- Csak nem gondoltad, hogy feladat nélkül maradsz? - kérdezte a már jól megszokott vigyorával, miközben levegőért kapkodott. Nem is kérdezve a fiút arról, hogy vállalja-e avagy sem, kezébe nyomta a nála lévő dolgokat. - Ne aggódj, most nem a lábamra kell kenőcs. - nevetett, majd a lapra pillantott - Ez egy térkép, amin a mai úti célod láthatod. Most itt vagy. - bökött rá a térképre - Ezt a ládát pedig szeretném, ha elvinnéd egy barátomnak, Rentaronak. - mondta, majd hátba lapogatta egy széles mosollyal Zake-et és szokásához híven eltűnt.

Otthagyta a fiatalt egy névvel, egy ládikával és egy zavaros térképpel, amin egy piros vonal volt az egyedüli támpontja. Nem régóta koptatják Kumogakurét lábai, de annyit könnyű szerrel leolvashat róla, hogy a faluból kifelé vezet az útja. A ládát ha megpróbálja kinyitni, nem fog eredménnyel járni, mert ha alaposabban megnézi, egy speciális pecsét rejti a kis szelence titkát a kíváncsiskodók elől. Zake eleget tesz Yama kérésének és nekivág a hirtelen jött kihívásnak?

**Zake** Csüt. Dec. 01 2016, 08:24

// A Harmónia Ösvénye //

Önkívületi állapotban ballagtam a szinte üres utcákon, néha még azt sem tudtam merre vagyok, hiszen a táj sajátossága a köd/felhő elborította az utcákat. Gondolataimba merülve az élet apró, és nagy dolgain gondolkodtam. Telt múlt az idő, míg nem egy furcsa hangsorozatra lettem figyelmes. Lihegés, vonszolás, és egyéb nem mindennapi hangot hallottam a hátam mögül. Hiába néztem hátra nem tudtam kivenni a körvonalakból ki adhatja ki a nem mindennapi hangokat. Egészen addig ismeretlen volt a mögöttem lévő ember kiléte, míg nem olyan távolságba nem ért, hogy felismerhető legyen.
~ Na ne Yama??~ Gondoltam mikor megláttam magam mögött kedvenc lakótársam/mentorom/atyaúristenemet. Yama nem húzta sokáig az időmet. Gyorsan elmondta mit szeretne, hogyha megcsinálnék helyette. Nem igazán értettem, hogy ha idáig elvonszolta azt a böszme nagy ládát miért nem rögtön a célszemélyhez ment vele. De ha neki beteges mániája, hogy engem dolgoztasson, ám legyen.
- Yama valami... - szóltam volna neki, de hátba lapogatott és eltűnt. Soha nem fogom megérte miért csinálja ezt...

Kezembe vettem a térképet, már ha ezt a gyerek rajzot annak lehet nevezni, és lelkesen próbáltam megkeresni rajta úti célom végét. Nem volt könnyű dolgom, hiszen a saját helyzetemen kívül semmi nem volt feltűntettve, de egy biztos a faluból kifelé kellett mennem.
- Szóval, ha itt állok én, akkor a hiper-szuper térkép szerint arra kell mennem. - mondtam és mutattam abba az irányba ahonnan Yama feltűnt, és nem sokkal ezelőtt én is onnan érkeztem a faluba. Miután megállapítottam a helyesnek-vélt irányt a ládával kezdtem foglalkozni.
~ Hm, mi lehet benne??? Biztos pár Yama számára "fontos" dolog. Szóval semmi extra.~ Gondoltam, majd amikor megpróbáltam megemelni, a lába kényelmesen meg sem mozdulva pihent a földön. Átfutott a gondolat bennem, hogy Yamából simán kitelik, hogy köveket tegyen bele, és ezzel nehezítse az életemet. Másodszori nekifutásra sem a várt eredmény született. Taktikát kellett váltanom. Megpróbáltam az oldalára fektetni. Így már könnyebben adta magát, így már csak ki kellett találnom hogyan teszem szállítható állapotba. Hosszas agyalás, és pár sikertelen próbálkozás után arra jutottam, hogy a felsőmet hívom segítségül. Levettem, leterítettem a földre, a láda keskenyebb oldalát ráforgattam, így a felsőm került alulra. Összekötöttem a láda alatt és a felsőm ujjait használva egy rögtönzött hátizsákot készítettem. Vagyis inkább "hátiládát". Már csak azzal volt problémán, hogy ez a masinéria, hogyan fog a hátamra kerülni. Három négy sikertelen próbálkozás után, már olyan szinten voltam idegileg, hogy nem nagyon érdekelt a testi egészségem leguggoltam az ujjakat a vállamra akasztottam, egy nagy "hó-rukk" után pedig a hátamra erőszakoltam a ládát. Úgy nézhettem ki, mint egy málhás szamár. Biztosan nem mindennapi látvány lehettem mivel a járókelők, az a nem sok de legalább kevés, jól megbámultak.
- Na mi van? Nektek nincs dolgotok? Nem látatok még ilyet mi? Akkor jól nézettek meg... Jó oké elég, mennyen mindenki a dolgára. - szórakoztattam a nagyérdeműt. Minden a terveim szerint ment, ám még mielőtt elindultam volna, jött a felismerés pillanata. A földön hagytam a térképet.
~ Zake, te isten barma!!!!~ Nem volt mit tenni. Hiába az előbbi erőfeszítés, kénytelen voltam lerakni a ládát, és felvenni a térképet. Már bántam, hogy azt a kevés falusit és elzavartam nemrég. Mennyivel egyszerűbb dolgom lett volna? De nem volt időm gondolkodni. Az ismert módon újra magamra varázsoltam a ládát. Most már könnyebb volt hiszen a megfelelő technika megvolt.
~ Térkép: pipa; Láda: nehéz; Saját cuccom: pipa... Akkor irány előre.~
Gyors ellenőrzés után kifelé vettem az irányt a faluból.

**Hirano Reina** Csüt. Dec. 01 2016, 15:24

// Zake - A Harmónia Ösvénye //

Az önmagával folytatott hosszas taktikai megbeszélések úgy tűnt, hogy eredménnyel jártak Zake számára. Vendéglátója által megadott feladatába ugyan kisebb vívódások árán, de hamar beletörődött. Nem rettentette el az sem, hogy a nehéz láda puszta megemelése is kimerítő mulatságnak bizonyult. Felsőjét nem épp rendeltetésszerűen használva emelte hátára a hatalmas súlyt. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy mindeközben a mellékelt térképről megfeledkezett. Akinek nincs a fejében, annak a lábában van, szokták mondani. A fiatalnak azonban most inkább a karjában volt, mert kétszer is az ő mércéjéhez mérten hatalmas erőt kellett kifejtenie, hogy egyáltalán indulásra készen álljon. A kis showműsor természetesen igazán jól szórakoztatta az utca népét, már amennyit láttak a közel állók belőle. Volt olyan, aki csak igen harsány szavait hallotta, de így is megmosolyogta az esetet. Akadtak olyanok is, akik sutyorogtak. Meg persze olyanok is, akik az orrukig sem láttak el az álmosságtól, így nem törődtek a fiú csetlésével.

Mit volt mit tenni, Zake útra kelt a különös térkép szerinti útvonalon és a piros vonal által vezérelve egyre távolabb haladt a falu központjától. Térképet olvasni nem egy bonyolult dolog, csak folyamatosan figyelni kell a környezetünkre. Kintebb érve egyre elcsendesedtek az ilyenkor amúgy sem nyüzsgő utcák. A ládát a fiatalembernek néhol le kellett tennie, mert a huzamosabb cipelés megviselte a hátát. Egy ilyen pihenőre kényszerült éppen akkor is, amikor már teljesen kiérve a faluból egy már csak ránézésre is fárasztó hegy lábához érkezett. Ekkor lépéseket hallott, amik szaporán közelítették meg. A ködből előbújva egy alacsony, nagyjából 10 éves kora körül járó kisfiú lépett elő. Bő, narancssárga öltözékbe bújva, valamint kopasz fejével igazán mulatságos látványt nyújthat ily fiatalon.

- Üdvözöllek, idegen! Mondd, mi szél hozott erre? - kérdezte kisfiús hangján, ám kellő komolysággal. - Mit tartogatsz a ládádban? - tette hozzá, ahogy kíváncsian pillantott Zake jelenlegi szenvedésének egyetlen forrására.

// A láda valójában nem úgy ölt testet a kis történetünkben, mint azt te gondoltad. Kérlek, hogy legközelebb figyelmesebben olvasd el a posztomat. A tény, hogy Yama a kezedbe nyomta nem véletlen, hiszen egy kisebb méretű ládáról beszélhetünk. Sajnálom, ha nem volt elég egyértelmű a megfogalmazásom, de a kicsinyítő képzők ez esetben nem szinonimaként szolgáltak, lásd: "ládika", "kis szelence". Ennek tudatában viszont elég érdekesen mutatna, ha Zake a hátára venné, nem igaz? Viszont nem vagyok semmi jónak az elrontója, ha te szenvedtetni akarod Őt, ám legyen. Razz

//

**Zake** Szer. Dec. 28 2016, 19:11

// Hirano Reina//

Fáradtan indult a reggel. Nem rég értem haza a templomból, ahová Yama küldött, egy „fontos” csomaggal. Lényegébe nem volt értelmetlen a kis kaland, mivel új tudásra tettem szert, és új kapcsolatokat alakítottam ki. Ez mind szép és jó lenne, ám a megszerzett tudás egyenlőre nem volt még a segítségemre. Nem hittem volna, hogy a múltam egy darabja a lelki békém keresése közben bukkan majd fel… De hát, ilyen az élet, nem minden úgy történik, ahogy szeretnénk.
Semmi kedvem nincs felkelni. Az ágyam kellemes puha melege, mint egy erős mágnes úgy vonz magához, ám tudom mi a dolgom, így minden erőmet felhasználva távolodni kezdtem tőle. Sajnos az ágyam, mint a földünk, önálló gravitációval rendelkezik, és hiába minden erőlködésem újra rajta találom magam. Nincs mit tenni, a sors akarta ezt így, ezért hát álomra hunyom a szemem. Az álom, mint egy könnyű, frissen mosott takaró hullik rám, és a béke pihentető, nyugodt világa már vár rám. Éppen kezdtem átadni magam az érzésnek, és saját álmaimnak, amikor egy éles hang, egy gondolat nyílalt bele a fejembe: KERESS MEG!
Azonnal kipattantam az ágyból, és hiába minden vonzereje, öltözködni kezdtem és miután végeztem kimentem Yamához a nappaliba.
- Yama! Kell a segítséget… Ne aggódj, nem pénz kell, csak eszközök, mivel egy hosszú útra készülök. – mondtam a férfinak. Ahogy láttam rajta nem lepte meg a kérésem, sőt szerintem tudta mire készülök, hiszen egy szót sem szólt hozzám, csak nekem vágott egy táskát.
~ Szóval Ő már tudta mire készülök? Bár mondjuk tegnap elmeséltem neki, hogy mi történt velem, szóval kikövetkeztethette, hogy mi lesz a történetem folytatása. ~
- Yama, köszönöm. Meghálálom. – mondtam neki, majd elindultam.
Elhagyva a házunkat a táskába kezdtem kutatni. Szerencsére az időjárás kellemes volt, így az amúgy zavaros ködös táj, most viszonylag tiszta volt, így nem kellett nagyon belemásznom a tatyóba, hogy lássam a tartalmát. Izgatott voltam, hiszen még soha semmilyen földi javam nem volt, a ruháimon és a könyvemen kívül. Jó volt turkálni benne egészen addig, míg valami meg nem vágott. Hirtelen kirántottam a kezem, megálltam, és a fölhöz csaptam az egészet. Persze ennek hatására minden tartalma a földre borult. Mérgemben még meg is tapostam a táskát, ám hamar észhez tértem, és elkezdtem visszapakolni a szétszóródott eszközöket. Egy sima egyszerű kis tartóban volt 10 darab kés szerű valami, ahogy jobban szemügyre vettem azt hittem tudom mi van a kezemben, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Folytattam a pakolást, és találtam egy hasonló kis tartót, amiben pedig valamilyen 4 ágú csillagra hasonlító valami volt. Ezt se tudtam, hogy mi, de ebből is kaptam Yamától 10 darabot, biztos, ami biztos. Ahogy körül néztem magam körül láttam, hogy vannak még szétszóródott tárgyak, és lassan jött a felismerés pillanata, hogy milyen felelőtlen voltam, vagyis inkább Yama, hogy csak így rám bízta eszeket a szakértőkezekben halálos eszközöket. Miután rájöttem, gőzöm sincs, pontosan milyen dolgaim vannak, folytattam a leltárt. Szerencsére most pár olyan eszköz került a kezembe, amit már láttam korábban. Ahogy megnéztem a kezem tartalmát egy komplett szerszámos készletet is kaptam. Nem hittem volna, hogy Yama ilyen jó arc. Lassan minden tárgyat/eszközt sikerült összeszednem, csak pár dolog maradt még a földön. Kicsikét sietősebbre vettem a tempót, hiszen indulásom óta semmi értelmes dolgot nem csináltam, így gyorsan bedobáltam a táskába a földön heverő 2 tekercset, és egy fura összecsukott pengét. /Fuma Shuriken/ Utóbbi feltehetően a tettes, aki miatt még a kalandom indulásánál a véremet adtam.
Most, hogy megvoltam mindennel kellő erőt éreztem magamban, hogy nyakamba vegyem a világot.

- Amura jövök!

**Hirano Reina** Pént. Dec. 30 2016, 18:15

// Zake - Az Elme Zarándoka //

Alig egy nap telt el a fiú előző útja óta, még szinte ki sem tudta pihenni magát. Ám a tudás, amit elméjének barangolása közben tárt fel, egyszerűen nem hagyta nyugodni. Feje folyton folyvást fehér hajú mentorán járt. A könyv, mi életét foglalta össze az Ő keze által íródott. Ő edzette abban a mesterséges közegben, ahol nevelkedett. Az emlékek, mik feltörtek a meditációja során biztosították arról, hogy helyes úton jár. Igen ám, de merre tart az út, amin végig kell mennie? Segítségre nem szolgáltak az információk, amiket megszerzett. Csak a nagy táskája, amit Yama megtöltött minden földi jóval, illetve a pimasz kalandvágya volt az útitársa.

Különösebb búcsúzkodást nem ejtve kilépett vendéglátójának otthonából. Talán ez mindkettejüknek jót tesz majd, hiszen egy húsz éves férfi eltartása nem megy csak úgy. Zake végre a külön útját járhatja, Yama pedig rendezheti a sorait egy időre. Egy valami biztos: Hogyha Zake teheti, akkor ide biztosan vissza fog térni, hiszen Yama volt az, aki megmentette a számára már egyre értékesebbnek tűnő életét. Az időjárás a szokásosnál enyhébb volt, kevésbé sűrű köddel. Az fiatal az utcát céltalanul róva vígan keresgélt a táskájában egészen addig, míg egy kellemetlen meglepetés nem érte. Ujjbegyéből vér serkent ki, és a düh és ijedtség elegye földhöz vágatta vele táskáját. Ha még ez sem lenne elég, a biztonság kedvéért jól meg is taposta. Arra viszont nem számított, hogy a gyilkos fegyvereken kívül Yama egy kis élelmet is csomagolt neki útravalóul, és az almáslepénye a lepénynél is lepényebb lett.

Önkontrollját visszanyerve igyekezett összeszedegetni a kiszóródott javakat és ismét beledobni a táskájába. Ám rájött, hogy az eszközök nem csak veszélyesek, hanem süteményesek is. Ha ez őt nem különösebben zavarja, akkor természetesen továbbhaladhat, de ajánlott lenne egy kis vízforrást találni, ahol letisztítja a pengéket. A közelében van egy kiképzőterep, ahol bizonyára lesz is erre alkalma. Emellett hátha elleshetne egyet s mást az ott gyakorló kópéktól, ha netán rendelkeznének valamelyik eszközzel, ami neki is a birtokában van.

// Egy hosszú kalandnak nézünk elébe, remélem felkészültél! Razz

Alapból csupán vásárlással lehet begyűjteni a felszereléseket, de esetedben kivételt teszek és engedélyezem a birtoklásukat. Egyrészt azért, mert felszerelés nélkül indultál, másrészt azért, mert a kéréseid egy induló karakter követelményeinek eleget tesznek és nem kértél sokat belőlük. De nyugalom, semmi probléma.( Í~~gy legalább mesélhetek neked nyugodt szívvel harcjelenetet~~.) Írd fel tehát az adatlapodra a kunaiokat és shurikeneket, a szerszámszettet, valamint a fuuma shurikent. ^^ Ha valamit szeretnél beszerezni legközelebb, szólj előtte kérlek. A következő posztodat ide szeretném kérni: Kiképzőterepek. //

Ajánlott tartalom