Re: Északi falvak

Jiraiya Hétf. Okt. 13 2014, 17:21

Bizony az élet igencsak meglepő és olykor veszélyes. Ha az ember jobban belegondol, akkor az életben több a rossz dolog és kevesebb a jó. Ha az emberek a rosszra számítanának és elfogadnák olyannak a világot amilyen, akkor voltaképpen nem is lenne mind meglepődniük. Így, hogy a hazugságok árnyékába bújva próbálják meg magukkal elhitetni, hogy a Világnak amit teremtettek jónak kellene lennie és voltaképpen jó is, csak sajnos a benne élő emberek rossz dolgokat tesznek, így nem jutnak semmire. Azt kell belátniuk és elfogadni, hogy az olykor szép és könyörtelenül igazságos Világ, ami nem ismerte a boldogságot és a bánatot csak az ok és okozat fogalmát, az mostanra az ember keze alatt egy halálos fekete lyukká változott, ami magába szív mindent és mindenkit... Ez maga az Emberiség...
Gato nem reagált a fiú szavaira, csak tört előre és érezhető volt, hogy cselekedni fog. Kira chakrát gyűjtött, majd amikor Gato hirtelen eltűnt a szemei elől, azonnal helyet változtatott. Hatalmas sebességgel mozgott Ő is, de még csak Genin szinten. Ez a férfi pedig egy szempillantás alatt tudott eltűnni és megjelenni máshol. Iszonyatosan gyors. Visszanézve Gato a kislány mellett állt, de ügyet sem vetve rá, most egyszerű emberi gyorsasággal vágtatott Kira felé. Ahogy az izomkolosszus lépkedett, úgy rezget meg a talaj. Pár méterre volt Kirától és ha eléri, akkor egész biztosan meg akarja majd legyinteni, ahogy eddig is, de az is lehet, hogy most a meg akarja fogni, hogy a halála biztos legyen. A fiúnak ismét reagálnia kell egy támadásra.

// Eddig úgy tűnik, hogy Gato pusztán a fizikai erejére és a gyorsaságára hagyatkozik. Valóban állatiasan csak ösztönből cselekszik és nem gondolkodik. Kirának ebből a szemszögből előnye van. Kisebb posztokkal fogok haladni, ha harcba keveredsz vele //

**Kira** Hétf. Okt. 20 2014, 17:22

Szereti érezni az erőt, az persze sokkal jobb lenne, ha mindaz belőle áradna, nem csak csorgathatná a nyálát utána, de amíg ő oda ér... hát kell még pár év. Már ha megéri. Az élet szívás, ő meg addig pedzegeti a határokat, amíg valaki ki nem csinálja, tiszta sor. Pedig nem épp öngyilkos merénylő, csak a fejlettsége nincs egy szinten a kockázatvállalási ingerével. A pokolba jutni veszélyes. Aki élőként megy oda nem biztos, hogy vissza is jut valaha. Az, hogy ezzel módszeresen viszi vásárra a bőrét, együtt tud vele élni már jó ideje, arról sincsenek tévképzetei, hogy milyen idős, erős ninja ellen mennyi esélye lehet. A korlátaival is rendben van, ismeri őket, legfeljebb nem vesz róluk tudomást. Félreértés ne essék, nem azzal volt itt a probléma, hogy vásárra viszi esetleg a bőrét, ha nem vigyáz, a probléma a körülményekkel és a mikéntekkel, meg a miértekkel volt, ezekkel nem tudott kibékülni. Senki ne éljen kétségek között, van neki szíve, különben már nem keringene a vér az ereiben. Érdekes, ha van szív, az a baj, ha nincs akkor meg az... Ettől függetlenül senkitől sem várja el, hogy megértse, tudja, mit miért tesz, vagy épp nem tesz, ennyi pedig bőven elég.
Érezte Gató feszültségét, hogy mennyire nehezére esik visszafogni magát, hogy mekkora ingert érez támadni, neki ugrani, vért fakasztani. Mindez érezhető és látható is volt az állaton, hisz meglódult felé, a fiatal srácnak megint „menekülnie” kellett, felkészült és mikor a szörny már elég közel volt hozzá, eltűnt. Gatótól úgy 2-3 méterre, gyors körülnézett, merre is van, majd az ellenfelére is vetett egy pillantást. Egy chh-t szűrt ki fogai közül, mivel a kislányhoz túl közel került a behemót. Rezdületlenül figyelte a kibontakozó jelenetet, de a célpontja még mindig ő volt. Villan kényszeredett vigyora, mivel vadászból áldozat lett, bár ő nem tekinti magát annak. Neki kell levadásznia azt, nem pedig fordítva.
- Gyors. Nem is kicsit. Erősek a csapásai. Mégis csak az erdőben kéne folytatnunk ezt a játszmát? – ahogy Gató közelített, Kira csak egy pillanatra pillanatra nézett odébb és figyelte az az asztalt, ahogy azon „ugrálnak” az eszközök. Ridegen visszanézett Gatóra, kezében lógva táskája, melyben még lapul néhány trük. Ha másképp nem megy, akkor vérét veszi a „Sátán kutyájának”.
Ha Gato a puszta csapásaira hagyatkozik a továbbiakban, Kira nem fogja ismét menekülőre fogni, ki kell találnia valamit, amivel a pokolra küldheti. Meg kell ölnie nincs mese. Erre pedig majd sort is fog keríteni. De még mindig nem tudja a behemót korlátjait, határait. De feszegetni sem akarja a dolgot, mert csak magának okoz bajt ezzel.

// Csütörtökön, 10. 23.-án érkezik a reag a Képzésre is. Egy kis csúszás történt, elnézést kérek! //

Jiraiya Vas. Okt. 26 2014, 23:38

Kira tudta, hogy Gato mire készül. Támadást indít felé, ám a fiú kivárta amíg elég közel ér hozzá. A monstrum meglendíti a kezét, ám ezúttal egy egyenes ütést akar bevinni ököllel, amivel földre küldheti a számára légynek, vagy szúnyognak titulált kis semmiséget...

// Ha azt írom, hogy lecsapni készül, akkor nyugodtan beleírhatod a posztodba, hogy közel ér és lecsap, és hogy te erre hogyan reagálsz. Vagy feltételes módban. "Ha Gato ideér és újra egy szimpla ütéssel próbálkozik, akkor Kira ezt és ezt próbálja meg csinálni." Tehát ilyeneket lehet bele írni nyugodtan! Smile

Reagálj akkor most erre az ütésre és akkor utána haladunk tovább. Tehát a karakter mozdulatait te határozod meg feltételes módban. Én csak néha irányítom az ilyen töltelék részeknél, amikor gyorsan kitértél mondjuk a szimpla csapások elől. A ketreces megoldásnál jó volt, mivel odaírtad, hogy mit csinál majd a karakter. //

**Kira** Szomb. Nov. 01 2014, 12:43

Ez...Pontosan ez! Neki ez kell. Ettől érzi, hogy él, ettől válik minden élesebbé, minden perc értékesebbé, ez hajtja. Mert nyikhaj kölyök kora óta először nem azért, hogy egy elismerő biccentést csikarjon ki bárkiből is, vagy másnak megfeleljen. Hanem mert lekezelik. Szereti, amikor alábecsülik, minden pénzt megér, amikor később realizálják, hogy mekkorát bakiztak, néha elő tudja adni a báránybőrbe bújt farkas szerepét, de itt nem tudta…az adrenalin tombolt benne, a vére sebes folyamként zubogott ereiben. Táskája a kezében volt, figyelte a szörnyet, majd beletúrt a táskába, figyelmét nem vette le egy pillanatra se a dögről.
Gato lassú kimért léptekkel halad a kölyök felé, közelébe érve emeli a mancsát, jobban mondva az ökölbe vágott mancsát, Kira puszta kézzel nem tudja hárítani azt a csapást. Egy pillanat műve volt az egész, mielőtt az ellenfele ökle találkozott volna az arcával, előkapta a Fuuma Shurikent, maga elé tartva, hogy hárítsa azt a csapást. Ha hárítani tudta vele, akkor hogy szétnyissa a fegyvert, egy erőteljes csapással hasítja szét a levegőben azt, ezzel együtt talán felsérti Gato bőrét is.

Ha csak hárítani tudja az ütését, hogy ne a teste szenvedjen kárt abba, de eltaszítani magától nem tudja akkor jön egy másik terv: Ismét chakrát összpontosít talpába és nagy erővel annak segítségével ugrik hátra, nyissa szét azt a fegyvert és hajítja el Gató felé. A következő terve a kijutásra összpontosul, oda kint több eséllyel fel tudná venni a kesztyűt a szörnyeteg ellen. Talán ez a kis elterelés elég volt ahhoz, hogy a kijárat felé tudjon igyekezni és az erdőbe csalni ellenfelét.

Jiraiya Hétf. Nov. 10 2014, 17:22

// Nagyszerű! Smile

//

Kira talán most érzi magát elemében, ugyanis egy több méter magas vadállattal áll szemben, akinek voltaképpen le kell hajolnia ahhoz, hogy eltalálja ütésével a Genint. Ám Kira talán többet fog érni az Ép eszével, mintsem nyers erővel, ugyanis elővéve fegyverét, még van elég ideje arra, hogy széthajtsa és belevágja a vadállat karjába, amivel megakasztja a támadásban. A fegyver csontig hatol és úgy tűnik, hogy igencsak könnyedén bele tudta vágni a fiú. Olyan volt, mintha egy robbanásig feszült, sűrű masszával töltött lufiba vágná a Fuuma Shurikent... Ez lehet, hogy a felpumpált test miatt volt, nem lehet tudni, ugyanis Gato karja ugyan vérezni kezdett, a vadállat pedig ijesztően felordított nyálforgatagot köpve a fiúra, majd szabad karjával egy koncentrálatlan ütést intézett a fiú felé, aki elrepült, ám könnyen érkezett a talajra, így ismét jó helyzetben van. Azonban a szörny, kitépi karjából a Fuuma Shurikent, majd egy hatalmas lendülettel elhajítja azt Kira felé. A fegyver szélsebesen repül és forog, ijesztő, vibráló hangot adva ki magából... Félelmetes az erő, amivel eldobta.
Kira visszaemlékezett arra, hogy milyen az, amikor Ő dobja el ezt a fegyvert és milyen az, amikor egy magasabb rangú ninja. Mindkét alkalommal a Fuuma Shuriken süvítő, mély hangot ad ki amikor száll, ám ez az erő, amivel eldobták, olyan hangokat adott a fegyvernek, aminek a rezgése megremegtette Kira mellkasát. A Fuuma Shuriken voltaképpen a hangjáról kapta a nevét, ám az ilyen erővel való eldobás, túlmutat minden elképzelésen, nem beszélve a fegyver gyorsaságáról, így Kira éppen hogy csak fel tudott ugrani és fel tudott mászni a létrán. Most a kis kunyhóban találta magát, ahová Gato valószínűleg követi majd... Mit fog tenni a fiú? Vajon el jön a fickó, akiről szólt a levél? Ez majd még kiderül...

// Kérnék egy leírást, hogy Kira mit fog csinálni. Kb másfél perce van arra, hogy Gato feltűnjön a járatban //

Jiraiya Vas. Feb. 15 2015, 17:28

// A Kalandodat inaktivitás miatt lezárom. Ha visszatérsz az oldalra és igényt tartasz rá, akkor folytatjuk. Jutalmad +15 Chakra //

**Uchiha Kagami** Kedd Dec. 08 2020, 16:59

/Nosaru Kyoya - Teremtés/

Vége. Legalábbis a háborúnak vége volt már egy ideje, azonban nem kevés helyen még mindig érezték utóhatásait. Ilyen volt az északi falvak egyike, Tonaki is. Sok hely megsínylette a Víz Szövetségének partraszállását és néhány vérszomjasabb kirigakurei egységet demoralizálás céljából északabbra küldtek, hogy a hátországot gyengítség. Mondták, hogyha a Villám Országának őshonos területén sincs senki biztonságban, hát hol máshol lehetnének? Kumogakure no Sato minden shinobija a faluba lett vezényelve, hogy megakadályozzák a másik szövetség győzelmét és sikerrel is zárult ez. Addig azonban... Tonaki majdhogynem porig lett rombolva. A kis helyőrség minden tagja derekasan küzdött és utolsó lélegzetükkel, de legyőzték a csapatot, amely halomra mészárolta a civileket. Aki még szuszogott, az elmenekült.

Porig rombolt otthonok, Tonaki sziklapárkányos kis falva hetekre elnéptelenedett. Hűvös is volt, még nyáron is igencsak fel kellett öltözni ilyen magasságban, hogy az ember ne fázzon meg. Néhány napja kezdtek visszaszállingózni a lakosok és Kumogakure no Sato ígéretet tett, hogy segítenek újjáépíteni Tonakit. Nos... az ígéretet meg is tartották. Összeállítottak egy nagyobb genin-chuunin csapatot, melyet egy kijelölt jounin felügyelő, bizonyos Einosuke-sensei vezetett. A "küldetés" színtisztán humanitárius volt, nem kecsegtetett nagy összegű jutalommal, hiszen szegény falusiaknak szinte semmi pénzük nem volt. De Kumogakure nem hagyhatta magára a népet. Nem kért ezért plusz juttatást, bár állítólag a Daimyou hajlandó volt a falunak bizonyos összegeket kifizetni az újjáépítésben való segédkezésükért. Mindenesetre a kivezényelt csapatnak azt mondták, hogy hazatértükkor néhányezer ryo lehetségesen ütni fogja a markukat. Nevetségesen alacsony fizetés, de mégis... emberek váltak otthontalanná, gyermekek vesztették el a szüleiket, szülők a gyermekeiket. A háború borzalmai idáig is elértek és néhányan talán elégedetten konstatálták ezt azok közül, akik az előző világégések során élték meg ezt.

Te is egy voltál a csapatból. A Raikage egyenes parancsa volt mindenkinek, hogy menjetek és segédkezzetek. Beválogattak azok közé, akiknek Tonaki no Sato-ban kellett segíteniük az építkezésben és tudtotokra adták, hogy akár egy negyedéves misszió is lehet ez. Kaptatok mindannyian amolyan "éljetek meg belőle" címszóval háromezer ryot a kumogakurei adminisztrációtól és utatokra lettetek bocsájtva. Nem ti voltatok az egyetlen "Teremtőcsapat", ahogy azt a faluban emlegették, sokan mások máshol segítettek. "Teremtőnek" lenni a faluban egyet jelentett azzal, hogy "hát, ha nem tudunk másra használni..." vagy legalábbis valami hasonló. Ennek ellenére büszkeség is volt, hiszen elnyertétek az emberek bizalmát és szeretetét. Nem utolsó sorban pedig politikailag is fontosnak minősült, hiszen ezek az emberek elvesztették bizalmukat Kumogakure no Sato felé és ezt vissza kellett szerezni valahogy. Meg kellett mutatni, hogy nem lett megfeledkezve róluk, hogy igenis ti még itt vagytok és készen álltok arra, hogy segítsetek.

Hatan voltatok a csapatban: egy jounin, Einosuke-sensei, két chuunin, nevezetesen Akihito és Hidekazu, rajtad kívül a másik két genin pedig Himawari és Sachiko voltak, egypetéjű lányikrek. Egy hete érkeztetek ide és azzal kellett kezdenetek, hogy a szálláshelyetekként is funkcionáló, elöljárói épületet hozzátok rendbe. Falakat raktatok, fát vágtatok és fűrészeltetek és hasonlók. Néha elemi ninjutsuk segítségét is igénybe vettétek és mostanra érkeztetek el arra a szintre, hogy legalább nem a sziklaszirt szélén kellett.... nos, vécéznetek. A falusi férfiak természetesen segítettek nektek a fizikai munkában, míg a nők beszerezték a megfelelő dolgokat. Olajozottan ment a munka, nem láttátok még teljesen a végét, de legalább mostanra rendes körülményeitek voltak. A falusiak egyébiránt rendesek voltak hozzátok, de gyanakodva tekintettek rátok. Nem védtétek meg őket a szükség idején és ezt nem felejtették el Kumogakurénak. Hálásak voltak a segítségetekért, de nem felejtettek... Épp a kilencedik napon kaptatok egy kis pihenőt, amikor Einosuke-sensei összehívta a csapatot az elöljáró épületének nappalijában, ami jelenleg egy munkásszállóra hasonlított.

- Nos, eddig jól haladunk. Sikerült visszakötnünk a csatornarendszert, így a teljes hálózat végre működőképes. A továbbiakban a klasszikus építési munkálatokra fogunk figyelni, házakat húzunk újra és hasonlók. Az ütemterv szerint fogunk haladni és remélhetőleg pár hét múlva hazamehetünk. Az első a sorban a külső lakóépületek lesznek. Szeretném, hogyha összegeznétek az eddigi tapasztalataitokat. Mit gondoltok a falusiakról? Szerintetek lehetne valamivel javítani ezt a hideg hozzáállást? Mindenki ötletét szívesen veszem, a geninekét is természetesen - tekintett rád és az ikerlányokra.

**Nosaru Kyoya** Csüt. Dec. 10 2020, 02:19

/

Teremtés/

Nemrégiben kaptam egy üzenetet, hogy újabb feladatra hívnak. Tonakiba kellett utaznom egy csapattal és segítenem kellet a falu újjáépítésében, mivel, hogy azt lerombolták.

Őszinte leszek, kissé csalódott voltam, az egész háború alatt csak hasonló feladatokat kaptam. Építenem kellett itt csomagokat kellet cipelnem amott, semmi különleges. Tudom szörnyen hangzik, de azt reméltem a háborúban majd végre tudok hajtani néhány hőstettet vagy ilyesmi, de csalódnom kellett. A háborúnak már vége és én teljes mértékben haszontalan voltam. Ráadásul egy olyan faluba kellett utaznom ahová a shinobik nem értek oda időben.

A feladat, mint mondtam a Tonaki nevű falu újjáépítésében való segédkezés volt. Nem mondtak részletek csak azt, hogy segíteni kell és hogy hosszú ideig fog tartani.

Egy hat fős csapat tagja voltam egy jounin volt a főnök, volt még két chunin és egy ikerpár, akik geninek voltak.

Miután megérkeztünk az első feladatunk az elöljárói ház rendberakása volt. Mindenki csinálta, amit tudott. A profibb shinobik még a technikáikat is betudták vetni a munka felgyorsításában még a falubeliek is kivették a részüket a munkából ellenben én csak próbáltam nem még jobban tönkre tenni a dolgokat.

Egy hét telt el így, a mi kis lakosztályunk már egész pofás volt. Messze volt még a ház felújításának a vége pláne a falu felújításáé, de már kezdtem megszokni a dolgot és napról napra hasznosabb voltam egy kicsivel.

Az egyik munkanap közepén a “főnök” összehívott minket amolyan eligazítás céljából. Elmondta mit értünk el eddig, aztán azt is elmondta mi a terv ezután. Utána megkérdezte mi a csapat tapasztalata a falusiakkal kapcsolatban, külön kiemelte, hogy a geninek válaszára is kíváncsi , szóval muszáj volt valamit kinyögnőm nekem is.

- Ami azt illetti nem nagyom beszéltem senkivel az itteniekkel, tulajdonképpen nem is próbáltam, de majd mostantól próbálkozom majd. Persze azt észrevettem, hogy nem kedvelnek itt minket túlzottan.

Mondtam a senseinek ,persze csak miután a többiek is elmondták a magukét.

**Uchiha Kagami** Csüt. Dec. 17 2020, 16:45

/Nosaru Kyoya - Teremtés/

- Valóban, jól mondod Kyoya-kun - bólintott Einosuke-sensei. - A feladatunk nem csak az, hogy újjáépítsük a falut a helyiekkel, hanem az is, hogy újfent bizalmat fektessünk beléjük Kumogakure no Sato irányába. Tudjátok, hogy miért? A Genineket kérdem - intette le a két chuunint, akik már jelentkeztek volna, hogy tudták a választ. Persze, hogy tudták, hiszen már kiérdemelték a csapatvezetői pozíciót, tehát tudhattak egyet's mást. Az ikerlányok csak a fejüket rázták, ha pedig te megszólaltál volna, még előtte Einosuke-sensei belekezdett. - A shinobi rejtekek az ilyen helyekből élnek. A megbízások jó részét a hasonló kis falvak adják, mint Tonaki. Amennyiben visszanyerjük a bizalmukat, a falunak is több pénze lesz. A háború mindenkiből a legtöbbet vette ki. Felesleges áltatnunk magunkat azzal, hogy győztünk, hiszen nem volt igazi győzelem... ugyanúgy megsínylette a Tűz Szövetsége is, mint bárki más. Persze, van olyan, amiben sikerült a többi nemzet fölébe keverednünk és ezzel előnyre szert tennünk, de ez az előny semmit nem fog jelenteni, hogyha nem sikerül visszanyernünk Tonaki és a hasonló falvak bizalmát.

- Viszont azzal, hogy elfogták a... - kezdett bele Hidekazu-kun az egyik chuunin, de Einosuke-sensei csendre intette. - Erről nem beszélünk. A feladatra kell koncentrálnunk és a feladatunk az, hogy Tonaki no Satót újjáépítsük. Sokan közületek lehet, hogy úgy gondolják, nem shinobihoz méltó feladatot kaptak. Az lebegjen a szemetek előtt, hogyha "shinobihoz méltó" küldetéseket akartok kapni, akkor először ezt kell elvégeznetek. Ma még egy kis pihenést engedélyezek, utána viszont napkeltétől napnyugtáig, egy ebédszünettel, a hét hat napján fogunk dolgozni. Kyoya-kun, ha megkérhetlek... - vett elő egy köteg pénzt és leszámolta. - Elugranál kérlek a boltba? Az szerencsére ép maradt... a többieknek addig szabadfoglalkozás, vagy valami olyasmi - nyújtott át még neked egy bevásárlólistát is. Pár "szinttel" lentebb volt Tonaki no Sato kisboltja, ahol mostanság lehetett újra árukat kapni. Ezúttal rajtad volt a bevásárlás sora, amelyet rotálásban oldottatok meg; szokásos dolgokat kellett venned, mint liszt, cukor, húsok, ilyenek. Magatokra főztetek és az alapanyagok szerencsére nem voltak annyira drágák. Ez a küldetés több pénzt vitt el, mint amennyit behozott a zsebbe.... láttad, amint társaid kirajzottak szintén az épületből és elmentek ide-oda. A két chuunin állítólag... nos, testi vágyaikat elégítették ki a helyi nőkkel, az ikrek meg fene tudja, hogy merre járkáltak ilyenkor.

Amennyiben teljesítetted a jounin kérését, úgy sötétedés után léptél már ki az elöljáró házából. Tudtad merre volt a bolt, minden második nap lejárt valaki közületek, utoljáta a két iker. A kihalt, romos utcákon kellett lejjebb menni, leereszkedni az egyik hegyi ösvényen pár méterrel lejjebb és ott volt bolt. Általában rövid sorok voltak előtte, kivéve akkor, amikor egy héten egyszer áru érkezett a közeli városkából és feltöltötték a létszükséglethez kellő készleteket. Olyankor a teljes falu a bolt előtt állt... de most pár ember lézengett csak ott. Ha beálltál a sorba, akkor nemsokára azonban egy puffanásra lehettél figyelmes; nagyon halk volt, de a közelből jött. A civilek nem kerítettek neki nagy feneket, sőt: egyáltalán nem is érdekelte őket. De aztán mintha kavicsok gurultak volna... és shinobi reflexeidnek köszönhetően odafordulhattál és akkor megláthattad az ösvény közelében a guruló kődarabokat... és egy kivillanó lábat, melyen szandál volt. A Te döntésed volt, hogy megnézed-e, vagy hagyod a dolgot, természetesen.

**Nosaru Kyoya** Csüt. Dec. 31 2020, 00:34

Miután válaszoltam a sensei folytatta a mondandóját. Elmondta, hogy a falu rendbehozásán kívül van még egy feladatunk, visszaszerezni az emberek bizalmát Kumogakuréba . Aztán megkérdezte miért van erre szükség. Mivel külön kiemelte, hogy a geninek véleményére kíváncsi, megint nem tudtam elkerülni a válaszadást.

Épp elkezdtem volna hablatyolni valamit arról, hogy a shinobik a hősök és meg kell újítani a bizalmat, hogy az emberek engedjék magukat megmenteni.

De szerencsére nem kellett ezt végig mondanom mert mielőtt bármit mondtam volna a mester megválaszolta a saját kérdését.

Az ő válasza nem volt annyira hősies inkább gyakorlatias. Röviden azt mondta, a falu több megbízást és ezáltal több pénzt kap, ha Kumogakure visszanyeri az ország bizalmát.

Ezután az egyik chuunin megemlített valami izgalmasabbat, vagyis, hogy valakit elfogtak a háborúban, de a sensei leállította.

Újra kihangsúlyozta, hogy mi a dolgunk és kicsit pontosított a terveken. Ezen a napon nem dolgozunk utána viszont bekeményitünk. A hét hat napján kemény meló reggeltől estig.

A pihenő előtt a főnök rám bízott még egy feladatot. Nekem kellett elmennem a boltba megvenni, amit kell.

Miután mindenki elment piheni vagy a “dolgára” én is megindultam a boltba.

Eléggé kihaltak voltak az utcák mire elindultam, de bezzeg a bolt előtt volt egy minimális sor.

Miközben ott vártam egy puffanó hangot hallottam, először körbenéztem ,de nem láttam semmit és úgy tűnt rajtam kívül senki nem hallotta. Már hagyni is akartam az egészet a fenébe, csakhogy egy újabb hang törte meg a csendet. Néhány kő vagy kavics gurulása, akaratlanul is odafordítottam a fejemet. Ahogy gondoltam csak néhány kődarab volt, viszont láttam ott mást is.

Egy lábat. Ennyi volt az egész egy láb meg egy szandál, még azt se tudtam megállapítani, hogy milyen nemű emberhez tartozik az a láb mégis valamiért felkeltette a kíváncsiságom.

Lehet valamiféle természetfeletti megérzésem volt, de valószínűbb, hogy csak tudat alatt valamiféle kifogást kerestem, az unalmas vásárlás elkerülése miatt.

A lényeg, hogy úgy döntöttem megnézem mit csinál a titokzatos láb tulajdonosa. Ha esetleg megsérült segítek neki, ha menekül valaki elöl akkor elkapom és kérdőre vonom. Vagy legalábbis ez volt a tervem...

**Uchiha Kagami** Szomb. Feb. 06 2021, 15:47

/Kyoya - Teremtés/

//Az események felgyorsítása és azoknak dinamikája miatt a poszt a szokottnál rövidebb lesz, hogy éreztessem ezáltal a kialakult helyzetet//

Megközelítetted a kilógó szandált; furcsa volt, az szentigaz. Mintha baljós események vették volna kezdetüket, a megérzéseid ezt sugallták. Shinobi voltál és mint shinobi, a megérzéseitekre sokszor, tán a kelleténél többször is hagyatkoztatok, azonban most ez az érzés nem hagyott alább. A valóságban nem, de számodra olyan volt, mintha besűrűsödött volna a sötétség, mintha a levegő is állottabb és fojtogatóbb lett volna, mint mikor alvás közben a sensei-etek a közös szobába szellentett és ablakot nem nyithattatok a vihar miatt. Idegszálaid megremegegtek és ahogy mentél, a környezetedre is jobban odafigyeltél. A guruló kövek megálltak, de hallottál még egy tompa puffanást is. Vajon mi lehetett az? Ebben a faluban nem kellett volna, hogy ilyen furcsa események történjenek, nem volt senki egymás ellensége. Mindenkit egy cél vezérelt, az pedig nem volt más, mint a falu újjáépítése, kerül, amibe kerül. Sosem láttott összefogás volt a civilek között és bármennyire is voltak bizalmatlanok veletek, ettől függetlenül elfogadták... bár talán inkább megkövetelték... a segítségeteket.

Tehát megközelítetted a szandált, ami kilógott. Távolabb volt a bolttól, de nem olyan távol, hogy ne lehessen látni a sort és a fényeket, hiszen mégiscsak észrevetted a lábbelit. Amint odaértél, valószínűleg megállhatott benned az ütő. A szandál egyértelműen shinobik által viselt szabványnak tűnt, "kincstári" ruhadarabnak, ha úgy tetszik. Láb is tartozott hozzá, a lábhoz test, a testhez végtagok és fej. Bár kisebb-nagyobb kövek voltak rajta, színtisztán láttad, hogy egyik genin társad, Sachiko feküdt ott; fején behorpadt a kumogaurei felségjelzésű fejpánt, alóla vér szivárgott, mely befetette teljes arcát. Szemei élettelenül meredtek a csillagos égre, bármeddig is nézted, nem pislogott egyszer sem. Első ránézésre is könnyű volt megállapítani: Sachiko halott volt.

Persze, mint shinobi, értelemszerűen azért meg is akarhattad vizsgálni a testet. Amennyiben így tettél, akkor rájöhettél, hogy Sachiko tényleg halott: nem volt pulzusa, nem lélegzett és fejsebén kívül, oldalt, a szívénél volt egy szúrás. Egyenes, mintha egy kunait szúrtak volna bele szívébe és húzták volna ki rögvest. Az újjáélesztés itt már nem segíthetett, ha megpróbálkoztál a mellkaskompresszióval, az oldalsó seben a vér sugárban folyt kifele minden egyes nyomásnál. A fiatal genin a halálát lelte és egyértelműen gyilkosság áldozata volt, ezt te is meg tudtad állapítani. A kérdés már csak az volt, hogy ki ölte meg, miért ölte meg... és persze az, hogy mit fogsz tenni. Sok lehetőség állt előtted, de vajon jó ötletek? Visszamenni a csapathoz és itthagyni a testet, vagy vinni a testet? Esetleg elkezdeni saját szakállra a nyomozást? Vagy valamelyik falusinak szólni, hogy menjen oda? De mi van, ha épp az ölte meg Sachikot? Dilemmák sokasága és neked kellett döntened arról, hogy mi a helyes most. Ha volt helyes döntés persze....

Ajánlott tartalom