Re: Kumogakure Kapuja

**Senju Tobirama** Szer. Nov. 08 2023, 16:19

Futárszolgálat

Utasításokat kaptatok annak érdekében, hogy Kumogakure segítségére legyetek. Megérkezve elétek tárult a Felhők közt rejlő falu teljes szépsége. A renoválás már szinte teljesen kész volt. Köztudott ugyanis, hogy a nem annyira rég véget ért háború végső csatája itt volt, nem messze. A csata alatt az egyik bevetett Bijuu pedig szinte teljesen letarolta a falut magát. Ahogy megérkeztetek az idegen utcákra, a kapunál kérték az adataitok, majd miután beregisztráltak titeket szállást kaptatok a falu költségén. Az első érkezőnek így akár egy kisebb nyaralással is felérhetett ez, ám tényleg csak kicsivel, hisz két-három napon belül mindenki megérkezett. Egy helyi shinobi gyűjtött titeket össze, s a kapuhoz vezetett. Szekereket, futárokat láttatok megpakolva, készen az indulásra. Egész pontosan kettő nagyobb és egy kisebb szekér volt. Utóbbi feltehetően csak az ellátmány szállítása végett volt ott. Egy másik Kumogakurei figyelte a rakodási műveleteket, majd ahogy megérkeztetek felétek fordult. Barnás bőr, fehér haj... Igazi Villám lakos.
-Hát üdv mindenkinek...- Köpte ki rágóját a földre. -Mint azt már sejthetitek ezeket kell elkísérni. Bármi van az úton, a mi felelőségünk megvédeni... A rakományba benézni tilos... tekercsek, ládák, borítékok zárva maradnak. Értem?- Magyarázta a maga flegma, közvetlen stílusában. -Helyileg a fővárosba megyünk, a shinobikat kezelő új hivatalba vagy mi az isten az...- Tekintete ekkor kicsit zavart lett, mintha valamin gondolkozna. -He' srác, te igen ott... dobd már meg őket engedélyekkel... de ma ha lehet.- Szólt oda a férfinak, aki odavezetett titeket. -A nevem amúgy Torigawa, én is veletek fogok cammogni. A rossz hír, hogy ennyien vagyunk erre... a jó hír, hogy ha minden jól megy, akkor elég rutin küldetés lesz. "A" pontból "B"-be és kész. Ami bonyolítja kicsit a dolgot, hogy a rakomány nem csak tárgyak összessége... néhány papírtologatónk is van... Őket is preferálnák, ha élve szállítanánk le.- Érkezett vissza a másik a kért okmányokkal. -Na végre... Tehát: Ezek az engedélyek legyenek meg. Ezeket kell felmutatni akárhova is megyünk. Ez tanúsítja, hogy hivatalos ügyben megbízott küldetéses.... A lényeg hogy legyen meg, mer' nézik. Akinek nincs meg az ellenőrzési pontoknál, az fordul vissza fizetség nélkül. Továbbá tisztázni való... Én megfigyelni vagyok, bármi van ti intézkedtek, én max kisegítek és biztosra megyek, hogy minden oké. Kérdés? Nincs? Szuper.- Indult meg jelezni a karavánnak, hogy indulhattok.

A kissé furcsára sikeredett ismertető után kivonult a karaván, megindult az útjára. Kanasabi-tól északra fogtok menni, több napos út, tekintve a karaván sebességét. Az ország egyik legészakibb pontja tehát a cél, ám ti sajnos gyalogolni kényszerültetek. Ez nem teljesen igaz a kísérőtökre, aki az egyik lovasszekér hajtója mellé pofátlankodott be, s keresztbe tett lábbal, hátra dőlve élvezi a kocsikázást az egész eddigi úton. A szárazság új fokát érte el a nap, a levegő akár a pergamen, ám gondoskodtak arról, hogy pár hordóban legyen elég víz mindenkinek. Feltehetőleg az esti megállóknál fogják feltölteni. Pár óra elteltével, mikor a nap már lefelé ívelt, ám az este még messzinek bizonyult, továbbra is csupán egy idilli utazásnak tűnt az egész. Páran akár meg is kérdeztétek magatoktól, minek kellett erre bárkit felbérelni? Ekkor volt, hogy az elöl haladó szekér egyszerre csak megállt. A hirtelen mozdulattól Torigawa kiesett helyéről, egyenesen egy útszéli gödörben felgyűlt pocsolya mellé.
-Na ezt hívják szerencsének.- Tápászkodott fel, leporolva magát. -Ez most mi a franc volt?- Jött egyből a felcsattanó kérdés a sofőr felé.
-Kilazult az egyik kerék, helyre kell tenni.- Bökött a szekér hátulja felé mogorván miközben pipájának alját tartotta. A jobb hátsó jól láthatóan kilazult, szinte 45 fokos szögben állt már. Nem kell sok szakmai tudás, hogy tudja valaki, ez sokat így nem bír ki, azonnali orvoslást igényel. -Reméltem, hogy kibírja, de úgy fest nem igazán. Max egy óra.- Utalt a javítás időtartamára és pattant le a kocsi elejéről. Úgy festett tehát, hogy a nem túl mozgalmas napotokon most egy kis üresjárat jön. Persze ez nem jelenti azt, hogy a figyelmetek lankadhat.

/Határidő: 2023.11.22.//

**Kinshu** Szomb. Nov. 11 2023, 18:03

Hosszú idő telt el mióta végeztünk a Shindaios küldetéssel. Azt hittem, hogy sikerült megállítanunk őket, de végül réjöttem, hogy maximum is csak a szervezet egy részét sikerült felfednünk és végezni vele. Sajnos már túl késő volt és ezt valószínűleg Oonoki is tudta, mert ténylegesen sosem tudta visszafoglalni a Kage széket. Aztán ahogy telt múlt az idő csak nem kaptam szinte semmilyen küldetést pár felderítő misszión kívül és végül egy szép napon meg is érkezett egy álarcos kollégán keresztül az üzenet, hogy Iwagakure is államformát vált. Pontosabban ez csak az én értelmezésem volt. Az üzenet abból állt, hogy be kell mennem eligazításra a központba. Amikor megérkeztem egy félre eső helyiségben elmagyarázták, hogy mi a helyzet. A Damiyou átveszi az irányítást Iwagakure fölött és mostantól minden Shinobi konkrétan neki tartozik a hűségével. A Kage szerepköre ezzel gyakorlatilag egy bábbá minősül vissza és ő fog jelenteni személyesen a földes úrnak. természetesen a küldetéseket továbbra is a mindenkori Kagetól fogjuk kapni, de mi ezentúl a Damiyounak tartozunk elszámolással.
Azonban akkor és ott aki úgy dönt az szabadon elhagyhatja a falut sértetlenül, de akkor elveszíti az iwagakurei rangját lakását és mindenét, így a föld országának állampolgárságát is és avval járó jogokat. Azt hiszem nem is kellett sokat gondolkoznom. Én nem ezeknek a férgeknek tettem hűségesküt, ezért az egyik első voltam, aki levette a maszkját és a hitai atéját átadta a parancsnoknak, majd elindultam haza, hogy össze szedjem az összes holmimat amit magammal tudok vinni. Szerencsémre nem maradtak sokan életben akik tudtak róla, hogy milyen technikával is rendelkezem valójában és nem kockáztathattam azt, hogy esetleg elkapnak és azt csinálják velem mint Kamikoval. Így hát amíg azt szabadon tehettem inkább elhagyom a falut...
A cuccaimat természetesen kipakoltam a házból és elrejtettem valahol ahol, remélhetőleg mások nem fogják megtalálni vagy éppen keresni. Hátha egyszer valaha visszatérek Iwaba és szükségem lesz rá. Most viszont nyakamba vettem a horizontot és valami újat kezdek el. Elsősorban gondolnom kellett arra, hogy mostantól meg kell küzdenem a pénzért. Nyilván új mesterséget most nincs időm megtanulni, ezért elvállaltam egy megbízást, ahol Vándor shinobik jelentkezését is várták. Amúgy elég jól fizetett és talán még új kapcsolatokat is építhetek.
Egy héttel később már éppen megközelítettem Kumogakurét, amikor kezdtem észrevenni a környező hegyeken a hiányos növényzetet. Azt hallottam, hogy háború utolsó és egyben egyik legnagyobb csatája itt volt, de azt nem gondoltam volna, hogy ez ilyen nyomot hagy a földeken és az élővilágon. Konkrétan a puszítás kézzel fogható volt, nem hallottam sem a bogarak sem a madarak zaját... A falut azért már úgy látszik a távolból is, hogy sikeresen renoválták.
A főkapunál beregisztráltam és így meg is érkeztem egy jó nappal a küldetés előtt. Lesz egy kis időm szétnézni legalább.
Ez a nap nagyon jó volt mintha nem is történt volna semmi és nem szakadt volna apró darabjaira az életem. Turistáskodtam egy kicsit, de aztán hamar elment ez a nap és végül elérkezett a másnap és a gyülekező. Érdekes kis shinobi csapat gyűlt itt össze. Volt itt más nemzet képviselője és vándor is.
Ezek után Torigawa tartott nekünk egy érdekes eligazítást. Lényegében ha jól értelmezem mi csak fogdmegek leszünk ezen a küldetésen, de nekem ezzel nincs semmi problémám. Végtére is azért jelentkeztem, hogy kevesett kérdezzenek és minél többet fizessenek. Elindultunk a városból és mi shinobik a szekerek mellett mentünk egész szépen haladtunk az első pár órában, aztán valamiért elöl megállították a karavánt. Csak annyit láttam, hogy Torigawa leborult az egyik első szekérről... meg is mosolyogtam. Aztán pár perc múlva eljutott hozzánk is az információ, hogy az egyik első szekérnek a kereke majdnem kitört és cserélni kell. Ez legalább egy órát fog igénybe venni. Na jó legalább egy kis kaja szünet. Megtámasztottam az egyik szekér oldalát és elővettem az egyik szendvicsemet, majd figyeltem a többieket.

**Yagami** Vas. Nov. 19 2023, 00:08

Egy újabb semmit mondó pillanatban érte a reggeli napfény Yagami éjfekete hajkoronáját. Igaz a háza előtt lévő terebélyes fa igencsak jó árnyékkal szolgált, de a napsugaraknak ezen a reggelen nem lehetett parancsolni. Áttörte magát a sűrű lombkoronán, át az ablakon, kikerülve a függönyt, egyenesen Yagami szemébe. - Oh, hogy raknád telibe a … - hallatszódott a fiú éppen a legszebb álmából ébredő hangja. - Ez is egy jól elcseszett nap lesz! - nyugtázta magában, mikor végérvényesen is kiment az álom a szeméből. Sok ideje nem volt siratni az elmulasztott, alvást mert egy kopogás a régi bejárati ajtón megzavarta a napfénnyel való hadakozását. - Szabad! - kiáltott a fiú, de nem érkezett válasz. - Azt mondtam, hogy szabad! Süket vagy, vagy mi? - úgy tűnt az alapjáraton nyugodt természetű fiúból ez a mai reggel kihozza az állatot. Az ingerültebb beinvitálásra sem érkezett reakció. Yagami, valószínűleg a kialvatlanság miatt teljesen dühbe gurult és egy kunait vágott az ajtóhoz, olyan erővel, hogy az átszakította a falapot, és közvetlenül utána egy második kunait pedig a frissen kihasadt lyukon dobott ki. - Eddig volt esélyed. Most már mindegy. - mondta, majd vett egy mély levegőt, hogy lenyugodjon, mert hirtelen ő sem ismert magára. Kinyitotta az ajtót és nem talált kint senkit, csak a kunai késeit az ajtóba állítva miközben egy levelet tartanak. - Ez meg mi a … nem nyugi..huh. - nyugtatta magát, majd levette a levelet a két kunait és bement. Kibontotta a levelet és az abban leírtak szerin cselekedett. Összepakolta a felszerelését és leellenőrizte a bábját. Miután minden rendben volt elindult, hogy minél hamarabb Kunogakuréba érjen, hiszen a küldetése oda szólította.

Amilyen gyorsan csak tudott a villám országbéli ninja faluba ért, és ott hivatalosan bejelentkezett, majd meghallgatta az eligazítást. Átvette az okmányokat a kellemes természetű küldetésvezetőtől, ám közben érezte, hogyha ez a fickó nem vesz vissza a flegmaságból, akkor rövid időn belül macska kaját csinál belőle. Nem volt mit tenni, egy küldetés az küldetés, a siker számít, nem az idióták az úton. A fontosnak titulált dokumentumot a műkarjában lévő tárolóba helyezte és várta az indulást. Indulás után nem sokkal elkezdett melegedni az idő, ám Yagamit ez túlzottan nem zavarta, hiszen ahonnan ő jött, ott ez mindennapos. Igyekezett odafigyelni mindenkire aki érzékenyebben reagál az időjárás viszontagságaira, ha kellett akkor árnyékot adott, ha kellett akkor vizet vitt a karaván tagjainak. Ez a küldetés nem tűnik nehéznek, ám megtanulta, hogy soha ne lankadjon a figyelme, és ne becsüljön alá senkit, hiszen őt is mindig alábecsülik, és pontosan tudja, hogy ebből mekkora előnyt lehet kovácsolni. A nap már elhagyta a legmagasabb pontját és kezdett az idő egy kicsit enyhülni, mikor a sors, karma, vagy nevezzük bárminek úgy hozta, hogy a kis pökhendi vezető lepottyant a szekérről. Sajnos a pocsolyát egy pár centivel kikerülve igaz, de azért Yagami lelkét egy kicsit simogatta a látvány. Ekkor szembesültek vele, hogy az egyik szekér kereke nem éppen látja már el a funkcióját. Yagami nem volt rest, mivel amúgy is szeret bütykölni, hiszen a saját bábját is ő tartja karban ezért oda sietett és felajánlotta a segítségét. Igyekezett a legjobb tudása szerint cselekedni és közben leellenőrizve, hogy nincs-e idegenkezűségre utaló jel a keréknél. Abban az esetben ha bármi olyat találna, ami arra utal, hogy azt a kereket valaki szándékosan rongálta meg, hogy az út ezen szakaszán a karaván megálljon azonnal a lehető legdiszkrétebben jelzi ezt a vezetőnek, hogy ne keltsen pánik hangulatot, és a biztonság kedvéért a szerszámok közé teszi a bábját tartalmazó tekercset.

**Azumi Yuurei** Kedd Nov. 21 2023, 20:14

Az Othona közelében járt, hosszú ideje már, és ezeket a hegyeket utoljára megpillantotta a nagy háború előtt. Mielőtt még a parázs első szikrái erőre kaptak volna, felperzselték az addig ismert világot. Elhagyta a falut, hogy vándorok életét élje. Az oka igen egyszerű volt, miért választotta ezt az életet. Meg akart találni valamit, ami már régen elveszett. Vállalt egy lehetetlen küldetést önként magára.

Most, hogy egy sziklás párkányról figyelte a tájat, amire egy vékony ösvényen jutott fel, az emlékek szinte megtámadták. Önkéntelenül is felidézte magában a táj szépségét. Most csak a kopár sziklák meredtek az égfelé. Mint az óriások törött fogai. Az életnek, ami akkor itt burjánzó volt, most alig van nyoma. -Háború sosem változik. Újra és újra ugyan azokat a hibákat követlyükell -
Megigazította köpenyét, majd felszerelését magára aggatva elindult az ösvényt követve. Még csak kora reggel volt, a nap épp felkelt. Ezért óvatosan kellett haladnia. A pára, ami lecsapódhat nedvesen, csúszóssá teheti a sziklás utat. Egy-egy meredek lejtő igazán veszélyes is tud lenni. Megfáradt testét és lelkét feltöltötte az ismerős táj látványa.

Ahogy közeledett a falu felé, a táj átalakulása ellenére ismerős tárgyakat véltek felfedezni. Vagy csak azt hitte, ismerős a környezete. Késő délután volt már, amikor elért a kapukat. Jelentette, hogy itt van a kapu őrségnél, ez nem változott semmit. A háború előtt is bevett szokás volt ez. Természetesen enélkül is be lehet lépni, de neki nincs mit rejtegetni és bujkálni sem szeretne.

Mivel mindent felszámolt, és ha él is valaki a faluban, élt múltjából valaki nem akarta látni. Túl sok lett volna a kérdés, merre járt és mit csinált? Voltak olyan kérdések és történések az életében, amire nem akart válaszolni.
Kibérelt egy szobát, nem nagyot, csak egy kicsit, ami céljának éppen megfelelő. Még az éj leszállta előtt elrendezte a dolgokat, ami miatt ide jött. Így már munkára is jelentkezhetett, ami a vártnál egyszerűbben ment. Egy shinobi kereste fel másnap, hogy a kapuhoz vezesse. Szekereket látott, amiken éppen pakoltak, az eligazítás eléggé érdekes volt. Tisztán érthető és értelmezhető volt, nem bonyolította túl Torigawát. Miközben szavait hallgatta az idegennek, köpenyén igazított, miközben változatlanul a fejét kicsit lehajtva tartotta. Csak fekete hajának néhány tincse kandikált ki a csukja alól. A többieket csak futólag mérte végig a távolból. Akárkik is legyenek, erre a munkára most társak. Csak ez nem jelenti azt, hogy mindenkiben bízhat. A jelen bizonytalansága miatt nem árt az óvatosság.

Egészen régen gyalogoltak, de ez nem zavarta. A hőség és a szárazság már más volt. A köpenye némi védelmet adott a nap sugarai ellen, de a hőség attól még ostromolta. A víz, ami friss volt ugyan, de hűvösnek nem épp mondható, enyhítette a hőérzetét. Kész szerencse, fázós és úgy vonzódik a meleghez, mint pillangók éjjel a tűz fényéhez.

Amikor a kedves vezető elesett a kerék miatt, ajkai a csukja homályában apró mosolyra húzódtak. Nem volt talán a világon legjobb nyomolvasó. Vándorlásai során a koszon kívül más is raggadtrá. Szekérnek támaszkodott mikor megálltak, de most elindult kicsit körbe nézzen. Az utón. Letérdelt és szekerek nyomát meg érinti. Majd, ha az úttesten vannak kövek igyekszik elrendezésükben keresni valami rendszert. Nem egy kiképzett nyom olvasó igy lehet elsiklik valami felett. Ettől függetlenül igyekszik alaposan meg figyelni környezetét. Bármit is találna, ami gyanúra adna okot, valaki igy rendezte az egészet. Azt jelzi a többieknek. Nem valószínű most akarna bárki valami ártó dolgot a szekerekkel és a díszes társasággal. Mert még friss és kipihent mindenki. Viszont aki elbiza magát magátt és csak legyint, épp az fog legnagyobb bajba keveredni hanyagsága miatt. Mivel eddig senki nem szólította meg kutakodása elött és utána sem. Nincs oka beszélgetésbe keveredni az útitársaival. Inkább csak szürke szellemként lépdel és igyekszik alaposan megvizsgálni mindent.

**Hamada Fuyu** Csüt. Nov. 23 2023, 22:28

A hideg szél, mi a fehér tájon haladt át, enyhe hópermetet sodort magával a távolba. A Hó Országának jellegzetes tája, ismerős fehér pompaként borította be a tájat a látképben. Ez volt az a táj, melyet Fuyu úgy ismert már. Ismert és szeretett. Tekinteté végig pásztázta a tájon és még egyszer utoljára elraktározta ezt a fagyos gyönyört a tudatában. A friss hó miatt, érintetlennek tűnő tájat, lassan, de biztosan maga mögött kezdi tudni, ahogy egyre jobban és jobban közelíti meg az országhatárt. A fagyott hó és jég, mi többségében az országot borítja lassan, de biztosan kezdett átalakulni tengerparti tundrára. Persze az időjárás továbbra is zord és fagyos volt, de a levegő hidegjébe be-beúszott a sós tenger félreismerhetetlen illatának zamata. Ez a felismerés azonban nem igazán nyugtatta meg a fiatalabb kunoichit, sőt rossz száj íz kezdett el felgyülemleni a szájában.
A tudat, hogy lassan maga mögött kell hagyni az ismerős tájakat, az otthon biztos mivoltját, az ismerős arcokat egyfajta furcsa bizsergésként járta át a testét, és egyáltalán nem élvezte ezt. Nem először volt már távol az otthonától és alapjáraton nem szokott neki különösen gondot okozni ezen kiruccanások. De a Sunagakurei Chuunin vizsga szembesítette, hogy mennyire kellemetlenül is érzi magát ezen ellentétes klimatikájú nemzetekben. Erre mi következik most? Önként kellett jelentkeznie egy határon túli feladatra, mely a Villámok Országának területéről indul. Az ország, melynek területén oly hőség őrjöng, mi egy nemzet népének bőrét alakítja át.
Fuyu sóhajtva nyitja szét fémlegyezőjét, elrejtve arcának vonásait, ahogy az élezett pengék fölött nyugodt tekintetét a kikötővárosra emeli. Az apró kikötőtelepülés szélén megannyi ég felé meredező, ide-oda ingó árboc jelezte azt a pár hajót, mi a város kikötőjében pihen meg. Egy pillanatig nézett csak le az alant elterülő tájra, majd mintha semmi se zavarta volna meg útját, tovább indult célja felé.

-=-

Kumogakure sziklás, erdős vidékeit átjárva Fuyut bőrét erősen perzselte az ország mediterrán éghajlata, és aki jól ismerte, talán fel is fedezhette porcellánarcán a bosszankodás apró mozdulatait, melyet a küldetés okozott számára. Szüntelenül legyezte magát legyezőjével, miközben türelmesen várta a gyülekező csoportot. Utolsók között érkezett, így nem emelte volna akkor se panaszra a hangját az esetleges késők esetén, ha esetleg órákat kellett volna várni. De alapjáraton jártas volt a shinobi és az üzleti ügyekben is, így pontosan tudta hogyan viselkedjen ilyen szorultabb helyzetekben is. Mikor végül pedig mindannyian összegyűltek végül, végre valahára megkezdődött az eligazítás.
A számára kellemetlen hőség bár zavarta, mindez nem hagyta, hogy kiüljön arcvonásaira. Öltözéke kissé szokatlan lehetett a jelenlévőknek, hisz öltözéke alapján előbb tűnt volna a segítőket szórakoztató gésának, mint kunoichinek, de figyelmének összpontosítása és a kimonóját összekötő kék öv alatt megvillanó hó országát jelölő pánt azért sok mindent elárult. Természetesen azért a szemfülesek ebből azért több nyomról is észlelhették, hogy nem idevalósi, hisz hófehér bőre, fehér-kék színekben pompázó ruhái és tiszta jeget formázó díszei nem igazán a helyi kultúrához illő összetételek.
Az eligazítást követően az utasítások kiadásra kerülve, rövidesen meg lett kezdve a küldetés. Fuyut meglepte, mennyire szótlan, már-már idegenkedő csoporttal hozta össze a sors, de mivel úgy tűnt társai se szeretnének társalogni, így egyelőre ő maga is csendes maradt. Furcsa is lehet, hisz alapjáraton szeretett csevegni, lévén a csevegéssel is rengeteg információ nyerhető ki a helyiekből, viszont a hőség és szárazság kombinációja nyomán erősen kényelmetlenül érezte magát az út során, így a lehető legkevesebb száraz hőt szeretett volna hideghez szokott tüdöjébe juttatni.
Az út maga eseménytelenül zajlott így, bár jóval fárasztóbbnak érezte a szélsőségek nyomán, mint alapjáraton érezte volna. Két társával ellentétben azonban ő nem találta annyira viccesnek, mikor a szekér hirtelen megbillent. Magának való vezetőjük lehuppanását és a közelgő hírek kissé nyugtalanította a hó országbeli kunoichit. Pillanatnyi figyelmet adóztatva a környező csapattársainak rövid úton nyugtázta, hogy ki miképp áll a helyzethez.
Meglepődve veszi észre, hogy mennyire megy mindenki a maga feje után, de igazából, mivel nem lett utasítás szerint csapatvezető, annyira nem is meglepő az egész szituáció. Így hát Fuyu némán emeli a tekintetét inkább a környező tájra, gyanús mozgásra, vagy rajtaütésre utaló tevékenységeket keresve. Lévén a helyzetüket ez egy kitűnő rajtaütési pozíció lenne azoknak, akik az általuk védendő objektumokra fáj a foguk, így a jeges kunoichi nem igazán hagyta lankadni a figyelmét. Ha végül nem lát mozgást a távolban, úgy legyezőjét széttárva, hátát finoman a kocsi ajtajának dönti, a hasonló mód pihenő shinobi társa (Kinshu) közelében. Gyengéd, tiszta hangján felszólal, miközben a legyezők eltakarják ajkainak mozgását. Hangja elég erős, hogy a bent lévő írnokok és közeli társai érzékeny shinobi füle is meghallja, de nem elég hangos, hogy messzebb eljusson.
- Egy órán át sajnos várakoznunk kell egy sérült kerék miatt. Remélem, minden rendben van, benn uraim. – érdeklődte meg finoman benn a helyzetet.
Bár nem tudta, hogy mennyi információ „publikus” a szállítandó „áru” mibenlétéről, de amíg teheti, szeretné titokban tartani bent a jelenlévők kilétét, de ettől függetlenül azért aggódik, hogy nehogy történjen a védett személyeikkel valami.
Végül azonban abban az esetben, ha jól láthatóan támadás érné őket a kényszerpihenőjük közben, úgy a Hyoton Domu // Jégdóm technikát alkalmazva különítené el a kocsit a külvilágtól, miközben ő maga megpróbál a létrejött jégkupola tetején megállva készenlétben maradni. Természetesen ezzel azt érné el, hogy esetleg a kocsin pihenő társát (Kinshut) is bezárja, de így legalább a belsős támadások elől sem kéne félteni a védett személyeket. De remélhetőleg nem lesz rá szüksége.

Esetleges támadás esetén használt technika::

**Senju Tobirama** Kedd Nov. 28 2023, 18:31

/Futárszolgálat/

A nyomokat szinte hiába vizslattátok. A szekér nyomai nem mutattak több információt... gyanúsan elhelyezett kövek, akadályok sem tarkították a poros földet, így semmi szándékosan okozott kárra utaló nyomot nem találtatok. A kerék megvizsgálása során ütődéseket láthattatok, ám azok eredete sem utalt egyértelműen rongálásra... hogy a felverődő kövek és az idő kombinációja, vagy valamiféle tompa zúzó szerszám okozta a károkat, az nagyjából kivehetetlen volt. A sofőr alá stócolt a szekérnek, majd megkezdte a javítási munkálatokat. Az események azonban gyors ütemben kezdtek zajlani. A ruháját leporoló Torigawa hirtelen egy éles szisszenést hallatott, mögötte pedig egy shinboi állt. Az ifjú shinobi mellkasán keresztül előbukkanó pengét alig láthattátok csupán, mire az ellenséges shinboi eltűnt. Feltehetően a shunshin no jutsut alkalmazva. Torigawa élettelen teste hullott a porba, kifolyatva vérét a száraz talajra. Egy kicsit felmérve a terepet láthattátok, hogy a pocsolya immár sehol se volt. Csupán egy gödör, melyben ezeddig megbújt támadótok. Most eltűnt, ám nem tudhatjátok mikor csap le legközelebb. Ezen események alig egy másodperc alatt zajlottak le... előtűnt, szúrt, eltűnt... Vajon hová tűnhetett? Mi lehet a célja, s mikor csaphat le ismét? Fuyu létrehozta az ilyen esetekre tervezett dóm technikáját, mely alá, ha ez idő alatt ki nem mozdult, akkor Kinshu is benne rekedt. Mivel senkinek nem volt jó rálátása a történtekre, s csupán a merénylet eredményét láttátok leginkább, beazonosítani nem tudtátok, hova is mehetett a férfi... A földbe olvadt, vagy csak egy shunshinnal bebújt az egyik fa mögé? Talán vagytok annyian, hogy utána nézzetek minden lehetőségnek.

A szállítandó személyek pontosan kicsit mozgolódtak, ám realizálták, hogy ha előjönnek, úgy talán nagyobb veszélybe, s mindenképp a ti utatokba fogják találni maguk. Megmentőink akadályozása pedig nem feltétlen okos döntés. Ugyan nem telt el sok idő, ám a csend feltűnő, nem hallani mocorgást. A támadó vagy elment, vagy nagyon jól rejtőzködik.

// A segítő NJK meghalt, a továbbiakban magatokra vagytok utalva. A sofőrök tudják az utat, illetve ti magatok is találhattok a kocsikon jelölt térképeket, miken végig jelölték a tervezett utat. //

Határidőt most nem adok, ám ha hamarabb írtok, hamarabb kaphattok választ is.

**Yagami** Hétf. Dec. 04 2023, 23:59

Yagami a keréknél semmilyen idegenkezűségre utaló jelet nem talált. Feltételezhetően csak a szekér kora, és az út állapotának a közös gyermeke lett ez a hiba. Míg igyekezett a kocsis segítségére lenni az események nem várt fordulatot vettek. Egy pillanatra nem figyelt oda, lankadt a figyelme és a kumogakurei ninja, aki feltételezhetően ennek a csapatnak a megbízott vezetője volt, holtan esett össze. Yagami tényleg csak egy szempillantásnyi időre nem koncentrált és ezután csak kapkodta a fejét. A közelében lévő "társai" mind érzékelték azt, hogy történt valami, és mindenki ennek megfelelően cselekedett. Yagami értetlenül állt a földön holtan fekvő férfi mellett. Igyekezett mindent szemügyre venni és ezután a felismerés, mint villámcsapás hasított bele. ~ Hogy az a...~ vetett egy pillantást az eddig vízzel teli kis mélyedésre az úton. Ekkor állt össze neki a kép, hogy egy borzasztóan nyilvánvaló dolog felett sikerült elsiklania. Nem tűnt fel neki, hogy a nap a legmagasabb ponton van, az időjárás szélsőséges, borzasztó a hőség, ám az út egy pontján mégis felgyülemlett egy pocsolyányi víz. Annyira természetesként kezelte ezt az időjárást, hiszen ehhez volt szokva, hogy a mindennapinak tűnő jelenség nem ütötte meg az ingerküszöbét. Ekkor vált számára világossá, hogy ez nem egy egyszerű A-ból B-be kirándulás lesz, hanem egy komoly figyelmet igénylő, veszélyes küldetés. Magát kezdte hibáztatni, hiszen viszonylag közel helyezkedett el az eseményekhez, mégsem volt képes reagálni a dolgokra. Figyelmetlensége, mondhatni, könnyelműsége egy társuk halálához vezetett. Igaz a halott férfi érdekes személyiséggel rendelkezett és nem volt éppen egy mindenki kedvence fajta, ám Torigawa nem érdemelte meg, hogy így érje a vég. Yagami fejében összecsaptak a hullámok. Egy érzelmi hullámvasúton ment keresztül a másodperc tört része alatt. Sajnálta a halott társát, hiszen biztosan neki is voltak álmai, tervei az életben. Biztosan szeretett volna szerelembe esni, családot alapítani, ám ezek a szép remények egy pillanat alatt szerte foszlottak, éppen úgy ahogy a merényletet elkövető is. Miután lelkiekben elmorzsolt egy könnycseppet a halandó élet múlandóságának oltárán azonnal jeleket kezdett keresni. Körbe tekintett és... a semmi az az nem sok, de még annyit sem látott. A merénylő amilyen gyorsan lecsapott olyan gyorsan távozott is. A fiú érezte, hogyha továbbra is mindenki megy a saját feje után akkor előbb, vagy utóbb mindenki hasonló sorsa fog jutni, mint Torigawa. Úgy érezte, hogy meg kell tennie az első lépést abba az irányba, hogy az elbillent mérleg nyelve, ha nem is feléjük, de legalább egy kicsit visszabillenjen. - Úgy tűnik, hogy lesből csaptak le ránk, és elvesztettük a vezetőnket. - jegyezte meg az amúgy egyértelmű helyzetet. - Csapatmunka hiányában mi is erre a sorsra fogunk jutni, szóval rendezzük a sorainkat, és jelöljünk ki egy vezetőt, aki koordinálja a mozgásunkat! - védelmét közben nem engedte le igyekezett szemmel tartani mindent, nehogy egy hasonló eset megtörténjen. A kocsikban utazók egyelőre még nincsenek közvetlen veszélynek kitéve, feltételezhetően azért, mert a merénylő nem vette észre őket, ezért a legjobb döntés a "csapat" száméra az lenne, ha ezt titokban is tartanák, és igyekeznének úgy alakítani a dolgokat, hogy ez a fontos információ rejtve maradjon. Yagaminak egymagában nem volt beleszólása a dolgokban, hiszen nálánál jóval képzettebb shinobikat is erre fújt a szél, így önszántából semmiféleképpen nem jelölte magát vezetésre, meg amúgy is, egy genin, mint csapatvezető? ~ A merénylő a pocsolyában bújt el és ott várt minket. ~ gondolkodott és igyekezett kikövetkeztetni valamit. Eszme futtatása addig jutott, hogy valószínűleg egy képzett shinobival állnak szemben, hiszen a víz ilyenfajta manipulálása komoly tudást, és gyakorlást igényel. Tudta nagyon jól, hogyha egyedül találná szemben magát a támadóval, akkor nem sok esélye lenne. Tekintetével továbbra is a környezetet pásztázta, hátha észreveszi, hogy valaki figyeli őket. Igyekezett nem elkövetni azt a hibát, mint az imént. Bízott abban, hogy szavai elérnek a többiekhez és az eddigi "mindenki megy a feje után" felállást átveszi egy komolyabb formáció. Abban az esetben ha esetleges támadás érné őket, tantoival igyekszik megvédeni magát, illetve a kocsisokat és az értékes rakományt.

**Kinshu** Szomb. Dec. 09 2023, 15:15

Az események nagyon felgyorsultak mikor még csak azt hittem, hogy éppen elkezdtük a küldetést. Nem tudom, hogy talán az lehetett az oka figyelmetlenségemnek, hogy nem rég vesztettem el a nemzetemet, az egész identitásomat, vagy talán csak az, hogy már ennyire elvesztettem a hitem mindenben?! Igazából felesleges is kifogásokat gyártani. Bele estem az első hibába amit ANBUként tanítottak nekem. Nem figyeltem kellőképpen a környzetemet és ez most végzetesnek bizonyult. Torigawa holtan rogyott össze és már csak azt láttam, hogy halálos sebével össze esik és többé nem kel fel. Jó rálátásunk nem volt a történtekre, mivel nem úgy helyezkedtünk el, ahogy az a nagykönyvben megvan írva. Odaléptem közelebb a többiekhez és gyorsan előálltam egy javaslattal. Az előttem szóló jól mondta. Ki kell találnunk a hierarhiát, most meg aztán főleg, hogy Torigawa meghalt. Eddig valamiért tőle vártam, hogy majd osztogatja a parancsokat, de most már nem osztogatja soha többé.
- Rendben ezzel én is egyet értek, hogy ki kellene neveznünk valakit aki megtervezi a védelmet, mert ez a merénylet is azt mutatja, hogy valakik tényleg nem akarják, hogy ezek a szekerek és a tartalmuk eljusson a célállomásra, akkor pedig feleslegesen kockáztatjuk az életünket. Én most megpróbálok utána nézni, hogy a merénylő még itt van-e a környéken.
Azzal megalkottam a megfelelő kézjelet. "Kage Bunshin no Jutsu". Azzal a klónom létrejött és elindult átkutatni a környéket. Megnézegette szépen a fák mögött és a különböző hasadékokban én pedig közben próbáltam összeterelni a többieket.
- Figyeljetek itt a kolléga jól beszél. Egyezzünk meg arról, hogy ki lesz a csapat vezetője. Az én nevem Kinshu. Úgy látom, hogy velem együtt vagyunk összesen öten. Akkor valahogy úgy kellene megoldani, hogy lenne két hátvéd akik a karaván hátsó részén kísérnek minket. Lenne egy valaki elöl aki figyel a hasonló esetleges csapdákra és ketten pedig két oldalt kísérjük a szekereket. Ezzel talán le tudjuk fedni a legtöbb oldalt és gyorsan tudunk reagálni ha úgy alakulna, hogy ismét támadás érne minket. Mit gondoltok? Ki vállalja a különböző posztokat? Ha úgy adódik én szívesen leszek valamelyik oldalon, mert az előző egységben ahol szolgáltam egész gyorsnak bizonyultam így hamar tudnánk reagálni támadás esetén.
Persze nem vagyok a legnagyobb taktikai lángelme de valamit muszáj volt már kitalálnunk mert nagyon nem állt jól a szénánk, hogy egyből az út elején elveszítettük a megbízó egyik emberét vagy magát a megbízót. Eközben feloldódott a klónom és a chakrával együtt megérkezett az információ is, hogy a környéken nincs senki.
- Úgy tűnik, hogy a támadónk kereket oldott, legalábbis a klónom nem talált semmit. Én viszont arra számítok, hogy vissza fog még térni, szóval jó lenne minél előbb valamilyen formációt felvenni. Gyorsan körbe kérdezek.
Elindultam megérdeklődni, hogy állunk a kerék cserével. A szekér hajtók elég ijedtnek tűntek, de a rakomány rendben volt. Hát akkor igazság szerint nincs más hátra mint előre. Megvárom a többiek javaslatát, aztán ha esetleg elfogadjuk az én ötletem, akkor elfoglalom a posztomat és indulunk tovább.
Most már nyitva tartom a szemem és egy Kunait is a kezem ügyében tartok. Ha leszáll az este akkor pedig már kitaláltam magamnak egy külön edzést, amit nem feltétlenül a többiek szeme láttára szeretnék csinálni. Még mielőtt tovább indulnánk azért megkérdezem a többieket is.
- Nektek van esetleg valamilyen más ötletetek? Valaki van aki önként vállalná a vezetést?

(A jég burokból természetesen Kinshu kimozdul.)

**Gamabunta** Szer. Márc. 20 2024, 00:31

A felkeresett játékosok visszajelzése (vagy annak hiánya) nyomán a kaland inaktivizálásra került. Mivel a kaland mindössze 2 postnyira sikerült, így sajnálatos csak 5 chakránál többet nem tudok adni a kalandra.

Üdvözlettel:

Gamabunta

Ajánlott tartalom