A Tópart mentén

Végre a sok próbálkozás meghozta gyümölcsét és sikerült megmaradnom a víz felszínén, alig tudtam elhinni hogy sikerült. Az első pár lépés még bizonytalan volt, de ahogy a kő felé egyre biztosabbak lettek a lépteim. Szépen lassan odaértem a tekercshez, elemeltem a kőről majd fordultam is vissza a part felé. Közben hallottam ahogy a kunoichi megdicsér, ez egész kellemes volt.
* Hehe, örülnék neki ha valóban tehetséges lennék, remélem ez így is van.* jegyeztem meg magamban.
Kiértem a partra és odamentem a senseihez. Nem tudtam mit kezdjek a kezemben maradt tekerccsel de nem igazán érdekelt, az jobban a kedvemre tett hogy megtanulhatok egy új technikát. Majd egy érdekes mondat ütötte meg a fülemet : Magasabb szintre kapcsolunk.
Ez tökéletes volt számomra kedv csinálónak, és bitang nagy lendületet is adott, így hát Kara kérdő arckifejezésére egyből mondtam a választ.
-Rendben van sensei, én benne vagyok, jöhet az a jutsu és a magasabb szintre kapcsolás is!-

Odaérek a nőhöz aki rögtön azt a kérdést szegezi felém hogy mely technikát szeretném elsajátítani és a kezét nyújtja tekercsért.
Egy határozott mozdulattal a kezébe nyomom a tekercset mire ő leteszi a földre és nyomatékosítja a kérdését.
Magamban határozatlan vagyok és nem igazán tudok dönteni de ezt sikeresen álcázom és csak határozottság és komolyság látszik.
* Na mit kéne megtanulni? Most agyalj Shin...Dai Endan? Minek? Nem leszel vele sokkal előrébb. Ryuuka? Nem vagyok egy ugra-bugra drótozó típus. Egy olyan technika kell nekem ami elől nem könnyű kitérni hogyha megfelelő erősségű.*
Ebben a pillanatban mély csend lett az elmémben, a kérdések elhallgattak és csak egy jutsu neve ötlött fel: Goukakyuu.
Ekkor a nő próbált belőlem kiszedni valami választ és arra sarkallni hogy ne várakoztassam meg.
A kezeim zsebre dugtam, közel hajoltam a kunoichihez. Mélyen a szemébe néztem és teljes határozottsággal válaszoltam a kérdésére.
-A Goukakyuu-t akarom. -

Ahogy közel hajoltam a nőhöz úgy hirtelen egy felkiáltás után a mellei közt találtam a fejem. Nem tudtam hirtelen mihez kezdjek ám a levegő hiány egyre inkább csak kapálózásra sarkallt és közben csak sűrűn és hangosan hümmögtem ezzel is utalva Karának arra hogy eresszen el ha nem akarja hogy a keblei közt fulladjak meg. Majd nemsokára el is lettem engedve, teljesen vörös fejjel, ami mellékesen nem a léghiány miatt volt hanem mert zavarba ejtő volt számomra ez a pillanat.
* Jézus Mária, nem is gondoltam volna senseiről hogy képes ilyet tenni csak mert "cuki fiú" voltam. Ejha nem tudom hogy ezek után mire számíthatok még* agyalogtam magamban.
Majd nem sokára meg is kaptam a következő feladatom : a Goukakyuu no jutsu bemutatása. Nem volt nagy ügy számomra hiszen még az akadémiai éveim alatt gyakorta olvasgattam erről a technikáról.
- Szóval, a Goukakyuu tulajdonképp egy tűz gömb a mérete a használótól és a belefektetett chakrától függ. Ezt a szájon fújjuk ki és a gömb nem csak megjelenik és a fújás végeztével eltűnik hanem halad előre míg bele nem ütközik valamibe. Előnye az hogy mint minden tűz technika nagy pusztítást tud okozni, de az felfogható hátránynak is, valamint szerintem még az előnyhöz és hátrányhoz sorolható hogy egy képzettebb ninja könnyedén ki tud előre térni. Annyit tudok még róla hogy az uchihák fejlesztették ki és az ő körükben volt ez úgymond "követelmény". Nagyjából ennyit tudok a technikáról, ez megfelelt sensei?-

Nem tudtam felfogni igazán hogy miért csak nagy vonalakban felelt meg amit mondtam.
De inkább figyeltem hogy le ne maradjak semmiről , a szemeim a kunoichire szegeződtek és követték minden mozdulatát. Lehet hogy ez a fokozott figyelem csak annak volt betudható hogy féltem a sikertelenségtől.
Minden esetre néztem a nőt ahogy egy nagy levegőt , a mutató és a hüvelykujját a szájához emeli és egy hatalmas tűzgömböt fúj ki a száján mely a tóba csapódik és nagyobb gőztömeg csapódik fel.
Csak meredten álltam és bámultam, majd végre rájöttem hogy miért nagy vonalakban felelt meg amit mondtam,fogalmam sem volt róla hogy milyen érzés lehet végrehajtani a technikát. Nem sokára én következtem.
A vízfelszín közeléhez mentem, vettem egy nagy levegőt, majd a sensei által mutatott módon a szám előtt egy kis kört formáltam a mutató és a hüvelyk ujjammal. Fújtam egy óriásit és egy lángcsóvát láttam az orrom előtt,becsuktam a szemem, és ekkor az a bizonyos kis cseresznyefa ismét lángra lobbant.

Kinyitottam a szemeim és egy érdekes látvány tárult eléjük, egy kis gömböt fújtam. Ekkor elkezdtem elégedetlenkedni magammal hogy nem sikerült létrehozni technikát.
*Szánalmas vagyok... Mit tudok ezzel a Goukakyuu-val kezdeni? Elmenni élősködő irtónak? Komolyan tehetségtelen vagyok.*
Nem tudtam hogy mit is csináljak abban a percben, legszívesebben csak a fejemet fogtam volna és meredtem bámultam volna a tó vízének csillogó felszínét. De nem mozdult meg egy testrészem sem ,egyre csak arra gondoltam hogy nem leszek képes elsajátítani ezt a technikát. Egyre jobban gyötörtem magam ezzel a gondolattal, amely a lelkem legmélyén erős keserűséget éreztetett az álmaim összetörése miatt. Kiéleződött bennem olyan eszme is mely azt helyezte előtérbe hogy haszontalan shinobi vagyok.
Egyszer csak ránéztem a mesteremre aki arra ösztönzött hogy ismét próbálkozzak. Látván ezt , "felkeltem" ebből a buta álomból, majd teljesen más megvilágításból kezdtem el látni a dolgokat.
*Túldramatizáltam a helyzetet, elvégre senkinek sem megy elsőre ez a technika, még egy Uchihának is tanulnia kell. Igaz nem láttam bele a klánuk életébe de azt hiszem nekik is idő és gyakorlás volt. Na akkor fogjunk bele! *
Megint megpróbáltam a technikát az előző módon végrehajtani , nagy levegőt vettem, két ujjammal kört formáltam a szám elé és fújtam egy hatalmasat. Ám ez is hiábavaló kísérlet volt, ugyanúgy sült el mint azelőtt. Ekkor támadt egy ötletem, mégpedig hogy megpróbálom egyéni módon.
Kinyújtottam a mutató és hüvelykujjam, a mellkasom elé helyeztem a kezem és becsuktam a szemeim. Elképzeltem azt a kis cseresznyefát amint fellángol és egyre nagyobb mértékben kezd el égni. Rájöttem hogy ez a fa nem más mint az elmémben kialakuló kép a tűz chakrámról és ezáltal vagyok képes irányítani azt. Mivel a fantáziaképen nagy volt a tűz áramlása így én is próbáltam sok chakrát felhasználni, persze csak annyit amennyi a technika sikerességéhez szükséges.
Kinyitottam a szemem, egy hatalmas levegőt vettem melynek következtében a karjaim a testem mellé szorultak, lendültből próbáltam az ujjaim a szám elé tenni így hát nem sikerült kört formálni hanem a mutató ujjamat a hüvelykujjammal megérintettem a második ujjpercnél de a középső ujjam is kinyújtottam. A másik karom pedig a lendülettől hátra került, így próbáltam véghezvinni a technikát.

//Mesélő csere miatt lezárva//

- Nyan nyan.....
A kis dalocska újra zeng! Mint mindig egyedül, de most a tó parton. Ahhoz nem volt épp túl jó az idő, hogy lubickoljak. A környezet viszont így reggel egészen festői volt. Olyan nyugalmat árasztót magából ami nagyon kevés van mostanában. Kevés mert a levegő mintha feszültséggel lenne tele. Vagy talán csak én érzem így? Hatodik érzékem játszana velem, egy sejtelmes sugallat? Áhh passz nem tudom most nem is vágynék ilyesmire. Csak egy nyugodt séta egy szép nyugtató helyen ennyi mit most kívánok. Habár még is nyugodt félénk természetem ellenére vágyok valami újra, valami ismeretlenre. Talán az elmúlt napok hetek eseményei nyomot hagytak rajtam ennyire? A felfedezés a siker élménye az mikor ismeretlennel szembe nézve győztesen kerül ki az ember. Valahogy most furcsán vonzó volt számomra.
-Vajon most mit csinálhat?
Most itt a picike békára gondolok aki azzal a pár szóval annyit segített. Fel villan a perverz képe is, abban biztos vagyok ő most tuti valahol lányokat kukkol.
Továbbra is a tó pert körül sétálok észre sem veszem lassan féltávnál járok. Gondolatok továbbra is csak kavarognak áradnak. Jó lenne most már valamit tenni is. Talán itt lenne az ideje, hogy változtassak néhány dolgon. Talán többet kelene figyelnem és gyakorolnom bizonyos dolgokat.

//Rem//

Folytattad tovább az utadat a tópart mentén, elmerengve, nem is törődve a világgal. Már jó ideje mehettél, mikor úgy érezted mintha követnének téged, de nem láttál senkit se. De viszont hallottad, hogy valaki a közelben járkál.
Már épp készültél volna odaszólni, hogy ki az, mikor csodák csodájára egy kutya jött elő a bokorból. Kb. derék magasságú lehetet, fehér bundájából nem sok látszott, hála a sok dísznek, ami rajta volt. De ami még érdekesebb volt, hogy egy fejpántot viselt a nyakába rajta Konoha jelképével.
Értetlenül álltál és néztél a kutyára, a kutya meg téged nézett, mintha végig méricskélne. Majd döbbenetedre megszólalt, érthető emberi nyelven.
- Üdv, a nevem Ichirou. A szagod alapján meg te Ayami Remiyu. Eltaláltam? Mert, ha igen, akkor velem kell jönnöd. Ugyanis a leendő mestered megint túl sokat ivott, és segítened kellene őt hazavinni. Nyugi, nem fog lehányi, már kihányta magát, de még most se tud menni.

*Danzou*

- Hm ez fura, mintha valaki figyelne.
Csak meg vonom vállam képzeletben és tovább sétálok. Nyugodtan, csendben haladtam újra felfigyeltem a különös zajra. Meg fordultam, hogy szembe nézek azzal aki követ. Na nem mintha lenne bátorságom elzavarni. Csak hát... jobb ha tudom ki az aki mögöttem koslat. Tartottam attól, hogy újra holmi perverz jár a környéken. Inkább egy kuty az vagy is aki elő bujt. Rögtön léptem is hátra egyet és éreztem , hogy hajam égnek mered. Természetesen nem meredt égnek, de az érzés attól még hasonló volt. Végén még fulytatni is fogok mint egy édes, de harcias cica.
- Ic..hi...rou....
Ismételtem a nevét mikor megszólalt. Nem lepődtem meg ezen, hisz tudom léteznek ilyen állatok akik képesek emberek nyelvén beszélni. Hangom halk, mintha csak az orrom alá morogva mondanám.
- A szagom?
Ilyen büdös lennék? Mésziről érezni, hogy...Ah igen kutya, ráadásul ninja kutya. A szaglása iszonyat jó egy kutyának is, nem is beszélve egy ilyen kutyáról.
- Ayami vagyok igen, de miért nekem kell haza cipelni azt akit nem ismerek. Se józanul se részegen? Folyton valaki így haza cipeli soha nem fogja megtanulni.....
Nagyot sóhajtok és a kutyához vagy is Ichirouhoz lépek. Ühüm....szóval egy részeget haza cipelni tisztára Tomoko. Az első senseiem is részeges volt, és az utcán akart levetkőztetni.
- Na jó....legyen. Azért mert...hát...szóval...inkább induljunk és cipeljük haza.

A jelenet a részeg férfi és a kutya. Igazi komédiába illő kis részlet. vagy nem is inkább egy önálló filmet érdemelne. Komikus látvány de szomorú is egyben. Az egy férfi így le alacsonyodjon olyan szintre ami ... mi... nos nem méltó se állathoz sem emberhez egyaránt. Tehát ezt műveli a sok alkohol. Nem megyek közelebb nincs az a pénz, hogy csak úgy akciózzak. Leginkább sarkon fordulnék, vagy közeli fa tetejéről leselkednék. Az hagyján, hogy az alkohol nem veti meg még hatalmas mellekre vágyik. Kész ennyi játék vége ő is egy perverz. A kijelentéséből ezt szűröm én le. Végül is egy részeg férfi egy csecsemőhöz hasonlít leginkább, egyetlen dologban. Mind a kettő mellekre vágyik. Elpirulva lenézek és talán még szégyellem is magam, hogy testileg nem felelek meg az elvárásoknak. Nincsenek akkora adottságaim mire a részeg fickó vágyik. Különben is tényleg kicsik lenének. Elmélyülten figyelem őket a két dudorocskát. Az tudtam több méretben is léteznek, de ennyire lényeges lenne kinek mekkora? Most térek csak vissza és figyelem a kibontakozó eseményeket. miközben a következö tudatosul bennem. Megint a perverz remete után újfent hasonszőrű társaságba keveredek. Ezt szabta ki rám a sors?
Dumm csat a pofon vagy is a koki. Mosolyom alig tudom palástolni mikor a kutya is vagy is Ichirou is kap egyet. Egyik a vízbe hasal másik a földre. Remélem Ichi nem olyan mint a férfi aki állítólag a mesterem lesz. Csak most vesz észre a részeges. Én a kis társaságot kipirult arccal figyelem s szemeim azonnal lesütöm. A földet fürkészem s azon gondolkodom miként is mutatkozzak be. Nem voltam én még ilyen helyzetben mit kellene most tennem? Bárcsak valaki segítene most ezt megoldni. Ah végül is idősebb nálam akkor így minden bizonnyal jó lesz.
- Csóó...csó ó csókolom. Ayami vagyok és Ichi hozott ide, azt mondta segítenem kell.
Hangom félénk volt se remegett az első bemutatkozásnál. Arcom szerencsére nem látta hisz meghajoltam. Úgy vélem ez helyes döntés volt egy nálam sokkalta idősebb jelenlétében. Aki állítólag s szintű jounin már ha Ichirou szavai igazak.

*Danzou*

- Öhm hát szóval... Izé igen. Nekem vagy is... eddig nem szolt senki.
Percekig csak lemeredve álltam. Moccanni sem mertem a következő pillanatban. Még légzésem is vissza fojtottam egy pillanatra. Jaj nekem ne hajoljon ilyen közel, ez olyan kínos. Ahh és még alkohol szaga is van na már túl közel van túl közel. Tekintetem elkapom és bokrokat fürkészem szégyenlős pírral az arcomon. Véletlen oda nézek és hirtelen vörös leszek mint a főt rák.
- Izéé... szóval.. a felsője... most már mindegy.
Lábammal egy kavicsot piszkáltam elmélyülten küzdve arcomra kiülő pirossággal. Most még is miért kell itt vetkőznie? Nem vet ez jó fényt ara ha így akarja meg kedveljem. Minek mutogatja itt magát így... csak. Végül is félbe szakítom a gondolat menetet és Ichire nézek aki a bokorban pihen. Nyugodtan lustálkodik, ő már meg tette a dolgát, ide vezetett egy ki józanodót sztripelő férfi karjaiba. Majd még is rá nézek kerekedő szemekkel, most meg mit akarhat? Gyúrni akar, vagy csak fitogtatja a tudását, hogy miért is? Soha nem értettem sok lánynak miért csillog úgy szeme ha egy férfi ilyeneket művel.
- De ...e..
Lehajtom fejem látszik, hogy duzzogok kicsit. Nem erre számítottam, egy feledékeny perverz mestert kaptam. Nincs mit tenni kénytelen leszek tenni amint mond elvégre, legalább foglalkozik a tanításommal vagy mi. Szóval csak taijutsut amiből alig ismerek valamicskét. Szóval elég szerény a tudásom. Az is lehet, hogy ennyire nincsen önbizalmam ehm kitudja. Karjaimat, s lábaimat melegítem különféle nyújtásokkal és apró mozdulatokkal. Apró mozdulatok, de épp elég ahhoz ízületeim át mozgassák. Én nem csak két karom s lábaim, de törzsem is alaposan kezelésbe veszem. Nem tudom, hogy szabad vagy sem most leülök egy köre és lábaimmal babrálok. Pontosabban felhúzom nadrágom szárát és két lábsúlyt oldok le. ( Lábsúly pont mint Rock Lee lábain így elviekben a hatása is hasonló mikor megszabadulok tőle, pont mint Leenél Gaara elleni harcnál )
- Hmmmm milyen jó érzés......
A két eszközt szépen a földre dobom. Tetemes súly miatt még talán történik is valami a földel mikor a két súlyocska a földhöz ér. Talán legjobb, ha rögtön frontálisan támadok. Nincs kecmec bele a sűrűjébe egyenesen. Tervem nem más mint egy bizonyos technika használata Dokuzetsu Konbo // A Haragos Nyelv Kombinációja. Elviekben hihetetlenül felgyorsulva az ellenfelem mellett jelenek meg. Még is milyen sebességgel fogalmam sincs. Mert ami nekem irtózatos tempó az lehet neki sima séta tavasszal. Nos hát lábsúlyoktól megszabadulva a fentebb említett Taijutsut alkalmazom. Chakrám elönti izmaim, sejtjeim feltölti energiával, szinte robbanásig. Egy sima gáncsolással próbálkozom. Mikor sikerül a mester elvesztené egyensúlyát levegőbe rugóm hol azonnal lecsapok rá. Nem is akárhogyan, ha már meg kell mutatni, vagy is szóval nem fogom olcsón adni a bőröm. Igaz csak edzésről van szó, de anélkül semmit nem ér ha nem adok bele mindent. Az elözö jutsum sikeres lenne Konoha Senkou // Levél Fényforgás használva eleresztek egy rúgást mester hasát célozva. Nem tudom ez jó ötlete, de lábaimba koncentrálom chakrám egy részét így próbálom fokozni a rúgás hatásfokát ha az lehetséges.

Valoságal fel szabadultam a rövid kis össze csapás után. Arcomon széles mosoly elárulta, hogy van még pár dolog a tarsolyomban.
- Mester mielőtt leszidna ez nem ninjutsu. Vagy is nem teljesen az, de tapasztaltam, hogy taijutsuknál ad némi előnyt.
Meg formálom a szükséges kézjeleket majd, hogy mindenki tudtára adjam.
- Naibun neko jutsu / Titkos macska jutsu.
Abban a pillanatban a földre görnyedtem még hozzá négy kéz láb. Hallani lehetett, ahogy néhány ízületem halkan recsegve, ropogva engedelmeskedik akaratomnak. A kezem is mintha most más lenne. Az ujjaim végén kicsi vágatok jelentek meg. Fejem tetején jellegzetes macska fülek. Természetesen fekete cica farok is meg jelent. Ezekkel együtt véve kis mértékben testtartásom is megváltozott. Egy tapasztalt Jounin elsőre leszűrheti. A jutsu ténylegesen jár bizonyos elönyökel, de ilyen mértékű erőszaknak egy testen meg van maga hátránya. Mikor felnéztem szemeim egy macska szemei voltak felálltam, s abban a pillanatban ujjaim végén kicsi karmok pattantak ki a kis párnácskák közül.
- Hmmmm NYaaarrrrr.
Már támadásba is lendültem. Az elözö sebességre felgyorsulva, látszólag ismét frontális támadással próbálkozok. Ám ez a fajta módosítás nagyobb mobilitás biztosít számomra. Jobb egyensúly érzék és jobb érzékek így most meg próbálkoztam valamivel. Mielőtt még újra a rúgás ható körébe érnék el rugaszkodom. Még mindig nagy sebességgel lábaim és kezeim kinyújtva meg kapaszkodom legközelebbi fa törzsén honnan elugorva lábaim előre nyújtva a férfi hátát célzom. Támadás sikeres vagy sem lényegtelen mert ha szükséges körmöket földbe vájva fékezem tempót és ismét kezeimmel ellököm magam ha kell. Mind eközben egy hátra szaltó kistérségében némi földet fel szakítva azt mester arca felé dobom. Így ha elkerültem egy csapást és még nem repültem ismét nagyot most ujjra meg próbálkozom Dokuzetsu Konbo // A Haragos Nyelv Kombinációjával. Majd ha ez sikeres egy kalapács rúgással a föld felé irányítom mesterem.

A jutsunak egy komolyabb hátránya van, maga az átalakítás de még a vissza alakulás is fájdalommal jár. Lévén, hogy az izmok és inak valamint maga a hús és más sejt csoportosulásukat erőszakosan bírunk más formára és funkcióra mint mire rendeltetek eredetileg. Ezért elviekben sokadik használat okozhat elváltozásokat a testben, vagy furcsa dolgokat. Mint ez esetben elméletileg a fájdalom küszöb növekedése. Így csak simán felálltam volna hasamat fogva, de korántsem akkora fájdalmat érezve mint amekkorát kelene alapból.
- Be mel....
Tudtam, sejtetem sokkal gyorsabb mint én. Arra nem számítottam, hogy ennyire. Sebessége már akkor meglepet mikor szikla és föld darabokkal bombázót. Most még azt is felül múlta és már markában is voltam.
- Víííííííí Nyááááááááhhh húzogasd sajátodat!
Hangom még engem is meglepet. Képes voltam fájdalom ittas hangon de mérgesen. Mi több indulattal teli hangon a férfira förmedni. Hát mi vagyok én rongy baba kit csak úgy húzkodni lehet?
- Növessz magadnak melleket pervez!
Durcásan farkincám kezembe tartva simogatom és szipogok. Jelezvén, hogy az elöbbi két támadás igen csak betett nekem. De leginkább a farkinca bántalmazása az ami nagy fájdalmat okozót. Biztos, hogy tényleg igaz amit most művelek és nem csak egy nagy színjáték az egész? Lábammal földet bökdösve kis por kupacot is felrúgok. Van valami amit a földre ejtet valaki azt most talán a por be takarja.
- Jah igaz is, szóval te is arra buksz amire az a perverz remete. Tudjad meg nem illik így bánni egy nővel! Úgy teszek mint aki feloldana egy jutsut. Valójában most használok egyet. Pici pukkanás és felhőn kívül más is történik. Az elözö alakom a macska forma meg marad. Csak a test magasságom az ami meg változik illetve más méretem is mellesleg. Egy húszas éveiben járó nő lesz belőlem. Ha nem is nagy de férfi szemet gyönyörködtető keblekkel. Persze az arc nem az enyém, csak még régen egy nőt ki nagy vonalakban hasonlított rám utánoztam le.
- Hát meg érdemled lásd az igazi alakom. Szeretek kislányos külsővel sétálni a faluban.
Majd meg fogom a mellem és hümmögök egyet.
- Néha el is feledkezem, hogy ekkorák.

Amint a férfi meg indulna felém és elér egy bizonyos pontot a kis dolog a földön nagyot robban. Igen két robbanó cetli érdekes dolgokra képes. Azt tudom én is ható sugarában vagyok, és még is megúszom a robbanást. A magyarázat és az ok egyszerű. Egy kawarimi egy másik alakban. Így amint a por elül én egyszerűen kilépek a legközelebbi fa takarásából. Az egész helycsere pedig a fehér felhő keletkezésekor történt. Felhőt pedig abból nyertem, hogy a Neko jutsut feloldottam. Kawarimit eközben egy másik alakba kényszerítettem. A tárgy mi most a robbanás és talán taperolás alanya volt ne más mint egy fának a törzse mit még korában hagyhatót valaki itt. A gyors cserénél pedig kihasználtam azt sebességet mire képes vagyok.

A fa mellett állok és kezem annak támasztva. Másik kezemmel fejem fogom hisz a jutsu megszűntével fájdalom is jelentkezett. Elviselhető mellékhatás, de van még ez mellett egy apróság is. A szemeim még mindig egy macska szemei, majd a pupillám csak lassan alakul vissza normálissá.

A földön fekszem az események után még hozzá a hátamon. Amit láttam teljesen el varázsolt, a mester s a mozdulatai vagy is az ereje. Fel sem merült bennem az előbb veszélyben lettem volna. Igazából nem is érdekelt, hisz már voltam szorult helyzetben párszor. Néhány küldetés és egy idegen hely ahol meg is halhattam volna ha nem tetszem az ott élőknek. Az a veszekedés meg ami most zajlót... bántotta a fülem s érzéseim. Fel ugrottam azonnal a két fél közé és teli torokból kiabáltam.
- Mit képzeltek magatokról!
Félre söpörtem a segítségnek szánt kéz nyújtást, de nem hagytam abba még nem.
- A jutsu amit használtam mellék hatásokkal jár s az egyik a fájdalom. Szerinted nem tanultam meg elviselni a fájdalmat! Igen nem gondoltam végig ez igaz.
Miközben beszéltem egész közel léptem mesteremhez. Sőt mutató ujjammal mellbe böktem.
- Másik ne merd bántani még egyszer, ő nem ismer nem tudja milyen vagyok. Mert te harcoltál velem és nem ő! Gamabunta feladatát teljesítettem. Ki bírtam és át éltem már néhány dolgot tehát Tsunade úrnő tudja. Ennyitől ami az előbb történt nem fogok össze törni és meghátrálni.
Egyszerűen láb súlyokhoz sétáltam újra felcsatoltam őket. Arcom teljesen piros volt talán az elöbbi kirohanásom miatt, hisz a jelenet feldühített amit itt műveltek mellettem.
- Egyébként hova szeretnél menni mester. Olyan helyre ahol sok a sült hús és van alkohol is. Vagy valami sokkal hétköznapibb dologra vágsz?

Előzmény: Suzuhito családi birtok

A váratlan fordulatoknak nem akart vége szakadni, és máris azon kaptam magam, hogy egy sor közepén sétálok valamerre, mely, később kiderült, egy tó felé haladt. Ichinose és Zseléhaj nagyszerűen megértették egymást, pontosan úgy, mint ahogyan a furi-fiú, és mókusa; először azt hittem, megbolondultam, amikor hallottam, hogy valami fura nyelven beszélget az állatkával, de ki kellett ábránduljak ebből a válaszból, ugyanis tényleg ez történt, nem képzeltem be. A fekete lány a senseiek lába alatt volt, és próbálta játszani a nagyokost, így mellém Kyoya került, akit a szemem sarkából rajtakaptam, hogy többször is felém fordítja tekintetét. Ez azzal járt, hogy egy fura, libabőrös érzés rohant végig hátamon. Kínomban a földet néztem, illetve Sautobi sensei nagy hátát, hullámzó haját. 
Elérkeztünk a célpontunkhoz, egy tóhoz. Semmi érdekesség nem látszott rajta, egy hétköznapi tó volt, hétköznapi halakkal, és hétköznapi békákkal. Fenséges. 
Szívem szottya, Sarutobi senseinek sikerült egy nagyon rossz viccel lerontani a már felépített összképet, és Fujimoto sensei vette át inkább a szót, tudatta velünk, mi lesz a dolgunk most, hogy végre vízközelben vagyunk. 
Vízen járás. A shinobi lét egyik legalapvetőbb mozzanata, mégis a kezdők csapdája, ugyanis akármilyen egyszerűen hangzik a koncepció, bizony az egyik legnehezebben elsajátítható, mégis elengedhetetlen technika. Már számítottam erre a feladatra, apám már betörte nekem, hogy létezik ilyen, de, ha jól emlékszem, akkor a falon, vagy fán járás lett volna az ezt felvezető gyakorlat, hisz a fa szilárd felület, könnyebb rajta megállni, odatapadni, a víz az folyékony, nem elég rátapasztani magunkat, hanem a chakrát egyenletesen ki is kell ereszteni a kívánt végtagból, nem elég csak megtartani ott. De talán a másik csapatra tekintettel átugrottuk ezt a problémát, és mi is azonnal a vízen járással kezdtük. Sarutobi sensei bemutatta ismét, mire képes, és sikerült újfent csökkentenie a tekintélyét nálam; ő nem bírt megállni a vízen, az állóvíz bekebelezte. Fujimoto sensei, ezzel ellentétben tökéletesen tudott járni, és a kimászó Sarutobi sarj meg rosszallva pillantott "nővérére", és ezzel nekem annyit mondott, hogy nem viccelt, tényleg nem tud vízen járni. Akkor meg hogyan jutott el a jounin rangra? 
Nem volt több idő gondolkodni, fel kellett szabadítani a chakrát, lábamba vezetni, és egyenletes folyásban kiereszteni. Amikor azt hittem, hogy baromi jól megcsináltam a felkészülést, lábaim is kellemesen bizseregtek, elsőként léptem rá a vízre magabiztosan, és egy másodpercre azt hittem, hogy bakker, sikerült megálltam a vízen. A magabiztosságnak, és a kimaradó chakrakiengedésnek hála elkezdtem süllyedni a vízben, bemutattam egy tíz pontos kapálózást, majd felfalt engem is a hideg kék-zöldség. Mint az ázott egér, aki vérszagot érzett másztam ki csöpögve a vízből észre sem véve, hogy így sem éppenséggel lazaságáról híres öltözetem még jobban rátapadt testemre. Ez engem jelenpillanatban nem zavart, de másokat.... 
Aztán lehetett újra próbálni a dolgot, meg újra, és újra, és újra...