A Tópart mentén

Na jó ez nekem tényleg nem megy. Kuromaru már kinyitotta és úgy látom Makenshinek is össze fog jönni. Csak én vagyok képtelen kinyitni?! Én megmondtam hogy nem megy a chakra controll. A sensei azt várja el hogy kinyissam de hát már lassan kifogyok a chakra-bol. Már negyedjére futok neki a feladatnak. Nagy levegőt vettem és amennyi chakrám volt az összeset bele irányítottam ebbe a valamibe.
- Na majd most sikerül! /Még egy picit, még egy picit többet/. A lakat rengeteg chakrát és ideg tépő percet felemésztve kinyilt.

- Ugye nem baj, hogy itt maradtam? Esetleg zavarok?
- Ha eddig eltűrt a bátyám, akkor felőlem maradhatsz! – mosolygott rám. Azzal elkezdte kicsit összeszedni magát. Ki vett pár ruhát a szekrényéből és utána már csak annyira emlékszem, hogy hozott valami ennivalót utána már dőltem is elfelé. Nagyon kifáradtam már. Sok ideje nem alszok már normálisan és most még ez is közbe jött de, végre alszok egy picit. Az a pici sajnos nagyon kevéske volt. Alig aludhattam 1-2 órát és utána felriadtam valamire. Yuriko épp olvasott valamit.
- Bocsánat. Nem akartam elaludni addig, amíg te is fent vagy. Sajnálom. – azzal próbáltam felállni de szinte azonnal elszédültem és végül lehuppantam a földre. Próbáltam össze szedni magamat. Lehet, hogy a testem kezdi megérezni, hogy túl keveset alszok? Lehet benne valami. Már annyira kész voltam, hogy ha pár másodpercnél tovább lehunyva tartottam a szememet már félálomba zuhantam és elkezdtem motyogni valami hülyeséget. Párszor még megpróbáltam felállni de sosem sikerült tartósan talpon maradni.

Kaminak
A könyv érdekesnek bizonyult majdnem a végére is értem addig olvastam, amíg Kami aludt! Felkelt majd annyit mondott, hogy nem akart addig aludni, míg én is fent vagyok bár ezt a mondatát igencsak ellenezte a teste főleg a nem akarok aludnit! Fel akart állni, de nem volt sikeres a kísérlet, mert megszédült és visszahuppant oda szaladtam hozzá és megnéztem, hogy mi lehet a baja, de megnyugodtam, amikor rájöttem, hogy csak szimplán kifáradt mondjuk ez sem egészséges! Még párszor megpróbált magától felállni majd amikor meguntam szenvedését nézni segítettem neki és oda vezetem az ágyamhoz majd leültettem oda és ráparancsoltam
- Aludj!- gondolom mivel vándor régen aludt ágyban! Én, meg mint aki jól végezte dolgát visszatértem a könyvemhez. amiben kereshettem meg hol tartottam, mert sajnálatos módon becsukódott.

// nem hosszú de ez van//

Nagyon sokat szenvedtem az alvással. Ugyan a napi átlagomat már jócskán elértem de még így is nagyon fáradt voltam. Képtelen voltam normálisan kipihenni magamat. Akartam még aludni magam de nagyon szégyelltem magam, amiért nem May-el foglalkozok. A mozgás nem sikerült valami jól és még Yuriko is az ágyába parancsolt. (nem kell félre érteni) Akármennyire akartam ellenkezni nem nagyon hagyta, hogy kimásszak az ágyából. (ismét nem félre érteni) Mivel nagyon fáradt voltam így igazából a lelkem csak az, ami tiltakozott a testem sóvárgott a kényelmes pihenés után. Szinte amint ellazultam a fekhelyen úgy éreztem a sok földön alvás után, mint ha a mennyországba kerültem volna. Szinte pillanatok alatt elaludtam és álmodtam valami nagyon szépet. Bár sajnos végül nem emlékeztem rá mi is volt az de, a hangulatból tudom, hogy biztosan valami szép álom lehetett. Amikor felébredtem már jóval későbbre járt az idő. Sikerült kipihennem magam. Nagyon hiányzott már ez a kiadós pihenés. Végre feltöltődött erővel foglalkozhattam ismét Yurikoval.

[Kéretik nem zavarni csak 1 embere várok]

Pfúúú nagy pihenés és lustálkodás ohó igen igen igen jah és igen. Kicsi belső énem szinte toporzékolt örömében. Mér is ne? Hisz kedvenc helyemre tartok ép meg célozva a tópartot. Muszáj valamivel elütni a rengeteg szabad időt, hisz most othon úgyse tudok lenni. Valamit csinálnak a háznál és házban. Ilyen körülmények közt pedig képtelenség bármit is csinálni. Ezért hát irány a víz!
Felvettem kis cipőmet, kis ruhámat kis táskámat és útra kerekedtem. JAh szóval valaki kíváncsi a ruhámra na jó legyen. Ki elégítem perverzek eme örömét, vagy kedvüket veszem el, hogy le írom ép milyen szövet fedi bőröm? Sima hétköznapi lábbeli, semmi különös nincs rajta. Feljebb viszont vannak érdekes dolgok. Konkrétan csak egy ruha volt rajtam ami viszont válltól egész comb középig takart. Végül is szoknya csak egyben van a felsővel.

Ehhez ami még adódik zöld macska szemek, és a vörös hajzuhatag ami vajuk be őszintén nem vállig érő. Inkább majdnem derékig ér de csak majdnem. És ott van még valami. Engem nem izgat mert mindig látom ha tükörbe nézek, vagy ha csak kicsit lenézek. Méretes keblekkel áldót meg a chakra. Szerintem ami saját véleményem, hogy nem vagyok egy hétköznapi szürke jelenség.

Már a parton állva leterítek magamnak egy plédet. Micsoda mázli, hogy régen felfedeztem ezt a kis félre eső zugot. Néhány bokor és fa körbe vesz. Van elég helyem, hogy napozzak de a kukkolóktól is megóv. már ha azok nem elég elszántak, hogy elviseljék a bokrok okozta karcolásokat és fájdalmat. Pléd a helyén és huha huha HUHA vetkőzés. Simán ledobom a ruhám perverzek figyelem alatta csak fürdő ruha van. Ez van *Gonosz kacaj* nem mutatok semmit.
- pfff rám férne egy kis napozás. olyan fehér már a bőröm.
Fintorgok miközben végig simítok bal karomon és a vízhez sétálok. Természetesen a fürdő ruhám színe fehér és kicsit sem látszik át.

Kaminak!
Szeretem a könyveket olyan megnyugtatóan hatnak rám! Miután kiolvastam a könyvet elgondolkoztam! Majd kimentem a szobámból hogy Kami aludni tudjon. Elmosogattam az előző esti vacsora maradványait az idő este öt-hat óra felé járhatott. Leültem a nappaliban lévő fotelbe és gondolkozni kezdtem mindenről, ami eszembe jutott. Főként az előbb említtet könyvről nagyon megtetszett vissza akartam keresni benne egy részletet, de fent hagytam a szobámban és nem akartam felkelteni Kamit. De végül felmentem érte! Annyit vitatkoztam magamban arról, hogy felmenjek-e vagy sem. Amikor óvatosan benyitottam majd az asztal felé vettem az irányt! Az asztalon megtaláltam a könyvet felvettem és indultam, kifelé amikor visszanéztem és láttam, hogy felébredt!
- Bocsi felkeltettelek? Igazán nem akartam csak...!- mondtam neki- Sajnálom!

Miután kipihentem magam, meghallgattam Makenshi nevű társamat. (Elég szűkszavú, gondoltam magamban) Biztos ő is sok mindent átélt, látom a szemeiben, hogy a múltja nem hagyja nyugodni. Nem akarom kifaggatni, mert nem tudom, hogyan is kéne tapintatosan rákérdezni. (Még soha nem teremtettem ilyen emberi kapcsolatokat, hiszen eddigi életem nagy részét a határvidéken éltem le egy elzárt kiképzőtáborban)- ezen járt az eszem, végül inkább nem mondtam semmit.
Bízom benne, hogy a sensei hamarosan új feladatot ad, mert csak akkor tudok működni, ha küldetésen vagyok.

Yu-chan

Amikor sikerült végre kipihennem magam ebben a kényelmes ágyikóban azonnal felébredtem. Yuriko pont kivitt valamit de még mielőtt kilépett volna a szobából észre vette, hogy felébredtem.
- Bocsi felkeltettelek? Igazán nem akartam csak...! Sajnálom! – mondta nekem. Nyilván örült volna, ha még többet pihenek. Bár nagyon sajnáltam, hogy én itt vagyok nála és épp az alvással, foglalkozom. Eléggé szégyelltem magam.
- Ideje volt már végre felkelnem. Bocsi nem akartam gondot okozni. – mondom neki, amikor épp felveszem a köpenyemet. – Ugye nem aludtam sokat? – kérdezem tőle reménykedve. Ritkán alszok ennyit, úgyhogy már rejtély, hogy hogyan tudtam elaludni egyáltalán. Szégyelltem magam, amiért szegényke betegeskedett és miután meg gyógyult én itt alukálok. Igazából még beszélni is akarok vele pár dologról.
- Beszélhetnénk kicsit? - Kérdezem tőle halál komoly hangon. Leültetem magammal szembe az ágyra, és neki kezdek. – lenne pár dolog, amit meg kell tudakolnom tőled… Először is remélem, nem ítélsz el, azért mert ilyen sokat pihentem. Tényleg nagyon sajnálom. Remélem, azért sem vetsz, meg amit a papíron láttál még, kint és ha nem gond megkérhetném, hogy ne mond el senkinek, jó? Harmadjára pedig ma el fogok menni innen. Remélem, nem okoztam túl sok gondot neked és előre is búcsúzok, hogy ne adj isten, ha véletlen úgy alakulna, hogy nem látlak többet akkor, se búcsú nélkül menjek el. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, és nagyon szégyellem magam, amiért csak ilyen kevés időt lehettem veled. Örülök, hogy belém botlottál a folyóparton.

//Saito-Kun//


Ahh talán mégse igen biztos mégse pancsolok most. Inkább legyen napozás, igen a nap fürdő tökéletes lesz. Vissza sétálok a napozó pokrócomhoz és előveszek egy kis nap tejet. Tenyerembe nyomok belőle egy picit és végig kenem minden porcikám. A lábaimmal kezdem majd finoman siklok felfelé. Combomhoz érve nagyot sóhajtok és haladok tovább pocak irányba. Majd, feljebb is kenem a napvédőt, de ez nem mondom el, hogy hol.
Hanyatt fekszem és élvezem a nap sugarait miközben melengetik bőrömet. Finom érzés mintha egy lehelet finomságú kéz simogatna.
Eltelik így talán egy óra is amikor felkelek mert igen természetesen elbóbiskoltam. Felkelek és a vízhez sétálok ahol benedvesítem a lábaim két kezem majd az egész testem. Így a bőröm hozzá szokik a víz önmérsékletéhez. Azután lassan besétálok előszór csak derékig. Majd lemerülök a víz alá, hogy élvezem a lebegést. Víz alatt amíg bírom szusszal teszek egy rövid kört majd egyszerűen hagyom, hogy felszínre dobjon a felhajtó erő. Víz tetején lebegve nyitót szemekkel figyelem a kék eget. Vörös hajzuhatag körülöttem lebeg a víz tetején.
Egy hangra leszek figyelmes és fejem oda fordítom abba az irányba. Majd szinte pillanatok alatt egy shinobi húzót el a fejem fölött bele a fák sokaságába.
- Cöh húsi ez nem jött össze. Mai nap nem eső várható...alacsonyan szálnak a shinobik.
Csak úgy suttogom magamnak a szavakat. Még lebegek a vízben és a napsütésben majd kiúszok a partra. Ahol lassan kisétálva hajamból kicsavarom a vizet ami aztán még mindig nedvesen tapad a testemhez.

- eeEEEkk
Hallatszott felőlem és a földre vetődtem vagy is löktek. Hanyatt ráadásul és rajtam egy mivel is jahh meg van. A repülö ninja de mondhatni ninja pótléknak is mert nem volt sikeres a landolása. Tele van sebekkel, ez látszik rajta már mésziről. Ne te kis perverz még le is veszel a lábamról és meg döntesz csak így első látásra? Lenézek vagy is melleimre nézek és a kezekre. Egyetlen szó jut csak eszembe és bukik ki ajkaimon vagyis valójában egy teljes mondat.
- Perverz mell mániás hím egyed.
Arcára teszem jobb kezem mintha meg simítanám kedvesen de közben ballal lekenek neki egy tisztességes pofont.
- Enyire sietsz előre. Nem gyors egy kicsit a tempó cukor falat.
Amikor viszont nem tudom lefejteni a kezeket már nem vagyok abban a hangulatban. Durr csattan még egy pofont.
- Így meg ijeszteni egy szegény vételen lányt. Szégyelld magad perverzkém. Ha kimered nyitni a szemed én kinyomom mind kettőt aztán mehetsz amerre látsz.
Biztos legyek a dolgomban fogom is ki oldom az övet. Majd a fejára kötöm a pánttal és minden mással együtt. Véletlen se tudjon kukkolni.
A fürdő ruha felsőt pedig leveszem és, hogy kínozzam és idegeit húzzam na azt nem hagyom ki.
- Ohh imádom ahogy a lágy szellő simogatja a pucér melleim.
Mire leskelődne vagy bármi történne meg törölközök gyorsan és magamra veszem a ruhám amiben jöttem. Az idegenek fejére húzva erősen az öv ha feláll és meg moccan akár kínos helyzetbe is kerülhet ha kivillan a nyuszis alsója.

- Én perverz na meg a felmenőid térde kalácsa. Én csak kihasználom amim van, ott és ahol csak tudom. Amihez neked semmi közöd.
Fel veszem a ruhám és még a bikini felsőm is vissza szerzem, de nem hagyom ennyiben a dolgot nem szeretem ha pihenés közben zavarnak meg. Már nagyon rám fért a lazítás de erre egy shinobicska elszúrja az egészet.
- Egyébként régóta nem volt alkalmam kikapcsolódni. Te pedig elrontottad a napozásom. Van fogalmad milyen nehéz kiszabadulni a kórházból?
Mondom miközben mögé lépek és bal kezem a vállára teszem. Ami most következik az neki nem hogy kellemetlen de fájdalmas. Két ujjammal egyetlen pontot érintek meg. Ami ettől újan érzés, mintha elektromosság szaladna végig a gerincében ami térdre kényszeríti.
- Szerintem ezt meg érdemelted. Egyébként Matsuko Kiyomi vagyok. Konohához tartozó orvosok egyike. Ha pedig továbbra is így állsz ott félig lecsúszott nadrágban... elégé nevetséges leszel nem gondolod? Vedd már vissza azt az övet fújj mindjárt le esik a nadrágod. Nem vagyok kíváncsi további perverz hajlamaidra. Még a végén képes lenél itt helyben megrontani. A puszta kisugározásoddal perverzek perverze.

- A jutalmad amiért ezt művelted velem. Na csomorikám aztán máskor ne repkedj mert elég balfék vagy.
Jobb kéz fejemmel megcsapkodom Saito fejét persze nem erősen csak a magam módján. Olyan viccesen és kicsit lenézően vagy talán ki hívóan?
- Ah na az előbb valaki nagyon morcos volt itt. Egyébként nem rossz a kardod, de láttam már jobbat is.
Még mindig háta mögött állok és meglököm finoman a fiút vagy talán már férfit?
- Nehogy elpiruljál én nem a fütyfürütyre gondoltam ahogyan te.
Még mindig háta mögött állva meg kocogtatom a kardot majd a markolatos simítom végig.
- Cöh micsoda alak..... tessék meg futamodik. Pedig lehet kedvem lett volna egy kis játékhoz és kalandhoz.

- Cöh te én előled meg futamodni. Azok mások voltak én egyedi eset vagyok te kis. mi is jah igen perverz kukkoló.
Az érintés habár jól eset igen finom volt a bőrömnek éreznie. Attól még kevés volt ahhoz, hogy bűnös és perverz dolgokra gondoljak. Ennél sokkal több kell.
- Na jó tudod kinek mesél ám be a dolgokat.
Mondat közben fejem elfordítom tőle és nem törődöm mozdulattal ismét tenyeremmel meg tapicskolom a fejét. Valaki valamitól nagyon meg ijedhetett. és még e levegöben már akkor vérzett az óra mert piros eső csepp nem létezik. Most az én köröm következik egyszerűen meg fogom a kardot. Igen szép és méretes kardot és el veszem. Vagy is leveszem Saito hátáról és a földbe szúrom a hegyét. Nehéz volt így maga a súly miatt állt a földbe szinte. Hátulról derekánál ölelem át és a nagy gömböcskéket teljesen a hátának préselem ezzel a mozdulattal.
- És vajon te meddig fogod bírni ha fellángol a tűz ami elemészt ha nem vigyázol?
Érezheti forró leheletem a nyakán majd ajkaim érintését. végül nyelvem hegyét, hogy fülén végig simít finoman és érzékien.

- Még, hogy én túlzásba vinni? Miért talán nem tetszik neked az ikrek?
Kérdem és végig simítok a melleimen lassan és kéjesen.
- Hm ez olyan jó érzés.
Célzok itt a melleket simogató kezekre. Közben még szemeim is behunyom mintha ép elképzelném, hogy egy erős és vonzó egyén tenné velem ezt. Meg érinti a féltet kincseim egyikét oly módon, hogy abba beleremeg testem és lelkem. Elléptem a kardtól és az alá támasztástól.
Egyébként biztos látszik hogy a játékos nagyon élvezem. Ügyes kis manőverezés a másik körül. itt az érzékek az érzések, érzelmek valamint az agy csatázik egymással.
- Ah olyan jeges vagy. Hát már ne is tetszem neked? Pedig nem rég még szinte levetkőztettél a szemeddel.
Csak közeledek hozzá ha hátrálna és hanyatt esik akkor mellkasára teszem a lábam.
- Végül csak megadtad magad és egyből hanyatt vágod magad.
A mozdulat miatt beláthat ruhám alá végig mérheti combjaim. A lábam lejjebb halad egészen derekáig, majd a bizonyos pont előtt megáll.
- Hm nem szándékoztam itt sátorozni egyébként.

HA nem hátrálna akkor szinte már nyakában csüngök. Kezem beférkőzik ruhája alá.
- Jaj cukorka ne húzódj el te már letapiztál. Úgy tisztességes ha én is téged. Hm nocsak ez tetszik elég öhm uh. Had simmizem még egy kicsit.
Épp most tapizom végig Saitot a ruha alatt. Lehet vékonynak tűnt de elég jól kidolgozott a teste. nem rossz... egészen jó.

- Na tessék.... pedig már kezdtem jól érezni magam. Élvezni a dolgokat erre pedig itt hagy feltüzelve ÁHH.
Kicsit mérges vagyok az előbbiért, hisz meg futamodik amit én nem szeretek. Így még ki se szórakozhatom magam. Lehet lett volna egy tökéletes napom így ezzel együtt de most már..... Nem ejtőzök tovább a parton össze kapkodom a holmim kicsit durcásan. Ne csodálkozom senki, hogy ha egy nőt faképnél hagynak ilyen. Kiben felébredtek a buja vágyak. A távozó Saio felé fordulok kinyújtom a nyelvem és felveszem a táskám.
- Még, hogy Hime chan ezután neki minimum Hime úrnő.
Meg igazítom a hajam és körbenézek még utoljára. A fürdő ruha felsőm majdnem ott hagytam a földön. Fel veszem és elteszem a megfelelő helyre. Majd durcás arcot vágva távozok a helyszínről.
- Biztos, hogy mostanában nem fogok erre járni az tuti. Még egy ilyen alakot, hogy merészeli....???