A Tópart mentén

Kami és May találkozása.
Az utazásom során eljutottam az első igazi nagy állomásomhoz Konohához. Az első a nagy nemzetek közül, amit megnézhetek magamnak. Kíváncsi vagyok, hogy egy ekkora falut, hogyan képesek rendben és biztonságban tartani. Elég sokat utaztam ahhoz, hogy itt lehessek. Sokat hallottam erről a helyről még a mesteremtől. Kíváncsi vagyok, van e valami érdekes ezen a helyen. Jó lenne megismerkedni az itteni szokásokkal. Bár ez egyedül elég nehéz lesz de, ezt csak holnap fogom meg tudni. Ma még a szabad ég alatt alszom, és holnap megnézem magamnak a falut. Minden jól ment. Mivel közel sem látszik rólam, hogy van egyáltalán közöm ninjákhoz így semmi gond nélkül, bejuthattam a faluba. A nappali élet nagyon virágzott a faluban. Kisgyerekek rohangáltak az utcán anyukák vásárolgattak. Vidám egy falu lehet. Sétálgattam még a faluban és találtam egy nagyon szép folyópartot. Egész nap sétálgattam és már nagyon fáradt voltam szóval vettem a bátorságot, hogy elaludjak a parton. Álmodtam is valami furcsaságot. Egy furcsa köpeny volt rajtam és sétáltam egy folyosón. Nem tudtam, merre van a kijárat, de mentem magabiztosan. Találtam egy ajtót és beléptem rajta. Egy hatalmas terembe érkeztem ahol találkoztam egy emberrel. Ugyan háttal volt nekem de olyan hosszú haja volt, mint az enyém. Amikor mellé értem észre vettem, hogy igazából az én magam vagyok. Ekkor belépett valaki más is a terembe, egy szép nő. Ekkor oda szólt a másik énemhez.
- Szia kedves. Már mindenki rád vár.
- Azonnal megyek, csak akarok még beszélni egy picit vele. –erre hozzám fordul, és azt kérdi:
- Jobb lett azáltal az életed, hogy azt a gyilkos szervezetet vezeted? Elérted a kellő hatalmat, amivel boldog lehetsz? – fogalmam nem volt miről beszélhet de, valahogyan mégis válaszoltam.
- Minden hatalmam megvan de, valami még is hiányzik. Nincs senki, sem aki igazán mellettem állna. – ekkor felébredtem. Mindenre emlékeztem ebből az álomból. Fogalmam nem volt mit jelenthet de már napnyugta volt és még mindig a folyóparton voltam.

Arra ébredtem, hogy valaki átesik rajtam. Már a furcsa álom is elég volt, ahhoz hogy eléggé kómásan ébredjek. Elég furcsa látvány volt, hogy egy mankós hölgy is átesett rajtam. Próbáltam tompítani valamelyest az esését. Nem tudom mennyire sikerült de, mint ha nem koppant volna valami nagyot. Bár lehet, hogy megütötte a lábát. Reméltem, hogy nem esik nagy baja szegénynek. Azonnal kérdezgettem tőle:
- Nem esett bajod? Jól vagy?
- Nagyon sajnálom nem volt szándékos! Egyébként Yuriko vagyok, és még egyszer nagyon sajnálom! – kért azonnal bocsánatot.
- Semmi baj. Én voltam rossz helyen. Az én nevem Kami. Kami Nora. Látogatóban vagyok itt. Nem ismerek innen senkit. Te ide valósi vagy? A lábad, jól van? Nem lenne kedved egy kicsit segíteni a nézelődésben?

- Igen jól vagyok! És Konohai is vagyok, ha megfelelek idegenvezetőnek, akkor tőlem indulhatunk is, bár a tempó kicsit lassú lesz! – mondta kicsit hamiskás mosollyal az arcán.
- Induljunk, ha nap végére végezni akarunk elég nagy falu Konoha! – mondta. Igazából én még örültem is neki, hogy lassabb a tempó hisz így sokkalta többet hallgathattam, ahogyan mesél a faluról. Tényleg helyes kis nemzet lehet. Ha egyszer letelepedek, ami közel sem biztos akkor egy ilyen helyet szeretnék az otthonomnak tudni, de ez még a jövő. Először megpróbálkozok azzal, hogy alapítok egy szervezetet fel, futtatom azt. Utána pedig átadom a helyemet egy ifjabb nemzedéknek, és családot alapítok. Szép álmok bár talán nem fog sikerülni egyik sem. Sokat mesélt az itteni emberekről. A helyi boltokról. Még be is ment az egyikbe és vett nekem is csokit. Nagyon kedves hölgyeménybe akadtam bele. Amikor megláttam a hatalmas kőbevésett arcokat elállt a lélegzetem.
- Kérlek, bocsáss meg. – azzal felkaptam őt a mankójával együtt és minden erőmmel azon voltam, hogy feljussak az arcok tetejére. Viszonylag gyorsan megvolt bár szegényke eléggé meglepődhetett. Amikor felértünk már csak abban tudtam reménykedni, hogy nem tériszonyos. Kellemes magasság és nem szép onnan leesni.

Idegen vezetésem a végéhez közeledett, úgyhogy az utolsó állomás a kőfejek ! Láttam, hogy Kamit nagyon elbűvöltek végül is megértem nagyon igényes munka!
- Kérlek, bocsáss meg. – mondta nem tudtam akkor mire értette de rájöttem amikor felkapott és felfutott velem a kőarcok tetejére!
-Semmi baj! Egyébként talán feltudtam volna jönni ugyanis egy kis edzés nem ártott volna! De végül is így egyszerűbb! egyébként mit gondolsz Konoháról?- kérdeztem meg de nekem úgy tűnt tetszett neki. Előhalásztam még egy csokit az övtáskámból és leültem a 4. fejére majd onnan néztem Konoha látképét.

// bocsi hogy kicsit rövid //

-Semmi baj! Egyébként talán fel tudtam volna jönni, ugyanis egy kis edzés nem ártott volna! De végül is így egyszerűbb! Egyébként mit gondolsz Konoháról? – kérdezte végül tőlem. Közben elő halászott egy csokit és elment egy másik nagy kőfejre. Hát azt tudom, hogy milyen erős ez a falu. Itt voltak a hírhedt Uchihák és még mindig itt él a szintén híres Hyuuga klán is. Ezen kívül említésre méltó technikájuk nincs. Viszont a minden napi életük csodálatra méltó. A felhőtlen boldogságuk ilyen vészterhes időkben nagyon ritka.
- Nagyon vidám és élettel teli falucska ez de sajnos én képtelen vagyok elviselni a tömeget. Sajnálatos módon csak a mai napot fogom a falun belül tölteni. Hálás vagyok neked azért, hogy körbe vezettél és sok érdekes dolgot mutattál. Ha gondolod még pár napig, a közelben leszek. Esetleg mesélhetnél még magadról. Én kicsit visszább vonulok. Ha szeretnél még találkozni velem, állj ki a falu kapujához és mond el a nevemet 3-szor. A harmadikra már ott leszek. Szia. - köszöntem el tőle. Azonnal indultam a tegnapi kis táboromhoz pihenni.

Kami elmesélte mit gondol a faluról, ami közben én a csokimat ettem a Yondaime hokage bácsi fején!
- Nagyon vidám és élettel teli falucska ez de sajnos én képtelen vagyok elviselni a tömeget. Sajnálatos módon csak a mai napot fogom a falun belül tölteni. Hálás vagyok neked azért, hogy körbe vezettél és sok érdekes dolgot mutattál. Ha gondolod még pár napig, a közelben leszek. Esetleg mesélhetnél még magadról. Én kicsit visszább vonulok. Ha szeretnél még találkozni velem, állj ki a falu kapujához és mond el a nevemet 3-szor. A harmadikra már ott leszek. Szia.- hallgattam mit mesél a faluról, de csak arra figyeltem fel, amikor elköszönt és eltűnt. Ezek után forgathattam az agyam, hogy mit is mondott! Egészen a házunkig ezen gondolkoztam , de csak arra emlékeztem hogy háromszor mondjak valamit! De valóban mit? köszöntem bátyámnak, aki éppen vacsorázott. Nem voltam éhes ezért csak a szobám felé vettem az irányt, amit a fürdő követett. Fürdés után valamiért nem a pizsamámba bújtam, hanem sima hétköznapi ruhába! Leültem íróasztalomhoz majd egy fiókból egy agyonhasznált füzetet vettem elő, aminek elején cifrábbnál-cifrább rajzok és szövegek voltak rajzolva illetve írva majd a közepére gyöngybetűkkel a "Naplóm"" szó volt írva! Kinyitottam és elolvastam a korábbi oldalakra írt dolgokat némelyiken jót mosolyogtam majd felírtam a " kedves naplóm" címszót majd a dátumot. Éppen kezdeni akartam az írást, amikor hirtelen nagyon álmos lettem és elkenődtem az asztalon! A kisebb puffanást testvérem nem halhatta, mert még mindig a zuhany alatt állt! Egy nagyon furcsa álmot talán látomást láthattam álmomban:
"Öt ember állt egy félkörben és valamit terveztek nem tudtam kivenni az embereket, mert ahhoz túl sötét volt de egy hosszú barna hajú nőt kitudtam venni a tömegből mert talán arra volt egy kis fény! Valahogy mintha a nőben saját magamat véltem volna felfedezni idősebben, és a félkör közepén mintha...talán... Kamit...láttam volna, de akárhogyan hunyorítottam nem láttam jobban" majd amilyen gyorsan elterültem olyan gyorsan is keltem fel. és késztetést éreztem arra, hogy menjek... Valami nyugodt helyre távol a város zajaitól! Régen volt egy hely ahova rendszeresen jártam naplót írni most is oda indultam! Miközben mentem folyamatosan az álmomon gondolkoztam- Az biztos nem Kami volt... Kami...Kami...Kami nem - de a mondatot nem tudtam befejezni, mert nekimentem az emlegetett "szamárnak"

Végül ki jutottam a faluból viszonylag gyorsan. Ki ültem a kapu melletti kis erdőségbe és elkezdtem a kis jegyzeteimet irogatni. Nagyon sok dolog volt benne. Pár elméleti jutsu amit még Yamorival eszeltünk ki. Bár ez idáig még nem volt alkalmam ki próbálni. Sokat foglalkoztam vele, hogy minél több hibáját meglássam. Sokat sikerült megtalálnom már az évek során de még nem igazán tudom biztosra, hogy tényleg működne e. Azért nincs fogalmam még róla, mert ehhez a technikához minimum 4 en kellenek és Yamorin kívül még nincs senki, aki segíthetne. Bár múltkor említette, hogy összebarátkozott ekét Hold rejtekivel, aki nagyon közös állásponton van vele. Ekkor halottam egy kis mocorgást a kapu felől. Már nagyon elszaladt az idő. Ki néztem a kis helyemről és észre vettem, hogy May az. Láttam, hogy az ajkaival a nevemet formálja. Azonnal elindultam felé és mikorra harmadjára is elsuttogta már ott voltam az orra előtt. Még nekem is ütközött. Próbáltam meg akadályozni, hogy ne essen seggre.
- Hát itt vagy? Miért jöttél erre? Gyere inkább velem oké? Azzal oda vezettem a kis táboromhoz. Elővettem két kardomat és a közeli fákról pár gyors és jól irányzott vágással szedtem száraz fát, amiből tudtam készíteni egy rögtönzött tábortüzet. Gyorsan meg is csináltam és még adtam is Yurikonak egy pokróc félét, amivel betakargathatja magát.
- Végül miért jöttél el?

Sikeresen nekimentem Kaminak aki hősiesen próbálta megakadályozni seggre esésem és sikerrel is járt!
- Hát itt vagy? Miért jöttél erre? Gyere inkább velem oké?- kérdezte mindet egyszerre és választ sem várva tolt rögtönzött tábora felé, majd ilyen gyorsasággal fát aprított és tüzet gyújtott és még egy plédet is terített rám! Ebből az egészből én csupán annyit észleltem hogy először állok utána meg már ülök a tábortűznél!
- Végül miért jöttél el? - kérdezte amikor ő is leült
- Hát... igazából nem tudom volt ...- itt elgondolkoztam hogy elmondjam-e -na szóval, volt egy furcsa álmom! Amiben szerintem te is benne voltál és én is! Egy nagy félkörben álltunk - mondtam és még mutogattam is hozzá - te álltál középen és meg tőled balra a végén-mutogattam hogy mit hogyan álmodtam meg olyannyira belejöttem a mutogatásba hogy még a pléd is leesett rólam.-és valamiről beszéltünk! - ecseteltem neki az álmomat

- Végül is miért jöttél el? – kérdeztem tőle mikor már égett a meleget adó tűz.
- Hát... Igazából nem tudom volt... – itt az látszott rajta mint ha tétovázna egy kicsit, hogy elmondja e a dolgot. -na szóval, volt egy furcsa álmom! Amiben szerintem te is benne voltál és én is! Egy nagy félkörben álltunk. Te álltál középen én meg tőled balra a végén. – mutogatta lelkesen az álmát. Kísértetiesen hasonlított az egyik szertartásra. Pontosan arra, amin az előbb elkezdtem gondolkozni. Ugyan nem mutattam ki meglepődésemet de, nagyon megrökönyödtem a dolgon. Ekkor megfogtam a jegyzetfüzetemet és megmutattam neki azt a jegyzetet, amiben ezt írtam le. Oda adtam neki az egészet had, nézegesse. Látszott rajta, hogy tényleg meglepődik. Bár nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz dolog-e a számomra. Átlapozgatta a füzetemet, megnézte a leveleket, amiket Yamorinak írtam minden dolgot, ami benne volt a jegyzetfüzetben. Fogalmam nincs pontosan, hogy mi járhat a fejében. Őszintén kíváncsi vagyok mi lesz a reakciója.

Kami hallgatott amíg én álmomat magyaráztam buzgón!amikor végeztem a kezembe nyomott egy jegyzetfüzetet és mellé egy köteg papírt! Amin majd nem ugyanaz állt mint amit most én mesélte és mutogattam neki! Belelapoztam a füzetbe olvasgattam a lapról eléggé lesokkolt hogy azt olvasom vissza feketén fehéren amit én megálmodtam színesen!
-Huhh...- engedtem kik a levegőt amit eddig bent tartottam - Hát mit ne mondjak ez egy kicsit lesokkolt!- mondtam Kaminaka véleményem és neki álltam belebugyolálni magam a plédbe mert kicsit már fáztam hiába égett a tábortűz. Majd még egyszer átnéztem a papírokat és vissza adtam Kaminak!- Bocsi hogy így éjszaka zavartalak de nem gondoltam volna hogy beléd futok! Nem kell pokróc te nem fázol? -kérdeztem tőle mert szerintem igenis ideg volt- Ha akarod aludhatsz nálunk?! - ajánlottam fel neki a lehetőséget.

- Huhh – lélegzett egy hatalmasat a papírok láttán - Hát mit ne mondjak ez egy kicsit lesokkolt! – kicsit kezdett összébb kuporodni. Talán még jobban fázik? Mindenesetre elmentem és hoztam még pár hasábfát, amit rá rakhattam a tűzre.
- Bocsi hogy így éjszaka zavartalak de nem gondoltam volna, hogy beléd futok! Nem kell pokróc, te nem fázol? – kérdezte tőlem.
- Én már hozzá szoktam ehhez. Sokkalta jobban megvagyok a hidegben. Jobban is szeretem, ha hűvös van. – mondom neki.
- Ha akarod, aludhatsz nálunk?! – ezt is csak egy fej rázással próbáltam elutasítani hisz nem akarok élősködni rajta. De mit ne mondjak tényleg rég volt fedél a fejem fölött. Elkezdtem bevackolni magam a tábortűz mellé és intettem egy jó éjszakét Yurikónak.

Kérdésemre csak egy fejrázással válaszolt. Hát ha bírja a hideget akkor megtartom magamnak a pokrócot mert én igencsak fázok! Mintha megérezte volna hogy fázok rakott még egy kicsit a tűzre, majd nekiállt a lefekvéshez készülődni lefeküdt a tűz mellé és intett valami jó éjszakát szerűséget! Nem tudtam hogy alszik-e vagy csap pihen de mindenesetre ott maradtam őrizni a tűzet had tudjon nyugodtan aludni. Amíg pihent én átnéztem a jegyzet füzetet és érdekesnek találtam a benne lévő dolgokat ezért úgy döntöttem hogy ha felkel megkérdezem mi is ez az egész! Egyszer mentem egy kis fáért a tűzre de egyébként csak ültem ott mint egy zsák krumpli ami dalokat dúdol magában! Körülbelül 3 órát aludhatott amit én nagyon kevésnek éreztem nekem az még pihenésnek is kevés lenne. De hát neki nyilván elég. Amikor felkelt körbenézet és gondolom meglepődött hogy még ott talál! Ha meglepődött hanem ottmaradtam egyrészt mert meg akartam kérdezni azokról a dolgokról amit a füzetben olvastam másrészt meg féltem otthagyni mivel magamból indultam ki aki igencsak félős ezért nem hagytam ott!

Nem halottam, hogy elment volna de egy kicsi fészkelődés után sikerült elaludnom. Nem aludhattam valami sokat, hisz este volt, amikor még fel keltem. Csodálkozva vettem észre, hogy May még mindig ott van és a tűz is ég még. Nem tudom, hogy miért maradt itt végül de valamiért örültem neki.
- Miért maradtál itt? Nem akarnál pihenni? – kérdezem tőle kicsit aggódós hangon.
- Mik ezek a jegyzetek egyébként? – kérdezi nagyon komoly arccal tőlem.
- Hogy ezek mik? Ezek az én szeméjes jegyzeteim, amiket tíz év alatt összegyűjtöttem. A mesterem tanításai is benne vannak és a személyes egyedi kardtechnikáim is. Minden tapasztalatomat és információmat, amiket összegyűjtöttem az évek során benne van eben. Az, amiket a falukról összegyűjtöttem, amiket az elméleti jutsuimhoz hasznosak lehetnek, ami segíthet a Szervezetem erősítéséhez. A vallásom áldozó technikája is benne van. Amit megálmodtál az-az egyik áldozó technikámból ered. Elméletileg képes lehetek vele, hogy fel áldozzam egy ember lelkét valakinek. Akár embernek akár istennek. Akinek ezt meg teszem annak a lelke képes összeolvadni azééval, akit feláldozok. De hogy ezt meg tudom e majd úgy csinálni, hogy egy embernek áldozok vele, azt még nem tudom.

Amikor Kami felkelt rögtön megkérdezte hogy miért maradtam amire nem válaszoltam csak a kérdésem tettem fel neki
- Mik ezek a jegyzetek egyébként? – kérdeztem komoly arccal
- Hogy ezek mik? Ezek az én szeméjes jegyzeteim, amiket tíz év alatt összegyűjtöttem. A mesterem tanításai is benne vannak és a személyes egyedi kardtechnikáim is. Minden tapasztalatomat és információmat, amiket összegyűjtöttem az évek során benne van eben. Az, amiket a falukról összegyűjtöttem, amiket az elméleti jutsuimhoz hasznosak lehetnek, ami segíthet a Szervezetem erősítéséhez. A vallásom áldozó technikája is benne van. Amit megálmodtál az-az egyik áldozó technikámból ered. Elméletileg képes lehetek vele, hogy fel áldozzam egy ember lelkét valakinek. Akár embernek akár istennek. Akinek ezt meg teszem annak a lelke képes összeolvadni azééval, akit feláldozok. De hogy ezt meg tudom e majd úgy csinálni, hogy egy embernek áldozok vele, azt még nem tudom. - mondta el egy szuszra a jegyzetek tartalmát
Kicsit mérlegeltem a hallottakat majd legelső kérdésére kérdeztem vissza
- Baj hogy itt maradtam.?- jelentettem ki egy kis kérdőmondatos hangsúllyal..- Mert gondolom mentél volna tovább- itt ásítottam egy nagyot - én meg itt feltartalak!- Mivel nagyon fáradt voltam így csak oldalra dőltem és elaludtam!

- Baj, hogy itt maradtam? – kérdezte tőlem. – Mert gondolom, mentél volna tovább – itt ásított egy hatalmasat - én meg itt feltartalak. – ez után szegényke csak eldőlt, mint egy sószsák. Sajnos messze voltam tőle ahhoz, hogy meg akadályozzam a koppanását, de megpróbáltam kicsit kényelmesebbé tenni a fekhelyét. A hátára fektettem tettem párnát a feje alá és kerestem még a tűzre való fát. Utána elő kotortam a táskámból pár ételnek minősíthető dolgot. Ez volt az utolsó tartalékom. Ugyan nem valami finom, de ha felébred, legalább tudok neki enni adni. Meg melengettem az ételt a tábortűz mellett és próbáltam a tőlem telhető legjobb módon finommá tenni. Amikor már nem tudtam mit csinálni csak figyeltem, ahogy alszik. Elgondolkoztam rajta vajon mi lesz a folytatás, ha felébred? Talán a fejemhez vág mindenfélét, hogy nem is érzek semmit, hisz élő embereket akarok feláldozni. Vagy talán berohan a faluba és szétkürtöli mindenkinek, hogy miféle szerzet is garázdálkodik itt. Bizonyára észre vette a jegyzeteimet, amiket konoháról írtam. Olyan aranyosan alszik. Lehet, hogy ez csak az én baromságom de szerintem nem fog megvetni ezekért a dolgokért.

Nagyon álmos voltam úgyhogy csak eldőltem mint egy darab fa!
" Előreszaladtam hátrahagyva bátyámat és ruhástól gázoltam a tó vizébe ami így nyár közepén nagyon jól esett! Mindezen bátyám csak jót mosolygott. Nyakig elmerültem a vízben majd nagy levegőt vettem és lebuktam a víz alá és kicsit búvárkodtam , feljöttem levegőér amikor hirtelen azt éreztem hogy valami lehúz a víz alá kapálóztam rugdostam kiabáltam Rennek de semmi sem történt, kezdett elfogyni a levegőm úgyhogy valamit sürgősen ki kellett találnom és még az a valami is húzott egyre lejjebb! Szinte már hisztérikus állapotban voltam igaz a sikítással nem próbálkoztam mert tudtam hogy így is vészesen hogy a levegőm! Majd hirtelen rántást éreztem!" Kamival találtam szemben magam aki éppen nyugtatni próbált, csurom víz voltam és a hideg rázott majd amikor tudatosult bennem, hogy nincs semmi bajom és csak egy rémálom volt kezdtem megnyugodni! Felnéztem Kamira aki aggódó szemekkel nézett vissza rám majd tudatosult bennem, hogy utoljára szüleim halálának estélyén volt rémálmom ezért felpattantam hiába vacogtam az most nem tartott vissza megfogtam Kami kezét és rohanni kezdtem a házunk felé mögöttem húzva Kamit is! Szegény futhatott utánam amikor a házunkhoz értünk átvetetem magamat a kerítés felett és rohantam a bejárati ajtóhoz amit kicsapva láttam, hogy bátyám teljesen épen ül a nappaliba és újságot olvas nagyon megörültem odafutottam hozzá és megöleltem majd összeestem!

// utóirat lázas lettem mert megfáztam//

Fogalmam nincs, hogy mit álmodhatott, de szegény nagyon rosszul nézett ki. Csak úgy csurgott róla a víz és nyöszörgött álmában. Nem akartam zavarni, de ha már ilyen rossz állapotban van talán jobb lenne. Eléggé furcsa de nagyon aggódom érte. Próbáltam elkezdeni törölgetni róla a vizet de akkor felébredt. Szegény nagyon rémültnek látszott. Azonnal elkezdett rohanni valamerre de közbe engem is magával rángatott. Fogalmam nincs, hogy mi üthetett szegény lányba. Egészen a házáig rohantunk még oda is berángatott. A bátyja épp egy újságot olvasgatott, amikor megérkeztünk ő átölelte és egyszerűen összeesett. Nem tudom, hogy miért rángatott el magával de biztosan akart még valamit. A bátyja természetesen engem vádolt mindennel. Eléggé meg rökönyödött rajta, hogy a húga kint aludt egy vadidegennel a szabad ég alatt. Bár nem értette meg, hogy végül is csak May aludta. Segítettem ápolni Mayt. Úgy tűnik, hogy megfázott odakint, és lázas is lett. Én még vissza szaladtam a cuccaimért de azonnal jöttem vissza és próbáltam ápolni amennyire a bátyja azt hagyta nekem. Egyszer sem mozdultam ki mellőle vártam, hogy felébredjen. Mindig cseréltem rajta a borogatást és vártam hogy felébredjen.

Már akkor éreztem hogy valami nem frankó amikor a házunk felé rohantam. Bátyámat épségben találtam átöleltem és összeestem! Innentől nem tudom mi történt kb. egy fél napot aludhattam békésen utána már hallottam mit beszélnek körülöttem és azt is éreztem ,hogy valaki borogatást is cseréli rajtam de a szememet nem tudtam kinyitni! Talán ebben az állapotban is egy fél napot töltöttem el! De kitugyja! Valószínűleg elaludtam mert arra keltem, hogy nagyon fáj a fejem. Majd balra pillantottam ahol Kami görnyedt a széken valószínűleg pihent de azért megbökdöstem hogy él e még! Amire majd nem leugrott a székről! Csak most láttam, hogy az én szobámban vagyunk de, hogy kerültem ide?
- Hogy kerültél te is és én is a szobámba?
Majd elmesélte hogy összeestem valószínűleg a kint alvás miatt megfáztam és lázam is van

Szinte el sem mozdultam szegény lány mellől. Néha csak egyedül voltam vele néha pedig a bátyja is ott volt. Néha motyogott is valamit. Már kezdtem kicsit beadni a kulcsot. Az óta nem aludtam semmit, amióta ide érkeztünk. Egész nap nem tudtam egy kicsit se gondolni a pihenésre. Egy picit már elbóbiskoltam, amikor valaki meg bökdösött. Mivel ha valaki álomból fel riaszt, azt általában azonnal megütöm, de most sikerült hamarabb kapcsolni és vissza fogni magam. Végre sikerült felébrednie Yurikonak. Ennek szívből örültem. Elmondtam neki mindent. Hogy nagyjából mióta alszik. Hogyan kerültem én is a szobájába és, hogy most mit is keresek itt. Nem tudom, hogy mit gondolhat arról, hogy csak így beszambáztam a szobájába, és egész nap ápolgattam. Meg is kérdeztem tőle, hogy esetleg baj e, hogy itt maradtam és vigyáztam rá.

Hát jó tovább próbálkozom, most minden chakrámat beleadom. Remélem ezúttal nyitva is marad ez a szerkezet. Csak bízni tudok abban, hogy ezek után már inkább jutsukat tanulunk. (- azon gondolkodom eközben, hogy ez hogy segít nekem elit ninjává válni, de ha a sensei ezt a feladatot tűzi ki elénk, akkor ezt kell megoldani. Remélem gyorsan túl leszünk ezen és végre mesterünk megmondja, hogy kell használni a chakránk természetét)
Miután összeszedtem minden maradék chakrámat a szerkezetbe irányítottam és feszülten figyeltem mi történik. Homlokomról szakadt az izzadtság, és éreztem, hogy testemet lassan elhagyja az erő, ám ekkor, mielőtt összeroskadtam volna, a lakat kinyílt és úgy is maradt. A földre zuhantam, becsuktam a szemem, de közben mosoly ült ki az arcomra. Nem vártam meg a senseit, a hosszú és kimerítő edzés után mély álomba szenderültem.

Kaminak
Miután Nora elmesélte mi történt megkérdezte tőlem, hogy nem e baj, hogy itt maradt
- Ha eddig eltűrt a bátyám, akkor felőlem maradhatsz!- mosolyogtam rá majd kimásztam az ágyból és a szekrény felé vettem az irányt. Kinyitottam majd a megfelelő ruhadarabokat kivettem és az ágyra dobtam. Majd lementem a földszintre és vittem fel valami kaját is. Ami először feltűnt, hogy nem látom Rent ami nem is meglepő, hiszen keveset van itthon, de azért azt hitem érdekli, mi van velem! A nasit odaadtam Norának én meg elvonultam a fürdőbe átöltözni. Amikor visszajöttem Nora az asztalon elkenődve feküdt hagytam pihenni és, hogy lefoglaljam magam levettem egy könyvet a polcról és azt kezdtem el olvasni