Re: Partvidékek

**Gonza Sasano** Kedd 25 Aug. 2015 - 19:45

- A nevem Gonza. Természetesen beavatlak a munka részleteibe. De most induljunk vissza a kikötő irányába, mert lassan végeznek az áru átpakolásával. Lepakolják a hajóról az árut, majd azt felteszik a szekerekre. - mondta miközben meg is indult szamurájunk, tekintetével intett lánynak, hogy kövesse őt. Aztán folytatta tovább a mondanivalóját - A feladat mint már te is tudod, egy kereskedelmi karaván kísérése. Az áru igen értékes, de senki sem tudja, hogy mi is pontosan. De igazából ez a mi szempontunkból nem is lényeges, mert mi a biztonságért felelünk. A Tea Országából indultunk, majd áthajóztunk ide. Innen a Szél Országán keresztül fogunk tovább menni. Át a sivatagon. Utána a keresztül haladunk a Medvék Országán, és végül elérkezünk a végállomáshoz ami Sziklák Országában lesz, oda kell eljuttatnunk az árut. A tengeren már megtámadtak minket a Víz szövetség nindzsái, voltak is harcok a hajókon, de legyűrtük őket szerencsére. Gondolom azt tudod, hogy miután Sunagakure elesett, ez az ország is a Víz Szövetség fennhatósága alatt van. Szóval, igen nagy a valószínűsége annak, hogy a sivatagon átkelve, shinobik - és velük szövetkező, vagy éppen általuk felbérelt - sivatagi banditák meg fognak minket támadni. A csapatot Tomiko vezeti, ő a parancsnok, mellette még ott van a két testvére is, mindhárman nindzsák. Így a védelmet biztosító csapatban, veled együtt már öten vagyunk. Lényegében erről lenne szó. Ha lennének további kérdéseid, akkor azt majd Tomikonak tedd fel. - adta át kardforgatónk az információt a lánynak a lehető legjobban.
~ Szerintem még tuti, hogy nem harcolt shinobik ellen. ~ gondolta magában, majd már majdnem úgy volt, hogy meg is kérdezi ezt a lánytól, de inkább nem tette. Majd ki fog az derülni, hogy mennyire ütőképes a szamurájnő a shinobik ellen. A ronin első ránézésre, nem sok minden nézett ki a hölgyből, ugyanakkor azt is tudta, hogy kinézet alapján nem lehet előre senkit sem megítélni.

**Hyuuga Oyoki** Pént. 28 Aug. 2015 - 19:37

Megtörtént a nagy találkozás a két szamuráj között. Gonza gyorsan vázolta a helyzetet az újoncnak, míg vissza sétáltak a hajóhoz ahol a törpe már várta őket.
- Ő lenne az új tag? Remélem tovább húzza majd mint az előző társad. - Még mindig morcosan nézett a fiú szamurájra a törpe, de mikor a tekintette a lányra vándorolt, már nyoma sem volt a haragnak a szemében.
- Üdv. A nevem Tomiko. Ha minden igaz akkor Gonza már beavatott a részletekbe. Tíz perc múlva indulunk addig is pár instrukció. Mivel csak három kocsit kell őrizni ezért az őrség két részre lesz osztva. Én és a testvéreim haladunk a karaván előtt ti pedig mögötte. Azért letettek egymás mellé beosztva mert mi hárman már összeszokott csapat vagyunk amit kár lenne felbontani, ti meg a foglalkozásotok miatt hasonló harcstílusúak lehetek így elvileg minden passzolni fog. A rakomány a leghátsó kocsiba lesz, vagyis hozzátok lesz legközelebb. Azért van így mert az ellenség jogosan hiheti, hogy ahol több ember van ott van a szajré is. A középső kocsiban van az élelmiszer és mi egyéb míg az elsőben a karaván vezetője. Az emberek meg szintúgy sétálni fognak velünk együtt. Legyetek éberek, és akkor nem lesz baj.- Fejezte be a gyors eligazítást majd tovább is ment a rakodó embereket irányítani. Tíz perc múlva tényleg elindult a csapat. A négykerekű kb 2 méter hosszú és másfél méter széles kocsikat, két-két teve húzta. Mikor eltűnt a látótávolságból a kikötő és csak a sivatag vett titeket körül minden ugyanolyannak tűnt. Homok mindenfele és hatalmas hőség. Most még volt alkalmatok beszélgetni, ám kérdéses meddig. Lassacskán sötétedni kezd majd és a sivatag közepén este senki nincs biztonságba.

//Bocs a kimaradásért. Köv postott majd a Végtelen sivatagba kérem.//

**Setsu** Pént. 4 Szept. 2015 - 18:05

Az egész úgy indult, hogy az utóbbi küldetéseim során egyedül oldottam meg a feladatot, és a társaimat húztam ki ilyen-olyan kulimászból. Nem tudom, miért. Ők is levizsgáztak. Ez azt jelenti, hogy alkalmasak, nem? Persze eszembe jutott az is - és eddig ez a legvalószínűbb magyarázat -, hogy ahogy a sensei is mondani szokta, inkompetensek. Végső soron így nem akadályoznak, pontosabban tudom végezni a feladatomat. Sosem volt problémám azzal, ha egyedül voltam, így most sincs.
Kicsi, nyugodt, jól átlátható hely ez a falu, ami tulajdonképpen egyetlen kikötő és a mellé épült házak. Igaz, városnak csúfolják. Lehetséges, hogy azért, mert van piaca. Egészen nagy, és halon kívül más árujuk is van. Minden bizonnyal a halászatból tartják fenn magukat, ez nem is kérdés. Az azonban már annál inkább, hogy ki lehet a megbízó. Nem szokványos ugyanis, hogy személyesen kelljen egyeztetnünk velük. Többnyire előre megbeszélnek mindent a megfelelő elöljárónkkal, aki aztán továbbítja nekünk a parancsot. Tán valamiféle előléptetés lenne ez, hogy végre közvetítő nélkül tárgyalhatok én is? Ki tudja.
Információim alapján az öreg néni standjánál találkozunk majd, aki édességet árul. Ez meg be kell vallanom, szerintem is remek ötlet volt. Egy gyerek egyáltalán nem feltűnő ott, ahol valami nassolni valót árusítanak. Az pedig, hogy gyerek vagyok, nem új információ számomra. Ezúttal pedig még hasznos is. Nem vagyok az a hiú fajta, aki folyton tiltakozna az ellen, hogy gyereknek nézik. Minek nézzenek, ha egyszer derékig érek a felnőtt ninjáknak? Ezen mosolygok is egyet. Mikor ilyet mondok, azon még Apa is mosolyogni szokott, tőle tanultam.
Elnézegetem ezeket a színes cukorkákat itt az első sorban, amíg várakozok. A néni meg úgy bámul, mintha azt akarná csinálni velem, mint a gyerekek a cukraival. Hát nem tudom, ezt hogyan tervezi, mert egyrészt nem hagyom magam megenni, másrészt pedig ezek itt kemény cukrok, a rágáshoz meg fogak kellenének. Neki is lehettek még úgy tíz-tizenöt éve, de valahol láthatóan elhagyta őket.
Szégyenlősen visszamosolygok, csak, hogy tartsam az álcámat. Egyelőre a csuklyám is rajtam marad, épp a fejpánt elé lógva. Majd akkor fedem fel a kilétemet, ha kell vagy minimum érdemes.

**Aziro** Pént. 4 Szept. 2015 - 18:47

Fene gondolta volna hogy az a sok gyújtós amit apa adott az mind pénz... Azok az érmék is... Gynaúsan könnyűek voltka ólomnehezéknek a pecára... Sebaj... Állat van az erdőben. Így za éh halált sikeresen elkerültem. De voltak dolgok amikhez nem volt elég az erdő. Azokhoz pénz kellett. Mint például a cukorka. Cukornádat nyammogni, hát nem az igazi valjuk be. Szálkás, macerás. Az utóíze is lehetne jobb. A közeli tengerből fogtam halat. Jó nagydarabot. Valami húsevő lehet a fogait elnézve. Egy település volt nem is oylan messze tőlem. Esténként látszódtak a fényei. Jó eséllyel halászatból élnek, de csak nem fognak mindennap ekkora halat. Térdig a vízben gázolva, vonszoltam magam után a nagy dögöt. Reménnyel telve, éhesen, hogy valakinek csak kelleni fog. Mást nem kitömetni a falra, bánom is én. Egy árny suhant el felettem. Felnéztem és megint az a sasmadár. Eleinte nem zavart a jelenléte, szinte biztosra vettem ,hogy cska véletlenül megyünk egyirányba de nem. Ez követ. Éhesebbvoltma annál, mint, hogy ezen morfondírozzak. A piacra érve próbáltma túladni a zsákmányon de mindenki csak ijedten elhajtott. MÉrgező vagy mi a fene? Szent hal? Akkor már a nyakamon lennének. Talán az az öreg néni. Nem úgy tűnik, hogy lát. Meg ő a cukros néni a környéken. Talán elcseréli velem pár darabra.
-Jónapot, nem cserélne némi cukorkát egy nagyobb halra?

**Kaibutsu Hiroto** Kedd 15 Szept. 2015 - 18:28

//Setsu és Azira - Sivatagi keresés//

Mindketten megérkeztetek a Szél országának partvidékére és éppen a cukorkásnál álltok. Nem tudtok túl sokáig bámészkodni, ugyanis hamarosan egy kumomgakurei shinobi csíp fülön titeket ( kép ). Elég magas, ráadásul a ruhája miatt kitűnik a tömegből.
- Hohó, hohó! - szólal meg. - Yo, ti ott! Látom shinobik vagytok. Ohó, johó, egy földim és egy sunagakurei. Mondjátok csak, ki oldalán álltok? A Tűz vagy a Víz szövetségén? Ha szövetségesek vagytok, akkor lenne egy fontos feladatom a számotokra! Ha viszont ellenség...
Nem fejezi be a mondatot, egyszerűen csak megérinti a hátán lévő egyik kard markolatát. Ez éppen elég ahhoz, hogy tudjátok mi lesz, ha rossz választ adtok.
- Volna egy feladat, amire együtt pont jók vagytok! A sivatagban kóborló sunagakurei ninjákat keressük, már csak egy genin hiányzik, aki a csapatból hibádzik. A feladat megtalálni és ide vissza leszállítani. A küldetés nem nehéz, de a halál szemébe ne nézz! A sivatag veszélyes, mindenféle csapda, állat és rabló szeszélyes. Na de, elvállaljátok, vagy inkább tovább álltok és a pengémmel dumáltok? Ja, hogy a feladat könnyebb legyen, van egy térkép és egy fotó, hogy hol a kis nebuló! - mondja, majd egy képet mutat felétek. ( kép )

**Setsu** Kedd 15 Szept. 2015 - 18:48

Az egy dolog, hogy fura fazon volt ez a halas gyerek, de hogy még ninja is! Nem gondoltam volna. Látszik, hogy van még mit tanulnom. Az viszont már nem annyira tetszik, hogy ilyen "yo niga' módra" ugrik ide az egyik ninja társam, aztán még fenyegetőzik is. Minek kérdezi, hogy kinek az oldalán állok, ha egyszer tudja, hogy egy helyről jöttünk? Ennyire furák a falun kívül a dolgok? Nem lesz egyszerű ez, annyi biztos.
- Én a falummal vagyok - vetem hátra a kapucnimat, hogy látszódjon a fejpántom - Azt meg majd a Raikage eldönti, hogy a falu kivel van. Úgy tudom, most a tűz szövetségéhez tartozunk. És te? - kérdezek vissza, mert úgy látszik, a gyanúsítgatás meg a kötözködés a mi falunk hagyománya üdvözlés gyanánt. Még be is csukom az egyik szemem, a másikkal pedig jól ráhunyorítok a nagy gyerekre.
Remélem, nem kezd itt kardozni, mert ahhoz nincs kedvem, hogy még itt balhézzon. Az meg külön vicces, hogy így adja elő magát. Vagyis vicces, ha a fölösleges dolgok szórakoztatnak valakit. Magam részéről jobban kedvelem a hatékonyságot. Nem baj, mikor engednek majd tanítani, megtanítom rá az újoncokat.
- Azért küldtek ide, mert valamilyen feladatom van. Ha te vagy az, aki megmondja, mi az, hát akkor jöhet a térkép meg a kép. És minden infó, hogy honnan mentek, hová tartottak, mit csináltak, hogyan és mikor tűntek el. És az előkerültek jelentései. Ő lesz a társam?
Ránézek a halas srácra, aki most azért csak nem kínál meg vele. Ha mégis, még ehetünk is indulás előtt, nekem mindegy. Csinálom a dolgokat úgy, ahogy a diplomácia megkívánja. Kényelmetlenségek a barátságért, vagy mi.

**Aziro** Kedd 15 Szept. 2015 - 19:12

A néni csak mosolygott. Próbáltma lassabban és artikuláltam mondani de szeme se rebben AMi valójában valamelyik csík lehetett a sok ránc közül az orra mellett. Kezdtem úgyérezni hogy ez egy szobor, bár az imént még mozgott. Lehet hogy cska a pénz zserzése hajtja, mint sem annak költése. Lemondóan fordultma ak is srác felé.
-Figyu...
Abban a minutumban elénk toppant egy Shinobi. Valami különös tájszólással rontott a kissrácnak meg... Nem tudom kinek, talán a néninek. Döbbenetemben a helyszínre fagytam. Próbáltam felvenni a fonalat, hogy ki merre hányméter. A falukkal, országokkal, hellyel közzel képben voltam. Ahogy flemerült a megbízás, és hoyg együtt, lehullott a tantusz.
~Ez a néni egy jól álcázott shinobi!
Tévedtem, az komótosna megfordult a szónoklat közepén és elcsoszogott. Ekkor kezdtem rmeénykedni, hogy van iutt egy homoknak álcázott shinobi, nem akartam össze vitatkozni a bácsival. Kardja is volt meg minden. Ám a kissrác, annak ellenére, hogy ugyan olyan fejpántja volt mint a másiknak, erősen mellózte a vicces tájszólást. Minden reményem tova szállt. Teljesen megbizonyosodtma arról, hogy én vagyok a másik. Az a sunagakurei. JObbommal hátrasimítottam a fejpántomról a hajam.
-Ez tori. Nem, sunagakurei. De egy kis pénzért, most bármi. Akár halász is. Kéred?
Nyújtom felé. Szép nagy bugylibicskája van felkoncolni.

**Kaibutsu Hiroto** Kedd 22 Szept. 2015 - 16:24

A kumogakurei shinobi megvakarja borostás arcát, majd megcsóválja a fejét.
- Hát, nem egy lelkes társaság... - mondja. - Igen, én vagyok az, aki a Szövetség nevében feladattal bíz meg benneteket! Ha nem engedelmeskedtek, akkor pedig könnyen meghalhattok. Na de, essünk túl ezen az apróságon. Itt a térkép és a fotó a célszemélyről. Egy informátor szerint az oázis környékén kellene keresni, amit a térkép is jelöl. Másfél napnyira van ide a hely. Ha ott nem találtok nyomokat, akkor még az oázis környékén nézzetek szét. Ha semmit sem találtok, akkor gyertek vissza jelentést tenni. Remélem érthető voltam!
Ezután a fickó távozik, ti pedig kettesben maradtok. Van térképetek, egy fotótok és némi információtok hol keressétek a genint. Nincs más hátra, mint útra kerekedni. Vagy mégsem?

//Továbbra is itt játszunk. A kövi reagban írjátok le, hogy elindultok-e, vagy csináltok még valamit a helyeteken. Ha elindultok, akkor szabadon leírhatjátok az utat az oázisig. Másfél napig tart, eseménytelenül.//

**Setsu** Kedd 22 Szept. 2015 - 22:50

Egészen idáig fel sem merült bennem, hogy esetleg nem teljesíteném az elöljáróim parancsát. Abszurd gondolat. Az pedig, hogy lelkesedésre volna szükségem, egyszerűen lepereg rólam. Azok szorulnak ilyen jelenségekre, akiket az érzelmeik irányítanak, és puszta szeszélyből képesek hanyagolni a kötelességüket. Tudom a dolgom, a feladatom világos. Végrehajtom a tőlem telhető maximális precizitással. Azután átveszem a fizetségem, és megyek haza tanulni. Ilyen egyszerű. Biccentek a megbízó felé, jelezve, hogy megértettem a dolgomat. Remélem, a kijelölt társam valamivel megbízhatóbb, mit ez a furcsa eligazító személyzet. Felé is fordulok, majd a kezemet nyújtom. A legtöbb helyen ez a szokás.
- Hachiro Kurosetsu. Örvendek.
Persze ez csak formaság. Még egyáltalán nem tudom, hogy mennyire lesz hasznos ez az együttműködés. Az minden esetre bíztató, hogy Sunagakuréből származik. Nekem nincs sok tapasztalatom a sivatagos terep kapcsán.
- Mivel ez a te hazád, szükségem lenne az útmutatásodra. Egy kicsit mesélj kérlek a vidékről, amerre menni készülünk! Milyen élelmet és inni valót érdemes vinni, esetleg hátas állatot? Utóbbit csak akkor természetesen, ha nem túlzottan feltűnő. És persze érdemes lenne valami környékbeli, a homok színétől nem túlságosan elütő ruházat is, ami megvéd a melegtől meg a széltől.
Várakozón nézek rá így a kézfogás és a feladatok felsorolása után. Bízom benne, hogy hozzám hasonlóan ő is kötelességtudó, és remélhetőleg legalább egy kicsi igénye van a pontos munkavégzésre is.

**Aziro** Szomb. 26 Szept. 2015 - 23:57

Lemondóan sóhajtott majd beletörődőt, hogy a következő napokban sunagakurei ként fogja élni az életét.
-Átíró, örvendek. Én főként a hegyekben éltem, de néha láttam a sivatagot. Egy batár nagy homokozó. Aprócska dombokkal, mint amikor a víz felfodrozza a tó alját a part közelében.
Tálal ki mindent amit tud köszönés után. Kéz fogas helyett inkább egy intéssel köszön. Egy nagy lépéssel még hátrébb is húzódik a neki kényelmes távolságba.
-Nem nagyon van ott felhő meg árnyék, víz fog kelleni szerintem. Ezt meg elmegyek megsütöm magunknak kajának. Aztán mehetünk. Ja igen, ilyen fura púpos lovakat szoktak vinni meg némelyiken ülnek is. Vagy verik őket h menjenek... mindenesetre azok szoktak lenni. Én akkor megyek is. Szerzel vizet míg megsütöm? Ló után nézel? Meg hozol vizet míg megsütöm?
Miután ezt letisztázták Átíró fordul és meglátja a sast a szembe lévő kofa állványának szélén. Egy pillanatra úgy tűnt mintha emberi szeme lenne de a madar pislantott egyet és odébb repült. A falu felett körözött. Átíró alig 1 óra alatt egy hatalmas nyárson egészben megsütötte a halat. Beleiből pedig egy finom krémet készített. Lédús laktató és kicsit büdös.

**Kaibutsu Hiroto** Vas. 27 Szept. 2015 - 21:11

Eddig nem haladtok sokra. Aziro elmegy halat sütni, Setsu-ra pedig rámarad a többi feladat. Ha a fiú körbe kérdezősködik, akkor van egy kút a közelben, amiből ingyen vízhez juthat, ráadásul azt is elárulják, hogy van egy teve kereskedő is a kikötővárosban, akitől vehet hátast. Ha felkeresed, akkor egy középkorú fickó próbál veled üzletet kötni. Azonban 20.000Ryo alá nem megy árban! Ha nincs ennyi pénzetek, akkor kénytelenek lesztek gyalogolni a sivatagban. Ez végülis annyira nem szörnyű, elvégre túlélő kiképzésben is részesítettek benneteket az akadémián. Ráadásul csak pár napot kell eltöltenetek a sivatagban. A választás rajtatok áll, hogy mit tesztek. Viszont a megbízótok nemsokára újra feltűnik a közeletekben és eléggé mérges tekintettel néz rátok. Jobb lesz, minél hamarabb indulnotok.

**Setsu** Kedd 29 Szept. 2015 - 10:41

Kezdem egyre kevésebbre tartani a felsőbb döntéshozókat, akik kitalálják, hogy messziről ide kell hozni két a sivatagot nem ismerő ninját. Igen, ide, a sivatagba. Több napos mentőakcióhoz. Ellentmondana minden logikus érvnek? Valóban. Ez valahogy még jobban megerősít abban, hogy jó úton járok, képességeimmel messze kiemelkedek az átlag fölé.
- Megoldom.
Szerzek valahonnan néhány egyszerű, ócska pokrócot. Nem baj, ha durva az anyaga, csak vastag legyen. És az sem árt, ha világosbarna vagy egy kicsit fehéres. Úgy is a szél ellen kell, nappal a meleg, este a hideg ellen. Aztán minden erre alkalmas eszközünket megtöltöm vízzel, és visszamegyek az árus nőhöz.
Nem tudom, mit akar tőlünk még a megbízó. Átadta a feladat részleteit, innentől már mi intézzük. Vagy azt gondolja, ha mérgesen néz ránk, hirtelen gyakorlott és felszerelt sivatagjáróvá válunk? Nem számít. Biztos a háború leköti a jobb képességűeket, így csak ő jutott ide.
Ha visszajött Átíró, fogom a térképet, odaadom neki a fényképet - én is hegyvidéki vagyok, de ő is, ha jól értettem. Szóval elvileg elég jó lehet a szeme. Már indulunk is.

**Aziro** Csüt. 12 Nov. 2015 - 21:52

Míg sült a hal addig a közelben lelógó ágra pillantott amin, már-már boszsantó utitársa kapaszkodott. Hunyorogva nézett rá. Farkas szemet nézett a madárral. Párszor az életét tette volan rá, hogy a madár forgatta a szemeit. A nagy romantikus szemezgetés közben nem feledkezett meg a halról sem. Egyneeltesen átsütötte mad szállítható formára és méretre vágta. Elcsomagolta. A maradékot pedig ott hagyta.
-Tied lehet.
Biccentet a madárnak, mire az kisvártatva oda röppent és belakomázta ami még ehető. Aziro higadt lasú lépésekkel ért vissza a kiinduló pulthoz. Setsu részét átadta neki.
-Akkor menjünk.
Alig, hogy kimondta már kezébe is nyomtak egy fényképet a keresett célszeméylről. Összehajtotta és a ruhája rejtekeibe zárta, biztos helyre. Fogta a cókmókját és nekivágtak az útnak. Néma csöndben haladt. Jó kétméter távolságra Setsutól. Apján kívül nem nagyon volt társasága így a magán szférája is hatalmasra dúzzadt. Kilóméterekre a falutól körbepillantott, a madár megint követi őket. Lemondóan sóhajtott és haladt tovább. Sűrűn pillantott Setsu pántjára.
-Ott milyen az élet?

**Kaibutsu Hiroto** Kedd 1 Dec. 2015 - 18:01

Nagy nehezen végre elindultok a kényszerküldetésre. Miután bevetitek magatokat a sivatagba, a megbízótok is felszívódik. Ahogy haladtok, mindenfelé csak homokot láttok, néhol dűnékbe rendeződve. A napotok eseménytelenül zajlik, azt leszámítva hogy a szél kezd élénkülni. Este pedig lehűl a levegő és számos csúszómászó és skorpió bukkan elő a föld alól. El kell döntenetek hogyan vészelitek át az éjszakát, áll-e valaki őrt stb.
Másnap reggelre viszont már komolyabban kezd fújni a szél, ami még gondot okozhat!

//Nyugodtan beszélgessetek a kövi körben. Ezután már kezdődik az akció Wink

)

**Setsu** Hétf. 4 Jan. 2016 - 2:33

Egy kevés tűzifát még veszek indulás előtt, hogy minimális kis fényt és meleget tudjunk csiholni esténként. Nem baj, ha ezért plusz edezést kell beiktatni gyaloglás címén.
Ha nem is nagyon éltem sivatagban, azért olvastam róla ezt-azt. Nap közben, hogy ne menjen tele mindenünk homokkal, és ne legyünk nagyon látványos célpontok a homokszínű pokrócokat magunkra terítjük és a dűnék közötti völgyekben gyalogolunk. Estére aztán gyújtunk tüzet egy dűne tetején úgy, hogy körbe legyen rendesen rakva kövekkel és/vagy homokkal, így nem látni messziről. Éjjel nem jó ötlet völgyben pihenni.
- A tűz melege majd magához csalja a csúszómászókat, így nem fognak a hátsónkba bújni. Őrséget viszont nem árt állítanunk. Ki kezdje?
Közel ülünk a tűzhöz, mivel nincs túl sok fánk, csak kevés melegre futja. Még jó, hogy vannak pokrócaink, anélkül elég hideg lenne az éjszaka. Szinte biztos vagyok benne, hogy valaki már most követett minket, hiába az óvintézkedések. Nem vagyunk sivataglakók, ez van. Amit tudtunk, megtettünk. Innentől már a feletteseink hibája. Viszont ha övék is a felelősség, attól még mi visszük vásárra a bőrünket, úgyhogy továbbra is figyelnünk kell, ha egyben haza akarunk jutni...

**Areno Shinichi** Csüt. 19 Május 2016 - 1:03

Zauki

Elpöckölöm a cigicsikket, be egyenesen az éppen partot mosó hullámba, ami elviszi azt. A tenger felülír most mindent, anyagi gondokat, éhséget, azt a szűnni nem akaró ürességet, amit apám halála hagyott maga után. Még azt is elfelejtem, milyen volt végezni védtelenné vált emberekkel alig egy hete. Kicsit talán túl költői lettem a víztömeg mellett, de úgy érzem, az óceán elmossa az ember gondjait, rájön, milyen nagy a világ, ahogy a csillogó habokra néz. Soha nem láttam még a tengert, soha nem láttam még ennyi vizet. Tudtam persze, hogy létezik, de nem tudtam soha elképzelni.
Belenézek a víztükörbe, és kissé elmosolyodok. Végre nem vagyok gyenge, érzem az erőt magamban. Még ha nem is kaphatom meg soha már, amire egész életemben vágytam, és az a fekete lyuk magába szív belőlem mindent, akkor is felszabadító érzés, hogy nem vagyok rabja többé senki elvárásainak. Szabad vagyok. Soha nem mondhattam el ezt magamról. Én voltam Areno Shinichi, az Areno klán örököse, a tizenhetedik csapat tagja, Sunagakure shinobija, a Szél országának alattvalója. Most már nem vagyok egyik sem, csak Shinichi, a bábmester. Egy fehér papír talán, semmi több, de már én írok rá.
Magára hagyom a tengert, hogy elvegyüljek a kikötővárosban, ahol mindenféle nép megfordul. Kereskedők, halászok, hajósok, talán még néhány kalóz is, de a mi háborúnk számukra távoli. Soha nem voltak ezen a környéken nagyon hívei a shinobik munkájának, úgyhogy csak nagyon kevés küldetés szólt ide, és azok is kimerültek többnyire egy kíséretben. Nem volt okuk rá, hogy ezt is megszállják. Bizonyára vannak itt azért álruhás ügynökei a Föld országának, de amíg nem hívom fel magamra a figyelmet, nincs miért félnem tőlük. Nem tűnök külsőre többnek, mint egy alacsony képzettségű félkezű zsoldos. Elszakadt a köpenyem ujja, úgyhogy nem tudom elrejteni a jobb karom, ezért az most teljesen élettelenül lóg az oldalamon, mintha csak esztétikai megoldás lenne. Tudnám mozgatni, de szándékosan nem teszem. Higgyék csak, hogy a balom és a viharvert katana a jobb oldalamra kötve minden, amim van. Elég hozzá, hogy ne raboljanak ki, de kevés, hogy fenyegetésnek érezzen bárki.
Nincs sok pénzem, de úgy döntök, hogy most nem lopok, hanem fizetek az ételért. Nem akarok bajba kerülni most, nem akarok feltűnést, és amúgy is azért vagyok itt, hogy találjak egy új célt az életemnek. Hiába van erőm, ha az céltalan, és tudom, céltalanul nem húzom már sokáig. Hosszú órákig kellett az előző napi gyaloglás alatt is mondogatnom a mantrámat, nem azért, mert elfárasztott, hanem mert sokszor feleslegesnek tűntek a magányos lépések. Néha még álmomban is azt a hangot hallom különböző, általam ismert emberek hangján. Mind ugyanazt mondja: menj tovább! Ugyanezt mondom magamnak a sötétebb napokon.
Veszek egy kisebb tányér tésztalevest, leülök a pulthoz, és elkezdek enni. Annak ellenére, hogy egy kezem van, még mindig furcsa bal kézzel enni, mert hiába nincs már meg maga a kar, az agyam a jobbot tartja dominánsnak. Szívesebben használnám a bábkezem, de ennyi kényelmetlenség belefér, és az étel kompenzál. Majd ha ettem, körülnéztem, és kaptam munkát, újra használhatom. Jelenleg talán egy kalózhajó is megfelelne. Egy legendás bábmester, aki egy hajó kapitánya, és a hajót használja bábként, éppen olyan jó emlék, mint bármi más.

**Hasegawa Zauki** Csüt. 19 Május 2016 - 2:29

//Areno Shinichi//

// Ilyen offtopic jelek közé fogom rakni a különböző megjegyzéseket, stb. Amennyiben nem lenne valami tiszta nyugodtan szólj, chaten, PM-ben. Illetve jobb, ha tudod, hogy a kalandban egy úgynevezett pillangóhatás van életben, tehát minden cselekedeted hatással lehet a történések alakulására, akár a végkifejletre, annak milyenségére. Illetve amennyiben benne vagy, lennének belerakva logikai feladványok is akár. Hogy benne vagy, vagy sem kérlek jelezd a következő posztodnál egy ilyen offtopic jellel. Remélem jól fogunk szórakozni mind ketten ebben a kalandban. ^^ //

A tenger sós illata árasztott el mindent, nem is csoda, hisz elég közel feküdt el a hatalmas állóvíz. Csöndben, étkezésed végéhez közeledtél, mikor egy férfi ült le melléd. Hosszú, szürke köpenyét, egy lefelé álló háromszög díszítette, abban pedig egy szem volt észrevehető. Azonosítani ugyan nem tudtad, arcába húzott kalapja és száját takaró kendője végett, ám tisztán látszott, hogy egy idősebb, tapasztalt emberrel van dolgod. Néhány másodpercig szótlanul ült melletted, érezhetted, ahogy végig méreget vizsgáló tekintetével. Majd egy mély, érces hangon szólalt meg, szinte suttogva, óvatlan fülek véletlen se hallják meg mondandóját.
-Areno Shinichi?- Kérdésére válaszod meg sem várta, mintha csupán a formalitás kedvéért kérdezett volna rá nevedre.
- Szerencsés fickó vagy te. Most kimegyek, te pedig fél percet kapsz arra, hogy utánam gyere. A szemközti sikátoros utcában várlak. Ne trükközz.- Halk szavai végére érve, felállt a pulttól, majd egyenesen a megbeszélt hely felé igyekezett. A kiszolgáló épp szólította volna fel, a fogyasztás nélküli helyfoglalás tilosságára. Ám mint aki ezt előre tudta, pont jó időben lépett le.
-Mondja fiatalúr, maga ismeri ezt a férfit?!- Kérdezi tőled értetlenkedve, kissé felháborodottan a kiszolgáló.
Mit teszel most? Figyelmen kívül hagyod a kalapost és utadra indulsz, vagy hajt a kíváncsiság és utána indulsz egy jól fizető munkában reménykedve? Esetleg mást?

//A levest nem tudom, hogy kifizetted-e már, de ha igen akkor kérlek egy összeget adj meg. Legyen mondjuk 5-10 ryo, vagy valami kis ár. Elvégre semmi sincs ingyen Very Happy

Illetve ha eddig még nem fizettél, távozhatsz fizetés nélkül is természetesen, ám az eladó eléggé zabos lesz//

**Areno Shinichi** Csüt. 19 Május 2016 - 15:13

Zauki

/A levest kifizettem. Mehetnek természetesen a logikai feladványok./

Végigmérem a mellém ülő férfit, kezdve a furcsa köpennyel és szimbólummal. Furcsán néz ki nagyon, nem tudom, mit jelképezhet, ahogy az sem, ki ez az ember. Furcsa a ruházata, ami ugyan meggátolja, hogy azonosítsák, sokkal figyelemfelhívóbb annál, ami például rajtam van. Ki tudja? Elképzelhető, hogy pontosan ez a célja.
Kicsit összehúzom a szemem, ahogy megszólít, megpróbálom hang alapján azonosítani. Nem ismerős a beszéde, vagy legalábbis nem emlékszem rá, de mégis... tudja a nevem. Ki lehet az, aki tudja ezt a nevet, akinek jelent valamit, aki nem hiszi, hogy csak egy halott tartozik hozzá? Soha nem vettem biztosra, hogy sikerült becsapnom mindenkit az eltűnésemmel, de mégsem tartom valószínűnek, hogy bárki időt és energiát pocsékolt volna rá, hogy engem elkapjon. Egy ANBU nagyon gyors munkát végzett volna az előkerítésemmel, a valódi védelmem az volt mindig csak, hogy nem értem meg az erőfeszítést. Sunagakure elestével valószínűtlennek tűnik, hogy bárki más tudja, ki vagyok. Voltam. A Kő biztosan megszerezte az adataimat, de azokban valószínűleg az szerepel, hogy meghaltam, és kétlem, hogy túl sok figyelmet fordítanának a halott geninekre. Ez az ember pedig utánam jött. Csak szótlanul hallgatom, miközben próbálom kitalálni a személyazonosságát, még arra sem készülök fel, hogy ha kell, eltávolodjak tőle. Csak akkor szakadok ki a gondolataim homoktengeréből, amikor az éttermes megszólít.
- Nem.- leteszem elé azt az hat ryout, amit megőriztem, a következő ételt már lopnom kell. Nem áll szándékomban az időmet pocsékolni erre az egyszerű emberre, úgyhogy nem adok neki bővebb választ, csak felállok, és elindulok nyújtott léptekkel, egyenesen arra, amerre az ember engem hívott. Megfogom a bábkart, és a táskám belsejébe lököm a kézfejet, ahol észrevétlenül megragadom vele Mukade tekercsét. A bal kezem ezután a zsebembe süllyesztem, ahol megragadom Suhinát, és amint bekanyarodok a sikátorba, előhúzom a kunai köré épített madárbábot. Nem tekintem ezt az embert olyan naivnak, hogy azt próbáljam elhitetni vele, hogy bízok benne, nem is baj, ha látja a kezemben a fegyvert. Csak néhány lépést megyek befelé a sikátorba, mert minél közelebb vagyok a tömeghez, annál nagyobb biztonságban vagyok. A legtöbb shinobi nem szeret orvtámadást végrehajtani úgy, hogy azt látják, de persze, nem tervezem ennyire alapozni a védelmem. Felkészülök, hogy ha kell, harcoljak, de előbb tudni akarom, ki ez, hogy honnan ismerheti azt a nevet, amit lehet, hogy nem is fogok már soha többé használni. Már nem tartozok a klánhoz.

**Hasegawa Zauki** Pént. 20 Május 2016 - 0:08

Areno Shinichi

Nagy óvatossággal lépsz be a megbeszélt sikátorba, ahol a sós vizet már kevésbé érezni, inkább patkányok és hulladék bűze csapja meg orrod. Nem egy festői látvány fogad. Ahogy tekinteted fokozatosan beljebb hatol, eléd tárul a patkányok által szétszaggatott papírok, a szét szórt szemét látványa. Mintha egy nagy szemetesbe léptél volna be. Ám a szomorúbb, hogy ajtók is nyíltak erre az utcára. Itt emberek éltek, haladtak el munkába nap mint nap. Nem volt kétséges számodra, hogy innentől befelé már csak egyfajta nyomornegyed várhat. Nem léptél be túlságosan, hogy közel maradj a tömeghez, ezzel egy esetleges orvtámadást megelőzz. Úgy tűnik ez azonban fölöslegesnek bizonyult. Az ismeretlent, nem sokkal maga előtt láttad meg, egy falnak támaszkodott, láthatóan már várt.
-Áh, hát eljöttél. Nem csak szerencsés, de még esze is van. De tedd csak el, nincs félnivalód.- Jegyezte meg, mély, érces hangján, majd feljebb emelve kalapját rád nézett, így betekintést nyerhettél a takarása alá, bár csak a világoskék szemét láttad a kendője miatt. Ügyet sem vet esetleges kérdéseidre. Nem sokáig nézhetted a fickót, ugyanis ismét lejjebb hajtotta kalapját, és feléd indult, közben köpenyében turkált, láthatóan keresett valamit benne. Lassú tempójú léptei, egyre közelebb és közelebb juttatták hozzád, közben szüntelen matatott. Nagyjából egy méterre állt meg tőled, kezét szépen lassan húzta elő zsebéből. Kezében egy papír volt, összehajtva. Mielőtt átadta, még ő is átnézte a papírt, meggyőződve róla, hogy jót ad neked. Csupán a nap fényének beesési szöge az, ami miatt kicsit átlátszódik a papír és enyhén láthatod, hogy valami valóban van rajta, többet sajnos nem tudsz kivenni.
-Tessék, fogd.- Nyújtja át a papírt, ismét összehajtva, de szinte azonnal visszarántja. -Talán fontos lehet. A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Az első ránézésre sokakat megtévesztenek olyan dolgok, amik titkának megfejtéséhez, nem is kell sok erőfeszítés. Ne ess ebbe a hibába.- Mondandóját befejezve átnyújtotta a papírt, majd elsétált. Nem várta meg esetleges kérdéseid. Szemeddel addig tudtad követni, míg a tömeg magába nem olvasztotta, utána már nyomát sem láttad a fazonnak.
// Innentől az van, ha széthajtod a papírt és megnézed, csak hogy ne menjen el egy fölös kör csak erre.//
Széthajtod, az átnyújtott levelet, hátha világosabbá válnak a történések. Ám mikor szétnyitottad a lap semmit nem tartalmazott. Akárhogy nézted, forgattad egyik oldalán sem volt látható semmi. Mikor a fickó a kezében tartotta, ugyan láttad, hogy van valami. Most azonban még egy betű, egy ábra, egy rajz se látszik rajta se közepén, se szélén. Hogyan lehet ez? Miért nem látsz ezúttal semmit rajta? Miért adta oda, ha üres? Erre kell rájönnöd.

// Amennyiben nem sikerül rájönni, a következő posztban jobban megpróbállak rávezetni. Ajánlatos a fickó mondandóját figyelni ezzel kapcsolatban. Very Happy

//

**Areno Shinichi** Szomb. 21 Május 2016 - 1:58

Zauki

Nem titkolom túlzottan az undort, a bal kezem benne az apró bábbal az arcom elé emelem, a karommal megpróbálom védeni magam a rothadó bűztől, a köpenyem az orromhoz szorítva. Tisztában vagyok vele, hogy milyen fontos a diszkréció, a helyszínválasztás úgy, hogy nem kívánatos szemtanúk nélkül mennyen le egy konverzáció, de attól ez a helyválasztás még undorító. Bizonyára vannak taktikai előnyei egy támadáshoz a szagnak, de szerencsére nincs túl erős szaglásom.
- Megtudhatnám, ki vagy?- kényszerítem magam, hogy elvegyem a kezem az arcom elől, és a bábot is besüllyesztem az egyik zsebembe. A másik még mindig a veszélyesebb bábom tekercsét markolja, bár ilyen szűk helyen lehet, hogy Suhina lenne a szerencsésebb választás. Persze, ezt a helyzetelemzősdit csak azért játszom, hogy ne tompuljon a veszélyérzetem, amit éveken át élesítettem már az akadémia előttről. Ha meg akarna ölni, rengeteg praktikusabb módszert választhatott volna rá.
Kihúzom a bábkezem a táskámból, elveszem a papírt a férfitől, azután hagyom, hogy elmenjen. Néhány másodpercig gondolkozok rajta ugyan, hogy kövessem-e, de nem látom túl sok értelmét. Nem tűnik olyan embernek, akit az én képességeimmel észrevétlenül követni lehet, a lopakodás soha nem volt igazán az erősségem. Nem voltam benne rossz, sivatagban kifejezetten jól szokott menni, de ez most nem segítene sokat.
Kissé összeráncolom a szemöldököm, miközben a sikátorból kilépve szétnyitom a levelet, de azon nem jelenik meg olvasható írás, sőt, teljesen nyomtalannak tűnik. Bizonyára vannak rá technikák, amikkel el lehet tüntetni az írást, de nem láttam kézjelet, és annak sem látom értelmét, hogy genjutsuval vagy bármilyen trükkel megakadályozza, hogy elolvassam az üzenetét. Ez valamiféle teszt, ott van az írás. Szerencsére, nem véletlenül mondják, hogy a homokninják a legtalálékonyabbak a világon, és ez akkor sem fog változni, ha elveszítjük a rejtett falunkat végleg. Nekünk egyszerűen találékonynak kell lennünk már ahhoz is, hogy túléljünk egy utazást a terepen, mert ha például kifogy a víz és nem tudjuk pótolni, hiába vagyunk különlegesen kiképezve, végül meghalunk, mint bármelyik másik ember.
Néhányszor körbefordítom a papírt, megpróbálom megnézni, hogyan szűrődik rajta át a fény, azután összehajtom úgy, ahogy volt, és úgy próbálom elolvasni. Ha nem valamilyen hintőporos tintával vagy chakrával lett készítve a levél, akkor egy másik alternatív megoldás, hogy csak összehajtogatva olvasható. Ha így sem megy, akkor valami speciálisabb megoldásra lesz szükségem.

**Hasegawa Zauki** Szomb. 21 Május 2016 - 22:12

// Bocs, ha most kicsit irányítottalak, csak nem találtam jobb rávezetést a dolgokra. A hosszért is bocsi, csak addig nem nagyon tudunk tovább menni míg meg nem fejted, mert fontos infót rejt a papír. Ha pedig bármit szeretnél csinálni a megfejtés közben, írd le nyugodtan, hogy iszol valamit, sétálsz, vagy épp egy munka után keresgélsz, akármit, én majd igazodom. //

A férfinak, már nyomát sem láttad. A papír titka azonban még mindig rád várt. Alapos vizsgálatoknak alávetve forgattad a lapot, ám az továbbra sem mutatott magából semmit. A nap fényének átszűrődése szintén nem fedett fel információt. Ám mikor bábkaroddal értél a papírhoz, érdekes dolog történt. Azon a részen, mintha valamit kirajzolódni láttál volna. Nem jelent meg ugyan semmi, de határozottan látszódott, hogy valami megakart jelenni. Azonban mikor levetted róla a kezedet, ismét elhalványult és csak az üres felszínt láttad. Mi tévő leszel most? Mitől mutatott meg a papír magából valamennyit? Mi lehet az összefüggés a karod és a lap között? A megoldás ott van benned, csak használnod kell.

**Areno Shinichi** Szer. 25 Május 2016 - 20:37

Kicsit összehúzom a szemem, ahogy nem látok írást a lapon. Már kezdek azon gondolkozni, hogy ez az egész csak valami átverés, rosszabb esetben csapda, amikor egy pillanatra meglátom az írást. Csak egy pillanatra, mert amint elengedem a bábkezemmel a papírt, az rögtön eltűnik. Talán ott van a kulcs, talán csak az segített, hogy a másik kezem ujjait kicsit széttártam, és nem érintkezett a papír közvetlenül a chakrámmal?
Újra átteszem a papírt a bábkezembe, a ballal elengedem, és megpróbálom így elolvasni. Lehet, hogy ez a megoldás, hogy direkt olvashatatlanná tegyék a papírt mások számára, de ebben az esetben nem választottak túl jó módszert. Biztos találnának megoldást az elolvasására, ha máshogy nem, rajtam keresztül. Bármi is ez, nem érné meg az életemet.

**Hasegawa Zauki** Csüt. 26 Május 2016 - 19:23

Jólláthatóan a papír a chakráddal áll kapcsolatban, noha biztos lehetsz benne hogy nem chakrád lenyomatára reagál, mivel az a fickó is képes volt olvasni. Azonban tény, hogy kapcsolatban áll magával a chakrával. Egy titkosírás mely a chakrára reagál. Kiskorodból villanhatnak be képek, akár akadémiáról mikor ezekről hallhattál. Egy papír mely amint chakrával érintkezik megmutatja mit rejt, az ilyeneknél tűnhet a legjobb döntésnek, ha folyamatos, kevés mennyiségű chakrát vezetünk bele a lapba így az folyamatosan mutatja nekünk tartalmát, ám az illetéktelen szemek elől mégis rejtve marad. Ahogy bábkezeddel tapogattad a papírt, folyamatosan ki-ki rajzolódtak darabok az írásból, valamint amit felfedeztél, az egy térkép részlet. Ám nem tudtad kivenni teljesen belőle hogy mit ábrázol a térkép, valamint az írás is elég érdekesnek tűnt. Ahogy balkezeddel fogod egyedül a lapot és lassan a chakrád is elkezdi átjárni, kirajzolódik a térkép és az írás.

"Két hét múlva pénteken, pontban éjfélkor.
Ui: Ha a két penge összeér, a harc elkezdődik."

A pár mondat alatt egy térkép részlet volt elhelyezve a Füst országáról. Egész pontosan a Karite no Sato melletti dohány földet jelöli.

// Ezért, ahogy rájöttél, hogy a ch-d mutatja meg a tintát, megjavaslok +2 Ch-t amennyiben neked is rendben ^^ Amennyiben úgy érzed hogy van itt még dolgod, mehet még kör, ha haladnál előre: ide jöjjön.//

**Aokaze Atsushi** Csüt. 14 Júl. 2016 - 12:00

// Hidan //

Egy hosszú nap után, ami tele volt nagyobbnál nagyobb meglepetésekkel és a falu körbejárásával. Végül sikerült elérnem a célomat. És csinálni tudtam egy lenyomatot készítenem a síron található domborműről. Ezt követően egy rövid elmélkedés után hazaindultam, mivel már későre járt.
Másnap pedig első dolgom volt, hogy elmenjek a hokagéhoz engedélyért a falu elhagyására bizonytalan időre. Persze egy ilyen engedélyt megadni nem nagydolog legalábbis békeidőben. De most a shinobi világ hadban áll. Így komoly fejtörést okoz még az is, hogy egy genint elengedjenek. Olyannyira, hogy akkor ott helyben nem is bírt dönteni. Így a döntés meghozataláig otthon várakoztam, és egy nemrég vett térképen azt vizsgálgattam, mennyi sziget jöhet szóba és próbáltam, lecsökkenteni a számukat. Próbáltam lefoglalni magam, mert egyébként csak agyaltam volna. Főképp rólam és Ayaméról. Végül ezt napközben sikerült elkerülnöm. Másnap délután pedig megjött az engedély a falu elhagyására és a határok átlépésére. Ami után a boltba mentem beszerezni néhány dolgot: lámpás, kis tekercs és egy vihargyújtó. Otthon a kis tekercset kicsit átalakítottam, hogy a balkezemen tudjam majd hordani a Raikou Kenka // Villámló Penge Készítés jutsuhoz. Belepecsételtem, a chakra érzékeny kardomat a Honō no Hayase-t. A tekercset majd egy fáslival fogom elrejteni a kezemen.
Másnap kora reggel indultam a faluból a szél országának kikötőjéhez. Az út szerencsére zökkenőmentes volt. Még szerencse, hogy a két ország közt fekvő folyó országa semleges a harcokban. De attól még, hogy zökkenőmentes volt nem lett rövidebb. Így majdnem három napomba telt, hogy a tengerpartra érjek.

// A lámpásra(500ryo) és a tekercsre(50ryo) levontam a pénzt, de azt nem tudom, mennyibe kerül a vihargyújtó és a térkép ezért 100 ryo-t vontam le értük. //

Hidan Csüt. 28 Júl. 2016 - 10:39

Amíg Atsushi a Rokudaime jóváhagyására vár, megpróbálja minél hasznosabban tölteni az időt és a lehető legalaposabban felkészülni az előtte álló utazásra. A világtérképet tanulmányozva csalódottan konstatálja, hogy a sírkövön jelölt területen semmit sem jelöl a térkép, és pármérföldes körzetben csak apróbb szigetek találhatóak. A következő nap kiküldött engedély utáni bevásárlókörút egyébiránt teljesen eseménytelenül telik, a zsúfolásig telt utcákon kellemes közhangulat uralkodik a fülledt délutánon, olyannyira, hogy az ember szinte el is felejti, hogy Konoha jelenleg is többfrontos háborút vív messzi tájakon.
Miután a faluvezetőség jóváhagyta az eltávot, s az ifjú shinobi minden szerettének búcsút intett, másnap reggel családja jókívánságaitól kísérve vág neki a hosszú utazásnak. Ha hátranéz, láthatja hogy szülei jelentőségteljes pillantást váltanak egymással, mielőtt befordulnának az ajtón. Nehéz lenne őket vádolni érte, hogy habókos tündérmesének tartják a Nagyapó rejtélyes hagyatékát, elvégre nem minden nap fut össze az emberfia olyan jövevényekkel, akik hinni tudnak ilyen legendás lények létezésében.
A következő három nap a dögunalom és a monoton kaptatás jegyében telik, elvégre az út nagy része a ritkán lakott Szél Országán keresztül húzódik, enyhén sivatagos és szavannás területeken. Bár ez a terület hivatalosan a Tűz Szövetségéhez tartozik, a fiúnak mégis résen kell lennie: Sungakure no Sato inváziója óta igencsak megszaporodtak a határvidékeken portyázó iwai szabadcsapatok, akik hírhedtek arról, hogy először támadnak, s csak azután tesznek fel kérdéseket. Legnagyobb szerencséjére egyikükbe se botlik bele, így harc nélkül érheti el Kaze no Kuni déli partvidékének legnagyobb városát, Yokuchi Gait.
Yokuchi no Gai az országban ritkán fellelhető édesvizű folyók egyikének deltatorkolatára építve helyezkedik el, így azon kevés települések egyike, ami saját csatornarendszert és iható vizet tudhat magáénak. A mediterrán stílusú, homokkőből emelt kétszintes házak közötti szűk sikátorok valóságos labirintust alkotnak, egyedül a külső gyűrűben található sugárúton található némi kocsisforgalom, bár itt is inkább tevéket használnak az egzotikus portékák szállítására. A városkát már-már érhálózatként átszövő folyóágak szűk mederbe szabályozva csobognak a végtelen óceánba, piszkosbarna víztükrükön karcsú gondolákon szállítják a kikötői raktárakba szánt ládákat. A kikötőváros félreeső mivolta ellenére igen pezsgő életnek örvend: utazók és tengerjárók tucatjai járják az utcákat, melyeknek mindkét oldala zsúfolásig van telve szőnyeg- és ételárusokkal, tevehajcsárokkal és kacatjaikat orrhangon kínáló ócskásokkal. Bár nem a legtisztább és legszemrevalóbb hely, amit Atsushi valaha látott, van egyfajta bája a városnak. Mivel közel, s távol ez a legnagyobb kereskedelmi csomópont a déli partvidéken, itt lehet a legnagyobb esélye értékes információkat és talán egy fuvart szereznie a Sárkánykirály rejtélyes szigetére. Már amennyiben létezik.

Ajánlott tartalom