Re: Kikötő

**Ago** Csüt. Dec. 29 2016, 01:48

~ Cöhh… Ha kipurcansz, ne gyere hozzám panaszkodni kullancs! ~
Húzta el a száját Ago, miközben a távolodó pókot figyelte, ahogyan az beleveszik az erdő némaságába, tenyérnyi alakját pedig némán fogadja be az anyatermészet, a hely ahol a legotthonosabban mozog. A gyilkos még várt egy pár percet mielőtt lábizmait újfent megfeszítve felállt, és komótosan megfordulva, megindult a bázisul szolgáló barlang irányába, hogy lepihenhessen. Túl sok információval nem gazdagodott ezen a felderítőúton, és szégyen beismerni, de ha nem lenne Shamoria, akkor bizony nyakig gázolna a szarban. A csapatban már így is tapintani lehet a feszültséget, ami a három púp, és Ago között feszült. És erről csakis az ifjú tehet, noha soha nem is állt szándékában máskép cselekedni.
Lassan haladt előre a sötét rengetegben, orrát megtöltötték az erdő éjjeli illatai, sárga szeme vadul kutatott lehetséges ellenfelek után, akik az éj leple alatt akartak orvul a vadászra támadni. Hiszen Ago vadász volt, egy fenevad, aki ölt azért, hogy élhessen. Élhessen amíg a világon minden ki nem huny, amíg a földön olyan teremtmények élnek akik bánthatják, vagy akár az életét elvehetik. De ezt már mind ismerjük. Az űzött vad története, kinek csak az élete maradt, és azt foggal-körömmel védi.

Ago lassan haladt vissza a bázis irányába. Noha sok kitérő tett az idefele vezető út során, valahogy ösztönszerűen rátalált a helyes ösvényre, ami visszavezette őt. A Kawarimi melyet létrehozott, tudatlan bábként haladt Ago előtt, az utat kémlelve, lehetséges csapdák után.
A néma erdőben összecsattanó medvecsapda hangjára, Ago összerezzent, és hátraugrott ijedtében. Legalább nem volt buta dolog egy másik „ént” előreküldeni. Úgy tűnik a törpeszar mégis képes volt valami hasznosra. És ahogy Ago jobban szemügyre vette a csapdát, valami érdekeset vélt felfedezni.
~ Hmmm…? Méreg… Lám-lám… talán mégiscsak ő a leghasznosabb tagja a csapatnak? Majd elválik… ~
Gondolta magában az ifjú, akit valóban meglepett a kreativitása a lánynak. Talán őt öli meg utoljára.

Az idő mely ebben az erdőben mintha megfagyott volna nem hatott a gyilkosra, hiszen megszokta már, hogy a türelem rózsát terem. Sokat kellett órákon át egy helyben virrasztani, hogy a célpont a megfelelő helyre kerüljön a megfelelő időben. Így Agonak fel sem tűnt, mennyi ideig baktathatott vissza a táborba.
Visszatérve az első dolog, ami szembetűnt neki, hogy mindenki a barlangban gubbasztott, és édesdeden aludt. Sehol egy megfigyelő, sehol egy őrszem, vagy egy féléber ember. Ago szíve egyre hevesebben dobogott, miközben az alvó egyedeket nézte. Orrán a levegő szinte sípolva távozott, ahogyan a tüdejét ürítette ki. Szeme véreresen, vészjóslóan csillogott a sötétben, ahogyan jobbját megemelve, a legközelebbi áldozat irányába osont. A lábára irányított vákuum miatt a hangok teljesen elvesztek a léptei nyomán, így ha valaki felriadt volna, biztosan nem a mozgás által kiváltott súrlódó hang miatt lenne. Ago tudta ezt, és több dolog játszódott le az agyában egy pillanat leforgása alatt.
Ha netán bevinné a csapást erre az egyedre célozva – akit a sötétben nem látott túl jól, de szíve mélyén reménykedett, hogy a szőke Zoi fekszik ott előtte – akkor mindent el kell követnie, hogy az ne sikoltson fel, és ne kezdjen hadonászni. Azonnal ártalmatlanítani kell, majd elhurcolni, és megtanítani neki, hogy a veszély mindig ott leselkedik mellettünk. Sose menekülhet előle. És Agonak volt pár ötlete ezzel kapcsolatban, hogyan is lehetne ezt kivitelezni.
Viszont, ha így tesz, számolnia kell a többiek haragjával, és nem tudja hogyan is lenne képes hármójukat legyőzni és még a küldetést is befejezni.
Ago tehát vívódott. A tarkójában erősödő nyomás, a Lény közeledtét hivatott jelezni, és Ago tudta mi következne abból, ha meglátná, mire is készül az ifjú. Vérszemet kapna, és megpróbálna betörni az elmébe, átvéve a végtagok felett az uralmat, így talán a legrosszabb döntést meghozni a küldetés során.
Vér; Fájdalom; Sikoly; Szaggatás; Marcangolás; Kéj; Vágy;
Ezeket az érzéseket, hangokat, képeket küldte a lény Ago elméjébe. Az orgyilkos megrémült.
~ Majd… nyugalom, majd megtesszük. De még nem szabad, ha most vetnénk véget az egésznek, akkor a lakomára már nem maradna pincér, hogy felszolgálja a főfogást. Addig érd be ezzel. ~
Mondta a lénynek, majd felszaladt a barlang tetejére, és ott egy magasabb fára.
Huhogás; fénypontok egy közeli ágon; köpetszag; vérszag…
Illatok, képek. Ismét a lény üzent. Egy közeli fán egy bagoly fészkelt és sárga szemeivel őket nézte. Ago visszapislogott rá, ugyanolyan színű szemével, és támadásba lendült. Hagyta hogy a Lény kibontakozzon, átvegye felette az uralmat, kitombolhassa magát, ha csak egy rövid időre is. A bagoly szárnyra kapott, de nem volt elég gyors. Egy utolsó huhogással, kilehelte a lelkét, amint a Lény belevájta a karmait, az állat szügyébe ezzel magával rántva őt a porba. Ago letekerte a gyolcsot a szájáról, amibe a Lény tollastul, bőröstül beletuszakolta a bagoly egyik vértől csöpögő letépett szárnyát.
~ Ez rohadtul fog fájni amikor kijön…~
Emlékeztette a Teremtményt Ago, aki egy szinte már-már örömtől dagadó érzést küldött az ifjú irányába, majd folytatta a marcangolást, bár ezúttal kevesebb tollat tömve a szájnyílásba.

Másnap reggel, Ago szemei felpattantak, ahogyan az első napsugarak rávilágítottak az arcára. A porban feküdt mellette a megtépázott állat holtteste figyelt, mindenfelé belekkel, tollakkal, és vérfoltokkal. Legalább azokat nem falta fel a Lény. Szájára visszatekerte a kötést, majd leugrott a barlang szája elé, és ha még nem keltek volna fel a többiek, akkor egy jól bevált, rúgással jobb belátásra térítené őket.
Amint ez megtörtént, és mindenki ismét ébren van Ago a szőke szépség felé fordul, szeméből süt a vadság, és a kéjvágy.
- Felébredtünk? Örülök. Remélem jól aludtál, miközben rólam álmodoztál szépségem. Ne aggódj, eljön majd a nap amikor táncolni fogsz a farkamon. De előtte…
Kezét ismét megvérezve, jobbját a bal tenyeréhez érinti, ahonnan enyhe füstfüggöny száll fel, és a tenyerébe remélhetőleg a Fekete özvegy Shamoria jelenik meg.
- Nos? Hogy telt az éjszaka kullancs?

// Ismét elnézést a késésért, és utólagosan is köszönöm, hogy ismét szárnyaid alá vettél Remélhetőleg fogom tudni csökkenteni az időtartamot ami egy poszt megírásához szükséges, de nehéz visszarázódni Ezért köszönöm a türelmed ^^ És Ex-staffi hatalmamnál fogva jóváírhatsz egy sört magadnak a következő Gundantalin Ago pénztárcájából //

Hidan Szer. Feb. 22 2017, 05:00

Huhogó estebédjének elfogyasztása után az Ago lelkében láncravert Bestia álmos, elégedett morgással vonul vissza az orvgyilkos önvalójának mélyebb zugaiba. S ahogy a benne lakó szörnyeteg visszahúzódik éjsötét odújába, úgy a füstfalusi is egyre inkább érzi a soká nélkülözött alvás csábító hívását. Hátradőlve az általa kreált, belsőségekkel és egyéb madárszervekkel szegélyezett mocsokban, hascsikorgástól nyugtalan álomra hajtja csuklyás fejét. Csillapíthatatlan vérszomja szendergésében átadja helyét az űzött prédák kiszolgáltatottságból táplálkozó félelmének, s kényelmetlen, fészkelődő fél-álomban lesz csupán része a jól megérdemelt horpasztás helyett. Hiába, éber tudata nélkül a legelszántabb vadász is nyüszítő préda csupán, legyen az ember, állat... Vagy Ago.

Bár későn feküdt, mégis ismét a végtelen tengeren felkapaszkodó, álmosan pislogó lángóriás első sugarai keltik a füstfalusi rémszerzetet. Pontosabban egy lórúgásszerű érzés az alhasi tájék felől érkezve, a napfény csak rásegít a csikaró fájdalomtól már-már elkerülhetetlen ébredésre. A fiú nem tévedett, amikor a Fenevadat intette óvatosságra előző este: ez rohadtul fájni fog, amikor kijön. Mintha a sovány hús és zuza mellé még egy pár kristálypoharat is elmajszolt volna. Bizonyára elragadtathatta magát falatozás közben, talán a hegyes csőr, vagy a bordák szilánkjai okozhatják ezt a szúró érzést. Amennyiben a bagoly farfekvéses lesz, legközelebb kétszer is meggondolja, nem kéne-e apróbb cafatokra szednie legközelebbi zsákmányát. Akárhogy is: érzi, hogy már nem sokáig képes visszatartani a záróizmát...

Miután elvégezte a reggeli készülődés szükséges fázisait - ami valljuk be nem sok, ha csak a felkelésről és az arc körbefáslizásáról van szó -, első útja az alant elterülő barlang felé vezet. Várakozásaival ellentétben két idősebb társát már talpon találja, egyedül a törpeszar húzza még nagyban a lóbőrt az ujját szopogatva. Ezt a fajta megnyilvánulás akár még... Vágykeltő is lehetne, természetesen csak bizonyos Agora jellemző képzettársításokon keresztülszűrve az amúgy hétköznapi látványt. Kontruiko a földön törökülésbe helyezkedve rajzolgat valami tervfélét egy fapálcával a porba. Ezalatt Zoi egy sziklán csücsülve élez egy jobb napokat is látott tantót, a pengét újra meg újra végighúzva egy bőrszíjon, melynek egyik vége a talpa alatt van, míg a másik bal kézfeje köré van tekerve.

- Jó reggelt Ago! Már kezdtünk aggódni érted!

Rikkantja tenyérbemászó hangján a csapat állítólagos esze - vakok között félszemű a király... -, amivel a mozdulatlanságában is idegesítő mélynövésű agyvérzés szeméből is kiveri az édesded álmocska utolsó foszlányocskáit. Szupcsi!

- Regcsi...

Nyögi álmatag hangon a gyermek - mégis ki bérel fel babapuncikat alvilági hatalmasságok likvidálására..? -, a hamuszőke szépség azonban füle botját sem mozdítja a néma férfi érkezésére, nem hogy köszöntené őt. A csapat egyetlen tagja, a stratéga, ki egyáltalán szemmel követi a rejtekhelyre belépő Agot, irritáló, túlbuzgó seggdugasz módjára próbálja értelmezni a Zoihoz intézett jelbeszédet, noha láthatóan szart sem ért belőle:

- Tárgy! Nem, nem... Fogalom! Összetett szó, második fele. Alvás! Tánc! Pénisz! Alvajáró pénisztánc! Nem, ennek nincs értelme... Farkasokkal táncoló... Táncosokkal farkaló! Ez lesz az ugye?

Mivel a találgatás fogadtatása valószínűleg nem kitörő lelkesedés lesz a bérgyilkos részéről, így csüggedt hangon megjegyzi a fiú:

- Sosem voltam jó ebben a játékban... De hé, nézd Ago! Kunai!

Bárgyú, örömittas arccal kitartja jobbjának mutató- hüvelykujját, egymásra merőlegesen, mintha csak pisztolyt imitálna a kezével.

- Zoi most te jössz! Szerinted mit próbál mondani nekünk?

A leánytól válaszképp csupán egy közömbös vállrándításra telik, figyelmét továbbra is teljes egészében fegyvere élezésének szenteli. Hiába, Ago nem igazán lehet dühös rájuk, elvégre ő folyékony jelnyelven próbál kommunikálni, holott csak a harci formációkban való navigálás alapjait volt ideje megosztani ezzel a csürhével. Persze hogy mikor racionális és mikor nem az dühösnek lenni mások ostobasága miatt, sosem akadályozta a Muréna vad gyermekét egy percig sem abban, hogy a legkisebb ingerre is heveny agyfasszal reagáljon. Mivel minden jel arra mutat, hogy ezektől a shurikenfogónak is hitvány emberparódiáktól nemhogy segítséget, de még értelmes megnyilvánulást is hiú ábránd lenne várni, az orgyilkos inkább úgy dönt, megnézi mire jutott Shamoria. Az apró özvegy kisebb füstfelhő kíséretében materializálódik a férfi kezében. Még el sem oszlott a felleg, de már hallja is a vékonyka, pattogó hangot, amint a parány teremtmény számonkéri megidézőjét:

- Igazán ideje volt már te hétalvó förtelem! Tudhatnád hogy nem tűröm, amikor vesztegetik az id... Kik ezek az nyomorúságos képű ivadéktápok? Sőt... Az ott a sarokban még ki se kelt a petéből! Minek hoztátok magatokkal?!

Egyik vékonyka lábával a sarokban fekvő, hálózsákba bugyolált Hijome felé. Teszi ezt úgy, hogy a legkisebb jelét sem mutatja, hogy zavartatná magát a döbbent szájtátás miatt, ami az idézést követte a többiek részéről.

- Hol is tartottam..? Ja igen a felderítés. Az a hely egy valóságos erőd. Tele van őrökkel az egész épület és ha igazak a pletykák, amiket elcsíptem és miért ne lennének, akkor ma éjszaka dupla ennyivel kell számolnotok. Ha a helyedben lennék, azért megszövegezném a végakaratomat mielőtt nekiindulok... Bár ha jobban belegondolok, felesleges is, úgyis megidézzük a kihűlt tetemed, a fészekben számtalan éhes csáprágó van, amit be kell tömni. Viszont vannak jó híreim is. Az extra őrséget csak nyolc órakor állítják szolgálatba, így napnyugta előtt feleakkora készültséggel kell számolnod. A ceremóniát a belső szentély legmélyebb zugában rendezik meg, ablak egy szál se, ezért kénytelenek voltak szellőzőnyílásokat telepíteni, azonban... Le vannak rácsozva, és ha sikerül is zajmentesen felnyitni őket, legfeljebb csak az a mélaszájú peteszökevény férne át rajtuk, hacsak nem tudsz összemenni valahogy. Ahol a beavatási szertartás fog zajlani, egy kör alakú terem a hegy szívében. Tizenkét bejárata van, mindegyik máshonnan megközelíthető. Minden résztvevő külön útvonalon fog érkezni, de mindegyik keményen őrzött. Az őrök bár nem shinobik, egy rövid kézjelsorozat alapján azonosítják egymást, ez útvonalanként változik, azon belül is hat óránként cserélik a titkos kódot. A pincében találtam egy vízelvezető ciszternát, de mivel sosem voltam jó úszó, inkább nem néztem meg hova vezet a csatorna, így ha ott akarsz bejutni, neked kell megtalálni az odavezető bejáratot. A templom fel van állványozva, de az ablaknyílásokat íjászok őrzik és ezek is az útvonalul szolgáló folyosókra nyílnak. Ajánlom, hogy minőségi porhüvelyt szállíts le nekem ezek után te korcs! Az egyik tahó csótányképű lecsapott egy újságpapírral, mielőtt többet megtudhattam volna, de ha van kérdésed, megpróbálhatok rá válaszolni.

//Bocsánat, elfelejtettelek felírni az aláírásomba így kiment a fejemből, hogy ide is lógok. Fájdalomdíjad 20 chakra, remélem hamar visszarázódunk a régi kerékvágásba, már nincs sok hátra.//

**Ago** Kedd Feb. 28 2017, 12:47

Basszad meg, mondtam, hogy nem kéne!

Szidja a fejében szunnyadó Teremtményt Ago, miközben egy sebtében ásott latrina felett gubbasztott. Az este folyamán elfogyasztott bagoly, lassan kúszott át a fiatal gyilkos belein, néhol felkarcolva a vékony belsőséget, enyhe vércseppeket kicsalogatva belőle. A Lény a füle botját sem mozdította a szidalmakra, békésen aludt mélyen az ifjú tudatának legmélyén.
Amikor már végre eljött a megváltás, hogy a megmerevedett testét megmozgathassa, akkor jött az újabb probléma. A madár szárnya nem éppen egyenes úton akart kijönni, és megállt keresztbe, úgy erős fájdalommal ingerelve Agot.

Ezért még számolunk, te rohadt szardarab!

Jobbján a felcsatolt karmokkal óvatosan maga alá nyúlt, és egy szinte már már gyakorlott mozdulattal a mutatóujján lévő éles-hegyes karmot felcsúsztatta a keresztben lévő csonthoz, és óvatosan eltörte. Szerencse, hogy nem volt túl mélyen, és nem kellett könyékig magába másznia.

Amint végzett a rendhagyó reggeli rituáléval, és lemászott, hogy felébressze a csürhét, akik alatta fészkeltek, döbbenten látta, hogy azok a kispöcs kivételével, mind ébren figyelnek. A stratéga éppen homokvárat épített, vagy mit, míg Zoi a fegyverét élezte. Viszont az, hogy Kountriko olyan lelkesedéssel képes Agohoz beszélni, ami heveny agyfaszt vált ki a gyilkosból, eléggé meggondolatlan cselekedet. A pók megidézése után, és miután Shamoria ismertette a felfedezésének eredményét, Ago néhány kézjelet intézett újdonsült kullancsának.

A srác megfelel a kísérletekhez? Kezdi egyre inkább felcseszni az agyam, és túl sokat legyeskedik a prédám körül amúgy is… Amúgy megtennéd, hogy fordítasz ezeknek a hulladékoknak? Egyedül a szőke beszéli a nyelvet, de ő… furcsán viselkedik egy ideje…

Ago óvatosan megdönti a fejét, mint amikor egy madár vizslatja a természetet maga körül, és úgy tekint a szőke rémre. Valamit titkol előle, már túl régóta. És Ago ki fogja deríteni, akár tetszi ez neki akár nem.
~ Mit rejtegetsz szépségem? Túlzottan felizgattad a fantáziám, hogy én innen válaszok nélkül el merjelek engedni. Sebaj, majd megérted miért nem érdemes velem játszadozni… ~
Ezzel a gondolattal ismét a csipet-csapathoz fordul, és tenyerében a pókkal belekezd a terv ismertetésébe:

A feladatunk, hogy az duplázás előtt bejussunk. Mivel valószínűleg a nagyobb csapat érkezésekor lesz az őrségváltás, még előtte el kell intéznünk a bejutást a helyszín berendezését a vendégeknek, és megtervezni a menekülési útvonalat.
Az álruhák segítségével felveszitek azoknak az alakját akiket elintéztetek – itt mutat Zoira, és Kountrikora - és beviszek minket az ellátmányos hordókban amiket a kikötőben találtunk. Eközben valahogy tudjátok meg a kézjeleket, és tanítsátok meg nekünk. Még ha cserélődnek is tudni kell mik is azok!
Amint beértünk a központi helyszínre te – mutat az ivadéktáp kinézetű Hiyoméra – Felállítasz olyan csapdákat, amelyeket manuálisan lehet aktiválni. Ezután eztán vagy elbújsz, vagy eltűnsz! Ti ketten fedezitek a bejáratot, miközben mi bent ügyködünk. Ha jelzek akkor ti is fedezéke kerestek. Amint a ceremónia elkezdődik, egy csapásra végzünk mindegyikkel, egyet kivéve, akit „kimenekítünk” és elhozzuk ide a barlanghoz… Erre az egyedre van egy tökéletes jelöltem mégpedig a Kalapos maga. Őt egyedül ÉN végezhetem ki, ha bárki más kezet mer emelni rá, akkor olyat teszek vele, hogy azt kívánná bár megdöglött volna születésekor! Ha mindez megvan, akkor elkötünk egy csónakot, és elhúzunk innen a picsába. Világos?

Noha Ago nem egy jó stratéga ebben a tervében, még ha teljesen nem is, de biztos volt. Főleg, hogy van három feláldozható egyed mellette, akik segítik majd a szökésben akaratuk ellenére is. Tekintetét jelentőségteljesen a stratégára emeli, hogy van-e neki ötlete, vagy megjegyzése a tervhez. Ha nincs, akkor inti a csapatot, hogy tüntessék el a nyomaikat és induljanak is neki a tervet kivitelezni mielőtt túl késő lenne. És egy óvatlan pillanatban, amikor csak Zoi figyel rá, a szemébe fúrja a sárga vágytól égő tekintetét.

Figyelni foglak…

Hidan Szer. Ápr. 12 2017, 04:40

- Az ott..? Mondd csak Ago, te szeretsz szart nyalogatni, amikor egy karnyújtásnyira egy nagy tál kaviár van tőled? Persze hogy nem jó! De erről még később beszélünk...

Förmed rá félhangosan a fekete özvegy idézőjére, miközben nyolc apró szemével alaposan végigméri a stratégát. Nehéz kárhoztatni érte, a fickónak a homlokára van írva, hogy selejtes anyag. De legalább a munkájához ért... Elvileg. Mindenesetre érdemes lenne Kippel alaposan elbeszélgetni a közeljövőben az elbaszott humorérzékéről. Csak mert ennyire hitvány alakokból verbuvált kapcsolati rendszere egy Fülnek sem lehet. Azonban úgy látszik, hogy a vak tyúk is talál szemet, mert Kontruiko megvillantja, hogy valamicskét azért mégiscsak érthet merényletek tervezéséhez, amikor Ago befejezte az alapelképzelés részletezését:

- Ha jól értettem a fura, káromkodó csótányod leírását...

- ANYÁD A CSÓTÁNY IVADÉKTÁP!

- ... Akkor a központi szentélyt is őrzi pár katona, akiknek bizonyára szemet szúrna, ha egy csillámpónikról éneklő hülyegyerek beszambázik a ceremónia helyszínére, és nekiáll csapdácskákat telepíteni...

- ANYUCIKÁD A HÜLYEGYEREKECSKE!

- ... Szóval az őrökkel vagy végeznünk kell, vagy pedig elterelnünk a figyelmüket annyi időre, hogy Hijome meg tudja oldani a terület bebiztosítását. Előbbi azért lehet előnyös, mert így tuti nem veszik őt észre, viszont akkor a halott zsoldosokat el kell rejtenünk és egyúttal pótolnunk is őket. Ez Hengével, illetve létszámtöbblet esetén Kawarimivel kiküszöbölhető, az utóbbi még egyszerű válaszokat is ad, ha kérdezik, viszont így is könnyű lebukni, ha az egyik járőröző társuknak szemet szúr a megváltozott viselkedésük. Az épület pincéjébe el tudunk juttatni titeket Zoival, viszont az alaprajzot mi sem ismerjük, szóval ott majd rögtönöznünk kell. Számolnunk kell azzal is, hogy ha a megölt őrök alakjában megyünk, büntetésből elküldenek minket latrinát ásni, amiért közel egy napig 'eltűntünk', de ez legyen a mi gondunk. Mi ketten előre megyünk, hogy biztosítjuk a hordók körüli terepet és megtudjuk a mai titkos jeleket, utána fél órával csatlakoztok hozzánk. Hogy megkönnyítsük a dolgotok, a nyomainkat nem fogjuk elfedni, ez a te dolgod lesz Ago, másképp nem tudsz megtalálni minket a partmenti táborban. Ha nincs több kérdés, Zoival indulunk is.

A két lány szótlanul bólint, majd minden tekintet Agora szegeződik, hogy neki is megfelel-e a terv.

//Ha nem szándékozol már mást tenni a barlangban, odáig megírhatod a posztot, hogy megtalálod a társaid az egyik félreeső raktárépületnél. 20 chakra ismét.//

**Ago** Hétf. Május 29 2017, 17:52

Feltekintett az égre, és megszívta a fogait. Legalábbis azokat, amik felül voltak, mert a lentieket már elvesztette, és utálta is ezt, bár megvolt a maga haszna. Az állkapocs hiánya, és a megrongálódott hangszálaknak hála, még ha akart sem kiabált, üvöltött fel, vagy árulta el a helyzetét. Ilyen egy jó gyilkos. Ilyennek kell lennie annak, akinek élete minden egyes másodperce a túlélésért való küzdelemmel telik. Meg annak is, aki nem akarta leharapni azonnal a társai fejét, szó szerint. Mert Ago jobbjában Shamoria enyhén remegni kezdett, miközben az ifjú gyilkos próbálta visszafogni magát, attól, hogy a törpeszarból törpe szart csináljon. Meg a csapata maradékából is. Shamoria érezte ezt, de nem szólt még, de ha valami balul sülne el, nem bízik annyira az özvegyben, hogy elhihesse, nem döfi hátba őt.
A terv ismertetését követően, Kountriko is megfogalmazza a maga meglátását. Agonak, noha nincs ínyére, el kell ismernie, hogy ennek a fiatal piócának is megvan a maga haszna. Legalábbis az agyában forognak azok a kerekek, amikor arról van szó. Ago bólint, amikor az végzett, jelezvén, hogy ő is valahogy így gondolja. Bár igaz túl sok buktató van itt, hiszen ha bármi balul sül el, vagy csak egy őr is gyanakodni kezd, akkor itt mészárlásra kerül sor rövid időn belül.
Vér; Marcangolás; Extázis;
Ago felhúzta az ajkát a kötésen belül, és halk gyomorból érkező morgást hallatott. A Bestia a fejében sunyi módon lengette a farkát összekuporodva, csak arra várva, hogy színre léphessen. Az ifjúnak vele is számolnia kellett. Hiszen, ha egyszer a Lény úgy gondolja, itt az idő akkor előretör, és lehet ez a legalkalmatlanabb időben fog megtörténni, aminek a következtében Ago akár az életét is elveszítheti.
~Maradj nyugton… Lesz még lehetőséged neked is, de addig hagyd, hogy én irányítsak! Nincs kedvem megpusztulni azért, mert nem vagy képes a seggeden ülni és figyelni! ~
A lény kivillantotta hegyes fogait Ago felé, de nem szólt semmit, csak tovább figyelt. Legalább egy darabig így marad, bár sosem lehet tudni mit tervez.
Ago ismét Shamoriához fordult, de a beszélgetésének jeleit óvatosan elrejtette Zoi elől. Nem lenne jó, ha meglátná miről is diskurálnak ezek ketten.
Akkor Zoit megkapod! De előtte nekem is van vele beszédem. Vagy ha zsenge húsra vágysz, vidd azt az agyfaszt. Úgyis szívesen hallgatnám a sikoltozását, ahogyan felboncoljátok… Amúgy meg állj készenlétben, lehet szükségem lesz rád, meg a mérgeidre, ha netán valaki szökni szeretne… nem áll szándékomban elengedni a prédám.
Reméli, hogy a pók nem fog a szokásához híven hangoskodni, ezért megvárja, hátha válaszol rá valamit, majd útjára engedi, hogy visszatérjen a pókok hálószőtte vidékére.

Indulás!

Intett a többieknek, kiadva az indulási parancsot. Amint Zoi, és Kountriko eltűnnek, és Ago biztosra veszi hogy csak ketten vannak, akkor fordul Hiyoméhoz.

Várom a válaszod a kérdésemre. Mit tudsz a nőről!

Próbált olyan óvatosan amennyire csak lehet odafigyelni arra, hogy érthetően jeleljen, és ő is megértse. Természetesen, ha nem sikerülne megértetni magát, akkor a legősibb módszerhez fordul, és ismét lekever neki egy sallert. Így lenne kettő neki. Ago mélyen legbelül reménykedett benne, hogy lekeverhet neki még egyet. Szinte égett már a tenyere. Sárga szeme teljesen kinyílt, és orrlyukai kitágultak, ahogyan az adrenalin fokozódott benne. Várta a választ, epekedett érte. Hiszen ez döntött most élet és halál között a szőke szépségnek. Bár… Ago eddig sem akarta elengedni csak úgy.

A választól függetlenül, akárhogyan is szól az apró lény, fél óra elteltével megindulnak a kijelölt találkozópont irányába. Ha Hiyome nem akarna menni, akkor Ago ismét jobb belátásra téríti majd… vannak módszerei.
Ago nekiállt eltűntetni a táborban okozott nyomokat. A tűzrakó helyeket, a latrinát, a bagoly megmaradt tollait, a lépésnyomokat, majd keresett egy rugalmasabb leveles ágat, aminek a segítségével a földön ejtett nyomokat eltűntetheti. Természetesen, egy gyakorlott erdőjáró még így is kiszúrná a nyomaikat, hiszen az eltört gallyaktól, a kifordított kövektől, a lelapult fűtől nem tudott megszabadulni. Csak abban bízhatott, hogy itt minden zsoldos olyan gyökér, mint a törpeszar itt mellette.
A tábort megközelítve, Ago int a gyereknek, hogy másszon fel a hátára. Noha undorodik ettől, és minden porcikája ellenzi, kénytelen így tenni. Hiszen ez a darab senki nem tud úgy osonni, mint ő. Őt nem tanították ki az erdőjárás minden apró rezdülésére, vagy a hangtalan lépésekre. Plusz ő nem rendelkezett azzal a technikával, amivel Ago. Ahogyan Hiyome elhelyezkedik rajta, Ago aktiválja a vákuumot a lábai körül, és a Shunsin segítségével hangtalanul megközelíti a társait, akik egy közelebbi raktárépületnél voltak. Ha nincsen senki az épületen belül, akkor Ago int, hogy menjenek be, hiszen úgy kevésbé feltűnőek, és helyzetjelentést kér a kettőtől. Hiyomét pedig leejti. Elég volt a koloncból. Ha minden a terv szerint halad, akkor már jelek birtokában vannak, és a hordó is elő kell legyen készítve nekik az utazáshoz. Ago egy pillanatra megborzongott. Most jött csak rá, hogy össze lesz zárva ezzel a kis pöccsel az egész utazás alatt. Még a gondolat is felcseszte az agyát. Nem lesz egy kényelmes út az egyszer biztos.

Hidan Vas. Júl. 23 2017, 19:12

A merénylőosztag tagjai értetlenül figyelik az Ago és Shamoria között lejátszódó közjátékot, de rövid ismeretségük alatt is elég idejük volt megismerni annyira a néma szörnyeteg természetét, hogy ne merjenek közbeszólni. Zoi rezzenéstelen orcával mered maga elé, tekintete mintha olyan horizontokat fürkészne, melyeket mások elől eltakarnak a barlang mohával benőtt sziklafalai. Mindenesetre, ha meg is értette az idéző és idézett közti jelbeszédet, egyáltalán nem adja jelét. Vajh ennyire jól uralkodna érzelmein és arcizmain, vagy hátborzongató nyugalma más forrásból fakad?

A stratéga és a hajadon katonás fegyelemmel bólintanak a bérgyilkos intésére, majd elhagyják az ideiglenes bázist. Valaha talán faluhű ninják lehettek, azokra jellemző az ilyesféle kopótermészet. Mikor a fekete özvegy halk pukkanással kiszakad a térnek e pontjából, Ago ismét kettesben marad a nyafka kis ribanccal. Ez akár sorsszerű büntetés is lehetne az ifjú gyilkos számára, de neki maradt még némi elszámolnivalója ezzel a kis korccsal... Válaszok kellenek neki, melyekért képes lenne talán bármeddig elmenni, mindaddig, míg nem a saját vérét kell ontania érte.

Amikor újfent Hijomének szegezi a tegnapi kérdést, majdhogynem ugyanaz a helyzet játszódik le, mint legutóbb. A kölyök elsápad, s rettegéstől tágra nőtt szembogarakkal hátrálni kezd a fölé tornyosuló férfi elől. Vértelen, keskeny ajkai fájdalmas grimaszba húzódnak, s egész testében úgy reszket, akárha a nyárfalevél, mikor langyos szellőujjak cibálják őket.

- É-én nem értelek! Kérlek, ne bán...

Befejezni már nem tudja, mert egy kíméletlen visszakezes pofon belé fojtja a szót. Ahogy legutóbb is, egyből sírva fakad. Szánalmas.

- Z-Zoi..? Nem tudom! Nem ismerem én sem! Könyörgök Ago-sama, hagyja abb...

Szegény kis pondró úgy meg van rémülve, hogy még affektálni is elfelejt, ami ugyan üdítő változatosság... De túl későn, túl kevés. Ahogy azonban a füstfalusi mészáros fenyegetően felemeli a kezét a harmadik sallerra, könnyes szemeit összeszorítva elharapja a lány a kegyelemért fohászkodó szavakat.

- Ért a genjutsukhoz. Nem szeret beszélgetni. Tényleg csak ennyit tudok! Hinned kell nekem!

Ahogy várható volt, semmi használható. De legalább végre megtört. Óceánkék szemeiben olyan lobot vet a rémület, hogy Agonak szinte kétsége sem maradhat felőle: a törpeszar igazat beszél.

Az előre egyeztetett találkozóponthoz vezető úton egy szó nem sok, annyi sem hangzik el kettejük között. Csak Hijome fojtott hangú szipogása veri fel néha a trópusi erdő csaknem nesztelen csendjét. A barlangban hagyott maradékok, ottlétük jelei és az erdei ösvényen látható csizmanyomok eltüntetése gyorsan és hatékonyan történt. A rengetegben, derékig érő páfrányok között és vadcsapásokon gázolva nem ütköznek semmiféle őrjáratba. A töppedt ikerszarkóma forró lehelete Ago nyakán helyzetidegen, groteszk fantáziák és késztetések egész sorát ébresztik a benne lakó Fenevadban. Enni. Baszni. Marcangolni. Persze a Ago józanabbik énje tudja, hogy ennek még nem jött el az ideje. Csakhogy ez fikarcnyit sem csökkenti a sóvárgást, hogy utat engedjen bestiális ösztöneinek. Sőt! Talán még vonzóbbá teszi ezeket a képzeteket a tény, hogy most nem szabadna.

A valószínűtlen páros pontosan érkezik a helyszínre, ahol Zoi és Kontruiko - valószínűleg ők lehetnek az a két katona, akik gyanúsan integetnek Agóéknak a hordók felől ahelyett, hogy meglincselnék őket... - már előkészítette a terepet a beszivárgáshoz. Sietve és a kapkodva, nehogy rajtakapja őket egy őrjárat, megtanítják az aznapi kódot. Némi változtatással a shinobik által használtakhoz képest, a kézjelek a következők: Nyúl, Ökör, Madár. Ezután egy nagyobb hordóhoz terelik a bérgyilkost és a kölyköt, amibe épp hogy csak beleférnek ketten. Láthatóan mindketten ódzkodnak a kilátástól, hogy a másikkal szorosan összebújva egy szűk, sötét kis helyen kell töltsék a következő fél-egy órát, de a terv érdekében kénytelenek meghozni ezt az áldozatot. Már eleve bemászni a hordóba is valamiféle tantaluszi kínszenvedésnek tűnik, pedig ez még csak a kezdet. Amikor a stratéga a henger szájára szögezte annak fedelét, hirtelen billenést és fájdalmat éreznek, ahogy a hordót az oldalára fordítva egy kocsira gurítják. Hijome éles kiáltásokat hallat, ahogy a férfi jócskán súlyosabb teste szinte összeroppantja apró csontjait mindegy egyes fordulásnál. Csak a szerencsén múlik, hogy senki nem tartózkodik a közelben társaikon kívül.

Végül ismét felállítják a hordót. Nemsokára érzik, hogy zötykölődni kezd alattuk a szekér, tehát öröm az ürömben, hogy már

úton vannak a borospince felé. Örökkévalóságnak tűnő percek telnek el a néma, szűkös és fülledt sötétségben, amikor az ifjú halk suttogást hall közvetlen az orra felől:

- Ago-sama... Nagyon... Pisilnem kell!

//Választásod szerint 10 chakrát vagy tjp-t írok jóvá neked, plusz egy tanulási lehetőséget, amiért nem kaptad meg a szülinapodon a posztot.//

**Ago** Pént. Nov. 17 2017, 16:11

// Elnézést hogy megint ilyen gyorsan írtam, de nem tudtam megállni Very Happy

Esküszöm legközelebb kicsit lassítok csak, hogy ne kelljen folyton nekem írnod XD //

A kispiszok alulmúlta Ago elvárásait. Az ifjú, hiú reményeket mert fűzni ahhoz, hogy ez a gyerek ismeri Zoi titkait. De tévedett, és ez mélységesen dühítette. Olyannyira, hogy legszívesebben itt helyben végzett volna az előtte reszkető Hiyoméval. Szinte már látta is maga előtt, ahogyan gyengéden, mint egy szerető anya körbefogja két karjával a gyermek fejét, és egy hirtelen mozdulattal, egy erőteljes rántással kitekeri azt. Hallotta az elméjében a finom reccsenést, azt, ahogyan a lélek távozik a testből, ahogyan az utolsó lehelet is elhagyja az áldozat tüdejét. Látta az üveges tekintetet, amibe belefagyott a páni rémület, az értetlenkedés, a megbánás, és a félelem csírája.
De ezt nem tehette meg. Itt és most nem. Kezei lassan ernyedni kezdtek, és lassan a légzése is egyenletessé vált, ahogyan elkezdett lenyugodni. Vett egy mély lélegzetet és elindult előre…
~Genjutsu? Képes befolyásolni az elmét… Átvert volna? Vagy csak képzelődöm… Esetleg… neeeeem…
Káröröm, kielégültség, gúny.
~ Valóban azt gondolod, hogy csak játszott velem?! Hogy csak egy éjféli kis szórakozás lettem számára? Óhohóó… tetszik! Igen! IGEN! Ez kell! Ez lesz az!~
Ago szemében az őrület csillogott. Rájött volna? Genjutsu volt az egész amit Zoi űzött volna vele? Hogy érti, amit mond, azt csak megjátszotta és elhitette a fél szemével, hogy ő is rejteget még titkokat? Ago vigyorra húzta a száját, és gyomorból jövő kuncogó-köhögő hangot hallatott. Ezzel ütött az utolsó napja a Szőkeségnek.

A csapat készen állt, ahogyan a hordó is, amibe a lehető legkényelmetlenebbül lehetett csak elférni. Mint valami eldobott rongybaba, Ago úgy préselte bele magát, a rejtekhelyébe. Utána következett Hiyome. A lány látványosan ózodzkodott attól, hogy Agoval egy ilyen kis helyen legyen összezárva. Az ifjú pedig meg is értette volna, ha nem lett volna mással elfoglalva. Sárga szemét mélyen Zoi tekintetébe fúrta mielőtt azok lezárták volna a hordót. Nézte és mélázott… merengett… töprengett… gondolkozott… és döntött. Mutatóujjával a tenyerébe vájt. A karom nyomán a tenyeréből vörös vér fakadt… nem sok, éppen csak annyi, hogy a karom végét belepte. Ago lassan a szeme alá nyúlt a véres karommal, és egy vonalat húzott alá, majd pedig lassan leoldotta a gyolcs egy részét az állakapcsáról, és lassan egy Z betűt karcolt bele a véres karommal.
Megpecsételtetett… mostantól a vadászod lettem… menekülj prédám… fuss olyan messzire, hogy soha ne találjak rád… rohanj, és vissza se nézz…
~ Most én vagyok a Vadász!~
Ezzel a fejére húzatta a hordó fedelét.

Az út borként, nem volt túl kellemes Ago számára. Főleg a zötykölődés, amit stabilan ki kellett bírniuk, nehogy a későbbiekben egy őr esetleg felfigyeljen a fura zajra, ami a hordóból jön. Amikor egy pillanatra megálltak, halk hangot hallott maga elől. Hiyome, az törpeszar… Pisilni kell?
Ago káromkodott egyet hangosan… mármint próbált, de semmi nem jött ki a torkán, hiszen egy hangszála sem volt erre képes. Ha ez most bevizel, akkor fuccsoltak a tervnek, hiszen addig rendben, hogy a templomban is terjeng a húgyszag, hiszen a patkányokon kívül elég sokan végzik a dolguk a falnál egy-egy jobban sikerült este után, de a friss vizeletnek sokkal maróbb szaga van, mint a többnaposnak. És Ago sem akar egy olyan helyen utazni, ami tocsog a húgyban. Így az ő ruhája is átveszi a szagot, és akkor oda az osonásnak, oda a meglepetéseknek. Ago gondolkozott… Amennyire kicsi ez a teremtmény annyira kicsi a hólyagja is. Vagyis nem fogja tudni benntartani sokáig. És most nem járhat el, úgy ahogy szokott, mert ha megrémíti, akkor akaratlanul is engedni fog a záróizma…
Ago letekerte a gyolcsot az arcáról teljesen, és egyik kezével megragadta az állkapcsát. Egy finom rántással kiakasztatotta a csonttól, majd egy erőteljes rántással kitépte a bőrből azt. Nyelve lógott a semmiben, és a torka fedetlenül maradt. Lassan vette a levegőt, és a gyolcsokkal próbálta kicsit stabilizálni a nyálfolyását. Odanyújtotta a fa állkapcsot a törpének, majd óvatosan mutatta.
Vizelj bele és idd meg!
Ago pedig mindezt halásosan komolyan gondolta. Ha megissza, a saját vizeletét minimalizálja a bűzt, és kisebb eséllyel buknak le idő előtt. Csak egy hátulütője van a dolognag. Szar íze lesz a fának a végén, és Ago nem szereti, ha a szokottnál rosszabb az íze a szájának.

// Nem tudom él e még az a 10 valami amit kaphatok :3 Ha lehet akkor a TJP.-ot vinném, mert Ago nem biztos, hogy ki fogja hagyni a közelharcokat... sőt biztos nem fogja Very Happy

//

Hidan Kedd Dec. 19 2017, 06:29

Mielőtt a bérgyilkosra és a csapdász porbafingóra szögelnék a hordó fedelét, Ago tulajdon vérével írja arcára a Zoinak szánt, fenyegető üzenetet. A hamuszőke, hűvös természetű leány kifejezéstelen arccal néz vissza a füstfalusi lelencre, pillantását egy pillanatra sem kapva el a zavarba ejtő jelenettől. Még csak pislogni sem pislog. Gleccserkék íriszei higgadt csillogással állják a kannibál ragadozótekintetét.

- Várj, kitalálom! Z, mint Zorró! El se hiszem, hogy még közvetlen a küldetés előtt ilyen nyugodt vagy Ago, hogy ektivitizel velünk. Ezt nevezem én hidegvérnek!

Böfögi közbe a minden lében kanál Kontriuko. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy kinek jutott eszébe egy ilyen genetikai hátraszaltót hadászati stratégiákra tanítani. Egy madárijesztőt vagy egy kertitörpét is több értelme lenne orvgyilkosságok megtervezéséért fizetni, mint ezt a pojácát. Kip most biztosan kárörvendőn röhög a markába, miközben jóféle cuccot szív a határvidéki pipik seggéről.

A kunoichi még pár jelentőségteljesen pillanaton keresztül farkasszemet néz a félszemű rettenettel, majd nemes egyszerűséggel megvonja a vállát és továbbsétál. A csapat 'esze' pedig munkához lát, s lezárja a hordó fedelét.

A közlekedésnek ez a formája egyébként sem túl komfortos, de amikor mindeközben az emberfiára készül csurgatni egy hülyegyerek, az végképp el tudná baszni bárkinek a napját. Ago tőle kevéssé megszokott higgadtsággal kezeli a helyzetet, módszerei pedig gyomorforgatóan pragmatikusak. Az alapkoncepció nem is lenne rossz, sajnos azonban akad néhány gyenge pontja az elképzelésnek, miszerint lecsatolt állkapcsát előbb bilinek, majd rögtön utána levesestálnak kínálja fel.

Hijome továbbra sem érti a némák jelbeszédét és ezen a hiányosságán az sem segít túl sokat, hogy koromsötét van a hordóban. A szállítóalkalmatosság nem csupán fénytelen, de roppantmód szűk is. A félszemű testes férfi és egymaga sem férne el kényelmesen, egy másik felnőttel pedig egyenesen kivitelezhetetlen lett volna összeszuszakolnia magát. Így már a gyolcs lecsavarásánál és az állkapocs lecsatolásával is komoly gondjai akadnak, így könnyen elképzelhetővé válik, milyen körülményes is lenne parancsának teljesítése úgy, hogy a lánynak annyi mozgástere sincs, hogy a bugyiját letolja a vizeléshez.

A törpeszar egy darabig állhatatosan tartja magát, csak fojtott nyöszörgéssel ad tanúságtételt a hólyagját feszítő fájdalomról. Azonban a szekérutak hepehupái és a közel egy órás zötykölődés mellett olyan ez, mintha szélmalomharcot vívna. Rövidesen elengedi magát, miközben halkan sírdogál és motyog:

- G-gomenasai!

Legalább fázni nem fognak.

Már jó ideje ülhetnek a csípős, émelyítő szagban, amikor idegen hangok ütik meg az illusztris páros fülét. Az őket szállító kordé érezhetően megállt, odakintről pedig valami halk diskurzust hallanak, de túlságosan is tompán és távolról jut el a hang hozzájuk ahhoz, hogy bármit is ki lehessen venni belőle. Rövidesen léptek koppanását hallják és pár pillanattal később a hordó felborul és gurítani kezdik őket.

- Pfúj, ennek a heringnek egyre szarabb szaga van! Honnan halászták ezeket, az öreganyám árnyékszékéből? És mintha nehezebb is lenne a szokásosnál.

- Ha csak egy óráig nem kellene az átkozott nyavalygásod hallgatnom Shitagawa, azt baromira megköszönném! Még hat ilyen rakomány érkezik és ha nem lesz minden készen az uraságok vacsorájára, akkor az lesz a legkisebb gondod, hogy büdös a hal! Szóval fogd meg azt a kurva hordót és takarodj vele a pincébe!

- Baszd meg magad Kajuu, mintha te annyira törnéd magad…

Akár bosszantó is lehetne a rakodómunkások civakodása, ha nem zúznák épp szét magukat egy A hordó belsejében. Szerencsére kitöltik annyira a belső térfogatot, hogy a hordó falának csapódás tompa puffanásai ne legyenek túl hangosak. A padlózaton csikorgó vasküllők sírása pedig elnyomja a kölyök fojtott hangú fájdalomnyögéseit, amikor a gurulásban a nála többször nehezebb Ago kerül felülre.

Már vagy fertályórája lerakták őket a raktárban, amikor végre elhalnak a kinti zajok, jelezve, hogy szabaddá vált a terep. Ahogy előmásznak végre kényelmetlen börtönükből egy dohos pincében találják magukat, amit középtájt egy nyitott csatorna vág félbe, pont akkora, hogy egy tutaj kényelmesen elférhessen benne. A helyiség egyébiránt teljesen olyan mint bármelyik másik élelmiszerraktár: polcok, hordók és ládák tucatjai mindenfelé. A szobából három út vezet ki: egy lejtő, ami a szabadba vezet, a csatorna és egy lépcső az elhagyatott templom belseje felé.

Mindketten tocsognak a húgyban, tagjaik elgémberedtek. S mintha mindez nem lenne éppen elég, Hijome erősen sántít. Talán akkor zúzhatta be a csípőjét, amikor legurították ide őket.

- Ago-sama te menj előre, én csak lelassítanálak… Addig előkészítem a csapdácskákat! És… Bocsánat a pisikéért, eskü nem szándékos volt! Kérlek ne bánts!

//Folyt. köv. innen: Belső Szentély//

Ajánlott tartalom