Getsugakure-Taktikai bázis

Utam végéhez értem, legalábbis ideiglenesen. Belépdelek a bázisba, miközben egy csapat érkezik. Ekkor szúrom ki az ismerős arcokat, aminek hatására azonnal elmosolyodok. Kacsintok egyet Ame felé, majd Kodomo-hoz sietek. Azonban közben Yoru "letámad". Lehajolok hozzá és megsimogatom, majd az ölembe veszem.
- Üdvözletem! - köszöntöm Kodomo-t, miközben a cicust simogatom. - Egy közös küldetésre küldtek engem. Segítek teljesíteni a feladatot!
Ezután nem szórakozunk sokáig, a főnök neki is lát vázolni a tervet. Így hát csendben figyelem, hogy mit is kell csinálnunk. Próbálok Ame mellé állni, Yoru-t pedig leteszem a földre. Nagyon örülök, hogy Ame-vel kell bejutnom a bázisba, ráadásul egy másik lány is lesz velünk. Mondjuk ő annyira nem jön be nekem, szerintem nem ér fel Ame szépségével.
A küldetésünk eléggé egyszerűnek tűnik, ők mégis túl feszültek... Úgy néz ki, hogy rám vár a feladat, hogy kicsit oldjak a hangulaton.
- Nos, akkor vezess minket Ame! - mondom vidáman, egy hatalmas mosollyal az arcomon. - Ezen a vízi bejáraton hogyan akarunk bejutni? - kérdezem, mint aki oda sem figyelt az eligazításon.

// Bocsánat a késésért.//

Miután elindultunk a taktikai bázisunkról mindenki a maga csapatjával. Én Kodomoval mentem, Ame, Tenshi és Tomoko pedig együtt. Mi Kodomoval pedig az általam megfigyelt Déli kapu felé vettük az irányt. Ahogy odaértünk Kodomo intett nekem és azonnal beugrottunk egy bokorba ahol elkezdtük a Henge no jutsut alakalmazni. Mivel nem akartam feleslegesen chakrát ezért a ninjato tartóját levettem a hátmról, ástam egy kis rést és leszórtam földdel, hogy ne találják meg. A Henge no jutsuval felvettem egy szakállas, komor képű ember arcát, akin barna köpeny volt, fekete nadrág és egy hosszú ujjú sötétbarna pulóvert. A két shurikentartót a combomon pedig két tekercs álcáját adtam nekik, mintha egyszerű írnok lennék. Még volt nálam egy tanto, amivel nem tudtam, hogy mit kezdjek. Fel próbáltam venni vele egy ecset formáját, majd amikor ez sikerül, akkor az ecsetnek álcázott tantot belerakom a zoknimba, hogyha szükség lenne rá gyorsan tudjam elővenni. Majd amikor mindketten kész voltunk beálltunk a sorba, majd Kodomo óvatosságra intett.
- Ha kérdezik én a te segítőd és írnokod vagyok. - súgtam oda Kodomonak. -
Ahogy a sorban álltunk eszembe jutott, hogy a többiek is próbálnak bejutni. Reméltem, hogy egyikünk sem fog lebukni és épségben teljesíthetjük küldetést.

// Elnézést a késésért, tudom tegnapra ígértem reagot, de nem voltam elég jól az alkotáshoz.//

Ame enyhén meglepődik, ahogy a taktika vázolása közben Kodomo megszólítja, így cseppet késik a válasszal.
-I--igen. Jól kijöttünk-pillant a srácra, majd gyorsan lesüti a szemét. Remélte a fiú is úgy gondolja, mint ő.. reméli, hogy nem puszta rutin volt számára a küldetés, nem feledhető élmény... Persze az a vigyor, amit rá villantott, könnyen jelenthette, hogy ő is élvezte... mélázásából Kodo további szavai zökkentik ki.
-Hogyan? Hárman? Én?- Ez egyszer semmi kifogása nem volt Tenshi ellen, hiszen a bizalom, amit a testvér neki szavazott olyan hirtelen jött. Kérdések kergették egymást a fejében: Miért vállunk külön? Miért nem Hiashit választotta? Hisz ő a rangidős a csapatában.. Miért nem Tomokot? A srác hihetetlenül profinak és higgadtnak tűnt.. És miért nem Tenshit?
Ő, Ame, ahogy önmagát látta a legkevésbé alkalmas volt a feladatra, hisz oly kevés tapasztalattal bírt, és most az ő feladata lenne, hogy biztosítsa a bejutást a csapatának? Rájuk nézett. Tomokora és Tenshire, s ezúttal sem csodálatból, sem félelemből nem pillantott a padlóra. Új csapatát figyelte.. Az embereket, akiknek sorsát Kodomo most a kezébe adta.
-Nos.. a.. a tábort álcában közelítettem meg. Egy egyszerű halászgyerek alakját vettem fel, és a vártak szerint, vajmi keveset törődtek velem...- talán így kell elkezdeni. Yorun kívül még nem irányított, a macskát pedig egyszerű volt, hiszen ők ketten olyan jól megértették egymást.
-Bár említettem a víz alatti bejutás lehetőségét, azt hiszem azt kizárhatjuk. Kósza ötlet volt, és azok akik ekkora falakat húznak fel, nyilván nem fogják kifelejteni a víz alatti védelmet. A javaslatom... nos. Kodomo utasítását követve halászkölykök alakját öltsük fel. Mivel a fal magas és őrzött, a hajókat pedig elég erőteljesen átnézik, ráadásul nem bízhatunk abban, hogy fel tudunk jutni egyre, mikor a kapuhoz érünk, egy egyszerű játék. Az őrök, ahogy eddig látszott, lebecsülik a gyerekeket, és mivel nyilvánvalóan pénzéhes fráterek, azt kell megadni nekik, amire vágynak. Pénzt.- egy rövid szünetet tart.
-Nem megvesztegetésre gondolok, hanem egy megjátszott vitára közöttünk talált vagy szerzett nagyobb értékű pénz miatt, ami elég hangos és gyerekes ahhoz, hogy mintegy "véletlen" a kapuhoz érve, épp belefutva egyikükbe, az őrök úgy döntsenek, nekik bizony igazságot kell szolgáltatniuk, és nyilván lenyúlni a pénzt, és elzavarni a kölyköket. Eközben úgy vélem meg lehet oldani, hogy bejussunk a kapun, ha ügyesen helyezkedünk... Mi a véleményetek?- teszi fel a kérdést.
-Árusokat vagy vevőket bemenni nem láttam ez idő alatt, akik a tenger felől jönnek, hajóval érkeznek.-teszi még hozzá, majd ahogy gyors tanácskozásukat megtartják, elindulnak a kapu felé.

Ahogy megérkeznek, meglapulva a közeli bokrokban, tartottak egy rövid helyzetfelmérést. Egy nagyobb hajót épp most ellenőriztek, egy másik pedig érkezőben volt. Micsoda szerencse. Ame a többiekre pillantott, majd vissza a hajóra. Azt saccolgatta, mennyire lehet messze, és el lehet-e érni. Így hogy lehetőség volt rá, hogy hajón jussanak be, át kellett gondolni ezt a lehetőséget is.
-Hajlok arra, hogy maradjunk az eredeti ötletemnél.. Ha egy hajó érkezik, az leköti az őrök egy részét, és a kapunál maradtakat kell átejteni. Mit gondoltok?- kérdezte újfent, persze ezúttal a már használt halászkölyök alakjában.

Csendben figyelem az eseményeket, így hamar észre veszem, hogy Ame kissé bizonytalan a dolgában. Ahogy előadja az ötletét, bólogatni kezdek. Egyetértek vele, ráadásul megbízok az eddigi észrevételeiben és a terével is. Hiszem, hogy meg tudjuk csinálni.
- Ne aggódj Ame, én mindenben melletted állok és segítek, hogy minél jobban sikerüljön a küldetés! - nyugtatom meg, amint elindulunk megvalósítani az ötletét.

Amint megérkezünk a helyünkre, kissé át kell értékelnünk az eddigieket. Ugyanis egy hajó érkezik be, ami kissé módosíthat a tervünkön. Ame viszont szeretne az eredeti ötletnél megmaradni.
- Jól van, akkor maradjunk az eredeti tervnél. - mondom, miközben egy új alakot veszek fel. Még az arcomat is lecserélem, nem szeretném ha esetleg később felismernének.
- Szerintem a te terved túl macerás. Ráadásul a hirtelen támadt köd túl feltűnő lenne. Illetve a felnőttektől bizonyos papírokat is elkérnek, amivel igazolják kilétüket. Tehát én azt mondom, hogy Ame ötlete a nyerő. Három halászgyerek nem kelt feltűnést, ha pedig faggatóznának felőlünk, akkor elmondhatjuk, hogy a szüleink a városban élnek és nagyon mérgesek lesznek, ha nem megyünk haza hamarosan.

Fél siker volt, hogy a hajóra feljutottak. A terv persze, hogy a Táboron belülre kerüljenek, még zajlott, és pillanatról pillanatra kicsit módosult, mint mikor a kapu helyett a hajóra játszották fel magukat. Koiji jól kitanította a hajósmesterségre és a hajós életre, s bár akkor nem számított rá, hogy egy hobbi ilyen hasznos lesz, most meglepően jól szolgált.
-Nos, amíg lehet, jobb ha játsszuk a kölyköket. A hajó tele van rakománnyal, amit odabenn biztos ki kell pakolni. Az kapóra jön majd nekünk. Leviszünk egy-egy ládát aztán meglógunk.- végső soron továbbra is úgy tűnt, szem előtt lenni a legjobb álca, és ki lenne olyan túlbuzgó, hogy ártalmatlan, munkájukat végző kölyköket molesztáljon...? Ame gyorsan vázolta tehát fel a bejutás ötletét a rendelkezésre álló röpke időben, ha már Kodomo rá bízta a csapatot. Aztán felkapta a fejét a cseppet sem ígéretes padlórecsegésre, ami igen ékesen jelezte a közeledőt.
-A bejárat mellé, két oldalra! Tegyetek úgy, mintha ellenőriznétek a rakományt..- fojtott hangon valami olyasmit akart kihozni a dologból, hogy a stratégiai helyeket elfoglalva látszólag bíbelődjenek a csomagokkal, mint akik előkészítik a lerakodáshoz, és várják ki a megfelelő pillanatot az esetleges támadással, de Tenshi megelőzte újra önállósítva magát. Ami a zárt térben nagyon nagyon nem tűnt jónak. Itt nem volt könnyű lehetőség a menekülésre, ha esetleg úgy fordul a dolog, ami pedig adódott, az is olyan zajjal kellett, hogy járjon, ami biztos hogy mindenkit azonnal felriasztana. Ahogyan egy technika elvétett alkalmazása is. És épp olyan bajos lehetett a túlzott késlekedés is.
Esélyes volt, hogy az érkező az ellenőrzők tagja, bár ha eddig nem vette sietősre a lépteit, az azt jelentette, hogy nem fedezte fel őket maga alatt. Az viszont túl szép lett volna, ha azt feltételezi, hogy csak bekukkant, és nem használ valami technikát, hogy alaposan felmérje a dolgokat, és épp ilyen könnyelműség lett volna azt feltételezni, hogy gyenge alak.
Ame egy pillanatra Tenshire nézett. Vajon elég erős lenne a közeledő ellen? Magabiztos volt, de elég erős lenne?
-Előbb játszunk... Csak ha szükséges, akkor támadd meg.- persze Tenshi nem az a típus volt, aki hallgatna másokra.. és Ame biztosra vette hogy el fogja hamarkodni az egészet és nemcsak a kijáratot torlaszolja el, de idő előtt figyelmeztet mindenkit odakinn.
-Vagy legalább várd meg, amíg nem láthatják a kintiek...- mormolta ahogy átadta a saját drótját. Nem volt biztos abban, hogy ez jó döntés, de ha volt a lánynak egy hatásos támadása, nem tagadhatta meg tőle az eszközt egy teljesen idegen, kiszámíthatatlan és veszélyes terepen. Vagyis nem tudhatta előre, mikor lehet szükség rá, még ha most nem is helyeselte az azonnali támadást. Megtehette volna, hogy csak később adja neki a drótot, de akkor azt kockáztatta volna, hogy nem adódik több alkalom rá, mielőtt Tenshinek használnia kellene az ismeretlen technikáját.
És épp úgy veszélyes volt túlzott figyelmet kelteni is. Ha fellármáznak mindenkit, és bejutnak, az ellenség valószínűleg alaposan átnézi majd a tábort, ami Kodomo-ékat is veszélybe sodorja.. Attól nem tartott, hogy Tenshi őt és Tomokot veszi majd célba. Ez a helyzet neki is épp olyan veszélyes volt, sőt, talán veszélyesebb is, hiszen rangidősen nyilván őt gondolták volna vezetőnek.
Ame aztán Yoru füléhez hajolt, és néhány utasítást suttogott belé. Próbálták belé sulykolni, hogy mindig gondolkozzon előre, de fiatal fejjel ne volt könnyű nagy stratégát játszani. Yoru mindenesetre vele volt, és mint oly sokszor máskor, alkalmas volt az aduász szerepére. Ha rosszul mennek a dolgok, kell valaki, aki magára vonja a figyelmet és a Tábor teljes riadóztatása helyett csak egy kis területen belül kelt zavart. Yoru erre jó volt. Ha úgy tűnik, baj lesz, a macska emberként feltűnést keltve fut majd pár kört odafenn, az ez esetben Ame által keltett ködben, ami őket jótékonyan elrejti ( Kirigakure no Jutsu), és a tengerbe vetve magát úszva indul vissza a Hold felé, vagyis amint lehet a partra úszik, és az erdőben fogócskázik majd kicsit, remélhetőleg maga után vonva az ellenfeleket, amíg ők megpróbálnak meglépni. Ha minden jól megy, ezt sikertelen behatolási kísérletnek fogják majd elkönyvelni a táborosok. Ami a lehető legjobb amit ki lehet hozni, ha leleplezőnek.
Ez persze a vészforgató könyv volt, ami Ame parancsára indulna el... a leányzó viszont remélte, hogy némi játékkal sikerül megúszni. Hitelesen tudta alakítani a hajós kölyköt, aki morog, és a többiekkel pöröl, hogy ellenőrizzék a köteleket, és a rakományt, különben a kapitány szíjat hasít a hátukból, és remekül tud Uramozni bárkit..
A várakozás mindenesetre ettől kezdve feszültté vált, hiszen akár az első pillanatok előtt eldőlhet, hogy mit kell majd tenni. Mert bármi is lesz, lehetőleg meg kell előzni hogy az érkező olyan hangot adjon ki, ami miatt felbolydulhat a hajó. Épp ezért lehet, hogy hiába a tervezgetés, Tenshi támadása után azonnal szükség lesz a Shushin no jutsu//fürge test alkalmazására, meg egy ütésre lehetőleg egy tompa trauma fegyverrel, vagy ököllel, ami mindig kéznél van, hogy ezt megelőzzék.

Minden az eddig megbeszéltek szerint halad és közönséges utca gyerekként túljutunk az 1. ellenőrzési ponton. Sikeresen feljutottunk egy hajóra és el is bújtunk rajta. Azonban a java még hátra van... ezután már valószínűleg minden egyre nehezebb lesz.
Ahogy várakozunk léptek zajait halljuk a fejünk felől. Valaki erre tart. Tenshi azonnal előáll egy offenzív ötlettel, Ame pedig szintúgy benne van a dologban. Erre csak megcsóválom a fejem.
- Szerintem ne lépjünk fel ellenségesen, még ne! - szólalok meg halkan. - Maradjunk meg a szerepünknél, legrosszabb esetben létrehozok egy tintaklónt, amivel elcsalom őket és mások figyelmét is felkeltem rá. Ha azt követik, addig van esélyünk tovább jutni! Ráadásul néhány rémült gyerek annyira nem is feltűnő. Munfu, tiéd a döntés! Így vagy úgy, de bejutunk.

*Tábor*

Kodomoval sikeresen bejutottunk a Táborba és bevetettük magunkat egy közeli sátorba és levetettük magunkról az álcát. Nagyon izgultam, hihetetlen gyorsan vert a szívem. De sajnos levegőt sem volt időm venni, mert egy őr belépett a sátorba, aki meglátott minket. Tudtam, hogy valószínűleg normál sebességgel nem érnénk el és nem tudtam, hogy Kodomonak van-e olyan képessége, amivel gyorsabban elkaphatjuk ezért rám maradt a munka. Előhúztam a tantómat az övből. Erősen megmarkoltam és keresgélni kezdtem, egy olyan pontot az őrön, amit ha eltalálok biztos, hogy meghal, de nem fogja figyelmeztetni a többi banditát. Nagyon kevés időm volt rá, de végül megtaláltam a megoldást. A Dainamikku Akushon // Dinamikus Akció technika használásával odaugrok az őr elé és egy eőrs mozdulattal a nyakába állítom a tantomat. Reméltem sikerül. Arra nem gondoltam, mennyi vérrel járhat, az hogyha a nyakszúrás után kirántom a pengét a nyakából és sajnos még nem tapasztaltam soha ennyi vért, ezért ha ez megtörténik akkor valószínüleg rosszul fogom érezni, magam és némi támogatásra lesz szükségem, hogy átvészeljem ezt a borzalmat.

A támadásom azt ittem tökéletes lesz. De tévedtem. Amint megjelentem az őr gyorsabb volt nálam és egy hihetetlen erős rugást kaptam be, amitől a sátor másik felében kötöttem ki és nehezem kaptam levegőt. Még egy ideig kapkodtam csak a levegőért. A földön fekve nem tudtam mi történik, de azt kivettem, hogy Kodomo támadásba kezdett még hozzá valamilyen technikával. Reméltem sikerül, mert jelenleg nem lenne jó ha ránkriasztanák az egész Tábort. Úgy gondoltam, hogy még egy ideig ott maradok, hogy összeszedjem magam ezért megpróbáltam mély levegőt venni. Ha Kodomonak sikerül legyőzni az őrt és felsegít akkor a tervének megfelelően felveszem a Henge no jutsuval az egyik őr alakját. A tantot, bárhova is eset, megkeresem és még az alakváltás előtt visszarakom a tartójába. Majd ha ezek megvannak várok Kodomo parancsára, mivel bízok benne, hogy jól fog vezetni és megtaláljuk Améékat.

Első csapat

Tenshi, amint megkapta a drótot, mozgásba lendült. És a Djuka lány pont ettől félt. Persze ő adta a kezébe az eszközt tulajdonképpen áldását adva rá, és ő is vezette a kompániát, így aztán nem bújhatott ki a felelősség alól, de szívének naivabb fele mégis hitte, hogy nem lesz elhamarkodott cselekedet... Mindenesetre ezen rágódni nem most kellett, mikor Tenshi hevesen nekiugrott az alaknak, majd elszundított a padlón. Végső soron ki számíthatott arra, hogy egy ostoba nagy páncélos alak érkezik?
Ame, ha nem látta volna a fickó tekintetét, a benne ülő ostobaságot, szokásos ellenfélként kezeli. Bár valószínűleg akkor sem cselekedett volna másként, mint most, ahogy a batár barbár teljesen elborulva magasodott előttük. Nem ígért túl sok jót a helyzet... vagyis lényegében sokkal rosszabb kilátásaik voltak, mint egy elmés alakkal szemben, aki talán megpróbált volna profitálni abból, hogy megfogja őket... Ame fejében egy pillanatra megfordult, hogy itt kellene hagyni Tenshit, de valószínűsítette, hogy a fickó rajta élné ki a bosszúszomját, s ha mégis maradna szegényből valami, nyilvánvalóan mutatná a kísérletet a behatolásra, és nem tartana sokáig, hogy minden infót kiszedjenek belőle.
A nagydarab fickóval mindenesetre őrültség lett volna szemtől szembe kiállni és a rakomány is csak szűkös fedezéket jelenthetett, bár egészen biztosan nehezebbé tette a mozgását. Ame maga sem vágyott arra, hogy egy kis simogatás után elaludjon, ahogy Tomoko szundizását sem kockáztathatta meg...
De a felbőszült fickó dühét talán ki lehetett használni, feltéve hogy nem kerülnek túl közel hozzá... ha rávennék egy rohamra, ami elől ki tudnának térni... Ezen a helyen, ha bele csapódna a falba, talán az egész hajó megborulna, és az talán elég lenne, hogy a fickó szédelegjen egy kicsit... Aminél látványosabb dolgot el sem tudott volna képzelni a Djuka lány, és persze figyelemfelkeltőbbet sem, de itt az élet és halál határán nem a csendes munka volt a fő prioritás.

Végül úgy döntött, megtöri a pillanatnyi nyugalmat egy eldobott kunai-al a szabad célra, a fejre támadva, majd Tomokohoz szól.
-Nezumi! TŰK! Bumm a fejbe! Aztán spuri!- A tervei szerint direkt nem használja majd a társa nevét, és valamelyest reméli, hogy a Patkány név később még előnyükre válik.. Talán van elég bolond a fickó, hogyha meséli majd, mi zaklatta fel, a patkányokra keni... Már ha úgy alakul a dolog. Nem volt tervben hogy kotyoghasson, de elsősorban a kijutás a cél. Ezúttal mindenesetre hasznosnak tűnik, hogy Kodo még a főhadiszálláson elsoroltatta mindenkivel a képességeit, és Tomoko rendelkezik valami használhatóval. Mindenesetre most számít a srácra, amíg felnyalábolja Tenshit, és először valami alkalmi fedezéket használ, majd megindul kifelé, ha tiszta lesz az út. Egy fémondatot talán még odavet Yorunak, aki lekap valahonnan egy rögzíő ponyvát. Mindenesetre ez nem a tétovázás ideje, a lényeg, hogy kijussanak, és megelőzzék a további gondokat. Arra lesz jó talána ponyva a láthatatlanságért, majd egy új alak felvétele. A bejutáskor legalább részben fel tudta mérni a hajót, amit pedig nem ismert, azt próbálta a hajós tudásával pótolni, így talán még most sem teljesen elveszett lehetőség, hogy a fedélzeten lévőket ne vonják be a játszadozásba... Persze minden attól függ, mi történik majd köztük és a fickó között.

Megkaptam a drótot, bár nem tudtam, hogy a technika és a kunai kevés lesz ahhoz, hogy a pacák kézvédőjét átüsse, így Tenshi beutalót nyert egy mély alvásra a hajó fenekén, amíg a társai legyőzik a feldühödött óriást. ~Ez kellett neked? ha támadsz legalább előtte információt szerezz, hogy mi van az ellenfélen. Hülye lány, néha gondolkozz már.~ Ez volt az utolsó hang a fejembe, majd egy nagy bumm, amit én adtam ki a támadó segítségével a hajó oldalával való közeli ismeretségem emlékére. Jól bevertem a fejem és nem is emlékszem semmire a következő ki tudja mennyi időből. Aztán ahogy visszanyerem az eszméletem azt érzem, mintha valaki cipelne, majd a következő körben a hang kezd el szólni hozzám ismét. ~Tenshi, Tenshi ébredj!~ lassan fel is kelek és azt veszem észre, hogy Ame és Tomoko társaságában. Nem nagyon láttam senki olyat, aki fenyegetést jelentene, bár éreztem, ha én most felállok, akkor az ebédem kijön belőlem. Nem azért, mert rosszul vagyok, csak az ütközés a keményfával egy kicsit kibillentette az egyensúly központomat a helyéről, aminek köszönhetően szédülök és a hányingerrel küzdök. Mivel nem tudom a tervet, így egyenlőre befogom a számat, mert attól félek, hogy hang nem, de egy róka koma kikukkantana a barlangból, ha kinyitom a számat.

//Ita nem tudom emlékszel, de kértelek, hogy mond el, h szerinted milyen volt a fogalmazásom és miben kell javítanom. Köszi//

Egy mellé, egy mentés.. Úgy tűnt, mégis jól alakul a kaland, bár Ame nem érzett boldogságot emiatt. Csak tette, amit tennie kellett, és remélte, hogy jól jönnek ki belőle. Az út a hajó gyomrából kifelé, miután az óriás kifeküdt, céltudatosan tétovázás nélkül telt el. Ame hagyta, hogy Tomoko szedje össze a fegyvereket, az talán még belefért, nem úgy mint a test elrejtése.. a hangzavar amit keltett épp eléggé lecsökkentette a rendelkezésre álló időt. Ő maga Tenshit cipelte, aztán megosztották a terhet, hogy gyorsabbak lehessenek. Ame mindenesetre feszülten figyelt a környezetére és Tomokoval együtt használta ki a kínálkozó lehetőségeket, próbálva elkerülni a komolyabb kockázatokat. Ki kellett juttatni a csapatot a tűzfészekből. Így hát fehér arccal tette, amit tennie kellett.
Amint elérték a rejtekhelyet, a helyzet persze változott. Ame nem túl finoman ejtette le Tenshit, és kezével takarva el a száját, lehunyt szemekkel támaszkodott meg. Ismét megtette.. Ismét ölt, mikor még szinte ki sem hűlt az első tetem. Ráadásul ezúttal minden közvetlenül a szeme előtt történt. Nem volt ami elkendőzze a látványt, vagy a hangokat, melyek még borzongatóbbnak tűntek. A lányt rosszullét környékezte, és az eddig fehér arca enyhes zöldes színt öltött. Még úgy is, hogy ezúttal nem kellett látnia Tenshi mészáros munkáját, megrendítő és elborzasztó élmény volt. A szíve kalapált és a fülében őrülten dobogott a vér. De most nem könnyezett. Épp elég volt, hogy a bázison omlott majdnem össze.. itt a csapat továbbra sem volt biztonságban. A csapat amire neki kellett vigyázni, pedig ezúttal szerette volna, ha elmenekülhet, ha más viseli a felelősséget, és Tomoko megóvja őt, megöleli és azt mondja, nem lesz semmi baj... Persze ez csak egy bátortalan kívánság volt, amelyről tudta, hogy sosem fog valóra válni. Bár a fiú mellett nem fogta el a késztetés, hogy tökéletes legyen, most mégis annak kellett lennie.
Tenshi ébredezésének zajára a lány hagyta lecsúszni a kezét az arcáról, és nagyjából sikerült is leküzdenie a rosszul létet.
-Most.. álcát kell.. váltanunk. -nem nézett a srácokra, még korai lett volna.
-Látták a hajón a gyerek álcánkat.. előbb-utóbb őket fogják keresni.- valamelyest sikerült a hangján is úrrá lenni, mely már nem remegett.
-Az új álca.. legyen mosónő.. ronda mosónő. -A Tábor nagyobb volt mint várták, és épp ezért biztosan berendezettebb is, akkor pedig kellett néhány alak aki kiszolgálja őket.. És ha mázlijuk van viszonylag gyorsan cserélődnek és ezért nem ismerik őket rendesen.. A ronda pedig fontos kitétel volt, mert olyan alak kellett, amiben úgy tudnak mászkálni, hogy közben nem zaklatják őket. A gyere álca már nem volt jó.. valószínűleg minden egyes gyereket végigpásztáznának.
-Ha.. ez megfelel nektek, elindulhatunk megkeresni Kodomoékat. Tenshi.. ha jobban vagy.. talán ebben segíthetnél. -Remélte, hogy a lány tud célzottan keresni, és hogy az újabb álca is, természetesen némi meglovasított kellékkel kiegészítve hasznosnak bizonyul. Eddig egészen szerencsések voltak, így ha a szerencse kitart még egy kicsit, talán sikerre vihetik a küldetést.

Nagyon nagy szerencsém volt. Kodomonak sikerült elintéznie az őrt és nekem is sikerült összekaparnom magam. Miután ez sikerült Kodomoval behúztok a hullát és eltüntettük a harc nyomait. Kicsit megrendülte, hogy testvérem ilyen knnyű módon megölte, bár lehetséges nem volt más választása. Miután felvettük az őrök alakját elindultunk. Kodomo végrehajtott egy idézést, amely után több tíz madár repült szét a táborban. Nem értettem mire volt ez jó mivel a madarak nem támadtak meg senkit csak szétszéledtek és eltűntek. Miközben az emberek között haladtunk komor arccal, bár én közben körülnéztem és forgattam a fejem. Ezt két okból is hasznos volt egyszer azért, mert láthatták, hogy odafigyelek, másodszor azért, mert így szemmel tudtam tartani az embereket, meg a rejtett helyeket, amelyek potenciális veszéllként szolgálhattak volna. Kodomo megnyugtatott időközönként, hogy nem lesz semmi baj. Én elhittem neki, mivel láttam milyen erős és hittem benne, hogy jól dönt mindenben. Egy idő után észrevettem, hogy Kodomo egyre gyorsabban lépked, majd engem is rávett. Először nem értettem, de utána észrevettem, hogy az emberek úgymond "sóvárognak" a kikötő fele. Nem is kellett sok Kodomo kijelentette, hogy a kikötőbe kell mennünk. Valahogy számítottam rá hogy ez lesz. Meggyorsítottuk lépteinket. Én bármi legyen is követem Kodomot mivel nagyon megbízok benne. Ha bajba kerültek, akkor Kodomot követve elrángatom Améékat, mintha mi őrök, akarnánk őket bezárni a börtönbe. Ha viszont nem ők problémáztak, akkor próbálok előrefurakodni és szólok Kodomonak, hogy kövessen mivel ha tényleg őröknek akarunk tűnni valamit kell tennünk a vandálok ellen.