Re: Nazo Szigetének Megszerzése Fórumkaland

**Takeyanagi Tomoko** Vas. Júl. 07 2013, 23:03

Diplomáciai és Támadó osztag...

Miután levágtam a nyuszit, nyugodtan haladok tovább és próbálok becserkészni más vadat. Szeretnék minél hamarabb túl lenni a dolgon, ezért nagyobb sebességre kapcsolok. Hamarosan egy fűvel benőtt területre érek. Az egyik fa tetején megállok a tisztás szélén és hallgatózok. Egy farkas vonyítása töri meg a csendet...
- A közelemben van egy farkas... - szólok bele a rádióba. - Végzek vele, esetleg a táborba is elvihetem. A többiek megehetik, nekem van nyulam.
Ezután pedig megindulok a hang irányába, karddal a kezemben. Nagyon óvatosan közelítem meg, próbálok mindenre odafigyelni. Ha támadás érne, azonnal lecsapok a kardommal. Nem foglalkozok túlzottan a lopakodással, mert a fenevad úgyis érzi a nyusszót, amit cipelek. Amint megtalálom a farkast, azonnal támadásba lendülök és próbálok végezni vele.

**Djuka Narahiko** Hétf. Júl. 08 2013, 01:44

Támogató és Segítő Osztag

Amikor kérdezni akartam volna, belém fojtotta a szavakat. Először tekercseket dobált a kezembe, amik méretükhöz képest igen nehezek voltak, majd nemes egyszerűséggel leszolgázott. Szerencséje, hogy parancsba kaptam, hogy kikérdezzük, mert legszívesebben csak visszaborítottam volna a tekercseket a csónakba, és otthagytam volna. De így fogtam a tekercseket, és elindultam utána. Ő is olyan, mint a legtöbb ember. Modortalan, számító, és önző. Csak magával foglalkozik, és a többi embert semmibe veszi. Kihasználja, hogy fontos ember. Az ilyenfajta emberi ostobaságnál semmit nem gyűlölök jobban. Miért kell ilyen felfuvalkodottnak lennie? Azt hiszi, hogy jobb nálunk… Pedig semmivel. Aki így viselkedik, az számomra egy senki. De ez van, ilyen az élet. El kell viselnem, még egy darabig. Mondjuk picit furcsának érzem, hogy ő az egyetlen ember, aki rajzolni tud. Egy emberre bízni ilyen feladatot elég nagy baklövés lenne. Bármi történhet vele, nem kell ide ellenség. A természet is meg tudja tréfálni. Bármilyen betegséget elkaphat, de még természetes halála is lehet. Menet közben Ryuu figyelmeztetett minket, hogy ne cselekedjünk meggondolatlanul. Nem mondtam rá semmit, csak bólintottam, amit nem biztos, hogy látott. Erre abból következtettem, hogy amikor beértünk Shubou faházikószerű építménye alá, és lerakta a tekercseket, elég furcsán nézett rám. Gondoltam megviccelem őt, meg egy kicsit ráijesztek. Amikor raktam le a tekercseket, úgy kezdtem neki, mintha le akarnám dobni, de a vége felé megfogtam, és óvatosan az asztalra helyeztem a tekercseket, hogy még véletlenül se legyen bajuk. Majd beálltam Ryuu mögé, és nekitámaszkodtam az egyik szék háttámlájának.
- Igen, örülnék, ha válaszolna a korábbi kérdéseimre. Higgye el, nem saját szórakoztatásunk miatt teszzük ezt, hanem mert ez a feladatunk. Addig úgy sem állunk tovább, amíg nem válaszol a kérdéseinkre. Ha elmond mindent, amire kíváncsiak vagyunk, és nem kapunk újabb utasítást erre vonatkozóan, nem fogjuk tovább zargatni.
Feltettem újra a kérdéseimet. Ellenben ha most is megpróbálna közbeszólni, közelebb lépek, és hangosabban folytatom őket. Miután befejeztem, nem bírtam magamba tartani:
- Még valami. Azt ne felejtse el, ha bajba kerül, akkor mi leszünk azok, akik kihúzzuk a csávából vagy megmentjük a hátsóját.
Eredetileg más szót akartam használni, de nem akartam átlépni egy határt. Egy ilyen embere nem érdemes pocsékolni a szavakat.

Jiraiya Szer. Júl. 17 2013, 13:22

// Telihold - Kérnék MINDENKIT, hogy a következő postjaiban (ha most nem sikerült) tüntesse fel, hogy melyik csoporthoz tartozik, ugyanis ezzel az én munkámat segítitek. Határidő: 2013. Július 30. //

Támogató és Segítő Osztag:
Miután letettétek a tekercseket, a férfi leült az egyik székre, majd felpakolta a lábát és hátradőlt. Felhúzta szemöldökét amikor a két genin nekikezdett, habár megenyhülni látszott az udvarias hangnemtől, de aztán újra semmi. Ennyire buta, rosszindulatú lenne? Vagy lehet, hogy tényleg nem érti, hogy mi folyik körülötte? Nem lehet tudni. Az öreg Shubou felállt, majd rendszerezni kezdte a tekercseket. Csoportosította őket színük szerint és az asztal négy sarkába tette. Ezután, táskájából elővett egy összehajtott, négyzet alakú lapot, amit kihajtva, egy hatalmas térképpapírt kapott. Az asztal közepére tette, majd a négy sarkát egy-egy tekercsel lefogta.
- A térképészeti szakma legnagyobbikai közé tartozom fiúk... Nem tudom, hogy minek rendeltek ide titeket, gondolom ti is olyan különleges segítők vagytok.
Az öreg hangja most sokkalta normálisabb volt és nyoma sem volt a gyerekes ostobaságoknak.
- Egy sajátos módszerrel dolgozom. Emlékekből, beszámolókból, vázlatokból, adatokból alkotom meg a térképet. Megmutatom.
Mondta, majd kimászott a székéből és az asztal túloldalához ment, pontosan mellétek. Táskájából kibányászott egy tintásüveget és egy vékony ecsetet. Egy lassú, könnyed mozdulattal belemártotta a tintába "szerszámát" majd néhány ügyes mozdulattal megrajzolta a sziget körvonalát, amit már ismertek. Lenyűgözően pontos volt és lenyűgözően gyors. A rendelkezésre álló térképpapír körülbelül arányosan volt egy méteres, így hely akadt bőven a lapon.
- Most figyeljetek!
Mondta, majd mutatóujját belemártotta a tintába és végighúzta a sziget Déli oldalán. Körülbelül pár centit vett csak el a lapból ez a fekete ujjlenyomatos folt. De ezzel még nem ért véget. A férfi összecsapta a tenyereit, majd rányomta őket a papírra. Ti oldalról néztétek az öreget, valamint azt, hogy mit csinál. Láttátok, hogy a férfi szemei felakadnak, de a a tenyere még mindig ott van a lapon. Pár másodperc múlva pedig szemei újra normálisak lettek. Tenyerét felemelte és láss csodát, ott volt a sziget azon része, ahol a hajó, tábor, erdő és a sziklák vannak. Ugyan ez csak egy kis rész, de teljesen pontosan, feketén fehéren van ábrázolva.
- Látjátok? Így tudom megrajzolni a térképet. Ezt az egy részletet, emlékek alapján készítettem el. Ahhoz hogy az egész szigetet feltudjam térképezni, ahhoz látnom kell felülről, vagy be kell járnom. Nos erre, nem sok esély van, így kellenek a felderítők, akik információt gyűjtenek, valamint van egy különleges módszerem, amit nem áll módomban elmondani nektek, mert családi titok... Jah és bizonyára nincs aki átvenné, átvehetné a helyem.
Fejezte be az öreg, majd elvett egy tekercset az egyik halomból, majd leült az egyik székbe és kinyitotta. Nem is foglalkozott veletek. Azt ugyan már megtudtátok, hogy miképpen térképezi fel a szigetet és a nevét is, de azt már csak Ti érzitek, hogy mennyi információ lesz elég a vezetőtöknek.

Helyzet: Tábor
Nap: 1. nap
Napszak: Este

Ryuu:
Állapot: 95% - Pakolás
Chakra: 100%

Narahiko:
Állapot: 95% - Pakolás
Chakra: 100%

Kazuma:
Állapot: 95% - Pakolás
Chakra: 100%

Diplomáciai és Támadó Osztag

Kodomo egy medvét szemelt ki magának, aki ugyan érzi az idegen szagot, ami egyáltalán nem jellemző az erdőre, de nem tesz semmit. Az egyik, hogy a szag forrását még nem fedte fel, a másik, hogy a csúcsragadozónak nem igen van ellenfele természetes környezetében. A fiú, előkészítette a dolgokat, majd lecsapott. Amint elhajította a két dróttal összekötött kunait, a medve már észre is vette a pontos helyét. Cselekedni azonban nem volt ideje és amikor a kunai eltalálta a nyakát, egész testében megremegett. A másik kunai mélyen beleszúródott a talajba, azonban ez édeskevés egy Barnamedve elfogásához és féken tartásához. Ráadásul a találat is csak egy embernél lett volna halálos. Ennek a hatalmas medvének talán egy olyan pontja sincs, amit ha támadnak egy fegyverrel, az a medve halálához vezet. Így tehát a medve nekiindult az erdőnek, torkában a kunaiial, melynek másik felét húzza maga után. Egyre mélyebbre és mélyebbre haladtok az erdőben, de Kodomo és Shiro is követi.

Tomoko is akcióba lendült azon a tisztáson, de a beláthatatlan körülmények miatt a dolga jóval nehezebb volt mint általában. Mindvégig résen volt és figyelt az egyre élesebb és egyre erősödő vonyításra. Végül már teljesen elérték a tisztás másik végét és mint a rakéta, úgy vetették bele magukat a hatalmas fűbe. Az érkezésből és a zörgésekből már Tomoko is meg tudta állapítani, hogy a farkasok többen vannak és valószínűleg egy összeszokott falkában vadásznak. Ez bizonyossá is vállt, amikor az elől sprintelő két farkas lelassított és szinte teljesen megállt. Valószínűleg most érezték meg Tomoko szagát is a nyúl mellett. Ugyan itt a fiú lenne a vadász, de ezt a farkasok nem tudják és így ők is megpróbálják becserkészni. Hamarosan újabb adag farkas érkezik a tisztás másik végéről, egyenesen a fű kellős közepére, majd azok is megállnak. Tomoko pedig csak megy előre és mindenhonnan számít a támadásra. Persze nem sieti el Ő sem. A következő pillanatban azonban, morgást hall a háta mögül, egy pillanat alatt fordul meg és vágja le a felé ugró farkast, azonban hirtelen balról és jobbról is ugyan ilyen kaliberű morgásra lesz figyelmes. Ezúttal a támadás mindenképpen két irányból fog történni...

Helyzet: Környező Erdő
Nap: 1. Nap
Napszak: Napnyugta

Kodomo:
Állapot: 100%
Chakra: 100%

Tomoko:
Állapot: 100%
Chakra: 100%

Hiashi:
Állapot: 100%
Chakra: 100%

Felderítő és Rajtaütő Osztag
Bizony a túlságosan is nagy csend, irritáló tud lenni. Bár a sziget szinte teljes egészében ismeretlen, valószínűleg élnek errefelé is állatok. A tisztást megfigyelve, semmi furcsát nem tapasztaltatok, csak annyit, hogy a fű szinte már nyakig érő. Valószínűleg rengeteg rágcsáló élhet errefelé, amit a rókák és a farkasok szeretnek. Egy logikus gondolatmenetet követve, megindultatok felfelé a folyó irányába, jegyzetelve. Sajnos semmit nem találtatok a folyóparton, ami állatok jelenlétére utalna. Aggasztó. Az éjszaka sötétjében, csak a lámpások nyújtanak nektek némi fényt, így azzal közlekedve pásztázzátok a környéket. Valami érdekeset vesztek észre, szinte teljesen egyszerre. A víz sűrűbb lett és feketés. A csapat vezetője "megálljt" parancsol, majd jobban megvizsgáljátok ezt a fajta vizet. Ujjaitokat belemártva, azt tapasztaljátok hogy ez bizony egy pirosas folyadék ami szinte biztos, hogy vér. Nem tudjátok, hogy mi ez, de az már biztos, hogy a folyó vize innentől nem a legtisztább. Úgy döntötök, hogy folytatjátok utatok és kiderítitek, hogy honnan jön a vér. Jó shinobihoz híven, lámpásaitokat eloltjátok. Hamarosan erősebb fröcskölésre és emberek hangjára lesztek figyelmesek. Messze vagytok, így nem tudjátok kivenni pontosan, hogy mit mondanak. Most döntenetek kell, hogy mi legyen. Közelebb mentek? Megkerülitek őket? Esetleg kapcsolatba léptek velük? Egyáltalán hogy néznek ki? Minden rajtatok áll.

Helyzet: Környező Erdő
Nap: 1. Nap
Napszak: Este

Rikuno:
Állapot: 100%
Chakra: 100%

Hiroku:
Állapot: 100%
Chakra: 100%

Mikommi:
Állapot: 100%
Chakra: 100%

**Djuka Kodomo** Szer. Júl. 17 2013, 18:15

Telihold - Diplomáciai és Támadó osztag

~Hm. Hogy is gondolhattam volna, hogy egy kunai megölhet egy egész medvét. De legalább tudom, hogy vannak medvék is az erdőben. Ha egy nősténnyel állok szemben, valószínűleg az odújához siet, hogy a bocsokat óvja a közelgő támadásoktól. Ez talán még kapóra jöhet.~ gondoltam magamban, miközben a futó medvét követtem az ágakon. Nem akartam, hogy túlságosan is nagy előnyre tegyen szert, habár egy sérült medve nem képes lehagyni futásban. Miközben az ágakon ugráltam, előkészítettem még néhány kunai-t, majd futás közben próbáltam lassítani a medvét azzal, hogy lehetőleg a lábába hajítok egy-egy kést. Ha így sem törik meg, ami nem is célom, akkor is elvezethet az odúhoz, ott pedig meglátjuk majd, mivel is kell szembenéznem. Ha a medve egyedül szalad, céltalanul halad, akkor nem kínzom tovább szerencsétlen állatot, egy Fumma shuriken-t hajítok bele a testébe, ami valószínűleg fel is nyársalja az állatot, így levadászom azt.

Ha becserkésztem a medvét, a már eltervezett módszerrel fogok tovább vadászni. Egy kisebb darabját egy drót segítségével egy ágra akasztok, alatta hagyom a medve maradékát, és csendben várok a ragadozókra, hisz mi lenne jobb csali a friss vérszagtól bűzlő tetemnél? AZ ágon várom a vadászokat, kunai-al a kezemben dobálom meg őket olyan pontokon, amelyek egyből halálhoz vezethet, kivéve a nagytestűeknél. Okulva az esetből, ha egy újabb medve méretű állat közeledik, azt egyből egy fumma shurikennel támadom. Ha elegendő állatot összegyűjtöttem, akkor kisebb részekre vágom és tekercsben hazaviszem, pontosabban a táborba. Ha meghal egy állat, az elhasznált fegyverem kihúzom belőle és megpróbálom valamilyen szinten fertőtleníteni, nehogy valami betegség törtjön ki a táborban a mérgezett ételtől.

- A medve elszaladt, követem, hátha rálelek a búvóhelyére, veletek mi a helyzet? - kérdezem társaim. Amennyiben boldogulnak a feladattal, akkor tovább folytatom a medve üldözését, azonban ha rossz híreket kapok, akkor gyors tervváltoztatásra lesz szükségem. Amennyiben azonnali segítségre szorulnak, a medvével egyből végzek, majd társaim megsegítésére indulok, hátrahagyva a medvét.

**Takeyanagi Tomoko** Csüt. Júl. 18 2013, 16:15

//Diplomáciai és Támadó osztag...//

Csendben figyelem az előttem elterülő környezetet és koncentrálok. A vonyítás elég közelről érkezik, majd lassacskán megérkeznek a farkasok, így támadásba lendülhetek. Azt mindenki tudja, hogy a farkasok falkában vadásznak, ezért fel vagyok rá készülve, hogy többen vannak. Nagyon gyorsan indulok el velük szemben, de ennek ellenére mégis a hátam mögül támad az egyik. Villámgyorsan fordulok meg és vágom le az állatot, majd máris készülök a következőkre.
Két oldalról hallom a morgást, tehát most két ellenfelem lesz. Először kimozdulok hátra, majd egy erőteljes vágással próbálom levágni az egyik állatot. Ezután pedig egy teljes fordulatot teszek meg, miközben nagy lendülettel megölöm a másikat is. Nyolcasokat írok le magam körül a kardommal és úgy várom az újabb támadást. Gyors és erőteljes csapásokkal próbálok végezni minden farkassal, akik a közelembe kerülnek. Leginkább a fejüket próbálom levágni, de ha az nem sikerülne, akkor egyetlen halálos vágással próbálkozok mindegyiken.

**Djuka Ryuu** Vas. Júl. 21 2013, 18:02

Támogató és Segítő Osztag

Miután mindannyian megvoltunk végre úgy tűnt az öreg kedve kicsit megenyhült. Végre normálisan kezdett el beszélni velünk. Úgy tűnik a kölcsönös tisztelet elnyerte a hozzá fűzött reményt. Most hogy a végre normális volt rátért a lényegre, és elkezdett magyarázni. Megtudtuk, hogy milyen módszert alkalmaz, de nem kötötte az orrunkra a részleteket. Végül bemutatta a technikáját, amely elsőre igen abszurd volt, de a végeredmény elismerésre méltó volt. Megdöntöttem oldalra kicsit a fejem, és úgy néztem a papírra. Úgy véltem a chakrájával irányította a tintát, esetleg valami vérörökséggel rendelkezik. Végül ránézek az öregre.
- Valóban nagyon tehetséges, azt meg kell hagyni. Nem hiszem, hogy Önt akárki is pótolhatná. Viszont a vezetőnk azt a feladatot adta, hogy derítsünk ki Önről minél többet. Ne higgye azt uram, hogy a családi titkait szeretnénk leleplezni, hisz akkor már nem lehetne titok. De egy ilyen jól képzett térképész, mint Maga biztos megértheti, hogy a feladat az első. Jómagam csak azért esedezek, hogy áruljon el csak annyit, hogy miféle technika ez. Elég annyi, hogy jutsu, vérörökség, vagy miegymás, illetve hogy mi szükséges hozzá az helyzeti információkon kívül. Teljesen az Úrra bízom mennyit óhajt még elárulni ezeknek a lábatlankodó Genineknek. – céloztam magunkra, és csak azután folytatom, ha valami választ kapunk, és se az öreg, se Narahiko, vagy Kazuma nem akar már mást – Nos, minekünk vissza kell térnünk a vezetőnkhöz. Hálásan köszönjük, hogy megosztotta velünk ezt a pár az információt. Reméljük, nem okozunk csalódást a vezérünknek, mert ha igen, akkor sajnos már nem sokáig maradhatunk a szigeten. Ha valamire szüksége lenne, csak szóljon nekünk, és mi segítünk, ha tudunk. Hozza meg a szerencsét Önnek az ég. – szóltam búcsúzóul.
A legudvariasabb, és a legesedezőbb hangomat vettem elő miközben beszéltem. Próbáltam megpuhítani még jobban az öreget, néhány plusz információért, ám miután meghajoltam távoztam remélhetőleg a társaimmal az oldalamon, és semelyikük nem fogja tönkretenni az öregen lévő puhítást, hisz még kapóra jöhet majd később. Ha elég messze voltunk megállok, majd a többiekre nézek egy ravasz mosollyal.
- Reméljük a legközelebb valami akció dús feladat lesz, mert már szétjárattam a számat. – mondom, majd felnevettem – Nos, akkor induljunk megkeresni Gengetsut.

**Tairjuko Rikuno** Csüt. Júl. 25 2013, 14:55

Felderítő és Rajtaütő Osztag

A folyó mentén sétálva, szinte mindent a nyugodtság jelezte. A magas fű egyértelműen jelezte, hogy nem éppen egy sűrűn látogatott tisztáson vagyunk. Sem egy embercsoport, sem pedig egy állat nem jelent meg. Persze ez minket eléggé aggasztott is.
A leszálló sötét éj miatt, márt mindenki a lámpásával világított tovább, a könnyebb tájékozás érdekében. A csapat vezetője, vagyis Miko a folyó felfelé vezető irányába terelt minket. Szépen tovább haladva ismételten a nyugalom jellemezte a partot. Viszont ahogy egyre jobban és alaposabban pásztázzuk a vidéket, egy különös dologra bukkanunk rá szinte egyszerre. A folyó vize pirosas. Mikor belemártjuk az ujjunkat, hogy alaposabban megvizsgáljuk, rájövünk, hogy ez vér. Mivel nem tudjuk, hogy honnan ered, így biztonság kedvéért leoltjuk a lámpákat és úgy folytatjuk az utunkat. Ahogy tovább megyünk a part mentén emberi hangokra leszünk figyelmesek. Mivel sajnos még túl messze vagyunk, így nem halljuk jól az emberi hangokat, é sajnos nem is látjuk őket, de szerencsére ők sem látnak minket. A sötétben bujkálva, szívem erősebben kezd el verni. Hiába próbálok szinte minden helyzetet jól kezelni, egyszerűen izgulok. Elsőnek is megpróbálom magam megnyugtatni, majd kb egy perc elteltével, halkan megpróbálok valami ötletet felhózni, hogy mégis legyen miből gazdálkodnunk.
- Na, srácok!- szólítom fel a csapatomat, persze a leghalkabb módon- Hát nekünk is eljött az idő. Itt az ideje cselekedni. Habár nem én vagyok a kapitány, mégis megpróbálok valamit összeszedni, hogy azért mégse halljunk meg az első közön küldetésünkön. Mivel fogalmunk sincs, hogy egyáltalán kik azok az emberek, és hogy milyen erővel rendelkeznek minden egyes lépésünket kétszer is át kell gondolnunk, hisz közel lehet a halál. Az első és legfontosabb dolog, hogy szóljunk a bázisnak erről a táborról. Mondjunk el minden információt, amit csak látunk, hogy hol helyezkedik el, a véres folyót stb.
Esetleg talán tőlünk kapunk valami utasítást vagy plusz információt továbbiakra.
Mivel túl messze vagyunk tőlük, esetleg közelebb is mehetnénk, hogy mégis felderítsük a terepet, hisz ez a csapat főfeladata. Talán így meg is tudnánk adni a táborunknak egy „képet” erről a helyről és az ott lakó emberekről. Esetleg a bokrokba bujkálva, vagy éppen a fákon császkálva, kihasználva az éj sötét leplét, akár ki is tudnánk őket hallgatni. Fontos, hogy ne nagyon hagyjuk egymást szem elő, hisz ismeretlen terepen még több veszély fenyeget minket.
Persze ahogy mondtam ez csak egy felvetés, aki ki szeretné egészíteni, vagy van, éppen egy teljesen más ötlete az ossza meg. Mivel nem én vagyok a vezető, így nem is az enyém a végszó.
Mondandómat ezzel be is fejeztem, majd a csapatom többi tagjára néztem, várva a reakciójukat.

**Djuka Mikommi** Vas. Júl. 28 2013, 22:24

Már éppen gyújtottam volna meg a jointot amikor valami furcsa szagra lettem figyelmes. Közel voltunka vízhez aminek nem az megszokott szaga volt. Amikor odanéztem ki is esett a kezemből a cigi. A folyóban vér volt ráadásul nem is olyan kis mennyiségben, hogy állaté vagy emberé azt ennyiből nem lehetett eldönteni, de ahhoz, hogy megállapítsam, hogy forrósodik a helyzet ennyi is elég volt. Nos akkor most kicsit tovább megyünk ennyi még nem elég a jelentéshez. Különben is mi vagyunk azok a shinobik akiken áll avgy bukik az egész küldetés. Ha nem szolgáltatunk megfelelő információkat a szigetről akkor le is húzhatjuk a rolót. Megpróbáltam leadni rádión a jelentést az illetékeseknek feltéve ha még ható távon belül vagyunk.
Ezután úgy döntöttem, hogy megyünk feljebb a folyón és megnézzük, hogy ki és mit csinál. Amikor már halló távolságon belül értünk akkor már hallottam, hogy ez bizony emberek műve. Remélem nem egymással művelik ezt. Hallottam már olyan történeteket, hogy az emberek ember húsra fanyalodtak. Viszont most, hogy Rikuno szépen felvázolta a helyzetet gyorsan végig gondolom a lehetőségeket. Mivel ez a tábor úgy néz ki, hogy a folyóparton van ezért Rikunóékat egy kicsit feljebb küldöm a tábor mentén de szigorúan fedezékben.
- Na fiúk itt az ideje a bizonyításnak... Ti ketten most felmentek a tábor mellett és megkerülitek kihallgatva őket és megfigyelitek mi a helyzet. Én itt maradok és megpróbálok közelebb menni, hogy megtudjam kik ezek és miért vannak itt. Ha megadom a jelet akkor viszont közbe kell lépnetek és segíteni nekem. A jel az lesz, hogy felemelem a két kezem mintha megadnám magam. De szigorúan csak figyelmet tereltek el nem kaptok engedélyt öldöklésre csak ha az életetek múlik rajta. Remélem minden érthető és most induljatok. Ne veszítsetek szem elől mert ti vagytok az életbiztosításom.
Én feltűzök három kunaira robbanójegyzetet és közelebb lopózok a tábor széléhez a bokrokat használva fedezékül ha esetleg nem hallanám, hogy mit mondanak akkor használom a négy láb technikát és kiélesedett érzékeket használva próbálom kihallgatni őket de remélem erre még nem lesz szükség, mert nem akarom rögtön az elején lelőni az adumat!

**Djuka Narahiko** Szer. Júl. 31 2013, 01:20

Támogató és Segítő Osztag

Szerencsére a térképész nem akadékoskodott tovább. Csak tudnám, hogy miért kellett eddig várnia, hogy rendes legyen. Na mindegy, a lényeg, hogy végre bemutatja, hogy hogyan is működik a technikája. Rövid előkészület után elővett egy tekercset, majd bemutatta tudományát. Meglepetésemre a semmiből megjelent a sziget azon része a térképen, ahol most vagyunk. Tokéletes mása volt a partvidéknek. Azt azért el kell ismerni, hogy nem semmi módszere van, akár hogy is csinálta. Picit el is akadt a lélegzetem, látva a tekercset.
Ezután szerencsére Ryuu átvette a beszélgetést. Ennek örültem, mert nem igazán szeretek emberekkel csevegni. Csak akkor beszélek, ha valamit mondani, vagy kérdezni akarok. Nem tudok lényegtelen dolgokról beszélgetni. Mivel most már nagyjából tudunk mindent, amit tudnunk kell és amennyit lehet, én inkább csöndben maradtam, és csak hagytam, hogy Ryuu és a térképész megbeszéljék a továbbiakat.
Ryuu beszéde közben, a „ha valamire szüksége lenne mi segítünk” résznél egy nagyot bólintottam, jelezve, hogy rám is számíthat bármiben a későbbiekben. Majd miután Ryuu befejezte a beszélgetést, meghajolt. Én is így tettem. Mivel senkinek sem volt több kérdése, és megtudtuk, amit akartunk, magára hagytuk az öreget, hogy tudjon dolgozni, és távoztunk, hogy ne zavarjuk.
Miután kijöttünk az öregtől, Ryuu hírtelen megállt. Hirtelen nem tudtam, hogy mit akar. Ryuu felvetésére, miszerint jó lenne egy izgalmasabb feladat, nem reagáltam semmit, csak követtem csendben, hogy megkeressük Gengetsut.

Jiraiya Csüt. Aug. 22 2013, 18:17

// Elnézést, de a postom törlődött. Rengeteget írtam nektek, de eltűnt amit írtam, így csak a tudnivalókat írom le gyorsan mert igencsak szét feszít az ideg ^^"""""""" //

Muffin: A hajód kikötött. Csónakokkal indultatok a partra, tekercsekbe pecsételt élelmet szállítva, valamint felszerelést. A parton már vártak rátok, a parancsnok, Gengetsu pedig intett, hogy kövesd a tigriseddel együtt. Írd le, hogy mi a benyomása a karakterednek a parancsnokról. A kinézetét megtalálod Itt.

Támogató és Segítő Osztag: Az öregtől annyit tudtatok még meg, hogy ez a képesség a családjában öröklődik. Ezután távoztatok és megkeresitek Gengetsut, aki egy lánnyal beszélget. Rátok parancsol, hogy segítsetek lerakodni az érkező hajóról, majd keressétek meg utána és számoljatok be neki. Most előtte álltok és itt az ideje bezsélni.

Diplomáciai és Támadó Osztag: Kodomo levadásztad a medvét, aki a lábát ért fegyverek után már nem bírt mozogni. A csalival egy rókát sikerült elejtened, aztán úgy döntöttél, hogy elindulsz visszafelé. Tomokonak sikerült elintéznie a három farkast, de egyre több és több vonyítást hall. Most szemből akar ráugrani kettő, akiket még le is tud vágni, de egyből érkezik jobbról is a támadás, amit már csak kikerülni tud és azt is csak úgy, hogy egy karmolás éri a vállát. Közben hallod, hogy egyre több farkas köröz körülötted. Ideje lenne cselekedni és komolyan venni a fenyegetést.

Felderítő és Rajtaütő Osztag: Bekerítettétek fedezékből az embereket. Négy hiányos öltözetű bennszülött nő, két gyerekkel. Egy fa állványra akasztottak fel több kisebb állatot amiknek a tetemeit tisztogatják. A beszédüket nem értitek.

**Djuka Munfurawa** Szomb. Aug. 24 2013, 21:50

A Munfurawa ( Ame) csapat Very Happy

A megrakott, hasas hajó végre célba ért, és Munfurawa szinte beugrott a csónakba. Ritka alkalom volt ez az életében, de most a szárazföldre vágyott a víz helyett, hogy végre csatlakozhasson a családhoz. Yoru a már-már tigrisméretű párduc hűségesen követte, bár a megbillenő csónakra vicsorogva feküdt el, s nagyot csapott a farkával. Nem szokott hozzá az ilyesfajta apró tengeri vízi alkalmatosságok imbolygásához. Munfurawa csak mosolygott ezen és lábát szilárdan megvetve állt. Bár bölcsebb lett volna ha leül, végül mégiscsak állt a csónakban a partig, hogy onnan egyetlen könnyed szökkenéssel hagyja el a lélekvesztőt.
Pillantása szinte azonnal megakadt egy feltűnő, komoly fickón, s mikor az intett neki, habozás nélkül indult el felé. Áradt a férfiből valami hűvös, parancsnoki tartás, így Munfurawa ösztönösen engedelmeskedett. Ame nem tudta eldönteni, hogy látta-e már korábban, noha ebben a pillanatban úgy gondolta, hogy soha nem felejtené el az arcát. Még a röpke, nagyvilágban tett útja alatt sem nagyon futott bele olyan shinobiba, akiben ilyen csendes profizmust látott volna, ugyanakkor volt egy olyan érzése, hogy ez a férfi nem csak tapasztalt, harcedzett, de ebből adódóan különösen kemény is, és nem fogad el mást, mint a küldetések eredményes végrehajtását. Munfurawa fején átfutott a gondolat, hogy talán néhány ember épp olyan kíméletlennek látja, mint a különféle pletykák szerint sokan látták egykor az apját, bár emögött a külső mögött könnyen lehet hogy meglepően megkapó személyiség található.
- Munfurawa és Yoru feladatra jelentkezik! - állt meg egy pillanatra a férfi előtt, enyhe tiszteletteljes meghajlással.

**Takeyanagi Tomoko** Hétf. Aug. 26 2013, 10:17

Diplomáciai és Támadó osztag

Valahogy sikerült az eddigi támadásokat kivédenem, de most újabb két farkas jön nekem szemből. A kettőt egy vágásból valahogy talán még sikerülhet hatástalanítanom, így velük már nem kell foglalkoznom, viszont alig végzek velük oldalról érkezik a támadás, amire már nincs időm reagálni, csak egy hátraugrással tudom kivédeni, bár a vállamat így s sikerült megkapna. Nem néztem meg, hogy miyen mély a seb, de azért érzem, hogy ott van a vágás. ~Francba!~ Káromkodok magamba, hogy ilyen helyzetbe kerültem és nem elég, hogy néhányat levágtam, itt egy egész falka vesz körül. Esetleg egy olyan lehetőségem akad, hogy... Nem tudom, hogy mit csinálhatnék, megpróbálom az akadémiai évek alatt az állatok elleni védekezés fortélyait felidzn. A medve ellen halottnak kell tettetned magad vagy dombról lefele kell futni. ~Farkas... Farkas... Mit mondtak mitől félnek a kutyafélék?~ Ekkor hallottam, ahogy az állatok léptei alatt ropog az ág, ami egyből eszembe juttatta a választ.
- Tűz! Hogy ez nem jutott eszembe.
Kézpecséteket mutogatok, Patkány, Tigris, Kutya, Ökör, Nyúl, Tigris, majd lassan a gyomromba összegyűjtöm a chakrám és forogva elkezdem a Katon: Housenka no Jutsu //Tűz Elem: Halhatatlan Főnix Jutsu kisebb tűzlövedékeit lővelni magam elé, hátha van egy kis száraz fű, am lángra kap, figyelve, hogy nekem legyen menekülő utam, de a farkasok ne tudjanak a közelembe jutni. Ha végzek, akkor a fülemhez nyúlok a rádióhoz és beleszólok.
- Szükségem lenne egy segítségre. A füstöt követve megtaláltok. Tomok voltam.
Jelzem a társaimnak a gondot és azt, hogy ki vagyok. Remélem jön valaki, aki valahogy ki tud innen menekíteni.

**Djuka Ryuu** Szer. Aug. 28 2013, 14:54

Támogató és Segítő osztag

Gengetus felé tartva gyorsan átismételtem, hogy mit fogok mondani arról, amit kiderítettünk eddig. Azonban úgy tűnt a jelentésnek még várni kell, ugyanis azt a parancsot kaptuk, hogy segítsünk a nemrég érkezett hajó lepakolásában. Társaimra nézek, majd elindulok.
- Mindegyikőtök keressen egy szabad csónakot. Evezzetek a hajóig, aztán pakoljunk, annyit bele amennyit elbír. Lehetőleg semmi ne essen a vízbe. Ez után elindultam, hogy keressek egy szabad csónakot. Miután találtam bevittem a vízre, és ha a többieknek is megvolt elkezdek evezni a hajó felé. Miután megérkeztem feldobtam a köteleket a fedélzetre, majd miután felhúzták a csónakot kiszálltam belőle. Én mentem elől, így segédkeztem a másik két csónak felhúzásában is. Szép sorjában kezdtem pakolni a dolgokat, és jóformán már csak nekem volt hely, így az én csónakom megtelt, így ha még kellett segédkeztem Narahikonak vagy Kazumának , hát segítettem. Miután a csónakok ismét a vízen úsztak jött a visszaevezés. Ezt még ismételgethettük párszor, majd miután végeztünk ismét Gengetsu felé vettük az irányt.
- Ha valamit kihagynék, kérlek, javítsatok ki. – szólok a srácoknak.
Ezek után miután ismét szemtől-szemben álltam vezetőnkkel jelentettem.
- Uram! Sikerült jó pár információt megtudnunk a térképészről, és személyesen is láttuk a technikáit. Először is… a térképész neve Shubou. Magányosan él, és nincsen utódja, aki ismeri a térképészeti tudását. A jelleme kétféle. Mikor nyílt terepen voltunk a szemtelen stílus volna a legjobb szó a viselkedésére, és semmilyen kérdésre nem válaszolt normálisan. Azonban mikor a sátrában voltunk többnyire közlékeny volt, és be is mutatta a technikáját. Semmilyen segédállata sincs, és azt állítja képes megvédeni magát. A technikájához szüksége van emlékekre a helyszínről, és ezek felhasználásával képes miniatűr ábrát elkészíteni. Ezért van szüksége a Felderítők által szolgáltatott információkra. látszatra úgy fest, hogy pár ecsetvonás után a felületre rakja a kezét, majd koncentrál… ekkor kilátszik a szeme fehérje… és miután levette a kezét ott volt az általunk bejárt kis rész képe. Azt álíltja nem ismer jutsukat, de azt is mondta, hogy a képesség családjukban öröklődik, így lehet, hogy Kekkei Genkai vagy valami ilyesmi…
Ezután befejeztem.

**Djuka Kodomo** Hétf. Szept. 02 2013, 22:11

~Diplomáciai és Támadó osztag~

A medve, sebesülése ellenére, gyorsan haladt az erdőben, ám egy képzettebb shinobi elől nem volt menekvése. A lábába fúródó kunai kellően lelassította ahhoz, hogy elkapjam. A lába után a fejére céloztam, nem akartam, hogy tovább szenvedjen. Két kunai-t dobtam a feje felé, majd leugrottam a fáról, mindeközben két kardom a hátamról előhúztam és a zuhanás végén az állat hátára érkeztem, a pengék pedig felszakítva a bőrt, behatoltak az állat koponyájába, a földhöz szögezve azt.

- Most már nem szenvedsz - mondtam halkan. Lemásztam a hatalmas állat testéről, majd miután fegyvereim eltettem, és csak katana-m hagytam elől, egy kisebb darabot vágtam le, pontosabban a jobb hátsó lábát, majd drót segítségével egy fára akasztottam, olyan magasságba, hogy más állat elérje azt. Én magam pedig ismét a lombok árnyékába bújtam meg, elrejtőzve a szagra megéhező állatok elől.

Egy fél óra várakozás után, mikor már a nap eltűnt a horizont mögött, és beállt a sötétség, egy kis méretű állat osont a hús felé. Egy róka volt az. Sajnos őt is elérte a végzete, négy kunai száguldott bele az oldalába, feldöntve azt. Leugrottam és neki is megadtam a kegyelemdöfést.

- Elég lesz ennyi, remélem. - A medve testét kisebb darabokra vágtam, majd egy tekercsbe pecsételtem, egyszer csináltam már ilyet korábban, azóta jobban be tudom szabni a méreteket. A rókát pedig a vállamra vettem és úgy indultam meg a tábor felé. Tábor. Gyűlölöm ezt a szót. A báró jut eszembe mindig róla. És Suki.

- Indulok vissza a bázisra, gyertek ti is visszafelé. - adtam le az információt, remélhetőleg nem kerültek olyan távolságba, hogy ne halljanak. Az óvatosság kedvéért ismét a fákon haladtam, ám lassabban, mint befelé, elvégre egy egész róka feküdt a vállamon.

Beérkezve a bázisra. A csapatomból senki sem tért vissza. Elvittem a zsákmányt a tűzrakó helyhez, majd ha imerőssel találkozom, rákérdezek.

- Hiashi nem ért még vissza? És Tomoko? Nem jött még vissza senki? - kérdeztem kissé aggódva. Fülemhez kapok, majd beleszólok.

- Fiúk. Jól vagytok? - Ekkor kapom meg az értesítést Tomoko-tól. - Tomoko, mekkora a baj?. Hiashi ott van még az erdőben, Elindítom feléd. - kapcsoltam át egy pillanat alatt. - Hiashi. Tomoko bajban van. Segíts neki. A bázison találkozunk. -

Az állatokat letettem, majd a kapuba sétáltam. Shiro ott ült a vállamon.

- Keresd meg őket. - reptettem fel a magasba a fehér hollót, aki károgva elindult. Amennyiben Hiashi-tól nem kapok választ, magam indulok meg az erdőbe, ismét, bár remélhetőleg nem kerültek nagy bajba. Elvégre két shinobiról van szó, a Hold harcosairól. ha csak nem ellenséggel találták magukat szemben, akkor nem kellene, hogy nagy baj történjen.

~Nem tudom, miért entereli szé a postom :S~

**Djuka Narahiko** Szomb. Szept. 14 2013, 03:16

Támogató és Segítő Osztag

Amikor odaértünk Gengetsuhoz, épp elfoglalt volt, egy lánnyal beszélgetett. Amikor jelentést akartunk tenni, gyorsan elzavart minket, kiadta feladatul, hogy segítsünk lerakodni az érkező hajóról. Amilyen gyorsan elküldött minket, lehet, hogy fontos az a lány. Vagy csak szimplán tetszik neki, és bezavartunk a képbe. Bár ez nem tartozik rám, úgyhogy nem is foglalkoztam tovább a témával.
Azt kaptuk feladatul, hogy a most érkezett hajóról pakoljuk le a felszereléseket. Mind a hárman kerestünk egy csónakot, majd vízre tettük őket és a hajóhoz eveztünk. Ott egyesével felhúzták a csónakjainkat, és a fedélzeten kiszálltunk.
Mindenki a saját csónakjába pakolt, tudva, hogy mit bír ő és a csónak. Mind telipakoltuk a csónakokat, mivel nem volt kedvünk sokszor fordulni, de így sem tudtuk egyszerre az összes dolgot elvinni a szigetre. Pár kört így meg kellett tennünk, mire az összes felszerelést, élelmet, és gyógyszert. Az utolsó fuvar végeztével elkezdtünk kipakolni a csónakokból, és a helyére vittük őket.
Miután a csónakokból mindent kipakoltunk, elindultunk Gengetsuhoz. Megbeszéltek szerint végighallgatjuk Ryuut, majd ha van hozzáfűzni valónk a dolgokhoz, elmondjuk. Amikor megérkeztünk, én szokásomhoz híven a háttérben álltam meg. Ott végighallgattam, hogy Ryuu elmondja a jelentést Gengetsunak. Elég aprólékosan elmondott mindent, végighallgatva én sem tudtam volna jobban elmesélni a történteket. Részletesen jellemezte az öreget, még a személyiségét is. Miután Ryuu befejezte, előrébb léptem.
- Én még annyit tennék hozzá, hogy ugyan azt állítja, hogy meg tudja védeni magát, de mivel nem ismert jutsut, egy ninja ellen nincs sok esélye. Illetve ezt akkor mondta, amikor nyílt terepen voltunk, így lehet, hogy csak azért mondta, hogy lerázzon minket.
A mondandóm befejeztével visszaálltam az eredeti helyemre, és vártam a további instrukciókat.

Jiraiya Vas. Szept. 15 2013, 21:04

// Telihold - Akik nem írtak eddig, azok tegyék meg. A Rajtaütő Osztagnak nem írtam, mert nem írt senki onnan. [Ha valaki azért nem ír, mert az előtte lévő nem tette meg, akkor felvilágosítom, hogy nincs sorrend. Ha lesz, akkor majd közlöm veletek. Tehát aki ezért maradt ki most, az írjon nekem egy Pm-et, mert a következő körben azokat, akik több mint egy körből maradtak ki és nem adnak életjelet magukról, azokat kiveszem a kalandból //

Ame:
Követve a férfit, egy sűrűn felsátorozott területre érkeztél. Biztos távolságra a Tengertől, közel az erdőhöz, de még mindig a homokos parton voltatok. A nap már igencsak a Tenger fenekét nyaldosta, ugyanis korom sötét volt. Persze a gondos-dolgos kezeknek hála, a Tábor egész környékét, minden sátrat, lényegesebb pontot és csónakot kifáklyáztak, így egészen tűrhetőek voltak a fényviszonyok. A férfi egy nagyobb sátor előtt állt meg. A négy sarok, egy-egy fémrúddal volt kitámasztva. Nagyjából 2-3 méter magason lehetett a sátor teteje és 30 négyzetméteren terülhetett el. A bejárati "ajtó" mellé, egy vízszintes felirat volt akasztva, amin az állt óriási kanjikkal, hogy "Támogató és Segítő Osztag". Rögtön mellette egy ugyanilyen sátor volt, ahová viszont azt írták, hogy "Diplomáciai és Támadó Osztag," valamint volt még egy a "Felderítő és Rajtaütő Osztag." A férfi igencsak érdekesnek tűnt. Ha megfigyeled a lábnyomait, akkor látod, hogy szinte már katonás rendben, teljesen pontosan ugyanolyan minden lépése. Valószínűleg egy veteránról van szó, aki megélt már ezt-azt. Megállt tehát az első sátor előtt, amin a Támogató és Segítő Osztag felirat állt, majd rámutatott.
- Ez lesz a Te Sátrad. Ezzel a csapattal fogsz együttműködni. A feladatuk... - Itt elhalkult, mint ha meggondolta volna magát - Habár felesleges elmondanom, ugyanis hamarosan újra fel kell osztanom titeket, szóval csak menj be és várd meg ott, amíg a három testvéred meg nem érkezik. Tessék itt egy headset. - Nyújtotta át neked a fülest - Ezzel 2 kilométeren belül hallani fogod a társaidat, így ha chakrát vezetsz bele, aktiválódik és hallhatod, hogy a többiek mit beszélnek és hogyan haladnak. Feltéve ha a hatókörön belül vannak. Sok szerencsét!
Fejezte be, majd egy hirtelen mozdulattal hátat fordított neked, majd elviharzott.

Helyzet: Tábor
Nap: 1. nap
Napszak: Este

// Ha bemész, akkor a sátorban találsz négy összetekert hálózsákot, egy nagyobb téglalap alakú asztalt, öt székkel //

Diplomáciai és Támadó Osztag
Tomoko sikeresen begyújtotta maga előtt és körül a füvet. Ez a technika még a friss füvet is képes volt begyújtani, így nem okozott gondot az, hogy nincs a környéken száraz dolog. Az elképzelés, hogy a tűz megijeszteti a farkasokat, valóban bejött és néhány állat sietve oldott kereket, miután a tűz terjedni kezdett a nagy tisztáson. A magas fű, könnyen adta tovább a forró lángokat, még úgy is, hogy minden zöldellt. Egy-két farkas a forróság, füst és fény ellenére is maradt, hogy levadásszák a zsákmányukat, de sokáig ők sem bírták, mert a tűz bekerítette őket, így át kellet vágniuk rajta. Sikerült is, így a maradék falka ismét bevetette magát az erdő sötétjébe.
A levágott farkasok igencsak nagy zsákmányt jelentenének a Tábornak. Sokan valószínűleg nem igazán ettek még farkas húst, de a fokozatosan terjedő tűztől, sajnos a tetemek jelenleg nem igazán érhetőek el Tomoko számára, ha csak nem akar további sérüléseket szerezni...
Kodomo visszafelé igyekezett és sikeresen elérte a Tábort. Látta, hogy igencsak sokat haladtak a szervezéssel és a Tábor felállításával. Valószínűleg az itt maradt Djukáknak is volt némi szerepe ebben. Sötét volt ugyan, de a rengeteg fáklya megvilágította utadat. Egyenesen a három legnagyobb sátorhoz mentél, hiszen valószínűleg ott találod majd a vezetőséget. De nem ezt történt. A Három sátrat a Djuka Klán tagjainak, vagy is az osztagoknak állították fel, az Osztagok neve szerint. A Diplomáciai és Támadó Osztag sátra a középső volt, tehát a másik kettő között terült el. Körülbelül mindhárom sátor 30 négyzetméteres volt. Kodomo nem kapott választ Hiashitól, így maga indult meg, hogy segítsen Tomokonak. Kezdetben emlékezetből indult meg arra, amerre Tomoko indult vadászni, majd amikor egyre inkább lehetett érezni a füst szagot, valamint lehetett látni a lángok fényét, már csak az érzékeit kellett követnie. Hamarosan meg is érkezett az utolsó fán a tisztás szélére. Jókora tisztás volt, derékig érő fűvel, ami azt jelenti, hogy az a rész, ahol ég a tisztás (a terület fele kb) ott másfél méteres lángok csapnak fel. Tomokot is látni, valamint azt, amit az ezüst hajú fiú nem lát, hogy a lángok kezdik bekeríteni...

Helyzet: Környező Erdő
Nap: 1. nap
Napszak: Este

Támogató és Segítő Osztag
Jó Geninhez méltóan, teljesítettétek a feladatokat, azonban, Kazuma nem igazán tért vissza időre hozzátok. Azt tudtátok, hogy páran még maradtak a hajón pakolni, így valószínűleg Kazuma is ott lesz, de már nem várhattatok rá tovább, ugyanis Gengetsu a távolból jelzett nektek fáklyával, hogy gyertek oda hozzá. AZ egyik sziklán állt, így könnyen megtaláltátok. Jelentettetek neki, majd azt is elmondtátok, hogy a társatok valószínűleg még dolgozik. Ezután pedig Gengetsu csak morgott egyet, majd intett, hogy kövessétek. Hamarosan, három nagyobb sátornál találtátok magatokat. Mindegyik sátor fel volt "címkézve". Volt mind a három Osztagnak egy külön sátra. A Tiétek volt a bal szélső.
- A társatok majd utánatok jön. Köszönöm az információkat. Az öreg ügyével mostantól nem kell foglalkoznotok. Bent vár titeket valaki, beszéljetek vele. Reggel pedig korán keltek majd, mivel eligazítás lesz a Táborban tartózkodó csapatok részére... Most pihenjetek.
Fejezte be, majd meg sem várva a kérdéseitek, vagy a válaszotok, elviharzott.

Helyzet: Tábor
Nap: 1. nap
Napszak: Este

// Ryuu és Narahiko, kap tőlem +10 chakrát. Kazuma kap +2 chakrát //

**Djuka Kodomo** Vas. Szept. 15 2013, 22:38

Diplomáciai és Támadó osztag

- Szép munka - tekintett körbe a fiú, elégedett arccal, miközben a félkész táborba belépett. habár még nem volt teljesen kész, hamar felhúzták a fiúk a helyet, kezd olyan "otthonná" válni, ahol el fognak lenni az elkövetkezendő időkben. Egy kis területből fognak építkezni. A fiú tempóján lassítva a fáklyafényben úszó úton haladt előre a nagy méretű sátrakig, amelyek már el voltak látva az osztagok neveivel. Nagy mosollyal nyitott be a megfelelő sátorba, azonban mosolya hamar elakadt. A sátor üres volt.

~Senki sem ért még vissza?~ fordított hátat, majd füléhez kapott.

- Hiashi, hallasz engem? - kiáltotta aggódó hangon, azonban nem jött válasz.

- Segítség -jött azonban egy másik adáson a kérés. Tomoko volt az. Nehezen értette, így nem kérdezett vissza, elindult kifelé a táborból, pontosan abba az irányba, amerre a fiút küldte.

- Shiro, keresd meg Hiashi-t - küldte el madarát, majd belevetette magát az erdőbe. Fáról fára ugrálva követte az utat, amelyre a fiú mehetett, mindeközben Hiashi-t próbálta elérni a headseten keresztül. Hiashi elég távol kerülhetett, ha nem hallja.

~Mi ez a szag, Valami ég.~ fordul el az égő szag irányába. Hirtelen megállt egy fa tetején, majd meglátta, mi okozta.

Egy nagy terület, magas fűvel, amely lángra kapott, és gyorsan terjedt. A lángok embermagasságban törtek fel és nyomultak előre. Tomoko a terület közepén volt, Kodomo pedig tisztán láthatta, hogy előbb utóbb a tűz körbe fogja keríteni a fiút.

Kodomo leugrott az ágról, majd a fiú felé futott. Idő közben kezével pecséteket formázott. ~Ha leég az erdő a sziget összes lakója tudni fogja, hogy itt vagyunk valamint az erdőtűz nagyban megnehezíti az elfoglalását, nem beszélve az állatok pusztulásáról.~

- Suiton: Takitsubo no jutsu // Víz stílus: Folyó Vízesés - mondta ki a technika nevét, ekkor lába alól két vastag csóvában kezdett feltörni a víz, mely szétterült lába előtt, és egy térdig érő víztömeg kezdett előretörni. A víz kioltva a tüzet hatolt beljebb a rét területére, gőz szállt fel ott, ahol a két elem kioltotta egymást. Nagy mennyiségű víz kezdte sodorni a magas füvet, a fiú célja nem a teljes tűz eloltása volt, hanem a terület elárasztása, hogy a továbbterjedést megakadályozhassa. Ha kellően nedves lesz a talaj, a tűz nem fog továbbterjedni és kialszik, amint felfalja az éghető anyagot.

Ha ez nem lenne elég, a fiú aktiválva egy másik technikáját is, a Mizu Kamikiri // Vízisten Szeletelő technika segítségével a talpa alatt lévő vizet meglovagolva gyorsan haladt Tomoko felé, akit elkapva menekíti ki az áradás elől.

Amint megszűnt a vész, és sikeresen eloltotta a tüzet, a fiúra nem is nézve headsetjéhez kap és tovább hívja Hiashi-t. Amint megbizonyosodik arról, hogy testvére épségben visszatér a táborba, Tomokoval együtt elindul ő is. Szigorú tekintettel nézi országbéli társát, igen dühös azonban. Nem elég, hogy a küldetést kockáztatta, még a helyzetüket is elárulta, valamint veszélyeztette a sziget részt, beleértve a környezetet, az állatokat, a tábort és az embereket.

Belépve a táborba remélhetőleg megtalálják egymást Hiashi-val is. Ekkor fordul csak Tomoko felé ismét, majd az eddigi gondolatait szóban is megismétli, nem egyszer hangosabbra véve az erejét. Miután kiadta hirtelen jött dühét, megnyugszik, majd a vállán ülő holló fejét megsimogatva belép a sátorba és várja a további intézkedéseket. ha nincs, akkor pedig az elfogott medvét és állatokat a tűzhöz viszi, ahol lassan sütni kezdi. Éhes már nagyon, jól fog esni egy finom sült hús.

//Nem tudom, miért vágja ennyire szét :S//

**Djuka Munfurawa** Vas. Szept. 15 2013, 22:40

//Támogató és Segítő Osztag sátra//

Nem kellett sok ész ahhoz, hogy felmérje, milyen áthidalhatatlan különbség van a férfi és saját tapasztalatai között, ám arra már volt szeme, hogy bizonyos különös részleteket, a megszokottba nem illő dolgokat észre vegyen, így a férfi különösen katonás járását is. Még a vadászó Yoru sem mozgott olyan kimérten, takarékosan és tervszerűen, mint ez a férfi, igaz a párduc még most is szertelen kölyök volt, s kettejük tapasztalata is bizonyára messze elaradt a veteráné mögött.
A tábor, a fáklyákkal, noha nem sokembert látott, kimondottan aktívnak tűnt, ée egyértelműen jól szervezettnek. Mindemellett azonban ez a sok fény az itteniek önbizalmát mutatta, ahogyan a nagy betűkkel készült feliratozás is. Bizonyára a tábort erős őrség vigyázta, Ame mégsem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy a táborhoz tartozók nemigen számolnak a helyiek ellenállásával. Mert abba biztos volt, hogy akadnak itt emberek, még ha a szigetet nem is ismerte.. egyszerűen túlágosan is kellemesnek tűnt az éghajlat, ráadásul a mostani vészterhes időkben, ha a Hold nem döntött volna másként, igazán békés lehetne.
-Igenis Uram!-enyhe meghajlás, rövid elfogadás. Bár mikor megérkezett, úgy gondolta, szinte azonnal akad majd valami ennivaló, most meglepődve vette tudomásul, hogy talán épp miatta az eddigi tervek is átdolgozásra kerülnek. Mindenesetre most nem maradt más, mint a tétlenség. Vagyis még egy valamit tehetett: soha azelőtt nem használt még fülest, így kíváncsian próbálkozott az aktiválásával, majd miután úgy vélte működőképes, belépejen a sátorba. Túl izgatott volt ahhoz, hogy ezt a kis extra szünetet pihenéssel töltse, így bár a sátor távolabbi végébe sétált, nem ült le, csak várt arra a három remek testvérre. Előbb enyhe, majd kiszélesedő mosollyal állt, ahogy arra gondolt, most újra láthatja Hiashit és Kodomot. Annak ellenére hogy nem hatalmas ninjaként tért vissza, mint elutazásakor remélte, nagyon szerette volna már látni őket. Rettentően hiányoztak neki. Yorunak nem voltak ilyen gondjai, ő kényelmesen leheveredett.

**Takeyanagi Tomoko** Hétf. Szept. 16 2013, 11:17

//Diplomáciai és támadó osztag//

A technika, amit a tűz elemből ismertem elég forró volt ahhoz, hogy még a zöld növényzetet is meggyújtsa, amire viszont nem számítottam, hogy a tűz olyan gyorsan fog haladni, hogy a még általam direkt hagyott lyukat is eltünteti rövid időn belül. Nem tudom, hogy most örüljek-e vagy sírjak, hiszen egy részről sikerült elüldöznöm a farkasaokat, másrészről viszont a füst a szemebe ment, így még kevésbé láttam a kijáratot. Tudtam, hogy van néhány farkas tetem a környéken, amiket levágtam, de valahogy oda kéne jut.ni hozzájuk. Sajnos a tudásom addig nem terjedt, hogy vízzel el tudjam oltani, hiszen tűz elemi technikát is csak ezt az egyet ismerem, nem hogy második elemmel is bírjak. Elvileg, ha minden igaz, akkor Hiashi értem jön, de nem hallottam semmi jelzést erre, hogy bárki is felém tartana, néhány bátrabb farkason kívül, de azok is gyorsan meggondolták magukat a tűz közelébe érve. Tudtam, hogy a levadászott farkasokra szüksége lehet a tábornak, de azt nem hogy én hogyan fogok hozzájuk jutni és el innen. Hallom, hogy Kodomo Hiashit keresi és amikor megérkezett és a vízzel kisegít nagyon megkönyebbülök. Tudom, hogy nem a legjobb ötlet tudatni az egész szigettel, hogy ninják vannak a közelben, de valahogy ez abban a pillanatban, amikor a farkasok már túl sokan voltak, nem igazán tudott érdekelni. Ahogy felkap Kodo próbálok jelezni neki, hogy merre vannak a tetemek, hogy legalább azokból kettőt vigyünk el. Láttam az arcán, hogy dühös, de továbbra sem érdekelt, valahogy az életemet fontosabbnak tartottam annál, hogy pár állat és a környezet miatt aggódjak. Ha végre letesz, akkor szólok neki, hogy van néhány állat, ami még jól jöhet, így a farkas tetemekhez viszem, hogy amennyit akarunk vigyünk el, de lehetőleg az összeset, mert a dögevőket ide fogja vonzani. Ha beleegyezik, akkor rá bízom a szállítás megoldását vagy pedig a közelben néhány ág és inda segítségével felkötözöm őket valamire, majd az egyik végét megfogom jelezve, hogy segítségre lenne szükségem, majd megindulok a táborba, ahol remélhetőleg letehetem őket. Ha megkapom a magamét, márpedig biztosan, akkor védekezek, hogy szóltam, hogy bajban vagyok és valahogy nem izgatott a lebukás, mert éppen egy falka farkas akart vacsorára

//Kodo valószínűleg azért szedi szét, mert worldböl másolod át, de hogy ott mért azt nem tudom. - az entereket veszi külön résznek, és nem tudom kitörölni - Tudom, h az entereket veszi külön, valószínűleg azért, mert ott más a sor távolság, mint itt//

**Djuka Ryuu** Szomb. Szept. 21 2013, 18:01

Támogató és Segítő Osztag

Sajnálatos módon Kazuma lemaradt tőlünk, azonban nem nagyon aggódtam miatta. Ő benne is megvolt a Djuka vér, így őt is keményfából faragták. Ahogy visszatértünk Gengetsuhoz és jelentettünk sajna nem kaptunk új feladatot. Mindazonáltal, mint kiderült saját sátrat kapott az osztag, így máris „beköltözhettünk”. Ahogy Gengetsutól megkaptuk a pihenés lehetőségét, majd elment narahikohoz fordultam, és még ott szóltam hozzá néhány szót.
- Hallod amúgy bocs, hogy csak így kezembe vettem az irányítást, és jóformán szólni sem hagytalak titeket. Remélem nem haragszol, csak szeretem a maximumot teljesíteni. – mondom, majd mosolyt engedek el - Na de nézzük ki is a mi vendégünk.
Ezzel beléptünk a sátron. Ahogy sátorban voltunk újabb családtagot pillantottam meg.
- Munfarawa? Nagyon jó, hogy végre találkozunk. – mondom nagy mosollyal az arcomon – Eddig nem nagyon sikerült megismerkedni, de talán ez az esemény segíteni fog megismerni testvérünket nem igaz?
Ekkor vettem észre a földön fekvő párduct. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy ő Munfarawa állattársa. Közelebb megyek hozzá, és letérdelek hozzá, persze tisztes távolságból.
- Szabad? – kérdezem a lánytól, miközben a párduct nézem.
Ha kapok, engedélyt szépen lassan odaemel hozzá a kezem, és ha az állat is engedi, megsimogatom a fejét. Mindig is szerettem az állatokat, persze ha az nem kíván ebédnek engem. Remélhetőleg ez sem lesz olyan vad, de hát kitudja. Kis idő után felálltam, és Ame felé nézek.
- Választottatok már fekvőhelyet? – kérdezem tőle (meg a párducától, mert a végén még sértésnek venné, hogy kivegyem… mármint az állat).
Amennyiben még nem, megadtam neki a kezdeményezést, ugye a hölgyeké az elsőbbség. Ezután én egy szabad helyen helyet foglalok, de túlizgatott volt a mai napom, hogy aludjak. Ehelyett szépen sorjában előkerült a katanam, amit szórakozottan vizsgálgatni kezdtem. Természetesen egy kis idő után ezt is megunom. Kissé azért furcsa volt számomra, hogy koedukált sátorrá vált a miénk, és kissé zavarba is jöttem tőle, de meg kell majd szoknom.
- Azért remélem hamar kapunk valami feladatot. – mormogom csak úgy, majd ezután a sátor tetejét figyeltem ellazulva.

**Tairjuko Rikuno** Vas. Szept. 22 2013, 18:50

Amint kiugrottunk a rejtekhelyről, azonnal aktiváltam a földklón technikát. A három hasonmássom körbekerítette a bennszülötteket, megakadályozva a menekülést. A klónok csak barikád céljából álltak körülöttük, támadni nem fognak. Amennyiben sikeres, és az idegenek megnyugszanak, a fülemhez kapva próbálom felvenni a kapcsolatot a táborral vagy Kodomóval. A túszok akár még fontosak is lehetnek a továbbiakban.
A headseten keresztül értesítem a tábor, illetve segítsek kérek a továbbiakra.
-Négy helybéli nőt, illetve két gyermeket vettünk körbe. Ismeretlen nyelven kommunikálnak, fegyvertelenek. A táborba vigyük őket, vagy keressünk további személyeket- kérdezem. A csapattal a választól függően fogunk cselekedni.
Ha visszarendelnek, akkor hat bennszülötteket a klónok kíséretében vissza visszük a bázisra.
A klónok oldalt mi pedig elöl, illetve hátul felosztva fedezzük a csoportot.
Amennyiben nincs szükségünk a visszavonulásra, valamilyen módon a bennszülötteket rávesszük, hogy vezessen el a falujukba. Mindvégig a kapcsolatot fenntartva a táborral közlekedünk tovább.

**Djuka Narahiko** Vas. Szept. 22 2013, 21:55

Támogató és Segítő Osztag

Gengetsu végighallgatott minket, majd gyorsan lepattintott. Látszik, hogy sok dolga van, és hogy szinte azt se tudja, hogy hol van a feje. Ennek ellenére megköszönte a munkánkat, ami azért jól esett. Mert tudom, hogy nem ez a legfontosabb feladat, de azért jó érezni, hogy ránk is szükség van, és mi is tehetünk valamit a küldetés sikeréért. Illetve azt is elmondta, hogy már fel is van állítva egy sátor az osztag számára. Amikor elment Gengetsu, Ryuu hozzám fordult. Mondandójára barátságosan válaszoltam.
- Semmi baj, beszélj csak nyugodtan, az nem az én műfajom. Meg szerintem jobb kézben van az irányítás nálad, mint mondjuk nálam. Jó lesz ez így, hidd el, ha zavart volna, már szóltam volna! – mondtam mosolyogva, és még kacsintottam is egyet, jelezve, hogy tényleg nincs harag. Majd elindultunk megnézni a sátrunkat, és hogy ki lehet az a vendég.
Amikor belépünk Munfarawa várt ott minket.
- Szia! Örülök, hogy láthatlak! – mondandóm mellé még egy kedves mosolyt is párosítok.
Ahogy Ryuu is mondta, én sem ismerem igazán. De ez most kevésbé zavart. Szerettem volna összeszedni a dolgaimat, leellenőrizni, hogy mindenem megvan-e, illetve jó tudni, hol vannak a cumóim, ha szükségem lesz rájuk. Amikor ezzel végeztem, az egyik sarokban lévő fekvőhelyhez léptem, ami látszólag még szabad volt. Leheveredem rá, majd felfelé nézve így szólok:
- Én itt szeretnék aludni, amennyiben szabad a hely, és más nem tart rá igényt.
Amennyiben nincs ellenvetés, felkelek, és a fontosabb dolgaimat magam mellé gyűjtöm. A sarokba berakom a narancsfás képet. Kazunának már biztosan hiányzik, de most nekem is szükségem van rá. Nem tudnám megmondani, hogy miért, de jó érzéssel tölt el az, ha ránézek.

**Djuka Hiashi** Kedd Szept. 24 2013, 18:58

Diplomáciai és Támadó osztag

//Elnézést a hosszú inaktívságért közbejött pár dolog. De most már leszek rendesen.//

Ott álltam a fán és lestem a szép vízesést. De nem ez volt az alkalmas idő erre, mivel a feladatomat kellett teljesítenem, vagyis szereznem kell élelmet. Szerencsére a bőgést követve, amely elvezetett a vízeséshez, megláttam egy szarvascsaládot. Két borjú volt, egy nőstény szarvas és a legrémisztőbb a hímszarvas, amelynek hatalmas agancsa volt. Mivel üres kézzel nem szerettem volna visszatérni, elkezdtem kiötleni egy tervet, hogy legalább egy borjút el tudja ejteni. Az első kiindulási pontom az volt, hogy megölöm az egyik borjút, majd távolabbról elijesztem a többit. De hát milyen az ember, én is többre vágytam. A két borjúval sem akartam betelni, ezért elhatároztam, hogy mind a 4 szarvast elejtem. Nem akartam a fegyvereimet pazarolni, de ha ezért kapok valamennyi elismerést már az is jó. Mielőtt bármit is tettem volna mindent, ami könnyen leeshetett rólam elraktam, köztük a headset-et is. A tervem az volt, hogy először a borjúkra támadok a shurikenekkel. Az anyát ha tudom elkapom ha nem nem. A hím szarvasra mentem volna rá a katanával de azért ezt előbb átgondoltam. Némi gondolkodás utána eszembe jutott egy remek ötlet, amelynél nem sok az esélye annak. hogy megsérülök esetleg rosszabb, meghalok. Szóval amint átgondoltam még egyszer elindultam. Még a faágról becéloztam a két borjút és kettő-kettő shurikent indítottam meg feléjük. Amint ez megvolt leugrok a fáról és átugrok a patak másik partjára ahol a szarvasok vannak. Előkapom a shurikentartóból a drótot és a Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika segítségével elkapom a hím szarvas lábait ha tudom. Ha elkaptam akkor odaugrok és a tantoval, amely a derakamon van, megpróbálom elvágni a torkát. Ha ez sikerült akkor a nőstény felé dobom az utolsó shurikent és megtámadom. Ha a szarvast nem sikerül elintézni a technika segítségével, akkor az utolsó shurikent felé dobom és úgy próbálom meg elkapni. A nőstényt pedig akkor közelharcba kell legyőznöm.

//Elnézést a satnya posztért, rég nem írtam, még vissza kell szoknom.//

Jiraiya Kedd Okt. 01 2013, 21:06

Diplomáciai és Támadó Osztag
Hiashi sikeresen visszatért a Táborba, ahol már várta őt az a látvány, ami a többieket is. A fáklyás utak és a hatalmas sátrak, igencsak szép látványt és kellemes hangulatot keltettek az éjszaka sötétjében. Hiashinak sikerült elejtenie egy borjút, a szüleit pedig futni hagyta, mivel igencsak eldurvult a helyzet. Akkor érkezett meg, amikor Tomoko és Kodomo visszatért két farkassal. Lepakolták a rakományt, majd Gengetsu szépen megjelent és hozzátok is fűzött néhány szót.
- Látom sikerrel jártatok. Néhány farkas, egy borjú és egy medve... Bár most már nincs sok szükség ezekre, mert hamarabb érkezett meg az ételeket szállító hajó, mint azt gondoltuk volna. Szóval, ezeket a Klánotok fogyaszthatja el a sátraitok előtt felállított tűznél. Pihenjétek ki magatokat, mert holnap eligazításban lesz részetek!
Fejezte be, majd távozott.

Támogató és Segítő Osztag + Ame
Folyt az ismerkedés, az idő pedig egyre csak telik, míg végül Gennosuke meg nem jelenik a sátor bejáratában.
- Holnap eligazításon vesztek részt, a többi társatokkal. Egyedül a Felderítők nem lesznek jelen. Korán kelljetek fel, mivel sok dolgunk lesz!
Mondta, majd sarkon fordult és elviharzott.

Kazuma végre végzett mindennel, amivel a hajón megbízták, így végre az utolsó csónakkal megindulhatott a part felé. Két láda sóban tartósított disznóhúst kellett elvinnie utolsó rakományként a Tábor szakácsának. A hajón maradt néhány katona és matróz pedig, a kapitánnyal együtt a Különleges és Titkos rakományra vigyázott, valamint a hajóra. Az ég teljesen fekete volt, alig látszott néhány csillag. Még a Holdat is eltakarta a sok viharfelhő, ami egyre csak közeledett a sziget felé. A tengeren a szél is jobban fújt, így igencsak baljóslatú volt ez az egész... A part messze volt, ahogy a hajó is. Valahol a két táv között evezhetett a fiú, magányosan, amikor hirtelen mozgást hallott maga mellől, de ekkora már késő volt. Egy enyhe szúrást érzett a nyakán, majd minden elsötétült...

Felderítő és Rajtaütő Osztag
A bennszülöttek bronz bőrű, meztelen emberek voltak. A nők igencsak a 40-et súrolják. Emlőik megvannak duzzadva a folytonos szoptatástól... Furcsa egy látvány, de fontosak lehetnek még a Küldetés szempontjából. Rikuno cselekedni kezdett. Létrehozta a Földklónokat, amik sikeresen bekerítették a furcsa embereket. A folyóban állva a Földklónok nem sokáig bírják a gyűrődést... A válasz hamarosan érkezik Gengetsutól. A párbeszédet természetesen mindenki hallja, aki rendelkezik adóvevővel.
- Térjetek vissza a táborba! Egyenlőre ennyi elég volt! Nem kellenek túszok, ne bántsátok őket!
Adta ki a parancsot. Mikommi és Hiroku is segített a klónoknak, így már heten vettétek körbe a nőszemélyeket. Megszüntetted a Földklónokat, majd Mikommi parancsára elkezdtetek hátrálni szépen lassan, hogy visszatérjetek a táborba. Ám ekkor, egy érdekes dolog történt... négy nő, kurrogva, vijjogva tűnt el a szemeitek elől. Kettő megragadta a gyermekeket, majd elindult felfelé a folyón, míg a másik kettő hirtelen Hiroku és Mikommi mögött termett és egy egyszerű mozdulattal akkora ütést vittek a két Genin hátába, hogy azok szinte azonnal elvesztették az eszméletüket. A feleszmélt Rikuno azonnal reagálni akart, de az egyik nő, ott termett előtte, majd megvillantva csillogó fekete fogsorát, hasba rúgta a fiút, aki egy fának csapódott. Mikommi az utolsó erejével pedig, ezt mondta: "Hívj... Se... Segítséget".
Ekkor minden elsötétült Rikuno előtt és elájult.

Mindenki
Új nap, új tervek és új erő! Reggel hatkor ébresztett mindenkit Gengetsu, hogy sorakozzanak fel a sátraik előtt, egy sorban. Az okokat nem ismeritek, csupán annyit, hogy nagy szükségetek lesz a kitartásotokra és az erőtökre.
Rikuno a patak csobogására és a nap melengető sugaraira ébredt, fájó fejjel és véres orral. Elég rossz állapotban van, de könnyen visszajuthat a táborba.

// Rikuno kap tőlem +10 chakrát, Mikommi 5-öt és Hiroku 2-t. A Diplomáciai és Támadó Osztag Tagjai pedig kapnak +15 chakrát, Hiashi kivételével aki kap +5 chakrát. Végül Ame kap tőlem +2 chakrát az eddigiekért, csak hogy Ő se maradjon ki. Kazuma, Hiroku, Mikommi írjon nekem egy Pm-et, ha vissza akar térni a játékba. Amennyiben ezt nem teszik meg, a karaktereik sorsáról Én döntök és minden körben egyre több információt kapnak meg róluk. Addig nem kezdhetnek új játékba, amíg ezt a Kalandot be nem fejezték akár NJK-ként, akár JK-ként.

Végül, megkérnék mindenkit, hogy a postja végére, írja majd meg, hogy melyik Jutsut szeretné megtanulni a karakterével. Persze csak olyat, ami megegyezik a Chakraszintjével, a Rangjától viszont most lehet nagyobb //

**Djuka Munfurawa** Pént. Okt. 04 2013, 23:13

Támogató és Segítő Osztag + Ame

Nem kellett sokáig várni, hogy a sátor eredeti lakói is megjelenjenek. Ame izgatottan várta az érkezésüket, noha látszólag egykedvűen álldogált addig, ám amint beléptek,elmosolyodott. És alaposan meglepődött. Se Hiashi, sem Kodomo nem volt az érkezők között.
-Üdvözletem- enyhe főhajtással,a hogy az illem kívánja, köszöntötte őket, miközben tekintete egyikükről a másikra rebbent. Idegenek, nem a vágyott testvérek, de Djukák, nem lehetnek mások.
-Igen, Munfurawa vagyok, de sokan csak Ame-nek becéznek. Én is örülök a találkozásnak. Te pedig Ryuu vagy ha jól emlékszem. És te..- hagyta kérdésként lebbenni a szavakat hátha legalább egy nevet hall. Eddig nem sok alkalma volt rá, hogy Ryuu testvérét megismerje, de hozzá hasonlóan ő is bizakodó volt: a kaland alatt bőven lesz idejük megismerni egymást, pláne azt a fiút akit eddig nem látott még csak messziről sem, most mégis csapattársa lett. Örült neki is, főként, hogy ez a csapat dolog hiányzott neki, hiába kárpótolta bőven az utazás.
-Be kell vallanom, Kodomora és Hiashira számítottam, nem új testvérekre. Velük volt már alkalmam korábban együtt dolgozni, de örülök, hogy most a ti társatok lehetek.- tette hozzá. Újra végiggondolva a dolgot, Kodomo biztosan fontosabb feladatokat kapott, de Hiashi talán itt lehet valahol. Ame remélte, hogy látni fogja.

Mikor Ryuu a párduchoz közeledett, Ame kicsit feszültebbé vált. A mesterrel való utazás alatt kicsit mindketten elszoktak az emberek túlzó közelségétől, és változtak is valamelyest.
-Ő Yoru. Újabban szereti előbb ő megismerni az embereket. Óvatosan nyújtsd felé a kezed. Látni fogod majd mikor érintheted meg.- Ame óvatoskodása végül alaptalannak bizonyult. Ahogy Ryuu közeledett, a macska érdeklődve pillantott fel, majd izmos nyakát kinyújtva szaglászta meg mielőtt elégedett mormogással fogadta volna a simogatást.A felvetődött kérdésre Ame csak megrázta a fejét.
-Még nem, vagyis Yoru azt hiszem talált már egy jó helyet.- És valóban, a macska a hátára hengeredett, várva a további cirógatást. A társaság épp csak belemerült volna a beszélgetése, mikor egy újabb alak lépett a sátorba. Ame kérdőn fordult felé, majd komoly arccal hallgatta meg a rövid eligazítást.

Az új nap korán talpon találta a lányt. Semmiesetre se szeretett volna rossz benyomást tenni, ráadásul izgatott volt amiatt, mert nem tudta, mi is vár rájuk, mely a kitartásukat és erejüket is bizonyosan igénybe veszi.

Választott jutsu:

Nimpou: Henge Kongounyoi // Ninja művészet: Gyémántkeménység

Ajánlott tartalom