Főtörténetszál Fórumkaland - Feltámasztott Istenek

Ezen topicban olvashatjátok el azt a játékot, mely a Naruto Gundan történelmének egyik legfontosabb Fórumkalandja. Ahol több, mint egy tucat Játékos munkálkodott azon, hogy visszaverjék a Konohagakure no Satora támadó Akatsukit... ahol a szálak összeértek és látszólag minden a feje tetejére állt. Ahol a világnak rá kellett, jönnie, hogy már semmi nem lesz olyan, mint régen...

Előzmények:
I.) Hokage-ceremónia - Az Akatsuki Támadása! (Katt!)
II.) Itami o Kanjiro... (Katt!)


       R É S Z T V E V Ő K       




- Ayanokoji Takashi (Kumogakure Elveszett Ninja, Chuunin, A)
- Ogawa Kazuma (Konoha Vándor, S)

// Fórumkaland - Feltámasztott Istenek //

Miközben támadásba lendülök, Misage is célba veszi az ellenfelet és jó pár csapást rámér. Talán ennek is köszönhető, hogy együttes erővel végül megsemmisítjük az Akatsukist. Ő alaposan meggyengítette, majd én beszakítottam alatta a talajt. Ezt követően Misage még időben elhozta a másik Hiroto-t. Én a levegőből néztem végig mindezt, majd jött a bumm... Rengeteg chakrámat fel kellett használnom, hogy ne sérüljek meg a robbanástól, de szerencsére megúszta a dolgot. Hiroto és Misage viszont nem volt ennyire szerencsés, a lábuk használhatatlanná roncsolódott, míg a két Akimichi szintén sértetlenül állt. A lényeg, hogy győztünk...



- Lehet, hogy meggondolatlanok vagyunk, de győztünk! - válaszolok Chouza szavaira, majd hatalmas vigyor ül ki az arcomra. 
Megszüntetem a testemet védő technikát, hogy ne emésszen el több chakrát, majd ránézek a két társamra, akik összeroncsolódott lábbal fekszenek a földön. Azonnal lehervad a mosolyom, hisz eléggé vacakul néznek ki. Ha megmentjük a falut, kénytelen leszek bevásárolni ezt azt. Egy elsősegély készlettel besegíthetnék nekik...
- Van valakinek egy tekercse kölcsönbe? Akár ki is fizetem, ha kell. Szeretném elzárni az ellenfelünket, később az illetékesek megvizsgálhatnák, hogy miféle szerkezet.
Miközben ezt mondom, valami ellepi a két társam lábát. Furcsállva nézem a csigákat, majd amikor meghallom a magyarázatukat, újra mosolyogni kezdek. Talán helyre jönnek a társaim! 
Ha van valakinél tekercs, akkor elkezdem leszedni az ellenfél maradványairól a törmelékeket, majd minden egyes megtalált darabját összeszedem és belezárom. Ha esetleg senkinél nincs tekercs, akkor nem foglalkozok a törmelékeltakarítással, megalkotok néhány kézpecsétet, majd a Ganban Kyū segítségével koporsóba zárom az ellent. Később pedig vissza jövünk érte.
- Hogyan tovább Taicho? - kérdezem az idős Akimichi-t. - Ha a többiek jobban vannak, tovább mehetnénk és segíthetnénk másoknak is.
Igaz, hogy nem vagyunk egy csapatba rendelve, de szerintem biztosabb lenne, ha most már együtt mennénk tovább. Viszont, ha a két Akimichi maradni szeretne, akkor megvárom a többieket, hogy ők mit mondanak. Ha mindenki maradna, akkor én megindulok vissza a Hokage palota irányába és megnézem, hogy ott mi a helyzet.

//Ha nincs tekercs, akkor az alábbi technikát használom:
Doton: Ganban Kyuu
A használó képes az ellenfelét egy sziklaburokba, "koporsóba" zárni. Az áldozat alatt megreped a föld és abból emelkedik a burok, mely leginkább egy kúpra emlékeztet. A föld, bár teljesen körbe zárja az áldozatot, aki otthon van a föld manipuláció terén az könnyen szabadulhat, akár a: Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu, vagy a Dochou Eigyo no Jutsu segítségével. Esetleg az Iwagakure no jutsu is használható. Egy gyengébb villám technika is megteszi, ám ezek hiányában a kiszabadulás komoly fejtörést okozhat.
Magyar név: Föld elem: Alapkő Koporsó
Típus: Kiegészítő
Besorolás: C szintű
Chakraszint: 170     //

//Feltámasztott istenek////Bocs a gagyi posztért, de a sok tanulás mellet most csak ennyire telet.//
 
Oyoki fél fülel hallotta ahogy a csapat vezetője és a kiszabadított srác a harc közepén filozófiai vitába gabalyodik, de nem volt rá lehetősége, hogy nagyobb figyelmet fordítson nekik. Most teljes koncentrációt igényelt, hogy az elképzelt a justukat sikeresen tudja kivitelezni. Támadását követően, egy másik társa is követte példáját, és szintén kunai késsekkel vette célba az Akatsukist. Bár Oyo számolt azzal, hogy a mostani támadásukat nem feltétlen fogja ignorálni ellenfelük, de hogy a társukat használta pajzsként, kicsit meglepte. Szerencsére a chakra fonalak segítségével megtudta változtatni fegyverei útvonalát, de ez társáról már nem mondható el. A kések kegyetlenül hatoltak az amúgy is meggyötrőt lány hátába, és ezek után az események felpörögtek. Oyo újabb támadásba kezdett a már elindított fegyverekkel mik úgy fent céltévesztettek, de egy pillanatra a lány kiszabadult. Ki tudja már megmondani melyik támadás is volt a hatásos, csak annyi bizonyos, hogy az i-re Shizu rakta fel a pontot, ahogy egy szerencsés mozdulattal lefejezte ellenfelüket.
Vagy fél percbe telt mire Oyo felfogta a győzelmet, de így is szinte elsőként sietett ellenőrizni a holttestet. Nem igazán úgy vérzett, ahogy az várható volt, és amikor Oyo a belőle kiálló rudak egyikéhez nyúlt, a hideg borzongás mellet chakramaradékot vélt felfedezni. Nadrágja szárából, levágott pár darabkét és ha Shizu engedi, akkor a kunai kések eltávolítása után tamponálja velük a sérüléseket. Sajnos fertőtleníteni nincs lehetősége, de a nagyobb vérveszteséget tudja ezzel orvosolni. Ezt követően magához veszi a földön heverő fegyvereit, hisz nagy eséllyel szüksége lesz még rá. Byakuganjával érzékeli, hogy egy szövetséges falúból jövő lány érkezik meg és kérdezősködik csapattársaitól, de Oyo nem igazán foglalkozik vele. Helyette Ebusihoz megy, hisz van mit mondania. Mielőtt megszólalna hagyja, hogy Zou kifejtse véleményét és csak utána add hangot gondolatainak.
-Sensei. Nem akarok tiszteletlen lenni, de a csapat a jelenlegi felállásában nem tud jól funkcionálni. Most hatalmas szerencsénk volt. Nem igazán volt kiépített csapat munka, nem volt egy olyan tapasztalt shinobi közöttünk, aki le tudott volna rendesen vezetni egy támadást, és nem sértésből, de a bizalom is hiányos volt. Gondolok itt arra, hogy volt, aki elmenekült. A holttestet megvizsgálva a rudakon chakra maradékot véltem felfedezni, előfordulhat, hogy ez egyfajta adóvevő. Nem tudom pontosan mit továbbit, utasításokat információt, vagy csak azt a külső chakrát amit a testen kívül láttam, de az szinte bizonyos, hogy a behatoló kívülről kapott valamilyen segítséget. Úgy hiszem ez oly fontos információ lehet, ami a harc kimenetelét is eldöntheti, ezért ezt fontos lenne közölni a Hokagéval. Illetve ildomos lenne ha a tetemet is maga a Hokage tudná szemre vételezni, hátha így győzteseb stratégiát tud kieszelni. Ezért kérem, hogy a test szállításában hadd segédkezzem, és a célpont a Hokage legyen, hogy közben informálni is tudjam. Az sem feltétlen gond, hogy az esetleges akadályok miatt az egész csapat jönne védelmet nyújtani a szálitoknak és az esetleges ellenségeket fen tartani.- Oyoki késségesen várt a csapatkapitány válaszát és reménykedett benne, hogy nem hoz olyan balga döntést, hogy egy ismeretlen szövetségesre bízza az ilyen fontos tettem elszállítását. Ám a parancs parancs, ezért végül úgy cselekszik ahogy Ebisu dönt.

Szó és mozdulat nélkül viselem, ahogy a konohai elvégzi a vizsgálatokat és válaszolok a kérdésekre. A hülyeségem után, bár nem vagyok tökéletes, talán még félig sem vagyok, mégis a saját hülyeségem után újra ki akarok menni és harcolni.
- Mi lett a vizsgálat eredménye?
Kérdezem mega fiút. Várom, hogy mi történik, majd csöndben elfogadom a kakaót, már ha Kenji odaadja nekem. Legalábbis remélem, hogy nekem szánják. Közben egy eddig nem látott malac tűnik fel, aki érdeklődve nézi a barna italt. Figyelem a történteket. Az eddig rám nem figyelő nő nagyon elmerült az ismeretlen test kivizsgálásában, miközben az eddigi segédje remegni kezd majd el is ájul. Az eddig engem vizsgáló srác áll be a vizsgáló asztal mellé. Megvárom míg a nő és srác párbeszédének a végét, majd felszólalok.
- Minden rendben? Szükséged van valamire?- Suttogva fordulok a mellém ülő lányhoz, majd hangosabban folytatom.- Hölgyem, van bármi gyógyszere vagy bármi pirula, amivel az állapotom javítható? Szeretnék visszatérni a csatatérre segítenia  társaimnak. Valamint merre tudok kijutni a felszínre?
Amennyiben kapok bármit azt bekapom és ha érzem, hogy valamit segít, akkor a remélhetőleg elmondott útbaigazítás alapján elindulok kifelé.

//Sajnos igencsak hiányosan fogalmaztam előző posztomban, így a dupla kunai-os támadás nem úgy ment végbe ahogy én azt elképzeltem, ami kicsit nehéz helyzetbe rak a reakció terén. Valahogy megpróbálom megoldani, de érezhető lesz a disszonancia... ^^//

Naokinak megvoltak a tervei, de őszintén szóval ellenfelük vélhető szintjéből kiindulva mindig ott volt benne, hogy nem sok esélyük van. Ezért is lepte meg egy kicsit, mikor végső támadása sikerrel záródott és az akatsukis feje a porba hullt. Gyanús is volt a dolog. Nem lehet azt mondani, hogy könnyű küzdelem volt, de az akatsuki tagok mindannyian S szintűek, ebben a csapatban pedig a teljesen haszontalan Ebisu-t leszámítva Naoki tudomása szerint még csak A szintű egyének sem szerepeltek. Akkor mégis mi történt itt?
Nyilván az mindig igaz, hogy a szint nem minden, minden shinobi ugyan úgy vérzik, de ez akkor sem ad tökéletes magyarázatot arra, ami történt. Még így is hogy majdnem elvesztettek valakit, ez túl könnyű volt.

Naoki nem engedte le a védelmét a harc után se, kétségei miatt még abban sem volt biztos hogy ellenfelük tényleg halott. Ahogy viszont teltek a percek, kénytelen volt elfogadni ezt a tényt, de valamilyen oknál fogva továbbra sem volt teljesen megelégedve a helyzettel. Időközben a többiek is felocsúdtak, Ebisu megpróbálta visszavenni az irányítást a csapat felett egy dicsérettel, amit szinte mindenki ignorált. Naoki nem foglalkozott vele, őt inkább a test érdekelte. Egyébként is be kellett gyűjtenie a drótjait és a fegyvereit, úgyhogy nem minden óvatosságot mellőzve sétált az akatsukis teste felé. Kb 1 méterre megállt tőle és chakrafonalai segítségével lefejtette róla a drótokat, illetve kiemelte a beleállt kunai-t is. Igyekezett nem megérinteni és bármilyen apró változásra azonnal hátrébb ugrott volna. Végül minden felszerelését visszaszerezte, és figyelte ahogy Oyoki időközben megvizsgálja a testet. 
A konohai hyuuga a kiálló fekete rudakat vizsgálta meg alaposabban, amik már Naokinak is feltűntek. Kíváncsi volt, hogy mire jutott a másik, hamarosan meg is jött a magyarázat. Chakramaradék a rudakon... Naokit összeráncolta a szemlöldökét az információ hatására és szinte öntudatlanul belső üzemmódba váltott, kizárva a külvilágot.

Miután a halál beáll, a chakra megszűnik áramolni a testben. Ha a használó a chakráját eltárolja egy külső, chakraérzékeny tárgyban hogy valamilyen technikához használja őket, akkor esetlegesen lehet feltételezni, hogy a halál beállta után is lehet érezni a chakráját. Viszont ez az akatsukis nem úgy tűnt, mintha a rudakat valamilyen technikához használná, legalábbis ennek semmi jelét nem látták a harcuk alatt. Ami azt jelentheti, hogy az nem az ő chakrája volt, amit a hyuuga érzett. Ami megerősítheti azt a feltételezést, hogy valamiféle adóvevőről van szó, bár Naoki kíváncsi lett volna, hogy a társa miként jutott erre a következtetésre pusztán a chakramaradék érzékeléséből. Talán azt is érezte, hogy a chakrának iránya lett volna? Kérdéseinek azonban nem adott hangot, hiszen ez az egész irány csak egy feltételezés volt. Nem vehette biztosra, hogy az akatsukis nem saját maga tárolta a rudakban a saját chakráját, szóval itt nem lehetett egyértelmű következtetést levonni.

Naoki visszatért a valóságba és szemeivel még egyszer végigfutott a testen, immáron jóval közelebbről. Ekkor tűnt fel neki a vér, illetve a sok vér hiánya. Bár egyáltalán nem volt jártas a medikus technikákban, mint shinobi, mind kaptak alapvető kiképzést a témában, Naokinak pedig mindig is az elméleti ismeretek voltak az erősségei, így jól emlékezett rá, hogy egy ilyen sérülés után jóval több vérnek kellene lennie. 
Ismeretei hiányosságából kifolyólag ebből nem tudott messzemenő következtetéseket levonni, mindenesetre megjegyezte az esetet. Sok információra tettek szert az elmúlt percekben, Naoki igyekezett az egészet rendszerezni a fejében és újra átgondolni őket. Így ő nem igen szólt bele, hogy mit is kéne tenniük legközelebb, rájuk bízta hogy döntsék el, Ő úgy volt vele, hogy majd követi a parancsokat.

//Jiraiya - Feltámasztott Istenek//


 - Mégis hogy érted, hogy nem végeztünk vele is? – vontam kérdőre szemöldökömet – Ami pedig Konan holttestét illeti, lehet mégsem kéne egyelőre lepecs… - szakított félbe egy hang. Egy hang, amelynek nem szabadott volna megszólalnia…
 - Mi a f… - kerekedtek ki szemeim a döbbenettől a sok új információ hallatán. ~ Konan feltámadt, és Aruko halott?! Mégis mikor…? ~ villant be a kép, ahogy Arata hátulról leüti a lányt ~ Lehetséges volna? Az ANBU nem férhetett hozzá rendesen a tarkójához, hiszen a falnak van támasztva a lány, már azóta, hogy ők beléptek a kórterembe… ~ néztem fel szúrósan az amegakurei shinobira, aki szóra nyitotta a száját.
~ Valami nagyon nem stimmel… Aruko jól láthatóan kétségbe volt esve, amikor meglátta Tenshi-sama állapotát. Vajon azért, mert így tudta, hogy neki kell elvégeznie a piszkos munkát? Nem… Ha valóban azért lett volna itt, hogy végezzen Konannal, akkor semmiképpen sem az lett volna az ésszerű lépés, hogy ránk támadjon. Ha az a feladata, hogy végezzen Konannal, és eljutott ideáig, akkor számos logikus opció állt előtte. Először is kivárni, hogy egyáltalán meg tudják-e menteni őt a súlyos állapotából. Ha pedig ez bekövetkezne, akkor is tisztában volt a lány a saját képeségeivel. Jól tudhatta, hogy nem tud elbánni egy teremnyi ellenséges ninjával. Így pedig vagy marad a szerepében, hogy ő csak aggódik Konan életéért egy alkalmas pillanatig – mert az még határozottan nem jött el -, vagy pedig egyenesen az ő életére tör, megpróbálva megelőzni a közbelépést. De ő rám vetette magát… Mielőtt pedig Arata „leütötte” volna, jól láttam a szemében a kétségbeesést és zavartságot, s megadóan tekintett rám. Nem. Ezt nem veszem be. Ennek így nincsen értelme… Vagy tényleg csak ennyire ostoba lett volna? ~ merültem el gondolataimban, miután Arata beismerte, hogy ő végzett a kunoichivel ~ Nem tudom kiben bízhatok már… Az világos, hogy az ANBUk mellett Aratán is rajta kell tartanom a szememet. Már csak annak a tudatában is, hogy ilyen hideg vérrel végzett a honfitársával… ~
 - Mégis mi szükség volt egyből megölni? – vetettem oda szúrósan Aratának – Milyen shinobi képzést kaptál te? Nem tudod, mennyivel értékesebb egy fogoly, mint egy hulla? Ki tudja mennyi információt szedhettünk volna ki belőle, ha nem fogod magad, és vágsz egy senbont a tarkójába…
 ~ Huhh basszus, mennyivel nehezebb gondolkodni, mint kimenni és megküzdeni pár rosszfiúval, akikről egyértelműen tudom melyik oldalon állnak… ~ ráncoltam össze homlokomat ~ És mi szükség volt ezekre a Kage Bunshinokra, nem vagyunk már idebent elegen amúgyis? ~ bosszankodtam magamban.
 - Nos… - fordultam óvakodva az állítólagosan feltámadt Konanhoz, s alig érezhetően gyanakvó hanggal folytattam – Ha már így kiheverted a… halálodat, és Arata szavaival élve így van esélyünk megfordítani a küzdelmet, akkor meg is oszthatnád velünk, hogy mik a gyengeségei Peinnek… ~ Elvégre még mindig ezen információ megszerzése a legfontosabb feladatunk… ~
Mindeközben chakrámat aktivizálnám valamelyest, s szimultán figyelve az ANBUkat és a három Aratát állnék készenlétben, ha esetleg valamilyen támadás elpattintaná az egyre feszültebb szituációt ebben az apró kórteremben.
 ~ Túl sok a megválaszolatlan kérdés, és ezt egyenesen gyűlölöm! ~