Re: Főtörténetszál Fórumkaland - Feltámasztott Istenek

**Osumi Hiroto** Szer. Júl. 08 2020, 17:48

Csak reménykedhettünk, hogy túléljük. A hirtelen jött megoldások váratlan sikerességet hoztak; nem tudom, a széltechnika mennyire gyengítette az energialöketet, vagy hogy a földfal mennyire védett meg minket, a labdaforma azonban egészen hatásosnak bizonyult. Igaz, nem láttunk, így az örök bizonytalanságba fonódva vergődtünk valószínűleg törmelékről törmelékre, egykor otthonunkról mások otthonaira, mégis elég erősnek hatott a védelem. Folyamatosan koncentráltam a chakrámat, hogy a forma és keménység, valamint a hossz is megmaradjon és fennmaradjon. Így cikáztunk át a falun, mint egy igazi komédia a tragédiában. A fájdalmat el kellett tűrnünk, azonban egyre nehezebb volt fenntartani a koncentrációmat. Mégis, ki kellett tartanom, elvégre az életünk volt a tét. Még arra sem volt időm gondolni, hogy a faluval mi történt - vagy hányan voltak képesek elmenekülni. Esetleg az Akamichik túlélték-e. Itt most csak a saját túlélésünkre tudtam odafigyelni. Csak egy pillanatot hagytam ezen gondolatokra, valamint egy mosolyra, mely nyugtázta, hogy amennyire ez elmondható, biztonságban vagyunk. Mert most az életünk volt az elsődleges. Persze, a falu is nagyon fontos - de ha mi elbukunk, ki fog bosszút állni, vagy újjáépíteni a falut? Repülés közben egy pillanatra bevillant szüleim képe. És a kirigakurei küldöttség. Vajon ott milyen a helyzet? Lehetetlen, hogy miattam lennének itt egy ilyen helyzetben és ha menekültek is, a rossz helyre jöttek. Mi lehet hát olyan rossz, hogy ide kellett jönniük a vészterhes órán? Ez lehervasztotta a mosolyt az arcomról. Aztán már csak a szüleimre gondoltam. Túl kell élnem.. Miattuk.

És sikerült. Végül megállapodtunk valahol, engem azonban elnyelt a sötétség. Még egy darabig próbálkoztam, aztán.. semmi. Éreztem a testemben szétáradó fényt, a szemhéjamon áthatoló fényt, de megmozdulni már nem bírtam. Csak a sötétséget láttam.

Két sör. Felír.. va.

**Hasegawa Zauki** Hétf. Júl. 20 2020, 02:30

/ Feltámasztott Istenek /

Közel sokkos állapotban figyelte a törmelék áramlását. Akár egy folyó, mely kiáradt medréből, ellepve mindent, mit elér. Majd a hatalmas kráter, s szélén a megmaradt törmelék. Mi lehetett ez? Mi történt? Kérdések, melyre talán már sosem kap választ az ifjú. S hamarosan Jaken is megjelent mellette, enyhe nyugodalmára.
-Mégis... mi történt?- Kérdezte zavartan.
Hamar viszont másra is felfigyelt, függetlenül a fiú válaszától. Egy nyálkás, puhatestűnek nevezhető élőlény enyhe mozgolódása váltott ki belőle majdnem ösztönös védelmi reakciót... Mely meggátolta az az egyfajta nyugtató hatás, melyet érzett átáramolni testébe... mintha gyógyultak volna sérülései ennek hatására. Persze nem soká meg is szólalt a jövevény.
-Tsunade-hime? Kérlek, ne pazaroljátok rám a chakrátok. Biztos vannak súlyosabb sérültek, nekem pedig nincs súlyos sérülésem. Csak pár karcolás. Túlélőket kéne kere...- Fordult körbe párszor frusztráltan. -Yoshitaro-san?! Biztos elindult valamerre... lekötöttek az események. Meg kell találnom. Velünk tartasz, Jaken?- Kérdezné barátját, ám nem várna sokat, megindulna.
Előhalászva elméjéből próbálja meg felidézni, merre is tarthattak Yoshitaro-ék.

Amennyiben sikerül rálelnie a kumoi jouninra, s ugyanazon látvány fogadná, úgy egy pillanatra megdermedne.
-Ezek tényleg azok, akiknek látszanak? - Vetné fel a költői kérdést, melyre nem vár választ.
Tisztában volt régóta az Edo Tensei létezésével, habár nem látott még egy feltámasztottat sem személyesen. Tudta jól, hogy minden lépést meg kell fontolni jól innentől kezdve. Máskülönben az eddiginél is biztosabbá válhat haláluk. Habár Yoshi-n kívül fogalma sem volt arról, mire képesek a jelenlévők, valahogy fejében legjobb reményei alapján is egy nehéz harc képe kezdett kibontakozni, ahova az ő személyes ereje kevés lesz. Készen állna az esetleges akcióra, ám nem cselekedne önmagában, meggondolatlanul. Kezei készen kézpecsétek formálására, lábai pedig, hogy mozduljon, ha szükség adja.

Amennyiben keresése hiábavalónak tűnne, s úgy érezné, sok időt veszteget el, úgy túlélők keresésére indulna. Nem hitte el, hogy a romok alatt nem lehet bárki, aki beszorult, aki arra vár, hogy kiszedjék onnan.
-Elnézést, de a neved nem kérdeztem...- Szólna a csigához. -Van rá esély, hogy a chakrám felhasználva képes legyél érzékelni túlélőket a romok alatt? Ha van, kérlek tedd meg. Perceken múlhat az életük.- Intézné kérését felé.
Logikája egyszerűen arra épülne, hogy ha egy orvosi ninjutsuhoz érthet egy csiga, úgy miért ne mehetne neki az érzékelés? Illetve valahogy őt is meg kellett találja, hisz Tsunade nem vaktában idézte le.

**Nashimaru Hina** Kedd Júl. 21 2020, 16:09

//Jiraiya- Feltámasztott istenek//

Gyorsan rögtönzött, pontosabban lemásolt tervem siker koronázta. A drótjaim megszereztem, kilőttem magam, és ezt mind időben. Nem néztem vissza, nem akartam a halálra vetni vörös íriszeimet, nem akartam, hogy bármi elterelje a figyelmemet. Próbáltam mindent kizárni, amit csak tudtam, és a lényegre koncentrálni, arra, amit éppen teszek. Nem volt idő egy mély levegővel neki futni a dolgoknak, a hevesen ziháló szívvel kellett neki feszülni, és előrejutni.

Gyorsan elröppenő másodpercek, melyek nagyobb jelentőséggel bírtak a történelemre, mint bármi, aminek eddig részese voltam. Azonban saját utamnak nem vetettetek véget az elsuhanó pillanatok, nem ezek voltak egyenlőre az igazán fontosak számomra.

Mert még éltem, a szívem még dobogott, a tagjaimat még tudtam mozgatni, még ha meg is ütöttem magamat. Legyőztem a pusztító erejű támadást, még ha csak lopott ötlettel, és egy kis plusz védelemmel, de nem tudott betemetni. A siker mámorító érzéssel töltött el a szerzett fájdalom, s kimerültség ellenére. Segítség kellett, de a két lábamon álltam, egyben, egészben.

- Köszönöm- csúszott ki számon, miközben Naoki felé néztem. Nem volt szokásom hálálkodni, ezért nem ajánlottam fel azt, hogy ha bárhogy viszonozni tudnám, akkor mondja, mert nem érdekelt. Segítséget kértem, mert muszáj voltam esetlegesen, ha nem akarok meghalni, és ez előrébb került annál, hogy mit tartok helyesnek, gyengeségnek. Éreztem magamban a cseppnyi erőt, ami miatt nem a törmelék alatt feküdtem, de ott viharzott bennem a tengernyi gyengeség, ami még elfojtásra várt.

Valami elborult bennem hirtelen, éreztem vérem lüktetését, és a fáradt, halvány mosolyom már ott díszelgett arcomon. Valami azt mondta, menjek vissza oda, ahonnan elmenekültem. Forrott bennem a vágy, hogy talpam alatt tudhassam a törmelékeket, amelyek nem tudtak betemetni, hogy láthassam a holttesteket, melyek helyén én is feküdhettem volna. A gondolat táplálta a bennem szunnyadó erőt, és ez elindította a lábam. Nem túlélőkért mentem, hanem magamért, azonban ez nem zárja ki azt, hogy ne találjak olyat, aki úgy kiált a segítségért pusztán a létével, ahogy én tettem nem rég, s ezelőtt szánalmas módon oly sokszor. Volt annyi önuralmam azonban még, hogy figyeljek arra, hogy bármi ellenfélnek tekinthető embert, lényt elkerüljek.

**Yamanaka Inako** Kedd Júl. 21 2020, 22:31

//Feltámasztott Istenek//

Inako bár jól megismerte Nara Akane vérmérsékletét és szókincsét, még mindig meg tudta lepni. Arra azonban még inkább felkapta a fejét, hogy a fekete hajú gyógyítóval egyszerre Konan is megszólalt.
*Vagyis végig rosszul tippeltem, Akane-sensei irányította az Akatsuki tagot. Ezek szerint tényleg meghalt és az egész csak színjáték volt. Nem csoda, hogy kerülte a tekintetemet, na meg korábban hajlandó lett volna velem megosztani Pein gyenge pontját, most meg kizárólag a Hokagénak árulta volna el. Mivel szorosan együtt működünk a Narákkal, hallottam hírét ennyire ügyes árnymestereknek, viszont élőben egészen más élmény volt megtapasztalni. Sokat kell még tanulnom, bár ahogy láttam, először még Arata is elhitte a kis trükköt.* Összegezte magában, miközben figyelte, miként alakulnak az események.
Hichiyo-sensei korábban mondta neki, ne máshoz akarjon felérni, ám Jaken gyorsasága irigylésre méltó képesség. Ugyan az ifjú Yamanaka felkészült, hogy ha kell segít a harcban, erre végül nem került sor. Az esőfalusi férfi egy pukkanás kíséretében eltűnt.
*Legalább vele már nincs dolgunk.* Futott át az agyán a kék szemű kunoichinek.
Arata eltűnése után néhány pillanattal mintha lecsendesedtek volna a kedélyek, a két ANBU megnyugodott. Legalább a harckészültséggel már nem kellett foglalkozni, viszont Inako még mindig a furcsa rengésen agyalt.
*Itt valami nagyon nincs rendben. Ilyen tehetetlennek még sosem éreztem magam, pedig az elmúlt néhány hónap alatt megtapasztaltam egyet s mást.* Közben a kis csapat megindult a felszín felé, ahogy azt már korábban javasolták.
- Akane-sensei, az a kis csel Konannal nagyon tetszett - szólalt meg a szőke hajú genin. Kezdte kissé nyomottnak érezni a hangulatot, próbálta valamivel feldobni. Amilyen tempóban haladtak, kissé nehezére esett hangosabban beszélni, de remélte az üzenet eljut a címzettjéhez. - Tényleg Arata ölte meg Konant? Az elején még bíztam benne valamennyire, lehet hiba volt - tette még hozzá.
Amikor megérkeztek a kijárathoz - vagy legalább is oda, ahol a szabadba vezető utat gondolták -, szörnyű látvány fogadta a csapatot. Törmelék és föld zárta el a felszínre nyíló járatot, itt nem juthattak ki. A két orvos, aki Akanénak segített, ismert egy másik utat, azt próbálták meg újabb lehetőségként.
- Mi történt odafent? - bukott ki a Yamanakából a kérdés. Csak saját magának tervezte feltenni, mert valószínűleg mindenki ugyan ezt gondolta, mégis kitörtek belőle a szavak. Az alagút rendszerben rekedtek, elzárva a külvilágtól.
*Anya, Apa, Hichiyo-sensei!* Szerettei jutottak eszébe, és közben úgy érezte, mintha gyomra helyén egy hatalmas kő lett volna, szíve pedig hevesebben dobogott.
- Esetleg segíthetek, hátha ketten képesek lehetünk kapcsolatba lépni a kommunikációs állomással - Inako közelebb lépett az ANBU-hoz, aki az előbb megszólalt. Két Yamanaka többet ér, mint egy, már ha ő is klánjába tartozik. Az előbbi megállapítása erre engedett következtetni.
- A kijutást illetően, most inkább hanyagolnám a Katon jutsukat, vagy a robbantást, a határvidéken elég volt egy forrósággal és füsttel teli járatban rekedni - pillantott jelentőségteljesen Jakenre, aki valószínűleg értette, mire célozhatott a genin. - Viszont muszáj megtudnom, mi történt odakint, úgyhogy ha szükséges egy kunaijal és a két kezemmel kaparom ki magam. Persze egyéb ötletekre szívesen vevő vagyok - tette még hozzá. Mondandója megerősítéséhez elővette fegyvertartójából egyik kését.

//Elnézést kérek a rövid és gyenge posztért, pár dolog közbejött IRL, úgyhogy ennyire futotta!//

**Nashimaru Miuru** Szer. Júl. 22 2020, 17:18

Elképesztő sebességgel forogtam körbe, hogy technikám minél intenzívebb, minél hatékonyabb lehessen. Tudtam, hogyha túl sokat várakozok a gyilkos törmelék hullám elkap, és akkor nem csak a becsapódás erejétől kell tartogatnom. Azonban, ahogy egyre és mélyebbre jutok, úgy kezdek egyre jobban kifulladni és a testem akaratlanul is lassulni kezd, ahogy érzem, hogy elértem a korlátaimat. Először csak néhány törmelék darab hullt át a szélburok falain, melyek megúszták a gyilkos turmix pengéket, majd egyre nagyobbak zúdultak át egyre sűrűbben. Egy nagyobb darab pont a karomat találta el, mely nyomán gyengülő technikám utolsó mentő fala is a összedőlt. A szélburok megszűnt és a törmelék kíméletlenül zuhant rám, mely nyomán brutális súly préselt össze. Hogy eltörte valamim? Nem tudom. Fejem csak úgy sajgott és rosszullét fogott el a forgás hirtelen abbahagyása nyomán, melyhez a tüdőmbe szívott finom por se sokat segített. Érzem, hogy szám kiszáradt és legszívesebben kiöklendezném azt a rengeteg sz*rt, mit akaratlanul beszívtam. De jelen helyzetben nem igazán voltam abba a szituációba, hogy szabadon döntsek arról, hogy mit akarok csinálni. A rám nehezedő nem apró kis tömeg nyomán jó szerével létezni való erőm sincs, az a kis lóf*szni hely, mely pedig maradt nekem, nagyjából elég talán arra, hogy ne fogyjon el a levegőm egy fél pillanat alatt. Remek. Mondhatni k*rvásan adom a helyzetet. Bár próbálom lassan venni a levegőt, sejtem, hogy az egyre nehezebb lélegzetvételnek nem igazán csak a súly ás portartalomhoz van köze. Itt bizony szívó van, mint a torkosborz. Hogy várnom kéne a felmentő seregre? Nem. Nem fogok. Az ilyen szánalmas férgek, mint ezek, csak azután vennék észre az általam keltett lyukat, ha esetleg valaki beleesik, de akkor se biztos és ehhez ráadásul azt kell feltételeznem, hogy nem temette be teljesen a törmelék az egészet. Finoman megmozdítom a vállam, mellyel érzem, hogy finom por hullik felőlem lejjebb, mely mutatja, hogy nincs igazán esélyem nagy mozdulatokat tenni. De nincs más eséllyem. Inkább dögöljek meg úgy, hogy megpróbálok kijutni önerőből, mint gyenge kutyakölyökként a felmentő seregért ripacskodni. Eszembe jut nővérem képe és egész valómba keserűség markol. Vajon hol lehet? És mit csinál? Ha innen kijutok, tuti biztos, hogy feldugom a seggébe a megbízólevelet annak a nyomorult vezetőnknek, aki elvileg a „szakaszvezetőnk” volt és gyakorlatan fóf*szt se tett… Jobb karommal előre nyúlva a kemény földnek nyomom ujjaim. Próbálom összeszedni magam, majd kardjaimat helyettesítve, megpróbálom körmeimbe fókuszálni chakrám. Sosem tettem még ilyet, de nincs más választásom. Aprókat karmolva megpróbálok utat vájni magamba a falba, hisz nincs más esélyem, ha csak nem akarom elfogadni az elkerülhetetlent. Én nem vagyok olyan, aki nyugodtan várja a halált, hanem foggal-körömmel harcol az utolsó csepp véréig. Ha sikerül némi utat vájnom magamnak, úgy lassan előre kúszok és ezt ismételgetném addig, míg ki nem kerülnék a törmelékhalom alól. Ez volt az első és legfontosabb része a túlélésnek, bár benne van a pakliba, hogy az egész hely a fejemre zuhan. Amennyire komál engem Fortuna, az a vén k*rva, igazából meg se lepődnék rajta, de nincs más választásom.

// Nyilván megoldhattam volna másképp, megvárhatta volna a segítséget, vagy megpróbálhatta volna kitámasztgatni a törmelékekkel a fentebb lévő szakaszt, de Miuru nem olyan, aki ezekre gondolna, és végképp nem várná meg magától a segítséget. A post megírásakor figyelembe vettem a helyzetet és jellemileg korrekt megoldást választottam egy nyughatatlan, nehezen a seggén maradó karakterrel és ez lett a vége Very Happy

Ha meghal, akkor meghal, de nem fogok metázni a plot armorért, ha nem tenné meg alapjáraton xD //

**Akihiro Jaken** Csüt. Júl. 23 2020, 21:01

//Jiraiya - Feltámasztott Istenek//

[KB Jaken]

Elég gyorsnak bizonyultam ahhoz, hogy Arata Kage Bunshinját végleg eltűntessem egy jól ismert pukkanás kíséretében, így végre kissé lenyugtatva a kedélyeket a szobában. Abban a pillanatban ugyanis, hogy a klón megsemmisült, szinte minden fokozódó kételyem tovaszállt az ANBUkkal kapcsolatban. ~ Ez semmiképpen sem lehet véletlen egybeesés… Alattomos egy technika, aminek utána kell néznem, s meg kell találnom valahogy az ellenlépéseket a jövőbeni megelőzésére… ~ jegyeztem fel magamban, majd a többiek nyomában kiindultam a kórteremből.
Inako feltette a legégetőbb kérdéseket, így az arra kapott válaszokat hallgattam, majd a már második beomlott kijáratnál tett megjegyzésekor csak megvakartam a tarkómat egy nagyon érdekes pontot figyelve a plafonon, mintha az sem tudnám, miről beszél.

- Én kiteleportálok és megpróbálok errefelé irányítani egy csapatot, akik elkezdik eltakarítani a törmeléket a másik oldalról is. Azt sajnos nem tudom mekkora lehet a kár és ez mennyi időt vesz majd igénybe, de ha a felelősök még odakint vannak, akkor eredeti Énnek szüksége lehet rám… - pillantottam végig a kis csapaton búcsúzóul, majd a felszínen lévő magamra teleportáltam – ha nincs semmi további mondandójuk.

[Eredeti Jaken]

- Megtörtént hát máris, amit Arata beharangozott - feleltem barátom kérdésére még mindig lesokkolva, s a távolba meredve – Csak reméltem, hogy majd akármilyen módon, de meg tudom akadályozni, azonban… sosem hittem volna, hogy olyan gyorsan megtörténik az egész, hogy lehetőségem sem lesz rá… - horgasztottam le egy pillanatra fejemet, megpróbálva elnyomni mérhetetlen dühömet, miután már megbizonyosodtam afelől, hogy nincs a közelben a felelős.

Alig pár másodperc elteltével Zauki afelől érdeklődött, utána és Yoshi után indulok-e.
- Te indulj el, én pedig majd a tőrt használva ismét melletted termek, behozva a lemaradásomat. Nekem először kötelességem megbizonyosodni afelől, hogy a Falu vezetősége épségben van. Nagyon remélem, hogy nem voltunk szemtanúi a történelem legrövidebb Kage címének… Az örömhír, hogy elméletileg a lakosok nagyrésze jól van egy ilyen erejű támadást követően, Tsunade-hime ereje elképesztő. A Kagék és a falu vezetősége hogy van és pontosan merre találom őket, kedves… Csiga…biga? - kérdeztem a Godaime Hokage idézett társától.

A válasz megkapását követően megkönnyebbülten sóhajtottam fel, majd a következő pillanatban megjelent mellettem a Kage Bunshinom. Egymást az azóta megszerzett információkba beavatva megterveztük következő lépéseinket.
- Összegezve tehát Zauki és Yoshitaro után kell menni jól láthatóan valami fontos ügyben… - kezdtem bele.
- Másrészről azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy az Akatsuki előszeretettel gyűjtögeti a Bijuukat, mint szuveníreket… - feleltem.
- Na és melyik falunak van még többek között Jinchuurikije?
- Konoha…
- Uzumaki Naruto… – mondtuk ki egyszerre a nyilvánvalót, amit tudtunk eddig is.
- Bármennyire is jól esne elkapni a felelősöket, az első és legfontosabb feladat, hogy legalább az Akatsuki terveinek egy részét keresztül tudjam húzni, így Naruto megvédése élvez prioritást, ezért oda én megyek, miután beszéltem a vezetőséggel – mondtam Árnyékklónomnak, ki ekkor bólintva ráteleportált Zaukira (illetve ha még látótávolságon belül volt, csak utána futott).

[Eredeti Jaken]

A legrövidebb úton szeltem át Konoha romjait Katsuyu iránymutatásai alapján (feltéve, hogy kaptam olyat), a Falu vezetőségét felkutatva. Ott miután megbizonyosodtam arról, hogy valóban mindenki épségben van, egy alkalmas személyt keresve a tudtára adnám, hogy a Konan-csapat hol ragadt a föld alá, továbbá információkat kérnék az ellenségről, akihez a Kumagakurei küldöttség indult.
Abban az esetben pedig, ha semmilyen terveimnek ellentmondó utasítást nem kapok, a Hiraishint alkalmazva a Kilencfarkú Jinchuurikijének adott tőrre teleportálnék. Mivel azonban fogalmam sincs, hogy mire számítsak a túloldalt, így harcra készen végezném ezt el.
~ Remélem nincs szarban a srác, valahogy túlélném, ha nem venné körbe mondjuk négy akatsukis… ~ volt az utolsó gondolatom, mielőtt egy számomra ismeretlen helyre ugrottam.

Megérkezve azonnal megpróbálnám felmérni a szituációt, s ha esetleg támadás érkezne irányomba kitérni próbálnék, amennyiben pedig ez nem lehetséges ismételten a Kootetsu Karada//Acélbőr technikát alkalmazva óvnám magamat, s fejemben elkezdeném kidolgozni, pontosan mi tévő legyek Narutoval.

[KB Jaken]

Zauki nyomába eredve/ráteleportálva követném őt tovább, míg végül rá nem lelünk az összecsapás helyszínére.
Ha még a fák letarolása előtt érkeznénk oda, akkor egy gyors „Hello, Jaken” bemutatkozást követően nem húznám az időnket, hanem a Shakakutól kapott információkon kezdenék gondolkodni.
~ Dojutsu szenzorság, jóóóó sok chakra… Szuper… ~ húznám a szám.
- Egy pár robbanással éppenséggel be tudok szállni – válaszolnám a mosásban összement lány felvetésére.
A hihetetlen erejű támadás elől, amihez foghatot még nem láttam a földre vetném magamat, majd egy „Akkor én el is kezdeném” kiáltás kíséretében onnan felpattanva a Hakaiteki Housenka//Pusztító Halhatatlan Főnix technikámat alkalmazva öt szép darab tűzgolyót indítanék ellenfeleink irányába, melyeket sorra felrobbantva ráznám meg a környéket, a robbanásokat úgy időzítve, hogy a lehető legtovább tartson a robbanássorozat.
~ Szemét egy dolog ez az Edo Tensei… Ezeknek az embereknek már nem itt lenne a helyük… és az a tekintet… ~ ráznám meg fejemet a többiek technikáit, illetve valamilyen ellentámadást várva.
Amennyiben már az ütközet közben érkeznénk meg, először csak a helyzetet felmérve közelítenék, a különböző történésekre a legmegfelelőbb reakciókat adva.

Abban az esetben, ha Zau nem tudja merre kellene Yoshiék után menni, Jaken feloldaná a KB-t és úgy menne megtenni az Eredeti Jaken-nél leírtakat.

Spoiler:

**Shiawase Zouo** Szomb. Júl. 25 2020, 02:03

[Feltámasztott Istenek]

//Köszönöm a haladékot ˇˇ' //

Hiába menekültem, a törmelék és az erőlöket elkapott, így kénytelen voltam azzal védeni magam, amivel csak tudtam. Szerencsére a technikám elégnek bizonyult arra, hogy az azonnali halált elkerüljem, de még így sem lehettem biztos benne, hogy túlélem a sodrást. Hiszen az olyan erővel ránt magával, hogy végleg elvesztek mindenféle kontrollt, és kétségbeesetten csak arra koncentrálok, hogy a technikám képes legyek fenntartani. Talán csak az a szerencsém, ami miatt nem hullik szét minden körülöttem, hogy a veszélyhelyzetek ellenére is elég rideg távolságtartással tudok kezelni szituációkat, és pofátlan makacssággal ragaszkodom a saját életembe, amelyet már a születésemkor elátkoztak, de én már csak azért sem vagyok hajlandó feladni. Így annak ellenére sem vagyok hajlandó belenyugodni, hogy a vég elkerülhetetlen, hogy teljesen elvesztem az irányítást, és csak repülök tehetetlen testként, míg végül be nem csapódok a földbe olyan erővel, hogy azonnal eltűnik a szemem elől minden, ahogy eszméletem vesztem.

* * *

A világ érzetei lassan térnek vissza az érzékelésem szintjére. Az első, amit felfogok, az az irdatlan és mardosó fejfájás, ami szinte megöl. A második, hogy voltaképp minden tagom fáj, csak a fejem annyira nagyon, hogy a többi eltörpül mellette. Ennek ellenére ahogy hunyorogva kinyitom a szemem, és már nem látok pluszban csillagokat a hasogatástól a koponyám alatt, ahogy felülnék, minden izmom panaszosan feljajdul. Gyengének és kiszolgáltatottnak érzem magam, ahogy voltaképp alig bírok felülni is, s egy pillanatra a kezem is beremeg. Ennek ellenére kényszerítem magam, hogy még több mindent befogadjak. Felmérem, hol lehetek, milyen lehet az állapotom, mi vesz körbe, milyen potenciális veszéllyel kell szembenéznem. Csak lassan válik mondhatni teljessé a kirakós: Konoha mellett lehetek valahol egy erdőben. Mellettem két ideiglenes társam, a homok falusi srác és a füst falusi lány. Rajtuk kívül senkit nem láttam, de ők hasonló állapotban voltak, mint én. Zajokat egyelőre még nem voltam képes érzékelni rendesen, a fülem még mindig tele a robajjal, amit az erőlöket és a nyomában járó pusztítás énekelt bele.
Vajon mennyi ideig feküdtem/tünk idekinn eszméletlenül? Az, hogy élünk, pozitívum, mégis egyfajta ingerültség kap el: kihalt az egész világ, hogy egy nyomorult lélek se keresett bennünket? Leírtak veszteségként, kész?! A nagy büdös francokat vagyok én veszteség!
Ez az ingerültség segít, hogy lábra álljak végre. A tagjaim még mindig veszettül tiltakoznak, de szarok rájuk. Kezem a megviselt, de még le nem szakadt övtáskámba siklik, s előszedek belőle egy energiatablettát, hogy némi erőre kapjak, ha egy nem elég, hát lenyelek még egyet, de mindenképp összeszedem magam, hogy a testem jelzései ellenére is, saját testem is legyőzve lendüljek neki, hogy elsőnek egy magasabb fára kapaszkodjak fel, s tekintsek körbe, felmérve, mit látok.
Ha innen képes vagyok felmérni a pusztulást, a látvány titkon szíven üt. Bár az arcom ugyanolyan szobor, mint mindig, a tájkép, jobban mondva inkább a kráterkép letaglóz. Nem is azért, mert Konohát sajnálnám, mert egy ryou jóindulatomat se nyerte el a falu, egyszerűen az jut eszembe, hogy ha ezt a hatalmas és erős falut ennyi eltüntetni a föld színéről, akkor ha ugyanez Kusagakurében történne... Nem, ebbe bele sem akarok gondolni. Az öklöm ökölbe szorul, ahogy szinte kiált bennem a bénultság: fejlődnöm kell, rengeteget és szuper gyorsan!
Ha valami mozgás vagy egyéb keltené fel a figyelmem, akkor amennyiben tudok, úgy próbálok közelebb kerülni, hogy az életem ne kerüljön veszélybe, ha ez nem kivitelezhető, akkor inkább nem engedek a kíváncsiságnak, és kellően távol maradva kerülöm el a sűrűjét a dolgoknak. Ennek ellenére nem maradok nyugton. Ami veszélytelenül felmérhető, azt fel akarom mérni. Minél több mindent akarok látni, hallani, tapasztalni. Ha már nem vagyok képes semmit tenni, hogy megelőzzem, hogy Kusagakure hasonló helyzetbe kerülhessen, hát minél többet meg kell tudnom arról, hogy mivel kerülhetünk szembe. Hiszen ha még most nincs is a kezünkben eszköz, ha tudjuk, mivel állunk szemben, talán van esélyünk felkészülni. Vagy legalább túlélni. Ennek a tudatában törekszem felderítő útra indulni, hogy mindent, de mindent, ami a képességeim és a fizikai állapotom figyelembevételével megtudható, azt megtudjam. Mi maradt meg Konohából? Mi a helyzet az emberekkel? A veszteségek? Vége a harcnak? Ha nem, meg tudom figyelni? Viszont ha nem muszáj, nem csapódok senkihez. Nincs kedvem újabb felesleges, rám nem tartozó harcba keveredni, de azért ha esetlegesen plusz információhoz juthatok, azért szóba állok olyanokkal, akik nem tűnnek olyasvalakinek, aki fenyegetést jelenthetne. Már ha egyáltalán belebotlok bárkibe is.
Ha út közben semmi nem történik, akkor egész a falu egykori határáig megyek vissza. Itt már tisztán láthatom azt, amit eddig vagy láttam, vagy csak sejthettem annyiból, amit esetleg kiszúrtam: a falu helyén hatalmas kráter. [A korábbi megrendültség itt is élne, ha csak ekkor látja a karakter, mi maradt a faluból, ah azt már látta, akkor ez a rész már nem él].
A pusztítás itt még kézzel foghatóbb. A törmelékek mellett ugyanis élettelen holttestek darabjai bukkannak elő, ahogy az, ami maga alá temette őket, végül kiöklendezte a felszínre őket. Túlélő is akad, de nem sok. S ők is legalább annyira leharcoltak, mint mondjuk én. Igaz, a konohaiak mintha jobb bőrben lennének fizikálisan, de az a végtelen üresség, ami a tekintetük mélyén rejtőzik, éppen olyan, mint amilyen a nagyanyámé volt, miután felfogta, hogy megölte a nagyapám. Nem mondom, hogy meg tudom érteni, átérezni meg végképp, de azt a nagyanyámon megtapasztalva tudom, hogy ezek az emberek itt, most, ha elvágnám a torkuk, megkönnyebbülést éreznének, és hálával rebegnék a túlvilágon a nevem. S azt is tudom, hogy én nem akarok ilyenné válni.
Utam viszont még nem ért a végére. Továbbra is igyekszem minden információt begyűjteni, rákérdezni, ki mit látott, fülelni, ki miről beszél, ha beszél, nyitott szemmel törekedni még többet látni, mint amit a szem felfoghat, mert a fény visszaverődik a fizikai kiterjedéssel rendelkező dolgokról.

**Hamacho Yoshitaro** Szomb. Júl. 25 2020, 13:20

// Fórumkaland - Feltámasztott Istenek //

"...néha azokat a küzdelmeket is meg kell vívnunk, amikben biztosak vagyunk, hogy el fogunk bukni."

Bármennyire is a negatív érzések felhőjében volt az imént, bármennyire is hűvösnek és borúsnak érezte szívét, mely némán dobogott mellkasában, mindenféle rossz érzés ellenére is... de örült, hogy újra látja a virgonc társát. Már több éves ismeri a bolondos nőszemélyt, talán valamikor a Chuunin-ná avatása után ismerte csak meg jobban. Jó pár kalandon túlvoltak már együtt és annak ellenére, hogy akkoriban még egykori barátnőjével volt, Fujishima Hana-val, őt kérte fel a társának a Kage választások során. Hana már csak Kirigakure-i hovatartozása miatt nehézkes lett volna elintézni a "B"-jének, arról nem is beszélve, hogy nem érdekelte az ilyen cím, így a döntés nyilvánvaló volt. Döbbenetére a Nakashima, későbbiekben Hyuuga Aikan elfogadta az ajánlatott és elkezdték közös munkájukat.

Az ezüstös, dühödten fellibbenő fürtjei bizony határozottan jelezték, hogy észrevette a stírölést: végülis nem meglepő, mindig is szemfüles volt a Kunoichi és olyan dolgokra volt képes rávilágítani, amire Yoshitaro nem is gondolt volna.

-Tudod, ilyenkor szívem szerint betérdelnék a koronaékszereid közé, de jelen helyzetben igencsak meg kellene magamat erőltetnem ahhoz, hogy olyan magasra rúghassak. Meh... a rövid verzió az, hogy tisztára mostak, de rossz hőfokon, ezért összementem, mert hát lényegében kifejezetten kényes portéka vagyok. A hosszú verzió.... az igazán hosszú és alkoholgyanús is. Ha te veszed. Nekem nem hiszem, hogy kiadnák.- húzta fel dühösen először a szemöldökét, majd ahogy elkezdte hősünk felé adagolni az általa szerzett információt, úgy enhyült az arca.

~Fene...észrevette.~

Érezte, hogy nem kellene felhőtlenül mosolyognia beszédén, mégsem tudta megállni, hogy ne vigyorogjon el egy-két elszólásán. Vajon ez már megtört lelkének egy olyan állapotát jelzi, hogy már a legkisebb jó dolognak úgy örül, mintha csoda lenne? Vagy az előtte álló ezüstös hajú hölgyemény rendelkezik olyan kisugárzással, hogy még az ő megfáradt szívébe is új erőt gyújtson?

~Vajon...még együtt van azzal a fickóval? Valami... Kibusha volt.~ pattant elő hirtelen a gondolat és tovább is nyammogott magában ezen a kérdésen, mint tervezte volna. Bár társa nem sokat mesélt róla, elég nagy szavakkal beszélt róla párszor, sőt egyszer még azt is elmondta, hogy valójában egy Elveszett Ninja, ami miatt már csak azért is bajba kerülne, mert nem likvidálta azonnal. Nakashima Asuka, Hyuuga Aikan...egy igen érdekes nőszemély, aki nem volt közömbös a Hamacho számára. ~Mondjuk a nők úgyis a rosszfiúkra buknak leginkább, nem...?~ zárta rövidre a gondolat sort s eleresztett egy savanykás mosolyt.

-Én fizessek mindent? Még ha Földes Úr lennék se tudnám ezt kivitelezni... - vigyorgott egy nagyot, majd lassan az is egy mosolyra enyhült. - ...De...Majd valamit intézkedek az ügy érdekében.- tette még hozzá, ahogy belenézett a szemeibe.

-Kifogások, kifogások. Azok bezzeg vannak!- horkan fel sértődötten az előtte álló Kunoichi.

A már baráti cseverészést egy hosszabb információcsere követte. Az ANBU öltözékű Kunoichi megpróbált a maga módján mindent elmondani az előttük álló ellenfelekről és vélhető képességükről. Amennyire felhőtlen is volt a beszélgetésük az elején, ugyan annyira komorult el mindkettejük arca a taktikai megbeszélés során. A Kumogakure-i Jounin-t meglepte, mennyi információt tudott ilyen rövid időn belül megszerezni az ellenfelükről, ráadásul ekkora távolságból.

~Remekül felderítette a helyzetet, nem hittem volna hogy ekkora távlatból is ennyire végigstírölte őket...max közelről szokta.~ mondja magában egy mosoly kíséretében, majd jobban belenézve észreveszi a kicsit üresnek tűnő, elhomályosult pupillákat.

~Néha el is felejtem, hogy ő a Hyuuga családhoz tartozik…Lesz miről beszélgetni, ha ezen túl leszünk...~ könyveli el magában.

A taktikai információ csere végett ért és pár pillanatig némán magukba burkolóztak, vagy legalábbis a narancssárga hajú Jounin-nak volt min

-Szóval...Ott van a Tábornok és egy Testőre is...- gondolkodik hangosan a férfi.

Naka leírása alapján hellyel-közzel 1 kilométer távolság van közöttük, melynek egy részét az erdő teszi ki, a másikat egy nyílt mező. Az erdő adta védelem határozottan elősegítené a hit-and-run (üss és fuss) gerilla taktikákat, a nyílt terep pedig a közvetlen támadásokat részesíti előnyben. Úgy néz ki a két jóbarát ellenfelei nem igazán akarnak elmozdulni arról a helyről, így legalább azon nem kell aggódniuk, hogy elmenekülnének.

-Jinton: Genkai Hakuri no Jutsu!- hallatszódott egy technika neve.

Látta a távolból, hogy egy nagyobb madár sereg felreppen a fák lombjai küzöl és sietősen távoztak a helyszínről.

-Valami közeledik...?- nézett kérdően a hang irányába.

-Lebukni!- hallja maga mellől a parancsszót s Yoshitaro teste automatikusan mozdul is.

Az első sugarat észre sem vette, ahogy egy méterre száguldott el a feje felett, majd visszatérve az alattuk lévő törzseket szelte ketté. A sugár fehér színű volt, némileg áttetsző és úgy vágta át magát mindenen, mint a forró kés a vajon. Hatalmas robajjal estek egymásra a fák óriási darabjai, csattogtak és törtek az ágak egymáson, ám a két Shinobi pár szökelléssel a felaprított tüzelőfák tetején landolt kecsesen. Még a narancssárga hajú Jounin is némi aggodalommal konstatálta, hogy az előbb használt ellenséges technika konkrétan feldarabolta az erdő legnagyobb részét, amit fedezéknek használhattak volna.

-Úgy tűnik, nem tetszett nekik, hogy megvárakoztatjuk őket.- porolja le magáról a ruhájába fennakadó koszt, faleveleket és ágakat.

A körülöttük lévő por lassan feloszlott és megpillanthatták a jövendőbeli harcszínteret, ami konkrétan egy ring volt. Az egyik felét a letarolt erdő alkotta -amin ő és társa volt-, a másikat a széles mező foglalta be. A két alak egymás mellett állt és mozdulatlanul figyelték őket. Erősen kellett fókuszálni, sőt még valamennyi Chakra-t is bele kellene vezetnie a szemeibe, hogy látását meg tudja növelni és rájöhessen a két alak kilétére: az egyik egy tetőtől-talpig befáslizott alak volt, akinek vállán egy másik támaszkodott s mintha az előző vézna alakhoz képes még véznább lett volna. A támaszra szoruló fél elkezdett kézpecsétekbe s őszes lombkoronája átszíneződött egy vöröses-bordó színárnyalatára.

~Technika, ami szétporlaszt mindent, amihez hozzá ér...befáslizott test...Ez csak egy ember lehet...~ nézett megfeszült arcizmokkal maga elé.

-Ez...Mu lesz, a Sandaime Tsuchikage.- mondta ki semmitmondó hangnemben. - A Kumogakure-i Akadémián elég jól fejünkbe vésték az Iwagakure-val való ellenségeskedés miatt az elhíresült képességeiket. A por elemű technikái, amiket használ...problémásak lesznek. Bár ezt már demonstrálta nekünk.- lép párat előre, kitapogatva a farönkök mennyire stabilan fekszenek egymáson.

-Hát azt kell mondanom, hogy egy kage ellen se harcoltam még, főleg nem halott kage ellen... szóval egészen biztos, hogy ez olyan dolog lesz, amit majd az önéletrajzomba felírhatok. Ha viszont ez egy technika, akkor az csak egyet jelenthet…- mormolt valamit az orra alatt társa.

-Ezek...Edo Tensei katonák...- folytatja. -Sajnálatos módon még eggyel sem kerültem szembe, csak a frontvonal feljegyzéseiből és jelentéseiből tudok én is csak információt adni. - s megpróbál visszaemlékezni a legtöbb információra, amit átadhat. -Lényegében feltámasztott halottak, akik nem éreznek sem fájdalmat, sem fáradtságot. Minden képességgel és emlékkel rendelkeznek, aminek eredetileg is birtokában voltak, legalábbis amíg még az élőkhöz tartoztak. Legtöbbször agymosott hullák, akik bármire rátámadnak ami él és mozog, de voltak olyan ritka esetek is, mikor... beszéltek, sőt...tanácsokat adtak az ellenük küzdőknek, hogy győzhetik őket le. - s megropogtatja a nyakát.- Kötve hiszem, hogy ezek az utóbbiak lesznek. Az egyetlen módja a megfékezésükhöz az, ha le tudjuk őket zárni valamilyen pecsét technikával, vagy talán...úgy szétkapni őket, hogy semmi se maradjon utánuk a regenerálódáshoz.- fejezi be mondandóját.

-Neked feltámasztott halottak. Nekem feltámasztott istenek. Az enyém kalandosabbnak hangzik.... fórumkalandosabbnak.- mondja vigyorogva.

-Basszus, adtak volna inkább arra tanácsot, hogy mi lesz a másnapi ötöslottó! Pfúj, ekkora semmirekellő bandát, de komolyan. Drága barátom, ugye tudod, hogy a „le tudjuk őket zárni valamilyen pecsét technikával” és az „úgy szétkapni őket, hogy semmi se maradjon utánuk” metódus lényegében bárkivel szemben hatásos volna, legyen tetszhalott, halott, vagy másnaposságából feltámadt, munkában kiégett személy, személyiség?- húzza fel a szemöldökét.

-Arra akartam utalni...- sóhajt egy mélyet.-... Hogy nem lesz elég csak tökön rúgni vagy átdöfni a szívét. Tekintsük úgy rájuk, mint egy nagyon tapadós exre végtelen életcsíkkal.- zárja rövidre a dolgot.

Az ezüstös hajzuhatagú leányzó guggolásából hirtelen felpattan, majd két kezét függőlegesen a szája mellé emeli s egy nagy levegőt vesz.

-Elnézést, feláll nektek? Ha igen, baszélgessünk!- kiáltja át a túloldalra.

A kijelentés hatására Yoshitaro egyik kezébe temeti arcát és egy újabb mély sóhaj hagyja el a száját.

~Semmit sem változott...Mondjuk...legalább ez egy jó dolog.~ s ahelyett, hogy rosszállóan rátekintene partnerére, megforgatja szemeit és egy apró, de pajkos mosolyt elejt számára.

-Baka-Naka...- suttogja halkan.

Újra az ellenfelekre tekint és megpróbál valami taktikát összeollózni a fejében.

~Ezek nem holmi Shinobi-k. Jóvalta felettem állnak mind tapasztalattal, mind Chakra terén is. Kage-k...Vagy ahogy Naka mondta, félistenek. Hogy lehet legyőzni egyáltalán egy félistent? Fene bele... próbáljunk óvatosan kitapasztalni mire képesek és...~ vesz egy mély levegőt és az ANBU leányzóra tekint.

-Mit szólsz egy folyamatos eltereléshez? – kezdené meg a terv ismertetését.- Én leszek a Bástya, te pedig a Királynő. Fedezzük egymást, amíg az egyikünk nem talál egy rést a védelmükön.-

-Én eddig is Királynő voltam. Te pedig... Bástya, bástya. Jobb nevén nevezni a dolgot. - jelenti ki ellentmondás nem tűrően. - Igen, a folyamatos elterelés és a folyamatos mozgás kulcskérdés lesz. De azt ne feledd, hogy nem létfontosságú legyőzni őket: amiért jöttek, azt már elintézték. A részünkről az is kielégítő, ha pusztán információt szerzünk róluk a későbbi esetleges ütközetek előkészítéséhez. Semmi hősködés, Yoshi.- emeli ki azt a bizonyos szót.

A mondatra hősünk megforgatja szemeit és már-már besértődve elfordulna tőle – mint egy gyerek, akire most szóltak rá, hogy ne játsszon vacsora közben a szuperhős figurájával. Csak a komikum kedvéért is megtenné végül, de ennek most nem itt van a helye és ideje.

Tisztában van vele, hogy ha azok ott ketten tényleg csak zombik, akkor őket is ugyan úgy irányítják valahonnan. Ám ha társa különleges Dojutsu-ja, a Byakugan sem jelezte a rejtőző alakot számára, azt a nyilvánvaló tényt tudjuk leszűrni, hogy nem a környéken komponál a főmester.

~Vajon mekkora lehet ennek a technikának a hatósugara? Kettő-három kilométer? Vagy elég csak megidézni ezeket a holtakat és már mennek is maguktól, amíg meg nem állítják őket?~ csapódnának fel egyre több hasonló kérdések fejében.

Fel kell készülnie az összeolvadásra Chii-vel. Ezek ellen nem lesz elegendő az emberi formája, ide több kell, hogy egyáltalán esélye legyen. Egy kérdés viszont nagyon foglalkoztatja most…

~Ha elpusztítanánk őket véglegesen…akkor vajon a háttérben megbúvó porondmester nem tudná őket többet használni? Ha így volna, két nagyon erős bábtól fosztanánk meg őt…~

Nem tudhatja. Nincs idő erre. Nincs idő most leülni és elemezni ezt a számára teljesen ismeretlen technikát – ami már önmagában elég hajmeresztő, hogy halottaknak ad újra életet

Mély levegő. Kezdődik a finálé.

-Hé, Naka...- szólítja meg váratlanul Yoshitaro.-...Bármi is történjék, örülök hogy a Sors Útjai újra összehozott minket.- s kezeit lassan összetapasztja.

-Belekezdünk végre?- morogja a szőrme feje felett.

-Igen...végre.- mosolyodik el egy pillanatra ahogy felpillant állati társára, majd fejét visszafordítja Naka-ra.- Ha pedig ezt túléljük, akkor állom azt az első kört...és egy ajánlatot tennék. Valamiről, ami téged is érdekelne.- tenné még hozzá a legnagyobb komolysággal.

-SENPO:..!- lábait egy közepes terpeszbe helyezi, s erősen fókuszálni kezd. - RYOSEI NO JUTSU // Természeti Stílus: Részleges Átalakulás!- s hangja mennydörgésként hasítja végig a környezetet, őt magát pedig egy nagy porfelhő venné körbe.

Amint létrejött közte és Chii között a kapcsolat az összefonódás által érezte azt a mérhetetlen erőt, amit eddig magában gyűjtögetett. Az Erőt, amihez nem volt semmi fogható. Az Erőt, ami minden sejtjét átjárta és úgy érezte elérte a jéghegy csúcsát. Az Erőt, amitől izmai megduzzadnak, majdnem egy fél fejjel magasabbá téve őt. Az Erőt, ami átszabná a férfi kinézetét: alig látható, de fekete, üreges karika foltok jelennének meg a testén - leginkább a sárgás macska szemei körül; haja megnőne és szinte teljesen lekúszni a háta közepéig. Az Erőt, amitől úgy érezte, megint a Szavannán van. A végtelen pusztaságon, ahol nincs számára sem háború, sem ármány és árulás, csak az Élet. Egy hely, ahol az Erő nyugalomban lehet. Hiányzott neki az az időszak, de most...nincs ideje ilyeneken gondolkodni.

A por eloszlik és társának láthatóvá válik az átalakulás.

Főtörténetszál Fórumkaland - Feltámasztott Istenek - Page 3 Marvel-gives-kraven-the-hunter-his-groove-back

-Ghrhrhrrrrr...- morogja fenevad módjára, s lassú mozdulatokkal állatias tekintetét a talán megdöbbent nőre szegezi.

Megfeszült, erőtől duzzadó teste a lány felé tornyosul, kezeivel oldalra igazítja megnövekedett narancssárgás hajtincseit, mely következtében apró elektromos szikrák pattannak ki belőle.

-Kezdjünk…belehrrr…- adja ki a parancsot.

Egész testét az ellenfelekre fordítja s megindulna előre. Lépésről-lépésre. Oldalán lévő finom megmunkált fegyvertartó hüvelyből előkapja a családi fegyvert és szájába helyezi markolatát, fogaival pedig jól ráharap a biztos tartásért. Kezeit újra összecsapja és használná még Genin korszakában megtanult technikáját, a Shikyaku no Jutsu // Négy Láb Technikát. Gyorsabban veszi a lépteket. Folyamatosan Chakra-t forgatna magában, mert érzi, hogy az elkövetkező percekben rengeteg technikát fog felhasználni. A normál léptékű séta lassan átvált kocogásra, majd úgy venné fel egyre inkább az ütemet.

Első feladataként azt a célt tűzte volna ki, hogy teljességgel magára vonja a figyelmüket, így megpróbál minél inkább fenevad módjára feléjük csörtetni. Lehet nem érzékelnek félelmet, de azt mindketten meg fogják érezni, ha egy veszélyes egyed közeledik az ő irányukba. Szándékosan nem használja a teljes sebességét, várni akar a tökéletes pillanatra.

Amint megfelelő távolságba érne -ez valahol a letarolt erdő és a mező közti határvonal környékén lenne-, jobb kezét maga elé emelné s alkalmazná a Raiton: Kōtaku // Villám Stílus: Ragyogás technikáját. Az egész tenyerébe áramoltatná a szükséges Villám Chakra-t és egy olyan mérhetetlenül vakító fényt hozna létre előre nyújtott tenyerében, mintha magával a Nappal állnának szembe. Ez tökéletes alkalmat biztosítana arra, hogy a mögötte helyezkedő társa pár technikával megbombázná őket.

Abban az esetben, ha útközben megtámadnák ellenségei valamilyen távolsági támadással, leginkább a villámgyors elkerüléssel maradna az egyetlen használatos opció, de a rohamának irányából nem engedne, rögtön visszatérne az úticélja felé: a két ellenség közelébe kerülni. Ha szükséges, alkalmazná maga elé egy áthatolhatatlan fal formájában a Purazuma Booru // Plazmagömb technikát. Mu gyilkos por elemű technikáit nem biztos hogy kivédené a pajzs, de valószínűleg a többi távolsági támadást könnyűszerrel ki tudná védeni vele. Ha mondjuk egy nagyobb akadályt idéznének maguk elé, amitől nehézkes lenne a megközelítésük, úgy a Senjutsu által felerősített Raiton: Raitongu // Villám Stílus: Villám Szórás technikával próbálja miszlikre szedni a hátráltató tényezőt.

Ahogy eléri a 50-100 méter közötti távolságot ellenfelei között, robbanásszerűen megnövelné a sebességét: a gepárd Senjutsu, a Ryosei no Jutsu, a Shikyaku no Jutsu és a villám elemű Shunshin no Jutsu // Fürge Test Technika kombójával egy olyan gyors helyváltoztatásra lenne képes, hogy az ellenfélnek gyakorlatilag ideje se lenne felfogni, mi történik. A hirtelen megnövekedett gyorsaságát pedig arra használná, hogy a két fél mögé „teleportáljon” – mely igazából egy oldalirányos körbekerülés volna – kb. 25-30 méterre tőlük. Ekkor az éles fogainak szorításából elengedné a penge díszes markolatát, megragadja egyik kezével s amilyen gyorsan csak képes, feltölti Raiton Chakra-val azt, végezetül pedig létrehozná a Hien: Goudai Isshin no Iki // Száguldó fecske: Megszelídített elemek útja technikát. A Jutsu segítségével egy óriási, elektromos pallost hozna létre, amit legalább akkora hosszúságra nyújtja meg, mint ellenfeleitől való távolsága és egy visszintes, könyörtelen vágással próbálja ketté szelni mindkettőt.

Ha nem is találna be a támadás, kivédik vagy kikerülik, legalább azzal is el tudná terelni a figyelmet bajtársáról, aki talán észrevesz addigra egy rést a védelmükön.

Bármi is történjék, fél szemmel folyamatosan rajta tartaná szemét az ANBU leányzón és ha úgy tűnik veszély fenyegetné, nem habozna a fent említett gyorsasági kombóval a védelmére sietni s vagy a magas szintre fejlesztett Hien Stílusú kardjával, vagy pedig a Plazma Pajzs segítségével védelmezné őt.

Ha sikerülne egy megfelelő rést találni a védelmükön, megpróbálná újra alkalmazni a fent említett gyorsasági kombót -gepárd Senjutsu + összeolvadás, Négy Láb Technika és Villám Shunshin-, s létrehozná a természeti erőktől feltuningolt Hamacho-klán leggyilkosabb technikáját a jobb kezében, a Raiton: Senkeikyuu // Villám Stílus: Kivégző Gömböt, megpróbálná Mu-t oldalba vágni vele.

Edit: Mivel Yoshitaro kezdi meg a rohamot, így valószínű hogy nem fogja tudni egy bólintással köszönteni Zauki-t, vagy a rég látott ismerősét, Jaken-t. Ám ha ők is becsatlakoznak a harcba, mindenképpen úgy próbálna manőverezni, hogy egyiket sem sértse meg, sőt határozottan figyelni arra, hogy milyen kombinációs támadásokkal tudnák leszerelni az ellenfeleket.

"Whatever happens...happens."

Használt Technikák:

**Hyuuga Shakaku** Vas. Júl. 26 2020, 21:08

[Jiraiya – Feltámasztott Istenek]

Dühönghetne, gyászolhatna – de nem igazán állítható az, hogy lenne miért, mit vagy kit gyászolnia. Mindazok, akiket valaha szeretett, távol járnak a pusztulás epicentrumától, kivéve azt az egyet, aki most vele szemben áll. És legyünk őszintén, azok, akik vele valaha szemben állhatnak, így vagy úgy, azok ígyis-úgyis a káoszt közepén találták magukat.

A korábbiakban felvillanó érzések után most szinte hálát érez. Keserű fajtáját ugyan, de hálát. Egyértelmű, hogy Konoha elgyengült, lángja eltompult a korrupció sötét fellegei alatt. A klánok önkénye és izolációja, a szekciók kialakulása és a politikai csatározások nyomán a kertben elhatalmasodott a gaz és a tetű.

És mindez? Tisztítótűz.

És Ő ezért hálás, nem magáért a pusztításért. A Tisztítótűz nyomán nem maradt hát szinte semmi a kertből: ahogyan az értéket képviselő növények is elpusztulnak, a gaz és a tetű is a tűz martalékává válik. A Tisztítótűz fényt vetít a korrupció csúfos fellegeire is – és a hamuból akár a főnix, Konoha megújulva, megerősödve emelkedik fel. Egy közös ellenségnél ugyanis semmi más nem képes jobban egyesíteni a népet, a közösséget. A harcosokat.

Hálás tehát azért, hogy a száz sebből vérző haldoklót a túlontúl csúfos bukása előtt kegyes halálba segítették. És csak most döbben rá, hogy valójában, ha nem az ellenségük, a falu vezetése talán a saját hatáskörén belül eljárva, leplezve ugyan, de ugyanezt megtette volna.

Konohát ugyanis újra lehet építeni, és a shinobik közül azok, akik erősek, vagy legalábbis alkalmasak a túlélésre, azok túl is élték ezt a csapást. Természetes szelekció. Eléggé nyersnek és primitívnek és talán még diszkriminatívan is hangozhat, ~ De legyünk őszinték, a harctéren is ez van. ~ Csak ott a küldetés teljesítésének celofánjába csomagoljuk a csúfos igazságot, reménykedve abban, hogy nem vizsgálja meg senki közelről és így majd nem is látszik a rothadó hazugságok húsa és csontvelője. Pedig az a csomagolás pont annyira áttetsző, mint morálisan fenntartható.

Az mindenesetre Konohagakure egoizmusa szempontjából csakis kizárólagosan előnyös lehet majd, hogy a – közel – teljes infrastruktúrát belülről pusztították el. Elvégre Konoha túl közel került a Naphoz. És a világuk egyensúlya úgy tűnik, ezt követelte meg; a nemzetek legyalulása legvégére került talán az egyik legnagyobb. ~ A kisebbeket szedték le először, és a végére maradt a legnagyobb, hogy egészen véletlenül se kaphasson külső segítséget. Csak azzal nem számoltak, hogy miután leküldték Konohát a többi szintjére, sokkal készségesebb lesz együttműködni mindenki mással. Ha Konoha elitizmusa a múlté, a jövője…. korlátlan és behatárolhatatlan. ~

Arról nem is beszélve, hogy a tűz a Fának csak a törzsét, ágait és leveleit égette fel, nem a gyökereit. Ez számukra egyszerre lehet áldás és átok is: ebből újra felemelkedhetnek, megerősödhetnek, de aggályos, hogy ugyanaz alakul ki, ugyanaz a korrupció fertőzi meg Konohát. Ellenségük ugyanis csak megállította a keretet, nem összetörte azt. Hogy mi történik ezután, már csak a Konohán áll.

- Én fizessek mindent? Még ha Földes Úr lennék se tudnám ezt kivitelezni… De majd valamit intézkedek az ügy érdekében. – a férfi szavait hallva kecsesen és roppant nőiesen felhorkantva jegyzi meg foghegyről: - Kifogások, kifogások. Azok bezzeg vannak!

Az átadott információi nyomán a férfin bekövetkező változások nyomán ő maga is megkomolyodik, tudva, hogy találkozásuk baljós fellegek égisze alatt történik. Nem is csoda hát, hogy a távolból – feltételezhetően a várakozást megunva – az ellenségük támadásba is lendül.

Hála. Ismét ezt érzi.

Az ellenségük által megindított támadást ő ugyanis teljes egészében elemezni kívánja: a Byakuganja mindeddig következetesen teljesített a múltban, és reméli, a jelenben és a jövőben is töretlen marad ez a jó szokása. A Byakugannal ugyanis jóval mélyrehatóbban tudja elemezni a chakra használatát, irányítását és összetételét, mint a többi, általa tapasztalt dojutsu vagy szenzorképesség. Kifejezetten azzal számolva, hogy a technikák kivitelezéséhez előkészület szükséges, már csak ha a chakra összpontosítására gondolunk, vagy bizonyos manifesztációjára. Ezen túlmenően a chakra használatának hatása van a használó szervezetére, chakrahálozatára, chakrakészletére. Minek után az ellenségük, a Fáslis Alak saját kezébe vette a sakktáblán kivitelezett első lépést, így ő a maga részéről valamennyi információt szeretne felfedni a rendelkezésére álló dojutsuval.

-Lebukni! – hagyná el ajkait a kéretlen parancsszó. ~ Az igen barátom. Pusztításból jeles, de úgy tűnik nem határtalan a dolog. Gyors, de talán nem eléggé. ~ Szerencséjükre.

A technika mindenesetre tökéletesen alkalmas arra, hogy a környezetüket teljes egészében átalakítsa és a csatateret egy nyílt mezővé tarolja. Helyes. Sőt már épp kérni akarta. Tudja, hogy együtt mire lehetnek képesek, melyhez a nyílt terep inkább előny, mint hátrány, főleg akkor, ha az ember Yoshi gyorsaságra építő stílusára gondol. – Hát azt kell mondanom, hogy egy kage ellen se harcoltam még, főleg nem halott kage ellen... szóval egészen biztos, hogy ez olyan dolog lesz, amit majd az önéletrajzomba felírhatok. Ha viszont ez egy technika, akkor az csak egyet jelenthet…

Mint minden jó dolognak, így egy technikának és egy orgazmusnak, ennek is vége van. Egyszer. Magától. ~ Vaaaaagy véget vetünk annak. Egy ilyen technika olyan, mint egy elnyújtott orgazmus. Organizmus. Valamelyik a kettő közül, lényegében tisztázatlan... ~

Az ténykérdése persze, hogy a jelenlévők közül valamennyi hímnemű bejönne neki. Még azzal a tényezővel is, hogy túlpatriotizált (már ha ez a szó létezik) otthonát – ami egyébként kivetette magából és csak fejbe vert spanyolnátha-amnéziával, csörgős sokkolópórázon engedte vissza ~ Vat?. ~, mindkét ellensége, a Színváltós Hippi és a Fáslis Alak is az esete. Lehetne. Az is – melyik nő ne vetné magát hanyatt attól, ha valaki egy lövéssel terít mindent. ~ Hmmm, gud pojnt. ~

Persze, jelenleg intenzív hajszínű Kumogakurei shinobi hősünk is a jóképű ördögök kategóriájába esik – puffan, csattan, huppan -, de tőle még nem látott ilyen kaliberű technikát, amitől felhevülne női szervezete. Vagy zavarba jönne. Mert hogy általában ő az, aki mást zavarba hoz. Ugyan miért ne tenné?

Persze nem egyszerű – már hogyne volna az – de ezek szerint legitim halottakba szeretni? Leginkább akkor történik, amikor nincs legalább hozzájuk hasonló élő egyed a láthatáron. ~ Nos.... ~ Di dzsuri iz sztill out on dat van.

-Neked feltámasztott halottak. Nekem feltámasztott istenek. Az enyém kalandosabbnak hangzik.... fórumkalandosabbnak. – Mutatná fel mutató és középső ujját a hüvelykujjával pisztolyállapotban, mint holmi duplanullás szupertitkosügynök. ~ Szerencsés ördögök, hogy emlékeznek mindenre. Én is sokszor megadnék bármit azért, hogy az előző éjszakára, estére emlékezhessek. Vagyis.... így volt. Aztán meg nem ihattam legálisan....... ~

~ …..... ~

~ …............... ~

~ …............................ ~

~ Konoha szákd enivéj. Szó gud riddensz. ~

- Basszus, adtak volna inkább arra tanácsot, hogy mi lesz a másnapi ötöslottó! Pfúj, ekkora semmirekellő bandát, de komolyan. Drága barátom, ugye tudod, hogy a „le tudjuk őket zárni valamilyen pecsét technikával” és az „úgy szétkapni őket, hogy semmi se maradjon utánuk” metódus lényegében bárkivel szemben hatásos volna, legyen tetszhalott, halott, vagy másnaposságából feltámadt, munkában kiégett személy, személyiség? – Ő is ilyen. Lényegében, vagyis leginkább.

Nos... kiégett? Bezony. Ideges? Hah, mikor nem! És különben is: ~ Mégis hogy van az, hogy az összes főgonosz-alak mind FASZI? Miért nincs legalább egy olyan főnőstényünk, akire a mi elnyomott nemünk azt mondhatná, hogy „igen Szisztah, előre!!!”?! ~

És mindeközben hamarosan meg fog jelenni az a szőke mitugrász, kikiáltva, hogy majd megoldja a helyzetet, csak épp a nemzetközi fog átröppenni a feje fölött, mint túl-magas-magasiskola. ~ Bár lényegében ez valamennyi férfira jellemző lehetne. Bezzeg, mi nők... ~ Csak azért nem hagyják, hogy a világot uralják, mert tartanak attól, hogy túl jól menne neki.

Vagy mert attól tartanak, hogy ha nőuralom lenne, a hatalmasságok sokáig nem beszélnének egymással. ~ Ami már megint csak egy férfiú hozzáállása, mert ha egy nő fúj a másikra, akkor kiszekírozza azt. Teljes. Egészében. ~

- Elnézést, feláll nektek? Ha igen, baszélgessünk! – Kiáltaná át a csatatéren, miközben kuporgó testtartásából (ami őszintén? Talán felesleges, mer' ha Yoshinak le kell ugyan hajolnia, leginkább az Ő saját feje fölött valószínűleg élből elhasít a technika, mert hogy, igen összement és kisebb, de nem kicsi!!!!, ki meri ezt a szemébe mondani?!) emelkedne fel. Különben is, jelenleg az ellenségeik sem válogathatnak, így Ő maga sem. Körülmények. Már megint minden a körülményekről szól.

Amennyiben Yoshitaro a részére egy értetlen, némileg rosszalló tekintetet vetne, csupán középső ujját mutatná fel – elvégre nem is oly' rég a mi aranyhajú főhősünk egy démonlelkű terrorista elherdált szíve után loholt mint holmi elvonási tünetekben szenvedő kokainista. ~ Az utolsó kavics lesz az, amit Te reám vethetsz. ~

A fiatal kumogakurei shinobi azonban még mindig tökéletesen ért ahhoz, hogy a helyzetet tromfolja. - Én leszek a Bástya, te pedig a Királynő. – Szemöldökét és lényegében az arcának valamennyi vonását drámaian ráncolná egyszerű összezavarodottságában.

- Én eddig is Királynő voltam. Te pedig... Bástya, bástya. Jobb nevén nevezni a dolgot. – Dünnyögné a nemlétező-pubertás-bajsza alatt. Mindeközben azonban nem tétlenkedne: egy dolog szájhősködni, egy egészen más pedig szájhősködni és teljesíteni. Figyelmét leginkább a Fáslis Alakra szegezné, és bár talán van neki neve, azonban mégsem hajlandó nevén nevezni a holtakat, mert ilyenkor már talán tényleg névtelen és jellemtelen tárgy csupán a shinobi, vagy legalábbis az, ami megmaradt belőle. Chakráját, chakrahálozatát kívánná felmérni különös tekintettel arra, hogy ez a halott-feltámasztó technika milyen hatással van jelen, milyen nyoma van, honnan ered – ha távolabbi pontból, akkor van-e a chakrának olyan frekvenciája kvázi, ami lekövethető akár kilométereken keresztül, illetve ha nem, akkor hol van az a pont, akár pecsét, akár más kivitelezettséggel megvalósítva, amiből a test a chakráját nyeri ki, vagy mi az a pont, ahol a revitalizáló behatás lenyomata található.

Miben más ez a technika az általa is ismert Halott Technika: Visszatérő Lélek technikához képest? Természetesen szakmai kíváncsiságnak is betudható ez, azonban jelenleg a túlélés az elsődleges cél, és máris sokkal barátságosabb lenne a helyzetük, ha az egyik ellenfelüket ki lehetne iktatni akár egy jól irányzott Technika Semlegesítéssel.

- Igen, a folyamatos elterelés és a folyamatos mozgás kulcskérdés lesz. De azt ne feledd, hogy nem létfontosságú legyőzni őket: amiért jöttek, azt már elintézték. A részünkről az is kielégítő, ha pusztán információt szerzünk róluk a későbbi esetleges ütközetek előkészítéséhez. Semmi hősködés, Yoshi. – Alig hagyná el ajkait az utolsó szótag, társa máris következő szintre viszi a harcot, már az előjáték során elhelyez egy adut az asztalon. Csak remélni meri, hogy van még nála belőle pár.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy Yoshitaro vállalja magára az elsődlegesen közeli konfrontálódást preferáló szerepkört, ami ellen a jelen helyzetben kivetnivalója nem akad, tekintettel arra, hogy a kumogakurei shinobinál talán nem is ismer gyorsabb embert az élők között. Kettő ellenséggel szemben márpedig a gyorsaságnak, ami mind a mozdulatok kivitelezésénél és a helyváltoztatásnál, mind pedig a puszta kézjelek megformálásánál kifejezetten jelentős szerepe van. Kizárólagosan próbálkozások során fedhetik fel, hogy ellenségeik a fizikai attribútumaik terén hova sorolandók a spektrumon. Kifejezetten egyik sem mondható testépítőnek, azonban ez egyáltalán nem jelent semmit, kiindulási alapnak nem szabad felhasználni.

Yoshitaro formaváltását aligha tudja hova sorolni, ez számára mindenképpen újdonság, de lényegében örül annak, hogy képességeit ilyen szempontból meg tudja növelni – szükségük lesz rá. A maga részéről így viszont pillanatnyilag megmaradna a felmérést és elemzést globálisan alkalmassá tevő távolságban: míg Yoshitaro rögvest a közelharcra fókuszál, addig ő a megfelelő figyelemelterelés megvalósításán kezdene el ügyködni.

Elsődlegesen 10 shurikennel kívánná kivitelezni a Fuuton: Kaiten Shuriken // Szél elem: Örvénylő Shuriken technikát, hogy a szél elemű ötvözéssel egyfelől a fémfegyverek mozgatása, kiszámíthatatlan irányváltoztatásuk megoldható legyen, másfelől pedig a pengéket kívánná eltérő méretekkel meghosszabbítani, hogy uniformitás ne valósuljon meg. Mind az irányváltoztatás, mind pedig az eltérő pengehossz alkalmas lehet arra, hogy még egy szenzort is lefoglaljon. Ekként a Fáslis Alaknak a szenzorképességére aktív harc közben kellene koncentrálnia, ami könnyen meglehet, hogy készség szintjén működik nála, azonban mind a lereagálandó mozgásváltozás, irányváltoztatások, mind pedig az eltérő pengehosszak figyelemmel követendő tényezők, és amíg Yoshitaro a gyorsaságára hagyatkozva ostromolja az ellenségüket közelről, úgy a frontális támadások hárítását vagy kikerülését egy egészen más ritmusú, és ha kell gyorsított-lassított pengetámadással kell összehangolnia. Számára ez egyáltalán nem új keletű stratégia, még az Uchiháknál is tökéletesen bevált Kirigakure ostroma alatt.

Idegesítő méhek, kifejezetten éles fullánkokkal.

Byakuganjával le tudja követni, sőt, előzetesen tud számolni a mozdulatokkal: látja a chakrahálózat valamennyi rezzenését, a test rezdüléseit – ha előbb látta az Uchiháknál, akkor reménykedni mer benne, hogy bármennyire is képzett a Fáslis Alak a szenzorságban, a képessége nem fogja tromfolni a Byakuganját. Az persze természetesen ugyancsak próba kérdése, hogy a társának a mozgását mennyire tudja majd lekövetni szemeivel. Régen is gyorsan mozgott, gyorsabban mint legtöbb kortársuk, és feltételezi, hogy ez a gyorsasága tovább fejlődött, és talán még az sem kizárt, hogy olyan szintet sikerült elérnie, ahol már a Byakuganja sem tudja lekövetni a mozdulatait a kivitelezés kellős közepén, de talán – ha chakrát használ – akkor az előzetes észlelés még most sem zárható ki teljes egészében.

Ha előre tudna számolni nem csak az ellensége mozdulataival, hanem Yoshitaroéval, akkor a saját cselekedeteit ezen tényezők mentén tudná kivitelezni. Arra azonban kifejezetten ügyelne, hogy direkt módon ne vegye fel a szemkontaktust a Tábornokkal; elég volt neki az első szemmel verés, köszöni szépen.

A maga részéről először kizárólag ezt a 10 szélelemű manipulációval felruházott shurikent indítaná meg ellenségeik irányába, miután ő maga Yoshi irányzékától eltérően ugyan, de közelebb halad ellenségeikhez – egyáltalán nem feltételezi, hogy ezekkel lényegesebb eredményt el tudna érni, azonban az ellenségeik reakciójának kiváltására és megfigyelésére tökéletesen megfelel első lépésként. Yoshitaro közeledése, testközeli konfrontációja ugyancsak alkalmas lehet mind a technikai repertoár, mind pedig a fizikai attribútumok megpillantására, még ha az a bizonyos pillantás aprócska és könnyedén eltörpül a teljes egész árnyékában. Konohát sem egy nap alatt építették.

Ha túl sok, túl nagy támadásokkal kezdenek, akkor a kivitelezés koncentráltsága medrében elveszhetnek a részletek, ha túlságosan lényegtelen a támadás, akkor még akár technikahasználat nélkül is kitérhetnek. Ha már valamelyest veszélyt jelent a támadásuk, akkor vagy technikát használnak, vagy pedig az egyik fizikai attribútumra hagyatkoznak a kitérésnél. ~ Nekünk már az is jó, ha a gyorsaságukat fel tudjuk mérni valamilyen szinten. ~

Őszintén reméli mindeközben, hogy Yoshitaro nem feledkezik meg az erkölcsi erőviszonyokról sem: az ellenségeik csak eszközök, feltételezhetően játékszerek csupán egy istenkomplexusos idióta kezeiben. Az ellenségeik könnyedén dönthetnek úgy is akár, hogy a közeli támadás végleges kiküszöbölése érdekében egy váratlan, de fatális pusztítást eszközölnek közvetlen közelségükben. Az ellenségeik életének már nincs értéke, Yoshitaroénak viszont igenis van.

Lényegében az egész jövendőbeli stratégiájuk akként dől majd el, hogy ellenségeik hogyan, miként, mivel reagálnak az elsődleges támadási behatásokkal szemben. Ő a saját oldaláról még örül is annak, hogy a Fáslis Alak egy ilyen, illetve ekkora pusztítást eredményező technikával indított, és nem csak azért, mert ezáltal ő megfigyelhet tényezőket. Tekintettel arra ugyanis, hogy a Fáslis Alak egy igencsak extenzív kertalakítási projektet művelt le mindennemű hatósági engedély előzetes lobogtatása nélkül, így a lehulló farönkök a talajra érve feltételezhetően olyan méretű port kavarnak fel, amik a magasba libbenve eléggé egyértelműen füstjelezik társaik részére, hogy buli van.

Kérdés persze, hogy ez a porfelhő milyen minőségű abból a tekintetből, hogy milyen mértékben alkalmas rontani a látásviszonyokat, mely tényező lehet a javukra és lehet a kárukra is. Ilyenkor egyenesen hálát ad amiatt, hogy a saját szemhéján keresztül is tudja alkalmazni a Byakuganját. Egy szenzor esetében a látásviszonyokat rontó körülmények aligha mérvadóak, viszont az ellenséges dojutsu szempontjából mindenképpen érdekes kérdés lehet, melyre a maga részéről figyelmet kíván szentelni.

Mindenesetre lényegében ideális volna minél előbb lezárni a Fáslis Alak elleni küzdelmet már csak olyan szempontból is, hogy támadásaikat a jóval nagyobb chakratömegre, nevezetesen a Tábornokra tudják összpontosítani. Ennek fényében talán nem is meglepő, hogy a tervének középpontjában a Jutsu Shou // Technika Semlegesítés áll. Nem mohó azonban, de talán nem is mohóságról lehetne itt szó – inkább megfontoltnak mondható elsődlegesen: amíg nem tudja, hogy mekkora chakraveszteséggel fog járni a számára az ellenséges technika feloldása, addig semmi esetre sem célozna meg vele rögtön kettő ellenfelet.

Ilyen szempontból akár még azt is lehetne mondani, hogy az alacsonyabb chakraszinttel rendelkező Fáslis Alak a tesztalany.

~ Mindeközben nem szabad megfeledkezni a Tábornokról sem... ~

A jelentős chakratömeget képviselő idegen alak ad okot az aggodalomra: korábban több testet irányított egyszerre, igaz, a figyelmének megosztása mellett. Aggodalomra adhat okot, hogy miként győzedelmeskedett több ilyen erővel bíró személy fölött, bár az sem kizárt – már ha a Visszatérő Lélek technikából indul ki -, hogy a testeket ő maga ruházta fel bizonyos képességekkel, készségekkel, mely esetben viszont feltételezhető a legrosszabb eshetőség, hogy ezen képességekkel a Tábornok egymagában is rendelkezik. Ha igen, akkor talán túl gyorsan fog a jelen helyzetük állatkerti parádévá változni – annyira nem meglepő, Kami-sama ugyanis igencsak alacsonyra építette azt a bizonyos kerítést.

Mindenesetre ha a Technika Semlegesítés a Fáslis Alaknál beválna, akkor mindenképpen érdemes lehet ezen elgondolkodni a Tábornok tekintetében is.

Ha a Technika Semlegesítés a Fáslis Alaknál beválna, akkor mindenképpen érdemes lehet ezen elgondolkodni a Tábornok tekintetében is. Ha azonban bebizonyosodna az a legrosszabb eshetőségre felvázolandó felvetése, hogy a Tábornok gazdateste valamennyi alattvalójának képességével rendelkezik, akkor feltétlenül szükséges a Fáslis Alak likvidálása: kettő pokolgép egyidejű zsonglőrködése igencsak becsületre méltó feladat volna.

A Tábornok képességeinek, vagy legalábbis határainak felismerése tekintetében kifejezetten előnyös Yoshitaro fényhatást okozó technikája - a különböző dojutsuk különböző módon reagálják le az efféle támadásokat. ~ Na lássuk, hogy bírja a retinád a kiképzést! ~ A most felfedezendő információkkal kiegészülhetne az ostrom alatt szerzett információcsomag. Még ha dojutsuról is van szó, igencsak árulkodó lesz a Tábornok reakciója Yoshitaro kiszámíthatatlan hely-, és helyzetváltoztatásai tekintetében. Tapasztalatai alapján a Byakugan kimagasló prediktív képességgel ruházza fel a használóját - aztán persze lehet, hogy csak neki volt ilyen szerencséje a génlottón -, azonban egyik dojutsu sem lebecsülendő, amíg lát chakrát. Tudja, hogy mindegyik dojutsu más, sőt legtöbbször egy azonos ágazaton belül is gyakorik az eltérések, és itt nem is az a kérdés, hogy kinek mekkora az a bizonyos dákója. Itt jelenleg a látás milyensége számít.

És ha már a látás milyenségéről van szó: leginkább a saját dojutsujának azon képességét kívánja felhasználni a Tábornok ellen, hogy konkrét szemkontaktus, vagy akár chakratestre való pillantás nélkül - amíg a Byakugan látószögében van - is figyelemmel tudja kísérni viselt dolgait. Megtartaná azonban egyelőre a kvázi biztonságos távolságot: amennyiben sikerülne kivitelezni a Technika Semlegesítést az ellenséges Fáslis Alakon, úgy semmi esetre sem szeretne olyan közelségben tartózkodni a Tábornok viszonylatában, amely - esetlegesen vészes chakramerülési lépésvesztése esetén - halmozottan hátrányos helyzetbe helyezné őt.

A Tábornok reakcióideje és fényhatás vonatkozásában kibontakozó tettei azonban lényegében fogják meghatározni elkövetkező cselekedeteit akkor is, ha a Technika Semlegesítés zátonyra futna. ~ Ha azonban a technika semlegesítéséhez szükségesen beáldozandó chakramennyiség mértékének köze van az ellenség által a jelen pillanatban aktuálisan birtokolt chakramennyiséghez, akkor még az sem kizárt, hogy a Tábornokot elkezdjük fárasztani, mígnem a chakráját egy olyan szintre szívjuk le, hogy vele szemben is alkalmazható lehessen a Technika Semlegesítés. ~

A maga részéről mind a Technika Semlegesítés sikere esetére, mind pedig annak kudarca bekövetkezésére a gyors kitérést választaná, hogy véletlenül se maradjon egy adott pontban vagy területen hosszabb ideig. Amennyiben a Technika Semlegesítés sikeres kivitelezéséhez a körülmények azt megkövetelik, úgy a Szél elem: Örvénylő Shuriken technikát feloldja, egyebekben pedig meg van győződve arról, hogy a Semlegesítő Technika sikere esetén Yoshitaro nem szeppen meg a felmerülő helyzettől, és támadásait a megmaradó ellenségükre, a Tábornokra fókuszálja. Mindezen túlmenően felkészül arra az eshetőségre is, hogy a Semlegesítő Technika sikeres kivitelezése után chakrapótlásra lesz szüksége….

[Abban az esetben, amennyiben Zauki az ütközet megkezdése előtt bukkanna rájuk]

Az érkező irányába biccentve konstatálná villámgyors szövetségüket. A képességei szempontjából csak pár pillantásnyi betekintést nyerhetett az ostrom alatt, mely képességek azonban – az ellenség dojutsujának megfigyelését követően - még nagy szükség lehet a későbbiekben. Kulcskérdésnek minősülhet ugyanis, hogy az ellenséges dojutsu mit és hogyan láthat, a puszta látás szempontjából inkább melyik másik dojutsura hasonlít.

Mindenesetre Yoshival megkezdenék az előbbiekben felvázolt offenzívát annak reményében, hogy társuk is becsatlakozik vagy a távolsági, vagy a középtávú elterelésbe, figyelemmegosztásba.

[Abban az esetben, amennyiben Jaken az ütközet megkezdése előtt bukkanna rájuk]

Na jó....

~ Te jó ég, ezen a földrészen mindenki szőkés hajú?! ~

Némileg lesápadna, amennyiben Jaken tűztechnikáját látná: egyfelől azért, mert úgy tűnik nem csak ő piromán, amivel alapvetően semmi baj nem lenne, de általában kettő ilyen egy csárdában igencsak tetemes káresemények és személyi sérülések mellett tud meglenni. Másfelől természetesen Konohát épp most tarolták le, és úgy tűnik, hogy a jelenlévő hármasukat ez egészen pont nullára érdekli, sőt annyira sem. Szinte mintha szerződésszerűen jöttek volna teljesíteni azt, amit az ellenség elmulasztott megtenni: ha már Konoha lényegi része porrá lett, akkor legyen porrá a környék is.

Na nem mintha követ akarna vetni a Konohai érkezőre, elvégre nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez egy indiántánc és én elhiszem, hogy benned is ég az a láng. Arról nem is beszélve, hogy Yoshitaro és ő maga is olyan kombinációkat tudna ebből a tűztechnikából, vagy bármely másból kicsikarni, amely tényleg alkalmas volna a környező erdőségek letarolására.

De nem ezért vannak itt.

Akkor miért is? Sajnos ilyen szempontból ténykérdés, hogy míg Yoshitarot jól ismeri, ugyanez az érkezőről nem mondható el. Fogalma sincs arról, hogy a jelen helyzetükben mi a felállás azon kívül persze, hogy az ellenségeik figyelmének megosztása, elterelése tekintetében előrébb vannak.

Jaken technikája mindenesetre alkalmas lehet a méhkas felzavarására, és az efféle távolsági technikákra adott válaszreakció ugyanolyan fontos információkkal láthatná el őket, egyebekben azonban a maga részéről a kitérésre készül. Egy ilyesfajta támadás ugyanis legtöbbször brutális viszonzásra kerül, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ellenségeik az esetleges robbanások okozta káoszt stratégiailag előnyösen használhatják fel ellenük. Ahogyan az sem teljesen ildomos, hogy mindannyian egy irányban, közel egy helyen, egy területen tartózkodnak. Jaken technikájának sikere, illetve sikertelensége esetén is hely-, és helyzetváltoztatásra törekedne, miközben a korábbiakban felvázolt stratégiájának kivitelezését kezdeményezné.

- A részünkről az is kielégítő, ha pusztán információt szerzünk róluk a későbbi esetleges ütközetek előkészítéséhez. Semmi hősködés, Fiúk!

Testét és lelkét egy méretes sóhajtás hagyná el. Ami volt, illetve ami van, az számukra hozomány az elkövetkezők tekintetében. Ami lesz, az a múltjuknak és a jelenüknek a hozadéka. És nem.

Az ő múltjának a hozadéka a bukás, a száműzöttség. Noha lehet, hogy el-, és lebukott a mélyek mélységei alá, és száműzetésre is ítélték (talán?), de egy biztos. Az, ahova jutott, és az, akivé vált, egészen bizonyosan független ezen hatalmaskodó személyektől. Ő ugyanis semmi és senki más, mint egy katona. Mint egy kunoichi.

Képességei....

Akadnak.

Bár persze: kinek nem? Manapság? A mai fiatalok előszeretettel rohangálnak olyasfajta készségekkel, amikkel ők maguk csak álmodni mertek, álmodtak, és valahogy megszerezték azokat. Kivéve persze, ha nem. Az pedig, hogy egy olyan képességet lát, akár a múltban és távolban, mint Konoha ostroma, az olyan számára, mint a régmúlt édeskés megélése.

//Felhasználni kívánt technikák, képességek:

Byakugan

Fuuton: Kaiten Shuriken // Szél elem: Örvénylő Shuriken (10 shuriken tekintetében)

A technika neve sok mindent elárul. A magas szintű szélmanipuláció segítségével a használó képes a dobófegyvereit szél természetű Chakrával körbevonni és folyamatosan forgatva azokat éles, irányítható fegyvereket alkot velük, ezáltal megnövelve a hatékonyságot, és a hatótávolságot, ha valamelyik léghullám betalál képes darabokra szabdalni az áldozatot.
Chakraszint: 400
Besorolás: A

Technika Semlegesítés // Jutsu Shou

Ez a III. Hokage egyik saját technikája, ennek segítségével bármely jutsut képes volt megállítani, vagy félbeszakítani, még a legerősebbeket is, az egyetlen feltétel az, hogy pontosan annyi chakrát kell bele fektetni, mint amennyit a megszüntetni kívánt jutsu igényel.
Chakraszint: 800
Besorolás: S

Yoshival a posztok megírásánál egyeztettünk, stb, stb. Ez a „bajtársak posztolása”, vagy valami egyéb fröcsögő duma.

**Nashimaru Shizu** Vas. Júl. 26 2020, 22:09

// Jiraiya - Feltámasztott istenek //

Elcsendesült a sípolás. Elmúltak a fájdalmak. Elmúlt a testemnek súlya. Fejemben a múlt homályos visszhangjai hallatszódtak csupán. Távoli szavak, elérhetelenek, lebegve a végtelen sötétségben, kontextus vagy értelem nélkül. Mégis, érzem hogy mindegyik mondatfoszlány, minden érzelem a szavak mögött, s minden könnycsepp, mely a hangok formálása közben legördült, lelkem részét képezik. Most pedig mindegyik darabka a sötétségben egyre csak távolabbra szállnak egymástól, mígnem teljesen értelmetlenné és jelentéktelenné nem válnak. Felmelegszik a lelkem, ahogy a szívemhez oly közelálló szavak próbálnak a helyükre kerülni a memóriámban. Hol hallottam ezt? Kié ez az ismerős hang? Kérdések, melyekre valójában tudtam valahol a választ. Felesleges lenne kutatni utánuk, hisz megvannak valahol. Ha eljő az ideje, úgyis előkerülnek... Talán ez a tudat, és az emlékfoszlányokkal járó tiszta szeretet és kedvesség volt az, mely egyben tartotta spirituális létemet. Mellettük, valahogy ez a kietlen magány is megnyugtatóan hatott.

"Nem hagyom hogy ezt az egy jó döntésemet elvegyék tőlem"

A szavak vakító fényt hoztak magukkal, mintha csak a nap gyulladt volna ki az éjféli égen. A világosság lassan elhalva újra sötétséggel telítette el a teret, mégis éreztem hogy valami más, valami megváltozott. Újra éreztem végtagjaimat, még ha tömegüket nem is. A feleszmélést egy ismerős hang követte, s egy ismerős kép.

~ Szóval ilyen érzés? Hernyó-úrnak lenni... ~ Futott át fejemben a gondolat. Emlékeztem még arra a jelenetre, ahogy arra is, hogy mit kértem akkor "istentől". Egy gyors és fájdalommentes halált. Mily ostoba kérés egy lánytól, aki azt sem tudja mit jelent az élet, aki nem is érti a súlyát... Aki sosem találkozott még az Élet hiányával, egészen eddig. Mily hülye voltam...

Egy kósza könnycsepp jelenik meg a szemem sarkában, melyben megcsillan egy távoli, pislákoló fény. Egy árva tűz a sötétség közepén, mely mint egy segítőkéz közeledik felém, realitást hozva ebbe a szürreális világba. A fénybe érve újra melegség simítja végig a bőrömet. A sötét alak, kinek arcát a lángok fénye makacsul elkerülték, valahogy egy mély megnyugvást hozott magával. Arcomon már lefutott a könny, mégsem szomorúság vagy keseredettség látszott rajta. Szemeimet elrabolták a lángok illetve az afölött sülő hús látványa, még ha csak egy pillanatra is.

'Áh' Míg a lángok a bőrömet melegítették fel, úgy szavai a lelkemből űzték ki a hideget és a félelmet. 'Hát itt vagy. Hány éves vagy?' Kérdése váratlan volt, s haboztam is válaszolni. Éreztem hogy ezernyi kérdésemnek kellene lennie, mégsem éreztem az idő sürgetését. Hosszasan kerestem arcának vonásait.

'Tizennégy' Válaszoltam neki, majd leültem a tűz mellé, szembe a férfival. Szemeim még egy ideig próbálták pásztázni a férfit, de hamar visszatértek a parázs látványán legelni. 'Jövőhéten lennék tizenöt. Szerdán, azt hiszem.' Hangom elcsuklott a mondatom végére. Fájdalmas keserűség töltötte el a mellkasomat, melybe kissé belegörnyedett a testem, s újabb könnycseppek próbáltak meg utat találni maguknak. Csuklómmal gyorsan letöröltem őket, habár nem éreztem szégyent abban, ha elcsöppenne egy-kettő... Vagy az összes melyet ki tudnék sírni.

'Én... Most meghalltam... ?' Tettem fel a félig kijelentést félig kérdést. Szemeimen újabb könnycseppek jelentek meg, de ezúttal hagytam hogy lecseppenjenek államról a végtelen sötétségben. Tizenöt év... Mások feleannyi ideig sem élnek. Talán hálásnak kellene lennem ezért az időért is, mégis érzem a megbánást, a hiányt, a beteljesületlenséget... Érzem hogy még élni akarok... Talán emiatt félek most jobban a választól, mint néhány perce-órája-napja a halált hozó törmelékhullámtól.

// Köszönöm a haladékot

**Uzuchi Reito** Vas. Júl. 26 2020, 23:56

Ahogy Reito az elé terülő Konoha romjait figyelte, a látvány vegyes érzelmeket váltott ki belőle. Lenyűgöző volt, hogy az ellenség milyen pusztítást képes véghez vinni. Ugyanakkor a pusztítás eredményeképp eszébe jutott, lehetséges, hogy hőn szeretett családja már a múlté. Mindemellett nem hagyhatta, hogy érzelmei eluralkodjanak rajta. Most nem. A gondolatok, az emlékek ilyen helyzetekben mindig is könnyebben tudtak benne a felszínre törni.

Ahogy Rin a vállához ért, egy pillanatra hátrafordította fejét, de nem kívánta, hogy érzelmeit sugárzó tekintetén időzzön társai figyelme. Mindössze egy pillanat, ennyit engedett magának, mikor Rin szemeibe nézett.

Hiába várta Reito, hogy bármi választ/utasítást kapjon. Az akimichitől mindössze csak újabb kérdéseket kapott kielégítő válaszok nélkül. Ekkor már Reito felált és nyomatékosítani akarta tettre készségét az akimichi irányába, akihez ezért közel lépett. Jamachi üvöltése törte csak meg a kettejük közötti csendet. Szinte már bosszantotta Reitot. Sokat hallgatta már.

~ Bármilyen kegyetlenül is hangzik. Elég legyen már! Nem akarom ezt hallgatni! Tenni akarok valamit…Bármit… Jamachinak is erre kéne gondolnia. ~

- Induljatok és segítsetek a túlélőkön! – adta ki az utasítást az akimichi.

Még csak el sem indultak, a levegőben terjengő poron keresztül is jól kivehető kékeszöld chakrafényt láttak előtörni a romok közül.

Miután a rangidős tájékoztatta őket, hogy ez nem más, mint a Godaime-sama technikája, egyből tudta Reito, hogy ez megkönnyíti a dolgukat a keresés során.

~ Most a feladatra kell koncentrálnom. A legközelebbi társaim megmentésére és azután megkeresem anyáékat. Jamachira nem számíthatok, elég ha Rin velem tart. ~

Azzal a lendülettel egy pillanatra Rinre tekintett, szavak nélkül tudatva vele, hogy ideje indulni, és a lábaiba chakrát koncentrálva az egykori Konohát védő fal oldalán kezdett lefele futni.

Ahogy az első fényforrás felé közeledett időközben szeme sarkában vagy a környezetét vagy pedig Rint figyelte.

Végeláthatatlannak tűnt a törmelék a fényforrás felett, de nem eléggé ahhoz, hogy ne kezdjen bele a romok elhordásában. Reménykedett, hogy nem tétlenül fog állni egy haldokló társa felett.

Amint az utolsó darabokat is leszedte egy ismerős arcot vélt felfedezni. Oyoki volt az, akit annak ellenére, hogy nem ismert régóta, mégis barátjának szólította magában.

~ Egy dolog fura csak. ~ Reito tekintete az Oyoki testén elterülő hatalmas meztelen csigát pásztázta. ~ Ez meg mi a szar? ~ kiáltott fel magában Reito. Nem tudta mi lehet az. Kissé gyermeki kíváncsiságát az adott pillanatban nem tudta elfojtani. Mutatóujját kinyújtva, keze a különös állat irányába indult, mikor egyszer csak megszólalt.

- Segítek neki túlélni! Nem bántom őt! –

- Miii? Te beszélsz? – Reito egy lépést hátrahőkölt, ahogy a csiga a tekintetét felé fordította. – Nem úgy tűnik, mint aki életben van. Van bármi esély rá, hogy felébred? Esetleg tudok neked segíteni? –

Ebben az esetben ha Reito tud segíteni a csigának, az lesz számára az elsődleges. Ha van rá mód, hogy a csiga Reito chakráját felhasználva gyógyítsa Oyokit, akkor segít neki.

Ha nem tud neki segíteni, akkor csak addig halad, míg a közelben eltemetett shinobikat mind ki nem ássa. Ha ezzel megvan, visszatér Oyokihoz, várva, hátha felébred.

Ha sok idő eltelik és a csiga sem tudja megmondani mikor ébred fel Oyoki, akkor abban az esetben visszamegy az akimchihoz és megérdeklődi, van-e rá némi esély, hogy a civil lakosságnak sikerült túlélnie valahogy a katasztrófát. Ha olyan választ kap, hogy valahova esetleg ki lettek menekítve, akkor igyekszik arra törekedni, hogy engedjék oda. Amennyiben nem engedik, visszatér Oyokihoz és vár.

- Rin, maradj mellettem! Átvészeljük, bármilyen nehéz is lesz! – Ezt az egyetlen dolgot mondogatja Reito a társának.

**Shikoku Naoki** Hétf. Júl. 27 2020, 03:45

Naoki drótjait használva a levegőbe lendült, miközben próbálta kiszámítani a közeledő törmelékhullám sebességét és ahhoz mérten tervezni a következő másodperceket. Ötletével nem volt egyedül, Zouo és a füst falusi lány is hasonló módszerekkel próbált menekülni, előbbi szemmel láthatóan sikeresebben, mint az utóbbi.
Zouo dróthasználatát már látta Naoki korábban, így feltételezte, hogy neki nem lesz szüksége segítségre, viszont a másik lány nem tűnt túlságosan magabiztosnak, így röppályáját hozzá igazította. Ezt annak fényében is tette, hogy nagyon úgy tűnt nem fognak tudni megszökni a törmelékhullám elől, ami így védekezésre is kényszeríti őket.
Mielőtt még a hullám elérte volna őket, Naoki gyorsan körbenézett még egy pillanatra a levegőből ahonnan nagyobb területet átlátott. Megpróbálta igazolni elméletét, miszerint csak a konohaiakon jelent meg Tsunade idézése és a látottak alapján ez sajnos tényleg így volt. Akárhogy is, nem annak volt itt az ideje, hogy ezen filózzon, viszont ez az egész adott neki egy plusz löketet, hogy segítsen a mellette levő füst falusin. Aki szemmel láthatóan minden megpróbált hogy összeszedett legyen, de egy ilyen esemény nyilván komoly mentális terhet rakna bárkire. Naoki is azon vette észre magát, hogy hevesen dobog a szíve ahogy a gyorsan közeledő törmeléket figyelte és megpróbált mentálisan felkészülni a becsapódásra.

Mit kell csinálnia? Kago Nome saját maga és a füst falusi köré. Ez oké, de a helyzet az volt, hogy a technika hatékonysága érdekében kettejüknek igencsak közel kell lenniük egymáshoz, különben a becsapódás során egymást törnék össze. Miért kell lánynak lennie? Naokinak eléggé erős véleménye volt a személyes tér tiszteletben tartásának fontosságáról, nők esetében különösképpen. Így a mentális gátak is erősek voltak a fejében, amik a kéretlen testi kontaktot illeti. Jelen helyzetben viszont nem igen volt ideje magyarázkodni, így egy pillanatnyi habozás után magához húzta a levegőben a lányt.
- Kérlek ne ijedj meg, egy technikával megpróbálom megvédeni magunkat. - hadarta el gyorsan, majd alkalmazta a jutsu-t.

A tömelékhullámot alig lassította le a Kago Nome, de legalább nem vesztették el egyből az eszméletüket. Bár azt se lehet mondani, hogy maguknál voltak, az első ütközés után Naokival forgott a világ, nem igazán tudta mi történik, csak azt hogy még életben van, végül már ezt sem, mivel a becsapódást követően elájult.
Arra ébredt hogy hasogat a feje. Kezével a homlokához kapott és felszisszenve konstatálta, hogy vérzik. Szerencsére nem tűnt túl komolynak, a fejfájás inkább az iménti rázós repülés utóhatása lehetett. Mármint... iménti? Naokinak fogalma sem volt, hogy meddig lehetett eszméletlen, megrázta magát hogy kissé kitisztuljon a feje és körbenézett, hogy megpróbálja kideríteni mit történhetett. Az egyértelmű, hogy egy erdőben voltak, Naoki egy halvány kép is bevillant, ahogy mintha lombog felé száguldana nagy sebességgel. Ami azt jelentette, hogy a törmelékhullám, akár mi is okozta azt, egészen a falu határán kívülre repítette őket.

Szeme először megállapodott a mellette éppen ébredező füst falusin, majd észrevette a nem messze tőlük levő Zouo-t is. Láthatóan mindketten komolyabb sérülés nélkül megúszták, így Naokit elkezdte az foglalkoztatni, hogy mi történt a faluban.
Hina köszönömjére kicsit megkönnyebbült, hogy a lány nem sérelmezte a levegőben történteket, bár az tény hogy végül is megmentette vele. De Naokinak volt már annyi tapasztalata nőkkel, hogy tisztában legyen azzal, a dolgok nem mindig ilyen egyszerűek.
Válaszolt volna a lánynak, de a szája tele volt porral, így csak egy krákogásra futotta. Helyette inkább csak visszamosolygott és intett egyet, remélve hogy átmegy a "nincsmit" üzenet, majd kicsit arrébb vonulva heves köhögésbe kezdett, hogy kitisztítsa a száját. Épphogy összeszedte magát, ahogy látta ahogy Zouo felkapaszkodik egy fára, nyilván információszerzés céljából. Naokit is érdekelte a dolog, úgyhogy követte a példáját. Ahogy ugrált fel a fára, fejben megpróbálta magát felkészíteni a látványra. Bár fogalma nem volt, hogy milyen technika volt használva, a puszta ereje alapján, amit a saját bőrén is tapasztalt, nem sok esélyt adott a falunak. De még így sem tudott teljes mértékben felkészülni a valóságra. Konoha megszűnt létezni.

Naoki egy pillanatra csak meredten bámulta a hatalmas krátert, ami az egykori rejtett falu helyén díszelgett. Elvégre nagyon más sejteni és látni/tudni valamit. Az első érzés ami érte az a döbbenet volt,de ezen túllendült. A második viszont a félelem volt. Hiszen itt nagyon simán meghalhatott volna, nagyon kevésen múlt! Ahogy a krátert nézte, mintha a halál torkába bámult volna bele. Viszont igazából ezt is jelenti shinobinak lenni, néha farkasszemet kell nézni a halállal. Ahogy ide jutott elmúlt a félelem és lassan átvette a helyét egyfajta sóvárgás. Ez egy shinobi technika volt, ember képes ekkora pusztításra. Persze Naoki nem a pusztulást irigyelte, hanem az erőt, ami képes ezt létrehozni. Erő hiányában tehetetlen volt, örülnie kellett annak is, hogy életben maradt. Viszont sajnos jelenleg ez volt a realitás, úgyhogy maradt a sóvárgás.
Egy pár perce már figyelte a falut, amikor hirtelen megütötte, hogy milyen gondolatok is járnak a fejében. Ezrek haltak meg, ártatlanok. Hova tűnt belőle az együttérzés?
A bűntudat volt a következő érzés amivel meg kellett Naokinak harcolnia, ami nagyon tipikusan rá volt jellemző, hiszen rosszat nem tett, csak fejben.

Végül egy önmagán végrehajtott gyorselemzés után arra jutott, hogy meglepő hidegsége Konoha sorsa iránt nagy mértékben a pusztulás előtt történteknek köszönhető. Összességében olyan érzése volt, mintha a falu cserben hagyta volna őket, ők nem voltak fontosan, annak ellenére hogy legközelebbi szövetségeseik voltak. Talán ez is vezetett ahhoz, hogy úgy döntött nem megy vissza a faluba egyelőre, hanem a fa tetejéről próbálja megfigyelni az eseményeket. Fogalma sem volt, hogy a vele küldött delegációval mi lehet, őket nagyon szívesen megkereste volna, de a körülményeket figyelembe véve, ennek most nem sok realitása volt. Összességében nem látott okot arra, hogy azonnal visszamenjen, így kivárásra játszott.
Mikor látta, hogy mindkét társa a visszatérés mellett döntött, egy pillanatig habozott, majdnem megszólította őket, hogy megossza velük is Konoha viselkedésével kapcsolatos kétségeit, de végül nem szólalt meg. Ezek igencsak kényes gondolatok voltak, ráadásul inkább nevezhette ezeket Naoki gyanúnak, vagy benyomásnak. Nem volt még megkerülhetetlen bizonyítéka rá. Viszont ahogy belegondolt a dolgokba, egy kicsit összeszorult a gyomra. Mi lesz akkor ha szerez bizonyítékot? Mi van ha igaza van és Konoha tényleg cserbenhagyta a szövetségeseit? Mit jelent ez a homokra nézve? Mi lesz ebben az egészben személyesen az ő felelőssége?
Naoki ezekkel a gondolatokkal játszott, ahogy továbbra is figyelte a falut.

**Ogawa Kazuma** Hétf. Júl. 27 2020, 09:01

~Vége van.~ Söpört végig a gondolat a fejében, másodpercekkel azelőtt, hogy az őrült sebességgel felé áramló pusztító lökéshullám el nem érte őt. Egy pillanatra minden zaj és fény mintha megszűnt volna, majd jött a hihetetlen erejű tolóerő; kezeit arca elé emelte ösztönösen: amennyiben nem lenne elég a jutsu, amit használt, legalább az arcát védi. Teljes fejetlenség következett. Ahogy a levegőben sodródott már azt sem tudta megmondani merre áll arccal előre. A félelem és némi sokk átjárta az egész testét, az elméje, mintha egy kis időre leblokkolt volna, szinte már semmit sem érzékelt a külvilágból, csak várta, hogy vége legyen már ennek a rémálomnak. Ezután jött a sötétség és mozdulatlanság. Nem hallott és nem is látott semmit -, de nem is akart. Hirtelen a csontig hatoló félelem sztoikus nyugalomba fordult át az ifjú ninjában. Szinte alig volt tudatánál, kisebb alvás-szerű állapotba került; csak létezett, de nem tudta hol, de nem is gondolt rá.
~Ez lenne a halál után?~ gondolta, de elméje annyira tiszta és üres volt, hogy ezen kívül semmi más nem járt az eszében, csak élvezte a hihetetlen nyugalmat, ami jelenleg körbevette őt. Ogawa mindig szerette a csendet és a békét. A személyiségéhez hozzá tartozik, hogy görcsösen törekszik a békére és annak elérésére: bár lehet, hogy pályát tévesztett, mert egy ninja élete ritkán eseménytelen és konfliktusmentes: sokszor mondjuk ez azt is jelentette nála, hogy mindent megtett, hogy nyugalmat és békét hozzon a környezetébe, még ha ez azzal is járt, hogy csatlakoznia kellett valami jelenleg épp tartó harchoz/háborúhoz, vagy konfliktushoz: fejetlenül beleugrott az események közepébe, hogy minél gyorsabban véget vessen neki. Ez történt most is. Ezért is akart visszatérni szülőfalujába; az egyetlen helyre, ahol biztonságot érez, ahol megkaphatja a hőn áhított békéjét: hát fenéket..
Pár percig még nem történt semmi, utána egy villanás képben megjelent a jelenleg egyetlen élőlény az életében, aki még fontos volt számára: az óriás kutyája: óriás, mert akár több felnőtt ember is a hátára ülve nyugodtan tud rajta „lovagolni”. Koike kisgyerekkora óta a kutyája és a társa volt, számtalan harcban mellette volt és a hosszú évek alatt szinte soha nem hagyta magára őt, soha nem voltak távol; kivétel most: Koike a kutyák klánjának erdejében maradt, hogy vigyázzon a szent helyre, a búvóhelyre. Ogawa gondolataiban megjelent társa, aminek hatására kizökkent a metastabil nyugalmi állapotából: ahogy a közös gyerekkori emlékek feltörtek és filmszerűen játszódtak le lelki szemei előtt érezte, hogy visszatér belé az élet .
A törmelékek alatt volt. Ahogy elméjével koncentrálni kezdett, halkan és nagyon enyhén már hallotta a környezetének zaját: még nem jött el az ideje, még van esélye, hogy változtasson a dolgokon. Hosszú perceken keresztül próbálta magát kiszabadítani a nehéz törmelékekből, míg végül sikerült utat találnia és nagy nehezen elérte a felszínt. Sajnos ezzel együttesen mintha a félelem és bizonytalanság ugyanúgy utat tört volna magának, némi elkeseredettséggel fűszerezve: ahogy kibújt a sűrűből, hatalmasat kiáltott, amiben hallatszott minden fájdalma: ahogy körbenézett tucatnyi holttesteket látott a környezetében törmelékek közé szorulva, szenvedő ninjákat, romos épületeket, illetve egyértelmű volt, hogy az otthona teljesen elpusztult.
Eltartott egy darabig, amíg annyi lélekjelenléte volt, hogy feloldja a mindent asszimiláló technikáját, ami úgy tűnik hatékony volt és bár sok chakrát felhasznált, összességében elég könnyedén megúszta a halálos, mindent elsöprő csapást.
Ahogy környezetét fürkészte, elkeseredettségében teljesen tanácstalanná vált.
~Mit tegyek?~ tette fel magának a kétségbeesett kérdést, amivel egy pár percig nem tudott dőlőre jutni. Csak próbálta felmérni a helyzetet és próbálta meglátni és menteni a menthetőt. Miután fejben kicsit jobban magához tért, észrevette, hogy itt-ott azért zöldes fény borította el az embereket, ahogy Katsuyu sokszoros számban próbálta a még életben maradt ninjákat megmenteni. Egy ideig megállapodott a tekintete az egyik ilyen ninján, majd hirtelen mintha megvilágosodott volna:
~Küldetésem van, amit teljesítenem kell. ~ Érezte, ahogy újra visszatér belé az élet, ahogy sikerült fejben ismét összeraknia a képet. De mi tévő legyen? Nem hagyhatja a túlélőket magára, talán még vannak a törmelékek alatt is, akik a segítségére szorulnak. Akármi mellett is dönt, úgy érezte nem maradhat tétlen: bár mardosta a bűntudat, hogy nem érkezett előbb, nem tudta megakadályozni a csapást, ami elpusztította az otthonát, de talán még van lehetősége segítséget nyújtani és menteni a menthetőt. Meg persze kinyírhatja azt, aki ezt művelte az otthonával. Fejben annyira még higgadt volt, hogy rájöjjön, hogy egyedül nem tud egyszerre mindenhol ott lenni. Elsőre nem tett egyebet, mint kézjelekbe kezdett, behunyta a szemét, majd a régen megtanult szenzor technikáját használta, a Kagura Shingan-t. Chakráját egyfajta láthatatlan mezőként bocsátotta ki maga köré minden irányba: először a törmelékek alatt rekedt túlélőket kereste fel és lokalizálta magában. Miután feltételezhetően elég sokakat sikerült ezzel a technikával megtalálnia, figyelmét a távolba irányította: oda, ahol a feltételezett ellenfél tartózkodott, ami a hírek szerint a Konohát ért csapást irányító valódi ellenfél.
Kinyitotta a szemét, egy ideig maga elé meredve hirtelen villámcsapásként érte őt a megoldás; az egyetlen mód, hogy egyszerre több helyen is lehessen. Kézjelekbe kezdett, majd:
- Kage Bunshin no Jutsu – kiáltotta, majd két klón jelent meg a semmiből, háromszöget alkotva. A három, Ogawaval teljesen megegyező kinézetű ninja egy ideig csak nézett egymásra, belül mindannyian tudták a dolgukat, hogy mind fontos céllal jöttek létre.
Az első klón célja, hogy az előző technika segítségével lokalizált, törmelék alatt lévő túlélőket kimenekítse, azokat biztonságos helyre juttassa.
A második klón egyenesen megindult az háttérben szálakat mozgató ellenfelek irányába: egy célja volt, felkutatni felmérni és elrejtőzni.
Mind a két klón szimultán hagyta el a helyszínt; az eredeti csak állt egy helyben, látszólag tétlenül, de ez tévedés volt. Kezdett elege lenni az egészből. Válaszokat akart és cselekedni akart. A terve egyszerű volt: a helyszínen maradt klónja segít a túlélőknek, az ellenfél irányába tartó klónja csak álcaként és információszerzés végett elindul, míg neki bőven marad lehetősége és ideje arra, hogy koncentráljon, hogy mesterétől tanult ismereteit kamatoztathassa. Kézjelek sorozata után nekilátott, hogy megidézhesse Shirait, a kutyák klánjának vezérét. Egy célja volt vele: vele egyesülve természet chakrát akart gyűjteni, hogy azzal megerősödve követni tudja a második klónját, aki épp az ellenfél irányába tart. A terv az volt, hogy amint mind a ketten a helyszínre érnek, klónjával látszólag kamikaze csapással megpróbálja az ellenfelet megzavarni, hogy a természet chakrával felerősített önmagával egy villanás alatt megsemmisíthesse ellenfelét. Hirtelen jött ötlet volt, de eltökéltsége percről percre egyre nőtt, ahogy a bűntudata csökkent és átvette az irányítást az Ogawaban már jól ismert higgadtság.
Neki is kezdett a fenti procedúra végrehajtásának, közben egyetlen dolog lebegett a szeme előtt: minden áron végezni akart az ellenféllel, kerül, amibe kerül.
Amint Shirai megjelenik az idézést követően Ogawa tekintetét elfordítva, némileg bezárkózva fogadná annak megjelenését. Ennek egyszerű oka az, hogy a „bölcs” nagyon régóta és nagyon hosszú ideje könyörgött Ogawanak, hogy hagyjon fel az önkéntes száműzetésével - ,de inkább nyaralásával – és foglalkozzon a világban zajló eseményekkel, mivel megbánhatja, ha hátradől és ölbe tett kézzel ignorálja a külvilágot.
Shirai bár apró termetű kutya volt, kisugárzásán, kopott fehér szőrén azért egyértelműen látszott, hogy már nagyon rég nem kölyökkutya; ahogy a helyszínt vizsgálta, körbenézett, levegőbe szimatolt, egyre feszültebb volt, amit halk, de annál félelmetesebb morgásával fejezett ki.
- Azt hiszem nem kell semmit mondanom .. Akinek hatalma van rá, de nem segít másoknak ..– mondta megszokott lesújtó stílusával, tipikusan félbeszakítva a mondatot Ogawanak címezve, aki szégyenében nem volt hajlandó mesterére nézni, csak megvárta, hogy akármilyen lektorálásban lesz része, minél előbb véget érjen. Shirai nem fűzött hozzá semmi egyebet a fentiekhez, amitől az még erősebbnek hatott Ogawaban. Normális esetben nem volt gond kettejük kapcsolatával, de a jelenlegi helyzet ezt most felülírta. Miután a légkör romlása megállt, Ogawa sóhajtott egy nagyot, ránézett mesterére és csak ennyit mondott:
- Helyre kell hoznom .. kérlek segítened kell! – mondta, majd felvette a már jól ismert pozíciót: terpeszállásban, szemeit becsukva koncentrálni kezdett, majd: Senpou: Konbi henge.
Shirai egy egyszerű mozdulattal Ogawa vállán termedt, majd a fenti jutsu következtében azok összeolvadtak, aminek hatására megindultak a fúzió miatt bekövetkező változások Oga testében: haja hirtelen megnőtt, körmei helyét karmok vették át, arca most kevésbé torzult el, mint régebben: már csak a szeme látványos átalakulása volt látható: szeme fehérje világoskékre változott.
Amennyiben a fúzió sikeres, Ogawa eredeti tervéhez hasonlóan megindul a második klónja felé, hogy az ellenfélhez érve reményei szerint egy, mindent elsöprő csapással egy szempillantás alatt véget vessen az egésznek.
Használt technikák:
Kagura Shingan // Kagura Haramadik Szeme

Ezt a technikát csak a különösen jó chakrakontrollal rendelkező ninják képesek elsajátítani. A használó a saját chakráját kiterjesztve képes lesz érzékelni a közelében lévők erejét, chakramennyiségét, és a pontos helyüket, magas szinten akár egészen távolról is. A használat hátránya, hogy a chakra kiterjesztése miatt a használót is hamarabb érzékelhetik mások.
Magasabb szinten a technika egyik felhasználási módja, hogy teljesen le lehet árnyékolni a saját chakra jelenlétét, így a szenzor beállítottságú ninják vagy nagyon nehezen, vagy teljesen képtelenek lesznek meghatározni a használó helyét. Ennek a használatnak a hátránya az, hogy ilyenkor a használó chakra érzékelő képessége sem működik.
Chakraszint: 800
Besorolás: S

Kage Bunshin no Jutsu // Árnyékklón Technika

A használó képes létrehozni egy tökéletes másolatot önmagáról, a chakrája pedig egyenlően oszlik meg a létrehozott klónnal, de a klón és az eredeti test is képes regenerálódni, teljesen feltöltődni chakrával, ha van idejük vagy technikájuk rá. A klónt csak halálos sérüléssel, vagy a technika feloszlatásával lehet erőszakkal eltüntetni, egyébként egészen addig fennmarad, amíg a klónnak elég chakrája van, hogy fenntartsa a formáját, vagy a használó meg nem szünteti.
A klón eltűnésekor minden általa szerzett tapasztalat, élmény, érzet a létrehozójának tudomására kerül. Minden olyan fájdalom, kimerültség, megerőltetés, pedig, ami fennmaradt a klón megszűnésekor, úgyszintén a létrehozót sújtja. Ha a használó a Klónja közelében van (Maximum 300 Méter) akkor a klón által fel nem használt Chakra, valamint a klón által termelt chakra a használó eredeti testébe áramlik. A távolság kitolható akár 500-600 méterig is, ha a használó elegendő chakrával rendelkezik. HA viszont a chakra visszaáramlását akadályozza valami, (Távolság, Blokkoló Technika, Chakra Elnyelés) akkor a chakra nem tér vissza maradéktalanul a használóba és az is előfordulhat, hogy a klón teljes chakrakészlete elvész.
Chakraszint: 350
Besorolás: B
Megjegyzés: Maximum 5 Klón hozható létre a Sima Kage Bunshinnal
Konbi Henge no Jutsu // Konbinációs Transzformáció
-=Sima Jutsuk=- 6UBglKdM

Ez a technika két fő számára teszi lehetővé hogy egy transzformáció segítségével egy személlyé vagy egy másik lénnyé transzformálódjanak. A technika alkalmazható egy ninja, és egy állati segítő, de akár két ninja között is.
Chakraszint: 300
Besorolás: B

**Nara Akane** Pént. Júl. 31 2020, 03:29

Akane zöldes lélektükreiben delejes, őrült táncot jár a makacs, vérszomjas dac, ahogy hosszú és feszült másodperceken keresztül állja a fenyegetőző, maszkos katona tekintetét. A lány ujjai ólmos lassúsággal mozdulnak a hátán keresztbevetett katana markolata felé, de sápadt orcájának márványkemény élei szemernyi kétséget sem hagynak afelől, hogy nem fog habozni egy pillanatot sem, ha fegyvert kell rántania, akárha tulajdon honfijára is. Az elmúlt órák zavaros történései elhomályosították számára a bajtárs és ellenség között húzódó határvonalat. Aki nem vele van, az ellene. Aki ellene van, halált érdemel. Ilyen egyszerű.

A farkasszempárbaj azonban a Nara legnagyobb hökkenetére azzal végződik, hogy az álarcos shinobi zavartan megrázva fejét, eláll az útjából. Az éjszín hajú kunoichinek fogalma sem volt róla, hogy Danzou-sama halála óta az ANBU a Papírpöcsűek Névtelen Egyesületéből is toboroz tagokat, de magának sem tagadhatja, mekkora kő esett le a szívéről, hogy nem szükséges sajátjain erőszakot alkalmaznia.

- Aha. Én is pont így gondoltam.

Veregeti lesajnáló mozdulattal a félreálló ninja vállát, majd hátra sem pillantva, sietős léptekkel a kijárat felé iramodik. Hosszú percekig sétál néma csendben, gondterhelt arcán elnyúló árnyakat vet a ki-kimaradozó világítás vérszegény neonfénye. Az Inakótól érkezett dicséret hallatán erőtlen, kérészéltű mosoly fut végig arcán, de egy pillanattal később ismét visszasüpped korábbi komorságába.

- Én... Én semmit nem tudtam tenni. Kudarcot vallottam.

Szakad fel hirtelen belőle a vallomásszerű kijelentés egy nehéz sóhaj kíséretében. Azt sem igazán tudja, hogy az ifjú Yamanakának, vagy magának címzi-e a tőle szokatlanul őszinte szavakat, egyszerűen csak muszáj kimondania őket.

- Az az esőfalusi, kétszínű patkány... Szétbarmolta ennek a pokolravaló papírpuncinak az agyát, mielőtt annyit mondhattam volna, hogy kardiopulmonális reszuszcitáció! És ha már elárultam Tsunade-sama belém vetett bizalmát... Gondoltam hadd kísértsék a tettei ezt a férget. Bocsánat, hogy hazudtam nektek!

Suttogja elcsukló hangon, miközben gondosan ügyel arra, hogy egyik társa se láthassa a könnyfátylas tekintetét.

- Kurva törmelék... Folyton belemegy a por a szemembe.

Ahogy egyre több és több zsákutcává omlott járatba botlanak, az orvosnő szíve egyre nyugtalabbul zakatol. Vajon ilyesmi érzés lehet, amikor élve eltemetik az embert? Reménytelenség, sötétség és egyre fokozódó légszomj... Bár a lány jól tudja, hogy mindnyájuk számára bőségesen elengedő oxigén maradt még szorult helyzetük ellenére is, egy idő után azon kapja magát, hogy irigy, haragos gondolatok rohanják meg amúgy is borús képzetvilágát, akárhányszor csak valaki a szükségesnél csak egy picivel mohóbb, nagyobb levegőt vesz.

És a csend... Az a lélekörlő, kibaszott, néma csend. Már épp elég közel járnak ahhoz a felszínhez, hogy a környéken zajló ütkezetek hangja elérjen hozzájuk. Ha pedig a harcok elültek már, miért nem hallja a segítségükre siető mentőexpedíció sürgölődését, a kőhordárok vaskos lépteit?! Hiszen... A Levél sosem veszít. Konoha nem veszíthetettt... Ugye?

Persze mi sem lenne egyszerűbb, mint puszta erővel eltakarítani az útjukat elálló törmeléket. Még Jaken távozásával is épp elég jeles shinobi tartózkodik a helyszínen, hogy úgy hatolhatnának át ezen a kőbarikádon, mint a vajba ejtett forró kés. De ilyen kaliberű technikák bevetésével csupán saját sorsukat kísértenék... Ha az összes be- és kijárat így beomlott, joggal feltételezhető, hogy az egész kórházkomplexum strukturális gyengeségektől szenved a támadás következtében. Vasbeton tartóelemek alatt pépes trutyivá préselődni pedig a legkevésbé kívánatos halálnemek képzeletbeli listáján egészen biztos hogy dobogós helyet foglalna el Akane esetében. Mindig is nyitott koporsós temetést képzelt el magának... Még hullamerevségében is döglesztően szexin, ahol elhajtott udvarlói mérföldes sorokba rendeződve zokoghatnak egy magafajta, világörökségi értéket képviselő tünemény elveszítése felett.

- Azt a bizsut ideadhatod hálapénz helyett Csicska-Konan, utána pedig segíts a többieknek a törmelék eltakarításában. Addig én tartom a plafont.

Pillant a zombiként feltámasztott akatsukis középső ujján csillogó, 白 feliratú gyűrűre. Nem mintha éppen most kapta el volna az ékszerláz, de valamiért olyan érzése van, hogy egy ilyen ritka trófea még valamiképpen a hasznára lehet a jövőben.

- Ha magától nem jön, ne szarakodj szappannal kedves, jöhet az ujjal együtt.

Miután megkapta a kért - kit ámítunk, követelt - tárgyat, a Nara egy energiatablettát pattint a szájába, majd fáradtságtól gyöngyöző homlokkal féltérdre ereszkedik.

- Kage Yose no Jutsu!

Kiáltja Akane, amire árnyékából tucatnyi koromfekete kéz válik ki, amelyek a csöppnyi és valószínűtlen kompánia felett szerteágazva a mennyezet felé nyúlnak. A kunoichi célja, hogy egészen addig fenntartsa a technikát, amíg a kellő erő birtokában lévő társai, a Gouwant használó Konannel egyetemben nekiállnak az útjukat álló romok eltakarításának.

Amennyiben nem válna be az óvatosabb megközelítés, úgy hátrébb tessékelné a többieket és létrehozná az Ura Shishō Fūinjutsu pecsétjét az egyik sziklán, majd hátrébb húzódva oldaná fel a technikát, az önmegsemmisítő pecsétbe zárva ezáltal a törmelékeket.

Használt technikák:

Jiraiya Kedd Aug. 04 2020, 21:27

Feltámasztott Istenek

Hina, Zouo, Naoki, Reito, Miuru

Percek teltek el, mire Zouo, Naoki és Hina összeszedték magukat. Egymástól függetlenül indultak útnak, különböző szándékokkal és bár egyikőjüket sem fűtötte a falu megsegítése utána vágy, mégis ők voltak közel az egyetlenek, akik túlélték az isteni csapást!

Maguktól nem messze láttak túlélőket és sérülteket, na meg olyanokat is, akiknek kutya baja sem volt, mégis úgy érezhették, hogy ők úszták meg legjobban.
Zouo információt gyűjtött a maga módján, így lábadozó, haldokló Konohaiktól szerzett információkat. - A csiga az ő figyelmét kerülte el, jóformán minden még életben levő konohai ninjára tapadt egy. - Olybá tűnt, hogy nem láttak többet, mint amit ők is. Egyszerűen ők csak szerencsétlenebbek voltak... Mármint, "ők" alatt a haldoklók/sérültek értendőek. Nem voltak olyan technikák ismeretében, esetleg lefoglalta őket valamilyen más dolog és ezért végezték úgy, ahogy. Zouo így nem tudott meg többet annál, mint amit a szeme látott: Az ellenség elsöprő erejének okán egy egész Rejtett Falu veszett oda.

Naoki is hasonlókat tapasztalt, ám az Ő figyelmét a távolban lévő nagyobb mozgás keltette fel. Koncentrált, mire látta, hogy a Hokage tradicionális ruházatának színei, valamint az ANBU köpenyes alakok sziluettje tömörül egy helyre. Vélhetően a falu vezetősége túlélte a támadást, és most éppen a károkat mérik fel kiszabadulva a törmelékek alól. Minden esetre, Naoki főként Konohai sérülteket látott... Tízből kilenc Konohai élt, s az élők testére egy-egy meztelen csiga tapadt. A holtaként egy sem volt.

Hina a többiekkel szemben nem figyelt oda a túlélőkre, ám egy ismerős jelenség feltűnő őrülete ragadta magával.

Miuru minden erejét és féktelen dühét bevetve igyekezett kikaparni magát a föld alól, mígnem óriási megdöbbenéssel tapasztalhatta, hogy alig kellett néhány kaparászó mozdulatot megtennie felfelé, máris vakító fény lepte el az arcát. Persze a föld beomlott és nyomta őt, karjai és a chakrahasználat sikeresen kimenekítették. Feltápászkodva jól látta, mindösszesen egy méterre volt a föld alatt, az óriási lökéshullám a talaj felső rétegét is elsodorta. Még néhány másodperc és eléri a föld alatt pihenő Miurut is.

A kettő Kemurigakurei Nashimaru meglátták egymást a pusztítás majdhogynem kellős közepén. Konohagakure no sato hűlt helyén!
Reito miután fellelte társát, Katsuyu-samához intézett némi kérdést, mire jött is válasz!

- Tsunade-sama nem tudott minden Konohai ninján segíteni. A szövetségesek vélhetően mind meghaltak. Északon, a Kage-emlékmű - nézett reménytelenül csigaszemeivel az emlékmű amortizált helye felé - maradékán belül nem tudjuk mi történhetett. Az evakuálás az emlékmű berkein belül kialakított óvóhelyre történt, a kapcsolat viszont megszakadt velük. A civilek mind oda lettek menekítve még a támadás előtt. Menjetek oda és mérjétek fel a károkat! Oda én már nem jutottam el. - Az, hogy a civileket kimenekítették, igencsak biztató volt, ám az, hogy oda már nem jutott el a Godaime-sama védelme, aggodalomra adott okot.

[...]

Katsuyu-sama biztosította afelől Reitot és Rint, hogy a barátjuk jól lesz, ahogyan mindenki, aki még életben van, s ezzel együtt kérte, hogy vigyenek magukkal a Civilek kimenekítésére annyi embert, amennyit csak tudnak.

Így, ha Reito visszatér az Akimichikhez, azok a parancsnok kivételével - aki a Hokage feltételezett tartózkodási helye felé indul - mind velük tartanak az óvóhely felé.

Ha odaérnek, az óvóhely rejtett bejáratát nem találják... Lényegében teljesen eltorlaszolta azt a falu törmeléke. Az Akimichik a Baika no jutsu használva kezdik el elhordani az akadályt.

- Mit lehet ilyen helyzetben tenni? - Kérdezte csendben Rin, miközben Jamachi a reménytől fellelkesülve az Akimichikkal egyetemben ugrott neki a törmelék elhordásának!

- Tousan! Kasan! Jövök már!

Inako, Akane, Jaken

Jaken idő előtt távozott, hogy máshol legyen hasznos, miközben Akane, az ANBU és persze Inako és a medikusok odabent ragadtak. Történ, ami történt... Senki számára nem lehetett könnyű, ám a körülmények kikényszerítették mindenkiből azt, hogy saját kálváriájukat ne a jelen helyzetben éljék meg, hanem majd akkor, ha történetesen nem több méterrel a föld alatt rostokoltak.

[...]

Igyekezetük nem ért célt, több percig próbálták meg "hétköznapibb" módszerekkel kiásni magukat, mígnem Akane és az egyik ANBU technikáinak - az ANBU Dotont használt, még ha csak alap szinten is - hála tíz perc alatt kiásták magukat.

Akkora már Akane mindenből legalább kettőt látott, s elméjén eluralkodott az alkohol delejező mámora, melyet biztosan sejthetett, hogy az injekciós tűből való volt. Biztos, hogy nem alkohol, de hasonló!
Ami viszont mindenki számára - még a droghatás alatt álló Akane számára is - fájdalmas jelenésnek hatott, az a felszínre jutáskor, az egyik törmelék alól előtűnő holttest...

Vörös és szürkés öltözete, eltéveszthetetlen fehér oroszlánkoronája, valamint az elöregedett, törmelékektől zúzott arca és immáron hiányzó jobb karjai is egyértelműen a Legendás Sanninra utaltak. A Sanninra, akivel nagyjából egy órája találkoztak kifelé menet. Vélhetően a kórház védelmére kelt, s veszített.

Sejtették, hogy nem a törmelék végzett vele, hanem valami más. Olyasmi, ami felett már fél karral aligha volt hatalma.

[...]

Gyász, minek nem most volt itt az ideje, ugyanis az égbolt betörő fényében tündöklő halál csak a legkevesebb volt ahhoz képest, ami odafent várta a csapatot.

A holttestet a szanitécekre hagyták, Konan átadta a gyűrűjét, ők pedig kiléptek a pusztaságba, melyet egykoron Konohagakure no Satonak hívtak!

// Inako & Akane --> Dönthettek, hogy hova tovább. Időtök van, megláthatjátok a pusztítást, lényegében mindazt amit az előzőekben leírtam. Látjátok a törmelék alól előmászókat, azt, hogy Katsuyu segít, azt, hogy egy helyen a Vezetőség mászik elő a törmelékek alól és igyekeznek mérlegelni a kialakult helyzetet.

Inako és az ANBU nem képesek felvenni a kommunikációt Inoichivel, de az nem derül ki, hogy az ANBU a Yamanaka klánból való-e.

Inako és Akane is dönthet, hogy mihez kezdenek, Akane ás Inako már nem látja sem Kazumát, sem Zaukit sem pedig Jakent. Ha a vezetőséghez megy, megtudhatja, hogy mit tapasztaltak - lényegében a teljes pusztítást. Ezt követően Akanét és kettő ANBU-t az ellenség feltételezett tartózkodási helye felé irányítják, míg Inakot ott tartják maguknál és nem engedik harcolni. Tsunade-hime kimerült, de még mindig - öreg állapotában, ahogyan jóformán soha senki nem látta még őt - használja technikáját és láthatóan zaklatott, amiért nem sikerült kiterjeszteni a jutsuját mindenkire! Hatake Kakashi, a Rokudaime Hokage már nincs a csapatban mire Akane és Inako odaér. Nara Shikaku adja ki az utasításokat és Akane megtudja, hogy Kakashi, valamint Jaken a Kyuubi nyomába eredtek, ugyanis az ellenség megtudta a hollétét!

Akane dönthet, hogy merre tovább, ahogyan Inako is, ám őt nem engednék harcolni. Inako te dönthetsz, hogy itt vége a kalandodnak ,vagy szeretnél-e még cselekedni! //

Jaken (Eredeti)

Sok idő telt már el... Legalábbis ahhoz képest, hogy a harcok elkezdődtek. Minden perc drága volt, így hát Jaken képességei elengedhetetlenek voltak a Rejtett Levél számára!

A vezetőséget fellelve - nem volt nehéz dolga, ugyanis már messziről kiszúrhatóak voltak - konstatálta, hogy senki nem szenvedett komolyabb károkat néhány enyhe sebhelytől függetlenül.
Gyors párbeszéd zajlott le, s amint megtudták, hogy Jaken képes a Jinchuurikihez teleportálni, mind felkapták a fejüket.

- Induljunk! - Hangzott az utasítást Hatake Kakashitól, a Rokudaime Hokagétől, aki Jaken fölé magasodva fogta meg a vállát. Lenézett a fiúra, de mégis csak felnézett rá. Örült, s negédes emlékek tucatjai rohanták meg az ifjú Jouninra nézve. Akaratlanul is Senseie emlékét idézte, Jaken pedig érezte, ahogyan Kakashi chakrájának egy jótékony része átáramol a testébe, ezzel erősítve őt abban, hogy a Hiraishin no Jutsut kivitelezni tudja.

Másodpercek múlva Akihiro Jakennek és a Rokudaime Hokagénak, Sharingan no Kakashinak hűlt helye sem volt!

// A játéktéri időeltolódás miatt az Eredeti Jaken történetszála egyelőre még nem kezdődik meg a Varangyok Rejtekében. Az ottani események lassabban haladnak az ittenihez képest ---> Gyorsabban pörög az ottani harc, viszont fórumtechnikai szempontból az a helyzet, hogy itt nagy léptékekben haladunk, ott pedig kicsikben, ezért legalább 2-3 körnek ott még le kell zajlania, hogy ahhoz az időhöz érkezzünk, amikor Jaken és Kakashi megjelenik Naruto mellett! Ezt meg kell várnod!

Megjegyzés: Ezen cselekedeted ha minden jól megy, a jövőre nézve iszonyatosan nagy információ-előnyt ad a Fórum Játékos Karakterei számára. Gratula! //

Shakaku, Yoshitaro, Zauki, Kage Bunshin Jaken, Kazuma

Yoshitaro és Shakaku eszmecseréje bár sokáig tartott, ellenfeleik mégsem lendültek mozgásba. Úgy álltak ott, mint élettelen bábok az előadás előtt, mielőtt fellebbenne a függöny. Akárki is irányította őket, láthatóan meghagyta az ellenségnek a kezdeményező szerepet.

Yoshitaro átalakulása őrületes mértékeket öltött, mintha már nem is ő lett volna. Haja sörényre emlékeztető volt, akárcsak karmai és kiélesedett, igencsak állatias, vad vonásai. Ha így meglátná őt néhány társa, biztos lehet benne, hogy új becenevet kapna a meglévő mellé. Az ellenségei retteghetnek, ugyanis felfokozott képességei okán Gyorsasága az S+ szintet is elérte!

Akcióba lendült, miképp első elterelő technikáját bevetett.

Senjutsujának okán a fény olyan erősen tört fel, hogy még a Napot is feketébe öltöztette néhány pillanat erejéig. Shakaku is elvakult, egyedül csak Byakuganja képessége volt az, mely átlátott a fényen még csukott szemmel is! Láthatóan az ellenség egyik katonája, a "Testőr" sem látott többet, nem úgy, mint a Vörös hajú alak.

Ez után kicsivel Shakaku megkezdte saját támadó technikáját, miközben megfigyelte az ellenséget. Feltámasztott testük aligha tért el egy élőjétől. Az egyetlen érezhető és észrevehető jelenség az a saját chakrájukon és keringési rendszerükön túli, kvázi idegen chakra volt. Tehát, mindkét Edo Tenseies - és főként mindent Edo Tenseies - test rendelkezett saját chakrájával, valamint egy másodig, csak tapasztalt Szenzorok - tapasztalt Byakugan használók és szenzorok - számára észrevehető második chakrával, melyet nem használtak, de szétterjedt a testükben. Shakaku ebből kiköveztette, hogy ez bizony a technika fenntartójának chakrája, mindazon energia, amelyből létrejön az átkos Jutsu.

Mást is észrevett, bár azt alig... Egy halovány, mindösszesen 1-2 centis, vékony chakraáramlást, mely az említett hossz után el is tűnt a semmibe... A Byakugan már nem volt képes követni a kapcsolatot, annyira halovány volt. Ebből Shakaku kikövetkeztethette, hogy bizony a bábokat irányítják, bizony valaki a feltámasztottak felett rendelkezik - mit már tudott - de a kapcsolatot ő, mint kívülálló nem tudja lekövetni. Túlságosan alattomos ez a technika hozzá!

Most már a jövőben mindenképpen képes lesz megkülönböztetni az Edo Tenseies testeket az élőktől.

[...]

Az események örülten pörögtek, hiszen négy, igencsak magas szintű Ninja csapott össze ott, ahol az ember nem is sejtené!
Yoshitaro gyorsasága és Ninjutsuja utat tört magának és bár nem látta teljesen technikája sikerét, biztosra mehetett, hogy jutsuja többszörös hatékonysággal létrejött. Természetfeletti gyorsaságának hála még Shakaku távolsági támadása előtt célt ért és nem akadályozta őt senki.

Ám amint megjelent a kettő ellenség mögött, Shakaku látta, ahogyan a Nidaime Tsuchikage - szemeit lehunyva, hisz elvakította őt a Raiton technika, de - máris fordul Yoshitaro felé. Nagyjából ekkor voltak két méter távolságra Shakaku Fuuton Shurikenjei. A Kumogakurei Jounin túl gyors volt a Nidaime Tsuchikage számára, így még mielőtt az reagálhatott volna, olyan könnyedséggel vágta ketté őt Yoshitaro, mint ahogyan ellenfele nem sokkal ez előtt az erdőt!

Felerősített képességei okán Hien technikája is várakozáson felüli erőt öltött. A Tsuchikagét deréktól vágta félbe Yoshitaro és máris elérte Nagatot, ahogyan Shakaku Shurikenjei is! Ám a becsapódás pillanata előtt fél másodperccel a Vörös hajú megváltó a Shurikenek és Yoshitaro pengéje felé emelte karjait. Balt a Shurikenek felé, jobbat Yoshitaro felé.

Yoshitaro Senjutsuval erősített Hienje eltűnt, egyedül egy kevés Senjutsu chakra maradt a kardba koncentrálva - amivel sokra nem ment, hiszen az csak felerősített a sima ninjutsuját - de a sima chakrája, - mely nem kifejezetten senjutsu chakra volt, nem kifejezetten senjutsu technikát használt - egyszeriben eltűnt és kardja belevágódott az Edo Tenseies ellenfél kezébe, mely kiterjedt, mechanikus szerű karrá formálódott.

Ugyanez történt Shakaku Shurikenjeivel is, több elhúzott körülötte, három pedig mechanikus karjába állt, s a Ninjutsu, melyet használt a fegyvereken eltűnt: Shakaku és Yoshitaro sima chakrája eltűnt. A Ninjutsu amit létrehoztak egyszeriben köddé vált.

[...]

Éppen csak észrevették, hogy mi történ, amikor a vörös hajú ninja ellentámadásba kezdett.

- Shinra Tensei! - Yoshitaro gyorsabb volt. Jelenlegi állapotában gyorsabb volt, mint az ellensége, mint az ellenségének technikája, így pillanatok alatt Shakaku mellett termett, s még láthatta - Shakakuval egyetemben - ahogyan a Vörös hajú ninja technikája a saját karjaiba ragadt fegyvereket - ugyanis a családi pengét és a shurikeneket is megragadták a mechanikus karok - úgy lövi ki, mintha csak nyilak lennének egy íj húrján. A környezet is felkavarodik, ahogyan a Tsuchikage ketté vágott teste is odébb repül. Nagato körül egy tíz méteres körben minden eltűnik.

Yoshitaro és Shakaku is jól tudja: ugyanennek a technikának a felerősített változatát használták Konohagakure no Sato elpusztítására.

[...]

Ahogyan a hatás végbe ment és az egyik fának csapódott Tsuchikage elkezdte magát összeszedni: papírszerűen kezdett összeállni a két fele, igencsak lassan, addig megérkezett az erősítés!

[...]

Zaukit és Jakent is megnyugtatja Katsuyu azzal, hogy elmondja miként segítenek az áldozatokon.

Azt is elmondja, hogy akiken nem tudott segíteni, azok már halottak, s mindeközben a törmelékek alól sorra fénylik fel az Irio Chakra jótékony hatása, s egyes helyeken több tucat ninja mászik a felszínre és indul Katsuyuval a sebesültek megsegítésére. Így hát Zauki és Jaken is megindulhatott, hogy szembe nézzen az ellenséggel.

A fák takarásában Zauki jól tudta, hogy merre érdemes haladnia, ám amikor a fák rései közül szabálytalanul vakító fény szelte át az erdőt, már biztosak lehettek abban, hogy jó felé mennek. Még ha pillanatok erejéig meg is kellett állniuk, mert annyira elvakultak. Csak remélhették, hogy ez nem egy újabb tömegpusztító technika volt...

Megérkeztek.

Éppen akkor, amikor az ellenség a Shinra Tenseit használta. Jaken nem tétovázott, ahogyan a Vörös hajú ninja befejezte a technikát, máris Katon jutsu használva sorozta meg őt.

A robbanások megtörténtek, több másodpercig tartottak, addig pedig meg tudták vitatni mind a négyen, hogy mi történik...

[...]

Eközben Kazuma is útban volt.

Megidézte segítőjét, kivel Kombinációs Transzformációt hajtottak végre, hogy egy, Yoshitaro külsejéhez hasonló humanoid formát vegyenek fel, ám a farkas felhívta Kazuma figyelmét, hogy addig nem tud segíteni a Senjutsu chakra összegyűjtésében, amíg mozog, ahogyan azt is a szemére vetette, hogy a "nyaralását" tölthette volna hasznosabban is: például a Ryosei technika elsajátításával.

Ennek ellenére a farkas jelenléte és a Kombinációs technika hatékony lehet majd a jövőben, ám Yoshitaro Senjutsujának szintjét egyelőre Kazuma meg sem közelíti. Főleg, hogy még nem képes használni, amíg nem ül le és vár.

Ő is látta a vakító fényt, majd pont akkor ért oda, amikor Jaken elsütötte a Katon technikáját.

Yoshitaro és Zauki is ismerős volt neki, így immáron öten álltak szembe az Akatsuki egykori vezérével. Idejük volt megbeszélni a taktikát, miközben látták, ahogyan a lángok egyszerűen eltűnnek, a Katon technika megszűnik és a robbanássorozat alig tett kárt a környezetben... A Vörös hajú Edo Tenseies ninja úgy áll ott egy helyben, mint egy órával ez előtt. Még csak egy lépésre sem tudták kényszeríteni őt.

Shakakunak és Yoshitaronak az előzőleg tapasztalat támadás és ellentámadás okán már egyértelmű volt - a mostani tapasztalatokat is leszűrve, - hogy az ellenség képes elnyelni mindennemű Ninjutsut, ám a Senjutsu chakra megmaradt Yoshitaro kardjában. Ez mit is jelenthet?

Akárhogy is, a Nidaime Tsuchikage lassan kezd újra összeállni - igaz hát, hogy az Edo Tenseies ninják halhatatlanok - míg a Vörös hajú Ninja nem is támad, csak egy helyben áll.

[...]

Edit: Kiegészítés

Kazuma Kage Bunshinjai célt értek. Az egyik sikeresen csatlakozott a csapathoz, a másik a túlélőket segítette, míg az eredeti képes volt Senjutsu chakrát gyűjteni.

// Shakaku Technika semlegesítő technikája Nagato jutsujain nem vált be. Feltételezheti - de csak ő - hogy a technikák amiket használ az ellenség olyan szinten vannak és olyan képességekből merítenek, melyek az egyszerű, de még a bonyolult ninjutsuk fölött is áll, ezért nem volt képes semlegesíteni --> A Játéktechnikai indokokról lejjebb! //

Shizu

A sötétségben csak a ropogó tűz hidege volt biztos.

Nem éreztél mást, csak ezt... Amikor közelebb értél, azt hihetted, hogy a lángok majd felmelegítenek, ám a kiábrándító valóság csak még hidegebb érzettel várt téged. Ennek ellenére nem ragadtál meg ennél, hisz sokkal fontosabb dolgok foglalkoztattak téged. Kérdések, melyekre választ még nem kaptál, kérdések, melyeket még nem tettél fel...

Ahogyan kiejtetted szádon a szomorú választ, az alak mintha megdermedt volna.

Akárhogy próbáltad meglelni az arcát, nem voltál rá képes. Teste mindenképpen egy férfié volt, ahogyan hangja is ismerősen csengett, ám arcát homály fedte.

- A ninják élete... - Sóhajtotta az alak, mire újra lélegezni kezdett, mire újra mozgásba lendült. Tovább sütögetett, s a parazsat egy nagyobb fadarabbal piszkálva folytatta. - Jövő szerdán, hajnali három óra tizennégy perckor. - Jelentette ki, s a hangjából úgy tűnt, elmosolyogta magát.

Aztán újra keserű lett a hangulat.

Könnyeid utat törtek maguknak érzelmeid árjával egyetemben, s ez kihatott az alakra is. Ám mindaz amit mondott, talán reményt adhatott számodra.

- Azt te döntöd el... - Húzta ki magát és elengedte a kezéből a botokat. - Mit gondolsz, hol vagyunk? - Nézett körbe látványosan a sötétségben, mintha magas sem tudná.

Játéktechnikai Meghegyzések

Shakaku Technika Semlegesítése

Ha nyomon követitek az oldal eseményeit, jelenleg a Jutsu lista reformálás alatt van. Biztos lesz számtalan olyan technika, mely pontosításra kerül az év végére és a Technika Semlegesítés biztosan köztük lesz. A Jutsu pontatlan leírással bír, köszönhetően annak, hogy amikor a jutsu megíródott az oldalon sem a megfelelő chakraelméleti alapok nem voltak még jelen, sem a sorozatban nem fejtették ki a chakra működési-elvét, sem pedig a szóban forgó technikát nem részletezték.

Ám az anime és mangasorozat végével már minden más, minden tisztább, ezért is a Jutsurevízó, mely több tucat - majdhogynem minden - technikát érint.

A Technika Semlegesítés leírásának problémája a határtalanság, hiszen az egyetlen megkötés, hogy elegendő chakrát használjon hozzá a használó. Ez viszont nem így van. Az animében láthattuk ezt a technikát, amivel Hiruzen láthatóan semlegesítette az egyik Edo Tensei idézést, ám ekkor még a Chakra mint elmélet nagyon gyerekcipőben járt a sorozatban és ködösek voltak a technika körülményei --> a Koporsón a "Negyedik" kanji szerepel ami nem volt világos benne, hogy a Yondaime Hokagét (Minatot) akarta megidézni Orochimaru vagy a saját maga által kivégzett Yondaime Kazekagét (Rashát). Ha előbbit, akkor ez egy teszt volt, hogy képes-e megidézni Minatot annak ellenére, hogy elzárta őt a Shiki Fuujin, (és itt jött rá, hogy nem képes) ha pedig utóbbit akkor valóban a Shandaime Hokage technikája semlegesített a jutsut ---> Tehát mérvadó bizonyíték eleve nincs erre a technikára, ezért a működésére sem, ám az oldalon szerepel, ezért használható, ám nincsenek megadva a megfelelő hátrányai egy ilyen igencsak nagy kaliberű technikának.

A hátrányai pedig a következők lesznek: - az átírás után ---> itt szeretném jelezni, hogy a Jinchuuriki végveszélyben fórumkalandon is használta Rui a technikát, és ott sem tudta Kekkei Genkai technikákon használni a jutsut, tehát ez nem most lett kitalálva kiszúrás célzattal - I.) Kekkei Genkai tehcnikákat nem képes semlegesíteni. II.) Csak megegyező - vagy több - chakra felhasználásával lehet semlegesíteni. III.) Csak olyan technikákat lehet vele semlegesíteni, amit a használó ismer.

A logikus az, hogy ez így működik, hiszen Hiruzen ismerte az Edo Tensei technikát és semmilyen másik ellene használt jutsunál nem láttuk később sem a technika semlegesítést ---> Kérdéses megint csak, hogy ez a technika létezik-e ám itt az oldalon kérdés nélkül létezik.

Tehát a jövőben ez a technika át lesz írva, ahogyan több másik is! Nem kiszúrásként van ez így, eszem ágában sincs, viszont nem tudunk az oldal minden egyes szegletére odafigyelni, hogy az ehhez hasonló anomáliákat kikerüljük sajnos, de most folyamatban van egy megújítás, mely vélhetőleg kiküszöböli a jövő hasonló dolgait ^^"

Kazuma Senjutsuja
Mivel el lett fogadva a Senpou és az elmondásaid alapján is az előző oldalon a karakter már részt vett a Senjutsu képzésen, - mely nem olyan formában történt, mint jelenleg történik az oldalon, hiszen nem volt kidolgozva, stb, de megtörtént - ezért a karaktered képes az alap szintű Senjutsu használatra, ám olvad el kérlek a szabályzatot és ahhoz igazodj. A karaktered nem képes más senjutsu eljárásokra, azokat külön kell tanulni vagy kérvényezni és tanulni. Kazuma jelenleg le tud ülni és xy idő alatt képes senjutsu chakárt gyűjteni. Az állatok nem képesek neki úgy segíteni, mint Yoshitaro esetében.

Ez a technika nem is szerepel az adatlapodon, amivel ezt meg tudnád tenni, a Kombinációs Transzformáció pedig önmagában ezt nem teszi lehetővé!

Yoshitaro Senjutsuja

Minden technikád xy mértékben felerősítésre kerül a Senjutsud által. Mindazonáltal azok Ninjutsuk maradnak, mivel a Senpou technikák azok a technikák, amik túlnyomó részt Senjutsu chakrát használnak a létrehozáshoz. Tehát, a kifejezetten Senjutsu chakrából létrehozott - tehát többségben senjutsu chakárból létrejövő - technikáid elé nyugodtan odateheted, a "Senpou" jelzőt, ebből tudjuk, hogy azok nem sima chakrából, hanem főként Senjutsu chakrából jöttek létre ---> Kikövetkeztethetted, hogy a Senjutsu chakárt nem képes elszívni az ellenfél, bár még nem vagy ebben biztos.

A Gyorsaságod a Senjutsuval S+ szintű lett, minden más Készséged S szintű.

Jiraiya Kedd Aug. 04 2020, 21:28

Szigorú Határidő: 2020.08.18.

Kérek mindenkit, hogy igyekezzen tartani magát a határidőhöz, ugyanis haladékot már nem adok. Sürget minket az idő, a jelenlegi események fontosak, ahogyan a következményei is! Hamarosan indulnia kell a következő fórumkalandnak, ezért még ebben az évben végig kell mennie a teljes Feltámasztott Istenek etapnak.

Aki kimarad, azt nem várjuk meg. Yamato és Kenji ha nem írnak a következő körben (Kenji jelezte, hogy nem ír, Yamato nem, így Kenji karakterét kiírom a következő kihagyott körből, míg Yamato karakter vélhetőleg károkat szenved) akkor kiírásra kerülnek!

Nara Akane
Állapot: 90% - Sok chakrát felhasználtál, most már fizikailag is kiüt a fáradtság, ám az energiatabletta aktivizált!
Chakratartalék: 19% - Lassan már kimerülsz, a chakrád a végét járja...

Hamacho Yoshitaro
Állapot: 89%
Chakratartalék: 75% - Ninjutsu
Senjutsu Chakratartalék: 180% - Senjutsu chakra amit használtál a Ninjutsukhoz

Akihiro Jaken (Eredeti)
Állapot: 93%
Chakratartalék: 40% - Hiraishin Kakashival (Beleszámolva az ő chakrája is9

Akihiro Jaken (KB.)
Állapot: 95%
Chakrtartalék: 39% - Pusztító Katon Jutsu

Hasegawa Zauki
Állapot: 70%
Chakratartalék: 70%
Pecsét: 37%

Shiawase Zouo
Állapot: 35% - Eléggé megviselt az esés, igazából nagyon kimerültél és sajog mindened, erre a hirtelen nagy mennyiségű chakrafelhasználás is rátesz.
Chakratartalék: 50%

Shikoku Naoki
Állapot: 45% - Eléggé megviselt az esés, igazából nagyon kimerültél és sajog mindened, erre a hirtelen nagy mennyiségű chakrafelhasználás is rátesz.
Chakratartalék: 47% - Dót technikák

Yamanaka Inako
Állapot: 80%
Chakratartelék: 55%

Yamato
Állapot: 50%
Chakratartalék: 40%

Naito Kenji
Állapot: 78%
Chakratartalék: 100%

Nashimaru Miuru
Állapot: 55%
Chakratartalék: 57% - Kijutáshoz használt chakra

Nashimaru Shizu
Állapot: 1% - Haldokolsz...
Chakratartalék: 95%

Nashimaru Hina
Állapot: 50% - Eléggé megviselt az esés, igazából nagyon kimerültél és sajog mindened, és bár számodra nem került túl sok chakrába a menekülés, attól függetlenül kimerített az egész helyzet. Ám, ha úgy döntesz, te képes vagy felülkerekedni ezen és nekiállni a társaid után kutatni!
Chakratartalék: 60%

Hyuuga Shakaku
Állapot: 70%
Chakratartalék: 79% - Fuuton Jutsu

Uzuchi Reito
Állapot: 80% - Küldetés miatt kicsit fáradt vagy
Chakratartalék: 80% - Szintén a küldetés miatt

Ogawa Kazuma (Eredeti)

Állapot: 86%
Chakratartalék: 28% - 2 Kage Bunshin

Ogawa Kazuma (KB I.)

Állapot: 86%
Chakratartalék: 28% - 2 Kage Bunshin

Ogawa Kazuma (KB II.)
Állapot: 86%
Chakratartalék: 28% - 2 Kage Bunshin

**Akihiro Jaken** Pént. Aug. 07 2020, 00:00

//Jiraiya - Feltámasztott Istenek//

- A Godaime technikájának köszönhetően túlélők segíthetnek a szorultabb helyzetben lévőknek, a mi erőnkre máshol van szükség… - gondolkodtam hangosan Zauki nyomába eredve, aki másodperceken belül már a fák sűrűjében navigált bennünket határozottan. Nem kellett sok idő, hogy elérjünk a csata színhelyének közelébe… Jobb karomat a szemem elé kaptam a fák sűrűjén keresztül törő fényáradat hatására amely úgy vakított el, mintha csak a legsötétebb barlangból előmászva a napra pillantanék, s egy pillanatra megtorpanva próbáltam visszanyerni látásomat.
- Úgy néz ki megtaláltuk őket… – pillantottam jelentőségteljesen kumogakurei barátomra, majd az utolsó sor fát magunk mögött hagyva megérkeztünk szövetségeseink mellé, csak hogy megpillantsunk egy szinte félelmetes jelenetet.
Hatalmas porfelhő kavarodott fel, valamint fegyverek és… egy kettévágott test(?!) repült szerteszéjjel egy pontból kiindulva. Egy pontból, amelynek közepén egy hosszú és vörös hajú férfi állt. Mindeközben a félrehajított test felek pedig mintha ismét elkezdtek volna összeállni.
Habozás nélkül kézjelekbe kezdtem, s megindítottam a tűzgolyókat, melyeket detonáltam ahogy elérték ellenfelünket hogy nyerjek magunknak valamennyi időt – mert az biztos, hogy ennyivel nem intézem el a dolgot.
Ekkor volt egy másodpercem rápillantani szövetségeseimre. Egy újonnan, szinte azonnal utánunk érkező férfi, Zauki, egy kislány, és… Yoshi? Minden bizonnyal, nem kétséges. Jól látszott, hogy a kumogakurei férfi az, de vonásai sokkal állatiasabbá váltak, s minden egyes mozdulata több erőt sugárzott, mint amennyit korábban akármikor láttam volna tőle.
~ Mégis honnan tett szert ilyen hirtelen ennyi erőre? Szinte a csontomig hatol a chakrájának a kisugárzása… És én naiv még azt hittem, hogy egy szinten vagyunk! ~ csóváltam meg magamban fejemet.
Mikor Yoshitaro rám pillantott, szinte azonnal Akane felől érdeklődött: - Jaken-san…Kérlek…Akane-san... életben van? Túlélte... a robbanást?
- Ne aggódj Yoshi, mindketten tudjuk, hogy ő keményebb annál, mintsem hogy egy feltámasztott isten leterítse őt... - ejtettem meg egy gondterhelt mosolyt kumogakurei társam felé.
- Ami viszont azt illeti, remélem van egy tervetek, és ha igen ki vele! – néztem végig a csapaton – Én csak egy árnyékklón vagyok ugyan, így nagyobb találatokat nem biztos hogy kibírnék, de arra mindenképpen jó leszek, hogy megzavarjam az ellenséget. Ha pedig hozzájuk tudok érni anélkül, hogy kipukkadnék, akkor el tudom teleportálni őket az óceán fenekére – pillantottam a robbanások irányába.

A föld sokkal kevésbé remegett a technikám lefolyása alatt, mint kellett volna neki a technika volumenéből adódóan, így már eleve rosszra számítottam. A robbanássorozat a végéhez közeledett, s a kavargó füst és elfogyóban lévő lángtenger közepén ott állt sértetlenül, széttárt karokkal az egykori Akatsuki vezető, s mindössze annyit tudtam elérni, hogy körülötte a talaj mindössze felperzselődött, itt ott felrepedezett valamennyire egy körben.
- Felvágós… - mormogtam orrom alatt egy grimasz kíséretében, a bambán felénk meredő vöröske irányába pillantva.
- Ha fedeztek kicsit, megpróbálhatom lepecsételni a múmia csáv… Múmia… SZENT ÉG, EZ A NIDAIME TSUCHIKAGE?! – fakadtam ki megdöbbenve – Határozottan jó ötlet lenne lepecsételni – állapítottam meg végül.

Az ANBU lánnyal folytatott beszélgetést követően vadul cikáztak a gondolatok a fejemben.
~ Mégis mit kellene tennem? Két ilyen ellenféllel szemben mindannyiunkra szükség lesz, így elengedhetetlen a közreműködésem... Azonban... ha valóban nem tudjuk megnyerni ezt a harcot, akkor sokkal értékesebb az információ amit megszerzünk, és így valóban felértékelődik a szerepem... De... Nem... Nem, nem, NEM! Igenis meg tudjuk nyerni ezt az átkozott küzdelmet. Tudok segíteni, ha pedig nem helyezem magamat közvetlen veszélybe, akkor továbbra is lehetek hírnök. Ha nyerünk, akkor pedig a többiek is átadhatják az információt, s ami még fontosabb... Lesz tapasztalatunk hasonló képességű ellenfelek ellen. Lesz tapasztalatunk egy csapatként. Ez a tapasztalat pedig legalább olyan fontos, mint az információ amit összeszedhetünk. Főleg úgy, hogy ki tudja, milyen feltámasztott legendákat fognak még hozzánk vágni a későbbiekben... A csapatot most úgy tudom a leginkább segíteni, ha kivonjuk a küzdelemből egyszer, s mindenkorra az egyik résztvevőt... ~ néztem az éppen összeállóban lévő Tsuchikage felé elszántan.
- Jaken, megpróbállak fedezni - mondta Zauki, mire egy bólintással válaszoltam, s megindultam az irányába, induláskor magam mellé hajítva egyik Hiraishin pecsétes kunaiomat, mikor a többiek is mozgásba lendültek. ~ Ha Yoshi és... hogy is hivatkozott rá Yoshi? Nakaikan? Szóval ha ők lefoglalják a Vöröskét, akkor mi remélhetőleg hamar elintézhetjük Mu-t, ezzel támogatva őket... Ha pedig ezt gyorsan elintéztük, még talán őket is tudom segíteni anélkül, hogy megsemmisülnék! ~

A terv az lenne, hogy a lehető leggyorsabb módon eljussak Mu mellé, legyen az akár a kórházban használt sebességemmel, vagy egy az irányába hajított Hiraishines tőrön keresztül, társaim támadását elkerülve. Remélhetőleg ezt sikerül ahhoz elég gyorsan véghez vinni, hogy Mu-nak még ne legyen lehetősége teljesen felépülni. ~ A sebesség most a kulcs... Abban szerencsére jó vagyok ~ húzodna egy pillanatra öntelt mosolyra az arcom.
Amennyiben ez nem így lenne, úgy társaim beérkező támadása mellett én magam két támadási stratégiával állnék elő. Ha elég közel jutok, akkor hozzáérve egy kép villanna be számomra. Egy pillanat, mikor a szemeim előtt egy Hiraishin tanulónka félresikerült a technika... Egy szerencsétlen, aki csak részlegesen tudta alkalmazni a jutsut, s ez az életébe került... De miért is ne tanulhatnék én az ő hibájából? Mi van, ha én szándékosan alkalmazom így máson a technikát, normális esetben végzetes csapást mérve ellenfelemre?
A már felépült Mu-t megérintve elkezdeném körbevenni testének alsó felét a chakrámmal, s egy szempillantás alatt teleportálnám azt a korábban leejtett tőrhöz, ezzel jó eséllyel megint kivonva pár másodpercre a küzdelemből.
Amennyiben azonban nem tudnék ennyire közel jutni hozzá, katanámat előhúzva chakrát vezetnék abba, majd a Rai Issen//Villám Villanás nevű technikámmal próbálnám feldarabolni a hajdani Tsuchikagét.
Ha bármelyik verzió sikerül társaim közreműködésével, vagy ők maguk sikerrel járnak egy technikával, úgy a Chidokaku//Mozgó föld jutsuval egy kisebb földdarabot emelnék ki magam mellett, amelyen a Yoroigui//Páncélfaló technikát alkalmazva bontanám azt le, s a létrejövő anyaggal körevonnám a hajdani Tsuchikagét. Ha esetleg ezen pecsét nem lenne elég erős, hogy visszatartsa a Tsuchikagét, akkor csak remélni tudom, hogy a dupla pecsét réteg, amelyet Zauki nyújt a megszilárduló fekete anyagra felkúszó szövettel, elegendő lesz. Ha pedig nem... Akkor bizony nagyobb bajban vagyunk, mint hittem...
Ha a már felépült Tsuchikagéval néznénk szembe, úgy esetleges támadásai elől sebességemet használva térnék ki, csak legrosszabb esetben hagyatkozva a Hiraishinra, tekintve, hogy az azért mégis csak kimerítőbb számomra, mint bármely más módszer - még mindig hosszú út áll előttem, mire eljutok a Yondaime szintjére. És mivel tisztában vagyok, miről volt elhíresülve a Nidaime Tsuchikage, sajnos számíthatok szorult helyzetekre, ha támadásokba kezdene.
A Tsuchikagéval szembeni akció alatt fél szemmel azért figyelném a szomszédos harcot, figyelve, hogy érkezik e valamilyen támadás, ami minket céloz onnan, hogy megakadályozza a pecsételést. Ha olyan támadás érkezne, amely elől biztosan nem tudok kitérni, de úgy néz ki, hogy túlélhető, úgy a Kootetsu Karada//Acélbőr technikát alkalmazva, még rosszabb esetben a Fusha//Blokád technikával a föld alá bújva próbálnám átvészelni a támadást, de célom továbbra is töretlenül az lenne, hogy a Tsuchikagéhoz eljutva lepecsételjem őt.
Amennyiben sikerül lepecsételni a Tsuchikagét, figyelmemet a másik frontnak szentelném. Ha Yoshi vagy Nakaine támadása sikerrel járna, és kiütik Vöröskét, akkor odaérve úgyanúgy a Páncélfaló technikát használva kezdeném lepecsételni. Abban az esetben pedig ha még nem nyertek, úgy Yoshi szavai zengenének a fülemben. ~ Minden technikának van lehűlési ideje. Ha kisajtolnak belőle egy lökéshullámot, akkor egy jól időzitett Hiraishines tőrrel két támadása között meglephetem... ~ futna át az agyamon, s ha ilyen szituáció állna elő, akkor nem hezitálnék élni a lehetőséggel. Az egykori Akatsuki vezető mellé kerülve, s megérintve őt, ugyanazt próbálnám kivitelezni, mint az Mu-nál az egyik terv volt. A testének a felét elteleportálva hatástalanítani, majd utána lepecsételni.

Spoiler:

**Yamanaka Inako** Vas. Aug. 16 2020, 20:20

//Feltámasztott Istenek//

//Záróposzt következik a részemről. Sokat agyaltam, végül ezt a döntést hoztam meg. Ennyire nem is akartam belevinni Inakot a kalandba, azt hittem a Vörös Felhő után kiszállok vele, de annyira összefonódtak az események, hogy végül így alakult. Akane, Jaken, Arata, nektek külön köszönöm, jó kis mellékszálat vittünk végig a főszálon belül. Very Happy

Aratának rendkívül hálás vagyok, amiért mégsem uszította Inakora az egyik ANBU-t. Razz

Később, ha kicsit feltápoltam ezt a karimat is, elképzelhető, újra belemegyek az események sűrűjébe, addig kis pihenőre megyek vele.//

Inako először nem tudta, mit mondjon. Még sosem látta a Nara medikust ilyen komornak és letörtnek. Aztán eszébe jutottak a néhány héttel ezelőtt szavak, amiket Hichiyo-sensei intézett hozzá.
- A jounin kiképzőm azt mondta, ne másokhoz akarjak felérni, hanem saját magam miatt legyek jobb.
Remélte ezzel eléri a kívánt hatást, vagy legalább is Akane kevésbé fogja emészteni magát. Miután Jaken eltűnt az alagútból, próbálkozások következtek. A fekete hajú kunoichi árnyék technikája és az egyik ANBU Doton jutsuja meghozta a kívánt eredményt. Az ifjú Yamanaka inkább csak apróbb finomításokkal tudott hozzájárulni a kijutáshoz. Eltakarította, ami nagyon útban volt, ezzel még inkább járhatóvá téve az utat. Nagyjából tíz perc alatt jutottak ki a felszínre, de a szőke hajú genin azt kívánta, bárcsak maradtak volna inkább a föld alatt! A pusztítás mértékére nem találta szavakat, de még csak gondolatokat sem. Elszörnyedve meredt maga elé, ahogy végignézett az egykori Konohagakure no Sato helyén.
Tekintete megakadt a törmelék alól részben kilátszódó holttesten. Hosszú fehér haja és vörös-szürkés öltözete azonnal elárulta, kicsoda ő. Kezét szája elé kapta, ahogy megpróbálta kitörni készülő sikolyát és könnyeit lenyelni. Részben sikerült, hang ugyan nem jött ki a torkán, arcán végigvándorolt egy könnycsepp, csíkot húzva maga után. Órákkal ezelőtt még vidáman rákacsintott a Yamanaka lányra. Most pedig élettelenül hevert a földön, jobb karja hiányzott. Sérüléseiből ítélve nem a romok alá szorult, hanem küzdött valaki vagy valami ellen.
Az ANBU-ról ugyan továbbra sem derült ki, a Yamanaka klánhoz tartozik-e, viszont a kommunikációs állomás néma maradt. Hiába próbálkoztak kapcsolatban lépni Inochivel, semmi sem történt.
*Anya, Apa!* Gondolatai kétségbeesetten cikáztak elméjében, a legrosszabbtól tartva. Bár Konan feltűnése előtt már elkezdték az óvóhelyre vinni az embereket, családja valószínű szembeszállt az érkező fenyegetéssel, nem maradtak tétlenek.
*Meg kell tudnom, mi történt velük!* Ahogy erre gondolt, észrevette, hogy a törmelékek alól a falu vezetése mászott elő. Közben az apró, kék chakrafoltokat, majd a csigákat is észrevette, vagyis elég hamar összerakta, a Godaime Hokage, Tsunade-sama hozzálátott legendás gyógyító technikájához.
- Mégis mi történt itt? - bukott ki belőle a kérdés.
Egyre inkább hitte, a szokatlan földrengésnek és rázkódásnak köze lehetett a pusztításhoz. Konkrét kapcsolatot azonban egyelőre nem sikerült találnia a kettő között. Ahogy haladtak előre, a vezetőség felé, kezdte az egészet egy rossz álomnak gondolni.
*Mindjárt felébredek, elmegyek reggelizni és indulok a Hokage beiktatási ceremóniájára. Semmi sem fog történni, főleg ilyen szörnyűségek. Vajon honnan találtam ki ekkora őrültséget álmomban?* Pörögtek a gondolatai, azonban az ébredést mindhiába várta. Bizony, a kegyetlen valósággal szembe kellett néznie. A Legendás Sanninok egyike, Jiraiya-san meghalt, Konoha elpusztult és gyakorlatilag semmit nem tudott szerettei hollétéről. Inoichi-sama elnémulása még inkább aggodalomra adott okot.
- Akane-sensei, jól vagy? - fordult hirtelen a Nara kunoichi felé, akin fölfedezett néhány furcsa változást. Mintha alkohol hatása alatt állt volna. Idősebb unokatestvéreit néha rajta kapta ittas állapotban, amikor egy-egy sikeresen elvégzett küldetés után elmentek ünnepelni. Ha esetleg bármiben a segítségére lehet a medikusnak, azt megteszi.

Mire a vezetőséghez értek, a Rokudaime Hokage, Hatake Kakashi már eltűnt és Jakent sem találták. Tsunade a gyógyító technikáját alkalmazta, külseje döbbenetesen megváltozott, mintha évtizedeket öregedett volna. Inako szerencsére nem aggódott, Ino sokat mesélt a Sannin gyógyító képességeiről. Nara Shikaku vette át az irányítást, ezért - bár kissé félve -, a Yamanaka hozzá fordult segítségért és némi információért.
- Shikaku-taichou - hajolt meg a férfi előtt. - Mi történt a faluval?
Legelőször erre szeretett volna választ kapni, mert szinte rágta belülről a tudatlanság. Közben némi bátorságot gyűjtve folytatta tovább.
- Biztosan tud róla, jártam Konan elméjében, miután elkapták. Annyit elárult, hogy Yakushi Kabuto irányítja Peint. Mire odáig jutottunk a beszélgetésben, hogy elárulja, mi Pein gyenge pontja, túlságosan leromlott az állapota, vissza kellett térnem a saját testembe. A legutóbbi információ szerint, amit Inoichi-sama közölt velem, el kellett volna juttatnunk Konan holttestét a Kihallgató Épületbe. Ebből végül nem lett semmi emiatt - mutatott körbe a kráterben.
Akanét és a két ANBU tagot elküldték, valószínűleg tartott még valahol a harc, azonban a szőke hajú genint maguk mellett tartották.
*Ez nem igazság! Tudnék harcolni, idáig is eljutottam.* Fortyogott magában a kék szemű kunoichi.
- Biztos nem tudok valamiben segíteni? Akármiben? - próbálta megpuhítani a vezetőséget, hátha mégsem kell tétlenül várnia.

**Nashimaru Miuru** Hétf. Aug. 17 2020, 04:40

Éreztem, ahogy testemet nem hagyta még el az erő annak ellenére se, hogy egyre nehezebbé és nehezebbé vált a légzés. A merő dac vitt előre, nem az élni akarás. A dac és a gyűlölet, mely elegendő erőt adott, hogy ilyen kilátástalan helyzetben is előre lökjem magamat a haladás irányába, ahelyett, hogy kétségbeesetten várnám az elkerülhetetlent. Talán voltak olyan problémáim, melyeket nem igazán fedeztem fel. Ha tört is el valamim, zúzódott is valamim, én nekem nem tűnt fel. Egyszerűen az adrenalin löket, csak vitt tovább és nem hagyott leülepedni. Bár nehézkesen, de sikerült körmeimbe vezetni chakrám, mely kissé furcsa módja volt az improvizációnak, de mivel nem jutott jobb megoldás az eszembe, így nem volt más opcióm. Az első kaparás után kiderült, hogy borzalmas lesz az egész, ahogy el fog múlni az adrenalin löket. Érzem a körmöm alá furakodó apró törmelékdarabokat és a kemény föld okozta ellenállást, ahogy megfeszül a körmöm. Bár nehézkes volt az előrehaladás, mint kiderült nem kellett túlságosan sokat ásnom. Rövid időn belül megtörik a fal és hunyorognom kell a hirtelen támadt fénytől, mely betört az aprócska folton, mi bevilágította a „lyukamat”. Érzem, ahogy a betörő (valamivel) frissebb kevésbé por tartalmú szél nyomán tüdőm levegőért kapkod, bár ennek nyomán kisebb köhögési hullám tör rám, mely során némiképp örülök, hogy nem indult meg fölöttem az omláshullám. Ahogy egyre jobban tágítom és tágítom a szabadság felé vezető átjárót, úgy leszek egyre türelmetlenebb és türelmetlenebb, majd végül jó szerével kipaszírozom magam a lyukból. Nagy eséllyel ekkor még sosem örültem annak, hogy lapos vagyok, mint egy deszka, hisz nem hiszem, hogy megkönnyítette volna a dolgom azoknak a rohadt dinnyéknek a kijuttatása a szűk járatból. Nagy eséllyel portól koszos és sérülésektől tarkított szakadt ruhával pördülök ki a felszínre, ahol lihegve szívom be a levegőt portól nehéz tüdőmbe és köpködve próbálok megszabadulni minél több számba jutott portól. Jelen pillanatban biztos vagyok benne, hogy bárki torkát kitekertem volna azok közül, akik nem adtak volna nekem valami vizet, de szerencsére, eddig nem igazán érdekelt senkit se az, hogy hogyan is vagyok, úgy azt hiszem, hogy ezúttal mindenki szerencsés lesz. A környezettemmel nem foglalkozva, ha végre sikerül megnyugtatnom magam és kifújni a káros anyagokat a tüdőmből, úgy megpróbálom kiszenvedni az esetleges lyukba maradt felszereléseimet, amiket esetleg még meg tudok menteni. Hogy aggódtam, hogy valaki hátba kap? Egyáltalán nem. Ha volt is ellenség, az nagy eséllyel hasonlóan járt, mint mi. A rombolás elindítóján kívül, pedig nem hiszem, hogy olyan sok személy maradt volna jelenleg a környezetembe, aki miatt aggódnom kéne. Ha pedig amaz jelenleg a környékemen császkál és nem merítette ki eléggé az egyik mértékű technika használata, akkor úgy se számítana, hogy figyelek-e vagy sem. Szinte biztos voltam vele, hogy ezt a körös szemű k*csög csinálta és az eddig érzett undorom és utálatom egypillanat alatt szertefoszlott és csak az undok közöny maradt hátra. Úgy ítélem, hogy túl erős az ellenfél, aki az utamat állta, így jobb lelépni a francba. Ha túl erős az ellenfeled, akkor húzd meg magad valahol, hogy megerősödve, visszatérve elkend a szájját. Ez a Nashimaruk nem hivatalos jelmondata és tartom is magam ehhez a szennyhez magam. Persze külső szemmel furcsa lehet meglepő nyugodtságom, mellyel a helyzetemet mérem fel, tekintve a falu állapotát és azt, hogy kis híján meghaltam, de alapjáraton kábé erre számítottam, mikor láttuk felénk jönni azt a lökéshullámot, bár álmaimba se hittem volna, hogy egészen a kapukig elér a nyomás. De hát… így jártunk. Nagy eséllyel több százan, ha nem ezren haltak meg, a civilek nem kevés hányadával, mely tökéletesen megmutatja a Konohaiak alkalmatlanságát bármiféle feladat elvégzésére. Ez más alkalommal talán még szórakoztatna is, sőt talán beindítaná a fantáziámat a sok romok alá szoruló haldokló személy is, kik velem ellentétben nem tudnak kimászni egyedül. De valahogy, most nem voltam abba a hangulatomba. Amennyiben sikerül visszaszereznem övtáskámat és kardjaimat (amennyire épen csak tudom), úgy megigazítva ruhám úgy, ahogy, kicsit leporolva magam zsörtölődve elindulok a fal felé nem figyelve senkire és semmire. Ha esetleg menet közben a Hina nevű kis aljadék leszólítana, undorodva fordulok felé, de meglepő módon a hozzám nem szokott udvariassággal ezúttal nem akarom kardélre hányni.
- Pont jókor. – mondom furcsa hangon, melyről nem igazán tudhatja megállapítani, hogy szarkasztikus-e vagy sem - Így legalább megkönnyíted a dolgom. Leléptem a f*szba. Nem ez volt a feladatunk, így csessze meg magát, aki számon akar kérni. Ha esetleg összefutnál a szakaszvezetővel add át neki, hogy dugja fel magának a küldetését.
Majd ezek után elfordulva tőle egyszerűen megpróbálom elhagyni a falut a lehető legbiztonságosabb úton. Természetesen bár figyelek hová lépek közben, ez leginkább csak az éles, veszélyes felületekre vonatkozik, a sérültek, haldoklók, halottak állapota egyáltalán nem érdekel és nyugodt szívvel rájuk lépek, ha úgy kényelmesebb a haladásom előre. Itt az ideje, hogy elhagyjam ezt a tetves falut, a tetves embereivel és nyűg bajaival. Eddig úgyis csak felcsesztek.

// Miuru megpróbálja elhagyni a falut és visszatérni Kemuriba a legrövidebb úton. Ez természetesen csak IC terv, nem useri kérés a kiírásra Very Happy

//

**Yamato** Hétf. Aug. 17 2020, 09:23

//Jiraiya- Feltámasztott Istenek//

Nem tudom, hogy meddig voltam kiütve, de erre a kérdésre is gyorsan megkapta m a választ. Éreztem, hogy valami történt fenn, ehhez még a föld chakrám sem kellett. Szerencsére a velünk lévő ANBU gyorsan reagált a történtekre és egy teknős páncélja alatt találtuk magunkat. Egy kicsit össze kellett szednem magam, ugyanis éreztem, hogy szédülök, de ez volt a kisebbik baj. Mintha egy kezdődő fejfájás is kezdett volna kialakulni. Na nem a fejemben, hanem a világban. Éreztem, hogy valami közeledik, valami ami talán a fenn történteknél is rosszabb. A kunoichi, aki velünk volt keresztbe fonta a karját, miközben a maszkos alakunk a falra tette a kezét és pecsétet formált. Amíg ők ezzel voltak elfoglalva a fejfájás megérkezett. Furcsa fehér figura lépett elő a barlang falából, hóna alatt egy polip csáppal. Védelmi helyzetet vettünk fel, de akkor érdekes dolgot tett. Körbenézett, majd beszélni kezdett és feltett egy érdekes kérdést. Sosem gondolkodtam a válaszon, hiszen sosem kellett ilyenről beszélgetni.
- Dugj fel valamit magadnak és nyomd ki.
Nyögtem ki gondolkodás nélkül, miközben nyúltam az övtáskámhoz, hogy vegyem elő az 5 érzék zürvavara pecsétjeimért és nem várva választ felé hajítom a pecsétet. Van egy olyan érzésem, hogy az a csáp fontos valamihez és nem kéne hagyni, hogy elvigye magával.

**Nashimaru Hina** Hétf. Aug. 17 2020, 15:59

//Jiraiya- Feltámasztott istenek//
Pusztítás, holtestek, por, törmelék. Végignézve az egészen a belül gomolygó érzés egyre erőteljesebbé vált. Megcsináltam, nem hullottam a földre, büszke voltam magamra, és éreztem az erőt, mely egy gátlástalan kacajban tört ki. Tüdőm, izomzatom még nem állt készen az effajta hirtelen mozdulatokra, így azzal a lendülettel rogytam össze. A porba, azok közé, akik gyengék voltak. Vékony kötélen táncoltam még csak, hajszálon múlt az életem, és tudtam, az út elején járok csak. Az esés okozta fájdalom továbbra is érezhető nyomokat hagyott. Az adrenalin mennyisége minimálisan lecsökkent szervezetemben, - a szenvedés látványa okozta öröm ellenére-, így a nevetés hamar egy kínnal teli nyüszítésbe fordult át. A következő pillanatban a csöndet már csak feltápászkodásom törte meg.
Ott álltam, és a túlélők ellenére mégis úgy éreztem egyedül vagyok. Ezt a magányosságot egyetlen egy alak szakította csak meg. Kosz lepte el, de kisugárzása nem sokat változott, és ugyanúgy távolságot tartottam tőle. Miuru jelent meg. Nem érdekelt, hogy túlélte, nem érdekelt semmi vele kapcsolatban, csak az, hogy hagyjon békén egyelőre. Nem szóltam hozzá, legfeljebb tekintetét igyekeztem elkapni röpke másodpercekre, de semmi több. Amint tovább haladt, én is így tettem.
Azokkal a léptekkel valami véget ért, valami lezárult. Lassan el kellett engednem a megtörténteket, de még élvezni akartam a pillanatot. Minden porcikám a fájdalom, kimerültség ellenére ott akart maradni a káoszban örökké. A káosz megnyugtatott, mintha elértem volna valamit azzal, hogy a zűrzavarban is két lábon állok. Mintha én alkottam volna azt az egészet, amit láttam, és ha még ez nem is volt így, az érzés olyan volt, ha hamisan is, de olyan.
Tovább sétáltam, fekete poros tincseim kócosan kúsztak tiszta vöröslő íriszeim elé. Csak sétáltam, úgy ahogy más az erdőben szokott. Majd az elém tárulkozó látványban valami átkattant számomra. A haldoklókra, a lábadozókra tekintve csak szánalmat éreztem, nem akartam megölni őket, ahhoz túl gyengének tűntek… még a tőlem való halálra se méltónak, az életre mégis. Nem azért, hogy erősebbé váljanak, hanem hogy én váljak erősebbé általuk. ~Nem én tettem ezt, hanem más… én csak túléltem, de ha többen élték volna túl, ha többen élnék túl, akkor a támadó ereje kisebb volna, és ha én mentem meg a másikat, akkor azáltal én tűnök erősebbnek, nem?~ Talán csak a gyermeki hang próbált meg így irányítani, de akkor mégis úgy tűnt, hogy a másokon való segítség most csak önző célt szolgál, és mellékterméke az, hogy más könnyebben marad életben.
Sétáltam, új céllal, tőlem látszólag nem megszokottal, de valójában mégis önzővel. Elkezdtem túlélőket keresni, annak ellenére, hogy nincs erre való technikám. És mégis… megpróbáltam kutatni úgy, ahogy ott voltam, abban az állapotban...de nem másokért, hanem magamért. Meg akartam mutatni, hogy képes vagyok még tenni, képes vagyok cselekedni. Az erőt most nem a még több pusztítás táplálta volna, hanem kivételesen a gyógyítás. Egy haldokló virágra mérget önteni nem nagy tudomány, de azt feléleszteni igen.

**Hamacho Yoshitaro** Hétf. Aug. 17 2020, 21:03

// Fórumkaland - Feltámasztott Istenek //

Hogy mi is az a Természeti Energia...? Nagyon sokat töprengett rajta az utóbbi időben. A különleges edzése során mélyebb betekintést kapott a világukba, a természetbe, az Erőbe, mely ott mozog a háttérben. Észrevétlenül. Sokan még a szóval sincsenek tisztában, pedig egy olyan dologról beszélünk, ami mindennapos, ott van mindenhol és mégis...úgy töltjük el életünket, hogy fogalmunk sem volt erről a csodálatos dologról. Csodálatos, bizony. Bármikor, amikor ideje engedi és épp mozdulatlan állapotban van - egy utazó karaván szekéren ücsörög, pihenteti magát a napon vagy csak szimplán a birtokon van és meditál egyet - előveszi ezt az erőt. Forgatja az ujjai körül, mintha apró halak játszadoznának egy csermelyben s élvezi a látványt. A látványt és azt a felülmúlhatatlan érzést, amit ilyenkor tapasztal: a forró levegőt, a napsütést, a szavanna egét és pusztáját, a tücskök éjjel-nappali ciripelését, de leginkább...a szabadságot. Nem a hatalomért forgatja a természet eme erejét, nem vágyik ő a nyers erőre, hanem mert megadja neki azt a szabadságot, amire lelke mindig is sóvárgott s úgy érzi, ezáltal valami nagyobbnak a része. Valami többnek, valami... jónak.

S pont ezért fog mindent bevetni, hogy megvédje a Természet Rendjét.

A Felhő Falusi férfi megvakító támadása Remete formájában olyan tökéletesre sikeredett, hogy még a legsötétebb éjszakában is bevilágíthatott volna egy óriási területet. Természetesen tudta jól, hogy nem lesz ideje sokáig csodálni erejének többrétű hasznosságát, munkához kell látni. A cél maguk lebegett - igazából álltak-, így nem volt minden gondolni. A vakítás adta előnyöket kihasználva váratlan sebességnövekedéssel a két célpont mögé került, szájából eleresztette a családi pengét és jó erősen rámarkolt. Ami Chakra-t csak ki tudott passzírozni magából, azt a kardjába áramoltatta és határozott vízszintes vágást ejtett.

A penge gyönyörűen szelte át a levegőt, mintha nem is lenne ellenállása. A megnövekedett kard éle vészesen közeledett a Második Tsuchikage derekához s közben Yoshitaro attól tartott, nem fog sikerülni a csapás. Fogait összeszorította és nagyobb erőre biztatta felduzzadt izmait a sikeresség véget. A csapás tökéletesen talált és egy pillanat alatt már csak két részletben lehetett felismerni a Mu-t, melyből hősünk döbbenetére nem vér vagy bármi nemű nedves anyag folyt volna ki, hanem elszürkült, darabos papírlapok sokasága.

~Mi a fenéből állnak ezek..?~ lepődött meg a narancssárga hajú férfi, de itt nem állhatott meg a támadás.

Fél szemével észrevette, hogy társa, Naka Jutsu-ja úgyszintén közeledik a vörös hajú férfihoz így nem volt rest, a suhintás adta erő tovább vitte kezét, egyenes a második célpontra. A találatok biztosnak kellett lennie, ráadásul oldalba támadják őt két helyről! A végeredmény nem az volt, amire vártak...

A köpenyes alak előre emelte a két kezét -egyiket Yoshitaro, másikat Naka technikája irányába-, s valami váratlan dolog történt. A támadásokból ellenfelük teljesen kiszívta a Chakra-t, mintha csak elpárolgott volna egy forró napon egy vízcsepp. A maszkos Kunoichi-nek a Shuriken-jei továbbhaladtak és érdekes módon Yoshitaro Chakra pengéjének egy része is egyben maradva haladt tovább és állt bele a férfi oldalába, de valamibe...megakadt? A köpenye alól mozgolódás látszott és váratlanul gépies karok pattantok elő, ráadásul nem is egy! A karokba vagy beleálltak a támadásik vagy meg tudták ragadni a pengéket - a lényeg, hogy hatástalan volt.

~Mi ez a dolog!? Ember volt egyáltalán?~ hökköl hátra.

Az elnyúlt arcú, Akatsuki-s férfi mély levegőt vesz majd jól hallhatóan elmond egy technika nevét.

-Shinra Tensei!- hangzott a támadás.

A karokból a fegyverek kipattantak és környezetében minden létező dolog elkezdett vészes gyorsasággal eltolódni mintha csak Isten hüvelykujja újra lecsapott volna... a kumogakurei Jounin-nak pedig elég volt egy pillanat, hogy felismerje a technikát. Ez volt az, amivel elpusztították a Levelek Közt Rejtőző Falut, erről nincs kétsége.

Pont emiatt is kénytelen pozíciót váltani, mert még véletlenül sem lenne kellemes ha épp egy nagyobb kő kapná arcon, miközben az ellenség kissé átrendezi a harcteret maga körül.

Ha sikerülne, megpróbálná még a kardját valahogy a levegőben elkapni, illetve visszaszerezni és visszahelyezni a hátán lévő tokjába.

Egy gyors Fürge Test Technikával az ANBU maszkos leányzó mellett terem s a lendületből adódóan csak némi farolással tudja megállítani magát, majd a nagy porviharra néz, amit az ellenfél technikája mellékesen okozott.

-Szép munka volt, Yoshi.- hallja meg társát és esküdni mert volna, hogy az álarc alatt elmosolyodik.

A dicséret bár határozottan jól esik neki, valamiért mégsem tudja teljesen magáévá tenni a kedves szavakat: pedig tehetné, hisz ritkán hallhatta régi partnerétől az eféle hajbókolásokat. Ennek ellenére alig hallhatóan, de morog...

-Grrr...Nem voltam elég…gyorrrs.- s egy halk, vadmacskás morgás hagyja el a száját.

Tekintetét folyamatosan a porfelhőre szegezi, mely a látást ugyan akadályozza, a napsugarai által láthatóvá válik lassan az ismerős alak.

~Lehet mégsem Mu-val kellett volna kezdenem...~ dühöng egy sort magában a férfi.

A semmiből egy váratlan Katon technika száguld el mellettük, melyek egyértelműen a vörös hajú Akatsuki-s felé száguldva becsapódtak. A tűztechnika megjelenésére nem döbbenne meg, ám mivel Naka mellette áll csak így kérdően hátra fordul és ekkor pillantja meg a kis csapatot: Jaken-t és Zauki-t, s nem sokra rá maga Ogawa is megérkezik.

Visszanéz a vélhetőleg robbanás irányában, de az valamiért nem következett. Pár másodperc és leesik a tantusz, hogy az ellenfél vélhetőleg újra elnyelte valahogy azt a pusztító láng technikát, amit Jaken...Jaken...?

A fejében felugró név hallatán vadállatias testtartása alább hagy, majd hirtelen odaugrik Jaken mellé, ezen állapot robosztusos teste fölé emelkedik és mélyen a szemébe néz. Nem egy vadász néz le rá, hanem Hamacho Yoshitaro, Kumogakure egy Jounin-ja. Próbál szavakat formálni, melyek nehezen akarják elhagyni ajkait. Fél a kegyetlen igazságtól, de muszáj megkérdeznie.

-Jaken-san…Kérlek…Akane-san...- kezd bele. -…életben van? Túlélte...a robbanást?- nézne le rá bánatos tekintettel.

Nem igazán fogta fel Jaken válaszát, valahol egy hatalmas sziklakupac esett le a szívéről, mikor meghallotta, Akane életben van...legalábbis a robbanást túlélte. Teste elernyed egy pillanatra, majd újra megfeszül. Megkönnyebbült.

-Köszönöm…Most márrrr…ide tudok figyelni.- biccent felé, majd újra az ellenségre szegezi tekintetét.

-Mondtam, hogy felesleges aggódnod…- hallja meg az apró megjegyzést a feje búbján pihenő nagymacska prémtől, aki eddig nyugodtan fókuszált.

Amíg a többiek között megy a gyors információ átadás, Yoshitaro felfigyel a szőke hajú Shinobi megjegyzésére.

-Felvágos...- morogta az orra alatt, majd az ellenfél irányába tekint.

A fickó teljesen sértetlen, mindkét karját leereszti és csak a szükség által összeverbuvált csapatot nézi. Hallja a többiek tanácskozását, ám ő ezalatt gondolataimba merül...

~Képes minden Ninjutsu-t elszívni, rosszabb esetben pedig magába olvasztani azt, tehát erősödhet tőle; a karok alapján úgy tűnik valami robot teste van, ami ki tudja milyen veszélyeket tartogat még; van egy mindent elsöprő technikája, mert bármit és bárkit elsodor maga körül...Isteni Ujjnyomás, jobb lenne ez a név neki...és még ki tudja, mit tartogathat a tarsolyában. Nincs semmi, ami így megmaradna a körny...~ s ekkor belehasít a felismerés. ~ A Senjutsu Chakra-t a kardomból...Nem tudta elszívni. De...miért?~ húzza össze gondolkodóan a szemét, melyek szemhéjai rövidesen kipattannak.~ Hát persze! Nem érti! Nem ismeri! A Szellem is megmondta, ez más, mint a sima Chakra - több, erősebb, jobb. Ez az ismeretlen tényező az, amivel nem tud mit kezdeni. Mintha...Mintha azért tanultam volna meg a Természet Útját járni, hogy itt helyt tudjak állni. Tényleg ez lenne a Sors akarata?~ gondolja magában, ahogy a por szépen lassan elül.

A vörös hajú, sovány férfi ugyan úgy mozdulatlanul és semmitmondó tekintettel bámul rájuk. Egy métert sem mozgott, ezt észrevette már Yoshitaro is, de mit lehetne mondani: egy elismerten veszélyes Shinobi-val állnak szembe, aki hírnevét nem holmi tolvajlással és szimpla gyilkossággal szerezte. Az Akatsuki egykori Vezére. Ő most az ellenfelük. Cselekedni kell.

-Ha fedeztek kicsit, megpróbálhatom lepecsételni a múmia csáv… Múmia… SZENT ÉG, EZ A NIDAIME TSUCHIKAGE?!- kerekedik el a szőke hajú Shinobi szeme.

-Nincs sok időnkrrr...-szól a többieknek.- Hamarrrosan támadni fog…- s vesz egy mély levegőt. -Zauki-san, Ogawa-san…- vet rájuk egy pillantást. – Prrróbáljátok elzárni vagy teljességgel elpusztítani Mu-t. Esélyt se adjatok neki, hogy újrrra összeálljon a teste! Amint vele megvagytok, forrrrdulhattok is a főfogásrrrah. - adja ki a parancsokat. -Nak…Aikan…- szólítja a számára „hivatalos” nevén a maszkos leányzót.- Szedd ki belőle valahogy azt a…Shinrrrra Tensei technikát. Ha képes egy falut is elpusztítani vele, kötve hiszem hogy azon az errrrőtéren bármi is áthatolna, de…minden technikának van egy lehűlési ideje. Ha fel tudod úgy tartani és kikényszerrrríteni belőle, csak egy pár másodpercre van szükségem s akkor vélhetőleg be tudom fejezni a küzdelmet.- mondja határozottan, bár tudja, nagy optimizmusra vall ezt kijelenteni.

Yoshitaro a konohai Shinobi-ra tekint.

-Jaken-san…Amit a kishölgy mond.. - s itt hosszú karmú ujjaival rámutat Naka-ra.- ...elfogadható tervnek tűnik, de ismerlek annyira, hogy tudjam, nem fogsz a hátsódon ülni. Vigyázz hát a mi hátsónkrrrra és ha úgy látod be tudsz segíteni, akkor ne fogd vissza magad.- vicsorít rá, ezúttal fenevad módjára.

A narancssárga hajú Jounin egy rövid időre a háttérben maradna, mivel egy jóval nagyobb és grandiózusabb technika kombinációra készülne. Bal karjába folyamatosan Villám Elemű, míg a másikban pedig Szél Elemű Chakra-t áramoltatna. Jelen álláspont szerint az ellenfelüknek megvan minden olyan képessége, hogy ha ne is egyből végezzen mindannyiukkal, de addig elhúzhatja a harcot, hogy Yoshitaro nem lesz képes tovább fenntartani a Remete formáját, illetve a többi társa is kifogy a Chakra-ból. Ezt a küzdelmet minél hamarább be kell fejezni, mert hosszú távon, semmi esélyük nincs ez ellen a szörnyeteg ellen.

[A. verzió]

A háttérben marad és összesűrűsíti az erejét a jobb öklében. Jelenlegi terve, hogy hogy kombinálja a Fuuton: Taifuu Genkotsu no Jutsu // Szél Stílus: Tájfun Ököl tíz-szeres szintjét (maximális hatás), illetve annak továbbfejlesztett változatával, a Fuuton: Katsu no Taifuuhitan // Szél Stílus: Hasító Tájfun Csapás technikával. Ezeket aztán tovább növeli a Természeti Energiákkal, túltölti őket -Senpou Technikát készít- és várna a megfelelő pillanatra. Ha a sima Chakra-t el is szívja, az előbbiek alapján egy közvetlen találat a Taijutsu-Ninjutsu kombónak sikerrel kéne járnia - elméletileg.

Bal kezében az előbb említett Villám Chakra-t biztonságból folyamatosan forgatná és ha egy olyan támadás éri, amit úgy ítél ki tudna védeni, alkalmazná a Purazuma Booru // Plazmagömb technikát.

Ha fel tudta tölteni az öklét a megfelelő pusztító erőkkel, csak az alkalomra várna. Amint látja, hogy az ellenfél létrehozta a nevezetes Shinra Tensei technikát, nem habozna, egy természeti energiákkal felerősített, egy Senpou: Shunshin no Jutsu-val rövidítené meg a köztük lévő távolságot drasztikus ütemben. Ha szükséges, akár többször is használná ezt a távolságcsökkentő technikát. Amint elérte a megfelelő közelséget egy felülről lefelé indított csapást mérne rá - véletlenül sem akarná "elütni" a harcmezőről egy vízszintes csapással, mert attól tartana, hogy a köztük megnövekedett távolság miatt egy jóval pusztítóbb, és nagy területet lefedő technikával támadna. Volt már rá példa, így nem alaptalan a férfi félelme.

Természetesen ennek a verziónak az a feltétel, hogy a többiek képesek lesznek feltartani, illetve kiszedni az ellenfél védőmező szerű Jutsu-ját...

[B. verzió]

Abban az esetben, ha az ellenfél nem hagy időt számára összeszedni erejét, úgy futás közbe kell kitalálni valamit. Próbál figyelni a többiek támadására és úgy helyezkedni, hogy a csapatot és az ellenfelet egyaránt lássa - mind ellentámadás, mind valaki megsegítésére. Az egyetlen jól alkalmazható ötlet egyik régi technikája lenne, a Raiton: Kusshou Sakeru // Villám Stílus: Hasító Mennydörgés, amit az előző verzió sikertelensége miatt ezt kénytelen túlnyomó részt feltölteni Természeti Energiákkal - tehát egy másik Senpou technikát hozna létre azzal a szándékkal, hogy megnövelje a technika átütő erejét és 10 méteres távolságát. Remélhetőleg érzékelni tudja, hogy milyen közel szükséges menni ellenfeléhez, hogy a technika tökéletesen létrejöjjön...

Gyorsan elvégezné a szükséges kézpecséteket és a hátán lévő kardjához nyúlva előrántaná - ha útközben mégsem találná meg Családi Katana-ját, úgy egy Kunai-t alkalmazna - feltöltené természeti energiákkal a Hien stílussal (Hien: Goudai Isshin no Iki // Száguldó fecske: Megszelídített elemek útja) és azzal próbálná meg az ellenfelet egy váratlan pillanatban megrohamozni, remélve az előre csörtető hasítás képes lesz ketté szelni ellenfelét.

Mindkét esetben ha veszélyben van, a megszokott Raiton: Shunshin no Jutsu // Villám Stílus: Fürge Test Technikát alkalmazná a támadások kikerülésére, továbbá társai védelmére sietne.

Használt technikák:

**Hyuuga Shakaku** Hétf. Aug. 17 2020, 22:57

Jiraiya
Feltámasztott Istenek

Rengeteg kérdés cikázik tudatában igencsak széles témaskálát lefedve, azonban ezen kérdések közül mégis a leghangsúlyosabbak között szerepel a Hogyan? és a Miért?. Hogyan képes Yoshitaro efféle energiák kifejtésére, erők felszabadítására, és egész pontosan mi is ez a chakra és miben tér el összetétele és minősége az általa is ismerttől. Persze nem elsődleges célja bajtársának mélyreható megfigyelése, de kunoichi, így hivatásából kifolyólag ez egyfelől ártalom, másfelől pedig kötelező és elvárt magatartás.

~ Kumogakure Fenevada. ~

Mi másnak is lehetne hívni? A gyorsasága, a kimért és kiszámított vadsága és a külseje is egy olyan csúcsragadozóé, amely ellenségeire, áldozataira tudatosan vadászik és csap le. Jelen formájában inkább bestia, mint ember, ami szinte azt sugallja, ami mindannyiukra elmondható. Igaz, mindannyian tagadják, még ha passzívan is – mind szép öltözéket öltenek, szép szavakat és titulusokat használnak, művészettel veszik magukat körbe, legyen az tánc, zene, festészet, kertészet és kulináris csodák. Ezzel szemben azonban mind bestiák a lelkük mélyén: finom élekre vasalt posztó helyett elejtett vadak prémeit hordhatnák, ellenségeik csontjait fűzhetnék lánccá, moroghatnának és höröghetnének beszéd helyett, ellenségeik leigázása nyomán rajzokat hagyhatnának barlangok falán. Talán még őszintébb is lenne mindez.

Yoshitaro ereje fénylő szupernova több millió csillag között – ereje tagadhatatlan, gyorsasága egyenesen felülmúlhatatlannak tűnik. Bajtársára talán most tekint először igazi veszélyforrásként - ennél valósabb és őszintébb bókot elképzelni sem tudna. Az pedig, hogy Yoshitaro ezáltal inkább hasonlít arra a fenevadra, mint ami a legtöbb shinobiban lakozik, csupán eltörpülni látszó, egyenesen költői jelleggel bíró körülmény.

~ Ha viszont a testem gyorsaságát és a Byakuganom reakcióidejével kapcsolatos edzést akarok majd, akkor már teljes bizonyossággal tudom, hogy kihez fogok fordulni. ~

Ellenségeik megfigyelésével kapcsolatosan feltárt információk ezzel szemben kevésbé filozofikusak. Tekintetével passzívan kívánja megfigyelni a Tábornokot – a korábbiak folytatásaként –, elvégre a továbbiakban is el szeretné kerülni az idegrendszerének megerőszakolását. Mind Yoshitaro, mind pedig a saját támadásából eltűnik az alapchakra azzal, hogy Yoshitaro kardtámadásába fektetett különleges chakrája megmarad – az anyagot azonban nem szívja el, így tehát nem teljes, anyagra nem kiterjedő támadás semlegesítésről van szó. Nem semlegesítésről és dematerializálásról, hanem inkább elszívásról.

~ Energia ugyanis nem vész csak úgy el, a chakra nem tűnik csak úgy el. Mennie kell valahova. ~

Amennyiben ez a művelet egy technika része, alapchakrájuknak megsemmisülése egy chakraművelet eredménye, akkor annak a bizonyos chakraműveletnek is kell, hogy legyen kivitelezési nyoma, kivitelezési jele. Technika, chakrakivitelezés és chakrahasználat nem jön létre a semmiből, ahhoz szándék és chakrairányítás szükséges. Tekintettel arra, hogy az általa szél elemű chakrával felruházott shurikenek vonatkozásában a szél elemű chakrabehatás is a célpont elérését megelőzően szűnt meg, így ezen alapchakrát negáló műveletnek kiterjesztett chakrafomával is rendelkeznie kell.

Ezt a Byakugannal látnia kell, illetve kellene, mely eshetőség alapján viszont felmerül a kérdés, hogy a negált alapchakra hova távozik, mivé lesz – tekintetével erre mindenképpen a választ keresné. A saját chakrahálózatát táplálja vele? Ez roppantmód problémás lenne.

Arra is a választ keresné, hogy Yoshitaro által használt speciális chakra negálása, vagy elszívása azért nem történik meg, mert az ellenséges technika chakrája nem képes reakcióba lépni Yoshitaro különleges alapú és színű chakrájával, vagy pedig azért nem, mert az ellenség ki sem terjeszti rá a saját chakráját. Az utóbbi kérdésének megválaszolása még a saját feltételezése alapján is a Byakuganja képességeinek határán túlra nyúlhat, azonban Yoshitaro különleges chakrájának az idegen chakrával történő érintkezését, az érintkezés következtében felmerülő chakra-reakciót elemezni kívánná.

Azt is elemezni kívánná, hogy a Tábornok által használt technika, a Shinra Tensei milyen chakraelőkészülettel bír a kivitelezés előtt. A technikák kivitelezése a chakrahálózatra valamennyi esetben különböző előkészületet, chakrahalmozást és chakrairányítást igényel, még az egy ágazatba tartozó, egyenesen testvértechnikák esetében is ez a helyzet, igaz, ezen utóbbi esetben az eltérések akár kifejezetten aprók is lehetnek.

Mind az alapchakrát negáló technika, mind pedig a Shinra Tensei kivitelezését megelőzően árulkodó lehet a chakrairányítás, melynek beazonosítása következtében Ő maga a Byakuganjával előre láthatja a közvetlenül következő lépéseket – számolhat velük.

Azt is meg kívánja figyelni, hogy a technika jelenlegi kivitelezése során a Tábornok a talajon állt-e, és amennyiben igen, akkor a talpa alatti sík talajra kiterjedt-e a pusztító hatás? Okozott-e a technika ösztönszerű használatával a talpai alatt krátert?

- Szép munka volt, Yoshi. – Jegyezné meg maszkja mögül, mikor a kumogakurei mellé érne.

- Grrr...Nem voltam elég…gyors. – Ő a maga részéről nem hajlandó az efféle indokolatlan baromságokat érdemi válasszal illetni. Öregszik... – Jaken-san…Kérlek…Akane-san…életben..... – Nem tagadja, ahogyan az esetlegesen a jövőben írandó jelentésében sem fogja tagadni (már amennyiben megélik ezt a bizonytalan, jövőbeli eseményt), hogy a beszélgetés ezen részét taktikusan kizárja. Erre nem kíváncsi, köszöni szépen!

Halkan megjegyezendő ugyan, hogy ismeretlen számára ez az „Akane” név. Szokatlan, mert nem „Hana”, és ismeretlen, így tehát... ó, nem-nem-nem, ő ezt nagyon nem kívánja leelemezni, az emocionális önismeretnek nagyon nem híve.

Azt mindenesetre tudhatják, hogy bár ellenségeik chakrája kimagasló, fizikai attribútumaik alapján azonban nem leigázhatatlanok. Figyelmét a darabokra hullott, Shinra Tensei által eltaszított Fáslis Alakra irányítaná, hogy miként hatott, illetve hat a chakrájára és a különleges, idegen chakrára azon körülmény, hogy a Fáslis Alak teste már nem egy egészet alkot. Okoz ez az arányok eltolódásában bárminemű változást, vagy akár a chakraforrások – saját vagy idegen – vonatkozásában az aktivitásban, chakra elterjesztésében, aktivitásában bárminemű eltérést a korábbi állapothoz képest?

Figyelmét azonban meg kell osztania, majd át kell csoportosítania: a mellettük elhúzó tűztechnika nyomán (is) meg kívánja figyelni a Tábornokot – mely megfigyelési szándéka prioritást élvez –, meg kívánja figyelni, fel kívánja méni a Tábornok védekezését, reakcióit, chakrahasználatát. A korábbiakban használt széltechnika a manőverezést segítette elő, egyidejűleg a pengéket tette az átlagosnál jóval halálosabbá, azonban a széltechnikája, és Yoshitaro technikája is kontrollált, fókuszált kivitelezéssel nyert testet. Ezzel szemben egy tűztechnika jóval nagyobb kiterjedésű területet képes érinteni, főleg akkor, ha robbanással is párosul a technika kivitelezése. Jelen esetben is ez történik, azonban félig váratlan eredménnyel: egyfelől számíthatott azzal, hogy az elemi támadás chakráját az ellenségük ugyanúgy negálja, mint a korábbi támadásaikat, azonban a robbanás okozta környezeti behatás, fizikai károsodás szintén elmarad, vagy legalábbis érezhetően minimálisra redukálódik.

Képes ezek szerint kombináltan, vagy gyors egymásutánban használni a chakra semlegessé tételét és a Shinra Tensei technikát? Ellenségük feltételezett szintje mellett a válasz feltehetőleg az, hogy igen, az azonban ugyancsak felmerül a név nélküli, egyben igencsak veszélyes negáló technika esetében, hogy annak mekkora a hatósugara: korábbi támadásuk célirányos és bizonyos pontokba fókuszált támadás volt, ezzel szemben a tűz elemű ninjutsu területi technika – a chakrájukat semlegesítő ellenséges védekezés kiterjesztés szempontjából milyen különbségeket, illetve limitációkat valósít meg?

Tekintetével lényeges kérdésekre kíván választ kapni, illetve keresni és találni, amelyek leginkább a puszta túlélésüket segíthetnék elő.

~ Az első adandó alkalommal elküldjük Yoshit logopédushoz. Túlpödri az errrrrrreket, akár eg bagzó macska. Ez így nem állapot! ~

- Shinobi-san. – Nyúlna fölfele, hogy kényelmesen elérje a szőke hajú, kék szemű konohai shinobi sötét színű ruházatának ujját. - Ha Ön árnyékklón... a technika mindig érdekelt, mint speciális klóntechnika. És mint ilyen, mármint... mint különlegesebb a különlegesebbnél is a klóntechnikák között, van akármilyen módja annak, hogy a gazdatestével információátadás szempontjából kapcsolatba lépjen? – Kérdése irányított és szándékos. A nosztalgia tudatában kapargáló, kaparászó rágcsálóként cincog a háttérben. Háttérben, de nem elfelejtve, nem a figyelmén túl. Ott is volt egy aranyhajú ifjú, meg egy ezüsthajú alak, bár inkább fehér, és inkább hímnemű. Lényeges különbségek.

- Ha kipukkadok, akkor sajnos fogalmam sincs, hogy az emlékeim visszaszállnak-e az eredeti testbe. Alapvető esetben technikailag működne a dolog hiszen nem vagyunk nagyon messze Konohától… viszont az eredeti énem jelenleg bárhol lehet a világon, és sajnos úgy váltunk el, hogy nem tudtam pontosan hová fog kerülni… Ott van, ahol a Kilencfarkú Jinchuurikije is. Ez minden amit tudok. – A fiatal shinobi pásztázó tekintete a névtelen, jellemtelen maszk sötét szemnyílásaiba szegődve ütik őt szíven. Majd pedig megnyugtatják őt, hogy még semmi nincs veszve. - Azonban… Ha arra van szükség, akkor egy gondolatnál is gyorsabban mellette teremhetek, és átadhatok neki minden szükséges információt.

A maszkos lány arca pont olyannyira válik olvashatatlanná, mint az a személytelen porcelánmaszk, amit jelenleg visel. - Ez esetben viszont, Shinobi-san az én kifejezett kérésem és egyben javaslatom, hogy Ön addig maradjon távol a konfrontációtól, ameddig fizikailag ez lehetséges. Az Ön szerepe túlságosan fontos és lényeges.

Nem vak, ó, hogy is lenne az, a fiatal shinobi reakcióját, vagy legalábbis annak negatív jellegét testbeszédéből, de akár chakrájának feldúltságából is le tudja szűrni, készülve az esetlegesen elkövetkezendő konfliktusra:

- Azt azért mégsem várhatja el tőlem Kunoichi-chan, hogy itt üljek ölbe tett kézzel és azt figyeljem, hogy a világ egykor legerősebb, most feltámasztott shinobijaival küzdötök meg! Főképp úgy nem, hogy tudom, akár pont az a kevés amit én hozzáadhatok a harchoz lehet a különbség élet és halál között. Ha valaki azt mondja, hogy van valamilyen módszere, amivel le tudja pecsételni őket akkor talán, de addig nincs olyan opció, hogy ne szálljak be a küzdelembe!

A Tűz Akarata.

Különös, egyidejűleg egyben szórakoztató és bosszantó ezt a saját bőrén, irányába eszközölve tapasztalni, elszenvedni. Talán a tűz elem teszi, vagy nemzeti beprogramozás, de ez tényleg egy olyan kiszámíthatatlan fegyver tud lenni, ami olyan, akár egy érem: két oldala van.

- Jelenleg Ön a leggyorsabb, legegyszerűbb, egyben, sőt, ezek eredményeképpen a legjelentősebb és legértékesebb figura a táblán a mi oldalunkról. Ön, vagy legalábbis a gazdateste a központban, a középpontban van, mi pedig a világunk peremén. A mienkén biztosan – bökne fölfelé ugyanazzal a kezével, mellyel a jounin ruhaujját megragadta. - Elvégre, ha itt el is bukunk, márpedig láttuk, mi történt Konohával, így az esélyeink limitáltak, akkor az általunk feltárt információk továbbadása az eljövendő nemzedék védelmét szolgálja. Én a magam részéről díjazom akciókészségét, de pont ezen tényezőkre való tekintettel nem díjazom, így kénytelen vagyok a legnehezebb dolgot kérni Öntől egy ilyen helyzetben: megtartóztatást és kimértséget. Mert ha mi elbukunk... ha már mi nem vagyunk, akkor a gazdatestére hárul az a megtiszteltető teher, hogy igazságtételt vegyen értünk, mint az ostromban elesett bajtársaiért. – Átok, teher; ezeket aggasztja a fiatal konohagakurei shinobi nyakába, de tudja róla, hogy elbírja, mert őt is ugyanabból a Fából faragták, mint a többi levél-bajtársukat. - Nemzet, hovatartozás és nem nélkül. – Monológjának ülepedésére kevés, sőt szinte alig hagyna időt: ez egy olyan luxustermék, amivel egyszerűen nem rendelkeznek.

Most nem.

- Ha arra kerülne a sor, hogy már mind elestünk, és csak maga van életben ebben a különleges formában és megteheti: küldje innen messzire az ellenségünket, de úgy, hogy a gazdateste tudja a célpontot, az érkezésének helyszínét. Ha a ketté szelését túlélte a Fáslis Alak, a fuldoklást is túl fogja élni a Tábronok: Konoha szempontjából időt nyerhet, de minden más civil, ártatlan falu, de akár shinobi település szempontjából is könnyen meglehet, hogy egy végzetes átkot szabadít rájuk. Az ártatlanok vére pedig mindig egy átkos dolog. Ha viszont ezt a terhet is el tudja viselni, akkor se küldje oda ellenségünket, ha nem jut vissza a gazdatesthez az itt megszerzett információ. Figyeljen jól hát, mert nem mondom el magának újra. – Nyelne egyet, hogy torkát felkészítse az információ átadására. – A Tábornok, a Vörös Hajú seggszopó támadása előre eltervelt lehetett csak, ez puszta logika: ezek a fehér lények, mint a chuunin vizsgán, a semmiből jelentek meg. Kellett nekik adminisztratív előzmény, múlt, papírok, ami által beengedték őket Konohába. Ezen túlmenően Konohát támadták lenyűgöző képességű alakok: gépember olyan fémszerű testtel, mint ellenségünk, robbanásokkal tarkítva persze, mert miért ne. Idézések tonnaszámra. A megsemmisítő technika, gondolom tiszta chakra. És azok, akik a kórház felé tartottak. Róluk amúgy tudunk bármit is? Mármint az ellenségről. Ezen túlmenően chakrakiterjesztő ellenfélről is volt szó. A legrosszabb esetben, ami jelenleg logikus, tekintettel ellenségünk gépszerű mivoltára, ezen képességekkel egyszerre szembesülünk az ellenség gazdatestében. Ami persze mégsem annyira gazda, mint test: üzenem a Hyuuga-klánnak, hogy ideje azt is látni és meglátni, amit nehéz. Úgy tűnik, hogy egy efféle zombitest rendelkezik a saját chakrajelével és egy idegen chakrajellel, ezen túlmenően, irányítással számolva rendelkezik egy chakranyúlvánnyal. Feltevés: ha van ilyen chakranyúlvány annak ellenére, hogy létezik a testben magában idegen chakra, akkor az idegen chakranyelvvel kapcsolatban felmerül az, mint kérdés, hogy mi van akkor, ha ez a közvetlen irányítást célozza? Mi van akkor, ha azért áll egy helyben, mert az ellenséges Bábmester jelenleg azt mondja neki - ellentétben a korábbi paranccsal? Ha ez igaz, akkor mitől kíván bennünket elterelni a Bábmester, illetve mitől akar bennünket távol tartani? – Kérdését valamennyi bajtársának feltenné.

A vörös hajú Tábornokot illetően megszerzett információk tekintetében is teljes körű felvilágosítást kívánna adni a teleportáló shinobinak.

– A Tábornok, avagy a vörös hajú ellenség úgy tűnik, képes negálni az elemi és a sima chakrát és képes magától eltaszítani a fizikai tényezőket is. Hogy van-e terv így? Ami azt illeti.... Nincs. És van. A támadások során a gyorsaság olyan tényező, amit fel tudunk ellene használni, ahogyan a puszta fizikai támadást is, amíg önmagából eleget ver oda és gyors is. Eltaszítás? Nos, ami EZT illeti.... - Ajkait mozgatná még, mintha beszélne, miközben ajkait félig jobbjával takarná el egy jól irányzott orrvakarással, amit orrcimpamozgatással és némi hunyorgással támasztana alá mint hiteles tényezőt. Arra lenne kíváncsi, hogy a Tábornok pusztán észrevételezésével, észlelésével méltatná, észlelnél-e a szavait. Ha nem észlelné kezébe rejtett ajkainak mozdulatát, akkor ennek megfelelően reagálna chakraizgalommal, ha észlelné, akkor az eltakarás ellenére a csontjain is keresztül is látja ellenségük a tetteiket. Mely esetben a baszódjmeg szabadon szállt. Ha az ellenséges tekintet nem követi le ajkai mozgását, akkor bizonyos, vagy legalábbis teljes bizonyosságot nyer, hogy nem is látott el korábban hozzá: a kapcsolatot Ő maga hozta létre, az ellenség csupán potyautas volt; elvégre korábban is pásztázott, ellenségük viszont csak akkor csapott le rá, amikor szemkontaktust létesítettek, még véletlenül is (a részéről).

Átlát az ellenségük a szolid, élettelen tárgyakon, mint egy maszk, és a szolid, de élő tényezőn, mint egy kar?

A társai részére közvetített „nos, ami ezt illeti...” hangvétele könnyen kivehető, még ha a maszkja le is tompítja a hangját: ha ezt nem tudod, minek vagy shinobi. Fizika: az egyik legjelentősebb, leghűbb és legvalósabb bajtársuk és ellenségük. És a személyre szabott emberi, avagy zombi ellenségük gyenge pontja a távolság is: tíz méter. Persze, miért ne tudná magához közelebb hozni, de az első reakció mindig az ember – már ha ismeri valaki az emberi reakció jellegét és jellemét – a legösztönszerűbb reakciója, jelen esetben a Shinra Tensei tíz méteres jellege. Ha ez adott, akkor pozitív és negatív irányban is el lehet térni, de ez lesz mindig az, ami a legkényelmesebb, így a leggyakoribb, a kiindulási alap. Ő nem medikus, hivatalosan sosem tanulmányozta az emberi pszichét, de nemkívánatos személyként ebből élt, ebből élte túl a múltját, na és a Byakugan.... lemásolásra nem jó, de elemzésre, előre meghatározásra, látásra? Inkább erre érdemes tenni a pénzt.

- Vagy. Sőt, és az ellenségünk, az igazi ellenségünk, a Bábmester, aki ezeket a Zombikat irányítja, ő sem mondhatja el magáról, hogy csúcsragadozó volna. Előzőleg a jelenlétük egyértelmű volt, ahogyan a céljuk is, most mégis itt állnak, álltak, akár a Bábok. Hogyne, azok is, roppant erős Bábok, de Bábok. Jelenlegi tekintetben azonban egy Bábról van szó, aki azonban a legerősebb élőlény, jelenés volt, mindahhoz képest, amit én valaha láttam a Byakugannal, márpedig én láttam több Uchihát is jelentős chakrával. Ha márpedig egy ilyen zombitechnikát uraló irányító megtorpan az irányításában, az nem jelentheti esetleg azt, hogy utasításra vár? Logikus. Bármennyire erősek vagyunk... te, vagy Yoshitaro. Vagy akárki. Mi mind arra vagyunk kódolva kiskorunk, de sokan a születésünktől kezdetétől, hogy a felettesünket és a szabályokat kövessük. Nekik már nincsenek azok a szabályok, amikre nevelték őket, vagy nem is voltak eredetileg sem, tehát csak a felettes, a parancs van. Mi másért állna itt? Mert szépek vagyunk?

A tényleges kérdés, amire az elkövetkező percekben teljes bizonyossággal választ kapnak, hogy az ellenségük, a Tábornok mit vár, mire vagy éppen kire vár, netalán az a feladata, hogy megfigyelje őket?

Kumogakure Fenevada ezzel egyidejűleg egy jóval közvetlenebb, időben jóval presszionálóbb tervvel és feladattal áll elő: - Zauki-san, Ogawa-san... Prrróbáljátok elzárni vagy teljességgel elpusztítani Mu-t. Esélyt se adjatok neki, hogy újrrra összeálljon a teste! Amint vele megvagytok, forrrrdulhattok is a főfogásrrrah.

Amennyiben társaik megindulnának a lepecsételésre, úgy arra ő mindenképpen figyelni kívánna: szintén felmerül a kérdés, hogy a pecsételésre az ellenséges alapchakra, és az ellenséges külsős chakra miként reagál, miként mozdul, miként irányul, és mi történik ezzel a különleges nyúlvánnyal?

A kumogakurei ninja szavai nyomán ugyanazzal szembesül, mint korábban oly' sokszor: Yoshitaro egyszerűen jobb fogalmazóképességgel és lelkesítő adottságokkal rendelkezik, mint ő maga. Yoshitaro képes megismerni, és meg is akarja ismerni a körülötte lévők fizikai, mentális, valamint lelki képességeit és attribútumait. Ezzel szemben a maszkos kunoichit ebből kettő érdekel, egy pedig abszolúte hidegen hagy. Talán meg sem tudná mondani, mikor lett ilyen – márpedig ez az enyhébb, lazább, kiolvasztottabb verzió, ami Kibushának köszönhető.

Figyelmének töredékét társaira fordítaná, melyet a fejének puszta biccentésével jelezne feléjük, miközben Yoshitaro irányából a chakra áramoltatását észlelné.

- Ha támadunk, márpedig támadni fogunk és támadni kell... – Kezdené, egyidejűleg a maszkja mögött mély levegőt venne. – Akkor javasolnám fizikai támadással, akár fegyvertámadással történő indítást, hogy a Shinra Tenseit alkalmazza, minimális eltéréssel landolnának elemi támadások, amikre ezen technika már nem terjedne ki, és erre alkalmazná a negáló technikát, és ha van speciális chakrájú támadásunk, azt is bevetjük eközben, de megpróbálunk a taijutsura és az alapképességeinkre fókuszálva csapást mérni rá. Nézzük meg, miként képes az eddig használt technikáit egymás, valamint az ellenséges támadások viszonylatában használni, illetve fedjük fel, mi másra képes még ezeken kívül!

Alapvető irányaik valamelyest eltérnek: egyfelől Zauki és Ogawa elvileg az elejtett Fáslis Alak irányába vennék útjukat, míg Yoshitaro a saját chakraműveletével lenne elfoglalva. Valahol mélyen - de talán túlságosan is a felszínhez közel – örül annak, hogy egy forrófejű konohai oldalán állva nézhet ilyen módon farkasszemet az ellenségükkel. Társa haragja mellett a sajátja is szabadon loboghat – ám míg az ifjú shinobi társáé aranyló színekben pompázik és a Nap fényével vetekszik, meleg, olykor forró, addig az övé ezüstös és rideg, távolságtartó, akár a holdfény.

A maga részéről csak remélni meri, hogy konohagakurei aranyhajú társa valamelyest követni fogja Yoshitaro meglátásait, szavait, és fog mutatni néminemű hajlandóságot az együttműködésre. Tudja jól, hogy egy arctalan, és gyakran névtelen társban nehéz megbízni emberileg, még ha a hivatásbeli kötelezettség ezt is várná el. A maga részéről viszont ehhez hasonló helyzetben van: meg kell bíznia a társában, hogy nem lohol az első adandó alkalommal a kipukkanásába, ami őket esetlegesen információ továbbítása szempontjából méltatlan hátrányba keverné.

A saját stratégiája alapján a Shunshin no Jutsu (Fürge Test technika) alkalmazásával a mozgását, hely-, és helyzetváltoztatását fel kívánná gyorsítani annak érdekében, hogy esetlegesen akár még az ellenséges dojutsu által is lekövethetetlen sebességet érhessen el. A testén, nevezetesen az alkarján elhelyezett Raikou Kenka (Villámló Penge Készítés) pecsétekből a pecsét feloldásának alkalmazásával mindösszesen 20 shurikent idézne elő, melyeket szándéka alapján villámgyorsan, eltérő irányból, folyamatos cikázással és időbeli eltéréssel, eltolódással indítana a Tábornok irányába reménykedve abban, hogy konohagakure társa valamilyen szinten, illetve módon a fizikai támadását elősegíti, támogatja, vagy ha ezt a támadási formát nem is, de a korábbihoz hasonló, vagy akár azzal megegyező elemi támadással segíti ki őt.

A maga részéről azonban nem elemi támadással folytatná a lépéssorozatát – a tűz túlságosan kegyesnek tűnik ahhoz a fojtogató kátrányhoz képest, ami a torkát fojtogatja már hosszú, hosszú percek óta. Hátulról támadna, de nem egészen a gerinccel egy vonalban, mivel az talán túl kiszámítható: a Shunshin no Jutsu használatával kívánna először villámgyorsan megjelenni a Tábornok jobboldalán úgy, hogy az esetleges látószögében még, vagy éppenséggel már éppen megjelenjen, majd akár egy fantom, szintén a Shunshin no Jutsu használatával szándékozna a Tábornok baloldali látásszögén kívül megjelenni. Ezáltal amennyiben az ellensége ösztönösen a jobboldali támadásra reagálva akármilyen mértékben elfordulna, úgy társainak, nevezetesen a konohagakurei shinobinak és Yoshitaronak lehetne némi nyitánya, másfelől pedig a sajét támadása szempontjából is meg tudná zavarni az ellenségét – amennyiben ösztönösen a Shinra Tensei technikával reagálna, úgy feltételezhetően azt még ilyen közelről is láthatná, amely esetben ő a gyorsaságára hagyatkozva kívánna kitérni, eltávolodni egy olyan mértékben, amely szükséges és elégséges a technika elkerülésére. Amennyiben azonban a gyorsaságát kihasználva van elég ideje bárminemű ellentámadás előtt a saját szándékozott technikájának az alkalmazására, úgy csakis kizárólag azt a pusztulatot hajlandó megosztani a Tábornokkal, ami a saját tudatában felkorbácsolásra került a nevezett ellenség által.

Haragja és megvetése akár az obszidián búrába zárt láng: tompult színe a fekete repedezett anyag mögött bordó. Rideg. Tudva levő, hogy a búra alatt a láng forró, azonban a búra maga jéghideg, a kettősség, az ellentétek felszisszennek találkozásukkor. Megzavaró lépéséből az erdőben átélt, megélt, búra alá rejtett és felhalmozott érzelmeivel kívánna kitörni ellenségére a Kasseiken formájában.

Technikai körülmény csupán, hogy ő éppen a jók oldalán áll.

A Kasseiken kivitelezésénél nem a kivitelezés méretére koncentrálna, nem a grandiózus hatást tartaná a lényegesnek, hanem a minőséget, a chakra milyenségét – a technika pusztító, akár sejtpusztító jellegére kívánná a hangsúlyt fektetni. Nem az a szándéka, hogy a távolba repítse az ellenfelét, sőt, ez a legtávolabb áll most tőle, inkább a kivitelezés tekintetében a kisebb méret, tömörített pusztító chakra kibocsájtása a szándéka. Roncsolni akar, nem elsöpörni. Lényegében az ellensége lábai irányába kívánná meg célozni ezt az első Kasseiken csapást.

Elvégre megérdemelné térden, mármint a puszta térdeinek csonkján térdepelve elszenvedni Yoshitaro lesújtó támadását.

Abban az esetben, amennyiben a Tábornok a támadását akként reagálná le, hogy a chakranegáló technikáját alkalmazná, úgy ő ismételten a Shunshin no Jutsu alkalmazásával kívánná a helyváltoztatását kivitelezni, és eltérő irányból kívánna lecsapni az ellenségre a Kasseiken technikával.

Mindeközben a Byakuganjával oly' módon kívánja megfigyelni az ellenséget, hogy az ne találjon módot arra, illetve ne tudja kivitelezni azt a mentális támadását, amivel korábban illette, egyebekben pedig a chakrakiterjesztésekre, előkészületekre ügyelne, figyelne kifejezetten, hogy az ellenségének a lépéseit előre láthassa, előre tudja őket számolni arra az eshetőségre, amennyiben egy Shunshin no Jutsuval el kellene távolodni az ellenségtől.

Támadásának kivitelezésekor figyelni kíván a társainak támadására, támadásaira, valamint arra, hogy Yoshitaro miként, hogyan és merre, mikor mozdul, társaik a pecsételés műveletével miként haladnak.

//Felhasználni kívánt képességek, technikák:

- Byakugan

- Shunshin no Jutsu // Fürge test technika
A shunshin alapvető chakrairányítási művelete: chakra testen belüli irányítása.
A technika alkalmazásakor a test emberfeletti, szemmel követhetetlen mozgásra teszi képessé a használóját néhány másodpercig, azonban ehhez a hatáshoz folyamatos és nagymértékű chakrafelhasználásra van szükség, illetve a technika használata az érzékszervektől (főleg a szemtől) és a reakcióképességtől függ. Lényegében egy robbanásszerű, láthatatlan, villámgyors mozgásra lesz képes a ninja "A" pontból "B" pontba. Ám ez a mozgás nem folyamatos, így csak néhány másodpercig lehet alkalmazni. Olyan, mint ha a használó teleportálna. Ha a használó nincs hozzászokva ehhez a mozgáshoz, illetve be nem látott területen mozog, könnyen katasztrofális sérüléseket szenvedhet. Az említett hátrányok miatt a shushin sok helyzetben lekövethető, illetve megakasztható, főleg tapasztalt ninják által, éppen ezért különböző elemi hatásokkal rejteni lehet a technikát. Az egyetlen megkötés az, hogy a használó rendelkezzen elemi technikákkal, illetve az azok létrehozásához szükséges körülményekkel. Így amikor az Animében azt látjuk, hogy valaki elég, majd eltűnik, vagy vízzé válik, akkor valójában a Shunshin no Jutsu rejtett formáját láthatjuk.

- Raikou Kenka // Villámló penge készítés
Ez a technika egy igen elegáns módja a fegyverek tárolásának. A ninja itt saját magát pecsételi meg a megfelelő szimbólummal, így összeköti magát a felhasználható fegyverekkel. A kellő chakrával a pecséteket megérintve az elzárt fegyverek egyből ott alakulnak vissza, ahol megérintették őket; például kézzel megérintve gyakorlatilag a kézbe.
Chakraszint: 125
Besorolás: D

- Kasseiken // Feltámadó Kard
A ninja a sötét chakra segítségével a két tenyerét előre szegezve egy erős lökéshullámot hoz létre, mely szinte bármilyen tárgyat képes ellökni, az élő testet pedig komolyan roncsolni. Mint ha egy rinocérosz ütközött volna az áldozatnak. Komoly erőt képviselő technika, ami rendkívül jól használható védekező technikagyanánt is, ugyanis a nyers chakrahullám képes akár egy elemi erejű támadással is felvenni a harcot.
A jutsu elsajátításához azonban, rendkívül jó chakrakontrollra van szükség.
Besorolás: A
Chakraszint: 600

**Shiawase Zouo** Kedd Aug. 18 2020, 00:48

[Feltámasztott Istenek fórumkaland]

Úgy gondoltam, a tervem, hogy minél többet megtudjak, ha nem is tökéletes, de elegendő lesz, hogy hasznosnak érezzem magam, de közel sem így alakult a dolog. A látványon kívül az egyetlen, amit megtudtam, hogy jó eséllyel a küldöttségem tagjai mind halottak. Mert hogy eggyel sem hozott össze a sors, az bizonyos. A másik, ami ugyan egy idő után feltűnt, de tévesen nem tulajdonítottam neki nagy szerepet, a csigák a konohaiakon.
Egyfajta megfáradtság lesz rajtam úrrá. Vajon hol rontottam el? Szeretnék jól dönteni, de minden döntésem ma valahogy rossz irányba terelt tovább. Vajon ha a parancsot figyelmen kívül hagyva valamelyik kapuhoz igyekszem magam is, máshogy történt volna? Vagy ha legalább most nem a nyilvánvalót törekednék kutatni?
Nincs mit tenni, kockáztatni kell. Ha a biztonságom helyezem előtérbe, semmit sem fogok megtudni, márpedig talán én vagyok az egyetlen, aki részletesebb besámolót tud majd vinni a Lélek számára. Épp csak ha nem tudok miről beszámolni azon túl,a mi egyértelmű, akkor egyáltalán nem vagyok hasznos!
Állapotom az energiatabletta ellenére sem túl szívmelengető. Ennek ellenére döntök úgy - talán egy újabb hibás döntés? - hogy megpróbálok olyan helyre menni, ahol történik valami. Bármit, ha hallok, látok, ahol történés van, ahol több van, mint a túlélők egyszerű mozgolódása, arrafelé indulok el. Ha harc dúl, hát arra, ha valamiféle csapatmozgás vagy egyéb, hát arra, nem engedhetem el még az egészet. A Léleknek szüksége van rám, még ha ilyen haszontalan szerencsétlenségnek is bizonyultam eddig. Szüksége van rám, mert minden apróság számíthat. Az önmagában kevés, hogy így esetleg több küldetést csippenthet le a falu, hogy egy ekkora ninjafalu megsemmisült, s egy ideig minden bizonnyal kiesik a "körforgásból".

//az előző körben nem lett egyértelműsítve, hogy az energiatablettából végül egyet vagy kettőt vett be a karakter, erről kérnék infót, hogy levonhassam az adatlapon. Köszönöm!

Illetve bocsánat, időhiány és fáradtság mellett ennyire futotta ˇˇ' //

**Hasegawa Zauki** Kedd Aug. 18 2020, 02:37

/ Feltámasztott Istenek /

Hatalmas fényáradat... mintha csak a nap zuhant volna le pont eléjük, a fák mögött földet érve. Lendületes tempóját hirtelen megakasztva feszült neki az egyik ágnak, ösztönösen arca elé kapva kezeit. Mégis mi járhat efféle hatásokkal? Fogalma sem volt, mi lehetett ez az egész, de rémisztő volt, és baljós. Nem engedhette meg magának a késlekedést, tudta jól, ha Yoshitaro és esetleges társai ott vannak, neki is ott a helye. Ha egész Konohából ők maradtak éppen, hát nekik lesz feladatuk ezt megoldani. Jaken mögött haladt, bár nem csoda, a konohai fiú mindig is gyorsabb volt nála, legyen szó akármiről. Ezt kész volt éles helyzetekben is kamatoztatni, akárcsak most. Éppen, hogy kibukkantak a fák mögül, sőt, Zauki tán még ki se ért, ahogy Jaken már katon technikája alkalmazása mellett döntött. A tűzgolyók által keltett hatást kihasználva sietett oda a többiekhez...
Sikerült rálelnie a kumoi jouninra, s láthatóan nem volt egyedül.
-Ezek tényleg azok, akiknek látszanak? - Vetné fel a költői kérdést, melyre nem vár választ.
Tisztában volt régóta az Edo Tensei létezésével, habár nem látott még egy feltámasztottat sem személyesen. Tudta jól, hogy minden lépést meg kell fontolni jól innentől kezdve. Máskülönben az eddiginél is biztosabbá válhat haláluk. Habár Yoshi-n kívül fogalma sem volt arról, mire képesek a jelenlévők, valahogy fejében legjobb reményei alapján is egy nehéz harc képe kezdett kibontakozni, ahova az ő személyes ereje kevés lesz. Végig pillantva kumogakurei társán ismerős jegyek tárultak szeme elé... ismerősek, habár személyesen még nem látta ezeket, de mégis pontosan ismerte.
~Hát ez volna a senjutsu?~ Pillantott vissza ellenfelei irányába. ~Talán mégis van valamennyi esélyünk akkor...~ Nyúlt be shuriken tartójába.

Nem lesz ide elég holmi trükközgetés, de attól még lehet, hogy hasznát veheti. Nagato-ról tudta kicsoda, s hogy nagyjából milyen hatalma is lehet. Sokat tanult az Akatsukiról vizsgájuk óta. A másik viszont... Jaken a második Tsuchikageként említette, s való igaz, amit Zauki tudott róla, illik rá, mint leírás. Félelmetes egy olyan személlyel harcolni, kinek állítólag egyetlen technikája elég ahhoz, hogy bármit atomjaira bontson...
-Jaken, megpróbállak fedezni.- Fordulna teljes testtel immár ellenfeleik felé.

Az alap terv az lenne, hogy egy Daijuurin no Jutsu alkalmazásával, melyet a földből indít, egy méterrel maga előtt, kellő figyelemelterelést teremt, hogy Jaken egy-két gyorsabb Shunshin segítségével a közelbe férkőzzön. Másfelől Zauki testét a nagy mennyiségű gerendaszerű nyúlvány elfedné, így gond nélkül merülhetne alá a földbe, hogy a Fuusha no Jutsu alkalmazásával egy kedvezőbb helyzetet teremtsen maga számára. Nevezetesen ez a Tsuchikage háta mögötti rész volna. Ám nem lenne ilyen heves... Egy Mokubunshin létrehozását tenné meg elsődleges céljának, amint a takarás már fent áll, s csak ezután indulna meg, hogy kivitelezze terve második szakaszát. Előröl hát közeledne felé a gyors tempójú fatömeg, illetve Jaken, míg a gyors föld alatti mozgás hatására Zauki -az optimális esetben még épp összeépülő- ex-Kage teste mögé érkezik. Kipattanva a földből, lendületét felhasználva próbálna egy Konoha senpuu-t végrehajtani, ám ha azt veszi észre, hogy már összeállt a test, úgy nincs mit tennie. Lábával a földre mérve próbálná meg Tsuten Kyaku-val kibillenteni egyensúlyából, s ha sikeresen megtette, úgy a föld alól előbukkanó újabb, eredeti Zauki ragadná meg Mu lábát, hogy a fenti gond nélkül alkalmazhassa a Senei Ta Jashu-t, mellyel teljes lefogása lenne célja. Eddigre Jakennek bőven ideje kellett, hogy legyen arra, hogy oda érjen, s megcsinálja saját műveleteit.

Amennyiben viszont úgy látná, ez nem kivitelezhető..., úgy zanbato-ját idézné, elő, s azzal próbálna meg rohamozni, míg maga mellett az előzőhöz hasonlatosan húzza a Daijurin no jutsu által keltett gerendákat. Ezek több szempontból is hasznosak, hisz ha vertikálisan kell irányt váltani, tehát felfelé mozdulni, úgy is segítségére lehetnek, több támadási pontot is adhat, hisz alapból támadó / elfogó jellegű technika, illetve természetesen akár egy-egy oldalra történő elugrásban is segédkezhet, mint egyfajta rögtönzött dobbantó. Készen állna, hogy kitérjen támadások elől, hisz pont ez lenne célja, hogy elterelje az ex-kage figyelmét, míg Jaken odaér.

Harmadik opcióként pedig, ha semmiképpen nem lenne tanácsos meglátása szerint közelharcba bocsátkozni, úgy távolról, csak a gerendákkal próbálná meg elterelni ellenfele figyelmét. Ezt azonban jóval körültekintőbben tenné, csak úgy, ahogy tanítója, Yamato is alkalmazza a technikát, ki rendszerint leköveti ellenfele mozgását, művelet közben változtat akár irányt is, elhajlítja a gerendákat, vagy épp teljesen újakat alkot a már meglévőkből kiindulva, hogy egy üldözésre, elfogásra, de támadásra is tökéletes eszközt teremtsen.

// Értelemszerűen, ha a Kebutsu előkerülne, úgy próbálna meg támadni a szobor kezeivel, hogy társát ne nagyon veszélyeztesse. Habár bízik képességeiben, nem lenne szerencsés, ha ellensége mellett még Zaukira is figyelnie kellene Jakennek. //

Használt technikák:

Ajánlott tartalom