Erdőségek

Uchiha Madara Vas. Jún. 02 2013, 18:00

Az ország egy iparosabb városa mellett található nagyobb, erdős terület. Nagy kiterjedése egészen a Hegység lábáig tart.

**Yamato** Vas. Jún. 02 2013, 21:18

Sok fejtőrést okozott a feladat elvállalása, hiszen nem vettem még részt ilyen komoly küldetésen és hát egy kicsit kételkedem a sikerességembe, de tudom, hogy ha egyszer kimondtam, hogy megyek már nem vonhatom vissza, hiszen akkor előbb utóbb elvesztem a hitelességem és gyávaságért többet senki nem fog megbízni. Igaz vannak Marionett bábjaim, amikkel elszegődhetnék bábjátékosnak, de mégis csak shinobi kiképzést kaptam és nem azért hagytam el a falum, hogy visszatérve egy szerencsétlen legyek, aki még arra sem képes, hogy ninjának hívja magát, mert gyerekeket szórakoztat néhány drága bábbal. Gondolataimat egy újabb alak, egy nő érkezése tőrte meg, akiről kiderült, hogy a férfi felesége. Bemutatta nekünk, Amoinak hívták, ami szerintem szép név, bár ha nem is tetszene, akkor is az illedelmesség azt diktálja, hogy megdícsérjem.
- Üdvözletem hölgyem. - Hajolok meg. - A neve legalább olyan szép, mint kegyed. A nevem Yamato, Sunagakuréből jöttem el vándorolni, örvendek, hogy segíthetek és remélem nem lesz gond.
Mondom mindezt, miután a férfi közölte a feleségével, hogy mégis fel tud menni a hegyekbe. A nő reakciója meglepett, döbbenten állt a helyzet előtt, bár belegondolva nem is volt más reakció várható, hiszen mégis csak veszélyes az út, majd elhívta egy kis szobába, hogy megbeszéljék a dolgot. Nem nagyon akartunk hallgatózni, de akaratlanul is meghallottunk egy- két szót, ilyeneket, hogy "veszélyes" és "megint követhetnek", ebből le tudtuk szűrni, hogy valaki már többször problémát okozott a karavánnak. Kijőve, mintha semmi nem történt volna arról faggatózott, hogy éhesek vagyunk-e, amit udvariasan visszautasítok.
- Köszönjük nem rég ettünk.
A nap további része nyugodtan telt, bár a küldetés miatt továbbra is kétségeim voltak, de egy korai vacsi után nyugovóra tértünk.
Másnap reggel, inkább hajnalban, kopogásra ébredünk. A készülődés sokáig tartott viszonylag, hiszen az ágy úgy vonzott minket, mint mágnes a vasreszeléket. Leérve a műhelybe már 5 doboz várt minket és egy újabb figura, akiről mint kiderült, velünk jön a küldetésre és Hironak hívják. Hárman feltettük a nehéz dobozokat a szekérre, ami szintén ott várt minket. Valószínűleg a két fickó, akik elég fejlett izomzattal bírtak, nélkülem is feltették volna, de azért segítettem, ha tudtam. Mikor ezzel kész voltunk elhelyezkedett mindenki a helyén, a két férfi elől és Ayane mellettük, míg Takeshi és én a szekér hátul kaptam helyet, azzal a felszólítással, hogy figyeljem az esetleges követőket. Elfoglalva a helyem előveszem a három, gömbjeimet tartalmazó tekercseket. Rövid gondolkodás után a kék mellett döntök, hiszen abban van olyan, ami nem csak egyszer használható és így lesz esélyem esetleges harcban, ha elrontok egy támadást, bár akkor még ott van a tudás, amit az utcán szereztem verekedés terén. Még egy óvintézkedést tettem, az első ülés mögött, ahol kényelmesen elférek és a dobozok takarását is élvezhetem, elhelyeztem a tömör fémgömbömet, hogy használhassam esetleg helycsere tárgynak. A faluban szinte senki nem volt és az összes üzlet zárva. Néhányan persze már korán fenn voltak, vagy a reggeli bevásárlás miatt vagy egyszerűen a munkájuk miatt. Lassan elhagytuk a falu határát ahol már egy- két kisebb fa várt minket, majd lassan egyre nagyobbak lettek azok a csemeték és végül már szinte fölénk tornyosultak. Jóval nyugisabb volt, mint tegnap este a város, ahogy a szobámból néztem. Nem tudom mi történt a faluban, de valami igen csak felizgatta az embereket, bár valószínűleg nem komoly, mert amilyen gyorsan előjöttek, olyan gyorsan tűntek is el.

Uchiha Madara Hétf. Jún. 03 2013, 09:05

/Yamato//

A házak és az utcák lassan eltűntek, ám a megfelelően kiépített utaknak köszönhetően alig lehetett észrevenni, hogy már elhagytátok a várost. Majd a felkelő nap sugarai is beragyogták az utat. Meleg nap volt, talán az elmúlt száraz hetek legmelegebb napja. Az egyre sűrűbben nőt fák lombja azonban kellő takarást biztosított, így a kellemes árnyékban vészeltétek át az út eddig megtett részét.
A szekér halkan gurult előre, csupán egy ló húzta el az egész rakományt, valamint titeket, ezért esélye sem volt a gyors tempótartásnak. A csendet a két férfi törte meg. Halk beszélgetésüket csupán csak Ayane hallhatott tisztán, te csupán halk suttogást, néhány szót értettél. Először a mindennapi dolgokról volt csupán szó, majd a téma áttért lassan a háborúra. Természetesen nem szidták az ismeretleneket, elvégre jelen esetben is két ismeretlen shinobinak köszönhetik a segítséget, azonban a hallott szavakból le lehet szűrni, nagy szerencsétek volt, hogy épp Tatso úrral futottatok össze. Ha ő nincs, talán az utcán alszotok és még most is munka után kutattok.
Mindeközben feltámadt a szél, végigfújt az úton, megmozgatva a fák ágait, majd lecsendesül.
Hátul ülve láthatod, amint néhány tócsán halad át a kocsi, a vizes kerék pedig csíkot húz maga után. Ha körbenézel azonban, semmi gyanúsat sem veszel észre sem a bokrokban, sem a fákon. Minden épp oly csöndes, mint eddig. Újabb gödörben ugrik meg a kocsi, majd ismét a csíkot maga után húzva haladtok csendben, lassan. A két férfi már rég elhallgatott, a néma csend ismét uralja az erdőt.

Ha úgy érzed, beszélgetésbe kezdhetsz, vagy tovább figyelheted az utat, rajtad áll, mit teszel. A következő körben írd le a reakcióidat az erdőben, mikén figyeled a természetet, esetleg miféle egyéb óvintézkedéseket teszel, már ha teszel.

**Yamato** Hétf. Jún. 03 2013, 14:54

A házak helyét lassan a fák veszik át, de az út minősége, ami nem meglepő egy kereskedelmi központnál, nem jelzi, hogy kívül vagyunk a falun. Lassan a nap is felkel és sütni kezd. Szerencsére a fák jól takarnak, így kellemes árnyék van, de még nem hideg. Mivel a szekeret csak egy ló húzta a saccolt idő, 2 nap, valóban annyi lesz, hiszen szerencsétlen állatnak pihennie kell, igaz 2nek is, de 2 jobb, mint egy és valamivel gyorsabb is. De igazából nem ezen jár a fejem, hanem a feleségtől korábban hallott néhány szó, "ismét követni fognak" elkapott mondat foglalkoztat. Halkan hallom, hogy a két férfi elől beszélgetnek, de nem igazán jut el hozzám, hiszen suttognak és amúgy is el vagyok a magam gondolataival. Egy pillanatra szél futott végig a tájon, amitől kirázott a hideg, de ahogy jött, úgy tűnt el. Hamarosan egy gödörbe toccsanunk, aminek hatására a szekér vizes nyomot húz maga után, majd újabb. Annak ellenére, hogy körbenézve nem látok semmi különöset furcsa érzés kerít hatalmába, hiszen a két tócsán kívül a föld mindenhol száraz, ami arra utal, hogy hetek óta nem esett az eső. Előveszek egy cetlit a rajzfüzetemből, majd ceruzával felírom, hogy "mikor esett utoljára az eső?" és hogy a feleség kikre értette a "megint követni fognak" mondatot, utóiratként pedig, hogy ne hangosan válaszoljanak, majd a ceruzát és a papírt Takeshi nyakörvébe illesztem és előreküldöm Ayanének, hogy feltegye a felbérlőnknek a kérdéseket. Remélem választ kapok, mert akkor tudom, hogy valami nem stimmel vagy csak rémeket látok és megnyugodhatok, bár valószínűleg nem az utóbbiról lesz szó, hiszen már eleve úgy lett "meghirdetve" a küldetés, hogy veszélyes lehet. Óvintézkedésként annyit teszek, hogy előveszek 1 kunait, majd a jobb ruhaujjban rejtem, meg ugye már korábban a tömör fémgolyót elhelyeztem a szék mögött, hogy ha szükséges akkor aktíváljam a kawarimit. Elmutogatok néhány kézjelet, majd a gömbbel létrehozom a chakrakapcsolatot és egy klónban helyezem el, amivel bármikor helyet tudok cserélni, ha esetleg megtámadnak, na meg a kezeimen van a 2 pengevető is, amit bármikor elsüthetek, ha kell. Közben remélem megérkezik a válasz is a kérdésemre, mert akkor tudom, hogy esetleg mire figyeljek.

Uchiha Madara Hétf. Jún. 03 2013, 17:47

Miután megírtad cetlidre a kívánt kérdéseket, a kuyád nyakába akasztva előre küldöd. A kutya hősiesen elérte célját, megtette a köztetek lévő négy métert.
- Mi az, Takeshi? - kérdezte a lány, miközben a kutya fejét simogatta, majd észrevette a cetlit. Kinyitotta, és elolvasta, majd egy szó nélkül a mellette ülő Tatso-úrnak adta át. A férfi mély levegőt szívott, majd egy tollal, melyet a zsebéből vett elő, írni kezdett. Visszaadta a lánynak, aki gondosan behelyezte a nyakörvbe, majd hátraküldte a kutyát.
ha kinyitod a cetlit, elolvashatod a választ; 2 hete, Mazuri. Ha megfordulsz, láthatod, ahogy a férfi egyenesen előre néz, egy pillanatra sem fordul hátra, ezzel talán azt akarja jelezni, nem kíván társalogni.
Az út csendes volt, estére elértetek egy tisztást, ahol nagy valószínűséggel letáboroztok.
A lovat kikötik, a szekeret pedig egy nagyobb méretű szikla mellé toljátok. Este tüzet raktok és némi húst süttök vacsorára. A két férfi láthatóan jól érzi magát, egy üveg szaké is előkerül a csomagból.

Egy minimum 25 soros posztban szeretném megtudni, mit teszel az út alatt, a férfi láthatóan nem fog választ adni neked, amíg a kocsin vagytok. Az esti beszélgetések is rád vannak bízva, talán a férfi jobban megnyílik, mint az út közben, már ha faggatni akarod.
Mikor mindenki megvacsorázott, a két férfi aludni tér a tűz körül kifektetett szivacsokra. A postod a lefekvésig kérem.

**Yamato** Szer. Jún. 05 2013, 21:56

Az út nem volt túl kényelmes, de már az esetleges támadásra felkészültem. Fura volt a szárazság mellett a néhány pocsolya, ami mellett elmentünk, majd Takeshin keresztül a vezetőnktől megtudtam, hogy az eső 2 hete nem esett, vagyis a gyanúm beigazolódott, bár a fontosabb kérdésre nem igazán kaptam választ. Nem igazán tudtam, hogy hova tegyem a dolgot, hogy 2 hete nem esett mégis tócsák, látszólag szabálytalanul, hiszen bábhasználói mivoltom miatt elemi jutsut amúgy sem tanulhatok és ezért ebbe az ágba nem igazán voltam otthon, ahogy Ayane se valószínű, hiszen ő neki elég volt a szél elem, sőt 14 éves létére rengeteg technikát ismert az eleméből, bár pontosan én sem tudtam, hogy mennyit. Megfordultam, hogy esetleg rákérdezzek, hátha mégis szóba áll velem, de meg sem fordult, hanem egyenesen az utat nézte előttünk, így nem faggattam, talán majd este vagy az is lehet, hogy nem fogom megtudni, már pedig ez fontos lenne, vagyis annak érzem. A rövid beszélgetésnek nem mondható levelezésen kívül nem igazán történt semmi érdekes, ha csak attól a néhány állat hangjától nem tekintünk el. Sötétedésre elértünk egy tisztásra, ahol meg is álltunk, hogy estére szállást verjünk. A szekér elé fogott egyetlen lovat kikötik egy fához, majd tűzet gyújtanak és egy üveg szaké is előkerül valahonnan. Evés közben egy kicsit várok, míg hatni kezd az ital, majd ismét rátérek a korábbi témára, amit már felhoztam, de akkor nem kaptam rá választ.
- Elnézést, hogy megint felhozom, de eltitkol egy fontos részletet és szeretném megtudni, hogy a felesége, elég hangosan, kikről beszélt, amikor azt mondta, hogy "megint követni fognak"? Jogom van tudni, mert elvállaltam a küldetést, de ha nem tudom mitől kell megvédenem magukat, akkor úgy nem tudok mit tenni.
Remélem megérti az aggályaimat és ezúttal válaszol. Sajnos nem tudok mit tenni akár válaszol, akár nem a saját és Ayane védelmében fel kell állítanom néhány csapdát a tábor körül, amit a megbízóval is közlök, hogy hova fogok és mit tenni.
- Tudna adni pár méter zsinórt?
Remélem igent mond, mert nagy szükségem lenne rá, hogy elkészítsem az őrhelyem. Gondoltam, hogy bevetem a kaméleon bábom, de túl veszélyes, ugyanis a technikából, ha valaki megtámad, nem tudok elég gyorsan kijönni. Az irányba, ahonnan jöttünk néhány levél segítségével elrejtettem két kunairól leszedett robbanó cetlit az út két széléhez. Belépve a tisztásra jobb oldalt az ágak között a megbízómtól kért spárgának, ha kaptam, segítségével elkészítettem egy őrhelyet, ami alatt a három fém kígyót is elrejtettem, hogy támadás esetén egyből el tudjam kapni a támadót, na meg a leshelyen elrejtettem a tömör fémgolyót, hogy kawarimi eszköznek használhassam, ha arra van szükség. Amerre tovább fogunk haladni a nálam lévő dróttal, szemmértékre 4 métert kimértem, majd az egyik végét egy kunaira kötöttem, amit sípcsont közép magasságba elhelyezek és viszszintesen elvezetem, újabb kunai felfelé vezetem, majd körülbelül 1,5- 2 méter magasságig felfelé vezetem s végül a maradékot ismét vízszintesen elvezetem, majd valahogy a drót végére erősítem a robbanócetlis gömböm, ha elvágnák vagy átesnének rajta, akkor leesen és felrobbanjon, remélhetőleg minél előbb tudom pótolni. Már csak egy oldal maradt védtelen, direkt a legtávolabbi a táborból, amit figyelni fogok.3 kunait, mindegyiken robbanó cetli és a dobókéseket, meg a pengevető továbbra is a csuklómon van, benne mind a 12 penge, 6- 6, hogy bármikor tudjam használni, rajtam a sivatagból hozott meleg ruha, hiszen éjszaka egészen lehűl a levegő, bár itt a fáknak köszönhetően egy kicsit védettebb a környék. Miután előkészületek elvégezve elfoglalom a helyem az őrállásomon, mellém mászik Ayane, majd elfekszik, hogy ha nem történik semmi, akkor három óra múlva ébresszem fel. Közben Takeshi pedig a földön szimatolt, így legalább fel tudok készülni az esetleges támadókra, hiszen jóval előbb megérzi, mint mi.

Uchiha Madara Csüt. Jún. 06 2013, 12:18

Miután kinyitották az üveg szakét, kicsit iszogattak, beszélgettek a felnőttek, majd kérdésedre letette poharát, majd összekulcsolva kezét belekezdett.
- Igen, persze, jogodban áll tudni, csupán az úton nem akartam hangoskodni, leírni pedig hosszú lett volna. Mazuri egy igen gazdag tulajdonos, fegyverkereskedőként dolgozik. Azonban az ő munkája nem épp legális, fekete piacokon árul fegyvereket mindenféle jött-ment alaknak. Hogy mi közöm van hozzá? Mazuri volt az egyik legfőbb megbízóm, pénzelte munkámat, hogy fegyvereket készítsek a műhelyemben, azonban mikor megtudtam, hogy mivel is foglalkozik, megszakítottam vele a kapcsolatot, és többé nem fogadtam el megbízást. Pár hete, mikor megkaptam az új megbízást, neki is kezdtem a munkáknak. Rá egy pár napra két férfi, afféle kidobóemberek jöttek az üzletembe, és megfenyegettek, hogy ha nem adom el a fegyvereket Mazuri-nak, akkor búcsút mondhatok az árunak, végleg. Ekkor jöttetek ti, a két shinboi, akik elvállalták, hogy megvédik az árut. Sajnos nem tudom, hogy Mezuri miféle módszerrel akar megakadályozni, de mindenesetre fel kellett készülnöm a legrosszabbra, hogy az életemre tör. A műhelyemben nem tehet kárt, azóta állandó megfigyelés alatt áll, amit féltenem kell az az, ami a kocsin van, valamint a saját életem. - fejezte be a beszámolóját, majd újra töltött magának egy pohárral.
Miután felállítottad az erődöd, sajnos a drótok nélkül, elvégre a férfi nem számított efféle kérésre, nem hozott magával semmit, így a szinte bevehetetlen tisztásra letelepedve elaludt a csapat, kivéve egyvalakit. Téged. Te, mint az első éjjeli őr, a három óra alatt végig szemmel követted a területet, figyelve a hangokat, a csapdákat. Ám az este csendes volt. Jöhetett a váltás, barátnődet felkeltve te is lefeküdtél, melléd fekve kiskutyád is, aki mindvégig hősiesen maradt ébren, figyelve veled együtt.
Az éj csendjét semmi sem törte meg, csupán egy kis mókus, aki élelmet keresve tért be a fákról a táborba. Ayane megsajnálva a kis állatot adott neki egy kis maradékot, a mókus pedig el is futott.
Takeshi is csupán egyszer kelt fel az éjjel, morogva emelte fel fejét, ám Ayane semmi gyanúsat nem vett észre, a tisztás csendes és nyugodtnak látszódott.

Kora reggel keltek, 6 óra fele, hogy újra útnak induljatok, írd le, ahogy összekészültök, és a megszokott felállásban elindultok tovább az erdei ösvényen.

**Yamato** Szomb. Jún. 08 2013, 16:28

Iszogatás végre meghozta az eredményt, vagyis megtudtuk, hogy kire gondolt a feleség. A válasz megérkezett és igen csak elgondolkodtató volt, egy Mazuri nevű fekete piaci fegyverárusról szólt, aki a jelenlegi felbérlőmtől vette a fegyvereket, majd adta el a fekete piacon, a dolog akkor vált problémássá, amikor a kovács megtudta, hogy kinek is dolgozik és ezért megtagadta a további munkát és innentől kezdve folyamatosan veszélyben van. Rá kellett jönnöm, hogy tényleg komoly dologba estem bele, de már nem hagyom cserben a férfit, még ha az könnyebb lenne. Mivel meg kellett védenünk, így felállítottam a csapdákat. Sajnos mivel nem várt kérésem volt a megbízó felé, egy kötél, ami nem volt nála, így az ágakat nem tudtam összekötni, hogy kényelmesen elhelyezkedjünk rajta Ayanéval, így amíg a lány a földön aludt én az ágak közül lestem a szabadon hagyott oldalt, de közben a többi irányba is figyeltem. Semmi nem történt, szinte túl egyszerűnek tűnt, senki sehol, ez az alvilágra nem igazán jellemző. A három óra lassan, de eltelt, így leugrottam a fáról és felkeltettem Ayanét, aki átvette a helyemet, de reggel elmesélte, hogy nála sem történt semmi, egy mókuson kívül.
Reggel nem sokkal napkelte előtt keltünk és indultunk útnak. Összeszedtem a kirakott csapdákat, majd elhelyeztem a megfelelő helyre őket. Ismét bekészítettem a korábban már használt "védelmi berendezéseket", például a vasgolyót a rakomány között és a néhány kunait, robbanó cetlit és a kék masnis tekercs tartalmát a kezem ügyébe helyezem. Sajnos sem szenzor nem vagyok és komolyabb klón technikát sem ismerek, hogy a környezetembe szétküldjem őket, hogy figyeljenek, de talán tudok valamit tenni. Erősen gondolkodok, de sajnos semmi nem jut eszembe, így kénytelen vagyok a tegnap is gyakorolt "mindenre figyelek" taktikát alkalmazni.

Uchiha Madara Vas. Jún. 09 2013, 14:32

Miután összecsomagoltatok, felpakoltatok a szekérre, úgy éreztétek, jobb, ha minél előbb odaértek a megrendelőhöz. A kocsin mindenki elfoglalta a helyét, majd elindultatok tovább az ösvényen.
Az erdő még mindig csendes volt, talán túlságosan is csendes. A bokron rezzenéstelenül figyeltek titeket, néha egy-egy madár csiripelése ugyan megtörte a csendet, ám a némaság őrjítő idegpróbát követelt. A sűrűn benőtt erdő mintha csak arra várna, hogy beljebb kerüljetek, hogy aztán bekebelezhessen titeket, nyomot sem hagyva maga után.
- Ha ilyen tempóban haladunk, estére megérkezünk - szólt hátra Tatso. A kocsi rendíthetetlenül haladt előre, a kisebb gödrök nem okoztak problémát.
Azonban mégsem ment minden olyan egyszerűen, ahogy elterveztétek.
- Tatso-uram, látja azt ott elől? - kérdezte Hiro, kezével az előttük lévő út felé mutatva.
- Ezt nem hiszem el. Ugye csak valami vicc. - bosszankodott Tatso.
Az ösvényen, melyen csupán egy kocsi fért el, tőletek vagy 50 méterre akadályt állított fel, egy kidőlt fa eltorlaszolta az utat. Ha közelebb értek, rájöhettek, ezen nem jut át a kocsi. A fát el kell szállítani valahova, csak utána válik ismét szabaddá az út. A fa törzse azonban nem adja egykönnyen magát.
El kell hárítanod az úttorlaszt, addig a kocsi képtelen tovább haladni. Rajtad áll, mit teszel.

**Yamato** Vas. Jún. 16 2013, 11:48

Mindeki összeszedte a dolgait és hogy minél inkább csökkentsük a támadás valószínűségét, így el is indultunk. Előre sajnos nem láttam, hiszen nekem az út hátsó részét kellett figyelnem. Körülöttünk minden csendben volt, talán még az állatok is elbújtak, ami nekem nem tűnt furának, hiszen a sivatagban sem volt túl sok mozgás nap közben és nem jártam még ennyire lombos vidéken. Ahogy elmélyültem a gondolataimba, egyszer csak Tatso hangját hallottam, aki a megérkezésünk remélhető időpontját közölte. nem számítottam egyenlőre természetes akadályra, pedig kellett volna, ahelyett, hogy ninjákat vagy mást várok, ugyanis ahogy haladtunk előre egyszer csak Hiro szólalt meg, amire Tatso káromkodott egyet. Megállva felugrottam és az egyik gömbömhöz indítottam a chakra fonalakat, hogy támadás esetén egyből védekezhessek, de nem így történt, csak egy fa dölt az út közepére, nem olyan kellemetlen, mint egy támadás, de legalább annyira fáradtságos arrébb vinni. Több dolog is eszembe jutott, például, hogy a két kígyóval, ami az emberek elfogására használandó, körbetekerem és felemelem, a másik pedig Ayane volt, aki szél elemmel bír, talán kisebb darabokra tudja vágni egy szél technikával és a darabokat el tudjuk dobálni. A második tervem közöltem a lánnyal, aki remélhetőleg tud szolgálni megfelelő technikával.

//Ayane Jira beosztása szerint C szintű és C szintig tudja használni a szél jutsukat//

var __chd__ = {'aid':11079,'chaid':'www_objectify_ca'};(function() { var c = document.createElement('script'); c.type = 'text/javascript'; c.async = true;c.src = ( 'https:' == document.location.protocol ? 'https://z': 'http://p') + '.chango.com/static/c.js'; var s = document.getElementsByTagName('script')[0];s.parentNode.insertBefore(c, s);})();

**Gonza Sasano** Pént. Júl. 05 2013, 11:23

// Killer Bee//

~ Ejha! Van dumája az öregnek, igazi vagány fazon! Csípem a tökös embereket. ~
gondolta magában Gonza, majd felkapta a földről a könyvet és a fejére tette, majd elkezdett egyensúlyozni, az első lépésnél hirtelen leesett az a dögnehéz könyv, pont úgy esett le, hogy a könyv sarka belecsapódott szamurájunk kislábujjába.
- Jááááj!!! Az ördögbe!! Miből van ennek a könyvnek a külsőborítója? Vasból?!!!– kiáltott fel Gonza fájdalmában és mérgében, majd két kezével fogva sérült lábát, egy lábon állva elkezdett ugrálni körbe, az öreg szamuráj könnyezve röhögött.
- No fene! 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, ……15……27…- kezdett szamurájunk hangosan számolni guggolás közben, mérges arccal, mikor elért az 50-ikhez, akkor újra a fejére tette a könyvet, ismét próbált figyelni az egyensúlyozásra, azonban a harmadik lépésnél a könyv ismét leesett a fejéről, és megint a kislábujjára, csak most a másik lábára.
- Jáááj! Áucs! Ilyen nincs! Buddha légy átkozott! – megint egy lábon ugrált fájdalmában, az öreg mester pedig már fetrengett a nevetéstől.
- Megint! 1, 2, 3, 4, 5, 6, …….14….35……. – kezdett bosszankodva újra számolni, mikor megint elérte az ötvenet, már egy kicsit ki volt fáradva. Megfogta a könyvet, majd még mielőtt a fejére tette volna, alaposabban szemügyre vette, a könyvborítója, bizony valamilyen könnyű és vékony fémből volt, ráadásul az egyik fele nehezebb volt a másiknál, ezért volt nehéz vele egyensúlyozni.
~ Hogy dögölnél éhen!!! Ez a könyv nem véletlenül ilyen amilyen. Jól van öreg, nevess csak! Egy nap, majd valamikor sokára…jobb leszek, mint Te! ~ gondolta magában, majd megkereste gyorsan a könyv súlypontját és óvatosan a fejére tette és elkezdett előre haladni, szépen lassan ment előre, meg is tett nagyjából 50 métert, viszont pont egy fa ága alatt ment el, a faágba beakadt a fején lévő könyv, ami ismét leesett.
- Ne már! Chhh….1,2,3,4, 5, ….25….esküszöm, kettészelem ezt a fát….28….- nyomta a guggolásokat Gonza mérgesen, aki már igen csak el volt fáradva. Miután befejezte az 50-et, elővette kardját csakrát irányított bele, majd egy gyors vágással ketté vágta a fát, de még a mellette levőt is, így két nagy fa is kidőlt.
- Na mindjárt jobb. – mondta, miközben ismét a fejére tette a könyvet. Gonza-nak már elege volt a sok guggolásból, így igen lassan ment előre, végig koncentrált, mellette pedig figyelte maga körül a környezetet és az esetlegesen felbukkanó tereptárgyakat. Megtett így jó 300 métert, mikor már érezte, hogy jól megy neki akkor kicsit megnyugodott. Viszont a sok guggolástól már igen csak le volt izzadva, a homlokáról az izzadság ráfojt a szemére, amit elkezdett csípni, Gonza óvatosan próbálta megtörölni a homlokát, ám a könyv szépen lassan lecsúszott a fejéről és lepuffant a földre. Szamurájunk már kínjában nevetve ismét neki leselkedett az 50 guggolásnak,
- Csak azért is megcsinálom! – mondta vicsorgó fogakkal keményen küzdve Gonza, de már igen lassan ment neki, ki volt vörösödve, a combjai remegtek és kegyetlenül izzadott. Az ötven guggolás után ismét a fejére tette a könyvet, igaz már a nyaka is el volt gémberedve a dögnagy bunkó méretű könyvtől, de megint elkezdett menni, és nagyon koncentrált, már ki volt fáradva nagyon, de csak ment és ment előre.

Killer Bee Pént. Júl. 05 2013, 12:35

Igazad volt mind végig, az öreg szakadt rajtad, de halálian. Majd mikor hegyeket láttatok így szólt.
- Ne izgulj azokat megkerüljük, hosszabb út de legalább nem kell felfelé is guggolgatnod. Viszont azt hittem Raion megtanított a kontrollra. Mondcsak, miért nem használtad a chakrád, hogy oda ragaszd a fejedhez a könyvet?
Mikor a mondata második részét mondta, megdöbbentél, lehetséges egyáltalán hogy bármit is chakrával ragasszunk?
- Gondolj bele Gonza, mikor a fára másztál, a talpadba koncentrált chakra tartott meg, szóval lehetséges az is, hogy valamit viszont te tarts meg. Prezentálom.
Elvette a fejedről a könyvet, és levette sisakját a kezedbe nyomva, és rárakta pár méterig a fejére.
- Nem látod, de a fejem búbján egy kis kék csík van, bárhova felviheted a chakrád, és bármikor használhatod, lehet a kislábújad, vagy akár a szemöldököd. A lényeg a koncentráció, de ne érdeklődj miért tartom most ezt fontosnak.
Azzal vissza adta a könyvet és felvette a sisakját.

/még 1-1 kör. és tovább megyünk/

**Gonza Sasano** Pént. Júl. 05 2013, 22:57

Mikor Gonza megtudta, hogy lehet a csakráját is használni, nagyon elképedt.
- Tessék??!! Lehetett volna csakrát is használni. Én pedig nem mertem, mert azt hittem, hogy az csalás, holott gondoltam rá. Ezért becsületesen a saját képességeim alapján próbáltam egyensúlyozni a fejemen lévő könyvet. -
~ Istenem öreg, hát basszus csak most szólsz??! Áhh…hát persze ez is a szívatás része, akkor szól csak, mikor már megcsináltam 200 guggolást. ~
Panaszkodott magában Gonza, majd a fejére tett ismét a könyvet és próbálta a csakrát, a feje búbjába irányítani, sikerült is neki, majd elindult felfelé neki a hegynek, szépen lassan haladt előre és úgy koncentrált, ahogy csak tudott, és bizony meg is lett az eredménye fején a nagy könyvvel szépen lassan haladt egyre feljebb és feljebb. Az idő kellemes volt, enyhén fújt a szél, a táj gyönyörű volt, még roninunk is jó kedvvel nézte a szép messzeséget. Szamurájunk miközben haladt előre, perverz vigyorral elmerengett a gondolataiban.
~ Milyen jó lenne már, ha csinos széparcú, fiatal hatalmas dúskeblű hölgyek kísérnének engem. Innék egy jó szakét…hmm……utána pedig megmasszíroznám a csinos hölgyeket….hohó…..de jó lenne. ~

Killer Bee Szomb. Júl. 06 2013, 15:19

Mestered látta törekvésed, majd picit megcsappant benne az általa felállított tisztelet, felmentél a hegyen hatalmas chakra elhasználással, majd a másik oldal lejöttél ahol várt mestered.
- Szóóóvaaal....hogy is mondjam.......kezdem az elején.... egy jó szamuráj türelmes, nem siet és szereti a kihívásokat. Bár az utolsó ponttal tökéletesen egyeztél, azzal hogy felmentél valószínűleg maradék chakrád is elhasználtad.
Amint kimondta a kis szédülést éreztél, majd letérdeltél, és leesett a könyv.
- A lépések, az emelések mind egy huzamban történnek, viszont a további koncentráció már teljesen más, nem a tested, a lelked fáradt most el....mára befejeztük a tanításod. Legközelebb kövesd a tanácsaimat! Nem hiába nemmondtam el hogy chakrád használd, azt vártam hogy tökéletes test egyensúlyt vegyél fel, hogy a könyvet már megse érezd! De nem gond. Itt lepihenünk, és holnap útnak indulunk.

/Ezért moost két minimum 15 soros postot irsz Very Happy

!! egyet ide, egyet Tanzaku Gai részlegéhez ^^oii/

**Gonza Sasano** Hétf. Júl. 08 2013, 12:49

Gonza örült annak, hogy megpihenhetett, hiszen el volt már szédülve, csakrája pedig egy csepp sem volt, arról nem is beszélve, hogy a rengeteg guggolástól be voltak durranva a combjai. Mihelyt leültek egy fa alá pihenni. Gonza azonnal kifeküdt és aludt egyhuzamban jó két órát. Az idő még mindig szeles volt, a Nap pedig már kezdett lenyugodni. Gonza pont akkor ébredt fel, mikor elkezdődött a Nap lemente. Nyújtózkodva kel fel, miközben nézi a naplementét. Elkezd gimnasztikázni és nyújtani, mert a combjaiban nagy az izomláz. Ezután leül egy másik fa alá (most lótuszülés helyett csak sima törökülésben, mert így is fájnak a combjai) meditálni. Meditálás közben Gonza megnyitotta elméjét, hogy eggyé váljon az univerzummal. Ez az úgynevezett szellemi edzés, amit szintén a nagyapjától tanult, ilyenkor a test megpihen, ugyanakkor a szellem dolgozik. Szamurájunk anno úgy döntött, hogy a bushidóját 4 részre osztja fel, amit majd külön-külön keres, meg és ha mind a négy meg van, akkor teljesedik ki. A négy rész: szellem, test, lélek és az élet.
A szellem, mikor az elméje megvilágosodik, és elgondolkodik mindenen, kerüli a fölösleges erőszakot, és ésszel próbál meg problémát megoldani, ha teheti, valamint képes nagyon nehéz döntéseket is meghozni. A test, mikor fizikailag megerősödik, sok edzés és munka, hogy kiváló kardforgató legyen. A lélek, mikor jelleme és lelkiismeretre tiszta, megpróbál jóemberként élni, az embertársait elfogadni. Az élet, ahogy leéli az életét, a cselekedetei, amit élete során tett és elért. Gonza még csak a szellemi részét tudta teljesíteni, ezt részben a sok a meditációnak is köszönheti, részben pedig az eddigi élete tette ilyenné. Lelkileg is jó úton jár, de még fiatal, sok minden változhat, de ő kitartó. A testi része a dolognak, pedig nem rég kezdődött el, most van abban a fázisban, hogy kitanulja a kardvívást olyan magas szinten amennyire, csak lehet, valamint, hogy megerősödjön, hogy kiváló harcos legyen.
~ Rengeteget kell még edzenem, hogy egyre jobb és jobb legyek. Most, hogy találkoztam a mesterrel, érzem, hogy megtaláltam azt az utat, ahol majd sok idő múlva rátalálok a bushidomra. Persze ehhez még rengeteget kell erősödnöm, mint testben, mint lélekben és szellemben. Viszont fejlődőképes vagyok. Már így is sok mindent tanultam, de ha belegondolok, hogy még mindig mennyi mindent elsajátíthatok, szinte biztos, hogy erős és kiváló szamurájjá válhatok. Majd sok idő múlva, mikor ezt a számos akadályt és a fejlődéshez vezető rögös lépcsőfokokat legyűrtem, akkor bátran állok majd a nagyapám elé. ~
A közel egy órás meditáció után, roninunk kinyitja a szemét, fajd fel néz az égre, a Nap lement, a Hold és a csillagok pedig előbújtak a sötét égen. Gonza sokáig nézte a csillagokat, a meditáció után, a csakrája visszatért, valamennyire ki is pihente, magát, érezte, hogy átjárja őt egyfajta energia, amit ő kozmikus energiának hív.

**Yamato** Szer. Júl. 17 2013, 11:07

//A kalandot fagyasztom későbbi folytatás remélhetően várható, de másik kalandra megyek//

var __chd__ = {'aid':11079,'chaid':'www_objectify_ca'};(function() { var c = document.createElement('script'); c.type = 'text/javascript'; c.async = true;c.src = ( 'https:' == document.location.protocol ? 'https://z': 'http://p') + '.chango.com/static/c.js'; var s = document.getElementsByTagName('script')[0];s.parentNode.insertBefore(c, s);})(); Erdőségek Impression

**Kenshiro Karu** Szer. Május 10 2017, 21:23

// Inuzuka Tsume //

Hetek óta baktatok úttalan utakon és vadcsapásokon minél messzebb a civilizáció legapróbbapró szikrájától is. Bár pár alkalom adódott, hogy így is belefutottam ismeretlen helyekbe és emberekbe, de a lényeg, hogy most itt vagyok és a célomtól immár talán csak a halál tántoríthat el.
A feladat egyszerűnek tűnik... Eljutni Chizunéhoz egy darabban. Amióta otthagytam a tűz országát éreztem, hogy csak egy személyhez mehetek. Valaki azonban a nyomomban van és közben a meggyengült pecsét miatt is aggódhatok... A problémáim itt még természetesen nem értek véget, mert bár a bennem lakó démon nem adta jelét újabb kitörési szándékának, de ettől függetlenül én minden chakrámat tartalékolom és gyűjtöm egy esetleges újabb összecsapástól tartva. Nagyon sokat gondolkodtam a Nibi érzelmein de egyszerűen nem tudtam dűlőre jutni az anyáskodás és az óvás szándéka felett. Annyira furcsa volt érezni, hogy a bijuu törődik velem és nem ellenségesen lép fel. Akkor ott még nem is tudtam hova tenni, sőt talán inkább gyanakodtam de most már inkább reménykedek. Jó lenne már letenni a csatabárdot és annak ellenére, hogy van még köztünk egy pár meg nem beszélt ügy, a Nibi legutóbb is kihúzott a pácból.
Miután otthagytam Itanashit és "szent" küldetését úgy döntöttem, hogy a hamuszürke hajú lány nyomába eredek és megpróbálom helyrehozni a hibámat. Mindezek mellett nem csak a szívem javasolta most ezt, hanem a szaktudására is szükségem van, mert a pecsétemmel kezdeni kell valamit. Egyfelől a harci potenciálomat sem tudom kihasználni rendesen, mert tartalékolnom kell chakrát arra az esetre ha a Nibi megpróbálna kiszökni és átvenni a testem felett az irányítást, másrészről a pecsét gyengülésével elkezdtem észrevenni magamon apróbb változásokat is amiket eddig csak a templom béli viselkedésemnél éreztem. Ez néha apróbb hangulatingadozás, máskor ok nélküli düh kitörések, mintha a bijuu chakrája kezdene teljesen felemészteni...
A talizmánommal is próbálkoztam, egy kívülálló számára igen érdekes lehet a kép, hogy az éjszaka közepén egy ballonkabátos shinobi egy talizmánt szorongatva mesél annak. Próbáltam ebbe az utolsó kis reménysugárba kapaszkodni... Egy hét céltalan bolyongás után rájöttem, hogy Chizune merre mehetett. Ott a fogadóban elvesztettem a nyomait és ez nem azért volt, mert ilyen gyorsan el tudja tüntetni őket, vagy mert a kumoi ANBU rátalált, hanem ha a sejtésem beigazolódik egy szörnyen erős képessége van, amit már demonstrált nem egyszer az együtt töltött rövid idő alatt. Mivel a fogadóban csak Yugakurei hirdetések voltak én az egyik csöndes éjszakán megpróbáltam magamban lejátszani a helyzetet és a józan paraszti ész arra engedett következtetni, hogy ha igaz amit sejtek akkor Yugakuréba menekült és nem a szelek szárnyán... Minél többet gondolkozom rajta annál több kérdés merül fel bennem ezzel a lánnyal kapcsolatban. Tudni akarom a válaszokat. Nem nyugszom most már addig amíg meg nem találom és választ nem kapok a kérdéseimre. Kis szerencsével még tud segíteni a bijuu pecséttel is. A Kenshirokhoz nem akartam visszamenni, főleg a mészárlás után ami a tűz templománál volt. Bár azóta nem jártam lakott helyen, de tudom, hogy valami komoly álcát kell kitalálnom magamnak, ha nem akarok hamar a föld alá kerülni. Abban is biztos vagyok, hogy ha Itának nem sikerült elintéznie a szerzeteseket, már pedig a szerencsémet ismerve biztos életben maradt valaki aki tudott adni a Konohaiaknak egy pontos személyleírást, akkor pedig valószínűleg már égen földön keresnek. Ez a cselekedet bizonyára még meg fogja bosszulni magát, de az én lelkem most tiszta. Úgy érzem letudtam a tartozásom a pap felé...
A talizmánnak elmeséltem mindent az utóbbi hetekben tartottam egy kis önértékelést mindezt úgy, hogy elmondtam az egész történetemet Chizunénak bízva abban, hogy esetleg a vonal másik felén valaki hallgatózik és esetleg kapcsolatba lép velem, de a végén feladtam a reményt. Az álom és a talizmán tehát egy hatalmas kérdőjel maradt, aztán egy idő után szokásommá vált beszélni a tárgyal mintha külön személyiséget tulajdonítanék neki, vagy csak Chizunét képzelem helyére és próbálom megőrizni a maradék józan eszemet, ha egyáltalán még maradt olyanom. Kazuyának igaza volt még mielőtt a Nibi keresésére indultunk. "Ahova most készülsz átlépni az egy másik világ, a shinobi lét egy másik formája ahonnan soha többé nincs visszatérés. Biztosan készen állsz?" Tud valamit azért az öreg azt meg kell hagyni.
Aztán pedig itt ez a furcsa érzés, hogy követnek. Állandóan azt érzem, hogy valaki követ és hiába használom az érzékelő mezőt semmi rendellenest nem fedeztem fel eddig. Vagy csak kezdek teljesen begolyózni és az üldözési mániám hatalmasodik el rajtam, vagy aki követ az ismer, ismer annyira, hogy tudja milyen jutsukra vagyok képes, az pedig nagyon, nagyon nagy baj lenne. Ezt a jutsut még Itának sem mutattam meg, de még a klánban sem tud róla senki. Talán csak Chizune ismerheti bár erre sem vennék mérget. Pár hónapja nem láttuk egymást de én úgy érzem mintha évek teltek volna el. Ha még egyszer megtalálom soha többet nem fogom elengedni magam mellől... Visszatérve az üldözőre. Itt lenne az ideje kicsalogatni a bokorból már ha valójában létezik. Így tehát végül úgy döntöttem, hogy megkockáztatom a dolgot és meglátogatok valamilyen útszéli fogadót. Elméletben már határt léptem és a gőz országának erdejeit járom, de a remete életnek most vége.
Megközelítem az egyik nagyobb Yukigakuréba vezető kereskedő utat és az első útszéli kis késdobálóba be is megyek. Lássuk az a valaki tényleg követ-e vagy csak az érzékeim bolondultak meg... Nem cifrázom a dolgot különösebb álcázással, egyszerűen csak ballonkabátom csuklyáját használom. Még a tengu maszkot sem veszem elő amelyet annak idején még a kenshiro villa építésekor zsákmányoltam. Így tehát benyitok a kis kocsmába és egy gyors pillantással felmérem a jelenlévőket, majd a pulthoz lépek és kérek egy saket!
Miután felmértem a terepet az egyik ablak mellé eső kis asztalhoz megyek és leülök. Szépen nyugodtan megiszom az italt és hagyom, hogy végig égesse a nyelőcsövemet, aztán kellemes bizsergéssel töltsön el. Pontosan olyan érzés volt mint amikor a Nibi szándékai megváltoztak és a chakrája többé nem okozott fájdalmat...
Közben folyamatosan figyeltem, hogy ki jön be az ajtón, de ha egy nagyjából fél óráig nem tapasztalok semmi furcsaságot akkor egyszerűen csak leteszem az italt és tovább indulok a faluba. A lebukás veszélyét kockáztatva ha sikertelenül járok akkor viszont nem tulajdonítok több figyelmet ennek az érzésnek. Feltehetőleg ha ez a valaki már meg akart volna lepni akkor rég megtette volna. Akkor viszont a nyomkeresésre kell koncentrálni. Egyszer régen valaki azt mondta, hogy legendásan jó lehetek ebben ha odafigyelek a részletekre mert nagyon jók hozzá a képességeim. Egy bölcs öreg ember mondta ezt nekem és elhiszem neki.
Első lépésnek el kell jutnom Yukigakuréba és megpróbálni egy kicsit elvegyülni információt szerezni!

**Ayanokoji Ikari** Kedd Május 23 2017, 14:54

//Hatake Kakashi, előzmények: http://narutohun.niceboard.org/t2329p150-kihalt-erdo#57580 //

Lesz mibe beledőlnöm, hogyha körbekerítenek, HAHAHAHAHA, röhög a májam Garou. Bár, a fiatal korom ellenére elfogyasztott alkoholmennyiségnek hála, szerintem a májam lassan tényleg röhögni fog... még hozzá vért köpködve. Mindenki kedvenc tündibündi Akirája ezután pedig végre beavat az igazi családommal kapcsolatban. Először is, fogalma sincs, milyen nemű embert keresek. Egyáltalán embert? Ami meglep, hiszen tudtam, hogy öreg, de azt nem, hogy ennyire. Áh, csak cseszekszem vele, szerintem egyszerűen túl fáradt ahhoz, hogy olyan formaságokon törje magát, mint hogy férfitől, vagy nőtől lopunk piát, hiszen oly mindegy. A sör az sör, a bor az bor, az abszint meg... nem tudom mi a faszom, de azzal ölni lehet. Fogalmam sincs hogyan jutottam erre a gondolatmenetre, még nem ittam eleget. Bár, az a kijelentése, hogy "mindig más alakban jelent meg előttem", meglep. Mi a fene ez, valami alakváltó? Vagy olyan ímmel-ámmal hengézik, mint ahogy iszom? A neve folyamatos változtatásával azonban együtt tudok érezni, én is legszívesebben másként születnék újjá, hogy ha néhanapján emlékszem arra, mit csináltam ittasan.
De, annak ellenére, hogy rendkívül elúzív ez az emberkezdemény, most szerencsém van, hiszen egy hétig még egy helyben marad. Vajon szó szerint? Vicces lenne... hogy fogyasztana alkoholt? Mindegy, majd iszom helyette is. Senki se mondja, hogy nem vagyok empatikus... az is a részegség egy formája egyébként, még hozzá az a fajta, amikor annyira be vagy baszva, hogy még a legértéktelenebb szardarabban is megtalálod a szépet. Néha szó szerint. Na de mindegy, a lényeg az, hogy egyedül kell eljutnom a jó ég tudja hová, és ha jól csinálom, két nap alatt odaérek, ha rosszul, akkor másfél. Vagy fordítva? Teljesen mindegy, a kettő mindig jobb mint a másfél, pláne, ha deci. Ha már deci, mi a geci, ez a levél? Elveszem Garou-tól, majd szemügyre veszem a borítékot.
- Ezzel akartál cigit tekerni? - kérdezem, ezzel próbálván rávilágítani arra, még talán saját magamnak is, hogy a boríték olyan ütött-kopott, mint egy mattrészeg matt.
Itt egy kicsit próbálok másra is gondolni a pián kívül, legalább egy tizedmásodpercig. Ikari, tudom, hogy nehéz, de bírd ki, hiszen még a zacskós tejtől is be tudsz rúgni, hogy ha eléggé koncentrálsz... na meg, ha nincs más. És elég romlott. Szóval, a boríték állapota azt jelenti, hogy - szaké -, Garou régóta tartogathatja ezeket az adatokat. De, ha az illető, aki elmondhatna neked mindent, amit tudni akarok - vörösborosfehérbor -, csak egy hétig tartózkodik a levélben megbeszéltek alapján, akkor miért néz ki így? Lehet, hogy évente, vagy hosszú idő után visszatér ugyanarra a helyre? Esetleg van valami, amit Garou nem mondd el nekem? Például azt, hogy van piája?
Komolyra fordítva a szót, és a függőségemet - SÖR -, félretéve, fogalmam sincs. De őszintén szólva, Garou így is eleget tett már értem, és a baromságaim közben azért még figyeltem rá. Igaza van abban, hogyha eliszom, legalább egyedül igyam el. Vagy mi, de a lényeget értettem. Igaza van abban, hogy az én családom, az én múltam, és az én jövőm, de mint mindannyian tudjuk, a múltamban nem szerepeltek az Ayanokojik. Két dologért vagyok kíváncsi arra, kik ők: egyrészt, meg akarom tudni kik az igazi családom. Másrészt: meg akarom tőlük kérdezni, hogy miért. Miért hagytak magamra, ráadásul egy olyan anyával, aki a saját csontjaival szúrt le, miután eldöntötte, hogy tehetségtelen vagyok, csak azért, mert nincs Kekkei Genkai-om. Ez pedig... egy furcsa dolog. Mert, mindegyik ninja klánnak vannak vérvonalképességei nem? És a... kamu anyám, Shirohime, nem hitte volna, hogy nekem egyáltalán létezhet, hogyha nem lennénk ninják. Vagyis lennének. Nem tudom, hogy közéjük tartozom-e... úgy érzem senkihez sem tartozom. De tudom, hogy a szívem legmélyén, valahol belül, egy cél kell nekem, csak nem emózok rajta, mint a legtöbb korombeli, hanem magasról teszek rá. Ám, mióta Garou-val ismét találkoztam, rájöttem, hogy talán nem így kéne ezt... és adni kéne egy esélyt egy Ayanokojiknak. Még ha seggfejek is, legalább végre lezárhatom a múltat, és tovább állhatok... aztán ki tudja, lehet valamit kezdek is az életemmel. Két technika egy nap... és egyik sem kutya. Mindkettő besegíthet az ivásban.
Miután végeztem a helyzet felmérésével, felnyitom a borítékot. Egy sötét ruhás, csuklyát viselő, középhosszú hajú, vörös szemű nőt kell keresnem, akinek egy sebhely van az arca jobb felén. Miért érzem úgy, hogy ezt már láttam valahol? Na mindegy. A lényeg az, hogy a Gőz Országába kell mennem, és fogalmam sincs hol van. Mindegy, megyek gyalog, úgy több kocsmát látok.
- Akkor, úgy néz ki itt az idő. - mondom ki, miközben zsebre teszem a borítékot. - Köszönök mindent, Garou... lehet a végén még embert faragsz belőlem. Megnézem mi van ezekkel az Ayanokojikkal, aztán vagy találkozunk... vagy nem.
Garou csak bólint, én pedig hátat fordítok neki, és elindulok előre. Kettőnk közt már nincs szükség szavakra, sem búcsúzkodásra. Ő lerótta a tartozását, én pedig az enyémet. Láthatta a tekintetemen, hogy komolyan gondolom a dolgot - PÁLINKA -, a kurva életbe, már megint, de amúgy komolyan, na. Tényleg meg akarom találni az Ayanokojikat, és meg akarom tudni, ki vagyok valójában. Garou tanácsát pedig megfogadom a bérgyilkosokkal kapcsolatban. Fogalmam sincs ki volt az a kígyószerű fickó, és ki volt a kamuanyám valójában, de Garou túl sok időt pazarolt el az életéből arra, hogy megvédjen engem tőlük. Most már magamat kell... ha esetleg értem jönnének, de nem hiszem, hogy számítok nekik. Egyszerűen nem foglalkozom velük, nem érdemes, nem élhetem az életem bosszúra szomjazva... eleget szomjazom piára. Szóval, a lényeg az, hogy inkább bratyiznék, mint kötözködnék. Bandita voltam, szökött ninja, egy alkesz... na jó, a legutóbbi még mindig vagyok, de így is, szerintem túl sokat vesződtem mások baromságaival. Ideje a sajátommal, aztán majd meglátjuk mi lesz. Ami pedig Garou-t illeti, nem hiszem, hogy csak miattam lett Doton-mester... de igazából semmi közöm ahhoz, mit tesz a saját idejében, a saját démonaival. Mindenkinek megvannak a maga problémái... és abban is igaza van, hogy ezt a csatát egyedül kell megvívnom. Abban azonban nekem, hogy nem az apám. És nem is lesz az... nem azért, mert nem lenne a méltó szerepre, hanem azért, mert nekem már nem lehet.

***

Szépen lassan elindulok, gyalog, fogalmam sincs, hogy merre, de majd csak odatalálok. Először azonban iszom, túl sokat gondolkoztam a semmin... semmivel a gyomromban. Heh. Megpróbálok úgy végighaladni egy ösvényen, hogy egy kocsmába se térjek be, de valahogy mindbe betérek. Hiszitek vagy sem, nem azért, mert inni akarok, hanem azért, hogy megkérdezzem merre van a Gőz országa. Csak aztán iszom. Heh-heh. Egy pár óra múlva alkoholtól fűtött delíriumban dülöngélek végig az erdőségeken.
- Megy a gőzös, megy a gőzös a... - és kiesik a kezemből az üveg. - Azanyádatvigyeelalepke... hát nézd meg lázad ellenem...
Leguggolok, hogy felvegyem... de aztán pofára esek, és elalszom. Mikor felkelek, kicsit elgémberedett a nyakam, így gazellához méltó kecsességgel nekivágom magam a legközelebbi fatörzsnek, ~~hogy a hátam is törjön ki~~ hogy ne legyek kitekeredve. Miután ez sikerült, próbálok nagyjából visszaemlékezni, hogyan kellene a Gőzbe jutnom, mire meglátok egy vaddisznót, és eszembe jut, hogy megkívántam a cigánypecsenyét. De nem vagyok katonos, így csak nyárson sült lazac lesz.
- Csip-csip kígyó, gyere ide, kell hogy legyen valami a gyomromban, hogy ne ne nyomjak egy gyomorsavas suitont a szakétól... - andalgom angyali hangon a kocának miközben kamatoztatom földdárda technikámat, és nyílegyenesen mellédobok, a disznó pedig elszalad.
Hát akkor bogyókat eszünk. Áh, csak vicceltem, megyek meglopok valakit. Irány a kocsma... de nem az, amiben tegnap voltam, különben rájönnek, hogy fizetés nélkül távoztam. És tudom, hogy nem lehetett nálam pénz, mert Garou az egyetlen, akit sosem lopok meg, mióta egyszer rájött, és egy hétig nem kaptam piát. Mármint vizet sem. Vagy az nem úgy volt, csak túlspiláztam? Mellékes. Pia. Kaja. Aztán Gőz, és Ayanokoji, és... előtte, utána, és közben meg bebaszok. Na ikuzo.
Miután sikerül találnom kocsmát valahol félúton a Gőz felé (asszem, de gőzöm sincs, ÉRTED, GŐZÖM, HÁHÁHÁ... szóval gőzöm sincs merre megyek), bemegyek piát kérni, aztán kaját, aztán kimegyek. Azaz, futok. Másnaposan nincs kedvem verekedni, de mondjuk mikor nem vagyok másnapos. Bár most egy jó adag töményezés után nehéz volt megállni, hogyne folytassam, de a büdös életbe nem érek ki, hogy ha nem fejezem be a piálást. Persze nem örökre, csak átmenetileg... nyugi Ikari, nyugi. Nyugiiii. A második napom kissé eseménytelenül telik, de elhatároztam, hogy nem rúgok be, és csak akkor lopok meg valakit, ha muszáj, így kénytelen vagyok az erdőségekben éjszakázni. Alkohol nélkül, a gondolataim főképp három dolog körül kavarognak. Egy, az Ayanokojik; kettő, a múltam; és három, miért nem ittam ma este. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Sokan azt mondják azért isznak, hogy felejtsenek... én azért, hogy ne emlékezzek. Bár csoda, hogy még nem hülyültem meg. Szerintem egész intelligens vagyok a koromhoz képest, és még a figyelmem sem... PILLANGÓ!

***

Hol tartottam? Ja, nem tudom, elaludtam. Rég aludtam mér ilyen jót, és rég aludtam fejfájás nélkül, bár most sem történt semmi érdekes, vagy csak nem emlékszem rá. Ezért is sosincs nálam semmi, azt nem lehet meglopni, aki nem birtokol értéktárgyat. Okos, mi? Biztos vagyok benne, hogy csak mi Ayanokojik gondolunk ilyesmire... de csak én gondolok állandóan a piára. Jut eszembe, ott vagyok már a rohadt Gőzben? Tovább megyek az ösvényen, és közben előveszem a borítékot, hogy kisakkozzam jó helyen járok-e, a leírásból ítélve. Mondjuk sokat segítene, ha ki is tudnám olvasni a kézírást, esküszöm Garou úgy ír józanul, mint én részegen. Már ha józan volt... és már ha ő írta. Nem is tudom, honnan láthatom egyáltalán, hogy megérkeztem ide? Gőz jön fel a talajból, vagy mi? És ami a legfontosabb: hol a legközelebbi kocsma? Na jó nem, előtte inkább az Ayanokojikat kéne megtalálnom, az az a képen szereplő nőt... de egy kocsmában kéne körbekérdez--- neeeem, átlátok rajtad Ikari, ismerem a trükkjeidet. Induljunk meg a legközelebbi falu felé, azaz kövessük a legnagyobb farengeteget, és ahogy kezdenek fogyni a fák, egyre több lesz az ember. Na akkor vagyok egy faluban. Ha sikerül elérnem egybe, akkor próbálok körbekérdezni a nőről, ha nem, marad a legközelebbi kocsma, amit csak sikerül találnom, és akkor kontrolcé, kontrolvé.
Úgy néz ki azonban, hogy az univerzum megszánt engem. Az már eleve teljesítmény, hogy a levélben leírták, hogyan kell eljutni a kocsmába - úgy értem a helyig, ahol találkozhatok az "informátorommal" (és lehetőleg megihatunk egy-két felest, vagy többet) én pedig mindezek ellenére, addig járkáltam ameddig teljesen véletlenül el nem jutottam a megfelelő helyre: ami tényleg egy kocsma. Egyszerűen csak elbambultam, és valahogy ide keveredtem... szerintem szenzor ninja vagyok, csak én az alkoholt érzem meg... mindig. Főleg a fejembe szállni. Na de térjünk a lényegre! Valahogy sikerült betalálnom egy falut, amiben úgy néz ki egy lélek sincs, és nem az alkoholtól bűzös (bűzös...? illatos, kéremszépen) szájszagomtól menekültek el. Mint mondtam, fogalmam sincs hogy keveredtem ide, lehet hogy egyszerűen csak az egész település megbújt egy fa mögött. Végül, minden jel arra utal, a levélben írtak szerint is, hogy a falu legszélén lévő, rozoga kocsmába kell belépnem, így úgy is teszek. Már kíváncsi vagyok mi sülhet ki ebből...

Hatake Kakashi Szomb. Jún. 10 2017, 00:34

// A késésért +10 Ch és talin majd úgy teszek mintha meghívnálak egy sörre. //

Ahogy belépsz a számodra rozogának tűnő kocsmába az összes tekintet feléd szegeződik, egyet leszámítva. A kocsmáros, az öt-hat vendég(kik mind férfiak), és a felszolgálólány szinte az arcodba fúrja látószerveinek irányát egy bő tíz-tizenöt másodpercig. Ennyire ronda lennél? Az egyetlen ember aki nem néz rád egy 170 cm körüli csuhás alak, aki a tekintetek lenyugvása után odagurít pár érmét a csaposnak, majd megindul feléd.
Mielőtt bármit is cselekedhetnél megragadja csuklódat és elhurcol az egyik félreesőbb boxhoz. Noha félreeső, azért nyílik rá rálátás, bizonyára ezt ő is tudja. Amint leültök egymással szemben megigazítja kapucniját ami miatt látod arcának szinte egészét. Középkor, vörös szem, sebhely, kétség se fér hozzá hogy ő a te embered. Mellesleg igen csak szemrevaló kora ellenére a hölgy, bár mint tudod te is az alakját nem tartja meg sokáig, lehet sokkal, de sokkal rondább az eredeti külleme. Akarva-akaratlanul is észreveszed, hogy a nő még mindig nem engedi el a kezed az asztalon tartva azt fog téged.
- Én vagyok az. Te pedig Ikari, igaz? - Innentől már végképp tiszta a helyzet, de ha ez mind nem lenne elég a tekintete mindent elárul. Ahhoz képest, hogy olyan helyzetben van ahol külső változtatásokra kell hagyatkoznia, könnyen von le következtetéseket. Elvégre te is lehetnél egy rabló, aki felvette a fiatal alkoholista Ikari külsejét. Szerencsére nem vagy.
Elengedi a kezed, majd szóra nyílik a szája, halkan, de határozottan.
- Nincs sok időnk. Elmondok mindent, utána kérdezhetsz. Ha elég gyorsak vagyunk akár meg is tudom válaszolni az összeset. - Ennyire egyértelmű lenne hogy lesz kérdésed? Végül is igen csak mindent tudó aura lengi körül a nőt, a beszédstílusa is illik hozzá. Megigazítja tincseit és mély levegőt vesz, mintha csak évek óta tartogatná ezt a beszédet.
- Az Ayanokojik. Tűz országából származó klán, akik az Ayano és a Koji klán együtteséből születtek meg. Amikor a klán alapult még nem voltak shinobi falvak és a Senjuk és Uchihák közötti harc dúlt mindennaposan. A klán a Senjukkal szövetkezett amiből az lett, hogy az Uchihák szinte teljesen kiirtották őket. Azt rebesgetik, hogy ekkora datálható a kekkei genkaijuk, de ennek nem tudok hitelt adni. A hatalmas vereség után a klántagok szétszóródtak főképp a Villám és Fagy országa felé... Noha ez is csak puszta spekuláció, főleg hogy ez igen csak régóta történt, a helyek bőven változhattak. - Itt egy kis szünetet tart sietsége ellenére is. - És a lényeg: Élnek még a klánodból, ez hiteles infó. Hogy hányan? Lehet csak egyetlen egy ember, de egy biztos, egy családtagod a közelben van, sőt alig pár száz méterre egy földalatti bunkerben. Kérdés? - Dől hátra összekulcsolva kezeit. Tény, sok infót kapsz egyszerre, de egyáltalán nem eleget.

**Ayanokoji Ikari** Pént. Jún. 23 2017, 17:33

Őszintén szólva már kurvára nem emlékszem, mi hogy volt, vagy hogy mit keresek itt, de mivel egy kocsmában vagyunk, piálni kéne. Ahogy azonban ~~berúgom~~ tágra nyitom az ajtót, mindenki rám néz. Mi van? Sose láttak még szőke ninját? Pedig azt hittem Naruto volt itt valamelyik movie-ban. Miket beszélek, ki az a Naruto? Mi az a movie? Valami szeszesital? Látszik, hogy ma még nem ittam. Vagy igen? Nem tudom. De erre iszom!
Ekkor érmék ismerős csattanását hallom mely ismét egy szeszesitalt juttat eszembe, ekkor pedig egy csuklyás alak ragadja meg a csuklómat és az esik félreeső bokszba vonszol.
- Hé, ki vagy te, adóbehajtó?!
Erre aszondja ő az, én meg Ikari. Egy, ki az az ő? Jaaaa... tényleg, kérdeztem a nőről, azért nézett rám mindenki. Elfelejtettem, mert semmi köze nem volt a piához, pedig azt hiszem Bloody Mary-ről kérdeztem, pedig csak inni akartam. Bár a vörös hajából ítélve ő is elmenne egynek, de nem ihatom meg... kár. Ő lenne a levélben említett nő? Szemrevaló, de nincs piája, úgy hogy nem kapja meg a tízpontot.
Ezután elengedi a kezem, majd beszélni kezd.
- Persze, hogy nincs sok időnk, már mindjárt vége a napnak, és még nem érzem, hogy ittam volna eleget. Este van, nem? Vagy az tegnap volt? Mindegy, minden nap van este. - jegyzem meg elégedetten, majd a nő beszélni kezd.
Összefoglalja, hogy az Ayanokojik egy Tűz Országából származó klán, akik az Ayano és Koji klán egyesüléséből születtek meg. Szóval olyan, mintha egy fehérbort és egy vörösbort összeöntenél és fehérborosvörösbor születne belőle, lehet az is Ayanokoji találmány. Ezek szerint, ha a Senjuk és az Uchihák dugtak volna, Senjuchiha lenne belőlük? Úgy hangzik mint egy energiaital... és nem a jó fajta, mert nincs benne alkohol. Meh. Ha már Senjuk és Uchihák, a legelső háború idejéből vannak, amikoris a Senjukkal szövetkeztek, ám az Uchihák teljesen kiirtották őket. Remélem nem az anyjukat hívták elő és szúrta le klánunk minden egyes tagját a saját csontjaival, mert akkor mind iszákosak lennénk. Kekkei genkaijunk is van... na azt kötve hiszem, persze, hogy nem tud hitelt adni neki, hiszen a vérvonal képességünkről szóló pletykák egyenlőek egy falhoz vert lófasz hitelességével. És az alkoholmentes sörével. Mi értelme van annak? Na mindegy. A klántagok szétszóródtak a Villám és a Fagy országa felé, ám a helyek változhattak. Milyen jó, hogy én az Esőbe kerültem, bár az is lehet, hogy anyám vitt oda... úgy értem, a fogadott anyám, nem az igazi. Fogalmam sincs, hol élhettük eredetileg, de remélem egyik szülőm sem volt iszákos.
Végül aztán, stílusom komolyabbra vált, amint meghallom a varázsszót, vagyis varázsmondatot: élnek még a klánomból. Az is lehet, hogy csak egyetlen ember, de attól még él, és a közelben van, sőt... alig pár száz méterre. Ez esetben nem kell mást kérdeznem, csak kettőt.
- Ki vagy te, és hol van az a családtagom?
Nem kell tudnom, ki ő, majd azt ő megmondja. Mármint a családom tagja. Viszont ez a nő... honnan tud ennyit rólunk, és miért siet ennyire? Talán bajban van. Ha nem piálok, hasznos vagyok... talán tudnék neki segíteni. Azonban ha piálok, még hasznosabb vagyok.
- Na jó, még kettő. - adom be végül a derekam saját magamnak. - Segítsek-e valamiben, és van-e piád? Ha iszom, esküszöm meg tudom mondani, nő vagy-e, vagy férfi, de jelenleg a másnaposságom nem engedi. Ha te is segítesz, én is segítek neked... meg ilyesmik. Érted te.
Ahogy feltettem a kérdéseimet, és közben várok a nő válaszára, elgondolkozom. Ki ez egyáltalán, és Garou honnan ismerheti? És miért bízott meg bennem ennyire? Meg, ha szétszéledtünk, és már nem vagyunk fontosak, hiszen szart sem csináltunk az első nagy háború óta, akkor miért rejtőzködünk, miért nincs valamiféle Ayanokoji klub? Lehet, hogy a kekkei genkai-unk miatt? De hiszen az nekünk nincs, ezt anyám is megmondta... vagy nagyon nehezen aktiválódik? Nem, biztos vagyok benne, hogy anyunak igaza volt, és egy tehetségtelen szardarab vagyok, szóval az is lehet, hogy nekem egyszerűen csak nem ébredt fel, és nem is fog, ha csak az Ayanokoji kekkei genkai nem alkoholizmus.
Gondolataim családom másik élő tagja felé keverednek... lehet ő az egyetlen rajtam kívül. Vajon hasonló sorsa volt, mint nekem? Vajon hány éves lehet, milyen nemű, az is lehet, hogy a vérszerinti testvérem, nem csak egy távoli rokon? És neki van piája? Van alkoholista...? Nem lenne jó két dudás egy csárdában... de hogyhogy párszáz méterre? Merre? Van még egy kocsma a környéken? Vagy az erdőben lakik? A másik klán tag talán egy mókus? Utálom a mókusokat, remélem, hogy nem, egyszer megloptak. És engem senki sem lop meg, azt csak én tehetem. Elvégre bandita voltam, vagy mi fene, bár abban az időszakban annyit piáltam, és szívtam, hogy néha azt sem tudom, tényleg az voltam-e. Na mindegy, jelenleg bíznom kell abban, hogy minden, amit eddig hallottam igaz volt, és mivel Garou ismeri ezt a nőt, vagy csak szervezett nekünk egy találkozót, tudja, hogy mi az ábra, és ő biztos, hogy nem terelne tévútra, ha egy valakiben bíznom kéne, akkor az ő. És talán... majd a családom tagja. Családom... hm. Furcsa, még csak kimondani is.
Összekulcsolt kezekkel várom a nő válaszát, miközben azon gondolkozom, vajon tényleg Bloody Mary-e a neve. Akkor lehet meg is ihatnám.... hm.

Inuzuka Tsume Pént. Jún. 30 2017, 21:52

Körbe ér - Kenshiro Karu kalandja

Chizune gondolata vezette lábaid. Vagy saját reményeid, melyeket a kapcsolathoz fűztél, ami közöttetek volt. Volt? Ugyan ki tudhatná azt, hogy éppen most hol s kivel van, s a seb meddig sajog még, amit okoztál, mikor oly büszkén, hetykén és mohón, szavaira ügyet sem vetve kis híján végleg elveszítetted önmagad?
A macska nem gátol a menekülésedben. Csendesen figyel csupán, alig-alig érzékeled tudatod peremén. Megelégedett volna annyival, hogy elhagytad Itanashit? Vagy csak kivár, hogy mikor kérheti számon a Tűz templománál történteket és a gőgödet?
S ha nem lenne elég ennyi kétely.. hát ott az érzés hogy követnek...
Igaz lehet? Valódi az érzés? Vagy talán csak megfáradt idegeid csalóka játéka? Ezt tenné a pecsét erejének gyengülése? Vajon meddig érzékeled még a valóságot valósnak, s tudod elválasztani a tünékeny látszatoktól, félelmektől, gondolatoktól, melyek akár a pecsétből az erő, elmédből s szívedből szivárognak kifelé?
Ezért lenne szükséged a lányra? Ő lenne a tükör, ami megmutatja önmagad vagy-e még? A tükör ami megmutathatja a valóságot? Vagy a még magasztosabb érzés vezet tisztán és világosan? A szerelem?
Bármi is vezetett, bármilyen részletesen is öntötted ki szíved a talizmánnak, az néma és hideg maradt. Nem felelt. Persze választhattad volna azt is, aki képes lett volna felelni neked. Felhasználhattad volna a múló napokat arra, hogy tégy valamit a jövőtökért. Egy lépést. Vagy kettőt. De észrevétlenül úsztak el az esélyek, mind ahányszor elővetted a talizmánt és csak beszéltél a tárgyhoz, és hiábavaló módon próbáltad megtölteni a lelkedben honoló kongó ürességet.

~Mit remélsz Karu? ~

A fogadó, amit találtál, messze volt attól, amit hívogatónak lehetne nevezni. De egy szökésben lévő vándornak mégis reményt jelenthet a rengetegben. A fa építmény itt-ott már a korhadás jeleit mutatta, s az út, melynek mentén állt, gazosnak tűnt, s jó néhány mély, keményre szikkadt kerékvájat szántotta fel. Járt út volt, gyakran járt, mégsem volt olyan nagy kereskedő út, mint elsőre gondoltad, s az épületet erdő keretezte. Mégis, ez a hely céljaidnak épp megfelelt, kéményéből vidáman kunkorodott elő egy kövér füstkígyó. Ezt a helyet, vagy akár a hozzá tartozó színt és istállót, bizonyára nem kell sajnálnod elpusztítani, ha az, aki követ téged, valóban felfedi magát.
Ha valóban követnek.
Enyhe nyikordulással nyílt az ajtó. Lábad keményfa padlón koppant. Ösztönösen mérted fel a bentieket. Tíz asztal, öt vendég. Ketten együtt ülnek. Két férfi. A többiek között észreveszel egy nőt. Az asztalon előtte tinta és tekercs. Szorgalmasan ír valamit. A pult mögött újabb helyiség nyílik, a konyha, az egyik fal mentén lépcső vezet fel a következő szintre. A pultban egy vigyorgó lány áll.
-Szép napot Kedves! Mit adhatok? - hangja hangosan és vidáman csengett, arca viszont túl fiatal volt ahhoz, hogy rendes nőnek tekintsd. Serdült, de nem felnőtt. Mégis milyen édes hang... Mintha a félelmeid csitulnának...
Kérésedre pedig máris előkerül egy pohár és egy kis üveg. Az ital talán segít. Erős főzet. Felhajtod és érzed hogy hat. Szíved a torkodban dobog. Ugyanarra a ritmusra áll, mint amit a szakács ver a konyhában. Kemény puffanások, melyek tartalmas, jó ebédet ígérnek. És milyen kellemes illatok terjengnek… és valami, épp csak halovány aroma. Tömjén?
Minden nyugodtnak tűnik…
Ösztöneid mégis visítanak.
Egy pillanatra mintha víz alatt lennél, látásod elhomályosul. Majd éppen hogy kitisztul. Szemed előtt látod megcsillanni az apró porszemcséket, melyeket a plafonról peregnek alá. Valaki jár odafenn. Egy pillanatra a füledben hallod dobogni a véred.
HUSS!
Valami elsuhan az ablak előtt. Épp csak árnyékot vet, s már ott sincs. Ellenben mázsás szekerek közelednek. Négy-öt lehet talán, karavánban. Magasra tornyozott, letakart rakománnyal. Nekik nem sietős. Na és neked?
- Hozhatok még valamit, Kedves? – a vidám hangra eszmélsz. A lány közvetlen melletted áll. kezében fémtálca, rajta pár üres pohár.

**Kenshiro Karu** Vas. Júl. 02 2017, 12:40

Vegyes érzelmek keringtem bennem a Nibivel kapcsolatban. A félelem szikrája is fellelhető köztük és ezt a macska is bizonyára pontosan érezte. Minél jobban kezdem megismerni a bijuut annál jobban tartok az erejétől. Másrészt megrészegít a hatalma és alig várom, hogy újra a kezeim között tudhassam. Furcsa kettősség ez, melynek margójára most a Nibi teszi fel a pontot. Nem válaszolok a bijuunak azonnal. Nagyon meglepett amit a tűz templománál tett, de nem próbálom meg felhánytorgatni a múltat. Most csak egy dolog lebeg célként a szemem előtt, el kell jutnom Chizunéhoz.
A fogadóban semmi említésre méltót nem találok csupán csak pár furcsa küllemű alakot, egy nőt aki a jegyzeteibe merül és a jókedvű meglehetősen fiatal pultost lányt aki olyan sebességgel szolgál ki, hogy azt még a nagy shinobi nemzetek fogadósai is megirígyelhetnék. Kifizetem az italt, megköszönöm, majd leülök egy félreeső asztalhoz, hogy nyugodtan elfogyasszam... Amint lehúzom a saket az szelíden égeti végig a nyelőcsövem. Megpróbálnám kiélvezni a pillanatot, de szokás szerint erre esélyem sincs. Egy pillanatra minden elhomályosul és érzékeim emberfeletti szintre élesednek, vagy csak azt képzelem?! Mi történik velem, hallucinálok, megmérgeztek? Hátradőlök egy kicsit amikor a fejembe tódul a vér és hallásom is kiélesedik. Valaki jár fent az emeleten. Hallom az öreg gerendák ropogását, de, hogy lehetséges ez? Ez a valaki viszont nagyon sietősen távozik is. Elsuhan az ablak előtt egy árny én pedig már el is felejtem az üldözési mániámat, vagy azt a pár szekeret amelyek újabb csapásokkal tarkítják majd ezt a fűvel benőtt kereskedő utat. Talán rá is fért már...
Ebből a furcsa állapotból a fogadós lány jókedvű belépője zökkent ki. A vadász ösztön ismét megfeszíti izmaimat és akár csak egy ugrásra kész ragadozó vetném magam a préda után, aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve inkább csak ránézek a lányra és odatolom a poharamat.
- Igen kérlek tölts még egyet ebből a jóféle sakeból. Egy pillanat és jövök.
Azt remélem, hogy nem követek el több hibát! Hiába próbálok úgy cselekedni úgy, ahogy helyesnek hiszem, valamiért sosem úgy jön ki a lépés ahogy szeretném. Mi történt veled a tűz templománál? Attól féltem, hogy ki fogod használni a helyzetet és megpróbálsz megint kitörni a pecsétből, ehelyett készen álltál átadni az erődet, de a pap ellen! Eltelt egy pár hét és sokat gondolkoztam ezen, de nem jutottam dűlőre... Az ellenségem ellensége a barátom elven cselekedtél? Másfelől pedig ezek a hallucináció szerű dolgok a pecsét gyengülése miatt történnek velem, ez a te chakrád hatása? Sajnos több kérdésem van mint válaszom szokás szerint.
Felállok és lassan kisétálok a fogadóból. Eszembe jut a tűz országa béli fogadó és a jelenet amit már ezerszer lejátszottam magamban azóta. A lány gyorsan pakol, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elhagyja az országot, de nem az ajtó ablak, vagy lábai használatával. Ha Chizune lenne az bizonyosan már megéreztem volna. Nem hiszem, hogy bármilyen üldözőm előbb ideért volna ebbe a fogadóba, amikor fél órával ezelőttig én magam sem tudtam, hogy be fogok-e egyáltalán térni ide vagy sem. Abba az irányba sétálok ki a fogadóból amerre az árnyékot láttam távozni. Feltételezem a falu felé vette az irányt. De vajon ki elől menekülhet. Útban kifelé megejtek egy pillantást a szekerek felé, csak, hogy maximalizáljuk a megfigyelést, de ez azonban csupán egy kósza pillantás. Besétálok a fogadó egy félre esőbb helyére és kézpecséteket formálok... Lehetsz akármilyen gyors ez elől nem menekülsz el, hacsak...
"Tengai Houjin/Akadály Dóm módszer"!
Az érzékelő mező hangtalanul suhan végig a tájon és ad nekem tökéletes leírást a környékről és annak minden mozgó élőlényéről, legyen az ember bogár vagy vad. Feltételezem az említett árnyék már nem lesz a közelben, de azért meg kellett próbálni. Sebaj így legalább ma már nyugodtan fogok aludni. Ínycsiklandó illatok keverednek már itt kint is az erdő illataival, úgy látszik a konyha kitesz magáért, de én nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust, most legalábbis nem.
Amennyiben az érzékelő mezővel nem találok semmit sem a környéken, simán csak visszasétálok, lehúzom a második körömet is, aztán fizetek a lánynak a pultnál. Plussz pár száz ryoval díjazom a jókedvét és próbálok meg hozzájárulni én is, hogy az is maradjon, aztán kisétálok és az úton megindulok a falu felé. Viszont előbb besétálok a férfi mellé helységbe és előveszek egy kunai kést. Ha már így állunk, nekem is lehet jobb lenne stílust váltani és már csak álcázás szempontjából sem lesz utolsó dolog amit csinálok. Megfogom a kést és beletúrok a hajamba. Úgy is már rég óta tervezem, hogy megszabadulok ettől, hogy nehezebben azonosítható legyek. Ilyenről egy pár mozdulattal Ilyenre változtatom a fizimiskámat. Talán úgy kisebb feltűnést keltek, ha megpróbálok elvegyülni, ezt pedig nem is lehetne jobban megoldani, ha a hagyományos utakat választom. Elteszem még a kabátomat is, és csak a chuunin mellényt hagyom magamon amiben a fegyvereim is vannak. Hátborzongatóan lefogytam az utóbbi hetekben... Nem lesz ez így jó.

Hatake Kakashi Csüt. Júl. 06 2017, 14:10

// Késésemért választhatsz vigaszdíjat: +4Ch, vagy 3 Tjp. A posztod végére majd írd le, hogy tudjam mit írjak föl. //

- Informátor vagyok és abból is a legjobb. Ahogy említettem a rokonod egy földalatti bunkerben van innen pár száz méterre. Északra kövesd a kitaposott földutat, majd ha válaszúthoz érsz egy erdei állatokra figyelmeztető tábla mögé menj, vágj át mindenen és megtalálod a létesítményt. - Felelte a nő. A vágj át mindenen résznél érdekes tekintete volt, agresszívnak nem lehet nevezni, de határozottnak annál inkább. Lehet az átvágás alatt nem csak a növényekre gondolt? Ezután végighallgatta a további mondataidat és nagyot mosolygott, egy hajszál híján el is nevette magát.
- Segítség? Nem, nem, az nem kell. - Egy kis szünetet tartott és félrenézve folytatta. - Nekem információ és idő kell. Ahogyan elnézlek, neked perpillanat egyik sincs. - Ismét oldalra nézett, ám az ellenkező irányba, egyenesen az épp bejövő vendégek felé. - Indulnom kell, úgy hiszem neked is. - Ezzel a lendülettel fel is állt és elindult a kijárat felé. Kimenetelekor kabátja belsejébe emelt egy feltehetőleg whiskys üveget, ami vagy alkoholizmusra, vagy valami teljesen másra utal. Akárhogy is, a dupla jeget kihagyta. Gondolataidat mindegy milyen mederbe tereled, egyben biztos lehetsz, még pedig abban, hogy miért jöttél. A családodért, a múltad egy részéért, egy olyan részéért ahol nem a vérvonaladat akarják kifeszíteni a markaidból a lelked és tested rovására.

Ha elhatározásod szerint a bunker felé mész(és követed az utasításokat másnaposságod ellenére is), akkor pár percen belül odaérsz. A nő nem tévedett, amikor pár száz méterre lőtte be a távolságot. A tábla mögötti sűrű bozóton átvágva egy földalatti bunker rozsdás bejáratát találod meg, aminek zsilipajtaja tárva nyitva van. A természetes fény tört része világítja meg a létesítmény folyosóját. Még szerencse, hogy az ajtó nyitva van, másképp nehéz lenne tájékozódni, révén semmilyen fényforrás nem látható a bunkerben. Ha beljebb merészkedsz, akkor az egyre szűkülő folyosó vége felé figyelmes leszel egy nem mindennapi látványra.

Egy fehér kréta által létrehozott ugróiskola melynek rubrikáiba lábnyomok vannak, méghozzá véres lábnyomok. Egy pillanatra mintha látnál is egy vörös szoknyájú kislányt elosonni a játéktól, de nem vagy benne biztos, a sötétség és a vér, csak segíti az agy képzelőerejét. Egyből utána válaszúthoz érsz, két iránnyal. Jobb és bal, a falak ugyanolyan dohosak, koszosak és a talajt mindkét oldalon véres lábnyomok borítják. Számít egyáltalán, hogy merre mész?

// Következő posztot ide kérném: http://narutohun.niceboard.org/t3458-elhagyatott-foldalatti-bunker#57821 //

Inuzuka Tsume Szomb. Júl. 15 2017, 19:42

Körbe ér - Kenshiro Karu kalandja

A fiatal lány gyorsan és szívesen töltötte újra a poharad, de a figyelmed másfelé kalandozott. Elrugaszkodott a pórias külső valóságtól, el az emberektől, a konyhából hallatszó bárdcsapásoktól, a toll sercegésétől, és az érdekes illattól. Alámerültél. Kicsit tán szokatlan fátyolossággal, mintha minden pillanattal küzdened kellene, de végül elérted a ketrecet, s el annak rabját. Saját önvalód mélyére tekintettél, bele az eleven tűzbe. Kíváncsiságodra felragyogott az arany szem. Most, hogy önként jöttél hozzá, híján az erő utáni olthatatlan vágynak, talán az ő kíváncsisága is felhorgadt. Némán, de figyelemmel hallgatta kérdéseid, mielőtt óvatos szavakkal megszólalt volna.
~Az ember hibázik Kenshiro Karu. De a hibákból tanulnia kell. Akkor, mikor újra és újra követelőzve állsz elém, úgy tűnik, megadtad magad fajtád leghitványabb tulajdonságainak. Akkor nem látok mást, mint hogy az ember, egyetlen ember sem képes többre, mint olyasmiért kapálózni, ami soha nem lehet az övé, csak mert valami ostoba, általa kitalált indok miatt mégis jogot formál rá. Túlságosan büszke vagy és túlságosan sokat akarsz, mielőtt még megérnél rá... ~ a kék lángok örvényében alig látod a macska arcát.
~Értened kell Karu, hogy az erőm soha nem lesz a tiéd, ahogy soha nem lesz másé sem. Nem benned, nem bennetek született. Ha el is orozzátok, hozzám tér vissza, mindegy hogy hányszor állsz elém érte. Mindegy, hogy hányszor támadtok meg érte.~ szavai a tűz örvénylő lángjai között lebegtek. Vajon hány csatát élt már meg?
~Gyengévé tetted magad Karu, a saját tetteiddel.~ lobbant elő a rácsok közül egy kék láng, majd enyészett el arcod előtt, mielőtt enyhébb hangon folytatta volna.
~Egy harcos fegyverét a szíve vezeti, ezt ne felejtsd el. Soha nem a fegyver az első. Bármilyen erőt is birtokolsz, ha a szíved nincs a helyén, semmit nem érsz vele. ~ komolyan zengő intelem hangzik a kék lángok közül. Miért most? Mert kérdeztél? Mert végre hajlandó vagy ismét figyelni rá?
~Kenshiro Karu. El kell döntened, hogy mi akarsz lenni. Döntened kell, hogy a harcosok útját járod, vagy valakinek az eszközeként akarsz élni, mert bár vannak akik ezerféle egyéb választás elé akarnak állítani, igazán erre a kérdésre kell választ adnod. ~ a folyamatos örvénylés el-elnyeli az arany pillantást. Szenvedély dúlt a tűzben, s e pillanat, e szavak mind jelentőséggel bírtak, bár talán te nem értetted most sem a mélyükön rejlő szándékot.
~És erre várok választ én is, ha készen állsz kimondani. Mikor eljöttél, és oly sokak után hitvány társaiddal megtámadtál engem, bármennyire is azt hitted, saját döntéseid követed, eszközévé váltál az emberiség folytonos hataloméhségének.
Kaptatok esélyt arra, hogy másként döntsetek.
Esélyt, hogy távozzatok, ahogy kaptak azok is, akik előttetek jöttek!~ A kék lángok között a düh fel-felcsapó vöröse bukkant el, majd enyészett el anélkül,hogy bármiben is nyomot hagyott volna.
~A választásodnak következményei vannak.~ szavai újra keményen koppantak.
~ Többé nem dönthetsz úgy szabadon, hogy eldobod magad, csak mert egy álságos barát füttyent, akár egy kutyának. ~ Itanashi, életed sötét árnya.. a volt barát, a bajtárs.. Kérdezted, de a válaszokra készen állsz-e? Vajon a Nibi szavaira miféle gondolatokkal felelsz?
~AZ... hiszen tudod. A világ fennálló rendjének veszedelme. Mondtam már. Megbontja az egyensúlyt. Természetellenes. A puszta léte pusztítja a világunkat. ~ a kék lángokból előtört a Nibi feje, s tekintete rezzenetlen ragadozó szemként meredt rád, ahogy fejét a rácsnak nyomta.
~És téged is, engem is eszközzé silányít!~ Megvillantak fogai, s vele veszedelmes dühe, majd elfordult tőled, s távolabb vonult... de azért egyszer még hátra nézett rád.
~Az én chakrám...? Vannak kérdések, amikre már tudod a választ. Eszköz leszel valaki más kezében? Préda a vadászatában? Figyelj.~
Idegen illat úszott be e különös helyre.. a tömjén furcsa fűszeres aromája. És már ott sem vagy. A valóságba való átmenet könnyű. Kezedben a pohár. Körülötted ugyanazok az emberek.
Az író nő egy pillanatra felnéz. Rád?
Felállsz és távozol az épületből. A két fickó csendes beszélgetése elhallgat.
Odakinn közelednek a szekerek. Már nincsenek olyan messze. Az igavonók egykedvűen bámulnak maguk elé, de az első kocsis mintha kissé idegesen pattintaná az ostort.. majd a pillanat eloszlik, s hasonló egykedvűségbe kúszik át, mint a barmai.
Az elsuhanó alaknak nem látod nyomát. Ha bevette magát az erdőbe, úgy nem is láthatnád...
A fák között csupán egyetlen fehér kő emelkedik… a susogó lombok között, mintha mindig is ott állt volna.
Más módszerhez folyamodsz. A szín oldalában kellemesen nyugalmas helyet találsz, s érzékeid a technikával kiterjeszted. Lépésről lépésre tágul a dóm. Melletted tücsök ciripel. Valamivel arrébb egy egér neszez, s már el is éred az erdő peremét. Hirtelen elárasztanak a jelentéktelen lények benyomásai. Nem őket keresed. A mező fut tovább… majd eléri az épület feléd eső részét, s kezdi feltérképezni a benne lévőket. Már a dóm létrehozása előtt tisztában vagy vele, hogy hányan lehetnek.. Láttad őket. De a mező mégis kiterjed az épületre, s már tudod, hogy a konyhában egy emberel több van, mint eddig hallhattad.
Sikítva süvít egy nyílvessző.
Felkapod a fejed, s könnyen kerülöd el, a dóm azonban leomlik. Az erdő fái között még előtte, egyszer, megrezdül a dóm, több benyomásra azonban már nem futja. A nyílvessző rezegve áll az épület fájában, ahol korábban a fejed lehetett. De nem rejtőzik soká az ellenfeled.
- OPPÁ! MINDENKI JÓL VAN? – kiált egy fiatal fiú hangja, s már siet is elő a lombok közül. Vállán hanyagul két fácán van átvetve.
- Haver, ugye nincs bajod? Nem úgy néz ki, hogy belőled jó leves főne.. – Rosszat sejt? Tekintete ezt igazolhatja, hiszen szavai ellenére a tekintete nem sugározza a könnyedséget. Kemény, és kész az ugrásra, ha esetleg támadni szándékoznál. Vajon egy egyszerű vadász érezheti, hogy nem a jó emberrel sikerült a sors rossz szeszélye folytán összeakaszkodnia?
-Tu.. tudod mit? Vendégem vagy egy levesre.. Gyere be, aztán a szakács lerendezi a szárnyasokat. – bátorsága elkopott. Sietős léptekkel indul az épület felé. Gyorsan nyit be, majd gyorsan tűnik el a konyha irányába, s nem marad más, csak az erdő susogó lombjai…
Visszatérsz. Fizetsz, majd elvonulsz. Talán még látod, hogy az előbb oly meglepett vidám lány szeméből könnyek csorognak alá, mielőtt a pénz a kötényébe süllyesztené.
Magad vagy. A kis helyiség fehér falai között saját magad figyeled. Késed villanva dolgozik. Fehér tincseid lágyan hullnak alá a helyiségben szálló, meg- megcsillanó porszemek között. Mire végzel, arcod is megváltozni látszik. Mintha kerekebb, erőteljesebb lenne. Új frizuráddal magad mögött hagytad a fiatalság lágyságát, s karakteres, férfias vonások keltek életre arcodon, annak ellenére, hogy a nélkülözés nyomot hagyott rajtad.
Ahogy távozol, egy pillanatra megakaszt egy hang.
~ Figyelj.~
A bejárati ajtó kinyílik. Egy fiatal férfi lép be rajta. Kezében bot, alakját köpeny fedi. Szája haragosan préselődik össze. Érkezése huzatot kelt a tömjén illatú levegőben, s a nő papírjait elsodorja. Minták, betűk, rajzolatok fedik fel magukat a papíron.. s van egy lap, mely a lábad előtt ér földet. A rajta lévő alak, bár mintha egész érzékelésed lassult volna, hátborzongatóan ismerős.
A finom tintavonalak egy magabiztos nőt mutatnak.
Chizune.
Az új érkező nem vár arra, hogy felismered-e a rajzolatot.
- TE! – kiált, s szabad kezével rád mutat.
- Ideje hogy felelj a tetteidért! Tagadd meg bűnös életed és kérd a Tűz bocsánatát!

// A pár száz ryo-t amit a lánynak szántál, húzd le az adatlapodról. Külön fogyasztásért nem számolunk most fel semmit.
Azzal ellenben innentől számolj, hogy a technikáid, ha alkalmazni kívánod őket, a szokásosnál kicsit nehezebben jönnek létre, a koncentrációd kicsit nehezebb, gondolataid ködösebbek. //

**Kenshiro Karu** Hétf. Júl. 17 2017, 19:43

Igazad van és valóban nem tudom felfogni milyen lehet az, amikor mindenki arra vágyik ami a tied soha nem is fogom... Valóban a TE erődre áhítoztam végig, SOSE neveztem azt az enyémnek. Mindig is tisztában voltam azzal, hogy az hozzád tartozik. Azzal is tisztában voltam, hogy amint használom annak ára lesz és meg fogunk küzdeni egyszer nem egyszer és nem kétszer. Amikor még nem segítettem a Papnak és előtte vettem el az erődet és elevenen megégettél... Emlékszel rá? Akkor jöttem rá a halál peremén, hogy az erődnek valóban ára van és rám nézve végzetes ára.
Az emberiség hataloméhségében már csak osztozni tudok felül emelkedni rajta eddig nem tudtam, mert mindent ez mozgat. Nem hiszem, hogy a történelemkönyvekből kéne nekem, idéznem neked... Amióta világ a világ és az emberiség az eszét tudja mindent ez mozgat a hatalom. Mindenki el akar érni valamit az életben és ezt a hatalom által akarja ezért háborúznak most és háborúztak eddig és fognak még megszámlálhatatlan alakalommal amíg az emberiség létezik, mert mi ilyenek vagyunk. Hatalommal akarunk elérni valamit és a hatalomhoz pedig erőre van szükségünk. Nem tudom rajtam kívül pontosan hány jinchuuriki van, de azt tudom, hogy Kirighakure a háborúban bijuukat fog bevetni, vagy vetett már be. Hallottam már Konoha híres/hírhedt jinchuurikijéről is de szerinted ezek miért vannak? Pontosan azért mert az ember minden elkövet, hogy nemesebb hatalmasabb legyen. El lehetne beszélgetni arról, hogy milyen megoldások vannak erre a "problémára" ami az emberi szemszögből mérve nem probléma hanem a haladás... Ha akkor és ott nem belém pecsételnek, akkor is eljött volna érted előbb vagy utóbb. Ki tudja, hogy most nem egy csatatéren kéne tombolnod az egyik nagy nemzet zászlója alatt. Amikor először hallottam a bijuukról démoni teremtmények írták le őket nekem. Az emberek mindig félnek azoktól a dolgoktól amik fölöttük állnak. Eleinte én is féltem tőled próbáltam elzárkózni, de most már láttál nagyjából mindent... A pecsét gyengülésével egyre többet ismerhetsz meg belőlem, de ahányszor már beleolvastál a lelkembe ez szinte felesleges, ezért is csodálkozom, hogy nem próbáltál még megtörni teljesen amikor rengeteg lehetőséged lett volna rá és valószínűleg most is lesz.
Itanashi megváltozott, de ezt eddig én nem tudtam. Amikor felhasznált engem akkor téged is magammal rántottalak, de megálltam amikor már úgy éreztem, hogy sok lesz és eljöttem onnan. Azt hiszem, hogy a kérdésedre ezzel meg is adtam a választ. Nem vagyok hajlandó elviselni azt, hogy rajtam keresztül téged felhasználjanak és nem is fogom hagyni többet soha amíg levegőt veszek.
Természetesen az erőd mindig visszatalál hozzád és te halhatatlan vagy, de ezt megint csak a saját szemszögedből nézted. Én nem vagyok halhatatlan és nem tudom ebben az állapotban meddig fogom még húzni viszont amíg a te életed nem függ az enyémtől az én életem a tiédtől függ. Hozzád vagyok láncolva de ezt a láncot az én részemről nem lehet elvágni. Ha te elhagyod a testemet akkor meg fogok halni ezzel bizonyára tisztában vagy mint azzal is, hogy nincs az a pecsét specialista az én ismerőseim között legalábbis aki egy ilyen szintű pecsétet meg tudna törni ilyen egyszerűen de hát dolgozol rajta erősen, hogy ez meg is történjen. Azért azonban nagyon hálás vagyok, hogy már több mint egy éve nem vagyok egyedül. Nem tudod milyen érzés üresen leélni az életedet, aztán jössz te és megváltoztatsz mindent... Minden ellentétünk ellenére hálás vagyok és köszönöm nek...
Ismét az a különös illat vissza is rántott a valóságba és nem tudtam befejezni a gondolatmenetet... Aztán minden úgy történt ahogy elterveztem, kivétel, hogy az árnyék tulajdonosa majdnem fejbe lőtt nyíllal és, hogy sikerült rájönni, hogy a konyhában nem csak a szakács tartózkodik. Időközben megérkeztek a szekerek is, vajon ki tudja mit és kit szállítanak?
Érzem, hogy valami nem stimmel, mint ha a saját chakrám nem akarna engedelmeskedni nekem. Amikor létrehoztam az érzékelő mezőt is akkor is már valami nem stimmelt, mi lehet ez csak nem a pecsét egy újabb mellékhatása... Az ki van zárva ez valami más lesz... Megmérgeztek volna? De mikor? Talán a kocsmáros? Ezért az életükkel fizetnek mindenki aki itt van... Ha már gyilkosként köröznek jogtalan vádakkal, akkor rá is szolgálok a hírnevemre... ha mindet megölöm akkor elkapni legalább nem fognak és ha a Nibi kitör belőlem el tud talán menekülni?! Elevenen égetlek el titeket... Legalább ennyivel tartozom neki... Kilépek a mosdóból és megcélzom a bejárati ajtót, de ismét a Nibi hangja állít meg. Egy csuklyás fazon lép be a helyiségbe és ahogy kinyitja az ajtót. Chakra használó ez biztos.
Egy pillanatra az egész helyiség megfagy ahogy mi szembe kerülünk. A titánok harca lenne? Azt kétlem. A huzat amely lágyan áramlik keresztül a helyiségen kisodor a csapos lány kezéből egy papírt. Bár a gyilkos gondolatok kezdenek formát ölteni elmémben... Egy papírlap hullik le elém rajta Chizune képmásával. Fantom rajz lehet de kísértetiesen hasonlít rá. A nőre akit még életemben egyszer látni szeretnék. Ez a szerencséjük a fogadóban lévőknek és valószínűleg a lány puszta létezésének köszönhetik az életüket. A férfi rám mutat...

- TE! – kiált, s szabad kezével rád mutat.
- Ideje hogy felelj a tetteidért! Tagadd meg bűnös életed és kérd a Tűz bocsánatát!

Baj van tudom jól, de nem érdekel, semmi sem érdekel. Lassan lehajolok és felveszem a rajzolatot. Túl sok Bijuu chakra szabadult fel hiába próbálom állandóan a sebzett pecsétbe vissza küldeni, már "megfertőzött" és ott kering bennem. A színek megváltoznak és a kék lélektükrök eltűnnek... Az aranysárga szempárral nézek fel de ezt valószínűleg nem mindenki érti a jelenlévők közül. A gyilkos pillantás egy pillanatra eltűnik aztán ismét a ragadozó szemével nézek vissza a díszes társaságra és ránézek a lányra. A méreg bizonyára hat és valamilyen módon blokkolja a chakra használatot bennem így nem sok választásom maradt gyorsan kell minél messzebb jutnom innen. Hirtelen eszembe jut Ita és a jutsu amit oly előszeretettel használ mindig.
- Soha többé ne tegyétek ki ezt a körözési plakátot, mert ennek a lánynak köszönhetitek, hogy életben maradtok... Mutatom fel a képet a csaposnak.
Villám gyorsan kézpecséteket formálok és közben a szerzetesre nézek.
- A te érdekedben ne kövess tovább ha kedves az életed...

Aztán aktiválom a Shinranbanshou Douka no Jutsu // Mindent asszimiláló technikát. Először a fa padlóba majd onnan a földbe olvadok bele és a föld alatt minél távolabb próbálok kerülni a fogadótól, mert ha a közelben maradok mindenkit meg fogok ölni... Nyakamon érzem ismét a halál pillantását ki tudja, hogy ezúttal el tudok-e szökni előle mint eddig oly sokszor. Most azonban csak és kizárólag Chizunére tudok gondolni és arra, hogy ebben az életben egyszer még látnom kell őt.

- Hol vagy Chizune? - Suttogom a kis medálnak... amint kiemelkedtem a földből remélhetőleg biztonságos távolságra a fogadótól mielőtt a méreg ledöntene a lábamról.

Ajánlott tartalom

Erdőségek

Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek