Erdőségek

**Shikoku Naoki** Csüt. Ápr. 01 2010, 21:48

A Tea országában elterülő kiterjedt erdőség.

**Unazaki Ashura** Szomb. Ápr. 03 2010, 20:17

Hős utazónk elindult hát a Démonok országából a Tea országába. Nem, nem egy jó angol teáért, hanem hogy megkeresse nagy szerelmét. Bizony, nehéz lehet elképzelni róla, hogy a szeretet bármily útját rója. Bérgyilkost nem sokat láttak enyelegni, sokkal inkább embereket szeletelni. Nem is tudja miért pont egy erdőben keres, a lány ott henyélne, na ez nem így fest. Békésen sétálgat az erdőben, gondolkodik azon, hogy a nő merre vagyon. Tán megváltozott mióta utoljára látta? Reméli azért felismerni képes lesz, mert ha nem, az bizony fájna.
*A szemeiről úgyis felismerem...az a kettő egyetlen reményem. //színdarab off// Ehh...miért gondolkozom én rímekben?! Lehet hogy ő hozza ki belőlem...Francba, ez is egy majdnem-rím volt...Abba kell ezt hagynom! Nem valami költő vagyok a szegények közül, hanem bérgyilkos, bérgyilkos, bérgyilkos, bérgyilkos...bérgyilkos. Huh, asszem vége van!*
Most kivételesen nem volt rajta kapucni, ami csak azért volt, hogy Kiyoko még könnyebben felismerje, ha esetleg látja őt sétálni az ösvényen. Persze könnyebb dolga lenne egy-két vadász ninjának is, de ők már jó pár éve nem zaklatják. Pedig milyen jó lenne kivégezni megint néhányat...A Shinku Renpa ellen úgysem érnének sokat. Na meg már ott a Hyoton is, csak hogy megemlítsük. Persze ez a sok gyilkolás gondolata csak pár percre fogta le, utána tovább kutatott a szemével, hátha megtalálja a párját. De még mindig miért beszélünk így?! Megemberelni magad, legyél férfias, használjá' Axe-ot és keresd meg a csajod! Ez a beszéd. Bár még mindig nem tudja, hogy hol a francba keresgéljen. Inkább felmászik egy fára, és az egyik ágára ül, majd kényelembe helyezi magát, hátát a fa törzsének fordítja. Nézelődik, majd sóhajt egyet. Szeme vissza állt semmit mondó állapotába, ezzel együtt arckifejezése is, és a kapucniját is visszahúzta a fejére. Muszáj tartani a stílust. Nincs stílus, nincs élet. Csak jelenne már meg Kiyoko, Ashurának elvonási tünetei vannak.

**Misaki Kiyoko** Szomb. Ápr. 03 2010, 20:36

Még Kiyoko maga sem tudja, hogy mit keres a Tea országában, és pont az erdőben. Úgy vélte, hogy itt könnyebb lenne átkerülni egy másik országba... és az? Hát nem. Mert inkább úgy tűnt, hogy hosszas ez az út... még annak ellenére is, hogy... de nem! Mert nem csak az erdőben, hanem az egész faluban egész nap mászkált, azt se tudta, hogy merre menjen. Teázgatott... nos, igen, ha már itt van, akkor miért ne kóstolhatott volna bele a teába? Kis fejfrissülés... avagy felfrissülés.
Bár már az erdő közepe tájékán járt, mégis úgy érezte, mintha legalább egy vagy több esztendeje szedné a lábát egyre és egyre gyorsabban, hisz eléggé elfáradt. Nem a mai idők fiatalja már ő... és még nem is idősödik, ami azt illeti, még nem is középkorú... épp, hogy elhagyta a kerek 20-at eggyel. Út közben azon gondolkodott, miközben szedte a lábait is... bár eléggé lassan, hogy Ashura vajon felismerné e. Hisz olyan rég volt már, hogy látták egymást, meg egyébként is... Kiyo is sokat változott, meg lehet, hogy Ashura is változott valamennyire. Bár Kiyo nem csak kinézetre, de még belsőleg is nagy változáson ment keresztül, főleg mialatt több helyen is megfordult... szóval a közeg változtatta, mert nem volt mindegy, hogy épp kivel "lóg".
Nem is attól félt, hogy most újra látja Ashut... bár attól minek kellene félnie? Mindegy... inkább attól félt, hogy nem ismeri majd fel... de biztos magában, hogy bármiről fel tudja ismerni, elég egy cselekedet is... vagy egy szó.
Lehet, hogy ő most nem tudta, de pontosan az alatt a fa alatt állt, amin Ashura tartózkodott. Csak kicsit megpihent, elvégre reggel óta azon van, hogy erőlteti a lábát... ami nem erőltetés, csak egy kis séta, de másoknak lehet, annak minősülne. Habááár... valamit mintha mégis érzett volna a levegőben, csak annyira biztos nem volt benne, hogy valaki ott is van, mert ki vette volna az eszébe, hogy ide eljön egyedül? Bár beszél ő...

**Unazaki Ashura** Szomb. Ápr. 03 2010, 20:59

Egy pár percre behunyta szemét, hogy csak a természet zajait hallja. Ki tudja, talán egy szerencsevadász, vagy akár egy S szintű shinobi járkál errefelé, miután egy csöves tanította meg a Shinku Renpára, ami S szintű, már szíve szerint semmin se lepődne meg. Nyugodtan ült a fa ágán, mintha tényleg várna valakire. Rendesen elaludt volna, hogyha még egy pár percig így tartja magát. De aztán meghallotta valaki lépteinek hangját. Gyorsan felnyíltak szemei, de nem mozdította semmijét, mert természetesen nem nagyon érdekelte ki van ott, vissza tért az igazi Ashu! Hallani lehetett, ahogy a lábbeli érintkezik a földdel, ahogy leült az illető.
*Hát ez nagyon jó...talán meg kéne néznem ki van ott?...Meglehet, de lehet, hogy hagynom kéne pihenni. Lehet, hogy egy milliókat érő ninja...nah had kukkoljam meg*
Fejét lejjebb döntötte, ahogy jobbra nézett. Hmm...úgy néz ki egy nő, éjfekete hajjal. Hmm, jó kis dekoltázzsal megáldott ruhában, Ashura lát annyit amennyire érdekelhetik egy "idegen" nő értékei.
*Ki lehet ez a bátor nő, aki csak így bemegy egy ilyen erdőbe, tele ilyen perverzekkel mint én?...Nah jó, perverz, én? Ez valami erős önkritika részemről*
Bal kezével megfogta az ágat amin ült, majd jobbra kilendült, és elindult lefelé. Természetesen talpra érkezett, méghozzá háttal a nőnek. Hát igen...már a megszokott vörös kabátból is sejthet valamit a nő, majd Ashura lassan megfordul.
- Üdvözleeee...-mondja ki, majd meglátja a nő szemeit. Nem tudja, hogy mit mondjon, mert ez max egy álomban jöhetett így össze. A sorsnak elég hülye humora van. Na viszont várjuk Kiyoko véleményét a dologról.

**Misaki Kiyoko** Szomb. Ápr. 03 2010, 21:16

Kissé unalmas volt egy helyben ácsorogni, és nézni a semmibe, eltévedni a gondolatok tömegében. Valójában azt sem tudta, hogy a sok gondolat közül melyikre gondol pontosan, hisz nem tudta a kavarodás közepette eldönteni, hogy melyikről lenne helyes, és érdemes gondolkodni. Azonban gondolkodásra sem volt ideje, meg az unatkozásra sem, és a bámulgatásra sem, mert hirtelen a semmiből... - a semmi ez esetben egy fa - előtte termett egy férfi vörös köpenyben. Háttal állt Kiyonak, de még így hátulról is valamennyire ismerős volt a számára, már csak az ezüst színű haja miatt is. Hát még amikor megfordult! Először a szemei voltak távolról is olyan ismerősek... majd aztán, mikor megszólalt, lassan a hangja ereje is eljutott Kiyo füleibe, és az emlékeibe is behatolt.
*Ez... Ashura?* - gondolatai közül a sok helyett már csak ez az egy foglalt helyet. Kissé megremegett, hogy újra láthatja a fiút, bár még mindig a meglepettség ült ki az arcára. Nem számított arra, hogy pont Ashurát fogja itt meglátni. Szóval... már egyáltalán nem érezte azt, hogy lábai nehezek, és elfáradt... még azt sem vette nagyon észre, hogy Ashura távol áll tőle pár lépéssel. Hogy mi volt a reakció?
- A... Ashura! - egy kiáltás a részéről, aztán pedig mintha tényleg nem lenne semmi baja, megindult futva a fiú felé, majd az ölébe ugrott. Ezernyi szó volt a nyelvén, de nem tudta egyiket sem kimondani hirtelen. Lehet, hogy az úgy tűnne, mintha egyszerre egy sereg ember beszélne teljesen más dolgokról.

**Unazaki Ashura** Szomb. Ápr. 03 2010, 21:47

Nos igen, ehhez a jelenethez egy vakító háttér és lassítás illene a legjobban. Ashura lábai is indulni akartak volna a lány felé, de ugye az Ashura-stílust fenn kell tartani, különben ki más vinné tovább e személyiséget? Senki más nem lenne képes rá, úgyhogy maradunk Ashuránál. Kiyoko valósággal nekiugrott ezüst hajú hősömnek, amikor teljes mértékben átülte, Ashura is lassan körbefonta két karjával.
- Kiyoko...el sem hiszem, hogy itt látlak...
Csak ezek a szavak fértek ki a gyilkos szívén keresztül a száján át. Hát igen, azt sem tudta, hogy mit mondjon, erre nem igazán volt felkészülve. Inkább az ölelést kicsit megszakítva végignézett a nőn.
- Gyönyörű vagy...nem mintha ez újdonság lenne- mondta egy halvány mosollyal. Más hasonlóan gyönyörű nőnek nem mondta volna ezt, Kiyokoban van valami, ami megfogta Ashurát, de ő sem tudja, hogy mi. Az a legfurább az egészben, hogy valami isteni dolog hozta őket össze az erdőben...elég lehetetlen dolognak tűnhet, hogy Kiyoko pont annál a fánál állt meg amin Ashura pihent. Egy macsós mosollyal nézett Kiyoko csillogó szemeibe.
- Nos...szabad egy csókot?
Meg sem várta a lány válaszát, természetesnek gondolta, hogy bizony szabad! Próbálta érzékeltetni, hogy mennyire hiányzott neki Kiyoko...nah jó, Ashura megint eltávozott közülünk.

**Misaki Kiyoko** Vas. Ápr. 04 2010, 16:51

Kikászálódott...öhm, akarom mondani nem, magától megszűnt az ölelés, mert Ashura gondolt egyet, hogy végignézi Kiyoko fejleményeit... hát, változott, vagy lehetne mondani, hogy is-is. A gyönyörű szó hallatán csak elmosolyodott, majd így egy vigyor kíséretében meg is vonta a vállát... hisz nem egoista ő, cseppet sem ám. A csókra pedig nem mondott semmit sem, hisz ez már alap... meg egyébként is, ki az az elvetemült, aki megkérdezi a szerelmét, hogy szabad e adnia egy csókot? Mindegy, hagyjuk. Mindenesetre jó volt újra érezni ennyi idő után is Ashura szeretetét... hát, ha Kiyo nem lett volna elveszett, még mindig azt mondaná, hogy olyan melegség töltötte be a szívét... jó, most is, mert azért nem fogja azt mondani, hogy halálra fagy. Nem gonosz ő... de nem ám. A pillanat után pedig újra Ashu szemeibe nézett, megengedve magának egy halvány mosolyt.
- Na és... mit csináltál, míg távol voltál tőlem, te csibész? - ezek a megszólítások... valami beleszállt Kiyokoba, biz'isten. De nem, ez képtelenség, egyszerűen csak jó kedve támadt, hogy újra Ashurával van... itt... most.

**Unazaki Ashura** Hétf. Ápr. 05 2010, 09:59

Végre egy jó hosszú elválás után egy csók! Mint egy drogosnak a heroin, vagy egy paranoijásnak a biztonság...várj, a paranoia miatt sosem érezheti magát biztonságban...na mindegy, a lényeg, hogy ez most jól jött ezüsthajú hősünknek. Meg szerencsére olyan arcot se vágott mint egy drogos egy löket után...Nos igen, most a hasonlatok nem voltak túl jók. Még hogy Ashura hol járt?...Hohó!!!Lenne mit mesélni. Egy pillanatot gondolkodott, utána odanyomott egy választ.
- Háát...hát csináltam ezt-azt...amit kiemelnék, az, hogy összeálltam pár nagy rangú elveszett ninjával, a szervezet neve Aka-Bara...persze eléggé zabolázatlanok, mivel elveszettek, de ez nem fogja őket megakadályozni abban, hogy elfoglalják a Démonok országát- igen, így már a célt is elmondta- Összefoglalva ennyit csináltam. Ja meg az egyik rokonomat is belevontam a dologba.
Rokon alatt egy bérgyilkos Unazaki hölgyeményt érti, persze Kiyoko MÉG nem ismeri, azt az elbűvölő teremtést. De mindennek eljön az ideje. Ashurán volt a sor, hogy kérdezzen, így hát fel is tette a hasonló kérdést.
- És te merrefelé jártál Kiyo?
Nos igen...nem szokta kimondani mások nevét rövidítve, de azért Kiyoko esetében tehet kivételt! Természetes, hogy igen, nah de akkor hol is volt Kiyoko?...

Shikaku Vas. Május 09 2010, 23:37

Még meg sem érkezik, már tudtok a jelenlétéről, ezt jelzi, hogy Kiyoko eltávolodik kissé Ashurától. Az érkező tudja mi a dolga, és talán érti is, mennyire nem kvánt a jelenléte, hát féltérden, tekintetével a földön vár Ashura figyelmére. Amint az elfordítja a fejét, a hírhozó megszólal.
-Az egyik gyermek megszökött, uram. A Hold falujából, a neve Noruberutsu, és a nyomában vannak a falu vadászai. - A ninja átad neked egy tekercset, amin a megfigyelőd részletes jelentése van; megtudhatod belőle, hogy a fiú éppen egy hajón ül, amit a vadászok bármikor utolérhetnek, a pontos hely pedig hozzád éppen közel van; gyakorlatilag egyenesen keletre tőled, a tengeren, közel a partokhoz.

**Huramino Saito** Vas. Szept. 30 2012, 20:09

//Jiraiya és Yoh //

Nem is tudtam mit mondjak abban a pillanatban amikor Hiyayaka előbukkant a szokásos kis modorával. Kínos volt a helyzet, mert Yoh és az idézettje pár szóval letudták a feladatok elosztását míg mi mindég a ranglétra miatt "versenyeztünk". Mindezek ellenére az előbb megidézett menyét pontosan azok közé az élőlények közé tartozik akikre akár az életünket is rá lehetne bízni, tudom mert már nem egyszer tettem meg ezt a lépést. A menyét bólintott azután, hogy elmondtam a feladatát, majd a vállamra felpattanva, érzékszervei kiélezésével, valamint kaszájával készenlétbe helyezte magát. Yoh lassan megindult a háztetőkön ugrálva ahogyan én követtem őt. A célunk nem más volt mint a Wasabi család felkutatása, majd kikérdezése a történekkel kapcsolatban, hogy lenyugtassuk a kint kiéleződő vitákat, lázongásokat.
*Nem értem akármennyire is gondolkozom rajta... Egyetlen bérgyilkosságtól olyan viszály robbant ki mely akár a shinobi háborút is beindíthatja, holott ilyesfajta gyilkosságok szinte mindennaposak. Ha belegondol az ember, a shinobik maguk is azért jöttek létre, hogy célpontjukat kiiktassák. Megértem, hogy a család mit érezhet, sőt át is éltem ilyesmit, de akkor sem kellene ezért egy egész országnak így viselkednie. Itt szerintem lesz valami a háttérben. A Wagarashi és a Wasabi klán évek óta rendezik egymás között a futóversenyüket ezzel próbára téve erejüket, hogy elnyerjék az ország "irányítását". Magyarul ha ez a két család valamilyen okból kifolyólag nem vitázna többet egymással, akkor az ország maga is... Nem nem nem... ezt hagyjuk meg legvégső esetnek! Ha nem tudjuk megbékíteni az embereket és ha minden kötél szakad, csakis akkor hozhatjuk meg ezt a döntést a béke érdekében.* Gondolkoztam el út közben amikor is egy merész, a végletekig elmenő ötlet jutott az eszembe amivel a békét vissza lehetne állítani. Az út maga csendes volt, már amennyire csendes lehet egy ilyen út. Füstfelhő szállt fel mindenhonnan, de legfőképp abból az irányból amerre tartottunk. - Az erdőben hazai pálya fogad. Mivel elhagyjuk a falut ezért ha ránk támadnak nyugodtan szabadjára engedheted az erődet. Mondtam Hiyayakának aki csak bólintott egyet és tovább kémlelte a terepet.

**Hisao** Szer. Okt. 03 2012, 20:20

Hőseink kitartóan ugráltak házról házra míg elérték az erdőségeket. Yoh jobban szerette az erdőt, szívesebben haladt a fák védelmező árnyékában és nem kellett attól tartania hogy kárt tesz valamelyik ház tetőben az erőltetett tempóban. Mert bizony sietniük kellett hogy időben elérjék a két családot és a végére járjanak a dolgoknak hatékonyan és véglegesen. Pár dolog azért nyugtalanította Konoha lángoló pengéjét a dolgokban.~ Már teljesítettem itt küldetést és akkor dúlt a viszály a két fél közt. Viszont nem menekültek ennyire az embereket és nem volt ekkora felfordulás. Valamint nagy hadereje sincs a feleknek. Lehet hogy valaki támogatja őket? És mi lehet a célja vele? Nyilván harcokat akar kirobbantani de csak az országra fáj a foga vagy globális terrorizmussal van dolgunk? Érzem hogy a bölcs nem véletlenül küldött minket ide...~ Merült el a gondolataiban mikor meghallotta hogy Saito a menyéttel kommunikál. Yoht érdekelte volna milyen erőre gondolt a sunagakurei srác, mert most találkozott először ezzel a kis lénnyel de nem igazán akarta feszegetni a témát.~ Az erdő nekem is hazai terep ~ Jutott eszébe és ettől kicsit jobb kedvel ment tovább fáról fára az ismeretlen felé.

Jiraiya Pént. Okt. 05 2012, 15:02

Bizony szép hely az erdő. Egyre inkább kezd csodálatossá válni, ugyanis ez az egyetlen hely, ahol még a béke uralkodik. A fák erőtől duzzadó ágain haladva, mindkettőtök, vagy is mindhármótok átérezte az erdőt. Láttátok az alattatok lévő sötétséget és a táncoló, vöröses fényeket a tenger és az égbolt felől áttörni, a sűrű erdőn keresztül. Ez pedig rengeteg információval szolgált. Először is, valahol a tengerpart környékén lehettek és mivel Észak felé indultatok, így valószínűleg a sziget, Keleti felén mozogtok. A másik információ pedig, hogy lassan lemegy a Nap, ami azt jelenti, hogy vagy letáboroztok, vagy pedig haladtok tovább. Viszont, mielőtt meghozhattátok volna ezt a döntést, valami furcsát éreztetek. Füst szag ütötte meg az orrotokat, így mind a ketten lelassítottatok. Emberek. Jobban körülnézve, sűrű, fehér füstöt láttatok szétoszlani előttetek. Valószínűleg vagy Wagarashi katonák, vagy útonállók. Ez a két választási lehetőség volt a leglogikusabb, viszont most egy újabb döntés előtt álltok. Megkerülitek őket, vagy esetleg közelebb mentek. Azt, hogy kicsodák még nem látjátok, ahogy azt sem, hogy hányan vannak.

~ Ha közelebb mentek, akkor négy alakra lesztek figyelmesek. Egy nőre és kettő férfira. Mind a hárman a tűzkörül ülnek. A táskájukat egy helyre pakoltál le az egyik fa tövébe. A ruházatukon nem látszik, hogy kicsodák, viszont az egyszer biztos, hogy nem igazán vannak felvértezve és látszólag fegyver sincs náluk. Viszont ez az egy nő és három férfi felállás, mindkettőtöknek furcsa.

~ Ha megkerülitek őket, akkor igencsak nagy ívben és csak balra kerülhettek egyszerűen, mivel jobbra már a meredek szirtek vannak, amiknek lábát a tenger hullámai nyaldossák.

**Huramino Saito** Vas. Okt. 21 2012, 19:33

//Elnézést a kihagyásom miatt, magánéleti problémáim adódtak. Tényleg nagyon sajnálom//

Az út maga kezdett egyre unalmasabb és unalmasabb lenni, ahogyan haladtunk előre az erdőben. Az emberek jelenléte teljes mértékben eltűnt körülöttünk, nem volt más az erdőben mint az ott élő kevés állat, melyek szintén a füst irányából menekültek. Míg fáról fára ugrándozva haladtunk előre, kicsit elbambultam és a saját gondolataimba mélyedtem. *Miért van arra bárkinek is szüksége, hogy egy aprócska ország két családja harcolni kezdjen egymással? Az emberek nem tudják élvezni a nyugodt, csendes pillanatokat, amikor a mélykék ég végtelen tengerébe bámulnak? Ahelyett, hogy észrevennék azokat apró mindennapos, de mégis gyönyörű dolgokat melyek körbevesznek minket, a kapzsiság gondolata borítja el az agyukat és azon méláznak, hogy hogyan lehetne még többet és még többet szerezni belőle. A Yuugen azért jött éltre, hogy fenntartsa a békét amennyire csak lehet, de ha jobban belegondolunk a dolgokba, a szervezet nem képes egymaga megoldani a problémát. Ahhoz, hogy a világ tényleg békében élhessen, ahhoz a világban élő embereknek is ezt kell akarniuk. A legjobb megoldás talán az egyesített shinobi világ lenne ahol nincsenek különálló nemzetek, nincsenek ellentétek, felosztott területek, pusztán egy teljes egész...* Hagytam abba a gondolatmenetet, hiszen az utunkat egy kisebb tábor keresztezte váratlanul. Abban a pillanatban, hogy észleltem a közelünkben lévőket, megálltam az első vastagabb faágon, felemelve kezem, ezzel jelezve Yohnak, hogy álljunk meg. Valószínűleg már ő is észrevette a kis tábort, sőt talán hamarabb is mint én, de jobb biztosra menni. Amint megállt mellettem a férfi, halkan kikértem a véleményét.
- Mitévők legyünk? Ha közelebb megyünk, akkor lehet hogy ellenségekbe futunk bele, de ha kikerüljük őket, akkor nagy kerülőt kell tennünk ami az amúgy sem túl sok időnk rovására megy. Néztem a férfira, ahogyan jómagam is mérlegelni kezdtem a dolgot a fejemben. A kerülés lett volna a legésszerűbb döntés, ha a táborozók tényleg ellenségek, ám abban az esetben ha civilek, akkor már fordul a kocka.
- Szerintem közelítsük meg őket óvatosan és mérjük fel a helyzetet, ha civilek, akkor talán még a segítségünkre is lehetnek a nyomozásban. Mondtam, ahogyan magamra vállaltam a felderítő szerepet és megindultam halkan előre. A legjobb az lett volna, ha Yoh idézett segítője velünk lett volna, mert akkor ő könnyedén megette volna ezt a dolgot, de előre lett küldve, így ránk hárult a feladat. A fák lombjainak takarásában surrantam egyre közelebb és közelebb a táborozókhoz, és amikor megpillantottam őket, elemezni kezdtem a helyzetet. *Három férfi, egy nő. Fegyvert nem igazán látok. A helyzetből két dolog szűrhető le, a nő vagy szereti a Hardcore Gruppent, vagy... Ahh nincs idő a marhulásra, Yoh valószínűleg figyel, így jelzek neki* És így is tettem, felemeltem a kezem a lombok között, lendítve egyet magam felé egyet. Innentől kezdett el érdekessé válni a dolog, egy ügyes mozdulattal leugrottam a fa tetejéről, egyenesen a táborozók szeme elé.
- Anoo~, útba tudnának igazítani? Merre felé találjuk a Wasabi család otthonát? Játszottam el az eltévedt fiúcskát annak érdekében, hogy kiderítsem kik is ők valójában. Minden azon múlott, hogy miképp reagálnak a jelenlévők a betoppanásomra. Természetesen arra is számítottam, hogy a dolgok balul sülnek el, ezért Hiyayakát, az idézett menyétemet, azon fa tetején hagytam készenlétben, ahonnan leugrottam.

**Hisao** Szomb. Nov. 03 2012, 17:52

Hőseink kitűnő tempóban haladtak a cél felé, már már megállíthatatlannak tűnt a duó a kisebb menyéttel kiegészülve, mikor egy váratlan dolog keresztezte az útjukat. Négy embert találtak egy kis táborral együtt. ~ Három lehetőség van. Vagy elmenekültek a harcok elöl, vagy csapdába akarnak minket csalni, vagy az ellenség emberei akik nem is tudnak rólunk. A második lehetőséget nem tartom valószínűnek, bár négyen vannak...~ Közben Saito megkérdezte Yohtól, hogy mit tegyenek. A Jounin bár kicsit bizonytalan volt hangjából ez egyáltalán nem érződött.-Hallgassuk ki őket, aztán okosabbak leszünk!- Mondta határozottan, majd Saito jelzett hogy ő is így gondolja és akcióba lépett. Egy ügyes ugrással a táborozók előtt termett, ha szerencsével járt. Mivel a menyét fentről fedezte őket, így hősünk jónak látta ha ő is csatlakozik a lenti bagázshoz. Miután kapucniját az arcába húzta, egy halk ugrással próbált meg a táborozók mögé ugrani, így két oldalról közbezárhatják őket. A beszédet egyelőre a sunagakurei társára hagyta, keze azonban ugrásra készen pihent Katanája közelében.

Jiraiya Hétf. Nov. 12 2012, 17:28

Árulkodó volt az a négy táska és mielőtt akcióba léphettetek volna, megérkezett az a bizonyos negyedik tag, aki csak a tűz mellé állt. A Ruhája egyiknek sem hasonlított igazi shinobi ruházatra, de még is volt bennük valami furcsa. Abban a pillanatban amint Saito leugrott eléjük, mindegyik felétek nézett. Amint megindult és nem akkor amikor megérkezett. Ezt mindketten észrevettétek, tapasztalt shinobikhoz méltóan. Yoh is helyet foglalt a négytagú csapat mögött, így tökéletesen körbefogva őket. Okos cselekedet volt a menyétet a fán hagyni, mivel nem lehet tudni, hogy mivel és kikkel álltok szemben. Jól megnéztétek a négy emberkét. A lány, egy szőke hajú, fekete szemű szépség volt, szakadt és koszos nadrágban, valamint egy láncingben. A három férfi ugyan azt a ruhát viselte. Egy szandál, sok zsebes, kékes nadrág, valamint szintén lánc ing felül. Egyetlen megkülönböztethető dolog a fejük volt. Az arcuk mind teljesen más, valamint a hajuk is. Nagyjából egyforma magasak. Annál aki az imént megérkezett, egy szappan volt. Kopasz feje csak úgy csillogott a tűzben. Saito kérdésére pedig érdekesen reagáltak.
- Mi keresnivalótok a Wasabi családnál? Ahogy látom, nem idevalósik vagytok. Sőt, ninjáknak látszotok!
Mondta a Kopasz férfi, majd intett a másik három társának, akik egyből egy védekező pozíciót vettek fel. Fegyver híján, kezüket maguk elé tartva álltak fel védekezve. A Kopasz is csatlakozott hozzájuk. Egymásnak támaszkodva, az egyik szelídebb arcú fiú és a szőke lány Saitoval nézett farkasszemet, míg a Kopasz és a másik fiú Yohval. A Kopasz férfi tűnt a "parancsnoknak" mivel úgy néz ki, hogy rá hallgatnak, valamint neki volt annyi esze, hogy felrúgja a tüzet, így már csak néhány parázs csillogott a levegőben. Fegyvere látszólag egyiknek sincs, de többen vannak mint Ti.

**Huramino Saito** Szer. Nov. 21 2012, 17:30

Yoht és Hiyayakát hátrahagyva a fán, úgy döntöttem hogy felderítem a terepet és kikérdezem a három útonállónak tűnő fazont arról, hogy merre is találom a Wasabi család birtokát. Amikor leérkeztem a földre, ők már felfigyeltek rám, sőt már akkor észrevettek amikor a lombok közül ereszkedtem le. *Érdekes, egyből észrevették azt, hogy mozgásba lendültem. Ezek az emberek nem egyszerű civilek, hanem katonák vagy shinobik lehetnek, esetleg szamurájok, de ez már nem túl valószínű, hisz ők mindég maguknál tartják fegyvereiket, történjék bármi.* Rögvest, hogy földet értem és az emberek felfigyeltek rám, Yoh is követett engem és az ő megérkezésével bezárult a kör. Körbevettük a négy embert, már amennyire körbe tud venni valakit két ember, majd alaposan megnéztem mindegyiket. *Láncing van mindannyiukon, és még a nőn is... ahh milyen szép is a láncinget viselő nő...* Gondoltam magamban miközben a tipikus bamba perverz fejjel vizslattam a nőt, majd hirtelen megráztam a fejem. *...a férfiak mind hasonló ruhát viselnek és a láncinggel együtt beigazolódik az a feltételezésem, hogy katonák.*
- Nyugalom. Igaz Shinobik vagyunk, azonban teljesen békés szándékkal érkeztünk. A Wasabi család vezetőjének vendégszeretetét élvezzük. Mondtam, majd motoszkálni kezdtem a hátitáskámban, majd egy tekercset vettem elő, majd azt kinyitva arról a pontról, ahol álltam, megmutattam a négyesnek. Igaz a tekercsbe shurikenek voltak pecsételve, ám ezt a sötétben, hála annak hogy a tüzet felrúgták, valamint a szakavatatlanság miatt nem tudták megkülönböztetni egy meghívótól. Persze rögvest össze is hajtottam majd visszatettem a táskába. - Pusztán útbaigazítást kérünk, hogy hogyan jutunk el hozzájuk, és már tovább is állunk. Mondandóm végén az üres kezeimet a magasba emelve jeleztem, hogy tényleg békések a szándékaink. Természetesen ha bármi balul ütne ki, Hiyayaka még mindég a fáról figyel és egy pillanat alatt le tud csapni.

**Hisao** Szer. Nov. 28 2012, 18:46

Ahogyan már hősünk számított rá az ismeretlen banda valóban négy tagból állt, egy harmadik férfi érkezett meg a táborba és a tűz közelében foglalt magának helyet, miközben Yoh és Saito beugrott egy nem túl baráti csevejre. Legalábbis egyelőre. Az idegenek, ruházatuk alapján nem tűntek shinobinak, de a valamiféle harcosfajtának azért igen, noha fegyverük nem igazán volt. Valószínűleg menekülhettek valakik elől, vagy pont ők is kerestek valakit. De fegyvertelenül, páncélzatban? Több mint érdekes és a Yoh számára oly otthonos és tisztának vélt erdő elkezdett bűzleni a bizalmatlanságtól, mikor az egyik idegen megszólalt.
~Úgy tűnik nem kedvelik a shinobiakat, vagy a Wasabi családot, esetleg mindkettővel bajuk van. Nem fognak megbízni bennünk de jó lenne tudni, hogy mi járatban vannak és mit tudnak a kialakult helyzetről. Persze vérontást nem akarok fölöslegesen. Szükségünk lehet még a chakránkra és a meglepetés erejére később.~
Gondolta a konohai Jounin Saito diplomáciai beszéde alatt. A sunagakurei nem bánt rosszul a szavakkal, őszintén beszélt és próbálta meggyőzni a bandát, még a megbízói tekercset is felmutatta. Yoh szótlanul hallgatta végig, karba tett kézzel, miközben felmérte az ismeretlen embereket és védekező pozíciójukat.
~ A kopasz a főnök, nyilván összeszokott társaságról van szó, hogy így egyből feldobták a formációt. Mindenesetre, hiába vannak többen, Saito segítője könnyedén meglepi őket, és mi is erősebbnek tűnünk jóval. Nem nyerhetnek harcban, remélem ezt a kopasz is felfogta~
Állapította meg, majd ideje volt, hogy ő is hallassa határozott hangját.
-A társam igazat mond. Ha ártani akarnánk nektek már rég megtehettük volna. Csak az érdekel merre van, amit keresünk és hogy ti kik vagytok és mi dolgotok van erre. Utána mindenki mehet amerre akar.- Szigorúan közölte a feltételeit, rezzentetlen arccal.

Jiraiya Szomb. Dec. 01 2012, 11:31

Sötétség borult a tájra. Az erdőben azonban nem csendesült el semmi. A madarak és az állatok még mindig futkároztak mindenfelé. Nyugtalanok. Azonban a szirtek közelében a hat alak is igencsak az események közepében van, ha lehet így fogalmazni. Valószínűleg mindannyian számítottak arra, hogy nem lesz egyszerű az ittlét, mert ha az lenne akkor nem lennének itt. A négy alak beszorítva a két shinobi közé, izzadt homlokkal nézett velük farkasszemet. Feltűnően nagy volt a hold, így valamicskét még lehetett látni. Végighallgatták Saito és Yoh beszédét, majd hallgattak. A vezető ugyan nem látta a papírt, de nem is érdekelte igazán. Azonban az a tény, hogy a Wasabi családot keresitek és az Ő pártfogoltjainak tűntök, az már annál inkább. Azonban a tény, hogy shinobik vagytok elbizonytalanította. Leengedte a védelmét és kiegyenesedett. Azonban a másik három nem volt hajlandó ezt megtenni.
- Tehát ninják. Feltételezem Konohaiak vagytok... Mostanában azok gyilkolják a Wagarashi katonákat. Nem engedhetnélek át titeket, de semmi kedvem a halálba küldeni a beosztottjaimat. Főleg fegyvertelenül.
Dörmögte a férfi, majd hátratette a kezeit és becsukta a szemét. Látszik rajta, hogy nincs ínyére amit mond, de a józan ész ezt diktálja.
- Menjetek Tovább Északnak. Ha a szirtek mellett maradtok, akkor pontosan Degarashiba juttok. Ott dúlnak a csaták. valószínűleg a társainkba fogtok botlani. Ők pedig már fel lesznek fegyverkezve.
Látszott a fickón, hogy küzd a szavakkal. Nem akart olyan információkat elmondani, ami esetleg a Wagarashik hátrányára válik, így inkább nem mondott semmit. Megtette amire kértétek.

**Huramino Saito** Csüt. Dec. 13 2012, 19:29

Négy, eddig még ismeretlen alakot sikeresen körbevettük ketten, ami azért már nagy szó, de hát mi-tagadás, Yoh és Saito számára nem létezik az a fogalom, hogy lehetetlen, legalábbis egyenlőre. Pillanatnyi csend ült ki a terepre, ugyanis a négy férfi... akarom mondani három férfi és egy nő, csendben tétováztak, várva, hogy lépjen a másik. Sohasem voltam az az agresszív fajta, ez abból is látszott, ahogyan megközelítettem a négy fegyvertelen idegent, hisz barátságosan szóltam hozzájuk, míg mások akár már a kis lábujjuknál fogva hintáztatták volna őket, némi válasz és információ után kutatva.
A rövidke várakozás és csend ellenére, a kopasz, aki a kis csapat vezetőjének tűnt, végül megszólalt és választ adott a kérdésemre, legalábbis próbált. Míg én Wasabiról kérdeztem őket, addig Degarashiba irányítottak minket mert ott csatározások folynak. *Konohai shinobik Wagarashi katonákat vadásznak le? Ez így kezd értelmetlenné válni. Konoha Kageja, Tsunade-sama biztos nem adna utasítást arra, hogy támadjon rá egy semleges családra, pláne úgy, hogy azzal akár háborút is kirobbanthat. Persze az is lehetséges, hogy hazudott ezzel kapcsolatban, de ez akkor is nyugtalanító...*
- Nem, nem vagyok Konohai. Viszont lenne egy költői kérdésem... - Meg akarod menteni a csapatod életét azzal, hogy a társaidat árulod el, ez neked így megfelel?! Mondtam, majd hátat fordítva nekik lassan elindultam abba az irányba amerre irányítottak minket valamint amerre a harcok elvileg dúlnak, mindeközben még intéztem néhány mondatot feléjük távozásom közben. - Pusztán útbaigazítást kértem, nem azt hogy áruld el a társaidat. Már az elején leszögeztem, hogy békés szándékkal jöttem... Fejeztem be, ahogyan jobb karomat felemeltem a levegőbe, ezzel jelezve Hiyayakának, hogy befejezheti a támogatást és visszajöhet a vállamra, amit az aprócska menyét meg is értett és mire megfordultam volna, már rajtam is volt. Még megvártam Yoht, hátha van neki valami mondanivalója a négy fős csapatnak, majd miután mellém ért, normál tempóban elindultam előre.
- Kicsit zavar ez a dolog a Konohaiakkal kapcsolatban. A dolgok kezdik elveszteni értelmüket... Minden esetre jobb felkészülni mindenre - mondtam, ahogyan a táskámban kezdtem el turkálni, majd elővettem egy fehér kimonót és egy maszkot. - Azt hiszem ideje inkognitóba lépni! Jelentettem ki, ahogyan elmutattam egy Henge kézpecsétjét melynek köszönhetően hajtincseimet szőkére festettem, szemeimet sárgás kontúrba szineztem, mindezt annak érdekében, hogy biztosan ne ismerjenek fel a küldetés alatt a nagy nemzetek.

**Hisao** Vas. Jan. 06 2013, 19:03

Ahogy Yoh sejtette a kopasznak valóban nem ment el az esze és miután helyesen felmérte az erőviszonyokat elmagyarázta mi is történik és merre is kéne mennie a két Jouninnak. Viszont nem csak segítséget nyújtott, hanem nyugtalanító dolgokat is közölt hőseinkkel. Persze lehet hogy csak hazudott, de elég őszintének tűnt, valamint nagyon is féltette ehhez a csapatát.
~Még hogy konohaiak randalíroznak... Erről tudnom kéne, mint a Hokage bizalmasa, figyelmeztetett volna, ha itt akar offenzívát indítani. Lehet hogy nem volt ideje rá és történt valami váratlan? Esetleg nem is ő adta ki a parancsot? Talán Danzou keze van a dologban vagy az ellenség akarja ránk kenni ezt is. Nem túl változatosak a húzásaik. Azt hiszen csak úgy tudjuk meg az igazságot ha magunk derítjük ki.~
Elmélkedett Yoh, miközben Saito még pár szót váltott az idegen csapattal és kis segítőjét is visszahívta maga mellé. Ekkor egy kósza gondolat erejéig Yohnak eszébe jutott hogy az ő idézett állatkája is felderítést végez valahol a vadonban. Nem mintha aggódott volna a kutyáért, de némi plusz információnak nagy hasznát tudták volna venni. Végül nem maradt más csak az indulás, amikor a sunagakurei hangot adott az aggodalmainak.
-Valóban kezd érthetetlenné válni ez a történet. Vagy történt valami borzalmas vagy egy újabb megtévesztés áldozatai lettünk. Nem szabad megbíznunk senkiben sem.- Jelentette ki a Jounin, miközben Saito egy ruhacsere és egy Henge no Jutsu segítségével átvedlett. ~Nem is olyan rossz ötlet bár én nem fogok ilyen drasztikus módszert alkalmazni.~ Gondolta, miközben elővette fehér maszkját rajta vörös lángszimbólumokkal és felhúzta, majd fekete kapucnijával is eltakarta fejét.
-Menjünk!- Jelentette ki hősünk majd nagyobb fokozatra kapcsolt.

Jiraiya Hétf. Jan. 14 2013, 20:15

Természetesen mindig mindenki a béke érdekében tesz mindent és mindig a másik a gyilkos szándékú vadállat. Különösen Kirigakure szereti hitegetni ezzel az ebereit, ugyanis ezáltal egyre inkább arra ösztönzik a gyenge lelkű embereiket, hogy megtegyék a legrosszabbat is az állítólagos "béke" érdekében. Természetesen mellettük ott vannak azok is akik tudják, mi a valódi tettük és mit cselekszenek valójában. Ezért kell vigyázni a kapott információkkal. A Kopasz férfi szíve mint ha kissé meggyengült volna vagy megértette volna, hogy tényleg nincs szándékotokban bántani senkit. De azt is nagyon jól tudta, hogy a társai miképpen fognak reagálni majd arra, hogy idegen ninják avatkoznak majd be az Ő ügyeikbe. Ráadásul az ellenségtől... Még is valami késztette arra, hogy megszólaljon.
- Ha nem akartok senkivel harcba keveredni, akkor kerüljétek el Degarashit. Ott mindkét féltől kaphattok információt, de jobban teszitek ha nem mentek oda. És lehetőleg a sziget Nyugati és Keleti részeit is kerüljétek... Jobban teszitek ha az erdő sűrűjében haladto...
- Kapitány!
Bökte oldalba az egyik fiú, mire a kopasz férfi elhallgatott. Nem beszélt többet. Némán nézték végig a távozásotokat. Miután a menyét is lekerült a fáról, már biztosak voltak abban, hogy nem akartátok őket bántani. Lassan de biztosan eltávolodtatok tőlük, majd álruhába bújva, megindultatok. Fél órára rá, hangos ropogásra és csörgésre lettetek figyelmesek. Fegyverek csörgése és páncélok nyikorgása lehetett... A ropogás pedig az égő házak hangja. A vakító fény amit sugároztak magukból, bevilágította az egész környéket. A hatalmas fekete füst, ami már lassan két napja folyamatosan száll fel, most éjszaka teljesen sárga volt. Abban a pillanatban ahogy ezek a dolgok feltűntek, megjelent előttetek valaki. Az elküldött eb volt az. Lihegve, szaporán véve a levegőt mesélte el, hogy miket tudott kideríteni.
- Kevés... időm volt... felmérni a terepet és... hallgatózni. Degarashiban lassan egy hete dúl a háború a két család között. Mivel nem akarják lerombolni a saját városukat, így a központban vívják a csatákat. A néhány nap alatt Kirigakure és Konoha is küldött ide csapatokat. Volt szerencsém beszélni több Konohaival is. A Hokage véget akar vetetni a két család viszályának, de Kirigakure csak szítja a tüzet köztük, így most már shinobik is összecsaptak. Csupán néhány 15 ninja lehet itt mindkét féltől, de ők lerombolnak mindent. Kirigakure pedig még több csapatot mozgósított... Ennyit tudtam meg.
Köpte ki végül az utolsó megszerzett információt is, majd leült és kifújta magát. Most már csak rajtatok áll a választás, hogy mit fogtok tenni. Úgy tűnik a küldetésetek aminek a Béke a célja, nem valósulhat meg. Esetleg akkor, ha megtaláljátok azt a bérgyilkost és eljuttatjátok a Wasabikhoz... Esetleg akkor.

// Mostantól határidőre fogunk postolni. Következő határidő Jövőhét Péntek, vagy is Jan. 25. //

**Huramino Saito** Hétf. Jan. 21 2013, 12:08

Ahogyan tovább indultunk volna a kopasz férfi csapatától, az még adott némi információt a számunkra azzal kapcsolatban, hogy mit lehetne és mit kellene elkerülni, hogy eljussunk a kijelölt pontunkig. Ez mind szép is volt, ám nem voltunk olyan helyzetben, hogy akár késlekedjünk egy kicsit is. Egyenesen megindultunk az erdőben, hogy elérjük az áldozatul esett családot, ám út közben Yoh idézettje megjelent előttünk és jelentést tett a kialakult helyzetről. Az információk igencsak felkavaróak voltak és minél többet hallottam, annál jobban beláttam, hogy azt a bizonyos bárgyilkost már nem fogjuk elkapni.
- Lassan egy hete? Magyarul, már több mint egy hete történt a gyilkosság és az elkövetőnek bőven volt ideje elmenekülni a helyszínről... Gondolkodtam el hangosan, ahogyan Yoh felé fordultam. - A bérgyilkos követése és elkapása nagyon hosszadalmas munka lenne, ha a keresésére indulnánk, a két fél darabjaira szedné az egész országot. Egyenlőre Degarashibab dúl csak a csata, de ha elidőzünk nagyobb méreteket is ölthet. Mint ahogyan a társad is mondta Kirigakure csapatokat mozgósít... Először a két csapat, Konoha és Kirigakure csatáját kellene megállítani valahogy. Azonban ha berobbanunk közéjük, akkor mindkét nemzet shinobija ellenségnek nézhet, ami nem túl ideális megoldás. Szerintem tárgyalni kellene mindkét csapat vezetőjével arról, hogy szüntessék be a támadást. Ha minden igaz, akkor a Konohaiakat nem lesz nehéz erről meggyőzni, főleg ha te beszélnél velük Yoh, a Kirigakureiek vezetőjével pedig magam próbálnék meg beszélni.
Ha Yohnak sincs jobb ötlete a dologgal kapcsolatban és beleegyezik, akkor az idézettjéhez fordulok. - Azt esetleg sikerült kiderítene, hogy a két csapat hol vert tábort, merre állomásoznak?
A helyzet igencsak kilátástalan a jelen pillanatban, nem tudni, hogy mire gondol a két nemzet, miért küldött csapatokat egy félreeső kis országba. Mindkettőjüknek tisztában kellene lenni azzal, hogy egy rossz lépést tesznek és már ki is bontakozhat egy totális háború. Természetesen volt pár tervem és egy végső megoldás is arra, hogy elkerüljük a háborút, azonban azt a lépést csakis akkor teszem meg, ha a tárgyalások teljesen kudarcot vallanak. Minden esetre, ha a kutya meg tudja mondani a táboruk helyzetét, akkor már meg is indulok abba az irányba.

**Hisao** Pént. Jan. 25 2013, 19:23

Hősünk mintha az ördögöt vagy ebben az esetben az ebet festette volna a falra, hiszen idézettje fél óra múlva meg is jelent, mikor már egy kevésbé csendesebb és békésebb helyre ért a két Jounin. Aggasztó hangok, melyek forrásai égő épületek és nehézfegyverek lehettek, semmi emberbarát dolog. A kutya aztán megerősítette a két Shinobi félelmeit és a kopasztól származó információkat. Harcok dúlnak a városban és már két nemzet harcosai is részt vesznek benne. Konoha harcol Kirigakure ninjái ellen. Tehát a Hokage valóban nehéz helyzetbe került és nem volt ideje erről értesítenie Yoht, esetleg nem is akarta. A szervezet feladata teljesen más lapra tartozik, mint a nemzetek saját ügyei és bár a Hokage támogatja a menyétek mozgalmát, mint a falu vezetője vannak fontosabb kötelességei. Ez most kevésbé aggasztó, mint hogy Kirigakure még több embert küld a frontra, ezzel kiszökhet az a bizonyos gonosz szellem a palackból. Saito még feltett pár kérdést a kutyának, amire Yoh is megvárja a válaszokat, majd megköszöni az idézettnek a szolgálatokat.
-Szép munka volt. Menj pihend ki magad és szólj a társaidnak, hogy még szükségem lehet valakire.- Mondta, mire valószínűleg az eb bólint és hazatér. Saito szavaiban sok igazság volt, azonban hősünk véleménye szerint pár rész hibádzott a tervben. -Az eddigi információink alapján Konoha kevesebb emberrel folytatott defenzív taktikát, míg Kirigakure erősítést hívott. Lehet hogy ha felfedem magam azzal elérnénk azt hogy ne támadjanak, míg a Hokagénak eljuttatom az üzenetemet, de kockáztatnánk hogy kitudódik a szervezetünk létezése. A legnagyobb előnyünk ha nem tudnak rólunk. És nem szívesen engednélek egyedül a Köd shinobikhoz, nem hiszen hogy hallgatnának a szép szóra, vagy hogy elbánnánk egyedül az összessel.- Gondolkozott hangosan a Jounin. -A legjobb az lenne ha felderítenénk a Kirigakurei tábort és rájönnénk az invázió okaira. Természetesen tárgyalással. De nem fedhetjük fel sem a származásunkat sem a szervezetet. Legyünk csak semleges vándor Shinobik.- Vetette fel az ötletet a konohai.

Jiraiya Vas. Feb. 17 2013, 12:45

// Saito & Yoh - Elnézést a késésért. Nem szoktam, de kárpótlásért +5 ch mindkettőtöknek, ugyanis már talán a Kaland végénél lennénk ha írtam volna (csak majdnem) ˇ.ˇ //

Alig voltatok 10-20 méterre Degarashi határától. Az égő város nem volt valami kellemes látvány, azonban talán Ti már láttatok ilyet. Az eb válaszol a kérdésekre.
- Annyit tudtam kideríteni és biztosra kikövetkeztetni, hogy a Konohai csapatoknak a főhadiszállása Wasabiban van. Szinte biztos, hogy érzékelők és ANBU tagok is vannak, hogy a lehető leggyorsabban kézbesítsék az üzeneteket a Hokagénak. A Tea egész Északi részét ellenőrzés alatt tartják és ha kell, akkor becsatlakoznak Degarashiba. Wasabi-sama és a Hokage között folyamatos hírcsatorna van felállítva. Wasabi-sama beleegyezése nélkül a Hokage nem tesz semmit. Ezzel ellentétben Wagarashi teljességgel átadta az irányítást a Kirigakurei ninják vezetőjének, ebben biztos vagyok, ugyanis két ninja irányítja a Wagarashi rendfenntartókat. Ők a Wagarashi haderő egyik legjelentősebb része, mivel Ők vannak leginkább kiképezve a kardforgatásra. A többiek pedig csak behívott férfiak Wagarashiból... Ha rám hallgattok, akkor először kapcsolatban léptek a Hokagéval. Neki úgyszintén a béke megőrzése a fontos, meg persze gondolom az, hogy Kirigakure ne szerezze meg a Tea Országát, ugyanis valószínűleg nagy befolyása lenne az Ország ügyeibe, ha a Wagarashik szerzik meg végleg a hatalmat.
A kutya megtette amit Yoh kért tőle, majd egy kevés füst és pukkanás kíséretében eltűnt. Azonban ez alig volt hallható a ropogás és recsegés, valamint a csörgés hangjai mellett. Azonban ez a csörgés és nyikorgás már nem a fegyverek hangai voltak. Azt felváltották a halálhörgések és az öklendezések. Mind a ketten meghúzódtatok az erdő sötétjében, ugyanis egy nagyobb csapat tartott felétek. A lépések hangjaiból és a föld csöppnyi remegéséből igencsak sokan lehetnek, de szerencsére képzett shinobik vagytok, így szinte lehetetlen, hogy észrevegyenek. Valószínűleg az őrjárat tart erre, erőltetett menetben. Mivel Degarashinak csak a fele van a teljes ellenőrzésük alatt, csak félkört tesznek meg a város körül. A lépések zajai egyre hangosabbak és hangosabbak. Rövid időn belül a csapat eléri az előttetek lévő, kitaposott ösvényt, ami már lassan egy úttá formálódik ami körbeveszi Degarashi Déli részét. Legelöl egy fehér kimonós férfi megy. Ő a Szakaszvezető, aki diktálja az iramot. A ruhája véres és szétszabdalt. Az alatta lévő fekete köntösön nem látszódnak sérülések. Mögötte körülbelül 25-30, szimpla fekete ruhás alak mozog. Elég sokan vannak. Valószínűleg ez csak a megerősített éjszakai őrségnél van így. Hármas oszlopokban haladtak el előttetek, azonban mikor már a hangjukat sem lehetett hallani és már éreztétek volna magatokat biztonságban, akkor történt egy érdekes dolog. Hirtelen egy kevéske, néhány méteren elterülő köd jelent meg ott, ahol az előtt elhaladt a szakasz. A ködből pedig egy alak tűnt fel. Katonás kinézetű férfi, aki szigorú tekintettel nézett az erdő sötétjébe. Nem mered rátok, sem más irányba, hanem csak pásztázta a terepet, hátha lát valakit. Ugyan miért is számítana ellenséges ninjákra Wagarashi felől(?) így nem is erőltette meg magát, hogy esetleg kicsit alaposabban nézzen körbe. Ahogy jött, el is ment.

// Beszéljétek meg akkor, hogy mit csináltok //

A Férfi

Ez a helyzet Teában:
Erdőségek Narutoma

**Huramino Saito** Kedd Márc. 26 2013, 19:59

//He-he, bocsánat a késésért ^^'' de tényleg foggalmam sem volt, hogy mit is tudnék tenni :/ de a mostani postban taglaltak talán meghozzák a kívánt eredményt Smile

//

A helyzet kezdett egyre bonyolultabbá és bonyolultabbá válni, a küldetésünk, melyet a menyét bölcstől kaptunk, úgy szólt, hogy mindent kövessünk el annak érdekében hogy fent tartsuk a békét. Na igen, azonban már akkor amikor a félszigetre érkeztünk, már lázongás és eszeveszett rohanás fogadott minket. Egy fejetlen helyzetben, mely egy egész országot sújtott, két shinobinak kellett megpróbálnia a helyére rakni a darabokban heverő békéjét. Ahogyan haladtunk előre, egyre nagyobb és nagyobb akadályokkal találtuk magunkat szembe, teljesen addig a pontig, míg a kutya előttünk nem termett és fel nem vázolta a Tea országának jelenlegi helyzetét.
- Tehát akkor ha jól értelmezem azt amit mondasz, gyakorlatilag már a Tea országának fele Kirigakurehoz tartozik, vagy legalábbis az ő fennhatóságuk alatt vannak, ellenben Tea északi részével, melyet igaz a Konohai csapatok szálltak meg, azonban még mindég a Wasabi család tartja irányítása alatt. Tehát lényegében két pólusra szakadt az ország, egy Északi és egy Délire. A két pólus találkozásánál zajlanak a csatározások, melyek mellett elhaladtunk. Mondtam vissza azt amit leszűrtem abból amit a kutya mondott, valamint abból amit eddig tapasztaltam és láttam. A kutya ekkor bólintott egyet, majd mivel elvégezte a dolgát, kisebb füsttel helyettesítve magát, eltűnt a szemünk elől. Az új információknak hála sikerült teljesen megkavarodnom és megfeledkeznem arról, hogy miért is jöttünk ide. Szinte azonnal a földre vágtam magam és mélyen gondolkozni kezdtem a továbbiakról. *A feladatunk az lenne, hogy kibékítsük a két családot és ezzel visszaállítsuk a régi rendet az országba. Ez eddig tiszta sor. Azonban, hogy megbékítsük a sértett családot, fel kell mutatnunk neki a bérgyilkost. Na ez már kicsit neccesebb, főleg mivel jelentősen megnehezíti a mozgásunkat a csatározások. Ám ha megtalálnánk az elkövetőt, még akkor sem lenne teljesen biztos, hogy Kirigakure hátrahagyná ezt a remek pozíciót, melyet magának szerzett. Ha markában tudja tartani a félszigetet, akkor logisztikailag nagy fölényre tenne szert a Tűz szövetségével szemben. Egyáltalán nem tudom mit tudnánk most csinálni!* Kezeimet a fejemhez emeltem, majd dörzsölni kezdtem a hajam, hátha hat valamennyire ez a módszer és hátha eszembe jut valami remek ötlet. Ám a dörzsölés, várakozásaimmal ellentétben, nem hozott túlzottan nagy eredményt, hisz semmi használható nem jutott az eszembe, azonban nagyon időm sem volt új terveket készíteni, hisz egy nagyobb csapat érezhetően felénk közelített. Sokan voltak, elegen ahhoz, hogy a föld, gyengén ugyan, de elkezdjen remegni. Gyorsan felpattantam arról a helyről, melyen az előbb ültem, majd az egyik fa mögé siettem. Amit ezután láttam, kicsit meglepett. Egy Kirigakurei járőrcsapat közeledett felénk, amely a rutin éjszakai ellenőrzését végezte ezen a területen. Szerencsére nem vettek észre minket, aminek köszönhetően a kis szorongás, mely hatalmába kerített, távozott. Már éppen készültem volna előbújni a fa takarásából, amikor egy egyszemélyes kíséret követte a járőrcsapatot. Egy férfi volt akinek már csak a tekintete hátborzongató volt, ráadásul Kirigakure egyik shinobija volt ugyanis a karján ott villogott a falu fejpántja. A férfi egy helyben állt egy kis ideig, majd továbbindult hogy kövesse a csapatot.
- Hát ez nem sokon múlott... Mondtam Yohnak, ahogyan immáron már kiléptem a fa árnyékából. - Az iménti férfi rádöbbentett arra, hogy mi is az amit nekünk kellene itt csinálnunk. Annak érdekében, hogy véget vethessünk ennek a forrongó helyzetnek, ki kell űznünk az országból Kirigakure csapatát! Jelentettem ki, azonban ez egy kicsit őrültségnek hangozhatott, sőt nem is kicsit. - A feladatunk a béke megőrzése, azonban ha a dolgok így folytatódnak, előbb vagy utóbb el fog csattani az első pofon és megkezdődik a háború. A Hokagéból kiindulva, biztosra veszem, hogy kivonná a csapatait az országból, ha Kirigakure már nem jelentene fenyegetést. Azonban Konohával ellentétben, Kiri megtartaná a nyerő pozícióját hogy bebiztosítsa magát a háborúra. Ezért az a legfőbb feladatunk, hogy a két országot kiiktassuk, Kirigakureval kezdve. Ha őket sikerül visszaszorítanunk, akkor a másik félnek nem lesz oka itt maradni és onnantól kezdve az ország kénytelen lesz saját maga rendezni a konfliktusait, ám ezzel megelőzzük a háborút. Fennáll persze a veszélye annak, hogyha sikerül is visszaszorítanunk Kirigakuret, akkor Konoha számlájára fogják írni és meg is van az a bizonyos pofon ami a háborúhoz kell. Azonban ha a Kami no Yuugent használjuk fel, mint semleges békepárti szervezetet, akkor nagy valószínűséggel nem Konoha lesz a bűnbak. Foglaltam össze gyorsan mindazt amire jutottam az alatt, míg a fa mögött rejtőzködtünk. - Nem hiszem, hogy hallgatni fognak majd a szép szóra, hisz küldetésbe kapták a pozíciójuk megtartását, azonban ha a ninja állatod által említett két rendfenntartót sikeresen legyűrjük, akkor utána a Kiri csapat kénytelen lesz visszavonulni. Mondtam el a véleményemet és egyben tervemet Yohnak, ugyanis eddig terv nélkül flangáltunk az országban. Természetesen ha neki akad esetleg jobb ötlete, akkor meghallgatom azt, azonban szerettem volna ha az én tervem alapján cselekszünk. Ha ő is rábólint, akkor az irányt egyenesen délnek vesszünk a célunk pedig nem más mint Wagarashi és az ott állomásozó Kirigakurei csapat.

Ajánlott tartalom

Erdőségek

Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek