Erdőségek

Az ország déli vidékei, a Tűz és a Szél Országok határait összekötve dús erdőkkel borítottak. Az ország egyetlen nagyobb folyója, amely Amegakurén is átfolyik, itt kanyarog, és alkot szurdokokat a fákkal borított terület alatt.

//Shizune//

A chakrakoncentráció után elvettem a kezem, majd láttam ahogy Furiko szinte megbolondul a szaglászástól. Majd Ki mutatott neki egy véres ruhadarabot, majd mondta, hogy adjam ki az utasítást. Én természetesen megtettem. Lehajóltam Furiko-hoz, majd mondtam neki -Jó kutya. Keresd! Ezze a vezényszóval küldtem Furiko-t "útjára". Mi azonnal megindultunk utána. Egy kis menetelés után egy erdőféleségbe értünk. Néha azért megkellet állni, hogy Furiko érzékelését "felújítsam", de nem jelentett gondot. Lehajoltam hozzá, majd az orrához tettem az ujjaimat. Erősen koncentráltam, mint a barlangban, de Ki-senseire hallgatva, most hajszálnyival kevesebbet adtam bele. Majd elvettem az ujjaimat és felálltam. Vártam Furiko reakcióját, bár ugyanannyi chakrát áldoztam itt is mint a barlangban így nem lehet gond. Remélem. Közben Ki felé fordulok és érdeklődve nézek felé. Majd meg is kérdezek tőle néhány dolgot. - Sensei, miért vagyunk itt? Egyáltalán kit keresünk? És mi a küldetésünk célja? Kíváncsian várakozok.

Ki szavára én is levettem a szűrőt. Majd bólintottam, hogy most már értem a dolog egyik részét. Leültem egy kőre, majd magamhoz hívtam Furiko-t. Ő természetesen engedelmeskedett és oda is jött hozzám. Újra felerősítettem a szaglását, majd megkértem Ki-Senseit, hogy mutassa meg neki újra a kendőt. Így is tett. Majd Furiko megindult a férfi nyomába. Mi meg utánna. Út közben természetesen megkellett állni, egyrészt Furiko-nak a szaglását segíteni, másrészt felmérni a terepet, nehogy ellenségbe ütközzünk. Fárasztó volt az a sok ugrálás, de meghozta az eredményét. Mikor Ki mozgást látott azonnal leintett, hogy álljak meg. A hirtelen intésre, majdnem leestem a fáról, de szerencsére a Sensei megfogott és visszhúzott. Körülszemléltük a helyet. A felderítés eredménye, egy fából készült, stravabírónak látszó ház, 5 vagy 6 ember, ebből feltehetően egy nő a többi férfi. Tétovázva néztem, de én nem szúrtam volna ki, hogy az egyik nő. -Sensei, szerinted itt van az emberünk? Ha igen akkor most mit teszünk? Csak úgy rájuk rontunk vagy mi? Vártam a válaszokat, közben felerősítettem Furiko szeglását, de szóltam neki, hogy maradjon mellettem, még másként nem itélkezek.

A várakozás után, kérdeztem a Sensei-től egy-két dolgot, de ő rám se heverített. Csak annyit mondott, hogy "Köd és négy-láb". Nem nagyon értettem, hogy ezzel mit akar, de úgy tettem, ahogy ő mondta. Elmutaogattam a kézjeleket, majd halkan kimondtam: - Kirigakure no Jutsu Majd ezek után egy hangot hallotam újra. "Furiko majd mutatja az utat" Hát nekem se kellett több, mint hogy kiadjam az utasítást, Furikonak. Lehajoltam hozzá és mondtam neki: - Jó kutya, keress! Felálltam, majd gyors kézjel sorozatok után alkallmaztam a Shikyaku no Jutsu-t is. Mikor ezzel megvoltam, követtem Furiko-t, de hogy hova azt nem tudom.

Követtem Furiko-t amerre csak ment. Közben azon gondolkodtam, hogy hova is megyünk. Gyorsan ugráltam egyik ágról a másikra. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Furiko eltünt. Oda fordultam Ki-senseihez, hogy szóljak neki, de ő is eltünt. Hát tétlenül bolyongtam és próbáltam Furiko szagára lelni. Az egyik pillanatban furcsa hangokat hallottam, majd néhány szót is. Azonnal a hang irányába indultam, közben feloszlattam a ködömet, és észrevettem, két alakot, meg egy kutyát. "Furiko, Sensei?" Gondoltam magamban, de ki lehetett a 2. ember. Mikor közelebb értem, már értettem, hogy Ki mit akart a mondadójával. Azonnal odasiettem, majd rúgással megpróbálom fejbe rugni azt az illetőt, akivel a Sensei harcol. Ha sikerü, ha nem rávetem magam arra a kezére, amelyikben a kunai van, persze figyelve arra, hogy ne a kunaiba landoljak.(^^")

Sikerrel jártam, hála istennek. Ezek után már csak annyit láttam, hogy a férfi a földön van, a Sensei pedig pár méterrel arrébb. Miután felfogtam, hogy mi is történt Ki kérdezett tőlem valamit, amire rögvest válaszoltam. - Ez eszméletlen volt. És csak miattam tanultad meg a technikát. Ezt nem hiszem el. Én is... Én is megakarom tanulni. Megtanítod nekem?? Bombáztam a kéréssel. Annyira boldog vagyok, mint még soha. Ilyen technikát még életemben nem láttam. Magamhoz hívtam Furikot is, hogy megdicsérjem az ügyes munkájáért. Nélküle nem biztos, hogy megtaláltuk volna az emberünket. Miután Ki válaszolt az első kérdésemre, rögtön felteszek neki még párat. - Szóval, ki ez az ember és mit követett el? Most elvisszük a falu vezetőjéhez vagy egyszerűen itt hagyjuk? Kíváncsiskodtam, és remélem megfelelő válaszokat kapok.

//Shinji,Baku,Ogawa//
Egy akadémiai osztálytárstok elcsavargott otthonról. A szülők már kerestetik, de ti tudjátok is, hogy hol van, mert viszonylag jól ismeritek és tudjátok, hogy mindig az erdőbe megy bóklászni. Elhatároztátok, hogy kis csapat építő tréningként bele vágtok az útba és ti keresitek meg. A barátotok neve Kohan és lassan már hat órája nem hallatott magáról. Nem szóltatok senkinek, hogy neki vágtok az erdőnek ezért csak magatokra számíthattok. Készüljetek fel hisz az erdő mélyén ki tudja mi vár rátok.
/A kezdésben írjátok le, mit mondtatok otthon hova mentek, hisz lehet jó ideig nem tértek vissza, és találjatok ki egy sztorit ami arra késztetett titeket, hogy megmentsétek barátotok./

Halllottam a hírt, hogy Kohan elbóklászott - ami nem lepett meg nagyon -, és mi azaz Ogawa, Baku és Én talán tudhatjuk is, hogy hová ment, ezért felkerestem őket, hogy segítsünk megtalálni. Ahogyan megtaláltam őket és elmondtam a "tervem" ők beleegyeztek. Azonban egy dolog volt még hátra, ki kellett találnunk valamit, hogy hová megyünk, hogy aztán ha kicsit tovább tart a dolog ne keressenek minket is.
Baku és én nagyapánknak azt mondtuk, hogy elmegyünk egy kis délutáni edzésre az egyik gyakorlópályára aztán pedig elütjük valamivel az időt a sikeres Genin vizsga örömére.

Amint ismét összegyűltünk és senkinek sem volt kifogása a terv ellen, miszerint mi hárman elindulunk és megkeressük Kohan-t. Én ugyan nem ismertem őt túlságosan de mivel az akadémián sokszor találkoztam vele, kötelességemnek éreztem, hogy megkeressem.

Miután Shin közölte, hogy egy társunk, Kohan ismét csavarog és szerinte jó ötlet lenne utána mennünk mint egy kis csapatépítő kaland Baku, aki bár nem érezte Kohant barátjának, így nehezen, de belement a dologba, elvégre úgysincs jobb dolga. Már megint elkószált a szerencsétlenje... Igazán abbahagyhatná már. - gondolta Baku, miközben Shinnel nagyapjuk házához érkezett. Elmondták, hogy edzeni mennek - bár Baku teljesen feleslegesnek látta a hazudozást - s ha úgy adódna utána se keresse őket, mert szórakoznak egy kicsit. Így hát elindultak otthonról, majd harmadik társukkal együtt nekivágtak az erdőnek.

Ogawa épp otthon gyakorlatozott, célbadobott és párszor megpróbálta a chakraösszpontosítást is. Apja elmagyarázta neki, hogy miképp kellene, de a srác valahogy nem jött rá a megoldásra így pár lépés után folyamatosan leesett a ház faláról.
Épp egy újabb feltápászkodós jelenet közepén tartott, mikor újonnan szerzett csapattársai megkeresték azzal, hogy kutassák fel egy volt osztálytársukat. Miután társai hazamentek szólni, hogy elmennek, ő is bement szólni a szüleinek, hogy az erdőbe megy kicsit gyakorolni.
Majd elindult a helyszínre, hogy ismét találkozzon csapattársaival. Az erdő szélén várt rájuk, miután felbukkantak, bíztatóan elmosolyodott. Hisz ő már csak ilyen volt.
- Na jó, vágjunk bele, mielőtt lenyugszik a nap. - fordult a fiúkhoz. Nem épp egy csapatvezető jellem volt, de még különösebben nem alakult ki a csapatban különösebb összetartás. Még csak most kell megtanulniuk egymásra számítani meg bízni a másikban. Ogawa azonban bizakodóan tekintett a feladat elé.

Miután mindhárman kitaláltatok egy mesét, hogy hol lesztek és mit tesztek, nem tétovázva elindultatok az erdő felé. Csak hamar elértétek az erdő szélét, majd egy nagy lélegzet vétel után neki ugrottatok az útnak. Ágról ágra szökkenve haladtatok miközben a magatok sajátos módszerével kerestétek Kohan barátotok.(Írjátok meg, hogy is keresitek)Az idő kellemesen hűvös még nem szakadt rátok a hó, és a nap sincs még a horizonton. Körülbelül 3-4 órátok lehet mielőtt teljesen besötétedik. Haladás közben furcsa dologra lesztek figyelmesek. A földön egy férfi fekszik, kinézetre átlagos ember aki kiütötte magát. Valahogy cselekednetek kell, vagy ott hagyjátok, vagy tovább folytatjátok Kohan keresését. Döntsetek megfontoltan, hisz nem tudjátok Kohan nincs-e veszélybe, de abban se lehettek biztosak, hogy a férfi nem szorul segítségre.

Amint összegyűltünk és megbeszétünk minden hátralévő dolgot nekivágtunk az erdőnek - azt hinné az ember, hogy félelmetes így nekivágni, számomra nem az egyáltalán nem félek -. Mivel még igen az erdő szélén voltunk én nem kerestem komolyabb módszerekkel Kohant, csupán figyelmesen nézelődtem, szerintem a többiek is így voltak vele. Ahogyan egyre beljebb értünk az erdőbe, kezdtem kissé jobban figyelni a környezetembe. Nem telt bele sok időbe észrevettünk egy embert a földön feküdni - kissé meglepett, hiszen errefelé csak ninják járnak, és ő nem nézett ki annak -. Fölvetettük egymásközött a dolgot, hogy megáljunk-e vagy majd visszafelé, ha megtaláltuk Kohant segítünk rajta...

//Lee engedelmeddel szeretnék csatlakozni a kis kalandocskához ^^ Beszéltem Ogawával és Shinjivel, ők beleegyeztek ^^ Persze ha részedről nincs rendben, szóljál és kimesélem magam //

Hideg eső kopogása az ami felrázza a kedélyemet minden egyes reggel és este. Az idő Amegakureban mindég nedves ami már olyan szinten hiányzott a kis túrám alatt, hogy egy egész napot arra használtam fel, hogy kifeküdtem a házam tetejére és ott áztattam magam a jéghideg, ám mégis nyugtató esőben mely annyira jellemzi ezt a kis szeretni való falut. Mióta megérkeztem és vándor ninjából újra a falum "képviselője" lettem, még egyetlen egy küldetést sem kaptam Tenshi-samától amit egy kicsit furcsálltam. Tudta, hogy már a faluban tartózkodok, azonban habozott használni engem addig a bizonyos napig, pontosabban máig. Éppen zuhanyoztam amikor kopogást hallottam a bejáratnál. Gyorsan magamra csavartam egy törölközőt, hogy eltakarjam azokat a részeket melyeket másnak nem igazán kellene látnia, majd kinyitottam az ajtót. Szegény futár fiúcska kicsit meglepődött, amikor egy "meztelen" nő nyitott neki ajtót és azonnal el is vörösödött az arca. Átnyújtotta gyorsan nekem remegő kézzel a küldeményt majd elsietett zavarában. Még az ajtóban állva gyorsan felbontottam a levelet melyet maga Tenshi-sama írt, mint kiderült belőle.
- Végre! Az első küldetésem már mióta... Bár kicsit gyerekes feladat lett rám bízva, de sebaj, örülök ennek is. Mondtam örömömben, majd beszaladtam a házba, a rajtam lévő törülközővel gyorsan megszárítottam a hajamat és már öltözködni is kezdtem. Nem siettem el a dolgot, bár a levél szerint már a srácok, akikkel küldetésem van, már terepen vannak. Amint elkészülte és minden eszközeimet, még az én kedves Rensaimat is beraktam az útra biztos ami biztos alapon. Kiléptem a házam elé, majd felpattantam a tetőre és már el is csattantak az első kézjelek már hetek óta.
- Kochyosen no Jutsu // Állat idéző technika! Kiáltottam fel, majd egy hatalmas füstfelhő keretein belül megjelent előttem Yura aki egy hatalmas morajjal és fogcsattogtatással adta jelét izgatottságának. - Jó ismét látni. A feladat a következő lenne: El kell mennünk Amegakure erdőségébe és csatlakoznunk kell ott egy genin csapathoz. Valahol az erdőég szélén lehetnek most, tehát ha odaérünk, szükségem lesz a szaglásodra. Mondtam Yuranak aki bólintott egyet, majd nagy sebességgel el is indultunk a kijelölt terület felé.
Nem kellett sokáig haladnunk és már a falu falain is kívül találtuk magunkat pontosan az erdőséggel szemben. - Rendben Yura, akkor számítok rád! Jelentettem ki, mire ő hatalmasat szippantott a levegőben, majd pedig lassan elindult egy irányba. A tigris kit megidéztem, ezúttal sem haszontalankodott, éles szaglásának köszönhetően még ebben az időben is hamar kiszúrt négy ember szagát bent az erdőben. - Köszönöm a segítségedet, de most jobb ha visszamész. Szegények még a végén megijednek a látványodtól... Kacagtam fel hangosan, ahogyan Yura mosolyogva egyet tűnt el a semmibe én pedig továbbhaladtam a megjelölt irányba és hamar rá is leltem a három fiatal geninre akik épp egy földön fekvő ember fölött álltak. Az egyik fa mögött meglapultam, nem mentem még oda hozzájuk, kíváncsi voltam, hogy mihez fognak cselekedni. *A küldetésük szerint meg kell keresni egy genin társukat, de földön fekvő láthatóan segítségre szorul... Érdekesen alakul a dolog. Mindenesetre egyenlőre megfigyelem őket, hogy mit is csinálnak.* Határoztam el magamban, majd szorsan az egyik fa mögé húzódtam és figyeltem/elemeztem.

Induljunk, én megyek mögöttetek. - mondtam, s máris a fák között sietett előre a genin csapat. *Feltételezhetően jóval távolabb van. Azért csak figyelmesen... Viszont jó lenne sötétedés előtt visszaérni.* - gondoltam. Nem sok idő telt el, Ogawa és Shin megtorpantak előttem. Ennek hatására én is megálltam, majd megpillantottam az ágak alatt fekvő embert. Eszméletlen volt, legalábbis innen fentről annak tűnt. Hirtelen nem tudtam mit gondoljak, de mivel se Kohan, se az ember nem jelentett számomra túl sokat, ezért egy egyszerű vállmegvonással jeleztem, hogy döntsék el, mi legyen.

Ogawa nem szólt semmit, csak haladt együtt társaival az erdőben. Ő kicsit közelebbről ismerte Kohant, lévén hogy Oga rettentően nyitott srác volt. Ez akár azonban bajba is sodorhatja még. Ezzel ő is tisztában volt, hát próbált csak a feladatra koncentrálni. Szokásával ellentétben most csendben haladt és részletesen átfésülte a környéket. Néha próbálta a chakráját is bevonni az erősebb érzékelésben, de még igen nehezen kezelte. Így maradt a rendes nézelődés.
Annyira belemerült a kis feladatba, hogy csak akkor vette észre azt a fekvő alakot, mikor társai már megálltak. Ogawa csak nézte a fekvő alakot, aki látszólag segítségre szorult. Shin volt az első, aki felhozott egy ötletet. Oga sok dolgon gondolkozott, hisz lehet hogy csak valami csapda. De ki állítana csapdát három kezdő geninnek? És mi van ha tényleg sérült? Még ha geninek is, a segítségnyújtás ugyanúgy a feladatuk, mint edzettebb társaiknak.
- Szerintem nézzük meg. Abból csak nem lesz semmi baj. Vagy külön is válhatunk. - gondolkozott hangosan, miközben tanácstalanul társaira nézett. Nem nagyon volt még komolyabb feladata, így hát elsőre nehezen is tudta megítélni, mi a helyes és mi nem. De addig nem akart innét mozdulni, amíg meg nem győződött róla, hogy azzal az alakkal ott lent minden rendben.

//Hariko-kissé átszabod vele a történetet, de szívesen bevonlak téged is a történetbe. A fiatalság erős, de olykor a fiatalságnak is kell segítség.//

Miután Ogawa hozott egy végleges döntést, nem volt mit tenni csak a fickót kellett ellenőrizni. Ogawa épp a vállánál fogva akarta megérinteni a férfit, hogy él e még egyáltalán amikor az felpattant és egy kunai-t szegezett Ogawa torkához. Mindhárman meglepődtetek, hogy most mi is történik, de nem kellett sokat töprengenetek, mert a mostanra ellenséggé vált férfi neki állt beszélni.
-Sajnálom, hogy nyavalyás kis kölykök jöttek erre, de ez van. Most pedig átadjátok mindenetek amitek csak van. Nem ajánlom, hogy cicózzatok velem ugyanis egy pillanat alatt átmetszem a barátotok torkát.
A férfin látszott, hogy csak egy egyszerű bandita, még csak nem is ninja, de nem érné meg kockáztatni társatok életét, ezért csak néztetek egy darabig és töprengtetek, hogy mit is csináljatok.
/Itt lép képbe Matuke Hariko/
Hariko az egyetlen akit nem vett észre a tolvaj, és eddig elért tapasztalatainak hála könnyedén leszerelheti a fickót. Ám ne vegye túl könnyen, mert nem lenne jó ha Ogawa életét vesztené.

Pár másodpercig tétováztunk, gondolkodtunk. Csak nem kéne minden megfontoltság nélkül odamennünk, akár csapda is lehet, valamit ki kell találnunk, ezen gondolkoztam mikor Ogawa hirtelen elindult a férfi felé, nem is gondolkoztam azonnal megpróbáltam megállítani, ha ez sikerült és meg is álltunk, nem zuhantunk le a fáról vagy nem reagált rá a fickó, egy kissé leszidtam Ogawát - Óvatosabban, nem tudhatjuk, hogy nem-e csapda -. Mondtam, majd a megfelelő kézjelek után félhangosan megszólaltam - Bunshin no Jutsu - mindössze egy klónt hoztam létre amelynek feladata, hogy odamenjen a fickóhoz és úgy tegyen, mintha vizsgálgatná, közben minden reakcióját figyelem.

Amennyiben nem sikerül elkapnom Ogawát és a fickó úgy reagál ahogyan, elkezdek gondolkozni, tervezni felmérni a terepet stb. Ez nem lesz könnyű, gyorsabban elvágja Ogawa torkát, minthogy bármilyen jutsut használnék, vagy akár egy kunait dobhatnék felé, gondoltam végig miközben pásztáztam a terepet, hátha észreveszek valamit, valamit a környéken amit felhasználhatok vagy a segítségemre lehet.

Hátul álltam, mikor Ogawa elindult az idegen felé, de Shin rögvest megálljt parancsolt neki, majd pár odavetett szó után elküldte egy bushninját, hogy vizsgálja meg a földön fekvő embert. Nem reagáltam semmit, tudtam, hogy Shin érti a dolgát.

// Ha ez nem sikerül, akkor: //

Ogawa elindult a férfi felé, Shin próbálta megállítani, de már késő volt. Az eddig magát ájultnak tettető ember rögvest felugrott, majd kezében egy kunaial, melyet Ogawa nyakához szorított kezdett el fenyegetőzni. Amint az ember megmozdult - szinte reflexből - félig kihúztam ninjatomat a helyéről, de a fenyegetés hatására rájöttem, hogy nem sokat érek vele, így visszacsúsztattam. *Gyorsan kell cselekednem... De mit? Nem menne sokra azzal, ha megölné Ogawat, hiszen utána könnyűszerrel elintéznénk... Bár valószínűleg Ő nem ennyire előrelátó... Ha rárontok... Nem, nem jó, valami más kell...* - cikáztak fejemben a gondolatok, majd mivel nem volt jobb ötletem megkérdeztem, hogy mi a biztosíték arra, hogy a társunkat elengedi, ha átadjuk mindenünket. Miközben a választ vártam egy pillantást vetettem Shinre, akinek láthatóan még annyi ötlete se volt, mint nekem.

Ogawa kicsit hezitált, végül úgy döntött, hogy megnézi azt az alakot, hátha tényleg valami baja van. De sajnos tévedett. Enyhe naivitása miatt egy pillanat alatt sarokba szorítva érezte magát, moccanni sem bírt támadójától és még az a kellemetlen, hideg penge is a torkának szorult. Először elöntötte a félelem, hogy bármikor vége lehet. Látta, hogy társaira sem nagyon számíthat, hisz nem mernek cselekedni Oga épsége miatt.
" Na jó, higgadj le, aztán találj ki valami okosat... " Próbálta nyugtatni magát, de nehezen sikerült lenyugodni. Az eltelt egy perc számára hosszú időszaknak tűnt, mintha végtelenségig állnának ott.
" Ha nem találsz ki valamit, akkor ennyi volt... Hát emiatt mentél te ninjának? " Ogawa még kiskorában hallotta ezt a mondatot apja szájából, mikor a geninéveit mesélte. Neki sem volt egyszerű, mégis megoldotta.
" Ha neki sikerült minden, nekem is fog... " Bíztatta magát a fiú, melynek meg is lett az eredménye. Lehiggadt és nyugodt fejjel eszébe jutott valami kis mentőötlet. Hisz rájött, hogy ez az alak nem lehet ninja. És nem is tudhatja, hogy ők azok... Illetve sokat nem tudhat a ninjákról. Míg ott ácsorgott, alaposan körbenézett a fák között, hátha ráakad valami jó dologra. Végül a tekintete megállapodott egy közepes méretű kövön.
"Ez lesz az..."
- Kawarimi no jutsu! - mormogta alig érthetően, hogy a fejét ne nagyon mozgathassa, hogy helyet cseréljen a kővel. És még jobb esetben a kő a bandita lábára is ráesik és könnyebben el tudnak bánni vele.

//Ogawa nem igazán tenném a helyedbe, ugyanis kellenek kézjelek is a Kawarimihez és ha mozogsz tuti megrövidülsz egy fejjel //

Ott álltam szorosan a fa mögött és minden egyes elhangzott mondatot hallottam és láttam mindenki mozdulatait. Ez egy meglehetősen veszélyes helyzet, hisz a férfi akár csapda is lehet. Nem elképzelhetetlen, pályám alatt láttam már olyan "csali" holttesteket amelyek tele voltak tűzdelve robbanócetlikkel. Azonban ha az ott tényleg egy bajba jutott ember, akkor mint shinobiknak, kutya kötelességünk segíteni neki, vagy legalábbis az erkölcsi szabályzat ezt írja elő. Figyelmesen néztem az eseményeket és láttam, hogy az egyik fiú óvatlanul is a közelébe megy. *Ennek nem lesz jó vége... Akár fel is robbanhat.* Gondoltam magamban, mikor arra figyeltem fel, hogy a földön fekvő férfi felpattant és egy kunait szorított a genin nyakához. Mindenki meglepődött a dolgon és egyből a bajbajutott fiú segítségére indultak, de ez nem volt egyszerű. Ha rosszat csinálnak akkor a barna tüsi hajó akár csúnyán pórul járhat. A bajbajutott társai nem nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel, hisz még csak friss geninek, nincs hozzá megfelelő tapasztalatuk.
- Tenshi-sama még jó, hogy utánuk küldtél... Jelentettem ki alig hallhatóan egy sóhajtással karöltve ahogyan kicsit megigazítottam magamon a ruhát, valamint a hajamat is. A következő pillanat nagyon érdekesen alakult, a levegő szinte megdermedt azon a területen, még az a kurta kósza szellő sem játszott, amikor az egyik pillanatban lágyan meginogtak a fák levelei. Az egyik kósza levél el is hagyta helyét és egyenesen a bajbajutott fiú homlokán landolt, aki arra lehetett figyelmes, hogy a kunai hideg pengéje távolodik a nyakától és egyenesen a használója torka felé mutatott hegyével. Akik látták ezt, nem nagyon érthették, hogy mi történt de a következő pillanatban már minden értelmét nyerte. A férfi háta mögött a semmiből lassan egy nő alakja rajzolódott ki kinek rózsaszín haja már-már a földig ért és jól láthatóan erősen szorította a támadó csuklóját. *Hát igen, ezt a mozdulatot nem volt nehéz végrehajtani az Meisai Gakure no Jutsu // Álcázó Rejtek Technikával.* Gondoltam, majd immár meg is szólaltam.
- Tíz másodperced van, hogy nyomós indokot adj arra, hogy miért támadtál Amegakure shinobiaira... Ekkor egy rövid hatásszünetet tartottam. - Hogy is mondtad? Ó igen... Nem ajánlom, hogy cicózz velem ugyanis egy pillanat alatt átmetszem a torkodat. Amint befejeztem a mondatot, a kunait a nyakához szorítottam.
- 1...

- 2... Kiáltottam rá miközben magamban számoltam az időt.
Mindeközben már mind a három genin fellélegezhetett, ugyanis megláthatták a nyakamban elhelyezkedő, az Eső országát szimbolizáló fejpántot, ami nem volt trükk, vagy hamisítvány.