Re: Erdőségek

**Uchiha Kagami** Pént. Ápr. 10 2020, 17:15

/Zion/

//Ez esetben a nagyon hosszadalmas késésért +20 chakrát írok neked jóvá, továbbá +8TJP-t és választhatsz magadnak egy B szintű, vagy kettő C szintű technikát//

- A vezetés teljesen jól működik. A dezertőröket pedig igen hamar eliminálni szokták. Senki sem szökehet meg Tenshi-sama akarata elől - zárta rövidre Kama-senpai a kis beszélgetéseteket, majd tényleg eltette magát másnapra. Aztán jött a kis közjáték. Mestered melléd ért, majd láttad, hogy egy árny elsuhan a közeletekben, de Kama-senpai türelemre intett téged. Nemsokára az ő hangját hallottad odakintről. - Ezt inkább én kérdezném - mondta Kama-senpai klónja. - Mint Amegakure no Sato shinobija, jogosult vagyok ellenőrizni magukat, amikor az Eső Országán haladnak át. Igazolják magukat! - szólította fel őket, mire sűrű bocsánatkérést hallottál kintről és a két férfi (közülük az épp dolgát végző már végzett) természetesen rögvest igazolta magát. Az egyiket Atsuinak, a másikat Torinak hívták. - Gyere - suttogta Kama-senpai neked és a bokorból kiugorva ijesztett rá a két kereskedőre.

- Nem gondoltam, hogy a kereskedők ilyen jó megfigyelőképességgel rendelkeznek - szólalt meg az igazi Kama-senpai, amíg a klónja tócsává változott valahol a fák között. Ha te is kimentél vele, és ügyeltél, hogy lépj Atsui végtermékébe, akkor előtted egy két lovon húzott ekhós szekeret láthattál, rajta két lámpással és két igen ijedt, középkorú férfit. Mindkettőnél szögekkel preparált fahusáng volt, ami éppen előttük feküdt a földön. - Harminc év az úton és az ember megtanul vigyázni - szólalt meg remegő hangon az Atsui nevezetű, legalábbis a hangjából ítélve. - Gondolom - járt körbe Kama-senpai. - Merre tartanak?

- Komura no Satou-ba. Ércet megyünk vásárolni és visszük tovább a Tea Országába.

- Az igen messze van.

- Messze. De a pénz jó - mondta Tori.

Kama-senpai erre csak bólintott egyet. Láthatóan éles szemmel figyelte a lovakat és úgy a teljes környezetét, majd nemsokára egy klónja kisétált az erdőből a táborhelyen hagyott dolgaitokkal. - Esetlegesen van hely két utasnak Komura no Sato-ig? - kérdezte tőlük, mire a két férfi hevesen bólogatni kezdett. Valószínűleg örültek a shinobi társaságnak. - Az utak mostanában veszélyesek, és hát... nem kérünk pénzt a jelenlétünkért és a védelemért. Mit szállítanak?

- Csipkét. A Madarak Országából hoztuk. Megnézheti - hajtotta fel a szekérponyvát a férfi és valóban tele volt csipkével. - Azt hallottuk, hogy a nemesasszony szereti a csipkemelltartókat. Hoztunk egy jó párra eleget neki. No, pattanjanak fel. Van hely bőven.

- Gyere, Zion - szólt neked oda Kama-senpai. Ha felmentél vele a szekér hátuljába, a mestered hátradőlt. - Nincs is jobb egy ingyenfuvarnál, elegem volt a gyaloglásból. Pihenj le, majd én őrködök. Ha bármivel próbálkoznak, akkor elvágom a torkukat - suttogta oda neked. A szekér nemsokára rázkódva megindult. Valóban megbízhatsz ezekben a formákban? Valószínűleg nem, de Kama-senpai láthatólag mindenre fel volt készülve. Most rajtad volt a pihenés sora, de a kérdés az volt, hogy élsz-e majd vele. A szekér viszont csak zötyögött, a sok csipke pedig kellemesen kényelmesnek tűnt egy jó alváshoz....

//Következő posztodat ide, Komura no Sato-ba kérem, hogy írd. Megírhatod az utat nyugodtan, akár alvással is eltelhet, de beszélhetsz a kereskedőkkel. Az út során semmi különös nem fog történni, hajnalhasadtára értek oda nagyjából. Ott fejezd be, hogy a szekér megáll Komura kapuja előtt//

**Kowarii Zion** Hétf. Szept. 14 2020, 20:56

//Hoppá. megcsúszva bár, de törve nem, visszatért a kis szerencsétlen hősöm//

A bokorban ülve, Zionka hallgatta, ahogy mestere a világ legtermészetesebb módján veszi át a beszélgetés feletti dominanciát, s teszi az eddig vélekedőket szinte meghunyászkodott, dadogó válaszokat adó beszélgetési társakká. A kereskedők nem tűntek veszélyeseknek, s miután letisztázták egymás között a helyzetet, Kama senpai kilépett a bokorból, feloldva ezzel kommunikáló barátját a kereskedők előtt, majd intett a fiatal shinobinak.
Zionka kibújva a bokorból, először be akart mutatkozni, de azt mégsem tette. Kama senpai eleget beszélt, Zion pedig jobbnak látta, ha mestere árnyékában marad, s egy néma fejhajtással köszöntötte csupán a kereskedőket. Némán szállt fel a fuvarokul szolgáló kocsi hátuljára, majd kényelembe helyezve magát, megvárta, amíg a kocsi megindult.
- Ez szép volt, Menő senpai - suttogta mesterének.
Az út nem tartogatott további izgalmakat, Zionka pedig nem is beszélt sokat. Amit meg kellett tudnia, azt megtanulta, most pedig gyakorolta a némaság művészetét. Kis hősünk néha többet beszél a kelleténél, most azonban olyasfajta küldetésre ment, amelyben fontos a diplomáciai szereplés, így csendben fogja figyelni mesterét, s próbál eltanulni majd egy-két trükköt. Menő senpai mindig tartogat meglepetéseket, Zion pedig szerencsére rengeteget tud tanulni. Menő senpai az első másodperc óta kinőtte magát Zion hősének, így szinte falja a tudását, tisztelettel és méltósággal néz fel rá. Ezért is nyugodott meg az első másodpercben a kocsi hátuljában, hisz tudta, leginkább a csatorna óta, menő senpai mindig ott lesz, hogy megóvja.
Zionka elaludt a kocsiban. A csipkéken elterülve majdnem olyan kényelmes volt számára az út, mintha az otthoni ágyba dőlt volna be. Álma azonban nem volt ily bizakodó. A cirkuszban volt, ám nem az előadáson. A színfalak mögötti öltözőben állt, előtte a cirkusz igazgatójával. Az igazgató térdelt, vérben ázott lábakkal ült, haldokolt. Nem szólt semmit, csupán nézte a fiút. Zion hátrálni akart, majd ugyanaz az ablakon áteső effektuson ment át, mint azon a napon. Zion felriadt a kocsiban, zihált, homloka izzadt volt. Mikor megnyugodott, s realizálta helyzetét, pontosabban teljesen felkelt, észrevett egy várost, mely pár tíz méterre volt csupán az úton előttük. Valószínűleg megérkeztek.

//Köszönöm az ajándékokat, a mostani csúszásomért, felírhatsz Kagaminak 1 technikát. A választott technikám a következő lenne.
Katon: Goukakyuu no jutsu /Besorolás: C, Chakra 200
Kemuri Nimpou: kemuri Bunshin no jutsu /Besorolás: D Chakra 55

**Uchiha Kagami** Szer. Okt. 21 2020, 19:07

/Zion/

//A választott technikákat felírhatod az adatlapodra//

Megint a cirkusz. Mindig a cirkusz. Valahogy mindig visszatér álmodban és sosem tudhattad, hogy ez a küldetésed tartogatni fog-e olyat, amelyet ott éltél meg. Az út bár eseménytelenül telt, odabent nem volt minden rendben. Tán jobb lett volna, ha nem pihensz le és csak beszélsz és beszélsz... Kama-senpai vélhetően biztosan őrködött, bár úgy láttad egyszer, mintha őt is elnyomta volna kicsit az álom. A fáradtság nagy úr volt. De lehet, hogy csak álmodtad, mert amikor felkeltél, mestered minden idegszálával megfeszülve ült és nézett-nézett... csak úgy jártak a szemei, a kereskedők minden mozdulatára pedig mintha megrángott volna. Shinobi reflexek. Sosem tudhattátok, hogy hol lapul az ellenség. Egy olyan háború volt mögöttetek, amely igencsak bizalmatlanná tette az embereket még a saját szövetségeseivel szemben is... bár ti, Amegakureiek mindig is bizalmatlanok voltatok. Ezért tudtatok életben maradni. Ezért voltatok képesek túlélni azokat a viharokat, amelyek lecsaptak rátok. Vezetőitek keménykezű irányítása alatt edződtetek és ez az edzés bizony sokat segített abban, hogy kemények legyetek, mint egy kőszikla. Keményebbek Iwagakure kőfejű shinobijainál és erősebb legyen az elmétek, mint a Tűz Akaratát hirdető konohaiaknak.

Megérkeztetek végre Komura no Sato-ba. A kapu előtt két, teljesen felfegyverzett őr álldogállt és megállították a szekereteket. Felszerelésük alapján jól ki lehettek képezve, oldalukon wakizashi függött, kezükben naginatát tartottak és a kapu tetején egy íjász vesszőt illesztett az idegre. Nem bíztak semmit a helyiek a véletlenre. Felszólítottak titeket, hogy igazoljátok magatokat, a fejpánt láttán pedig összehúzták a szemüket. Nem tetszett nekik a látvány. Látszott rajtuk, hogy legszívesebben felnyársalnának benneteket, de nem tették meg, mert az nyílt konfliktust eredményezne Amegakuréval. Ehelyett csak megnézték az irataitokat és undorodva visszanyújtották nektek. - A kapupénz harminc ryo per fő - közölte az egyik, mire az Atsui nevű kereskedő arca ellilult a dühtől. - Harminc? Nemrég még csak tizenkettő volt! Mi a fene ménkű ütött belétek?

- Harminc ryo. Ha nem tetszik, kívül tágasabb - szólt vissza az őr és naginatáját ráfogta Atsuira. Odafent az íjász félig felhúzta yumiját. - Jól van, jól van... - adta meg magát a kereskedő, Kama-senpai pedig leszurkolt hatvan ryot kettőtökért. A kapu kinyílt, a kereskedők pedig amint beértetek, letessékeltek titeket. Látszott rajtuk, hogy tudták, a kapupénz miattatok volt ekkora és nem örültek a nem várt pluszkiadásnak.

A falu olyan volt, amilyennek Kama-senpai leírta. Össze-vissza álló házak, egy főtér akasztófákkal és persze egy-két magasabb épület. Az egyik vélhetően a fogadó volt: arrafelé vette az irányt Kama-senpai is. - Ahogy kértem, ne nagyon kódorogj el. Ki fogok venni magunknak egy kétágyas szobát, ami vélhetően drága lesz, mert amegakureiek vagyunk. Ne háborodj fel az áron, kifizetjük, le van szarva. Utána felmegyünk Saburo-hoz, illően köszöntjük, ígéretet teszünk arra, hogy a lányát előkerítjük, blablablabla.... csak a szokásos. Gyere - közölte veled, majd sietős léptekkel folytatta útját a fogadó felé. Egy érccel megrakott szekér majdnem elütött benneteket, de a gazdáját ez nem igazán érdekelte. Mikor odaértetek, a szokásos kis Izakaya-stílusú bárban igencsak csend lett, amint betettétek a lábatokat, de mesteredet nem érdekelte. Elintézte a szobát, kifizette az igen borsos, háromezer ryora rúgó összeget az előreláthatóan egy hétig tartó nyomozásotokért, majd felmentetek a másodikra, hogy lemossátok magatokról az út porát és lecuccoljatok.

Kama-senpai hosszú időt töltött a fürdőszobában, majd mikor kész lett, tiszta ruhába öltözve szólt neked, hogy menj te is, utána indulhattok. Saburo-sama kastélya fent volt a hegyen, amelyre még fel kellett kapaszkodnotok, ez majdnem két órát vett igénybe; messze, de mégis közel lakott. Nem mondhatni valódi kastélynak, olyannak, amelyekben Daimyou-k laktak, de impozáns épület volt a maga négy szintjével, a fallal, amely körülvette és persze a melléképületekkel, ahol az őröket szállásolták el. Mikor végre odaértetek, már szakadt rólatok a víz, de még hátravoltak az őrök, akik gyanakvóan méregettek benneteket és a belépésért immáron hatvan ryot kértek. - Elég gyors az infláció a faluban, nem? - kérdezte tőlük Kama-senpai, mire szúrós pillantásokat kaptatok válaszul. - Nos, Saburo-samáról mondtam már ezt-azt neked. Vélhetően meg fog minket váratni, majd közli, hogy kerítsük elő a...

Kama-senpai eddig jutott a mondandójában, ugyanis már egy látszatra is igen drága kimonóba öltözött férfi jött elétek. Mestered meghajolt és intett, hogy kövesd te is a példáját. - Megjöttek végre? - kérdezte köszönés nélkül a valóban nagy orrú férfi, kinek fekete haja a vállaira omlott. Ránézésre a negyvenes éveiben járhatott, szemében pedig egyszerre ült düh, gyűlölet, kontrollmánia, remény, lemondás és lesajnálás az irányotokba. - A lányom ügye nem tűr bürokratikus halasztást - vetette oda foghegyről. - De úgy nézem, Amegakure számára nem olyan fontos, ha egy kölyköt is ideküldött. Mi a neved kölyök? Miben jeleskedsz? Miért gondolod, hogy alkalmas vagy arra, hogy megtaláld szeretett lányomat? - nézett rád a férfi, választ várva. Kama-senpai láthatóan nem örült ennek, de intett, hogy válaszolj.

//Következő posztodat IDE, Komura no Sato-ba írd kérlek//

Ajánlott tartalom