Erdőségek

Mint a villám repültek a másodpercek eme halál közeli esetben, most megtapasztalhatták, hogy milyen ha közelünkbe merészkedik a halál, vagy akár egy barátunk életét fenyegeti. Nem volt igazán megfelelő taktika, hisz nagy valószínűséggel a legkisebb mozdulatra is reagált volna a bandita. Egyszer csak a gaztevő karja saját torka felé szegezte a kunait, arcáról leolvasható volt, hogy ő sem tudja mi történik. Eleinte csak egy árnyék látszott a tolvaj válla mögött, de szép lassan kibontakozott egy gyönyörű shinobi aki sikeresen alkalmazta technikáját. A csapat 3-om tagja értetlenül állt a dolog előtt és csak nézték az eseményeket. A lány felszólította a férfit, hogy mit is csinál, mire a férfi csak rimánkodni kezdett, hogy ne ölje meg, megbánta, és nem csinál többet ilyesmit. Ekkor a lány ráordított a férfira, aki azon nyomban sírni kezdett a rémülettől és elmondta, hogy csak a pénz hiány késztette ilyesmire. Most már mindenképp ártatlannak bizonyult a fickó és ti koncentrálhattok a küldetésre és összeismerkedhettek a csapat negyedik tagjával. Hogy mit tesztek a gyermek módjára síró férfival az csak rajtatok áll. Viszont sietnetek kell, mert lassan kezd besötétedni, és Kohannak könnyen lehet, hogy segítség kell.

Még mindig azon gondolkoztam, hogy hogyan lehetne kiszabadítani Ogawát, ám egyszer csak egy falevélre lettem figyelmes, ahogyan az lassan ereszkedik lefelé, egyenesen Ogawa homlokáig. A fiú mivel nem látta, hogy mi volt az kissé meglepődött, de aztán arra lettünk figyelmesek hogy a kunai egyszer csak megfordul a forgatója kezében, majd a saját nyakához szegeződik. Egy fiatal lány, esetleg nő alakja kezdett kirajzolódni a fickó mögött, a legfeltűnőbb számomra a haja színe volt: rózsaszín, érdekes gondoltam. Közben Ogawa elugrott a férfi szoírátásából. *"Tíz másodperced van, hogy nyomós indokot adj arra, hogy miért támadtál Amegakure shinobiaira..." Hmm, tehát Amegakurei shinobi lenne?* gondoltam magamban, majd tüzetesebben megnéztem magamnak és meg is láttam a fejpántját. *Igen, egy bajtársunk az, micsoda szerencse, ha ő nem jön... Ogawa... talán nem tért volna vissza*. Megkönnyebbültem. Kezemet zsebre vágtam, és vártam a fickó válaszát a kérdésre, melyet a nő tett fel. *Mi másért is tette volna, ha nem a pénzért? Mindenki azért vetemedik ilyesfajta tettekre* gondoltam miután elmondta indokát a tetteire, amint befejezték a csevejt megszólaltam. - Köszönjük a segítséget - köszöntem meg a lánynak, hiszen ha ő nem jön talán egyel kevesebben távozunk... sóhajtottam egyet majd folytattam - Ha te nem jösz, akkor nem is tudom mit tettem volna... - hajtottam le a fejem. - Mellesleg a nevem Shinji. Nem akarom elsiettetni a dolgot, de ránk még vár egy feladat és nemsoká besötétedik - mondtam, majd vártam, hogy mit lépnek a többiek.

Nem telt el sok idő, különös fordulat történt. A férfi a kezében lévő kunaial a saját torkát célozta meg. Először nem értettem, hogy miről van szó, ám amint egy halvány rózsaszín foszlány jelent meg a férfi mögött világossá vált minden. *Meisai Gakure no Jutsu?! Pont jókor. De ki lehet ez? A férfi csak egy része lenne a csapdának?* Közben a lány teste teljesen kirajzolódott, a nyakában lévő fejpánt jelezte felénk, hogy egy társunkkal van dolgunk. Mivel - ha emlékeim nem csalnak - már láttam a lányt a városban, ezért azt a feltevésemet, hogy ez csapda elvetettem. A lány fenyegetőzni kezdett, minek hatására a férfi bevallotta, hogy csak a pénz miatt tette (Ugyan mi másért tehette volna?) és sírni kezdett. Figyelmen kívül hagyva a banditát egy lépést közelebb tettem, majd a lányhoz szóltam.
- Jó időzítés. Hogy-hogy utánunk jöttél? Amúgy a nevem Baku. - mondtam, majd a férfira néztem, aki tekintetéből csak úgy sugárzott a félelem. Nem tudtam, mit kezdhetnénk vele, így meghagytam a döntést a többieknek. Viszont sietnünk kell, mert lassan beesteledik, Kohanról pedig semmivel nem tudunk többet, mint hogy elkóborolt - talán a fickó tudna nekünk mondani róla valamit, hátha látta.

Ogawa már majdnem elszánta magát hogy megpróbál valami trükkel kiszabadulni, mikor az őt tartó férfi keze elmozdult, de nem a torka felé, hanem a sajátja felé. Ezen a fiú nem kicsit meg is lepődött, de amint lehetősége adódott, arrébb futott, hogy ha netán az alak újra támadna, ne érje el, aztán hátrafordult, hogy megnézze, mi is történt amitől megszabadult. Társai is ugyanolyan döbbenten vették észre, hogy egy rózsaszín hajú kunoichi volt az, aki segített rajtuk. A pántjából ítélve közülük való, de a mondandója is azt sugallta, hogy hű az otthonához.
A férfi a fenyegetésre térdre roggyant és rimánkodni, sírni kezdett, hogy csak a pénz miatt csúszott le idáig.
"Hát persze, csakis a pénz. Annyira bosszantó dolog, hogy emiatt a kis vacak miatt ilyen mélyre süllyednek az emberek. Remélem velem nem történik meg. De ha jól belegondolok, ez a pasas mióta várhatott már itt? Órák óta? És ha mi nem jövünk? Ha senki nem jön akit elkaphat? Akkor mi van? "
Kellett egy kis hatásszünet, mire feltűnt hogy épp bemutatkozós résznél járnak, így hát gondolataiból ismét visszaugrott a valóságba és kicsit habogva bemutatkozott.
- Bocsánat hogy nem mutatkoztam be rögtön, Ogawa vagyok. És köszönöm hogy megmentetted az életem, leköteleztél. - mosolyodott el a fiú, majd a még mindig zaklatott állapotban lévő gyámoltalan alakra tévedt a lányról, bár ebben az esetben már inkább nőről a tekintete.
- Vele mi lesz? Itt hagyjuk? Vagy visszük magunkkal amíg Kohant keressük? Esetleg valaki tovább keresi a barátunkat és valaki meg visszaviszi a faluba ezt az alakot?

Lassan megjelentem mindenki szeme előtt és felszólítottam a támadót, hogy válaszoljon a kérdésemre. Gyűlöltem az ilyen embereket, megtámadnak más segítőkész embereket, hogy pénzt szerezzenek. Szerencsére ez az eset jól sült el, mert Ogawa megmenekült és a férfi esdekelni kezdett. Már-már szánalmas volt mindaz amit csinált, de most nem erre figyeltem. Az előttem lévő három genin mindegyike bemutatkozott nekem ami megkövetelte, hogy én is megtegyem ugyanezt a gesztust.
- Matuke Hariko vagyok, Tenshi-sama alázatos szolgája. Azért jöttem utánatok, mert megkért vigyázzak rátok. Legszívesebben végig a nyomotokba maradtam volna észrevétlenül, de úgy véltem ebben a helyzetben nem tudtok segíteni társatoknak. Mondtam neki, majd halkan kifújtam a levegőt, majd az előttem esdeklő férfira néztem és a fejemet ingattam ide-oda látván milyen szánalmas is. Erősen gondolkoztam, hogy mi is legyen az ő sorsa. Lassan leguggoltam a férfi mellé a kunaiával a kezemben, majd egyenesen a szemébe néztem.
- Mond csak... Nem láttál véletlenül erre kószálni egy fiút? Egy fiút aki Kohan névre hallgat? Esetleg nem hallottál valamit ezzel a névvel kapcsolatban? Kérdeztem rá a lényegre halkan, érzékeltetve vele, hogyha nem jót válaszol akár meg is halhat. Ennek érzékeltetésére a kezemben lévő kunai is segített amit a szeme előtt mozgattam a kezemben és néha igencsak közel került a férfihez.
Amennyiben a férfi tud valami információt Kohanról akkor szépen figyelmesen végighallgatom, majd ha befejezte rákérdezek arra, hogy tud-e még valamit.
Ha viszont nem tud semmit a fiúval kapcsolatban vagy nem mondja el és tovább könyörög az életéért, abban az esetben hirtelen megragadom a csuklóját, majd a kunaial átszúrom a tenyerét.
- Biztos nem tudsz valamit a fiúról? Ebben a helyzetben már meg lehet állapítani ha valaki hazudik, hisz a légzése felgyorsul a halálfélelemtől, szíve is gyorsabban fog verni. Ezen a pillanaton áll vagy bukik minden, legalábbis a férfi számára. Ha tud válaszolni a kérdésemre és mindent elmond amit tudni akarok, akkor meggyógyítom a tenyerét, viszont ha továbbra is azt állítja, hogy nem tud semmit, ha igazat mond ha nem, a kunai a torka felé veszi az irányt és nem, nem áll meg előtte.

Információval, vagy anélkül, miután befejeztem a vallatást felállok és a három genin felé sétálok lassan, majd a csapdába esett fiú, Ogawa mellett állok meg úgy, hogy a vállára rakom a kezem.
- Legközelebb figyelj jobban. Ez még a szerencsésebbik eset volt, de ha robbanójegyzetekkel lett volna tele a teste... hát nagyon rosszul jártál volna. Legközelebb egy Bunshinnal győződj meg arról, hogy nem e csapda. Mondtam neki kedvesen, majd ezúttal már mindegyik geninhez beszéltem.
- Azt szeretném ha ti találnátok meg Kohant és nem én. Én csak azért vagyok itt, hogy megvédjelek titeket, de innentől mellettetek utazom, mert így nem annyira unalmas az út. A mondatom végét egy kicsit viccesre fogtam, majd információval, vagy anélkül a keresésre buzdítottam a fiatalokat.

Miután megesett a bemutatkozás mindenki részéről, jöhetett a férfi kínvallatása. A férfi térdét átkarolva szipogott a félelemtől, várva, hogy mi fog történni vele. Miután határozottan rákérdeztél, felemelte kezét és megmutatott egy irányt, majd a következőket mondta.
-Arra..fhmpü..fhmpü...láttam nemrég egy kölyköt egy bottal játszani...fhmpü...kardozott, egy faággal. Túl esetlenek tartottam, hogy megtámadjam, inkább ott hagytam...fhmpü...a folyó mellett.
Nem is kellett több, mert tudtad, hogy igazat mond. Megtudtátok, merre találhat Kohan már csak el kell menni érte. A tolvaj beszéde végén, elkezdett esni a hó, jelezve a tél jelenlétét. Kezd igencsak hideg lenni és még most se tudjátok mi történt Kohannal. A nap már félig eltűnt a horizonton és a sötétség kezdi el felütni az arcát.

A lány, vagy inkább nő elkezdte kikérdezni a fickót, aki - sírva - elmondott néhány dolgot, ami hasznos is lehet akár. ~ Kardozott egy bottal? Érdekes... ennél komolyabbnak gondoltam Kohan-t. Talán nem is ő volt az, akit látott a férfi? ~ gondolkodtam el egy pillanatra, de eszembe jutott, hogy nemsokára beesteledik. - Sietnünk kell, egyáltalán nem biztos, hogy Kohan volt az, akit a férfi látott - mondtam a többieknek - a férfival egyáltalán nem foglalkozva, miközben a lenyugvó nap felé fordítottam fejemet. ~ Ha nem találjuk meg minél hamarabb ki tudja mi történhet ~ gondolkozok amíg a többiek válaszát várom.

*Tetszenek a módszerei.* gondoltam, látván ahogy a lány információt csikart ki az imént ránk támadó emberből. Miután végeztünk nem sok időnk maradt beszélgetni, Kohan után kellett erednünk. Elindultam az irányba, amerra a síró bandita mutatott.

//Baku: Most csak felszólítalak, hogy olvasd el a szabályzatot mivel: Minden leírt postnak minimum 4-5 sorosnak kell lennie!//

Nem tétováztatok hanem a férfi által megadott iránynak neki is lendültetek. Lassacskán kiértetek a sűrű fák lobjai közül és egy kicsiny kis folyóhoz érkeztetek. Folyásirány szerint haladtatok miközben a folyó egyre nagyobbnak és gyorsabbnak bizonyult. Fél órás menetelés alatt elértetek egy vízeséshez ahol aztán meghallottatok egy halk hangot. A vízesésből egy ismerős hang mondogatta, hogy segítség, de élereje már jócskán alábbhagyott. A hideg vizes zuhany igencsak lehűtötte a testét és a vízesésből kilógó ágon való kényelmetlen tartózkodás nem a legkényelmesebb. Ki kell eszeljetek egy tervet, hogy is hozzátok ki onnan Kohan-t és minél hamarabb ugyanis teste lassacskán bemondja az unalmast és nem tartja magát többet a faágon.

/ Elnézést, hogy csak most írok, de vizsgás hetem volt. Szünetben ígérem aktívabb leszek. /

A vallatás egy kicsit erős volt, de meghozta a kívánt hatást. A férfi totálisan megsemmisülve mondani kezdett mindent amit csak tudott.
"Hmm, tényleg nagy hatást lehet elérni egy ilyen módszerrel. De talán kicsit ennél az alaknál mégis csak túl erős volt. Mindenesetre sietni kéne..."
Shinji megszólalására, hogy lehet nem is Kohan volt, szinte senki sem figyelt. De miért is ne lehetne? A most már négy taggá bővült csapat elindult arra, ahol feltehetőleg Kohan lófrált. Oga még egyszer hátranézett a földön térdepelő alakra, majd folytatta tovább az utat a többiekkel.
Kis idő múlva hangokat lehetett hallani a vízesés felől. Erőtlenül hangzott, de határozottan segélykérő volt és fel lehetett ismerni az eltűnt fiú hangját. Ogawát rossz érzés kerítette hatásába, hogy mi van ha későn érkeztek?
"Nem, ilyenre gondolni sem szabad! Vissza fogjuk vinni teljes épségben."
Kicsit megszaporázta a lépteit, hogy minél előbb a hang forrásához érjen, majd a folyó partjánál megállt és egészen a vízesés széléhez merészkedett hogy lelásson. Kohan egy kiálló ágba csimpaszkodott, látszott rajta hogy kimerült és nem bírja sokáig. Oga rögtön agyalni kezdett, hogy mit kellene csinálni. Közben lekiabált a fiúhoz is, hogy tudassa, megjött a felmentősereg.
- Hé, Kohan, kapaszkodj, mindjárt felhozunk! - kiabált le teli torokból, majd visszafordult a többiekhez. - Azt hiszem van egy elég hosszú kötelem, ha azzal valakit leeresztenénk hozzá.... - kezdte kicsit tanácstalanul. Az előző baklövése után már nem akart hülyeséget csinálni.

Az irány adott volt, a csapat is teljesen meg volt, már csak a küldetésre kellett koncentrálni, melynek célja, Kohan megmentése. Azonban volt még egy aprócska zavaró tényező, méghozzá maga a férfi aki rátámadott Ogawára. Nem lehetett csak úgy ott hagyni, hisz ha egyszer valaki megtesz ilyet akkor biztos, hogy többször is megfogja tenni ugyanazt a rossz dolgot. A geninekre néztem akik már indultak a mutatott irányba, de én még mindég egy helyben álltam.
- Mennyetek előre, majd utolérlek titeket. Jelentettem ki nekik ahogyan egyre távolabb és távolabb kerültek tőlem, jobban mondva tőlünk. Amint kellő távolságba értek én a férfira néztem, majd egy kicsit közeledtem hozzá.
- Nem hagyhatlak így magadra... Sajnálom de meg kell tennem! Közöltem vele ahogyan a fegyvertartómba nyúltam, majd egy villámgyors mozdulattal egy shurikent rántottam elő és dobtam egyenesen a homlokába. - A gyors és tiszta halál által nem veszik el az ember becsülete, már ami megmaradt a tiédből. Tettem hozzá még, majd magára hagytam a mozdulatlan testet és követtem a genineket. A nyomaik tisztán kivehetők voltak és így nem tellett sok időbe és beértem őket. Amikor csatlakozni tudtam hozzájuk egy vízesés szélén voltak és már felfedezték eltűnt bajtársukat Kohant. Szerencsétlen gyerek egy ágon kapaszkodott miközben a jéghideg víz mosta a testét.
- Ebből baj lesz. Már a levegőn is elég hideg van a téli hónapnak köszönhetően, de a folyók még hidegebbek. Azonnal ki kell szedünk onnan őt. Jelentettem ki, ahogyan ölbe tettem kezemet és néztem, hogy vajon a srácok mit találnak ki, hogy megmentsék a kis Kohant. Persze nekem nem okozott volna nagy nehézséget megmenteni a fiút hála a Suiton elememnek, de kíváncsi voltam, hogy Ogawa, Baku és Shinji hogyan tudnak egy csapatban dolgozni.

Elindultunk arra, amerre a férfi mondta, hogy látott egy fiút, ahogyan haladtunk a folyó mentén, az egyre csak gyorsult és gyorsult. Mi is egyre inkább begyorsultunk, ám mi inkább a napot figyelve. Hamarosan meg is érkeztünk egy vízeséshez, ahol egy halk, éppen hogy csak hallható hang volt észrevehető. Ám az a gyenge, még is figyelem felkeltő hang ismerős; Kohan az. Mindannyian elkezdtünk gondolkozni, hogy mit is kéne tenni. ~ A chakra koncentrációm még nem elég jó, hogy ilyen csúszós "talajon" meg tudjak állni, valami mást kell kitalálnom. Megvan. ~ gondolkoztam a megoldáson, melyet talán ki is találtam. - Van nálam két darab, ötméteres drótkötél, az egyikkel megkapaszkodhatunk egy fába, a másikkal pedig felhúzhatjuk Kohant, már ha van elég reje megkapaszkodni benne - fordulok mondandóm közben a többiek felé, s várom reakciójukat.

A csapat másik két tagjával, illetve az újonnan csatlakozott lánnyal a hátam mögött szökkentem ágról-ágra, arra, amerre a bandita mutatott. Az erdőnek hamarosan vége szakadt, majd megpillantottunk egy folyót. -Legjobb lesz ha a folyás irányát követjük. -javasoltam, majd így is lett. Ahogy futottunk úgy vált a folyó egyre vadabbá, tágasabbá. Már mehettünk egy ideje, mikor megpillantottunk egy vízesést. Kissé meglepődtem, mikor jobban szemügyre vettem azt. Kohan ott virított a közepében, egy ágon csüngve. Segélykiáltásokkal jelezte, hogy neki bizony segítségre lenne szüksége... A szituációra való tekintettel nem tétovázhattunk. A többiek ötleteire nem sok figyelmet szentelve próbáltam megmenteni Kohant. -Mizu no Muchi! - mondtam a megfelelő kézjelek végrehajtása után, majd a jutsu segítségével megpróbáltam leszedni Kohant a nem éppen stabil ágról, reménykedve, hogy bejön az ötletem.

Miután gyorsan megvitattátok a dolgokat, közös megegyezés alapján arra jutottatok, hogy összeolvasztjátok az ötleteket és úgy hozzátok fel Kohant. Baku a Mizu no Muchival megfogja Kohant aki közben megkapaszkodik a neki leeresztett kötélen és így nagyobb eséllyel tudjátok biztonságba helyezni. Matuke háttérből figyelte a dolgokat, hogy ha netán valami rosszul sülne el egy gyors beavatkozással korrigálja a hibát. Miután Kohant sikeresen kihoztátok a vízesésből, azonnali ellátásra volt szüksége. A nap már lement és az idő egyre hűvösebbé válik. Kohan enyhe fagyási sérüléseket szenvedett és egy tapasztalt orvos ellátása igencsak jól jönne számára. Vissza kell vigyétek a faluba a kórházba majd jelenteni, hogy a küldetést elvégeztétek.

// Mivel kb már teljesen felborult a postolási sorrend ezért postolok most, hogy később ne rám kelljen várni, remélem nem baj. (Meg Shinji megkért rá...) //

A terv sikeresnek bizonyult. Miközben elkaptam Kohant a Mizo no Muchival a többiek egy kötelet dobtak le, amin bajbajutott társunk szépen lassan felmászott. Látszott rajta, hogy már egy ideje ott lehetett, elvégre testén jó pár fagyásból eredendő sérülést véltem felfedezni, melyeket itt helyben nem tudtunk volna meggyógyítani. -Mi a franct kerestél te itt? -kérdeztem, majd a válasz után a többiek felé fordulva felvetettem a javaslatot, hogy induljunk vissza a faluba, mielőtt mi is megfagyunk. Az éjszaka plusz havazás nem tűnt túl jó párosításnak. -Legjobb lesz ha most visszatérünk a faluba. Nincs időnk cseverészni. -majd ha mindenki rábólintott Kohan állapotához mérten felkaptam a hátamra, vagy ha annyira nem súlyos, akkor csak segítettem neki járni azzal, hogy rám támaszkodhatott.

Megbeséltük mi azt, hogy hogyan húzzuk föl Kohant, de csak tetteinkel. Egy szót sem szóltunk, hanem tettük azt amit kitaláltunk. Ogawa és én egy kötelet nyújtottunk le Kohanhoz, Baku pedig vízostorral próbálta felhúzni. Ez az együttes taktika jónak bizonyult, könnyedén felhúztuk Kohant. Ám amint közelebbről megvizsgáltuk, nem volt éppen jó bőrben. Baku javasolta, hogy azonnal induljunk; - Mivel egy orvosi ninja sincs köztünk, nem tudunk mit tenni - tettem hozzá és indulunk is, ha senkinek sem támad jobb öltete, ill. a kunoichi nem tud segíteni rajta.

A csapatszellem nem is olyan rossz, mint előre sokan gondolták volna. A fiúk szavak nélkül is tökéletesen megmentették egymást, Baku vízostorral próbálkozott, majd a másik két fiú által leengedett kötélen felhozták Kohant. Ogawa örült, hogy végre sikerrel jártak, főleg a korábbi kis incidens miatt. Az alaposan lelombozta a fiú magabiztosságát. De majd beletanul.
Egyenlőre az volt a kérdéses, hogy miképp juttassák vissza a sérült Kohant a faluba, hisz látszott hogy ápolásra szorul. Sebek borították a karját, az arcát, és még ahol a ruha engedte látni, teljesen elsápadt és vacogni kezdett a kimerültségtől és a hidegtől. Nem csoda, a víz jéghideg volt, és ki tudja mióta kapaszkodott ott.
Baku a hátára vette, hogy könnyebben menjen a szállítás, feltéve hogy Hariko nem tud segíteni, és Ogawa is csak most jött rá hogy az elsősegélycuccát otthon hagyta. Pedig többnyire nála szokott lenni, kimondottan az ilyen esetekre. Kérdő tekintettel nézett Hariko felé, aki ha tud segíteni akkor itt helyben ellátja, de ha nem, akkor muszj lesz elindulni a kórházba.

Ott álltam a háttérben ahogyan legelőször is megmondtam a genineknek. Nem csináltam semmit, mert én jelenleg azért vagyok itt, hogy az ők testi biztonságára ügyeljek, na meg arra, hogy hogyan dolgoznak együtt egy csapatként. Amint megtaláltuk Kohant, aki éppen egy vízesésnél függeszkedett egy vékonyka faágon, a fiúk neki is láttak megmenteni őt. Én kíváncsian figyeltem, hogy mit is találnak ki, hogyan is alkalmazzák és miképp mentik meg a srácot. Az egyik előkapott két darab hosszabb drótott, míg a másik az általam igenis kedvelt technikával, a Mizu no Mochival egy vízostort hozott létre, majd azzal segített a fiún. Mindenki nagyon ügyesen dolgozott össze, bár a megoldásukban volt egykét igencsak kivetnivaló dolog amit én kapásból elutasítottam volna, de ez most nem az én küldetésem.
//Ha valaki igencsak közel van a Hipotermiához és a kezei is el vannak fagyva, akkor igencsak kétlem, hogy megtudna ragadni erősen egy hajszálvékony drótot valamint egy nemsokkal vastagabb ostort. Ha meg is tudja fogni akkor ezzel csak nagyobb sérülések születnek. Legközelebb erre figyeljetek ^^//
A kivetnivalók ellenére Kohan sikeresen a felszínre jutott, de nagyon rossz állapotban volt. Felmerült az is, hogy minél hamarabb elvigyük Amegakureva, hogy meggyógyíthassák.
- Tegyétek le háttal a földre és vegyétek le minden vizes holmiját! Szóltam rá a srácokra, ahogyan én előkaptam az egyik tekercsemet, majd abból megidéztem a téli meleg felszerelésemet. Amint a geninek végeztek az öltöztetéssel, odamentem a fiúhoz, majd a Shindan // Diagnózis technikával felmértem mégis milyen súlyos Kohan állapota.
- Srácok! Fordítottam oda a három geninhez. - Induljatok el Amegakureba és értesítsétek a kórházat arról, hogy nemsokára fogadniuk kell egy hipotermiában szenvedő gyereket. Induljatok! Adtam ki nekik az utasítást, majd a diagnózis befejeztével rá is tértem a gyógyításra a Shousen Jutsu // Misztikus Kéz Technika (Gyorsgyógyítás) jutsuval. Ebben az állapotban ezzel a technikával nem lehet rajta sokat segíteni, de annyira lehet javítani az állapotán, hogy kibírja az utazást. Miután a geninek elindultak értesíteni a kórházat, valamint én befejeztem a gyógyítást, azonnal betakartam őt a nemrég előidézett téli vastag ruházattal, majd felkészültem az indulásra. De még előtte a lábszáraimról levettem az edzősúlyokat és így hatalmas sebességre tettem szert. A fiút felkaptam a hátamra, majd nagy iramban nekivágtam az útnak, hogy a fiú minél hamarabb kórházban lehessen.

A küldetéseteknek már csak a befejezése volt hátra. Hariko tette a dolgát és igencsak ötletesen irányította a 3 srácot. Előreküldte őket, hogy jelentsék, nemsokára hipotermiás beteg érkezik amire a kórházban fel is készültek. Hariko megnézte Kohan állapotát, majd kezelésbe vette, hogy kibírja a megteendő utat. A súlyok levételével a fiuk után 5 perccel meg is érkezett a kórházba ahol azonnali kezelésben részesítették Kohant miközben a többiek a váróban várták, hogy mi is lett Kohannal. 10 perccel később ki jött egy orvos aki elmondta, hogy még időben be lett hozva így pedig sikerült maradandó sérülések nélkül megúsznia. Örömmel fellélegezhettek és indulhat ki ki a maga dolgára.

//A küldetés véget ért Hariko és Ogawa +8 ch szint. Shinji+7. Baku+5 amiért volt egy 5 sornál kevesebb postja.//