Erdőségek

**Kanmiru** Pént. Ápr. 02 2010, 02:56

Az ország erdejei az országot meg-megszakító hegységláncok között megülő völgyekben legnagyobbrészt háborítatlanul élnek.

**Juurin Kensei** Hétf. Nov. 29 2010, 11:41

A férfi igyekezett, ahogyan csak tudott, volt egy két megbeszélni valója. Az elmúlt időben sok dolog történt... Egyrészt tudni akarja, hogy-hogy van mostanság Sei, másrészt neki is vannak infói haverja számára. A harmadik és egyben legfontosabb dolog viszont az lenne, hogy jelenleg mégis hogy állnak a szervezettel. Biztosan maradt néhány tag szétszóródva... Igaz mostmár bázisuk sincsen, de minek is az? Addig a szervezet tagjai lesznek, míg a tagokon ott díszeleg a Yusu. Attól még hogy nincs bázis, a szervezetük él. Kensei az erdőn halad át, ahogyan próbálja megkeresni azt a helyet, ahol a régi támaszpontjuk volt. Csupán csak utána akar nézni, hátha talál még valami használhatót a bázis helyén. Nem kell sok idő, és meg is találja azt a hatalmas sziklát, mi a bejáratot takarta... Ide úgyis csak Yusu-val lehet bejutni. Jobb kezével egy tigriskézjelre emlékeztető formát mutat, és elkezdi a rajta lévő pecsétbe koncentrálni a chakráját. Azonban meglepetésére, nem történik semmi.
~ Ez lehetetlen... Valaki lezárta a bázist? Rég nem jártam itt az igaz, de erre nem gondoltam volna. ~ fogalmazódik meg benne, ahogyan közelebb sétál a sziklatömbhöz. ~ Hmm... érdekes, vajon miért akartátok lezárni? ~ Kensei abban tisztában van, hogy már nem is fog bejutni. Illetve csak akkor, ha több Yusu-val egyszerre próbálnák áthidalni ezt a kis problémát. Neki támaszkodik a sziklának, ahogyan elmereng magában, hogy is legyen tovább.

Karin Kedd Nov. 30 2010, 10:19

Ott álltál nekitámaszkodva a sziklának, ahogyan tisztán hallottad, hogy valaki megjelent. Nem leplezte magát, bár egészen addig, míg nem érkezett meg annak a sziklának a tetejére, aminek neki dőltél ,nem is érezted a jelenlétét és nem is hallottad. Tudtad, hogy ilyen fokú gyorsaságra és csendes közlekedésre, csak egy Kirigakure shinobi képes. Remélted, hogy Sei, vagy valaki más az, olyan aki abból a falúból származik, de ahogyan felnéztél, azonnal láttad, hogy más a helyzet.
- Azt hiszem, tartozol nekem egy karral! - néztél fel, ahogyan csak a ruha változott meg a kunoichin. Néhány hét eltelt már a küzdelmetek óta, azóta, hogy majdnem megölt téged és Yun-t is, de hogy pont itt és így találkozz vele, az legnagyobb meglepetés.
Ott guggolt a sziklán, ahogyan a jobb keze még mindig be volt kötözve, pontosabban a válltól lefelé teljesen hiányzott neki. A ruhája is érdekesebb volt, de igazából az említést nem is érdemelt, kissé volt csak átalakítva, hogy a hátán hordott kard és az egyéb felszereléseihez könnyebben tudjon egy kézzel is nyúlni. De ami ennél is fontosabb volt, a maszkja már más volt. Vérvörös, és inkább hasonlított egy oinin maszkra, mind a korábbi ANBU maszk.
- De nem haragszok és nem is azért jöttem ide, hogy megöljelek! - ugrott le elléd, egy kisebb szaltóval- Amit Takumi no Sato-ban történt, az sajnálatos félreértés volt. Parancsom volt, hogy ha kell megölhetem Yun-t, de te nem voltál benne a parancsban. Ha tudtam volna ki vagy, akkor nem harcolok ellened! - nyúlt be a ruhája alá, ahogyan egy fekete tekercset vett elő- A mesterem küldött utánad, elégé nehezen találtam rád, de szerencsére Mamono-kun titkainak hála, könnyedén ráleltem erre a helyre. Ha nem lettem volna ennek a birtokában, sohasem találok ide! -nézett fel a barlangra- De gondolom a történtek után, inkább bosszút akarsz állni, mind hogy meghallgasd az ajánlatomat! - kérdezte ahogyan a tekercs a kezében volt, de nem adta oda neked, még nem, először megakarta tudni a válaszod.

**Juurin Kensei** Szer. Dec. 01 2010, 00:56

A shinobi merengett magában, s próbálta eldönteni, mi is legyen. Annyira azért mégse lenne nehéz megtaláni Sei-t, hiszen a Yusu segítségével be tudná mérni. Na de mi van a többi taggal? Őket is megkéne valahogy találni, ideje lenne végre az összes tagot egy helyre tömöríteni. Na és persze megtalálni azokat, akik esetleg elhagyták a szervezetet. Kensei nagy örömmel lenne a hóhér, azon a napon, mikor megtalálják az árulókat. Igaz azt már csiripelték a madarak, hogy Mineiro ki lett iktatva. A fenébe is, ha ez igaz, akkor elvettek tőle egy lehetséges célpontot. Pedig annyira szerette volna felszeletelni Mineiro-t az árulásáért. Elkalandozott egy kicsit, de annyira azért nem lankadt a figyelme, hogy észre ne vegye azt a valakit, aki a szikla tetején landolt. Azonnal felnézett, ahogyan azt remélte, hogy Sei-t pillantja majd meg, de nem így lett. Az a nő volt, akivel a fegyverkészítő faluban futott össze.
~ A rohadt életbe, hogy talált meg...?~ gondolta, ahogyan a kardja felé nyúlt, és ki is húzta azt tokjából. Felkészült a támadásra, hiszen a nő szóvátette a karját, amit még Yun tigrise harapott le. Egyelőre még nem támadta meg a kunoichi-t, a taktikai szempontból amúgy se előnyös kezdeményezni, jobb ha figyelünk, és kivárjuk mire is készül az ellenfél. Rezzenéstelenül figyelte a nő reakcióját, de az nem támadt, helyette újra megszólalt, és kijelentette, hogy csupán véletlenségből támadott rá múltkor. Ugyan akkor megakarta volna ölni Yun-t... Erre kezd bepipulni a férfi, s megszorítja kardjának markolatát. Ám mikor meghallja azt a bizonyos nevet “Mamono” azonnal leengedi a kardot.
- Te esetleg tudod, hogy hol van az a szemét? - kérdezte figyelmen kívül hagyva az esetleges bosszút is. Mamono a haverja, de ezt ennek a nőnek nem kell tudnia. - Már régóta próbálom megtalálni, de eddig mindig alamuszi módon kicsúszott a kezeim közül... - újabb hazugság. Ha tényleg megakarta volna keresni a férfit, már rég megtalálta volna. - Ha segítesz megtalálni, akko beszélhetünk az ajánlatodról. - mosolyodott el gúnyosan.

Karin Szer. Dec. 01 2010, 10:00

Kensei felkészült a harcra, de a nő nem támadta meg, helyette egy üzenetet hozott neki, egy ajánlatot, mely valószínűleg sokkal érdekesebb volt, mind az az indok, mely a múltban történt. De akkor is, Aware majdnem megölte Yun-t és Kensei-t is, most meg visszatér egy ajánlat miatt? Elég érdekes dolog, de ha igaz volt amit mondott és valóban nem ő, hanem csak Yun esetleges megölése volt betervezve, akkor érthető volt, bár azt nem tudtad, hogy sajnálatos módon Yun árulta el őt annak idején, nem ő.
- Valóban?- kérdezte a férfitól- Azt hittem ti jóban vagytok?- közölte a férfival nyugodtan- De Mamono-kun-ból csak a területi információkat szedtük ki, nem többet! Az emlékei nagy részéhez több idő kelet volna, de sajnos arra nem volt lehetőségünk...- adat tudtodra, hogy miért is tud annyit erről a helyről- … elég óvatosak vagytok, a helyszín, a pecsét rajtatok, ez mind felkeltette a mesterem figyelmét és ő nem olyan ember, aki engedi elpuskázni az ilyen lehetőségeket. Azt mondod, megakarod ölni Mamono-kun?- kérdezte ismét- Azt nem engedhetem meg, ő szükséges a tervhez, hiszen már azóta rajta tartjuk a szemünket, hogy elhagyta volna Kirigakure no sato-t! Ahogyan te is értékes vagy! Szóval válasz, vagy meghallgatod az ajánlatom és elfogadod, vagy nem és akkor a kardot, melyet annnyira szorongatsz használhatod is! -hangja fenyegető volt, ahogyan

**Ogawa Kazuma** Szer. Dec. 01 2010, 15:55

Hetek teltek el azóta, hogy Ogawa és Koike hazaérkeztek a legutóbbi küldetésükből. Ennyi idő bőven elég volt arra, hogy sebeiket begyógyítsák, hogy kipihenjék magukat. Azonban az ifjú remete hozott még régebben egy döntést, amihez mindenképpen tartani akarja magát. Egy döntést, hogy az élete árán is végez mestere és bátyja gyilkosával! Ahhoz, hogy a megfelelő információk birtokába juthasson, illetve a megfelelő tapasztalatokat megszerezze, ahhoz kapcsolatok kellenek, olyan kapcsolatok, amik lehetővé teszik ezen dolgok megszerzését. Ilyen kapcsolat volt a régi Aka-Bara (stb:D) szervezet. Ám az idők során barátságok is kialakultak főleg közte és Jiraya között, akinek viszont azóta hűlt helyét sem látja. Ott volt még Sei, Kensei és Rei is, akiket a barátainak tartott. Kenseiiel soha sem volt valami vidám kapcsolatuk, de talán ez tette azt olyan erőssé, vagy gyengévé! Ogawanak nem volt még alkalma ezen gondolkodni. Oga vándor ninja, aki mégis valamilyen szintne Konohához tartozik, hiszen oda húzza a szíve őt mégis csak,h iszen ott nőtt fel. Innen is kezdi el útját Ogawa és Koike, azt a célt kitűzve, hogy elmennek (volt) szervezetük régi bázisára, ahol talán találkoznak a többiekkel és talán megtudhatnak néhány információt. Már eltelt körülbelül 4 nap, mire megérkeztek az ország kikötőjébe, ahol megálltak a vízparton. Az ottani emberek már ismerték őt, félve nézték szemük sarkából, hogy vajon mit akar. Viszonylag ritkásabb helyre mentek Koikéve, majd tigris kézjelet formált és a következő jutsut alkalmazta: Kagura no Shingan! Tudta nagyon jól, hogy merre van a bázis, azonban nem akart feleslegesen elmenni oda, ha nincs ott senki. Ahogy vizsgálta a terepet egyszer csak Kensei chakráját megérezte. Erősebb volt az, mint a legutóbb és valami labilisságot is felfedezett benne, ami talán a harag, töprengés miatt keletkezett. Nem tudni, azonban az erdő fele volt, úgyhogy Koikével nekiiramodtak és közeledtek felé. Pár perc múlva már az erdőben voltak és már nagyon közel voltak a célhoz, ahol hirtelen lelassítottak séta tempóra,hogy nehogy félreértse közeledésüket. Nem sokkal később meg is érkeztek volt bázisuk rejtett bejáratához, ahol ott volt Kensei és még mielőtt odaértek volna egy idegen chakra jelenlétét is érzékelte. Korábban azért nem érzékelte, mert koncentráltan KEnsei chakrájára figyelt. Azonban most ott állt értetlenül a két féltől nem messze és a következőt kérdezte:
-Üdv, Kensei! Rég találkoztunk! - Koike egy ugatással jelezte, hogy ő is üdvözli.
A nőre kifürkészhetetlen, de nagyon komoly tekintettel figyelt. Első, amire rájött, hogy nem puszi pajtások az biztos. Chakrájára kezdett fókuszálni, majd levonta belőle a következtetéseket, ahogy azt mesterétől tanulta anno. Miután levonta a következtetéseket, azért neki is köszönt:
-Hölgyem - egy kedves meghajlással köszönt, majd így folytatta: - Esetleg zavarok? Visszajöjjek később?
Kérdezte viccelődve, majd várta Kensei és a nő válaszát!

//Helyesírási hibák miatt javítva! És még mindig van xD Fáradt vagyok.//

**Juurin Kensei** Szer. Dec. 01 2010, 16:44

Kensei ellenségként említette meg barátját, de okkal. Kíváncsi volt, hogy a nő képes-e ráküldeni őt. Ha így tett volna szemrebbenés nélkül csapott volna le, de úgy tűnik, hogy erre nincs semmi szükség, sőt... A kunoichi fenyegeti meg a férfit, hogy ne merészeljen ám Sei-hez nyulni. Elmosolyodik ismét gúnyosan a férfi, elgondolkozott azon, hogy használja a kedvenc kis kardját, de ő ugyan nem fog most kezdeményezni. Megpörgeti a kardot jobb kezében, majd szépen visszacsúsztatja a hátára erősített tokba.
~ Chh... Az tény, hogy van önbizalma a csajnak... ~ néz a nő egyik hiányos karjára. ~ Pedig azt hittem lesz ereje újat keríteni. ~ tekintete a másik karra irányul, amivel a tekercset tartja. Ezúttal vajon most milyen ajánlatról lehet szó? Talán megint egy falu mészárlása? A férfinek már kezd egy kicsit elege lenni az ilyen dolgokból, neki olyan dolog kéne, amit fel is tudna használni. Esetleg egy tolvaj meló... Azt mindig is szerette...
- Nos abban biztos lehetsz kedvesem, hogy nem akarom megölni Mamono-t. Viszont annyit tudni akarok, hogy mit csinál mostanság. - mosolyodott el újra gúnyosan. Míg merengett azon, hogy mi is lesz a kunoichi válasza, addig egy illető lépett ki a fák mögül, s köszöntötte. Egy régi barátja a szerveztből... Mi a fene, nem gondolta volna, hogy itt talál most bárkit is. Ez a hely már egy kész sírhely. Na meg ami a barlangban lehet... Valószínűleg már meg is lehet odabent fulladni, olyan régen volt már utoljára kinyítva a bejárat. Na de ez most lényegtelen. Furcsán pillant Oga-ra, mikor az meghajol a nő előtt. Hát már nem azért, de ez a nő nem érdemel meg ilyen gesztust.
- Nem hittem volna, hogy pont téged látlak itt Oga. - mondta egy kicsit közömbösen, hiszen a férfi eddig abban a tudatban volt, hogy te leléptél, és visszatértél a faluba. Azonban most kéne neki ilyen dolgokkal foglalkoznia? Jellenleg éppen valamiféle ajánlatot próbálnak mondani.
- Bocs Oga, de most beszéltem ezzel az igazán... hmm... hogy is fogalmazzak rokonszenves hölggyel. - mosolyog újra a kunoichi felé, de ezután nem sokkal elkezd égni a háta. A Yusu, 1 év után újra felizzott? Más nem küldhette a jelet, csak Sei. Tehát már tud róla... Köhécsel picit, majd újra megszólal. - Tehát visszatérve, mi az ajánlat? - kérdezte.

Karin Csüt. Dec. 02 2010, 15:10

Ogawa megpróbálta kifürkészni a kunichit, megtudni mekkora a chakrája, de nem járt elsőre sikerrel. Nem érzékelt semmit, olyan volt, mintha a nőt nem járná át chakra, de ez csak egy másodpercig, maximum öt-hat másodpercig volt így, majd a semmiből, mintha a nő chakrája reagált volna Ogawa kíváncsiságára megjelent, szinte átjárta a nőt, sőt annak környezett, ha példával kellene élnem, tinektek a chakra csakis a testetekre hatott ki normál állapotban, de nála, mintha egy burkot képezett volna láthatatlanul a teste körül, ahogyan ördögi, démoni volt. Rideg, hűvős és számító, kegyetlen, szinte még te is beleborzongtál, ahogyan ebből az állapotból Kensei szavai rángattak ki, ahogyan köszöntél Aware-nak tisztességesen.
De a beszélgetésetek ennyivel le is zárult abban a pillanatban, mert láthatólag Kensei-t jobban érdekelte valami más, méghozzá Mamono, ahogyan te semmit nem értettél abból ami történt, de a nő következő mondatai tebenned is letisztázódtak, tisztán és érthetően.
- Az ajánlatom? -kérdezte, ahogyan levette maszkját és bájos és nőies arccal rámosolygott Ogawara, de nem köszönt neki. - Az, hogy Seikatsu Mamono-hoz és Erei Rei-hez hasonlóan te is csatlakoz Kirigakure no Sato Bishamon osztagához-hoz! -közölte ahogyan a maszkját a földre dobta, majd egyszerűen rálépve eltörte- A mesterem örömmel venné, ha egy tehozzád hasonló shinobira is számíthatna...- emelte fel újra a tekercset- Az Aka-Bara már nem létezik, de rajtatok áll..- tekintette Ogawa-ra tévedt ismét- … , hogy újra felvirágozhat-e. Maradjatok együtt, bízzatok meg egymásban továbbra is, segítsétek egymást, óvjátok meg egymást, cselekedjetek úgy, ahogyan az emberek teszik, ez őt mind nem érdekli. Őt csupán egy vágy hajtja előre és ehhez kéri a ti segítségeteket! Óvjátok meg az ő álmát és cserébe ő is megvédi a tiétekét!- közölte veletek lelkesedve, ahogyan nem mondott el mindent, ezt ti is észrevettétek.

**Ogawa Kazuma** Csüt. Dec. 02 2010, 18:27

Ogawa értetlenül állt egy párbeszéd kellős közepén, aminek sajnos az elejét nem hallotta, azonban elhangzott Kensei szájából már jól ismert szó: ajánlat! Ez az a szó, ami az Aka-Bara életében szinte minden nap elhangzott.
Egyáltalán nem bízott meg a kunoichiben, már a kezdetektől fogva furcsa volt számára. Merev, de kifürkészhetetlen tekintettel próbálta a kunoichi chakráját feltérképezni, hogy egy kicsit többet tudjon meg róla. Oga, köszönhetően remeteség során szerzett képességének tudta, hogy a feltérképezés könnyedén fog menni, azonban itt most más volt a helyzet. A titokzatos idegen chakrája az első másodpercekben még számára is kifürkészhetetlen volt, nem érzett semmit, mintha nem lett volna chakrája; ránézésre megállapította, hogy ez lehetetlen, aztán nem sokkal később jött egy hatalmas nagy löket. A nőnek szokatlan, Ogawa által eddig még sohasem tapasztalt démoni aurája volt, mely teljesen körülvette, tele rideg kegyetlenséggel; az ifjú remete arcára döbbenet ült ki, nem bírta a nőről levenni a szemét. Kensei mondata rángatta ki ebből a döbbenetből, jóllehet annak mondatát nem is fogta fel teljesen, azonban a kunoichi üzenetét meghallgatva már kezdte érteni a dolgokat. Ahogyan ez a felismerés következett Oga-nak volt egy-két szava ehhez:
-Várjunk csak, egy pillanat! - kezdte, már-már akadékoskodva, azonban eszébe jutott, hogy Kirigakure talán többet tudhat az Akatsukiról, mint Konoha, ezért a következővel folytatta, miután a nő befejezte nagyon lelkes mondandóját:
-Én személy szerint vállalom, azonban! - egy kis szünetet tartott, hogy jól megfogalmazza kérését, hogy abból semmi se derüljön ki:
-Egy feltételt szeretnék kiszabni! Ha segítek, cserébe apró, kis információkat kérek majd...Valamiről. - fejezte be, mutatva, hogy nem csak a kunoichinek vannak elhallgatott dolgai. Egyet bizton állíthatott, hogy soha sem fog megbízni abban a nőben, hiszen egyértelmű, hogy elhallgat valamit, a chakrája pedig teljesen hátborzongató, szóval semmi pénzért nem bízná rá az életét. Szavait figyelve érezhető, vagy valami nem kis dologra kérte fel Aka-Barát és az is nyilvánvaló, hogy nem túl legális lesz a dolog, ami Oga szempontjából egyáltalán nem lenne akadály, hiszen vándor ninja lévén ez nem változtat semmin, főleg, hogy hű marad majd Konohához, csak valami nem hagyta nyugodni.
Koike hasonlóan gazdájához, megpróbálta kifürkészni a nőt, de nem tehetett egyebet, mint figyelte az eseményeket.
Nagyon biztató volt a nő utolsó mondata, miszerint teljesíti az álmukat, ha teljesítik a feladatot, amit kapnak. Ez mintha teljesen elvakította volna Ogawat, szinte teljesen megszűnt a nő iránt érzett ellenszenve. Innentől kezdve, Oga már csak a feladatra fog koncentrálni, hogy megkapja méltó jutalmát.

**Juurin Kensei** Pént. Dec. 03 2010, 02:52

A férfi vár arra a bizonyos ajánlatra, míg Oga, nos inkább a nővel van elfoglalva. Kensei így hirtelen nem tudná eldönteni, hogy tetszik csapattársának a nő, vagy éppen csak kíváncsian vizslatja. De ugye őt most miért érdekelné ez a dolog? Csak a kunoichi-re figyel, aki végre bele is kezd abba, hogy mégis miről van szó. Előkerül tehát az a tény is, hogy Sei belépett egy szervezetbe, méghozzá olyanba, ami Kirigakure no Sato-t szolgálja...
~ Háhh... még ilyet, hova gondoltál Sei? Belépni azokhoz, akik eddig a halálodat akarták, és vadásztak rád? Mi a célod ezzel? ~ mereng el magában a shinobi. Kétségtelen, hogy nem érti az egészet, ez olyan, mintha ő Kumogakure szolgálatába állna. Pedig azt a falut mindenféleképpen el akarja pusztítani. Igaz az már más kérdés, hogy azt egyes egyedül hogyan fogja végrehajtani. Minimum kéne egy hadsereg, vagy esetleg pár erősebb shinobi segítsége. Na persze azt már tudja, hogy Sei-re alig ha számíthat, mikor megtámadja Kumo-t, régi haverja általában csak saját magával van elfoglalva. A mellette álló Oga-ról is ejteni kéne pár szót ugyebár... Nos... Rá se nagyon számíthat. A nő közben szóbahozza még azt is, hogy Aka-Bara nincs többe, ami súlyos tévedés. Kensei számára addig van A-B, ameddig a tagok életben vannak. Annyit ehhez is hozzá kell tenni, hogy a szervezet már sok nevet tudhatott magáénak, tehát a név nem-igen számít. A férfinak kéne egy kis idő, hogy ezt átgondolja, ellentétben Oga-val, aki látszólag belement a dologba. De mivan akkor, ha az egész egy csapda? Ez a nő már majd nem megölte egyszer, és tudja, hogy mennyire sunyi taktikát alkalmazott a múltkor.
- Szerény személyem azonban tudni szeretné, hogy mégis ki a te mestered? És ha már így benne vagyunk, elárdulhatnád azt is, hogy mégis mi a nagy cél ezzel az egésszel... - mosolygott gúnyosan, ahogyan elkezdte jobb kezével az állát dörzsölni. Abban azért biztosak lehetnek, hogy Kensei-ből nem lesz a falu talpnyalója. Ezek még képesek lennének a saját önző céljaikra felhasználni, “S” stintű shinobikat, csak hogy ez nem megy ám olyan könnyen.

Karin Pént. Dec. 03 2010, 14:19

A nő elmosolyodott, ezt már ti tis láttátok, ahogyan Ogawa-ra nézett és ismét kacér pillantásokat intézett felé, ezt még Kensei is észrevette. A kunoichi azonban nem minden téren volt ilyen jó, bár Ogawa követte volna, ha megkapja az információkat, annak ellenére Kensei nem tudott ilyen gyorsan, főleg a múlt eseményei után megbízni a nőben. Sőt, a Aware nem mondott el mindent! Lényegében semmi fontosabb információt nem osztott meg a két shinobi-val, ahogyan ha ez nem lenne elég, a nő is csak kacagott egy jót a férfi kérdésén.
- Olyan kérdésekre akarsz választ kapni, melyekre még a szervezett tagjai sincsenek tisztában. Mindenki úgy tudja, hogy a szervezett a Mizukage irányítása alatt áll, de ez hazugság. A szervezett célja Kirigakure terveinek az elérése és a háborúban történő összecsapások biztosítása. Ez is hazugság! A mesterem a szervezet irányítója, és a szervezet célja nem Kirigakure megvédése, hanem az övé. Ő a falú és annak lakói fölött áll, ő egy isten, akinek az ereje nem hozzánk mérhető! - lépett közelebb Kensei-hez- Amikor Mamono-kun visszatér a küldetésről, mindent elfogunk mondani! Megtudjátok az igazságot és újra dönthettek,hogy vállaljátok-e, vagy megfutamodtok! Ennek fényében, te Ogawa Kazuma és te, Juurin Kensei , a Bishamon tagjai váltok, Kirigakure kutyájává, akik csak kiakarnak majd használni titeket, de valójában minden fordítva fog történni! - nyújtotta neki oda utoljára a tekercset.- Kirigakure lepusztítása vagy éppen megmentése, akármi megtörténhet majd, de ne feledjétek el, hogy mindent nem a falúért, hanem a mesteremért teszünk! - lassan elmosolyodott- MIndent Izanami Jurojin-sama ért teszünk! - Ez a név nem mondott nektek igazából semmit, bár van egy olyan legenda, mely említést tesz egy Inazami nevű férfiról, aki a shinobi falvak megalakulásának kezdetén, elakarta érni az istenekéhez hasonló hatalmat, de sok ellentmondás és nem valós információ miatt, a név hasonlóságán kívül, nem találhatok jelen pillanatban összefűgést a két név között.

**Ogawa Kazuma** Szomb. Dec. 04 2010, 12:39

Ogawa végig figyelmesen hallgatta a beszélgetést, majd hirtelen nagyot mosolygott azon a szón, hogy: "Isten". Alig bírta ki, hogy ne törjön ki belőle az a mérhetetlen röhögőgörcs, ami talán a lehetőségét elvenné arra, hogy számára fontos információkhoz jusson. Mindössze ennyit reagált:
-Hölgyem, ennél egy nagyon kicsivel több információ kellene. Főleg, mert nem hiszem, hogy a maga által állított személy egy isten. Éppen pár hete öltem meg egy önmagát istennek nevező személyt. Nagyon erős, gyors és rafinált volt, de koránt sem volt isten...- fejezte be komoran, a nő tudtára adva, hogy semmi sem lehetetlen.
- Illetve, ha valóban Isten a szervezet vezetője, az ereje messze felülmúlja a mienket, miért lenne szüksége ilyen gyenge segítőkre? Arról nem is beszélve, hogy isten lévén egyedül is meg tudna bírkózni az egésszel... - itt egy kicsit megszeppent magától, mert ezzel maximum azt éri el, hogy nem kap majd információkat. A nő által felajánlott ajánlatban semmi hiba nem volt. Megígérte, hogy a teljes igazságot megtudják; ez már önmagában egy meredek lépés, de még azt is hozzátette, hogy még akkor is van választási lehetőség. Hibátlan dolog volt, nem úgy nézett ki, mint egy csapda, ha meg mégis az lenne, akkor Oga már megszokta, hogy csapdákba csalják és onnan megmenekül. Mindenképpen megéri ez a küldetés Oga és Koike számára. Amikor Aware kiejti a száján, hogy Kirigakure kutyájává válnak, akkor egy kicsit köhögött egyet, mutatván, hogy ő egy kutyaimádó kutyaremete. // Very Happy

//
-Akkor mi lenne, ha már indulnánk is ahhoz az...Istenhez...-javasolta Oga, majd várta a többiek válaszát.

//Bocsi a rövidségért! Karin egy kérés: Át tudnád írni nekem a chakraszintem 920ra? AZ előző küldetésemen kaptam +10ch-et:D Köszi!//

Karin Szomb. Jan. 29 2011, 14:37

//Nos hosszú idő után akkor folytatjuk4 Egy kicsit maradunk, esetleg Kensei is aktivizálja magát, aztán ha nem, akkor jó lenne tudni, hogy akar-e jönni, mert Njk-ént irányíthatom ha belegyezik! //

Aware Ogawa szavaira, kicsit sem sértődött meg, vagy vette sértésnek. A logika, melyet közölt igaz volt és ezt ő is tudta, bár ő ennél többnek is a birtokában volt, de ezt nem nagyon akarta a két shinobi órára kötni. Na de a lényeg nem ez volt. Sokkal fontosabb volt az amit visszamondott a kutyaimádó shinobinak, ahogyan a tekercset odadobta Kensei kezébe, hogy ha akarja akkor kapja el, ha nem, akkor úgyis mindegy, hol van az a tekercs.
- Okos szavak! -nézett a férfira egyfolytában, ahogyan annak felvetésére nem is reagált egyenlőre. - Te tévedsz egy ponton! - intette óvatosságra a férfit- Jurojin-sama már az ő korában túlnőtt egy egyszerű shinobi-n! És mára mind a ketten csupán gyerekek vagytok hozzá képest, ahogyan hozzám is...- bár ezek a szavak kissé furcsák voltak, hiszen a nő alig nézett ki tizenötnek- … Kensei s Yun ketten nem voltak képesek elbánni velem...- nézett hátra a volt ellenfelére- … és én sehol nem vagyok őhozzá képest! - tekintette közben visszavándorolt Oga-ra. - Nem, nem túloztam mikor istennek neveztem őt! Láttam, ahogyan összefogta a klánokat a semmiből és megalapította Kirigakure-t, láttam, hogyan változott meg, hogyan nőtte túl a korlátokat, hogyan kereste a halhatatlanságot, ott voltam mikor a fél világ hitte, hogy a Második Mizukage megölte őt és akkor is ott volt a sötétségben mikor a Harmadik és a Negyedik Mizukage elkövette a tetteit. Elengedte Mamono-kun-t az ámokfutásánál is, rávette a jelenlegi Mizukage-t, hogy alakítsa meg a Bishamont, hogy az elveszett shinobik erejére támaszkodva győzelemre vihesse a falút! Mondhatjuk, hogy ő írta Kirigakure igazi történetét..Túl grandiózus lenne, hogy az az ember, akit valaha az Első Mizukage-nak hívtak, most azt akarja, hogy szolgáljátok őt? -kérdezte, ahogyan a szavai, ha igazat mondott, egyöntetűen jelezték, hogy ami történni fog, túlmutat mindazon, ami eddig történt veletek.

**Ogawa Kazuma** Szomb. Jan. 29 2011, 20:53

Ogawa türelmesen végighallgatta Aware szavait, ellenérvei nagyban alátámasztották azt, hogy az a bizonyos önmagát istennek mondó személy egy istenné vált shinobi. Amikor Kensei-t és Yun-t említi, Oga egy kicsit meglepődik, hogy tényleg nem voltak képesek legyőzni őt, miközben egyértelműen a szervezet legerősebb tagjai közé tartoznak ők is, csakugyan, mint Oga.
-Én legyőztem egy Akatsuki tagot, egy önmagát istennek nevező személyt és számtalan S szintű és annál erősebb ninját is, mint például Kakashi Hatakét~bár azt nem igazán mondanám harcnak. Inkább csak az volt a cél, hogy elő tudom-e hívni a Sharingan-ját és abból is a speciális szemét-gondolta.~
- Tudnom kell, hogy igaz-e, amit mondasz. - Habár kissé gyerekesnek tűnő reakciónak tűnhet, remeténk valóban tudni akarta a kettejük közötti különbséget. Elengedhetetlen információ ez, amelyet feltétlen meg kell neki szereznie, mielőtt belemenne az ismeretlenbe. Több minden is az eszében volt ezzel kapcsolatban. Ha Aware állításai igazak, akkor ki kell ismernie Aware gyengepontjait. Egy harc Oga és közte mindenképpen fontos lenne, még akkor is ha a harc végén nem Ogawa lenne a nyertes.
-Mit szólnál egy harchoz kettőnk között? Egy erőmérő harc? - kis szünet, hogy reagáljon rá valamit Aware, majd folytatta az instrukciókkal - Nem egy szokványos harcra gondoltam. Egyetlen támadásból állna a harcunk. Nézzük ki tud nagyobb támadást indítani a másik felé? Aki áttöri a másik támadását teljesen, az győz. Nem vérre, hanem erőre megy. Benne vagy? - kis szünet, hogy megvárja a reakciót.
Egy önmagát felsőbbrendűnek gondoló személy ebbe valószínűleg ebben a formában nem menne bele, csak gyerekes játéknak gondolná az egészet (vagy éppen ellenkezőleg, bizonyítási vágyból). Minden esetre ahhoz, hogy Ogawa a második esetet érje el, ahhoz elkezdte provokálni azzal, hogy szabadjára engedte chakráját. Kihúzta chakraérzékeny katanáját. Jobb kezét a pengéhez simította, majd behunyta a szemét. Ilyet életében egyszer próbált meg, amikor Deidara ellen harcolt és be is vált terve. Egy olyan erős támadást tudott indítani, ami nemhogy áttörte ellenfele robbantását, de a fél környéket elpusztította. Most ugyanezt akarja kicsit felerősíteni remete chakrájával. Összes chakráját kardjába gyűjtötte. Meditációs állapotba került, érezte a sötétséget körülötte, majd a folyamatosan felvillanó fényeket, melyek a környezetében lévő remete chakra volt. Elkezdte azt is gyűjteni kardjába. Hatalmas mennyiségű chakrát próbált mozgósítani. Amint ez megvan, megvárja, hogy ellenfele is felkészüljön, majd támad frontálisan (hisz itt az számít, hogy ki rendelkezik erősebb chakrával).

Karin Vas. Jan. 30 2011, 16:18

A kunoichi elmosolyodott a szavaidon. Először már azt hihetted, hogy nem fog belemenni, hiszen azért mégis, a helyzetet nézve elégé érdekes kérés ez és amúgy is, ha minden erődet bevetitek mind a ketten, nem biztos, vagy valaki is túléli. De a lány apró kis mosolya, amely kiült az arcára, ahogyan hergelésképpen szabadjára engedted az erődet, szó szerint megváltozott egy pillanat alatt és széles és örömteli vigyorrá változott át, ahogyan a mozdulatoddal egyetemben ő is előrántotta a kardját.
- Mutasd mit tudsz! -mondta kihívóan, ahogyan, ahogyan Kensei azonnal odébb ugrott a lány mögé, miközben hozzád hasonlóan ő sem fogta vissza magát. A levegő megmozdult körülötte, ahogyan tisztán láttad, hogy valamilyen fekete aura kezd kibontakozni körülötte, szinte körüllengte őt, ahogyan a senjutsu képességednek hála tisztán érezted, hogy az ellenfeled nem gyenge shinobi és emelet van benne valami démoni, olyan érzés volt, mintha az a chakra csak egy kisebb része lenne annak, amit bevett. Érezted, hogy a sötétség ami belőle árad körbevesz téged is, ahogyan felkészültél és ő is. - Na gyere! - mondta kíhívoan.

Egyszerre támadtattok, ahogyan mindkét kard tökéletes pontossággal a lehető legjobb helyen találkozott össze, mind a ketten egyszerre a legtöbb erőt mozgósította, ahogyan már a két kard találkozás nemcsak szikrákat vetett, hanem hatalmas légnyomást hozva létre letarolta a környező fákat, ahogyan egyszerűen nem mozdult egy pillanatra a két kard. Ogawa farkasszemet nézett a mosolyogó kunoichivel, aki termetre kisebb volt nála, mégis képes volt egy szinten harcolni vele, ahogyan váratlan dolog történt. A kunoichi kardja megrepedt, ahogyan hatalmas reccsenéssel kettétört. Nem tudtad volna már visszafogni magad, teljes erőből közeledett a kard a lány feje felé.
Mintha betonfalba ütöttél volna, úgy állt meg a lány arca ellőt a kard, ahogyan halálos nyugodtsággal nézett rád. Abban a pillanatban mintha felrobbant volna a lány mögött valami, a kardod támadása úgy pusztított el mindent mögötte, de benne egy karcolást sem ejtett. Ha nem te lettél volna az ellenfele nem is tudta volna, mi történt, de te igen. Tisztán láttad és érezted, hogy a lány chakrája megváltozott és szó szerint hatalmasabb és tisztán érezhetően sokkal sötétet lett. És ha ez nem lett volna elég, nem bőrén állt meg a kardod, hanem más állította meg. A teste körül még akkor is pulzáló fekete chakra, mintha élt volna, úgy állt a kard és a kunoichi közé, ahogyan szó szerint megragadta a lesújtó kardot.
- Szép! De ha el is értél volna, akkor sem győztél volna Ogawa-kun. Engem egy ilyen csapás nem lesz képes elpusztítani! Mert az én erőm hasonlít legjobban a mesterére -mosolygott rád, ahogyan érezted, hogy a lány körülvevő chakra egyszerűen eltalál és odébb taszít téged. Igen, akkor már láttad is, ahogyan a lány a chakrája olyan mintha élne. Ahogyan földet értél, csúsztál egy kicsit, de az ütése nem volt erős, csak azt akarta, hogy ne legyél olyan közel hozzá.

**Ogawa Kazuma** Vas. Jan. 30 2011, 18:50

Ogawa mozgósította minden chakráját, közben végig figyelte ellenfele auráját, amely sötétséget árasztott magából. Egy démoni aura volt ez, amihez foghatót még soha sem érzékelt. Azonban nem hátrált meg, a cél érdekében, hogy kiderítse ellenfele erejét, azt, hogy mennyi erőkülönbség van egymás között. Aware sem fogta vissza magát, ahogy belement a játékba ő is mozgósította erejét, majd Oga meg is indult Aware felé. Ahogy a két katana összeért a környező terület az teljesen leamortizálódott, egy nagyobb légnyomásváltozás, légörvény keletkezett, a fél környék elpusztult. Aware kardja kettétörött, Oga hirtelen megijedt, mert nem akarta megsebesíteni ellenfelét, azonban túl nagy erejű volt a támadása, így a lány feje felé ment visszafoghatatlanul katanája. Ám mielőtt eltalálta volna, valami keménybe ütközött. Szó szerint az aurájába ütközött a katanája, mögötte a terület egy az egyben elpusztult a hihetetlen chakramennyiségtől, de Aware-n egy karcolás sem esett. Ogawa ilyet még nem látott, hogy valaki teljes chakra mennyiségétől sem sérülne meg; döbbenet ült ki arcára, majd csak meredten állt a lány előtt, aki mind végig nyugodt volt és valahogyan ellökte Ogawat magától. Az ütés nem volt erős, csak eltávolodtak egymástól. Ogawa még mindig meredten állt, csak bámulta a lányt.
~MEG SEM SÉRÜLT A TELJES EREJŰ TÁMADÁSOMTÓL?!?!?!~-gondolta magában kétségbeesésében. Habár nem remete alakban támadt rá az igaz, azonban az, hogy a lány még csak meg sem sérült annyit jelent, hogy még remete formában is csak egy karcolást tudna valószínűleg ejteni rajta. Chakrája démoni, szinte önálló életet él, ilyen furcsa chakrát még sohasem érzékelt az ifjű remeténk. Ogawa már meg is értette, hogy Koike miért morgott annyit, amikor meglátta Awarét. Amikor kicsit sikerült visszanyernie figyelmét, akkor hősünk csak ennyit szólt:
-Aware-chan... - kis szünet, megint kicsit kibillent - Köszönöm ezt a kis erő-próbát. Azt hiszem mehetünk is utunkra. - fejezte be, majd várta a többiek reakcióját. A konklúzió, amit sikerült levonni ebből az egészből, hogy remete alak nélkül még csak esélye sincs szembeszállni nemhogy az istennek nevezett illetővel, még a tanítványával sem. Sőt...ha nem teljesítik a követeléseiket, akkor végük. De még mindig nem tiszta, hogy miért akarnának alkalmazni Aka-bara tagokat, amikor maga a tanítvány önmagában elég lenne egy egész falu, ország elpusztítására.
Minden furcsa volt, de a fő cél adott volt, hogy információkat sikerüljön szerezni az Akatsukiról. Ennek fejében Ogawa mindenbe belemegy.

//Bocsi nem nagyon néztem át, mert sietnem kellett:)//

Karin Hétf. Jan. 31 2011, 19:59

A kunoichi rád mosolygott egész végig, ahogyan az öt körülölelő chakra visszahúzódni látszott, majd teljesen eltünt. A rossz érzés, azonban megmaradt, nem hittél a szemednek, ahogyan váratlan dolog történt. A lány arcán egy halvány kis vágás jelent meg, ahogyan a vér lassan egy nagyobb csíkban bemázolta az arcát. Aware kíváncsi arckifejezéssel törölte le a vért az arcáról, ahogyan lágyan felsóhajtott.
- Nem szeretem ezt a testet! -mondta unottan mind egy kislány- Még a vérem se fekete...- nyalta le a kezéről a vért, ahogyan rátok nézett. - … de ezt nevezem! Képes voltál megsebezni ilyen formámban is! Ha Yun nem lepett volna meg, akkor a kezem még midnig meglenne! -mosolyodott el, ahogyan egy pillanatra szem elől tévesztetted, majd érezted, hogy egy női kéz érinti meg a mellkasodat lágyan- Nem tetszik neked ez a kislányos test igaz? -nézett fel rád- Pedig milyen jól elszórakoznánk! Nagyon hasonlítasz rá, arra a férfira, aki eddig egyedül, de képes volt megsebezni abban a formámban is! Igen hasonlítasz Shoami-ra, de benned látok mást is, ami megbolondít! -a hangja olyan volt, mind aki elakar csábítani.
Váratlanul, azonban hátrált néhány lépést, ahogyan értetlen arckifejezést vágott, majd min akinél újra minden rendben, rád nézett és elmosolyodott.
- Bocsi, de mennem kell! -intett nektek pápát- Menjetek innen délre, ott találkozunk majd, ha végeztem! - fordult el, ahogyan váratlanul eltűnt a szemetek elől és mivel nem érezted a chakráját, egyértelmű volt, hogy valaki megidézte őt.

**Ogawa Kazuma** Szer. Feb. 02 2011, 08:32

Az események egymás után követték egymást. Aware beszédéből egyértelműen kiderült, hogy közel sem emberi gondolkodása van. Ogawa érzelemmentes arckifejezéssel fürkészte a lányt és közben végig agyalt, dolgozta fel a történéseket. Egyszer csak megjelent egy kisebb vágás a lány arcán. Ifjú remeténk egyszerre érzett örömöt és döbbenetet. Tehát mégis valahogy képes a lányt megsebezni, még ha csak egy kicsit is, de ez eléggé jó jel. Tehát azért mégsem olyan kiszolgáltatottak Kenseiiel, bár majd a jövőben majd meglátják mi fog történni. A cél adott Ogawa számára. A lány miután kíváncsian letörölte a vért az arcáról, rögtön elkezdett vonzódni Ogawahoz, legalábbis hirtelen megváltozott a viselkedése. Elkezdett közelíteni és szó szerint kicsit nyomulni, erőszakosan kifejezte érzelmeit.
~Legalább őszinte..~gondolta Ogawa magában.
Éppen mire reagált volna Oga a közeledő lánynak az hirtelen hátrébb lépett, majd elmondta az instrukciókat és eltűnt. Chakráját sem érzékelte már Oga, ami azt jelenti, hogy valószínűleg megidézték. Arckifejezése döbbenetet sugallt és így nézett Kenseire.:
-Szerintem akár el is indulhatnánk! - mondta mintegy kijelentve, hogy mit fog ő maga tenni. - Gyere! Dél felé!
A következő pillanatban már fel is akarta venni Koikével a Shunshin no jutsut, ami nekik az alaptempójuk szokott lenni általában, hiszen a remete alak elsajátítása óta főleg a sebessége az, ami nagyon nagyot fejlődött gazdának és kutyának. Sebességük máris láthatatlan gyorsaságúvá változott, amikor Ogawa egyszer csak nem bírta tovább és kénytelen volt megállni. Habár nem sérült meg az előző harc során, de mégis teljes chakrakészletét felhasználta és most szószerint 0-ra csökkentette. Ezentúl nem hagyatkozhat chakrájára egyáltalán legalább egy fél napig.
-Kensei, Koike! -üvölt a többinek, majd megvárja, amíg odaérnek hozzá és amint ez megtörtént a következőkkel folytatta.
-Meditálnom kell! Csak pár órára kérlek álljunk meg! Itt táborozzunk le ennél a fánál - mutat a fára, ahol éppen álltak.
Amint ezeket elmondta, rögtön leült törökülésbe, felvette a megfelelő pózt, izmait ellazította, tudatát a környezetére összpontosította. Nem mást csinált, mint a természet chakrát kezdte el gyűjteni magába. Ez több órás folyamat, míg Ogawa chakrarendszerét teljesen feltölti, azonban most van idejük is. Ha bármi váratlan történne Koike Gatsuuga-val védené gazdáját. Közben figyeli a környéket, hátha megérzi a jelenlétét egy közeledő ellenfélnek.

**Juurin Kensei** Szer. Feb. 02 2011, 17:44

A férfi előtt a volt ellenfele, mellette meg a nem nagyon komált társa. Ilyen helyzetben az ember mindig furcsán érzi magát, hogy is nevezik ezt? Két-tűz között? Mindenesetre egyelőre Oga-t se kéne magára haragítania ebben a helyzetben, majd később is eltud vele beszélgetni. Kensei-t ignorálják, és a nő, valamint Oga társalognak. Nem látja értelmét, hogy beleszóljon, akár csak egy szót is, csak figyelmesen követi az eseményeket. Nem telik el sok idő, és a társa természetesen nekitámad a kunoichi-nek. Érdekes fordulat, eddig Kensei nagyon is tervezte ezt a támadást, hogy mégis mire megy a nő csupán egyetlen karral. De úgy tűnt, hogy ez se okozott neki problémát, Oga támadását könnyűszerrel hatástalanítottak, s mitöbb ellenfele nem is sérült. Hmm... tanulság ezen a chakrahálón, ami megálította Oga-t is nem lehet átjutni. Az egyetlen ellenszere csakis az ő doujutsuja lehet. Azzal sikerlüne valamit elérni, de mégis miféle technika, aminek a birtokában van ez a nő? Már elégedett vigyor kezdett kirajzolódni Kensei arcán, hogy végre mostmár léphet valamit, ám mégse. A kunoichi hirtelenjében tűnt el...
~ Óriási... Most megint várhatok egy kellő alkalomra, pedig ennél jobbat már nem nagyon fogok találni... ~ csikorgatja halkan a fogát a méregtől, majd Oga-ra pillant, aki neki kiabáll, és leheveredik a fűbe, jelezve, hogy neki most meditálnia kell.
- Ha ezt akarod... - mondja halkan, mintegy ráhagyva társát az idiótaságára. Neki most azzal az egy dologgal kellett törődnie, hogy megtalálja Sei-t. Ám a kérdés, hogy mégis hol a fenében lehetnek? Ilyen távolságból még a Yusu segítségével is nehéz lenne őket pontosan megtalálni.

Karin Pént. Feb. 04 2011, 18:59

Nem tellett bele sok idő, miután a kunoichi eltűnt és a hosszú néma, talán órák után, Ogawa végre „magához” tért, ami egyben jelentette, hogy újra folytathatták az úttat és jelentette azt is, hogy új és mind a kettőjük számára érdekes információk láttak napvilágot. Hogy mik? Nos azt csak Oga tudta, de csakhamar elmondta barátjának is, hiszen ő is érdekelt volt abban, amire fényt derített.
Nem volt valami nagy dolog, se annyira meglepő, de mégis kellemes, bár Kensei számára kissé kellemetlen is. Ugyanis Oga az meditációja közben kiélesedett képességei miatt rálelt egy ismerősre. Egy kunoichi-ra, akit mind a ketten nagyon is jól ismertek. Yun-ra, aki nem messze tőletek várakozott. Alig volt néhány mérföldre és adott helyzet nézve előnyös volt Oga számára hogy felkeresték, de nem Kensei számára már kevésbé, de volt még valami.
Oga mást s érzékelt! Több nagyobb chakraforrsát, mozgásuk és az elhelyezkedésük alapján egy kutató csapat, sőt egy olyan, akik nagy valószínűséggel legyőzhetik a túlerejükkel a kunoichit. Rajtatok áll, hogy segítettek-e neki, de valószínűleg nemleges válasz nem születik.

//Írjatok További nemzetek :: A Démonok Országa :: Partvidékek ha segíteni akartok neki, ha nem itt maradtok! Pm-ben beszéljétek meg és úgy döntsetek! //

**Itanashi** Szomb. Május 02 2015, 15:58

Naka

A pap egyenes háttal sétált a férfival az oldalán, testi adottságai jócskán kiemelte őt a porban csúszók közül, ez talán még nagyobb önbizalmat hozott neki. Az árusok egyenként mutatták a felsorakoztatott portékáikat, a papot azonban nem nyűgözte le. Sokkal inkább zavarta, mintsem az érdeklődését növelte volna a sok-sok szemrevaló árú. Majd bekövetkezett a baj.
Az egyik árus túlságosan is nagy köveket akart mozgósítani, pénzszerzés céljából, s a köpenyénél fogva próbálta megmaradásra bírni a papot. Itanashi megállt. Kezét a férfi karjára emelte, majd ujjaival közrefogta a csuklóját. A bőr azonnal sisteregni kezd, ahogy a sötét chakra átjárja a pap testét, s érintkezik az árus koszos kezével. Ám a pap nem engedi.
- Ha még egyszer hozzámérsz, az egész karodat levágom, megértetted? – förmed rá az árusra, s csak ezután engedi szabadon. A férfi örülhet, ha nem kell amputálni a karját, a néhány másodperc is igen csak roncsolhatta a karját.
- Most pedig el innen. Vagy a szerveid lesznek az üvegekben. A pap ezután továbbáll. A görnyedt hátú ezután néhány szót intéz Itanashi felé, a férfi hangja azonban mintha megváltozott volna, különös érzése támadt a papnak.
~Mégis mi lehet ez az érzés? Majdnem ugyanolyan, mint a…ekkor gondolatmenete megakad egy pillanatra – Ugyan ez az érzés fogott el a hajónál is. Talán ez a férfi valóban az ő küldötte.
A pap a lehető leghamarabb kerülni akarja a helyszínt, ha tovább maradna, talán egyik árus sem élné túl.
- Csak az ostobák buknak el. Engem Ő választott ki. Ő lépett az álmaimba és beszélt hozzám. Az Ő tanítása éltettek és neveltek. Most pedig az Ő parancsára vagyok itt. Minden, ami én vagyok, az Ő munkájának és hatalmának a gyümölcse. Börtönbe zárt akarat vagyok. Emberi húsbörtönbe zárt akarat. Az Ő akarata. – a pap szavai magabiztosak voltak, mint mindig, mikor Róla beszélt. A különös érzés mégsem múlt el. Az elméjébe férkőzött, és ott lappangott, várva az időt, hogy testet öltsön az érzés. Mi lehet ez? Lehet hogy elérte lassan célját?
- A halandók nem érthetik meg egy Isteni lény akaratát, az emberi elme túlságosan is korlátozott ahhoz, hogy megérthessenek egy olyan dolgot, ami feljebbvaló. Az ember nem képes elképzelni Őt, nem képes erre. Nevem maga a Nagyúr adta, nincs nevem, csupán az Ő szava és akarata. S Ő úgy rendelkezett, hogy lelkem Lidércként éljen tovább a Földön (Itanashi neve Lidércet jelent itt). Nincs rangom, nincs nevem, nincs arcom. Csak az, amit Ő parancsol. – a pap levegőt vett, körbenézett, a területet vizsgálva, majd visszafordult a férfihoz. – Nincs akaratom. Amit teszek, azt az Ő nevében teszem. Ez az én küldetésem. Most pedig azt a feladatot kaptam, hogy jussak el hozzá, járuljak színe elé, ezzel befejezve küldetésem ezen részét, az utolsó fázisba léphetek, s megkezdődhet a Próféta ideje. A Próféta, aki lángba borítja a világot, a hamvakból pedig egy új, virágzó birodalmat emel, melynek Ő a mindenható ura lesz, én pedig a szava. Mutasd hát az utat. - Itanashi, még ha a férfi eddig igen csak különösen és helyesen cselekedett, mégis, túl gyanús a számára.

- Ha átversz halandó, tested a földben fog elrohadni, míg lelkedre örök kárhozat vár. Ha viszont valóban az Ő akaratából kerestél fel, a jutalmad nem fog elmaradni.

**Hyuuga Shakaku** Csüt. Május 14 2015, 10:06

[Itanashi]

A vidék egyre vadabbá kezd változni: a fák egyre magasabbak és sűrűbbek, törzsük egyre vaskosabb, az aljnövényzet pedig egyre átláthatatlanabb dzsungellé alakulva teszi nehezebbé a haladásukat, hiszen nemcsak felfelé kell már haladniuk a járatlan vidéken, hanem a fény is egyre haloványabban szűrődik át a lombkoronán, valamint a parthoz közeli párás levegő neheze felfokozódik a növények által kiadott mennyiséggel, nehézzé és édessé téve a levegőt; mintha tömény mézet nyelne be az ember egészen a tündejébe.
Ez persze a vidéket járó shinobinak aligha jelenthet megmérettetést, a kísérőjének viszont annál inkább.
– A halandók nem érthetik meg egy Isteni lény akaratát...? De hiszen Te magad is halandó vagy, fiú...
Itanashi számára a mézédes levegő beszívása komoly problémákat okoz, ugyanis a tüdeje szinte lángol, légcsöve pedig mintha összeragadt volna. A távolban még érezheti mások halovány jelenlétét, akik egészen messziről közelednek feléjük, de a következő pillanatban már el is sötétül minden.

//Remélem, nem gond, hogy némi önkénnyel éltem, de erre szükségem lenne, ugyanis pont így terveztem el a dolgot – aggodalomra viszont semmi ok. Meg amúgy is szeretném majd vérengzés közben látni a karidat... khmm..//

[Pár órával később, ismeretlen helyen]

A férfi érzékeinek visszatérése gyenge hullámban kezdődik, majd pedig sárkányüvöltésként ostromolják tudatát.
Itanashi tíz embert lát maga előtt; öten tűz körül ülnek, öten pedig valami játék felett görnyednek és hangosan hahotáznak. Ha chakraérzékelésre hagyatkozik, akkor hárman nem is rendelkeznek az alapvető élethez szükséges energiánál többre, a többiek viszont nagyjából geninek lehettek anno, hárman pedig talán chuuninok, esetleg erősebb geninek.
Láthatja, hogy mindegyiknek van fegyvere: a tőr valahogy sztenderdnek minősül mindegyiknél, akad viszont fejsze, shuriken, kopottas katana és tanto egyaránt.
Ha a saját pozíciójától balra tekint, akkor láthat magán kívül egy másik foglyot is: egy harmincas évei közepén járó férfit, aki jelen pillanatban gyilkos tekintettel mered a különleges kompániára. Chakrája alapnál chuunin, vagy alacsonyabb jouninnak tűnhet, de inkább elveszettnek, mint vándornak.
A harmadik fogoly viszont nem velük hever a porban: azt éppen a tűz fölötti állványra kötözik fel és helyezik sütésre.
Úgy tűnik, a Kannibált is Kannibálok szándékozzák elfogyasztani. Ironikus lenne, bár kétséges, hogy egyáltalán eljutnak-e odáig.
Az idősebb fogoly Itanashit szúrja ki, végig is fut rajta: a férfi köpenyét és felszerelését elvették tőle és halomba hordták a tűz mellett. Mindkettejüket egy földbe vert cövekhez kötöztek, de még mielőtt a sorstársak esetleg terven kezdhetnének el diskurálni, a görnyedt alak megjelenik előttük.
– Fiúk, fiúk... idegenek ezen a tájon, felhordott orral és hiú ábrándokkal... őszintén szólva még nem volt lehetőségem két ugyanolyannal találkozni, főleg nem Jashin nyomában. De persze mindig ők a legarrogánsabbak... – a hangja némileg tisztábbnak hat, viszont a foghíjas vigyora már nem egészen.
– Ne merd mocskos szádra venni a Nevet! – a mély morgás Itanashi mellől érkezik, de a görnyedt alak csak kacagni kezd.
– Ne aggódj, majd iszunk a sültetek felett az Ő nevére is!
A kérdés már csak az, hogy Itanashi miként reagál egy másik hívő jelenlétére; őt is elpusztítja, vagy esetleg az Istenük akaratának fogja találni találkozásukat?

**Itanashi** Csüt. Május 14 2015, 12:44

Naka

Ahogy a pap és az idegenvezető egyre inkább beleássák magukat a sűrűsödő erdő mélye felé, az ország belső területei egyre vadabb volt, érezhető az emberi terjeszkedés hiánya a szinte érintetlen tájakon. Itanashinak talán pont ezért tetszett egyre jobban a hely. Egy olyan terület, ahol az emberiség nem fertőzött meg mindent, a mocsok, amit generál, még csupán csírázik, amit még időben elfojthat a pap érkezése után.
A hatalmas erdőben keringő levegő egyre édesebb, egyre különösebb volt, mintha belülről emésztette volna fel az embert. A pap tovább haladt, előre,a célja felé.
Mintha homályosodna az előtte lévő terület. Megtörli szemét, de ez sajnos nem változtatott a látási viszonyokon, sőt, mintha egyre inkább csak homályosabb lenne az előtte terülő erdőség. A fák, ahogy sűrűsödtek, úgy takarták el a napot, gátat szabva fényének, hogy a lombkoronán áttörve magát jusson el a talajig. A fák hosszú törzse mintha változna, kérgeik összemosódnak, az egyenes törzs pedig mintha inogna, mozogna. Mi lehet ez? Nem kellett sok idő, hogy az egész táj sötétségbe boruljon, megvakítva a papot, álomba taszítva őt.

Fény kezdett pislákolni a sötétben. Homályos kép fogadta a papot. Semmit sem látott. Először hallása tért vissza, részben. Tűz ropogását hallotta, és embereket beszélni. Majd a parányi fény egyre több teret nyert magának a sötétségben, végül kinyitotta a szemét.
A tűz nem volt messze tőle, fa ropogott a lángok között. Egy másik férfi volt mellette, megkötözve, akár csak ő. Mégis kik ezek? Ki foghatta el őt?
Itanashi megkötözve ült a tűz mellett, érzékei lassan visszatértek, ismét ura volt saját erejének. csendben ült és figyelt. Vagy tíz, fegyverrel rendelkező személy állta körbe a kis tábort, ahol fogva tartották őt és a másik férfit. ekkor egy harmadik személyt is felfedezett, ki a tűz felett egy állványhoz rögzítettek. Itanashi köpenye és fegyverei a tűz mellett voltak, mindent elvettek tőle.
Itanashi fejét a másik fogolytól elfordítja, ekkor látja meg a görnyedt hátút, ahogy eléjük sétál.
~Tudtam, hogy áruló, csapdát állított nekem, én pedig belesétáltam – dühöngött a pap elméjében, de nem mozdult. Még nem.
A férfi szavaira igen csak felfigyelt azonban, mint kiderült, a másik kötözött férfi hasonlatosan hozzá, jashinhoz hű. Ezek a férgek úgy tűnik, hogy vallásuk követőit gyűjtik össze és égetik meg. Talán a húsát is megkívánták. legalábbis a tűz fölött lógó egyén teste mindenképp élelemként fog szolgálni, ha nem tesznek valamit.
- Majd iszunk a sültetek felett az Ő nevére is - mondta gúnyosan a férfi. Itanashi ekkor nevetni kezdett. A halk kuncogás hamar áttört hangos nevetésbe. Őrült kacaj zenget át az erdőt. A pap érezte, ereje felülmúlja a tűz körül ülők mindegyikét. Mégis ő az, akit elfogtak és megkötöztek, a pap mégis csak nevet. Hangosan nevet. idő közben némi chakrat enged ki testéből, pontosabban a kezénél, hogy a feltörekvő sötét chakra széttépje a kezét fogva tartó köteleket, de a pap még ekkor sem mozdul. Csak nevet.
- Ostobáááák. Hahahahahaha – nevetett hangosan. Gyilkos nevetés tört elő belőle. – Névtelen! – szólítja meg a görbe hátút, miután sikeresen eloldozza magát, ám továbbra is ül, kezeivel hátul fogja a kötelet, chakrat áramoltat testének minden pontjába. A nevetés abbamarad.
- Tényleg, abban hittél, hogy elfogod a Nagyúr követői és megsütöd? Tényleg annyira ostobának néztél, hogy belesétálok a csapdádba és hagyom, hogy a férgeiddel együtt megegyetek? Háháháhá – tört ki belőle ismét a nevetés. Míg beszél, folyamatosan chakrat koncentrál testéből a talajba, mivel közvetlen érintkezik vele, így képes a Chidokaku nevezetű technikát használni, mely segítségével az egész bagázs alatti talajt mélyen a föld alá süllyeszti, anélkül, hogy a talajban komolyabb károkat okozna. Ha sikerül lesüllyeszteni a tábort, Itanashi felállt, ledobja köteleit. Sokkal felkészültebb immáron, chakraja tökéletes keringésbe kezdett, így megfelelően tudja bármelyik technikáját felhasználni, hogy egyesével végezze ki az előtte állókat. A lesüllyedt föld pedig meggátolja a férgeket, hogy elmenekülhessenek. csapdát állítottak a pap számára? Sajnos nem tudták, hogy kivel is kezdhettek ki.
A pap a legcsekélyebb mozdulatra azonnal aktiválja a Doton: Kawarimi nevű technikáját, majd előre lép.

- Háháháháhá. Most pedig, lássátok, mit is jelent Isten kiválasztottjának lenni!

//A vérengzéssel még megvárlak Smile

//

**Hyuuga Shakaku** Szomb. Május 16 2015, 22:31

[Itanashi]

A kötél elszakad. Akárcsak a türelem hajszálvékony fonala. Pont úgy, mint az életé.
A vidéket zaklató Lidérc kitörése alatt a három képzettebbnek minősülő férfi egyenként rezzen meg, mint holmi halálra ítélt rágcsáló, mikor a levegőben keringő sólymot kineszeli. Ők az elsők a reagálók közül, őket még ketten követik, mikor elugranak a magasba, a jó pár méterre található fák egyikére, különböző magasságban elhelyezkedve az ágakon. A legközelebbi 5 méterre, a legtávolabbi 8,5 méterre vett fel pozíciót, magasságot tekintve 4 és 10 méter közötti ágakon.
A mellette lévő férfinek is megszalad a kötele, de látszik rajta, hogy még ő is érzi a méreg hatását, akárcsak Itanashi: némi hányinger és egyensúlyának ingatagsága, de mindezek nem minősülnek elegendőnek ahhoz, hogy különösképpen hátráltassák őket, noha lehet, nem épp most fognak precíziós szívátültetést végezni.
Szívkitépést már annál inkább.
– Testvérem az Ő akaratában – kezdi mélyen, mintha egy idegen imát mormolna –, áldoznunk illene, úgy gondolom. Te?
A tenyerén lévő pecsétből egy élesen villanó katana idéződik, de az ellen sem tétlen:
– Katon: Dai Endan!
Jashin követői felé tartó tűztömeg vészesen közeleg, mögöttes árnyékában pedig shurikenzápor bújik meg.
Itanashi pedig érzékelheti, hogy 1-1 chuunin indul meg két oldalról, amolyan bekerítési szándékkal; a jobboldali 7 méter magasban, 6 méter távol, a baloldali pedig 4,5 méter magasan és 5 méter távolban. Itanashi felé a jobboldali esik közelebb.

**Itanashi** Vas. Május 17 2015, 12:33

A kitörő sötét chakra hatására elnémult a környezet, a pap szinte hallotta ellenfeleinek szívdobogását, ritmusuk heves volt, akár egy rinocérosz horda. Érezték, ha nem cselekednek, eléri őket a végzetük. Nem mintha ezen bárki is változtathatna. S azzal, hogy a papot próbálták elfogni, aláírták a halálos ítéletüket.
A másik megkötözött férfi is felkelt, kissé kába volt még a méregtől, de harcképesnek tűnt. Ahogy a pap is.
- A görbe hátú az enyém. Őt csak is én ajándékozhatom Jashinnak. Csak én – nézett újbéli társára, majd a fákon mozgó ellenfeleik felé fordult. – kezdődjön hát a ceremónia. Mutassuk meg nekik, mit is jelent Jashin árnyékában élni.
Az ellenfelek mind egy-egy fára ugrottak, és megpróbálták bekeríteni a vallásosokat.
Itanashi újbéli társa azonnal kardot ragadott, míg Itanashi továbbra is csak chakrat koncentrált.
Nagy tűzgolyó érkezett feléjük. A pap azonban nem mozdult.
A két magasabb chakrajú személy pedig oldalról próbálták őket támadni. A pap csupán ekkor lépett előre.
- A görbe hátú…az enyém! – mondta még egyszer, hangja határozott volt, vérre éhes és bosszúra. Hisz a férfi elárulta őt. nem mintha nem hullott volna porba, ha elérik a templomot, de így, ezzel a lépésével a férfi aláírta a halálos ítéletét, mindközül pedig a legkiemelkedőbbet, a feláldozást.
A pap még egyet lépett, a tűzgolyó már közeledett. A pap érezte, saját chakraja kiemelkedik a többi közül, így nem volt mitől tartania. Elemi chakraját bőrrétegének felső részébe koncentreálta, ami a másodperc töredéke alatt szilárdult meg, bőre elfeketedett. A Kootetsu Karada nevezetű technika segítségével bőre oly kemény, szinte sérthetetlenné vált, hogy átsétált a tűzgolyón.
A heves lángok áthaladtak rajta, ekkor érkeztek a shurikenek, mely nemes egyszerűséggel lepattantak róla. A technika segítette Itanashit a fronton, hogy az első sorban harcolhasson végig, és karcolás nélkül hagyhassa el. Nem gondolta, hogy az itt lévő banditák komolyabb kárt tehetnek benne.
A fákon ugráló jobb oldali férfi felé tekintett, aki már közel volt hozzá. De ő mégis várt. Várta a pillanatot, hogy a férfi felé ugorjon, már ha ezt tervezte.
Amennyiben az ostoba ráveti magát a papra (és nem a görbehátú az), akkor a pap az eddig koncentrált chakrat egy karlendítéssel szabadjára engedi, a suhintással pedig nagy mennyiségű gonosz, pusztító chakratömeget idéz, mely letarol és elpusztít szinte mindent, ami az útjába kerül. S ilyen távolságból…szinte biztos, hogy a férfi saját halálába ugrik.
Ha viszont a fán marad, akkor a pap chakrat koncentrál lábába, majd elrugaszkodik, és a levegőből indítja a gyilkos lökéshullámot, a Kasseiken-t.

Valószínűleg a gyilkos hullám nem csak a férfit, hanem a fákat is elsodorja, így a papnak számolnia kell az érkezéssel. Ha marad fa a közelben, akkor törzsének nekitámaszkodva ugrik tovább, a lehető legközelebb ellenfeleihez, bele a magba. Ott majd megtudják, kivel is kezdtek ki.

//gommen, rövid lett :S//

Ajánlott tartalom

Erdőségek

Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek