Erdőségek

Kirigakure magashegységi időjárása által dominált erdőségei, sok helyen szirtekkel és szurdokokkal, árkokkal megszakítva.

Éppen hogy nekiálltál rágcsálni az almát, rá is jöhettél, hogy mekkorát tévedtél. A sensei már ott volt, de te észre sem vetted őt. Az egyik fa legalacsonyabban lévő ágán üldögélt, ahogyan téged nézett, és ha nem köhög rád, hogy figyelj már rá, lehet hogy észre sem veszed. Pedig nem volt annyira elbújva, bár te sem figyeltél teljes mértékben rá!
- Hát ahogyan látom elégé rád fér az edzés! -kezdett bele, bár ezeket a szavakat nem értetted tisztán, vagy a jelentését! Tegnap is edzettél és ma is azt fogod csinálni? Mért nem egy küldetés? Merülhetett fel benned, ahogyan Somoko leugrott az ágról.- Na de ne húzzuk az időt! Biztos jó okod volt, hogy késtél, ezért az lesz a legjobb, ha neki is állunk! - tapsolt rád egyet, ahogyan elővett egy kis kék tekercset és odadobta neked – Fogd! A térkép tartalmazza a terület geologiai rajzát! A te feladatod, hogy eljuss a megadott célig! Az én feladatom lesz pedig, hogy megállítsalak! Ez egy túlélő gyakorlat, szóval szedd össze magad és adj bele mindent! -utasított rá, ahogyan a derekára rakta a kezét -Ha van kérdésed, azt most rakd fel!

//Bocsi, elfeledkeztem rólad! Még jó, hogy Kurono írt és róla eszembe ötlött...//

Ahogyan átvetted a tekercset a sensei egy pukkanás kíséretében eltűnt a szemed elől és ez azt jelentette, hogy a feladat elkezdődött. De a hely ahol voltál biztonságos volt, így volt nyugodtan időd arra is, hogy előrukkolj valami csalafintasággal és mellesleg ha már itt vagy, a térképre is vetettél egy pillantása. Ahogyan kinyitottad azonnal felismerted a helyszínt és örülhettél, hogy ez a feladat nem lesz rövid.
A hely amely be volt jelölve, a mostani irányodtól dél-délnyugat irányban volt, egy kisebb hegycsúcs Kirigakure-n kívül! A hegy körül sűrű aljnövényzet és nagyon fás terület. De ezt már tudtad. A legeslegfontontosabb kérdés az volt, hogy a két útvonal közül melyiket választod. Ugyanis a hegyre csak kétféleképpen lehet feljutni. A keleti és a nyugati lejtökön, ahol a kereskedelmi út vezetett. Most kelet eldöntetned, hogy melyik felé indulsz és hogyan.

A keleti lejtő felé meredek és sűrű fás terület volt, ahol csak egy nagyon nem belátható keskeny és kanyargós út vezetett. A terület tele volt mérges növényekkel, mely megnehezítette a közlekedést. Ez az út vezett Kirigakure-ba, így jól ismerted a tereped.

A nyugati lejtőhöz azonban nem vezet út, erősen emelkedő nehéz közlekedési terület volt, de gyérebb és állattal is sokkalta bővebb. Azonban ezen tervhez a hegyet is megkel kerülnöd, mely időben nem éppen csekély, de rajtad áll, hogyan is döntesz.

A harmadik helyzet, hogy a nyugati lejtő felé véve az irányt, nem kerülöd meg a hegyet, hanem felmászol rá. Shinobiként nem nehéz feladat, azonban a sensei erre a lépésre biztosan számít, így a legveszélyesebb.

Döntöttél és elindultál nyugatra! Gyorsan haladtál, hála hogy a a terep gyér és alig volt fás! Ez egyben azonban jelentette azt is, hogy gyorsabban képes lesz akárki kiszúrni a nyíltabb terepen, de azt is, hogy te is gyorsabban leszel képes kiszúrni az ellenfeleidet. Éppen egy fa mellett futottál el villámsebesen, amikor is hatalmas ordításra lettél figyelmes. Nem sima, emberi ordítás volt az, hanem más. Állati. Azonnal megálltál, ahogyan a melledet lévő fa megremegett és olyan érzésed volt, hogy valami hatalmassal lesz dolgod. Nem is tévedtél sokat. A fa megremegett, ahogyan hatalmas robajjal kidőlt, épp időben sikerülve neked félreugrani előle.
És ezzel bizony rájöttél ara is, hogy volt az, ami kiborította az öblös fát. Egy hatalmas, nálad háromszor nagyobb gorilla nézett rád, ahogyan újra elkiáltotta magát, és ilyen közelről majdnemhogy fülsiketítő volt ez a hang. Egyből értetted, hogy besétáltál a területére, ami annyit jelenthetett, hogy számára most te egy betolakodó vagy. De mivel nem mozdultál, ő is csak téged nézett, ahogyan hatalmasat folytatott, ahogyan és a dagadó izmai megrándultak.

Patthelyzet alakult ki egy pillanatra. A gorilla és te farkasszemet néztetek, ahogyan az óriási majom hirtelenjében felemelte mindkét kezét és a földbe csapott. Egyre idegesebb volt miattad, de ennek ellenére nem támadott meg, helyette az ordítása miatt már süketnek érezted magad. Ahogyan azonban három perc után, a gorilla túl közel ütöd a földbe hozzád te elestél és onnantól más helyzet alakult ki. A gorilla hirtelenjében le akart csapni, mind a taxis a taxiórát, azonban te egy ügyes ugrással odébb suhantál, ahogyan abban a pillanatban egy oldalsó legyintéssel telibe kapott. Jó tíz métert zuhantál odébb, ahogyan ennek a felét bukfencezéssel töltötted. Jó két bordád biztos megrepedt, de a zúzódásokon kívül nagyobb bajod nem volt. Azonban ennyivel nem érte be. Ordítva rontott feléd, ahogyan te elterelésként csak ekkor tudtad használni a Ködklónokat. Az állat azonnal rájuk támadt és másodpercekig elvolt velük, ütötte őket, csapta ahogyan érte, de azok nem tűntek el és ezzel a gorilla egyre mérgesebb volt és egyre hangosabb.

Rosszul választottál. A két sima bushin, mivel nem írtad le milyen klón, ezért alapból erre kell gondolnom!), szinte azonnal eltűnt a gorilla következő ütése során, ahogyan a maradék ködklónok éppen hogy lefoglalták. Eltudtál tűnni előle, ahogyan elsődleges feladatként könyvelted el, hogy minél messzebb tudj kerülni attól a bazi nagy izétől. Azonban ez semmi jót nem jelentett. A ködklónok nem sokáig kötötték le a figyelmét és mellesleg a szagodból egyből rájött, hogy az eredeti betolakodó kereket oldott, na meg ő utána. Messziről hallatod, ahogyan követ téged, a reccsenő ágak, a hatalmas ágak jól halható susogása. És ekkor kelet belesétálnod a csapdába.
Ahogyan elrugaszkodtál az egyik ágról, elszakítottál valamit, de mire észbe tudtál kapni, máris a csapda közepén voltál és a háló fogságba esett és mellesleg a magasba rántott. Kellemetlen helyzet, ahogyan a bazi órásian nagy gorilla jól hallhatólag egyre közelebb ért hozzád. Alig van időd! Hogyan cselekedsz?

//Fogalmaz jobban és pontosabban, illetőleg bőkezübb legyél a postok esetén! //

Lány visszarakta az porcelánmaszkját, ahogyan elindultattok. Nem volt valami hosszú és fárasztó út. Egy kisebb folyó közelében haladtatok órákig, ahogyan egy szót sem váltottatok. A köd egyre sűrűbb lett, ahogyan a fák is egyre szorosabban nőttek össze. A folyó pedig egyre kisebb lett. Jó két óra után intett csak Kaori, hogy ideje megállni. Egy nagyobb fa, ágain megpihenve nézett a távolba, ahogyan követve a tekintettét, te is észrevetted a távoli épület tetejét, mely kiemelkedett a fák közül. Az ANBU kunoichi felsóhajtott, ahogyan leguggolva hozzád, immáron ismertette a tervet.
- Másfél mérföldre van a célterület. - jelentette ki komolyan- Az értesítés szerint, a folyó forrásánál kialakított szentélyben fognak találkozni ma este. - nézett fel az égre, ahogyan a nap már lenyugvó félben volt- Még van néhány óránk, szóval figyelj, elmondom a tervet!- nézett rád- A szentély kicsi, éppen ezért odabent csapdátt állítani lehetetlenség és őrültség annak fényében, hogy nem ismerjük az ellenség képességeit. Azonban míg ők információt cserélnek, mi felállítjuk a csapdánkat és akkor csapunk le rájuk, mikor kijönnek! - vett elő egy térképet, ahogyan a helyszín részletes térképe tárult a szemed elé. Kaori elmagyarázta mi is lesz a cél.

A szentély ellőt hatalmas terület van, nyílt, melyet a folyó zár el. A többi irányba pedig sűrű erdőség. A terv pedig a következő. A kilépő személyek közül, te foglalkozol az árulóval, míg Kaori-é a megbízó. De valójában nem ez a cél. Az előre felállított csapdák miatt nem lesznek majd képesek másfelé menekülni, mind a víz felé, ahol is a te villám elemű technikáid Kaori víz elemű technikáival karöltve a legkitűnőbb társítás. Vagyis a terv. Beszorítani őket a folyóhoz, ahogyan ott csapdába csalni, de minimum megölni kell őket minden erővel.

Elkészítettétek a csapdákat, ahogyan a nap még mindig nem tért nyugovóra. Te egy fa ágán megpihenve, na meg kihasználva az időt gyakoroltad azt, ami számodra egy új szintet jelentett. Az új elméleted helynek tűnt, éppen ezért gyakoroltad, bár nem volt valami könnyű. A chakra mozgatása hihetlenül nehéz volt, révén, nemcsak egy pontba kelet koncentrálni, hanem igazából az egész testedben. Minden egyes porcikádba mozgatni kelet a chakrát és ilyen még sohasem csináltál eddig. Lassan ugyan, de kezdtél ráérezni ennek a lényegére, ahogyan hirtelenjében, valaki elkapta hátulról a fejedet és hátrarántott. El sem tudtad képzelni, ki lehet, ahogyan hátrapillantva Kaori arcát láttad meg, ahogyan a kezével jelzi, hogy maradj csöndben! Tekintetted követte az övét, ahogyan az egyik fa mögül kilépett azon shinobi, aki még ő mutatott azon a képen. Óvatosan nézett körbe, ahogyan lassú léptekkel végigsétált a nyílt területen majd az épülethez lépve eltűnt annak ajtaja mögött. Kaori elengedte az arcodat, ahogyan halkan jegyezte meg.
- Készülj fel! Te balról és jobbról fogok támadni, ahogyan ezzel lezárjuk minden irányt és a folyóshoz fogjuk terelni őket! - jegyezte meg, ahogyan elfoglaltad a helyedet és itt volt az időd arra is, hogy gyakorolj kissé!

//írj egy szép postott, hogy egészen reggelig gyakoroltál! Ne fogd vissza magad, részletesen írd le, hogyan gondoltad technika kivitelezését a kezdetettktől a végéig, ezzel közelebb kerülsz majd a kivitelezéséhez. //

Az elméleted azonban megragad egy helyen, méghozzá a tenketsu pontoknál. Ezek használatának megtanulása és használata okozta neked a lehető legnagyobb gondot. A legtöbb főbb helyen, egyáltalán nem volt nehéz kinyitni a pontokat, ez főleg a kezek és a lábbak esetében volt így, azonban a többi testrész, főleg a törzs egyes részein, hitetlenül komoly koncentráció kellett ahhoz, hogy aprólékosan haladj. De ez nem is csoda, hiszen csak sima chakrát felhasználva is, hosszú hónapok gyakorlására lesz szükséged ahhoz, hogy egyszerre szinte mindenhol a testeden képes legyél a Tenketsu pontok megnyitására. Egy éj alatt, csak odáig jutottál el, hogy képessé váltál a törzs össze pontjának megnyitására, de egyidejűleg még képtelen vagy erre, pontos koncentrálással egy testrészen kiengedni már képes vagy a sima chakrát, de többre nem jutottál.
A nap lassan felkelt, ahogyan az ajtó kezdett kinyílni, majd a jól ismert nő lépett ki rajta teljesen egyedül. Körülnézett, ahogyan lesétált azon a pár lépcsőn, de más nem történt. A te feladatod volt az, hogy ővele foglalkozó, de a másik alak hiánya kicsit megzavart. Nem tudtad, hogy vajon akcióba lépjél-e vagy sem. De hogy hogyan is cselekszel az immáron rajtad áll.

Technika ismerete: Képes vagy a tenketsu pontok kinyitására, de egyszerre csak egy testrészen, és komoly odafigyeléssel. A kiengedett chakrát pedig nem vagy képes még írányítani és manipulálni! Villámmester révén, villám chakrát is képes vagy kiengedni rajtuk, azonban felesleges használod el a chakrád egy kis részét így!

A nő kijött, ahogyan körbenézett, láthatólag keresett valamit, de nem találta. Vagy csak körbenézett, hogy tiszta-e a terep? Nem, ahhoz, túl alapos volt, láthatólag jól tudta, hogy ott vagytok, de hogy hol azt nem sejtette. Majd váratlanul hátranézett, pontosan be az épületbe. Nem éppen a közelében voltatok, de úgy hangzott, vagyis inkább látszódott a helyzet, mintha valamilyen utasítást kapna odabentről. És csakugyan, láttat mozogni a nő száját, de hogy mit mondott, azt nem láttad.
Kaori-ra néztél, ahogyan tisztán láttad, hogy lassan kiemeli a hátán lévő kardot. Nem intett neked, de ez tiszta jel volt arra, hogy ideje támadásba lendülni. De váratlan és nem előre látott dolog történt. Kaori, felborítva az előre megírt forgatókönyvet támadott. Kiugrott az ágak közül, ahogyan tökéletes időzítéssel éppen oldalról támadott a nőre.
Nem lepte meg őt, de ilyen nyílt támadásra nem volt felkészülve, vagyis inkább nem számított. A kezében megpördülő kunai kés-el könnyedén akasztotta meg a támadást, ahogyan hátrált, de rossz irányba. Éppen neked állt háttal, ahogyan Kaori-nak hála itt volt a lehetőség, hogy végezhessél vele és együtt koncentráljatok az utolsó és valószínűleg a veszélyesebb ellenfélre.

Egy gyors mozdulattal érkeztél meg a nő mögé, aki abban a pillanatban vette csak észre, hogy mekkora bajban is van. Az arcát rémülten kapta hátra, ahogyan két kardot kis eltéréssel vetteted be. Az első elől még idejében hajolt ellőre, ahogyan az csak pár hajkincsét vágta le, de a másik csapás, mely azonnal követte az elsőt, az már szinte túl tökéletesen kapta telibe őt. A hasánál hatolt be, ahogyan nem állt meg egykönnyen. Mind a kés a vajat úgy vágott tizedmásodpercekként előre, ahogyan körülbelül a törzse felénél áll csak meg, egy igen erős csontnak hála, melyet gerincnek hívnak. A lány szinte azonnal vért köhögött fel, ahogyan te kirántottad a kardot.
A kunoichi már szinte alig volt az eszméleténél, sőt az élők sorában, mikor a földre esett, arccal ellőre. A vér pedig szinte azonnal hatalmas tócsában jelent meg, körbevéve téged is, eláztatva a lábadat. És bizony az áldozat nem tűnt el. Nem változott át, mind tette azt Shion esetében. Most valóban az igazi ellenfeledet győzted le.
Kaori-ra néztél, aki ahelyett, hogy örült volna a győzelmednek, hangosan kiáltott rád, dühösen és akaratosan! Ez meglepett, de a közölt szavaiból értetted, hogy mire gondol.
- Te ostoba! -kiáltott rád- Miért jöttél elő?- kérdezte tőled, ahogyan az épület felé nézett- Ha csendben elbújsz, akkor meglephettük volna őt, de most már tudja, hogy hol vagyunk! -közölte veled, kissé ideges hanglejtéssel- Láttad hogy szol valakihez igaz! Én tudod szájról olvasni.. az aki odabent van, neme egy olyan ember, nem... nem egy olyan valami, akivel mi ketten eggyűtes erővel is felvehetjük a versenyt! -nézett rád egy pillanatra, mikor belülről kissé halk, de jól hallható nevetés tört fel.
- Szóval letudtok győzni?! Valóban ezt mondtad? Ezért az önhittségért még bűnhődni fogsz...- a hangja furcsa volt.
És te azonnal reagáltál. A kardokat a földbe szúrva, kézjelekbe fogtál, majd a hatalmas tűzoszlop egy pillanattal később szinte áthatolhatatlan falként vette körbe az épületet. Épp, hogy alig kezdtél bele a szavaidba, mikor Kaori újra rákiáltott.
-Ebből nehezen törnek ki. Karoi ha … csak ennyire volt időd.
- Te Idióta! Nem hallottad jól amit mondtam? Ellene a tűzzel nem megyünk semmire! A lehető legrosszabb helyen vagyunk, ez az ő területe...- abban a pillanatban kisebb robaj támadt, ahogyan a tűzoszlop egy helyen megbomlott. Mintha egy cápa uszonya lett volna, Ung szelte át a talajt egy fehér valami, mintha az egy cápa uszonya lenne és ért pontosan feléd tartott, ahogyan a föld megrepedt és szinte kirepült belőle a megmaradt áruló. És csakugyan, az volt. Egy cápa, ahogyan a fehér valami, egy hatalmas kard volt volt, bekötözve, mintha rejtegetné mi is van benne. És az a kard majdnem akkora volt mind ő, de nálad nagyobb az biztos. Mégis fél kézzel csapott le rád vele, úgy hogy éppen arra is alig maradt időd, hogy a két Raiken-nel védd azt.
Olyan érzés lehetett, mintha egy hatalmas fával csaptak volna le. A kard súlya nagyobb volt annál, amire számítottál. Szinte az egész testedet belekellet feszítened, hogy megtartsd, de még így is, milliméterről-milliméterre közelebb ért a fejedhez.
- Szép kardok...- dicsért meg, ahogyan hírtelen felkapta a kardot, ahogyan a te kihatott energiád kiszabadulva a kardjait megemelkedtek. És abban a pillanatban ért a rúgása, pontosan a a mellkasodba, olyan erővel, mind a kard.
- Kurono! -hallottad Kaori hangját, ahogyan érezted, hogy valaki megmarkol a levegőben. A kunoich volt, ahogyan vele együtt zuhantatok a közeli vízbe. Ha nem tetet volna ezt, akkor egyszerűn átestél volna még a vízen is, a másik erdőrészbe. Ahogyan pedig lassan felbukkantatok a víz felszínén érezted, hogy a Raiken kardjaid nincsenek nálad és az egész tested fáj. - El kell menekülnünk...- hallottad Kaori szavaitt- … ezt az alakot nem tudjuk legyőzni! Őt nem! -ijedt volt, ahogyan a férfi közeledett felétek.

Egy pillanattal később már a víz felszínén áltatok és onnan néztétek az ellenfeleteket. A cápára nagyon is emlékeztető férfi, kihúzta magát, ahogyan nyugodtan megtámasztotta a vállán a hatalmas kardot, melyet nagyon is könnyedén lóbált ide-oda eddig. Ott áltatok és farkasszemet néztetek vele, ahogyan felvetted a védelmi pozíciódat és a bőröd lassan olyanná vált mind egy sárkányé. Pikkelyek borították be, ahogyan egy fél lépést hátráltattok.
- Ne meneküljetek! -mosolygott rátok- Nem fogom hagyni, hogy elmenjetek, azután, amit terveztettek, azután nem! - közölte könnyed hangsúllyal, de az ő hanglejtésével és hangjával még ez a néhány szó is veszélyesnek és fenyegetőnek hangzott. És abban a pillanatban, minden megváltozott, ahogyan rákiáltottál Kaori-ra, hogy fusson.
A víz megelevenedett ellőtted, pedig nem is csinált a cápafi semmit. Csupán a kardját nyújtott az írásosodba. A víz megelevenedett, ahogyan egy kisebb sugárban, mind egy cápa az áldozatára, úgy csapott le rád. Még azt is láttad, hogy egy pillanatra a vízoszlop felveszi egy cápa fejének az alakját, de utána telibe kapott. Nem okozott valami nagy kárt, sőt a nyomáson kívül semmit sem éreztél belőle. Megakasztottad a lábadat, ahogyan sikerült egy helyben maradnod. De ez az idő elég volt ahhoz, hogy Kaori egy távolabbi fa ágáról nézhessen vissza rád. A tekintettetek találkozott, ahogyan a nő elfordult és eltűnt a fa ágáról. Kissé megnyugodtál, végre itt volt a lehetőség, hogy te csakis saját magaddal foglalkozz és elmenekülj valamilyen tervet kihasználva. De az a néhány másodperc, míg félrenéztél, nagy árba került. Épphogy visszatekintettél Kisame-ra, az már nem a túlparton volt, hanem előtted, a hogyan a kardjával nyitott céltábla voltál neki. Kard a hasadon talált el, ahogyan megemelkedtél a talajtól és a kard irányába elmozdulva nemes egyszerűséggel, mintha csak egy labda lennél, úgy ütött vissza a vízbe. De ezúttal ez nem volt valami erős. Könnyedén megragadtál a víz felszínen, ahogyan már tudhattad. Nem fogja hagyni, hogy elmenekülj, vagy hogy távol kerülj a víztől.
- Csak nem egy Hazukage? Rég volt, hogy egy fajtád belitt sikerült megnyúznom, de a régi idők emlékéért veled ezt lassan fogom megtenni! -mosolygott rád továbbra is.

Kissé meggondolatlanak is lehetett volna mondani azt, amit tettél. Nem volt rossz próbálkozás, sőt ha nem ő lett volna az ellenfeled, már valószínűleg halott lett volna. De hiába voltál te egy Raiton specialista, egy villámmester, hiába gyengébb a víz a villámnál, egy hatalmas dolog különbség volt a ti erőtök között. Bár nem érezted, de a chakrátok közötti különbség óriási volt. Sőt, ha ez még nem is lett volna elég, a tapasztalat is az ellenfeled oldalán állt. Szinte nem volt esélyed de te megpróbáltad és majdnem sikerrel is jártál. Egy hajszálon múlott. De lássuk mis is történt.
Kisame valóban tudta, hogy a két létrehozott klón, nem sima másolat, vagyis nem sima Kage bushin, de ez volt a lehető legnagyobb kockázatod melyet elkövettél, a legnagyobb hibád. A Kage bushinok felosztják a chakrádat, vagyis azzal, hogy két klónt létrehoztál, a chakrád igazából a több mind a felére csökkent. Hogy miért? Mert a chakrád kétharmad része maradt csak meg! A két klón abban a pillanatban, ugyanannyi chakrával rendelkezett mind te. És ez a kezdett volt csak. Kisame a magasba dobta a kardját, ahogyan kézjelekbe kezdett és mellette a víz megelevenedett és lassan egy tökéletes Mizu Bushin-ná állt össze. Olyan technikává, mely jelen pillanatban a legtökéletesebb volt. Hazai pályán képes volt felvenni a versenyt a te klónjaiddal is.
De túl közel voltak ahhoz a klónjaid, hogy Kisame valóban távol legyen tőlük. A víz klón a villám klón ellen. Nem rossz párosítás. A klónok összecsaptak és szinte patthelytett alakult ki. Megakasztották egymás fegyverét, közelharc alakult ki, ahogyan láthatólag nem bírtak egymással. A vízklónok nem voltak elég erősek, hogy a közelharci képességeitek közti különbség kialakuljon, éppen ezért lehettek a klónjaid egyenrangú felei az ellenségnek, vagy inkább egy kicsit jobbak is. De ez nem tartott soká, alig három másodpercig, mikor Kisame összecsapta a kezeit és a vízklónok szinte egyszerre robbantak fel. Megsemisitve az egyik klónodat, mert a másik még időben buggyant le a víz alá, ezzel kerülve el a számára hallás csapást. De azzal, hogy villám klón megsemmisült, egyben a felhalmozodott villám ellem is szabadjára engedte magát. Villámgyorsan itatta át a vizet, ahogyan Kisame-t is elérte volna, ha az nem ugrik a levegőbe. Igen, muszáj volt neki, túl közel volt ahhoz, hogy a robbanás épphogy ne érje el, de a szétterülő elektromosság igen. A levegőben volt, ahogyan ezzel nyílt céltábla volt neked.
A villámfarkas hihetetlenül gyors volt és tudtad, ha telibe kapja, az elég lesz ahhoz, hogy elmenekülj. De az utolsó pillanatban minden megváltozott. A hatalmas kard egyszerűen abban a pillanatban esett vissza a kezébe, ahogyan keresztülvágta a farkasodat, mely semmivé vált. Nem hittél a szemednek, nem tudtad hogyan csinálta, de megtette.
- Azt mondtad, hogy a sárkány pikkelye, erősebb, mint a cápa bőre? Majd meglátod, hogy mekkorát tévedtél! - ért vizet, ahogyan érezted, hogy a sárkány pikkelyek lassan elkezdenek eltűnni a testedről, elhasználtad a chakrád legjavát és lehet, hogy innen már nem lesz visszaút.