Erdőségek

A névvel ellentétben a fű országa sok és nagy kiterjedésű erdőségnek ad otthont, amelyeket szakadékok és szirtek szabdalnak; nem meglepően, hiszen a Föld Országának határhegysége az ország nyugati részét képezik.
A délebbi erdőségek bambuszok és óriási gombák lelőhelyei.

Végre a fizetség is a kezembe volt így nem volt mit tenni elhagytam a falut. Nem volt túl sok kedvem ottmaradni hiszen mi okból lennék egy ninjáktól hemzsegő faluban? Úgy döntöttem, hogy az erdő mélyén megpihenek majd. Ott nem fog senki zavarni és pont ez volt jó az egészben. Végre egyedül lehetek és nem kell semmit csinálnom. Úgy vélem, hogy ez a nem elég jól ment. Kezdenek egyre jobbra fordulni a dolgaim. Nehéz elveszett ninjaként élni, de egyenlőre nem köröznek túlságosan szóval még viszonylag egyszerű az életem, de majd eljön az a nap mikor elit ninják loholnak utánam azzal a szándékkal, hogy megöljenek. Egyre mélyebben voltam az erdőben. Minnél mélyebbre mentem annál sűrübbek voltak a fák és annál jobban takarták el a napfényt. Egyre sötétebb és sötétebb lett pedig tudtam, hogy még nincs este. Mikor már elég messze voltam a falutól felugrottam egy fa ágára leültem rá és a fa törzsének támasztottam a hátamat. Nem voltam még fáradt ezért nem is gondoltam ara, hogy aludjak. Sokkal inkább kedvem lett volna valami új jutsut tanulni vagy gyakorolni, de sajnos egyedül ennek nem lett volna túl sok értelme. Így csak ott ültem a fán.

Csend volt és nyugalom. Egy lelket sem láttam sehol. Nem mondhatom, hogy nehéz napom volt, de jólesik egy kicsit megpihenni. Direkt az erdő legsűrűbb részét választottam remélve, hogy senki nem jár erre. Sajnos tévedtem. Zörgéseket hallottam így gyorsan elővettem egy kunait és a hátam mögé rejtettem. Láttam, hogy csak egy öregember valami szekérrel melyen különböző áruk vannak. Rájöttem, hogy valami kereskedő lehet. Eltettem a kunait gondolva, hogy nem lesz rá szükség. Mikor az öreg meglátott a fa tetején először kicsit meglepődhetett, de utána ez a meglepetés átment reménybe, hogy sikerül valamit rám sóznia. Eleinte kétes minőségű fegyvereket mutogatott nekem, de hamar rájött, hogy nekem nem tudja eladni az ócskaságait. Ekkor valami olyat mutatott ami még az én érdeklődésemet is felkeltette. Egy tekercs melyben valami jutsu van leírva. Rögtön leugrottam a fáról és elvettem a tekercset,, hogy megnézzem. Mikor kinyitottam rögtön a jutsu neve volt látható. A nevéből ítélve föld elemű jutsu. Tovább olvasva és leírta, hogy mire képes és, hogy hogyan lehet megtanulni. A végén volt egy írás arról, hogy, hogyan lehet rájönni az első elemünkre és, ahogy a végére értem három papírlap esett ki belőle. Megfogtam az egyiket és beleirányítottam a Chakrámat. A föld elemű lesz akkor megveszem és arrébb megyek gyakorolni. Ha nem föld elemet mutat hanem valami mást akkor is megveszem max eladom valaki másnak drágábban (XD)

Örültem, hogy megfelelő elemem van a jutsu tanulásához. Rögtön ki is fizettem az öregembert. Kicsit távolabb mentem és elkezdtem nézegetni a tekercset. A jutsu viszonylag egyszerűnek mégis nagyon hasznosan tűnt. El tudok bújni a talajban vagy a sziklákban ezzel meglepetés szerűen támadni. A tekercset egy biztonságos helyre tettem majd elkezdtem gyakorolni. A lényeg, hogy szét kell nyitni a földet majd az alá bejutni és újra összezárni. Elkezdtem a chakrát koncentrálni a talajba, de először semmi nem történt. Még csak meg sem repedt vagy valami. Újra megpróbáltam, de még mindig nem történt semmi. Nem értettem, hogy mit csinálok rosszul, de tovább próbálta,. Vagy tíz próbálkozás után sikerült egy nagyon kicsit szétnyitnom, de még egy kutya sem tudna elbújni benne. Újra és újra próbálkoztam. Éreztem, hogy a chakrám egyre jobban fogy, de nem érdekelt csak az járt a fejembe, hogy sikerüljön a jutsu. Egyre nagyobb és nagyobb lyukat sikerült csinálnom mígnem végül akkora volt amibe el tudtam bújni. Gyorsan lesüllyedtem a föld alá. Mikor ez sikerült rögtön visszamentem. Ekkor már nagyon fáradt voltam és éreztem, hogy a chakrám is nagyon fogytán van. Gyorsan kerestem egy megfelelő helyett és rögtön le is pihentem.

A jutsu megtanulása után összeszedtem a cuccaimat és útnak indultam. Az erdő sűrűjébe a fény alig sütött be ez kicsit megnehezítette a tájékozódást. Úgy éreztem, hogy hosszú órák óta sétálok az erdőben, de még mindig nem látok semmit. Nem tudom, hogy pontosan mennyi ideje vagyok itt és azt sem, hogy merre járhatok csak azt érzem, hogy ha továbbra is erre megyek akkor kilyukadok majd valahol a többi nem érdekel. Bár kicsit örültem, hogy nincs errefelé egy lélek sem mert én jobban szeretek egyedül lenni. Hirtelen fényt pillantottam meg. Odamentem és azt vettem észre, hogy az erdő közepén egy falu áll. A fákat a falu körül kivágták így a napfény be tudott hatolni. Ezt a fényt pillantottam meg én is. Szépen a falu felé sétáltam és reméltem, hogy barátságos népek ezek. Gondoltam, hogy bemegyek eszem valamit már ha ez lehetséges. Nem tudom, hogy mi fog itt várni rám, de valami rosszat sejtek.

Nem is értettem, hogy hova csöppentem. Láthatóan valami belharc folyt a faluban. Jobbnak láttam továbbállni és nem belefolyni a falusiak harcába. Ekkor már késő volt. Már három ember rohant felém mindenféle fegyverrel. Nem túl veszélyesek rám nézve, de jobb ha gyorsan lerendezem őket. Gyorsan elindultam a szamuráj felé. Mikor odaértem megpróbálom kirúgni a kezéből a kardokat majd gyorsan felszedni. ha ez sikerül akkor megtámadom őket ügyelve arra, hogy ne haljanak meg csak ne tudják folytatni a harcot. ha ez sikerül akkor az Iwagakure no jutsut használva elbújok míg le nem nyugszanak a kedélyek. Ha ez megtörtén akkor valakitől megpróbálom kideríteni, hogy mi is folyik itt aztán amint lehet tovább állni bár valami azt súgja nekem, hogy ez nem lesz olyan egyszerű.

A tervem nem úgy sikerült ahogy én azt elterveztem. Először a parasztok rohantak felém. Őket kellet valahogy félreállítanom ahhoz, hogy a szamurájjal foglalkozzak. Egyre közelebb értek. Először a bunkós támadott rám. Gyorsan arrébb ugrottam és kirúgtam a kezéből a fegyverét. Gyorsan elkaptam majd az arcába vágtam. Hallottam a csonttörés hangját. Ekkor hirtelen a kaszás jelent meg és támadott rám. A lábaimat akarta levágni, de egy hátaraszaltóval ezt megakadályoztam. Ezután oladalról támadott, de nekem sikerült eklapnom a fegyverét majd elvettem tőle és orrba vágtam a végével. Már csak a szamuráj maradt. Rezzenéstelen arccal állt előttem és a félelem legkisebb jelét sem mutatta. Ez vagy azt jelenti, hogy nagyon erős vagy, hogy túlságosan bízik magában. Bár teljesen lényegtelen, hogy melyik mert úgy is le fogom győzni. Szépen a vállamra helyeztem a fegyvert és elindultam az ellenfelem felé. Lassan sétáltam felé. Mikor már csak 3 méter választott el minket elkezdtem futni felé. A kaszát felemeltem és oldalról próbáltam vágni vele.Ha ez nem sikerül akkor gyorsan próbálok több támadást indítani az ellenfelem felé.

//Ha megoldható akkor szeretném ha valamikor játék közben szeretnék szerezni egy normális tehát nem kiegyenesített kaszát ami majd fegyverként funkcionálna nekem.//

A dolgok nem teljesen úgy alakultak mint ahogy gondoltam. Végül mégiscsak erőszakhoz kell folyamodnom amit most nem akartam. A támadásom a szamuráj ellen nem volt valami sikeres. Megsebesíteni nem tudtam, de a wakizashiját levágtam róla. Amint leesett odarohantam és megpróbáltam felvenni. Ha elég gyors vagyok akkor előbb sikerül megszerezni a fegyvert mint, hogy a szamuráj elér engem. Ha jól mennek a dolgok akkor én hátra ugrok és a szamuráj felé hajítom a kaszát. Nem fűzök sok remény ahhoz, hogy megsebesítem vagy ilyesmi, de nekem már nincs szükségem arra így csak feleslegesen lenne nálam. A fegyvert kihúzom a tokból és a szamuráj felé rohanok. Nagyon idegesnek tűnik amit jól kilehet használni. Egymás felé rohanunk majd mikor elérjük egymást nem támadok hanem átpördülök mellette és ezzel a lendülettel próbálom megvágni a hátát. Ha nem sikerül akkor gyors és folyamatos támadásokat indítok ellene.

Egymás felé rohantunk és mikor mellé értem megpördültem mellette és megpróbáltam hátba vágni ami nem sikerül mivel a szamuráj gyorsan meg tudott fordulni és hárítani a csapásomat, de így elvesztette az egyensúlyát. Ezt én kihasználtam és hasba szúrtam. Nem volt könnyű dolgom. Erős ellenfélnek bizonyult. Ekkor vettem észre, hogy rengeteg ember rohan felém. Nem tudom, hogy mi van itt, hogy ennyi harcos van erre, de az biztos, hogy jó dolog lehet. Nem akartam megküzdeni velük elsősorban mert nagyon nehéz dolgom lenne másik, hogy nem akarok tömegmészárlást rendezni. Úgy néz ki az egyetlen menekülési esélyem az ha a föld alá bújok. Elmutogattam néhány kézjelet.
-Doton:Iwagakure no jutsu- Mondtam és elkezdtem beleolvadni a földbe és mire a harcosok elértek addigra teljesen eltűntek. Furcsa dolog lehetett számukra, hogy csak úgy elsüllyedtem a földbe. Kíváncsi lennék az arcukra. Viszont most egy darabig itt kell maradnom. Megvárom míg minden elcsendesedik és előjövök a föld alól, hogy körbenézzek.

A menekülés sikeres volt. Nem tudom, hogy mi lenne velem enélkül a jutsu nélkül. A földben elindultam és egy erdő alá mentem. Hamarosan hallottam, hogy a csata elcsendesedett. Óvatosan kijöttem a földből és körülnéztem. Sehol nem volt senki. Mindenhol vér volt. A halottakat már eltakarították. Ilyen csatát még nem láttam. nem tudom, hogy mi történhetett itt, de úgy érzem, hogy jobb ha nem folyok bele a falu ügyeibe. Már épp indulni készültem mikor egy pisszegő hangot hallottam. Odanéztem és egy résnyire nyitott ajtó mögött álló embert pillantottam meg. Be hívott a házába ezzel is elkerülve azt, hogy engem meglássanak és újabb harcok törjenek ki. Én bólintottam és elindultam oda. Bementem a házba. egy öregember volt aki behívott a házába.
-Köszönöm, hogy beengedett. Viszont lenne egy kérdésem. Mi folyik itt? Mik ezek a harcok? Tudom nem az én dolgom, de mégis szeretném tudni. Én úgy látom, hogy ez csak értelmetlen gyilkolászás semmi több- mondtam az öregembernek. Vártam, hogy válaszoljon. Nagyon érdekel, hogy mi ez. Bár nem gondolom, hogy bármit is fogok tudni tenni a helyzet ellen.

//Bár kaszáról volt szó, de a kard is megteszi. Van valami különleges képessége vagy a kinézete miatt spéci?//

Amint beléptem a szobába rögtön megcsapott a fertőtlenítő, és az egyéb orvisi szerek szaga. Nem volt kellemes. Körülnéztem, és láttam, hogy rengeteg sebesült fekszik mindenhol. Úgy néz ki, hogy ez valami elsősegély házikó, mert kórháznak nemigen lehet mondani. Az öreg félrehívott egy kis szobába. Füstölők égtek. Elnyomták a kellemetlen fertőtlenítő szagát. Leült egy székre. Én is leültem. Elkezdte mondani a történetet. Érdekes volt, főleg az a kard. A mondandója vén felajánlotta, hogy az enyém lehet a kard, ha segítek az ellenfeleit legyőzni. Rövid ideig gondolkoztam. Nem akartam nagyon belefolyni más ügyeibe, de úgy látszik most nincs más választásom.
-Segítek maguknak a kardért cserébe. Egy valamit viszont áruljon el, miért olyan különleges az a kard? mi van benne ami ilyen értékessé teszi?- kérdeztem. Remélem, hogy az öreg tudja a választ, és megosztja velem. Már jó ideje nem volt részem ilyen jó kis akcióban.

A kérdésemre sajnos választ nem kaptam. Úgy néz ki, hogy azt a lapot amin a kardról volt szó valaki kitépte. Nem tetszik nekem ez az egész dolog, de már furdal a kíváncsiság, és egy új fegyver sem ártana. Már beesteledett, és úgy gondoltam, hogy kölünézek a városban. Kimásztam a szoba ablakán, és onnan a tetőre mentem ki. Ha vannak őrök akkor úgy próbálok menni, hogy ne vegyenek észre. Felugrottam az egyik fára majd fáról fára ugrálva közlekedtem a villa felé. Végül ha minden jól meg akkor a villának a tetejére érkezek, és nem vesz észre senki. Úgy néz ki, hogy az öreg nem hazudott tényleg elég nagy csapataik vannak. Elmentem a ház másik oldaláis majd a falára egy robbanó cetlit helyeztem. Ha ez sikerül akkor Shushin no jutsu használatával visszamegyek a fára, úgy, hogy ne vegyenek észre. Mikor már a lombok biztonságos takarásába vagyok aktiválom a robbanó jegyzetet, és megvárom, hogy odafussanak az őrök. Ha ez összejön akkor valamelyik ablakon megpróbálok bejutni, és ott bent keresgélni, a kardot, és a használóját.

A tervem sikerült. A robbanásnak köszönhetően észrevétlenül be tudtam jutni az épületbe. Meglepően könnyű ezeket a yakuzákat átverni. Mikor bemásztam egy elit csapat szobájában kötöttem ki. Mindenfele páncél és fegyverek voltak. Ezek szerint sietve távoztak. Egy csapat futott el előttem. Az egyik aki elől futott, és jobban volt páncélozva valószínűleg a csapat vezetője lehetett. Megjegyeztem, hogy hogyan nézett ki. Elindultam, és a folyosón lopakodva keresgéltem. végül megtaláltam a helyet amit kerestem. Egy nagy szoba, és két ember volt ott. Az egyik biztos, hogy ninja volt. Úgy véltem, hogy nem jó ötlet, hogy ha szemtől szemben támadok rá ezért inkább úgy döntöttem, hogy cselhez folyamodok. Henge no jutsuval felvettem az előbb látott ember alakját, de úgy mintha meg lenne sérülve. Szépen besántikáltam a szobába.
-Uram ellenséges ninják törtek be az épületbe. Az egységeinknek esélye sincs ellenük.- Egyre közelebb sántikáltam hozzájuk. Ha nem veszik észre, hogy ez egy csapda, és elég közel tudok kerülni a kardoshoz, akkor gyorsan egy kunait rántok elő, és azzal próbálom megölni majd a kardját elvenni. Ha nem sikerül vagy átlátnak az álcámon, akkor felkészülök a harcra.

//Sajnálom, hogy ilyen nagy kihagyással írtam csak, de megígérem, hogy mostantól rendesen heti legalább 2 postot fogok adni.//