Erdőségek

Vártam a megfelelő pillanatot, hogy használjam a henge no jutsut. Ez akkor jött el mikor egy osztag trappolt végig valahol a közelben. Miután felvettem az alakot rögtön elindultam befele, de a ninja rájött a trükkömre. Gyorsan megpróbáltam elhajolni a Shuriken elöl.
-Nagyon ügyes vagy, hogy rájöttél, de nekem van jobb dolgom is mint, hogy veletek játszadozzak. Szóval ide a kardit, vagy mindketten meghaltok!- mondtam, és egy kunait vettem elő. Vártam, hogy mi fog történni. kivárom, hogy az ellenfelem támadjon először. én megpróbálom háritani, és ha sikerül akkor vissza támadok. Próbálok vágásokat mérni a kezeire és a lábaira. Egyenlőre nem akarom megölni csak lényegesen legyengíteni, lelassítani. Ha egyszer is eltalálom akkor megpróbálom oldalba rúgni. Remélhetőleg ez a terv valamennyire be fog válni, Soha nem voltam nagy terv gyártó. Ezt mindig a társaimra hagytam, de most egyedül vagyok, és valahogy túl kell élni.

//Azért ez gonosz volt -.- reméletem, hogy kapok valami jó fegyvert és erre kiderül, hogy repülni tanulok csak meg -.-//

A tervem nem volt valami sikeres. Az ellenfelem erős és tapasztalt harcos volt. Semmi esélyem nem volt arra, hogy a támadásait kivédjem. Az első ütése elől még elhajoltam, és egy rúgást is sikerült kiosztanom neki, de ez kevés volt. Elkapta a kezemet és egyszerűen kidobott az erkélyen. Ezután egy hatalmas rúgással kirepített az épületből. Szerencsére az erdőben landoltam ahol a fák ágai valamennyire felfogták az esést, de azért piszkosul fájt. Túl erős ellenfél volt számomra, de szükségem van arra a kardra. Mikor földet értem egy darabig csak feküdtem. Nem volt erőm felállni. Az a rúgás olyan erős volt, hogy még mindig nem térek magamhoz. úgy néz ki, hogy szemtől szembeni harcban nincs esélyen. Ezek szerint valami cselhez kell folyamodnom ahhoz, hogy megszerezzem azt a fegyvert. Mikor sikerült összeszednem magamat elbotorkáltam valahogy a falusiakhoz. Bekopogtam és vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Ha beengednek akkor elmondom, hogy mi. Valamit ki kéne találni, hogy hogyan szerezzem meg azt a fegyvert. Az ellenfelem erős és tapasztalt. A legkisebb részletere is képes figyelni emiatt nehezen lehet kicselezni. Viszont ha a ninja nincs annak az embernek a közelében lehet, hogy sikerülhet megszereznem. Viszont kétséges már az is, hogy van olyan pillanat amikor a ninja nincs ott vele. Elég érdekes küldetésbe vágtam bele az biztos.

Nagy nehezen elbotorkálok valahogy a faluba. A testem minden egyes pontja erősen fájt. Lassan elértem a házhoz ahonnan indultam, és bekopogtam oda. Szerencsémre az öregember nyitott ajtót. Amint meglátta, hogy milyen állapotba vagyok rögtön behívott a házba. Kötszert és fertőtlenítőt vett elő és elkezdte ellátni a sebemet.
-Nem gondoltam, hogy ilyen erős ninja is van itt. Ezek a kis banditák nem jelentenének gondot, de az az ember nagyon profi. Hozzá sem tudtam érni- meséltem az öregnek. Néha kicsit felszisszentem mert a fertőtlenítő csípte a sebemet, de szerencsére gyorsan végzett. Elmondta, hogy menjek el innen és jöjjek vissza ha erősebb lettem.
-Igen ez jó ötlet. Addig is tartsanak ki. A segítség hamarosan jönni fog. Megígérem, hogy ha elég erős leszek akkor vissza jövök és felszabadítom magukat Felálltam és elindultam kifele. Az ajtón kilépve még megköszöntem, hogy ellátta a sebeimet, és végül eltűntem az éjszaka sötétjében. *És innen hova tovább?* Kérdeztem magamtól miközben az erdő mélye felé vettem az irányt.

-Kell a munka! Egyébként valószínűleg már égen-földön keresnek minket a ködben .
Hihetetlen ahogy mindig problémázik. Remélem hamar találunk valakit akinek kionthatom a beleit. Már nem is tudom , mióta nem öltem.
-Karu, ha legközelebb közém és a célpont közém állsz ne várd, hogy majd békésen mosolyogva félrelépek !
Szeretem a testvéremet, de ha így folytatja előbb utóbb kinyíratja magát....
Fáradt vagyok, belefáradtam a folytonos menekülésbe. Harcolni egyszerűbb, elvégre ebből élünk, és az az érzés.....
Nélküle már rég elkaptak volna, mégis úgy érzem, hogy néha hátráltat.

-Ha ennyire kiabáltok, még ránk akadnak ostobák. - Hallatszódott mögületek, ti pedig egyből megfordultatok, sőt még fegyvert is rántottatok, reflexből. Hiába a vér nem válik vízzé. Egy alacsony csuklyás alakot pillantottatok meg, akinek az arca értelemszerűen nem látszódott. Mögötte egy nagy darab harcos állt, azt nem tudtátok megállapítani, hogy egyszerű testőr vagy ninja e, mindenesetre a fél szemetekkel, mindig őt figyeltétek ettől kezdve. -Ti vagytok, akiket felbéreltem? Már hallottam rólatok. Piszkos munkát végeztek. Helyes, pont erre van szükségem, ez jó üzenet lesz. - Mondta rekedten. -Három célpontunk van. Két kölyök és egy nő. A faluban laknak, itt a címük, nem tudjátok eltéveszteni. -Mondta miközben a nagydarab ledobott egy tekercset Karu lába elé, benne a címmel, fényképekkel, és egyéb infókkal a faluról.- Nagyon véresen akarom hogy csináljátok. Vagdossátok apró darabokra a kölyköket és a nő fejét hozzátok el nekem. Huszonnégy órát kaptok, utána semmissé válik az ajánlatom, ami 20000 Ryo. Tíz most és tíz ha megvan a nő feje. Van valami kérdésetek? -Fejezte be az ismeretlen, és várta nyugodtan, hogy megszólaljon valamelyikőtök.

Végre egy nekem való munka! Tetszik, nagyon tetszik !
- Előbb végzünk, mint hinnéd! De ha átversz a te véres hulládat fogom darabokra vágni !
Karunak nem fog tetszeni a meló. Ez az én munkám. Gyerekek darabokban !
- Egyébként ki vagy? Sose kértek még ennyire undorító és visszataszító dolgot tőlünk!
Ez az amiért annyira fogom élvezni mint még soha egyik munkánkat se.
Előbb a gyerekeket öljem meg, vagy végignézessem velük ahogy szépen lassan vágom el az anyjuk torkát?
Igazán jó móka lesz!

- Elvállaljuk a megbízást! 24 óra múlva itt találkozunk... Ha egy percet késni fogtok abban az esetben titeket keresünk meg!
Már megszokhattam volna, de ez most nem semmi nem tudom, hogy lesz hozzá gyomrom de meg kell csinálnunk különben mi hagyjuk ott a fogunkat és vagy ők vagy mi? Hát inkább ők akár gyerekek akár nem... de talán majd kitalálok valamit, vagy nem tudom majd csak alakul valahogy a dolog 24 óra sok idő.
- Akkor 10 ezer most 10 ha itt a nő feje! Megegyeztünk!

A csuklyás nem akadt fenn a nyers stílusotokon, hiszen tudta hogy nem illemtanárokat küld a gyerekekhez egy korrepetálásra, hanem a halál két angyalát, aki végezni fog velük. A nagydarab csak morgott egyet, de nem szólt semmit. -Teljesen lényegtelen, hogy kivel végeztek elsőnek. Csak tegyétek a dolgotokat. - Hadarta kivételesen, az amúgy lassan beszélő férfi. - Hogy ki vagyok? Lényegtelen. Ha jól dolgoztok kaptok még munkát máskor is, ha nem, rátok küldök profi bérgyilkosokat, nem ilyen kezdőket. Értékeljétek az esélyt, amit kaptatok.- Ezután pár másodperces néma csend következett. - Elég legyen annyi, hogy a családfő házon kívül lesz, és a meglepetése a halott családja lesz ha hazatér. Átvágott, én pedig nem tűröm ezt.- Ezt véresen komolyan mondta. - Itt a pénz. Van még valami? - A nagydarab odament és átadta a tízezret Karunak, aki megszámolta, majd elrakta. -No ha nincs akkor 24 óra múlva itt. Azt javaslom éjszaka csináljátok és halkan.- Fejezte be, majd elindult a testőrével, ti pedig magatokra maradtatok, hogy megvitassátok a taktikát, pihenjetek egyet, majd ha lemegy a nap elinduljatok gyilkolni.

// Még ide kérek egy-egy szép postot.(vagy akár többet rajtatok múlik. //

Érdekes alak. Meglepetés , csak aztán ne lepődjön meg ha egyesével vagdosom le a végtagjait. Mi Kezdők.... Idegesít, meg akarom ölni, de kit nem?
Azért kíváncsi lennék azokra a profi bérgyilkosokra. Letáboroztunk, de nem maradunk sokáig.

Remélem újra hallhatom, már nagyon hiányzik. Minden egyes megölt emberrel egyre hangosabb.
Először anyám megölésénél hallottam. Akkor csak annyit értettem : "Még..még több vér kell"
Erősebbnek kell lennem, ölnöm kell, csak így hallhatom újra a hangját. Előkészítem a fegyvereimet . Szeretem őket, szeretek velük dolgozni. Szeretem ahogy a penge egyenetlen vágásokat hagy maga után, mégis könnyedén szinte probléma nélkül hatol át a célpontjaim védelmén és hasítja szét az élő szövetet. Ez a két fegyver szabadítja meg ellenfeleimet kültakarójuktól, és tárja fel véres, mocskos valójukat. Ezek törlik el a kétségeimet és segítenek közelebb kerülni a hanghoz. Ahhoz a hanghoz ami éveken keresztül elkísért, szórakoztatott és irányt adott nekem.

Karut ki kéne hagyni ebből. Mindig gátolja kreativitásomat. Csendben boncoljak gyereket? Ez a pasi nem csak idegesítő, de még őrült is.
- Majd én elintézem egyedül! Te csak vigyázz, hogy nehogy megzavarjanak ! Nem szeretnék problémákat munka közben.

Miközben a tűznél megettük a megmaradt ételt feltettem magamnak a kérdést. Vajon bírni fogom ezt rosszul lét nélkül? Ekkor egy pillanatra elkaptam Kurayami tekintetét és nem is tudom, szeretnék tévedni... szeretném azt hazudni magamnak, hogy tévedek és nem az őrület szikrája csillant meg a szemében... a fogadó óta nem vesztette el a fejét most sem kéne hagyni neki, mert külnben ez a küldetésünkbe is kerülhet és nem tudom kell-e a nyakunkba még egykét 'profi' fejvadász is! A gyerekeket meghagyom Kurayaminak ahhoz nem lenne gyomrom, de a nőt én ölöm meg... Lassan kezdem élvezni a halál sikolyokat lassan kezdek ugyanúgy bekattanni mint a testvérem...
- A nővel én fogok végezni a két gyerek a tiéd! Most hogy tudjuk hova kell menni és mit kell csinálni, itt az ideje foglalkozni egy kicsit ezzel a megbízóval is... Pár éve dolgozunk már ebben a szakmában de még nem hallottunk sosem ilyen megbízóról aki ekkora darab testőrökkel jár! Vajon ki lehet ez a férfi? Kíváncsi vagyok a család védelmére is, hátha sikerül megúszni komolyabb balhé nélkül... Nem vesztegethetjük tovább az időnket indulnunk kell Kurayami!!

// Az utcák és terekre írjatok még egy kört, ahogyan belopóztok a faluba éjszaka. //

// Mei-nek //

Hogy lehetséges ez? Még egy Djuka lenne az országban? Teljesen ledöbbentem. Majd újabb képek villantak be, mikor még kicsi voltam. Mikommi. Mikommi. Kezdett összeállni a kép. Egy Djuka klángyűlésen volt. Azon az estén, mikor apa meghalt. Ott láttam őt. Tudtam, ismerős nekem valahonnan. - Szóval a küldetésünk leginkább klán küldetés lesz. - mondtam Mikommi-nak. Ennek nagyon örültem. Nem mutattam ki, de örültem, hogy tudtam ő is ugyanabból a családból származik, mint én. Benne is Djuka vér csörgedezik. Hana elindult. Végigsétáltunk a szűk és zsúfolt utcákon, sok bolt mellett elmentünk, majd mikor az út kezdett földessé vállni, a házak is eltűntek. Az erdő szélén vagyunk. Nem tudom, merre mentünk, én csak a sebhelyes hátú mesterünk után mentem. Mögöttem a másik két családtaggal. Így mentünk be az erdőbe. A fák egyre jobban sűrűsödtek, a nap is elbújt a sűrű lombok mögött. Egy idő után Hana mellé mentem, csöndbe lehajtott fejjel, majd egy pár perccel később felnéztem, és kérdeztem tőle - Mester, hogy szerezte azt a sebet a hátán? - nem néztem rá, az utat néztem, de figyelmem nagy része így is Hana felé irányult.

Gondolkoztam egy kicsit, hogy mit csináljak a helyzettel, de nem jutott semmi használható az eszembe. Annak örülök, hogy Djukákkal vagyok együtt legalább. Kíváncsi vagyok, vajon mennyire szadista küldetésre visz minket Hana? Szerintem, csak ő akar beijeszteni minket és ez csak egy normál D szintű küldetés...
Figyelem az utat a környezetet, és annak adottságait, ahogy az akadémián tanultam és apám is tanította. A jó shinobi mindig megfigyeli a környezetét. Nehéznek kéne lennie ennek a táskának? Nem érzem annyira fárasztónak... Biztos vagyok benne, hogy csak meg kell törnünk ezt a junint és a zord külső egy gyengéd sebezhető belsőt takar.
- Szeretnék így pontosan kérdezni valamit tőletek. Milyen hosszú időre megyünk el a faluból?
Szükségtelen a kérdés tudom jól, de a reakciókból rájöhetek, ki hogyan áll az egész misszióhoz, és mire számíthatok a következő pár napban. Még jó isten áldja meg anyámékat, hogy összekészítettek mindent amikor elindultam. Remélem azért nem gondolta komolyan, hogy egész úton nekem kell cipelnem ezt a táskát. Jócskán lelassít és aki lemarad az ottmarad. Mivel én nem tervezek ott maradni arról biztosíthatlak titeket srácok én minden probléma nélkül otthagylak titeket ha az életemről van szó!

Hát elindultunk. A három Djuka elindult életük első igazi küldetésére. A szűk utckon át sok ember és ház vezetett, de kiértünk és az erdőbe indultunk. Mikor már benn jártunk, láttam, ahogy Sendo valamin nagyon agyal. Valamit nem értett. Láttam Hana mellé ment, majd mintha régóta ismernék egymást sétáltak és Sendo kérdezte a sebét, hogy hogy szerezte. Én utánuk mentek úgy m2 méterrel, mögöttem kissé lemaradva Mikommi, a táska hátráltatta, mégse volt annyira könnyű, mint ahogy mutatta. Kicsit lelassítottam én is, hogy Mikommi behozzon, ne jöjjön egyedül. Mikor mellém ért rákérdeztem - Amúgy merre laksz? Nem is gondoltam volna, hogy ebben az országban összefuthatok még egy Djuka-val. Hogy hogy eddig nem láttalak? - és még annyi kérdésem volt, de láttam rajta, ő is nagyon gondolkodik valamin. Így haladtunk tovább az erdőben. Nem volt meleg nap, főleg, hogy árnyékba sétáltunk. Reméltem Mikommi-val tudok majd bezsélni az úton, és kiderül, hova megyünk ilyen tempóban.

Hana mellet sétálva másodpercekre kaptam a választ a kérdésemre. Elmagyarázta, hogy amit eddig sebnek hittem, valójában egy hegtetoválás. Nem hallottam még ilyenről, de tetszett. Volt benne valami ijesztő, valami elkülönülő. Mentem tovább sensei-em mellett, hallgatva, ahogy Mizuri ismerkedik a harmadik taggal. Furcsa volt a srác nekem. Csöndes volt, látszott a tűz a szemében. Látszott, ő már előre tervez. Talán ezért fogunk jól dolgozni együtt. Mert hasonlítunk egymásra. Mentünk tovább egy vékonyabb ösvényen. A nap már kezdett eltűnni a fák és dombok mögött. Hamarosan beesteledik. Valami táborhelyet kellene találnuk. De időm se volt ezen agyalni, mert Hana felemelte jobb karját, beszorítva. Apám elmagyarázta ezeket. Azt jelentette, állj. Vagy veszély érzett, vagy szimplán itt fogunk táborozni. Néma csend volt. Egy apró tisztásra értünk. Letettem a táskámat, majd odaálltam Hana-hoz, hogy megyek valakivel fát szedni a tűzhöz. - Mikommi, jössz velem? - kérdeztem a régi-új csapattagot.

Ezek a srácok egy kicsit flúgosnak tűnnek nekem, de alapjában véve kedvesek velem és egy a vérünk is miért ne érne meg 1 próbát! Apám megtanította milyen fontos a kapcsolat, hogy az embernek minél több kapcsolata 'bábja' van annál nagyobbra juthat. Lehet így 15 évesen nem árt elkezdeni ezt az ismerkedést. A fiatalabbnak tűnő sráccal már beszélgettünk jelentéktelen dolgokról. Engem az érdekel, hogy én hol vagyok nem az, hogy a klánom. Amíg nem támogatnak addig ne is akarják, hogy őket segítsem minden erőmmel... Milyen hozzá állás ez?
- Persze mehetünk ha a főnök asszonynak nincs ellenvetése szívesen csatlakozom!
Ez az őrült meg még magát vagdossa na majd én is jól megvagdosom ha még egyszer megszégyenít! Jó is lenne már valakibe bele mélyeszteni a kunai késemet istenem mit nem adnék most egy jó kis kalandért!

//Kakashinak//

Teljesen leblokkoltam egy pillanatra. Ez a kis csetepaté ami most kialakult körülöttem egy pillanatra teljesen leblokkolt, de aztán észhez tértem és azt vettem észre, hogy mindenkinek akadt egy ellenfele! Karut kerestem a szememmel, de láttam, hogy el van foglalva így nem számíthatok rá! A vízklónom még épségben volt amikor észrevettem, hogy a nagydarab testőr nekem rohan és el akar takarítani az útból... Ez a tag biztosan ember feletti erővel bír! Valami mi van körülötte, mintha valami furcsa aurát éreznék! Ezt még az közönséges emberek is kiszúrják, és igyekeznek elkerülni.
Nem! Én nem foglalkozhatok ilyenekkel, és akkor hirtelen bevillant egy régi képsorozat. Már ott is volt és a klónomat célozta ami színtiszta víz. HÁT PERSZE! egy lépést hátrébb ugrottam, és a klónom takarásában kivártam. Amikor a nagydarab eltalálja a klónt az vízzé válik és már meg is van az a kis előny amit bevethetek ellene!
Amint eltalálja ellenfelem a klónt az vízzé válik és már meg is van! Létrehozok a klónom takarásában még egy vízklónt! És amikor az elöl állót eltalálja a másik vízklónom egy gyors manőverrel kikerül és...
- Suiton Suirou no Jutsu// Vízbörtön jutsu!! suttogom halkan.
Az első klónból megmaradt víz lesz a vízbörtön alapja, és a klón amit közben létrehoztam pedig tartani fogja ellenfelemet a vízbörtönben.
Én pedig amint sikerül az akció igyekszem levágni ellenfelem fejét a katanammal!

Az úton sétálva elhagytuk a szűk utcákat és az erdőkbe jutottunk. Egy taposott ösvényen indultunk tovább, majd eljutottunk egy kis tisztásra. Sötét volt már, mire odaértünk. Az úton még próbáltam beszélgetni Mikommival, de elég önfejű volt, és csak egyszavas válaszokat kaptam vissza a kérdéseimre. A tisztásra érve mindenki letette a táskáját, én is ledobtam magam elé, elővettem a hálózsákom és kerestem magamnak egy helyet, ahol aludni fogok majd. Sendo felajánlotta, hogy elindul Mikommi-val fát gyűjteni, hogy tüzet tudjunk csinálni. Gondolom meg akarja törni, hogy beszélhessenek. Ha már nekem nem sikerült. Remélem több szerencsével jár. Azzal Sendo felállt, és pár kunai, shurikennel, a dróttal az övtáskájába tette, kardját megfogta és felállt, hogy induljon. Mikommi válasza, hogy vele megy fát szedni. Talán Hana-val tudok majd beszélgetni. Örültem neki, hogy velünk volt. Az elmúlt pár órában megtudtam, mennyire veszélyes ez a nő, és biztosan megvéd minket, ha valami támadás érne. Bár ezen a helyen annyira nem fenyegetett ez a veszély.