Re: Erdőségek

**Djuka Mikommi** Hétf. Okt. 10 2011, 22:31

// Terumi MEEEEMEEEi //

És még nekik áll följebb... Még szép, hogy nem fogok nekik segíteni, megmondtam... Majd ha letettek valamit az asztalra akkor esetleg beszélgetünk valamiről. Nekem a vér az anyámmal és apámmal köt össze... Nem velük. Úgy látszik ezt még tudatosítani kell Sendoban... Nem baj. Igazából két választása van: vagy be fogják törni, vagy megtanul egy ninja eszével gondolkodni. Remélem az utóbbi és nem kerül szembe velem, mert nem akarnám megölni. Bár még egy-két ilyen pillantás és ezen is elgondolkozom. De hányszor mondjam már... Nekem a csapat akkor csapat, ha letesznek valamit az asztalra. Hanaban ugyanúgy nem bízok, mint a két Djukában. Hiába az a nevük mint nekem majd a víz akkor válik vissza vérré, ha a csatában is úgy viselkednek amekkorákat mondanak.
- Miért mit gondoltál Sendo, hogy majd én megint cipekedni fogok miattatok? Mellesleg ne nézzél így rám mert megmondtam, hogy akkor tartom érted a hátam, ha letettél valamit az asztalra. Nézd Hana nyugodt szívvel haza küld akárkit. Aki nem bírja a strapát az most szerintem ezzel a lendülettel el is indulhat haza. Én eljöttem kibírtam a büntetésemet, és most már végig csinálom, ha bele pusztulok is. Ha közben csapattá válunk akkor az is fogunk maradni életünk végéig, ha nem akkor nem vagyunk egy sátorba valók. Ha valami gondod van akkor most lejátszhatjuk, vedd le a súlyokat és gyere beszélgessünk.

**Djuka Mizuri** Szer. Okt. 12 2011, 15:50

//Csipetcsapat//

Végre megvannak Hana-ék egy kis kivezető ösvényen találkoztunk is velünk. Elég jól becsaptak minket.
Legközelebb tényleg jobban oda kell figyelnünk, mert bármikor történhet velünk valami, márt nem vagyunk olyan biztonságban. Büntetésünket meg is kaptuk. Egy egy-egy 45 kilós lábsúlyt kellet cipelnünk ameddig csak azt nem mondják, hogy elég nem lesz. Feltűrtem a nadrágom szárát és felrögzítettem azokat a súlyokat. Majd lassan kinyújtózkodtam és vissza vettem a táskámat amit az előbb a földre dobtam. Ezek után szép lassan elindultam.A gyorslépések helyett inkább a nyugalmas sétát választatom. Nem volt könnyű, de inkább csöndbe maradtam és türtőztettem az érzéseimet. Nem úgy mint Sendo aki össze veszett a harmadik társunkkal Mikommival azon,
hogy nem keltett fel minket és nem tartotta nekünk a hátát. De jobb lesz szerintem ha inkább én most ebből kimaradok, nem volt kedvem a veszekedéshez, inkább azt az energiát a büntetésre fordítom.
Ki tudja meddig kell még rajtunk lennie ezeknek a súlyoknak. Én csak szépen csöndbe maradtam és
hallgattam ahogy Sendo-ék veszekednek.

Hinata Szer. Okt. 12 2011, 23:45

- Sendo ha most verekedni merészelsz akkor azt megfogod bánni. Nagyon fájdalmas emlék lesz az neked a jövőben.
Meg fogom a genin vállát és meg érintek egy bizonyos pontot. nem szorítom meg erősen, de kis nyomás is a megfelelő helyen fájdalmat tud okozni.
Sendo a jobb karjába és oldalába nyilalló fájdalom hasit.
- A shinobi hiába van egy csapatban. Lehet egymás hátát fedezzük, de mindig mindenhol felkel készülni mindenre. Teszem ezt az őrködésnél nem szabad olyan mélyen aludni. Felkel tudnod magadtól ébredni idő közönként, hogy elellenőrizd minden a legnagyobb rendben. Ne érezd igazságtalanak én is felvettem a súlyokat és, hogy tudd amíg te aludtál én egész éjjel fent voltam. Tehát egy nő pihenés nélkül megcsinálja azt amit egy férfi pihenés után csak nagy nehezen és akkor is nyavalyog mint egy pelenkás.
Mizurira nézek és intek neki.
- Vedd le. Látom te már kezded érteni a dolgokat. legalábbis a felszínt már megérted. Te Sendo egy darabig még viselni fogod a súlyt az előbbi kirohanásod miatt.
Csak most engedem el a vállát. Ami azt jelenti, hogy a nyilalló fájdalom csak most fog meg szűnni. Amint Mizuri leveszi a nehezéket én azt magamhoz veszem és a csapatra nézek. Nem szolok egy szót sem csak elindulok, ha követnek hát legyen. ha nem akkor vissza is fordulhatnak.

**Itanashi** Csüt. Okt. 13 2011, 18:44

//Csipetcsapat//

Nem volt elég, hogy Mikommi felhúzott kissé, nem is zavart annyira. Bár mikor felajánlotta, lerendezhetjük arrébb, fontolóra vettem, de inkább maradtam volna bölcsebb. De mikor Mei szintén leszólt, pedig egy szót se szóltam, az már kissé felhúzott. De nem érdekel. Ha meg is gyűlöljük egymást, nem érdekel, nekem az a fontos, hogy megerősödjek. Bármilyen úton, módon, de hatalmat akarok. De még tűrnöm kell, eljön majd az idő. Mizu megúszta a büntetést pár méter után, én nem. Nem is érdekelt, mekkora súlyokat kell vigyek, elvittem. Kardomat a földből kihúztam, vissza a tokjába, majd Mei-hez fordultam. - Ahogy csak kívánod - mondtam kissé álszent hangon. Inkább Mei volt, akire berágtam kissé, de nem tehettem semmit. Még. azzal a két súllyal elindultam tovább az úton a lábamon. Nehéz volt, persze hogy nehéz volt. De ezáltal is erősödtem. Az út további részén csöndben mentem előre. Inkább nem is figyeltem a többiekre. Ez volt a hála, amiért vacsorát hoztam. De ezzel elásta magát egy ideig. Ő. Arcomon nem mutattam ki érzelmeimet, enyhe dühömet, azért több kell, hogy valaki felhúzzon engem. Az akadémián megtanultam kontrollálni az érzéseimet. Csak ballagtam előre, tovább a következő célállomásig. Fejemből megpróbáltam kitörölni ezt a reggelt. De akármennyire is sikerült, ezt a napot megjegyeztem. Egy idő után teljesen lenyugodva sétáltam azzal az arccal, amellyel megismertük egymást a másik kettővel. Nem volt az előbbi dühömnek egy pillanata se, mintha kicseréltek volna. Kezdett zavarni a lábsúly, de mentem tovább. Nem tudom, mi hozta ki belőlem, nem is értettem, de minden, ami történt eltűnt, illetve az agyam egy nagyon mély és rejtett részébe tárolódott. És onnan ritkán törnek újra fel az emlékek.

**Djuka Mikommi** Csüt. Okt. 13 2011, 20:17

Ez a kis összeveszés nem tett túl jót a morálnak. Inkább most visszafogom magam nem akarom tönkre tenni a küldetést az első napon, lesz még időnk rendezni a dolgokat Sendoval 20 év múlva is.
Viszont most kíváncsivá tett Hana, hogy mi lesz itt még mi vár ránk. Remélem ma már eljutunk odáig, hogy én is tudok végre bizonyítani. Nem szeretném, ha úgy lennék benne a csapatban, mint fekete bárány. Bár valószínű, hogy a csatákhoz nekem van a legtöbb agyam, ha valószínű, hogy chakrám nem is. Ezért kell Sendot megtörve vezetővé válnom. Ez van ha két erősebb személyiség egymásnak feszül egy légkörben. Amíg én vagyok az okosabb addig nekem kell diktálnom, vagy tényleg pokol lesz ez a pár hét. A vadászatról nem is beszélve mivel holnap reggelre elfogy az élelmünk remélem ez a többieknek is az eszébe jutott a kis csetepaténk ellenére.
Ilyen gondolatokkal vetettem bele magam az elkövetkezendő kilométerekbe, és a magány sötétségébe burkolózva, csak követtem a többieket.

Hatake Kakashi(Inaktív) Szomb. Okt. 15 2011, 15:22

// Karu //

Mosuke kicsit bizalmatlanul hallgatta a tervedet, de ellenkezni nem tudott, hiszen neki nem volt jobb de még rosszabb ötlete sem. A Gondolkodáshoz túlságosan le volt sokkolva, hiszen a férfi már jó pár barátjával és rokonával végzett. Tulajdonképpen ezért is béreltek fel titeket, hiszen semmi közötök a történethez, higgadtan tudtok cselekedni és ami a fontosabb gondolkozni is. -Szerintem bejöhet, a trottyos túl öntelt ahhoz hogy visszavonuljon és a köd miatt azt sem tudja, hogy én itt vagyok. Elkezdem a támadást! - Döntötte el Kurayami, Mosuke pedig bólintott. Testvéred, egy oldalgurulással előjött a rejteketekből és a kőtűket alkalmazta, meglepve ezzel az öreget, aki éppen hogy ki tudta kerülni ezt a támadás, miközben Mosuke létrehozta a lyukat tíz méterrel a ellenség mögött. Kimo, aki eddig rejtőzve segített titeket egy genjutsuval rejtette el a mélyedést. Másodiknak Mosuke rohamozott, aki a már ismerős föld jutsujával, próbálta megütni ellenfelét, viszont az kikerülte és egy ütést mért a fáradt férfire. Szerencsére te is ott voltál és Víz klónoddal a mélyedés felé rúgtad az embert, míg Kurayami egy kardcsapással végleg a mélyedésbe küldte. A csapatmunka végén Mosuke összeszedve magát aktiválta a jutsuját és a mélyedés fogságba ejtette az öreget, úgy hogy csak a feje látszott ki, teste beszorult a föld alá. -Elkaptatok! A kis csitri a Genjutsuval..- Mondta az öreg nevetve, mintha egy edzésen lettetek volna.

**Djuka Mizuri** Szomb. Okt. 15 2011, 19:40

//csipetcsapat//

Látom Hana is kezdi felhúzni magát, de nem is csodálom, hogy miért. Valójában tényleg semmi értelme nem lenne ha itt összeverekednének, legalábbis szerintem, vagy ki tudja. Az a lényeg ha márt most megutálták egymást az nem jelent sok jót a csapatra. Nem értem, hogy minek csinálják ezeket mintha a vezér posztért harcolnának, de hisz még alig ismerjük egymást. Mindegy engem legalábbis nem nagyon izgat, hogy ki-kit utál és hogy ki lesz itt a kapitány. Nekem úgyis itt egyedül Hana parancsolhat. A tanácsot elfogadom de a parancsot egyedül Hananak fogom teljesíteni. De mind egy én csöndbe maradtam és levehettem a lábamról azokat a súlyokat. Eléggé megkönnyebbültem nehezek voltak azok a súlyok. Miután levettem tovább sétáltam. Kicsit gyorsabban mint amikor a súlyok rajtam voltak, de nem akartam azért rohanni, hisz Sendonak még tartott a büntetés. Odasétáltam hozzá és mellette folytattam tovább az utunkat.

**Kenshiro Karu** Vas. Okt. 16 2011, 13:58

// Kakashi //

A szikla mögül hallottam mi történik, és kezdtem megijedni, hogy talán mégsem sikerült az öreget csapdába ejteni, vagy valami olyan jutsuval fog most elő rukkolni aminek megisszuk a levét! Most kell cselekedni, ha az öreg kitalált valamit, akkor már úgyis elkéstünk, de pont ezért voltam én a meglepetés. Nem is teketóriáztam sokat tovább. Kiszaladtam a szikla fedezékéből (futés közben minél észrevehetetlenebbül igyekeztem elhelyezni robbanó jegyzeteket a környező fákon mer úgy futottam), és még mielőtt bárki bármit is mondhatott volna lecsapom az öreg fejét a kardommal.
Várjunk csak, nem hiszem, hogy ez ilyen egyszerű lenne... Hát persze, csak ez volt a célja, hogy kicsalogasson engem... Tudta, hogyha előjövök a rejtekemből akkor nincs több húzásunk...
Minden esetre, ha az öreget megöltem, akkor örülök magamnak, hogy végre letudtuk a dolgot. Ha nem akkor pedig:
A víz klónomat felhasználva, ha feltűnik az öreg akkor csapdába ejtem a vízbörtönbe, ha képes vagyok rá ha nem akkor így jártunk!

Hinata Hétf. Okt. 17 2011, 19:54

//csipetcsapat//

Lassan haladtunk elvégre be kelet várni Sendot is. A kis genin azért kitett magáért. Próbált derekasan helytállni.
A mai nap is mint a tegnapi eseménytelenül telt. Részemről egész nap némaságba burkolóztam. Folyton elöl jártam méterrel vagy méterekkel a csapat előtt. Ott hátul mit beszélnek, és mit gondolnak rólam az engem ne érdekel. Itt most ninja nevelés van és nem babazsúr. Ahol nem nyálas nyápic alakokat képeznek ki geninekböl, hanem erős shinobikat.
- Sendo vedd le a súlyt. Holnapi naptól kezdve egy jó ideig minden csepp erőtökre szükségetek lesz.
Igen szóltam a fiúnak, de nem néztem egyik geninre sem. Mintha folyton valamin gondolkoznák. Azt hihetik, biztos most találok ki valamit, amivel jól megkínzom őket.
Amint mind három súly nálam van, újra visszapecsételem őket egy tekercsbe. Majd egy órás pihenő után újra folytattuk az utunkat.
Egy kicsit meglepet, hogy elég jó tempóban haladunk. Talán tényleg van ezekben a geninekben valami. Hisz úgy számoltam, hogy majd másnap reggel fogunk csak úti célunkhoz érni, ellenben nap végén már ott voltunk. A helyen látszott, hogy nagyon régi táborhely. Egy tűzrakóhely és néhány fa illetve bokor tarkítja a környéket. Ezen kívül vannak itt szép méretes sziklák és valamivel távolabb a terep sokall zordabb. Éles szikladarabokkal apró kis kanyonokkal van tele.
Szembe fordulok velük, hogy ne a hátsóm nézegessék.
- Itt vagyunk, de a java még csak most fog kezdődni. Az elkövetkezendő egy hét vagy másfél hét pokol lesz nektek. Élelem és vízhiány, amivel meg kell küzdenetek. Ez mind fent áll, ha menekültök, üldöztök vagy épp ellenséges területen vagytok. Ha okosak vagytok és kihasználjátok a lehetőségeiteket, akkor ez a kisebbik gond lesz csak. A másik vagy is a fő problémátok én leszek. Az első párnapotok arról fog szólni, hogy meg próbáltok elkapni. Meg szerezni tőlem ezt!
Elővetem és felmutattam egy kisméretű hengert. Szép kidolgozása volt látszott igazi mester munka.
- A tartalma egyelőre titok. Ami ebben benne van, talán a segítségetekre lehet a feladat második felében majd. Most pedig pihenjetek, holnap reggel kezdünk.
Én egyszerűen csak felveszem a táskám és ott hagyom őket egyedül. nem szolok egy szót sem csak elsétálok. majd bő másfél óra múlva három nyúllal térek vissza. Viszont már a felszerelésem minden más nélkül.
- Egyetek, hogy bírjátok a terhelést.
Egyszerűen csak a földre dobom a nyulakat, mintha holmi darab rongyok lenének. Majd egy fehér pukkanás kíséretében eltűnök.

(Következő post ide :Katt)

Hatake Kakashi(Inaktív) Csüt. Okt. 20 2011, 18:00

// Karu //

Aggodalmad feleslegesnek bizonyult ezúttal, mivel az öreg nem tudott mozogni és látszólag semmilyen egyéb veszély nem fenyegetett titeket. -Azt hiszitek ti szerencsétlenek, hogy klón vagyok?! Tévedtek sajnos. Most elkaptatok ti hűtlen kis férgek. - Bár a szavában kételkedtetek, pár másodperc múlva Kimo is előjött a rejtekhelyéről és mivel a Genjutsukon kívül még az érzékeléshez értett könnyen megállapította, hogy valóban az igazi gazembert kaptátok el. -Ő az. - Mondta egyszerűen, majd testvérétől elkérte a Katanáját és a vénség torkához szegezte.
-Utolsó mondat, mielőtt lenyisszantom a fejed és végre véget ér ez az egész?-Kérdezte határozottan, bár keze remegett egy kicsit, alig pár centire az öregtől.
-Véget ér? Azt hiszed egy olyan vén trotty, mint én irányítom az eseményeket? Ez vicces kedveském. Megölsz és egy darabig valóban békében fogod élni a világod. De olyan lavinát indítasz el, ami elől nem tudsz elfutni. -Mondta kicsit ördögien, de Kimot nem ijesztette meg. -Ha nem tudok elfutni, majd kimászok alóla, mint mindig. És most viszlát a pokolban!- Az utolsó szó még el sem hagyta a száját, amikor egy gyors vágással lefejezte az öreg shinobit, mégis hirtelen aggodalom ült ki az arcára. -Az egyik szolgája... Elmenekült. Még érzem a chakráját halványan!-Testvéred, aki kicsit a spriccelő vér látványától elkalandozott, szólalt meg.
-Nekem maradt a legtöbb chakrám, könnyen utolérem. És különben is már unom a drámátokat. Karu, majd megtalállak. -Mondta és köszönés nélkül elsuhant. Te már mentél volna utána, de az erőd végleg elfogyott és földre rogytál. -Velünk jössz? Pihenned kéne, meg megígértem, hogy tanítalak...- Mondta Mosuke a kezét nyújtva...

// Ennek a kalandnak vége a folytatás rajtad múlik. +10 chakra! //

**Kenshiro Karu** Csüt. Okt. 20 2011, 20:20

Megragadtam Mosuke kezét. Valóban kimerültem, és ezt éreztem a végtagjaimon is. Remélem azért a faluba még vissza jutok.
- Valóban elfáradtam, és örülnék neki, ha megpihenhetnék nálatok egy kicsit meghúznám magam. Erről a tanulásról még később szeretnék egykét dolgot megtárgyalni, mert az én elmémben valami egészen új ötlet van.
Amint elindultunk visszafelé igyekeztem nem sok chakrát használni. Vissza veszem a földről eldobott csuklyámat, és újra felveszem. Igyekszem megkeresni az összes kunait amit elhasználtam és robbanójegyzetet amiket a fákra helyeztem. Ezen kívül átnézem a holttesteket hátha találok valami értékeset, vagy használhatót. Egy naplót útikönyvet egyebet. Esetleg fegyvereket. A Katanamat letisztítom az egyik holttest ruhájában majd rakok egy tüzet. A nyomokat ugyanis el kell tüntetnünk. Megkérem Mosukét, hogy vegye ki az öreg testét a földből. A lefejezett shinobit már rádobtam a rögtönzött mágiára. Átkutatom az öreget is, hátha találok nála valami értékeset is. Igyekszem eltüntetni a csata nyomait amennyire csak tudom, és tőlem telik. Miután az öreg holttestét is rádobtuk a tűzre (remélem találtam náluk valamit). Átgondolom gyorsan Kurayami helyzetét. Végül is az öcsém ügyes harcos, és tud már vigyázni magára. Ha azt mondta, hogy megtalál akkor meg is fog találni. Tudni fogja, hogy merre vezet az utam. Hiszen azt terveztük, hogy konohába megyünk. Most viszont pihennem kell és átbeszélni ezt a tanulás dolgot Mosukéval. Feltölteni a készleteimet és tovább indulni.
- Figyelj csak Mosuke. Kezdek bele amikor már visszafelé megyünk a faluba. - Remélem nem gond és tudnál segíteni, de én kitaláltam egy saját jutsut, csak egyedül képtelen vagyok megformázni, kéne egy kis segítség ezzel le is tudhatnánk a tanulás dolgot. Ezt a jutsut úgy neveztem el hogy Mizu Jubiva no Jutsu, és a lényege....

Hatake Kakashi(Inaktív) Kedd Okt. 25 2011, 21:08

A kis fosztogatásod nem járt túl nagy sikerrel, csak pár száz Ryot és a szokásos shinobi felszereléseket találtad, pár shurikent és kunait. Ezeket azért zsebre tetted, illetve a hullákat is gyorsan eltüntettétek, majd a tüzet Mosuke egy gyenge víz elemű ninjutsuval oltotta el. Ezután fogtátok magatokat és elindultatok visszafelé a faluba, fáradtan, kimerülve, de legalább győzedelmeskedve. Mikor elkezdted mondani az ötletedet a fű falusi shinobi csendre intett. -Itt a falnak is füle van. Ha valóban egy saját technikán gondolkodsz inkább otthon beszéljük meg. De biztosan fogok tudni segíteni. A másik meg, hogy a nővérem megint alkalmazni fogja a Genjutsuját, hogy észrevétlenül bejuss a faluba velünk. Nem akarjuk, hogy az őrök kérdezősködjenek. Szóval mostantól egy szót se. -Magyarázta. Kimo pedig csak egyetértően bólogatott, miközben feltűnt a távolban a falu.

// írj az utcákra. //

**Shiawase Zouo** Szer. Dec. 28 2011, 21:06

[Shikaku - megkésve, gomenne]

Terveimnek megfelelően megvártam az éjszaka leszálltát. Fejpántom az ágyamon hagytam a párnám alatt, amelyet gondosan megágyaztam előtte. Összekészített cuccaim átnéztem, ha valamit elfelejtettem, az most már itt marad, többet nem késlekedem. Ahogy azt korábban már kigondoltam, délnek megyek majd, a bambuszerdők világába, s egy ottani, a határtól és a falutól nagyjából egyenlő távolságra levő pontot a "térképről" szemeltem ki, hogy ugyanolyan eséllyel lehessen a határon túli támadásnak vélni felbukkanásom, mint amennyivel a faluból irányulónak. Nem szeretném egyértelművé tenni a vádat, hanem szeretném megzavarni a logikusnak tűnő gondolatmenetet. Valószínűleg nem fog menni, hiszen bennfentes vagyok, csak reménykedhetek, hogy egy külső szemlélő is hasonlóan gondolkodik vaktában, mint én a tények tudatában.
A hátizsákom felkapva bezárom magam mögött az ajtót, majd megindulok, vissza sem nézve. Bízom benne, hogy kiosonhatok, s bár tudni fognak róla, nem követnek, mert a falu vezetője elintézte, ha nem, kissé forróbb lesz a talaj, mint gondoltam.
Ha semmi nem tart vissza, akkor célpontom a már kinézett első állomás lesz, s addig a lehető legkevesebb megállóval igyekszem majd eljutni, egy nagyobb pihenőt tartva majd már még biztos távolban, de már egy napi járóföldön belül.
A magammal hozott cuccok:
A hátizsákban felül
- horog, kis damil horgászathoz
- 1 db kés
- 1 db köszörűkő
- alapvető gyógyszerkészlet és némi kötszer
- térkép (teljesen átlagos "turistatérkép" Fű Országáról, amelyet bármely civil beszerezhet, ha messzebbre megy)
- minimális pénz
- pár adag szárított készétel

3 könyvnek álcázott tekercs:
- kettő tele virágokkal
- egyben pedig a következők pecsételve:
- Kami no Tsura,
- a katanaápoló szett,

Kunaitartóban:
- kunaik (5 db),
- energiatabletták (10 db),
- shurikenek (5 db),
- senbon (50 db)

Shikaku Szomb. Márc. 10 2012, 00:23

Az utad a másnap éjjeléig tart. A megállód alatt, de általánosságban sem törtnik semmi különleges. A háború ezúttal szerencsétekre még alvó állapotban van, mindössze a csapatmozgások és ezúttal a Fű országának védelme a cél, ami a nagyhatalmak másfelé mozgása miatt egyáltalán nem tűnik veszélyesnek.
Amit tudnotok lehet, hogy a közeli Eső földje felé mindig is problémás védelem most egyre zordabb lett. Az Eső falusi ninják mindent agressziónak vesznek, és ridegen válaszolnak minden akár csak közeledésre is. Az utad a határoktól egyforma távolságra vezet, így a másnap egésze szinte síri csöndben telik, a jóval határok mögé húzódott védők és a határ közötti "légüres" térben.

Amikor megérkezel, kezded érteni a választott színhelyet. Az örökké növő bambuszerdőkről szinte lehetetlen elmondani, hogy milyen is a talajuk szintjének emelkedése, így amikor az erdő hirtelen egy szirtben ér véget, még ninjaként is direkt reflexek kellenek ahhoz, hogy ne zuhanj le a szinte kunaival hasított szirt oldalán. Az előtted levő táj párszáz méterrel lejebb változatlan, azonban a szirt egyenesen leeső falán számos kiszögellés és terasz mutogatja magát. A hely szinte elmeséli, hogy kitűnő rejtek a gyors megpihenésekhez és nagyon jól védhető, illetve nehezen támadható. Egyetlen a "baki" Senki sincs itt, se közel, se távol nem láttál és hallottál, de nem is éreztél senkit. Egyetlen lelket sem, annak ellenére, hogy a Lélek szavai azt sugallták bizonyára fogsz.

Egy napod leírását várom, a helyzetről nyugodtan elmélkedve. Ha készülsz, akkor mire és hogyan?

[Tudom, a kérés most sablonos és talán kissé nehézkes, de a későbbiekhez szükségem lesz hozzá, ahogy az előzőekre is volt.]

**Yagami** Hétf. Márc. 12 2012, 13:36

// Jiraiya//
~ Ilyen egyszerűen észre vette... Ez a srác még sem olyan idióta, mint amilyenek kinéz..~ Gondoltam, miközben a jobb kezemet fogtam. Most belegondolva tényleg eléggé tapintható a másság, hiába van gondosan befáslizva. A kezdeti sokk után suki mondatának fő momentuma jutott eszembe...főnök nem véd meg...
~ Szóval ő is be van szervezve. Hát még a küldetésen is megfigyelnek, nem az nekik a lényeg, hogy megcsináljam, henem még ellenőriznek is... -.- ~ Kicsit csalódott lettem, hogy ennyire alábecsülnek, ezért felspannolva követtem a Senseit, aki cseppet sem figyelt ránk, csak ment. Szerencsére a sok edzésnek (a múltból) hamar behoztam és követtem. Közben Sukin gondolkodtam.
~ Azt mondta, hogy elveszik a ninja rangját? Ez csak az álca része.. egyáltalán ez álca... ~ Annyi kérdés motozgált a fejemben, hogy nem figyeletm magam elé, és mire észbe kaptam már elhagytuk a falut, és a falu melletti erdőben voltunk.
- Sensei innen merre?- kérdeztem. Kíváncsian vártam újdonsült Sensiem utasítását. Míg a válaszát vártam körül néztem a falu mellett húzódó erdő paraméterein.
~ A fák itt nem nőnek annyira sűrűn, viszont erős bambuszok találhatóak szétszórva az erdőben, lehet, hogyha beljebb megyünk márcsak hatalmas bambusz erdők lesznek.~ Reméltem, hogy míg gondolgodtam a Sensei és Suki nem néztek bolondnak.

//Bocsánat a hossz miatt//

Jiraiya Kedd Márc. 13 2012, 17:08

Ahogy egyre kijjebb és kijjebb értetek a faluból, úgy nőt a bambuszok száma is. De minél beljebb furakodtatok a bambuszerdőbe, úgy csökkkkkeeeenntttt a bambuszok száma. Érdekes nem? A helyüket fák és fűcsomók váltották fel. Nagyon úgy tűnt, hogy igen csak a déli felén vagytok az erdőnek. A sensei nem válaszolt a kérdésedre, csak mered előre a nagy fekete szemeivel. Nem sűrűn látni ilyen telt keblű nőt nagy fekete szemekkel. Érdekes... Suki mint mindig, most is dinka volt. Miközben nagy sebességgel haladtatok, Ő ugyan tartotta a tempót de köszöngetett az élőlényeknek és a köveknek. Tiszta dinka.
~ Kezd idegesíteni ez a kölyök! Nem is értem, hogy miért vállaltam el a felügyelését. ~
Gondolta a szőkeség miközben intett a kezével, hogy meg kellene állni. Ahogy felnéztetek hatalmas gombákat láttatok. Az óriási fákon élősködve fejlődtek ekkorára. Szép, de egyben bizarr látvány.

A sensei becsukta a szemét, majd egy kézjelet formált. Teljes csend és nyugalom telepedett a környékre. A madarak sem csiripeltek. Szinte, mint ha minden a szőke démont szolgálta volna. Úgy tűnt, egészen addig amíg hirtelen kinyitotta a szemét és felkiáltott.
- Rendbeeeeennn!! Akkor hát szerény személyem itt is hagy titeket. Innentől már Ti is megálljátok a helyeteket. Egyenest kell mennetek. Igen arra! - Mutatott egy kitaposott ösvényre - Rendkívül precíz és felülmúlhatatlan képességeim megmutatták, hogy arra vannak a tolvajok. Fogjátok el őket és szerezzétek vissza a gyógynövényeket. Ha valami nem jól megy, akkor csak kiáltsatok. És ha most megbocsájtotok...
Azzal a sensei, úgy ahogy egy pár órával ezelőtt megjelent melletted, ugyan azzal a mozdulattal el is tűnt. Csak néhány leszakajtott fűszál táncolta körbe a magassarkúja által hagyott nyomait. Suki, még egy pár percig elvolt ott magának, de amint lenyugodott a levegő, odasétált melléd. Most a hangja is és a jelleme is normálisnak volt mondható.
- Hát akkor, mire várunk? Szerezzük meg amiért jöttünk.
Azzal a fiú elindult az út felé.

// Most nyugodtan felteheted a kérdéseidet Sukinak, persze ha vannak. Tervet készíthetsz stb. Aztán ha minden megvan akkor megírhatod, hogy elindulsz a sötét ösvény felé //

**Yagami** Kedd Márc. 13 2012, 17:50

Ahogy haladtunk észrevehetően változott a táj. Egyre több bambusz jelent meg, ahogy vártam, de meglepődve kellett tapasztalnom, hogy a bambuszok helyét hatalmas fák, füvek és gombák veszik át.
~ Eléggé ijesztő hely... Én is itt táboroznék le a banditák helyében.~ Gondoltam, majd Sukira néztem aki minden fának, fűnek, vagy bárminek ami mozgott köszöngetett. Suki viselkedésére nem csak én figyeltem fel, hanem a Sensei is. Mivel csak hátulról láttam, nem láttam pontosan milyen kézjelet formált.. de az biztos volt, hogy formált valamilyen kézjelet, mert hirtelen elcsendesedett minden.
~ Nah, mégis csak tud valamit..~ Hirtelen megálltunk, és Yodare sensei elmondta, hogy innentől ez a mi feladatunk. Kicsit zavart az a tény, hogy papíron mi kis kezdő geninek vagyunk 0 harctéri gyakorlattal és rögtön egy körülbelül C-szintű küldetést kaptunk. ebben az egészben csak az zavart, hogy itt van Suki, akiben nem tudom, hogy megbízhatok-e. Jah, és persze, hogy milyen Sensei az aki magára hagyja az első küldetésükön a geninjeit.
Miután Yodare elment, Suki mondott valamit, amire válaszoltam. Megfogtam a vállát és így szóltam:
- Silu! Mielőtt én bárhova is elindulok veled, tudni szeretnék valamit. - komoly tekintettel néztem a szemébe.
- Megbízhatok benned?- kérdeztem és elengedtem a vállát.

//Ha igennel válaszol//
Suki helyeslő válasza után egy újabb kérdést teszek fel neki:
- Mikor ma kezet fogtunk, említettél valami főnököt... mit tudsz.. mond el!- támadtam le, majd miután megbeszéltük (mert remélem megbeszéljük a dolgokat) az ösvény felé néztem.
- Te Suki! Nem túl nyilvánvaló ez az ösvény? Most gondolj bele, ha te ellopnál egy fontos csomagot olyan helyre rejtőznél ahova ösvény visz, hogy a vak is megtaláljon? - mondtam neki, majd elkezdtem gondolkodni.
~ A régi csapatommal tudnám, hogy ez csak egy teszt, és a Sensei tesz próbára minket, itt viszont, hogy az a fickó is mondta komoly a dolog... De akkor ennyire tökkelütött rablókkal állunk szembe?~ Gondoltam majd ismét Sukira néztem.
- Nálad valami ötlet?- ha van ötlete meghallgatom, és utána mondom el az én tervemet, ha nincs, akkor rögtön az enyémet mondom el neki.
- Nos, nekem az a tervem, hogy egyikünk az ösvényen közelíti meg az állítólagos rejtekhelyetet, a másik pedig a fák takarásából védi az ösvényen haladót. Ha meg van a táboruk, a meglepetés erejét kihasználva az ösvényen haladó támad, míg a megbúvó megszerzi a csomagot, biztonságba helyezi, és ha szükséges segít a harcolónak.... Nos, nekem ez az ötletem. - mondtam, majd próbáltam rávezetni arra, hogy vállalja el az ösvényen haladó csali szerepet.
~ Remélem el vállaja, mert ha ő védi a hátam, akkor már most megölöm magam...~ Gondoltam, és ha sikererült rábeszélnem, a fák takarásából követem az ösvény mellett.

//Ha nemmel válaszolt//
~ Tudtam, hogy nem bízhatok benne, de hogy nyíltan ki is mondja....~ Kicsit kiakadtam, hogy csak így lereagáltak a dolgokat.
- Hogy menjek így harcba, ha a saját társamban nem bízhatok!!!- kiáltottam, rá, majd az ösvényre mutattam.
- Látod azt ott?! Ha egyedül vágunk neki, akkor a sírba visz minket az az ösvény!!- mondtam kis iróniával a hangomban. próbáltam a lelkére hatni, hogy azt tegye amit én akarok. Ha sikerült rávennem a csapat munkára a terv itt is ugyan az mint föntebb.

Jiraiya Csüt. Márc. 15 2012, 11:50

- Ha akarsz bízol bennem... Ezt neked kell eldöntened. A Főnökkel kapcsolatban, pedig szerintem Te is tudod, hogy miről beszéltem. Nem véletlenül ez az utolsó küldetésem... Túl sok furcsa dolog zajlott már le körülöttem a küldetéseim során. Erre aztán felfigyeltek. Ez az ostoba Jounin is egyszer a csapatomban volt. Még akkor Chunnin volt. Már akkor is utáltam. Most meg előléptették... Az ösvény igen, teljesen nyilvánvaló. Úgy hogy, most ha arra megyünk akkor vagy csapda vár majd minket, vagy a sensei tesztel. De az is egy opció, hogy tényleg olyannyira ütődöttek a tolvajok. Gondolj csak bele: Két tolvaj ellopott egy doboz gyógynövényt. Ez furcsa... De hát ha a főnöknek ez kell, akkor ez kell. De jelenleg semmi ötletem sincs.
Ekkor elmondtad a Te ötleted, amit Suki leguggolva, fűszálak tépkedése közben végighallgatott.
- Ez nem tetszik! De hát nincs más választásom. De csak egy feltétellel használjuk a Te tervedet. Ha Én megyek előre.
Hát a sors fintora, hogy ugyan azt akartátok. Suki nem szívesen ülne és védené a hátad. Ő ahhoz túlságosan is lusta. Szép taktikát eszeltél ki, habár ez az egyik legalapvetőbb ninja formáció. Az akadémián jól kiokítottak. De nem szabad elfelejteni a feladatodat sem. Egyenlőre úgy néz ki, hogy megbízhatsz Sukiban. De nem szabad elfelejteni a senseit sem, aki lelépett. Emlékezz szavaira, és úgy cselekedj. Suki miután válaszolt a kérdéseidre, előkapott egy kunait, és azzal indult a sűrű erdőbe, a letaposott úton. Te felmásztál egy nagyobb fára, és onnan követted. Minden simán ment. Nem volt semmi gyanús. Egy jó 5 perc után, viszont kezdtek beindulni az események. Az út egy barlanghoz vezetett. Az erdőbe, alig szűrődött be egy kis fény. A hatalmas gombák tetején állva - mivel, hogy vannak, és onnan a legkönnyebb szemel tartani mindent - vigyáztál Sukira. Nem volt sok feladatod, mivel nem támadott rá senki. De amint megláttátok a barlangot, intett neked, hogy gyere le. Meg sem nézte, hogy le értél-e, már is rákezdte.
- Ott lesznek abban a barlangban ha minden igaz. Ha tényleg ott vannak, akkor nem valami eszes tolvajok és könnyű dolgunk lesz. Ha viszont nincs ott senki, akkor tovább kell keresnünk őket.
Mondta a fiú, majd elindult a barlang felé. Amint megmozdult, hirtelen egy fegyver száguldott felétek, egyenesen a barlang sötét bejárata felől. A fegyver egy kődarab volt. Igen minden lehet fegyver, ha jól használják. A követ, egy nagyobb fadarab követte, majd megint egy kő. Most döntened kell, hogy mit is fogsz csinálni.

**Yagami** Csüt. Márc. 15 2012, 18:52

Végül Suki egy köztes választ adott a fel tett kérdésemre.
~ Mivel, elég sok mindent tud ami később még számomra hasznos lehet jó lesz meg bízni benne.~ Gondoltam, majd az előre megbeszélt terv alapján elindultunk. Egy ideig a fákon követtem, majd mikor már nem volt fa, hatalmas gombák tetejéről lestem a társamat. Kis idő után már kezdtem kételkedni abba, hogy valami tábor szerű dolgot találunk, hiszen megszűnt a fák nyújtotta védettség, és ezek a hatalmas gombák, nem adnak olyan jó rejteket. Mikor már épp azon voltam, hogy csatlakozom Sukihoz és javaslatot teszek arra. hogy forduljunk vissza hirtelen egy barlanghoz értünk.
~ Talán itt?~ Gondoltam, majd Suki intett, hogy menjek le. Szerencsére nem tettem, mert miután mondott valamit , amit csak fél füllel hallottam, egy fegyver száguldott felé.
~ Na jó, ez már nagyon súrolja a B szintű küldetés küszöbét.~ Gondoltam, de amikor megláttam, hogy csak fadarabokról és kövekről van szó rögtön változott a véleményem.
~ Szóval vagy ninják, és átakarnak verni minket, vagy pedig tényleg tolvajok, és ez egy gyenge védekező már-már pánik szerű cselekedett volt. Egyértelmű eddig, hogy ez nem B sőt kételkedek abban is, hogy C szintű küldetés lenne.~ Bízva Suki képességeiben, nem akartam feladni a rejtekemet, ezért vártam arra, hogy ezután mi történik.
~ Ha Suki bajba kerülne azonnal támadásba lendülök, és feladva a rejtekemet támadok... de ehhez nagyon nyomos indok kell. Nem adhatom fel a lesből támadási esélyt azért mert Suki lusta hárítani a támadást. Ha tehetem megvárom míg meglátom az ellenfeleket.~ Gondoltam, és a biztonság kedvéért elővettem 2 shurikent a kövek hatástalanítására, és egy kunait a fadarab miatt. Bíztam benne, hogy nem kell használnom őket, csak a támadók ellen majd.

Jiraiya Pént. Márc. 16 2012, 10:56

Csak vársz és vársz. Nem történik semmi. A kövek és a fadarab nem találta el Sukit. De még csak el sem jutott odáig. Félúton leesett. A tolvajoknak eszük ágában sem volt kijönni a barlangból. Csak hangosan üvöltöztek.
- Ha nem mentek el akkor megölünk! Kegyetlenül végzünk veletek!
- I...igen! Úgy van! Kinyírunk!
Mondanom sem kell, hogy mennyire volt ijesztő ez a fenyegetés. Semennyire. Már láttad, hogy itt nincs mitől tartanod, ezért lejöttél a fáról. Suki feléd fordult, és mereven nézett. Nem mondott semmit, de a szeméből ki lehetett olvasni mindent. Unta ezt az egészet. Bizonyára már neked unalmas lehet ez a küldetés. De gondolj csak a célodra.
- Hát akkor ideje lenne végrehajtani a feladatot. Induljunk.
Suki egyenesen a barlang felé tartott. Szép lassú léptekkel haladt, hogy ha még is lenne valami csapda, akkor legyen időtök reagálni. Te is követted, hiszen nem láttál veszélyt. De a barlang mélyében bármi megtörténhet. Már teljesen a bejáratnál voltatok, amikor is fény szűrődött ki a sötétből. Ezek nem lehetnek valami eszes tolvajok, ha tüzet gyújtanak akkor, amikor éppen a sötétre lenne szükségük a rejtőzködéshez. Ahogy egyre beljebb értek, egy asztalra lesztek figyelmesek. Az asztalon egy gyertya ágaskodik. Körülötte, pedig tele van minden virággal. A tolvajok, már megcsappantották a doboz tartalmát. A doboz, ott volt a földön az asztal mellett. Körülbelül a fele hiányzik a gyógynövényeknek. De még mindig ott van az a maradék. Annak elégnek kell lennie. A tolvajok egy fából és levelekből készült ágyon ültek. Elég megviseltnek látszódtak. Az egyikről folyt a víz, a másikról pedig a vér. A homloka vérzett. Lehet, hogy akkor sérült meg, amikor a növényeket próbálták ellopni.
Ahogy lépkedtetek beljebb, az egyik észrevett benneteket.
- Mit akartok? Hagyatok békén!
Hát elég nyomi lelkiállapotban lehetett szegény, mivel egy vastag fa gerendával támadt Sukira. A másik sem tétlenkedett, Ő egy késsel a másik fiúra támadt, vagy is rád. Egy gyenge szúrást intézett feléd, amit könnyen háríthatsz. Itt az ideje gondolkodni, hogy hogyan likvidálod őket. Mivel a sensei azt mondta, hogy fogjátok el őket, és szerezzétek vissza a növényeket. De viszont ott van a főnöködtől kapott utasítás, hogy tök mindegy hogy mit csinálsz, csak szerezz a gyógynövényből. Rajtad áll minden.

**Yagami** Pént. Márc. 16 2012, 11:31

A tolvajok a vártnál is gyengébbnek bizonyultak. A támadásuk nem csak hasztalan, de nevetséges is volt. Már nem volt értelme a gombán maradnom, ezért Suki mellé ugrottam. Elindultunk befelé. Suki lassan haladt előttem, én meg mögötte, úgy, hogyha csapdába lépne akkor valahogy kitudjam menteni. Nem is kell mondanom, hogy ezek a tolvajok annyira amatőrök, hogy csapdát sem állítottak. Miután beértünk a barlangba fényt láttunk a járat végén.
~ Istenem, és ezek loptak bárkitől is....~ Kicsit ki voltam akadva, hogy ennyire balfácánok ellen kell "harcolunk". Mikor elértünk a fény forrásához, ami egy gyertya volt, körülnéztem és gyorsan felmértem a terepet.
~ Nézzük csak, itt az asztalon a fényforrás, mellette a növények egy része, a földön a doboz, a tolvajok pedig egy ágyon... Nem is készülnek támadni??~ Gondoltam és mire észbe kaptam a tolvajok "támadásba lendültek". Kicsit nevetséges volt ahogy Suki felé egy fadarabbal támadt az ellenfele, felém viszont egy késsel támadt a férfi.
~ Ha valóban megbízhatok Sukiban, akkor nincs mit tenni. Muszáj lesz megrémisztenem a férfit.~Mivel eléggé remegő hangon szóltak az elején hozzánk valószínű, hogy jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük. A jobb kezem hüvelykujjához nyúltam, felnyitottam az első ujjpercet és dróthuzalt húztam ki belőle. Mivel a támadás gyengének tűnt megpróbáltam a kést tartó kezére tekerni a huzalt, majd ha ez sikert, mögé kerülni és egy erős húzással a saját fegyverével megsebezni a támadóm.
~ Ha minden jól megy, akkor ez után vállba szúrja magát, és a fájdalomtól nem lesz képes mozogni.~ Bíztam abban, hogy sikerül a tervem, de ha valami miatt nem jönne össze akkor megpróbálom kikerülni a szúrást, majd saját kunaimmal a támadóm combját célzom.

Jiraiya Pént. Márc. 16 2012, 12:22

A kezdeti félelem és kételyek elmúltak. Most már teljesen biztosak voltatok abban, hogy itt ti vagytok fölényben. A senseire sem volt szükség, így tiétek az érdem. Suki ellenfele a földön volt egy szép törött karral. Te pedig ügyesen kikerülted az a "halálos" támadást. A rabló eléggé megijedt, amikor csak úgy nyugodtan "eltörted" az ujjad és kihúztál belőle egy drótot. Mi sem természetesebb. Rátekerted a rabló kezére a drótot, majd ügyes manőverrel leszúrattad magát ŐŐ magával? Nah igen. Furcsa dolgok ezek. Most már teljesen ártalmatlanok lettek ezek a gonosz és erős bűnözők. Most, hogy egy kicsit lecsillapodtak a kedélyek, felmérted a bűnözőket. Nem voltak sem erősek, sem egészségesek. Vékonyak voltak és sápadtak. Látszott, hogy szükségük van a növényekre. De Sukit ez nem hatotta meg. Elővett egy hosszú drótot, majd körbetekerte vele a törött karú áldozatát.
- Te tedd ugyan ezt a másikkal! Aztán vihetjük a cuccot.
Mondta, majd odament az asztalhoz, és rátette a láda tetejét a ládára. Megrázta, majd odavitte a barlang bejáratához, majd leült mellé. Elkezdte piszkálni az apróbb szálkákat, maik kiálltak a dobozból. Az egész fából volt. Nyirkos és korhadt volt. Az immáron foglyok, nyögtek a fájdalomtól, amit okoztatok nekik. Idősebbek voltak nálatok, de sokkal gyengébbek. Mondhatni átlag emberek, akik ráadásul betegek is.
- Nem kell őket sajnálni. A küldetések alatt, számtalan ilyen embert öltem meg. - dicsekedett el ezekkel a rendkívül nemes tettekkel - Egyszer, az egyik társamat is megöltem. - Jelentette ki hidegvérrel, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb - Nem volt rá különösebb okom, csak annyi, hogy gyenge volt.
Hát ez érdekes. Nagyon is érdekes. Vajon nem lesz ennek semmilyen következménye? Hát egyenlőre nem történt semmi. Eddig...

**Yagami** Szomb. Márc. 17 2012, 07:37

A tervem sikerült, ám nem kalkuláltam bele azt, hogy Suki előbb teszi meg azt a lépést, hogy begyűjti a növényeket.
~ a p****ba... Suki szándékosan teszel keresztbe... nincs mit tennem, lépnem kell...~ Gondoltam, majd mikor láttam, hogy Suki a barlang bejáratánál van a saját foglyával meg a növényekkel komoly döntésre szántam el magam. Elő húztam egy kunait, és egy vágást intéztem az én ellenfelem felé, aki igaz már harc képtelen volt, de ha sikeresen betalál a vágásom, akkor nem lesz képes beszélni, sőt másra sem nagyon lesz képes. Ha sikeresen likvidáltam, akkor használom a Henge no jutsut, hogy felvegyem a támadó alakját, és Suki ellen menjek. Nem állt szándékomban megölni Sukit, mivel abból semmi hasznom nem lenne, sőt, csak magamat sodornám kellemetlen helyzetbe, de a muszáj nagy úr, ha szükséges, akkor lépnem kell.
Miután felvettem a férfi alakját az volt a tervem, hogy a barlang sötétjéből mérgezett senbont használva lebénítom Sukit, majd ha már nem képes mozogni leütöm, és az ideiglenes ájultságát kihasználva ellopom a növényeket, úgy teszek mintha megmenteném a másik fickót, és megpróbálok messzire jutni. Ha sikerült elég messzire jutnom Sukitól végzek a másik fickóval, majd Shushin no jutsu-t használva visszasietek a barlangba a már halott férfihoz, ugyan ezzel a jutsuval vissza a növényekhez, és másik halotthoz. Ha mindezek sikerülnek, visszaváltozom, a karomba rejtett kis tárolóba helyezzek pár növényt, és úgy intézem a dolgokat, mintha az én ellenfelem kihasználva azt, hogy nem figyelek hátulról lecsapott, ellopott pár mérgezett senbont amivel később kiiktatta Sukit, kiszabadította a társát, és próbáltak megszökni. De szerencsére én hamar magamhoz tértem, és likvidáltam őket, megmentettem a növényeket, és a hullájukat is visszahoztam.
Ha mindez így sikerül, és Suki magához térne, és megkérdezné mi történt. Így válaszolnék, miközben simogatnám a tarkóm:
- Ne is kérdezd... Az a szemét hátulról lecsapott és valószínű pár senbont is ellopott a táskámból. Aztán gondol téged is leütött vagy valami hasonló, elvitte a társát, meg a növényeket. Szerencsére hamar magamhoz tértem, és pechükre elkaptam őket, ám ez már nem végződött nekik olyan jól. De végülis a küldetésünket teljesítettük, hisz itt vannak a növények

Jiraiya Szomb. Márc. 17 2012, 10:08

Suki elvolt magának a ládával, és észre sem vette, hogy Te mit csinálsz. Ez valószínűleg azért volt, mert a gyertya már alig pislákolt, no meg persze volt köztetek egy nagyobb távolság. A szerencsétlen foglyod... Halott. Egy gondol kevesebb. A Henge no Jutsuval, egész ügyesen felvetted az általad kivégzett rabló alakját. A társad, teljesen kivehető volt a barlang bejáratánál. Szerencsére, volt nálad elrejtve méreggel ellátott senbon, így sikeresen megbénítottad Sukit. De várnod kellett egy kicsit, amíg a méreg teljesen kifejti a hatását. Ez csak körülbelül 10 másodperc volt. Ezután, odasiettél hozzá és leütötted. Eddig minden a terveid szerint halad. A még élő rablót felsegíted, és még Ő maga is azt hiszi, hogy a társa vagy. A Növényekkel a hónod alatt egy bozótos részre viszed a sérült rablót. A magas bokrokban és fűben nem igazán fogják megtalálni a hullát. Már nyílt volna a "köszönöm" szóra a bandita szája, amikor könyörtelenül elmetszetted a torkocskáját. A vér, folyt le egészen a talajig. Egész szép kis tócsát hagyva. De Te ezzel nem törődtél, szépen elrejtetted a növényekkel teli ládát, hogy majd ha vissza jössz érte, akkor is meglegyen. Siettél vissza a barlanghoz. De amint kiértél a sűrű, gombákkal tarkított bozótosból, megláttál valakit a barlangnál. Hosszú szőke haja volt. Háttal állt neked. A sensei állt ott csípőre tett kézzel. Nem csinált semmit, csak nézte a barlangot és a vergődő Sukit. Hiba csúszott a tervedbe. Ideje lenne cselekedni.

// A kawarimi no Jutsu, a helycsere jutsu. Az átváltozás a Henge no Jutsu. Erre figyelj, mert ha lesz legközelebb is ilyen, akkor úgy veszem mint ha nem csináltál volna semmit ^^ Reagáld le a történteket, és csak okosan. Very Happy

//

**Yagami** Szomb. Márc. 17 2012, 10:28

// Bocsánat az elírásért, legközelebb jobban figyelek //
A tervem egyik fele be vállt. Sajnos nem kalkuláltam bele a sensei megjelenését.
~ Pont most... most mi a francot csináljak..~ Mérgelődtem, de attól féltem, hogy a sensei észre vesz ezért nem volt túl sok idő mérgelődni...
~ Most támadjam meg a senseit? Hiszen ő Jounin esélyem sem lenne.. vagyis...1 Ekkor eszembe jutott az, hogy ki is vagyok valójában. Hiszen régebben nem ismertem akadály, és nem is mertem lehetetlent. Visszahúzódtam a bozót védelmébe, visszaváltoztam, megfogtam anyám régi tekercsét, és egy harci bábot idéztem elő belőle. (Rövid báb leírás/felszerelések: Mérgezett senbonok, drót huzalok, füst ill. mérges gáz bombák, több rejtett penge. Embernagyságú 3 szemű báb.) Visszaváltoztam a Henge no jutsuval a tolvaj alakjára, és úgy készültem a sensei ellen. Alapvetően a tervem az volt, hogy anyám régi bábját arra használom, hogy visszajussak a barlangba és el játsszam azt, hogy a támadóval én végeztem, de a növények nem tudom hova tűntek... Persze azt nem kell senkinek sem kell tudnia, hogy a mű kezemben elvan rejtve pár száll növény.
Kiléptem a bozót takarásából, magam elé irányítottam a bábot, és neki álltam.
Ha sikerül meglepnem a senseit akkor a báb szájából füstöt engedek ki, amíg a sensei keresi a füst forrását bénító méreggel ellátott senbonokkal bénítom le a testét, és a füstöt kihasználva jutok be a barlangba, és véghez viszem a tervem. Ha nem jönne össze akkor mindent megteszek azért, hogy ne veszítsem el az álcám...

Ajánlott tartalom