Erdőségek

Hana elengedett minket fát gyűjteni a tűzhöz, mely meleget ad majd este, valamint tudunk majd ételeket sütni. Elindultam Egy vékony ösvény felé, Mikommi jött utánam. Miközben a fákat vágtuk, beszélgetésbe kezdtem Mikommi-val. - Szerinted Hana életben hagyja az egyedül maradt Mizuri-t? - mosolyogtam. - Örülök neki, hogy egy családtag lesz a harmadik csapattársam. Amúgy a táskával jobban jártál. Az nem volt büntetés ahhoz képest, amit mi elszenvedtünk az előtte levő órákban. Láttam rajtad, hogy ez a kis dolog is igen felbosszantott. - kissé megálltam, majd folytattam - Ez a Hana egy vérbeli pszichopata, ha nem engedelmeskedsz, képes megölni. És még élvezné is. - Abba hagytam a favágást. - Hármunknak össze kell tartanunk, ha el akarjuk viselni a parancsolgatásait. Össze kell fognunk, hogy mi hárman erősebbeké váljunk. - majd odaálltam Mikommi elé, bal kezemben a kardomat a vállamra téve, jobb kezemmel megfogtam a vállát. - A Szemedben láttam azt, ami nekem is van. A harcolás tüze. Nekünk a sorsunk ettől a naptól kezdve egybe forrt. Fogjunk össze, hogy a világ legerősebb klánjává tegyük a Djuka-kat. - majd a dróttal összefogtam a levágott fáknak egy részét, és elindultam Mikommi mellett vissza a sövényen. Sötét volt már. Nagyon sötét. Visszaértünk a táborhelyre, majd a fákat összetéve, mint egy rendes tábortüzet meggyújtottam. Körbe ültünk mindhárman, Hana-t vártunk, hogy csatlakozzon hozzánk.

Mit hadobál nekem itt ez a gyerek? Lehet, hogy megjárta a poklok poklát, de ha igen akkor is jól leplezi. Minden esetre nekem nem ártanak a szövetségesek, úgyhogy segíteni fogok neki.
Gondoltam magamban, és közben hasogattam a fákat. Hirtelen egy pillanatra megálltam és hallgatóztam. Sendo a nagy szónoklatban nem hallotta amit én, de egy reccsenést hallottam valahol 10méteres sugarú körben. Onnantól kezdve csak hevesen helyeseltem Sendonak, és állandóan a sarkunkat figyeltem. Nem tudom, lehet csak én képzelődtem, de ha nem akkor lehet kóbor ninják áldozatává válunk? Vagy csak egy állat volt és nekem kéne fülész? Azért amíg visszaértünk a táborhoz hegyeztem a fülemet. Bár kíváncsi lennék Hana híres harci képességeire amit annyira istenít ez a két Djuka.
- Persze, ahogy tudok segítek, csak előbb váljunk mi is olyan erőssé, hogy a shinobi világ rettegje a nevünket nem gondolod?
Természetesen a tettek beszélnek inkább nálam. Majd akkor tisztelni fogom akármelyiket is ha letettek valami olyat az asztalra ami kézzel fogható!
- Tudod Sendo az a helyzet, hogy én úgy vagyok vele, hogy akkor tisztelni foglak például téged, ha valami olyat cselekszel, mert nálam inkább a tettek beszélnek tudod? Nem azt mondom, hogy egy tiszteletlen bunkó vagyok, de szerintem ez elengedhetetlen egy barátságban nem gondolod?
Majd a kérdés megállt a levegőben, mert pont visszaértünk a táborba. Nem baj hagyom had gondolkodjon egy kicsit rajta!

Sendo felállt, majd Mikommi-val elmentek fát gyűjteni. Kettesben maradtam ezzel a nővel, aki pár órája majdnem megölt. Mondta nekem, hogy ne legyek annyira csöndes, ne legyek Sendo árnyéka. Nem is vettem észre, hogy az lennék. A csöndességet viszont igen. Talán amíg nem jönnek vissza, el tudok vele beszélgetni.
- Hana, mennyi ideig leszünk itt? Sendo mit kérdezett tőled mikor erre jöttünk? - azzal csöndbe leültem és vártam a válaszra. Sötét volt már, mikor a két társam visszatért. Sendo-ék letették a fát. Sokat gyűjtöttek. Összetettük őket egy nagy kupacba, majd meggyújtottuk. Leültünk a nagy tűz köré, majd kérdezgettem, mit beszéltek eddig, és hogy nem volt semmi baj e? Mikommi mondta, hangokat hallott egész munkájuk alatt. remélem nem fognak ránk törni éjjel. Nem aludtam sokat, a többiek se, remélem nem kell majd félbeszakítani. Majd mindenki elővette az élelmét és vizét, és elkezdtünk sütni. Hana-t vártuk, hogy leüljön mellénk.

Visszaérve Hana a földön ült. Mizuri-n látszott, nem jutott nagyon komoly barátságra Hana-val. Valamilyen mentol illat ütötte meg az orrom, mikor közelebb mentem. Majd miután a tűz már égett, elővettünk Mikommi-val egy pár ágat, melyből nyársat készítettünk. Majd a táskámból elővettem egy nyulat, melyet fagyűjtés közben öltem le. - Nem tudom, ki szereti, ki nem, én ezt beteszem a közösbe. Hisz egy csapat vagyunk. - mondtam, majd lenyúzva a bőrét kunai-ommal a nyársra szúrtam, és a tűz fölé tartottam. Hulla csönd volt. Az éj nem volt hideg, a tűz is melegített. Mikommi és Mizuri beszélgettek csöndbe a tűz másik végén. A nyulat Mikommira bíztam. Hana mellé ültem. - Meséljen magáról, sensei. - törtem meg a csendet. Közben tisztítottam a véres kunai-t. Elvágtam egy ujjam, de nem töröltem le, először csak néztem. Lehet, hogy a saját vérem, de valamiért élveztem nézni, ahogy folyik le az ujjamról. Néztem a csurdogáló vért, majd elővettem egy kendőt és megtöröltem. - Megtudhatnám most, milyen elemet képviselek? Egyszerűen csak ez jár a fejembe, amióta harcoltunk ellened. Az a furcsa érzés, mikor a föld megmozdult. - reméltem, kissé meg tudom törni, és beszélgethetek vele. Végülis Két hétig vele leszünk, jó lenne tudni, ki ő valójában.

Djuka Sendo írta:Visszaérve Hana a földön ült. Mizuri-n látszott, nem jutott nagyon komoly barátságra Hana-val. Valamilyen mentol illat ütötte meg az orrom, mikor közelebb mentem. Majd miután a tűz már égett, elővettünk Mikommi-val egy pár ágat, melyből nyársat készítettünk. Majd a táskámból elővettem egy nyulat, melyet fagyűjtés közben öltem le. - Nem tudom, ki szereti, ki nem, én ezt beteszem a közösbe. Hisz egy csapat vagyunk. - mondtam, majd lenyúzva a bőrét kunai-ommal a nyársra szúrtam, és a tűz fölé tartottam. Hulla csönd volt. Az éj nem volt hideg, a tűz is melegített. Mikommi és Mizuri beszélgettek csöndbe a tűz másik végén. A nyulat Mikommira bíztam. Hana mellé ültem. - Meséljen magáról, sensei. - törtem meg a csendet. Közben tisztítottam a véres kunai-t. Elvágtam egy ujjam, de nem töröltem le, először csak néztem. Lehet, hogy a saját vérem, de valamiért élveztem nézni, ahogy folyik le az ujjamról. Néztem a csurdogáló vért, majd elővettem egy kendőt és megtöröltem. - Megtudhatnám most, milyen elemet képviselek? Egyszerűen csak ez jár a fejembe, amióta harcoltunk ellened. Az a furcsa érzés, mikor a föld megmozdult. - reméltem, kissé meg tudom törni, és beszélgethetek vele. Végülis Két hétig vele leszünk, jó lenne tudni, ki ő valójában.

/ Bírom, hogy helyettem cselekszel haver. Végül is csak nekem spórolod meg a dolgokat, de azért majd eldöntöm, hogy mit csinálok ok?)) /

Amint visszaértünk a táborba én egyből szemrevételeztem ezt a kedves kis párocskát. Már azt hittem Mizuri megtöri a senseit, de ennek vajmi kevés esélye volt. Mizuri nem egy olyan nagy dumásnak tűnik mint Sendo. Ki tudja talán lehet, hogy összehaverkodtak közben.
Minden esetre én leültem egy kis nyújtózkodás után a tűz mellé. Érdekesnek hangzik ez a két hét. Bár számítottam rá hogy madárnak néz minket. Majd meglátjuk mi lesz a vége ennek a kis kalandnak a végén még kíváncsi leszek. Az látszik Hanan, hogy vannak olyan pillanatok amikor elködösül a tekintete, lehet, hogy ez csak nekem tűnik fel, de a nonverbális kommunikációja egyértelmű. Apám megtanította nekem ezeket az alapvető jeleket amiket egy ember mutat. Ez alapján lehet olvasni az emberek érzéseiben, olykor gondolataiban. Vajon Hana is ismeri ezt a módszert, és ha igen használja is ellenünk? Milyen furcsa mintha az ellenségemről beszélnék, lehet egy nap még az lesz!
- Mit gondoltok erről a 'pokolról'? Szerintetek gond, ha én alvajáró vagyok?
Kíváncsi vagyok, hogy a humorérzékük megmaradt-e?
- De most komolyan milyen olyan veszély lehetne amire egy ninja ne tudna felkészülni? megosztanád velem Hana?

-Ez az végre megjöttek- mondtam Hananak éléggé halkan a fáradságtól és az éhségtől. Hirtelen felpattantam a földről szétrágtam a cukrot a fogammal és odasétáltam Sendóhoz. Megvártam, hogy lepakoljon és kértem egy kis szeletett
abból nyúlból amit a közösbe dobott be. Majd a táskámat ledobtam a földre él leültem Sendo mellé a tűzhöz. A nyulat felszúrtam egy vékony botra és a parázson szép lassan megsütöttem , de vigyáztam ,hogy meg ne égjen. A sütés közben Hanát és Sendo beszélgetését figyeltem. Vajon milyen eleme lehet Sendonak?
Kíváncsian néztem, hogy végre kiderüljön. De valahogy az sokkal jobban érdekelt, hogy Hana vajon mit is akar velünk csinálni két hétig? Pont velünk nulla tapasztalattal? És miért nem szól hogy több élelmet és vizet hozzunk magunkkal? Ezek a kérdések jártak a fejem amíg a húsomat sütöttem. Miután megettem a nyulat, felálltam és éreztem ,hogy végre megjött a régi énem. Tele lettem energiával. Végre elmúlt az a nagy éhségem. Szép lassan odasétáltam Hanahoz. Nem nagyon izgatott, hogy épp Sendoval beszélt. És hirtelen közbeszóltam.
- Igen lenne még egy kérdésem!
Mit akarsz tőlünk valójában?

Hana végre megnyílt kissé nekem. Elmesélt egy régi történetet, amin láttam, kissé nyomta belülről. - Igen, bár nem tapasztaltam, de hallottam, milyen az amikor hátba támadnak azok, akikben a legjobban bízol. Apám is így halt meg. A két ninja, akik megölték, egyik a társa volt szinte gyerek koruk óta. "Senkiben se bízhatsz, hacsak nem képesek az életüket adni, azér, hogymegvédjenek" Ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlem apám. - majd a földre néztem, lábam fel volt húzva, a térdeimet fogtam. Furcsa érzés volt. A telihold besütött a fa ágai között, és a tűz mellett ülve sokkal nyitottabbnak éreztem magam. Egy nagyobb szellő fújt be, hajam lobogott, csak a földet bámultam. "Ezek voltak az utolsó szavai". - Aznap megfogadtam, megbosszulom apámat. Addig nem nyugszom, amíg meg nem találom a gyilkosait. - mondtam, miközben fejem a hold felé nézett. - Gyönyörű ma éjjel a hold. Van benne valami misztikus. - majd levettem a húst a tűzről, mielőtt odaégne. Egy kunai-al vágtam egy szeletet, majd megettem. - Igen finom ez a hús - közben tekintetem a holdba veszett. Emlékek törtek fel. Régi, sötét emlékek. Amelyekről már azt hittem, elfeledkeztem. - Örülök Hana, hogy megosztottad velem. Majd lenyelve a húst teljesen lenyugodtam, Mizuri-ra néztem, majd mondtam - Miért szakítottál minket félbe, Mizuri?

- Azt gondoljátok, hogy ez megoldja a dolgokat? Nekem nem volt semmi olyan az életemben ami ilyen szinten említésre méltó lenne én csak egyszerűen tudom, hogy akkor fogok megbízni valakiben ha az bebizonyította nekem, hogy kiérdemli a bizalmamat... Ugye Sendo? Megmondtam, hogy ez egy alapdolog akárhol akárkikkel van az ember. A vér kötelez ezért a családomban megbízom, de távoli roknokban azért nem fektetek be akkora bizalmat, hogy azonnal odadobok mindent! Ez is a bizalom egyik formája volt Hanatól, hogy elmesélte mi történt vele. Szerintem az, hogy megosztjuk az életünket valakivel az tényfeltárás. A múltunk egy darabja ezek a tapasztalatok a legértékesebb tanárok ne haragudj Hana! Mondjuk engem is felfalhatsz HAHA!
Azzal elnevettem magam... Még ettem egy kicsit, de tudtam, hogy ma éjjel úgysem fogok aludni. Túl sok minden történt ahoz, hogy én ynugodtan le tudjam hajtani a fejem.
- Vállalom az első őrséget ha gondoljátok!

Közbeszóltam a beszélgetésüket Hana-éknak, de nem érdekelt. Végül is ő mondta, hogy legyek bátrabb. Bár ez lehet, hogy elsőre erős volt. A válaszra nem vártam sokat, mert láttam Sendo arcán, kissé felhúzta magát ezen. Visszaültem a helyemre, sütöttem tovább az élelmet. Hallottam, ahogy Sendo beszélget tovább Hana-nak. Nagyon furcsa volt mindkettejük arca, nagyon elkomolyodtak. Hát ha ott ne tudok közeledni, akkor talán majd Mikommi-val tudok beszélni. Miközben forgattam a húsom a tűz felett, ami bevilágította az egész tisztást, kérdezgettem Mikommi-t. - Hallod, ahogy Hana-ék a múltjukról beszélnek? Mesélj te is a múltadról. Mi volt az, amiért ennyire zárkózódott vagy? - kérdeztem tőle. Hisz ő is családtag, láttam, Sendo-val kissé megbarátkoztak, nekem is be kell olvadnom a többiek közé. Egy hűvös szél fújt végig a fák között, majdnem kiömlött a vizem. Mikommi válaszára vártam, de közben inkább Hana-ékra figyeltem. Érdekelt a múltja, hátha megkapom a választ a kérdésemre

// Karu //

A manővered sikeres volt és ellenfeledet csapdába ejtetted. -Ezért ki foglak nyírni te kis görcs!- Szitkozódott a nagydarab, de szavai hamar elhalkultak, mivel egy jól irányzott csapással lefejezted. Pár másodpercre térdre borultál, a hirtelen chakrahasználat kicsit felemésztette az erődet, majd körbepillantottál a többi harcra. Testvéred Kurayami, még mindig hadakozott a vékony, magas zsoldossal, csatájuk kiegyenlített volt és még egyikük sem használt el sok chakrát, ellenben a titánok csatájával, ahol Mosuke csapott össze az öreggel, aki egy távolsági Raiton jutsuval bombázta társad földfalát méghozzá sikeresen. Mosuke a földe borult, az öreg pedig egy erőteljes Kyuuden no jutsuval haladt felé, hogy kivégezze. Nem volt mit tenni, közbe kellett lépned.

A beszélgetés végére érkeztünk. Mikommi elvállalta az első őrködést. - Akkor majd én váltalak téged - mondtam neki. Hana próbálta pár szóval elmagyarázni, hogy a múltat felejtsük el, a jelenre koncentráljunk. Igaza volt, de a bevillanó képek még mindig ott vannak a fejembe. Majd Hana felállt, arrébb ment egy fénytől távolibb helyre, ahol nem lehetett kiszúrni, ha valaki ránk támadna. - Igaza van, szerintem lassan menjünk pihenni. - mondtam, miközben felálltam én is, majd egy fa alá mentem, ahol ért még a fény, de halványabban, nem sütött teljes erejével rám. Lefeküdtem a földre. Nem volt hideg, sőt egész kellemesen meleg éjszaka volt. Táskámat fejem alá tettem, majd fejem alá kezeimet összetéve feküdtem le a fűbe a fa alá. Nem tudtam aludni, a holdat néztem még mindig. Valamiért most sokkal misztikusabbnak tűnt. Ahogy csöndbe lett mindenki, hallani lehetett az éjszaka hangjait. Tücsköket, békákat. Kissé füleltem a természetet, majd szemeim lehunyva elaludtam. Nem kell sok alvás nekem, de a mai nap igen kifárasztott. Mind az edzés, mind a menetelés. Szemeim lehunyva aludtam, ám éber alvó vagyok, megérzem, ha valaki mellettem áll. Majd felkelek, ha váltani kell Mikommi-t.

Hatake Kakashi írta:// Karu //

A manővered sikeres volt és ellenfeledet csapdába ejtetted. -Ezért ki foglak nyírni te kis görcs!- Szitkozódott a nagydarab, de szavai hamar elhalkultak, mivel egy jól irányzott csapással lefejezted. Pár másodpercre térdre borultál, a hirtelen chakrahasználat kicsit felemésztette az erődet, majd körbepillantottál a többi harcra. Testvéred Kurayami, még mindig hadakozott a vékony, magas zsoldossal, csatájuk kiegyenlített volt és még egyikük sem használt el sok chakrát, ellenben a titánok csatájával, ahol Mosuke csapott össze az öreggel, aki egy távolsági Raiton jutsuval bombázta társad földfalát méghozzá sikeresen. Mosuke a földe borult, az öreg pedig egy erőteljes Kyuuden no jutsuval haladt felé, hogy kivégezze. Nem volt mit tenni, közbe kellett lépned.

Miután körülnéztem realizáltam a tényt, hogy most a chakrám lecsökkent, de még használható vagyok, és Mosukénak szüksége van rám! A győzelem mámora egy kicsit megrészegített, talán ezért vetettem bele magam akkora önbizalommal az öreg elleni harcba. Futottam feléjük teljes erőmből, hogy időben érjek oda. És ekkor egy olyan ötlet jutott az eszembe amit legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. Futás közben a helyére csúsztattam a katanamat, majd benyúltam a shuriken tartómba. Már csak 7 shurikenem van, de ez megér egy dobást, hogy megmentsem Mosukét. Futás közben céloztam az öreget mielőtt újra támadhatta volna Mosukét akinek az előbb áttörte a védelmét. Nehéz volt így célozni, de shuriken dobásból mindíg jó voltam. Amint hatókörbe értem levegőbe vetettem magam, majd a lendületemet kihasználva mintha az ágyban fordulnék az egyik oldalamról a másikra fordulva megpördültem majd a háromszoros lendületet kihasználva elhajítottam a shurikeneket szám szerint kettőt. Mindkét shurikennel az öreget célozva. Ha ezt kikerüli akkor tényleg tudhat valamit. Ilyen gyorsan még életemben nem dobtam el shurikent. Majd ha ez nem válik be annyi időt nyerek, hogy rögtönözzek egy gyors Kirigakure no Jutsut, és összezavarjam vele ellenfelünket!

Djuka Sendo írta:A beszélgetés végére érkeztünk. Mikommi elvállalta az első őrködést. - Akkor majd én váltalak téged - mondtam neki. Hana próbálta pár szóval elmagyarázni, hogy a múltat felejtsük el, a jelenre koncentráljunk. Igaza volt, de a bevillanó képek még mindig ott vannak a fejembe. Majd Hana felállt, arrébb ment egy fénytől távolibb helyre, ahol nem lehetett kiszúrni, ha valaki ránk támadna. - Igaza van, szerintem lassan menjünk pihenni. - mondtam, miközben felálltam én is, majd egy fa alá mentem, ahol ért még a fény, de halványabban, nem sütött teljes erejével rám. Lefeküdtem a földre. Nem volt hideg, sőt egész kellemesen meleg éjszaka volt. Táskámat fejem alá tettem, majd fejem alá kezeimet összetéve feküdtem le a fűbe a fa alá. Nem tudtam aludni, a holdat néztem még mindig. Valamiért most sokkal misztikusabbnak tűnt. Ahogy csöndbe lett mindenki, hallani lehetett az éjszaka hangjait. Tücsköket, békákat. Kissé füleltem a természetet, majd szemeim lehunyva elaludtam. Nem kell sok alvás nekem, de a mai nap igen kifárasztott. Mind az edzés, mind a menetelés. Szemeim lehunyva aludtam, ám éber alvó vagyok, megérzem, ha valaki mellettem áll. Majd felkelek, ha váltani kell Mikommi-t.

Az őrködés elég unalmasnak indult. Nem tudtam mit csinálni és egyszerűen elvette a kedvem mindentől a semmit tevés. Ugye milyen furcsa dolog? Azt nem mondanám, hogy túlzottan elfáradtam, de nem voltam százas az is biztos. Ahhoz, hogy engem megizzasszanak ennél jóval több kell. Látszott a többieken, hogy az aznapi edzés eléggé megviselte őket pontosan ezért vállaltam el az első őrködést, de hiába mert három óra múlva úgyis Sendo következik. Nem fogom végig strázsálni az egész éjszakát, nekem is kell aludnom valamit végül is én is ember vagyok nem gép.
Egyszer-kétszer majdnem elbóbiskoltam az első fél órában. Aztán hozzászokott a szemem ahhoz, hogy ma este és a következő napokban erőltetni fogom. Remélem fogom tudni hozni a fizikai tűrőképességeim felső határát. Ilyen békés gondolatok jártak a fejemben amikor hirtelen megint meg hallottam azt furcsa kis recsegő motoszkáló hangot. Most egy kicsit élesebben már. Na jó most már biztos, hogy nem én hallucinálok!
Pontot kellett tennem a végére a dolgoknak. Végül is csak nem lesz semmi baj, ha legalább megnézem, hogy mi motoszkál itt a környéken. A szúrós bozót miatt úgyis csak egy ki/bejárat van a táborhelyünkre. Hana jól választott. Egész jók a vezetői késségei.
Elindultam kifelé a biztonságot nyújtó bozótosból majd amikor kifelé értem kilestem a sötét erdőbe. Hananak igaza volt tényleg volt benne valami pokoli, de talán ez nyújtotta a szépségét, talán ettől vállt számomra hívogatóvá. Sajnos letettem a kunai késeimet, de mindig volt nálam egy tartalék a belső zsebemben. Hát most elővettem és elindultam a hang irányába...

Ahogy Sendo lefeküdt egy fa alá én is felálltam a tűztől és kerestem magamnak valami kis menedéket ahol az éjszakát tölthetem. A menedékem egy bokor és egy fa között volt, eléggé eldugott helyen, a tűztől csak pár méterre, de pont úgy, hogy senki se tudjon észre venni. Eléggé meleg volt az idő és innen még a tűz melegét is lehetett érezni.
Mellényemet levettem, majd alám terítettem. A táskámat pedig leraktam a fejem alá és párnaként használtam. Nagyon örültem, hogy nem nekem kell őrködnöm. Hálás voltam az új fiúra. Lassan kényelembe helyeztem magam a sötét bozótosba, és bokor zöld leveleit kezdtem el bámulni. Mikommi lépteit tisztán halottam ahogy közöttünk járkál, de nem nagyon izgatott. Ezek után a fejem oldalra fordítottam és szép lassan elaludtam.

Azt hitték, hogy még mindig ott vagyok ahol. Nyugodtan piheneve az árnyak mélyén. Persze jah komolyan ennyire naivak? Meg vártam amíg elalszanak kivéve Mikommi aki járőrbe indult, hogy szétnézzen. Nem talál mást mint egy baglyot aki ép áldozatát falja be. Viszont Hanával találja szemben magát. Nem is halhatta, hogy a jounin felbukkan előtte. Hangtalanul lépet elé hirtelen szinte a semmiből.
- Te mit keresel itt? Áh mindegy lényegtelen, legalább az őrség alatt nem lankadt a figyelmed, hogy ezt a tollast kiszúrtad.
Már ha a fiú észre veszi a baglyot és annak vacsoráját. A jounin nő kezében viszont van valami. Valami nagy dolog élettelenül logót a kezében. Felemeltem a kezem és a genin arcába nyomtam a két véres nyulat.
- Mi van ha nem elég a vacsora fogj magadnak! Egyébként ez a két álom manó reggelije lesz. Jutalmul te nem részesült a reggeli ébresztőben.
Fogtam magam és vissza sétáltam a táborba. Ahol a nyulat megnyúzom ami persze bőségesen jár vérrel.
Részemről nem alszok egész éjjel, ha Mikommi aludna hát áldásom rá, de tudatom vele ha aludna tegye nyugodtan. Majd figyelek helyette és őrködöm, hisz ez a dolgom.
***
Reggel pirkadatkor ha alszik Mikommi akkor megállok mellette és lenézek rá. Ha ébren lenne és a tisztáson kószálna valahol akkor csak a tisztás közepére sétálok a tűzgödör mellé. Szándékosan nem ébresztetem fel a két alvó genint. És parancsba adtam a kicsi geninek aki őrködőt, hogy ne merészelje meg tenni.
Az este elkapott nyulak belsőséget egyszerűen kezembe véve a két alvó geninelé tettem (Sendo és Mituri). A szaft már mint a vér megnedvesítette arcokat és a belső szerveknek, beleknek nincs túl kellemes illatuk ha már egy éjszakán keresztül szikkadtak.
Ha Mikommi most alszik akkor felkeltem.
- Psszt egy szót sem gyere velem.
Ha fent van ugyan ezt mondom neki és ha követ márpedig biztos nem lesz bolond, hogy itt maradjon akkor jön.
A két alvó genin amikor kis rejtekében felébred beleket lát maga előtt. Hisz azok szinte arcukban van. A táborban itt ott egy vértócsa és feldúlt holmik. Főleg a mesterük táskája amit alaposan végig túrt valaki. Az egész olyan, mintha az éjjel egy rajta ütés lett volna és valakivel vagy valakikkel alaposan elbántak volna. A belekből és vérből valamint a tábor feldúltságából egyetlen dolgot lehet leszűrni Hana és Mikommi vesztet. Mivel sehol sem lehet őket látni.

Ezalatt miközben talán a kétségbe esés és a félelem uralkodik el a táborban én Mikommival a tábortól párméterre állok. Még hallom, hogy ők mit művelnek az ott maradottak, de ők nem hallanak minket, hisz nem mozgunk és ha beszélünk is csak suttogunk.
- Jól szerepeltél az éjszaka. Látod nem vagyok én olyan rossz mint hiszitek.
kőnyű volt ezt mondani úgy, amilyen állapotban ott hagytunk mindenkit.

( Bocs, hogy minimális mértékben irányítottalak Mikommi. Cserébe kettesben vagy Hanával)

Újra előtörtek a képek. Álmomban. Miért hoztam fel egyáltalán? Újra előtörtek a régi emlékek. Álmomban apámat láttam. Az estét, mikor ott hagyott. Emiatt sokat forogtam este. Egy hangosabb üvöltésre keltem fel. Szemem kinyitottam, oldalra dőlve láttam magam mellett egy kupacnyi véres belsőséget. A hang forrása pedig Mizuri volt, aki korábban észrevette, mint én. Felpattantam, majd ledobálva magamról a beleket körbenéztem. Egy hirtelen sokk után kezembe fogva a beleket nem értettem, hogy kerültek oda, és ami még furcsább volt. Hol van Mikommi és Hana? Körbenéztem de az összevissza szórt táskák és felszereléseken kívül nem láttam őket. Ketten voltunk és kész. Össze kellett szednünk magunkat, hátha bajuk esett. Végülis hogy került ide ez a sok...héj, miközben kezembe tartottam még mindig a beleket. Odaálltam mellé, majd mintha neki is ez a gondolat jutott eszébe. Mivel nagypapám, a harci és gyilkoló vágyaim miatt bevezetett az ember minden részébe. Egy ember bele sokkal nagyobb és vastagabb. - Mizu, ezt nézd meg. Neked nem tűnik kicsinek egy emberi bélhez képest. Szerintem keressük meg Hana-kat. - azzal odamentem a táskámhoz, kardomat felcsatolva, hátamra vettem a táskámat, miután leellenőriztem a felszerelésemet. Megvolt minden. Furcsa volt, hogy nem tűnt el semmi cuccom, és mi sértetlenek voltunk, két ember pedig eltűnt. - Mizu, nem tudom, mi történt itt, ki kell derítenünk, hova lett Hana és Mikommi. Remélem nem ölte meg őt. Ebből a nőből bármit kinézek. Azzal elkezdem kideríteni, hogy ki jöhetett ide, és hová ment tovább...

Támadásod igen látványos volt és időt is tudtál nyerni Mosukénak, hogy összeszedje magát. Az öreg a Kyuudent használva azonban hárította a Shurikeneket. A köd létrejött, bár elég sok chakrádba került, hogy érjen is valamit, de szerencsére Kimo a háttérből segített és egy Genjutsuval, megerősítette a ködöt, valamint ál-klónokat hozott létre, rólatok mintázva, így is nyerve pár másodpercet az öreg ellen. Mosuke hirtelen felkelt és téged megragadva behúzódott egy nagyobb szikla mögé. -Nincs sok időnk, a köd nem tartja fel a Genjutsut pedig egyből felismerte szerintem. Kell egy terv. -Pár másodperc múlva lépteket hallottatok, de csak Kurayami jött oda mellétek.
-Mi van az ellenfeleddel? Hogy találtál meg minket? -Kérdezte Mosuke egyből gyanakodva. -A csaj mutatta hogy itt vagytok. A vékony pedig éppen valahol elvérzik a fűben. -Válaszolt testvéred, modora mint mindig, most is utánozhatatlan volt, így Mosuke is kicsit megnyugodva ült vissza a helyére. -Szóval, ez az öreg túl erős, ti vagytok a gyilkosok és most gyilkolni kell. Nincs tervetek?- Kérdezte, miközben a háttérben hallani lehetett a célpont, vagy a hóhérotok, kérdés mit hoz a jövő, dühöngését, és közeledését felétek.

Djuka Sendo írta:Újra előtörtek a képek. Álmomban. Miért hoztam fel egyáltalán? Újra előtörtek a régi emlékek. Álmomban apámat láttam. Az estét, mikor ott hagyott. Emiatt sokat forogtam este. Egy hangosabb üvöltésre keltem fel. Szemem kinyitottam, oldalra dőlve láttam magam mellett egy kupacnyi véres belsőséget. A hang forrása pedig Mizuri volt, aki korábban észrevette, mint én. Felpattantam, majd ledobálva magamról a beleket körbenéztem. Egy hirtelen sokk után kezembe fogva a beleket nem értettem, hogy kerültek oda, és ami még furcsább volt. Hol van Mikommi és Hana? Körbenéztem de az összevissza szórt táskák és felszereléseken kívül nem láttam őket. Ketten voltunk és kész. Össze kellett szednünk magunkat, hátha bajuk esett. Végülis hogy került ide ez a sok...héj, miközben kezembe tartottam még mindig a beleket. Odaálltam mellé, majd mintha neki is ez a gondolat jutott eszébe. Mivel nagypapám, a harci és gyilkoló vágyaim miatt bevezetett az ember minden részébe. Egy ember bele sokkal nagyobb és vastagabb. - Mizu, ezt nézd meg. Neked nem tűnik kicsinek egy emberi bélhez képest. Szerintem keressük meg Hana-kat. - azzal odamentem a táskámhoz, kardomat felcsatolva, hátamra vettem a táskámat, miután leellenőriztem a felszerelésemet. Megvolt minden. Furcsa volt, hogy nem tűnt el semmi cuccom, és mi sértetlenek voltunk, két ember pedig eltűnt. - Mizu, nem tudom, mi történt itt, ki kell derítenünk, hova lett Hana és Mikommi. Remélem nem ölte meg őt. Ebből a nőből bármit kinézek. Azzal elkezdem kideríteni, hogy ki jöhetett ide, és hová ment tovább...

Nem nagyon aludtam az éjjel. De amikor Hana reggel felkeltett éppen fél álomban voltam. Nem telt el sok idő és magamhoz tértem. Akkor láttam, hogy Hana mire készül. Hát ez nem semmi jó kis vizsga lesz! Bárcsak én lennék az alanya. Ezek után gyanakvó leszek mindenre ami ezzel a nővel kapcsolatos. Tényleg nem lehet kiszámítani egyetlen tettét sem. Végül is amikor ott álltunk a napfelkeltében és figyeltük két rokonomat ahogy megpróbálják rendbe szedni magukat csak egy kérdés fogalmazódott meg bennem, de ez az egy már nyomta a szívemet nagyon rég óta. Látom Hanán, amióta elindultunk, hogy valami hiányzik neki és nem tudok másra gondolni csak arra, hogy egy személy. Ne kérdezze senki, hogy miért... Én így érzem.
- Nagyon hiányzik?
Tettem fel a kérdést, majd csak álltam tovább a nő mellett és figyeltem a reggeli napsugarakban a csapat társaimat a távolból!

//Hatake Kakashi//

Egy gyors gondolat menet. Az öreg raiton, tehát én a víz elememmel nem nagyon érek ellene sokat, csak ha sikerül csapdába ejteni. Hárman vagyunk ezért nálunk a taktikai előny. Egyszerre kell támadni összehangoltan! Ezen van a hangsúly! Tehát Kurayami Kőtűk én shurikenekkel, Mosuke az egyetlen adunk mert ő Doton ezért ő le tudja földelni. Ekkor eszembe jutott egy terv.
- Mosuke, csinálj egy ember méretű nyílást a földben és tereljétek a nyílás kijáratához, úgy hogy annak háttal legyen. Veled lesz Kurayami aki megpróbálkozik közben a Kő tűkkel. Közben te is csinálhatsz látványos jutsukat, csak ne veszíts sok chakrát ha esetleg a trükk nem jön be. Én csinálok egy vízklónt, ha beveszi a csalit azt hiszi, hogy én vagyok az. Akkor 100%os a siker, ha nem hiszi azt akkor vállalom a felelősséget a tetteimért, mivel nincs már túl sok chakrám ezért másképp én is csak a shurikeneket dobálhatnám annak meg nem sok értelme lenne. Ezért szeretném ha pontosan úgy csinálnátok ahogy kérem!
Megcsináltam a vízklónt. Majd ha Mosuke megcsinálja a tervet akkor végrehajtjuk a támadást!

Szép álmom volt. Gyorsan elaludtam. Ám a reggel nem volt egyáltalán olyan szép, mint az álmom. Szemeim kinyitottam, és csupa véres izék voltak a testemen. Először nem tudtam, mi ez. - ÁÁÁh - üvöltöttem egy hangosabbat, miután megláttam. Majd felpattantam, és leszórtam magamról a mostanra felismert beleket. Sendo is felkelt, lehet, hogy rám. Őt is hirtelen sokként érte az ébresztés. - Hogy a francba kerülnek ide belek - kérdeztem. Nem tudtuk mi történt. És hova lettek Hana-ék? Hol van Mikommi? Nem tudtam, mi történt az este. Elrabolták őket? Vagy megölték? De akkor mi miért élünk? Sendo nyugtatott le, és javasolta, hogy derítsük ki, mi történt velünk. Rövid elemzés után rájöttünk, hogy a belek, aki rajtunk voltak nem emberi belek, hisz azok sokkal vastagabbak és hosszabbak. Ez kicsit megnyugtatott, hogy nem a másik két ninjáé. Azzal lenyugodtunk, felszerelkeztünk, a felszerelésünk megvolt, 1-2 kunai volt csak szétszórva a cuccaink közül. Majd elkezdtünk nyomok után kuatni, ha elrabolták őket, merre mentek. De lehet, hogy ez csak egy újabb kiképzési nap?

// Csipet csapat //

Csak mosolygok természetesen magamban, ahogy észre veszem és a távolból megtapasztalom a páni félelmet. Két genin megkapta reggeli ébresztőt. Micsoda boldogság szívem szinte repes az örömtől. Nem vagyok egyedül és Mikommi nem tudom miért de azt hiszi valami hiányzik.
Igaza van van ami hiányzik. Az elmúló élet minden egyes perce. Persze van még más is, de nem kötöm az orrára semmi köze sincs hozzá. Legalább is jelen pillanatban.
- Néha, de attól függ, hogy te mire gondolsz. Viszont ideje, hogy vissza menjünk. Ha ezek tele piszkolták a gatyájukat mind a kettőt haza zavarom azonnal.
Hangom sötét tónusú volt. jelezve, hogy komolyan gondolom, hogy a félelem legkisebb jelére elutasítom a további tanítást és kénytelenek egymaguk hazamenni. Csak intek a geninek, hogy kövesen. A tisztásra vezető ösvény végén találkozunk Sendoékal.
- Hm látom nem csináltatok be, viszont nagyon pipa vagyok. A belek a vér lehetett volna a kettőtöké is. Annyira mélyen aludtatok, hogy orgiát de akár mészárlást is csaphattam volna mellettetek. Viseljétek hát a következményét a baklövéseteknek. Vissza sétáltam a táskámhoz és előhúztam sok tekercs közül az egyiket. Szét bontva feloldottam a pecsétet és a földön három pár lábsúly jelent meg pukkanás kíséretében.
Két párt egyenesen Sendo és Mizuri elé dobtam. Azok becsapódva a földbe arról tanúskodtak, hogy nem épp toll van bennük. Közel kilencven kiló lehetett egypár. A harmadik párt fogtam és felcsatoltam a saját lábaimra.
- Akitől egy nyikkanást vagy tiltakozást merek hallani az cipelni fogja még ezt a párt is itt a lábamon!

( Fejlécet // Csipet csapat // használja mindenki!)

//Hana - csipet csapat//

Keresni próbáltam valamit, ami elvezethet a többiekhez. Ám bejött a számításom. Csak játszottak velünk. Nem tartott sokáig, Mei jelzett nekünk. Belül éreztem, ez az ő műve volt. Ez a nő beteg. De talán pont ez kell, hogy erős legyek. Egy ösvényre vezetett minket, majd leszúrt, hogy mélyen aludtunk. - Inkább az orgiát választottam volna - gondoltam magamban. Viszont Miko is benne volt a dologba, hisz nem keltett fel, hogy leváltsam. Egy kicsit úgy éreztem, mintha hátba támadtak volna, főleg a saját véremből. Ráadásul nem volt elég, hogy Mizu és én egy Kezdőbb horrorra keltünk még extra büntetést is kiszabott nekünk. Egy tekercset vett elő a táskájából Hana, majd a földre téve feloldotta és három súlyt kapott elő. Nagyon nehéznek tűntek, azok is voltak. - KILENCVEN KILÓ???!!! - mondtam magamban. Mikor Miko elkésett csupán egy 15 kilós táskát kellett vinnie. De megmutatom neki, mire vagyok képes. Elsőként csatoltam a lábamra a két súlyt, majd lassan, de biztosan elindultam Miko felé. Mélyen szemébe nézve akartam éreztetni, nem szeretem, ha átvernek. Főleg, akikben megbírom, vagy kezdek. Itt egy ideig hanyagolni fogom, nem érdekel, hogy csapattárs, vagy klántag. Súlyokkal a lábamon elindultam Hana felé. Nehezeket tudtam lépni. De mentem. Megmutatom neki, nem vajból vagyok. Elé álltam, majd a szemébe néztem. Szemeiben látszott a tűz, mely a mi szenvedésünk éltet. Élvezi. Én is élvezni fogom a hatalmat. Eljön az idő, hogy nem fognak ugráltatni. eljön még az az idő. De most még várni kell. Addig pedig sok mindent le kell nyelnem. Arckifejezésem hirtelen változott meg, nem mutattam ki dühömet, sem gondolataimat. - Merre megyünk tovább, sensei - egy csepp gúnyt lehetett hangomban hallani, de nem komolyan, csak éppen hogy egy kicsit. Mivel egy ösvény vezetett tovább, és gondoltam nem visszafelé fogunk menni, elindultam a nehezékekkel az ösvényen. Majd vártam, hogy betársuljanak a többiek is.