Erdőségek

Kisame arcára széles és gúnyos mosoly ült ki, ahogyan rákiáltottál és elkezdtél felé rohanni. Valószínűleg azt gondolta, hogy mekkora egy hülye vagy, de amikor meglátta a kézjeleket, vagyis inkább annak eredményét, mondhatjuk, hogy egyáltalán nem lepődött meg. Kardját maga elé rántva a kilőtt pikkelyek nagy részét felfogta, de a maradék, főleg azon részeken, melyeket a kard nem tudott felfogni, beleálltak a cápafi lábába és felsőtesténeke gy kisebb részébe, főleg a vállába. És te ezen védési folyamatot kihasználva idézted meg az egyik sárkányodat.
Nem volt valami sok időd csevegni vele, ahogyan felpattantál a hátára és az néhány legyintéssel már a levegőbe is emelkedett és abban a pillanatban mintha elhagyta volna za ereje, zuhant a tóba, hatalams csobbanással. Még időben ugrottál le a hátáról, ahogyan szegény sárkány lassan elmerült a vízben.
- Hova-hova? -vigyorgott rád Kisame, ahogyan észrevetted, hogy a kardja mintha egy cápa uszonya lenne, úszott vissza a kezébe. - Nem engedlek el ilyen könnyen! -nézett rád, ahogyan megmarkolta a kardját.
Nem értetted mi történik, de abban biztos voltál, hogy a kard csinált valamit és ha jól emlékeztél még azt is láttad, hogy amikor felpattantál Hanna háttára, Kisame a sárkány felé dobta a kardot, de hogy mi lehetett a trükk ebben a támadásban azt nem tudtad, révén nem voltál abban tisztában, hogy az a hatalmas kard mire is képes teljes mértékben.
- Gyerünk adj bele mindet kölyök, vagy azt akarod, hogy már most feldaraboljalak? -kérdezte tőled, ahogyan az időd és a chakrád is egyre fogyott.

Kisema csendben nézett téged, nem kapkodott el semmit, tisztában volt azzal, hogy kevés a chakrád és abban is, hogy immáron semmi esélyed ellene, éppen ezért megpróbálta kiélvezni azt a maradék időt, mielőtt, ahogyan ő mondaná, darabokra szedne. De egyben nem is az a fajta ő, aki szeret várakozni. Abban a pillanatban, ahogyan rátetted a kezed a katanaidra, mintha egy ágyúgolyó lenne, úgy lőtt ki feléd, szinte felszántva a vizet, de immáron téged sem kelet félteni. A lábsúlyok lekerülted a lábadról már korábban, ezért valóban meglepted azzal, hogy egy szempillantás alatt teremtél ellőtte és vájtad mind a két kardot a mellkasba.
- Ezt nevezem...- mosolygott rád, ahogyan a levegőben úszva vért köhögött fel, majd hátraesve a vízbe, a vére beborította a felszínt. - Erre nem számítottam, ez a gyorsaság... majdnem olyan gyors vagy, mind az a...- nem tudott többet mondani, újabb vért köhögött,fel ahogyan kirántottad a testéből a két kardot. Átszúrtad minkét tüdejét, tudtad, hogy csak percei vannak hátra. - Hahahah..- hallottad a halk nevetését- Azt hiszem, most felidegesítettél! -kiáltott rád, ahogyan abban a pillanatban telibe talált a kardja. Nem hittél a szemednek, hogyan lehet még benne ennyi erő, ezek után. Azonban ezt a figyelmetlenséget abban a pillanatban két bordád bánta, ahogyan egyszerűen mind egy baselball golyót, úgy kiütött a víz felszínéről, az egyik fának. Hatalmasat zuhantál, ahogyan nehezen vettél levegőt, mindened fájt, és így is láttad, hogy a sebei egyszerűen begyógyulnak. Rájöttél, hogy az ellenfeled, valóban nem egy hétköznapi shinobi és hogy nem is ember.- Megleptél azzal, hogy olyan gyorsaságra voltál képes! Erre nem számítottam, de ennek ellenére csak egy kölyök vagy, a legjobb az lesz, ha levágom a lábaidat, hogy ne okoz nekem túl sok problémát...- sétált feléd, ahogyan össze kellett szedned magad, bár arra rájöttél, hogy egyvalamiképen sebezhető, gyorsasággal.

Valóban killöttél, a testedet alig lehetett látni, olyan gyors voltál, ahogyan a villámsebesen felcsobbanó vízoszlop jelezte hol is vagy, de ahhoz túl gyors voltál, hogy akár más meglásson ebben a vízoszlopban. De az ilyen gyorsaságnak van egy hatalmas hátránya is. Te is alig látsz valami, révén nem éppen vannak olyan szemeid, illetve nem vagy annyira képzett taijutsuban, hogy csupán reflexből reagálva képes legyél az ilyen harcmodorra. Éppen ezért ahogyan Kisame ellőt teremtél, kénytelen voltál kissé lelassítani, hogy tisztán lásd a férfi mozdulatait. Könnyedén kerülted el a fejed felett elsuhanó Samehada-t, ahogyan a raiken-t felfelé lendítve minden megváltozott. Elhagyott minden erőd, ahogyan lelassultál teljesen.
A semmiiből feltűnő kar kapta el a torkod, ahogyan a magasabb emelkedtél. Nem tudtál mozogni, minden erőd elhagyott. Láttad, ahogyan Kisame arcán gúnyos vigyor ül. De nem kapkodott. Annyi erő sed volt, hogy megmozdulj, abban a pillanatban is érezted, hogy szívja a chakrádat az ellenfeled.
- Ki mondta, hogy a kardommal való közvetlen érintkezés szívja el a chakrádat, ha?- mosolyodott el- Az igazán nagy balfácán volt. Bár meg kell hagyni elég kitartó voltál és sikerült megsebezned is, de végére értél az erődnek és a technikáidnak! Úgy gondolom, ez itt a vég...- emelte fel a hatalmas kardot, ahogyan a fáslik lehullatok róla, és az egész úgy nézett mi mind egy élőlény. - Megnyúzlak mind egy...- abban a pillanatban elhallgatott, ahogyan elengedve lezuhantál a vízbe. Annyi erőd volt csak, hogy a felszínen maradt, de több nem. És tisztán láttad, ahogyan a környező fákon egy tucat oinin ninja áll, körülvéve a rettentő ellenfelet és kiszúrtál közöttük egyett, aki nem illet a sorba, egy Anbu maszkos nőt, azt akit eddig megakartál védeni. Lassan azonban elsüllyedtél elhagyott minden erőd és a mélybe zuhantál.

//Írj egy hosszabb történetet egy álomról, mely illik az adott történésekhez... //

Mintha csak felébrednél egy álomból, olyan volt. De mivel lényegében ez is történt, ezért nem lehet mást mondani. A film, az az érdekes film megszakadt és visszatértél a rideg valóságba. Pedig nem nagyon volt nagy különbség. Kaori arcát láttad, maszk nélkül, de mégis az első pillanatban már tudtad, hogy ez nem lehet álom, ez a valóság.
A lány mosolyogva nézett rád, ahogyan az arcán egy kisebb vágás éktelenkedett, a szája szélén egy halvány vércsík húzódott végig, halvány, alig látható, nagyon valószínű, hogy letörölhette. És csak őt láttad, mást nem. Mosolygott, de a szemei elárulták, hogy nem izgatott, nem fél, de hatalmas fájdalmai vannak.
- Sajnálom...- dadogta, ahogyan a hangja is elesett volt- … megvédtelek, de nem leszek képes segíteni téged, nem lehetek melletted, hogy lássam beteljesülni az álmodat. Annyira sajnálom Kurono-kun... - dőlt oldalra ás zuhant halk puffanással a földre. Csak abban a pillanatban láttad, csak akkor értetted meg, mire is gondolt a lány. A lány bal keze hiányzott, mintha tőből vágták volna le, ahogyan az oldalából is hiányzott egy nagyobb darab. Be volt kötözve, de látszódott rajta, hogy csak annyira, hogy kisebb időt túléljen, hogy valamit képes legyen ellátni, nem többet és nem kevesebbet.
- Hát elég kemény ennek a cápának a bőre...- néztél oldalra, ahogyan megpillantottál egy férfit. Fehér köpenyt viselt, egy fehér oinin maszk kíséretében, ahogyan aranyló rövid haja volt. Láthatólag egyből megállapítottad, hogy bizony egy vékony és magas férfi. A kezében szorongatott tanto-ja, melyen még keresztvas sem volt, esetlen és régimódi fegyver volt. De ami ennél is fontosabb volt, hogy a férfi nem volt véres, egy karcolás sem volt rajta. - … sajnálom, hogy ilyen későn érkeztem Kurono-kun, de szeretnélek megkérni valamire! -nézett le rád- Ha van elég erőd tartsd fel Kisame-t és én életben tartom ezt a lányt. Úgy gondolom ez fer alku nem igaz? -kérdezte tőled, ahogyan láttad, hogy a területen nagy csata zajhatott, kidőlt fák, felrepedt talaj és a fákon és a földön jó néhány holtest és mintha a víz felszínén láttad volna azt is, aki mindezt tette.

Érezted abban a pillanatban, hogy nekiálltál, hogy valami újra leltél rá. Talán az adrenalinnak volt köszönhető, de ezúttal teljesen másképpen érezted a technikát mind addig akármelyik gyakorlásod alkalmából. A chakra hatása nem volt még így sem tökéletes, de mégis érezted, hogy az izmaid reagálnak a villámchakrára. A tested körül lassan megjelenő villámburok pedig igencsak látványos és egyben félelmetes képest festett le rólad. Eddig senki sem látott így, így í mögötted álló oinin ninja se.
- Te aztán igen félelmetes tudsz lenni! -dicsért meg, ahogyan megmozdultál, de semmi különösebbet nem fedeztél fel.
Nem voltál gyorsabb, nem érezted magadat annak, egyszerűen a fájdalom melyet eddig tompán éreztél, eltűnt, a kissé fájdalmas mozgás mellett. Egészségesnek és fáradhatatlannak érezted magadat mely a villámchakrának volt köszönhető, mely plusz erőt adva az izmaidnak manipulálta azokat.
Ekkor kisebb robbanás rázta meg a környéket és néhány kisebb hegy pukkant ki a látótávolságon belül, mely egyet jelenthetett, valakik még mindig harcoltak és ha harcoltak at csakis ellen tehették. Egy pillantást vettettél még Kaori-ra, akit már akkor gyógyított az oinin ninja, majd előre tekintélyesük. A shunsin no jutsu segítségével siettél oda, de váratlan dolog történt. Egy szempillantás alatt gyűrted le a távolságot, ahogyan rájöttél, hogy mi is történt. Tévedtél, mikor azt hitted, hogy a villámchakra nem manipulálja az izmokat olyan mértékben, hogy gyorsabb legyél, egyszerűen közben a shunsin no jutsut kell alkalmaznod és azzal tökéletesítve éred el a technika végleges formáját.
Egy fa ágán álltál meg, ahogyan a jobb lábad beremegett. Tudtad, hogy a technikához nincs elég chakrád, hogy a tested nincs hozzászokva egy ilyen technikához. De nem adhattad fel. Kisame háta mögött voltál, aki éppen abban a pillanatban vágta le az utolsó oinin shinobit. A víz felszínén volt, ami neked plusz előnyt jelentett. Bár a vízből kiálló hatalmas kődárdák bajt jelenthettek, de ez nem zavart, csak egy cél lebegett a szemed ellőt és a helyzet a te előnyödre billent újra.

Tökéletes és gyors támadás hátulról! Ez meglepheti Kisame-t, ahogyan tisztában vagy azzal, hogy valószínűleg ez az egy, vagy talán ezen kívül még kettő lehetőséged marad, nem több és nem kevesebb. Ha most hibázol, annak beláthatatlan következményei lesznek. Leugrottál a fáról, ahogyan a víz felszínére érkezve egy pillanat alatt alkottad meg az első technikáid egyikét, ahogyan abban a pillanatban érezted, hogy a chakragömb szó szerint nagyobb és hatalmasabb erőt képvisel mind arra te számítottál korábban. Majdnem hogy fáj a kezed tőle, ahogyan nekiiramodtál és szó szerint újra meglepett, hogy milyen gyors is vagy! Egy szempillantás alatt tűnt fel ellőtted Kisame háta, ahogyan lelassítottál, de ez is már kevés volt. Kezed előrenyújtva szó szerint becsapódtál a cápába, aki az utolsó pillanatban csak annyira volt képes, hogy hátranézzen. A teste szétszakadt, ahogyan a kezed szó szerint áthatolt a mellkasán. Fel sem fogtad, mi történik, ahogyan a víz felszínén csúszva jó néhánya méterre eltávolodtál tőle. Rájöttél, hogy sokkalta nehezebb ez a harcmodor mind gondoltad. Ahogyan hátranéztél, azonban még láttad azt amire nem számítottál.
Kisame darabokban úszott még a levegőben, ez is mutatta milyen gyors vagy, ahogyan lassan a darabok vízzé változtak és visszahulltak a vízbe. Egy Vízklón! Jöttél rá, ahogyan lassan kiemelkedett a vízből, veled szemben ugyan, de kellő távolságban az eredeti test. Nem egy vízklón volt, egyszerűen a víz alatt volt, ott rejtőzött, ahogyan kimászott a víz alól. Egyik kezében a kardja, míg a másikban egy hallott test volt, aki láthatólag megfulladt. Rájöttél, miért is volt odalent és milyen kegyetlen is, ahogyan elengedve a tettest elmosolyodott. A vízklónnal ellentétben, neki semmilyen sérülése nem, csak a ruhája volt elszakadva, ahogyan a Samehadat a vállára rakva végigmért.
- Megleptél, volt egy ilyen technika a tarsolyodban? Ez jó! Ez nagyon jó! De elhalasztottad az esélyedet, hogy megölj!-mosolygott rád és hogyan tovább? A lábbad egyre jobban fájt, ahogyan a tested minden porcikája. Tudtad, hogy elérted a határaidat!

Láttad, ahogyan Kisame arca egy pillanat alatt komorrá, sőt mérgesé változik, majd feléd hajította ismét a kardját, ahogyan azelőtt könnyedén térél ki hála a sebbegésednek. A fa ágán landolva néztél hátra, ahogyan állkerekedet szemekkel konstatáltad mi is történt. A kard az imént még oldalirányú csapással jött, ahogyan ez elől elugorva sikeresen kitértél, de de nem a távoldó kardot láttad, hanem azt, mely egyenes feléd halad, ahogyan a kard eleje, nem egy kardé, hanem inkább egy állaté lenne. Egy hatalmas száj és kilógó nyelv mely mintha csak állat akarná, hogy téged megehesen.
Újra kitértél előle, egy másik fa ágára téve át a színhelyedet, de semmi sem változott. Csak ennyi, hogy láttad mi történik. A kard a levegőben irányt változtatta tovább üldöz, ahogyan rájöttél arra, az a kard valóban él és nem csak egy tárgy. De csak újra sikeresen odébb lendültél és egyre biztosabb voltál abban, hogy a kard a saját akaratából üldöz, ahogyan tisztában voltál azzal, hogy nagyon gyors és ha ez nem lenne elég, a lábad is sajgott, nem volt sok hátra.
- Kiszámítható vagy ... -hallottad meg Kisame hangját a hátad mögül, ahogyan időben elkerülted az ütését és Samehada hála az égnek megmaradt gazdája kezében. - Ezt nevezem, gyors vagy, de a végedet járod! Nem tudsz elmenekülni, Samehada megérzi a chakrád kilóméterrekről! Nem bújhatsz el, nem futhatsz el! Ez a hely lesz a síród! -nevetett fel, ahogyan tudtad, ha így folytatódik akkor igazat mond.

Leugrottál a fa ágáról, ahogyan már a levegőben eltűnt körüled a villámló chakraburok és ahogyan abban a pillanatban talajt fogtál a lábad megbicsaklott, olyan érzés volt, mintha kiment volna, vagy éppen eltörött volna, érezted, ahogyan az inak megnyúlnak. Az volt az a pillanat, mikor rájöttél, hogy mekkorát is hibáztál. Már a harc ellőt is fáradt volt a tested, a sérüléseid még nem gyógyultak be és bár eme technika nagyban felgyorsította és stimulálta az izmaidat, mely segítségével egyáltalán nem jöttek ki a mellékhatások, a technika rád ható hátrányai és a volt sérülésed egyszerre zuhant a testedre. Elszámítottad magad, de nagyon. És abban a pillanatban a fa, mely mögé bújtál hatalmas reccsenéssel kettétört, és a szétvágódó törmelék között megjelent az a száj, mely eddig megakart enni és ezúttal meg is evet. Eltalált, ahogyan magad elé rántott kezeddel védekezve lezuhantál a földre, és Samehada fogai szó szerint beléd martak, ahogyan mást is éreztél egy pillanat alatt majdnemhogy a nullával lett egyenlő a chakraszinted, egy szempillantás alatt szívta ki minden erődet, de láthatólag csak annyit hogy életben maradj. Nem volt erőd mozogni és nem volt erőd szinte beszélni sem. A kép lebegett ellőtted, ahogyan a kard még mindig fogva tartott.
Hirtelen a szemedbe sütő napot eltakarta valami. Nem volt meglepetés ki az. Keze ráfonódott a kardra, mely végre elengedett. A kezedből ömlött a vér, ahogyan Kisame széles vigyorral magasba emelte a kardját.
- Hát a sárkány valóban a cápa eledele lett! Kezdjük akkor a lábad... -és abban a pillanatban egy kard szakította félbe Kisame-t. Keresztül szúrta a mellkasát hátulról, a semmiből, ahogyan Kisame megbénult, a fejét lassan hátrafordítva még akkor is láttad, hogy mosolyog. - Te?

Láthatólag azért maga Kisame sem annyira sebezhetetlen mind hitted. A tör keresztül szúrta a mellkasát, ahogyan vért köhögött fel, komoly belső sérülést szerezhetett, ennek ellenére, mégis mosolyogva nézett hátra.
- Bocssás meg Kisame-san...- hallodat az ismerős hangot. Férfias hang volt az, ahogyan tudtad hogy ki is lehet az. Ugyanazon hang volt az, mind aki akivel az erdőben találkoztál nemrégen és aki Kaori sérüléseit gyógyította.
- Gingitsuke?- kérdezte Kisame- Még mindig sunyi kis kígyó vagy...- ragadta meg a melléből kiálló kard pengéjét, ahogyan arcára még szélesebb mosoly ült ki- Tudod, mit mondtál nekem egyszer? Minél erősebb az ellenfeled én is annál erősebb leszek...- keze megszorult a pengén- A chakrád az enyém! -törte el a pengét, pusztán erővel, ahogyan egy fél fordulatot téve ököllel sulytot a férfi arcába oldalirányból. A porcelánmaszk kettétört, ahogyan a férfi lassan oldalra dőlt, de nem eset el. Vékony testalkata ellenére, elég jól bírta ki ezt az ütést, meg is lepődhettél, de abban a pillanatban Kisame keze rászorult a férfi torkára.
Ez pedig az a pillanat volt, hogy a felé dobott kés bizony majdnem talált. Az utolsó pillanatban rántotta hátra a fejét, de a kés hegyes is felszántotta az arcát. A tekintette rád vetült, ahogyan a szemei vérágban úsztak.
- Nem tudod, mikor kell feladni?- kérdezte tőled, ahogyan visszatért a fehér kimonot viselő férfihez. - De te?! Megöltem a szerelmedet és most téged is megfoglak...- szorult meg a keze a férfi torkán, ahogyan a férfi teste nem mozgott, erőtlenül tartotta Kisame a kezében. A feje előre volt billentve, ahogyan az arcáról néhány csepp vér húlt a földre. - Mi van, már meg is haltál?- kérdezte a cápafi, ahogyan Gingitsuke hátrabólíntva a fejét, arcán széles mosolyal nézett az ellenségre.
- Nem! Csupán azon gondolkodtam, hogy ilyen könnyedén győztem volna?- kérdezte ahogyan Kisame teste megrázkódott és a füléből, a szájából az orrából és a szeméből is vér kezdett folyni, ahogyan összeeset. - Ég veled Hosikage Kisame!

Kisame észrevétlenül eset össze, ahogyan a vér a kezdeti intenzitását abbahagyva csak alig csordogált már belőle. Az oinin ninja megigazítása a ruháját, ahogyan a kettétört kardját megvizsgálva egyszerűen eldobta azt. Nem volt valami sok haszna annak, hogy magánál tartsa. Kisame halott volt, vagyis láthatólag nem mozdult.
- Ég veled barátom! -nézett le az előtte fekvő férfira, ahogyan tekintette rád vetült. Nem szolt semmit, csak egyszerűen nézte, ahogyan előveszed a kardodat és minden erődet összeszedve a cápa fölé lépsz. - Jól gondolod, egy ilyen szörnyeteg ellen mi sem lehetünk emberségesek. - mondta, ahogyan magasba emelted a kardodat és lesújtottál.
A semmiből vágódott eléd, nem is gondoltál arra, hogy ez megtörténhet. Samehada pikkelyei megvédték gazdája fejét, ahogyan Kisame keze megmozdult. Tudtad mit jelent ez. Korábban is képes volt meggyógyulni súlyos sérülésekből és most ez történt. Samehada átadta neki a chakráját, ahogyan az oinin ninja azonnal reagált. Hatalmasat rúgott a kardba, mely így lerepült a cápáról, de túl későn. Kisame oldalra gördült a földön, ahogyan a tenyereit összecsapva mind a kettőtöket hatalmas vízsugár kapta telibe.
A hatalmas áradat hömpölygött végig, mintha egy hatalmas víztározó gátja szakadt volna át, minden letarolt mag ellőt, ahogyan ti sem tudtatok neki ellenállni. Elsodort titeket, mintha csak egy darab fa lettél volna. Ahogyan a hatalmas rá jött, olyan gyorsan el is múlt. A földön feküdve teljesen fáradtnak érezted magad.
- Megszökött...- hallottad az oinin hangját, nem messze, de nem láttad. - Jól vagy Kurono-kun?

Gingistuke a kezét fogva tartott feléd. Láthatólag a lökéshullám nekicsapódhatott valaminek, a keze ugyanis csurom vér volt és a ruhája is teljesen elszakadt, szinte a fél felsőteste tisztán látható volt. Meglepődött, ahogyan te is. Egy ilyen csapás, azok után ami történt. Szó szerint lenyűgöző és félelmetes volt. Odaért melléd, ahogyan felemelt, még így egy kézzel is ment neki.
- Semmi baj! Ez volt a dolgom! -nézett rád mosolyogva- Volt egy kis elszámolni valón Kisame-val, de ismét nem tudtam elégtételt venni rajta! - lassan haladattok, hiszen mind a ketten súlyos sebeket szenvedtettek. - De nyugi, Kaori már biztonságban van, ahogyan mi is hamarosan abban leszünk! - közölte veled, ahogyan mosolya szélesebb és kissé gúnyosabb lett - Nem nagyon szerettem volna, ha meghalsz, Ruken-san és Mei-sama mérgesek lettek volna, főleg Fujishima senpai is megtudja! Értékes vagy Kurono-kun, hiszen célall vagy itt! - beszélt hozzád- Te a ...- váratlanul, néhány chuunin vagy jounin jelent meg, ki tudja, így megkülönböztetni őket nem tudtad, de mindegyik mellvértett viselt. Tudtad, hogy ők vitték el Kaorit is és ahogyan észrevettek titeket nektek is segítettek. Gingitsuke gyorsan fejtette ki a csapatvezetőjének az eseményeket és a történteket, ahogyan a jounin rád nézett.
- Szóval ő is ...- kérdezte a férfitől, aki csak mosolyogva bólintott.
- Igen, ő is a Bishamon tagja!

//Írj a kórházakba! Hogy másnap van és vendég jön hozzád, de hogy ki... az meglepetés! //

//Matsudaro Kitsumo//

Mikor felkeltél, majd elvégezted napi teendőid hosszú listáját, kaptál egy feladatot a családodtól miszerint, menj el az erdőbe és keresd meg nekik a holdvirág nevű növényt, ami azt takarja, hogy csak hold fényben pompázik és ennek hála képtelen leszel az erdőben éjszakázni. Miután össze szedted a holmid útnak indultál és kiszemeltél egy jó helyet ahol minden bizonnyal teremhet holdvirág.

/Arra kérnélek, kezdő postodban részletezd, hogy mit viszel magaddal ha kaptál információt, hogy minek a közelében terem akkor, hogy kitől és, hogy mit mondott, utána pedig, hogy hol telepedtél le./

A fejed megtelik a növényekről való információtól, melyek közt a holdvirág is megbújik. Nem tartott nagyon sokáig, hogy összepakolj majd útnak indulj és találj is egy kellemes helyet ahol megtalálod a keresett növényt. Felállítottad a sátrad egy kisebb vízeséstől nem túl mesze, hogy legyen ivóvized, majd falatozni kezdtél, mert már igencsak megéheztél. Lenyugvóban volt a nap és a narancssárga égbolt megnyugvást sugárzott, amikor halk recsegés hallatszott nem túl messziről. Egy farkas látogatott meg vacsorázás közben és úgy tűnik meghívatta magát az utolsó falatokra. Lassú léptekkel közeledik feléd és orrán látszik, hogy igencsak szaglászik. Általában falkákban szoktak lenni ám szerencsédre most csak egy osztja meg veled társaságát. Az ennivalódat szemeli és lassan nyomul előre. Kimutatja foga fehérét, hogy félelmetesebbnek tűnjön. És csak arra vár, hogy mit teszel, nehogy a végén a kaja te legyél.