Erdőségek

Tenten Szer. Márc. 31 2010, 20:57

A Medvék országának nagy részét erdő borítja. Főként a lombhullató fák jellemzőek az éghajlat miatt.

**Hyuuga Emiko** Hétf. Ápr. 05 2010, 21:41

[Minato]

Emi már megint úgy elkeveredett, ahogy senki más nem tudna. A Hegyek országából elindult, de még maga sem tudta, hogy mi lesz pontosan az úti célja. Éppen ezért vaktában vágott neki ismét a nagyvilágnak, térkép és bármilyen segédeszköz nélkül. Mondjuk a Hegyek országában nem érezte magát biztonságban, a Byakugan segítségével bemért pár igen erős ninját, és valljuk be, nem igazán fűlött a foga egy olyan találkozáshoz, amelyben könnyen alulmaradhatott volna. Tehát egy kissé veszélyes terepre tévedt, méghozzá a Medvék országába. Hallott a különleges meteoritról még chuunin korában. Ennek ellenére Hoshigakurét nem szándékozta meglátogatni, csupán az országban próbálta meg kipihenni a Hibiki papa által okozott nagymértékű energiaveszteséget. Őszintén szólva a Gőz országába vágyott, de ott túl unalmas az élet, csak a civilek nyafogását hallgathatná egész álló nap. Itt viszont nem igazán kell attól félnie, hogy belebotlik valakibe. Ha pedig mégis, akkor nagy pechje lesz, mint mindig.
*Más hely úgy sincs, ahol szívesebben lennék. Úgyis mindenki a háborúra készül. Hibiki papának annyiban igaza volt, hogy bármelyik oldalon is foglalok állást, mindenképpen rosszfiú leszek valaki szemében.* Töprengett el egy kicsit a Hyuuga lány, mert bár igyekezett nem gondolni a háborúra, lépten-nyomon beleütközött vándorútja során. Így hát várnia kellett mit hoz a sors, s addig megpróbált nem aggódni túlságosan emiatt.

Namikaze Minato(Inaktív) Hétf. Ápr. 05 2010, 22:28

[Emi-chan <3]

Szinte a legtöbb Shinobi területen az erdőségek az olyan helyek, ahol az ember kiszellőzheti a fejét, ezzel is kiszakadva a mindennapi szürkeségből. Kivéve, ha egy vérre menő harc folyik ott, ahol bárki életét vesztheti. Csak gondolkodva sétáltál a már kitaposott ösvényen, mikor egy kis szirtre érkeztél, ahonnan remekül végig tudtad pásztázni a területet, érdekes dolgokra lettél figyelmes. A horizonton nagy füstfelhők érkeztek egy faluból, vagyis ide is betért már a háború szele. Nem is szentelsz túl nagy figyelmet neki, mikor a fák közül egy fekete csík ugrik ki és egyenesen eléd tart. Meg se rezdültél, hisz már ennyiből tudtad, hogy egy Kunai az. A kés a lábad előtt ért földet, ám egyáltalán nem úgy tűnt, hogy valaki téged próbálna megtámadni, mert akkor nem fölülről támadnának, hanem szemből vagy hátulról. Közeledni kezdtél, majd hamarosan csattanásokat és üvöltéseket hallottál egy hatalmas szikla mögül. Lopakodva felmásztál a tetejére és döbbenten vetted észre, hogy két Genin harcol életre-halálra.

Erdőségek Kasumi_by_WhiteGamma

Az egyik egy Otogakure-i Kunoichi volt, barna hajjal, kék szemmel és egy Katana-val a hátán, amit egy lilás kötélszerűség tart. A másik küzdő fél pedig egy Hoshigakure-i Shinobi, aki viszont éj fekete hajú és szemű volt. A lány rögtön 3 Kunai-t dobott a fiú felé, aki hihetetlen gyorsasággal termett a lány előtt és egy rúgást intézet a lány felé, aki még idejében húzta maga elé a két kezét, s védte ki a támadást. A Kunoichi csúszott egy kicsit hátra, de nem tétovázott, egy ügyes pörgéssel előkapta a hátán lévő Katana-t és az épp földre érkező fiú felé szúrt. Vajon megmented a fiút egy talán halálos csapástól vagy továbbra is fedezékben maradsz és nézed tovább a harc végkimenetelét?

**Hyuuga Emiko** Hétf. Ápr. 05 2010, 23:29

Bármennyire is elültette benne Hibiki papa a semlegesség és a megbújás "politikáját", ezt nem nézhette tétlenül. Kétség kívül jól képzett shinobik voltak, habár a magasságuk és a testfelépítésük alapján még csak genin szinten járhattak. Emi azon nyomban chakrát áramoltatott a szemébe és előhívta a Dojutsuját, mert látni akarta, hogy mi folyik ott pontosan. Az Otogakure-i kunoichi éppen le akarta a szúrni a srácot, amikor a Hyuuga lányban feltámadt a harci szellem és valami mélyen gyökerező ösztön arra késztette, hogy cselekedjen. Az izmainak nem ő parancsolt, magától cselekedett a teste. Amilyen gyorsan csak tudott, leugrott a szikla tetejéről és megpróbálta meglepni a lányt. Közben végig chakrát áramoltatott a kezébe, így mikor célegyenesben volt, a Gouwan segítségével akarta hatástalanítani az Otogakure-i kunoichit. Azért remélte, hogy addig a Hoshigakure-i fiú is lép valamit, ha mást nem, legalább elcsúszik a katana útjából. Emi nem mondott semmit, még egy apró figyelmeztetést sem küldött, csupán azt tette, amit helyesnek vélt. Remélte, hogy elsőre ki tudja ütni a genint, de rosszabb esetre is felkészült. Byakuganja még mindig aktív volt, így láthatta mindkét ninja chakraáramlását, tehát nagyjából a következő lépéseikre is számítani tudott. Abban is bízott, hogy a Hoshigakure-i nem fogja megtámadni. Hogyha sikerül egy jól irányzott ütéssel semlegesíteni a kunoichit, akkor minden figyelmét a fiúra szegezi. Amennyiben a lány ki tud térni előle, vele foglalkozik.

Namikaze Minato(Inaktív) Kedd Ápr. 06 2010, 18:36

A belépőd szinte már-már hősiesre sikeredett. Egy pillanat alatt a két küzdő fél között bukkantál fel és egy remek ütést vittél be a Kunoichi gyomrába, aki messzire repült. Szerencsére a kard iránya is megváltozott ettől és a fej felé kanyarodott, ahol már a fiú is kikerülte, bár egy-két hajszál nem úszta meg ilyen könnyen. Ez a fordulat mindkét küzdőfél számára váratlan volt.
A lány tehetetlenül repült egy fa felé, mikor a semmiből egy árnyék ugrott elé és pont a lány mögé érkezett és ügyesen elkapva őt. Az árnyék egy izmos férfi, láthatólag vak is volt.
A vak Hang Shinobi
A lány egyik kezét a vállaira tette, majd átkarolta s láthatólag menekülni próbálnak. A férfi felétek nézett és hamarosan egy furcsa, vibráló hang ütötte meg a füleiteket, mire a férfi összevonja szemöldökét.
-Még visszatérünk...- mondta sejtelmesen a férfi és egy puffanással eltűntek.
Egy nagyot sóhajtottál, hogy szerencsédre nem kell megint valaki ellen harcolni s épp fordultál meg, hogy megkérdezd a srácot jól van-e.
-MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL BÁNYARÉM! EZ AZ ÉN HARCOM VOLT! NEM HALLOTTÁL MÉG A FÉRFIÚI BÜSZKESÉGRŐL?!- üvöltözött veled, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna.
Vajon most mit kezd ezzel a fiúval a Hyuuga-hölgyemény? Very Happy

**Hyuuga Emiko** Kedd Ápr. 06 2010, 19:14

Emi egy pillanatig nézett, mert el kellett jutni a tudatáig, hogy épp most üvöltötték le a fejét, csupán azért, mert... megmentette a srác életét.
- Nem vagyok süket. - bökte oda a geninnek, majd tekintete elsötétült. A Byakugan már nem volt aktív, így halvány lila szemei mérték végig a fiút. Szegény még nem sejtette, hogy egy olyan kunoichivel akadt dolga, aki sziklákat tud szétrepeszteni egyetlen ütésével, a bordákról már nem is beszélve. (XD) A kiabálást és a férfiúi büszkeséget még csak-csak el tudta volna magában simítani, de a bányarémet nem tűrhette szó nélkül. Egy gyors mozdulattal a genin előtt termett és megragadta a ruhájánál fogva. Mivel fiatalabb volt nála a srác, nem okozott gondot a megleckéztetése. Bal kezét ökölbe szorította, s megindította a ninja felé. Azonban nem vetette be a teljes erejét, csupán megleckéztetésnek szánta a dolgot. (Videó: 1:30 és 1:40 között)
- NEM VAGYOK BÁNYARÉM!!!!! - üvöltötte közben a lány és szemében lángok lobogtak. - Hmp... - mordult fel sértődötten a kunoichi és megvárta, amíg feltápászkodik a srác.

Namikaze Minato(Inaktív) Szer. Ápr. 07 2010, 16:34

Lehet, hogy az ütésedbe nem adtál mindent bele, nehogy komolyabban megsérüljön, de így nagy hatása volt. A fiú először szépen fölszántotta a talajt, majd bukfencezett néhányat, végezetül fejre állt és kidőlt. Mikor már-már azt hitted, tényleg kiütötted, a fiú egy pillanat alatt felpattan a földről, mintha semmi baja nem volna és ökölbe szorítja öklét.
-MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL!?!? NEM CSAK EGY BÁNYARÉM VAGY, DE MÉG LAPOS MELLŰ Is...- ordítozott veled, mikor a semmiből egy férfi pattant ki a növényzetből és egy jó nagy ütést mért a srác fejére, aki kikerekedett szemekkel oldalról dőlt.

Erdőségek C735517718a2102b25d7a61389979d8b

-Eszement barom! Így kell hát egy szép hölggyel beszélni?!- háborodott fel a férfi, miközben tekintete szinte villámokat szórt.
Miután a Hoshigakure-i Genin újra talpra tudott állni a sok ütés után, a férfi némi pírral eléd állt.
-Elnézést kérek az öcsém modortalanságáért!- hajolt meg, majd folytatta.- A nevem Kumoi Senju, az öcsém pedig Kumoi Kengo. Köszönöm, hogy megmentette a testvéremet.- hajolt meg újra illedelmesen a férfi.
Ezek szerint még is csak vannak erre felé rendes emberek. Senju újból dühös tekintettel öccsére nézett és a lány felé mutatott.
-Gyerünk! Kérj bocsánatot!- emelte fel a hangját.
-De Onee-san...!- nyafogott a srác.
-Semmi de! Kérj bocsánatot!- mondta határozottan, mire a fiú eléd állt.
-Bocsánat, hölgyem...- mondta szégyenlősen a srác.
-És most köszönd meg, hogy megmentette a hátsódat!-
-Harapj fűbe!-
-Tessék?!- háborodott fel az idősebb testvér és egy ér ki is pattant az arcán.

Néhány perc elteltével már egy kijelölt ösvényen sétáltatok. Te és Senju egymás mellett haladtatok, miközben Kengo bátyja hóna alatt lógott jó néhány púp és repülő csillagok kíséretében. Az úton nem nagyon beszélgettetek, ám egyszer csak megszólal a férfi.
-Mit keres itt kegyed?- érdeklődik utánad.

**Hyuuga Emiko** Szer. Ápr. 07 2010, 20:00

Emi homlokán egy lüktető ütőér jelent meg, amikor meghallotta a lapos szót. A srácnak valószínűleg fogalma sem volt, hogy bátyja megjelenésével megmenekült a biztos haláltól. A megjegyzés miatt nem fogta volna vissza magát, teljes erejéből akarta megütni a genint.
- Ugyan, semmiség. - válaszolt a shinobi, de titokban azt kívánta, bárcsak ne mentette volna meg a kis pukkancsot.
- A nevem Emi. - egyelőre így mutatkozott be, bár a fiatalabb ninja nagy valószínűséggel látta a szemeit aktív állapotban.
Miután nagyjából helyreállt a rend, a kunoichi is megpróbált lenyugodni. Szerencsére Senju igencsak jó meggyőzőképességgel rendelkezett, így az öcsike többé-kevésbé bocsánatot kért tőle. Persze azért a bátyjától is kapott egy párat Kengo. A jounin lány úgy érezte magát, mintha egy cirkuszba csöppent volna. Azért ő sem volt híve a teljes komolyságnak, de azért a határokat meg tudta húzni. Egy ideig csak csendesen meneteltek az úton, ami valahová vezetett. Emi nem kérdezett semmit, egyszerűen követte Senjut, aki sokkal kedvesebb volt. A lány picit el is pirult, mert rég nem találkozott hozzá hasonló korú fiúval, aki nem esett neki.
- Vándor ninja vagyok, csak úgy járom a világot. Nem tudom miért jöttem ide, egyszerűen csak erre tévedtem. - válaszolt a kunoichi és széles mosoly ült ki az arcára.

Namikaze Minato(Inaktív) Szer. Ápr. 07 2010, 21:20

A férfi először csak némán figyelt téged, miközben néha-néha a hóna alatt éledező öccsére nézett, aki lassacskán mocorogni kezdett, hogy újra a két lábán mehessen.
-Én nem hiszek a véletlenekben, csak a szerencsében és a Sorsban.- mondta kedvesen.
A férfi zavarodottan megvakarta az egyik ujjával az arcát, majd pont ellentétes oldalra fordította a fejét.
-Nem lenne pedig szabad egy ilyen szép hölgynek erre fele járkálgatni. Kegyed is láthatja, háború van az ország ezen részén...- s mondata végére elkomorodott.
Hamarosan észrevetted, hogy nem sík területen mentek, hanem sziklás és emelkedő részen. Néhány perc és kettő darab ház nagyságú sziklák állják utatokat, mikor Kengo unottan megszólal.
-Ha már ennyire van időd flörtölni, talán valamelyik évszázadban le is rakhatnál. Nem vagyok már kisgyerek!!!- kapálódzott, mire a férfi nem csak elpirult, de még fel is dühödött.
-Te kis...!!!- morzsolta a saját fogait, majd egyszerűen elengedte a srácot, aki a levelek borított talajra hullott.
Gyorsan felpattant az öcs, leporolta magát és már szökkent is fel az óriási sziklákra és a túloldalt el is tűnik. Mindketten egyszerre indultok el s mikor a tetejére értek, érdekes látvány fogad téged.

Erdőségek MK_Tom_Sawyer_Island_51_by_Disney_Stock

Egy hatalmas faerőd volt az, melyben csak úgy nyüzsögtek a dolgozó emberek. A külső védőfalat igen kemény sziklák védték, belülről pedig fa burkolta. Mind a négy égtájon őrbódék helyezkedtek el, melyek segítségével remekül lehet észrevenni az ellenséget, hisz az erőd kicsit kiemelkedik az erdő szintjétől, ráadásul a környék kopár, nincs sok van, csak néhány bokor.
-Ez a Jing-Erőd...- suttogta a férfi, majd mosolyogva feléd nézett.- ...és én vagyok az erőd kapitánya.- tette még hozzá.
Talán kicsit meglepett a hír, hisz elég fiatal, szinte egykorú veled, de máris egy erőd kapitánya. Nem semmi ereje lehet akkor Senju-nak.
Lassan elindultok, jobban mondva lecsúsztok a sziklák között, mire a férfi megköszörüli a torkát és folytatja.
-A szemed...Ha jól láttam, kieresedett egy pillanatra, vagyis ha nem tévedek...Egy szépséges Hyuuga-kisasszonnyal hozott össze a Sors, nem de?- kérdezte udvariasan.
-Onee-san! Siessetek már!- ordította oda hozzátok miközben nektek integetett, ugyanis a kapu fokozatosan nyílni kezdett.

**Hyuuga Emiko** Csüt. Ápr. 08 2010, 18:48

Nahát, micsoda fejlemények! A kunoichi eléggé meglepődött, persze nem a háborún, mert annak az előszele már régen elért mindenhova. Az már kicsit érdekesebb volt, hogy a Medvék országának egyik eldugott helyén egy egészen komoly erőd állt.
- Aha, szóval te vagy a parancsnok. - mondta ki még egyszer Emi, mintha ettől megváltozott volna bármi is. Meglepődött a fiú tisztségén, bár őt is 16 évesen nevezték ki jouninnak, ami elég fiatalnak számított. Amikor a téma a szemeire terelődött, a kunoichi meglepődött.
*Tehát itt sem ismeretlen a Hyuuga klán és a Byakugan.* Töprengett el magában a rózsaszínes hajú shinobi, majd gyorsított a léptein, ugyanis Kengo a türelmetlenségét fejezte ki. Miközben igyekeztek befelé, a lány észrevette, hogy nyílik az ajtó.
- Igen, valóban Hyuuga vagyok. De ezt nem szoktam senki orrára kötni, mert nem tartozom a klánomhoz. - itt tartott egy kis szünetet, majd Senjura pillantott. - Ez egy hosszú történet.
Miután beértek az erődbe, Emi igyekezett alaposan körülnézni, sosem szerette a túl ismeretlen terepet, pláne ha ott még emberek is voltak. A jounin ezek után várt, hogy mi fog történni.

Namikaze Minato(Inaktív) Pént. Ápr. 09 2010, 21:05

A fából és kőből álló kapu lassan és kattant nyílt csak ki és érdekes kép tárult eléd. Mindenfelé emberek sétálgattak, s általában deszkákat, köveket, építési anyagokat és egyebeket hordtak egyedül vagy csoportban. Úgy tűnik, az erőd lakossága igen keményen dolgozik a túlélésért. Senju billentett egyet fejével, hogy csak bátran lépjél beljebb. Szinte csak néhány lépést tettetek, mire Kengo fogta magát és átvágott rajtatok s mindketten majdnem a földön végeztétek.
-Kengo! Gyere csak...!- kezdett bele idegesen Senju, de az öccse már el is tűnt az dolgozó emberek kavalkádjában.
Az erőd kapitány sóhajtva temette egyik kezében arcát, láthatólag sok problémája lehet testvére megnevelése mellett. Lassan továbbindultatok és az erőd közepe felé haladtatok. Hamarosan észrevettél egy 3 emeletes faházat, aminek a tetején Hoshigakure zászlaja volt feltűzve. A lépcsőkön szépen felsétáltatok, majd udvariasan előreengedett a férfi. Egy tiszta és rendes irodával találtad magad szemben, csak az asztalon volt egy kis kupi, amin térképek, számítások és taktikai támadások voltak ábrázolva. Senju fáradtan huppant bele karosszékében és néhány percig kifújta magát. Ezek után mosolyogva feléd pillantott és egyik kezével az asztalra könyökölt, ezzel megtartva a fejét.
-Kíván valamit inni, Emi-san?- kérdezte.
Talán nem ez a legmegfelelőbb témanyitó mondat, de nem is volt rá szükség, ugyanis az ajtó szinte már "kitépődött" helyéről és ijedten fordultál oda. A pusztítás okozója egy heves természetű szőke hajú és égszínkék szemű nő volt, aki páncélos ruhát viselt.

Erdőségek FateStay_Night___Servant_Saber_by_tomuyu

Senju arca idegesen elmosolyodott és néhány izzadságcsepp jelent meg az arcán.
-Hányszor mondja még Saber-chan, hogy KO-POGJ mielőtt be akarsz jönni, aztán gyere csak be...ajtóstul...- viccelődött egy kicsit a férfi és a jutalma a nőtől kapott szinte gyilkos tekintett, mire lassan az íróasztal mögé kúszott.
-Ne viccelődjön velem, Senju-sama! Fontos híreket hoztam!- közölte, mire már a kapitány is felkapta a fejét. -Sikerült az utolsó csapataikat is kiüldözni a területről, viszont a fürkészek szerint újabb 5 csapat tart erre felé.- mondta teljes szigorral a veled egykorú nő.
-Szóval erősítés küldenek...- dörzsölte meg az állát az idősebb Kumoi testvér és plafont kezdte nézni, mintha oda lenne írva a megoldás.
A nő csak most nézett körbe a szobában és akkor pillantott meg téged, mire megvetően végigpásztáz komoly tekintetével és felháborodottan úgy az asztalra csap, hogy majdnem kiesett a székéből a kapitány.
-Senju-sama! Mit keres itt egy csitri?! Háború van! Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy csak úgy felszedjen nőcskéket!- mondta dühösen a nő.
-Mi-mi-mi-mi van?- sápadt el először a férfi, majd teljesen vörössé változott és kezdett leszédülni a székről.

(XD)

//Remélem nem zavar, hogy szinte minden post-omba egy kép van belinkelve? ^^" //

**Hyuuga Emiko** Szomb. Ápr. 10 2010, 23:01

//Dehogy zavar. =)//

Emi kicsit kellemetlenül érezte magát, mert Senju túlságosan is udvarias volt vele, már régen elszokott ettől.
- Egy pohár víz jól esne. - próbálta a lány is oldani a feszült légkört. - De azt hiszem tegeződhetnénk is, szerintem úgy kényelmesebb lenne. - pirult el kicsit a jounin, amikor is hirtelen berontott egy szőke hajú shinobi. Ez eléggé meglepetésként érte a kunoichit, na nem azért mert valaki csak úgy betört ide, hanem hogy másnak is megvan eme "remek" szokása. Eddig azt hitte, hogy egyedül van ezzel. Egészen addig volt szimpatikus neki a hölgyemény, ameddig nem tett egy megjegyzést.
*Úgy látszik ebben az országban mindenki ferde szemmel néz rám.* Állapította meg magában a rózsaszínes hajú ninja. Egy csöppet megint ideges lett, de nem akarta szétverni a másik kunoichit, mert gondolta, hogy valami fontos szerepe van a tábor életében. Ezért inkább csöndben maradt, de a homlokán lüktetni kezdett egy ér és direkt oldalra nézett.
A nő mondandójából viszont más is megmaradt a fejében. Úgy látszik egy nagyobb helyi háború közepébe csöppent azzal, hogy megmentette Kengo életét. Na, ő legalább eltűnt, egy ideig nem szükséges chakrát használnia az ütéseihez. (XD)
- Öhm... nem a nője vagyok. - szegezte Sabernek a kijelentést, majd folytatta. - Magam is ninja lennék, az erdőben botlottam bele először Kengoba, aztán Senjuba. - direkt nem részletezte az eseményeket, úgy gondolta majd a főnök elmondja, ha jónak látja.

Namikaze Minato(Inaktív) Csüt. Ápr. 15 2010, 10:31

//Elnézést a várakozásért! >.< //

A nő egyenesen megdöbbent, mikor válaszoltál az ő kijelentésére. Eközben a bátrak-bátra, Senju Kapitány az íróasztal fedezékéből figyelte, hogy csendesen lezajlik a dolog vagy egy igazi tájfun fogja pusztítani a szobáját, netalán az egész erődöt. A nő arca kezdett egy kicsit vörössé válni, mely jelezte, nem nagyon tűri a visszabeszélést.
-Tsh...Manapság bárkiből lehet Ninja...- mondja mogorván, majd kilépet az ajtón.
A férfi néhány percig pislogva nézte Saber hűlt helyét, majd egy megkönnyebbült sóhajjal kidőlt a székében.
-Jesszus...Ez közel volt...Ne is vegye magára, velem is ilyen...- törölte meg a homlokát, majd gyorsan felpattant. -Máris hozom a vizet!- mondta kedvesen és a szomszéd szobába sietett.
Akaratlanul is az íróasztalához sétáltál, hogy vajon milyen adatok lehetnek, mikor megpillantottál egy képet. Finoman magadhoz emelted és részletesen tanulmányoztad a fényképet: Senju és Kengo volt rajta, ám nagyon fiatalon, talán 13-6 évesek lehettek. Mögöttük pedig egy kedves mosolyú házaspár, akik szeretetteljesen átölelik csemetéiket.
-A szüleink azok...- kaptad fel a fejed és Senju az íróasztal előtt állt.
Egy igazi lopakodó lehet, ha még te sem tudtad érzékelni a jelenlétét, vagy csak túlságosan elvoltál merülve a képbe.
-Lassan már 10 éve, hogy elmentek...- mosolyodott el, de nem az az igazi, szívből jövő, hanem inkább a bánatos mosoly. -Mellesleg itt a vi---

BUMM!

Mikor észhez tértél a földön feküdtél, fadarabok repkedtek mindenfelé és egy hatalmas nagy lyuk tátongott a falon. Egy ideig még kábultan néztél magad elé, majd észrevetted, hogy Senju van fölötted és nagy küszködik, hogy ~~betegye XD~~ a hátán lévő gerendát leszedje, de végül is sikerült.
-Emi! Emi! Jól vagy?!- nézett rád rémült arccal és csak most vette észre, hogy az orrotok szinte összeér.
Pontosabban is megvizsgálhattad a vérvörös szemét, mellyel rémülten rád néz. Arca fokozatosan kezdte felvenni a rák vöröses színét majd, mint egy robot, felállt és még mindig vérvörös fejjel segített fel.
-E-e-e-e-elnézést...- mondta zavarodottan, majd tekintete a lyukra terelődött.
Hamarosan újabb robbanásokat és halál sikolyokat lehetett hallani, s mintha kicserélték volna a Kapitányt, ugrott is ki a nemrég készült "ablakon". Vajon te most mit teszel?

**Hyuuga Emiko** Szomb. Ápr. 17 2010, 20:24

Szerencsére Saber hamar kiviharzott, így Eminek sikerült lenyugodnia. Már azon volt, hogy egy jó nagyot behúzzon a kunoichinek, illem ide vagy oda, nem érdekelte. Látszott, hogy Senju eléggé furán érezte magát a történtek miatt, habár állítása szerint a nő mindig ilyen vele.
- Kicsit több tisztelettel kéne a feljebbvalója iránt. - jegyezte meg csendesen a jounin, majd az asztalhoz sétált. Ameddig a vizére várt, egy képet pillantott meg, amit fölvett és elkezdett nézegetni. Eszébe jutott, hogy már nagyon régen találkozott az anyjával. Ugyan néha benézett Amegakuréba, általában sosem ment el a szülői házba, túl sok keserű emlék tört volna felszínre benne.
Nem vette észre, hogy közben Senju visszatért. Megtudta, hogy a fiúk szülei már régen meghaltak, tíz éve.
- Oh... apám tizenöt éve ment el... megölték. Anyám még él, de egy jó ideje nem találkoztam vele. - engedte ki magából a lány is a szomorúságot, aztán neki is egy szomorú mosoly ült ki az arcára. Éppen készült volna átvenni a pohár frissítőt, amikor egy hatalmas robbanás rázta meg az épületet. Eminek arra sem volt ideje, hogy reagáljon, nyilvánvalóan eltalálta valami, mert elvesztette az eszméletét.
Egy távoli hang szólongatta, alig hallotta a ninját. Hiába nézett körül, csak törmeléket és egyéb dolgokat látott maga körül. Végre eljutott a tudatáig, hogy Senju szólongatja.
- I-i-igen, jól vagyok. - préselte ki magából a választ a kunoichi. Ekkor vette csak észre, hogy a shinobi túl közel van hozzá, majdnem összeért az orruk. A srác egyből elvörösödött és Emi is hasonlóképpen reagált.
- Öhm... nincs semmi baj. - mondta a jounin, miután feltápászkodott. Idegesen kezdte el babrálni a ruháját, mintha újjá akarta volna "varázsolni". Kintről mindenféle zaj szűrődött be, s a kunoichi egyből fölismerte mi a helyzet. Komoly támadás érte az erődöt, tehát nemsokára harcra fog kerülni a sor. Senju komoly tekintettel vetette ki magát a lyukon, nyilván csatába indult.
*Harcot akartam, most meg is kapom.* Futott át a lány agyán a gondolat, majd chakrát küldött a szemébe. Gyors mozdulatokkal kint termett a szabadban és akkor már halántékán ott dudorodtak az erek, aktiválta a Byakugant. Igyekezett felmérni a terepet, és felkészült a legrosszabbra.

Namikaze Minato(Inaktív) Csüt. Ápr. 22 2010, 20:35

Gyors léptekkel ugrottál ki a falon lévő lyukon és felkészültél mindenre. Mikor körbepillantottál a Byakugan-nal az erődben úgy láttad, egyelőre senki sem vesztette életét a meglepetés támadás során, majd a távolságát megnövelted és a Jing-Erőd környékét kezdted pásztázni, ám nem is kellett sokáig növelni a hatótávolságát. Az erőd északi, keleti, déli és nyugati oldalán észrevettél 1-1 csapatokat, melyek 4 főből álltak. Kettő közülük folyamatosan Jutsu-kkal támadtak, míg a csapatok maradék két tagja egyszerűen a földön ültek és nagy mennyiségű Chakra-t kezdtek összegyűjteni. Vajon mi lehet a tervük? Talán valami pusztító Jutsu-t akarnak használni az erődön?
Nem volt sok időd gondolkodni, ugyanis újabb láthatatlan löketek ostromolták a házakat, így próbáltál mozgásba maradni, nehogy valamelyik még eltaláljon. Mivel talán Senju tudhat valamit, mire készülhetnek azok a Hang Shinobi-k, így megpróbáltad a szemeiddel megkeresni, ami egy percbe se telt bele. Szinte rögtön észrevetted, hisz a többiek között hihetetlenül feltűnik egy akkora Chakra. Már indultál is, mikor egy újabb láthatatlan "ágyúgolyók" rohama támadja az erődöt és sokakat a földre terít. Pont előtted egy egész ház első szintjét megsemmisítette és a lakóhely instabillá kezdett válni és dülöngélni kezdett. A Byakugan segítségével rögtön érzékelted két személy Chakra-ját, akikre rá akar zúdulni a ház. Nincs annyi időd, hogy Jutsu-t alkalmazz vagy segítséget hívj...Most mit teszel?

**Hyuuga Emiko** Pént. Ápr. 23 2010, 20:02

A helyzet nem volt túl rózsás, hiszen több oldalról is támadták az erődöt. Emi azonnal rájött, hogy Hang ninjákról van szó, hiszen különleges jutsukkal támadtak. A levegőben koncentrált chakra volt, ettől hatott úgy, mintha bomba lett volna. Megpróbálta megkeresni Senjut, mert ő lehetett az egyetlen, aki erről többet tud. A shinobik még gondot jelenthetnek később, hiszen nem tudta mire készülnek a chakrát koncentráló támadók. A vezért nem volt nehéz megtalálni, chakraszintje jóval a többieké felett volt. Megközelíteni viszont nem volt ideje, mert állandóan mozgásban kellett lennie.
*Fene enné meg ezeket a löketeket!* Morgott magában egy sort a jounin, aztán Byakuganja segítségével ismét végigpásztázta a környéket. Észrevett egy újabb bombát, ami egyenesen egy háznak csapódott. Az egész alsó szintet eltörölte, s ez még nem a legrosszabb helyzet volt. A rózsaszínes hajú kunoichi észrevett két embert, akik a romok alatt maradtak. Már nem volt sok ideje, azonnal cselekednie kellett. Ilyenkor az ember kikapcsol és helyette az ösztön veszi át az irányítást. Emi nem gondolkodott, amilyen gyorsan csak tudott berohant a házba. Tudta, hogy bármelyik pillanatban rájuk omolhat az épület, de mégsem hagyhatta bent a két embert.
- Kitartás, jövök! - kiáltott be, s a Byakugan segítségével pontosan behatárolta a helyzetüket.
Reméli, hogy el tudja őket érni, még mielőtt bekövetkezik a katasztrófa. A lábába chakrát vezet, hogy gyorsítson a közlekedésén és az útjába kerülő törmelékeket a Gouwan segítségével próbálja meg eltüntetni.

Namikaze Minato(Inaktív) Szer. Ápr. 28 2010, 20:23

//Bocsi a várakozásért! ^^"//

Akár egy villám, úgy rohantál végig a törmelékekkel teli utcán és rohantál be a házba, mely mindjárt a fejetekre zúdul. Mivel alkalmaztad a Byakugan-t, könnyedén megtaláltad a két bajba jutottat, akik mellesleg egy testvérpár voltak. Gyorsan felkaptad őket karjaidba és már ugrottál is ki a roskadozó házból, ami pillanatok múlva össze is dőlt. A gyereket leraktad az útra és remegve bújtak egymáshoz.
-K-köszünjük!- dadogta a kislány és a kisfiú egyszerre.
Hamarosan egy egy férfit pillantasz meg, jó sok kötéssel, aki egy csapóajtót nyit ki és ahogy a torka bírja, üvölt.
-Mindenki jöjjön a bunkerba! Ide, gyorsan!- üvöltötte és az ott lévő pánikba esett emberek rögvest siettek a bunker bejáratához.
A kis testvérpár is úgy tett és sietve a csapóajtóhoz mentek. Abban reménykedsz, hogy mindenkit képesek lesznek elmenekíteni időben. Gyorsan újra körbenéztél a Byakugan segítségével és az erőd északi részén meg is találtad Senju-t, aki folyamatosan nagy Chakra-t szabadított föl a kardjából. Ahogy közeledtél, valami érdekeset vettél észre Senji Chakra hálózatán. Valamiért sokkal több Chakra pont van a jobb szeme körül, míg a test többi pontján csak el van oszlatva az üres hely. De nem volt időd ezen tovább gondolkodni, hisz máris ott álltál alatta: az erőd vezére épp a védőfalon volt és kardja kék lángok ostromolták.
-Aoi Kaen: Kizami // Kék Láng: Vágás!- mondta s suhintáskor láng hullámok keletkeztek és támadtak a Otogakure-i Shinobi-kra.
Vajon milyen erő birtokosa lehet ez a férfi? De talán jobb volna szólni, mi is készülődik a Jing-Erőd ellen.

**Hyuuga Emiko** Kedd Május 11 2010, 19:18

//Juj, nagyon-nagyon elnézést a késésért!//

A Byakugan segítségével hamar megtalálta a két gyereket a törmelék között. A chakrája segítségével Emi viszonylag gyorsan kijutott a házból a testvérekkel együtt. Láthatóan eléggé meglepődtek, bár ijedtség is vegyült az érzelmeik közé.
- Szívesen! - mosolygott a jounin, majd az új hang irányába fordult. Látta, hogy egy kötésekkel tarkított férfi kezdi el beterelni az embereket egy bunkerbe.
- Siessetek, ott biztonságban lesztek! - utasította a két gyermeket a kunoichi. Neki más dolga volt, jelentenie kellett Senjunak, hogy mit vett észre. Szerencsére az emberek elég hamar rájöttek, hogy hová kell menniük, ezért Emi megnyugodott.
*Ez a támadás is jókor jött...* Morgolódott magában a rózsaszínes hajú lány és elindult megkeresni az erőd kapitányát. Nem kellett hozzá sok idő, hiszen a Byakugannal egyből bemérte a helyzetét. Az erőd északi részén tartózkodott, ám valami furcsa volt benne. Emi azt is észrevette, hogy folyamatosan chakrát koncentrált a kardjába, nyilván valamilyen jutsuhoz kellett.
Amint közelebb ért, még valami feltűnt a shinobinak. Senju jobb szeme körül sokkal több tenketsu pont volt, míg a teste többi részén néhány üres helyet pillantott meg.
*Ez meg mi lehet?* Kérdezte magától, de hirtelen valami más vonta el a figyelmét. Senju egy hatalmas lángtengert indított az Otogakure-i ninják ellen. Emit meglepte ez a hatalmas erő, régen találkozott olyan ninjával, akinek ilyen különleges képesség lett volna a birtokában. Chakrát koncentrált a lábába, és máris fent termett az erőd falának tetején, egyenesen a férfi mögött.
- Valamire készülnek az Otogakure-i ninják. Láttam, hogy többen is valamilyen technikához gyűjtenek chakrát. Szerintem nem kéne hagynunk, hogy befejezzék. - hadarta el majdnem egy szuszra a Hyuuga, majd várta Senju válaszát.

Namikaze Minato(Inaktív) Csüt. Május 20 2010, 20:09

//Elnézést a várakozásért, nagyon sok iskolai teendő zúdult most a nyakamba ^^" //

Szerencsére semmi más nem akadályozta meg, hogy Senju-hoz menj és elmond észrevételedet. Mikor elmondtad neki, a férfi egy pillanatra megállt, majd dühödten egy újabb lángnyalábot indított az Otogakure-i Shinobi-k ellen.
-Értettem...- mondta. -Saber-san!- üvöltötte a férfi s egy pillanat alatt ott termett mellette a páncélos hölgy.
Vértjein vércseppek voltak, arca koszos volt és ruhája is egy-két helyen meg volt tépve, ám tekintete ridegebb volt mint a leghidegebb tengerfenék. Nemes és csillogó kardját a vállára tette, majd az erőd kapitányára nézett.
-Hivatott, Senju-sama?- kérdezte Saber.
-Úgy tűnik szemtől-szembe kell megütköznünk velük és most az egyszer...- majd gondterhelten sóhajt egyet s folytatja.-...ne fogd vissza magad...- mondta a férfi.
Nem tudtad, hogy mégis mit akar ez jelenteni, de a nő arcára egy apró, mégis hatalmas veszélyt jelző mosoly jelent meg az arcán.
-Remek...- suttogta izgatottan.
Senju arcára nézve úgy tűnik, mintha egy mindent elpusztító fenevadat engedett volna el. A kapitány az egyik harcoló Ninja-hoz fordult és megkérte, hogy 4 fős csapatok támadják meg a Hang falusi csapatokat és akadályozzák meg, hogy véghezvigyék a Jutsu-t. Miután ez megtörtént felétek nézett, majd elmosolyodott.
-Ideje szétcsapni köztük!- mondta bátorítóan, majd felpattant a védőfal szélére és a magasba ugrott.
Nem haboztatok, ti is követtétek példáját és a sűrű bokrok közt landoltatok. Senju az ajkához emelet mutatóujját, jelezve, hogy maradjatok csendbe, majd hangtalan léptekkel elindultatok. Nem kellett sok, máris megláttátok az ellenséget. Kicsit távolabb kettő a földön ült, az egyik pont az a lány, aki megtámadta Senju öccsét és a körülöttünk fénylő jelek nem sejtettek túl jót. A másik kettő pedig közelebb volt tőletek és folyamatosan egy harang szerű ágyút fogtak, melyből 10 másodpercenkét hanglövedékek távoztak és bombázták a falut. Itt az ismerős arc az a vak Hang Shinobi volt, aki megmentette a lányt, mely Kumoi ellen küzdött. Senju gyorsan elsuttogta, hogy háromra támadtok, majd felemelte a kezét és elkezdte a visszaszámlálást.
3...
2...
Vajon kit támadsz először és milyen technikával?
1...

**Hyuuga Emiko** Pént. Május 21 2010, 19:51

//Oh... akkor gomen a zaklatásért. ^^'//

Emi végre hasznosnak is érezte magát, legalább most az egyszer nem csinált semmi plusz bajt, ami miatt főhetett volna az erőd lakóinak feje. Információ célba juttatva, csakhogy ezzel még nem értek véget a megpróbáltatások. Miután Saber is csatlakozott a kis csapathoz, valami megváltozott Senju viselkedésében. Amúgy sem értette, hogy lehet valaki ilyen rideg és kicsit gonosz is. Nem bízott a szőke hajú nőben, de láthatóan az erőd vezetője még az életét is rábízta volna, ezért egy hangja nem lehetett.
- He, mi van? - értetlenkedett egy kicsit, amikor a férfi arról kezdett el beszélni, hogy Saber ezúttal ne fogja vissza magát.
*Esküszöm falnak megyek néha az ilyen szövegektől Ha azt mondja, adjon bele mindent, oké... de ezzel a körbeírós módszerrel nem győzött meg. Vajon most mire készül?* Töprengett el egy kicsit a kunoichi, de láthatóan nem volt sok ideje az ábrándozásra, ugyanis Senju máris támadásba lendült. Vagyis a trio csak elment felderíteni a terepet. A jounin ismerős arcokat vélt felfedezni a támadók között. Az az Otogakure-i kunoichi és a mester, aki a frászt hozta rá azzal a cuccával.
*Bármire is készülnek, az nem tesz jót ennek a tábornak. Semmiképpen nem hagyhatjuk, hogy befejezzék a jutsut.* Miközben ezen filózott, aktiválta a Byakugant, mert jobban szemügyre akarta venni a terepet. Hangtalanul lopakodtak oda a ninjákhoz, majd Senju kiadta a parancsot, háromra támadás. Emi először nem tudta, hogy kit támadjon meg, de aztán végre rájött. Azzal a kunoichivel még volt egy rendezetlen ügye, amit szándékozott befejezni. Halványlila lélektükrei egyenesen a lányra szegeződtek, majd kezébe chakrát küldött. Ekkor látta meg Senju egyetlen ujját, a visszaszámlálás befejeződött. A jounin a lábába is chakrát vezetett és szinte kirobbant a rejtekhelyéről. A Gouwan segítségével megpróbálta egyetlen csapással elintézni a kunoichit. REmélte, hogy a koncentrálás annyira lefoglalja, hogy ebből előnyt kovácsolhat.

Namikaze Minato(Inaktív) Szer. Május 26 2010, 20:17

Mikor Senju az utolsó ujját is lerakta, a támadás megindult a Hang Shinobi csapat ellen. Akár egy puskagolyóként, úgy ugrottatok ki a bokrok rejtekéből és támadtátok meg a kiszemelt áldozatotokat. Egy pillanat alatt suhantál át a két személy között, akik az ágyút fogták és siettél is tovább a kiszemelt lányhoz. Ám a mellett ülő nő máris felpattant és épp egy fegyverért nyúlt, mikor ördögien elvigyorodott. Már azt hitted, támadni fog, mire a semmiből egy rózsaszínes-lilás függöny jelent meg előtted, aminek fájdalmasan nekimentél, ám egy gyors mozdulattal a Gouwan segítségével megütötted a falat, melynek következtében egyszerűen a földre estél. De nem haboztál, gyorsan fel is pattantál, ugyanis három Kunai kés is tartott feléd, amit a nő küldött. Mikor végre volt időd megpihenni megláttad a nő nem mindennapi frizuráját: a fekete és fehér csíkok váltakozása kicsit egyedi stílusú, mindehhez pedig egy sárga macskaszem párosul. A másik személy is egy nő volt, akinek barna volta bőre és egyszerűen felkapta a vállára a hatalmas harangágyút, amivel az erődöt támadták. A vak Shinobi-t nem is kell bemutatni, nem is olyan rég találkoztatok s ugyanez vonatkozik a lányra, aki még mindig a földön ül és bár küszködve, de folytatja a Jutsu-t.
-Ezt neked!- mondja a macskaszemű hölgy és egy Fuuma Shuriken-t indítana ellened, mire a semmiből a vak Ninja jelenik meg és megragadja a fegyverét.
-Csillapodj, Nekomi...Ő az enyém...- mondta fagyosan, majd feléd fordult.
-Nekem 8...Akkor enyém a szépfiú, nyaa~- tette hozzá és egy akrobatikus ugrással átugrott feletted és máris az erőd kapitányával nézet farkasszemet.
-Akkor enyém a páncélos...- mondta egy unott sóhajjal az afro nő és rohant is Saber felé.
-Gyerünk, támadj!- szólalt meg az ellenfeled, majd beállt egy támadó állásba.
Vajon most mihez kezdesz?

Link a Hang Ninja csapatról: http://hunter-wolf.deviantart.com/gallery/#/d1ahl2e

**Hyuuga Emiko** Szer. Jún. 02 2010, 22:45

//De szépek. XD//

Nem egészen úgy zajlottak az események, ahogy azt Emi eltervezte. Hiába támadta meg a lányt, akivel korábban találkozott, egy másik ninja útját állta.
- Már nem is választhatok ellenfelet? Ez nem ér! - duzzogott egy sort a jounin, majd belátta, nincs választása, azzal kell harcolnia, aki éppen neki jut. Egy támadás kellős közepén nem állhat neki nyafogni, ez nem shinobihoz méltó viselkedés. Kicsit koszos is lett a ruhája, amikor a földre esett, de érdekes módon ezzel most nem foglalkozott.
*Na jó, ha komolyan kell küzdeni, akkor ideje lesz többet bevetni.* Futott át az agyán, majd várta, hogy mi fog történni. Egy szalonképesnek nem mondható Otogakure-i ninja vált az ellenfelévé, aki láthatóan nem egy gyenge kis valaki volt. A kunoichi még egy kis chakrát küldött a szemeibe, ezzel is javította kicsit a Byakugant. Legalább a fuuma shurikent megúszta, az elől nem kellett elugornia. A férfi hangja nem volt a legkellemesebb, Emi úgy érezte inkább az öreg Hyuuga nyűgjeit viselné el helyette. Viszont nem volt mit tenni, harcolni kellett, mert a két Hoshigakure-i ninja számított rá. Vagy legalábbis Senju, a nőt még mindig nem ismerte ki.
- Na jól van. - sóhajtotta Emi, aztán látta, hogy ellenfele máris támadó állásba állt.
*Vajon miért én támadjak először? Szerintem ki akar ismerni.* Gondolkodott el egy pillanatra a jounin, majd ő is támadó helyzetet vett fel. De nem akármilyet, aki már látott ilyet, felismerhette, hogy ez bizony a Hyuuga taijutsu kezdő beállása.
- Hakke Sanjūni Shō! - kiáltotta a kunoichi, s megkezdte a támadást. Egyelőre nem akart komolyabban támadni, a vak ninja 32 chakrapontját próbálta elzárni ezzel a jutsuval.

**Ayokama Makoto** Hétf. Feb. 17 2014, 23:40

A reggelt szokás szerint meditálással indította a kunoichi. Miközben elmerült gondolataiban és megtisztította elméjét, kapcsolatba lépett azzal a különleges chakrával mint ahogy eddig már jó sokszor megtette az utóbbi napokban. Ha egyedül volt, vagy nem érezte túl jól magát a meditációban valóban mindig menedéket lelt. Mint egy nagytestvér úgy vigyázott rá ez a különleges erő és kezdett egyre jobban beleszeretni ebbe a kapcsolatba. A tűz országában jól bántak Makoval, legalábbis akkor még ezt gondolta. Amikor elhagyta első megállóhelyét a kapuban még a Konohai őrök egy kis pénzt is adtak neki amiből talán tudja majd fedezni legalább az oda út kidadásait. Látszik, hogy hadban állnak a nagyobb nemzetek is. A fiatal kunoichi sosem gondolta volna, hogy egy ilyen elhagyott koszfészekre oda fognak figyelni. Nyilván ennek is stratégiailag fontos szerepe van, mint ahogy Konoha és a határ között minden sziklának. Az út első fele eseménytelenül telt hősnőnk számára. A kereskedelmi úton haladt, a cél pedig a szél országának határvidéke volt. A nap már nyugovóra járt amikor az út menti egy kis tisztásra érve Mako hangokra lett figyelmes. Kicsit messzebb az aljnövényzettől védett területen egy kisebb tábortűz körvonalai rajzolódtak ki. Mako úgy döntött megér egy próbát hátha sikerül magának útitársakat szereznie. Bár a szerzeteseknél eltöltött idő óta jobban szerette az egyedül létet, az ember alapjában véve társas lény.

A tűznél Makoto egy kisebb csoportot talált. Vezetőjük egy már ősz öregember. Lehet, hogy nem is a vezető de a többiek egy kicsit köré csoportosultak ezért ezt a következtetést vonta le a jounin.
- Szép estét kívánok! Csatlakozhatnék esetleg önökhöz? - Teszi fel a kérdést a kunoichi és közben óvatosan megközelíti a tábort.
- Üdv! - Szól az öreg és körbenéz a többieken. - Hát azt hiszem senkinek sincs ellenvetése, hogy egy ilyen bájos hölgy csatlakozzon hozzánk. Esetleg eltévedt?
- Hát nem tévedtem el csupán kezd sötétedni és gondoltam keresek magamnak egy helyet ahol meghúzhatom magam éjszakára aztán végül itt kötöttem ki. Köszönöm, hogy ide engednek. - Azzal végig méri alig észrevehetően a csapatot. Vegyes a társaság de nem vállalhatatlan így talán azt is megkockáztatja, hogy elkísérje őket a határig, vagy inkább ők kísérjék el őt.
Az éjszaka teljesen eseménytelenül telt. Reggel a szokásos meditációs pozícióba helyezkedve Makoto nagyon hamar fel tudja venni a kapcsolatot a belsőjében rejtőző nyugodt ürességgel amitő csak Csendnek hív. Ebben az állapotban képes szinte egyé válni a természettel. Óráknak tűnő hosszú percek telnek el mire kapcsolatba lép ezzel a láthatatlan védővel. A kunoichi át áramoltatja a különleges chakrát minden sejtjén és amikor teljesen feltöltődött kinyitja a szemét és vesz egy nagy levegőt. Amikor vissza sétál a táborba csak az öreget találja ott. A többiek éppen előszedik a szekereket. Szám szerint két négykerekűt.
Az úton Mako megtudja, hogy az öreget Aiku Daizonak hívják és van két fia. A felesége meghalt évekkel ezelőtt. Mást azonban nem nagyon tud kiszedni belőle így inkább csöndben marad. Megtanulta a templomban, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni. Az út további részében a háborúról próbál érdeklődni a kereskedőktől, de nem nagyon tud belőlük semmit sem kiszedni.
Amikor elérik a határt Mako elválik a csapattól és megköszöni nekik a segítséget.

Ahogy a táj lassan kezd a hűvös árnyékos erdőből egyre inkább elsivatagosodni a kunoichi már tudja, hogy nagyon közel jár a határhoz. Egyszer csak megpillant egy kislányt aki egyedül bóklászik egy sivatagosabb részen és egy szakadt mackót szorít magához. Hősünk oda siet hozzá és azonnal meg is szólítja.
- Szia! Hát te meg hogy kerülsz ide? Hol vannak a szüleid? - Kérdően néz a kislányra aki csak mered a semmibe és nem reagál. - Hahó kislány, mi a neved? Engem Ayokama Makotonak hívnak és Takigakuréból származom. - Több próbálkozás után sem felel a kislány ezért Mako megitatja és közben észreveszi, hogy kezd fogyni a vize. Így nagyon erősen be kell osztani, mert ezt elfelejtett kérni a kereskedőktől... A kislányt továbbra sem sikerül meggyőzni, hogy beszéljen ezért csak terelgeti és együtt vágnak neki a kietlen sivatagnak. Hosszú órákkal töltött gyaloglás után Mako kezdi észre venni, hogy a kislány egyre lassul és nehezen veszi a levegőt is. Lehet, hogy nem kellett volna elhoznia magával? Itt a határvidéken nem lett volna esélye egyeüdl az életben maradásra... Győzködi magát miközben nézi a csöppséget aki még mindig a mackóját szorongatja.
Azon az éjszakán együtt alszanak a lánykával. Amikor az éjszaka kezd hűvössé válni a kislány odahúzódik a kunoichihez... Másnap reggel kiszáradt ajakkal ébrednek ám ivóvíznek nincsenek híján mert a jounin víz elemű és pár kézjel után megidéz egy kisebb mederbe pár liter vizet és abból tölti újra kulacsát. Miután mindketten megmosakodtak Mako meditál aztán amikor már úgy érezte, hogy teljesen megnyugodott és elűzte azokat a furcsa álmokat a fejéből amitől még talán reggel is egy picit kótyagos volt, megpróbálja ismét szóra bírni kicsi útitársát.
- Mi történt veled? Elveszítetted a szüleid? Hogfy kerültél ilyen messze a falutól? Annyi kérdésem lenne... Kár, hogy semmire sem felelsz de amennyiben hallgatni szeretnél én tiszteletben tartom ezt. Az ifjú papnő következő három napja rutin szerűen ugyan így telik. Már hallott róla, hogy ez az ország hatalmas de azt álmában sem merte volna gondolni, hogy öt napnál hosszabb ideig tarthat rajta az átkelés. Bár a kislány jócskán lelassítja Makot, de ettől függetlenül töretlenül haladnak a Medvék országa felé.
Az utolsó napon amikor már tényleg csak a homok dűnékkel és néha a sziklásabb részeken egy-egy kaktusszal találkoztak a takigakurei kunoichi úgy döntött, hogy a nyakába veszi a kislányt és futva teszi meg a maradék távot. A rendszeres meditálástól rengeteg chakrát sikerült elraktároznia aminek most jócskán hasznát vette. Így a megmaradt távot könnyen abszolválták és hamar elérték a célt, bár ne tették volna ilyen hamar...

A határon a lehető legrosszabb társasággal hozott össze minket balszerencse. Egy iwagakurei járőr egységgel. Lehet, hogy portyáztak és nem járőrök voltak, de a jelenlegi állás szerint inkább kikerülte volna őket a jounin. A három figura már távolról kiszúrták a két alakot és hangos kiáltozással érkeztek meg.
- HÉÉÉ! Ti ott! Álljatok meg ha mondom ez itt Iwagakurei felségterület. HÉÉÉ...
- Kislány maradj csöndbe és húzódj mögém. Bármi történjék ne menj el a közelemből értetted? - Makoto egy pillanatra a kislány szemébe néz és most először rettegést vél felfedezni az apró kis szempárban. - Persze természetesen nem zavarunk sok vizet csak véletlenül át tévedtünk a határon de már menni is készültünk. - Válaszol a kunoichi. Közben végig megőrzi nyugodtságát. Ha lehet elkerüli a harcot, mert már nem él sem a bosszúnak sem a háborúnak. Nincs kinek bizonyítania és rátalált a saját Nyugalmára.
- Persze én meg higgyek is neked amikor Takigakure hitai atéjét hordod... Fiúk két mocskod kémmel van dolgunk. Ugye ti is tudjátok mit érdemelnek az ilyen aljas árulók akik ilyen messzire tévednek a pöcegödrüktől...
Azzal a férfi kézpecsétekbe kezd. Makoto lábát közben megszorítja a kislány amint meglátja, hogy a három férfiből kettő kézjeleket formál. A kunoichi nem csinál semmit, inkább csak kivár és jobb kezével megragadja a kislányt. Érdekes, hogy a leghátul álló férfi eddig csak kuncogott, de amikor megpillantja Mako szemében a nyugalmat a kézpecsétek láttán is inkább egy kicsit hátrébb húzódik. Lehet, hogy gyávaságból, de az is előfordulhat, hogy bölcsen inkább kivárja amíg a társai felmérik a vendég erejét.
Az egyik fickó létrehoz egy földklónt és ketten rohamoznak két oldalról míg a másik a keményített szirup elfogómező víz elemű technikát használja. Eljött az idő, hogy hősünk is megmutassa magának, hogy nem hiába tanították a szerzetesek és megtudja védeni magát. Chakrát vezet a lábába, megragadja a kislányt és egy jó nagyot rugaszkodik hátra a lánnyal. Amikor elrugaszkodnak a földtől a kislány mintha felsikkantana egy pillanatra de aztán elhallgat. Remélhetőleg nem kapott sokkot. Makoto kézjeleket formál majd kimondja a technika nevét. "Kuchiyose no jutsu". Egy nagyobb kutya jelenik meg és kérdően néz a kunoichire.
- Kérlek maradjatok mögöttem és védd meg ezt a kislányt. - A kutya csak bólint majd leül a kislány elé. - Ha esetleg nem sikerülne visszavernek őket akkor vedd fel a hátadra és meneküljetek innen az első lakott településig, most pedig kérlek húzódjatok hátrébb.
A jounin ráfordul ellenfeleire és kísérteties nyugalommal szemléli őket. Ezek szerint az egyik egy víz elemű a másik pedig föld elemű. A támadás és a roham abba maradt ahogy Mako megidézte a kutyát. Biztos azt hitték, hogy támadni akar. Makoto a mélyen benne rejtőző chakráért nyúl és közben kézjeleket formál. Nem szeretne komolyabb támadást ezért a Fuuton Juuha Shou // rémszél csapás támadást használja, de kihasználva a terep adottságait a technikával ellenfelei előtti homokos részt célozza így a különleges chakrával megfűszerezve egy kisebb homokvihart sikerül megidéznie, ami kellően megzavarná ellenfeleit akik most vakon kapálóznak és valószínűleg a következő öt percben is ezt tennék a papnő szerint, de nem így történik.
- Katoön Goukakkyou no jutsu!
Hallatszik a távolból majd egy legalább két méteres tűzgolyó érkezik meg a keresztül a homokfüggönyön, egyenesen Makoto felé. Nem tehet mást most el kell hárítania ezt a technikát mert különben a kislány felé halad tovább és nem biztos, hogy ki tudja kerülni. Eljött az idő, hogy döntsön. Ismét beleveti-e magát a harcba vagy elfut. Sajnos nem sikerült elfutni és most vagy az ő és a számára fontosak élete, vagy az ellenfelei. "Makoto csak az igaz úton járj és hozz helyes döntést, még akkor is, ha ezt csak nagy áldozatok árán tudod megtenni. Ne felejtsd el számodra mindig lesz egy hely köztünk!" Ezekkel a szavakkal amiket a vén paptól hallott, most ezekkel a szavakkal küzd, de végül meghozza a döntést. A remete chakra egy szempillantás alatt mint az adrenalin járja át a testét és közben kézjeleket formál.
- Fuuton: Furyuudan no Jutsu!
A technika hasonló pusztítást visz véghez mint annak idején a kertben amikor a Senzeku no Sait gyakorolta, de itt most valószínűleg emberi életeket is követelt... A tűzgolyót teljes mértékben visszafordította és visszaverte támadóira, közben pedig egy újabb már komplett homokviharral megajándékozva őket. A sárkány lehellete egy valódi tornádóként csap le ellenfeleire. A kunoichi vesz két még levegőt majd felveszi a szerzetesek által már oly sokat gyakorolt alakzatot és elkezdi koncentrálni a szerzetes chakrát a testében és közben minél többet gyűjt be, hogyha esetleg támadás éri ki tudja védeni. Közben várja, hogy leüljön a por és kiderüljön milyen pusztítást vitt véghez. "Remélem nem öltem meg őket."

Shimura Danzou Vas. Márc. 30 2014, 15:03

// Makoto //

Utad, ha nem is kellemesen, de nagy arányban eseménydúsan telt. A vándorok és a kislány. Másfajta emberek, különböző életúttal és problémákkal, örömökkel, fájdalmakkal. Főleg az utóbbi az, amiben a kislány is bővelkedhet, mert sokat nem beszél és mintha nem is tudna magáról. Vagy egyszerűen csak néma? Talán ennyire félénk lenne? Ráadásul, hogy teendőid mértékét tetézzék még Iwagakure shinobijai sem voltak diplomatikusak. Fárasztó napok vannak mögötted, melyekben túl sok örömöd nem lehet. Ám ez mégsem biztos, hogy így van, hiszen az Út nyugodt emberének mi félnivalója, vagy panaszkodnivalója lehet? Nem éppen azért kellemes a lelkiállapota, mert megtanulta átlátni és elfogadni az élet viszontagságait? Ezáltal boldogságot találva még akár a pihentető légzőgyakorlatokban is?
De a harc, már megint a harc... Hát másért sem élnek az emberek? S vajon jó döntést hoztál? Elsöpörted azokat, akik agresszívan viselkedtek, hogy megments egy gyermeki életet. Talán még megfizetsz az ítélkezésedért, mert egy emelkedett szellem, aki a béke híve... De mégsem. Merő ostobaság eme elmélet lánc? Mi alapján lehet megállapítani a jót és a rosszat? Mert nem gonosz dolog-e az, hogy valakire ráfogjuk:rosszindulatú, s attól a pillanattól, tetteit minősítjük, melyeket talán számunkra érthetetlen okból tesz, olyan céllal, mely messze felülemelkedik a meghatározás eszméjén? Nincs válasz. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy cselekedetei hozzá méltóak-e vagy sem. Ha túlzottan elfogult volt önnön valójával szemben, akkor majd jön a purgatórium, legalábbis ezt mondja a szóbeszéd. De mi alapján élünk mi saját életet, ha mások eszméi által mérjük tetteinket? Te, mint aki a Szerzetesek belső békéjét megtalálta, ugyanilyen szintű döntés előtt álltál, de megtetted, amit úgy érezted, hogy meg kell tenned. Az élet nem könnyű, a választás nehéz. Tehetted volna, hogy nem szabsz gátat az eseményeknek, elrejtőzől, ezáltal magára hagyva a kislányt. De beleszóltál az életébe és ezek után talán jogosan érzed, hogy meg kell védened. Mivel ezt választottad, a felelősség is a tiéd. De elbírod ezt a terhet?
A jutsuk által keltett vihar oszlani látszik. Két test fekszik a földön, összeégve. Talán nem is testek, alig látni. És máshogy néznek ki, már alig van emberi alakjuk. Tekinteted körbesiklik, megakad valamin. Igen, mintha... Egy alak a távolban. Egyre inkább eloszlik a por, s a föld megremeg. Te a levegő sárkányát küldted ellenségeidre, harminc méterre előtted viszont a föld sárkánya tör az ég felé. Az idő rövid. Az alak kézpecsétsorozatai félbeszakadnak. Iwagakurénak legalább egy ninjája életben maradt. Felismered, ez volt a leghátsó. De hogyan élte túl az általad támasztott vihart? Nem sok időd van ezen töprengeni, mert a föld szörnyeteg megindul. Nem is lehet kérdés, hogy ki a célpontja...

**Ayokama Makoto** Szer. Ápr. 02 2014, 12:17

A döntését meghozta Makoto és most két hulla fekszik előtte, viszont mögötte egy élő, lélegző kislány aki előtt még annyi és annyi lehetőség van. Meg kell hoznia magamban egy döntést azt a döntést amire a kolostorban eltöltött idő óta keresi a választ. A szerzetesek tanításai szerint tisztelni és óvni kell az életet ő viszont most ez ellen cselekedett, ez viszont csak nézőpont kérdése. Ekkor hallotta meg, hogy nem sikerült teljesen elhárítani az Iwagakurei fenyegetést. A kunoichi hátra pillantott de képzeletbeli szemei előtt látta, hogy a kislány hogy nézhet ki, viszont nagyot tévedett. Az apró teremtés magabiztosan állt mögötte és csak akkor villant szemében a félelem szikrája amikor meglátta közeledni a hatalmas földsárkányt amely minden bizonnyal véget vethet az életüknek ha célba talál. Mako mérlegelt és egy pillanatig úgy tűnt, hogy megbékélt a sorsával, ám belül egy hatalmas háború tombolt. Vajon szerzetesek tanítása ellen cselekszik, ha elveszi ennek az iwagakureinek az életét esetleg a harcban. Ekkor értette meg, hogy igazából a belső béke számára azt jelenti, hogy megtalálja az utat amin járni szeretne. Ez egy új fényben világítja meg a szerzetesek oktatását és egy új irányvonalat ad az életének. Belepillantott a kislány gyönyörü kék szemébe és annak mélyén meglelte a választ. Meg kell óvnia az életet az ártatlanok életét. Segítenie kell az elesetteket és békét hozni a világba amely már oly sok nemzedék óta háborúkkal tépázott. Ennek fogja szentelni az életét és ennek nevében fog cselekedni.
Visszafordult ellenfele felé szemében egy harcos elszántságával, ereiben pedig olyan lobogó erővel amilyet még sosem érzett. A különleges chakrát talán még a meditációk alkalmával sem érezte ennyire magáénak mint most. Összpontosított majd kézjeleket formált. Ha az élete árán is de megfogja védeni ezt a kislányt, ő jelképezi számára a szabadságot az életet és jelen pillanatban mindent amiért harcolni szeretne. Minden eszközt be fog vetni, ami módjában áll. Előre felé nézett miközben a kislánynak beszélt.
- Ne félj nem foglak cserben hagyni. Most már együtt megyünk végig az úton. - Mako nem volt biztos benne, hogy kislány teljesen megérti, hogy mire céloz de remélte, hogy így van.
A különleges chakra segítségével most egy áttörhetetlen védelmet készült létrehozni. Megharapta mindkét ujját majd megformálta a kézjeleket. "Kuchiyose Sanju Rashomon". Mondta ki határozottam majd a földre nyomta két kezét. Az apró kis jelek villámgyorsan szaladtak szét a földön majd a három kapu a szokásosnál sokkal gyorsabban emelkedett ki a földből. Ez talán köszönhető az erőnek ami Mako belsejében tombolt amivel lázadt a halálnak akár csak a gondolata ellen. Remélhetőleg elég lesz, hogy megvédje hősünket.

Ajánlott tartalom

Erdőségek

Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek

Re: Erdőségek