Re: Erdőségek

Terumi Mei Pént. Júl. 28 2017, 22:45

// Engyonogou Hakuryuuin - Fából vaskarika; Következőkben csak Haku, mert ez nagyon hosszú >.> //

Amikor útnak indultál magad mögött hagyva a falut, nem gondoltad volna, hogy újra látod a kopasz alakot. Igazából azt sem tudtad, hogy mit akar tőled, ugyanis szándékait nem fejezte ki tisztán. Ahogy visszanézel, csak a színesre festett felhőket látod a Naplementében, a vékony fátyolködöt, ami lehull lassan a házakra, arra is, amelyből kiléptél. Már csak egy aprócska folt minden.
Ahogy megpihentél a hosszú út alatt, nem vetted észre, hogy nem vagy egyedül. Tulajdonképpen az egész út alatt nem voltál egyedül, hiszen valaki minden lépésed figyelte és követett. Elég erősnek kellett lennie ahhoz, hogy ne szerezz tudomást jelenlétéről, vagy csak szimplán jól álcázza magát... mint ahogy te tetted a börtönben.
Megjelenése kemény volt és szigorú, azonban szemében látszott a melegség, annak a sugallata, hogy csakis akkor bántana valakit, ha szükséges. Hiszen mindenki akkor teszi azt, nem? Kivéve a megszállott gyilkosokat, akiknek már teljesen mindegy, hiszen a gyilkolás egy olyan szükséglet, amivel a belső démonaikat elégítik ki.
- Be kell vallanom, meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy túljársz az őrök eszén. Viszont meglehetősen könnyű feladatod volt kideríteni a várbörtön működését a részeg, fecsegő őrök mellett - keresztbe tette karjait az ölében, majd kényelmesen hátradőlt az egyik sziklának. Ruházatát csak most figyeled meg jobban: fehér, egyszerű ruha, felette egy szürke köpeny, fapapucs, mint a puritán szerzeteseknél. Ez az ürge vagy szerzetes... vagy csak tényleg nagyon jól álcázza magát. Hiszen ki bántana az úton egy ártatlan, gyalogos szerzetest?
- Az Ashita no Togawa nagy hasznát venné egy ilyen fiatal tehetségnek. Mihez is értesz? Kovácsmesterség... igen, abból sosem elég. Tudományok. Oh, az Ashita a tudományok megszállottja. Biztosan szeretnéd kamatoztatni a tudásod, és... ha jól tudom, bosszúra is szomjazol - hogy az utóbbit honnan vette, azt nem tudni, de egy biztos, egészen jól informált lehet a kopasz férfi.
- Viszont még nincs vége. Ha érdekel az ajánlatom, akkor lenne egy küldetésem a számodra: Az Ashita nem csak szövetségeseket, de ellenségeket is szerzett. Olyanokat, akik ártanak az üzletnek. Nem nagy dologról van szó, csak egy pár fős csapat, kiknek főnökük próbálja lemásolni az Ashita gépeit, és nem szép dolog beleütni az orrát valakinek olyasmibe, amihez nincs köze. Legutóbbi tudomásom szerint új technológián dolgoznak. A feladatod ellopni a tervrajzokat. Tudni fogom, hogy sikerült e, vagy elbuktál... mert amint a két lehetőség közül valamelyik megtörténik, én ott leszek - utolsó mondata hűvösnek hangzott, mintha hirtelen elszállt volna az a melegség a szeméből, mint amit eddig mutatott. A nevét még nem mondta el. De úgy tűnik, hogy ezt nem is szándékozott veled megosztani, ugyanis abban a minutumban, amint kimondta utolsó szavait, eltűnt egy kisebb port kavarva maga után, és otthagyva egy térképet. A térképen csupán azt a területet láttad, ahol most tartózkodtál, és azt a pontot, ahova el kell jutnod, és azt, hogy milyen utak vezetnek oda. Az Erdőségben volt egy titkos bunker, ott tanyázik a célpontod.

// Rajtad áll, mit mondasz neki, de addig tedd, míg nem tűnik el. Innentől a te dolgod eljutni a bunkerbe, ami a felszínen nem tűnik nagynak, viszont kissé lepukkant, mintha egy régen elhagyatott romot alakítottak volna át. Kívül semmilyen őrséget nem vélsz felfedezni, egy hatalmas csapóajtón keresztül juthatsz le, onnan pedig egy személyfelvonó visz le a mélybe. //

**Engyounogou Hakuryuuin** Hétf. Júl. 31 2017, 21:20

Mei

Haku minden egyes lépéssel egyre távolabb került a Falutól és az ott elkövetett tettétől. Annak ellenére, hogy kevés esélyt látott arra, miszerint lebukna, mégis szeretett volna minél gyorsabban távolabb kerülni a helytől. A ninja kovács nem zavarta az a tudat, hogy embert ölt, azt már az öreg Sho műhelyénél folyt harc követően megszokott. Az utolsó szó nem igazán mondható helytállónak, mert a sokadik emberélet elvétele követően mondhatta azt. Annak az embernek a halála végképp nem zavarta meg, egy olyan eseménynek köszönhetően, olyan emberré vált, akinek mára az emberek élete nem számított, csak a célja. A célja érdekében nem foglalkozott azzal, hogy hány ember vére tapad a kezeihez, ha az ő életeik árán közelebb kerül ahhoz, amit akar, akkor nyugodt szívvel veszi el azt. Kistestvére elvesztése jobban megrázta a férfit, mint azt a körülötte lévő emberek hitték. Ez annak volt köszönhető, hogy a későbbiek során jól játszotta meg magát. A megjátszás, az eredeti érzelmeinek elrejtése volt az egyik feltétele a terve sikerességének. Több hibát nem véthetett, mert akkor lebukhatott. Nagybátyja nem volt hülye ember, ő is örökölte az Engyounogou Család intelligenciáját és azt megfelelő képen volt képes kamatoztatni. Haku valamilyen szinten hibának tekintette azon cselekedetét, mikor megtagadta Nagybátyja parancsát és elment hazavinni Hakuren és társai testét. Hibának tekintette a jövőbeli céljai tekintetében, mert azzal felkeltette rokona figyelmét. Tettét, azonban nem bánta meg, újból megtenné, mert annyira szerette testvérét.
Az erdőben haladva azon gondolkozott, vajon hogyan folytassa tovább az útját. Megtette, amit kértek tőle, végzett a férfival és el tudott menekülni. Nem kellett volna azon agyalni, mert pihenője közepette ismét megjelent a kopasz férfi, kitől a feladatot kapta.
~ Mia…! Észre sem vettem a közeledtét! ~ lepődött meg a férfi váratlan felbukkanásán. Hakuryuuin már az első találkozásuk alkalmával látta a férfin, hogy nem közönséges személy. A szigorú és kemény megjelenése más benyomást tett, mint egy közönséges ember. A kopasz feje is sokat segített abban, hogy kitalálja. A férfi szavai után elmosolyodott.
- Nem volt nehéz dolgom, csak ismerni kell az emberi természetet. Az emberek fecsegnek, csak meg kell találni a jó helyet és a jó módszert, az emberek nyelvének megeresztéséhez. A vele szemben álló férfinak nemcsak a feje, hanem a ruházata is arra engedte következtetni, hogy egy szerzetessel beszélt, vagy az volt. A férfi, következő szavaira csak akkor mutatott reakciót, mikor megemlítette a bosszúját.
~ Jól informált, ahogy azt hallottam. ~ ismét elmosolyodott ~ A férfi szavai csak még jobban bebizonyították azon információk valódiságát, amit megtudott a Szervezetről. A férfi közben egy újabb feladattal bízta meg Haku-t.
- Mint azt hallottam, tényleg jól informált a Szervezet. Épp emiatt tudnak rólam mindent, jól tudják, miképp nagyon jól járnak azzal, ha maguk között tudnak Engem! Haku nem szerette fényezni magát, nem látta értelmét. Az általa alkotott dolgok magukért beszéltek, jobb indokot keresve sem találhatott volna. Épp emiatt nem értette, hogy Yukigakure és a Hó Országa miért hagyta elmenni Őket. Nem tudta és épp emiatt volt kíváncsi rá.
- A célom még mindig változatlan… még mindig szeretnék csatlakozni az Ashita-hoz. – határozott szavak hagyták el a száját. Ezek még kevesek voltak ahhoz, hogy gondolkodóba ejtsék a csatlakozással kapcsolatba. - Azt mondta pár fő. Pontos létszámot nem tudna mondani? – kérdezett rá - Esetleg azt tudja, hogy van közöttük Szökött vagy Vándor ninja? Haku úgy volt vele, minél többet tud, annál könnyebben alkot meg egy tervet, amivel megszerezheti a terveket. A tervekkel kapcsolatban, azok is érdekelték Öt. Így hát magához véve a térképet, elindult a feltüntetett hely felé. Nem kérdezett sokat, pedig rengeteg kérdése lett volna, ám úgy volt vele, azokra úgyis választ kap, ha az Ashita tagja lesz. Haku számára nem volt meglepő, mikor az ellenségekről beszélt. Egy egyszerű személynek is lehet, nemhogy egy ekkora Szervezetnek. A Chuunin nagy odafigyeléssel halad, figyelte a környéket, mert nem volt kedve váratlan találkozásokban akadni. A kopasz férfi szavai után, tudomására jutott, miszerint figyelik minden lépését. Elérve a megjelölt helyet, egy romosabb épület fogadta.
~ Ez lenne a búvóhelyük? ~ kérdezte magától ~ Őrséget nem látok, szóval simán bemehetnék. ~ állapította meg. Haku várt még néhány percet, majd megközelítette az épületet. Mint azt gondolta a férfi a búvóhely valójában föld alatt volt található, ezt bizonyította az a méretes csapóajtó és a felvonó. Nem időzött sokat, beszállt s elindult lefele.

Terumi Mei Szomb. Aug. 12 2017, 14:45

- Hmhm. Jól teszed, ha vannak kétségeid, s szeretnél jól informálódni, hiszen köreinkben a tudás manapság igen drága dolog. Nem hiszem azonban, hogy egy magadfajta gyilkosnak számítanak a számok. El tudsz velük bánni - kacsint, majd végleg eltűnik a látóköreidből. Szavaiból kivehetted, hogy az Ashita információhálója egészen jól ki lett építve, és addig nem lépnek semmilyen ügyben, míg nem szereztek róla elegendő tudást. A kémhálózatok is így működnek: megismerni az ellenséget, minden egyes tagját, tudni a jellemüket, tudni az életüket, felmérni a létszámukat, az esetleges kapcsolatokat, szükség esetén beépülni, és előre kiépíteni a rendszert, amin majd üzennek egymásnak anélkül, hogy lebuknának. Talán sokkal nehezebb ez a része a feladatnak, mint az, hogy egy ember elé állni és elmetszeni a torkát.
A kevés kapott információval indulsz el az említett helyre, miközben jól megnézed magadnak a térképet. Arról sem tudsz pontosan, hogy kinél fogod találni a tervrajzokat, őrzik e vagy csak egyszerűen egy rejtett helyen lelhető fel - nem tudni. Ezt mind magadnak kell majd kiderítened, ami persze sokkal könnyebb, ha már mindenkit eltettél láb alól. Azonban, ahogy a kopasz fickó mondta, az információ drága dolog. Talán van másik lehetőség is: A) belopózol, beépülsz és eljátszod, hogy az ellenség barátja vagy, és megszerzed az iratokat vérontás nélkül. B) Belopózol, hallgatózol és amikor senki sem figyel, ellopod az iratokat vérontás nélkül. C) Belopózol és akit csak látsz, lemészárolod, majd magad keresed meg a rajzokat. Sok a lehetőség, a te döntésed.
Amikor nem látsz ellenfeleket, úgy döntesz, hogy lemész a csapóajtón. Az szinte azonnal a személyfelvonóhoz vezet, ahol egy kis kar segítségével lentebb kerülhetsz a föld mélyére, tipped szerint úgy három szint lehet, ami tizenkét méter lehet tengerszinthez képest. Ahogy kiszállsz a liftből, erősen fülelsz, hogy hallasz e valamit vagy éppen valakiket, ugyanis látni aligha látsz valakit. A falakon régimódi lámpások lógnak, ugyanolyanok, melyeket a bányákban is magukkal szoktak vinni a munkások. Éppen takarásban vagy a fal mellett, ha előre nézel, ott is egy fal van veled szemben, ajtó nincs, így arra következtetsz, hogy ha innen kikukucskálsz, az út jobbra visz.

Ha nagyon figyelsz, ismerős hangokat hallasz: sercegés, ütések az üllőn, csörömpölések. Egy beszélgetés forrása közeledik feléd, majd az út felénél megáll. Egy ajtónyitódás, csukódás, majd egy pár láb közeledtét fedezed fel újra. Úgy tűnik, valaki feléd tart. Itt az ideje átgondolni, hogy mit is teszel, ha az illető ideér. Hiszen olyan sok a megoldás!

// Nos, nem árulok el semmit, pár lehetőséget felvázoltam a posztban, azonban adódtak újabbak is, amivel meg tudod oldani a feladatot. Csak rajtad áll, hogy a könnyebb utat választod e, vagy a nehezebbet - nem kell aggódni azonban, nem eszlek meg, bármelyik úton is haladj előre. Very Happy

//

**Engyounogou Hakuryuuin** Kedd Okt. 10 2017, 21:12

Mei

Amikor Haku-t gyilkosnak nevezte a férfi elgondolkozott. Nem mondhatta magáról az ellenkezőt, mert az volt… ölt. Azzá vált, az őt ért tragédiának köszönhetően. Talán, ha a sors másképp hozta volna, akkor talán sértve érezte volna magát, ezen szavak hallatán. Talán még kikérte is volna magának, hogy ilyen titulussal utaljanak rá. Azonban a jelenlegi teljes mértékben igaznak bizonyult, és ha csak a jövőbe tekintett Haku, akkor még rengeteg vért látott a kezéhez tapadni. Azon az úton, amin halad a célja felé, rengetegen álltak az útjában, kiket szép szóval nem állíthat maga mellé, vagy a helyzet úgy fogja hozni.
A liftben állva rá kellett jönnie, mélyebbre viszi le a gépezet, mint azt elsőre gondolta. Becslései alapján, legalább tíz métert süllyed a föld alá, mire megállt a lift. Ugyanazt a módszert használta lent, mint odafent. Várakozni kezdett s fülelt. Fülelt, mert másik érzékszervére nem hagyatkozhatott. A lámpák, mik arra voltak hivatottak, hogy megfelelő látási körülményeket biztosítson a lent tartózkodóknak, nem igazán érték el hozzájuk fűzött reményeket.
~ Ezen lámpások helyet, használhatnának megfelelőbbeket is. Ilyeneket bányászok használtak még régebben a munkájuk során. ~ merengett el a fényforrásokon. Haku kicsit megnyugodhatott, mikor látta, hogy egy fallal áll szemben. Mikor beszállt a szerkezetbe félt, hogy amikor leér s kiszáll, egyből szembetalálkozik egy lent lévővel. A helyiség elhelyezkedésének köszönhetően azonban lecsökkent az esélye annak. Ha egy fő folyosóra nyílott volna, egy olyanra miből több helyiség nyílna, veszélyesebb helyzet eredményezte volna.
Haku-nak nem volt más lehetősége, mint a füleire hagyatkozni. Érzékszervei közül eme egyel tudott olyan információkhoz jutni, mik lét fontosságúak lehettek. Hallgatózott s várt. A füleit olyan hangok csapták meg, miket nagyon is jól ismert. A tűz sercegése, a kalapács ütődése az üllőn és csörömpölések, ezek mind olyan jól ismert zajok voltak, miket egy időben nap, mint nap hallott s rengetegszer Ő kezei miatt jöttek létre.
~ Egy kovácsműhely lehet itt valahol, onnan jönnek eme hangok. ~ állapította meg magában. Eme ismerős zajok, azonban nem nyomták el egy beszélgetés hangját. Az idegen hangok egyre hangosabbak lettek, egyre jobban kivehetőbbek, úgy azt kellet feltételeznie a rejtőző ninjának, hogy közelednek felé.
~ Milyen jól tettem, hogy nem azonnal indultam mihelyst megérkeztem le, helyette inkább füleltem. Ha nem így tettem volna, akkor most szembetalálkoztam volna velük. ~ fújta ki a levegőt nagy megkönnyebbedésére ~ az is az én malmomra hajtotta a vizet, miképp a zajok nem voltak képesek elnyomni a két személy hangját. A beszélgetés egy bizonyos távolság után nem közeledett, hanem stagnált, miből azt a következtetést vonta le, hogy megálltak. Ajtó nyílt, majd záródott s ónnettól már csak egypár láb közeledtét érzékelte. Haku-nak gyorsan kellett dönteni arról, hogy mit csináljon a kialakult helyzetben. A kovács ninja elméjében gyorsan végigpörgetett több lehetőséget az adott helyzetének megoldására. Próbálta a legmegfelelőbbet megtalálni, ami a legkisebb kockázattal jár. A számtalan lehetőség közül, mire a léptek elérték Haku-t, kiválasztott egyet. Meghúzódott oldalt és várt egész addig, amíg meg nem látta. Amint ez megtörtént, egyik kezével befogta az alak száját, majd villámgyorsan elkapta a nyakát. Szorítani kezdte egész addig, míg el nem ájult Ha elájult, akkor óvatosan eresztettel a földre, majd elkezdte átkutatni a ruházatát. Valami olyan dolgot keresett, ami későbbiek során még hasznos lehet a számára. Mikor ezzel végzett a Henge no Jutsu-val felvette az ájult alak kinézetét és így indult meg felkutatni a helyet. Az első ajtónál, mit elért megállt néhány pillanatra s a nyílászáróra tapasztotta egyik hallószervét. Próbálta kiszűrni, hogy vajon hányan tartózkodhattak a helyiségben.

Terumi Mei Csüt. Okt. 26 2017, 21:53

// Hűh... kicsit megszaladtunk. Álnézést a késelésért, jár a +5 chakra! //

Hozzáértő szemeid rögtön kiszúrták a bajos lámpákat, azonfelül talán többet is. Tény, hogy ráfért volna a helyre egy újítás, de ki foglalkozik ilyenekkel? Egy bűnszervezetnek a leglepukkantabb sötét lebuj is megteszi, csak legyen hol elrejtőzni, és az illegális dolgaikkal tevékenykedni. Azt persze nem tudhattad, hogy a tervrajz mit ábrázolhat, melyről a kopasz fazon beszélt, s hogy illegális e vagy sem. Ha jobban belegondolsz, még nem is hallottál annyit az Ashitáról, hogy tudd, mivel is foglalkoznak pontosan, de oda bárkinek is bekerülni nagy kiváltság lehet. A világ egyik legnagyobb mechatechnológiával és génmanipulációval foglalkozó szervezete, mégis vissza tudják annyira szorítani a hírüket, hogy senki se üssön rajtuk. Hát ilyen egy profi "céh". Persze a többi szervezet között biztos van hírük, elvégre valahogy szükségük van a fegyverszállításra, és a nyersanyag-utánpótlásra. De nyújtsa a kezét az a szervezet, akiről nem tudnak az alvilágban!

Még mindig van időd megfigyelni a terepet: jobbra látod nyílni a folyosót, s hogy ott nem ér véget, arról hallod a léptek zaját is. Balról viszont leomló falat vélsz felfedezni, ami vagy arra következtet, hogy ott van valami, vagy pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyod, s rámondod, hogy biztos annyira régi az épület, hogy roskadozik, mert nem bírja a felette terülő földtömeget. De kinek mi a meglátása. Viszont nincs arra időd, hogy megnézd, mit rejtenek a kövek, hiszen a lépések és a beszéd zaja feléd közeledik. Úgy gondolhatod, a férfi, aki feléd tart, minden bizonnyal a felvonót akarja használni, hogy kijusson a szabadba. Kapva kapsz az alkalmon, s elkapod a grabancát, de nem ölöd meg, pusztán annyi oxigént veszel el tőle, hogy attól talán egy hosszabb időre kifeküdjön. Így nem kell amiatt aggódni, hogy két ugyanolyan kovács ember mászkálna, nagy valószínűséggel észre sem veszik... ha nem jár erre senki. Máshogy pedig nem is tudtál megszabadulni a testtől, de nem is egy halott emberről beszélünk, akitől meg kellene szabadulni. Elvégre nem az volt a feladat, hogy ölj meg mindenkit idebent, hanem hogy szerezd vissza a tervrajzokat lehetőleg lebukásmentesen. Ahogy kitapogatod a férfi ruházatát, nem sok mindent találsz nála, de egy térképet a helységről minden bizonnyal, ami kérdéseket bújtat a fejedbe: mégis minek egy szervezet emberének térkép a bázisról? Vagy csak szimplán annyira hülye szegény, hogy nem tudja megjegyezni a járást. Egy biztos, ha jobban megnézed azt a térképet, a felső és egyben utolsó szobán egy - valószínűleg - ajtó jelzést látsz, a többi termen pedig egyáltalán nincsenek jelezve a bejáratok, hiába vannak. Persze van időd jobban megnézni így minden helyiséget, s ha nem kel fel idő előtt az embered, talán tényleg alaposabban körbenézhetsz. Még egy csavarkulcsot is találsz - vagy elteszed, vagy nem.

Ahogy tovább haladsz, és megállsz az első szobánál, eddig minden tisztának tűnik. Nem nagyon sürögnek itt az emberek, viszont hallod a gépek zaját, és zúgást távolabbról, ami azt jelenti, hogy van itt élet, és nem lesz könnyű az utad. Az első szobához tapasztod a füled, hátha hallasz valamit. Nem is tudod, mik lehetnek az ajtók mögött, a térképen viszont láttad, hogy az első három szoba egyforma. Két hangot hallasz, két különbözőt, s mindkettő egy-egy férfitól származik.

- Ha végzünk ezzel a melóval, akkor busásan megfizetnek minket - mondja az egyik.

- Hja. Csak azért hagytam ott a családom, hogy biztosítani tudjam számukra a megélhetésünket, az asszony nem sokára még egy gyerekkel ajándékoz meg. Tudod, most nagyon jól jönne az a pénz - így a másik.

- Tudom, miről beszélsz. Nekem a házat kéne felújítani, a múltkor beázott a tető. Egy a biztos, hogyha kész a meló, van pénz. Ha van pénz... akkor jó lesz minden - ennyit tudsz hirtelen kivenni a beszélgetésből, mivel hirtelen elhalkulnak. Azonban sejtheted, hogy miről is van szó, hiszen még mindig eszedbe van, hogy a tervrajzot kell visszaszerezned. Talán már annak a munkálatait kezdték el? Ha így van, akkor viszont lesz még egy dolgod: megsemmisíteni az eddig felépített vázat.

Amint ezen gondolkodsz, az ajtó, melyen eddig hallgatóztál, kinyílik előtted, s egy férfi bámul rád nagy barna szemekkel.

- Heh! Saburo, azt hittem, a lányok után kajtatsz! De sose gondoltam volna rólad, hogy a férfiak élete is ennyire érdekel. Ha már itt vagy, gyere ülj le, igyunk meg valamit - meg se várja a válaszod, átöleli a vállad, s beinvitál a szobába. Odabent két emeletes ágyat látsz egymással szemben, és egy egyszemélyest magad előtt, középen egy asztal és körötte öt szék. Az asztalon poharak és italok sorakoznak, itt-ott elvétve pedig ládák. Melletted fogas, amiken javarészt munkásruhákat látsz felaggatva. Amint leültök, eléd tol egy poharat, és máris látod, ahogy világosbarna folyadékot tölt számodra. Biztosan jól ismered már, hogy mi lehet ez a lötyi.

- Mesélj, hogy van a család? Asszony jól van? Úgy hallottam, fasírtban vagytok, és mostanában a fiatalabbak szoknyája alá bújkálsz - magyarázza, te pedig most úgy érezheted magad, mint akit egy vallatásra hoztak. Neked kell eldöntened, hogy belemész e a játékba, vagy sem. Azt sem tudod, hogy a férfi, akinek a bőrébe bújtál, miféle ember. Tényleg ilyen perverz lehet, mint mondják? Van családja, és ha igen, milyenek, vagy kik ők? Jól van az asszony? Milyen asszony? Most itt a játék ideje.

**Engyounogou Hakuryuuin** Szer. Jan. 10 2018, 17:24

Mei

A férfi zsebei átkutatása után, csak azt a két dolgot vette magához, amit talált. Egy csavarkulcsot, amire nem igazán volt szüksége, mégis a saját zsebe mélyére rejtette. A térképet csak az után rakta el, hogy alaposan áttanulmányozta s megjegyezte minden részletét. Igazán idióta lett volna, ha nem így cselekszik, mert a térkép a búvóhelyet ábrázolta.
~ Fogalmam sincs minek kelhetett ez neki, ám ne is zavar. – mondta magában ~ Nekem ez most nagyon jól jött, legalább tisztában lettem a létesítmény felépítésével. Ez mindenképp hasznos, nagyon hasznos. Sok kérdés zavarta a ninja kovácsot, mikkel szívesebben lett volna tisztában, mielőtt belekezd egy ahhoz hasonló műveletbe. Sajnálatára azonban megválaszolatlanul volt muszáj belefolynia.
Sejtette, hogy miért. Ez is a próbájának része, kíváncsiak lehettek, hogy hiányos információk mellett képes-e végrehajtani a rá kiszabott feladatot.
~ Nem győzöm hangsúlyozni mennyire alaposak. ~ elmélkedett tovább ~ Ez az alaposság pedig pontosan az, amire szükségem lesz, ha véghez akarom vinni a terveimet. Gondolatait ezután háttérbe szorította és inkább a hallgatózásra koncentrált.
~ Ho ho! Valami olyat hallottam, amit nem hagyhatok figyelmen kívül! Haku olyat hallott, ami akár teljesen felboríthatta a tervét a tervrajzok megtalálására. ~ Milyen munkáról beszélhetnek? Csak nem arról, hogy megépítik a tervrajon szereplő dolgot! Ha így van, akkor nem érek azzal semmit, ha csak visszaszerzem a rajokat. Ha már elkészítették, akkor a tervrajzok nélkül is reprodukálni tudják a dolgot. ~ esett gondolkodóba ~ Meg kell bizonyosodjak arról, hogy nem-e próbálják elkészíteni, mert ha már van egy kész prototípus, akkor azt muszáj lesz megsemmisíteni. ~ határozta el magát ~ Ez némileg megnehezíti a dolgom, plusz feladatom lesz, mi még több időt fog követelni. A több idő viszont növelni fogja a lebukásom. Igyekeznem kellesz, hogy időben végezni tudjak.
Haku annyira belemerült a gondolataiban, hogy nem törődött azzal, miszerint az ajtó túloldalán a beszéd megszűnt. Ha figyelt volna, akkor ki tudta volna következtetni, miért hagyhatták abba és nem érte volna váratlanul az ajtó kinyílása. A meglepettségtől köpni-nyelni sem tudott a Fegyverkészítők Szövetségéhez tartózó férfi. A váratlan esemény ellenére annyi lélekereje volt, hogy megpróbálta elrejteni meglepettségét és zavarát, miként fel ne hívja magára a figyelmet. Haku nem próbált ellenkezni, mikor az egyik férfi megfogta és bevitte a helyiségbe. Hakuryuuin úgy gondolta most nincs más lehetősége, mint úszni az árral. Azt remélte, hogy lehetősége fog nyílni hasznos információkhoz jutnia, ha már ilyen szerencsétlen eset történt vele.
~ Ennek a nem várt helyzetnek köszönhetően sikerült megtudom annak a nevét, kinek felvettem az alakját! Belépve a helyiségbe egyből felmérte a terepet. A szoba közepén lévő asztal és a hozzá tartozó öt darab széket látta meg legelsőnek. Majd ezt követően a két emeletes ágyra figyelt fel, amik egymással szemben helyezkedtek el. Az ágyak számából meg lehetett állapítani hány személy lakhatott a szobába. Mivel két dupla és egy szimpla fekvőalkalmatossággal rendelkezett a szoba, ennél fogva megállapíthatta, hogy max öt ember tudhatta szobájának a helyiséget. A falra akasztott ruhákból, a szoba munkásoké volt és nem valamiféle vezetőé.
Mikor az egyik férfi elkezdett kérdezni Haku családjáról… pontosabban annak a családjáról, kinek az alakját felvette, gondjai adódtak.
~ Most vagyok bajban! Muszáj jól meggondolnom mit fogok mondani, mert ha olyat felelnék, akkor akár lebukhatok. Mit mondhatnék, semmi biztosat sem tudok a férfiről, kivéve a neve. ~ mélázott el ~ A családjáról kérdezett, szóval kell lennie egy felesége, a férfinak. Rá is kérdezett. A szavaiból úgy tűnik, a fickónak családi gondjai vannak s fiatalabb nőkkel vigasztalódik. Ezt mondta, de ki tudja, hogy ez a valóság és nem ugratni akar. Haku gyorsan átvette a lehetőségeket és igyekezett megfelelő válasszal felelni.
- Ne is emlegesd! Ha csak rágondolok, akkor oda a jókedvem! – szólal meg végül - Hanyagoljuk inkább ezt a témát, nem akarom, hogy a kedvemet szegje. Helyette inkább beszéljünk másról. - húzta meg a poharat, mit elétettek. - Nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok keresni egy ilyen munkán. Ki gondolta volna, hogy ennyit fog hozni a konyhára az a dolog. Haku próbálta másfelé terelni a témát. Ki szerette volna használni az alkalmat és meg akarta tudni, milyen munkáról beszéltek nem rég.

/Elnézést, kicsit sokáig tartott megírni./

Terumi Mei Kedd Márc. 06 2018, 23:45

/Semmi gond, előfordul. Very Happy

Mivel én is eléggé megkéstem, ezért +5 chakrát írok fel. Nem emlékszem a színekre, szóval bocsi. xD /

Sok kérdésed volt, ami még választ várt, de sajnos ezeket a kérdéseket senkinek sem tudtad feltenni. Az Ashita kopasz tagja, aki a küldetést adta, semmilyen információt nem adott, amivel előrébb tudnál haladni, de biztos voltál abban, hogy mindezt azért, mert ha egy bizonyos szerepkört fogsz betölteni az Ashita berkein belül, akkor kevés információból is tudnod kell tájékozódni. Bár legalább annyit mondhatott volna, hogy egyáltalán vannak e shinobi tagok a "leigázandó" bázison belül, s ha vannak, akkor mennyien. Ez azonban rejtély. Ahogyan az is, hogy mire használod majd azt a csavarkulcsot. Manapság semmiről sem tudni, hogy valójában hasznos e, vagy hogy minden az e, aminek látszik.

A hallgatózás közben igyekszel elrejteni megilletődöttséged, és eddig nagyon is jól megy, hiszen a bent lévő férfiak mit sem sejtenek, hogy valaki felvette Saburo alakját. A válaszodon csak egy jót röhögnek, majd az egyik vállon is vereget.

- Hehe, nem baj az, Saburo, mi is voltunk fiatalok, néha-néha be lehet kacsintgatni mások szoknyája alá, csak az asszony rá ne jöjjön! - vigyorog, majd meghúzza a sörét.

- Tényleg... nem kellene munka közben innunk, a főnök azt mondta, ha rajtakap minket, akkor azt is elintézi, hogy semmilyen más projekten ne dolgozhassunk - mintha ignorálták volna felvetésed, csak hirtelen eszükbe jutott, hogy nem lenne jó dolog, ha valóban rajtakapnák őket.

- Jaa, ja, csak előbb kész kell lennie. Itt van nálad a csodakulcsod? Anélkül nem tudjuk beindítani, szóval ha kész is lennénk vele, semmit sem érnénk a csodakulcs nélkül! - mutatja fel hüvelykjét. Miféle csodakulcsról beszélnek? Amit elvettél a férfitól, az a csavarkulcs? Ha ez így is van, az azt jelenti, hogy nálad van a végső kulcs, hogy egyáltalán működjön a gépezet, vagy egyszerűen csak ugratnak. Egyáltalán miért bíznák ezt Saburora?

- Heh, vicces lenne, ha hirtelen valaki ellopná a tervrajzokat. Hiába kezdtük el a munkát, nem vagyunk olyan ügyesek, mint az Ashitások, akik ránéznek, és voálá, kész is. Nincs fényképező az agyunkba ültetve, így minden egyes apró részletet meg kell értenünk.

- Ááá, bonyolult gépezet ez. Ha kész is vagyunk vele, mi a garancia arra, hogy nem fordul ellenünk? - ezzel a kérdésével hasznos információt juttathatott el hozzád. "Nem fordul ellenünk" - biztos valami olyasmiről lehet szó, mint amit elképzelni még nem igazán tudsz, de akár még veszélyes is lehet a hasznos mellett.

- Inkább menjünk munkára! - felállnak végül, majd intenek neked is, hogy kövesd őket. Talán jobb is így, hogy nem egyedül kell menned, így kevésbé fenyeget a lebukás veszélye.

Egyenesen a leghátsó szobába sétáltok (térképen 4-es), ahol több munkást is látsz. Akikkel most találkoztál, ők kék ruhában vannak. Hozzájuk hasonló még hat ilyen van, ami azt jelenti, hogy nyolcan vannak. Rajtuk kívül három narancs ruhás és egy piros ruhás férfi tartózkodik a helyiségben. Összesen tizenkét ember. Ha jobban megfigyeled, a színek valószínűleg rangokat jelölhetnek, vagy munkabeosztást, hiszen míg a kék ruhások dolgoznak, a narancs ruhások papírok felett gubbasztanak, a piros ruhás pedig a munkát felügyeli. Azt viszont nem tudod biztosra, hogy valóban ennyien vannak e.

Jobban körbenézel, amikor már "társaid" magadra hagytak és elvonultak a saját dolgukra egy-egy kisebb gépezet mellé, melyek valószínűleg a nagyobb találmány alkatrészei lehetnek. A narancs ruhásokat veszed jobban szemügyre, hiszen a kékek nem igazán aggasztanak. Az egyik narancs ruhás az innen nyíló szoba ajtaját vizsgálja jobban, majd visszavonul a papírok mögé. Ő is a szobát vizslatja, és az itt rejtőzködő embereket. Néha-néha egy-egy izzadságcseppet látsz a homlokán lecsöppenni. Bár ha jobban észreveszed, elég meleg van idebent, s a falakon lógó ventilátorok sem segítenek ezen. Hirtelen szólal meg a piros ruhás ember elég hangosan.

- Jól van emberek, munkához, még ma kész kell lennünk a negyedével! - a negyedével? Magad körül több alkatrészt látsz, mindegyik egyforma, és ez még a negyede se? Elég nagy munka lehet.

**Engyounogou Hakuryuuin** Csüt. Ápr. 05 2018, 14:39

Mei

~ Csodakulcs? Miféle csodakulcsról beszél? ~ esett gondolkodóba ~ Nem találtam nála semmiféle kulcsot. ~ állapította meg magában ~ Ha rendelkezik vele, akkor lehet, hogy nem tartotta magánál épp, mikor találkoztunk. Ha így van, akkor a cuccai között lehet. A cuccai között, amelyekről fogalmam sincs melyek. ~ gondolta végig a dolgot Még egy gondolat több szakadt Haku nyakába, mert ha szükség lenne rá, akkor nem tudná használni, mert nem tudja hol van.
~ Várjunk csak egy pillanatot! Nem üres kézzel hagytam ott az ájult Saburo-t. ~ jutott eszébe hirtelen valami ~ Találtam nála egy csavarkulcsot… Talán az lehet az említett tárgy! Hakuryuuin jól járna, ha az lenne az a bizonyos „csodakulcs”.
~ Az is lehet, hogy csak ugratnak. Mi van, ha ez az egész csak egy vicc. Ez a Saburo fickó nem tűnik olyan nagyon fontos személynek, ahhoz, hogy egy olyan dolgot bízzanak rá. Én a helyükben legalább is nem bíznék rá egy egyszerű munkásra egy hasonló létfontosságú dolgot.
Újabb elszólalásoknak lett fültanúja. Sikerült megtudnia, miszerint a tervek nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen tudnák reprodukálni.
~ Egyre több mindennel leszek tisztában. Szép lassan összeáll a kép, az eddig ismeretlen mozaik darabokból. A ninja kovácsnak olyan dolgot kellett keresnie, ami egy kétélű kardnak felel meg. Aki birtokolja azt a bizonyos dolgot, az nagy segítség lehet a számára, ugyanakkor veszélyes is lehet, ha kicsúszik az irányítása a kezei közül. Ennél többet nem tudott meg, mert elindultak dolgozni és Haku-t is hívták magukkal.
A leghátsó helyiségig sétáltak, hol több munkás már javában serénykedett. Haku először a benn tartozódok számát figyelte meg. Hat ugyanolyan kék ruhást látott, mint amelyeket azok hordtak, kikkel jött, így tehát nyolc azonos ruhás személy volt. A kék egyenruhásokon kívül, még három narancs és egy piros ruhásra figyelt fel.
~ Tizenkét személyről van eddig tudomásom ezen a helyen, ha nem számoljuk bele Saburo-t. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek többen. Az eltérő színű ruháknak biztos jelentésük volt, talán a feladataikat vagy a rangúkat jelezték. A két kísérője hamar magára hagyták a férfit és elkezdtek a – vélhetően - saját feladataikkal foglalkozni, amelyek egy-egy kisebb méretű gépezeteknél volt.
A kékekről, rövid idő elteltével a narancs ruhás alakokra rányitotta a figyelmét, azok közül is arra, amelyik a helyiség egyik ajtaját nézte, majd valamiféle papír társaságába vonult el. Hasonlóképpen, mint Haku, ő szintén a helyiséget és a benne tartózkodó személyeket nézte árgus szemekkel. Haku figyelmét megragadta, hogy meglehetősen izzadt a férfi. Ha azt nézte ez nem volt szokatlan dolog, hisz meglehetősen magas volta a hőmérséklet a helyiségben, annak ellenére, miszerint a ventilátorok folyamatosan mentek.
A hirtelen felszólaló piros öltözetű alakra nézett, akinek a szavai kis híján megijesztették.
~ Negyede! Ennyi sok minden mellett még a negyedénél járnak... nem kicsi valamit építenek, azt meg kell mondani. Haku a szavak után elindult arra fele, amerre a papírokat látta. A tervrajzokat vagy valamiféle leírást keresett. Az volt a szándéka, hogy a talál valami olyasmit, akkor az alaposan áttanulmányozza és megpróbálja minél több részét az eszébe vésni.

Terumi Mei Vas. Május 20 2018, 18:04

// A késésért megint csak +5 chakrát írok fel, bocsi. ._. //

A csodakulcsról tett említés kicsit összezavart, ugyanis nem tudtad, hogy mire gondolnak. Amikor viszont sikerült összerakni a képet és visszaemlékeztél rá, hogy Saburo úrtól elcsentél egy csavarkulcsot, rögtön leesett, hogy arra gondolhatnak, viszont azt már nem értetted, hogy miért pont rá bízták volna annak a kulcsnak az őrzését, amelynek segítségével beindíthatják a gépezetet. Akkor már végképp nem értetted, vagy érthetted, amikor megpillantottad a különböző színű ruhákba öltözött fickókat. Saburo úr is egy volt a kék ruhások közül, s nagyon egyértelművé vált számodra, hogy itt a kék ruhások egyszerű alkalmazottak, mindegyikük egy-egy mechanizmussal foglalkozik a leendő gépezet körül, melynek egyelőre a vázát pillanthattad meg. Viszonylag jó érzéssel töltött el, hogy most a te birtokodban van egy olyan tárgy, amire mindenképp szükségük van. Ha kész is vannak a gépezettel, nincs meg hozzá minden szükséges alkatrészük, s ez az előnyödre is válhat. Azt azonban nem tudod, hogy meddig kell még itt lenned, s az igazi Saburo, akit kiütöttél, meddig marad még eszméletlen.

A teremben lévőkkel azonban nem tudsz végezni. Még ha csak civil emberek is, nincs arra elég erőd, hogy mindenkit harcképtelenné tégy. És mi a garancia arra, hogy valaki közülük nem shinobi? Egyet tehettél most, mégpedig, hogy vársz a megfelelő alkalomra. Jól tudod, hogy ott az ajtó mögött őriznek valamit, és ha jó a sejtésed, akkor azt is tudod, hogy mit őrizhetnek mögötte. Pontosan azt, amire most a legnagyobb szükséged lenne, s ha megszerezhetnéd, akkor azzal véget érne az itt való „raboskodásod”. Azonban ezt még nem tudod megtenni… túl sokan vannak, s pont olyan terepet választottak munkájuk elvégzésére, ahol tökéletesen rálátnak az ajtóra.

- Szevasz, Saburo! – szólít meg egy hang. Egy kék ruhás alak integet feléd, de szerencsédre csak üdvözöl, s nem akar beszélgetésbe elegyedni veled. Ilyenkor hálát adhatsz az égnek, hogy fontosabb a munkájuk, mint a bájcsevegés.

Fogalmad sincs, hogy már mióta dolgozhattok odalent folyamatosan. Két óránként adnak tíz-tizenöt perc szünetet, de eddig egyszer sem volt lehetőséged arra, hogy az ajtó közelében légy, hiszen a férfiak, akikkel itt léted alatt először találkoztál, mindig visszahívtak a hálókörletbe, és szabadulni se tudtál nagyon. De úgy tűnt, hogy a műszakok közt valaki mindig volt a teremben, hogy figyelje a munkálatokat, s feljegyezze, hogy hogyan haladnak. Már a második ilyen szüneteden voltál túl, de egyik alkalommal sem maradhattál a teremben, ugyanis nem volt más választásod. Épp egy hűsítő teát iszogattál, amikor hirtelen vészjósló zúgásnak lettél fültanúja. Mint amikor egy hajón vagytok, veszély közeleg, s egy vészjelzést adnak le, hogy azonnali hatállyal el kell hagyni a süllyedő hajót. Szinte úgy pattantál fel az ágyadról, mintha puskacsőből lőttek volna ki, s rohantál a folyosóra, ahol vakító piros fények cikáztak körbe-körbe a mennyezetről lelógó lámpákból.

- Mi történik? – teszi fel kérdését az egyetlen piros ruhás az egyik narancs ruhásnak.

- Valaki betört a páncélterembe, s elvitte a tervrajzokat, uram. Egy munkásunk nincs a helyén – válaszára a piros ruhás a homlokára csapott.

- Idióták! Hogy törhetett be oda bárki is, ha mindvégig figyelve volt? – a további beszélgetést azonban már nem hallottad, ugyanis azonnal a helyszínre sietett mindenki… köztük te is. Ha lehetőséged van arra, hogy megfigyeld, ki az a hiányzó munkás, akkor máris tudod, hogy ki lophatta el a terveket. És tudtad is. Emlékeztél arra az alakra, aki gyanúsan méregette az ajtót és a többi munkást, és észrevetted rajta az izzadságcseppeket. Akkor még nem volt gyanús persze, hiszen ebben a melegben mindenki izzad és méregeti a másikat, hogy ki mit csinál, jól csinálja e, kell e segítség, de ahogy jobban körbenéztél az előtted szörnyülködő társaságon, máris tudtad, hogy ki hiányzik. De mégis hogyan lopta el a tekercseket, hogyan jutott be a páncélajtó mögé?

Ha most gyorsan eliszkolsz, senki sem fog észrevenni, ugyanis mindenki a hiányzó értékekkel van elfoglalva, te pedig mögöttük sunyiskodsz. Visszaszerezheted a tervrajzot magadnak és ezzel tagságot nyersz az Ashitába… vagy akár maradhatsz is, és megvárhatod a következményeket, de akkor nagy az esélye annak, hogy rájönnek, te sem vagy ide való. Főleg most, amikor látod a távolból a terembe lépő igazi Saburo-t a fejét masszírozgatva…

**Engyounogou Hakuryuuin** Vas. Júl. 01 2018, 21:20

Mei

Haku-nak nem volt más választása, mint beállni dolgozni és várni a megfelelő alkalmat. Feltűnésmentesen volt muszáj cselekednie, mert máskülönben idő előtt bukott volna le. Gyorsabb megoldásnak tűnhetett az, ha végzett volna mindenkivel és utána kutatta volna át a helyet. Több dolog végett is nem tudott élni ezzel a lehetőséggel. Az első az volt, hogy egymagában nem biztos, hogy el tudta volna intézni a létesítményben tartózkodó összes személyt. A másik az volt, hogy megeshetett, miszerint az emberek között akadhatott olyan alak vagy alakok, kik kaptak ninja képzést. Ezen személyek még jobban megnehezítették volna a célját és akár keresztülhúzhatták volna azt. Így hát várnia kelletett, és figyelni kínálkozó alkalomra. A ninja kovácsnak már volt sejtése, hol őrizhették a terveket. Volt egy szoba, ami azt sejtette, hogy az ajtaja mögött fontos dolgok lapulhatnak, köztük az is, amiért Ő jött. Telt az idő és alkalma nem adódott, hogy bejusson az ajtó mögé. A szoba elhelyezkedése pont olyan volt, hogy a bent dolgozok láthatták, ha valaki a zárral akarna matatni.
~ Pont most kell mindenkinek olyan helyen dolgoznia, ahonnét láthassák a szoba bejáratát. ~ sóhajtott egyet és tovább folytatta a feladatát.
Mikor köszöntek neki, a ninja kovács csak egy intéssel viszonozta és igyekezett tovább dolgozni. Hála annak, hogy a munka elsőbbséget élvezett, nem akart beszédbe elegyedni. Ennek örült, mert fogalma sem volt, mit mondhatott volna, ha társalgást kezdeményeztek volna vele.
Hakuryuuin-nak még akkor sem nyílt alkalma megközelíteni az ajtót, mikor eljött a szünet, ugyanis azok, akikkel bejött a helyiségbe, magukkal ráncigálták a szobájukba.
~ Ez nem lesz így jól! Minél tovább maradok, annál jobban nő a lebukásom esélye! ~ ivott bele a teájába. Már a második szünetét töltötte s semmi haladást nem ért el. Ez kezdte zavarni. A teázgatást még mielőtt be tudta volna fejezni, megszólalt a vészjelzés. Haku annak gondolta a hangos jelzést és ez bebizonyosodott, mikor sietve kiszaladt a szoba elé. A folyosó piros fényben pompázott a megváltozott színű lámpáktól.
Haku-nak sikerült elcsípni egy beszélgetést a piros ruhás férfi és egy narancs színű között. Meglepődve hallgatta, miről diskuráltak. Valaki feltörte a páncélszekrényt és kifosztotta azt. Elvitte a terveket… a terveket, miket Ő akart meglovasítani.
~ Mi a fene folyik itt! ~ érezte, hogy kezd egyre idegesebb lenni. Muszáj volt tisztában látnia, ezért követte a két alakot a páncélszekrényhez. Ahogy a helyszínre ért, vetett egy gyors pillantást a feltárt helyiségre, majd a körülötte lévőket kezdte figyelni Valamiféle jelzést keresett, ami megmutatná ki tehette. Két lehetőség állt fenn: Az első, hogy a tolvaj, mikor megszerezte a szajrét, azonnal elmenekült a helyszínről, jelen esetben a létesítményből. A másik eshetőség az volt, mikor nem próbál elmenekülni, hanem csendben meglapul és kivárja az alkalmat, mikor valamelyest lenyugszanak a kedélyek s akkor tűnik el. Miután végéig pásztázta az elszörnyedt arcokon, egyet nem látott. Pontosan azt nem, aki nemrég feltűnt neki, az, aki kicsit furcsán viselkedett. Mikor erre ráeszmélt elkezdett feltűnésmentesen hátrálni. Mivel nem látta a tömegben, valószínűleg menekülőre fogta és magával vitte a terveket. Haku-nak is a tervek kellettek, így nem volt kérdéses, hogy mit csináljon következőleg. Meg kellett találnia és elvennie a terveket az alaktól. Így már nem volt maradása ott, főleg nem azután, hogy megpillantotta az épp közeledő fejét fogó Saburo-t.
~ Neki is pont most kelletett megjelennie! ~ mondta, miközben az egyik nagyobb gép mögé bujt. ~ Most már tényleg nincs maradásom. ~ azzal elkezdte elhagyni a termet. Úgy haladt, hogy folyamatosan takarásban legyen, és ha lehetséges ne találkozzon senkivel. Ha feltűnésmentesen sikerül elhagynia a termet, akkor egyenesen a lift felé indult megszaporázott léptekkel.

Terumi Mei Pént. Aug. 24 2018, 15:30

// A késésért +5 chakrát írok fel, ne haragudj, az augusztusom tele volt nyaralással Very Happy

//

Megérzésed nem csalt, miszerint minél hamarabb el kell hagynod a létesítményt, mielőtt bárki is rájön arra, hogy nem az vagy, akinek kiadod magad. Az igazi Saburo fejét fájlalva jelent meg a színtéren, majd a többiektől egy kicsit távolabb állt meg, és kidülledt szemekkel vizslatta az eseményeket.

- Itt meg mi történt? - kiáltott fel, mire a tömeg elcsendesült, és értetlenül néztek hol Saburora, hol pedig egymásra. Mint akik szellemet látnak, s innen távolról is észrevehetted, mintha járnának a fogaskerekek a fejeikben.

- Saburo... te... az előbb még itt voltál, hogy lehet, hogy arról jössz? - mutogat az egyik fickó, mire mindenki susmogni kezd. Hangszínükből és a gyanúikból ítélve már te is sürgetnéd magad, vagy éppen az igazi Saburot, hogy tűnjön el a folyosó azon részéről, hogy tovább tudj haladni, ugyanis ha nem lép el onnan gyorsan, akkor itt fogsz ragadni.

- Nem értem, miről beszélsz. Csak most érkeztem. Valaki nagyon erősen megütött, majd a sarokba rángatott és senki se járt arra, hogy mindezt észrevegye. Egy idegen jött be... talán még most is itt van köztünk.

- Ha ugyanaz az alak ütött le, akkor valószínűleg már nincs itt, ahogy a tervek sem - tette közzé a piros ruhás férfi. - Nem állhatunk itt tétlenül. Nem tudhatjuk, hogy egy ellenséges szervezet tagja e, az Ashitáé, vagy ami rosszabb, egy shinobi, aki valamilyen módon tudomást szerezhetett a tevékenységeinkről és most jelentést tesz a falujának. A három közül az Ashitát kizárnám... ez nem vallana rájuk. Ha tudják, hogy itt vagyunk, akkor már rég ránk robbantották volna a sziklákat - gondolkodik. Ha minden igaz, amit mond, akkor egy lépéssel előrébb jársz, ugyanis nagyobb az esélyed annak elkapására, aki ellopta a terveket, mint ennek a csürhének, s most már azt is tudod, hogy vagy egy ellenséges szervezet tagja lehetett, vagy egy shinobi. Kettő közül nem tudod, melyikkel járnál jobban vagy rosszabbul, csak azzal vagy tisztában, hogy a terv a belépőd az Ashitába.

- Összeállítok pár keresőcsapatot... - hallod a szájából, de többre már nincs is szükséged. Ennyi információ is elég volt ahhoz, hogy rájöjj, sietned kell, ugyanis ha ez a csapat is keresni fogja a terveket és több kis csoport lesz belőlük, akkor még meggyűlhet velük a bajod az út alatt. Ha pedig megszerzik, amit akarnak és újra összeállnak, akkor kezdhetsz mindent elölről.

A gépek takarásában somfordálsz előre úgy, hogy meg ne lássanak, de mivel a csapatok összeállításával vannak elfoglalva, így nyugodtan törhetsz ki a teremből. Már szeded is a lábaidat, hogy bejuthass a liftbe, a Henge no jutsu még mindig aktiválva arra az esetre, hogyha bárki erre járna és észrevenne, s legyen egy alapos magyarázatod. Sajnos nem minden sikerül olyan simán, mint ahogy azt az ember elképzeli. Ebben az esetben, amikor már épp belépnél a liftbe, egy férfi hang szólít meg.

- Hé! - nem akarsz megfordulni, de a hang ismerős. Ahogy végül megteszed a fordulatot, Saburo áll veled szemben. Annyi baj van ezzel az ürgével! Szemei elkerekednek, amikor saját arcképével néz farkasszemet, neked pedig inkább az a kérdés forog a fejedben, hogy mi a fenét keres itt már megint, amikor a csapatösszeállításon lenne a helye, valamint hogy mit kezdj ezzel az egésszel. Hát... nem hibáztathatunk egy korosodó szervezetet a szorulásai miatt.

- Mégis mit jelentsen ez?! Ki vagy te?! És mit keresel itt? - egyre feszültebb a helyzet, s tudod, hogyha nem cselekszel valamit, elmondhatja a többieknek, és azzal az is kiderül, hogy nem csak egy idegen, de egyenesen kettő volt bent a bázisukon! Most újra cselekedhetsz úgy, mint amikor bejöttél, és leütheted, de vállalod a kockázatot, vagy inkább véglegesen elteszed láb alól? Bárhogy is teszel, amint ez a vész elillan, már suhansz is be a liftbe, hogy minél hamarabb elhagyd ezt az istenverte vermet.

Kiérve a felszínre egy nagyot szippantasz a friss levegőből, ugyanis odalent mintha minden dohos lenne, a szervezeted pedig jobban tolerálja a kinti levegőt. Amint hunytál egy kevéskét, azonnal nyomok után kutatsz, amin egyáltalán el tudsz indulni az ellopott tervek után. Halvány lábnyomokat vélsz felfedezni észak-kelet irányban. Ha nagyon jól tudsz tájékozódni, és ismered az égtájakat, akkor pontosan meg tudod mondani, hogy az illető Iwagakure felé tart, hacsak nem tér le az ösvényről. Addigra minden bizonnyal sikerül majd utolérned, és a nagy nemzet előtt elkapni a grabancát. Mielőtt elindulnál, talán megnehezíthetnéd a "versenyfeleid" dolgát azzal, hogy másfelé tereled őket, vagy eltakarítod a nyomokat, akár csapdákat állítasz nekik... De ez a te játszmád, a te szabályaid.

Ajánlott tartalom