Erdőségek

// Ahol a part szakad... - Kirikagukre-i szál //





*akane (茜) - sötét vörös

[Mindenki – még a táborban]
Chojuro látszólag rezzenéstelen arccal tűrő Shakaku „kioktatását”, majd megvakarva a fejét sóhajt egyet, mielőtt válaszol. Az eddigi határozottsága most kissé megzavarodott, látszólag már eddig is próbált beleadni mindent, hogy eltökéltnek tűnjön, és ha belül az is, ezt elég nehezen mutatja ki látszólag.
- Naka-san igaz? Megmondtam… nem rendelkezek a kellő befolyással a küldetés szempontjából, hogy megosszak Önökkel bizonyos dolgokat. Ahogy Önöknek is el kell hallgatniuk bizonyos részleteket a saját falujuk érdekében, így nekem is meg kell tennem ezt… - itt egy kissé elhallgat, majd ismét sóhajtva ismét megszólal - De megpróbálok választ adni a hatáskörömnek megfelelően. Ennyit igazán megérdemelnek, ha már az életüket kockáztatják. Az első számú küldetésünk, hogy ráleljünk olyan iratokra, amik megdönthetik a jelenlévő hatalom „jogos” birtoklását. Amennyire a hírek igazak, a jelenleg vezető az I. Mizukage. De ez képtelenség, hisz nem lenne lehetséges, hogy még mindig életben legyen. Ha kiderülne, hogy az illető egy szélhámos, amelyben legjobban reménykedünk, az lenne a legjobb, amennyiben kiderül, hogy egy irányított feltámasztott… - céloz itt az Edo Tenseies hullákra - …Az is elegendő lenne, hogy joggal „követelhessük” a váltást, és talán sikerülne meggyőzni a többséget, hogy nincs rendjén a jelenlegi rendszer. Ezen felül a Vezető úgy véli, hogy egy külső erő is segédkezett a puccsban. Végtére is két teljesen különálló ninja faluban is, közel hasonló időben történt hasonló puccs. Ha sikerülne valamilyen összefüggést találni a két esemény között, az megkönnyítené mind a két „front” dolgát. Fontos lehet még az elfogott Shinobik kiléte és állapota, így megtudhatjuk, hogy mennyi szövetségesünk maradt még, akik segíthetnek a felkelés leverésében. – itt végül elhallgat, és ha ezután bárki is folytatásra noszogatná, megrázza a fejét – Már így is többet mondtam szerintem, mint szabadott volna. Bár egy része, csak találgatás, az igaz, de ennyit adhatok… Amúgy, ha szabad személyeskednem… Naka-san. Önöknek fontos a Hokage-sama biztonsága igaz? Mikor Danzou-sama eltűnt, Kirigakure a tőle telhető legtöbb dolgot megtett, hogy segítsen. Nem tudom, hogy tiszták voltak a fejesek szándékai, vagy sem, de ez nem a mi dolgunk, hogy eldöntsük. Remélem megértik, hogy ebben a helyzetben, a Mizukage élete szintúgy fontos számunka… - egy pillanatra lehunyja a szemét, mielőtt válaszol – Én személy szerint, reménykedek, hogy sikerül megtalálnunk Mei-samat, hogy biztonságba helyezhessük… de hiszem, hogy ő maga is azt szeretné, hogy az ő élete előtt, a falut magát helyezzük előtérbe. Éppen ezért kérjük Önöket csupán arra, hogy információkat szerezzenek. A tudás hatalom és a jó kezekben megfordíthatja a helyzet által kiosztott sors kimenetelét. Így, hát kérem Önöket, hogy bízzanak bennünk… hisz mi is csak ennyit tudunk tenni most… hogy bízunk Önökben. – mondja, majd becsületét lenyelve meghajol felétek.
 
[Hamacho Yoshitaro, Akihiro Jaken, Hiroto Yukionna, Chojuro]
Eleinte úgy tűnt, hogy Yuki merész „letámadása” és meg-megszólalása kis híján rátok hozz a vészt. Az ellenséges vezető, nem kis időre méregetett titeket, hol a lányra, hol rátok nézve. De végül, mivel felülbírálásához, nem volt elegendő információja, így kénytelen volt a már felvázolt tervhez tartania magát. Természetesen ti magatok rövidesen neki láttok a behatolás megszervezéséhez, hisz tudjátok, hogy nincs sok időtök. Chojuro tervét követve, Jaken hobókás módon készül elő, ami azonban látszólag nem talált célba a cápafogas fiúnál, akin jól érezhető a feszültség. Most, hogy a csapat vezetésének terhe az ő vállára került, valamilyen módon, nem volt olyan magabiztos, mint az alaptáborba mutattatta, de ennek ellenére elvégzi a feladatát. Yuki kétkedő szavaira, végül a lány vállára tette a kezét.
- Nem szabad kockáztatnunk. Itt hagyok egy klónt helyetted. Tartalékold a chakrád, lehet szükséged lesz rá. Ha mindenki kész van, lassan induljunk!
Jaken a hős, magára vállalta a feladat egyik talán legveszélyesebb és legfontosabb részét, így rövidesen alámerült a kőzetbe. Bár a bázis talapzata nagy része földből és kőzetből épült fel, az építmények betonzata némiképp talán jobban szívta le a Chakráját, mint kellett volna, de nem meg lepő, hisz a Földben Rejtőző technika nem ilyen masszív terepre van optimalizálva. Tapasztalt shinobiként, igazából első saccra is képes lehet elérni a falu talapzatát, majd némileg méllyebre merülve, el is éred azt a földalatti szintet, amelyről Chojuro beszélt. Azonban valami nem volt rendben. Rövidesen, mintha falak állták volna utad, képtelen voltál tovább haladni, mely csupán egy dolgot jelenthetett. A bázis bizonyos, földalatti elemeit acéllal vonták körbe, hogy ne lehessen olyan egyszerűen behatolni a létesítmény fontos területeire, azonban szerencsétekre, ez nem mindenhol volt így. Egy hosszabb, folyosón dugod ki a fejed a kőzetből, és mivel nem látsz ellenséges erőket, végül feljöhetsz a felszínre, hogy előkészíthesd a többiek szállításához szükséges pecséteket. Eddig látszólag minden rendben zajlott, így rövidesen Jakennek hála, végül mindannyian az alagsor járataiban találjátok magatokat.
Chojuro nem is húzza tovább a szót, néma jelzéssel szól nektek, hogy innentől csendesebben haladjatok, kerülve a hang alapú kommunikációt, majd előre haladva mutatja az utat. Yuki számodra talán ismerős lehet a hely felépítése és ha itt ezen a részlegen talán nem is dolgoztál, ha máshol voltál már hasonló bázison, könnyen felismerheted, hogy Chojuro most egyenesen a levélraktár felé vezet benneteket. Kirigakure mindig is kedvelte a sablon építészetet, így relatív könnyen kikövetkeztethető az itthoniak számára, hogy merre találjátok azt, amit kerestek. És nem is kellett csalódnotok. Rövidesen meg is pillanthatjátok az ajtót, mely nagy eséllyel a célotokul szolgáló levélraktárt zárja el előleletek. Az egyetlen elétek táruló akadály, csupán egyetlen őr volt, aki félig meddig szundikálva állt az ajtó mellett. Bár ébren volt, látszólag nem igazán számított semmilyen behatolóra, így nagy eséllyel teljesen váratlanul érte őt a csapás. Chojuro mindannyiótokat megelőzve, meglepő sebességgel és hidegvérrel fosztotta meg az őrt a fejétől, mindössze egyetlen vágással, aki e nyomán élettelenül rogyott össze. Cápafogas vezetőtök nem a hátán lévő befáslizott fegyvert használta, hanem egy kisebb katanat, melyet szabadabbon tudott használni, a szűkösebb járatokban. Meglepő lehetett számotokra ez a fajta kegyetlenség, hisz Kawachit is hogy védte a megbeszélés során, most azonban teljes hidegvérrel végzett egy falubeli shinobival. Talán gyanús is lehetett volna számotokra, ha nem érzitek azt a fájdalmat, ami átjárta a férfit. Muszáj volt megtennie. Ebben a helyzetbe nem kockáztathatott. Jelzett nektek, hogy nézzetek körbe a környéken további örök után kutatva, de szerencsétekre senkit nem találtatok ezen a szinten.
- Eddig minden rendben megy, de a probléma most kezdődik. – suttogja nektek a férfi, most hogy biztonságosan kommunikálhattok – Yukionna kérlek gondoskodj a hulláról. Próbáld elrejteni valamelyik szomszédos szobába, ha tudsz, gondoskodj a vérről is, a földről, el kell tüntetnünk a bizonyítékokat. Jaken, Yoshitaro kérlek ellenőrizzétek a folyosókat, ha megoldható egyikőtök nézze a lépcsőket. Az ajtót egy speciális pecsét védi, és csak csak olyan személyek nyithatják ki, akiknek a chakralenyomata azonos a tárolt adatokkal. Ha megsérül a pecsét vagy illetéktelen személyt érzékel, akkor tudni fogják, hogy itt vagyunk. Megpróbálom feltörni, de legalább fél, maximum egy órát igénybe fog venni. Nem örülök neki, hogy így van, de ez azt jelenti, hogy fontos dolgok lehetnek ott, ha ennyire megerősítették a védelmet. Ha úgy érzitek, hogy képesek vagytok rá, megpróbálhattok elrabolni egy magasabb rangú személyt is, hogy felhasználjuk a tovább jutáshoz... de ehhez fel kell mennetek a felsőbb szintekre, hatástalanítani majd lehozni egy még élő személyt ide. Én nem ajánlom ezt a módszert, mert bár gyorsabb lehet, de sokkal veszélyesebb is… a döntést rátok bízom. Ha csak nem vészhelyzet, vagy nincs jobb ötletetek, akkor kérlek, mostantól ne zavarjatok… nem kevés koncentrációt igényel ez a féle procedúra… - fejezi be hosszúra nyúlt beszédét a férfi, majd ha nincs ellenvetés, úgy nekikezd a folyamatnak.
 
// Szabadon eldönthetitek, hogy az A vagy a B tervet követitek, esetleg alternatívával próbálkoztok. Ha valamelyikőtök tapasztalt pecséthasználó (minimum 4-5 komolyabb pecsét technika), az képes lehet gyorsabban is feltörni a Pecsétet Chojuro iránymutatásával. Az ajtót körülvevő falak látszólag szintén a pecsét részei, az alagsor felépítése pedig leginkább egy ablak fa vázának formájára hasonlít (egy négyzet középen + jellel elválasztva). Postotok addig tartson, hogy eldöntitek, melyik verziót támogatjátok, illetve, ha várakoztok, mivel töltitek ki a fennmaradó időt. Bármilyen kérdéssel nyugodtan kereshettek. //
 
Határidő: Július 17.


Edit: kérésre  a határidő meghosszabbítva 07.24.-ig.

// Ahol a part szakad ... //

[b:f5df:

// Yukionna inaktivitás nyomán megkapta az 1. figyelmeztetést, következő alkalommal kikerül a fórumkalandból az adott helyzet súlyosságát figyelembe vevő büntetéssel karöltva! //

[Hamacho Yoshitaro, Akihiro Jaken, Hiroto Yukionna, Chojuro]
Látszólag Chojuru számotokra talán elhamarkodottan viselkedik, mikor az őrszem kiiktatására kerül sor, de őt Kiri nevelte, nem Konoha. Nem kockáztat, mert erre nevelték, bármennyire is rosszul érzi magát emiatt. Viszont se ti, se Chojuro nem álltatok le elmélkedni azon, hogy amit tett helyes-e vagy sem és ennek így van rendjén. Chojuro utasítása alapján Yukionna nagy eséllyel kelletlenül, de megteszi, amit kérnek tőle. Persze furcsa lehet, hogy pont őt kérték meg, legalábbis számára, de jelenleg ő a jelenlévők közül a legképzetlenebb, így talán résztben megérti a dolgot. Yoshi ezután helyet foglalt a kereszteződénél, és fülelni kezdett. Szerencséje van, hisz a kőlépcsőzet, mi felfelé vezet, elég jól érezhetően koppan, ha valaki esetleg lejönne rajta. Mindeközben Jaken felajánlotta segítségét a pecsét feloldásában, mit Chojuro el is fogadt, így valamelyest gyorsabban végezhettek. A pecsét maga nem tűnt bonyolultnak, legalábbis szerkezetileg, de masszív „védelemmel” volt ellátva, így nehézkes volt a feltörése riasztás nélkül. A telő percek, óráknak tűnnek a csöndben, és Yoshi kérésének eleget téve még csak beszélgetni se vagytok képesek, bár nem mintha ilyen szituációba olyan beszédes tud lenni az ember.
Ahogy telt múlt az idő, Jaken és Chojuro egyszerre dőlhet hátra, és végre levegőhöz juthatnak. A pecsétet feltörték, és a fennmaradó csendnek hála nagy eséllyel pedig a riadót se kapcsolták be. Yoshi ez idő alatt, szerencsére semmi gyanúsát nem tapasztalt, azonban a siker jóleső bizsergéssel játhatja át a belsősötöket, hisz az akadály egyik fele végre legördült előletek. A kirigakurei férfi előlépve, kitárja azt feltárul a levélraktár. Nem volt valami termetes példány, de nem is arra szolgált. Mindössze három nagy szekrény volt a terembe, meg vagy egy tucat leszögezett láda. Chojuro kiegyenesedve, halk hangon adta ki az utasításokat.
- Yoshitaro, te kérlek folytasd az őrködést. Yukionna te indulj el balról, én jobbról. Jaken, kérlek nézd át a ládákat. Amik le vannak szögelve, azokat próbáld meg minél halkabban felnyitni. Annyi levelet vigyünk magunkkal, amennyit csak tudunk. Nem maradhatunk itt sokáig.
Szinte végszóra elő is veszi a pár tekercset, majd mindegyiket kigurítva, felfedi az elzáró pecsétet, melyre rá kell majd helyezni a leveleket. Yuki és Chojuro munkához is látott, és te Jaken is hozzáláthatsz a ládák kinyitogatásához. Szerencsére nem mindegyik volt leszögelve, jó pár fedelét egyszerűen leemelhetted, bár ezek nagyrész értéktelen dolgokat tartalmaztak, mint elhasznált felszerelés, szállításra váró tömeglevelek és egyéb hasonló dobozok. Azonban nem mind volt értéktelen. Volt két doboz, amely elütött a többitől. Az egyik le volt egyszerűen szögelve, míg a másik pecsétekkel volt megerősítve, bár ezeket a papírosokat külsőleg könnyen eltávolíthatta szinte bárki. Utóbbit kinyitva, meglepődve veheted észre azt a fél tucat nagyobb tekercset, mely a ládában pihent. Nem igazán lehetett fogalmad róla, hogy mit tartalmaznak, de nem egyszerű tekercseknek tűntek. Chojuro nagyjából ekkor jött oda hozzád, hogy megnézze, hogyan haladsz, és jól láthatod rajta, hogy örül, hogy találtál valamit, annak már kevésbé, hogy némi gondot fog okozni.
- Nem pecsételhetjük le őket. Nem tudjuk, mit tartalmaznak. Ha valamelyikbe pecsét van, akkor nagyon rosszul is kijöhetünk a dologból. Jaken kérlek rakd el őket és készülj…
Nagyjából eddig jutott, ugyanis az eddig (nagy eséllyel) őrségben álló Yoshi jelzése töri meg az idilli pillanatot (már amennyiben úgy dönt, hogy jelez), mivel érzékeny hallása köveken tompán csattanó lépéseket vél felfedezni, mely a hangból ítélve lefelé tart a lépcsőn, mely tompa hangokkal is jár, mely rövidesen beszéddé erősödik.
- ….hatom, hogy nem lesz gondja Uram! A csomagja biztonságban van. Nem szükséges…
- Majd én eldöntöm, hogy mi szükséges és mi nem! – szól az erélyes, mély hang, mely nyomán rögtön elnémult a másik beszélő.
Akárhogy is. Fogytán az idő. Rajtatok múlik mit tesztek most, de sürget bennetek az idő.
 
// írjátok le mit tesztek a fennmaradó néhány pillanatban. Még van némi időtök, mielőtt a hang forrásai elérik a ti szintetek, addig döntsétek el, mihez kezdtek. //
 
Határidő: 2022.08.14
edit 1: Kérésre a határidő el lett tolva további 1 héttel (08.21)
edit 2: Ismét jött egy jelzés, így némileg megint meghúzom a határidőt, mivel a fél csapat nem írt, azonban az utolsó határidő 24. éjfél, azonban ez az utolsó bónusz idő, ezután haladunk tovább.

// Bocsánat, hogy az előző körből kimaradtam, kicsit zűrös volt a Júliusom, de mostmár igyekszem majd aktívabban írni ^^ //


Az út alatt a kicsit vénasszonyos forrongásomra a fiatalöreg konohai egy monológgal felelt ami meg kell vallanom igazán ötletes volt.
- Bírlak téged – bólintottam helyeslően miközben ujjammal rámutattam és közben elejtettem egy egyetértő mosolyt is.
 
~~~
A kis beszólogatásom nem változz ki semmit az őrből. Pedig tutibiza láttam már a képét pókeren. Vagy csak túlzottan tipik fillerkarakter feje van aztán összetévesztem egy másik kis szarházival. De úgy érzem erre a kérdésre ma már egészen biztosan nem kapok választ.
Ugye megvolt beszélve hogy akkor klónokat hagyunk fent, de hát én meg ugye kellően nyomorék vagyok a küldetés tönkretételéhez hiszen ezt az amúgy emlékeim szerint tiltott vagy titkos vagy anyámistenmilyen technikát nekem senki se búgta el egy sötét sikátor graffitis sarkában pár konzervesbabért pedig esküszöm, hogy megpróbálta. Szó, mi szó, a kimondhatatlan nevű és annál irritálóbb kinézetű vezetőszerű képződmény felajánlotta, hogy na majd akkor ő hagy nekem itt klónt aztán... HOZZÁMÉRT. Vágjátok? Rám tette a kezét. Oké, a vállamra, de körülbelül olyan érzés volt mintha forró vassal nyúlnának hozzám. Egy jól irányzott nyálkás csigaszerű mozdulattal bújtam ki a tapogatás alól.
- Ohummizé oke köszönöm! – azzal igyekeztem túllendülni a történteken.
Ezt követően a konohait hirtelen elnyelte a föld. Vagy a kőzet. Fogalmam sincs, nem vagyok geológus tessék elnézni nekem. szóval mi maradtunk a klónnal. Vártunk meg vártunk aztán hirtelen bumm, a klón is hozzámért és csitbumpifundpaff leteleportált minket a föld alá. Bevallom, furcsán ijesztő élmény volt. Menjünk még egy kört! Maga a földalatti út minimálisan ismerős volt, bár az emlékeim leghátsó részén kapirgált csak egy ehhez hasonló felépítésű erőd foszlánya, szóval meglehetősen vacak idegenvezető lennék ha rám akarnák bízni magukat, így csak követtem a csapatot és annak minden tagját. De ha a vacak memoriám most nem hagy cserben, egyenesen a levéltár felé megyünk. URISTEN ellopjuk a Mizukage titkos szeretőjével folytatott levelezést? Na az kavarna igazán nagy port. Mint egy török szappanopera.
Hamarosan meglett az ajtó és az előtte álmosan álló, lassan elszenderedő őr is. Majd még levegőt se volt időm venni, hogy ismertessem a többiekkel, hogy szerintem őt is láttam már a faluban és az anyukája a legjobb pékség vezetője, már nem is volt a feje a nyakán. A cápafogas kegyetlenséghalom hideg vérrel ölte meg. Se mikk, se mukk. Vége volt. És a fiú soha többet nem tér vissza az anyjához. Honnan tudhatjuk, hogy támogatta a vérködöt és nem csupán a családját akarta védeni a szolgálataival? Mi van, ha én nem kapok levelet és a faluba meg beosztanak valahova... engem is ilyen hideg vérrel gyilkolt volna le? Most én is feküdhetnék a földön. Pedig nekem, és neki... semmi közünk ehhez a hatalmi játékhoz. Mi csupán bábok vagyunk, voltunk és leszünk is. Feláldozhatóak...
Egy pillanatra lesápadtam. Az egész szituáció olyan abszurd volt. Megmenteni akarjuk kirit, nem pedig felszámolni. Eddig se bírtam ezt az embert, de most már kezdem szégyellni is, hogy egy faluból való vagyunk. Gusztustalan.
„Yukionna kérlek gondoskodj a hulláról.” Egy pillanatra lefagytam. A vér elfelejtett folyni az ereimben. Volt már dolgom halottal, egy szóval se állítom, hogy nem. Öltem már, harcoltam és nyertem csatákat vérrel. De ok nélkül nem gyilkolásztam. És nekem az nem ok, hogy útban volt. Ez kegyetlenség, nem ésszerűség. Ki lehetett volna ütni egy pillanat alatt. Kristálybörtönbe zárhattam volna annyi idő alatt, hogy pislogniuk se kell. Annyi békés módszer lett volna arra, hogy ne öljük meg valaki fiát, valaki szerelmét, valaki apját, valaki barátját. Annyi lehetőség.
Nem sok mindent hallottam ezt követően a tervből, csak azokat a szavakat amiket a Kumogakurei intézett felém. „gondolom már csináltál ilyet” Mert minden Kirigakurei egy vérengző vadállat? Nem lehet valaki csak egyszerűen kedves? Kissé megtörve, még mindig szürke arccal erőltettem egy mosolyt az arcomra és bólintottam az ajánlatra.
- Köszönöm... de.. megoldom – suttogtam.
Közelebb léptem a testhez és a fejhez. Első kézjeleimmel vizet hívtam le. Minimális chakrát adtam csak bele, hogy a víz ne legyen elsöprő és sok se. Csupán annyira volt szükségem, hogy egy kicsit feláztassam a vért. Felvízeztem. Majd következő technikámmal elkristályosítottam azt. A vízzel higított vért, amely feleslegesen folyt. Végezetül kézjeleket formáltam és a pillanat tört részei alatt zártam égkék színű kristályba a testet. Bebörtönöztem. Az őr teste elkristályosodott, ahogy a vére is és minden ami maradt belőle. Testének minden porcikája szépen lassan megszűnt emberi lenni. Majd bumm. Azzal a mozdulattal szét is kezdtem roppantani. A nagy kristályt, a testet és mindent amit az előző pillanatban létrehoztam. Minden aprócska, szinte már porszerű kristálydarabokra törtem. Atomjaira, sejtjeire kezdtem szétszedni. A kristály hallkan széttöredezni kezdett. A fiú, a teste, és a vére is. Igyekeztem a létező leghalkabban véghez vinni mindezt. A kristály porszerűre bomlott. Apró, részecskéin belül bontottam meg a technikát. Belülről, darabjaira választottam. Nem törtem, csak hagytam, hogy szétváljanak egymástól a parányi kristályok. Hallkan hullott minden a földre. Én pedig elővettem az apró üvegkulacsot a táskámból és megittam a tartalmát. Majd a kristálypor egy részét az üvegbe kapartam. Mindenki megérdemli, hogy eltemessék. Ha mindennek vége, elviszem az anyjához.
Takarító lettem. Olyan, aki mások mocskát szedi össze. A leggusztustalanabb értelemben. Értem én, hogy itt én vagyok a legalacsonyabb rangú és a legbénább. Meg ugye kiri...hidegvér. De miért kéne nekem is egy szánakozó gondolat nélkül végrehajtanom ezt a feladatot? Undorodom ettől.
A levéltár ajtaja végül feltárult. Hurrá. Balról kellett elindulnom és annyi levelet összekaparnom a tekercsre amennyi csak ment. Igyekeztem, tényleg. De kezdtem kételkedni az egész küldetésben és az emberekben itt. Mi most a jók, vagy a rosszak vagyunk? És mi lesz ha időközben megint lejön valaki? Én képes vagyok pocsolyává változni és körülbelül láthatatlanná lenni vízként. De kétlem, hogy a többiek bujkálni akarnának.
 
//Mivel nem tudom, hogy Yoshi jelez-e, meg azt se, hogy a többiek mit lépnének, és ugye Yuki itt tényleg a legkevesebbet tudó, így a postot csak idáig írnám első körben, a továbbiakkal pedig megvárnám a többiek reagját ha ez így rendben van //

Spoiler:

// Ahol a part szakad... - Kirigakure //


//Köszönöm szépen a türelmet!//

Yuki te talán kissé hálátlannak és igazságtalannak ítélted a Kirigakurei társad parancsát, de sajnos ő volt feljebb a parancsnoki sorba. Akárhogy is, ötletes megoldást használtál arra, hogy eltüntesd a testet, mely nyomán rövidesen már csak porfelhő marad belőle. Végül aztán feltört a pecsét, és ahogy te, úgy a többiek is nekiállhattatok, hogy kiürítsétek a levéltárat. Szerencsére elsőre semmi gond nem történt és biztonságosan folytathattátok a munkálataitokat, mígnem végül Yoshi meg nem adta felétek a jelzést. Innentől pedig nem volt finomkodás. A már összegyűjtött leveleket Chojuro azonnal lepecsételte, és azonnal át is dobta azt Jakennek, hogy eljuttassa a megbeszélt mentőpontokra. Míg Jaken tevékenykedett és elteleportálta a ládákat, addig Chojuro, ha kellett erős kézzel húzta be azt, aki esetleg a folyosón lébecolt volt, és rátok csukja halkan az ajtót.
~ Eltűnünk innen. – mutatja nektek kézjelekkel, és nem is kellett számotokra több.
Jaken halált megvető bátorsággal aktiválta a mentő öv technikát, és hamarosan már mindannyian a helyeteken pihenhettetek, mostanra már nyugodt légkörben. Azt leszámítva, hogy még mindig az őrhely falain belül voltatok. Rövidesen Chojuro felvette a már jól ismert álcáját, melyet a Henge biztosított számára.
- Álljatok készen. Ha szerencsénk van, nem az irattárba tartanak, de bármikor megszólalhat a riadó. Ha így van, bármelyik pillanatban ránk törhetnek! Ez esetben pedig a lehető leggyorsabb módon el kell tűnnünk! Álljatok készen! – hangsúlyozza ki újra a dolgokat komoly szemmel Chojuro.
 
Azonban teltek a percek. Látszólag nem történt semmi. Az őrhely felől béke honolt és semmi jele annak, hogy észlelték volna a behatolásotokat. Nagyjából öt-tíz perc elteltével volt az első mozgás, ami felétek indult meg. Ha esetleg az ablakon vagy a függönyök közül nézelődik valamelyikőtök, láthatjátok, hogy az a férfi jön a pihenő felé, aki idefele is megállított titeket. Kezében egy iratos papírt tart, míg oldalán egy kisebb kutyaszerűség sétálgat.
- Remélem, még ébren vannak uraim! Ha nem, akkor ébresztő felfelé és küldjék ki a rakományért felelős tulajt!
- Egy pillanat, máris megyünk. – szól ki Chojuro jelezve nektek, hogy álljatok készen – Van egy kis gond?

- Szükségünk van a tulaj személy aláírására és az irataira, hogy ellenőrizzük az adatait.
Patthelyzetbe kerültetek, de egyelőre úgy tűnik, hogy még nincsen vész. Chojuro kissé feszülten, de végül úgy dönt, hogy muszáj együtt dolgoznotok, különben tuti gyanút keltetek. Jaken felé biccentve engedélyt ad neki, hogy az öreg szerepébe bújva átadja a hamis iratokat és az előre megbeszélt hamis aláírással. Egyelőre muszáj elhitetnetek, hogy minden rendben van. Ha végül Jaken odamegy az ajtóhoz és ajtót nyit, az őr látszólag teljes nyugodtsággal áll előttetek.
- Ön felel az áruért? – kérdezi nyugodtan.
Ha végül Jaken rábólint és a férfira néz, még láthatja ahogy a férfi lágyan elmosolyodik. És ekkor mindannyiótok számára biztos… nagy bajban vagytok.
 
[Jaken]
Az egyik pillanatban még a valós világban voltál és egy kínos beszélgetés előtt álltál, ahol megmutathattad a világnak mire is vagy képes, ha megtévesztésre kerül sor. A következő pillanatban azonban egy különös helyre kerültél. Sötét volt és a levegő nehéz volt a vér szagától. Tested minden mozdulatra láncok fémes zajét produkálják és érzed, hogy testedet visszatartják ezek a fémes béklyók. Le vagy kötözve egy helyen, mely a sötétségbe merült. Hol a fenébe lehetsz?
 
[Mindenki más]
A férfi, ki eddig előttetek állt, hirtelen egy bukkanás keretében szertefoszlott, és a következő pillanatban talán mindegyikőtök vére meghűl, mikor a füst mögül vörösen izzó szem bújik elő. Egy ismeretlen férfi áll előttetek teljes pompájában, kinek egyetlen szemének vörös írisze, három fekete vonalkával ellátva jól mutatja származását. A legijesztőbb dolog azonban az, hogy annak ellenére, hogy mindez Jaken arca előtt történik, látszólag a férfi semmit nem vett észre ebből, hanem csak mereven áll és néz. Mikor az ismere megszólal, hangja annak ellenére is nyugodt volt, hogy egymaga állt szembe mindanyiótokkal.
- Nem tudom milyen trükkel tűntetek el, de kérném vissza azt, amit elloptatok tőlünk. Sajnos a vallatás nem az erősségem, így örülnék, ha békésen megoldhatnánk a dolgot.
 
// Elvileg, ha minden igaz Jaken te vagy az áruért felelős „civil” vezető, ha nem így van, mindenképp keress fel privát üzenet formájában. //

Határidő: 2022.09.11.

//Ahol a part szakad ... - Kirigakure //

[Narancsfej klón]
Az idő lassan telt a fenti kis viskóban és mivel komolyabb Chakra használat könnyen felfedheti őket, így maradt a hallás alapján való tájékozódás s ha van rá lehetősége, megpróbálna meditatív pózba leülne és hallgatni a dolgokat - pont ahogy az eredeti csinálná. Hirtelen egy puffanás a semmiből és egy Jaken ugrott az arcába, mire a klón már harci pózba állva próbált lesújtani döbbenetében.
-Ilyet ne csinálj mégegyszer, mert majdnem lefejeztelek.- ül vissza a helyére a másolat egy mély sóhajjal és heves szívveréssel (már ha lenne neki).- Shogi? Fuh...nagyon rég játszottam. Mit szólnál mondjuk kockapókerhez? Bátyám szeretett ezzel játszani, a lényeg hogy több azonos számod legyen, de akkor vagy igazán nyeri ha számsorrendbe dobod ki a számokat! Összesen háromszor dobhatod újra kockákat és annyit, amennyit akarsz, amiket meg szeretnél tartani azo...- s igazából a két Bunshin eléggé elmerültek a témába, az ál-Yoshi teljesen belefeledkezett az őrködésbe.


[Narancsfej eredeti]
Yoshitaro megragadva Jaken karját egy villámgyors helyváltoztatással már a kijelölt kis házukba voltak a többi másolattal együtt. Úgy tűnt a klónok eléggé elvoltak, de jelenleg nem volt rá hasznuk, illetve ha egy szenzor kiszúrja hogy hirtelen megduplázódtak a szobában lévő emberek, az gyanúra adhat okot, így ő maga megszüntette a másolatát.
A Kumogakure-i Jounin egy széken próbálna helyet foglalni ha van még szabad hely és nyugodtan figyel ki esetleg az ablakon, miközben füleli Konoha-i társának rádió kapcsolat felvételét.
~Remélem jól vagytok...~ mormogja magában és elmereng a másik csapat lehetséges útvonalán.




Jaken láthatóan próbált valami játékkal elütni az időt, míg a többiek inkább csendbe maradtak -  vagy pont hogy csatlakoztak hozzá, hogy ne tűnjön annyira unalmasnak a várakozás. Yoshitaro továbbra is a szoba túloldalán lévő széken ült és figyelt, miközben lábával az alatta elterülő szőnyeggel szórakozott. Eléggé egy kopottas darab volt, a színek is ki voltak fakulva és a sok ordenáré sárfoltokról ne is beszéljünk.
Hamarosan közelgő léptek zaja üti meg a fülét, amit jelezz is a többieknek. Az ajtó kinyílik és ugyan az a fickó jelenik meg aki a kapuban leellenőrzött minket, csak most egy kutyával az oldalán. Az eb engedelmesen leül gazdája mellé és mint kiderült a fickó elmondása alapján, hogy a szekerünk tulajára van szükség hogy igazoljon pár iratot és dokumentumot. Érződött mindenkin a feszültség, egyedül talán Yoshi volt az aki még mindig a szőnyeggel szórakozott. Hirtelen egy furcsa és kellemetlen érzés kezdett eluralkodni rajta, miközben az asztal lapját bámulta. Olyan volt, mintha egy öreg, rozsdás cöveket elkezdtek volna benne forgatni feltépve a régi sebeket.
~Ez az érzés...Ez a ... szag...~ s szemei egy pillanatra kikerekednek.
Jaken teste megdermed és nem mozdul, mintha csak odafagyott volna. A fickó egy pukkanással alakot vált. Elegendő volt alulról kezdve egészen az arca alsó részéig végigmérni a fickót, abban a pillanatban hogy meglátta a vörös írisznek a színét a látóterének a széléből, már fordította is el a tekintetét egy másik irányba. Ökle maga mögött ropogni kezdett s szinte már csonttörő hangok kezdtek némán kiszűrődni az asztal alól. A narancssárga hajú férfi arca elsötétült egy pár pillanatra... s ugyan erre a kis időre eltűnt Yoshitaro lelke egy pusztító pokolbéli tűzben, kezével az asztalba kapaszkodott ami halkan reccsent egyet s fogai csikorogva egymásnak szorultak...






Hihetetlen önakarat kellett a Jounin-nak, hogy visszafogja a lelkében tomboló haragnak s az egyetlen szerencséje, hogy társai pont kitakarhatták. Az egész teste ami most be volt feszülve egy szemvillanás alatt ernyedt el egy mély lélegzet segítségével.
~Nyugalom...~ hunyta le lelki szemeit. ~ Tudom hogy Jaken-nek van egy poszttraumás stressz szindrómája egy Uchiha miatt. Vagyis vagy sokkban van vagy pedig Genjutsu alatt.~ s most már ő is feláll hogy társát megfigyelje. ~Dermedt és egyáltalán nem remeg. Ez Genjutsu.~ s közben továbbra is kerüli a fickó tekintetét, miközben a társai takarásából kitűnik. ~Gyorsan kell cselekedni. Úgy tűnik csak gyanakodnak ránk de ha beférkőznek a szőkénk fejébe és megszerzik az információt, mindennek vége. Bár már lehet most vége van mindennek, egy ilyen találkozás akár a fejben több évig tart és már szét is kínozta őt. Ki kell mentenem. ~ Yoshitaro keze megszorul bajtársa miatt és előre lép óvatosan és csak egy aprót. ~Támadt egy hülye ötletem...~ s szája kinyílik.
-Elnézést jó uram!- s remélhetőleg a többiek félre állnak az útjából.- De látom valami jót szívhatott tegnap este, mert ilyen vörös szemeket semmilyen alkohol nem csinál.- s amíg eltereli nevetgélve a fickó figyelmét, a lábai közé akasztja a szőnyeget. -Biztos még másnapos uram, de biztosíthatom, hogy mi bizony nem loptuk el semmit ÖntőőőőŐÁÁÁÁ - s ahogy előre lép, egyszerűen felbotlik a lábába akasztott szőnyegben.
A Taijutsu oktatások - sőt bármilyen harci stílus -  alapja, hogy megtanulj esni. Ez egy ösztönszintű dologgá alakul, hogy ezzel is csökkentsük a csapások mértékét, továbbá pont az ellenkezőjére is használható: hogy ess egy tényleg nagyot. Az induló lendülettel kicsit még előrébb is esik és a zuhanás közben kapálódzva megpróbálna belekapaszkodni Jaken lábába - s hogy az epikus pillanat meglegyen - még lehet lejjebb is tolja a gatyáját.
~Remélem nem vagy annyira hazaszerető és totál barom, hogy egy Víz országi küldetésen Levél Rejtek mintás alsód legyen, mert akkor tutira annyi nekünk.~ nyögi magában.
A terve az, hogy alkalmazva egy minimális Shikyaku no Jutsu // Négy Láb Jutsu technikát a kezén megnövelné az egyik ujján a köröm méretét és egyet beleszúrna a lábába pont úgy, hogy az Uchiha ne lássa (elrejtve a lehúzott ruhaanyag között), remélve hogy a fájdalom visszahozza társát a Rém Csodaországból.
-Aucs aucs aucs, basszus!- s rögtön visszarántva kezeit az orrára tapasztja tenyerét. -Asszem eltört az orrom! Basszus, ÁÁÁ!- s megpróbálna felállni.


Abban az esetben, ha ez nem volna elegendő, akkor Yoshitaro szimplán megpróbál kockáztatni és saját Chakra-ját belepumpálni és felébreszteni a Konoha-i férfit.


Abban az esetben, ha az Uchiha bármilyen ellenséges mozdulatot tenne és tényleg gyilkolásra kész - s mint végső megoldás hogy mentse magát/többieket- , Yoshitaro vélhetőleg alkalmazná rajta a mérges vadmacska morgással a Kanashibari // Paralizáció technikát az őrön és a kutyán, hogy a bénultságukat alkalmazva mindkettőt egy-egy Kunai suhintással átvágja a torkukat. Ehhez ha szükséges, alkalmazza gyorsaságként a Shunshin no Jutsu // Fürge test technikát illetve a Hien: Goudai Isshin no Iki // Megszelídített elemek útját, hogy villámgyors szélpengével csapja le őket.


Abban az esetben ha a néma támadása nem sikerülne vagy ellenfele gyorsabb és rá vagy társaira érkezne támadás, automatikusan alkalmazná a Purazuma Booru // Plazmagömb technikát.

Használt Technikák:

[Yoshitaro, Yukionna, Chojuro]
Kínos csend borult a kis kunyhóra, most hogy mindenki megérkezett. A legtöbben, ahogy Chojuro is, szinte azonnal feloldottátok a klónokat. Bölcs döntés volt, hisz nem a fán nő a chakra. Legalábbis nem minden vallásnézet szerint. Ki így, ki úgy foglalja el magát ebben a rövidebb időben. Nem tudhatták meddig kell itt maradnotok, és azt sem, hogy meddig tudjátok fenntartani az álcátokat. Bár Jaken klónja megpróbálta felvenni a kapcsolatot Akaneék csapatával, de nem igazán járt sikerrel. Várható is volt, hisz ezek a kis szerkezetek nem azt a célt szolgálták, hogy ekkora távlatokba is pontosan működjenek. Így végül Jaken klónja maradt az egyetlen, amely még a csapat közelében maradt. Chojuro vonásain is láthattátok, hogy bajt szimatol, de végül nem szólt semmit. Végül bekopogtattak és az fogadtatok benneteket, amelytől a legjobban tartottatok. Ellenség. A vörös szemű egyén türelmesen és talán némi unottsággal az arcán bámult előre. Jobban mondva Jaken tekintetébe. A Hármas Tomoe fenyegető mivoltjára persze Yoshi azonnal reagált, és ahogy ő is, úgy Chojuro is kerülte a férfi pillantását. Egyedül Yukionna volt az, aki egyenes a Sharingan vörösébe bámult lenyűgözve.
 
[Jaken]
A sötétségben láncra verve, vártad a baj közeledtét. Percek teltek volna el? Vagy órák? Semmi se történt. A magány és az érzékszerveidtől való megfosztás tönkretette az időérzékedet. Képtelen vagy belőni hány óra lehet, vagy mióta, vagy itt. De végül óráknak tűnő percek után végül egy mély sóhajt vélsz felfedezni a közelből.
- Ez a kikérdezősdi nem éppen az erősségem, szóval kérlek légy kíméletes velem. – mondja egy semleges hang, de ahogy eddig se, úgy most se látsz semmit se – Figyelj. Nem szívesen kínzok meg senkit se, így kérlek, ne kerülgessük a forró kását. Te se akarod ezt és én se. Csak kérlek mond el, hogy hol vannak az ellopott iratok és nem kell senkinek se megsérülnie.
Hangja nyugodt volt, és közvetlen, látszólag nem zavartatta magát. Ha esetleg elő-előadnád kisebb szerepeidet, vagy esetleg rokonsági szálát emlegetnéd elő, nem igazán vélsz semmi emberi reakciót felfedezni.
- Figyelj Kölyök, még egyszer utoljára figyelmeztethetlek, de ha nem játszunk össze, akkor a káposztát is megeszik és a bárányból is pörkölt lesz.
Ha esetleg továbbra is játszanád az értetlen egy újabb sóhaj kíséretében nagy eséllyel megrázza a fejét a férfi.
- Ilyen az én szerencsém… pedig sosem voltam jó a kínzásokban. – sóhajt fel ismét.
Ekkor csettintés zaja járja át a teret és a következő szörnyű élményben lesz részed: Mintha láthatatlan erő ragadná meg jobb alkarod tapintás nélkül érzed, hogy kezed lassan meg-megcsavarodik. Először a bőr húzódásának kényelmetlen érzése furakodott tudatodba, majd a feszülő inak fájdalma jár át. Az utolsó pillanatig elhúzódva az egész karodat átjárja már a fájdalom, mielőtt megtörténik a borzalom. Egy földöntúli reccsenést követően alkarod csontja nagyjából félúton szilánkosra tört, ahogy körbefordult alkarod egyik fele egyszer, kétszer, majd harmadjára is. Az érzés földöntúli fájdalommal járt át. A szilánkosra törő csontok beleálltak a végletekig nyúló húsodba, az izmok és a bőröd azonban nem szakadt el, hanem tovább feszült, nyújtva fájdalmaidat. Ujjaidat még ennek ellenére is képes voltál mozgatni, mintha az idegeket teljesen elkerülte volna a törés.
- Hol vannak a csomagok? – kérdezi újra, nyugodt hangon.
Ha továbbra is ellenállsz, ezúttal egyik másik ujjaid fordultak ki és feszültek vissza egyenesen a kézfejedig.
- Figyelj. Játszhatjuk ezt addig, míg egy véres golyó nem leszel. Hidd el, fájni fog. Egyszerűen csak mond, el hol vannak a csomagok és hányan és hol vagytok összesen. Három gyors infó. És készen is volnánk. Na… nem olyan nehéz. Ígérem, hogyha ennek vége, garantálom mindannyiótok biztonságát.
 
[Yukionna]
Sokszor szokták mondani, hogy ami szép, nem biztos, hogy veszélytelen is. Sőt… az állatvilágba gyakran a szép dolgok a legveszélyesebbek! Te magad is megtapasztalhatod ezt, ahogy a pillanatok tört része alatt tűnt el a világ a szemed elől. Ahogy Jaken, te is egy sötét, véráztatta helyen vagy, ahol az egyetlen dolog, amit érzékelsz, az a kezeidet gúzsbakötő láncok és semmi több. Azonban te, Jakennel ellentétben azonnal hallani vélsz egy hangot.
- Húh… Kishölgy… Ezek szerint nem szokták mondani, hogy a vörös dolgokkal vigyázni kell? – hallod a meglepett hangot.
Egy ideig a férfi tanácstalanul hümmög egy sort, mire végül megszólal.
- Tudod nem szeretek hölgyeket kínozni. Nem igazán úriembernek való feladat. Amúgy is… jobb lenne, ha csak simán elmondanátok mi a leányzó fekvése… - vakarja meg a fejét a férfi - Figyelj. Elmondod, hol a csomag, kik vagytok, mit akartok és készen is vagyunk. Neked se kell szenvedni és nekem se kell ártanom a fiatal hölgynek.
Bár zavartnak sejtheted, nem igazán érzed azt, hogy visszakozna attól, hogy valóban megkínozzon. Te döntésed végül elárulsz-e mindent, az viszont biztos, hogyha sokáig hallgatsz, nagy eséllyel elég rosszul is járhatsz.
 
[Yoshitaro, Chojuro, Jaken klón]
Talán egyikőtöknek se tűnt fel, hogy Yuki is a férfi „igéinek” hatása alá került, mindenesetre Yoshi mindent tőle telhetőt megtesz azért, hogy próbáljon segíteni ezen a hátrányos helyzeten. Megjátszva elestét előredőlve könnyedén képes vagy megragadni Jaken lábait. Karmaid pedig a férfi bőrébe/húsába marnak, azonban mindez még csak egy fájdalmas szisszenést se félsz felfedezni. Azonban mást igen. Egy-egy kunai villanását véled felfedezni a látóteredből, ami a férfi köntöse alól repült ki, ahogy feléd hajította azt precíz mozdulatokkal. Bár csak a periférikusan láthatod rád, még is hatékony precizitásról adott tanúbizonyságot, hisz mindkét kunai nagy eséllyel a hüvelykujjaidba állnak, ha nem kapod el a társad lábáról el a kezed. Bár nagy eséllyel nem lepődsz meg ezen, hisz nem egy Uchihával harcoltál már, így bőven tudod, hogy az ő fajtájuk nem éppen csőlátásukról híres. Azonban látszólag azon kívül, hogy rövidre zárta kísérletezgetéseidet (ha csak nem akarsz a kezedbe kunait), nem igazán tesz úgy, mint aki bárkibe kárt akarna okozni. Chojuro ösztönösen a fegyveréért nyúlt, ahogy hallotta a földbe ékelődő fegyverek zaját, mely természetesen árulkodott mivoltjáról. Azonban rövidesen felismerés suhan végig a férfin, és látszólag lemondva az álcázásról leveszi a hátáról a fegyverét.
- A kutya… - mondja halkan.
Mire az Uchiha, a szemét meg se mozdítva bólint.
- A kutya. Egy sima véreb nagy eséllyel elvesztette volna a nyomotokat a levéltárból…
- De nem vagyok valami hétköznapi véreb. – szólal meg a kutya az Uchiha lábánál.
Chojuro ciccent egyet és védekező állásba áll, számítva a legrosszabbra, de nagy meglepetésetekre a vörös szemű alak ellenfeletek felemeli a kezét.
- Nem tervezek ártani nektek. Csak adjátok vissza amit elvettetek és adjátok meg magatokat. Ha így tesztek garantálom a biztonságotokat. Persze, be kell, hogy börtönözzünk titeket, de garantálom, hogy nem fognak se végezni, se megkínozni titeket. – itt elenged egy fanyarú mosolyt – Szerintem eléggé kedvező ajánlat ez. Nem gondoljátok?
 
// Ha esetleg félreértettem volna Yukionna postját és az ő csodálata nem a szem nézésébe merült ki, mindenképp jelezzen. Egyéb iránt reagáljatok a történésekre. Amennyiben Yukionna és Jaken igényt tart rá keressenek fel privátba, ha kommunikálni akarnak a fogva tartójukkal. Az ő post idejük egy kissé másképp telik, így ha szeretnének, tudnak velem egyeztetni a gyorsabb haladásért //

Határidő: Október 1
Kérésre hosszabbítva:
Határidő: Október 9 

// Ahol a part szakad ... - Kirigakure //

A hirtelen jött terv, amivel társát kiszabadíthatta volna az illúzió fogságából nem vált be, sajnos úgy tűnik a Sharingan féle Genjutsu-ba esett. Magában vagy ezerszer kirázta a hideg, akárhányszor belegondolt azokba az "évekbe", amiket az Uchiha-k által generált illúziókba töltött. A konstans kínzás vagy milliószor végignézni, hogyan ölik meg újra és újra szeretteit. Egy idő után már a látkép nem adta meg ugyan azt a hatást, így különböző szögekből lehetett élvezni a jelenetet. Talán ezért lehet az, hogy már nem képes apja halálán szomorkodni, mert annyiszor látta hogy semmit nem érez belőle - mintha túl sokáig eszed a kedvenc ételed -, semlegessé vált. A kunai pillanatnyi dobbanása a fapadlózaton pedig felébresztette Yoshitaro-t is, hogy ezt már nem lehet félvállról venni, hiszen az egyik fontos barátja jelenleg is kínzás alatt állhat.
Ahogy a Kumogakure-i Jounin szépen feltápászkodik Jaken mögött használná magán a biztonság kedvéért a Genjutsu Kai // Genjutsu feloldás technikát, hátha már őket is valami illúzióba taszította, remélem hogy az előtte álló Konoha-i Shinobi eléggé tudja őt takarni ehhez.* Ha meggyőződik, hogy legalább ő nincs Genjutsu alatt, akkor felállva egy kicsit hátra áll, kezeit valahol a mellkasa mellé helyezi "megadóan", tekintetével továbbra is a gyakorolt módszerrel kerüli a szemkontaktust vele.
~Szóval egy állat használó? Ez még gondot jelenthet később...~ mormogja maga alatt.
Ekkor látta meg, hogy Chojuro lehántotta maga körül az álcázás technikáját és eredeti pompájában ott van a fogas gyerek, látható rajta hogy próbálni valamit csinálni.
~Remélem ez elegendő időt ad a másik Jaken-nek...~ vesz egy mély levegőt és megpróbál egy újabb színészi játékot.
-Rendben pajti, te nyertél!- s lassan az egyik oldalzsebében lévő.- Itt van az idézőtekercs hozzájuk. - s leemeli onnan azt a tekercset, amiben a váltás ruháját tartja.
Mivel maga a pecsét használatban van, így ha megvizsgálja a Sharingan-nal láthatja, hogy igenis Chakra látható rajta lepecsételve. Bár valószínűleg kérdően nézhet a pecsétre de pont ez a lényege. "Nézzen".
A narancssárga hajú Jounin úgy emeli fel a tekercset mondandója közben, hogy az egyik ujja nem tapad annak puha felületére és jól látható legyen mint az Uchiha és mind a kutya számára. Amint ez megtörtént, a férfi alkalmazza az ellenség felé néző ujján egy erős Raiton: Kōtaku // Villám Stílus: Ragyogás-t, amitől mindketten megvakulhatnak egy rövidebb időre, mintha csak egy fénybomba robbant volna az arcukba. A környezet is egy homályosabb, kevés fénnyel ellátott helyen van, így a hirtelen jövő fény várhatóan nagyobb hatásfokkal lepné meg a két alak szemeit. Ezt felhasználná arra, hogy a vakítás közepette egy elektromos falat hozzon létre az ajtóba a Purazuma Booru // Plazmagömb segítségével, ami aztán szépen körbeveszi a teljes csapatot és ezzel a szobát is. A vakítás pedig azért is is lett használva a szem-bénító hatása mellett, hogy a soron következő technikát ne tudja lemásolni az Uchiha.
Majdnem ezzel egy időben megpróbál előre szaladni és a fenti technikák befejeztével a saját Chakra-ját Jaken-be pumpálni, hogy végre kijöjjön a Genjutsu hatása alól.
-Ohayo, Ojiisan!- mondaná oda neki.


Első sorban az a célja, hogy Jaken-t kihozza a Genjutsu hatása alól (illetve Yukionna-t is, ha ő is benézte a dolgokat), ám egyelőre megállna ennyivel és várná Jaken-t teleportációs technikáját, viszont erős hallását megpróbálná felhasználni arra, hogy észrevegyen közeli motoszkálásokat - gondol itt arra, hogy az előtte álló ellenséges Shinobi lehet klón is, míg az eredeti valahol a közelben bujkál.
Ha közelebb akarna jönni, a pajzsnak elég erősnek kéne lennie ahhoz, hogy még a legerősebb technikák ellen is védelmet nyújtson.
Ha váratlan támadás érné, akkor a Kamu Nemurui no Jutsu // Alvó Medve Morgás segítségével és vész esetén létrehozna még egy a Plazmagömböt, csak maga körül.

// Úgy érzem, hogy ennyi idő alatt ezeket lehetne végrehajtani, első sorban a csapat megmentése lenne a prioritás, emiatt nem írtam bele konkrét támadásokat ellene.
*Ha kiderülne, hogy Genjutsu alatt állt, akkor erről szeretnék kérni egy jelzést és úgy módosítanám a tetteimet!//

Használt Technikák:

//Bocsánat a kis gagyi postért, nem munka után terveztem írni de az élet sajnos közbevágott így máskor nem tudtam :') //


Bohókásan teltek a percek a klónozott szőkékkel. Közvetlen, családias. Olyan furcsa, mint a vihar előtti csend. Mintha mit se számítana az egész.
- Mint kiderült, a shogi nem az én játékom, úgyhogy… egy hatalmas kő-papír-olló?
- Hát, hogy a viharba ne?! Ez az én játékom – azt mondjuk nem állítom, hogy gyakran nyerek is benne – Na szóval – szorítottam ökölbe a kezem – Kő..papííííír.... oooolllllóóóóóóó – majd a tenyeremet kinyitva megformáltam a kis játék ’papír’ jelét.
 
******************** 

Mindig is azt tanították, hogy szembe nézve beszélünk. Az ember lényét a szeméből olvasod ki. Furcsa tanítás ez, amelyet minden gyerek megtanul... egyenesen szembe megy a ninja lét alapjaival. A szemek veszélyesek. Pláne a szokatlanul kinézők. Pláne, ha az ember lánya egy tapasztalatlan kis ribi aki nem tudja mivel áll szemben. Na már most, az összes helyzet fennállt. Legalábbis a tarkóm hátuljában égetően bizsergető hang azt suttogta, hogy tök hülye vagyok. De valahogy elnyomta ezt valami más. A semmiből jött a vörös. A férfi arcát néztem, a mimikáját. Aztán egyszer csak elöntött egy érzés. Ez az érzés. Ez a mámorítóan mézédes, mint a pipacs álmosító illata. És én csak néztem. És órákig képes lettem volna nézni. Olyan volt, mint a hajnali napsütés drogokkal átitatva. Mint az első szerelem gyomorforgató bája. Olyan arcot simogató, kellemes, lágy. Olyan idegen és ismerős. És a pillanatok melyek órákká akartam nyújtani, lassan a semmibe révedtek. Én pedig úgy mint akit egy gyors éjszaka után hagytak ott, csak meredtem magam elé, bambán, kábán, nem tudva semmit. Ostoba vagyok. Ostoba, óvatlan. Ninjának se méltó. Bár ezt tudtam eddig is. A hang – a józan eszem- is ezt suttogta már évek óta. Lettem volna inkább virágkötő. Az kevésbé halálos, hacsak nincs valami allergiám. De én hülye, ezt választottam. Gondolván, hogy majd elérek valamit. Jah. El is értem. Megnyerhetem a világ legostobább öngyilkosa címet.
Pislogtam. Utólag azt kívánom, bár ne tettem volna. A pislantásom törte meg a varázs... a csendet... a békét... az igézetet. A lágyan simogató dallamból a fülemet kaparó csikorgatás lett. Sötétség emésztette fel a fényt a térben. És minden más lett. Mindennek keserű illata volt. A kezeimet lekötötte valami hideg. Hideg és nehéz. Én pedig mozdulatlanul álltam a vér közepén. A kábulatom lassan oldódott fel. Hova vesztek a gyomromat csiklandozó pillangók? Merre szöktek az édes illatok? És én miért vagyok itt? Nem is tettem semmi rosszat...
Egy hang ütötte meg fokozatosan józanodó füleimet.
- A vörös sok mindent jelenthet ... -Mondtam kissé részegesen – Még sose kellett félnem egy színtől... – Jó ötlet ez? Áhh, már miért ne lenne az?! – Tudta, hogy a vörösnek a ciánkék a kiegészítő színe? Együtt szürkét adnak ki. Az én egyik szemem ciánkék. Szürkére egészítjük ki egymást. Átlagosra. -  Talán az agyam védekezőmechanizmusa ez. Ez az egész kizárás, a viccelgetés, a paródia. Talán ezzel próbálja megvédeni magát az összeomlástól. Talán én í]y dolgozom fel a világot magam körül. Mindenesetre, már nem érzem magam jól. Sőt...
Hümmögés. Az nekem is menne. Menni menne, de mégis minek menjen? Érzem, hogy még nem teljesen tiszta a fejem. Még nem félek eléggé. Még túlzottan leköt a csodálat. Szeretem a vöröset. Az agyam kizárja a vért. Kizárja a láncokat. Kizárja a halál szagát. Próbálok kizárni mindent. De a rettegés fokozatosan tör magának utat...
- Ennek örülök, akkor egyeznek az elképzeléseink. Én se szeretem, ha szépfiúk kínoznak. Nem való úrihölgyeknek a sikítás, elkeni a sminket.
Te idióta~ csendül fel a szó a fejemben. A hatás elmúlt. Az elmém újra utat nyert magának. Te baromi nagy idióta! Lassan realizáltam szavaim súlyát. Miket mondtam én úristen?! És hol a büdös francba vagyok?! Vér. a vér rossz. Hogy került ide ennyi vér? Kínzás? Mégis miért érdemlem én ezt? Görcsbe rándult a gyomrom. Torkomba egy gombóc keményedett. Jobb karom enyhén remegni kezdett. Igyekeztem kontrollálni az érzést. De a sokk. Az ismeretlen... és a furcsa félelem attól, hogy nem értek semmit és a látványtól eléggé megnehezítette, hogy megtartsam az ép eszem. Ki kell innen jutnom.
Lassan elöltött a pánik.
- Csomag? Gyűjtöttem valamit amit odaraktam egy szőnyegre aztán gyakorlatilag már itt is vagyok. Olyan hirtelen jött a feljövés meg maga, hogy azt se tudom mit gyűjtöttünk. – hebegek, habogok – É-én egy Kirigakurei kunoichi vagyok, de abból is a bénább fajta. A többieknek a nevét se tudtam még megjegyezni. Engem marhára nem avattak be semmibe, de komolyan, semmit se értek! Nekem a nagy kép még részletekbe sincs meg, azt se tudom mi merre, hány méter. Mit akarunk? Komolyan, mostmár fogalmam sincs! Velem nem jár jól, tényleg. Én már csak úgy sodródom itt az árral de nem értek semmit, nem is figyeltem egy csomószor, én egy kupac szerencsétlenség vagyok és légyszíveees ne öljön meg mert a macskámat meg kell etetnem otthon mert ha nem teszem éhes marad és nem szeretne megölni egy szürke kiscicát akinek Zselé a neve én tudom, senki se akar kiscicákat ölni!!! – Mi a francokat hagyoválok itt össze? Jah. Stressz. Ez a stressz. Mindent kidob az agyam. Mindent amit tud vagy nem tud és a gyengeséggel védekezik. Olcsó és szánalmas. Nem hogy lerobbantanám a fejét valamivel.  Nem. Én mentegetőzök, hogy egy szerencsétlen vagyok és ne bántson. Hát, remek.
És még macskám sincs.

[Akihiro Jaken]
Látszólag elhatároztad magad. Legyen akármi is, te tartod a szádat. Végtére is nem először jártál már ebben a gatyában, hisz nem ez lesz az első alkalom, hogy foglyul ejtett téged egy Uchiha. A hallgatásod, melyet dacból, vagy egyéb okokból végeztél, végül sóhajt húz ki a fogva tartód szájából és megkezdődik a szenvedésed. Bár jól tűrtőztetted magad, azért egy ember se lenne képes ordítás nélkül átélni azt, amelyet most átéltél.
Azonban a dac csodákra képes és még egy ilyen komoly helyzetből is képes az emberből gúnyt elővarázsolni.
- Köszönöm. Sajnos volt időm gyakorolni. – mondta, nyugodt, semmitmondó hangon a férfi – És értékelem, aggodalmadat az életem iránt. – mondja, miközben hangjából kiveheted, hogy jól érezhető mosollyal a száján mondja ezt, de hangja ismét semlegessé válik – Szerintem félreértettél engem. Nem célom megölni se téged, se a társaidat. A céltalan öldöklés nem az én stílusom és nem is kaptam feladatba. Őszintén? Az iratokért se én felelek, de ha már itt vagyok, gondoltam visszakérem őket. Először szépen udvariasan, aztán kicsit keményebb módszerekkel, ha az kell. – itt ha megjegyzed neki, hogy ez melyik a kettő közül, nem válaszol, de érzed, hogy nagy eséllyel mosolyt csaltál az arcára.
Alapjáraton nem érzed felőle a rossz szándékot és a hangjából se tudsz nagyon kivenni semmit se. Viszont a szemét azt hiába keresed, hisz se őt, se a tájat nem láthattad az örök éjszaka leplén át. De talán jobb is, mert így nem látod, ahogy a végtagjaid sodronykötéllé csavarodnak.
Ha végül úgy döntesz, hogy nem köpsz, ismét csak egy rövid csend fogad, mely ismételten sóhajtást követő csettintéssel indítja el számodra a kínok fellegét.
Ha elég kitartó vagy és a nyelved nem ered meg, akkor ezúttal már nem áll le veled beszélgetni, hiába húznád is az időt. Ehelyett lábaidat, felkarodat és szinte minden testrészedet szépen lassan de összecsavar a genjutsu láthatatlan ereje. A fejed se maradt kezelés nélkül és ahogy ezek is összetekeredtél itt is, végül esélyed se lett volna megszólalni már. A légszomj folyamatos kínzása egyszerűen az őrületbe kergetett, ahogy a gégét összeroppant és a koponyád szilánkjai belülről karistoltak.
Végül aztán, mikor testedből mindössze csupán egy galacsin méretű gömböcke maradt, hirtelen újra kaptál levegőt. A fájdalom azonban nem múlt el. Mintha másodmagadat éreznéd. Ujjaidat és végtagjaidat ismét képes voltál mozgatni és a beszélőkéd is helyre jött, azonban a fájdalmak, melyeket eddig éreztél, továbbra is fennmaradtak. Kaptál egy új testet… de ez csak azt jelentette, hogy az előzőek mellé további fájdalmakat fogsz ismételten átélni.
- Folytassuk? – kérdezte nyugodt hangon, bár mintha éreznél némi… nem is tudod, talán sajnálatra hajazó dolgot a hangjában?
A választás előtted állt. Csak egy dolgot akart.
 
[Yukionna]
Érezhetted, hogy bajba vagy, mivel reflexszerűen ontod magadból a szavakat. Talán túl könnyen is. Készségesen válaszoltál és bár mutattál szemtelen pillanatokat, érezhetted, hogy nem igazán vagy a nyereg kényelmesebbik felén. Egy ideig csönd telepedett kettőtök közé. Mivel se a férfit, se semmit nem láthattál a környezetedből, így a helyzet számodra talán még hosszabbnak is tűnhetett, mint ami valójában volt. Végül hallod, ahogy a férfi megvakarja a fejét és csettint egyet. Karod lassan tekeredni kezdett jobb irányba, mintha egy láthatatlan erő húzná abba az irányba. A te esetedben a folyamat jóval lassabb, mint Jaken esetében, bár ezt te nem tudhattad, és ha tudtad volna se biztos, hogy örültél volna neki. A férfi mindenesetre hozzád szól közben.
- Féligazságokat érzek a szavaidból. A pánikod valós, de szerintem lódítasz egy csöppet. – mondja, mire a karod kitekeredése megáll azon a ponton, ahol még tűrhető a fájdalom – Utolsó alkalommal kérlek. Ha valóban Kirigakurei vagy, ahogy a fejpántod is mutatja, akkor egy oldalon állunk. Mond el a teljes igazságot. Kik a társaid és mi a célotok? Vagytok-e még többen, vagy csak ti vagytok? Hol a bázisotok? – kérdezi türelmesen, ha viszont érzi rajtad, hogy esetleg van szándékodban vallani a valós dolgokat, akkor megadja a kegyelemdöfést – Figyelj. Ha nem mondod el, amit szeretnél, kénytelen vagyok galacsinná csavarni. Hidd el, nem szívesen csinálnám. Áruld el, amit tudni akarok és add fel magadat. Ha így teszel, garantálom a biztonságodat neked és a társaidnak is.
Hallod a hangján, hogy őszinte. Nem tudhatod miért, de hangja aggodalmas, leginkább olyan, mintha nem is a feladatáért, hanem érted aggódna. De miért aggódna egy idegen shinobiért, aki ráadásul ellenség is? Csak megtéveszteni akarna? Vagy tényleg gondol rád? De ha igen, miért tenné azt? Akárhogyan is, ha esetleg nem vallasz, vagy próbálod valami épkézláb módon megmagyarázni neki, hogy amit előbb vallottál, az valóban igaz, akkor rövidesen te is ugyanúgy azokat a borzalmakat, amelyeket shinobi társadnak is át kell élni. Karjaid kicsavarodnak és bár a csontjaid törnek, a húsod és a bőröd nem szakadnak el, csak a végtelenségig nyúlnak. Ha pedig nem vallasz, akkor szépen lassan ez megismétlődik mindegyik végtagoddal, míg végül galacsinná nem gyúrnak ebbe a szörnyűséges sötét világban. Egyetlen nagy előnye azért van a dologban. Szerencsére nem látod, hogy a tested milyen állapotba került, ha esetleg arra kerülne sor. Bár hogy ez mennyire nyugtat téged, az nem igazán biztos. Mindenesetre, ha végül esetleg olyan állítással állnál elő, vagy bevallanád a „bűnötöket”, akkor megáll a kínzás, és ha úgy ítéli a férfi, a tested is visszacsavarodik a normális állapotba.
 
[Yoshimitsu, Chojuro, Jaken klón]
Ti hárman maradtatok a valós világ berkein belül. Chojuro látszólag, bár harcra készül, egyelőre nem mutatta jelét, hogy támadni tervezne. Érthető is részben, hisz ő áll a legtávolabb a csoportosulástól. Feszült, hisz szeretne segíteni Jakennek, de a hatalmas fegyvere nem igazán ilyen zárt térben való harchoz szokott és nagy eséllyel nem lenne képes időben odaérni, hogy megakadályozza az esetleges vérontásokat.
Yoshitaro ellenben kezébe vette az ügyet. Az ő kezében úgy látszik több lehetőség van, azonban ez nem azt jelenti, hogy garantáltan sikerül is. Míg Yoshitaro visszahúzódva feltápászkodik és le ellenőrzi, hogy nincs-e esetleg ő is genjutsu csapdában, eközben Jaken klónja a föld alól tevékenykedve ügyeskedik. Talán a vak szerencsének hála, vagy annak a ténynek, hogy az Uchiha figyelme nagy eséllyel a felszínen pihent, egyelőre még nem lett kiszúrva. Azonban nem maradt meg végig a szerencséd. Sajnálatos módon a földben rejtőző technika, bár hatékony, sajnálatosan megvannak a maga hátrányai. Sajnos, ahogy egyre közeledsz az Uchihához érezheted, hogy baj lesz. Yoshi épp ekkor vette elő a tekercset és nyújtotta azt a férfi felé. Amaz viszont nem nézett rá. Kissé naív gondolat volt ez Yoshitaro részéről, hisz ő is és a tekercs is bőven benne volt a Sharingan látóterébe, így könnyedén képes volt nyomon követni a dolgokat, anélkül, hogy vakfoltot hagyna a látóterén.
- Ennél azért, kicsivel több dolgunk tűnt el. – jegyzi meg türelmesen.
És valóban, ez a kis tekercs nem tudna elég sok anyagot elraktározni, hisz gyakorlatilag teljes ládák tűntek el. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a tervét nem tudta volna végrehajtani. Végül azonban Jaken volt az, aki felébresztette az Uchiha figyelmét a bajra. Ahogy keze már kis híján a felszínt érintette, a föld tompán megdomborodott a férfi lábai alatt, ahogy a földben rejtőzködő technika tolta el maga elől a kőzetet. Ez azonban bőven elegendő volt, hogy egy éber shinobinak elhívja a figyelmét a bajra. A Ninja kutya nyomán nagy eséllyel tisztában vannak azzal, hogy valaki a föld alól közelítette meg a bázisukat, hisz pontosan tudták, honnan kezdődtek a szagminták, így nem volt nehéz rájönni, hogy van Doton beállítottságú személy a közelben, e nyomán pedig éber volt az ellenfeletek. Az Uchiha nagy lendülettel lökte el magát a földtől és ugrott hátra a levegőbe, laposan de eléggé ívbe, hogyha a klón ki is törik, a kinyúló keze ne érje őt el. Yoshitaro villanása pont ekkor kapta el az Uchihát. Bár távolabb érve, már nem volt akkora hatása, lényegében levette rólatok ösztönösen a szemeit, így Yoshitaronak ideje volt társa után nyúlni.
 
[Mindenki]
Jaken és Yukionna szemei hirtelen meglátták a világot. Mindkettejük állapota attól függ, mennyire voltak makacsok a kihallgatás alatt. Ha hallgattak, akkor Jakennek háromszorosan kellett átélnie, hogy összecsomagolják, míg Yukinak mindössze másfélszer. Látszólag szerencséjük volt, hogy az Uchiha nem lassította le az időt annyira, hogy éveket töltsenek a genjutsujában. Az viszont, hogy Yoshinak köszönhetően oldódott fel a technika, vagy az Uchiha oldotta fel, még kérdéses, viszont az fix, hogy végre mindenki szabad. Ha akár csak egyszer is átélték az esetleges kínzás hatásait, agyuk nagy eséllyel zsibbadt és nehéz a fájdalomtól. Ha Jaken bevállalta a háromszoros galacsinozódást, nagy eséllyel a tudatát ért sokk nyomán, testét képtelen normálisan irányítani, a jutsuk létrehozását egyelőre jobb is, ha elfelejti. Mindkettejük agya visít a sokktól és érzik, hogyha lankad a figyelmük, lehet, hogy eszméletüket vesztik. Azonban a harc nem ért véget. Jaken klónja azonnal kitört a föld rejtekéből és azonnal a landoló Uchiha felé indul meg. Yoshitaro eközben felhúzva védelmét megakadályozta, hogy az ajtó irányából érkezzen támadás. Klón szélsebes mozdulattal falja az amúgy nem valami nagy távolságot.  Az ugrása nyomán, láthattad, hogy a köpönyege alól kikandikáló katana és wakizashi markolatokat, melynek utóbbiján már pihent is a bal karja. Mozdulatai szinte vánszorogtak a sajátodhoz képest, azonban harcoltál már Uchihával, hogy tudd, hogy ez még nem jelent győzelmet neked. Bár a Mujin Meisai védelmet biztosít számodra, mégis érzed, hogy feléd irányul a férfi pillantása. Ha ismered a Sharingant tudhatod, hogy nagy eséllyel érzékeli a chakrádat, ami bevonja a testedet. Előre nyúlva a teste felé nyúlsz. Érzed, ahogy milliméterről milliméterre csökken köztetek a távolság. Bár, már leért a földre, nagy eséllyel képtelen lesz tovább ugrani időben, mielőtt megérinthetnéd. Már szinte érzed a ruháját az ujjaid hegyével. Gyorsaságodból nyert előnyöd nyomán látod, ahogy a férfi karjai megmozdultak és nagy sebességgel kitörtek. Pengéje nagyobb sebességgel tör utat magának, mint ahogy az eddigi mozgása engedni vélte. A penge a nyakad és a mellkasod felé lendült nagy sebességgel. Talán képes lehetsz kitérni, ha időben reagálsz, de kénytelen vagy hátra ugorni, vagy bízol a védelmi technikádban és folytatod a mozdulatot, hogy megpecsételhesd az ellenfeled.
Eközben a többieknek sincs nyugalma, ugyanis abban a pillanatban, hogy a láthatatlanná vált Jaken kitört, Chojuro is hadba lépett. Gyors mozdulattal lekapta hátáról a fegyverét és ugyanazon mozdulattal, teljes lendülettel a mögötte lévő fal felé csapott vele. A fegyverből kitörő masszív chakrahullámok letépkék a szokatlan fegyveréről a fáslit. Mielőtt azonban a falnak csapódott volna egy pillanat erejéig hatalmas chakrakibocsájtást produkálva, egyfajta kalapácsszerű formát hozott létre a fegyver, amely pusztító erővel találta el az épület falát. Az egész épületet megrázó robbanással zaja töltötte be a környéket, ahogy nem csak az épület hátsó fala, de a mögötte elhúzódó vastag őrfalból is kirobbant egy hatalmas lyuk. Jól hallhatóak azon személyek halálsikolyai, akiket a törmelékek halálos lövedékei zúztak össze. Nagy eséllyel ellenfeleitek csendesen körbekerítettek titeket, de nem számoltak ilyen meglepire. Ez természetesen rögtön felhívja a szobában tartózkodók figyelmét, és ha nem voltak nyilvánvalóaik a szándékai, hát erélyes hangon adta ki a parancsot.
- Tünés innen!
Ha Jaken esetleg nem adta be a derekát a kínzás alatt, úgy Chojuro Yoshitarora pillantva adja ki neki némán a parancsot (kapja fel társát a földről). Ő maga pedig Yukionnát kapja fel a vállaira, mint egy zsák krumplit, ha esetleg a lány elbambulna és teljes sebességgel elindult kifelé. Yoshi, még Jakennel a vállán/karjaiban is képes könnyedén utolérni shinobi társát, sőt le is hagyhatja a két kirigakureit, ha úgy kívánja.
Kiérve pár másodpercig még csend van, azonban ahogy kezdtek eltávolodni a faltól, úgy szedik össze magukat a környéken lévő őrök is. Rövidesen azonban elszabadul a káosz és minden irányból kunaiok kezdtek el repkedni felétek. A vezetőtök ekkor, ha csak Yoshi le nem hagyta őket a férfi után szól.
- Yoshitaro!
Ha sárga/fekete hajú kumogakurei hátrafordul, láthatja, ahogy a cápafogas srác egyszerűen felé dobja Yukionnát, remélve, hogy elkapja. Végül visszafordulva az fal felé egyetlen köríves csapással egy olyan légáramlatot keltett, mely szétszórta a felétek tartó kunaiok és shurikenek tömegét. Ezután megvetette lábait és a csapásra emelte kardját. Nem adott ki parancsot. De érezted. Hátul tervez maradni, hogy időt nyerjen nektek.
 
// Elnézést, ha egy kicsit katyvasz lett a postom… most érzem igazán, hogy bele lettem dobva abba a bizonyos medencébe biza! Csak valaki elfelejtette előtte feltölteni ám! Akárhogy is, ha valakinek bármilyen kérdése van a posttal kapcsolatban, hogyha esetleg valami nem érthető, nyugodtan keressen fel privátba. Jaken és Yukionna állapota teljesen tőlük függ, illetve bárki dönthet úgy, hogy megszegi Chojuro parancsát és nem fut el //

Határidő: 2022.10.27.
EDIT 1: Kérésre az új határidő 2022.10.31.