Erdőségek

Trópusi erdőségek, folytonos hőséggel, és naponta zuhogó esővel. A dszungelszerű erdők a tengerpartokhoz közeledve pálmákban és bambuszokban bővelkednek, míg az ország belsejében hatalmas, többszintű lombozattal rendelkező buja fák és aljnövényzet található. Az erdő tele van a legapróbbtól a legnagyobb halálos állatokig minden elképzelhető veszéllyel, amelyek visszasszorultak a belső területekre a hatalmas forgalom miatt.

Pihenésedet tíz perc múlva megzavarta egy éles és igen kellemetlen középkorú köpcös férfi hangja. -Ön az? Jöjjön le!- Követelte, mire te felkaptad a fejed és láttad, hogy a köpcös bajszos mellett két benga nagydarab testőr is tartózkodik jól felszerelkezve mindenféle fegyverrel. Nem tehettél mást, leugrottál a fáról és vártad mit fog mondani az új megbízód. -Messziről megismerem a maga fajtáját! Hasznos de ugyanakkor nyers és mocskos!- Mondta bemutatkozás helyett, de aztán csak kinyögte a nevét. -A nevem Saki Uzumaru és szeretném felbérelni egy gyilkosság végrehajtására. Az eset kicsit komplikált, diszkréten kell kezelnie. Van egy kapitány, aki csúnyán átvert és ezért a fejével kell fizetnie. Mint matróz, be kell épülnie a legénységébe és amikor egedül van vele, végezzen vele!- Az utolsó két szót nagyon lelkesen ámbár még idegesítőbben mondta. -Nos, mi is a neve? És mennyiért vállalná?-Kérdezte tőled érdeklődve, mintha a nadrágját adta volna be egy szabóhoz.

Kezed nyújtását Uzumaru úr pár másodpercig undorodva nézte, majd belecsapott, de szinte azonnal el is kapta, majd egy igen finom anyagból készült zsebkendőt varázsolt elő kabátja zsebéből és kezdte el törölgetni vele a mancsait. -Háromezer Ryo mi? Rendben áll az alku, de csak a munka után kapja meg a pénzét! Tudni fogom azonnal, ha valóban sikerrel járt, nem kell bizonyítékot hoznia. Három napot kap. Pontosan három nap múlva találkozzunk ugyanitt, ugyanekkor.- Kötötte ki neked a feltételeket, te pedig nagyon nem tudtál variálni ezen. -Toru!- Szólt a baloldali testőrének, és tapsolt is kettőt. A harcos mindenféle grimasz nélkül előrelépett és átnyújtott egy tekercset neked. -Információk, a hajóról, a kapitányról stb. Használja okosan! Van kérdése?- Kérdezte tőled mézes mázosan.

Ginmaru, egy egyszerű korodbeli srác volt, aki mindig is shinobi szeretett volna, lenni, de mivel nem volt elég tehetséges így matróznak állt. Fütyörészve ment a Kikötőváros felé, amikor te hidegvérrel egyszerűen átvágtad a torkát, ezzel örök álomba szenderítve. A küldetés izgalmasan indul, az első problémát viszonylag hamar megoldottad. Levetkőztetted a szerencsétlent, gondosan elástad a hulláját, nehogy a nyomára bukkanjanak, majd felvetted az egyenruháját. Hogy a saját cuccoddal mi lesz, azt még nem döntötted el. Mindenesetre elővetted a kapott tekercset, hogy megtudj pár információt. A kapitány hajója jelenleg a kikötővárosban toboroz legénységet, a hajó neve a "Kék Hold". A kapitány magas, őszhajú, vékony ember, aki az ötvenes éveiben járhat. A legénység létszáma kb. 40 fő, a hajó felépítéséről azonban nem volt infó. Annak személyesen kell utánajárnod.

// Kikötővárosba írj!//

- Végre, megérkeztem. - mondtam, miután végre beértem az erdőbe. A rengeteg fa között sétálva egy rétre értem, ahol egy magasabb, széles koronájú fa alá dobtam a táskámat, majd befeküdtem én is. Meleg nap volt, csak a szélnek köszönhető, hogy nem volt elviselhetetlen az idő. - Remélem nem fog késni. Nm szeretem, ha késnek. - azzal a fepántomat kissé lehúzva egy fűszállal a számba ledőltem pihenni a fa alá.

Miután felszálltam a hajóra láttam Kodomo nincs fent.
- Kodomo merre van?-kérdeztem a többiektől
- Amíg te elmentél ő addig elment gyakorolni a közeli erdőbe és azt üzente hogy menny utána ha végeztél.
- Merre van az az erdő?
- Körülbelül 10 percnyire a kikötőtől. Egy ösvényen kell végig menni. Hidd el megfogod találni.
Azzal elindultam. Az utat könnyen megtaláltam. Mikor egy kis rétre kiértem megláttam Kodomot a fa alatt.
Odamentem hozzá és megkérdeztem
- Miért kerestél, mit akarsz tőlem?

- Eljöttem gyakorolni ide, és gondoltam segíthetnél, és te is tudnál tanulni. - mondtam, azzal felkeltem a fa alól, körülnéztem. A szél megváltozott, hirtelen erősebb lett. Nem is volt baj, legalább nem volt fülledt a levegő.
- Kipihented magad remélem, mert fárasztó lesz ez a pár nap. - mondtam neki azzal a táskámból elővettem egy Kunai-t.

Miközben a Kunai-mal kezemben magyaráztam, társamnak, hirtelen egy lány lógott le a fáról. Nagyon megijedtem. A lány elmondta, hogy ő vállal mindenféle edzést, amit szeretnénk, segít nekünk. Felkeltem a fa alól. A lány leugrott, majd közelebb jött hozzám.
- Kodomo vagyok, válaszoltam, ő pedig a társam, Rikuno. - szóltam a lányhoz. - Még sohasem láttalak. Edzeni szeretnénk, a chakra irányítást szeretném kontrollálni,és Rikuno eljött segíteni. Kérlek segíts nekünk. taníts minket a fára mászás és a vízen járás technikákra. - kedves lánynak tűnt, ám kicsit furcsa volt. Nem ismerem, de nincs más választásom. - Köszönöm, hogy segítesz. - mosolyogtam, azzal letettem a felszerelésemet. - Készen állunk.

Tehát ő fogja megtanítani nekünk a chakrakontrol alap gyakorlatait? Hisz ő még csak egy tizenéves kislány. Erre kíváncsi leszek- gondoltam magamba, és odaléptem hozzájuk mosolyogva.
De mintha eddig észre se vett volna, hogy én is itt vagyok. De sebaj azért én odaálltam és bemutatkoztam
- Szia, a nevem Rikuno a föld országából, és ezek szerint te fogod megtanítani nekünk a fáramászást illetve a vízen járást.
- Ha igen akkor vágjunk is bele!!

Nao, miután szó szerint Tairjuko-ra üvöltött, nem hagyhattam annyiban a dolgot. Odaálltam Nao mögé, megfogtam a vállát, majd szóltam neki - Nao, várj, ő a társam, a legjobb barátom, azért van itt, mert tanulni akar velem együtt, hogy erősebbek legyünk. - Majd két kezemet a vállára tettem megpróbáltam kissé hátrébb húzni, lenyugtatni. - Kérlek, fogadd el, hogy ő nem Getsugakurei ninja, viszont nagyon sokat köszönhetek neki. És mint csapattársam, velem jött, hogy együtt erősödjünk. - megfordítottam a lányt - Bízz benne, jó fiú, és kérlek bízz bennem, és segíts nekünk, te vagy az egyetlen, aki segíteni tud nekünk. Meghálálom majd a segítséged, csak fogadd el, hogy nem idevalósi. - a szél kissé felerősödött. Még mindig fogtam a vállát a lánynak, furcsa érzés volt. A szél elfújta arcáról a haját. A szemei csillogtak. Mosolyogtam rá. Láttam az arcán, kissé megnyugodott, megértett, a levegőt is lassabban vette. Majd a válláról levettem a kezeimet, megfogtam a kezét. - Most már segítesz nekünk? - mosolyogtam tovább.

Még szerencse, hogy Kodomo lefogta.
- Nem azért jöttem ide ilyen messziről, hogy kémkedjek vagy, hogy eláruljam a hold országot!
- Apámat jöttem megkeresni, mert levelébe azt írta, hogy ideköltözött, de információt kaptam az egyik társamtól, hogy egy idegen bandával ment ki a tengerre.
- Szóval vissza akarom szerezni őt, de előtte muszáj fejlődnöm és erősödnöm
- Eszem ágába sincs elmenni innen, amíg meg nem tudom, hogy mi van vele, és hogy miért ment el azzal a bandával ki a nyílt tengerre.
- És ezért kérünk, hogy segíts nekünk a fejlődésbe, hogy végre elkezdhessük az A szintű küldetést a csapatommal, csak bíz meg bennünk.
- Na, akkor, hogy döntesz hajlandó vagy segíteni?
Azzal a mérges szemeibe belenéztem és vártam a válaszát. A szél egyre erősebben kezdett fújni, de
csak mozdulatlanul néztük egymást.És pérperc múlva újra megkérdeztem
- Akkor most mi lesz?

- Na, erre kiváncsi leszek - mosolyogtam magamban, azzal elindultam Nao felé, majd visszafordultam Rikuno-hoz és így szóltam - Sok sikert Rikuno, szükséged lesz rá. - azzal visszafordultam, tovább a lány felé mentem, majd egy nagy fa tövébe ültem le, a táskám,at magam mellé tettem, azzal egy fűszállal a számban néztem, ahogy Rikuno elindul a lány felé, de mire kettőt lépett, Nao-nak szinte nyoma veszett. Mosolyogtam magamban, tudtam, hogy sokáig fog tartani, azzal a fejpántomat lecsúsztattam egyik szememre, és a fűszállal a számban pihentem, fél szemmel szemlélve az eseményeket. Valami furcsa volt ebben a lányban. Korához képest igen fejlett volt, látszott rajta, hogy többre képes, mint a korosztálya. Valami furcsát éreztem belül. Nem tudtam mi az. Ezen agyalva néztem tovább, ahogy Rikuno elkeseredve kergeti a fürge lányt.

Láttam, hogy Kodomo leüllt a fa alá és csak mosolygott az egészen
- Köszi szépen rendes vagy, de ezen nics semmi vicces- válaszoltam vissza, majd egyre nagyobb léptekkel, egyre gyorsabban indultam el Nao felé. A lány várt egy kicsit, majd mikor a közelébe értem, hirtelen megfordult és elfutott az erdő felé.
Elkeztem üldözni , majd mikor elkaptam volna, irányt váltott, én pedig elestem a poros fölre. Naoki csak nevetett egyett és kikerült oldalról. Gyorsan felkelltem és utána futottam. Legalább fél órán át üldöztem mire megtutem kicsit közelíteni.
Kezdett már kicsit sötétebb lenni, és a levegő is lehült.

Kodomo csak ott ült, mintha egy bábu lenne, míg Nao csak ingerelte Rikuno-t. Majd a lány lépéseket hallott a háta mögül az erdőből. Valaki egy shurikent dobott neki. Kodomo volt az. A fa tövébe fekvő csupán egy klón volt, ami a shuriken elhajítása utána azonnal szétpukkant, eltűnt. Az igazi Kodomo mindvégig az erdőben volt, /ha nagyon fontos, akkor leírom majd a következőben mit csinált:)/ és hátulról indult neki villámgyorsan a lány felé. Alig volt 3méterre a lánytól, úgy érezte sikerül kettejüknek elkapni. -Remélem beválik a kis meglepetésünk - mosolyogva gondoltam, azzal kissé baloldalra indult, hogy terelje a lányt. Be az erdőbe. - Ott biztos elkapjuk. Onnan nem menekülhet. Rikuno, gyere. Minden készen áll, de neked kell elkapnod. - szólt társához, azzal intenzíven futott tovább a lány felé. Miután kissé eltért balra, jó szögből indult neki, hogy be tudják csalogatni az erdőbe. Minden tökéletesnek tűnt.

Kodomo, miután elkezdte üldözni a lányt, odaszólt, hogy minden kész. Tudtam miről van szó. Elindultam, most már sokkal gyorsabb tempóban a lány másik oldalán, kissé lemaradva tőle. Egy shuriken volt a kezembe, hogyha letérne a megtervezett vonalról, akkor vissza tereljük őt. Közeledtünk az erdő felé. Kissé begyorsítottam, és úgy futottam vele egy vonalban, Kodomo pedig kissé hátul maradva kergette. - Sikerülnie kell, nem bukhatunk el. - gondoltam. A lány lassan elérte az erdőbe vezető egyetlen kitaposott ösvényt, ahová terelni akarjuk. - Remélem mindent a megbeszéltek szerint csinált. - alig pár méterre jártunk az ösvénytől. Tökéletes a tervünk, nem bukhatunk el. Ha minden úgy halad, ahogy mi akarjuk, akkor elkapjuk.

- Ez csak egy klón volt - mondtam, miután a lány vízzé vált. - Hát jó, de még mindig miénk az előny, hisz az ösvényen van. Elkapjuk - mondtam futás közben Rikuno-nak. azzal folytattuk a hajszát az ösvény felé. Azzal el kezdtem futni Nao felé. Egy füstbombát dobtam a földre, melyből hatalmas füst jött elő. Beterítette szinte a fél terepet. a füstből kiálltam majd el kezdtem Nao-t dobálni újabb kunai-al. Közben csak haladtam felé, Rikuno-val mellettem. Kezdett kissé idegesíteni, ahogy pazarlom a fegyvereimet. De nem véletlenül dobáltam. Két választáso volt. Vagy bejön az első tervünk, vagy az erdőben vár rá a remélhető sikerünk. Egyre jobban haladtunk felé, viszont Nao nem indult be az erdőbe. Egy shuriken-t dobtam mellé, direkt nem akartam, hogy eltalálja. Mikor a földbe csapódott, a kezem összetéve a shuriken egy robbanó jegyzetté alakult át. Csupán egy transzformációs jutsu volt. A jegyzet már égett. A Robbanást Elkerülte Nao, ám nagyot ugrott, miközben Rikuno elkezdett hihetetlen gyorsasággal szaladni felé.

Végre megjött az én időm. Erre vártam, hogy Kodomo belepje füsttel az egész terepet. Miután Kodomo eldobta a füstbombát egy klónt hoztam létre ami Kodomo mellet várakozott. Én meg addig elbújtam a füstbe. Időm volt még amíg, a füst le nem száll. Elkezdtem koncentrálni és a megfelelő chakra szint után elsüllyedtem a földbe. Szerencsére Naonak tudtam a pontos helyét, tudtam, hogy hol is áll. A föld alatt nem tud észrevenni, és ha csak nem fut el, akkor az enyém lesz végre. Gyorsan elkezdtem mászni és megvártam amíg a robbanó jegyzett felrobban. Miután meghallottam, hogy Nao vissza ugrik a talajra hirtelen mozdulattal kidugtam a kezem a földből, és megpróbáltam elkapni Nao lábát.